2011. szeptember 3., szombat

4.: Álom az álomban... (11-20)

20. rész: Zavarban lenni nem zavarba ejtő dolog...

Reggel az erősen szemembe tűző napsugarak keltettek. Nem tudom hány óra lehetett, talán olyan 9 óra esetleg 10 óra. Lassan nyitottam fel pilláimat. Komótosan körbe pillantottam, és halvány mosollyal az arcomon realizáltam a látottakat. Minden reggelemet így szeretném kezdeni, ez a látvány bármivel felér. Bill az oldalán feküdt, bal karja feje alatt, míg a másik keze ahogy érzem a csípőmön pihent. Közel voltunk egymáshoz, már rég nem beszélhetünk 20 centiméterekről, itt már csak olyan 10 centiméter választott el bennünket. Ilyen közelről csak még gyönyörűbb volt, már ha egy férfire lehet ezt a jelzőt használni. Hatalmas szempillái összekuszálva fonták körül szemeit, irigykedve néztem, hogy szempillaspirál nélkül is milyen tökéletesek. Ajkai résnyire nyitva voltak, saját ajkaimon éreztem levegővételeit. Alsó ajka kissé meg volt duzzadva, alatta az álla kezdett borostás lenni.
Picit megmozdultam volna, de nem igazán bírtam. Éreztem, ahogy combjaimat az Ő combjai tartanak fogságban, fogalmam sincs, hogy kuszálódhattunk ennyire össze. Épp közelebb csúsztam testéhez, mikor megéreztem reggeli merevedését ahogy belső combomhoz simult. Teljesen elöntött a forróság, szinte éreztem a gyomromban keletkező zsibbadó érzést, ami lassan kúszott az ágyékomba. Ha a szerelme lennék, már rég kihasználtam volna az alkalmat, és benyúltam volna a vékony pamut alá. Óvatosan markoltam volna Rá, egészen a tövénél, hogy onnan szépen végig simítva férfiasságán jussak el egészen a csúcsáig, ahol lassan ingerelni kezdtem volna.
Gondolataim teljes ködöt húztak elmémre, fogalmam sincs, hogy volt annyi merszem, hogy lehúzzam a csípőnkről a takarót és nézzem alsó testrészét. Sosem jöttem zavarba egy ilyen helyzettől sem korábban, most mégis olyan hideg veríték öntött el, hogy szinte kirázott a hideg. Buta kislányos képzelgések jutottak eszembe, komolyan úgy éreztem magam mint egy kis csitri. Örülnék, ha ellent tudnék mondani 23 éves létemre a vágyaimnak. Ha Bill-nek sikerül túltenni magát, akkor nekem is muszáj lenne. De elég nehéz. Látni magam mellett a forró testét, a mellizmait, azt a hatalmas tetoválást ami bekúszik a boxer nadrágja alá... totális téboly, az már biztos!

- Korábban kel mint Én! - rekedt hangja hirtelen csapta meg füleim, ahogy arcára kaptam tekintetem, gyönyörű mosolyával találtam magam szembe.
- Te jó ég!
- Nyugi Norah, nincs semmi baj - szuszogta halkan majd karját levette a csípőmről és a hátára feküdt. Mondanom sem kell, hogy így még látványosabban csúcsosodott ki a vékony takaró alól férfiassága.
- Most mit gondolhatsz rólam? - szűrtem ki fogaim közül.
- Azt, hogy egy egészséges fantáziával megáldott nő vagy. Nincs ezzel semmi baj.
- Baj tényleg nincs, de kellemetlen nekem - lecsúsztam az ágyban, majd a fejemre húztam a takarót ezzel is elrejtve pirulásomat.

Hallottam, ahogy felkuncogott mögöttem, majd bebújt mögém és egy puszit adott a nyakamra. Nem kellett volna neki, hisz önkéntelenül is, de felnyögtem. Szám elé kaptam egyik tenyerem, de késő volt hisz meghallotta és ismét elnevette magát. Közelebb bújt, jobb karját csípőmre tette és úgy pihentünk a sötét takaró alatt. Én még éreztem keménységét, de inkább már nem is reagáltam semmit sem az érzésre.

- Ne legyél zavarban...
- Te hogy reagáltál voltál ellenkező esetben?
- Ha én éreztem volna a Te merevedésed? - picit megcsípte a hasam, mire kitört belőle is és belőlem is a nevetés. Imádom ezt a pasit!
- Nah, fordulj ide - kérlelt szépen majd lehúzta az arcomról a takarót és a hátamra fordított. Mellkasa melleimnek nyomult, éreztem, hogy mennyire lázba hozott, hisz mellbimbóim árulkodtak az állapotomról. Lenézett rájuk, egy apró puszit adott az ajkaimra és így szólt.

- Látod én is megnézlek. Ezzel nincs semmi baj.
- Vigyázz mit teszel és mondasz nekem, mert ha így folytatod, még rád ugrok.
- Néhány hónap után hidd el, nem fogsz tudni levakarni magadról. Mindig csak körülötted fogok lihegni mint egy kis kutya egy kis szeretetért, és akkor majd igazán kimutathatod mit is érzel irántam.

Az arcomról szépen lassan lefagyott a mosoly. Gyomrom görcsbe rándult és torkomat furcsa sós könnyek kezdték el mardosni. Ő még nem látta meg szemeimben a félelmet a jövőnkkel kapcsolatban, de talán nem is baj. Ne is lássa rajtam soha sem, hogy félek, hogy tartok az elkövetkezendő napoktól, hetektől. Egyszerűen csak legyen boldog mellettem, csak lássam, hogy ismét férfinek érzi magát egy nő mellett, és ígérem, hogy ennyivel megelégszem.

- Most ki kell mennem a mosdóba Bill! - finoman mellkasához nyúltam és eltoltam magam fölül.
- Nem haragszom Rád, ha emiatt szeretnél kimenni.
- Csak pisilnem kell, ne félj - próbáltam mosolyt erőltetni fakó arcomra ezzel is remélve, hogy nem vette észre kis hazugságom.
- Ja jó - bólintott és engedett karjainak keser-édes fogságából.

Szinte kimenekültem karjai közül és szélsebesen futottam be a fürdőszobába, magamra zárva az ajtót. Nem lehetek felelőtlen, nem hagyhatom, hogy egyszer is észre vegye rajtam a kétségbeesettséget és a félelmet.
Tenyereimbe jéghideg vizet engedtem, majd jól megmostam az arcom. Képtelen voltam tükörbe nézni, helyette inkább csak ujjaimmal rendeztem össze hajtincseimet.

- Amíg készülődsz, addig én kifizet a szobát. Nem sokára jövök!
- Oké! – csupán csak ennyire tellett tőlem, ismét kellett a hideg víz, hogy lenyugtassam magam. Már nem csak az arcom mostam meg, hanem az egész testem is. Néhány perc alatt letusoltam, majd az eddig száradó ruháimat magamra kaptam. A kistáskámban lévő fogkefével és fogkrémmel megmostam a fogaim, majd egy kis száj fényt és spirált vittem fel arcomra. Nem akarom, hogy lássa a nyúzott ábrázatom.

Már kint ültem az ágyunkon, mikor visszaért. Ingje fel volt gyűrve eres karjain, haja ugyan kócosan állt, mégis szexi volt vele. Nem találtam a külsőjében kivetni valót, attól a halvány borostától talán még férfiasabb lett.

- Indulhatunk, kisasszony? – nyújtotta karjait, de én nem akaróztam belé karolni.
- Igen, mehetünk – léptem el mellőle és a kilincshez nyúltam.
- Hé Norah! Mondom nem haragszok a reggeli miatt. Ne legyél zavarban – szólt kedvesen, mire nekem összefacsarodott a szívem. Ohh Bill, ha csak az lenne a problémám?
- Valahogy rám ült a rosszkedv, ne is törődj velem – legyintettem, és kiléptem volna, de visszahúzott az ajtóból és egy édes szájra puszit adott. Mélyebben vettem levegőt, mellkasomban a szívem furcsa ütemet vett fel, ezt ő is érezhette, hisz teljes testtel hozzám volt simulva.
- Akkor majd segítek elhessegetni a rosszkedvedet. Egy reggelihez mit szólsz Hamburg-ban?
- Tökéletes.

Csak bólintott, majd kézen fogott és meg sem álltunk az autójáig. A kedves idős hölgy integetett is nekünk, majd még amit elkaptam néhány szófoszlányt az volt, hogyLegyünk boldogok. Megpróbálom azzá tenni magunkat – gondoltam magamban.
A legelső teendőm az volt mikor útnak indultunk, hogy lenyugtassam magam. Próbáltam ellazulni – mikor kérdezte Bill, hogy valamilyen zenét betegyen-e, én csak megráztam a fejem -, így néma csendben utaztunk Hamburg-ig. Nem kérdezősködött az állapotommal kapcsolatban, ezért hálás voltam neki.

- Megérkeztünk – finom halk szavakat hallottam, majd néhány selymes ujj érintését.
- Oh, máris? Kicsit elaludhattam – dörzsöltem meg szemeim. – Ne haragudj!
- Dehogy haragszom, hátha elszállt közben a rossz kedved is – mosolygott észveszejtően és kezét nyújtva kisegítetett az autóból.

Muszáj voltam azt válaszolni, hogy elmúlt a letörtségem, hisz ha tovább magamon hordoztam volna ezt a bárgyú ábrázatot, biztos kérdezősködni kezdett volna szegény.
Egy hangulatos kikötőben reggeliztünk, a teraszon még csak néhány idős pár ült. Bill megkérte az egyik pincért, hogy vezessen bennünket egy kevésbé nyilvános részébe az étteremnek. Mivel az étterem cölöpökre épült és az egészet víz vette körül, ezért a pincér egy hátsó kis stéget ajánlott nekünk. Bill szeretett volna több borravalót adni neki a kedvességéért, de ő tapintatosan visszautasította, és elment leadni a rendelésünket.
Már épp az omlettjét lapátolta nagy hévvel, mikor elfeledkezve magamról bámulni kezdtem Őt. Sose, egyetlen férfi sem érdekelt ennyire mint Ő. A tegnap este után még inkább hajt a kíváncsiság és az eltökéltség, hogy megszerezzem magamnak ezt az értékes embert. Vajon mit érezhet Ő? Azt persze tudom, hogy kíván és tetszem neki, de mik a jövőbeni szándékai? Volt egy két elejtett szava a jövőnket illetően, hogy majd esélyem sem lesz levakarni magamról, hisz minden idejét csak velem szeretné majd tölteni. De valóban így érzett, vagy csak nyugtatni szeretett volna akkor?
Bill érezte a nő tekintetét, állta is egy ideig. Tetszett neki, hogy a nőt ennyire érdekli, hisz ha nem érdekelné, nem jönne ennyiszer zavarba előtte. Norah jelleme furcsa egyvelegként jelent meg Bill előtt. Mint már mondta este is, érzi rajta, hogy nem tud megnyílni teljesen, csak fogalma sincs, hogy a lány miért zárja be magát előtte. Az igaz, hogy Ő sem adta ki múltjának minden egyes részletét, de ez érthető is. De a nő mitől fél? Miért tart attól, hogy valójában megismerjék egymást?

(…)

- Köszönöm ezt a két napot.
- Én köszönöm Norah – már a társasházunk előtt álltunk, Bill leparkolt egy kisebb fa alá. – Örülök, hogy jobban megismerhettelek.
- Tudom, hogy ez kell neked, mármint az idő. Ezért nem is sietek el semmit sem.
- Valld be, hogy már rég letepertél volna?! – olyan viccesen hangzott ez a szájából, hogy jó ízűen felnevettem. Mulattató, hogy egy férfi kérdezi ezt a nőtől.
- Minek tagadjam azt, ami olyan egyértelmű? – rántottam meg a vállam, és ránéztem. – De mivel többet szeretnék tőled mint szex, ezért nem akarok semmit sem elsietni.
- Te sem csak szexre kellesz nekem, elhiheted – megsimította az arcom, felém hajolt és hosszabban megpuszilt mint eddig bármikor.

Zavaromba ajkaim elé kaptam ujjaim, amit Ő csak vigyorogva vett tudomásul.

- A csókom még ennél is zavarba ejtőbb lesz.
- Amíg nem csókolsz meg, addig ne is beszélj róla, mert csak felizgatsz – leheltem halkan és kiszállva mellőle, eliszkoltam tőle. Utálom, hogy mindig pírbe borul az arcom miatta.

19. rész: Ismét felzaklatva…

Éjszaka forgolódásra ébredtem. Kinyitottam szemeim, bár nem láttam igazán Bill-t, mégis éreztem, hogy fel van zaklatva. Halkan suttogott, és mormogott valamit, nem igazán értettem ki mit is mondott. Azonban a percek elteltével egyre hangosabban kérte, hogy hagyják Őt békén, hogy ne bántsák. Úgy éreztem, most kell felkeltenem mielőtt még inkább uralma alá vonja a rémálma.

- Bill – ráztam meg finoman vállainál fogva. Teste teljes egészében izzadt volt, a hideg veríték átáztatta a lepedőt alatta. Megsimogattam az arcát, és ismét halkan szólongatni kezdtem, mire néhány másodperc múlva felriadt és ziháltan pillantott körbe. – Jól van Bill, nincs semmi baj. Csak egy rossz álom volt.
- Mit kiabáltam? – idegesen beletúrt hajába, és elhúzódott tőlem, pedig csak át akartam volna ölelni.
- Nem értettem ki amiket mondtál, nagyon halkan beszéltél, és értelmetlenül is.
- Rendben, köszönöm. Kell egy cigi, igen elszívok egy szálat – már ki is bújt mellőlem és nadrágját megkeresve felhúzta magára és kiviharzott a szobából ezzel is magamra hagyva.

Bill szinte önkívületi állapotba rohant ki a tornácra, teljes sokkban volt még az álmától. Ismét ugyanazok a kép kockák, egy keskeny vaságy, kötelek, gonosz kacaj, széttépett képek… egyszerűen nem tud kitisztulni az elméje ettől az álomtól, rendszeresen, szinte már naponta visszatér éjszaka, hogy teljesen kikészítse.
Miután már túl volt az első néhány slukkon, bal kezével előhalászta telefonját a zsebéből, majd a gyorshívóba elmentett bátyja számát hívta. Egy két pillanat telt csak el mikor a vonal túlsó végén megszólalt Tom. Nem volt álmatag hangja, ahhoz képest, hogy éjjel 3 óra lehetett.

- Már megint rémálmom volt. Vele!

Néma csend jött válaszul a vonal túlsó végéről, majd egy erőteljes sóhaj.

- Túl kell tenned magad az álmaidon, nem engedheted, hogy befolyásoljanak és megbolondítsanak.
- Hogy vagy Te ilyen friss a gondolkodásra? Nem aludtál már?
- Nem még, de majd elmesélem Öcsi. Te most fontosabb vagy! Mit álmodtál pontosan?
- A szokásost. Norah előttem áll, kezeiben széttépett fotók, én kikötözve vergődök előtte, de látszólag fel sem zaklatja a szenvedésem.
- Miről beszéltetek Ti az este? Beszélt a múltjáról, vagy magáról?
- Persze, hogy beszélt. De érted… - Bill elnyomta a csikket egy muskátlis edény földjében, majd ismét bátyjára koncentrált. – A való életben egyáltalán nem ilyennek ismerem Őt, tudod milyen őszinte? Bevallotta, hogy az első éjszaka tényleg nem úgy viselkedett, amilyen valójában. Emlékszel, hogy ezt már aznap este mondtam neked?
- Igen emlékszem!
- Azt mondta, hogy Samantha tanácsolta neki ezt a viselkedést, miszerint mi pasik a kacér nőkre bukunk.
- Ezzel nem is hazudott olyan sokat.
- Nem érted mit akarok kihozni ebből. Megmondta, hogy mit hogyan csináljon!
- Legjobb barátnők, csak adnak egymásnak jó tanácsot!
- Tom, manipulálta Norah-t!
- Engem nem fog, ha erre akarsz kilyukadni!
- Csak nagyon vigyázz vele, ha a legjobb barátnőjét tudta, akkor téged is tudni fog!
- Ma este nem úgy tűnt, hogy manipulálni akart volna!
- Mi? Ott volt nálad? – Bill-en némi nemű idegesség lett úrrá.
- Igen, itt volt! Nem akarta egyedül tölteni az estéjét, és átjött egy üveg borral!
- Ugye nem feküdtél le vele?
- Egy szexből mi bajom lenne? – Tom hangja értetlenséget sugallt.
- Csak az, hogy bele lovalja magát mindenbe, például abba, hogy Te érzelmeket táplálsz iránta.
- Sam nem olyan, ettől ne félj Öcsi! Önálló, makacs, mindenről meg van a saját véleménye. Az ilyen nő alapból kerüli a ragaszkodó pasikat, nem hogy még Ő ragaszkodjon. Neki csak kaland kell, úgy ahogy nekem is!
- Csak meg ne üsd a bokád! – Bill elhalkult, és neki támaszkodott az esőcseppektől nedves korlátnak. – Félek Tom!
- Az álmaid miatt?
- Igen! Mi van, ha igazak? Ha valóra válnak, ha ismét csalódnom kell egy nőben? Ha ismét nem kellek valakinek?
- Most vonatkoztass el egy pár perce az álmaidtól. Mit látsz Norah-n? Mit érezhet irántad?
- Mikor erről kérdeztem, csak szájon puszilt. Bevallotta, hogy neki több idő kell, míg valakit megcsókol. Tudod milyen jól esett, hogy végre egy olyan nő akadt az utamba, aki szintén megfontolt, és tiszteli azt amit elhatároztam magamban?
- Mégpedig?
- Azt, hogy nekem a szexnek érzelmeken és szerelmen kell alapulnia. Nem nevetett ki, nem húzta a száját, nem vette félvállról a kérésem és a döntésem. Bár bevallottam neki – úgy ahogy Ő is-, hogy kívánjuk egymást. Láttam egész este a szemeiben, de szerintem nem akart mindent elrontani a szexszel.
- Szóval akkor összegezzünk! Rémálmod volt ismét, aminek nem látsz valóság alapját, hisz Norah a ma este folyamán megcáfolta a félelmeidet. Akkor meg mi a baj, tesó? Tedd túl magad, lehet hogy későn ettél, és megülte a gyomrod! Vagy sok krimit nézel, nem tudom!
- Kérlek Tom, ne vicceld el a problémámat!
- Dehogy akarom, Bill! Egyszerűen csak azt szeretném, ha nem az álmaid szerint cselekednél, hanem aszerint, hogy hogy is érzed magad a való életben, napközben. Ne ijeszd meg Norah-t ezzel a sok bugyutasággal!
- Nem is szeretném elmondani neki! Megijedne, hogy kételkedek benne, azért álmodok ilyeneket.
- Mit szólt ahhoz, hogy rémálmod volt?
- Igazából nem is tudom, egyből kirohantam a friss levegőre, valahogy nem tudtam mellette maradni. Én barom meg elhúzódtam előle, mikor átakart volna ölelni, hogy megnyugtasson.
- Tényleg ne foglalkozz az álmaiddal Bill. Menj vissza szépen hozzá, nyugtasd meg valami kitalációval, öleld magadhoz és aludj nyugodtan.
- Muszáj lesz… kimerültem, úgy érzem magam, mint akin átment egy úthenger! De Te hogy vagy? Milyen volt az estétek?
- Elég lesz ezt holnap is megbeszélnünk, pihenj csak! És kérlek, Samantha-ról se legyenek rémképeid. Egyszerűen Ő egy független csajszi, aki kötöttségek nélkül szeretné jól érezni magát valakivel és kész.
- Nagyon remélem, hogy így lesz Tom! Jó éjszakát, és köszönök mindent!
- Hagyjad már tesó! – Bill látta maga előtt, ahogy testvére legyint egyet a levegőben, miközben büszkén kihúzza magát.

Bill miután kinyomta testvérét és megszakadt a vonal, nagyot sóhajtott miközben felpillantott az égre. Sajnálta, hogy ezt a remek estét így elrontotta ez a rémálom…

- Megnyugodtál már, Bill?
- Igen, köszönöm – felelte kurtán, majd mikor az ágyhoz ért, levette farmernadrágját.
- Megkérdezhetem, hogy mit álmodtál?
- Muszáj Norah? – nézett le Rám, majd felemelvén a takarót bebújt mellém.
- Sajnálom, tényleg nincs semmi közöm hozzá.
- Nem azért mondom. Csak nagyon sokkolt, nem akarom felidézni megint. Elmondanám, ha nem zaklatott volna fel ennyire.
- Megértem, persze. Nem kell szabadkoznod! De most már jobban vagy?
- Igen, nincs semmi baj – halványan elmosolyodta magát, majd látván még értetlen arckifejezésem és kétkedő pillantásaim, egy puszit nyomott a homlokomra. – Szép álmokat Norah. - súgta még utoljára, remélve, hogy szörnyű rémálma nem tér ismét vissza kísérteni Őt.

18. rész: Már nem fordulhatok vissza…

- Ezt hogy érted Bill?  - önkéntelenül is hátrébb húzódtam, amit ő csak furcsán fogadott.
- Az akkori Norah nem volt ilyen kedves és tapintatos mint amilyen most vagy. Ott… hogy is mondjam! Kicsit kacérabb voltál és úgy éreztem, mintha csak egy játékszer lettem volna neked, akivel jól elszórakozhatsz. Persze, lehet hogy minden csak az agyam buta szüleménye, most mégsem úgy viselkedsz mint akkor.

Már gyanakszik és kételkedik. Vajon még most kellene bevallanom mindent? Mindent arról, hogy milyen játéknak vagyok részese? Azt, hogy Samantha-val mit terveltünk ki? Van-e bennem annyi bátorság és elszántság, hogy színt valljak? Nem hiszem. És hogy miért nem? Mert nem tudnám elviselni, ha a jövőben már nem lehetnék Bill mellett, nem bízna meg bennem és nem alakulna ki közöttünk esetleg egy kapcsolat. Márpedig ha bevallok mindent, kötve hiszem, hogy ismét bizalmat szavazna nekem…
Most mérlegelnem kell. Mi a fontosabb? Az, hogy Bill megtudja az igazságot, hisz az őszinteséget várja el tőlem is, vagy az, hogy ne lássam szomorúnak? Azt szeretném, ha mellettem boldog lenne és érezné, hogy megbecsülöm, és elfogadom olyannak, amilyen. Amíg nem fáj annyira a hazudozás, hogy kikészüljek tőle, addig folytatni fogom. De mint már mondtam nem a pénz miatt, csupán csak azért, hogy Bill-t boldoggá tehessem és ne kelljen Őt letörtnek látnom. Igen, hazudni fogok még egy kicsit, bármennyire is gerinctelen és erkölcstelen. De mit tehetnék? Két tűz közé szorultam. Számtalan kérdés cikázik a fejemben, ezek közül a legégetőbb az, hogy innen kitudok-e még valaha szabadulni? Egyszerű a válasz. Fogalmam sincs. Csak azt szeretném, ha Bill boldog lenne, talán még úgy is, hogy én szenvedek mellette. Mert szenvedni fogok, ezt már most látom! Önfeláldozó típus vagyok, mindig is ilyen voltam. Ha valakinek igazán örömet tudtam okozni, miközben magamnak nem annyira, akkor sem hátráltam meg, hisz az a mosoly, és öröm amit a másiknak okoztam minden bajomat elfeledtette. Talán most is így lesz! Ha Bill boldog lesz mellettem, én is az leszek, még ha belülről fel is emészt a mocsok!

- Igen, akkor máshogy viselkedtem!
- Miért?
- Tudod Sam nagyon ért a hozzátok, férfiakhoz… - kezdtem bele a még saját magam előtt is ismeretlen mondókába. – Tudja, hogy mivel lehet titeket elcsábítani, és az ujjunk köré csavarni. Azt mondta, hogy szeretitek a rámenősséget, azt, ha egy nő játszik veletek.
- Ne általánosítsatok, csajok! Én például az ellenkezője vagyok. Engem a természetesség fog meg, az, ha egy nő nem játssza meg magát, hanem engedi azt megismertetni magából, aki valójában.
- Rajtam mit érzel? Szerinted engedem megismerni magam?
- Abszolút, bár Te is félsz valamitől, amit még nem tudok megfejteni. Bizonyára furcsa számodra, hogy ilyen okoskodó vagyok, de engem így kell elfogadni. Mindenkinek vannak hibái, ez így természetes. Neked is vannak hibáid, ezeket majd lassan megismerem és megtanulom kezelni. Bár nem hiszem, hogy olyan sok bajom lenne veled.

Mosolya hatására összefacsarodott a szívem. Ilyen pasit akarok átvágni? Egy ilyen jólélek embert?  Komolyan ennyire gusztustalan jellem vagyok?

- Milyen hibáim vannak szerinted?
- Ezt igazából neked kell tudnod Norah, ha te nem ismered fel, hogy valamin változtatni kellene, akkor én kevés vagyok a változtatáshoz. De szerintem neked az egyik legnagyobb problémád – már ha ezt problémának lehet nevezni – az az, hogy könnyen befolyásolható vagy. Lehet, hogy most megbántottalak, sajnálom, nem akartalak! De az, hogy az első éjszaka is Sam tanácsai szerinte cselekedtél az…
- …  az szánalmas. – fejeztem be mondatát.
- Nem úgy értettem, ne haragudj! – közelebb bújt hozzám és most Ő adott egy apró puszit az ajkaimra. Kínomban elmosolyodtam magam, mire még egyet kaptam.
- Szóval nekem pedig szerencsétlennek kell lennem, hogy puszikat kapjak Tőled. Most már ezt is tudom! – muszáj volt túltennem magam a nyilvánvalón, vagyis azon, hogy igaza van Bill-nek és szánalmas amit a háta mögött csinálok.
- Na, ne legyél rossz kedvű! Én is fel akarlak ám vidítani, nem csak Te engem!

Annyira jól estek szavai, hogy felnevettem, miközben kicsordult egy könnycseppem. Nem  tudom tagadni, hogy már most szorongat ez az érzés, mégis mennem kell tovább az úton. Most már nem fordulhatok vissza, most már késő, most már veszélyes lenne.

- Örülök, hogy nem csak vacsorázni mentünk el – vallotta be, mire egyetértően bólogattam. – Valahogy kellett most ez a beszélgetés veled.
- Nekem is Bill, elhiheted!
- Szerinted mi van kialakulóban Sam és Tom között? Milyen nő Samantha?

Most mondtam volna a szemébe, hogy egy érzéketlen számító nőszemély, akinek semmi és senkinek sem szent ha pénzről van szó?

- Nem olyan mint én, nagyon nem olyan! Tudod, néha úgy érzem, hogy elnyom. Ne kérdezd miért érzem ezt, de egy ideje már bennem van ez az érzés.
- Nem abból fakad, hogy néha megmondja mit hogyan csinálj?
- Lehet, nem tudom igazán! – tűnődtem el. Sam már akkor furcsa volt számomra, mikor még nem kezdtünk bele ebbe az életmódba. Erős jelleme és akarata sokszor eltántorított a vele való barátságtól, mégis mellette maradtam. Most már nem is tudom, hogy miért.

Elmélkedésemet halk kopogás szakította félbe. Én Bill-re pillantottam, majd az ajtó felé. Egy kedves hangot hallottunk meg az ajtó túl oldaláról, a recepciós hölgy volt az. Gyorsan kibújtam a takaró alól majd oda siettem az ajtóhoz.

- Csak egy egy csésze teát hoztam, kedveseim! Hátha meghűltetek ebben az időben! – óvatosan elvettem a két csészét, majd megköszönve behajtottam lábammal az ajtót. Bill egyből ott termett mellettem és kivette az egyik forró bögrét a kezeim közül. Közel volt hozzám, talán mint eddig még soha. Ott magaslott előttem az a gyönyörű teste aminek nem tudtam ellenállni. Bárcsak nekem esne, bárcsak elkapná a hév! Bárcsak!
De nem így lett! Csak egy puszit nyomott ismét az ajkaimra, és elsétált az ablakhoz. Csalódottan néztem ahogy felül a párnákkal körülvett ablakpárkányba és lábait felhúzva maga alá lassan kortyolgatni kezdi teáját. Csak némán néztem szépségét, azt ahogy kecsesen emeli ajkaihoz a csészét, ahogy karizma megfeszül az egyik pillanatban, majd elernyed a másikban.

- Gyere, van még egy hely itt mellettem! – kedvesen invitált, most bárhova elmennék, ha Ő kérné.

Oda sétáltam mellé, és míg Ő letette a bal lábát a földre, addig én leültem vele szemben. Látszólag ő nem jött zavarba attól, hogy  fehérneműben ülünk egymás előtt, nem hiszem el, hogy nincs beindulva, mint én.

- Zavarba hoználak, ha megkérdeznélek nem vagy-e beindulva?

Hangosan felkacagott, mire én értetlenül rá néztem.

- Kívánlak, nem is tudod mennyire, de nem szeretnék az előző kapcsolatomhoz hasonló bakikat ellőni. Tanultam abból a szerelemből és most már tudom, hogy számomra a testiséghez kellenek a lelki dolgok is. Én már csak egy ilyen fura fazon vagyok, nézd el nekem! – kacsintott Rám ártatlanul és már ekkor tudtam, hogy menthetetlenül belé zúgtam.

17. rész: Az a bizonyos kérdés...

- Te tényleg nem rejted véka alá mit is gondolsz – leheltem halkan hisz még mindig szavainak hatása alatt voltam.
- Tőlem csak erre számíts a jövőben, hogy mindenről kegyetlenül megmondom a véleményem – próbálta keménynek és makacsnak titulálni magát, de mondata végére elnevette magát. – Na de most te jössz, halljam! Csakis az igazat, a színtiszta igazat!
- Az ügyvédem jelenléte nélkül nem tárgyalok Önnel – próbáltam még egy kicsit húzni az időt, muszáj voltam összeszedni az erőm.
- Kisasszony, ugye tudja jól, hogy nincs lehetősége kritériumokat szabni! Most az van, amit én szeretnék és kész!
- És mit szeretne Ön?

Kérdésem követően látványosan ajkaimra pillantott, majd fel a szemeimbe. Éreztem rajta, hogy vágyakozik egy csókra, kérnie sem kellett volna, én egyből megtettem volna neki, még sem akartam letámadni és ezzel talán megijeszteni.

- Csak azt, hogy mond el, mit érzel irántam?! Tudom, hogy non-szensz dolog ilyet kérni  több mint egy hét után, de hát én ilyen kíváncsi fajta vagyok – ismét felkönyökölt mellettem, mire a takaró végig csúszott az oldalán.

Egy pillanatra kirázta a hideg, mellbimbói megkeményedtek, testét libabőr lepte el. Számomra is unalmas, hogy csak magamban taglalom mennyire is felizgat, és még sem lépek semmit sem. Szavakkal nem tudtam jelenlegi zavaromban kifejezni azt, mit is érzek iránta, ezért inkább cselekedtem. Előre hajoltam, mélyen szemeibe néztem, majd finoman szájon pusziltam. Tudom, hogy gyerekes volt tőlem, hisz egy férfit nem egy kislányos puszival kell meghódítani, mégis muszáj voltam megtenni.
Halkan felsóhajtott és mélyen a levegőbe szippantott. Néhány pillanatig még szemeztünk egymással, ő egyszer kétszer lopva ránézett a trikóm alatt domborodó melleimre is, de mindig visszanézett szemeimbe.

- Szóval egy puszinyira tetszem neked. Ez nem sok – húzta el tettetett csalódottsággal száját majd fejét letéve a párnára lehunyta szemeit.
- Úgy is érzed, hogy nem csak egy puszinyira – ahogy te mondod – tetszel nekem. Csupán csak még kell egy kis idő, hogy csóknyira is tetsz.

Hangosan felnevetett és felnyitotta pilláit.

- Tenni fogok érte, hogy másként érezz, ne félj. Bár, hogy ismét őszinte legyek veled, nekem nagyon jó ez az állapot most. Ez a kötetlen együttlét. Az előző kapcsolatomban hirtelen ugrottunk fejest mindenbe, visszatekintve arra az időszakra, mindent másként csinálnék most.
- Megbántad azt a kapcsolatot?
- Megbánni nem bántam meg, egyszerűen csak szörnyű volt felismerni, hogy mennyire sebezhető vagyok. Egy rocksztárnak nem könnyű ezt feldolgozni.
- Szeretnél beszélni arról az időszakról? – néhány pillanatig várt a válaszadással, majd bólintott.
- Tudod, hogy az a nő elvette az önbizalmam és a hitem ami a nőket illeti. Nehezen nyílok meg valakinek, de mikor egy kapcsolatban vagyok, nekem muszáj, hogy a másik mindent megismerjen belőlem. Jót, rosszat. Mindent tudott rólam, a legféltettebb titkomat is elárultam neki. Mégis… - elharapta mondata végét.
- Megcsalt?
- Annál sokkal gusztustalanabbul viselkedett velem. De sajnálom, ezt még nem vagyok képes elmondani neked, ne haragudj!
- Dehogy haragszom, akkor mondod el amikor csak szeretnéd! Türelmes típus vagyok! Tudom, hogy ki kell érdemelnem a bizalmad.
- Jó úton haladsz – meglepő kijelentésére én csak elpirultam.
- Göröngyös az út a szívedig?
- Nem mondanám göröngyösnek, de hosszúnak sem. Egyszerűen csak ha valaki megszerzett magának akkor szeressen nagyon és ne hagyjon cserben, törődjön velem. Ennyi az egész. Nincsenek ám olyan nagy igényeink, mint azt ahogy néha a nők elképzelik. Szerintem a férfiak többsége nem vágyik semmi másra, csak egy nő ölelő karjaira, ahova mindig bújhat. Csak tudod milyenek vagyunk! Félünk bevallani a gyengeségünk, mert az nem menőőőő….

Direkt elhúzta az utolsó hangot és még artikulált is hozzá. Egyszerűen rabja lettem, már most kimerem jelenteni.

- Tudod, hogy értékes ember vagy?
- Ezt miből gondolod? – érdeklődve könyökölt fel ismét és még közelebb húzódott hozzám. Már csak olyan 15 centiméter lehetett közöttünk.
- Mert vállalod azt, aki vagy és ahogy érzel. Bátor vagy ebből a szempontból.
- Tudod, a zeneiparban csak így lehet élni. Ha annak mutatjuk magunkat, akik valójában vagyunk és nem lehet bennünket befolyásolni. Ha nem adjuk önmagunkat, akkor elveszünk. Ez a hozzáállás talán azért könnyebb nekem, mert nagyon makacs vagyok és önfejű, aminek örülök, hisz ha 14-15 évesen nem lettem volna ilyen, biztos, hogy saját kényük-kedvük szerint alakították volna a személyiségem.
- Büszke vagyok Rád – néhány pillanatra elméláztam, majd ismét ráfigyeltem. – Ezért adhatok egy újabb puszit?
- Oh, csak szépet kell mondanom magamról és máris kényeztetsz? Ez aztán a kecsegtető ajánlat. Egyébként természetesen, adhatsz!

Fogalmam sincs, hogy is tett ennyire elvarázsolttá az az újabb puszi. Minden bizonnyal már maga a tény, hogy itt van velem és bármikor megpuszilhatom húzott körém egy rózsaszín felhőt, amiből nem tudok szabadulni és hogy őszinte legyek, nem is szeretnék.
Ez a puszi már hosszabb volt és talán érzelmesebb is, mármint az én részemről. Nem gondoltam volna, hogy egy 24 éves férfi így háttérbe tudja szorítani az ösztöneit. Hisz megtehette volna, hogy vadul megcsókol és bele vetjük magunkat egy szenvedélyes éjszakába. De nem így cselekedett és ezért becsülöm Őt. Tisztelem az értékeit, azt, hogy nem lépte túl a saját maga által húzott határokat. Hisz még fél ettől az érzéstől, érzem és látom rajta.

- Most én is kérdezhetek valamit? - szólt halkan, és talán egy kis félelemmel a hangjában.
- Csak nyugodtan!
- Te ugye nem adtad önmagad az első találkozáskor?

Szinte torkomra forrt a szó, levegőt is elfelejtettem venni, annyira sokkolt ezzel a kérdésével. Hát látta rajtam? Tényleg nem tudtam elég jól játszani a szerepem?

16. rész. Vallomások...

- Nem fájtak? – böktem fejemmel egy egy ékeskedő tetoválása felé, mire Ő közelebb lépett az ágyhoz. Hirtelen forróság szaladt át a testemen.
- A legelső volt a legfájdalmasabb, nézd csak!
Hirtelen megfordult a tengelye körül, félhosszú haját összefogta, majd hagyta, hogy megcsodáljam a nyakán lévő tetoválást. Pedig ha tudná, hogy csak egy halvány pillantást vetettem a nyakára, nem beszélne ilyen hevesen artikulálva a tetoválásáról. Hogy miért is nem tudtam koncentrálni rá? Egyszerű a válasz: A testét vizslattam. Azt, ahogy keskeny vállainak ellenére izmos felkarokkal büszkélkedhet, illetve hogy a popsija milyen marokba való lehet. Szinte önkéntelenül mozdultak meg ujjaim a tenyeremben, el is szégyelltem magam.
- … és képzelheted anya hogy reagált, mikor meglátta. Egyszerűen őrjöngött, nem akarta elhinni, hogy megcsináltattam. Bár nem bántam meg, egyáltalán nem! Jó döntés volt – az utolsó mondatokat kaptam el kis monológjából, mire ismét felém fordult és arcomra mosolygott. Kínosan elkaptam a tekintetem, fogalmam sincs, hogy miért jöttem zavarba. - Nem találkoztál még egy ilyen jó testű pasival, ugye? – karba tett karokkal várta válaszom, de nem is tudtam reagálni, máris elnevette magát. – Nem kell válaszolnod, tudom az igazságot. Nem vagyok egy nagy szám külsőre, valahogy eddig nem volt az erősségem a testépítés.
- Jó fizikumod van, Bill! – mire kimondtam, már meg is bántam, hisz éreztem, hogy arcomat ismét elönti a forróság.
- Nem baj ha így alszom? – mutatott végig magán, majd megindult az ágy másik felére.
- Aludtam már együtt félmeztelen pasival, ettől nem jövök zavarba.
- Csak attól, ha előtted állok? – telibe talált a kérdése, látom ki akar készíteni a kis mocsok.
- Bill, ne tedd még kínosabbá nekem a helyzetet – kínomban elmosolyodtam magam, és tenyereimbe fúrtam az arcom.
Megemelhette a takarót, hisz hideg szellő kúszott be. Éreztem, ahogy besüpped mellettem a matrac, most már tényleg tudtam, hogy itt van tőlem néhány centiméterre. Egy pillanatra karomhoz ért karja, amit követően elborított a libabőr. Tessék, teljesen elárul a testem.
- Mit gondolsz rólam? – tette fel ezt az egyszerű, ám zavarba ejtő kérdést.
- Bill, élvezed, hogy zavarba hozol?
- Most mondjam azt, hogy igen? – kipillantottam ujjaim közül, majd teljesen elvettem az arcomról a tenyerem és ránéztem. Ott könyökölt alattam és kérdően nézett fel Rám. Most komolyan azt kéri, hogy valljak színt? Mert én megmerném tenni, nem arról van szó, de félnék, hogy elriasztanám az érzéseimmel, ami valljuk be, még számomra is ijesztőek. Vagy csak kamuzzak újra? De akkor ismét az a Norah leszek, akit leginkább szembe köpnék.
- Muszáj ezt Bill? Ha önbizalom növelés miatt kéred, hogy dicsérjelek meg, akkor nem teszem, hisz szerintem igazán erős vagy lelkileg.
- Ha azt mondom, hogy tévedsz, és se önbizalmam, se hitem nincs már?
Megkukultam. Tényleg. Egyetlen hang sem jött ki ajkaim közül, csak némán pihegtem és néztem Őt. Szemeit lesütötte és még lejjebb csúszott az ágyban. Hirtelen olyan bűntudat uralkodott el rajtam! Miért nem dicsértem meg Őt egyből, miért kellett nekem még plusz köröket futnom az idióta gondolataimmal?
Lecsúsztam én is, hogy egy szintbe kerüljünk, majd felé fordultam. Ő már a hátán feküdt, karjait feje alá téve meredt a hófehér plafonra. Bár észrevettem, hogy egyik mellbimbójában is van egy piercing, talán fel is keltette az érdeklődésem, még sem kalandoztam el. Helyette inkább óvatosan felé nyúltam és megsimogattam az arcát. Egyből rám kapta tekintetét, nem ijedt meg és nem is volt zavarban, helyette inkább kellemes meglepettség lephette el Őt.
A férfit valami furcsa melegség öntötte el. Nem izgalom, egyáltalán nem. Persze a nő beindította a fantáziáját, mégis most ezekben a pillanatokban más mozdult meg benne. Norah olyan aggódással a szemeiben tekintett rá, mint még eddig egy nő sem. Talán az édesanyja, ha beteg volt kiskorában, de más nő még soha.
- Nem akartalak elszomorítani! – ujjbegyeimet még mindig arcélén simítottam végig, fel s le.
- Már megszoktam ezt az állapotot, ne aggódj – fátyolos szemeim keresztül felnézett rám.
- De nem akarom ezt. Azt szeretném, ha boldog lennél mellettem és tudnál nevetni, mint a múltkori alkalomkor.
Tenni akarásom és buzgóságom végre mosolyt csalt arcára.
- Köszönöm! De tényleg. És inkább én kérek elnézést, hogy elrontottam az esténket ezzel a túlzott szentimentalizmussal.
- Felesleges szabadkoznod, szeretem, ha ilyen is vagy!
Ez volt az a pillanat, amikor elhúztam ujjaim az arcától és jó erősen meglegyintettem a fejem képzeletben. Percről percre egyre jobban elárulom magam.
- Tetszem neked?
- Nem vagy szívbajos! Ugye tudod? – önkéntelenül is, de közelebb húzódtam hozzá. Körülbelül olyan 20 centiméter lehetett közöttük, bőrömön éreztem ahogy veszi a levegőt. Illata igazán férfias volt, és erős.
- Sajnálom, de én minden élethelyzetben őszinte vagyok.
- Ha őszinte vagy, akkor mond el, tetszem neked? – nem tudom miért is kérdeztem meg tőle.
- Tetszel, persze, hogy tetszel. Szép alakod van, kedves jellem vagy, mindig felvidítod az embereket. Igen, kimondottan tetszel!
Talán még sem kellett volna ilyen nyíltan kimondania mindent amit gondolt. Belül olyan hőfokon égtem, hogy ha hozzáért volna a bőrömhöz, megégette volna magát. Olyan nagymértékű löketet adott a szavaival, hogy tudtam, nem szabad feladnom a Bill-ért folyó harcomat. Nem a kisemmizési akciómról van szó, hanem arról, hogy Bill-t mint embert kell megszereznem és magaménak tudnom, mint egy szerelmet. Már most megígérem, hogy mindent megadok neki. Fogalmam sincs, hogy kevesebb mint egy hét alatt miért vagyok így belé bolondulva, de az biztos, hogy mellettem sosem érné csalódás. Még Sam által sem, ha esetleg mindent bevallana Bill-nek. Hisz tenni fogok azért, hogy Samantha-nak ne lehessen ürügye, hogy lebuktasson engem. Játszani fogok Sam előtt is, de csakis Bill miatt. Talán most indul az igazi játék, mikor már azért kell játszanom, hogy a játékom ne derüljön ki. Még nem tudom, hogy is fogom kibírni ezt a tébolyt, és őrületet – mert azzal tisztában vagyok hogy egy idő után ez az lesz – mégis harcolni fogok Bill szerelméért.


15. rész: Együtt...

Egy idős, kedves néni vezetett végig bennünket a homályos folyosón, aminek végén volt a kibérelt szobánk. Amint beléptem, kellemes levendula illat szökött az orromba. Egyszerű, mégis csodaszép régi bútorok álltak a falak mentén, volt egy ruhás szekrény, egy pici körasztal, és két éjjeli szekrény, nem több. Kellemes melegség töltött el, visszagondoltam a régi szép időkre, nagymamánál is ugyanilyen környezet fogadott mindig.
Tekintetem most az ágyra siklott. Méreteit tekintve alig ha elég két embernek, még sem estem pánikba, ha arra gondoltam, milyen közel is lesz a testemhez Bill.

- Menj, és tusolj le Norah, meg ne fázz – finoman megérintette a vállam, mire én felé kaptam a fejem. Körbe is pillantottam a szobában, de a hölgy már egyedül hagyott bennünket.
- Nem, dehogy Bill. Menj csak Te.
- Norah, Te dideregsz, nem én - nevetve lekapta magáról átázott zakóját, és nekem akkor lett légszomjaj. Felsőtestére teljesen rátapadt hófehér trikója, amin keresztül tisztán kivehetőek voltak mellizmai. Fogalmam sincs, milyen bamba arcot is vághattam, de az biztos, hogy percekig nem mozdultam előle. – Hahó!
- Oh, bocsánat, megyek is akkor.

Szinte bemenekültem a látványától, az nem lehet, hogy így kikészüljek, főleg, hogy még a ruha is rajta van. Igaza volt Bill-nek, dideregtem, de nem a hidegtől, hanem az izgalomtól.

- Szia Bill, mondjad!
- Szia. Ma este ne várj meg, szerintem csak reggel érek haza – a fekete hajú cipőjét lehúzva feküdt végig a dísztakaróval letakart ágyon.
- Rosszalkodni fogsz, Te kis huncut?
- Ne baromkodj Tom, egyszerűen csak megszálltunk Norah-val egy panzióban. Félt tovább menni ilyen viharban.
- Öcsi, ez egy kihagyhatatlan alkalom számodra, minden szempontból.
- Tudom Tom, tudom.
- Ne félj tőle kérdezni, sőt most Te faggasd, úgy ahogy tegnap este Ő is tette.
- Nyugodj meg, nekem is ez volt az ötletem. Talán már jobban örülök, hogy együtt leszünk, hisz tudok közeledni felé, meg talán közvetlenebb lesz a hangulat is – néhány pillanatos csend állt be a vonal túlsó végén. – Ott vagy Tom?
- Igen, persze, csak gondolkodok milyen tanácsot is adjak. De még csak a csókot tudnám ajánlani, ismerve téged – Tom anyáskodó hangja megmosolyogtatta Bill-t.
- Úgy hallom ép kész van a tusolással, szóval leteszlek Bátyó. Majd találkozunk holnap.
- Rendben és csak ügyesen.

Abban a pillanatban, ahogy Bill kinyomta a mobilját, kilépett Norah az ajtón. Bill érezte, ahogy kezei közül véletlenül kicsúszott az ágyra mobilja. Nagyot nyelve ült fel az ágyban. A nő egy – a panzió által nyújtott rövid köntösben állt, miközben haján turbánként ott ücsörgött a pamut törölköző. Bill nem tudta tagadni a nyilvánvalót, miszerint megmozgatta a fantáziáját a nő, már csak a puszta jelenlétével is. 24 éve alatt mindig is tudott parancsolni vágyainak és ösztöneinek, nagyon remélte, hogy ez a jó szokása most sem hagyja cserben. Nem attól fél, hogy Norah esetleg nem viszonozná a szenvedélyt, hanem attól, hogy ismét megégetheti magát.

- Kész vagyok, mehetsz Bill – bólintott és elviharzott mellettem, bódító illatfelhőt húzva maga után.

Kis szerelmes tiniként utána szagoltam a levegőbe és mosollyal az arcomon zártam orromba finom férfias illatát.
Levettem a köntösöm és befészkeltem magam a takaró alá. Bár egy trikóban és bugyiban végig futott rajtam a hideg, mégis egy pillanat alatt elszállt a rossz érzés ahogy arra gondoltam, hogy néhány percen belül már Ő is itt fog ülni mellettem. Remélem nem fog tolakodónak érezni az este folyamán, bárcsak tudná, hogy milyen vagyok valójában. Visszahúzódó, szerény, nem pedig egy felvágott nyelvű szajhához hasonló, már bocsánat. Tudom, hogy rajtam múlik minden. Hisz ha erőt veszek magamon, ha belátom, hogy a szabad akaratommal többet tudok elérni mint Sam parancsaival, akkor máris előrébb lennék. Mégis valami visszahúz az igazság elől. Még pedig az, hogy csalódást okoznék Bill-nek. Bár még igazán semmi sem alakult ki közöttünk, hisz még igazán barátoknak sem mondhatnánk magunkat, még is, amit  érzek az se nem barátság, se nem szerelem még. Ez egy olyan nagyon jó vele lenni érzés, mikor nem akarod magad mellől elengedni, mikor csak vele lennél, hallgatnád ahogy beszél, néznéd ahogy artikulál és mutogat. Kevés férfi tudta ennyire felkelteni az érdeklődésem eddig, mégis Bill-nek sikerült elérnie, hogy már az első pillanatokban Rá szegeződjön minden figyelmem. Szinte önkéntelenül kivívta a figyelmet.
Komolyan elszégyeltem magam, olyan gondolatok jutottak eszembe vele kapcsolatban. Az addig oké, hogy testileg vonzódok hozzá, izgalmas egy pasi, vékony termetéhez képest igenis izmos és szexi. De hogy néhány nap leforgása alatt ilyen érzések kavarogjanak bennem iránta? Na az abszurdum! Nem lehet napok alatt ilyen kötődést érezni valaki iránt, az meg főleg képtelenség lenne, hogy Ő is kötődne hozzám. Azt nem hiszem el, csupán csak remélem. Remélem, hogy az igazi Norah bájolja el, és nem a szajha. Bill valahogy nem érdemli meg – igaz az eddigi férfiak sem érdemelték meg, hogy kihasználjam Őket, mégis Bill esetében ez fokozottan igaz. Már csak azért is, mert hihetetlenül érzelmes, és jó lelkű.
Gondolatsoromat a kinyíló ajtó nyikorgó hangja szakította félbe. Felkaptam a fejem a hang irányába és megpillantottam Őt. Talán három méterre állhatott tőlem, nem távolabb. Tekintetem óvatosan végig vezettem vékony combjain, duzzadó boxer nadrágján egészen fel a felső testéig amit tetoválások tarkítottak. Megkönnyebbülve realizáltam, hogy semmit sem vett észre kiéhezett pillantásaimból, hisz hosszú haját egy hatalmas törölközővel szárította ép.

- De jól esett – morogta a pamut anyag alól, majd miután levette az arcáról és a nyakába terítette, én végleg elvesztem a szépségében. Smink nem fedte szemhéjait, haja is természetesen omlott vállaira. Puha arcbőre nőket megszégyenítően csillogott, pont úgy, ahogy a hatalmas gomb nagyságú barna szemei is. Az egész lénye egy olyan megmagyarázhatatlan bájt és biztonságot sugallt, hogy teljesen el voltam alélva tőle. És ezt most teljes nyálasságtól mentesen mondom. Őrületes egy pasi! Szeretném kihasználni ezt az alkalmat, egyszerűen muszáj megtudnom, mit is érez irántam, közömbös vagyok-e számára, vagy sem.

14. rész: Félsz?

Hogy mi csoda? Észrevette rajtam? De hisz az képtelenség, mindig is jól játszottam a szerepem. Nem láthat át rajtam, amikor kérdezett is valamit Bill-ről akkor is matt részeg volt, nem hiszem, hogy bármi furcsát is látott volna a szemeimben. Vagy a vacsora alkalmával kezdett el gyanakodni? Mert ott meghiszem, hogy árulkodtak a szemeim, hisz ahogy megpillantottam Bill-t, máris ellepte az arcomat a pír, kezeim pedig jéghidegek lettek az idegességtől. Vagy lehet hogy nem elég az a lendület, ami bennem van? Mármint a szerepjátékot illetően? Meglehet.

- Ne félts engem – próbáltam higgadt nyugodtságot sugározni, de gyanakvó pillantásai tovább feszítették bennem az ideget.
- Nem téged féltelek, hanem magamat, illetve a pénzemet.
- Hallod Te hogy mit mondasz?

Olyan megvetéssel néztem szemeibe, mint eddig még soha. Valami félelmetes, hogy kifordul magából ha pénzt szagol. Nem lebeg semmi más sem szemei előtt, csupán csak az a mocskos pénz. Úgy látom, fontosabb a jóléte, mint az én barátságom.

- Norah, tudod, hogy mindig is ilyen voltam. Racionális vagyok, nem emocionális. Szeretem közölni a tényeket, hogy mindenki tudja, mihez kell tartania magát.
- Nem vagyok az alattvalód, sem a beosztottad, hogy aszerint ugráljak, ahogy Te elvárod.
- Muszáj egy kis hatást gyakorolnom a siker érdekében. Ha nem húználak vissza néha a realitás talajára, még belé szerelmesednél, az meg egyikünknek sem kellene.

Csak nekem - gondoltam magamban, miközben még néztem, de már nem hallottam, hogy is szórja felém idegesítően fölényes mondatait. Néha kezdem úgy érezni, hogy az eredetileg együtt elkezdett kis színjátékunkban már nem vagyunk egyenrangú felek. Már nem vagyunk cinkos társi viszonyba, helyette inkább alá-fölé rendeltség van. Az Ő javára.

- Végeztél? – utoljára végig pillantottam magamon, majd megsimítva kosztüm kabátom, a kijárat felé indultam.
- Végeztem, de még folytatni fogom, egészen addig, amíg látom rajtad ezt az elvarázsoltságot.
- Köszönöm óvó tettedet – arcomon egy cinikus mosollyal léptem ki az ajtón, majd azt kulcsra zártam magam mögött.

Még volt néhány percem este 6-ig, addig egy közeli kis bolt tetője alá álltam be. Berlin felett elhatalmasodó felhőkből most kezdett alá hullni az eső nagy bánatomra. Nem láttam még ilyen heves esőzést a városban. Kellemes nézni a zuhogó esőt, nem arról van szó, csupán csak a meleget adó kandalló mellől barátságosabb mint egy sarki hentes bejáratából.
Már ép a karórámra pillantottam, mikor erős fénycsóva csapta meg szemeimet. Felpillantottam az útra, ahol egy hatalmas hófehér Audi állt meg, majd szállt ki belőle egy számomra olyan ismerős, és már most kimerem jelenteni, hogy izgató pasi. Zakóját maga fölé téve szaladt felém, majd beterelve kabátja alá indultunk meg az autó felé. Gyorsan betessékelt, rám csukta az ajtót, majd megkerülve a járművet beült mellém.

- Hát szép estét!
- Szebbet Bill – prüszköltem egy hangosat, mire Ő a kesztyűtartóból egy csomag zsebkendőt nyújtott át. – Köszönöm.
- Ne haragudj, hogy késtem.
- Én jöttem le hamarabb, hagyjad csak – legyintettem kissé bosszúsan, és hosszan kifújtam az orrom.
- Valami baj van? Gondterheltnek tűnsz – állapította meg azonnal. Komolyan, mi van most velem, hogy mindenki belém lát?
- Csak egy kicsit összeszólalkoztam Samantha-val, ne is törődj vele.
- Ha elszeretnéd mondani, csak nyugodtan.

Kedves mosolya most nem töltött el melegséggel. Nem, helyette inkább gyomorgörcs telepedett Rám ami lehetetlenné tette, hogy egy picit is örüljek a közös esténknek.
Már épp Berlin határát hagyhattuk el, mikor ismét rázendített az ég. A messzi távolból felsejlett néhány villámcsapás, ijedten ugrottam össze a kellemesen meleg autóban.

- Félsz? – kérdése hallatán csak bólintottam. -Visszaforduljak? Mert még hosszú az út Hamburg-ig, nem akarom, hogy félj.
- Hamburg-ba megyünk? – döbbent arckifejezésemen Ő csak jó kuncogott. – Mármint…
- Tényleg, egy szavadba kerül és visszafordulok – már le is lassított, de én megráztam a fejem.
- Menjünk csak nyugodtan, hátha kitisztul az ég.

Már közel másfél órája autózhattunk, a felhők még sem akartak feloszlani. Az autó szélvédőjén hangosan kopogtak az esőcseppek, volt, hogy a beszélgetést is abba kellett hagyni, hisz nem értettük egymás szavát. Lassan Bill is belátta, hogy értelmetlenség még ugyanennyit levezetni Hamburg-ig, ezért eltalálta, hogy szálljunk meg egy út széli kis panzióban.

- Bill, nem úgy készültem! Nincs is nálam annyi pénz, hogy kitudjam fizetni a felét, meg Sam…
- Samantha-val összezördültél, szóval jól fog jönni egy kis kikapcsolódás, a pénz miatt pedig ne aggódj, a vendégem vagy.

Kacsintásában olyan kis huncutság mégis szeretet lakozott, hogy ellágyultam. Ismét, oly sokadjára már. Még nem is vettem tüzetesen szemügyre. Megpróbáltam úgy fészkelődni az anyósülésen, hogy félszemmel még rá tudjak sandítani, de azért még se legyen annyira feltűnő. Sötét kék zakója alatt egy vékony fehér trikó volt mely mélyen kivágva szabad utat engedett éhes pillantásaimnak. Nyugodtan vezetett, bár erősen koncentrált az útra, mégis figyelt Rám. Most az arcára pillantottam. Nyugodt volt és szép. Talán a tegnapi beszélgetésünk nyugtatta meg, nem tudom. Ajkában volt egy piercing, úgy ahogy orrában, szemöldökében, füleiben és még kitudja hol. Kormányon pihenő kezein erősen kidülledtek az erek, nem tudom, hogy ez csak számomra izgató, vagy más nőnek is felkelti a fantáziáját egy erősen eres kéz. Minden bizonnyal.
Lassan kezdett kirajzolódni egy messziben álló kis panzió szerűség. Egy egyszintes egyszerű házikó volt, a tornácán elhelyezett muskátlikat már erősen megtépázta a szél. Bill leparkolt a bejárat előtt, majd miután Rám pillantott kiugrott a kocsiból, maga fölé kapta kabátját és engem is kisegítve a ház bejárata felé kezdtünk rohanni. Szorosan ölelte a derekam, éreztem, hogy nem akarta, elázzak esetleg megfázzak. Felérvén a tornácra már engedett a szorításából, de még mindig rajtam tartotta bal karját. Jobb kezével benyitott az épületbe, majd előre engedve betessékelt a takaros kis házba.
Még a bűvöletében voltam, talán hatalma alá is vont önkéntelenül, amiből már csak akkor eszméltem fel mikor ajkai szoba felől érdeklődtek. Hogy egy szoba? Ezt Ő is komolyan gondolta? Nem veszi észre, hogy így is nehéz visszafognom magam, nehogy valami tilos dolgot csináljak, aminek esetleg Sam nem örülne? Már megint Samantha, megőrülök. Norah, vegyél szépen egy nagy levegőt, nyugodj meg, és csak arra koncentrálj, hogy Bill-en és rajtad kívül nincs itt senki más, csak egy szoba és egy ágy. De vigyázz magadra! Hajrá!

13. rész: Álmok útján…

-  Jó reggelt, Tesó!

Bill elmélyülten pötyögött mobilján, csak akkor vette észre Tom-ot, mikor testvére egy párnát dobott felé. Ekkor Bill felemelte fejét, majd angyalian rámosolygott.

- Bocsi, szia!
- Mi olyan érdekes, hogy még egy szem bátyádnak sem akarsz köszönni?
- Szerinted ez így értelmes? „ Szia Norah. Rám érsz ma este? Tudnánk találkozni?Bill”
- Attól függ, hogy mik a szándékaid. Mit tervezel?
- Egy vacsit Hamburg-ban.
- Ahhoz megfelel – Tom kitöltve egy kis kávét bögréjébe ült le Bill mellé, majd megnézve az sms-t, helyeslően bólogatott.
- Kicsit furcsán érzem magam – merengett el Bill, majd belekortyolt Tom kávéjába.
- Először is szívesen, másodszor pedig mire érted?
- Megint vele álmodtam és ismét ugyanazzal a tartalommal. Teljesen más arcát mutatta, kétszínű volt és álnok. Nevetve a képembe vágta, hogy nem is szeretett egész idő alatt.
- Bill! Ezt mind csak azért álmodtad, mert este róla és Sandra-ról beszélgettünk. Ez csak az agyad egy hülye játéka volt, ne félj mindig.
- Pedig eléggé fel vagyok zaklatva, még ha nem is látom rajtad.
- Nem látom, de érzem. De akkor miért akarod megismerni Őt?
- Mert túl akarom tenni magam ezeken a buta képzelgéseken. Meg akarok bizonyosodni arról, hogy a való életben nem olyan, mint az álmaimban.
- Hát akkor Öcsi nincs más teendőd, minthogy minél több időt vele tölts, hogy betudja bizonytani az ellenkezőjét.

Igen, Bill is így érezte. Ahhoz, hogy Norah iránt kialakuljon a bizalma, ahhoz rengeteg időt kell együtt tölteniük. Már csak azért is, mert az idő múlásával látni fogja az apróbb kis hibáit, lesz vajmi sejtése arról, hogy a nő hogy is viszonyul az élet egyes dolgaihoz. Muszáj elérnie, hogy a nő feltárja magát előtte, kell az, hogy tudja, Norah nem csak játszik vele. Nem bírná elviselni ismét a gyötrő tudatot, hogy ismét nem kellett egy nőnek.

Épp a konyhában serénykedtem mikor fülemet ismerős csengő hangom ütötte meg. Gyorsan megtöröltem kezeimet egy konyharuhában, majd szinte berohantam a szobámba, hogy azonnal eltudjam olvasni az üzenetet.

„ Szia Norah. Rám érsz ma este? Tudnánk találkozni? Bill”

Nem tagadom, szinte egy-kettőt ki is hagyott a szívem, mikor leolvastam a szöveges üzenetet. Miközben válaszoltam, szinte éreztem, ahogy egy idétlen vigyor ül ki arcomra és képtelen vagyok levakarni azt. Nem tagadom, izgalomba jöttem. Ismét látni akar, újra velem akarja tölteni az estéjét. Ez nem csak büszkeséggel, de hihetetlenül nagy erővel is eltöltött. Már csak abból a szempontból is, hogy Samantha még a mai nap is sikeresen leszívta az agyam a rengeteg baromságával, már elnézést. Ismét olyan agyszüleményekkel állt elő, hogy megállt tőle az eszem. Piszkos kis tervét szövögeti szabadidejében, amíg Ő azon tanakodik, hogy is viselkedjen Tom előtt, hogy magába bolondítsa, addig én azon imádkozom, hogy Bill soha ne tudja meg, hogy eddig átvágtam Őt. Bár erre vajmi kevés esély van, hisz Sam biztos nem vallana színt, hisz akkor Ő is bukna mindent, mégis állandóan bennem van a félsz. Hogy mi van, ha elveszítem Őt azelőtt, hogy ténylegesen megismerhettem volna?

„ Szia, ráérek persze! Mikorra legyek kész?”
„ Úgy 6-ra. Eléd megyek, megadod a címed?”
„ Persze. Maria strasse 6. Lemegyek a társasház elé. : )”
„ Rendben, ott leszek. : )”
„ Várlak majd!”

Valahogy képtelen voltam felfogni, hogy ismét vele töltöm az estét. Eddig ismeretlen izgatottság lepett el, egyik férfi sem érte el azt, hogy ennyire tűkön ülve várjak egy találkozót. Az eddigi férfiak – tudjátok, akiket eddig átvágtam-, sosem voltak rám nagy hatással. És hogy miért nem? Mert a pénz iránti hajsza annyira eltompított bennem mindent, hogy egyszerűen képtelen voltam érzelmeket is táplálni irántuk. Csak tettem a kötelességem, kellettem magam annak érdekében, hogy minél több pénzt költsön Rám a pasi, és minél gazdagabbá tegyen egy újabb karórával esetleg egy nyaklánccal, amit szívtelenül még aznap beváltottam a zálogházba. Tudom, hogy gusztustalanul viselkedtem akkor, de most másként lesz minden. Nem engedem, hogy Bill azt az oldalam ismerje meg, ha kell akár ma este bevallok neki mindent annak ellenére, hogy néhány perce még máshogy gondoltam. Talán még tudná értékelni, hogy idő előtt bevallottam a valódi szándékom, és szemet huny az apró hazudozásaim felett. Igen, ezt az utat választom!
Már a gardróbom előtt álltam, némán találgattam mit is vegyek fel az estére. Ha egy étterembe fog vinni, akkor oda illene kiöltözni, de csak annyira, hogy még ne legyen feltűnő a buzgóságom. Egy egyszerű farmer nadrág és egy fekete blézer mellettem tettem le a voksomat, amihez egy szép magassarkú is dukált még. Már épp a cipőmet húztam a lábamra mikor Sam egy joghurtot kanalazgatva lépett mögém.

- Hova készülődsz, Norah? Nem tán elhívott Bill!?
- Pontosan – bár muszáj lettem volna játszani a nagy csábítót, még sem ment most.
- Ugye tudod, hogy… - nem engedtem, hogy befejezze mondatát, helyette szavaiba vágtam.
- Ne is folytasd, már hallottam számtalanszor. De tudod, hogy úgy fogok cselekedni, ahogy megbeszéltük, csak ne dörgöld állandóan az orrom alá.
- Nem dörgölném, ha néha nem látnám, hogy meginogsz!

12. rész: Hazugságok áradata…

Az ikrek néma csendben feküdtek egyikük franciaágyán. Eddig csupán csak kérdő tekintetükkel bombázták a másik felüket, de most végre alkalmuk nyílt beszélgetni miután a két nő elhagyta a szobát. Először Bill kérdezősködött Sam felől, Tom büszkén avatta be minden egyes kis pillanatba. Boldogan gondolt vissza az elmúlt éjszakára a gitáros, hisz elérte részben a célját. A nő beadta a derekát, még ha egy csók erejéig is, mégis tudja, hogy a következő alkalomkor már nem lesz megállás, olyan vadul fognak egymásnak esni, hogy képtelenség lesz félbe szakítaniuk az édes kényeztetést. Tom érzi, hogy a nő ellenállása csak időszakos és egy kicsit erőltetett is, hisz rajta is ugyanazt a vágyat érzi mint saját magán. Csak ugye Ő kifejezi, míg Samantha magába folytja.
Billl sejtelmes mosollyal hallgatta bátyját, akin tisztán látszott a kíváncsiság a nő iránt. Az utóbbi néhány hónapban egyszer sem látta ilyen izgatottnak testvérét, bár akkor is legyeskedett nők körül, szemeiben akkor még sem az a fény csillogott mint most.
Mikor Bill vallomására került sor, hirtelen elhalkult. Nem azért, mert rossz emlékei lettek volna az estével kapcsolatban, dehogy. Épp ellenkezőleg, olyan estéje volt, mint eddig az egy év alatt sosem. És hogy miért? Mert tudott nevetni és felszabadultnak érezni magát. Habár a nőkkel tényleg hadilábon állt mostanában – egyetlen nőnek sem szavazott még annyi bizalmat se mint Norah-nak-, hisz tényleg minden beléjük vetett hite elszállt. Az, ami vele történt talán örökre belé égett és sosem fogja elfelejteni mit is tett Sandra. Mert ezt nem lehet. Egyszerűen képtelenség még ennyi idő távlatában is feldolgozni azt, hogy eldobta magától és piszkos módon kijátszotta.
Bill-t ismét libabőr lepte el az emlékek hatására. Tom ezt észre véve nem is kérdezősködött, érezte öccse jelentén, hogy felzaklatta magát. Ezért csak várt, hogy testvére kezdjen bele.

- Tudod… Norah más. Nem tudom miért, de más. Más mint Sandra volt.
- Miben különböznek?
- Norah-ban látom a jóindulatot. Valahogy empatikusabb és megértőbb, már most. Nem faggatózott, nem sértődött meg, hogy nem mondtam semmit sem a bajomról. Mondhatni még Ő kért elnézést, mert úgy érezte, hogy tapintatlan volt – Bill arcára apró mosoly ült ki.
- Bizalmat szavazol neki?
- Ezt így még nem tudom kijelenteni. Szeretnék, persze, hogy szeretnék, de idő kell hozzá. És lehet, hogy hülyének nézel, és talán el is hamarkodom, de kell Nekem Norah. Meg kell ismernem.
- Tudod, hogy mindenben támogatlak! Csak arra kérlek, hogy ha egyszer is valami bökkenőt érzel a csajjal kapcsolatban, akkor szakíts meg vele minden kapcsolatot. Ok?
- Persze, ez egyértelmű.

Tom helyeslően bólogatott, érezte, hogy öccse valóban így fog tenni, hisz tanult az előző kapcsolatából.

- És valami kis pikáns nem volt nálatok?
- Csókra gondolsz? Nem, nem volt.
- De szerettél volna? – érdeklődött tovább Tom.
- Most erre mit mondjak? Persze, hogy szerettem volna, több mint 1 éve nem volt semmilyen testi kontaktusom. Kicsit nehéz már.
- De csak eljátszottál már azzal a gondolattal, hogy mi lenne ha mondjuk össze lennétek zárva egy szobában. Nem?
- Ezt miért tagadjam, elindult a fantáziám egyszer kétszer.

*

Már a taxiban ültünk. Időközben rákezdett az őszi eső is, halkan verdeste a kocsi üvegét. Direkt nem fordultam Sam felé, helyette inkább az ablaknak dőlve néztem a leguruló esőcseppeket. Gondolkodtam. Ismét róla, és rólam. Azon ami lehet, hogy ki fog alakulni köztünk.
Orromat megcsapta Sam erős parfüm illata. Oldalra pillantottam, mire idétlenül vigyorgó fejével találtam magam szembe. Parfümjének édeskés illata összekeveredett a szájából kiáramló bor illatával, nem volt valami kellemes, meg kell hagyni. Felhúztam szemöldököm, ezzel is jelezve, hogy mit akar?! Nem válaszolt, csak nyelvével megnyalta az ajkait. Arcomra tagadhatatlanul is az undor jele ült ki, értettem mire célzott.

- Minden a legnagyobb rendben volt - feleltem kurtán, remélve, hogy ennyivel megelégszik.
- Többet, Kiscsillagom.
- Minden nagyon nagyon rendben volt - reméltem, hogy cinizmusom hatására felszívja magát, és hozzám sem fog szólni az út hátra levő részében. De sajnos nem így lett...
- Kicsi csók csak volt?! Mondjuk a nyakára - részegségében apró puszikat kezdett nyakamra adni, éreztem, ahogy a kocsi is megcsellent az úton, gondolom nem minden napi látvány a sofőrnek ahogy a hátsó ülésen egy nő csókolgatja a barátnőjét.
- Te megőrültél? - szinte hisztérikusan löktem el magamtól, mire Ő csak idiótán hahotázni kezdett. Rendesen berúgott, az már biztos.
- Ha Te mesélsz, akkor én is elmesélem milyen volt az estém Tom-mal.

Tekintetem arcára kaptam, majd egy pillanatot sem várva rábólintottam ajánlatára.

- Nem történt köztünk semmi. Fűzött a kis drága, de hát tudod milyen vagyok? Nem kaphat meg akárki csak úgy, még egy csókra sem. Tartottam magam, büszke vagy Rám, Norah? - ismét felém hajolt volna, remélem csak megölelni, de én eltoltam magamtól. Nem csak a szaga miatt, hanem amiatt is, hogy hazudott. Gondolkodás és szemrebbenés nélkül. Ha így áll én hozzám, én se fogok másként. Megkapja amit érdemel, de garantálom, hogy nem lesz benne köszönet számára. Le fogom győzni, egyszer biztos, hogy én leszek az, aki majd dirigálni fog.
- Köztünk azért volt egy s más - kezdtem bele a még számomra is megfogalmazatlan kis hazugságba.
- Neeee... - olyan vigyor ült ki az arcára, amitől leginkább hányni lett volna kedvem.
- De de - folytattam tovább a kis színjátékom. - El sem tudod képzelni, hogy milyen szenvedélyesen csókolózik, eléggé felizgattuk egymást.
- Istenem, Istenem!!! Végre kezdi bekapni a csalit a kis Cica fiú - egyet csuklott, majd szája elé tette tenyerét.
- Szerinted nem voltam túl rámenős? A csókot is én provokáltam ki, képzeld miközben simogattam a combjait, láttam rajta, hogy teljesen megadta magát! Talán ha nem a kertben lettünk volna, több is lett volna köztünk. Csak nem akartunk a nappalin átgázolni, nehogy megzavarjunk Titeket.
- Nyugodtan jöhettetek volna, Drágám, tudod, hogy nyitott vagyok minden új dologra - na ennél a pontnál éreztem úgy, hogy felképelem.

De nem tettem! És hogy miért is nem? Mert már annyira sem érdekelt a szánalmas jelleme, hogy akár egy pillanatig foglalkozzam vele. Főleg ezen az estén. Amikor minden olyan szép volt. Mert igen, szép volt. Bill közelebb engedte az igazi Norah-t, amiért felettébb hálás vagyok neki.

11. rész: Ki vagyok én?

Ledöbbentem. Talán ez a legjobb szó a jelenlegi állapotomra. Arcomra a csalódottság, kíváncsiság és talán a félelem keveréke ült ki. Elő hozakodhatnék azzal a magyarázattal, hogy így hogy fogom elérni, hogy Bill belém habarodjon? Hogy fog belém szeretni, hogy fogom átverni, hogy fogok minél több pénzt kicsikarni belőle ha nem lesz belém szerelmes?
De most egyáltalán nem ez érdekel. Dehogy! Nem banda problémáik voltak, hanem szerelmi. Bill Kaulitz csalódhatott, átvághatták, kijátszhatták esetleg megcsalhatták. Fogalmam sincs. Csak azt tudom, hogy érdekel a múltja, most már felettébb kíváncsi vagyok és tényleg nem az érdek ember beszél belőlem, nem az a Norah, aki így akar közel kerülni hozzá, hogy gusztustalanul belevájkál a lelkébe. Egyszerűen muszáj tudnom, hogy ki volt ilyen szívtelen egy ilyen pasihoz. Ki nem becsülte meg, ki nem szerette annyira, hogy megsebezte?!

- Sajnálom.

Csak ennyi bukott ki belőlem, talán nem annyira érzelemdús és megértő egy reakció volt, mégis akartam, hogy tudja, tényleg sajnálom ami vele történt.

- Ez van! - felsóhajtott, majd lábait lábait felhúzta a hintaágyra, karjaival pedig szorosan átölelte azokat.

Önkéntelenül is bezárta magát előttem, úgy érzem, hogy nem szabad erőltetnem semmit. Már csak azért sem, mert egy férfinek ezt még nehezebb feldolgoznia, szerintem. Bár a barátai előtt tagadja és akaratlagosan rejtegeti a gyengeségeit, a sebezhetőségét, az esendőségét. Amelyik férfi egy kicsit is szerette a kedvesét az nagyon ritkán tudja feldolgozni az elvesztését. Bár már el telt egy év - ha jól emlékszem-, mégis Bill személyisége és érzelmessége - ami már az első pillanatokban is feltűnt-, egyszerűen nem engedi Őt szabadulni a régi emlékektől.

- Ha valakivel megszeretnéd osztani, Én itt leszek. Már ha akarod! - tettem hozzá kicsit halkabban, hisz úgy éreztem, tolakodó voltam.
- Kedves vagy Norah, de ezt először magamban kellene rendezni - sóhajtott fel, majd  fejét térdeire hajtva felém pillantott. Zavartan kaptam el a fejem, túl aranyos volt ez így hirtelen.
- Persze megértelek, remélem nem érezted úgy, hogy erőltetném.
- Dehogy, nagyon kedves vagy. Csak tudod... - itt egy pillanatra lehunyta a szemeit. - Hitetlen vagyok a nőkkel kapcsolatban. Szeretem a társaságukat, de félek is egyben.
- Ami teljes mértékben érthető - helyeseltem azonnal. - Adhatok egy tanácsot, Bill?
- Persze!
- Nem szabad beburkolóznod. Tudom nehéz lehet neked, hogy ugyanaz legyél mint korábban, de sok lehetőséget szalasztasz el, ha nem vagy résen úgy mond - utolsó szavaimra apró mosoly ült ki enyhén borostás arcára.
- Szóval a magad malmára hajtod a vizet? - mosolya önfeledt kacagássá vált.
- Dehogy, mármint. Úr Isten, úgy értetted ki a szavaimból? - arcomat teljes pír lepte be, lemerném fogadni, hogy jól leírt magában.
- Hát de nem?
- Na jó, ez kezd kínossá válni! - egyből fel is pattantam, de ujjai hirtelen csuklómra kulcsolódtak.
- Nem akartalak zavarba hozni, sajnálom. Jó volt végre nevetni valakivel - vallotta be gyerekesen, mire nekem erősebben dobbant meg a szívem.

Néhány pillanatig csak némán néztem szemeibe, Ő sem mozdult meg, ahogy én sem, csupán  csak tartott a kezei között. Lenéztem ujjaira, majd fel ismét a szemeibe, és tudtam, most kezdett elindulni bennem valami. Tudom, már az első alkalomkor is felsejlett valamiféle vonzalom irányába, mégis ami most ellepett az nem csak vonzalom esetleg szexualitás. Ez több, sokkal több!

- Ideje lenne visszamennünk Samantha-ékhoz. Féltem Tom-ot! - óvatosan kicsúsztattam magam a kezei közül és a terasz irányába indultam meg.
- Félted a bátyám? - ismét felnevetett, és újra a szívembe lopta magát. - Őt semmitől és senkitől nem kell félteni. Főleg nem egy nőtől - ha Ő mondja, akkor elhiszem.

Ő is felállt, majd mellém sétálva elindultunk a terasz felé. Némán, egyetlen szó nélkül lépkedtünk fel a lépcsőkön, majd ahogy felértünk az utolsó fokra, hátra hőköltem a döbbenettől. Sam Tom-mal elég félre érthetetlen pózban feküdt a kanapén. Nem, nem szeretkeztek egymással, mégis számomra elég megmagyarázhatatlan volt a helyzet. Hisz megígérte, hogy még nem tesz semmi olyat, amivel esetleg Tom már nyeregben érezhetné magát. Hisz az kell, hogy Sam-be bolonduljon, de nem úgy, hogy egyből ágyba másznak.
Úgy érzem, most van egy olyan pont, amivel megtudom Sam-et fogni. Rákérdezek, történt-e valami köztük és ha tagad mindent, tudni fogom, hogy nem igazán lehet megbíznom benne.  És lehet, hogy most már nem is szeretnék.
Bill arca nem tükrözött olyan bamba értetlenséget, mint az enyém, sőt az Ő arca boldog volt. Én csak értetlenkedve néztem rá, de csak megrázta a fejét, majd kedvesen a derekamra helyezte a kezét. Mondanom sem kell, hogy milyen érzések kerítettek hatalmukba, jeges veríték a háton, izzadó tenyér, kiszáradó ajkak. Nem arról van szó, hogy ilyet nem éreztem volna még, dehogy nem. Nekem csak az a furcsa, hogy ilyen nagy hatással még senki sem volt rám.

*

- Meg jött a taxi, Norah - hallottuk meg Tom hangját a nappaliból. Mi még vissza sétáltunk Bill-el a kertbe azután a  bizonyos látkép után.
- Megyek - kiáltottam vissza, majd Bill átkísért a nappaliba, ahol Sam már karba tett karokkal várt ránk.
- Azt hittem, sosem érsz ide - bunkó stílusa egyáltalán nem lepett meg, remélem Tom-nak is szemet fognak szúrni az apróbb kis finomságok Sam-től.
- Köszönöm szépen a meghívást srácok, igazán jól éreztem magam veletek - először Tom-hoz léptem, neki adtam két puszit, majd hátra fordultam Bill-hez. Már nem ült szomorúság és letörtség a szemében, ezt jó volt látni.

Ő is megmozdult felém, karjait felemelte, majd vállaimra téve adott két puszit. Bárcsak megállt volna az idő, bárcsak mi ketten lettünk volna akkor ott a nappaliban. Nem nagyon szeretem a tündér meséket, mégis mit meg nem adtam volna azért, ha Bill lett volna a fehér lovon érkező hercegem.
Már nem is fordultam hátra, amikor elköszönt tőlem, valahogy nem tudtam. Féltem, hogy szemeimből mindent kiolvasott volna, minden olyan érzést, amiről neki nem szabadna tudnia. Vagyis idő előtt még nem. Egyáltalán, melyik Norah-val szimpatizál? A ribanccal - igen, nem tartom magam többre ha abban a szerepben vagyok-, vagy az átlagos, 23 éves nővel? Fogalmam sincs. De ezt kell kiderítenem, még pedig nagyon gyorsan, hogy tudjam, miként is viselkedjek a jövőben.

Bejegyezte: dátum:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)