(You keep a picture, a picture of me, you keep dreamin' that someday I'll see)
VASÁRNAP ESTE
„Megbocsátanátok?”
Kicsit bizonytalanul ugyan, de felálltam és a női mosdó felé indultam. Próbáltam figyelmen kívül hagyni a mögöttem felmorajló suttogást, ami akkor vette kezdetét, mikor elsétáltam tőlük.
Kiszáradva hajoltam a porcelán fölött, miközben mérlegeltem a szituációt. El is döntöttem, hogy nem fogok több bort inni.
Visszaálltam a mosdókagylóhoz; éreztem, hogy égett az arcom. A csap alá tartottam a számat. Szinte előre megjósolható volt, hogy a víz az egész arcomon és a hajamon is szét fog fröcskölődni. Próbáltam a korábbi kinézetemhez hasonlóan korrigálni a sminkem, miközben zavarodottan ugyan, de eltűnődtem azon, hogy ha a hideg csempéhez nyomnám az arcot, akkor az lehűtene, vagy sem? Ebben a méltóságteljes pózban talált Rám Bill.
„Err… jól vagy?”
„Igen, igen, jól, nagyon jól… csak egy kicsit… erm… spicces vagyok. Hé! Te amúgy mit keresel itt?”
„Hát, régóta elmentél már. Elküldtek, hogy leellenőrizzelek.”
„Micsoda? Tényleg? Oh, ne. Sajnálom. Milyen kínos…”
Ismét visszatért a pirulásom, de Ő csak nevetett.
„Mi az? Mi olyan vicces?”
„Hogy is mondjam?! A kinézeted egy kicsit…” Habozott.
„Bájos?!” Fejeztem be a mondatát, majd Én is nevetni kezdtem a tükör felé fordulva.
„Szóval segítesz, vagy nem?”Kirohant.
Valószínűleg nem.
Szerencsére azonnal visszajött, kezében fogva valamit, ami egy kis tolltartónak nézett ki.
“Mi az, a geometria készleted??”
Összeráncolta a homlokát. „Olyan buta vagy.” Mondta.
Nem tudtam ellenkezni vele.
Kinyitván a kis táskát felfedte a benne rejlő méreg drága és újabbnál újabb kozmetikai cikkeket, majd hozzá is kezdett a fejemen lévő zűrzavarhoz.
A fluoreszkáló világítás és a fertőtlenítőszer szaga fokozta az erotikus élményt.
Megbillentette a fejem és egy zsebkendővel finoman letörölte a sminkem. „Csukd be a szemed!”
Felkent egy kis szemhéjfestéket, majd gyengéden eloszlatta az ujjbegyével aminek hatására remegés futott végig a gerincemen.
„Tartsd Őket csukva!”
Megéreztem a szemceruzát, és a puha ujjait, ahogy újra eloszlatta… majd végighúzta az arcomon az ajkaimig. Kinyitottam a szemem, mire Ő hátra lépett.
„Szempillafesték.” Kapkodott. „Nézz fel!” Érintése könnyed volt, ahogy a kefét a szempilláimhoz emelte, miközben megpróbáltam felvenni a nem „hülye szempillafestős arcot”.
„Nos…”
Hátra lépett és megnézte a munkáját. „Kész.”
Mielőtt megfordulhattam volna, hogy a tükörbe nézzek elkapott, megnyomta a kézszárítón lévő gombot, majd egy kicsit illetlenül ugyan, de a forró levegő alá nyomta a fejem, hogy megszáradjon a hajam.
„Hé! Óvatosan, ez forró!”
Elővarázsolt egy hajkefét és egy doboz spray-t, majd hozzákezdett a kesze-kusza hajamhoz.
„Elég! Jól van így a hajam.”
„Engedd meg…”
„Nem!”
„Na, gyerünk…”
„Nem!”
„Kérlek!”
„Hmmph. Oké.”
“Ha!”
Visszatartottam a lélegzetem, hogy elkerüljem a haj spray mérgezést.
”Szóval, mit mondtatok rólam, mikor elmentem?”
”Hát, csodálkoztunk, hogy mennyi időbe telik még míg rájössz, hogy igazán egyikünk sem szereti a bort.”
„Oh, Istenem.”
„Tessék. Készen vagyok! Nézd meg!”
Megfordított és megnéztem a keze munkáját. A hajam sokkal rövidebb lett, mint az övé, de még mindig volt egy kis „kicsi-én” hatás; de sokkal jobb volt, mint amit valaha is csinálni tudtam magamnak.
„Wow. Köszönöm szépen.”
Rámosolyogtam a tükörbe nézve. Mögém állt. Kezét a vállamra helyezte és finoman megmasszírozott. Gyenge érintése azonnal a hatása alá vont, egy kicsit meg is inogtam.
Megtartott és Rám nevetett. „Whoa! Szóval… ez tetszik?” Az ujjait végigfuttatta a hajamon, majd le a nyakamon.
„Hmmm…” Becsuktam a szemeim.
„Tetszik?”
„Tessék?” Nyitottam ki a szemeim. „Mit? Oh! Igen! Tetszik. Szeretem.”
Megfordultam, az ingénél fogva magamhoz húztam és egy csattanós puszit adtam az ajkaira. „Köszönöm szépen!”
„Hé…” Húzódott hátra egy kicsit.
Basszus.
„Hé...” Mosolygott újra. „Szívesen.”
Lehajolt hozzám, hátamra tette a kezét, majd közelebb húzott magához és visszacsókolt. Egy határozott, mégis gyengéd csók volt, ami úgy tűnt, hogy örökké fog tartani.
Végül mégis eltolt.
Kezei az oldalamon pihentek, miközben fel-le mozgatta a csípőmön, majd vissza a derekamon. Hüvelykujja megtalálta a felsőm és szoknyám szélét, félrehúzta azokat, majd finoman érintve a ruhaanyag alá csúszott úgy, hogy levegő után kellett, hogy kapjak. Egyik kezemet a kezére tettem, majd teljesen a felsőm alá csúsztattam, hogy hozzám tudjon préselődni. Most rajta volt a sor, hogy élesebben vegye a levegőt.
Inge alá futtattam az ujjaim, és cirógatni kezdtem a finom bőrét.
Arcunk közelebb csúszott a másikéhoz, az ajkaink is közel lebegtek egymáshoz. Egyenesen a szemeibe néztem, mire kitágultak a pupillái.
Hirtelen megragadta a kezeim és magához rántott. Nadrágján keresztül is éreztem a kemény férfiasságát, mégis rátette a kezem. Még jobban megkeményedett, mire automatikusan előre és hátra kezdtem mozgatni a kezem. Érezvén a csúcsát lassan dörzsölgetni kezdtem a hüvelykujjammal.
Mielőtt megfordulhattam volna, hogy a tükörbe nézzek elkapott, megnyomta a kézszárítón lévő gombot, majd egy kicsit illetlenül ugyan, de a forró levegő alá nyomta a fejem, hogy megszáradjon a hajam.
„Hé! Óvatosan, ez forró!”
Elővarázsolt egy hajkefét és egy doboz spray-t, majd hozzákezdett a kesze-kusza hajamhoz.
„Elég! Jól van így a hajam.”
„Engedd meg…”
„Nem!”
„Na, gyerünk…”
„Nem!”
„Kérlek!”
„Hmmph. Oké.”
“Ha!”
Visszatartottam a lélegzetem, hogy elkerüljem a haj spray mérgezést.
”Szóval, mit mondtatok rólam, mikor elmentem?”
”Hát, csodálkoztunk, hogy mennyi időbe telik még míg rájössz, hogy igazán egyikünk sem szereti a bort.”
„Oh, Istenem.”
„Tessék. Készen vagyok! Nézd meg!”
Megfordított és megnéztem a keze munkáját. A hajam sokkal rövidebb lett, mint az övé, de még mindig volt egy kis „kicsi-én” hatás; de sokkal jobb volt, mint amit valaha is csinálni tudtam magamnak.
„Wow. Köszönöm szépen.”
Rámosolyogtam a tükörbe nézve. Mögém állt. Kezét a vállamra helyezte és finoman megmasszírozott. Gyenge érintése azonnal a hatása alá vont, egy kicsit meg is inogtam.
Megtartott és Rám nevetett. „Whoa! Szóval… ez tetszik?” Az ujjait végigfuttatta a hajamon, majd le a nyakamon.
„Hmmm…” Becsuktam a szemeim.
„Tetszik?”
„Tessék?” Nyitottam ki a szemeim. „Mit? Oh! Igen! Tetszik. Szeretem.”
Megfordultam, az ingénél fogva magamhoz húztam és egy csattanós puszit adtam az ajkaira. „Köszönöm szépen!”
„Hé…” Húzódott hátra egy kicsit.
Basszus.
„Hé...” Mosolygott újra. „Szívesen.”
Lehajolt hozzám, hátamra tette a kezét, majd közelebb húzott magához és visszacsókolt. Egy határozott, mégis gyengéd csók volt, ami úgy tűnt, hogy örökké fog tartani.
Végül mégis eltolt.
Kezei az oldalamon pihentek, miközben fel-le mozgatta a csípőmön, majd vissza a derekamon. Hüvelykujja megtalálta a felsőm és szoknyám szélét, félrehúzta azokat, majd finoman érintve a ruhaanyag alá csúszott úgy, hogy levegő után kellett, hogy kapjak. Egyik kezemet a kezére tettem, majd teljesen a felsőm alá csúsztattam, hogy hozzám tudjon préselődni. Most rajta volt a sor, hogy élesebben vegye a levegőt.
Inge alá futtattam az ujjaim, és cirógatni kezdtem a finom bőrét.
Arcunk közelebb csúszott a másikéhoz, az ajkaink is közel lebegtek egymáshoz. Egyenesen a szemeibe néztem, mire kitágultak a pupillái.
Hirtelen megragadta a kezeim és magához rántott. Nadrágján keresztül is éreztem a kemény férfiasságát, mégis rátette a kezem. Még jobban megkeményedett, mire automatikusan előre és hátra kezdtem mozgatni a kezem. Érezvén a csúcsát lassan dörzsölgetni kezdtem a hüvelykujjammal.
Még
mindig a pillantásait figyeltem. A szemei fellobbantak és akaratlanul is, de
felnyögött. „Istenem…”
Gyorsan elhúztam a kezem, biztos voltam abban, hogy a gatyába élvezés nem szerepelt a tervben.
„Ne!” Visszahúzta a kezem és mindketten elszántan mozdultunk egy újabb csókért.
< Kopp kopp> Hatalmas dörömbölés az ajtón.
”HÉ! VISSZAJÖTTÖK MÉG, SRÁCOK? MÁR A KÁVÉT IS KIKÉRTÜK!”
Gustav rántott vissza a révületből.
„Bazd ki!”
„Bazd ki!”
Elhúzódtunk egymástól, majd egymás mellett állva leellenőriztük magunkat a tükörben, és visszamentünk az étterembe.
--
„Nos, mit szóltok?” Kérdezte Bill a bandatagoktól.
Először csend fogadott, majd azt burkolt kacagás és köhögés követte.
Zavartan lenéztem, hogy ellenőrizzem, a szoknya nem gyűrődött-e a bugyimba. De nem így volt, szóval tovább néztem az arcukat keresve megoldás kulcsát.
Férfiként teljesen vakok voltak magára a tényre, hogy a hajam és a sminkem más volt, mint mikor elmentem. Minden, amit megértettek az az volt, hogy már tíz perce is elmentünk és csak most értünk vissza; Én pirulva, Bill pedig kezét birtoklóan a derekamon tartva. Amint ezt felfogták, Bill kikérte a véleményüket arról a tehetségéről, hogy mennyire széppé tudja varázsolni a furának kinéző nőket a nyilvános vécékben.
„A haját és a sminkjét is megcsináltam. Hát nem jól néz ki?”
Dörmögés, motyogás. „Nagyszerű.” – „Haj és smink.” – „Igen.” – „Nagyszerű.” – „Uhm.” – „Micsoda?”
Véleményem szerint Bill képessége, miszerint leamortizált nőket széppé tud varázsolni nyilvános vécékben csillagos ötöst ér.
--
Miután megittam négy kávét és három pohár vizet, egy kicsit már józanabbnak éreztem magam. Szerencsétlen módon a mellékhatás mégis az volt, hogy pörögtem a kávétól és borzalmasan pisilnem kellett.
Gyorsan elhúztam a kezem, biztos voltam abban, hogy a gatyába élvezés nem szerepelt a tervben.
„Ne!” Visszahúzta a kezem és mindketten elszántan mozdultunk egy újabb csókért.
< Kopp kopp> Hatalmas dörömbölés az ajtón.
”HÉ! VISSZAJÖTTÖK MÉG, SRÁCOK? MÁR A KÁVÉT IS KIKÉRTÜK!”
Gustav rántott vissza a révületből.
„Bazd ki!”
„Bazd ki!”
Elhúzódtunk egymástól, majd egymás mellett állva leellenőriztük magunkat a tükörben, és visszamentünk az étterembe.
--
„Nos, mit szóltok?” Kérdezte Bill a bandatagoktól.
Először csend fogadott, majd azt burkolt kacagás és köhögés követte.
Zavartan lenéztem, hogy ellenőrizzem, a szoknya nem gyűrődött-e a bugyimba. De nem így volt, szóval tovább néztem az arcukat keresve megoldás kulcsát.
Férfiként teljesen vakok voltak magára a tényre, hogy a hajam és a sminkem más volt, mint mikor elmentem. Minden, amit megértettek az az volt, hogy már tíz perce is elmentünk és csak most értünk vissza; Én pirulva, Bill pedig kezét birtoklóan a derekamon tartva. Amint ezt felfogták, Bill kikérte a véleményüket arról a tehetségéről, hogy mennyire széppé tudja varázsolni a furának kinéző nőket a nyilvános vécékben.
„A haját és a sminkjét is megcsináltam. Hát nem jól néz ki?”
Dörmögés, motyogás. „Nagyszerű.” – „Haj és smink.” – „Igen.” – „Nagyszerű.” – „Uhm.” – „Micsoda?”
Véleményem szerint Bill képessége, miszerint leamortizált nőket széppé tud varázsolni nyilvános vécékben csillagos ötöst ér.
--
Miután megittam négy kávét és három pohár vizet, egy kicsit már józanabbnak éreztem magam. Szerencsétlen módon a mellékhatás mégis az volt, hogy pörögtem a kávétól és borzalmasan pisilnem kellett.
A
telefonom csengett – végre az olasz kapcsolatom volt az. A holnapi találkozónk családi
okok miatt nem alkalmas neki – azt kérdezte, jó lenne-e, ha elhalasztanánk?
Kicsit meglepődött az ultragyors válaszomon, de megkönnyebbülten fogadta, hogy
nem volt probléma a részemről. Befejeztem a hívást és letettem a készüléket az
asztalra. Egy kis dal kezdett el csilingelni.
„Mi az a telefonodon?” Tom érte nyúlt és felkapta azt.
Már mozdultam volna, hogy megakadályozzam, de túl késő volt.
”Mi AZ a telefonodon?” Nevetve körbe lengette.
Bill csak zavarodottan pislogott.
A háttérképem Bill volt a Monsoon videóból.
Felnyögtem.
„Mi az a telefonodon?” Tom érte nyúlt és felkapta azt.
Már mozdultam volna, hogy megakadályozzam, de túl késő volt.
”Mi AZ a telefonodon?” Nevetve körbe lengette.
Bill csak zavarodottan pislogott.
A háttérképem Bill volt a Monsoon videóból.
Felnyögtem.
Tom
megnyomta a gombokat. „Nézd, még egy!”
Igen, egy egész anyag van róla.
„Basszus! Add ide!” Elkaptam a mobilom és körül néztem. Mindenki mosolygott, kivéve engem.
„Basszus, basszus.” Szinte ropogott a szék a padlón, ahogy elfutottam, hogy elbújjak a vécében. Újra.
--
Sírtam. Egyre jobban csak sírtam. A bor, a kávé és az erős zavartság a legbetegebb érzést idézte elő a hasamban és egy hihetetlen fájdalmat a fejemben. Egy felnőtt nő úgy mutatta magát a rajongása tárgya előtt, akár csak egy fan lány.
Még hánytam is.
De jobban éreztem magam tőle.
Ültem és azon gondolkoztam, vajon mennyi ideig kell majd itt maradnom? Honnan fogom tudni, hogy már mindannyian felmentek a szobájukba? Lehet, hogy órákig is itt kell maradnom. De talán használhatnám a mobilomat elterelésképpen… vagy talán a tűzjelzőt…
Gondolataim sorozatát finom kopogás szakította félbe az ajtón, miközben valaki a nevemet suttogta.
„Gyere ki.”
„Ne. Menj innen!”
Igen, egy egész anyag van róla.
„Basszus! Add ide!” Elkaptam a mobilom és körül néztem. Mindenki mosolygott, kivéve engem.
„Basszus, basszus.” Szinte ropogott a szék a padlón, ahogy elfutottam, hogy elbújjak a vécében. Újra.
--
Sírtam. Egyre jobban csak sírtam. A bor, a kávé és az erős zavartság a legbetegebb érzést idézte elő a hasamban és egy hihetetlen fájdalmat a fejemben. Egy felnőtt nő úgy mutatta magát a rajongása tárgya előtt, akár csak egy fan lány.
Még hánytam is.
De jobban éreztem magam tőle.
Ültem és azon gondolkoztam, vajon mennyi ideig kell majd itt maradnom? Honnan fogom tudni, hogy már mindannyian felmentek a szobájukba? Lehet, hogy órákig is itt kell maradnom. De talán használhatnám a mobilomat elterelésképpen… vagy talán a tűzjelzőt…
Gondolataim sorozatát finom kopogás szakította félbe az ajtón, miközben valaki a nevemet suttogta.
„Gyere ki.”
„Ne. Menj innen!”
„Gyere
ki. Nincs semmi baj.”
„Nem, ez így nem oké. Menj innen.”Szünet.
„Kérlek.”
Nem válaszoltam.
”Hát akkor, itt fogok várni.”
Néhány perc eltelte után kezeimbe fogtam a még mindig fájdalomtól lüktető fejemet.
„Miért nem mondtad el?” Gyengéden beszélt az ajtó túl oldaláról, amitől megint csak sírni akartam. „Miért nem mondtad el?”
„Mit kellett volna elmondanom? Azt, hogy hallgatom a zenéteket, nézem a képeiteket, és rólad fantáziálok? Az lett volna a legtökéletesebb beszélgetés, hát nem?”
„Nem, ez így nem oké. Menj innen.”Szünet.
„Kérlek.”
Nem válaszoltam.
”Hát akkor, itt fogok várni.”
Néhány perc eltelte után kezeimbe fogtam a még mindig fájdalomtól lüktető fejemet.
„Miért nem mondtad el?” Gyengéden beszélt az ajtó túl oldaláról, amitől megint csak sírni akartam. „Miért nem mondtad el?”
„Mit kellett volna elmondanom? Azt, hogy hallgatom a zenéteket, nézem a képeiteket, és rólad fantáziálok? Az lett volna a legtökéletesebb beszélgetés, hát nem?”
„Úgy gondolom, ja.”
„Bill, soha az életemben nem gondoltam arra, hogy találkozok veled, hagyj egyedül… vagyis… tudod…” Elhalkultam, egyre nagyobb csend volt.
„Nem érdekes.”
„Dehogynem.”
„De nem baj.”
Megint kezeimbe temettem az arcom. Nem tudtam, mint mondjak neki.
„Gyere ki, kérlek.”
Felálltam, kizártam az ajtót, majd kinyitottam azt. Lesütött szemekkel léptem elé.
Kezeim után kapott, majd kezeibe emelte azokat. „Nézz Rám.”
Aggódva felnéztem. Hüvelykujjával végigsimított a szemem alatt.
Szünet.
„Úgy nézek ki, mint Alice Cooper, igaz?”
Komolyan bólintott. „Igen.”
--
Ezen az estén másodjára is vizslató szemek kereszttüzébe kerültem. De most dicséret és gratuláció ért a jól elvégzett munkáért, ami Őt illette.
„Bill, soha az életemben nem gondoltam arra, hogy találkozok veled, hagyj egyedül… vagyis… tudod…” Elhalkultam, egyre nagyobb csend volt.
„Nem érdekes.”
„Dehogynem.”
„De nem baj.”
Megint kezeimbe temettem az arcom. Nem tudtam, mint mondjak neki.
„Gyere ki, kérlek.”
Felálltam, kizártam az ajtót, majd kinyitottam azt. Lesütött szemekkel léptem elé.
Kezeim után kapott, majd kezeibe emelte azokat. „Nézz Rám.”
Aggódva felnéztem. Hüvelykujjával végigsimított a szemem alatt.
Szünet.
„Úgy nézek ki, mint Alice Cooper, igaz?”
Komolyan bólintott. „Igen.”
--
Ezen az estén másodjára is vizslató szemek kereszttüzébe kerültem. De most dicséret és gratuláció ért a jól elvégzett munkáért, ami Őt illette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése