4.: Álom az álomban... (21-30)

30. rész: Az egység élmény...

Néhány pillanatra felhagyott a kényeztetésemmel, mikor kinyitottam szemeim láttam, ahogy a tekintetem fürkészi, miközben apró csókokba bonyolódtunk. Figyelmen kívül hagyva kérdését ujjaimat belemélyesztettem hátába, majd lassan a gerincén végig húzva értem el a csípőjéhez. Nem megfelelési kényszer nyúltam testéhez, egyáltalán nem. Csupán csak adni akartam neki, megmutatni, hogy mennyire is szeretem, és mennyire is kell nekem, mint egy menedék. Kislányos pillantásaimat leplezett zavartsággal fogadta, ahogy jobb kezemet bevezettem boxernadrágjába. Ágyéka frissen borotvált volt, látva szemeimben a csintalan kis mosolyt, csípőjét még inkább markomba tolta. Gyermekien követelőzött egy kis mámorért, megadtam neki, hogy ne adtam volna meg, hisz Ő is megtalálta legérzékenyebb pontomat. Szavak nélkül kommunikáltunk, tetteinkkel mindent elmondtunk a másiknak. Ujjaim alatt férfiassága minden egyes mozdulat alatt csak egyre keményebb és duzzadtabb lett. Megérezvén első vágy cseppjeit, éreztem, hogy itt az idő, nem akarom sem Őt, sem magamat kínozni tovább. Kapkodva húztam le alsó nadrágját, most láttam először fedetlen péniszét, de ez a férfi itt sem hazudtolja meg magát. Jobb kezébe vette a még bontatlan óvszert, majd fogaival feltépve azt, kibontotta, és lassan felgörgette magára. Már szinte kínszenvedésnek éreztem minden percet, egyszerűen vágytam már arra a feszítő, mégis kellemes érzésre magamban. Akartam Őt.

Megbabonázva néztem a megfeszült testét, azt, ahogy péniszét körül öleli az óvszer, majd karjaim alá nyúl, és felemel. Vártam, hogy belém hatoljon, de nem így tett. Felállt és a nappaliból bevitt a háló szobámba. Szinte már könyörögtem sóhajaimmal, mikor lefektetett és merev ékességét végig húzta hasamon és ágyékomon, azt hittem, hogy ott bolondulok meg. Vadul megfogtam a tarkóját és lehúztam magamhoz egy mindent elsöprő csókért.

- Gyere Bill, kérlek!

Már csak egy nyelves csókot adott, egyet sóhajtott, majd eggyé vált testemmel. Bár tartottam attól, hogy fájni fog elnézve méretes péniszét, mégis annyira be nedvesített, hogy egy cseppnyi fájdalom sem lepte el a testem. Helyette azonnal az a kellemes egység élmény cikázott végig a testemen, pedig ekkor még meg sem mozdította a csípőjét.

- Nem fáj?

- Egyáltalán nem – sóhajtottam fel, majd fejemet hátra szegtem a párnába és vártam, hogy lassan mozogni kezdjen testemben.

Nem kellett látnom az arcát ahhoz, hogy tudja, Ő is élvezi, hisz a melleimhez préselődő mellkasán keresztül tisztán kivettem őrültem zakatoló szívét. Karjaimmal szorosan átfontam hátát, egyszerűen kellett ez a biztonság, hogy magam mellett tudom, nem csak testileg, de lelkileg is. Valahogy egy pillanat alatt elszállt az undorom magam iránt, az, ahogy Bill szeretgetett, mindent elmosott az agyamban. Egyszerűen még ha küzdöttem is volna, akkor sem tudtam volna másra gondolni, csak Bill forró nyelvére, ami ismét mellbimbómat ingerelte.

- Gyorsabban, még, gyorsabban!

Kérlelő sóhajaimat azonnal teljesítette, miközben én nyakát nyalogattam, Ő csípőjével vadabb ütemet vett fel. Nem tudom, hogy milyen kis ördög szállt meg, de kezeim végig csúsztak izzadt gerincén és többször bele is markoltak fenekébe. Imádta, talán ösztönözte is, hisz erősebbeket  és mélyebbeket is lökött. Most kezdett csak igazán bizseregni, az ahogy éreztem erősen pulzáló péniszét bennem csak még inkább megőrjítetett. Testének remegése gyakoribb lett, talán már nem is volt olyan pillanat mikor ne rándult volna meg felettem. Élvezete engem még jobban felajzott és azt hiszem, én élveztem el hamarabb. Testem furcsa alakzatot vett fel izzadt teste alatt, teljesen megtörtem és fejem a párnába mélyedt. Ő még kihasználta az utolsó pillanatait és egy újabb erőset lökött, majd teste Rám hanyatlott. Fülemben még vissza vissza csengett mély nyögése, talán a legszebb hang amit valaha is hallottam.

- Ilyet még… nagyon sokszor!

- Imádom a kívánságaidat – egy forró, nedves csókot nyomott nyakamra, majd felemelkedett rajtam, péniszét kihúzta belőlem, majd úgy ahogy volt felállt és kisétált a fürdőszobába. Én csak mámortól ittasan néztem ahogy még kissé merev pénisszel kisétál mellőlem, majd néhány perc múlva visszatér kevésbé kócosan, és ragacsosan.

- Szeretlek Bill!

Bebújt mellém, a takarót felhúzta csípőnkig, majd karjaival szorosan mellkasára vont.

- Tudod, hogy én is, Kincsem!

- Éreztem! És nem csak a szex alatt.

- Melyik megmozdulásom volt az, amikor úgy érezted, szerelmes vagy belém? – kérdésére én csak furcsán tudtam volna válaszolni, hisz válaszom az lett volna, hogy már az első pillanatban beléd szerettem.

- Meg kell tartanom a titokzatosságot, Életem!

- Életed? – éreztem hangján ahogy meghatódott. Szemei szerelmes tündöklést sugároztak, mintha talán egy kicsit könnybe is lábadt volna szeme.

- Vagy túl gyors ez a becenév?

- Nem, dehogy! – mentegetőzött egyből és homlokomra egy pici puszit nyomott – Csak még senkinek sem voltam az élete. És ez jó… jó érzés. Már mintha, így gondolod!

- Persze, hogy így! – bár nem számított arra, hogy azonnal rávágom az igenlő választ, még sem ijedt meg. Helyette édes mosollyal magára húzott, mire én kiscicásan nyakába fúrtam fejem és lassan csókolgatni kezdtem a bőrét.

29. rész: "Övé akarok lenni!"

Már a kanapén feküdtünk szorosan egymás karjaiba burkolózva. Fölöttem magaslott vékony teste, egyik kezén támaszkodott, míg másikkal a tarkóm simogatta. Egyszerre kerülgetett a vágy és az undor magam iránt, miközben egyik pillanatban bizseregtem, de a másikban szabályosan reszkettem. Magamban is tartanám az igazságot, de be is vallanék mindent neki, tudom, hogy azt fogadtam meg magamnak, hogy sosem fogom elárulni a valós tényeket Bill-nek ezzel is előidézve a fájdalmát, csalódását; most mégis csak arra tudok koncentrálni, hogy színt vallok. Talán most éreztem először igazán, hogy mekkora terhet vettem a vállamra. A múltam mocskos volt, a jelenem szintúgy megvetendő, vajon milyen lesz a jövőm?!

- Köszönöm, hogy itt vagy nekem!

- Felesleges megköszönnöd, ezért vagyunk egymásnak! Hogy boldoggá tegyük a másikat.

- De én nem tudok neked segíteni.

Őszinte ártatlansággal pillantottam fel szemeibe, tényleg képtelen vagyok bármilyen módon is meghálálni jóságát.

- Azzal segítesz, hogy vagy Nekem – lassan lehajolt kicserepesedett ajkaimhoz, és apró puszikat hintett alig érve húsomhoz. – Nem találkoztam még egyetlen olyan nővel sem, mint amilyen Te vagy! Valami különleges kisugárzással rendelkezel, és egy olyan bájad van, amit egyszerűen képtelen vagyok felfogni. Tudod, hogy eleinte azt hittem, csak játszol velem. De a napok elteltével rájöttem, hogy egy pancser voltam, hisz ez a Norah aki most itt alattam fekszik a legtündéribb nő, akibe menthetetlenül belé is habarodtam, ha szeretné, ha nem.

- Hogy tudsz így megnyílni előttem? – hihetetlen volt számomra ez a feltétlen bizalom és őszinteség tőle.

- Azért mindenre én sem tudom a választ!

Elmosolyodott és a rabja lettem. Nem tudnám megtagadni magamtól sem a belőle áradó biztonságot, sem a vágyat, amit iránta érzek és ami a percek elteltével csak egyre intenzívebben veszi hatalma alá a testem. Mert igen, ellepett ismét a vágy iránta, egy olyan kéjes remegés futott át rajtam, mint még eddig egy férfi esetében sem. Övé akarok lenni!

Karjaim nyaka köré fontam és lehúztam ajkaimhoz. Mohón vizslatta azokat, de közben szemezett még csupasz vállaimmal és ívelt nyakammal. Végül nem tétovázott, ajkaimra tapadt és megkezdte vágyam csillapítását. Nyelve már rég ajkaimat súrolta, mikor piercingjét is bevetette az édes kínzásba. Éreztem ahogy a fém végig siklik nedves ajkaimon, majd államon és le a nyakamon. Bódítóan illatos haja a nyakamba borult mikor ő már a kulcscsontomat halmozta be édes csókokkal. Csukott szemekkel élveztem minden egyes mozdulatát, főként azt, mikor ujjai szemérmesen ugyan, de vékony nyári ruhám alá furakodtak. Nem volt tolakodó és törtető, kifejezetten lassú és finom volt. Viszonozni akartam minden egyes kedves gesztusát, csókját, érintését, ezért meleg tenyereimet piros pólója alá vezettem és végig simítottam izmosodó mellkasán. Ujjbegyeim alatt éreztem az azonnal megkeményedő mellbimbóit, amiket egy egy ujjam megnedvesítése után lassan morzsolgatni kezdtem neki. Színtisztán hallottam nyögését, forró lehelete a fülem csiklandozta. Látni akartam félmeztelenül, vagy nem is félmeztelenül, inkább anyaszült meztelenül.

Már a vállam domborulatát csókolta, mikor én nadrágja övéhez nyúltam. Hirtelen abba maradtak csókjai, helyette lenézett ágyékára, majd fel a szemeimbe. Láttam a tanácstalanságot, az apró félszt barna szemeiben, de én bármi nemű kétely nélkül tudtam, hogy oda akarom adni magam neki.

- Szeretnélek érezni.

Bár megszeppenve súgtam merész kijelentésem, Ő mégis jobban belepirult a mondatomba. Ujjai combjaimról felvándoroltak a dekoltázsomon keresztül a nyakamra, onnan pedig az arcomra.

- Biztos szeretnéd már, Kicsim?

- Ezt nekem kellene megkérdeznem, Bill! Ha Te még nem érzed azt amit én igen, akk…

- Cssss! Ugyanazt érzem mint te, kívánalmat és úgy érzem, hogy szerelmet is.

Gyermeki őszintesége halvány mosolyt csalt arcomra, Ő is elvigyorogta magát heves érzelmein. Szavainkkal már mindent közöltünk, most már tetteinkkel kell bizonyítanunk a vágyunk. Karjaival hátam alá nyúlt, majd megkeresvén a zipzárt, lehúzta azt. A látvány – vagyis csupasz melleimnek pillantása teljes ködöt húzhatott agyára. Hirtelen felemelkedett rólam és a farzsebében lévő pénztárca után kezdett kutatni. Tudtam, hogy mit miért tesz.

- Mikor szeretkeztél utoljára, Bill?

- Bevalljam az igazságot? – már ujjai közé is fogta a keresett kis tasakot.

- Kérlek!

- Sandy óta nem volt senkim. Se párkapcsolat terén, se szexuálisan.

- Értem.

- De ne félj! Az óvszereket havonta, kéthavonta mindig frissítettem.

Halkan felnevetettem gyorsan elhadart mondatán, majd finoman megcsókoltam.

- Ilyen kapcsolatban még sosem voltam, Bill! Sosem éreztem még így egy férfi iránt sem mint a Te esetedben.

- Mellettem mit érzel? – érdeklődött tapintatosan majd amíg én válaszoltam neki, Ő orrával az arcom cirógatta.

- Biztonságot, nyugalmat, elfogadást, önzetlen szeretetet. Igen, ezt mind!

Most érzem úgy igazán, hogy minden szavam való igaz és őszinte volt. Jelenléte felbecsülhetetlen számomra, a világ összes pénzéért sem hagynám el Őt. Őt, aki ebben az általam előidézett gyötrő élethelyzetben velem van és erőt ad, mit sem sejtve az igazságról.

- Mindent megszeretnék neked adni. Testileg, lelkileg.

- Lelkileg már bizonyítottál – leheltem alig hallhatóan ajkára.

- Most már csak a testemen a sor.

Kacéran belenevetett szenvedélyes csókomba, mosolyt csalt az én arcomra is. Hatalmas sóhaj kíséretében fosztottam meg felsőtestét a vékony pólótól, majd dobtam el a kanapé mögé.

Ismét ellepett az az ismerős izgalom a látványára, az első közös éjszakánkon is ilyen éhes pillantásokkal vizslattam a testét. Most ismét egy ilyen szituációban vagyunk, bár ez már forróbb és égetőbb mint korábban. Egyek leszünk, Ő és Én, Én és Ő, Mi. Egy olyan világba fogunk kerülni, ahol nem lesz hazugság, álnok szó, tettetett mosoly. Csak az őszinte egységélmény…

Férfiasan belenyögött a számba, ahogy lábaimmal letoltam a már kigombolt nadrágját és csípőmet ágyékához szorítottam. Láttam, ahogy fellobbant szemeiben a vágy ezzel is kifejezve, hogy mennyire kíván engem. Hosszú ujjai ismét befurakodtak ruhám alá, majd óvatosan keresztül húzva fejemen levette azt rólam. Teste már elég egyértelműen a tudtomra adta vágyát, de én testem sem nyugodott. Mikor finoman combjaim közé dörgölőzött, elkapott egy jóleső forró remegés, izzott a belsőm, teljesen le is zsibbadtam. Ajkai vágyakozva merengtek melleimen, először nem mert lépni, csak bal kezével simított végig először a jobb majd bal keblemen. Az érzés hatására egy szempillantás alatt keményedtek meg mellbimbóim, úgy látszik csak erre a pillanatra várt, hisz azonnal nedves ajkai közé fogadta őket. Finoman megérintette nyelvével, lassan kényeztette és odaadóan. Nem kapkodta el az élvezetem, egyáltalán nem volt törtető és érdekhajhász. Sőt, mikor kezeim végig simítottak oldalán finoman lefogta azokat és azt súgta, hogy Csak élvezd, Kicsim!

28. rész: Majdnem...

Néma csendben ültem nappalink padlóján. Éreztem, ahogy az augusztus esti nyári meleg levegő cirógatja csupasz vállaim, most mégsem töltött fel energiával és boldogsággal. Hogy tudott ennyire megváltozni a jelleme? Hogy lett ennyire elviselhetetlen és kiszámíthatatlan? Egyáltalán miért mentem bele a kis játékába? James után eldöntöttem, hogy felhagyok ezzel az életmóddal, most mégis ugyanazt a szánalmas életvitelt folytatom. Pedig meg volt a lehetőségem rá, hogy ellentmondjak Sam-nak, mégsem tettem. Gyenge voltam és gyenge vagyok most is!

- Hahó Norah – halk kopogásra kaptam fel a fejem, majd a bejárati ajtó felé pillantottam. – Én vagyok az Bill, engedj be kérlek! – kérlelt halkan, mire én csak némán ültem tovább. – Samantha bevallotta, hogy mi történt veled. Beszéljük meg, Kicsim!

Ledöbbentem és megfagyott az ereimben a vér. Samantha mindent bevallott arról a Norah-ról, akit hűen játszanom kellett volna? Hát ennyi volt a boldogságom, Bill tudván az igazságot biztos meg vet majd, és nem ad még egy esélyt sem, hogy bebizonyítsam neki, valójában szeretem. De várjunk csak! Hogy ilyen nyugodt? Miért nem kiabál? Miért nem mocskolódik? Hisz minden szavammal csak a bolondját járattam vele, az nem lehet, hogy ilyen rövid idő alatt túl tette magát rajta.

- Nyisd ki az ajtót, kérlek! Szeretnélek látni. Megoldjuk ketten, hidd el, nem lesz semmi probléma.

- Nem tudok a szemedbe nézni – leheltem halkan, remélve azért, hogy megérti szavaim. Lassan négykézláb oda másztam a tölgyfa ajtóhoz, muszáj volt, hogy még közelebb érezzem magamhoz a lényét.

- De hisz miért, Norah?  Tudom, hogy ártatlan vagy és nem gondoltad, hogy az életed ilyen sorsra fog jutni.

- Ha tudod az igazságot, akkor miért nem ítélsz el? Miért nem gyűlölsz? – arcomra száradt könnyeimet újabb cseppek nedvesítették meg.

- Az jó indok, hogy… - néhány pillanatos néma csend következett, majd folytatta. – Szeretlek?!

Éreztem, ahogy az ajtó túl oldalának dőlve lassan lecsúszik a padlóra. Undorodtam magamtól, hisz gusztustalan amit csinálok. Kihasználom, mégis szükségem van a jelenlétére, hogy eltudjam viselni valahogy ezt a kínt. Azt a fájdalmat, amit szánalmas módon saját magamnak okozok, és annak az embernek, akikre most a világon mindennél jobban szükségem van.

Csendben ültünk mindketten. Hallottam órájának hangos járását, minden bizonnyal nem mozdult el mellőlem. Lassan feltérdeltem, majd ujjaimat végig húztam az ajtó belső felén oda gondolván  teste vonalát.

- Norah-m, nyisd ki! – kérlelt halkan – Hagy öleljelek át.

- Szeretsz még így is? – megtöröltem nedves orrom, majd a zárban lévő kulcshoz nyúltam, és elfordítottam azt. Lassan hátrafordult, mikor halványan szemeimbe mosolygott, engem elkapott a bűntudat és a lelkiismeret furdalás ami zokogás formájában hagyta el a testem. Szinte karjai közé rogytam remélve a lehetetlent, vagyis hogy ennyitől megbocsát.

- Css Kicsim! Most már itt vagyok, ne félj – mély férfias hangja eddig mindig megnyugtatott, most mégsem tudtam szabadulni a kínzó fájdalomtól. – Ha elfogadod, ha nem, de adni fogok Mark-nak kölcsönt. Nem akarom hogy ismét kikészülj miatta, Édesem. Sam annyira rám ijesztett, azt hittem, nagyobb baj történt!

Hogy micsoda? Bill azt hiszi, hogy a nem létező szenvedélybeteg bátyám zsarolása és újbóli felbukkanása sújtott le ismét? Félre értés volt az elmúlt néhány perc és mindketten elbeszéltünk egymás szava mellett? Még sem érdemlem meg azt a sorsot, hogy Bill tudván undorító hazugságaimról, mégis megbocsát?

Hirtelen eltoltam magamtól, nem akartam érezni a közelségét. Taszított a jó lelkűsége, az adni akarása, az hogy ilyen naiv és hiszékeny velem kapcsolatban. Hogy nem veszi észre, hogy rossz színésznő vagyok?

- Így jó lesz?

Kérdése hallatán én szavak nélkül rázni kezdtem a fejem. Hogy lenne minden jó, drága Bill?

- Akkor mit szeretnél, Kicsim? Csak azt teszem, amit akarsz – mögém lépett és óvatossággal a mozdulataiban átkarolta a derekam. Könnyes pilláimon keresztül letekintettem eres karjaira és hosszú ujjaira amik hasam simogatták, majd egy szempillantás alatt lett úrrá rajtam a tény, hogy nélküle nem menne tovább. Kell, mégis kell a közelsége, a szerelme, az odaadása és talán a naivsága is, hogy továbbra is tudjak játszani, ezzel is elérve, hogy sosem jön rá a kínzó valóságra. Mert szenvedni Őt sosem akarom látni!

- Csak azt, hogy ne beszéljünk Mark-ról. Kérlek… - leheltem gyengén és szembe fordultam vele. Megfogalmazni nem tudom azt az erőt amit szeme sugallt. Nyugtatólag hatottak rám barna íriszei, gyengédséget, hitet, és reményt sugároztak. – Csak szeretgess és ölelgess.

Talán még csak most fogtam fel, hogy mindent elronthattam volna egy szempillantás alatt. Majdnem színt vallottam.

27. rész: Az első éjszaka...

Sam már a Kaulitz ikrek rezidenciája előtt parkolt le. Még utoljára megnézte vörös ajkait a visszapillantó tükörben, majd kecses mozdulatokkal kiszállt és nyájas köszönéssel fogadta az épp akkor távozó Bill-t.

- Oh szia! De rég láttalak! – két cuppanós puszival köszöntötte a férfit, aki nem leplezve ellenszenvét, csak oda tartotta arcát.

- Tom-hoz jöttél?

- Nem, hozzád, Te kis butus! – csapta meg finoman mellkasát, mire Bill-en átfutott a szörnyű kérdés. Mit bír bátyja ebben az irritáló nőszemélyben?

- Bent van, vacsorát készít, menj csak. Norah ugye otthon van? Épp hozzá készülök!

- Igen otthon van, de szegénykémnek nincs jó kedve, mondhatni teljesen maga alatt van.

- Ezt mégis hogy érted? Történt vele valami?

- Tudod említettem már neked a bátyját, Mark-ot.

- Igen, emlékszem.

- Na képzeld el, ma is felkereste Őt.

- Ismét pénzt követelt?

- Mi mást, Drágám ! Persze Norah elküldte melegebb éghajlatra, meg is értem szegényt, nem lehet könnyű neki. Kérlek vigasztald meg, vagy segíts valahogy neki.

- Múltkor is kiakartam volna fizetni a tartozását, de nem engedte Norah.

- Kiakartad fizetni, Bill? – Samantha Bill karjához kapott és megsimogatta azt. – Milyen nagylelkű vagy!

- Hé Cica, ne az öcsémet terheld, arra itt vagyok én – hirtelen Tom jelent meg az előkertben, kezében egy fakanállal.

- Jól van, engedem is a testvéredet. Vidítsd fel kérlek, vagy ajánld fel ismét, hogy kifizeted a tartozásukat.

Bill-nek nem tetszett Sam ezen merész és bunkó kijelentése.

- Majd meglátom mit tehetek az ügy érdekében! – már be is ült autójába és a gázpedálra lépve el is hajtott.

- Nah mit főzöl, kis kukta?

- A specialitásomat – adott egy forró csókot Tom, majd a lány fenekére csapott a fakanállal. – Ígérem, hogy mind a 10 ujjadat megnyalod.

- És ha én mást akarok nyalni?

Kacér mondatának azon szempillantás alatt meglett az eredménye. Tom eldobva a fakanalat préselte Samantha-t az előszoba falának, majd kezdte szaggatni ajkait. Olyan szinten felizgatta a férfit ez az egy mondat, hogy félre dobta az egész estéről elképzelt ötleteit. De így legalább nem kell az időt húzni az általa feleslegesnek tartott gyertyafényes vacsorával.

Már Tom hatalmas ágyán feküdtek, mikor már csak a fehérneműjük volt rajtuk. A többi ruhadarabjuk vagy az előszobában, vagy a lépcsőn volt eldobva, épp ahol Tom-nak volt annyi ereje, hogy leszaggassa a nőről ruháit. Izmos testével Sam fölé kerekedett, és kezeivel leszorította csuklóit. A nőt nem zavarta ez a kiszolgáltatott helyzet, épp hogy élvezte, azonban nem mondta ki Tom-nak, aki csak buja sóhajokkal csókolgatta melleit, és nyalogatta olykor olykor szívogatta mellbimbóit. Samantha teste kiáltozott újabb mámoros percekért, ezt Tom már akkor észre vette, mikor csak rápillantott a nő meg meg remegő testére. Tudta, hogy végsőkig akarja feszíteni a húrt a nőbe, ezért nem is tétovázott, lecsúszott az alhasához, hogy onnan néhány csók után eljusson a lány legérzékenyebb pontjáig. Sam a férfi fonatai közé túrva próbálta meg levezetni feszültségét, azonban ez cseppet sem ment könnyen, hisz Tom olyan magasra repítette már csak az ajkaival és nyelvével is, hogy képtelen volt visszaszállni a földre.

Samantha nem tudott már ép ésszel gondolkodni, csak még egy finom nyelvcsapás kellett Tom-tól és már meg is érezte a testén átfutó kéjes érzést. Szinte a combjai is lehulltak a takaróra, annyira kiszívta minden erejét a férfi – szó szoros értelemben-, hogy Sam csak halkan nyögdécselni és remegni volt képes. A férfi már felkúszott mellé, és míg a lány próbálta lecsillapítani lélegzetvételeit, addig Tom ismét elkezdte ingerelni őt. Egy csókot a füle tövéhez, még egy csókot a nyak szirtjére adott. Megremegett a nő.

- Thom… - búgta és megpróbálta eltolni a sziklaszilárd felsőtestet. – Most én… én hagy…

- Kérésed számomra parancs – Tom megadást színlelve maga elé tette kezeit, majd azon mozdulattal együtt szét is tárta combjait. Férfiassága már rég az ég felé meredt, Sam-nak nem igazán kellett megerőltetnie magát, hogy életet leheljen belé. Így is eresre dagadt már, csúcsa szinte kiáltott egy kis élvezetért.

A nő először nem hajolt rá, inkább szemeivel szuggerálta Tom-ot. Mutató ujját lassan végig húzta saját ajkain, majd lassan bekapta és a férfivel szemezve szopogatni kezdte.

- Uhm, nee! – nyögött fel a látvány hatására.

- Miért ne?

- Mert én azt mondom – Tom ujjai a nő tarkója után kutattak, majd lehúzta azt a testéhez egy csókért. Forró volt és szenvedélyes, pont olyan mint Samantha első találkozása a férfi péniszével. Tom feje hirtelen hanyatlott hátra, nem is merte remélni, hogy a nő ilyen intenzitással és szenvedélyességgel fogja kényeztetni.

Samantha „készséges” munkájának néhány pillanaton belül meg is lett az eredménye. Tom olyan erősséggel rándult össze a rá zúduló élvezettől, hogy szinte maga tehetetlenül vergődött a nő alatt és a nevét zihálta. Ennyire még sosem készült ki egy nő kényeztetése után sem, ez neki is új volt. Sam nem is engedte felocsúdni az élvezetből, ismét ujjai védelmébe vette a férfiasságot és kezdte ismételten ingerelni. Hirtelen felpörögtek az események, Sam már nem térdelt a férfi felett, helyette alatta zihált, miközben az erőseket lökött széles csípőjével. Mindketten elvesztették a realitás érzéküket, olyan világba sodorták egymást, mint amilyenben eddig még sosem voltak annak ellenére, hogy már rengeteg szexpartner megfordult ágyukban. Talán az az édes néhány hetes kínzás hozta meg a gyümölcsét.

- Elhiszed, ha azt mondom, hogy ez volt életem legjobb szexelése? – már egymás mellett pihentek a hatalmas ágyon, ágyékukat csak az a vékony takaró fedte. Sam hosszú percekig nem szólalt meg, még ízlelgette magában az elmúlt percek eseményeit. Azt ahogy Tom a falnak löki, letépi szinte az összes ruháját, ahogy nyalogatja és szívogatja, majd erősen belé hatol.

- Nem hiszem el, Tommy – búgta mégis – Minden nődnek ezt mondod!

- Tévedsz… bár úgy érzem, nem foglak meggyőzni az igazamról – könyökölt fel mellette, majd lenézett rá. Hosszú percekig vizslatta a nő lehunyt szemeit, arcvonásait, azt ahogy a levegőt veszi és a kezeit a hasán pihenteti összekulcsolva. Bár nem tartja Tom magát egy nagy lélekbúvárnak, mégis míg ilyenkor minden nő vágyna az utójátékra, az ölelgetésre, a simogatásra, addig Samantha szinte elzárta magát Tom elől. Összezárt karjai nagy valószínűséggel erről árulkodnak. – Elfáradtál?

- Mondhatni – felelte kurtán, még mindig csukott szemekkel. Tom végig simított alkarján, amin egy pillanat alatt meredtek égnek a szőrszálak. Sam erre a momentumra már kinyitotta szemeit, és kérdően tekintett a férfire. Tom válaszra nyitotta volna ajkait, azonban még sem tette. Ezt csak egy halvány fejrázással adta a lány tudtára, aki vállat vonva átfordult az egyik vállára és feltehetőleg álomba szenderült.

Pedig Tom-nak rengeteg kérdése lett volna a nő életét tekintve, öccse akaratlanul is elültette fülében azt a bizonyos bogarat

26. rész: Nyomás alatt...

Bill már az ágyán feküdt, fehér pólóját az íróasztala előtti székre hajította. Már akkor is egy levakarhatatlan vigyor ült arcán, mikor elvált Norah-tól. Tudta, hogy mi ez az érzés és reakció, csupán csak még félt bevallani magának is. Nem maga a szerelem érzés ijeszti meg, hanem az a gyorsaság és intenzitás ahogy elsodorta és magába szippantotta.

- Bejöhetek, öcsi? – Tom halkan kopogott be testvére ajtaján.

- Persze, gyere csak.

- Na mesélj! Találkoztam Norah-val is, nem tűnt felhőtlenül boldognak.

- Képzeld, a pancser bátyja megkereste és pénzt követelt tőle.

- Miért is? – ült le testvére mellé.

- Tudod mesélték, hogy szenvedély beteg. Hát elkapták az uzsorások és most követelik a tartozásukat.

- Jó benne lehet a slamasztikába, ha már uzsorásokhoz fordult. Mennyit kért kölcsön?

- Közel 20.000 eurót.

- Hogy mennyit? Szegény lány hogy tudná kifizetni neki?

- Segíteni akartam Norah-nak azzal, hogy kifizetem, de nem engedte.

- Ez érthető szerintem. Senki sem szeret tartozni másnak.

- De szívesen tettem volna.

- Elhiszem Öcsi, de még nem voltál ilyen helyzetben. Biztos megalázó volt Norah-nak.

- Ne is mond, olyan sokkhatás érte, hogy alig tudtam megnyugtatni.

- Így felzaklatta, hogy megjelent a testvére?

- Szerintem amiatt volt kibukva, hogy rám kiabált. Erősködtem, hogy szívesen kifizetem, de nem engedte. Már akkor láttam rajta, hogy ki fog borulni, hát igazam is lett. Egy parkba rohant szegény, onnan átmentünk egy másik csendesebb helyre, ott már megnyugodott egy kicsit. Tom, te nem láttál még nőt úgy könyörögni, hogy bocsájtson meg neked!

- Szánalmas volt? Vagy túlzásba vitte?

- Dehogy! Egyszerűen megindító volt így látni, hogy ki van bukva és számít Rám, a jelenlétemre és nem a pénzemre. Valami kis hang azt súgta, hogy meg kell nyugtatnom. Megcsókoltam.

- Engedte?

- Persze, hogy engedte – kissé neheztelően nézett bátyjára Bill, fogalma sem volt, hogy Norah miért tiltakozott volna. – Tudod mire jöttem rá így a délután folyamán? Hogy nem csak amiatt akartam megcsókolni, hogy megnyugodjon, hanem mert…

- Ne, még ne mond ki – Tom szinte hallotta öccse következő szavait: Szerelmes lettem.

- Még ha nem is mondhatom ki, attól még érezhetem, nem?

- Túl korai lenne Bill, főleg a Te helyzetedben!

- Mert milyen az én helyzetem?

- Kissé furcsa, mármint az álmokat tekintve.

- Te mondtad, hogy ne tulajdonítsak nagy jelentőséget nekik.

- Mégis! Nem árt óvatosnak lenned!

- Ezt én is mondhatnám neked! Sőt, a Te esetedben jobban oda kellene figyelni Samatha-ra, mint nekem Norah-ra.

- Na Öcsi, ezt most hagyjuk abba. Már kaptam egy fejmosást tőled, most egálban vagyunk – tette fel magadóan kezeit az idősebbik Kaulitz, mire Bill is elmosolyodott.

- Szeretlek Tom!

- Tudod Bill, hogy én is, épp ezért védelek annyira az ilyen kitárulkozásoktól.

- Meséltem ma neki Sandy-ről.

- Hogy reagált rá?

- Nagyon tapintatos volt, nem kérdezősködött, csak hallgatott. Volt egy olyan pont, amikor látta, hogy nem tudom tovább folytatni, nem is erőltette.

- Úgy érzem, hogy ez egy újabb jó pont nálad.

- Mondhatjuk így is – merengett el az ifjabbik Kaulitz, majd szégyenlősen testvérére nézett.

(…)

Sam épp készülődik. Bár nem vagyunk egy légtérbe, mégis érzem parfümjének undorító illatát. Lemerném fogadni, hogy Tom-ot akarja végre ágyba csábítani. Szánalmas, hogy mindent csak külsőségekkel akar elérni, bár nem csodálom, hisz a lelkivilága mocskos és megvetendő, én sem dicsekednék vele a helyében.

De vajon Tom nem veszi észre, hogy Sam csak egy bábuként használja? Hisz minden pasinak szemet szúr, ha egy nő ennyire távolságtartó mégis kacér velük. Bár lehet, hogy Tom nem naiv, csupán csak szereti az ilyen típusú nőket.

- Csak azért jöttem – nyitott be a szobámba – hogy megkérdezzem, átküldjem-e a kis hercegnőt?

Direkt nem feleltem, felakartam bosszantani a hallgatásommal.

- Ezt igennek veszem akkor! De nem is baj, hogy átjön, úgy is fel kellene frissítenem már a ruhatáram.

- Ezt hogy érted? – hirtelen hátra fordultam és szemeibe néztem.

- Csupán csak egy kis pénzbeni juttatás kellene tőle, már ha érted mire is gondolok – kopogtatta meg a saját fejét, majd sajnálkozva rám nézett.

- Nem fogom megtenni.

- Én nem akadékoskodnék a helyedben, angyalom!

- Kérj Tom-tól, mielőtt még megdugatod magad.

- Oh, de csípős lett hirtelen a nyelved!

- Nem fogok behódolni előtted, ezt most felejtsd el!

- Te pedig azt felejtsd el, hogy minden tervem keresztbe húzod. Szóval olyan 500 euró kellene, de ha Miss Farok többet ajánlj, hát ne legyél rest elfogad. Puszika!

Egy pillanat alatt felszívódott szemeim előtt és hangosan csapta be maga mögött a bejárati ajtót. Hirtelen olyan harag és düh uralkodott el testem felett, hogy kedvenc fekete vázáját tiszta erőmből az ajtóhoz csaptam. Azonnal millió kis darabra tört össze, úgy ahogy a szívem is. Megint sarokba szorított. Gyűlölöm.

25. rész: A mélybe húz...

- Máskor folytassuk?

- Nem lenne baj?

- Ahogy neked a legjobb!

- Köszönöm! – egy pici csókot adott, majd ujjainkat összekulcsoltuk. Akkor éreztem először úgy, hogy igazán tartozok valakihez ebben az életben.

(…)

- A héten átjössz még valamikor? – Tom már az előszobában kötötte cipőfűzőjét mikor kedvesen tudakolózott Samantha-tól.

- Milyen célból akarod?

- Amilyen célból Te szeretnéd!

- Talán ha elég jó hangulatban leszek azon az estén, akkor talán ugyanazon cél beteljesítésének élményével fogunk nyugovóra térni.

- Tudod, hogy megőrjít az észjárásod?

- És még csak az észjárásom ismered. Mi lesz, ha mást is megismersz belőlem? Mire lennél igazán kíváncsi?

Tom arcán e kérdés hallatán egy csalóka kacér vigyor futott át.

- Tudod Te azt, angyalom!

- Nem vagyok senki angyala – súgta Sam, mikor Tom szorosan elé lépett.

- Akkor mi vagy?

- Azt majd mond meg Te. De egy vadmacska hírében állok – Samantha kis szójátéka csak még inkább felspanolta Tom-ot, aki egy vad és túlfűtött csókkal próbálta lenyugtatni magát.

- Hát szép napot nektek – mikor beléptem az ajtón, Sam és Tom egymásba fonódó testét láttam meg. Ijedten ugrottak szét, pontosabban Samantha erősen eltolta maga elől a férfit.

- Máris itthon vagy barátnőm?

- Talán baj? Megzavartam valamit?

- Bárcsak megzavartál volna valamit, Norah – Tom kaján mondata pici mosolyt húzott arcomra, Tőle kedvesen fogadtam a köszöntő puszikat, azonban Sam-ra ránézni sem tudtam.

- Ne aggódj, Sam hamarosan biztos beadja a derekát. – szóltam Tom-nak miközben végig Samantha szemeibe néztem. Érezhette a hanglejtésemen és a stílusomon, hogy eléggé csípős kedvemben vagyok.

- Hát fűzzed is csak a barátnődet! Az öcsém merre van?

- Már elköszöntünk egymástól lent, szerintem már haza indult.

- Akkor én is indulok. További szép napot, csajok! Sam majd hívlak, Norah jó volt látni!

- Én is örülök Tom – még egy puszit adtam, majd végig néztem ahogy elvesznek egymás ajkai között, majd besétáltam a hálószobámba.

Hallottam, ahogy Sam bezárta a bejárati ajtót, majd betrappolt a szobámba. Megfogta a jobb vállam, majd maga felé  rántott.

- Ezt mégis minek kellett? Meg vagy Te bolondulva? Tom az én kuncsaftom, nem kell, hogy arról bájcsevegjetek, mikor is akarok vele lefeküdni. Ez az én bizniszem, neked ott van a kretén öccse, Őt fűzzed.

Eddig tűrtem a mocskolódását és szemrehányását, de betelt a pohár a kretén jelzőnél. Karom olyan lendülettel indult meg Sam felé, hogy észre sem vettem, máris pofon csaptam Őt. Nem ijedtem meg a látványtól, hogy megszédül, és alig bírta elkapni a kanapé karfáját. Egyszerűen csak álltam, és farkas szemet néztem feldühödött arcával és szikrát szóró szemeivel.

- Megőrültél, Te ribanc?

- Ezt azért kaptad, mert ránk küldted azt a szerencsétlent! – hangom számomra is nyugodtan csengett, talán ijesztő is volt.

- Oh, Dave akkor elvégezte a munkáját, okos fiú! Hogy tetszett a meglepetésem, Drágám? – felszakadt alsó ajkához emelte ujjait, majd közelebb lépett hozzám. – Remélem nem mondtál csődöt a kis hermafroditád előtt.

- Ezt most fejezd be!!! Ne merd a szádra venni Bill-t!

- Miért véded annyira azt a homokos gyereket? Azt ne merd mondani, hogy teljesen megnyílt a kis beporosodott szívecskéje, és megsajnáltad az ártatlant!?

- Te semmit sem tudsz Bill-ről!

- Annyi épp elég, hogy elvette az eszed. Mit mondott, mit ajánlott, hogy ennyire védelmezed? De tudod mit mondok? Nem is érdekel, hogy is bolondított magába. Csak egy dolgot véss abba a csökött agyadba! – fenyegetően meglengette ujjait. – Megtiltom, hogy bele szeress.

- Ezzel már elkéstél, csillagom – tártam szét ártatlanul karjaim.

- Ezt nem csinálhatod velem!

- Sajnálom, az érzéseimet még Te sem tudod irányítani! Úgy látszik, kezd romba dőlni az olyan szépen megálmodott kis terved!

- Azt kétkedve hiszem. Nem engedem, hogy miattad bukjak mindent!

- Pedig nagyon úgy néz ki, hogy nem folytatom tovább. De mit is tudnál ezzel a helyzettel csinálni? Semmit. Egyszerűen csak elfogadod, hogy nem leszek többé a cinkos társad.

- Azt Te csak hiszed! – hirtelen megszorította a karom és mégközelebb rántott. – Ugye nem akarod elveszíteni a kis barátod szerelmét? Hidd el, egy pillanat alatt letudnám rombolni azt a képet, amit Bill alakított ki rólad.

- Ha így tennél, magad is lebuktatnád, és mindent elveszítenél!

- Azt elfelejtetted Drágám, hogy én csak a pénzt buknám el, de neked a homokos szerelmét is el kellene veszítened!

- Ennyire nem utálhatsz, hogy tönkre tegyél – hirtelen meghűlt minden vér az ereimbe, ilyenre nem lenne képes.

- Itt már rég nem a barátságunkról van szó. Amíg hozod a pénzt a kis királylánytól, addig kussolok a tervünkről Bill előtt. De ha egyszer is átvágsz, ha egyszer nem teszed, amit parancsolok, az első dolgom lesz felkeresni a kis mimóza lelket. Értve vagyok?!?

- Utállak, gyűlöllek!

- Tudod, hogy már rég nem érdekel? Úgy mocskolódsz, ahogy csak akarsz! Bármit a fejemhez vághatsz, mindent lefogok nyelni és csak felhúzott orral tovább megyek. De ha egyszer is átvágsz, tudd, hogy nem fogok meghátrálni. Bevallok mindent Bill-nek, amit nem hiszem, hogy az ártatlan kis lelke még elbírna viselni.

Olyan utálatot még sosem láttam szemeiben mint most. Szinte ölni tudott volna a szemével, ujjainak nyomai mélyen a bőrömbe fúródtak. Nem is a fizikai fájdalom gyötrött, hanem a lelki, az, hogy átvágott, kihasznált és mélységesen a mélybe taszított ezzel a viselkedésével. Hogy változott meg ennyire? Hogy felejthette el azokat a pillanatokat, amiket együtt éltünk át, amik még jobban megerősítették a köztünk lévő köteléket? Hogy változott ilyen mértékben szörnyeteggé? Mert most az, egy kiállhatatlan démon, aki minden egyes szavával és tettével csak még inkább a mélybe húz.

24. rész: Csók=Bizalom.

Apránként érezte Bill, ahogy Norah megadja magát és teljesen alámerül az általa előidézett gyönyörben. Mert igen, ez gyönyör volt mindkettejük számára. A férfi nyelve szaggatottan vonult végig utoljára a lány ajkain, hogy utána azok közé furakodva összetalálkozzon a nő nyelvével. Forró volt mindkettejük teste, és ezt nem csak a nap erős sugarai tették. Szinte elégtek a rájuk törő szenvedélytől, ahogy Bill nyelvével mélyebb utat tört, Norah úgy buzdult fel. Lassan átcsúszott Bill ölébe, és nem csak karjaival, de combjaival is átölelte a fekete hajú testét. Norah felsóhajtott, mire Bill-ből egy rekedtes nyögés tört fel, amit mindketten a jól eső bizsergésnek könyveltek el.

Már csak néhány pillanatig, talán egy két percig tarthatott az érzelem dús csók. Norah szakadt el először Bill ajkaitól, aki csak homlokát a lány homlokának döntve pihent meg. Mindketten szaporán kapkodták a levegőt, nagy hatással volt mindkettejükre ez a néhány pillanat is. Hisz Bill ezzel a csókkal bizalmat szavazott Norah-nak, aki bátran és emelt fővel fogadta el ezt a nagy kincset.

Bill ölében ülve úgy éreztem, enyém az egész világ. Jöhet bármi és bárki, én bátran fogok harcolni ellene, hisz annyi energiával és hittel töltött el ez a csók, mint eddig még soha!! Hogy miért is említettem a hitet? Mert Bill ezen csókja sziklaszilárdan elhitette bennem, hogy történjen bármi, a belé vetett hitem sosem fog elszállni, hisz egy menedéket fog nyújtani.

- Hát Bill, nem csak a nézésed a bugyi benedvesítő, hanem a csókod is.

- Várj, hagy csókoljalak még egy kicsit – kérlelt halkan és ismét ajkaimra tapadt. Már nem volt olyan gyengéd mint kezdetekben, de egyáltalán nem zavart. Mélyebb és szenvedélyesebb csókokat adott, éreztem bennük az elfojtott szexualitást. Karjaival még inkább magához vont, ágyékunk szorosan összeért. Hajába túrtam, mire Ő csak egy apró harapással reagált.

Mikor elváltunk egymástól, még mindig szaporán vettük a levegőt. Most az Ő arca is halvány pírt rejtegetett, megmosolyogtatott a tudat, hogy nem csak Ő van rám ekkora hatással, hanem én is Ő rá…

- Megcsókoltál!

Már a pléden feküdtünk, állam a mellkasán pihent. Szemeztünk egymással, tombolt bennem valami elementáris erő, de éreztem, hogy ez az erő, nem a javam szolgálja. Mardos, kínoz kétségbe ejt! Talán szerelembe esett Bill? Bármennyire is szeretném, még sem szabadna neki. Még nem, amíg ilyen piszkos játék egyik áldozata. Ha esetleg bevallanék neki mindent, és adna még egy esélyt, úgy talán táplálhatna felém érzelmeket. De így, hogy hazug vagyok?!?

- Nem akartalak megijeszteni az érzéseimmel.

- Pedig sikerült egy picit – vallottam be, hisz tényleg most tudatosult bennem hogy nem csak én táplálok iránta szeretetet, esetleg szerelmet, hanem ő is.

- Nem volt szándékos. De nem tudtam tovább magamba tartani. Ezalatt a néhány nap alatt, míg nem találkoztunk rengeteget gondolkoztam.

- Kettőnkről?

- Igen. Arról, hogy nem szeretném, ha elijesztenélek a távolság tartásommal és azzal, hogy még nem tudtam igazán túl tenni magam a csalódáson. Nem akartam, hogy ráunj erre a Bill-re.

- Tiszteltem azt a Bill-t, ezért nem untam volna rá – leheltem és felkúsztam arcához egy apró csókért. – Mi ez köztünk Bill?

- Egyikünket sem akarom megijeszteni azzal, ha kimondanám, hogy esetleg szerelem. Mert ahhoz talán több idő kell, hogy kialakuljon mindkettőnkben – tűnődött el, és végig simított orcámon. – De ígérem, hogy mindent megfogok tenni azért, hogy úgy érezz irántam.

- Ezt még mindig nem tudom elhinni.

- Azt hogy Te és Én együtt vagyunk, vagy leszünk? Vagy nem is tudom, hogy mondjam. Mi a furcsa benne neked?

- Az, hogy érzelmeket táplálsz irántam.

- Ez már csak így van, ha egy férfi vonzónak talál egy nőt. És itt most nem csak a külsődön van a hangsúly.

- De a belső megismeréséhez több idő kell, nem?

- Tudom, hogy még csak olyan 1 hónapja ismerjük egymást, de Te nem hiszel a szerelem első látásra hiedelemben?

- Neked az volt? – a kezdeti félelmemet lassan felváltotta a kellemes melegség és boldogság.

- Kíváncsi vagy kisasszony, már megint! – bökte meg az orrom, mire elnevettem magam.

- Kérlek Bill! Te is mindig kiszedsz mindent belőlem. Azt akarom, hogy most te is zavarban legyél!

- Szóval ilyet játszunk? – felhúzott szemöldökével érdekes ábrázata lett.

- Egyszerűen csak valld be. – kérleltem nyugodtam.

- Minek tagadjam azt, ami olyan egyértelmű?

Ugyanazt válaszolta, mint pár héttel ezelőtt én arra a kérdésére, hogy letepertem volna-e már! Én akkor leplezni akartam ezzel a kijelentéssel azt, hogy megőrülök érte, vajon Ő is azzal a szándékkal mondta ezt?

- Valami baj van? Elhalkultál.

- Csak gondolkodom. Új még ez az érzés nekem.

- Rég volt párkapcsolatod?

Csőbe húzott ezzel a kérdésével. Ha azt nézzük, hogy az előző évek kuncsaftjait nem nevezhetjük párkapcsolatnak, akkor tényleg régen volt szerelmem. Talán még tini koromban.

- Igen, régen volt! De nem szeretek visszagondolni arra az időszakra.

- Valami rossz élményed volt vele kapcsolatban? – ismét valami blődséget kell kitalálnom, azt még sem mondhatom, hogy ráuntam a férfiakra miután már elszedtem tőlük a pénzt.

- Megcsalt!

Láttam, ahogy meglepte válaszom.

- Rájöttél, vagy bevallotta?

- Annyi tartás nem volt benne, hogy bevallja. Rájuk nyitottam! – egy kívülállónak még hitelesnek is tűnhetett a hazugságom.

- Sajnálom.

- Ne sajnáld Bill, úgy kellett történnie. – leakartam zárni a múltamról való kérdezősködését, ezért inkább én kérdeztem. - Neked az alatt az egy év alatt nem volt senkid sem?

- Nem! – rázta meg a fejét. – De mivel őszinte voltál hozzám, ezért elmesélem neked az utolsó kapcsolatom!

Hogy őszinte voltam-e? Már saját magamon nevetek. Kínomban.

Felkönyökölt mellettem, így én lefeküdtem és onnan hallgattam, ahogy bele kezd a történetébe, már ami a múltját illeti.

- Sandy-vel egy díjátadón ismerkedtem meg. Akkor már majd 9 éve futott a Tokio Hotel szekere, a figyelem központjában voltunk még mindig, ami részben boldogsággal töltött el. Hisz énekelhettem és az álmomat élhettem. De mégis a csillogás mögött ott volt az a sötét mélység, amit senki sem látott. Mosolyogtunk, hisz azt kellett tennünk, de belefáradtunk lelkileg. Vagyis én minden bizonnyal. Talán én voltam legjobban magam alatt, úgy éreztem a több ezer rajongó ellenére is, hogy egyedül vagyok és senki sem szeret. Csak egy nőt akartam aki mindig velem lett volna, aki bátorított és támogatott volna. Azon az éjszaka összegyűlt minden addig felgyülemlett bánatom, és nem tagadom, hogy majd részegre ittam magam és sírva akartam elfeledni minden bajom. – szemeiben láttam, hogy még mindig rosszul érinti ezen időszak, hisz szemeiben most csak egy kis halovány, tompa fény ült. - Sandy egyszer csak leült mellém, és megfogta a kezem. Fogalmam sem volt arról, hogy ki is Ő, honnan jött, egyszerűen mindent feleslegesnek tartottam akkor, ezért nem is kérdezősködtem. Látta, hogy mennyire ki voltam bukva, nem szólt egy szót sem, csupán csak szorosan átölelt. Tudod, hogy milyen jól esett, hogy végre valaki ember számba vett? Hihetetlen érzés volt, még ha csak néhány percre is, de érezni egy nő közelségét. Megakartam köszönni ezt neki, ezért szájon csókoltam hirtelen.

- Viszonozta?

- Természetesen. Bár akkor még nem gondoltam volna, hogy több is kifog sülni a dologból.

- Lefeküdtetek egymással?

- Bár nem vagyok rá büszke, hogy egy  nőt néhány perces ismeretség után ágyba vittem, de igen. Megtalálta a gyenge pontom, és nem tudtam ellenállni neki. Minden olyan gyorsan történt, egyik pillanatban még csak a taxiban ültünk, majd már a lakásán voltunk.

Hallgattam, ahogy halkan beszélt az első éjszakájukról. Bár részeg volt, mégis rengeteg mindenre emlékezett. Akkor már több mint egy éve nem szeretkezett, megakarta mutatni talán saját magának is, hogy igenis férfi. Másnap reggel iszonyú fejfájásra ébredt, mégis amikor megpillantotta a mellette fekvő lányt, tudta, hogy sokat köszönhet neki.

- Azt az éjszakát követően egyre gyakrabban találkoztunk. Én még jobban megakartam ismerni azt a nőt, aki átsegített a holtponton. Szerettem, hogy szeretve voltam általa.

- Akkor mégis miért ért véget?

Arca hirtelen elkomorult, elkapta rólam a tekintetét és felült a pléden.  Most először éreztem rajta, hogy nem szeretne többet mesélni.

23. rész: Nyugalom, csakis mellette.

Zavartan kapkodtam a tekintetem Bill és Mark között, majd nem is gondolkodtam, mielőtt futásnak eredtem. Hallottam, ahogy Bill szólongat és arra kér, várjam meg, de annyira felzaklattam magam, hogy semmire sem tudtam koncentrálni, csak arra, hogy minél előbb kikerüljek ebből a pokolból.

Az étteremtől nem messze lévő kis parkba rohantam. Éreztem, ahogy a könnycseppek karcolják a bőröm, még sem érdekelt, csak futottam előre, majd lerogytam a legközelebbi padra. Olyan mértékben fel voltam zaklatva, hogy először észre sem vettem, hogy valaki leült mellém, majd mellkasára vont. Mégis az az illat, amit ezer közül is megismernék nyugodtsággal töltött el. Bill szorosan tartott karjaiban, miközben halkan csitítgatott.

Annyira rosszul éreztem magam, annyira ki voltam bukva. Már nem is igazán Mark miatt, hanem ahogy Bill-el bántam. Csak segíteni szeretett volna rajtam, én mégis rárivalltam és gusztustalanul beszéltem vele. Hát milyem ember vagyok?

- Ne haragudj kérlek!

- Dehogy haragszom – súgta és egy puszit nyomott a fejem búbjára. – Érthető, hogy így reagáltál.

- De nem akartam kiabálni veled, pont veled nem!

- Szerintem minden ember így viselkedne egy ilyen helyzetben.

- Sajnálom Bill, nagyon sajnálom – még közelebb csúsztam, mire átemelt ölébe és úgy karolt át ismét. Egyszerűen nem tudtam volna szavakba foglalni azt az érzést, ami most bennem kavarog. Bill-re van szükségem azért, hogy átvészeljem az általam előidézett tébolyt.

- Nincs semmi baj, már mondtam – kellemesen megcirógatta az arcom és felemelte mutatóujjával az állam. Könnyes szemeimen keresztül talán csak még szebbnek láttam. – Gyere, elviszlek valahova, ahol majd megnyugszol.

- Nekem mindegy hol vagyok, csak veled lehessek – gyermeki vallomásom sem  döbbenetet, sem kétségbeesettséget nem váltott ki belőle. Pedig a férfiak nem szeretik, ha egy nő ilyen gyorsan érez kötődést irántuk.

- Ott még jobban fogod magad érezni – kézen fogott és lassan húzni kezdett Audi-ja felé. Még mielőtt elindította volna a motort, áthajolt hozzám, letörölte az arcomra száradt könnycseppeket majd ismét megpuszilt, már oly sokadjára.

Ahogy ismertem a környéket, Berlin határába hozott el. Egy hatalmas park kapuja előtt parkolt le, bár még nem jártam itt, mégis hallottam már erről a területről. Autója hátuljából egy plédet halászott elő, amit hóna alá kapott és kezét nyújtva elindultunk a park belseje felé. Nem sokan voltak, talán 3-4 pár elvétve. Örültem ennek, hisz nem akartam emberek között lenni. Egyedül csak Bill-re volt most szükségem.

- Megfelel kisasszony? – a park végében lévő kis tó mellett leterítette a kockás plédet, majd leülvén rá, hátra dőlt. Láttam, ahogy fehér pólója felhúzódott hasán, majd hófehér bőrén megjelent a csillag tetoválás. Izgalmas látvány volt.

- Igen Bill! Köszönöm! – először csak letérdeltem mellé, de mikor karjait kitárta, megértettem szándékát. Oda kuporodtam mellkasára, bal karommal pedig átkaroltam a hasát. Már megmondani sem tudom, hogy mikor voltam ilyen helyzetben egy férfivel. Mikor nem az számít, hogy is cselekszem, mit is mondok, hogy is mondom. Hanem az a fontos, hogy csak vagyunk egymásnak. Mert azt érzem, hogy nem csak nekem kell Bill közelsége, hanem neki is az enyém.

- Picit megnyugodtál már? – hosszú ujjai finoman hajtincseim közé kúsztak, majd le a tarkómon. Bele bizseregtem mozdulataiba, kirázott a hideg, amit Ő csak egy apró sóhajjal nyugtázott. Bólogattam kérdésére, nem igazán akartam megszólalni, azzal is elrontva ezeket a pillanatokat. Nem akartam többet beszélni – főleg nem a délután történtekről. Helyette csak élvezni akartam Bill közelségét, azt, hogy számíthatok rá!

Óvatosan kibújt alólam, és felült mögöttem. Én is követtem őt, és rövid nyári ruhámat megigazítva felültem vele szemben. Puha tenyereinek védelmébe zárta arcomat és elmosolyodta magát. Zavartan megigazítottam a szemem elé lógó hajtincset, azt hittem, azon mosolyodta el magát. De csak nemet intett fejével. Nem tudtam, mit is szeretne csinálni, csupán csak reménykedtem egy újabb pusziban, vagy esetleg egy csókban. Ha ilyen kedves és előzékeny, akkor a csókja is csodálatos lehet. Igen, biztos lassú először, finoman megismeri a nő ajkait, dédelgeti, becézgeti, hogy utána duzzadt nedves ajkaival elmélyítse a csókot.

Ezen gondolatok hatására ismét kirázott a hideg, aminek minden pillanatát szemmel is követte. Karjaimról mellkasomra, majd a vékony muszlinon átütő kemény mellbimbóimra tévedt tekintete. Hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy tud minden nézésével felizgatni és zavarba hozni.

- Mire gondoltál Norah, hogy ennyire kirázott a hideg? – kérdése hallatán halovány mosoly jelent meg a szám szélében.

- Nem kell mindenről tudnod Bill! – öltöttem rá nyelvem, amit követően Ő is elnevette magát és levette kezeit az arcomról.

- Ha Te is elmondod, hogy mire gondoltál, akkor én is elmondom!

- A pasik ilyen alkuvósak?

- Ha elakarunk érni valamit egy nőnél, mindent bevetünk!

- Szerinted nálam mit kell bevetned?

Ében fekete hajába túrt, és mélyen szemeimbe nézett.

- Kérlek szépen, a bugyi benedvesítő nézésem! – válasza hallatán olyan erejű nevetés tört rám, mint eddig még soha. – Nem hiszed el, hogy van olyan nézésem? – még közelebb ült és erősen rákoncentrálva ismét fürkészni kezdte a tekintetem. Közben néha néha ajkait is megnyalta és halkan felsóhajtva még mindig melleimmel szemezett.

- Ha így folytatod, még Te fogsz felizgulni és nem én!

- Várj, ne zavarj Norah – kuncogva csendre intett, és még mindig bűvölt a szemeivel.

Nem tudom, hogy akaratlanul-e, de lassan megszüntette a köztünk lévő néhány tíz centiméteres távolságot. Már az orcámon éreztem mentolos leheletét, mikor még mindig hipnotizálni próbált szemeivel. Éreztem, ahogy lassan ledermedek és sóbálványként várom, hogy megcsókoljon. Ujjai ismét tarkóm köré fonódtak, körmeivel lassan fel s le cirógatta a bőrt, miközben testével is közelebb ült hozzám. Úgy érzem, most jött el a megfelelő idő számára!

Bill lassan hajolt a nő felé, aki már lehunyt szemekkel várta barátja ajkait. Mert igen, a barátjának tartotta, és nem egy barátjának. Bill is becsukta szemeit, mikor felső ajkát már Norah alsó ajkán simította végig. Régen érzett áramütésszerű érzés lepte el a férfi testét az apró halvány érintés nyomán. Felső ajkát most nyelve követette, azzal nedvesítette be Norah egyik ajkát majd azt követte a lágy puszik soksága. Mindig is szerette az érzelemdús csókolózást, sosem szerette elsietni, inkább a végletekig hajszolta az élvezeteket. Úgy, ahogy most is!

22. rész: A váratlan vendég…

Bill ígéretéhez híven pontos volt ismét. Most is a hófehér, tekintélyt sugárzó Audi-jával jött, még sem éreztem úgy, hogy felvágna előttem a vagyonával. Mikor leparkolt a járda mellett, én már ültem is be, meg sem várva, hogy Ő nyissa ki az ajtómat. Kicsit zavartan pislogtunk egymásra, bele sem gondoltam, hogy is köszönjünk egymásnak. De Bill nem tétovázott, és egy hosszú, picit nedves puszit adott az ajkaimra. Zavaromban egyből a hajamat kezdtem el igazgatni, a fene egye meg, hogy mindig elpirulok.

Csak néhány percig autózhattunk, hamarosan megérkeztünk a város leghíresebb japán éttermébe. Bill most megelőzött, és szinte rohant kinyitni előttem az ajtót. Megmosolyogtatott a látvány és a tudat, hogy ennyire figyelmes és előzékeny.

- Már le is foglaltam az asztalunkat, tessék – mutatott előre, majd az egyik kissé elkerített sarok felé mutatott. Hangulatos volt, a hatalmas kerámia kaspókba színesebbnél színesebb orchideák voltak ültetve. Bill velem szemben ült, miután levette vékony zakóját, megfogta az asztal felett a kezeim. Kérdőn rápillantottam, mire Ő csak megrázta a fejét. Szemeibe néztem, majd kettőnk összekulcsolt kezére. Tetszett  látvány, hogy ne tetszett volna! Hisz egy ilyen férfivel csupán együtt ülni is megtiszteltetés, nem hogy még apró csókokat kapni tőle és részesülni a kedvességében.

- Hogy van a bátyád?

- El van, köszöni szépen. Este találkozni fog Samantha-val, nem tudom merre mennek!

- Nem mondott semmit sem Sam a programjukról!

- Mit látsz Samantha-n?

- Mármint?

- Úgy értem, valóban érdeklődik a bátyám iránt, vagy csak játszik vele? – egyik ujját kiszabadította kezeim közül és kézfejem kezdte simogatni.

- Valahogy nem beszélünk egymásnak a pasikhoz fűződő érzelmeinkről. Persze azt tudjuk, hogy a másiknak tetszik egy férfi, de mivel Sam nem szeret mélységekbe hatóan beszélgetni az érzéseiről, ezért fogalmam sincs, hogy mit érez Tom iránt. De az biztos, hogy vonzódik hozzá, és megakarja kapni.

Most igazat mondtam Bill-nek, Sam tényleg nem szereti kiadni az érzéseit, még nekem sem. Csak ebben meg az a furcsa, hogy tőlem szinte követeli, hogy osszam meg vele egy pasihoz fűződő érzéseimet. Nem tudom, hogy ebben neki mi a ráció!

- Tom is ezt mondja, mármint hogy látja Sam-en, hogy nem gondolja komolyan és neki is csak a teste kell. Samantha ragaszkodó típus?

- Dehogy! Mármint nem akarom, hogy a bátyádnak rosszul essen, de nagy szerelemre ne számítson Samantha-tól.

- Tom sem akarja elkötelezni magát, nehogy azt hidd – nevetett fel, mire kihozták az előre rendelt egy tál ételünket.

- Szerintem egy, max két éjszakában ki fog fulladni ami köztük van.

- Hogy őszinte legyek, nem is bánnám – vallotta be halkan, majd elengedte kezeim, és neki látott az ételnek.

- Ezt, hogy érted Bill?

- Valahogy nem bízok Samantha-ban! Sajnálom, hogy ilyen véleménnyel vagyok a barátnődről, de valami bökkenőt érzek vele kapcsolatban.

Ettől féltem. Hogy ha Sam-re fog gyanakodni akkor lassan bennem is kételkedni fog, hisz én fele annyira sem játszom jól a szerepem, mint Ő.

- Norah, drága Norah! Végre, hogy megtaláltalak ebben a hatalmas étterembe!

Hirtelen egy mély, öblös férfi hang ütötte meg füleinket. Bill kétkedve nézett fel a férfi szemeibe, mire én is hátra fordultam és felpillantottam rá. Még életemben nem láttam ezt a pasast, fogalmam sincs, hogy ki lehet, és hogy honnan is tudja a nevem.

- Meg sem ölelsz? – kinyújtott karjai láttán kezdtem pánikba esni. Kellene ismernem Őt?

- Norah, kit üdvözölhetek az úr személyében? – hallottam ahogy Bill érdeklődik, most még sem tudtam rá figyelni.

- Sosem voltál ilyen udvariatlan hugi, mutass be neki!

Szinte hideg zuhanyként ért az az egy szó, amit sikerült megértenem mondatából. Hugi. Néhány pillanatig még a vak sötétben tapogatóztam a férfi kilétét illetően, de mikor az a gusztustalan vigyor jelent meg az arcán, mindent megértettem. Megértettem azt, hogy Sam küldte rám ezt az idiótát. Már csak az a kérdés, hogy milyen célból? Le szeretne buktatni Samantha? Vagy csak tesztelni akar?!? Fogalmam sincs, csak azt tudom, hogy ezt még nagyon megkeserüli.

- Bill Ő itt a bátyám, Mark! Mark, Ő itt Bill… egy barátom – haraptam el a mondat végét, de utána helyesbítettem  - A barátom!

- Örülök Bill – nyújtotta kezét, amit a fekete hajú kétkedve rázott meg.

- Mégis mit keresel itt Mark? És honnan tudtad, hogy itt vagyunk?

- Felhívtam Samantha-t, mikor nem találtalak otthon! Most sikerült feljönnöm Berlin-be, szerettem volna találkozni veled!

- Te csak konkrét szándékkal látogatsz meg! Mit akarsz tőlem?

Szinte olyan profizmussal köptem az álszavakat, hogy még saját magamon is meglepődtem.

- Nem lehetne ezt inkább négyszemközt? Nem szeretném untatni Bill-t!

- Nincs rejtegetni valóm Bill előtt – jelentettem ki magabiztosan, amit már a következő pillanatban meg is bántam, ahogy felsejlett egy undorító vigyor somolygás az arcán.

- Segítened kellene.

- Hogy micsoda?

- Bajban vagyok ismét!

- Miféle bajban? – már derengett látogatásának valódi oka.

- Egyre több uzsorás követel tőlem, nem tudom kifizetni Őket.

- Talán nem kellett volna felvenned  a kapcsolatot velük!

- Norah, ne csináld! Te vagy az utolsó reményem. Anyáékhoz már nem merek fordulni.

- Ezt most hagyd abba, ne merd anyáékat a szádra venni.

Nem láttam Bill reakcióját, de minden bizonnyal furcsán jöhetett le neki ez az egész beszélgetés.

- Azt akarod, hogy bántódásom essen? –karjaim felé nyúlt, de én erőszakosan elhúztam azokat.

- Ne merj hozzám érni még egyszer. Eljátszottad már minden bizalmam, hogy higgyek neked?

- Utoljára kérlek, tényleg ez lesz az utolsó alkalom!

- Mennyit szeretnél Mark? – hirtelen Bill hangja csapta meg a füleim.

- 20.000 euró kellene – válaszolta szenvtelen arccal mire nekem megállt az ütő a testemben.

- Hallod te, hogy mennyit követelsz? Nem ég le a pofádról a bőr? Szerinted, hogy bírnék ekkora kölcsönt adni, mikor én is csak egyik napról a másikra élek Samantha-val egyetemben?

- Hagy fizessem ki, Norah! – finoman megfogta a vállam Bill, de én csak nedves szemekkel meredtem rá.

- Nem Bill! Ezt nem engedhetem!

- Csak segíteni szeretnék neked, akkor fizeted vissza, amikor van rá lehetőséged!

- Hugi? – kérdezett rá félve Mark.

- Norah! Kérlek!

- Foglalkozz a saját a dolgoddal, Bill! – szinte olyan hisztérikusan rivalltam rá, hogy kétségbeesettségemben eleredtek könnyeim. Megráztam a fejem, én nem akartam így rákiabálni, mi ütött belém?!? Ki ez Norah?!

21. rész: Kezdetét veszi egy harc…

A lépcsőház ajtaját hatalmas mosollyal az arcomon nyitottam ki, még mindig a hatása alatt voltam. Lenyűgöző, gyermeki, kacér, figyelmes, pajzán és még sorolhatnám a rá illő tulajdonságokat.

Mikor beléptem lakásunkba, kávé illat csapta meg az orrom. Ezek szerinte Samantha még nem indult nagy bánatomra.

- Ilyenkor kell haza jönnöd? – támaszkodott a konyha ajtónak, majd lassan kevergetni kezdte a sötét nedűt.

- Ugye nem tartozom neked beszámolóval, anyu? – ironikus mondatom Őt csak jól megmosolyogtatta.

- Mindig is szerettem a humorod, Norah-m.

- Ezt nem viccnek szántam, félre érted – lehúztam magas sarkú cipőm, majd besétáltam a szobámba. Ő követett, mint egy kis kutya.

- Most komolyan ilyen lesz minden egyes beszélgetésünk ezek után? Nem gondoltam, hogy Bill ennyire elveszi a fejed.

- Tudod, hogy engem csak a pénz hajt – fogalmam sem volt, hogy hangomból a cinizmust érti-e ki, vagy sem, de különösképpen nem is érdekelt. Kezdek irányába közömbös lenni.

- Most komolyan veszlek, ezért hiszek neked! Remélem sikerült puhítanod Őt. Mit tudtál meg róla?

- Azt,hogy cseszettül jól csókol – kissé meglepődtem nyers hazugságomon. De hát előtte is játszanom kell, lásson csak egy  kis ízelítőt a ribanc Norah-ból.

- Melyikőtök kezdeményezett? – ült le az ágyam szélére.

- Kölcsönös volt a vonzalom, szóval mindketten. Betértünk egy útszéli kis panzióba ott töltöttük az éjszakát.

- Szexeltetek?

- Nem te mondtad, hogy még ne szeretkezzek vele?

- Azt mondtam, ha szexelsz is vele, hagyj benne nyomot, hogy minél inkább akarjon.

- Nyugodj meg, akarni fog.

- Szóval lefeküdtetek.

- Ezt egy szóval sem mondtam. Szerinted csak szexszel lehet hatni a pasikra? Kicsit szűk látókörű vagy, Sam – meglepődött kijelentésemen, de éreztem, hogy nem vette szívére  a nyersségem.

- Nekem édes mindegy mit csinálsz vele, csak bolondítsd magadba, szedj ki belőle minél több pénzt, és utána álljunk tovább. Nem akarom, hogy Tom is ragaszkodni kezdjen, bár nem igazán nézem ki belőle.

Szemeibe néztem. Állta pillantásaim, de én csak hitetlenül megráztam a fejem.

- Hogy lehetsz ennyire undorító?

- Te is az vagy, ha már innen nézzük.

- De te még élvezed is szerintem.

- Én nem magát a helyzetet élvezem, hanem a pénz gondolatát, hogy ismét nem kell majd nélkülöznünk, hogy ismét mehetünk nyaralni, vásárolgatni.

- Egyszer úgy is lefogunk bukni.

- Én ugyan nem, hisz amint megszedem magam, tovább állok. És nagyon remélem, hogy Te is velem tartasz.

- Szerinted veled megyek?

- Ha nem szerelmesedsz bele a kis hercegnőbe, akkor igen.

- Nem hercegnő! – jelentettem ki komoran, mégis dühvel a hangomban.

- Csak rá kell nézni, Norah! – kacagott fel jóízűen, még a kávéját is kilötykölte a parkettára. – Egy férfi nem lehet ilyen finom külsőleg, max ha meleg. Nah de akkor vagyunk bajban, ha Bill meleg és semmit nem akar tőled. Bár ha csókolóztatok, akkor csak nem az, talán biszex, de nem hiszem.

- Tudod, hogy gusztustalan ahogy az emberekről beszélsz és viselkedsz velük?

- Most komolyan! Mi ütött beléd? Miért védelmezel ennyire mindenkit? Történt valami, amit nem akarsz elmondani nekem?

- Tudod, hogy mindent elmondok neked – muszáj voltam megnyugtatni, hagy higgye csak azt, hogy megbízok benne. – Egyszerűen ha csak így bánsz Tom-mal, nem hiszem, hogy beléd fog bolondulni.

- Neki csak a testem kell. Nekem pedig a pénze. Jó, a teste is, mert egy ilyen pasit vétek lenne kihagyni, de különös képp nem érzek lelkiismeret furdalást. Hisz látom, hogy nem az a ragaszkodó típus.

- Egyszerűen csak még nem ismered tüzetesen. Tényleg, mikor találkoztatok utoljára?

- Tegnap este felmentem hozzá, mikor már éjfél előtt sem értél haza, eluntam magam.

- És köztetek mi történt?

- Még nem szexeltünk, de már egyikünk sem bírja szerintem. De hát Te tudod, hogy miért húzom annyira az időt. Nem akarom, hogy miután megkap, egyből kidobjon. Várjon a sorára, hisz nem mindenki kaphatja meg Samantha-t!

Olyan szinten felidegesített az idétlen vihogása, hogy egy elfancsalodott arckifejezéssel átfordultam a másik oldalamra és lecsuktam a szemeim, remélve, hogy magamra hagy. Hogy lehet ennyire öntelt és pökhendi? Hogy nem képes másokra is figyelni?

Bill-el pár napon keresztül csak telefonon beszéltünk, nem ért rá találkozni velem. Nem féltem attól a ténytől, hogy esetleg nem akar többet látni, hisz mikor elváltunk egymástól, egyáltalán nem éreztem zavartnak már ami kettőnket illeti. Kedves volt minden alkalommal, gördülékenyen ment a társalgás egészen addig a pillanatig, amíg nem kérdezett a munkánk felől. Hirtelen köhögni kezdtem a kérdés hallatán, sosem voltam jó igazán a rögtönzésekben. Csak annyit mondtam, hogy nem hívtak mostanában bennünket egy cégtől sem mint hostess lányok. Erre felajánlotta, hogy szívesen beajánl bárhová. Talán túlságosan is hevesen és gyorsan hárítottam el az ajánlatát, remélem semmit sem szűrt le idegességemből.

- Akkor péntek délben elétek megyek ismét.

- Rendben! És hova megyünk?

- Van a belvárosban egy isteni japán étterem, már ha szereted a japán konyhát.

- Nem vagyok válogatós Bill! – kicsit már alább hagyott a testemen eluralkodó félelem. – Az az étterem nem a főtéren van, mellette egy kis virágbolttal?

- De-de!

- Akkor ismerem azt a helyet. Várlak pénteken!

- Pontos leszek! Puszi!

- Szia, puszi!

A Norah testén korábban átfutó idegességet most felváltotta a kellemes melegség és a jókedv. Ismét Bill-el lehet, újra érezheti az ölelését, újra megpuszilhatják egymást.

Samantha a konyhából hallgatta végig a két fiatal között zajló beszélgetést. Rengeteget gondolkodott az elmúlt napokban, hogy is bírhatná barátnőjét arra, hogy végre pénzt szedjen ki Bill-ből. Eddig úgy gondolta, hogy esetleg ruhákra kéret vele pénzt, de nem hiszi, hogy Bill lenne annyira pancser, hogy elhiszi ezt. Helyette egy sokkal jobb, és hihetőbb ötlet jutott eszébe. Szüksége van egy harmadik emberre – történetesen egy férfire -, aki majd egy cseppnyi színjátékkal ezreket fog kiszedni Bill-ből. Csak egy sms, és már minden sínen is van.

„ Szia Dave! Bocsánat, hogy csak akkor kereslek, amikor szükségem van Rád, de most tényleg életbe vágó lenne. Van egy ajánlatom a számodra. Csak egy kis színjátékban kellene részt venned, nem lesz megerőltető, ne félj. Norah és a díszpinty barátja péntek délben a főtéren lévő japán étterembe fognak menni. Csupán annyi lenne a feladatod, hogy eljátszd, Te vagy Norah játékszenvedélyben függő bátyja, akinek sürgősen pénzre lenne szüksége. Mond azt, hogy én mondtam meg, hol is ebédelnek. Örülnék, ha jól játszanád a szereped és olyan 20.000 eurót le is szakítanál a szerencsétlenről. Vigyázz arra, hogy Norah ne járjon túl az eszeden! Hja, és hiteles legyél, drágám. Na puszi! „