7 Tage / 7 Days - 3 – I'll Kiss You...

Cyndi Lauper – I’ll Kiss you 

(This time when I see you, you know I ain't gonna wait)

VASÁRNAP ESTE

Miután visszamentünk a bárba, felhagytam az italozással. Tom azzal volt elfoglalva, hogy a mobilomra gyanús képeket tegyen fel magáról, Georg-ról és Gustav-ról. 
Bill mellettem ült, de a második ’baleset’ óta nem tett újabb lépést felém. Úgy éreztem, hogy elrontottam. Csak csendesen nézelődött, ahogy a többiek mókáztak.
Felé fordultam. „Minden rendben?”
Bólintott.
Gondolkodás nélkül az arcához nyúltam és eltűrtem egy tincset onnan. „Sajnálom az előbbit.”
A tekintete az enyémbe égett, éreztem, hogy elpirulok.
„Ne kérj bocsánatot.” Szólt gyengéden, hogy a többiek ne hallják. „Semmin sem változtatott."
„Min változtatott volna?”
„Nem változtatott meg semmit sem.” Közel hajolt és a fülembe suttogott. „Még mindig akarlak.” Lehelete forró volt a bőrömön. „Akarlak…”
Hirtelen nem kaptam levegőt. Köhögő rohamot kaptam és a mellkasomhoz nyúltam.

A fiúk abba hagyták a babrálást és felém fordultak.

Georg nyugtalanul megpaskolta a hátam. „Jól vagy? Fuldokolsz? Bill! Mit csináltál vele? Ez nem vicces. Hagyd abba a nevetést!”
Még mindig levegő után kapkodtam.

Georg átnyújtott egy pohár vizet, majd megdörzsölte a hátam. „Tessék. Jobb már?”
„Igen. Köszi, Georg.” Lihegtem.
Bill abba hagyta a nevetést és lesöpörte Georg kezét a hátamról.
„Igen. KÖSZÖNJÜK Georg.”
--

A dráma már a múlté volt, a fiúk folytatták a szórakozásukat a mobilommal, most épp üzeneteket vettek fel. Furcsa volt belegondolnom abba, hogy mennyire megbíztak bennem, és mennyire nyitottak voltak a társaságomban, hisz a képeikkel és a személyes videóikkal akár el is sétálhattam volna.
Bill is csatlakozott. „Adjátok ide a telefont!”
Tom átdobta.
"Szerintem szükséged lenne rólam egy képre. Úgy értem, egy igazira.” Átnyújtotta. „Fényképezz le.” Imádnivaló arcot vágott. „Ok. Add vissza, kérlek.”
„Egy kicsit parancsolgató vagy, nem?”
A többiek nevetésbe törtek ki.
„Csak tudom, hogy mit akarok.”
A többiek tovább nevettek. „És mindig meg is kapja, amit akar!”
Egyszerre nyomkodta a két telefont.

Közelebb csúsztam hozzá. „Nagyon ügyes vagy.”

„Ügyes?”
„Jó vagy a kezeiddel.”
Nem válaszolt, de visszamosolygott, amit ha jellemezni kellene, pajkosként jellemeznék.
„Tessék! Most már meg van a képem, a telefonszámom és a csengőhangom is.”
„Oké. Köszi. Biztos lehetsz abban, hogy hívlak…”
„És a tied is megvan.”
„Nincs képed rólam.”
„Oh, dehogy nem..”
„Mit? Mikor?”
„Nem mondtam semmit.”
Elvettem tőle a mobilt, és a táskámba raktam. „Elnézést.” Álltam fel.
Bill a kezem után kapott. „Hova mész?”
„Ne aggódj, csak pisilni megyek.”
„Oh. Persze. Bocsánat.” Nézett rám zavartam. „De mehetnék Én is?”
Felhúztam a szemöldököm.„Nem, úgy gondolom, hogy nem.”
--
A tükörképemet bámultam a mosdó tükrében. Behunytam a szemem és sok mindent kívántam.
„Na ki vagyok?” Egy pár kéz takarta el a szemeim.
„Tudod, komolyan abba hagyhatnád, hogy felbukkansz itt. Még hírhedt leszel.”
„Remélem is.” Fordított meg. „Kérdezhetek valamit?”
„Természetesen.”
„Megcsókolhatlak?”
Felnevettem. „Ép itt az ideje.” Nyakára csúsztattam a kezem és magamhoz húztam.
Mohón hozzám hajolt…
Úgy rágcsálta az arcom, mint egy éhes kiskutya.
„Whoa kölyök. Lassíts!”
Megállt. „Micsoda?”
„Egy kicsit…”
„Panaszkodsz?”
Nem hittem, hogy ezt kell mondom. „Err.. hát… valahogy úgy.”
„Sosem volt még problémám korábban…” Kétely futott át az arcán. „…de soha…” Elhúzódott tőlem.
„Nem! Ne ne ne! Nincs probléma. Csak úgy gondolom, hogy lehetnél egy kicsit… errm…” Kerestem a megfelelő szót. „Pontos.”
„Pontos? Oké.”
Próbálkozásképp újra megérintette az ajkaim. Magamhoz húztam - így a testünk egymásnak feszült -, és visszacsókoltam. Lassan becsúsztattam a nyelvem a szájába és körbe futtattam ott. Minden egyes tettem megismételte, először tétován ugyan, majd magabiztosan, magába olvasztva minden egyes percben. 
Magához vont és felemelve a mosdópultra tett. Lábaimmal körbe fontam Őt. A nyelve körözött, vetekedve az enyémmel, majd egy kicsit felnyögött.
„Eléggé pontos?” Vigyorgott Rám.
Izgatottan bólintottam és folytattuk.
A kezünk egymás oldalain feküdtek, de lassan megmozdítottuk őket. A keze a mellemhez közel lebegett. „Megengeded?”
Válaszként megfogtam a kezét és magamhoz nyomtam. Még erősebben kezdett csókolni, ahogy a keze finoman masszírozni kezdett erősen lélegezve minden egyes szünetnél. Az övénél fogva közelebb húztam magamhoz. A szoknyám felgyűrődött, keménysége pedig hozzám simult.
Hangosan felnyögtem. „Bill…”
„Hmmm.” Dörgölőzött hozzám.
„Oh Istenem, Bill.” Egy újabb dörgölőzés után ismételten felnyögtem. „Bill, abba kellene hagynunk.”
A számba nyögött.
„Bill, kérlek, abba kell hagynunk.”
Vonakodva abba hagyta a csókot, de még mindig hozzám volt simulva. „Miért?”
„Mert…”
Megmozdította a csípőjét.
„Oh Istenem, ne csináld ezt.”
Újból megtette. „Miért kellene abba hagynunk?”
„Mert… ohhh… kérlek, hagy abba! Mert… nem itt kellene.”
„Nem itt?”
„Nem itt.”
„De máshol igen, ugye?” Finoman megérintette az arcom, majd lesegített megigazítva a szoknyám. „Rendben?”
„Rendben. De most már kimennél innen?”
--
Már épp nyitottam volna az ajtót, hogy visszamenjek a bárba, mikor meghallottam Bill és Tom mély hangját.
Bűnbánóan hallgatózni kezdtem.
„… Oh, kussolj Tom.”
„Úgy értem, komolyan, mit csinálsz?”
„Mit csinálok? Minek néz ki amit csinálok?”
„Bill, abba kellene hagynod. Ez nem Te vagy.”
„Nem Én vagyok? Mi a francból gondolod Te ezt?”
„Miért itt? Miért Ő?”
„Nem tudom. Nem tudom megmagyarázni. Ez csak…”
Tom félbeszakította. „Úgy érzem, hogy elragadtatod magad. Túl gyorsan mész. Nem vagy egy éjszakás pasi, hát nem emlékszel?”
„Nem egy éjszakára gondoltam.”
„Hát akkor?”
„Talán kettőre.”
Neki támaszkodtam az ajtónak, miközben elfojtottam egy nevetést.
„Valaha is elgondolkoztál azon, hogy mit fog ez neki jelenteni?” 

„Mit?”
„A fanokat.”
„Fanokat?”
„Ha a fanok rájönnek, lemészárolják Őt.”
”Ne legyél már hülye.”
”Tudod, hogy igazam van. Fent lesz mindenhol a neten. Darabkákra fogják tépni.”
„Egyáltalán nem olyanok. Veled és a csajaiddal sem foglalkoznak.”
„Ez más, tudod jól. Amúgy meg, Ő nem igazán egy csaj.”
Szünet.

„Ez itt a lényeg.” Újabb szünet. „Féltékeny vagy, Tom?”
Csend.
„Féltékeny vagy arra, hogy talán olyan dolog fog összejönni nekem, ami neked még sosem?”
„Mi? Ne legyél már nevetséges. Milyen dolog?”
”Felnőtt szex egy igazi nővel.”
Még nagyobb csend.
„Nem. Rosszul gondolod. Csak nem akarom, hogy valami olyanba keveredj, amiből nem tudsz majd kimászni.”
„Hát, köszönöm, hogy figyelmeztetsz, de semmiből sem akarok kimászni.”
„Bill, ne idegesíts fel!”

„Tudom Tom, tényleg tudom. Nincs baj. Tudom, mit csinálok.”
Megráztam az ajtó kilincset, csak hogy figyelmeztessem Őket a közelgő érkezésemről. „Hé fiúk, mi van?”

„Semmi.”
„Semmi.”
„Oké, hiszek nektek, habár ezrek nem tennék.”
Bill megfogta a kezem és rám mosolygott. „Tom adott néhány jóindulatú tanácsot. Ugye Tom?” Nézett idegesen a testvérére.
Tom rám pillantott, majd Bill-re és vissza rám. „Tudod mit? Úgy érzem, túl késő már a tanácsokhoz.”
--
Georg a zsebéből előhalászott gyűrött papírokat nézett.
„Mi az?”
„A holnapi ütemtervünk.”
„Teljesen be vagytok táblázva?”

„Yeah. Keményen dolgoztatnak.”
Gustav rázendített. „Gyere, és nézz meg bennünket. Nézd meg, miről szól ez az egész.”
„Oh, igen! Gyere és nézz meg bennünket.” Tapsolt Bill a kezeivel. „Szabadnapod van.”

„Nem is tudom…”
„Gyerünk.” Georg is csatlakozott. „Utána vacsorázhatunk együtt mielőtt visszamennénk Németországba.”
„Mindannyian élvezzük a társaságod. Különösen Ő…” Gustav Bill-re nevetett, aki életvidáman üldögélt a helyén.

"Igen, kérlek.” Bill még a kiskutya nézését is bedobta.
Tom-ra pillantottam, aki csak semlegesen nézett vissza rám.
„Oké.”
--
Késő volt már, talán éjszakának is hívhattuk volna. Boldogok voltunk és sokat nevettünk. Meglepett, hogy egyenként jó éjszakát kívántak és meg is pusziltak az arcomon, még Tom is. 
Bill ülve maradt mellettem, ahogy magunkra hagytak.
Nem voltam benne biztos, hogy mit csináljak, hirtelen kellemetlen lett az egész szituáció.
„Hát, akkor jó éjszakát.” Mosolyogtam rá.
„Igen.” Gyengéden elengedte a kezem, rám mosolygott, és odahajolt, hogy megpusziljon.
Behunytam a szemeim.

Ugyanolyan puszit adott az arcomra, mint a fiúk. „Jó éjszakát.”
„Oh!” Nyögtem fel. „Err… jó éjszakát akkor.”
Összezavarodottan felálltam, és a lift felé indultam. Bill valószínűleg elhatározta, hogy megfogadja Tom tanácsát.
Visszanéztem a vállam fölött. Nem mozdult el onnan, lábai kinyújtva meredeztek, lábfejei az asztalon feküdtek, karjai pedig össze voltak fonva. 
Mosolygott, megrázta a kezét, és integet. "Viszlát! Holnap találkozunk!”
Nyugtalanul megnyomtam a hívó gombot. Nem bírtam megállni, hogy egy újabb pillantást ne vessek rá, de még mindig ugyanaz várt – egy újabb mosoly és integetés.
„Jó éjszakát.”
Egy kicsit zavarba jöttem. Halkan fohászkodtam, hogy jöjjön már az a lift, a gombot is újra és újra megnyomtam, nem éppen halkan. Ez mindig segít. Végre meghallottam, hogy ’ding’ és az ajtók kinyíltak. Beléptem, megnyomtam a szintem gombját és a fal mellé roskadva vártam, hogy bezáruljon az ajtó.
„Gyerünk, gyerünk.” Alig hallhatóan motyogtam. „Vigyél innen.”

Az ajtók végül záródni kezdtek. Megkönnyebbülten felsóhajtottam. „Végre.”
Az ajtók már majdnem bezárultak, de akkor vékonyka karok átnyúltak a résen, és megjelent egy nyurga test. 
„Ugye nem gondoltad, hogy hagyom, hogy egyedül menj?”
Nem várta meg a válaszom, helyette megnyomta a „ajtók zárulnak” gombot és lehajolt hozzám. Kezeit a vállaimon és a karjaimon futtatta végig. Kezébe fogta a kezem, felemelte azokat és a lift falához szegezte.
„Oh, Istenem.” Várakozás teljesen felnyögtem.

Letámadta az ajkaim, és durván megcsókolt. „Nincs panasz, ugye?”
„Nincs. Nincs panasz.”

 ---