11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 14. rész

- Tudod, bennünket elhagyott az apám - szólt egyszer csak Bill, majd oldalra kapta a fejét, ahogy meghallotta a Lil-ből feltörő hitetlen sóhajt. A lány azonnal szája elé kapta a kezét, nem akart modortalan lenni, de Bill szelíd mosollyal megrázta a fejét.

- Nincs semmi baj, már túl vagyok rajta.

- Hogy történt, vagy mikor ment el?

- Még akkor, mikor megtudta, hogy a mama állapotos velem. Azt követően már egyszer sem keresett bennünket.

- Nagyon erős ember lehetsz, ha így, ilyen higgadtsággal tudsz erről beszélni.

- Már volt időm megszokni, és talán elfogadni, hogy sose volt része az életünknek.

- Mamádnak nem lett új barátja, vagy férje?

- Volt, hogy találkozott férfiakkal, de egyik sem volt komoly, úgy hiszem. Egyikőjüket sem mutatta be, innen gondolom, hogy semmit sem jelentett számukra. Egyszer, mikor még talán nyolc éves lehettem kihallgattam, ahogy a nagybátyámmal beszél. Akkor tudtam meg, hogy miattam nem volt komoly kapcsolata.

- De ugye nem volt lelkiismeret furdalásod? Biztos csak neked akarhatott jót.

- Őszintén? - keserűen elmosolyodott, majd az asztalra helyezte a jégkrémes dobozt. - Akkor, mikor megtudtam, kikértem magamnak, miért is keni rám, hogy nem szeretne senkit sem maga mellé. Persze, nyolc éves fejjel nem igazán tudtam, hogy mennek ezek a szívügyek; most már belátom, hogy tényleg miattam tett mindent. Nem akarta, hogy ha egy férfi újra elhagy bennünket, nekem újból apa nélkül kelljen felnőnöm.

- Jaj, Billie – szólt halkan Lil, majd közelebb csúszva hozzá a kanapén kedvesen megsimogatta a vállát.

- Már nem sajnálom, ami történt, a mama mindent megadott nekem. Talán jobb is, hogy nem kellett egész gyerekkoromban a veszekedésüket hallgatnom, nem igaz?

A nő látta, hogy a halvány mosoly mögött szomorúság bujkál.

- Csodálom benned, hogy mindenhez ilyen pozitívan tudsz hozzá állni. A mamádon kívül honnan gyűjtesz ennyi energiát? Muszáj tudnom a receptet – viccelt a lány, mire Bill arca is felderült.

- Csak egyszerűen megtanultam értékelni azt, amim van, és nem amiatt szomorkodni, amim nincs.

Lil hosszú csendbe burkolózott. Lehet, hogy neki is egyszerűen csak meg kellene elégednie azzal, amit Tom tud nyújtani ahelyett, hogy újra és újra egy olyan dolog után áhítozna, ami sosem lehet az övé?

- De most már beszéljünk Rólad, inkább jó hallgató vagyok, mintsem beszélő.

- Hogy beszéljünk rólam? Nekem sem teljes a családom, úgy értem… kilógok onnan.

- Ezt hogy érted?

- Tudod, még csak tizenhét éves lehettem, mikor eljöttem Denver-ből és New York-ba költöztem.

- Hogy-hogy neki indultál a nagy világnak?

- Egy nagy szerelem volt a hibás. Sajnos…

- Húha, mi történt? – a férfi teljes testével felé fordult, majd érdeklődve hallgatni kezdte Lil történetét.

- Képzelj el egy vadóc, 17 éves lányt, aki a szerelmén kívül se lát, se hall. Nekem Ő jelentett mindent, oké, így visszagondolva már elfogult voltam vele, velünk kapcsolatban, de akkor azt hittem, Ő lesz életem nagy szerelme.

- Elszöktetek?

- Valami olyasmi. Jimmy válaszút elé állított. Volt egy kis bandája, amivel világot akart látni, esetleg szerencsét próbálni, így New York-ot vették célba, nekem pedig döntenem kellett, hogy meg hozom-e érte azt az áldozatot, hogy magam mögött hagyok mindent és mindenkit…

- … és Te magad mögött hagytál mindent – fejezte be Bill Lil gondolatát.

- Olyannyira magam mögött hagytam mindent, hogy azóta hosszabb időre nem is voltam otthon.

- Hogy micsoda? – Bill-t teljesen letaglózták a hallottak. – De hisz azóta már öt-hat év is eltelhetett.

- Az apám kitagadott, és azt mondta, ha kilépek a házunk ajtaján, többé nem mehetek vissza hozzájuk.

- De hisz a lányuk vagy – csattant fel emelt hangon a férfi, talán még a kanapéra is rácsapott finoman.

- Azt hittem, hogy csak mérgében, vagy felindulásból mondta, amit… de nem. Következő év karácsonykor látogattam haza először, de nem az fogadott, amire vártam. Az apám még mindig ellenséges volt és szinte tudomást sem vett rólam, anyám pedig csak titokban, egy kis kávézóban találkozott velem.

- Az apád miatt?

- Igen. Valahogy Őt teljesen az uralma alá tudta vonni, de Én meg akartam mutatni Neki, hogy nem leszek egy a sok közül, aki behódol az önkényuralmának.

- De az apukád, Lil.

- Én pedig a lánya voltam, Bill – válaszolt azonnal, tekintete kicsit elhomályosodott. – Még  kamasz voltam, mit gondolt, tudok felelősségteljes döntést hozni? Mintha Ő sosem lett volna fiatal és bolond…

- Akkor azóta tényleg nem találkoztatok? – kérdezte immár halkabban, és finomabban Bill. Látta, Lil-nek már csak pillanatokon múlik, hogy ismételten elsírja magát.

- Csak telefonon tartom a kapcsolatot anyával, apám… Ő el van nélkülem.

Megrogyott vállait lassan átkarolta Bill és magához húzta egy gyengéd ölelésre. Lil-nek hihetetlenül jól esett a férfi törődése, pulóverének illata egyszerre volt mosószer és parfüm illatú.

Nem sokáig tarthatott az ölelés, Bill szakította meg a kontaktust miután zavartan eltűrte a lány arcába lógó tincset.

- Minél több mindent ismerek meg belőled, annál inkább biztos vagyok abban, hogy egy kis vadóc nővel hozott össze az élet. Kicsit makacs vagy, néha szeleburdi, de büszke és céltudatos is tudsz lenni.

- Még ha néha keménynek is tűnök, pff… Te nem tudod még, mennyire sebezhető és gyenge is tudok lenni.

- Sajnos már volt alkalmam elkapni Téged ilyen hangulatodban, ezért vigyázz nagyon magadra Tom-mal kapcsolatban. Kétszer is gondold meg, hogy mennyire ásod bele magad a kettőtök kapcsolatába. Nagyon rossz ilyen tanácstalannak és szomorúnak látnom Téged.

- Jajj Billie, ne aggódj miattam, főleg ne Tom miatt. Most van egy kis hullámvölgy közöttünk, de érzem, hogy ki fogunk jutni belőle. De most megint Te jössz, gyerünk, mesélj az eddigi barátnőidről, már ha nem személyes, persze.

- Tőled egyáltalán nem – nevetett jókedvűen a srác, de mikor észrevette, hogy Lil meglepődve rá kapta a tekintetét inkább halkan belekezdett. – Mindig is a hosszú kapcsolatok híve voltam, volt egy 3 éves kapcsolatom 16 évesen, és egy 4 éves rögtön azt követően.

- És miért lett vége mondjuk az utóbbinak? Nem hiszem, hogy Veled akármin is össze lehet veszni, olyan nyugodt embernek tűnsz.

- Valakinek épp ez a baj – próbált nem letörtnek esetleg szomorúnak tűnni, de az emlékek minduntalan elkapták, ha a volt kapcsolatára gondolt.

- Bolond lehetett az a nő, aki hagyott téged kicsúszni a kezei közül, elhiheted nekem – Lillian próbálta felvidítani, de érezte, Bill szomorúsága ezt illetően nagyobb, mintsem hogy egy kis viccelődéssel újra boldognak lássa.

- Nem tudom, miért mondom el, egyáltalán, miért akarlak az ügyes-bajos dolgaimmal traktálni, de… már jegyben jártunk, mikor szakított velem.

- Össze akartatok házasodni?

- Most már tudom, hogy csak Én akartam Őt nagyon. Talán még naiv is voltam, igen, kicsit jóhiszeműen álltam hozzá mindenhez, ami vele volt kapcsolatos – mikor megérezte Lil ujjait a kézfején halványan elmosolyodott és ráemelte a tekintetét. Jól esett neki a lány együttérzése, az, hogy a saját bajától elvonatkoztatva Ő rá is tud figyelni. Már nagyon hiányzott az életéből, hogy néha Ő legyen az első, és ne mindig csak az örök második. – És igen, most jön egy újabb fordulópont, megint Te mesélsz valamit.

- Várj, és hogy tetted túl magad rajta? Akkor is a mamád segített?

- Ő és Emma. Persze a haverjaim is segítettek elfeledtetni velem Nora-t, de a féktelen ivászattal egy kicsit sem éreztem magam jobban. Úgyhogy mikor felbontottuk az eljegyzést, elmentem Emma-hoz.

- Ő hogy tudott Neked segíteni? – érdeklődött tovább Lil, nem tudott mit tenni, Bill egyszerűen a bűvkörébe vonta a kedves személyiségével, pozitivizmusával és az egész élethez való hozzáállásával.

- Talán Ő segített Nekem a legtöbbet, egy öt éves, fülig érő mosolyú, hatalmas kék szemű kislány. Érdekes, nem? – biccentette oldalra a fejét, majd Lil csodálkozó arckifejezését látva folytatta az Emma-hoz kapcsolódó történetét. – Abban a kórházban találkoztam  vele, ahol néha anya is megfordul.

- Miért fekszik bent?

- Csontvelő daganata van.

Egy pillanatra megfagyott a levegő a nappaliban. Lil torka azonnal elszorult, amint arra gondolt, mit is kell átélnie egy olyan kis betegnek; neki pedig a legnagyobb problémája nevetségesen pitiáner dolognak tűnik jelen pillanatban.

- Csak elég pár órát foglalkoznom vagy játszanom Vele és már is akkora löketet kapok tőle, hogy az valami hihetetlen. Mindig mosolyog, és szinte némán tűr mindent, amit egy felnőtt nem hiszem, hogy ilyen hősiesen állna.

- Istenem, Billie – szipogta halkan Lil, bűntudata volt a saját problémája miatt.

- Hé ne sírj, Emma is mindig azt mondja, hogy ha Ő nem sír, akkor Én se sírjak. A feleségemre pedig csak hallgatok már.
- Feleségedre? – ennyi kellett a lánynak, szemeiből már is kibuggyantak az örömkönnyek.

- Megígértem Neki, hogy ha felnő, és meggyógyul, akkor elveszem Őt feleségül. Erre mit válaszolt: Sietek Billie, sietek!

Lil nem tudta tovább tartani magát, gyerekesen Bill testéhez fúrta magát és karjaival szorosan átölelte a nyakát. A férfi meglepődve fogadta barátja tettét, de örömmel vonta karjaiba ismét, hogy finom, hosszú mozdulatokkal a hátán újra megnyugtassa. Csak egy pillanatra, egyetlen szempillantásra temette arcát Lil narancsos illatú hajába, majd el is tolta magától.

- Ha szeretnéd, akkor majd egyszer elviszlek hozzá.

- Mindenféleképpen. De már ez is sokat segített, hogy meséltél róla – Lil lassan teljesen elvonta a testét Bill-től, de kezeit még mindig a férfi kezeiben pihentette. Bill csak bólintott, majd hüvelykujjával kedvesen megcirógatta a lány kézfejét. Tetszett neki, hogy Lil ennyire érzelmes egy nő.

- Figyelj, nem a Te mobilod rezeg?

- Az enyém? – Lil azonnal táskája után kutatott, majd mikor megtalálta előhalászta a készüléket. 6 nem fogadott hívás és 1 üzenet fogadta.

„Hiányzol!”

Arcára Bill számára eddig ismeretlen mosoly szaladt. Szinte mosolygott a szeme, teljesen kivirágzott.

- Talán az apukád az? – érdeklődött halkan, hosszan fürkészve az arcát. Lil csak megrázta a fejét és kapkodó ujjakkal barna loknijai közé túrt.

- Hiányzom Tom-nak!

- Tessék?

Bill állkapcsa azonnal megfeszült és távolabb ült a lánytól. Látva az örömét furcsa szorítás kezdte feszíteni a mellkasát.

- És?

Lil először nem figyelt fel a neki szánt kérdésre, csak másodjára hallotta és értette meg Bill szavait.

- Oda kell mennem!

- De hisz… - állt fel Bill is, ahogy Lil sebesen felpattant mellőle. Nem tagadta, kellemetlenül és csalódottan érezte magát tudván, hogy a lány magára fogja hagyni Tom miatt.

- Billie, köszönök szépen mindent, a vacsorát és a beszélgetést is.

A nő már magas sarkúja után kapkodott az előszobában, Bill csak az ajtófélfának dőlve nézte mozdulatait. Sok minden kavargott a fejében Lil viselkedését illetően, de tudta, nem zúdíthatja rá. Igazából joga sincs és nem is szeretné, ha csalódott lenne, így csak ennyit mondott.

- Naiv vagy, Lillian.

Lil azonnal rákapta a tekintetét; s a kezdetben komor arckifejezése lassan ismételten felvidult.

- Csak szerelmes, Billie – súgta, majd egy gyors puszit nyomva a férfi arcára kiviharzott a lakásból.

*

Tom percről percre egyre idegesebb lett, miután Lil hosszú órák óta nem válaszolt sem a hívására, sem az sms-ére. Tudta, hogy megbántotta a délután folyamán és illetlenül beszélt vele, de reménykedett abban, hogy a lány ismételten szemet fog hunyni afelett, mit is vágott a fejéhez. Természetesen tudta, hogy változtatnia kellene a viselkedésén és a hozzáállásán Lil érzéseit illetően; de érezte, nagyon nehéz lesz felül kerekednie a nőkhöz fűződő viszonyán.

Gondolatmenetéből a csengő hosszú, éktelen sípolása zökkentette ki. Morogva sétált el a bejárati ajtóig, s már épp készült, hogy elküldje a lakása előtt álló személyt, mikor megpillantotta a hatalmas vigyorral az arcán toporgó Lil-t.

- Hát Te!? – buta kérdése nem csak neki szúrt szemet, hanem Lil-nek is, aki kérdésére hatalmas nevetés közepette adott választ.

- Hiányoztam Neked, így hát itt vagyok! – felelte nemes egyszerűséggel. Tom még mindig le volt taglózva, de nem csak amiatt, hogy Lil azonnal meglátogatta, hanem mert még az eddigieknél is szebbnek és boldogabbnak látta most.

- De nem azzal a Billie gyerekkel vagy?

Muszáj volt rákérdeznie, férfiúi büszkeségét erősen piszkálta, hogy egy másik férfival van, mikor vele is lehetne. Kellene lennie…

- Most itt vagyok, és csak ez számít, nem?

Igaza volt Lil-nek; máris nem érdekelte, hogy hol és kivel töltötte az elmúlt órákat, hisz most csakis az Ő karjaiba bújik és az Ő nyakába puszil.

- Te is hiányoztál! – súgta halkan a nő, és egy újabb puszit adott a nyakszirtjére.

Tom - Isten lássa lelkét - , meg akarta beszélni a délután történteket, de Lil apró, jól irányzott csókjai olyan bénítóan hatottak Rá, hogy már csak azon kapta magát, hogy barátját szorosan magához préselve a nappali kanapéja felé viszi.

A nő éhesen viszonozta a csókokat, és boldogan vette tudomásul, hogy minden a régi kettejük között. Bill mondata - miszerint naiv -, csak egy egyetlen egyszer jutott eszébe, akkor is csak azért, mert Tom lemászva róla egy pillanatra egyedül hagyta és volt ideje gondolkozni. Nem érezte, hogy a férfinek igaza lett volna, és valóban naivan állna mindenhez, ami Tom-mal kapcsolatos; azonban ahogy teltek a napok, beigazolódni látszott Bill feltételezése.

11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 13. rész

Csak pillanatok kérdése volt, míg Lil rá jött arra, mi is rejlik Tom fájdalmas arckifejezésében. Annyira bolondnak érezte magát, szinte a hideg is kirázta attól a képtelenségtől, hogy is lovalhatta bele magát ismét valamibe, amiről tudta, sosem fog beteljesülni. Érezte, hogy a hófehérré színeződött arca azonnal pírbe borul és torkában olyan erősen kezd el szorítani valami, mint még addig soha. Azonnal melle elé kapta a vékony lepedőt, majd körbe fonva testén felpattant és hajába túrva hirtelen azt sem tudta, merre induljon. Tom rögvest felpattant (Ő a csípőjére tekerte a takarót), majd a lány után sietett, aki útját a festő helyiségként szolgáló téli kert felé vette.

Lillian könnyektől elhomályosult tekintettel szelte át a kis helyiségeket, majd lépett ki a világos, kellemes festék illatú szűk, pici térbe. Tom munkásságának illata valahogy mindig nyugodalmat hozott számára, azonban most cseppet sem segített rajta az a barátságos környezet.

- Hé, Lilli! – Tom finoman, néhány lépésnyire tőle szólította meg.

A nő nem nézett hátra, helyette csak még szorosabban maga köré csavarta a vékony anyagot. Tom halk, apró lépésekkel felé lépkedett s mikor mellkasa hozzáért Lil hátához és Ő nem tett egyetlen lépést sem messzi tőle derekára fonva karjait erősen ölelésébe vonta. Először csak gyenge és alig hallható szipogás törte meg a téli kert csendjét, de ahogy még inkább magához vonta a felforrósodott testet Lil-ből kitört a zokogás. Teste meggörnyedve feküdt a karjaiban, sírása hallatán talán még az eddigieknél is piszokabbul érezte magát.

- Ne sírj, Lillim! – kérte nyakába temetve az arcát, de Lil nem bírt sem válaszolni, sem felhagyni a sírással. Olyan régóta emésztette már a kettejük között lévő beteljesületlenség, hogy nem bírta tovább kordában tartani az érzéseit, hisz minden egyes bukásánál rájön, neki valóban nincs szerepe Tom életében. – Nézz rám, kérlek!

Lil megrázva fejét akart kibújni barátja szorításából, de Tom megmakacsolva magát maga felé fordította, és úgy helyezte karjait ismét a csípője köré.

- Te sokkal jobbat érdemelsz nálam, hidd el.

- Te semmit sem tudsz, Tom! – felelte szipogva a lány kerülve a pillantásait.

- Én tudom a legtöbbet, még ha most nem is látod be.

- De most már Én is tudom, hogy mi bánt. Segíteni fogok neked, hogy túl tedd magad rajta.

Tom lemondóan megrázta a fejét, majd állánál fogva a saját arcához húzta. Tekintete gyenge és szeretetteljes volt, a lány valahogy mindig elérte, hogy elérzékenyüljön irányába.

- Majd rá fogsz jönni, hogy igazam volt és meg fogod köszönni, hogy nem engedtem Neked.

Ekkor Lil hirtelen felkapta a fejét és kiszorította magát az erős karokból. Dühödten pillantott barátjára, aki meglepődve reakcióján egy lépést tett a fal felé.

- Utálom, hogy Te mindig mindent jobban tudsz.

- Lil…

- Nem, ezt most befejezem! – intette csendre. – Utálom, hogy ilyen mártírként viselkedsz és azt mondva, hogy engem akarsz megmenteni magadtól csak homokba dugod a fejed a saját gyengeséged miatt.

- Nem vagyok gyenge – kapott azonnal a szó után Tom, majd az eddig köztük lévő távolságot egy pillanat alatt átszelte.

- Ha nem lennél gyenge, akkor próbálnál és akarnál szeretni, de nem, sokkal könnyebb inkább boldogtalannak lenni.

- Te kibaszottul semmit sem tudsz az érzéseimről.

- Még, hogy nem tudok? – hitetlen arckifejezése cinikusan hatott – Előbb vallottál be mindent.

- Attól mert hallottad, még nem jelenti azt, hogy át is tudod érezni. Majd ha Te mész át azokon, amiken Én, beszélhetünk; addig viszont ne dobálózz azzal, hogy Te tudsz mindent.

- Hogy te mekkora egy fasz vagy!? – kiáltott fel ingerülten, majd vállainál fogva félre lökte Tom-ot, hogy beviharozzon a hálószobába.

Gyors, kapkodó mozdulatokkal rángatta magára a bugyiját és melltartóját; minél hamarabb el akart onnan tűnni.

- Úgy van, menekülj csak el megint! – hortyant fel a férfi.

- Mi az, hogy megint?

- Ezt komolyan kérdezed? Nem volt még egy olyan alkalom sem, hogy le bírtál volna higgadni és hideg fejjel átgondolva mindent megbeszéltünk volna.

- Bocsánat, hogy nem a nyugalom szobra vagyok, Mr. Tökély! Azt pedig ne merészeld a fejemhez vágni, hogy nem türtőztettem magam az elmúlt napokban.

- Oh igen, meg is lepődtem rajtad – színpadiasan álla alá kapott és gyerekesen megringatta a fejét. – Szar, ha nem úgy történnek a dolgok, mint ahogy azt Te eltervezted, ugye? Hát közlöm Veled, hogy ez itt nem egy tündérmese, ahol a hercegnő és herceg egymásra talál. Ez a szürke, kiábrándító valóság.

- Miattad szürke, egyedül miattad. – már blúzát gombolta, csak percek választották el attól, hogy ismét kiviharozzon a bejárati ajtón. – Megkeseredtél Tom, lásd be! Nem tudod már élvezni az életet, és ahelyett, hogy valami újat is engednél az életedbe, minden csak zárt ajtókra talál.

- Mondtam, éld át, amit Én, és máris nem lesz ekkora a szád.

- Tudod – itt Lil tett egy lépést Tom felé, majd mellei alatt összefont karokkal egyenesen a szemébe mondta. – Már sajnálom, hogy hallgattam Billie-re.

- Hogy kire?

- Billie-re, Ő tanácsolta, hogy adjak neked egy kis időt, és fogjam vissza magam. Hát úgy látszik, rajtad ez sem segít.

- Nem mondod komolyan, hogy valami kis buta liba tanácsai alapján cselekedtél?!

- Billie nem egy buta liba, hanem egy értelmes férfi.

Tom arcára kárörvendő mosoly húzódott.

- Képzelem, mennyire férfias lehet ilyen névvel.

- Ne merd bántani!

- Azt bántok, akit csak akarok; és ez a Billie gyerek máris a bögyömben van azzal, hogy faszságokkal tömi a fejed.

- Csak tanácsot adott, Te tapló.

- Üzend meg neki, hogy megvagyunk nélküle is; nincs szükségem a lelki támaszára.

- Nekem viszont annál inkább, úgy hogy ha megbocsátasz!

- Hozzá mész? – Tom eddig csipkelődő hangja azonnal megkeményedett és elrekedt a visszafojtott dühtől.

- És ha igen, akkor mi van?

Nem válaszolt, Lil mégis tudta, mit gondol és érez, hisz tenyere azonnal ökölbe szorult teste mellett.

- Én is így gondoltam! – válaszolt a férfi ki nem mondott szavaira, majd hátat fordított neki és hangosan becsapva maga mögött az ajtót elviharzott a lakásból.

*

Lil egyszerre volt feldúlt és elkeseredett. Nagyon elkeseredett. Fájt, hogy Tom-mal minden egyes találkozásuk így ér véget és hogy ezért tényleg Ő lenne a hibás? Lehet. Igen, önkritikája mindig is volt, most is tudta, hogy Ő kezelte rosszul a helyzetet azzal, hogy elrohant tőle; de egyszerűen kiborult. Annyira kuszák az érzései Tom-mal kapcsolatban, egyik pillanatban mindent megadna neki, hogy bebizonyítsa, Ő igen is más, mint az anyja volt; a másik pillanatban viszont szinte megveti és szánakozva gondol rá, pedig ha jobban belegondol, talán Ő viselkedik szánalomra méltóan, hisz figyelmen kívül hagyva szavait - miszerint nem akar és nem mer szerelembe esni – ráerőltetné a szerelmét.

Szüksége volt Bill-re, mert bár még csak alig pár napja ismerte mégis megbízott benne. Felhívta telefonon, hogy esetleg rá érne-e találkozni vele, de Bill felajánlotta, hogy látogassa meg, és vacsorázzon vele; épp akkor készült el a vacsorával.

*

Tom arcát tenyerébe temetve ült a kanapéján;

kimerítették a Lil-el való veszekedések. Szinte érezte, ahogy napról napra, óráról órára egyre gyengébb lett tőlük. Nem azért érezte a vesztét, mert elege lett a lánnyal való folytonos szóváltásból, hanem mert minden egyes vita alkalmával rá kellett jönnie, hogy a lány mindennél és mindenkinél jobban ismerte Őt. Minden egyes szava igaz volt; úgy érezte, hogy Lil az, amit Ő nem mer kimondani és megélni. Hogy szürke lenne az élete? Lehet, de csakis maga miatt, úgy, ahogy Lil is mondta.

*

- Köszönöm a meghívásod.

Lil már a takarosan berendezett kétszobás, magas belterű polgári lakásban ült, mikor Bill kedves mosollyal az arcán egy pohár bort nyújtott át neki. A férfi zöldséges pennét tálalt fel az asztalon, ami hófehér abrosszal volt leterítve.

- Semmiség. Mesélj, hogy vagy? – látott neki a vacsorájának.

- Nem látszik rajtam? – kérdezett rá keserű mosollyal Lil, majd Ő is egy falatot emelt a villájára.

- Jobbnak láttam, ha megkérdezem, minthogy egyből neked essek, hogy milyen kisírtak a szemeid.

Lil elmosolyogva fogadta Bill tapintatosságát.

- Összevesztünk. De már meg sem lepődök rajta.

- Mi miatt?

És a nő belekezdett. Mindent elmesélt a férfinek kezdve onnantól, hogy Tom felhívta Őt péntek délután. Még a múltját is elmesélte, amit Bill leplezetlen döbbenettel és sajnálattal az arcán hallgatott. Bár neki is egyik szülője nélkül kellett felnőnie, mégis hálás volt a sorsnak, hogy édesanyja mindent megadott és megad neki még a mai napig is. Egyfelől sajnálta Tom-ot, mégsem értette, miért zárkózik el Lillian elől, hisz ismeri már, és tudhatja, hogy megbízhat benne.

Épp újra szólni akart, mikor pillantása Lil karjára siklott. Először csak azt hitte, árnyék vetül a bőrére, de megbizonyosodhatott arról, hogy nem csalt a szeme, hisz a lány zavartan megköszörülte a torkát és kellemetlenül összehúzta magát a széken, ahogy találkozott a pillantásuk

- Az ott mi, Lillian?

- Semmiség, csak beütöttem – felelte egy újabb korty bort felhörpintve.

- Ugye nem bántott?

- Nem, dehogy! – szögezte le azonnal, hisz látta, hogy Bill állkapcsa idegesen megfeszült már csak a feltevés gondolatára is.

- De megszoríthatta, hisz belilult.

- Bill, semmiség, oké? – kicsit talán hangosabban adta a férfi tudtára, de azonnal meg is bánta, hogy felemelte a hangját vele szemben. – Ne haragudj!

Bill először nem reagált a lány bocsánatkérésére, hisz nem tudta, valóban kimondja-e azt, amit gondol; mégis belátta, hogy jobb, ha elmondja.

- Szerintem nincs Rád jó hatással Tom.

- Tessék? – ijedten kapta a tekintetét az előtte ülő fiúra. – Ezt, hogy érted?

- Ahányszor csak találkoztam eddig veled, mindig letört voltál miatta. Egy barát mellett nem szabadna ilyet éreznie egy embernek.

- Csak rossz időszakot élünk most, nem volt mindig ilyen. Tudom, hogy szeret.

- Igen, szeret, de nem szerelmes beléd – jelentette ki Bill egyenesen a szemébe nézve. Már a legelső találkozásuk óta ezt érzi Tom-ot illetően; úgy érezte, meg kell osztani a lánnyal, hisz bármennyire is különös, máris szívébe zárta és nem akart neki rosszat a jövőben.

Lil szeme azonnal könnybe lábadt, mert bár tudta Ő maga is, hogy Tom szeretete nem szerelem, így hangosan kiejtve mégis ijesztőbb és fájdalmasabb volt.

- Ne haragudj, ha ezzel megbántottalak, de szeretném, ha tisztán látnád a helyzetet.

- Nem, nem bántottál meg – nyelte könnyeit egyre nagyobb sóhajok közepette, majd arca elé kapva szalvétáját hangosan felzokogott.

Sose volt ennyire érzékeny, Isten lássa lelkét, de a Tom-mal való viszonya miatt egyre többször tört el nála a mécses.

Egy pillanat sem telt el és máris finom érintést érzett a karján. Hatalmas szemekkel tekintett fel Bill-re, aki szomorú pillantásokkal állt mellette, s mikor finoman karon fogta felállt, hogy kitárt karjaiba bújjon. Lil-nek fogalma sem volt arról, hogy mikor és egyáltalán miért kezdett ilyen bizalmat érezni a férfi iránt, mindenesetre nagyon jó érzés volt valakinek elmesélnie a bánatát.

- Hidd el, jóra fordul minden! – csitítgatta a férfi lassan simogatva a hátát, miközben a másik keze óvatosan a dereka körül pihent.

- Szerinted így lesz?

- Nem tudom, hogy hiszel-e Istenben, vagy valami feljebb valóban, de ha valami folytán belecsöppentél ebbe a nehéz helyzetbe, akkor innen ki is fogsz jutni általa. Lehet, hogy be fogja látni, hogy nem akar elveszíteni és megpróbálja legyőzni a félelmeit; de készülj fel arra is, hogy lehet, nem így fog történni. De akkor se csüggedj, mert lesz nála jobb.

- Nem hiszem – felelte halkan, hosszú csend után a lány.

Bill nem tagadta maga előtt, hogy kellemetlen és fájó volt hallani, hogy Lil nem tudná túl tenni magát Tom-on.

- Gyere, és ne csüggedj! – finoman eltolta magától és a korábban arcához emelt szalvétával megtörölte a nedves arcát. – Befejezzük szépen a vacsorát, gyorsan leugrok egy kis jégkrémért vagy süteményért és megnézünk valami jó kis vígjátékot.

- Nem akarom elrontani a szombat estéd.

- Azzal rontod el, ha nem fogadod el a meghívásom – kacsintott Rá, majd kihúzva neki a széket újra hellyel kínálta.

- Köszönöm Bill – felelte hálásan, miközben szíve teljesen megtelt melegséggel a férfi iránt. Nem is emlékezett már arra, mikor törődtek vele ennyire. – Ugye mesélsz majd magadról? Eddig mindig Én voltam a téma, szeretnélek most már Téged is megismerni.

*

Egy-egy hatalmas doboz csokoládé fagyit szorongatva foglaltak helyet a kanapén, majd kezdtek bele egy tartalmas, jó hangulatú beszélgetésbe, miközben Lil mobiltelefonja megállás nélkül rezgett a táskájában.

11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 12. rész

Lil halálra vált arccal állt még mindig a fal előtt, amelyhez néhány pillanattal korábban még az Ő háta koppant hozzá. Érezte, hogy sajog mindene, legfőképpen a karja, és a feje; most mégsem tudott a saját fájdalmára gondolni, hisz amit látott és hallott teljesen elfeledtette, mi is történt vele korábban. Lassan, félve hajtotta le a fejét, hogy rá pillantson az előtte térdelő és zokogó férfira. Tom erősen kapaszkodva lábszárába zihált arcát a combjain pihentetve, miközben halkan kérte, bocsásson meg neki.

- Ne haragudj – ölelte szorosabban combjait, miközben még mindig nehézkesen vette a levegőt visszanyelt könnyei miatt.

Lil oldalra kapta a fejét és felsóhajtott. Annyi minden kavargott benne, nem csak Tom múltjával, de kettejükkel kapcsolatban is. Érzelmi kavalkádban érezte magát; az eddig felhőtlen kapcsolatuk egy szempillantás alatt vált viharossá azzal, hogy színt vallott neki. Talán mégsem volt jó ötlet kiadni az érzéseit, hisz ha visszafojtotta volna elkerülhettek volna számos kirohanást, hangos szót, fájdalmas érintést.

- Mond, hogy megbocsátasz, kérlek!

Tom már halkan, elrekedve kérte; Lil nem tudott mit tenni,  így óvatosan tincsei közé csúsztatva ujjait felállásra késztette.

A férfi lassan, tagoltan állt fel, először a jobb, majd bal lábára állt fogva Lil segítő kezeit, hogy utána a egymásra emelve tekintetüket elvesszenek a másik szemében. Tom hatalmas pilláin gömbölyded cseppek ültek, a lány azonnal le is törölte Őket ujjaival, majd bátorítólag elmosolyogta magát. A férfi hitetlenül engedte, hogy végigsimítson arcélén, majd nyaka köré fonja karjait és szívet melengetően a fülébe súgja:

- Semmi baj, Kicsim! Nem haragszok. 

- Pedig minden okod meglenne Rá – olyan szorosan és szeretetéhesen ölelte, hogy Lil már csak emiatt sem tudott rá haragudni, hisz érezte, ki van éhezve egy kis törődésre.

- Meg lenne, igen, de nem számít! Ez az utolsó dolog, ami miatt fájna a fejem. Te most sokkal fontosabb vagy.

Tom nem tudta elhinni, hogy barátja annak ellenére, mit is tett vele ilyen kedvességgel és jóindulattal állt hozzá; kétsége sem volt afelől, hogy nagyon szerencsés ember.

- Gyere, ülj le! Most Én hozok neked egy kis teát.

- Alkoholt nem kaphatnék inkább? – pillantott hátra válla fölött, mire Lil bólintva kisétált a konyhába.

Magának is töltött egy kis whiskey-t, úgy érezte,  feszültségoldás gyanánt tökéletes lesz. Amint visszaért Tom-hoz helyet foglalt mellette, majd lábait maga alá felhúzva lassan belekortyolt a poharába. Tom rezignáltan vizslatta a néhol pergő vakolatot, miközben Lillian pillantásait végig magán érezte. Tudta, hogy ismét színt kell vallania – ez most egy ilyen nap -, hisz azt még mindig nem mondta el, hogy mi is volt  kirohanásának az igazi oka.

- Mi zaklatott fel? – Lil megelőzte, így legalább már nem kellett azon törnie a fejét, miként is kezdjen bele.

- Láttam Őt.

- Azt a nőt?

- Igen.

- Felismerted ennyi év után?

Tom arcára keserű mosoly szökött, amit az utolsó korty whiskey-vel azonnal el is tüntetett arcáról.

- Most is ugyanúgy néz ki, mint akkor. Akár mennyiszer el akartam már felejteni, hogy is nézett ki, milyen is volt az illata; sosem tudtam. Pedig…

- … pedig próbáltad.

- Nem is tudod hányszor.

- És milyen volt látnod?

- Tudod… – itt egy pillanatra elgondolkodott, majd térdeit felhúzva ráhelyezte a fejét. - … talán nem is Őt volt rossz látnom ennyi év után, hanem azt, hogy olyan boldog volt egy másik férfi oldalán egy másik kis sráccal a kezei között.

- Sajnálom.

- Lilli, engem is úgy tarthatott, mint Őt; apámat is akkora szeretettel ölelhette régen, mint most azt a férfit. De…

- Csss… ne is gondolj most rájuk, nyugodj meg! – súgta halkan a lány, majd letéve poharát ölébe mászott és nyakába fúrta a fejét. Barátja mélyről jövő meleg sóhaja teljes testében megborzongatta, ezt Tom is észrevette, és ajkaira apró mosoly szaladt.

- Nem is tudom, mi lenne velem nélküled. Minden bizonnyal beleőrültem volna már.

- Tudod, hogy vevő vagyok mindenre, szóval ki ne hagyj az őrültségekből – Lil megjegyzése csak még nagyobb mosolyt csalt az arcára.

- Mivel tudnám meghálálni, hogy ilyen őrült nő van mellettem?

Lil legszívesebben azonnal rávágta volna, hogy Viszonozd a szerelmem!, de tudta, egy napra bőven elég egy sokkhatás.

- Egy csók kezdetnek megfelel!

- Hova? – a csábos mosoly, és pajkosság a hangjában csak még inkább megbolondította Lil-t. Ki ne lenne belé szerelmes?

- Mondjuk ide – először a felső ajkát érintette meg, majd mikor látta, hogy Tom végigköveti mozdulatát tovább folytatta rögtönzött kis játékát.

Mutatóujja már az alsó ajkán simított végig mikor lassan áttért állkapcsára, majd torkára. Tom erőset nyelve nézte végig, amint barátja felsorolja azokat a helyeket, ahol szívesen fogadna csókot tőle, így hát nem is késlekedett, azonnal eleget tett a kérésének.

Duzzadt ajkai sóváran járták be a kért útvonalat, kedvenc része Lil torka volt, ahogy a lány hátrafeszítve nyakát még nagyobb felületet kínált fel neki. Lil-t a hév - amivel Tom magáévá tette a számára felkínált bőrfelületet-, teljesen felizgatta és nem is rejtegetve tetszését először csak egy halk, majd egy erőteljes nyögést hallatott. Tom-ot kétségkívül felspanolták mind a látottak, mind a hallottak; hogy levezesse izgalmát erőteljesen megmarkolta barátja ölében pihenő fenekét.

Lil az első erősebb érintést követően elhúzódott Tom-tól, és mélyen a szemébe nézett. A férfi pillantása zavart, mégis vággyal teli volt; alsó ajka pirosra volt harapdálva. Mindketten érezték, ezt a csókolózást nem lehetett, nem tudták, és őszintén, nem is akarták itt abba hagyni, sőt, minden egyes perccel csak egyre többet akartak a másiktól.

- Ugye nem fogunk megint mindent elrontani azzal, hogy megbeszéljük, mi is történik most? 
Tom emlékezett a néhány nappal ezelőtt történt dolgokra és az okokra, miért is nem akart vele lefeküdni – habár az ok még mindig ugyanaz volt, sőt egy cseppet sem változott a véleménye kettejükkel kapcsolatban -, most mégsem tudta tovább megtagadni a nőt.

- Majd csak szex után… - felelte rekedten és ahogy látta, Lil szóra nyitotta volna ajkait erősen megmarkolta tincseit és testéhez vonva vadul és szenvedélyesen megcsókolta.

A nő nem csak a hirtelen, kemény mozdulattól felejtett el levegőt venni, hanem attól az élveteg, forró élvezettől is, amit Tom adott neki. A férfi ujjai lassan, kínzóan vontatottan csúsztak végig tincsein, hogy alájuk furakodva végigsimítson tarkóján végig a kecses nyakán, majd dekoltázsán. Elnyílt ajkakkal követte Tom minden egyes mozdulatát; a tudat, hogy hamarosan végre egymáséi lesznek talán csak még jobban szétfeszítette. Egyszerre lelte ki a hideg a hirtelen, apró, gyengéd érintésektől a mellkasán, amiket szenvedélyes, követelőző csókok tettek még elviselhetetlenebbé. Önkéntelen mozdulata Tom ölében csak még tettre készebbé tette barátját, aki derekába markolva megemelte és egy könnyed mozdulattal a hátára fektette.

Lil felett magasodva Tom vágya ismeretlen méreteket öltött, élete során talán még egyetlen nőt sem kívánt annyira, mint Őt. Talán amiatt a plusz miatt van. – tűnődött el egy pillanatra, miközben tekintetét egy pillanatra sem szakította el barátja testéről.

- Valami baj van? – Lil türelmetlen hangja megmosolyogtatta, ezért hát lehajolt hozzá és egy nyugtatólag szánt csókot nyomott ajkaira.

- Csak azt akarom, hogy tökéletes legyen minden – felelte oldalra döntött fejjel, mire Lil szemeit forgatva tarkója után nyúlt, és magához vonva a fülébe súgta:

- Nekem csak annyi kell, hogy megtörténjen, és végre érezzelek; semmi más nem kell.

Hogy szavait nyomatékosítsa kacéran végignyalt a fülcimpáján, majd lágyan beleharapott ráadásként a nyakába.

*

Már Tom matracán csókolóztak. Néhány pillanat telt csak el Lil mondata és aközött, hogy Tom csípőjére ültetve elsétált vele az ágyáig; mindenesetre egyre kevesebb ruhadarab volt rajtuk. A férfi élvezettel falta barátja lágy, narancs illatú bőrét, kedvence a nyaka és a dekoltázsa volt, talán ott volt a legintenzívebb az illata. Csókjai alatt végig érezte, ahogy Lil pólója alatt simogatja és karmolja a hátát különös figyelmet szentelve csípőjére és boxer nadrágja szegélyére. Vajon honnan tudta, hogy a dereka az egyik gyenge pontja? Sem ideje, sem ereje nem volt ezen gondolkozni, hisz Lil egyre erőszakosabban adta tudtára, mit is szeretne. Ujjai erősebben martak vállaiba, lapockáiba, minek hatására az Ő csókjai is vadabbak és eszeveszettebbek lettek. Szinte már eszébe sem jutott, hogy lehet, fáj a lánynak, ahogy fogaival végigkarcolja dekoltázsát és elér a korábban felfedett melleihez, de egyszerűen mámorító köd szállt az agyára.

Míg egyiket ajkaival ostromolta, addig a másikat ujjaival kényeztette, hol erősebben, hol pedig gyengébben markolva attól függően, mit is látott barátja arcán. Az a levakarhatatlan élveteg mosoly az Ő arcára is mosolyt csalt, és még több erőt és vágyat érzett az iránt, hogy Lil-t a világ legboldogabb nőjévé tegye ezen az éjszakán.

Túlontúl is elvonhatta a figyelmét Lil testének kényeztetése, hisz egyszer csak arra lett figyelmes, hogy a lány erőszakosan combjai közé fúrva combjait a mellkasánál fogva a hátára löki és fölé mászva a csípőjére ül. Mindkettejükre nagy hatással voltak az elmúlt pillanatok; Lil mellbimbói hegyesen meredtek előre, míg Tom merevedése szint már kínzóan lüktetett és feszített ölük között. Lil ezt érezve feje mellé tenyerelt és lassan, erősen szuggerálva Őt mozgatni kezdte a csípőjét szorosan a merevedésének dörgölve magát. Tom-nak nagy önuralomra volt szüksége, érezte, percek kérdése, és elsül.

- Minél tovább játszol, annál kevesebb ideig fogom bírni – súgta elhalt, reszketeg hangon. Lil kacér mosolya csak olaj volt a tűzre.

Azonnal maga alá gyűrve és  combjait szétfeszítve kezdte újra csókolni, miközben jobb karjával kinyúlt és az egyik közeli szekrény fiókjából egy apró tasakot halászott elő. Míg ajkai a lány hasát ízlelték, addig ujjai már nadrágján és övén jártak, ahogy próbálta magát minél hamarabb kiszabadítani, de csak egyre feszültebb és türelmetlenebb lett; szinte már arra sem volt lélekjelenléte, hogy a bugyijától megszabadítsa Lil-t. Csak félrehúzta a vékony anyagot, majd végig tartva vele a szemkontaktust erősen belé hatolt. Bármennyire is másképp képzelte el az első aktusukat, most mindennél jobban vágyott egy vad, kemény szexre, amit barátja egyáltalán nem bánt.

- Mélyebbre! – Lil hátrabicsaklott fejjel kérte, hogy vegye még inkább uralma alá, s mikor Ő teljesítette is a kérését jóleső nyögés szakadt fel ajkai közül.

Megbabonázva érezték a másik minden egyes mozdulatát, érzékeik teljesen kiélesedtek egymás rezdüléseire és sóhajaira. Tom kitartóan, egyetlen pillanatra sem levéve a tekintetét Lil-ről mozgatta hol lassan, gyorsan, gyorsan, lassan, gyorsan a csípőjét, míg nem egyszer csak megállt, és arcát barátja illatos hajába temette. Finoman, lágyan körözött a forró testben, miközben a nyaka ellen is érzéki támadást intézett. Ha csípőjét lassan mozgatta nyakát is csak érzékien nyalogatta, de ha öle újra felvette a régi ütemet nem tudta megállni, hogy ne harapja és karcolja a bőrét. Érezte – és nem csak magán, de Lil-en is, hisz teste egyre többször és egyre intenzívebben rándult görcsbe a karjaiban -, hogy már csak pillanataik vannak hátra, így hát, hogy még inkább fokozza a testükben egyre növekvő adrenalint jobb combja alá nyúlt,  felhúzta a teste mellé és finoman a vállára helyezve olyan mélyen hatolt ismét belé, hogy Lil számára ez a mozdulat volt az utolsó, amit még épp ésszel fel bírt fogni.

Olyan hirtelen és olyan intenzíven érte el a beteljesülés, hogy úgy érezte, teste apró darabokra szakad, és minden egyes sejtje ezerszer érzékenyebben reagál Tom utolsó mozdulataira; a combjaiban lévő fájdalomról már nem is beszélve. A férfi is teljesen magán kívül volt, az utolsó pillanatokban szinte önkéntelenül markolt rá Lil csípőjére, hogy teljesen testébe temetkezve még közelebb érezze magához.

*

- Élsz még? – kuncogva, hosszú és néma csendet követően bökte ki végül Tom, majd újra felemelkedve Lil testéről és legördülve róla a hátára feküdt. Karját erősen szemére szorította, azt hitte, mentem szétesik mindene, annyira hatása alatt volt minden érzéki rezdülésnek, illatnak és érintésnek.

- Ha tudtam volna, hogy ilyen vagy az ágyban már rég megerőszakoltalak volna.

Tom harsány nevetése élettel töltötte meg a vékony falakat, Lil szíve pedig csak még erősebben kezdett el dobogni látván és hallván barátja boldogságát.

- Lesz még alkalmunk a közel jövőben, hidd el – hunyta le pilláit, majd ujjbegyeivel a lány csupasz vállát kezdte simogatni.

Lil felkönyökölt a férfi mellett, aki érezvén, hogy a meleg test már nem fekszik a sajátján felnyitotta a szemeit. Barátja tekintete az eddiginél is érzékibben csillogott, talán az arca is elpirult azóta.

- Ez azt jelenti…? – Lil nagyot nyelve, egyre csak nagyobb vigyorral az arcán érdeklődött.

- Mit?

- Hogy… Te és Én…?

Tom azonnal megértett mindent; érezte, forogni kezdett vele a szoba és az égető vágy helyébe félelemmel telt zavarodottság költözött. Lil félreértette, mire is utalt.