9:. Lost - 7. rész

Tom zaklatott tekintettel figyelte az előtte álló modellt. Próbálta leplezni, mennyire is felkavarta az, amit a szőkeség mondott. Vagy talán nem is maga a tény sújtotta le, hogy meleg, hanem az, hogy gerincén egy új, ismeretlen érzés szaladt végig? Forrónak érezte az egész testét, kicsit zúgni is kezdett a feje, ahogy egyre tovább bámulta a férfit. Próbált elszakadni a pillantásaitól, de  egyszerűen nem tudott. Olyan furcsán tekintett rá, olyan sok minden volt a tekintetében, hogy érezte, ha most azonnal nem hagyja ott, akkor megfullad. Azonnal fel is tépte az ajtót, majd becsapva maga mögött azt a fürdőszobába sietett. Muszáj volt megmosnia az arcát, és csuklójára jéghideg vizet folyatni. Émelygése percek elteltével sem hagyott alább, talán azért sem, mert agya nem tudott kikapcsolni és maga mögött hagyni az újonnan szerzett információkat. A férfi meleg. Sosem volt problémája a melegekkel, az élet sok mindenre megtanította az utcán, például arra, hogy senki sem jobb a másiknál és ítélkezni csak a gyenge emberek szoktak, akik nem tudják elviselni, ha mások jobbak, esetleg különböznek tőlük. Ő nem ilyen volt. Most mégis valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába, amit igazán meg sem tudott magyarázni magának.

*

Bill még azután is leforrázva állt, hogy a rasztás rácsapva az ajtót magára hagyta. Különösképp nem lepte meg a férfi viselkedése – gondolta, hogy így fog reagálni -, az azonban összezavarta, amit a szemeiben látott. Egyszerre volt bennük félelem és kíváncsiság. Egyszerre félt attól, ami miatt kíváncsi is volt. Hogy is van ez?

*

Talán olyan nyolc óra lehetett, mikor Bill – érdekes módon aznap először – a mosdóba kívánt menni. Talán az idegen hely, élethelyzet miatt nem volt rá eddig szüksége, mindenesetre most mindennél jobban elvágyódott a mellékhelyiségbe.

- Elnézést!

- Mi az? – jött a cseppett sem barátságos reakció.

- Ki szeretnék menni a mosdóba!

- És mi tart vissza? – Tom néhány pillanat múlva beljebb hajlította az ajtót és benézett a modellre.

- Nem tudtam, hogy kimehetek.

- Nem szobafogságban vagy. Amúgy meg nem tudnál megszökni, csak úgy mondom.

Bill biccentett, majd ellépve a férfi mellett oldalra fordult egy kis folyosón és benyitott a félig nyitva álló ajtón. Gyorsan elvégezte a dolgát, kezet mosott, majd ment is vissza a férfihez. Tom ott állt nem messze a fürdőszoba ajtótól, mellkasa előtt szorosan összefont karokkal.

- Egy pillanatra sem tanulmányoztad az ablakot?

Bill visszakapta a tekintetét a megrepedt ablaküvegre, majd megrázta a fejét. 
- Ilyen túszt sem láttam még.

Így, hogy a férfi pedzegette a szökés gondolatát Bill-nek rá kellett jönnie, hogy eddig egyetlen pillanatra sem fordult meg a fejében, hogy szökni próbáljon. És hogy miért nem? Egyszerűen meg akarta tudni, honnan is olyan ismerős számára a férfi. Meg amúgy is! Végre kipihenheti az elmúlt hetek fáradalmait, még ha egy ilyen abszurd helyen, és abszurd szituációban is.

- Mit szoktál esténként csinálni?

- Kiverem a farkam.

Tom poénnak szánta, a reakció, amit kapott mégsem a várt volt.

- Wow, érdekes lehet nap mint nap. – nyelt nagyot a szőke, majd helyet foglalt a fekete kanapén. Tom messziről méregette és érdeklődve figyelte a piros orcáját. Zavarba jött volna?

Bill érezte a testét vizslató szempárt, mégsem akart szemkontaktusba lépni vele. Egyelőre.

-Volt már dolgod férfival?

Felpillantott rá, látta, hogy a férfi szemei elkerekednek, az arca pedig falfehérré válik a kérdés hallatán.

- Úgy nézek ki, mint akinek lett volna már? Nem bírom a melegeket. – kicsit megszívta az orrát, majd terpeszbe állt kezeit zsebébe mélyesztve. Frusztrálta ez a kérdés, azonban az még jobban zavarba ejtette, hogy ismét forróság öntötte el a testét. Mint valami tini, úgy érezte magát. – A csajokat bírom, a nagymellű csajokat. Őket szoktam megnézni.

- Nincsenek melleim, mégis megnéztél engem is.

Telitalálat. Bill olyan szépen leütötte a labdát, hogy Tom csak hebegni-habogni volt képes.

- Nem vagyok buzi, szóval le lehet rólam akadni. Még egy ilyen megjegyzés, és visszabilincsellek az ágyhoz.

- Te voltál már kikötözve? – Bill felállt a kanapéról és egy lépést tett a férfi felé. Valami furcsa ösztöntől, vagy kíváncsiságtól vezérelve újabb erőt érzett magában ahhoz, hogy tovább lépjen

- Nem, nem voltam. És nem is leszek!- Tom hevesen megrázta a fejét és próbált közönyös arcot vágni.

- Pedig néha jó, hidd el nekem. Mikor ki vagy szolgáltatva valakinek…

- Te perverz vagy! – Tom fújt egyet, és zsebében ökölbe szorította az ujjait. – Anyádék nem tagadnak ki? Én biztos két lábbal rugdosnám ki a fiam, ha megtudnám róla, hogy ilyen beteg elme.

- Mindenkiben van egy kis perverzitás, ne neked kelljen már mondanom.

- Ezzel meg mire akarsz utalni? – Tom keményen rá tekintett és kihúzta ökleit a zsebéből.

- Ne mond, hogy nem élvezed, hogy uralkodhatsz felettem, hogy azt kell csinálnom, amit Te mondasz. Lehet, hogy neked ez a piszkos perverziód, hogy embereket rabolsz el.

- Te vagy az első, akit elraboltam.

- Oh, akkor ennyém a megtiszteltetés – játékosan, mégis cinikusan pukedlizett egyet, majd rávicsorgott a férfire.

Tom-ot idegesítette, hogy amíg a férfi könnyed cinizmussal tudott venni mindent, addig Ő teljesen másképp reagált. Zavarodottan, (izgatottan?), és idegesen.

- Tommy K., nyisd ki cimbora!

A két férfi között tapintható feszültség egy pillanat alatt elillant, és helyébe egy új, veszélyesebb légkör telepedett.

- Te jó Isten, azonnal takarodj innen! – Tom maga előtt lökve a modellt siettette vissza a szobába, hogy az ágyra taszítva és csuklóira újfent felcsapva a bilincseket az ajtóhoz tudjon rohanni.

- Haver! Nyisd ki!

- Nyitom – kiáltott ki ziláltan, majd vett egy mély levegőt és ajtót nyitott.

Josh hatalmas vigyorral a szája sarkában állt a rasztás előtt, majd meg sem várva, hogy bebocsátást nyerjen beljebb lépett a lakásba.

- Nah merre van a kis selyemfiú?

- A kisszobában.

Josh biccentett, majd megindult az említett szoba felé. Halkan benyitott, majd elmosolyodott. Tom értetlenkedve figyelte barátja arckifejezését.

- Látom rosszul viseli. Pityereg a drága!

- Sír?

- Te mióta nem voltál bent nála, faszfej? Mondtam, hogy gyakran nézz Rá.

- Mikor legutoljára  vo…

- Nem érdekel – intette csendre Tom-ot. – Holnap hívom a főnökét.

- Szerinted mikorra lesz meg a váltságdíj?

- Nem tudom, egy-két nap, attól függ, mennyire lesznek együttműködőek.

- Értem – helyeselt kurtán Tom.

Josh nem maradt sokáig, ez Tom-ot igazán boldoggá tette, hisz feszélyezte barátja ottléte.

Mikor már egy olyan tíz perc is eltelhetett a férfi távozása óta, benyitott Bill szobájába. A modell nem kapta oda a fejét, ellenben hangos szipogásba kezdett. Tom sejtette, hogy ez még mindig a játék része volt, ezért azonnal leállította.

- Már nincs kinek játszanod, befejezheted.

- Elment?

- El, igen.

Bill hangosan felsóhajtott, majd így szólt:

- Örülök, hogy Te raboltál el és nem az a vadállat.

- Lehet, ha megtudta volna, hogy segglyukra játszol azonnal kicsinál. Ő tényleg nem bírja a melegeket.

- Ezért is adok hálát, hogy Te ennyire toleráns vagy, muci!

Bár Bill felnevetett a mondata végén, Tom egyáltalán nem vette a poént.

- A jó édes anyád a muci! Még egy ilyen beszólás, és örömmel nyújtalak át Josh-nak.

- Úgy se adnál! – felelte még mindig könnyedséggel a hangjában.

- Te nagyon biztos vagy a dolgodban, haver! Csak tudnám mire fel ez a nagy pofa! Én a helyedben meghúznám magam.

- Addig nem fogom meghúzni magam, amíg meg nem ismerlek.

- Te eszednél vagy? – bár Tom kínos nevetésbe tört ki, belül mégis izgatottság lepte el.

- Mert? Nem lehetsz érdekes egy férfi számára?

- Engem eddig még senki sem akart megismerni, és ezután sem fog ha rajtam múlik. 

- Úgy is megtörlek! – Bill mostanra már összeszűkítette a szemeit, és úgy sziszegte a még mindig ajtóban álló férfinak.

- Így, hogy be is jelentetted, mit akarsz még jobban résen leszek.

Bill utólag már haragudott magára, amiért ilyen nyíltan bevallotta, mit is akar; talán könnyebb lett volna lassan tapogatózva hagyni, hogy a férfi megnyíljon. De nem érdekli, akkor új taktikát vált, mert egyszerűen nem nyugszik, amíg rá nem jön a testében tomboló erők miértjére.

*

Bill másnap reggel arra ébredt, hogy csuklóját nem szorítják már a fém karperecek. Ujjaival megdörzsölte a szemeit, majd lassan felült az ágyban. Azonnal szívéhez kapott, ahogy ágya végében egy széken ülve megpillantotta a rasztás férfit. Szuggerálva nézte minden egyes mozdulatát, valami elszántság és keménység lapult a tekintetében. Bill most először érzett borzongást végigfutni a gerincén a férfi jelenlététől.

- Jó reggelt!

- Mit akarsz? – Bill köszönés helyett egy direkt kérdést kapott.

- Tessék? – kérdezett vissza, majd lábait maga alá húzta, hogy ezzel is messzebb legyen a férfitól.

- Mit akarsz Tőlem? Mit akarsz megtudni Rólam?

Bill megrökönyödött a férfi hirtelen váltásától. Elég meredek egy fordulat – gondolta a szőkeség.        

- Te is taktikát váltasz?

- Legyen annyi elég, ha Én tudom, mit is csinálok.

Tom-ot furcsa gondolat szállta meg az éjszaka. Ha a férfi ellen fordítja a saját fegyverét és úgy viselkedik, ahogy vele viselkedik a modell akkor talán Ő maga törik meg.

- Szóval? Mit akarsz tudni?

- Hogy én? – a modell nagyot nyelt, majd hajába túrt. Nem tetszett Neki, hogy nem ura a helyzetnek és kettejük történetében egy nem várt fordulat jelentkezett.

- Ki más? – Tom felegyenesedett a férfi előtt, majd egy lépést tett felé. Tenyereit a takaróra szegezve lehajolt hozzá, és arcától néhány centire így suttogott: Milyen, mikor fordul a kocka, buzikám?