4.: Álom az álomban... (1-10)

10. rész: Bill félelme.

Nem habozott tovább, lehajolt a nőhöz, két tenyerével közre fogta a puha arcot, majd saját arcához húzva megcsókolta Őt. Hevesen akarta, még sem sikerült annak, de annál inkább volt mély és szenvedélyes. Nyelve gyorsan utat talált Samantha vadítóan vörös ajkai között. Kezei lecsúsztak a vékony derékra, amit karjai szorosan fontak körbe, ezzel is még tovább magához láncolva a nőt. Mély és férfias sóhajai feltüzelték Sam-et, aki csak ujjaival a férfi fonati közé túrva fejezte ki izgalmát. Samantha érezte, hogy nyeregben van, de nem adhatja ilyen könnyen magát, hisz nem akarja felrúgni a már olyan jól eltervezett ötleteit. Egy kis apró bakival romba döntheti a jól kidolgozott tervét, azt a hatalmas, csillogó és bankjegyekkel tömött tervét!

- Kisfiú, csak csókról volt szó – nevetve mellkason bökte Tom-ot, kinek kezei a nő vékonyka és falatnyi ruhája alá furakodtak.

- Te nagyon nem szereted a tested, ha egy ilyen bomba élvezettől akarod megfosztani.

- Tudom én, hogy mi esik jól a testemnek, Te is jól fogsz esni, csak még nem most.

- Sorszámot kell húznom, vagy be kell jelentkeznem nálad?

- Nem ilyen bonyolult a folyamat – Sam kibújt Tom öleléséből, és pohara után nyúlt. – Csupán csak meg kell ismerned engem.

Szóval ez az ára. Tom eddig olyan férfinek képzelte magát, aki egy kis időt sem pazarolt egy nőre sem, kivétel persze az anyukája. Valahogy nem volt ínyére, ha meg kellett dolgoznia egy nőért, de most úgy érzi, édes annyira a gyümölcs, hogy megérje megvárni míg megér. Úgy gondolta, hogy majd egy két virágcsokor és együtt eltöltött romantikus vacsora után meglágyul Sam. De ez koránt sem így működik a nő esetében, csak erről Tom még nem tud.

*

Bill szótlanul sétált mellettem néha néha bele kortyolva boros poharába. Féltem rá tekinteni, két okból is. Az egyik az, hogy ha a szomorú arcát kellene magam előtt látni, akkor csak még inkább arra törekednék, hogy megfejtsem a kis titkát, de félnék, hogy kényes témát boncolgatnék. A másik indok amiért nem akartam felvenni a szemkontaktust, az a  bája volt. Az a szomorkás, mégis szeretetért kiáltó pillantása, ami minden női szívet megdobogtat.

- Nem is gondoltam, hogy ilyen remekül főzöl – megtettem az első lépést, kérdeztem, majd szemeibe pillantottam.

- Semmiség volt, ezt még Tom is eltudja készíteni - csak ennyit válaszolt, de nem nézett a szemeimbe.

- Miért vagy szomorú? Fájt visszagondolnod a régi időkre?

- Mondhatni igen, sőt!

- A Tokio Hotel jelentett mindent neked?

- Teljes mértékben, az volt az álmom és az életem. De nem csak az játszott közre ahhoz, ami most vagyok és ahogy viselkedem.

- Mire gondolsz? - megálltunk a hintaágy mellett, majd helyet foglaltunk.

- Nem találom a helyem, már hosszú hónapok óta csak vagyok a világban, de teljesen jelentéktelenül szerintem. Ne ijedj meg, nem akarok öngyilkos lenni, vagy hasonlók... egyszerűen csak nem tudom, hogy mi lesz velem holnap vagy egy hét után, teljesen kilátástalan a jövőm.

- Senki sem tudja Bill, hogy mi lesz vele a jövőben. És talán épp ezért olyan szép, mert kiszámíthatatlan. Persze a rengeteg akadály amit le kell győznünk eltántoríthat a folytatástól, de mindig van remény, ezt sose felejtsd el.

- De ha nekem a banda szünetelése óta minden ugyanolyan szürke és értelmetlen?

- Ezt ne folytasd, kérlek - talán megijedhetett kissé érces hangom hallatán, de muszáj voltam leállítani őt. - Bill! Rengeteg csoda van az életben, csak rá kell találni. Ami úgy lehetséges, hogy keresed folyton folyvást. Nem ülsz egy helybe várva, hogy a sült galamb a szádba repüljön. Menni kell a szerencsénk után, tenni és harcolni érte. Szerinted ha kis kamaszként nem harcolsz az álmaidért, akkor lett volna Tokio Hotel? Akkor megismert volna Titeket az egész világ?

- Még ha lenne is ami után áhítoznék és vágynék, akkor sem lenne elég erőm megtenni az első lépéseket - megijesztettek a szavai, hogy nem mer pont Ő megtenni mindent az álmaiért? Már az első pillanatban láttam rajta a magabiztosságot, a tettrekészséget, az nem lehet, hogy megjátszotta volna magát.

- Mit nem mersz meglépni, Bill?

- Azt, hogy újra szerelembe essek.

9.rész: Tom vs. Sam...

- Mark szenvedély beteg – még mielőtt én megszülhettem volna a kis hazugságom, Sam lecsapott az alkalomra és saját maga kezdett a hazudozásba. Szép, mondhatom! – Minden pénzét a gépekbe öli, képtelen leszokni. Számtalanszor kért kölcsönt Anitától, amit persze sosem adott vissza.

- Igen, nagy vonalakban ennyi – Mi mást tudnék még hazudni? – gondoltam magamban, majd az utolsó falat süteményt is leerőltettem.

- És nem tudnád beutalni egy elvonóra? Tenni kell valamit, nem csak saját magát, de téged is tönkre tesz idegileg.

- Sajnos Bill, semmi sincs ingyen a mai világban. Nem is gondolnád, hogy mennyi be kerül egy ilyen kezelés.

Ebből elég legyen, itt telt be az a bizonyos pohár. Ilyen szemérmetlen hazugsággal akar pénzt kicsikarni belőlük? Hát ennyi tartás sincs benne, hogy még a saját testvéremet is a kegyetlen kis játékunk részesévé teszi? Felrobbanok!!!

- Srácok, hagyjuk is a fájó emlékeket – úgy látszik ma este Tom az ügyeletes törjük meg a csendet felelős.

- Ez a beszéd, nem szomorkodni jöttetek hozzánk. Teszek be egy kis zenét, valamiféle kívánság? – érdeklődött kedvesen Bill majd a cd-s állványához sétált.

- Nekem momentán egy mosdóra lenne szükségem. Merre találom? – Sam-nak nyújtva kezem álltam fel a kanapéról, ezzel is jelezve hogy tartson velem.

- A folyosó végén jobbra.

- Köszönjük!

Amilyen gyorsan az ajtóhoz értünk, majd magunk mögött kulcsra zártam a helyiséget, egyből Sam-ra pillantottam.

- Ezt mégis, hogy képzeled, hogy a saját életemről csak úgy a megkérdezésem nélkül ilyen sületlenségeket hordasz össze-vissza?

- Leblokkoltál, mit kellett volna tennem? – vékony ajkain idegesítően lassan húzta végig undorítóan erős rúzsát.

- Talán adni egy esélyt nekem.

- Nem várhattam a végtelenségig. De látod, bevették a sztorit, szóval miért mocskolódsz most is?

- Azért, mert  lassan már Te éled az én életemet is!!!

*

- Figyelj Öcsi, menj már ki Norah-val a kertbe, kicsit kettesben akarok lenni Samantha-val. Végre ráakarom ébreszteni, hogy kellek neki - Tom magabiztossága csak megmosolyogtatta Billt.

- És mit fogsz tenni, ha ma este is visszautasít?

- Úgy döntöttem, hogy tovább harcolok érte – Tom hangja eltökélten hangzott hatalmas lakásuk falai között.

Mikor visszaértünk hozzájuk, Tom arcán furcsa csillogás futott át. Bill kedvesen érdeklődött, lenne-e kedvem sétálni a szabadban, amire nekem persze igenlő volt a válaszom. Készségesen elhúzta előttem az üveg toló ajtót, majd előre engedve hagyta, hogy kilépjek a hatalmas teraszra, ahonnan gyönyörű látvány tárult elém. Az a rengeteg bokor, a hangulatos megvilágítás és a kert végéből a városra néző látkép fantasztikus volt.

- Átlátszó ötlet volt, szép fiú. Tudom, hogy direkt kérted meg Billt, hagy maradjunk kettesben.

- Valld be azért, hogy helyesen cselekedtem.

- Sose adok igazat egy férfinek sem. Szóval neked sem adom meg ezt az örömöt.

Sam ajkába harapva várta a férfi reakcióját. Nem tagadta saját magának sem, hogy megőrül egy csókjáért, hisz eléggé izgató a férfi. Nem csak a külseje, hanem az is, ami belőle árad. Az a túlzott magabiztosság, az a szemtelen önteltség, és az a felkavaró szenvedélyesség.

Mintha Tom meghallotta volna gondolatait, úgy közeledett a nő felé, aki csak incselkedve húzta minden egyes pillanatban hátrébb a fejét. Tom-ot nem zavarta Sam játékossága, hisz érezte, hogy úgy is meg fogja adni magát, csak még nem a következő pillanatban. Sam szeme pajkos fényt tükrözött és teste is szemmel láthatóan epekedett a csókért. Tom elvette a boros poharát, majd karjaival átfonva a lány derekát lépett hozzá még közelebb. Nem csókolta meg, még nem, inkább arra várt, hogy Samantha-nál szakadjon el a bizonyos cérna. Sam érezte és talán élvezte is Tom kegyetlen kis játékát. Hisz tudja, hogy a férfiak erre indulnak be, ha nem kapják meg első füttyszóra a nőket.

- Na mi az, meg sem mersz csókolni? - kérdezte hanyagul Sam.

- Megmernélek, de érzem, hogy Te nem szeretnél.

- Nem látsz a fejembe és amúgy is, már 3 pohár vörös bor folyt le a torkomon.

- Szóval ezt értsem úgy, hogy most nem tudsz ép ésszel gondolkodni? – Tom furfangos kis kérdésére Sam csak halványan bólogatni kezdett, majd egy eszelős vigyort küldött Tom felé.

- Pontosan – ennyi elég is volt Tomnak, hogy megbizonyosodjon Sam beszámíthatatlanságáról.

8. rész: Őszinteség. Hogy is várhatnám el?...

Néhány pillanatig még némán fürkésztem Bill arcát, azt ahogy megmozdult felém, azt ahogy kihúzta nekem a széket, majd kedvesen mosolyogva hellyel kínált. Ajánlom neki, hogy ne legyen kedves, ne legyen vonzó testileg és lelkileg, mert nem leszek képes végre hajtani a feladatom.

Samantha felszabadult volt a vacsora alatt, én már nem annyira. Sőt mondhatni, alig ment le egy falat is a torkomon. Kellemes volt az étel, nem azzal volt a baj, egyszerűen csak görcsbe rándult a gyomrom Bill minden egyes nézésétől, szavától illetve kérdésétől.

- Jó étvágyat – Bill nagyot sóhajtva körül nézet, majd átnyújtva nekem és Sam-nak a tésztás tálat, vacsorázni kezdtünk.

- A másik két srác merre van? Vagy nem laktok együtt? – kérdeztem remélve, hogy nem tapintok kényes témára.

- Külön élünk, mikor hónapokkal ezelőtt - talán lehetett úgy egy éve is -, bejelentettük, hogy visszavonulunk egy kis időre, akkor visszaköltöztek Magdeburg-ba, mi pedig itt maradtunk Berlin-be.

- És mi miatt áll most a banda? – nem hittem, hogy Sam ennyire tapintatlan lesz és nyíltan rákérdez, ahelyett, hogy várt volna még ezzel a sebeket felszakító kérdéssel.

- Maradjunk annyiban, hogy egy mély lelki sérülés volt az utolsó csepp a pohárban – felelte kurtán, könnyeivel harcolva Bill.

Válasza után mérhetetlenül nagy szomorúság ült ki az arcára. Láttam, hogy némán nyelte könnyeit miközben a villájára csavarodó tészta szálakat lehajtott fejjel piszkálta. Nem tudom, hogy mi vezetett valójában a Tokio Hotel végéhez, mégis úgy érzem, hogy Bill sérülése még a mai napig is emészti és nap mint nap ki hat a hangulatára. Hogy a banda tagok között lévő feszültség vezetett-e idáig? Nem tudom, csak abban vagyok biztos, hogy még mindig a szívén hordja a sebeket. Hisz látszik a mosolygós szemei mögött az a keserű szomorúság, az a mély fájdalom, ami még ennyi idő után is nyomasztja. Segíteni szeretnék neki, igen, megakarom tudni a titkát. És most nem egy kis kaput keresek, ami által a szívéhez még inkább közelebb kerülhetek. Nem. Egyszerűen csak érdekel az élete és a gondolkodása.

De hogy meg fog-e bízni bennem? Magam sem tudom, hisz én sem adtam önmagam az első pillanattól kezdve, minden perc hazug szótól volt bűnös. Megjátszottam magam, hisz az a pénzéhes nőszemély nem én vagyok.

- Hogy ízlett csajok az öcsém főztje? – törte meg a kínos csendet Tom, aki felállva és elsétálva egy üveg borért, megtöltötte poharainkat.

- Valami fantasztikusat alkottál Bill.

- Köszönöm Sam – nézett párás szemekkel barátnőm felé, majd rám tekintett, mire én szemlesütve kaptam el a fejem. Bizonyára észre vette, hogy Őt bámultam.

- Jöhet a desszert?

- Nem is kérdés – kacsintottam rá, remélve, hogy el is felejti kérkedő nézésem.

Felálltunk az asztaltól, majd a nappali felé sétáltunk, ezzel is magunk mögött hagyva az ikreket. Samantha boros poharát fogva lépkedett a méreg drága szőnyegen, körbe pillantott, majd az ereklyéket kezdte vizslatni.

- Jól csináltad Norah, láttam, hogy nagyon lested Billt. Ügyelj mindig arra, hogy zavarba hozd.

- Most erre nincs kedvem.

- Ne csináld, kérlek. Behozzák a desszertet, elbeszélgetünk, majd lehet hogy a szobájukba is felengednek – oda sétált a lépcsőkorláthoz, majd nyújtózkodva leselkedni kezdett az emelet felé.

- Kezd felfordulni a gyomrom – nem tetszésemet Ő csak egy drámai fejcsóválással reagálta le illetve még annyit hozzáfűzött, hogy: Ne spilázd túl a dolgot. Nem értelek, eddig sosem volt baj, ha 30 éves pasikkal kellett szórakoznod, most pedig undorodsz a saját korosztályodtól?

Már nem is tudtam vissza válaszolni neki, hisz megjelentek az ikrek a nappaliban. De nem is bánom, hogy nem volt alkalmam, hisz lemerném fogadni, hogy csak sértődés lett volna a végén.

- Rólatok még alig tudunk valamit. Meséljetek, mivel töltitek a minden napjaitokat?

Sam reflexszerűen rám nézett és látván pillanatnyi zavarodottságomat, Ő válaszolt a fiúknak.

- Hostesskedünk egy egy céges bulin. Fogadjuk a vendégeket, helyre kísérjük Őket, stb.

- És jól fizetnek?

Bill hangja már nyugodtan csengett. Nem is érdekelt Samantha válasza, hisz tudtam, hogy az előző hazugságával elindultunk a lejtőn, aminek a vége egy hatalmas szakadék lesz, bármi nemű kijutási lehetőség nélkül.

Sam látta, hogy a munka egy kényes téma számomra, ezért rövidre fogta a fizetésről szóló kis hazugságát.

- És van testvéretek, vagy egykék vagytok?

- Nekem nincs, csak Norah-nak van.

- De nem  igazán jó a viszonyunk – mire kimondtam ezt a gondolatot, elért a felismerés, hogy talán ebbe sem kellene bele mennünk. Hogy miért is nem?

Mert nem lenne ildomos ha megtudnák az ikrek, hogy miért nem jó a kapcsolatom Mark-kal. Most rajtam a sor, nekem kell hazudnom, az igazságot még sem vallhatom be, hisz akkor lebuktatnánk magunkat.

Néhány hónappal ezelőtt Mark megtudta, hogy mivel is foglalkozom. Gusztustalannak és erkölcstelennek gondolt bennünket, azt mondta, hogy mélységesen csalódott bennünk. Könyörögtem neki, hogy szüleimnek ne árulja el az igazságot, nem akartam, hogy az Ő szemükben is elvesszen a bizalom. De mégis megtette. Azóta már a szüleimmel sem felhőtlen a kapcsolatunk, amit meg is értek, hisz kinek kellene egy ilyen lány? Ezért próbálnám menteni a menthetőt, ami Billt illeti, és nem megosztani vele ezt az ocsmány oldalam.

Szóval ha lehet ezt így mondani, akkor csak Samantha-ra számíthatok. Már ha hihetek és megbízhatok benne... amit már magam sem tudok!

7. rész: A rezidencián.

- Készülődj Norah, nem sokára bevetésünk lesz.

- Mit húzzak fel? - kérdeztem tanácstalanul állva ruhás szekrényem előtt.

- Egyértelmű, hogy valami rövid koktél ruhát. Szépen lassan el kell kezdenünk becserkészni Őket.

- Nem akarok megint ribancként megjelenni előttük.

- A pasik nem buknak a zárt melegítő pulóverekre, szóval marad a szoknya - ellenkezni sem volt időm, már is kezeim közé nyomta az említett ruhadarabot.

Fújtatva és idegesen kezdtem magamra kapkodni a ruháim, dühített, hogy megint igaza volt. Rosszul viselem, ha másnak van igaza, ezen nincs mit szépíteni, ilyen szempontból furcsa egy nő vagyok. Bár nem lehetek egyedülálló jelenség, az is biztos, mégis elviselni  hogy másnak van igaza-, elég nehéz. Már csak azért is, mert általában szeretem ha minden úgy történik ahogy én szeretném. Ez nem önzőségből fakad, inkább úgy mondanám hogy szeretem, ha körülöttem minden 100 százalékos, ha nincs egyetlen olyan befolyásoló tényező sem, ami miatt megborulhatna az egyensúly bennem.

- Hogy haladsz, Tesó? - a gitáros épp pólóját megigazítva lépett be a konyhájukba, ahol öccse már serénykedve lépett ide oda.

- Már csak a tésztának kell kifőnie, a szósz már kész van.

- Na az frankó! Hogy nézek ki?

- Mint aki már 3 órája készülődik - nevette el magát Bill, mire Tom elfancsalodott.

- Öcsi, muszáj kinéznem valahogy, ha Te már nem hozod a megszokott formádat - ércelődött testvérével, de mikor meghallották az ismert csengő hangot, mindkettejük arca komoly lett.

- Ezt nem hiszem el - Sam száját tátva közeledett a kovácsolt vaskapu felé, mikor elé ért, szinte ámulattal simított végig a narancs színű magas falon, majd bekukucskálva vette szemügyre az elé terülő két szintes házat.

Én is szinte leesett állal közeledtem a kapu felé, nekem is szokatlan volt ez a pompa.

- Ohhó, készülj Norah, jön Tom - hallottam meg az utasítást, amitől egyik pillanatról a másikra görcsbe ugrott a gyomrom hisz bele gondoltam, hogy bele kell bújnom ismét a már olyan régóta utált szerepembe.

- Szép estét, Hercegnők! - tárta ki előttünk a kaput.

- Szia szép fiú - Sam kelletve magát libbent Tom elé, majd egy halvány puszit hintett  az arcára. Megjegyzem, hogy Sam-nek nem kell ribancként feltüntetnie magát, már elnézést, hogy ilyet mondok a barátnőmről.

- Fáradjatok beljebb lányok, már nagyon vártunk benneteket.

Tom kedvesen előre engedve bocsátott be a kis otthonukba. Csillogás, pompa, hatalmas terek, élénk színek, méreg drága elektronikai cikkek. Úgy érzem, hogy a két legmegfelelőbb pasit kaptuk ki.

- Bill! Gyere, itt vannak Norah-ék!

- Jövök - csak egy pillanat kellett, hogy hangja izgatottsággal töltse el a testem. Ilyet eddig egy férfi sem tudott kiváltani belőlem.

Ott állt előttünk. Furcsa érzés kerített hatalmába a látványától, nem teljesen izgalom volt az ami elborított, inkább kíváncsiság. Valahogy a jellemét egy olyan misztikum és megfejthetetlen báj veszi körül, hogy képtelenség nem rá koncentrálni.

Kedvesen felém hajolt, majd két puszit adott az arcomra. Nah most jött az a bizsergés, amit néhány pillanattal ezelőtt még nem fedtem fel, még magamnak sem. Kellemesen megremegtem puha ajkaitól és bódító illatától, arról nem is beszélve, hogy milyen áramütés szerű érzés járta át a testem. Zavartam húzódtam távolabb tőle, majd egyből Sam-ra néztem, reméltem hogy semmit sem vett észre a bennem lejátszódó kis huza-vonából. Mert ez az, érzem magamon. Érzem azt a kettősséget, amit eddig életemben nagyon ritkán éreztem. Mikor az agyam és a szívem teljesen más tanácsot és útmutatást ad. Mikor az eszem azt súgná, hogy használd ki, csak a pénzt lásd benne, majd a szívem kicselez és olyan érzésekkel bénít meg, ami megijeszt engem is. Nem vagyok egy ijedős fajta, de a rám törő érzések mindig megrémisztenek. Főleg ha ennyire ellentmondásosak mint most is. Ügyes vagy Norah, már most egy kegyetlen játék részese vagy. Egy olyan játéknak, amiből sejtheted, hogy győzteskén biztos nem jöhetsz ki. Ez egy olyan mérkőzés, ahol nincsenek ellenfelek, csupán csak Te vagy, de Te két féllel játszol. Egy érzéketlen Norah-val és egy érző Norah-val.

Most már csak rajtam múlik, hogy melyik énemet fogja megismerni. Hogy esetleg tudnám-e mindkettővel élni a napjaim? Fogalmam sincs...

6. rész: A fájó emlékek.

- Jó reggelt Tesó.

- Neked is Tom – intett Bill, majd egy bögre kávéval egyensúlyozott bátyja elé, aki csak meglepődve fogadta testvére gesztusát.

- Ezt mivel érdemeltem ki?

- Csak jó kedvem van – felelte egyszerűen a fekete hajú, majd helyet foglalt testvérével szemben. Tom lassan kortyolgatta a fekete csodát, miközben végig Bill arcát fixírozta. Általában mindig letudja olvasni ikre arcáról a gondolatait, érzéseit, most mégis nehezére esett.

- Oka? – tömör kérdése megmosolyogtatta Billt.

- Szépet álmodtam, legyen ennyi elég.

- Szexeltél benne?

- Majdnem, de így is elég izgató volt reggelre.

- Szóval keményen álltál – vonta le a következtetést Tom, majd megtörölte száját. – Most már ha elakarok érni valamit, akkor csak az kell, hogy mindig felizgulva legyél?

- De barom vagy – Bill áthajolva az asztal fölött legyintette meg bátyját, majd elvéve előle a koszos bögrét, a mosogatóba tette. Nem fordult vissza azonnal, valahogy megtorpant egy picit a gondolataiban. Vajon elmondja Tomnak, hogy milyen álma volt még?

- Mi nyomaszt, Öcsi?

- Norah-val is álmodtam – súgta rekedten és megköszörülvén torkát szembe fordult Tom-nak.

- Konkrétabban?

- Egy maszk volt előtte, egy álarc. Kértem, hogy vegye le, de nem vette le sohasem. Vajon ez összefüggésben lehet azzal, amiről este beszéltünk?

- Mármint, hogy nem az akinek mutatja magát? Talán igen, igazából nem tudom. De amíg nem ismered meg tüzetesebben, addig Te sem tudod és kár is rémtörténeteket szülnöd. Hívd fel és találkozzatok.

Bill-nek néhány pillanatra elkomorult az arca, majd fájdalmas ábrázattal realizálta, hogy Ő nem kérte el Norah számát.

- Csak én adtam meg a számom, Ő nem.

- Akkor megvárod míg hív?

- Nem, annyi elvesztegetni való időm nincs.

- Várj Öcsi, én tudom Samantha-ét, majd rajta keresztül beszélsz Norah-val.

- Te nem akarsz Sam-mel beszélni? – Bill közelebb lépett ikréhez, aki már mobiljában kutatott a telefonszám után.

- Mit mondanék neki? Úgy is visszautasítana.

- Ha mondjuk nem a szex motiválna és látná rajtad, hogy tényleg nem az az elsődleges célod, akkor szerintem lenne jövője ennek a kapcsolatnak.

- Kapcsolatnak? – a gitáros megrökönyödve tekintett fel a mellette álló testvére arcára, majd megrázta a fejét. – Nem akarom elkötelezni magam 24 évesen.

- Még nem is voltál igazi kapcsolatban, nem tudod, hogy milyen jó számítani egy nőre.

- De láttam már egy szakítás után az öcsém, és köszönöm, nem akarok szenvedni, mint Ő.

Bill-t hideg zuhanyként érték a rátörő emlékek. Ahogy a boldog pillanatok hirtelen átváltoztak szörnyűséges órákká és hónapokká.

- Sajnálom Bill, nem akartam.

- Semmi baj Tom. Tanultam az esetből, figyelmesebb leszek Norah-val kapcsolatban.

- Akkor felhívjam Sam-et?

- Szeretném.

*

- Ezt nézd ki hív, Norah?

- Gyorsan vedd fel – dörzsöltem össze a tenyerem, majd mellé kuporodtam hallgatózni.

- Mondjad szépfiú!

- Szóval elmentetted a számom.

- Egy jövőbeni jó kapást nem hagyhattam ki. Kitudja  mikor leszek kiéhezve valakire.

- Túl sokáig fogod húzni az agyam, nem lesz ez így jó. Kemény büntetés jár ezért!

Én csak gyerekesen pukkadoztam a nevetéstől, tetszik mindkettejük stílusa. Tom már már perverzen rámenős, Sam pedig kihívóan magabiztos. Vajon mikor lesz végkifejlete ennek a huzavonának?

- Remélem nem hiszed azt, hogy most szextelefont fogok lebonyolítani veled?!

- Bármennyire is szeretném, most más miatt hívlak. Az öcsém… mármint, szeretnénk meghívni Titeket vacsorára, ha ráértek, mondjuk ma este.

- Te főzöl Don Juan?

- Az az én feladatom – szólt távolról egy számomra elég bizsergető hang.

Ahogy meghallottam Bill hangját, erősebben kezdett dobogni a szívem. Önkéntelenül is mosoly kúszott az arcomra, hülye kis kamasz lánynak tűnhettem volna ha kívülállóként néztem volna a viselkedésem. Finoman bizseregni kezdett bennem valami, a fülemet tompa zúgás lepte el. Álljuk meg egy pillanatra, ezt nem! Ezt nem érezhetem. Sam csalódna bennem ha átvágnám. Nem a szerelme kell Bill-nek, hanem a pénze, hogy végleg magunk mögött hagyhassuk ezt a szánalmas életet. Bill lesz az utolsó pancser, akit átvágok, utána tényleg felhagyok ezzel az élettel, még mielőtt bele bolondulnék.

5. rész: Az igazi Norah-t akarom megismerni.

A Kaulitz ikrek már kellemes kis második emeleti luxus lakásukban üldögéltek, kezükben egy egy felbontott sörös üveggel. A haza felé útjuk néma csendben telt, bár Tom arcáról minden féle érzelem leolvasható volt. Mind a kalandvágy, mind a kíváncsiság.

- Mesélj Öcsi! Mi minden történt Norah-val?

- Ez a nő kikezdett velem – az ifjabbik Kaulitz egyből a közepébe vágott, tudja, hogy bátyja előtt nem kell finomkodnia és kertelnie. – Kacérkodott – vallotta őszinte mosollyal. – Ez szerinted mit jelent? Nem nekünk kell a nőknek bókolni, mi lett ezzel a világgal?

- Mert bókolt is neked? Nem csak kacérkodott?

- Akkor úgy mondom, hogy a szemével bókolt. Tudod hogy nézett végig rajtam többször is? Majd meggyulladtam.

- Úgy érzem valakit megkívántak végre – a gitáros csípője egy pillanat alatt életre kelt, majd előre hátra mozgatva imitálta kedvenc szabadidős tevékenységét.

- Ne Tom, most nem vagyok vicces hangulatomban. A nőknek amúgy sem mindig a szexen jár az eszük.

- Ez az én nagy bajom, drága testvérem – sóhajtott fel fájdalmasan Tom. – Sam is csak húzta az agyam.

- Nem is volt meg?

- Még esélyem sem volt megcsókolni. Mindig elhúzódott és mosolyogva közölte, hogy egy kicsit hosszabb távra tervezzek, ha szexelni akarok vele. Talán a másik felállás jobb lett volna, nem is gondoltam volna Norah kezdetben visszafogott jelleméről, hogy kapható lett volna egy éjszakára.

- Én nem ezt mondtam, Tom! Sőt! Szerintem csak megjátszotta magát előttünk.

- Minthogyha annyira ismernéd a női észjárást, öcsi!

- Komolyan beszélek, Tom! Te nem érezted azt, amit én az első pillanatban, mikor megláttuk egymást. Meg volt illetődve, a kézfogása is finom volt. Csak azután lett kacérabb, hogy Ti magunkra hagytatok. Szerintem sokkal visszahúzódóbb a való életben.

- Bill, ne mássz bele ismét egy nő lelkivilágába. Neked most nem ez kell, nagyon nem! Főleg azután, ami történt.

- Nem érdekel, hogy mi történt – bár Billben még eleven éltek a múlt fájdalmas emlékképei, mégis túl akarta tenni magát, egyszerűen muszáj volt, hogy egy új, teljes életet tudjon élni. – Megakarom ismerni a másik Norah-t is. Nem hiszem, hogy valójában ilyen domina.

- Hát Bill, nem tudok mit mondani az elszántságodra – az idősebbik fél elhűlve vette tudomásul testvére ötletét, szándékát Norah-val kapcsolatban. Nagyon jól emlékszik azokra hetekre, hónapokra, amikor Billnek csak ő volt egyedüli támasza az előző kapcsolata után, nem akarja, hogy ikrét ismét egy olyan mély szakadékba húzza egy nő.

- Hidd el, tanultam az előző kapcsolatomból. Ha olyan lenne mint Sandra, ki sem kezdenék vele. De más, már most érzem.

- Igazad legyen, Bill!

- Szóval úgy tetted, ahogy kértem. Ráhajoltál, szemébe néztél, meglehelted a bőrét.

- Minden sínen van Sam, lerendezzük Őket, és utána végleg felhagyunk ezzel az élettel.

- Ezt azért még így ne jelentsük ki, hisz…

- Nem Samantha, most én tartok veled egy újabb csalás erejéig, de utána már neked kell hozzám alkalmazkodnod. És ha én ki szeretnék szállni, hát ki fogok, és te is felhagysz ezzel.

- Ahogy akarod – gyors beleegyezése nem nyugtatott meg. Ilyen könnyen akkor szokott „igen”-t mondani a dolgokra, amikor csak eltusolni akarja a problémákat. – Csak egyet kérek. Ne ess szerelembe. Tom akár már ma este megfektetett volna, de ellent mondtam neki. Remélem Te sem leszel gyenge Billel kapcsolatban.

- Izgalmas pasinak tűnik, a szex terén is biztos fantasztikusat nyújthat, de tudom, hogy mit ígértünk meg egymásnak. A barátságunk fontosabb egy férfinél.

- Köszönöm. Te vagy a legjobb barátnőm – áthajolt a kanapénkon, majd karjaiba zárt.

Éjjel furcsa álmom volt.  Egy sötét dohos szobában feküdtem, kezeimen és lábaimon egy egy kötél darabka lógott ami az ágy vaskeretéhez szegezett. A hirtelen sötétség egyszer csak megszűnni látszott, majd egy villanás alatt hófehérség lett mindenhol. Sam jelent meg az ágyam végében, felemelkedett felém, majd a foglyul tartott kezeimet és lábaimat bábjáték mintájára irányítani kezdte. Testem egy maga tehetetlen babára hasonlított, arcom érzelemmentesen hatott. Egyszer egy férfi sírás csapta meg füleimet, gyengén oldalra pillantottam, mire Bill meggyötört arcát láttam magam előtt. Közös fotókat tartott kezeiben, amik néhány pillanat múlva lehulltak a földre, Bill testével egyetemben. Minden egyes könnycseppje felkarcolta arcbőrét, segítettem volna neki, megöleltem volna, de nem tudtam, hisz Sam irányította minden mozdulatom.

- Te jó ég! – izzadt homlokkal és vadul verő szívvel riadtam fel az ágyamban. Szememmel azonnal Samantha ágya felé tekintettem, Ő békésen aludt karjait feje alá téve. Egy mély levegő és néhány pillanatos néma pislogás után ismét lehunytam szemeim, majd visszadőlve párnáim közé realizáltam, hogy ez csak egy rossz álom volt. Sam nem bántana, mert a legjobb a barátnője vagyok. Nem tenne semmi olyat, amivel nekem árthatna. Igen, ez csak az elmém egy agyament képzelete volt.

4. rész: Samantha nem adja magát.

Nem kellett sok idő, hogy tisztán lássuk és érezzük, Sam és Tom között izzik a levegő. Azok a pillantások, rejtett utalások mind mind egy dologra engedtek következtetni. Még pedig arra, hogy kívánják egymást. Ehhez kétség sem fért. Bár megígértük egymásnak, hogy nem fogunk egyéjszakás kalandba bonyolódni, hisz akkor elég sanszos lenne egy köteg pénzt legombolnunk róluk.

Körülbelül úgy 10 perc telhetett el azóta, hogy Tom és Samantha a szálloda előtti parkolóba ért volna.

- Nagyon bejössz nekem, Sam – búgta kellő szenvedéllyel Tom, mire a nő csak felkacagott.

- Te sem vagy egy rossz darab! Sőt!

- Hagy mutassam meg mit tudok, ígérem nem okoznék csalódást.

- Csak annyit mutass, amennyit még egy parkolóban szabad.

- Menjünk fel hozzám – kérlelte a szőke lányt, de Ő csak mosolyogva rázta fejét.

- Tudod! Nem minden nő kapható egyből szexre. Valakiért meg kell dolgozni, és én közéjük tartozom.

- De érzem a vibrálást közöttünk, ne mond hogy Te nem érzed?! – a férfi ajkait végig húzva a nő íves nyakán bújt még közelebb hozzá, majd lassan tolva Őt, öccse autója felé vette az irányt, hogy neki támasztva még inkább a közelébe férkőzzön.

A lányra szédítően hatottak az elmúlt percek történései, mégis muszáj volt uralkodnia vágyain. De ahogy ott állt előtte Tom, és realizálta, hogy teljesen egyedül vannak a homályos parkolóban, csak még inkább felizgatta. Vajon kihagyjon-e egy ilyen kiváló alkalmat, hogy a nagy Tom Kaulitz-zal töltsön el egy éjszakát?

Egyik vállán a kis ördög, míg a másikon a kis angyal foglalt helyet. Mindkettejük csak a saját maga malmára hajtotta a vizet, igazán előrébb nem jutották Sam-et a döntéshozatalban. Mégis, ahogy teltek a percek, ahogy egy picit kezdett minden világossá válni, eldöntötte, hogy nem adja meg a férfinek ezt az örömöt. Még nem!

- Jól eltűntek – állapította meg elmésen a mellettem ülő fekete hajú.

- Mindig is ilyen volt a bátyád?

- Milyen? – kicsit bambára sikeredetett arckifejezésén én jót kuncogtam.

- Tudod Te azt nagyon jól. Mindenkit ilyen hamar megkíván?

- Nem tagadja, hogy mindene a szex. Jó, ez erős túlzás, de az élete nem lenne teljes a napi szex nélkül.

Most legszívesebben megkérdeztem volna tőle, hogy: Na és Te? Testvérek vagytok, csak hasonlítotok egymásra ilyen szempontból is. De nem fogom kínos helyzetbe hozni. Már csak azért sem, mert a zsigereimben érzem, hogy Ő nem olyan mint a másik fele. Ez általában látszik már az első pillanatokban. Meg amúgy is, egy ilyen misztikus pasi a szexben is érdekes lehet, kicsit elérhetetlen és megfoghatatlan. Nem hinném, hogy annyira ösztönlény, talán egy kicsit másra is tud koncentrálni. Bár szívesen megismerném az igazán férfias énjét is, mégis ez a keser-édes rejtély ami körülötte van most jobban érdekel.

- Egy kis csókot sem kapok?

- Attól a csóktól csak még jobban begerjednél. És kell az nekem?

- Kellene cica, hidd el – Tom ismét Sam ajkaihoz hajolt, de a nő kibújva karjai öleléséből lassan sétálni kezdett a szálloda felé.

- Sajnálom szépfiú, de nálam hosszabb távra tervezz, ha szex kell.

Tom megilletődöttségét lassan felváltotta a kíváncsiság, és a kalandvágy. Igen, ez kell most az életébe, egy kis kaland, kihívás.

- Láttam, hogy kérdezni szerettél volna valamit Tőlem!

- Már el is felejtettem, hagyjuk – legyintettem könnyelműen, de láttam rajta, hogy érdekli azon gondolatom.

- Kíváncsivá tettél, mond el!

Kérlelése kedves volt és nem követelőző.

- Nem lenne illő, ha egy nőtől ilyet hallanál már az első alkalomkor. Majd legközelebb!

- Szeretnél folytatást?

Nem tudom, hogy csak én értettem ki a hangjából a félelemmel túlfűszerezett meglepettséget, vagy valójában ennyire ledöbbent?

- Ha Te is szeretnéd, akkor én nem leszek semmi jó elrontója.

Mondatom végére Ő már egy kis fecni után kezdett kutatni nadrág zsebében. Én -  hogy megkönnyítsem a dolgát -, előhúztam egy tollat a táskámból, felé hajoltam, átnyújtottam, és mosolyogva fogadtam, hogy már meg is van a száma. Bravó, még sem olyan nehéz szívtelennek lenni. Eddig még!

3. rész: A két új áldozat.

- Gyere már Bill – nógatta öccsét Tom.

- Az autómat csak bezárhatom már, nem? – fújta idegeskedve a fekete hajú, majd bátyja után sietett, aki már VIP kártyáját felmutatva állt a szálloda halljában. A fiatalabbik testvér is felmutatta a kis plasztik darabkát, majd belépve a patináns épületbe, leemelt egy pohár pezsgőt a felé közeledő pincér tálcájáról. A kert csak néhány lépésnyire volt a hallból, ahogy kiléptek a szabad levegőre, szinte felpezsdültek az ott lévő hangulat mágikus erejétől. Bár mondhatni minden naposak számukra az ilyen sznob partik, most még is valami furcsa báj és izgalom lengte körül ezt az estét.

- És Ők ott? – Samantha két harmincas éveiben járó pasi felé mutatott poharával, mire én heves fejrázásba kezdtem.

- A mi korosztályunkból nem választhatnánk?

- Ha majd tudsz mutatni két pénzes zsák húszon évest, akkor majd válogathatsz.

Erre nem igazán tudtam mit reagálni, igaza van. Kevés fiatal felnőtt rendelkezik biztos egzisztenciával manapság.

- Figyelj csak, Bill !  - az afro fonatos finoman megbökve hívta fel öccse figyelmét két nőre. - A három szélső fáklyánál ül két nő.

- Várj, nem látom Őket – szólt egyből, majd picit megemelkedve kanapéjukról, megpillantotta a két előbb említett lányt.

Tekintetem egyből összeakadt egy fekete hajú férfiével. Férfiével? Fura ez a fekete füstös szempár. De a küllem, a mozdulatok, a mimika az férfias. Első pillantásra szépnek könyvelem el, bár ritka, hogy egy férfire ezt a jelzőt használom. Mert általában azok a férfiak, akik szépek… Hát ne szépítsük a dolgokat, általában van egy kis kanyar az életükben. De itt most nem ezt érzem. Nem egy meleg, esetleg egy metroszexuális férfivel szemezek, hanem egy merész, magát teljes mértékben felvállaló egyeddel.

Felemelte a poharát, mire én picit megnyalva az ajkaim biccentettem a fejemmel. Ez érdekes. Valahogy a tudatalattim teljesen visszarántott egy pillanat alatt a régi életembe, abba a szánalmas viselkedési formába, amitől tegnap szinte hányni lett volna kedvem.

- Enyém a szőke, tiéd a barna – bármi nemű ellenkezés vagy beleegyezés nélkül indult el az idősebbik, mire a fiatalabbik nyomába eredt.

- Úgy érzem kapás lesz. Tudod mit beszéltünk meg, sose felejtsd  el –Samantha még az utolsó pillanatokban kiszűrte ezeket a jó tanácsokat vékony ajkai közül, majd látván az egyre közeledő férfiakat, kirívó pózt vett fel.

- Szabad ez a két hely, hölgyeim?

- Nem szeretem a felesleges kérdéseket, amikre úgy is olyan egyértelmű a válasz.

Sam megadta a kezdő hangulatot kacér kijelentésével, de min lepődök meg? Már volt időm megismerni ezt a gátlástalan, szemérmetlen énjét.

- Én Norah vagyok, a barátnőm pedig Sam.

- Minket gondolom nem kell bemutatni – végig néztem a válaszoló hű de magabiztos emberkén, akinek azért egy halvány mosolyt sikerült arcomra csalnia. Sam-nek nem lesz nehéz dolga ahogy látom, mintha emberére talált volna ebben a számomra kicsit pökhendi emberben.

Csak pillanatok kellettek, hogy még inkább feloldódjon a hangulat közöttünk. Tom szemérmetlen beszólásai igazán frissítően hatottak beszélgetésünkre, sőt mondhatni még inkább felkeltette az érdeklődésünket. Nem hogy csak pénze van, de még vicces is!

Bill csak néha néha szólalt meg, de akkor mindent vitt nálam. Mondanivalójának tartalma mellett az egész lénye egy olyan misztikumot és megfejthetetlenséget tükrözött, hogy számomra Ő érdekesebbnek bizonyult Tom-nál. Tetőtől talpig végig pásztáztam, valahogy nem tudtam levenni a szemem róla. Elegáns fekete cipő, sötét szövetnadrág, és egy halvány ing fedte a testét. Nyakában két lánc lógott. Bár egymással átellenben ültünk mégis éreztem vad és bódító illatát. Erős volt, még sem marta az orrom, inkább finom bizsergést váltott ki belőlem. Már az illata is. Abszurdum. Pár pillanatra, de tényleg csak néhány tized másodpercre végig pörgettem magamban egy aktus pillanatait, ahogy vékony teste megfeszül felettem, ahogy érzékien a fülembe nyög. Álljunk meg, ezt most kell abba hagynom.

2. rész: Ismét rávisz a kényszer.

- Hogy mit csináltál? – Samantha hangja zaklatott és feldúlt volt.

- Jól hallottad. Bevallottam mindent James-nek és az ékszereket, illetve az összes pénzt visszaadtam neki.

- Abba bele sem gondoltál, hogy ezentúl miből fogunk élni, miből fogjuk az elmaradt számláinkat fizetni illetve a hiteleinket törleszteni?

- Elmegyünk dolgozni, úgy ahogy minden normális ember teszi. Kérlek Sam, ne kelljen csalódnom benned.

- Úgy érzem, hogy én csalódok benned, napról napra egyre többet. Azt mondtuk, hogy együtt fogjuk végig csinálni ezt az egész projektet, de Te most mégis cserben hagysz. Miért szegted meg az ígéreted?

- Mert ez nem emberséges, lásd már be. Hidd el, piszkosul vissza fogjuk ezt még kapni az élettől, még ha Te nem is hiszel a sorsban.

- De nincs pénzünk – nem reagált az előző mondataimra, csupán csak maga elé szórva a szavakat meredt a szoba egyik sarka felé.

- Ne bolondozz! Legutóbb 500 eurót tettél be a bankszámlánkra – nem is mertem a szemeibe nézni, kezdett felsejleni minden előttem.

- Kellett a pénz. A rezsivel is el voltunk maradva, és a …

- Dehogy voltunk elmaradva, de idegesíts fel. Amikor kérdeztelek, mindig azt mondtad, hogy befizetted, és nincs több tartozásunk.

Már nem válaszolt, csak némán ülve folytatta az idegtépő hallgatást. Felment bennem a pumpa, tudom, hogy ismét elszórta minden pénzünket. Egyetlen szó nélkül csaptam rá az ajtót, majd hagytam el a lakásunk. Még hogy Ő csalódik bennem? Hát nincs egy kis önkritikája, hogy belássa, csak is Ő teszi egyre nehezebbé a napjainkat? Hónapról hónapra játszik a pénzzel, abba bele sem gondolva, hogy egyszer vége lesz a szép életnek. Mint például most is.

- Sajnálom Norah. Nem akartam kiabálni veled, főleg nem felzaklatni.

- Pedig sikerült, hidd el – erősen markoltam rá a kormányra, nem akartam hogy hallja, még mindig kivagyok az őrültségeitől.

- Tudom, hogy megbízhatatlannak tartasz és igazad is van.

- Ne, csak ezt ne csináld! Nem kell az üres magyarázatod, elszúrtad, ennyi. Már megszoktam. A siránkozásoddal pedig nem megyünk sokra, pénzt nem fogunk belőle látni.

- Majd újból dolgozunk, Steve tudod, hogy adott két jegyet egy holnapi afterparty-ra.

- Ezt most fejezd be! Nem hallottad, hogy mit mondtam? Nem fogom folytatni, és kész!

- Norah, Te ne csináld most már – kért számon fennhangon, mire én rácsaptam a készüléket.

Mikor visszaértem a lakásunkba se lenyugodva, se pedig lelkileg felkészülve nem voltam arra, hogy szembe nézzek már oly sokadjára a főbérlőnkkel, és azt halljam tőle, hogy rendőrségi ügyet fog kanyarintani, ha nem fizetünk most már. Csak hogy még nagyobb sokk érjen, azt is megtudtam, hogy 3 hónapnyi lakbérrel vagyunk adósak. Két hét haladékot kaptunk még, de Tod nem értette a szerintem jogos felháborodásom, miszerint ennyi idő alatt munkát sem találnék, vagy ha lenne is egy megfelelő, akkor sem kuncsoroghatnék már az első héten a fizetésemért.

Tod távozása után már nem tudtam tartani magam, és az eddig felgyülemlett keserűség, megcsömörlöttség és hihetetlen mértékű dühöm Sam iránt zokogás formájában szabadult meg belőle. Csak állt mellettem, nem szólt és nem is közelített felém, de talán jobban is tette. Tudtam – hogy ne tudtam volna, hogy ismét mire kényszerülünk. Bájologni és hülyét csinálni magunkból jó buli volt eddig, de most már kezd megalázóvá és mértéktelenül felháborítónak tűnni már saját magamnak is.

A következő napunk csendesen telt, készülődtünk az esti akciónkra. Örültem – már amennyire lehet egy ilyen helyzetben -, hogy legalább van esélyünk arra, hogy a felső tízezer között töltsük az esténket. Hisz egy kis kocsmában, vagy  bárban nem igazán fordulnak meg milliomosok.

A VIP party egy elit szálloda hátsó kertjében került megrendezésre. Bebocsátást nyerve egy egy pohár pezsgő után kezdtünk kutatni,  amit az első pincérnél meg is találtunk. Kezünkben a kis italunkkal vonultunk el a kert egyik csendesebb szegletébe, hogy onnan szemlélve a tömegben rejtőzködő tehetős pasikat mi majd rájuk csapunk, kivetjük a hálónkat és bekebelezzük Őket. Undorító!

1.rész: Ingyen pénz? Köszönöm már nem.

- Kérlek Samantha, ezt ne folytassuk tovább. Bele fáradtam a hazudozásokba. Tudom, hogy egyikünk sem fogja ezt sokáig bírni, bármit is mondasz most. Megéri neked ez a rengeteg hazudozás?

- Ne mártírkodj, kérlek! Bezzeg, amikor elköltenünk kell, akkor egy szavad sincs

Most erre mit mondhatnék? Persze, hogy jó érzés rengeteg pénzzel a zsebünkben utazgatni és élni a dívák életét, mégis amit már évek óta folytatunk, kimerít. Nem is testileg, hisz nem igazán fárasztó nap mint nap étterembe járni, szórakozni és lazsálni. Lelkileg nyomasztó ez az egész élethelyzet, hisz bármikor lebukhatunk. Vajon meddig leszünk képesek folytatni ezt a színjátékot? Mert igen, ez egy mocskos színjáték, de még milyen undorító. A színdarab a következő: Vegyünk két, magányos és pénzeszsák pasit, adjunk hozzájuk két dögös és  bevállalós nőt, akik pénzért a legszebb hazugságokat tudják kreálni, majd mikor már elég vaskos a pénztárcájuk, szépen maguk mögött hagyják a pofára esett ügyfeleket, és városból városba költöznek újabb balekok után kutatva. Hogy hány felvonásos egy színdarab? Apró, néhány napos mosolyszüneteket kivéve úgy körülbelül 2-3 hónap, nem több. Hogy miért is vannak ezek a mosolyszünetek? Hát azért, hogy a reménytelenül belénk bolondult férfiak felismerjék, hogy nem akarnak bennünket elveszíteni, és ezért mindent meg is tesznek. Hány éve is űzzük már az ipart? Csak 3 éve, 20 évesen kezdtük, mégis már úgy érzem, hogy kiégtem lelkileg. És Samantha, hogy érzi magát? Ő könnyelműen élvezi a könnyen jött pénzt, úszik a mámorban, de egyszer rá fog jönni, hogy egy elveszett és megkeseredett nő lesz belőle. Én inkább még most kihátrálok, minthogy néhány év múlva már késő legyen.

- Most őszintén! Neked mi bajod? Túl öreg hozzád James?

- Itt már rég nem a korról van szó. Ez már több. Undorral fekszem le minden nap, hogy egy szerencsétlen férfit ismét sikerült magamba bolondítanom.

- Örülj, hogy nem szexelünk velük, akkor csak még rosszabbul éreznéd magad.

- Még csak az kellene, felfordulna a gyomrom – felháborodottságomra Ő csak flegmán legyintett. – Megint James az – búgó mobilom hatására a gyomrom dió nagyságúra ugrott össze.

- Mit írt?

- Szia! Szeretnélek meghívni vacsorázni. Ráérsz ma este? Várom a válaszon.  James. – olvastam fel hangosan, mégis ahogy a bűntudat kezdett úrrá lenni rajtam, úgy halkultam el az üzenet végére.

- Egyértelmű a válasz szerintem! Gyorsan írj, és már készülődhetsz is!

- Szívtelen vagy – vágtam a fejéhez, majd becsapva lakásunk ajtaját, elviharoztam.

Eldöntöttem, hogy bevallok mindent James-nek. Nem érdekel már Samantha és az sem, hogy nem lesz többingyen pénz a zsebemben. Sőt vissza is adok mindent neki az utolsó fillérig. Az ékszereket is, nem lenne szívem megtartani Őket. Tudom, hogy nagy szívvel adta, mégsem játszhatom ki Őt többé.

Már a kocsimban ültem, 8-ra foglalt asztalt James. Bár elterveztem, hogy egy kész, már előre átgondolt monológgal fogok elé állni, mégis ahogy megpillantottam az étterem ajtajában, elszállt minden bátorságom.

- Foglalj helyet – húzta ki kedvesen a széket.

- Köszönöm.

- Örülök, hogy eljöttél.

- James! Beszélnünk kellene, még pedig egy fontos dologról – kérdő pillantására én még bele kortyoltam a már megrendelt és kihozott pohár boromba. – Nem fogok kertelni, talán túlontúl nyers is leszek, ezért már most bocsánatot kérek. Kihasználtalak, ne is szépítsük a dolgokat – meglepődött, de nem szólalt meg. – Nem szerettelek, nem voltam szerelmes sem beléd, csupán csak az érdekelt, hogy minél többet költs Rám. Tudom, hogy gusztustalan vagyok és egy semmire kellő lotyó. Már én is undorodom magamtól, ezért is vallottam be mindent. Az első néhány héten még jó érzéssel töltött el, hogy tudtam, számíthatok Rád anyagilag, de ahogy telt az idő, egyre inkább összeszorult a szívem. Hisz láttam, hogy bele élted magad ebbe a kapcsolatba.

Nem láttam még egyetlen férfit sem, aki ilyen rideg nyugodtsággal tűrte volna a mondókám. Azt a mondókám, ami után én pofonokat és becsmérlő szavakat vártam volna. De nem. Nem szólalt meg, csak némán hagyta, hogy távozzak az étteremből.