4.: Álom az álomban... (31-40)

40: Az 'ördög' kapujában...

Láttam, ahogy ökölbe szorulnak kezei, nyakán kidüllednek az erek, majd ajkait szorosan összepréselve próbálja elfojtani feltörő dühét.

- Ezt miért nem mondtad el eddig?

- Nem mertem Bill, nem szabadott!!!

- Megfenyegetett az az állat? – kérdésére én csak szipogva bólogattam, majd némán zokogni kezdtem. Sírásom nem volt megjátszott, tettetett. Nem, ez igaz volt.

- Azt mondta ha nem fizetem meg neki azt, hogy mennyire leromboltam a férfiúi büszkeségét a megcsalással, akkor ismét meg fog verni!

- Nem engedem Kicsim, sose fogom megengedni neki!

Hirtelen magához szorított és gyengéden simogatva próbált nyugtatni. Képtelen voltam már ép ésszel gondolkodni, mi lesz ezek után, még több hazugság? Még több szenvedés? Nem tudom mit is kellene éreznem. Békességet mellette vagy feszültséget amiatt, amit már hónapok óta teszek? Nem tudom. Egyetlen dolog van amit látok. Az pedig a feneketlen mélység…

Néma csend ölelt körül bennünket, Ő nem szólt, nem kérdezett, csak erősen tartott karjaiban. Érzem, ahogy lassan belülről kezd felemészteni a valóság szörnyű képe, és már csak az önmarcangolás és a tudatalatti önostorozás fog maradni, semmi más.

- El kellett volna mondanod!  Könnyebb lett volna – lehelte halkan, immáron az ágyon fekve. -  Akkor azért hazudtad, hogy Mark a testvéred, mert nem akartad, hogy rájöjjek?

- Igen, muszáj volt.

- Tudod, hogy segítettem volna. Bármiben!

- Tudom Bill!

- Ha még egyszer felbukkan, vagy telefonál, azonnal szólj és ne félj segítségért hozzám fordulni.

- Megígérem.

- Mark, vagyis az igazi bátyád miért nem beszélt veled?

- Nem nézte jó szemmel, hogy nem mondtam el neki  bajban vagyok.

- Jogosan volt rád mérges!

- Már belátom én is! – pillantottam fel szemeibe, majd ösztönösen karjai közé fészkeltem magam. – Szeretgess kérlek, nagyon kellesz most!

Nem is tett másként, arcát nyakamba fúrta, majd ajkai bársonyosságával lassan csókolgatni kezdett. Könny szökött ismét a szemembe, a félelem és a kétségbeesettség könnye. Ő jó hozzám, de én nem vagyok az!

- Ölelj még!

- Istenem mennyire szeretlek!!! – fakadt ki őszintén, ez kellett igazán, hogy halljam is, ne csak érezzem szerelmét.

- Minden rendben, srácok? – hirtelen Sam hangja törte meg az idillt – Gondoltam feljövök, kiabálást hallottunk lentről.

- Minden a legnagyobb rendben van Sam, köszönjük.

Arcomat szorosan Bill mellkasához tettem, nem akartam megadni Samantha-nak azt az örömet, hogy lássa kisírt szemeimet. Nem, azt sosem!

Késő délután lehetett, mire haza értem Bill-től. Szörnyű volt ott hagyni azzal a tudattal, hogy pár órán belül Alex-hez kell hozzá érnem. Szemeibe kell mosolyognom, és el kell játszanom a naiv kis libát, aki ugyan nem kurva, mégis elfogad egy kis borravalót.

- Majdnem elrontottál mindent, Édes.

Készülődésemet Sam éles hangja szakította félbe.

- Látod mégis teljesítve a küldetés – válaszoltam fölényesen. Még egy kis szájfényt kentem ajkaimra, majd kabátom után nyúltam.

- Te mégis hova készülődsz?

- Barátnőimmel találkozom, de előtte még „hostesskedni” megyek. Tudod, nekünk az a foglalkozásunk!

- Titkolsz előlem valamit?

- Én? Az ég egy adta világon semmit sem. De ha most megbocsátasz, vár a munka!

Már a taxiban ültem, mikor vissza vissza pörgettem magamban a délelőtt történteket. Félelmetes, hogy milyen könnyen tudok már hazugságokat kreálni, akár szemrebbenés nélkül is. Csak az a baj, hogy saját magamat nem tudom becsapni. Egyedül magam előtt tiszta, mennyire is aljas amit művelek. Belátom, még sem teszek ellene semmit sem.

Egy bő félóra alatt megérkeztem az Alex által megadott címre. Az ámulat és a félelem egyszerre ült ki arcomra. Már kívülről is pazar képet nyújtott a ház, mégis hatalmassága és robosztussága megrémisztett, és egy pillanatra megbénított. Valójában ezt akarom? Belépni az ördög kapuján?

A hatalmas bejárati ajtó magától nyílt ki. Remegő lábakkal közelítettem az emelete felé, lábaim önkéntelenül is, de nehezebben szelték a lépcsőket. Kopogni sem volt időm, amint felemeltem jobb kezem, Ő már ott állt előttem egy diadalittas, undorító mosollyal az arcán.

39. rész: Hazugság hazugság hátán...

- Te vagy az, Norah?

- A szerelme vagyok, már nem is emlékszel Rám?

- Ki vagy Te?

- Bill Kaulitz, tudod, akit egyszer megpróbáltál átbaszni. Mi a francért keresed Őt? Nem kíváncsi Rád!

- Mi ez a hangnem? Kikérem magamnak!

- Ne játszd már a nagy mártírt itt nekem, Te szerencsétlen! Megint kölcsönt akarsz, ugye?

- Én soha a büdös életben nem kértem egyetlen eurót sem a testvéremtől, főleg nem tőled, Te idióta!

- Sértegetsz és még hülyének is nézel? Tudtam, hogy nagy az Isten állatkertje, de Te lassan kezdesz átmászni a kerítésen.

- Te nem vagy ép ember, valamit nagyon félre értettél, mert hogy én Norah-val már majd egy éve nem tartom a kapcsolatot, az is biztos. És úgy érzem, hogy ezek után sem fogom.

- Miről beszélsz? – Bill hangja értetlenül csengett.

- Kérdezd meg tőle, Te szerencsétlen balfácán.

Megszakadt a vonal. Bill kezéből kiesett a készülék a puha szőnyegre, Ő lerogyott ágyára. Nem akarta elhinni az előbb elhangzott szavakat, mondatokat. Agyában ezer és ezer kérdés cikázott, melyek megválaszolatlanul tátongtak ott. Mégis mi történik most? Norah hazudott neki, vagy ismét csak Mark járatta a bolondját vele?

*

Már a nappalin keresztül futottam végig. Sam és Tom a konyhából léptek elő, mindkettejük ábrázata elég gyalázatos volt, kezükben egy egy bögre tea árválkodott. Kérdőn rám néztek, de nem válaszoltam nekik, csak futottam előre, hogy minél hamarabb felérjek Bill szobájába. Az ajtó nyitva volt, ezek szerint már felébredhetett, hisz én rácsuktam még reggel. Ahogy betoppantam szobájába, Ő üveges tekintettel meredt rám. Sosem láttam még ilyennek, szemei keserű érzéseket sugalltak, talán megvetést és gyűlöletet.

- A mobilom… a mobilom itt hagytam – nem akartam megszólalni, mégis kiejtettem ezen szavakat. Nem válaszolt, nem mozdult, csak meredt Rám. Szemeimmel oldalra pillantottam, mobilom kijelzője még világított. Éreztem, ahogy elkap a szédülés és a légszomj. Lábaim megremegtek, muszáj voltam megkapaszkodni a kilincsbe.

- Hívott a bátyád – rekedtes hangja egyszer csak megtörte az eddig kínos csendet.

- Micsoda?

- Jól hallottad! Hívott egy Mark nevű pasi és azt állítja, hogy tőled a büdös életben nem kapott egy kibaszott eurót sem. Ez mégis mit jelentsen? Ki követel tőled pénzt, ha nem Ő?

- Megtudom magyarázni – vágtam rá egyből, szinte szavaiba vágva.

- Ajánlom is, mert elmondhatatlanul szerencsétlennek érzem magam.

- Nem mertem szólni – közelebb léptem hozzá, és bele kezdtem a még előttem is ismeretlen kis hazugságomba. Tudtam, hogy most kell a legéberebbnek lennem, hogy egyetlen szavam se legyen ellentmondó.

- Miről?

- Mark-ról… Ő… Ő az exbarátom.

- Oh, felbukkant egy féltékeny volt pasi? Csodás – hangjából kiéreztem a cinizmust.

- Nem, nem erről van szó. Mármint nem szerelmes belém, és én sem Ő belé. Tartoztam neki… még ha nem is igazán úgy, ahogy gondolod.

- Mi történt köztetek?

- Megcsaltam.

Hirtelen kicsúszott magabiztos szavaim engem is letaglóztak. Még nagyobb bajba kerültem, már nem csak szélhámos, és hazug vagyok, de még egy ribanc is, aki a szerelmét megcsalja. Undorító.

- De hisz… - megrázta fejét – Azt mondtad régebben, hogy Ő csalt meg téged!

- Tudom, de nem mertem akkor elmondani az igazságot.

- Hazudtál nekem.

- Nem, nem hazudtam. Mármint… - ajkamba haraptam és közelebb léptem testéhez. Éreztem az undort, azt hogy nem akar a közelemben lenni. – Bele kényszerített abba a helyzetbe.

- Na ne nevettes!

- Igazat mondok! Nem szeretett eléggé, nem becsült meg, nem kezelt teljes értékű nőként.

- És erre a leghelyesebb hozzáállás az volt, hogy megcsalod egy másik férfival. Csak gratulálni tudok.

- Ne legyél cinikus, kérlek! Tudod milyen érzés csalódni abban, akit szerettél? – furcsa mód még én is elhittem volna a hazugságom.

- Hogy én ne tudnám? Az a Bill Kaulitz, akit egyszer már átcsesztek, és porig aláztak? Képzeld, tudom milyen!

Könnybe lábadt szemei teljesen elgyengítettek. Bántom Őt, kínzom. Úgy érzem, hogy túlmentem minden határon, ezt már nem szabadott volna megcsinálnom.

- Sajnálom Életem, ne haragudj érlek!

Nem válaszolt, csak ellökte kezem amivel arcát szerettem volna megsimogatni.

- Folytasd!

- Nem úgy szeretett, ahogy szeretettem volna. Nem kaptam egy kedves szót sem már az utóbbi hónapokban. Folyton veszekedtünk, sosem értette meg igazán, hogy mire is vágyok. Csak törődnie kellett volna velem.

- És ezt mentségedre szólva csak egy megcsalással tudtad kompenzálni.

- Ne bánts kérlek! Nehéz volt elfogadnom, amit tettem, de nem bírtam már mellette. Muszáj volt menekülnöm, nem maradhattam mellette. Féltem!

- Bántott? – hirtelen felém fordult és arcára száradt könnyeit letörölte kézfejével.

Mintha meggyengült volna irányomba, mintha szíven ütötte volna ez a mondatom. Talán ha azt hazudom, hogy többször is megütött, és nem volt más választásom, minthogy más karjában találjam meg a boldogságot, akkor talán megbocsát.

- Többször is megvert!

38. rész: Az elhagyott telefon...

Másnap reggel már korán magára hagytam szerelmem. Pontos okot nem tudtam írni a kis cetlire, amit feje mellé tettem, csupán csak egy szeretlek szócskát hagytam a rózsaszín papíroson. Leintvén egy taxit a városközpontba vitettem magam, hogy egy hangulatos kis kávézóban megreggelizzek. Muszáj volt végre egy kis időt egyedül töltenem, annyi érzés és gondolat kavargott a fejemben, hogy képtelen voltam már ésszerű döntéseket hozni. Mélyen a szívemben tudtam, hogy ez az éjszaka lesz az eddigiek közül a legnehezebbik, hisz lehet, hogy egy ártatlan vacsorán kívül Ő mást is szeretne. Elég egyértelmű utalás az egy férfi számára, ha a nő a lakására megy.  Erről jutott eszembe, hogy még nem is válaszoltam kérésére. Letettem kávés bögrém, majd mobilom után kezdtem kutatni. Több perc is eltelt már, még sem találtam meg feneketlen kistáskámban. Felkaptam a fejem, mikor elért a felismerés, hogy Bill éjjeli szekrényén hagytam. Szinte lélek szakadva rohantam egy újabb taxit leinteni, csak hogy minél hamarabb eljussak a Kaulitz rezidenciáig, ezzel is megakadályozva, hogy esetleg Bill kezébe kerüljön a mobilom.

A fekete hajú izzadó homlokkal ébredt fel. Nem volt rémálma, csupán csak nem érezte szerelme testének melegét maga mellett. Jobb oldalára fordult, majd beleszagolt a lány itt maradt finom parfüm illatába. Szemeit lassan, hunyorogva nyitotta ki, azonban mikor meglátta az apró kis fecnit, elkapta a szédülés, és csak remélni tudta, hogy nem kell ismét egy olyan üzenettel szembesülnie, mint egy évvel ezelőtt.

„Szeretlek” olvasta fel hangosan, majd szívverése lassan ugyan, de visszaállt a normális lüktetésére. Épp visszafeküdt volna párnái közé, mikor az éjjeli szekrényen fekvő mobiltelefon megcsörrent. Nem állt szándékában felvenni, azonban mikor elolvasta a kijelzőn szereplő nevet, egész testét elöntötte a düh.

- Mit akarsz, Mark? – szólt azonnal bele.

37. rész: Újból egy sms...

Hogy is folytatódott az est hátra levő része? A desszertünket már a nappaliban ettük meg, miközben mellé a bort kortyolgattuk. Mindig éreztem Timy árgus pillantásait bőrömön, mégis megpróbáltam nyugodtan és fesztelenül viselkedni. Bill egész este alatt nagyon figyelmes volt velem, állandóan kérdezgette, hogy nem szeretnék-e még egy pohár bort, süteményt, esetleg fáradt vagyok-e. ilyenkor csak megsimogattam a kézfejét és egy puszit nyomtam az ajkaira, majd megráztam a fejem. Timy láthatta - már ha ezt igazán lehet látni egy emberen-, hogy szerelmes belém. Az, ahogy beszélt a kapcsolatunkról, a kettőnk között lévő viszonyról, megnyugtathattam Timy-t.

- Kincsem, nem maradunk itthon? – Bill halkan súgta a fülembe, mikor Tom felvetette az ötletet, hogy menjünk el nyolcasban bulizni. Több szempontból is örültem Bill kérdésének. Egyrészt végre vele tölthetek egy kis időt, másrészt nem kell Timy-vel egy légtérbe lennünk egész éjszak alatt. Már csak egy bökkenő volt! Samantha. Akit nem igazán tanácsos spiccesen emberek közé engedni, hisz rájön az őszinteségi roham. De mérlegelnem kellett és több érv szólt amellett, hogy itthon maradjunk.

Még Bill ölében ültem, mikor a többiek elhajtottak a rendelt taxival a ház elől. Ahogy teltek a percek, úgy hagyott alább a gyomorgörcsöm, és a fejfájásom, amit ez az egész este okozott. Bill láthatta rajtam, hogy egy kicsit elfáradtam – pedig ha tudná, hogy lelkileg fáradtabb vagyok mint testileg?! – ezért karjaiba vett, és felvitt a szobájába. Kislányosan bújtam nyakához, lehet, hogy nem egy ilyen éjszakára számított, hanem túlfűtöttebbre és szenvedélyesebbre, még sem hányta a szememre. Egyszerűen csak úgy cselekedett, ahogy nekem most a legjobb volt. Ezért mérhetetlenül hálás voltam neki! Kell egy pici nyugalom Timy felbukkanása után.

Óvatosan tett le ágyára. Éreztem, hogy egy kicsit zizi a feje a sok bortól, még sem viselkedett másként, mint józanon szokott. Kedves volt és gyengéd, pont amire most szükségem volt. Lassan kúszott fel a nyakamba, miközben szegycsontomtól végig húzta ajkait. Picit felsóhajtottam, és kényelmesen elhelyezkedtem az ágyban, nagyon jól esett a törődése. Bal karját a derekamra téve húzott magához közelebb, nem tagadom, hogy tetszett hogy Ő az aktívabb fél, és egy kicsit uralkodik felettem. Nem tudom miért, de ettől biztonságérzetem támadt, ami teljesen megnyugtatott.

- Gyorsan letusolok, és utána folytatjuk! Jó?

- Közös fürdéshez mit szólsz? De csakis kádban, most nem bírnék annyit állni, kicsit inog a talaj a lábam alatt.

- Akkor mindjárt megengedem a vizet – mosolyogtam szemeibe.

Már a hatalmas sarok kádjában ültünk, Ő combjaim között feküdt, miközben én a mellkasát simogattam a nedves szivaccsal. Jól esett törődni vele, imádtam minden egyes sóhaját, amit ajkai közül hallottam meg. Nem igazán akartam elhanyagolni Őt magam miatt, mármint amiatt a kínzó bűntudat miatt, ami mindig azt mondta, hogy inkább hagyjam egyedül, mert csak szenvedni fog. . Ezért tehát túltettem magam a saját lényem ellen irányuló haragon, dühön, undoron.

Több percbe is bele telt, míg teljesen eltudtam engedni magam a karjai között. Már a hatalmas francia ágyán feküdtünk, karjai szorosan tartottak közel meleg testéhez. Szereti ha ajkaim a nyakát, majd a mellkasát érintik meg, sosem tudja leplezni a jól eső érzést. Fészkelődvén combjain mindig elmosolyodik, talán ebbe szerettem bele igazán, hogy az arcáról minden fajta érzelem leolvasható. Felkúsztam gyönyörű arcához, majd telt ajkait nedves, vad csókokkal borítottam be. Ő is felvette a ritmusom, ahogy tüdejében egyre kevesebb oxigén lett, úgy kezdett mély, erőteljes zihálásba. Hideg ujjai végig simították a melleim vonalát, majd le a csípőmön, és végig a popsimon. Rég voltunk már ilyen kontaktusban, az első szeretkezésünket követően Sam folyamatos zsarolása illetve Alex megjelenése nem tette lehetővé, hogy eltudjak lazulni. De most sikerült. Felültem alatta, mire Ő ölébe vont, szorosan és gyermekien. Képtelen voltam nem észre venni keményedő ágyékát, tetszett amit éreztem.

- Látom élvezed – súgta elfúlva egy egy csók közepette.

- Hogy ne élvezném, mikor ilyen dolgokat váltok ki belőled?

Némán bólogatni kezdett, majd először alsó, azt követően pedig felső ajkaim kezdte el szívogatni és nyalogatni. Fokozatosan engedte közben hátra a hátam, tetszhetett a látvány neki, hisz ködös szemein keresztül kéjesen vigyorgott. Bármennyire is szerettem volna átvenni az irányítást tőle, egy cseppnyi esélyem sem volt, hisz szenvedélyesen lefogta csuklóm és az ágyra fektetett ismét. Combjaim kérés nélkül is szétnyíltak előtte, ahogy teljesen rám engedte a testét, engem melegség öntött el. Ujjaimmal végig tapogattam csigolyáit, gerince vonalát, majd csípőjénél lassan előre vezettem ujjaim péniszéhez. Még hozzá sem nyúltam, máris lecsukta szemeit és éreztem a testén, hogy rám hagyatkozik. Ujjaim szorosan férfiasságára kulcsolódtak volna, ha nem szólalt volna meg sms hangom.

- Ne, ne nézd meg! – zihálta a nyakamba, és szilárd teste védelméből nem engedett.

- Lehet hogy fontos, egy pillanat! – muszáj voltam elhúzni a kezem és mellkasánál fogva eltolni tőlem.

Mobilom után nyúltam, feloldottam a billentyű zárat, majd elolvastam a bejövő üzenetet. „ Szervusz Kedves! Most már igazán nem fogadok el még egy visszautasítást, ezért szeretnélek holnap estére meghívni egy vacsorára, ide hozzám. Ha kell fizetek is neked, még ha tudom is, hogy mi nem vagy! :-) Várom válaszod, csók, Alex! „

- Ki írt, Életem?

Képtelen voltam válaszra nyitni ajkaim. Hálát adva Istennek, könnyeim csak belülről marták a torkom, de azt olyan erősen, mint eddig még soha. Igaza van Alex-nek, még egyszer nem rázhatom már le egy újabb bugyuta kifogással, több indokot ki sem tudnék már találni. De Bill-nek mit hazudjak? Gyönyörű szemeibe milyen áll szavakat szórjak? Kiismerhetett már annyira, hogy tudja, mikor hazudok! Bár bolondság elmondanom magamban annyiszor hogy szeretem, hisz az ellenkezőjét cselekszem és bántom.

- Hahó, Norah! Olyan elvarázsolt lettél! Ki írt?

- Csak az egyik… kolléganőm. Be kell mennem holnap este dolgoznom!

- Elvigyelek majd?

- Isten őrizz! – hirtelen felindulásból eltoltam ölelni készülő karjait, majd kicsúsztam az ágy szélére. – Úgy értem, hogy ne fáradj! Semmiség.

- De az autód is szerelőnél van! Elviszlek szívesen! – mögém térdelt és nyakon puszilt volna, de amint megéreztem forró leheletét, ismét elhúzódtam.

- Köszönöm, de nem kell! Aranyos vagy!

Elakartam tűnni a szemei elől, nem éreztem elég erőt magamban. Így is pocsék hangulatom volt eddig is, Timy felbukkanása csak még jobban megbonyolította az életem. Erre tessék, most még Alex miatt is idegeskednem kell.

- Akkor gyere, bújj vissza, hagy csókolgassalak még!

- Most ne Bill, kérlek! – felálltam mellőle, majd bugyim és melltartóm után nyúltam. Némán húztam magamra a ruha darabokat, Bill nem kérdezett, nem akadékoskodott amiért hihetetlenül hálás voltam.

Mire visszabújtam mellé, már Ő is felvette alsó nadrágját, majd karjait kitárva szótlanul hívogatott. Nem akartam hozzá bújni, nem akartam most érezni a közelségét, ezért csak oldalamra fordultam, és fogaimat szívva álltam, ahogy hátulról magához ölel, egy puszit nyom a nyakamra, elmormol egy Szeretlek szócskát majd elhalkul és álomba szenderül.

36. rész: Egy nem várt ismerős...

Sáros cipőinket már az előszobában lévő cipős komódba tettük be, mikor hangos nevetéseket hallottunk meg a nappali felől. Samantha idegesítően magas hahotázásán kívül más női hangokat is hallottam.  Minden bizonnyal Ők lehetnek Gustav és Georg barátnői. Bill látta rajtam, hogy megtorpantam, és lecövekölt a lábam; de ő csak kedvesen megszorította kézfejem és maga után húzott a nappaliba. Egy rövid szőke hajú férfi állt legközelebb hozzám, aki mellett egy barna apró lány is állt. Kedvesen kezet fogtak velem, még puszit is kaptam a férfitől. Mint később kiderült, Ő volt Gustav!

A másik srác – Georg a konyha felé sietett miután egy puszit nyomott az arcomra-, hogy besegítse hozni a hatalmas tálca pezsgőt, amit barátnője próbált beegyensúlyozni. Mókásnak véltem az egész helyzetet, ahogy egyikük megpróbálja átadni a másiknak, azonban ahogy összetalálkozott a tekintetem a lányéval, szinte ismét sóbálvánnyá dermedtem. Ajkaim szétváltak a döbbenettől, a szívem nem rendes ritmusában pumpálta ereimbe a vért, és éreztem, ahogy lassan el hagy az erőm. A nő állta a tekintetem, és éreztem, hogy Ő is felismert. Nem, ez nem lehet igaz, ennyire nem büntethet a sors! Nem volt még épp elég nehéz az eddigi életem, most kell, hogy még egy akadály szelje utam? Hogy vagyok ennyire szerencsétlen? Ez most valóság vagy csak egy álom, hogy az a Timy áll előttem, akinek öccse nem más mint az utolsó ex kuncsaftom, James? Úgy érzem, ez az este hozza el a végső döfést, azt a momentumot, amikor végleg kimondhatom, hogy mindent elbuktam az életembe.

Éreztem ahogy Bill ujjai finoman végig simítanak hátamon, majd előrébb tolnak Timy irányába. Félelemmel a testemben közeledtem afelé a nő felé, aki talán a mai este a végzetem hozhatja el. Tőle sokkal jobban tartok mint Samantha-tól, hisz Ő kiszámíthatatlan, elég egy pillanat és máris elmondja az igazságot, és a szememre hányja itt mindenki előtt, hogy is voltam képes ilyen gazul átvágni az öccsét. Igaza lenne, bármilyen mocskolódását elviselném, ha nem lenne itt Bill.

- Szervusz!

Halk köszönésemet szerintem csak Ő hallotta meg. Nem válaszolt, csupán csak biccentett fejével, kimérten és távolság tartóan. Szemei ridegséget és utálatot sugalltak, tisztán éreztem, hogy mi játszódhatott le benne. Ajkaimmal megpróbáltam egy érthető „Kérlek” szócskát formázni, de Ő csak megrázta fejét. Kezdtem kétségbeesni, szemeimmel ismét egy kis haladékért esedeztem, legalább addig, amíg nem tudunk négyszemközt beszélgetni egymással. De válasza csak egy „Nem” volt.

- Csajok, mi ez a hosszú kézfogás? – Georg nevetve lépett mellénk, majd megpuszilta barátnőjét és elhúzta mellőlem.

A gyomrom pingpong nagyságú volt egész este alatt, mikor Timy megszólalt egy egy csendesebb percben, úgy éreztem, hogy megáll a testemben az ütő. Samantha-val azonnal megtalálták a közös hangot, bár Sam nem tudta hogy valójában ki is Timy, mégis már az első pillanatba bekebelezte magát, mintha egy jövőbeni cinkos társat látna maga előtt.

- Kicsim, behoznál még két üveg bort?! – Georg kérése hallatán azonnal felajánlkoztam segíteni a barátnőjének, aki csak szenvtelen arccal hagyta, hogy kövessem. Miután beértünk a konyhába, magunkra csuktam az ajtót, és szorosan hozzá simultam. Néztem, ahogy nyugodtan kiemel egy egy újabb palackot a tartójából, majd lassan felém indul meg.

- Tessék, ha annyira segíteni szeretnél – kezeim közé nyomta az egyik üveget, majd karba tett kézzel várt. – Kiengedsz?

- Nem… mármint! Azonnal. Csak beszéljünk, kérlek!

- Már beszélünk, nem látod!? – amíg James-sel voltam kedves volt és segítőkész. Most lekezelő és pökhendi velem. Megértem.

- Ne szólj Bill-nek! Csak erre az egyre kérlek szépen! Bármi is történt régen, az a múltam már. Már nem vagyok olyan, már megváltoztam.

- És ezt higgyem is el?

- Nagyon szeretném, ha elhinnéd. James után rájöttem, hogy az az élet, amit addig folytattam, teljesen tönkre tett lelkileg.

- Oh, nehogy még téged sajnáljalak meg. Az öcsémet kisemmized, lejáratod, elveszed a férfi önbecsülését és szédíted hónapokig! Hát igen, tényleg téged kezdelek el sajnálni.

- Ne legyél cinikus!

- Szerintem nem vagy olyan helyzetben, hogy bármit is kérj tőlem!

- Igazad van, sajnálom – néztem fel szemeibe, amik még mindig csak tompaságot és közönyösséget tükröztek.

- Érdekelne egy két dolog!

- Mond csak nyugodtan!

- Bill-t milyen hazugsággal tartod magad mellett?

- Semmilyennel, szeretem őt, szerelmes vagyok belé.

- Ez elég nagy hazugság, nem gondolod?

- Higgy amit akarsz, de amit Bill iránt érzek, az őszinte és önzetlen. Nem fogadok el semmit sem tőle, ha szeretne valamit is adni.

- De nagylelkű vagy! Bár már megszedted magad az előző pasijaidnál, nem hiszem, hogy szűkölködnél.

- Timy…

- Amúgy Őt mikor szándékozod elhagyni? Csak hogy akkor itthon legyünk Georg-ékkal, hogy tudjuk ápolni a lelkét. Hja, vagy nem tudod, hogy az előző barátnője mit csinált vele?

- Mesélte.

- Akkor tisztában vagy azzal, hogy milyen jellem is Bill, milyen a lelkivilága.

- Igen, nagyon sebezhető!

- Épp ezért fogok neki mindent elmondani, még mielőtt nagyon bele lovalja magát ebbe az egész kapcsolatosdiba.

- Kérlek szépen, ígérem, hogy bebizonyítom, hogy szeretem. Mellettem sosem fogod szomorúnak látni!

- Ezt higgyem is el? Azok után, hogy az öcsémmel mit csináltál?

- Kérlek, ne hozd fel mindig a múltam.

- Sajnálom, hogy nem tudok attól az időszaktól elvonatkoztatni – színpadiasan elhúzta a száját, majd közelebb lépett. – Jason erős volt, és túl tudta tenni magát rajtad. De Bill gyenge, már sebezték meg ugyanígy ahogy Te akarod tenni.

- Mindennél fontosabb számomra, ha hiszed, ha nem! Szerelmes vagyok belé. Ha ránézel, mit látsz a szemeiben? Ugye már nem azt a reményvesztettséget mint hónapokkal az előtt?!

- Most azt akarod, hogy belássam, hogy Drága Norah, Bill-nek melletted arany élete van? Hát nem fogom!

- Ha egy kicsit is szereted, akkor nem adod ki a múltam.

- Szeretem, ép ezért fogom felnyitni a szemét.

- Csajok, ti már megint mit csináltok? – Georg hatalmas hévvel akart benyitni, de megtorpant ahogy az ajtó beleütközött a bokámba. – Oh, bocsi Norah! Na, jöttök? Szomjan halunk!

- Megyünk szívem, egy perc!

- Ok! – felelte a hosszú hajú, majd ismét magunkra hagyott. Timy már hosszú percek óta nem szólt hozzám, fogalmam sem volt, hogy min gondolkodott. Esetleg azon, hogy is tálalja a múltam?

- Ha Bill-en látom ezen az estén, hogy szerelmes beléd, akkor nem mondom el neki. De jól jegyezd meg, ha egyszer is úgy fogom érezni, hogy csak Te nyomulsz rá, te erőlteted saját magad, én lépni fogok!

- Köszönöm, nagyon szépen köszönöm!

- Ne köszönj semmit se!

- Ígérem, hogy boldoggá teszem Őt. – már nem hallhatta a hangom, hisz becsukódott mögötte az ajtó. Éreztem, ahogy térdeimből lassan kezdett kiszállni az erő, kicsit megszédültem, és megkapaszkodtam a konyha pultba. Sok volt ez így nekem néhány nap alatt. Sam újabb követelőzése, az Alex-szel való viszonyom, most Timy… mi jöhet még? Felbukkan ismét az ál Mark?

35. rész: Sam, a kibírhatatlan..

- Hol voltál?

- Neked is jó estét Samantha!

- Nem kell a cinizmus, hol voltál? Aggódtam érted!

- Várj, nem vittem el itthonról a dugi pénzünk, szóval nem kellett volna tartanod attól, hogy elveszik a vagyonod! – vágtam hozzá ezen szavakat.

- Te komolyan ennyire tapló voltál eddig is, vagy csak Bill mellett nőtte ki ez az éned magát?

- Egyszerű a válasz, Te tettél ilyen gyökérré. Bár tőled nem sok jóra számíthat az ember – mentem be a szobámba, de oda is követett, mint mindig.

- Azt hiszed, hogy feltudsz bosszantani? Nem Drágám!

- Pedig elhiheted, hogy teljes gőzzel azon vagyok!

- Hát akkor elég gyér teljesítményt nyújtasz itt is, úgy mint az élet más területén is. Igen, mielőtt megkérdeznéd, a Bill-el való gyönyörű kapcsolatodra értem. Majd meglátjuk, hogy holnap is ilyen lassú tűzön fogsz-e égni, mikor együtt leszünk négyesben.

- Közös randit akarsz? – hűltem el már csak az ötlet gondolatától is.

- Rád hoztam a frászt, mi? – nevetett fel keserűen. – Egyébként Gustav és Georg jön a barátnőikkel az Államokból, közös vacsi lesz. Nagyon remélem, hogy nem kerülsz ismét egy olyan kínos szituációba, mint az étterembe – sajnálkozva elhúzta a száját, de azon pillanatban el is nevette magát.

Nem tetszik nekem ez a viselkedése. Ez a kedvesnek tűnő, mégis egy vérig romlott  nő. Már előre félek a holnapi naptól. Épp elég volt mára Alex, nem kell, hogy Sam ismét keresztbe tegyen nekem a vacsorán. Rengeteg mindennek kell majd szembe néznem, mégis a legnehezebb az lesz, hogy Bill szemeibe tudjak nézni. Igen, az a momentum, mikor fel fogja emelni állam, hogy szemeimbe nézzen, elmosolyodjon és egy apró puszit adjon; a legnehezebbik szituáció lesz nekem.

- Már elmondani nem tudom, hogy mennyire várlak!

- Nekem is hiányzol, Bill! – leheltem hófehéren, mióta beszélgetünk, nem igazán lett más színem.

- Képzeld, mostanában rajzoltam néhány ruhaterved! Érdekelne a véleményed, megnézed majd? Az egyik egy női térdig érő ruha, hófehér, de a nyak részénél van egy kis arany szalag ami… - és csak mondta és mondta. Hallottam a hangját, azonban nem jutott el az agyamig mit is szeretett volna közölni. Teljesen a saját magam által alkotott rögeszmékben voltam elmerülve. Abba, hogy vajon észreveszi-e rajtam a zavartságot, vajon megérzi-e Alex illatát még ennyi idő eltelte után is? – Hahó, Kicsim! Ott vagyok?

- Öhm igen, csak elképzeltem a ruhákat. Biztos szépek lesznek.

- Ha szeretnéd akkor megvarratom neked.

- Ne fáradj vele, köszönöm.

- Igazán nem fáradtság, meg amúgy is, a barátnőm vagy, megérdemled! Kibírod a szövegeléseim, az érzelgősségem, a makacsságom. Ez a minimum!

- Csak szeress, és nekem annyi elég! – reméltem, hogy nem mondtam ki hangosan, mégis csalódnom kellett.

- Mi a baj, Norah? Megint megkeresett Mark? Ígérem, hogy amint jöttök, máris írok rgy névre szóló csekket, amit akkor vált be amikor csak szeretne.

- Nem Ő a baj! Nem tudom mi van vele – füllentettem, bár ha jobban bele gondoltam, igaz is ez a mondatom, hisz több mint fél éve semmit sem tudok a bátyámról.

- Akkor mégis miért vagy szomorú?

- Csak hiányzol.

- Oh, Kicsim – éreztem a hangján ahogy megkönnyebbül és elmosolyodik. – Oda menjek? Egy szavadba kerül és már ott is termek!

- Nem kell, ne fáradj!

- Norah-m, ne varrassak neked ruhát, ne rohanjak hozzád ha szomorú vagy. Hát hogy mutassam meg, hogy szeretlek? – kérdése szemrehányó volt, még sem éreztem annak.

- Elég ha érzem. És hidd el, érzem. Nagyon! De most leteszlek!

- Kezdesz megijeszteni, kishölgy!

- Ne félj, tényleg nincs semmi baj! Iszok egy kis kakaót, és lefekszem aludni. Fáradt vagyok.

- Megmasszíroználak.

- Majd holnap!

- De most van rossz kedved! Most esne jól!

- Igazán aranyos vagy, de…

- … de fogjam be a szám végre! Értettem! – életteli kacagása egy picit enyhített a fájdalmamon.

- Szeretlek! – súgtam halkan, mégis valódi érzelmekkel a hangomban. Samantha ekkor lépett be, majd egyenesen az arcom elé tette a tányérját, majd oda súgta, hogy : vigyázz, el ne csússz ha csupa nyál lesz a padló.

- Én is szeretlek.- hallottam válaszát, miközben Sam-mel farkas szemet néztem.

Bill már kinyomhatta készülékét, mikor én még némán szemezve Samantha-val csak ültem egy helyben. Jó ízűen felnevetett, majd elvette arcom elől a tányérját.

- Vigyázz, egyszer nehogy a nyálban fulladj meg. Bár az felettébb romantikus lenne, ha Ő mentené meg az életét, miközben Ő hősi halált hal.

- Befejezted? – kérdeztem higgadtan, nyugodtságot színlelve. Ezzel fel lehet bosszantani.

- Oh, még csak most kezdődik minden. Várom a holnap esti vacsit, már van is egy jó kis témám, szerintem tetszeni fog.

- Miből gondolod, hogy csak rajtam találsz fogást? Ne hidd azt, hogy nem tudnék a legfájóbb ponton beléd rúgni.

- Össze akarod törni a szívem? – hirtelen mellkasához kapta kezeit. – Ne tedd velem, esdeklem bocsánatodért!

- Szánalmas vagy! – hitetlenkedve megrázta a fejem, majd arrébb löktem a testét, és elmentem lezuhanyozni.

(…)

Már a hatalmas rezidencia kapujánál álltunk. Megtartottam a tisztes távolságot Sam-től, Ő szinte toporzékolva állt a mini kis gusztustalan ruhájában.

- Végre Bill! – hallottam megkönnyebbült sóhaját, és felkaptam a fejem a közeledő személy lépései hallatán.

- Norah nem jött? – egyből utánam érdeklődött, még puszit sem adott Samatha-nak, csupán csak kikerülte, és engem keresett az utcán. – Oh, Kincsem!

- Nekem nem is adsz puszit, Bill!

- De, szia! – gyors reagálása és nemtörődömsége megmosolyogtatott.

Sam látszólag nyugodtan betrappolt, ezzel is magára hagyva bennünket. Lassan lépkedett felém, a késő őszi szellő meglibbentette vállig érő fekete haját. Először csak a mellkasáig tekintettem fel rá, a beton placcot is igen szemügyre vettem, egyszerűen nem volt bennem annyi bátorság, hogy a szemeibe nézzek. Egy ilyen este és viselkedés után nem is csodálom, hogy szinte menekülni szeretnék a lényétől. Bár inkább saját magam elől futnék el.

- Haló, Kincsem! – ujjait állam alá csúsztatta és felemelte azt. – Még mindig szomorú vagy?

- Nem, mert már itt vagyok! – feleltem kurta mosollyal a szám szélében, majd gyámoltalanul, de karjai közé bújtam. Karjait vékony őszi kabátom köré fonta, majd hajamra egy pici puszit adott. Jó volt a karjaiban lenni, nagyon jó.

34. rész: Majdnem megtettem...

Annyira a gondolataimba merültem, hogy észre se vettem ahogy a dekoltázsomat kezdi el csókolgatni és nyalogatni. Artikulálatlan morgásokat és férfias sóhajokat hallottam feltörni torkából. Nem tudtam, hogy mit tegyek, teljesen felőrlődtem ebben a helyzetben. Megtegyem? Ne tegyem? Muszáj pénzt keresnem, a mocskot hamarabb viselem el, mint Bill fájdalmát. Igen, miatta csinálok mindent! Elhúztam Alex fejét a melleimtől, majd szemeibe néztem. Próbáltam megfelelő szavak után kutatni, de nem találtam. Vagy elég lenne csak egy bólintás is? Már éreztem ahogy megmozdul a fejem, mikor a pincér fiú megzavart bennünket.

- Herr Grant, kérem szíveskedjék kifáradni a bár elé. Tilos helyen parkol, a közterület felügyelők épp most írják az autó adatait.

- Akkor már mindegy! Majd befizetem a bírságot.

- Alex, jobb ha nem játszol velük! – súgtam.

- Én veled szeretnék játszani, Cicám!

- Alex, ez nem játék!

- Nem is gondoltam volna egy ilyen jó husiról, hogy ennyire törvénytisztelő. Minden esetre elég izgató!

Már kézen ragadott és a bár elé kezdett húzni. Fel fogni sem volt időm, minden olyan gyorsan történt. Az ahogy Alex kenő pénzt csúsztat a rendőrök markába, majd azok kezet fogva elbúcsúznak tőle. Meghűlve néztem a jelenetet, hogy pénzzel mennyi mindent el lehet érni ebben a világban.

- Már kész is! Ha már hozzám nem jössz fel, esetleg haza vihetlek? -  meglepett kérdésének hangsúlya, hisz kedvesen csengett füleimbe. Hátra pillantottam rá, és bólintottam. Alig akartam elhinni, hogy megszabadultam tőle, hogy nem kell lefeküdnöm vele, nem kell még inkább a mocsokba taszítanom magam.

Már az autójában ültünk, és a bemondott címem felé tartottunk. Nem szólaltunk meg, én talán repestem az örömtől, Ő pedig csak figyelt az útra. Vettem egy jó nagy levegőt, majd lehajtottam fejem. Észrevettem a melleim közé tett 400 eurót, ha nem kell lefeküdnöm vele, akkor visszaadom neki.

- Hagyjad csak!

- Tessék?

- Nem kell visszaadnod! Csak arra kérlek, hogy találkozzunk még. Érdekel ez a Norah, akinek ennyi pénzt dugtam a cicijei közé, és még sem szexelt velem. Más nők már 20 euróért is leszopnak.

- Nem vagy egy kicsit vulgáris?

- Nem tudok mit tenni, ilyen a nők nagy része! Egy számító ribanc.

- Hát köszönöm szépen!

- Nem rád értettem, Kedves! Rajtad látom, hogy erkölcsös nő vagy, ami hidd el, jobban imponál mint egy kurva, már bocsánat.

- Eddig csak kurvákkal volt dolgod?

- Most erre mit mondjak? Sosem érintett meg a szerelem szele, és amíg várok az igazira, addig kihasználom a kihasználható nőket.

- Érdekes egy felfogás.

- Hidd el, ha pasi lennél, Te is ugyanígy tettél. Aki nem érdemli meg, hogy tiszteljem, azt semmibe veszem. És azok a nők ilyenek!

- Nem gondolod, hogy rászorulnak a pénzre? – kérdésem hallatán kárörvendően felkacagott.

- Ezt te sem gondolod komolyan! Aki rá van szorulva, az elmegy dolgozni és nem így keresi meg a napi betevőjét. Mi lenne ha minden ember a földön csak a szopásból és a kinyalásból élne? Egyszerűen csak büdös nekik a munka, ennyi az egész!

- Nem ismered őket, nem tudod a sorsukat.

- Ajjaj, egy vérbeli feministával hozott össze a sors, aki minden körülmények között a saját igazukat védi?

- Egyszerűen csak van bennem empátia és tolerancia. Amíg nem vagy egy olyan helyzetben, mint azok a nők, addig ne alkoss róluk ilyen degradáló véleményt.

- Várj egy pillanatot! Nem azért véded ennyire Őket, mert Te is így keresel pénzt? – kérdése lényegre törő és igaz volt. Még sem adok neki igazat!

- Még mit nem! Mondtam, hogy dolgozom! Egyszerűen csak nem szeretem a férfiak ezen hím soviniszta megjegyzéseit és utalásait.

- Jó jó, értem én! Elnézést kérek!

Biccentettem fejemmel és ezután ár csak némán ültem mellettem. Valami furcsa dolog keringett bennem Alex kettősségéről. A bárban erőszakos és vad volt, most kedves és előzékeny. A férfiak ilyen kettőssége mindig rosszat rejt magában, már ahogy eddig megismertem Őket. Az ilyenekben rejtett agresszió, uralkodási és megszerzési vágy van.

- Itt jó lesz, Alex!

- De hisz még két utca!

- Tudom, csak nem akarom, hogy a szomszédaim bugyuta meséket kreáljanak arról, hogy miért ilyen későn érek haza.

- Ismerős a helyzet – nevetett fel, majd leállította a motort és felém fordult. – Kapok még egy esélyt?

- Mire is?

- Tudod Te azt!

- Szeretnél kapni?

- Örülök, hogy játszol velem, ebből kiérzem a rejtett vágyad irántam.

Milyen szánalmas egy pasi, azt hiszi, hogy begerjedtem rá.

- Lehet, hogy tévedsz Alex, és nem is érzek irántad semmit sem. Még vágyat sem.

- És bizsergést?

Kérdését követően ujjait felkúsztatta csupasz belső combjaimon, majd bugyimon keresztül simogatni kezdett. Szenvtelenül néztem szemeibe, nem engedtem meg neki, hogy lássa akár egy pillanatra is, hogy nyert ügye van.

- Többet kell hajtanod, hogy igazán rád izguljak! – jelentettem ki ridegen, majd kiszállva autójából, elsétáltam az autójától, figyelve azért arra, hogy csípőm ringása még jó ideig fogságba tartsa szemeit. Sam tanította ezt, bravó!

Már a lépcsőházunkban voltam, mikor egy pillanatra neki dőltem a leveles ládáknak, és lehunyt szemekkel átgondoltam újra és újra az este történteket. Könnycsepp már nem csordult ki szemeimből, valahogy kiszáradtak a könnycsatornáim...

33. rész: Az új áldozat...

- Egy ilyen gyönyörű hölgy, hogy hogy egyedül ül?

- Ha azt mondom, hogy Rád vártam, elhiszed? – kacér hanglejtésem megmosolyogtatta Őt.

- Ez esetben bátorkodlak meghívni egy italra! Kérlek – intett a pincér felé, majd fülébe súgott valamit. Egy két másodpercig beszéltek csak, majd karjait nyújtotta, amibe félve ugyan de belekaroltam, és elsétáltunk a bár végében lévő elkülönített kis boxokba.

- És mi szépet lehet megtudnom Rólad?

- Attól függ, hogy mire vagy kíváncsi.

- Mondjuk kit üdvözölhetek a kedves hölgy személyében, esetleg mivel foglalkozol?

- Norah vagyok, kérlek! A munkámat illetően pedig céges partikon szoktunk hostess-kedni.

- Az érdekes lehet, sok emberrel ismerkedtek meg így. Gondolom rengeteg férfi legyeskedik körülöttetek.

Ujjaival megtapintotta a térdem, el is lepett a hideg veríték, de szerencsére az épp akkor érkez pincér fiú megmentett. Kitöltvén s méreg drága pezsgőt és egy 20-ast a pincér kezébe nyomva, ismét kettesben maradtunk. Még a nevét sem tudtam a mellettem ülő férfinek, de, hogy őszinte legyek, egy cseppet sem érdekel. Rá pillantottam, miközben kitöltötte a pezsgőt, és már egyetlen vigyorából láttam, hogy mennyire is perverz ez a pasi. A pillantása, az ahogy végig vezette a tekintetét rajtam, mindent elárult. Néhány hónapja még kapva kaptam volna az alkalmon, hogy megszerezzek magamnak egy ilyen pasit, de most legszívesebben eltaszítanám magamtól. De akkor mégis miért bájolgok vele, miért teszem neki a szépet? Egyszerű a válasz, csupán csak megemészteni nehéz számomra. Akár a szüleimtől is kérhetnék kölcsönt, de sajnos nem lenne elég erőm eléjük állni azután, hogy tudomást szereztek a munkámról. Ott van egy újabb alternatíva, az, hogy elmegyek dolgozni. Ám ez már abból a szempontból sem jó, hogy 1 hét alatt semmilyen cég sem adna előlegnek 500 eurót. Ezért marad ez a pénzszerzési forma, bármennyire is erkölcstelen és megvetendő.

- És mit tudnál magadról elmondani? – vettem fel ismét a bájos, kislányos pillantásom, majd féloldalasan hozzá fordultam.

- Alex Grant-nak hívnak, brókerként dolgozom itt Berlin-ben.

- A brókerek élete nem feszült és gondterhelt? Ahogy látom, benned nem tett kárt.

- Tudni kell levezetni a feszültséget! – ha nem is nyalta volna meg ajkát, akkor is tudtam volna, hogy milyen feszültség levezetésről beszél. Kicsit naivnak kell mutatnom magam, szeretik a hiszékeny libákat.

- Oh, sportolsz valamit?

- Szoktam teniszezni hetente kétszer, ha érdekel, egyszer velem jöhetnél.

- Lehet róla szó!

Hosszan végig vizslatta testem minden apró kis pontját, majd közelebb csúszott hozzám. Mikor megéreztem tarkómon erős szorítását, tudtam, hogy mi fog következni. Éreztem a jelenlétén, hogy ki van éhezve, és vágyik egy kis csókra. Emlékszem, a Bill-el közös első ilyen pillanatunk édes volt és felejthetetlen, a hasamban millió kis pillangó repdesett, de most teljesen le vagyok dermedve és elmozdulni sem tudok Alex közeledő teste elől. Mielőtt hozzám értette volna ajkait, látványosan megnyalta azokat, majd a nyakamba hajol. Mormogott valamit, de igazán nem is értettem ki. Borostás álla felkarcolta a bőröm ahogy végig húzta arcát az én arcomon, majd egy pillanatot sem gondolkodva vadul megcsókolt és már az első pillanatokban ajkaim köré furakodott. Hátra hőköltem a hirtelen jött vágyától, mikor egyik keze becsúszott rövid szoknyám alá, és erősen megfogtam azt.

- Nagyon sietsz, Alex! Nyugodj le egy kicsit!

- Hidd el, hogy nem könnyű melletted!

Ennyire könnyű dolgom lett volna? Láttam, ahogy nagyokat nyelt, miközben szemei vadul cikáztak izgalmasan szabadon hagyott dekoltázsomon. Gyorsan végig pörgettem magamban a következő események sorozatát, Bill-től némán bocsánatért esedeztem majd most én csókoltam meg Alex-et. Kézfejemen engedett a szorításból, de kezem helyett most csípőmbe markolt, ismét erősen és állatiasan nyúlt hozzám. Nyelve is erőszakosan forgott a számban, most kezdett ellepni az undor. Próbált volna áthúzni az ölébe, de tudtam, ha ráülök, mindennek vége, hisz csak még jobban felizgul és még jobban nyeregben érzi majd magát.

Zihálva szakadt el tőlem, nem volt ínyére, hogy nem teszem azt, amit szeretne. Kissé meg is ijedtem, hisz szemei férfias eltökéltséget és tettrekészséget sugalltak, amik mind arról adtak tanúbizonyságot, hogy bármikor eléri a célját. Apró félsz szállt meg ezt illetőlen, így engedtem néma kérésének, és átcsúsztam ágyékára. Olyan fölényes mosolyt férfi arcán még sosem láttam. Az a tipikus Most már az enyém vagy, Te cafkanézés volt. Ismerem már ezt a nézést. Széles tenyereit fenekemre tapasztotta, majd még inkább magához rántott, miközben ujjai ismét befurakodtak szoknyám alá.

- Ez már sok lesz Alex.

- Belőled sosem elég!

- De itt nem szabad!

- Akkor menjünk fel a lakásomra. Akár a jakuzzimban is szexelhetünk.

- Nem vagyok kurva – jelentettem ki ridegen és távolság tartóan.

Kiszálltam volna öléből, de lefogta combjaim. Értetlenkedve ránéztem, de ő csak kajánul elvigyorodott és jobb zsebébe nyúlt. Néhány percig matatott ott, majd előhúzott két 100 eurós bankjegyet és a melleim közé csúsztatta. Félve néztem le, csekély 10 perc alatt 200 eurót kerestem jószerivel a semmivel. Őrülten zakatolt a fejem, tudom miért adta, még sem vagyok képes megtenni. Egyszerűen nincs gyomrom lefeküdni vele. Látta tétovázásom és kétségbeesettségem, ezért úgy gondolta, hogy ha még két 100-sal megtoldja az ajánlatát, majd könnyebben tudok dönteni. Hát nem, így még nehezebb volt döntést hoznom! Menjek, ne menjek?

32. rész: Eldöntöttem...

- Öcsi, Te vagy az? – Tom kezeit törölve lépett az előszobába, ahol már testvére vette le koszos cipőjét. – Nah végre, hogy haza találtunk báránykám! Norah néni nem engedte el a fekete hajú kisfiút?

- Most ne Tom, nincs jó kedvem!

- Valami baj történt? – Tom azonnal vette a lapot, és már komolyabb hangnemben érdeklődött.

- Megint rémálmom volt, illetve mindent elmeséltem Norah-nak Sandy-ről.

- Huhh, ez így sok egyszerre.

- Még szerelmeskedtünk is egymással!

- Szorgos éjszakád volt! Melyikkel kezdjük?

- Egyikkel sem Tom. Nem szeretnék beszélni már róla. Se az álmomról, se Sandy-ről. Mindkettő felzaklatott reggel, bár én akartam elmesélni Norah-nak, még sem gondoltam, hogy ennyire ki fog készíteni a múltam. Az álmomat pedig már ismered. Nem tudom mit tegyek – fáradt arcát nyűgösen meggyötörte kezeivel. Tom csak leült mellé, majd jobb kezét vállaira tette.

- Az álmodat mindenképp felejtsd el. Arra nem tudok más ötletet adni. Sandy-től pedig így most már végleg megszabadultál. Lehet, hogy álmaidban is még Sandy kísértetett, csak mivel most Norah-val jársz, ezért Őt láttad.

- Fogalmam sincs már Tom, de tényleg!

- Higgy az okos bátyusnak, ez így van, kár paráznod. Inkább arról beszélj, hogy milyen volt az éjszakád másik fele? Az izgisebb volt, úgy érzem!

Bill kezdeti rossz kedvén Tom sikeresen átlendítette, már egy halvány vigyor is kiült arcára.

- Olyan elveszett volt szegény. Biztos említette Samantha, hogy a bátyja ismételten megkereste. Teljesen ki volt bukva, alig akart közel engedni magához. Hibásnak és megalázkodva érezte magát.

- És úgy érezted, hogy egy kis szex-el felvidítod? Vagy mi? Nem értem a kettő között a kapcsolatot.

- Egyszerűen csak feküdtünk a kanapéján és csókolóztunk. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy szeretkezni fogunk egy ilyen eset után, de Ő kezdeményezte, és adta a tudtomra, hogy vágyik Rám. Valahogy feloldódott egy kicsit, ezt akartam látni rajta, a boldogságot, a kielégültséget. Nem is tudom, hogy mennyi ideig kényeztettem. De ez kellett most neki, hogy figyeljen rá valaki.

- Ő is figyelt Rád?

- Abszolút. – helyeselt a fekete hajú. – De tudod, inkább adni akartam, nem kapni. Neki nagyobb szüksége volt rá!

- Ha nő lennék, biztos elmorzsolnék most egy könnycseppet, Bill!

- Naa, ne baromkodj – csapta meg ikre karját. – És nálatok mi volt, Miss Picsamutogatós Samantha-val?

- Ajj öcsi, legalább ha nem bírod, ne mutasd ki. Lehúzol ám vele.

- Jó rendben, bocsánat! De tényleg, mesélj!

- Meg volt.

- Ennyi? Meg van a strigulád, most már vége is?

- Nem ezt akartad annyira? Egyébként nem, nincs vége szerintem. Csak most új szintre lépett a kapcsolatunk.

- Még pedig?

- Talán most kezdünk el igazán érdeklődni egymás iránt.

- Sam hogy adja tudtodra, hogy érdeklődik irántad?

- Ha most elmondom, hogy adtam kölcsön neki 300 eurót, akkor lenyakazol?

- Lenyakazni nem foglak, csak észhez térítelek, hogy megmondtam, hogy a nővel nincs minden redben.

- Most mit rugózol egy kis kölcsönön? Nem nagy szám, megengedhetem magamnak.

- Most még kicsivel kezdi, de hamarosan jön az 1000 euró, majd az 5000 euró, esetleg egy gyémánt gyűrű azokra a csontos ujjaira.

- Nah jó, te is fejezd be! Én sem szólok bele, hogy mit csinálsz Norah-val és mit nem, kiakarod-e fizetni a bátyját, vagy sem! De akkor Te se tedd!

(…)

Mire Samantha haza ért, én már alvást színleltem. Nem zavartatta magát mikor feloltotta a lámpát a szobámban, néhány pillanatig matatott, majd dühösen magára csapta az ajtót. Minden bizonnyal a Bill-től kicsikart pénzt kereshette. Nem keltem fel az ágyból, hogy ismét a szemére hányjam mennyire is egy gusztustalan féreg, ahhoz túl fáradt voltam és túl közömbös is az irányába. Nem lenne értelme ismét egy végeláthatatlan vitába bonyolódni vele, pénzzel úgy sem szolgálhatok neki, másért meg úgy sem keresné a társaságom. Hogy félek-e attól, hogy bepöccen mert nem szerezte meg az 500 eurót? Nem, nem félek. És hogy miért nem? Mert van egy ötletem, egy tervem. Talán kihúz a mocsokból, nem tudom. De már maga az elmémre telepedő kósza gondolat is a süllyesztőbe húz, nem hiszem, hogy a végkimenetele sikeres lenne. Mégis meg kell próbálnom!

4 nap. Ennyi kellett csak. Hogy mihez is? Ahhoz, hogy felkészüljek szellemileg és lelkileg az elkövetkezendő napokra, hetekre, hónapokra. Nehéz út áll előttem, leginkább lelkileg kell majd kibírnom az undort és mocskot amit magam iránt fogok érezni. Már most látom magam előtt, mennyire is fel leszek zaklatva. De muszáj lépnem, hisz a kapcsolatom forog kockán. Ha nem cselekszem, örökre el fogom veszíteni őt, azt az embert akit eddig még nem taszítottam el magam mellől.

- Legyen szíves – hirtelen leintettem egy közeledő taxit, majd bemondva a berlin-i címet, egy  bárba hajtottunk.

A sofőr csak biccentett, majd útnak indultunk. Esett az eső, vadul csapkodta az üvegeket. Hogy mit éreztem már most, mikor még igazán el sem kezdődött semmi sem? Ürességet, egy feneketlen ürességet.

Jól ismertem már ezt a helye, néhány hónapja jószerivel minden hétvégénket itt töltöttük Samantha-val. Azzal a különbséggel, hogy akkor még bennem is égett a vágy, hogy ráakaszkodjak egy újabb balekra, akit szerencsésen meg is tudok koppasztani.

Már vagy úgy egy negyed órája ülhettem a bár pultnál és ihattam koktélom, mikor valaki megérintette az egyik vállam. Ijedtem odakaptam a fejem, egy magas, 40-es férfi állt előttem. Bőréből áramlott a márkás parfüm illat, zakója a legutolsó trend szerint volt megvarrva. Nyeltem egy nagyot, elmondtam magamban egy gyors imát, majd Bill-t arra kértem, hogy bocsásson meg nekem.

31. rész: A szomorú igazság...

Reggel Norah-t ismét egy olyan látvány fogadta, mint pár hete abban a kis panzióban. Bill teste verejtékben fürödve vergődött magatehetetlenül az ágyban, kicserepesedett ajkai közül hangosabb kérlelő szavak hangzottak el. Norah már az első rezdülésére felkapta a fejét, és óvatosan ébresztgetni kezdte szerelmét. Ujjaival hosszan simított végig arcvonalán, majd a nyakán, mire Őt libabőr lepte el, és néhány másodperc után fel is riadt álmából. Szemei ijedten cikáztak az álmában olyan jól ismert szoba falain, minden egyes kis tárgy ami a nő szobájában volt teljes pontosságban megjelent rémálmában is.

Bill a Nő kérlelő szavára nem fordította a fejét felé, egyszerűen még hatása alatt volt rémálmának, aminek tartalma most sem volt más, mint utóbb. Egy ágy amin kikötözött testtel fekszik, lábainál a szeretett nő, aki nem kímélve kínozza Őt a szemeivel és az elméjével. Borzalmas.

- Bill! Bill! Nézz rám! – ismét megfogtam állát, de most már nem makacskodott. Egyetlen egyszer sem láttam ilyen félelmet még férfi szemében ülni, Bill esetében ez még ijesztőbb volt. – Nincs semmi baj, csak rosszat álmodtál! Gyere, bújj ide.

A lány többször is kérlelte a még remegő fiút, de Ő nem akart engedelmeskedni. Félt bevallani magának is, de a lány karjai álmaiban egy tátongó mélységet sugalltak, amibe belenézvén csak a sötét mélységet látta, egyetlen kiút nélkül.

- Bill! Szerelmem! Életem! – talán már egy perce is szólongathattam, mire Rám figyelt és engedett ölelésemnek. Bár ő nem karolt át, csak lógatta karjait.

- Megint a múltkori álmod jött elő?

- Az – lehelte elfúlva.

- Nem szeretnéd elmondani?

- Nem, nem! – tiltakozott azonnal. –Mármint tudod, hogy nem szeretném ismét átélni, sajnálom.

- Jól van, nincs semmi baj! Hozok be egy kis teát, attól hátha megnyugszol – a vékony takarót magam köré csavartam, és kisiettem feltenni egy kis teát. Néhány perc alatt forraltam egy bögrényi vizet, belelógattam egy kamillás tea filtert, szórtam egy pici cukrot bele és már vittem is be neki.

- Norah!

- Igen? – nyújtottam át neki, amibe azonnal bele is kortyolt.

- El szeretnék mindent mondani Sandy-ről!

- Róla álmodtál most?

- Nem, egyáltalán nem! De megszeretnék szabadulni az emlékétől és azt akarom, hogy ismerd azt a korszakom is.

Némán bólintottam, fogalmam sincs, hogy mit is kellene várnom ettől a beszélgetéstől. Mellé ültem, ráterítettem a takarót és amíg mesélt, lassan megitta teáját.

- Minden titkomat megosztottam vele. Még arról az időszakról is meséltem neki, amikor a a szüleim elváltak. Tudta minden rezdülésem, azt, hogy mikor milyen kedvem, csak a szemeimbe kellett néznie, és máris tudta. Kiismert teljes egészében, ami nem zavart engem egészen addig a pillanatig, amíg fel nem használta ellenem. Naiv voltam, egy hiszékeny pancser – egy pillanatra elhallgatott, majd arcára keserűen gúnyos mosoly ült ki – Egyik reggel arra keltem, hogy az otthonunk előtt több tíz, vagy akár száz újságíró is kiabált arra kérve, hogy menjek ki hozzájuk és adjak interjút.

- Mármint milyen interjút?

- Amint oldalra fordultam az ágyban, megpillantottam egy cetlit. Nem volt sok minden ráírva, csupán csak annyi, hogy „Gazdaggá tettél, Te pancser! ” Elárult és eladta minden legféltettebb titkomat a sajtónak. És tudod mennyit értem meg neki? Tudod Te? – hangja zaklatottabb volt, szeme szikrákat szórtak, miközben lassan kezdtek könnybe lábadni. Kurva 50.000 eurót értem meg neki! Komolyan ennyit ér egy férfi szerelme ebben a kibaszott világban? Hogy tehette meg? Hogy árulhatott el? Hogy? Mond meg, hogy képes egy nő ilyenre?

Szédülni kezdtem. Hányingerem lett. A fejem zúgni kezdett. A szívem őrült mód zakatolt. Azt hiszem, kezdek bele bolondulni az életembe.

Most én nem tudtam megmozdulni, ajkaimat csak hang nélküli szavak hagyták el. Hebegtem, habogtam, talán vigasztaló szavakat kerestem, vagy csak magamat akartam menteni, nem tudom. Talán akkor eszméltem fel, mikor nyakamon Bill első könnycseppje szaladt végig majd ivódott be vékony trikómba. Füleimmel újra hallottam, szemeimmel újra láttam és testemmel újra éreztem testét.

- Hogy tehette meg? Csak a pénz érdekli az embereket? Az nem, hogy ezzel tönkre tesznek minden kapcsolatot?

Erre hogy kellett volna reagálnom, most őszintén? Hogy lenne jogom szidni azt a lányt, mikor én is hasonlóan cselekszem? Mikor én is meglopni akarom és kisemmizni? Bár mentségemre szóljon, hogy soha de soha nem árulnám el egyetlen titkát sem a sajtónak. Az a tisztelet és szerelem, amit iránta érzek, mindenek fölött áll.

- Ne mond ezt Bill! Te is tudod, hogy nem így van!

- Nem lehet engem szeretni, hogy ilyen sors jut nekem? – már elhúzódott tőlem kérdése végére, majd könnyeit letörölve ismét rám emelte a tekintetét. – Te ugye sose fogsz megbántani?

Ha még nem voltam elég mélyen a saját magam által kiásott veremben, akkor Bill ezen kérdése végleg a mélybe taszított. Nem csak letaszított, de megtaposott és megkínzott. Hisz mit válaszolhatnék? Szavaim nem lennének őszinték, mégis azokat kell kiejtenem ajkaimon, még ha tudom is, hogy bántani fogom, bár nem akaratlagosan, de sajnos ez semmit sem segít már.

- Te vagy a világ legszerethetőbb férfije! Senkinek sem fogom engedni, hogy akár egy rossz szóval is megbántson. Érted? – föltérdeltem előtte, majd folytattam – Sose fogsz sírni mellettem, nem engedem saját magamnak sem, hogy akár egyszer is szomorúnak lássalak.

A keserű valóság, ami kezdett felemészteni, most mégis elszántsággal és tenni akarással töltött el. Lépni fogok azért, hogy Bill-t ne érje semmi semmiféle sérelem, se általam se Sam által.