20.
rész: A kis cetli...
Anita csak némán hallgatott, így figyelte,
ahogy én szinte teljesen átszellemülve játszom. Ösztönösen fogtam le az
akkordokat, nem egy konkrét dalt adtam elő, csupán csak improvizáltam.
- Hiányzik?
- Tessék? - szegtem fel a fejem, majd
megigazítottam a fejemen a full cap-em.
- Hogy ismét turnézzatok, és zenéljetek.
- Hiába mondanám, hogy hiányzik, nem tudnék
semmit sem csinálni. Nem kényszeríthetem rájuk az akaratomat.
Az unalmas képű kamerás srác közelebb
lépett hozzánk, sejthette, hogy most lelkizni fogok. De nem mutatom meg
Németországnak, hogy mennyire is fáj, nem alázkodom meg az emberek előtt. Ha
nem lennének itt ezek a felesleges kamerák, talán bevallanám Anitának, hogy
mennyire is hiányzik a régi életem. De nem fogom, így nem.
- Na de ne szomorkodjunk, ennek a napnak
nem erről kell szólnia. Gyere, te is játssz valamit.
- Áh, nem akarom kinevettetni magam.
- Ne beszélj már butaságokat, tessék!
Mosolyogva átnyújtottam neki a kis
szépséget. Sosem láttam még ilyen gyönyörű látványt, egy nő, és egy Gibson. A
totális mámor "kellékei".
Szinte ámulva néztem mozdulatait, lassan és
érzékien pengetett. Csupasz barna karjai között világított a hófehér ékszer,
azt hittem, ott alélok el a gyönyörtől. Még mindig az ujjait néztem, miközben Ő
már combjával engem bökdösött, és arra kért, tanítsak meg vele egy régi bandás
dalt.
Rossz volt végig pörgetni a dalok listáját,
ismét visszajöttek a régi emlékek. Először fogalmam sem volt, hogy mit is
játsszak neki, csak azt tudtam, hogy leakarom Őt nyűgözni.
In your shadow I can shy. Ezt választottam.
Felálltam, mögé sétáltam, fölé hajoltam, majd ujjaimmal megfogtam az ujjait.
Túl kellett tennem magam a vágyon, hogy állandóan ne a kecses nyakára és finom
illatára koncentráljak.
Puha lehet a bőre, a teste baba
illatot árasztott. Annyira megszerettem volna már csókolni, mint még eddig egy
nőt sem. De várok. Életemben először nem fogok letámadni egy nőt.
A délután többi részét már Jeff-fel
töltöttük, rendes srácnak tűnik. Rengeteget beszélgettünk a zene iparról,
a hangszerekről, kedvesen fel is ajánlotta, hogy bármikor bemehetek hozzá, ha
beszélgetni, vagy csak úgy simán pengetni van kedvem.
- Hallgatag vagy. - jegyeztem meg immáron
az autóban.
- Még a megfázás miatt, ne aggódj.
Legyintett, de én most mást éreztem ki a a
hangjából. Nem mondanám szomorúnak, hisz a gyerekeivel minden rendben - Jeff
megnyugtatta -, szerintem máshonnan fúj a szél. Valahogy megváltozott azóta,
hogy együtt gitároztunk.
- Megérkeztünk csajok - kiáltottam el magam
a hatalmas lakásban, de nem jött válasz.
- Biztos kint napoznak hátul.
- Szeretnél csatlakozni hozzájuk?
- Őszinte legyek?
- Nem, ezek szerint. - válaszoltam meg én
magam a kérdésem. Ő csak kínos mosollyal az arcán bólogatott, mire nekem
egy fantasztikus ötletem támadt. - Tudod mit? Főzzünk együtt. Mit szólsz hozzá?
- Remek ötlet.
Nem gondoltam volna, hogy a közös főzés ilyen
buli is lehet. Volt, hogy én ültem a konyhapulton, de volt, mikor én rám
kötötte a kötényt, ezzel is jelezve, hogy álljak szépen a tűzhely elé.
Időközben a lányok is beszállingóztak egy kis fürdő ruhában, de nem igazán
kötötték le most a figyelmem. Fúú, ez azért durva, nem?
- Azt hiszem, hogy degeszre ettem magam.
Lőttek a kocka hasamnak, üdvözöljétek Mr. Husikát - jó kedvűen felhúztam a
pólóm, majd megpaskoltam a hasam.
- Igazán nincs okod a panaszkodásra.
- Neked sem.
Ösztönösen jött a stírölés, és az ajak
nyalogatás, mire észbe kaptam, hogy haver, ezt ne csináld meg Anitával is.
- Elmosogassak? Fáradt lehetsz.
- Igazán nem kell, megcsinálom.
- Te sokkal jobban kivetted a részed a
főzésből, most én jövök.
Felsóhajtott, majd engedett kérésemnek. Ha
őszinte akarok lenni, felőlem minden rászáradhatott volna a tányérokra. Csupán
csak megakartam mutatni neki, hogy nem csak a testem és a humorom fantasztikus,
de még egy házi tündér is vagyok. Miközben csutakoltam, egy aranyos vigyor ült
ki az arcomra - ezt onnan tudom, hogy épp bele néztem az üveglapos
konyhaszekrény ablakába.
Bele gondoltam, hogy épp most tusol és
készíti elő a kis csipkés bugyikáját. Siettem is vissza a szobámba, hogy még a
megérkezte előtt letudjak tusolni, azonban a nagy sietségemben alig vettem
észre, hogy az ajtóm előtt egy kis cetli várt.
19.
rész: A "mennyországban"...
Komolyan mintha valami fóbiás betegségem
lenne. Nem magától a szextől félek, és nem is a csajoktól, hanem attól a
kellemetlen érzéstől, amit akkor érzek, ha Anita szemeibe nézek az
éjszakák után. Tudom, hogy nem a csajom, se nem az anyám, mégis valahogy nem
ezt az oldalam akarom megismertetni vele. Úgy érzem - és ezt most csak nektek
vallom be -, Anita mellett képes lenne kibontakozni a másik énem is. A törődő,
az óvó, az az igazi férfi ideál, akire a nők mindig számíthatnak. Mert tudom,
hogy Ő ezt igényli most, és én szeretném ezt megadni neki.
Cathrine szerencsére nem rosszalkodott
éjszaka, fogalmam sem volt, hogy is szereltem volna le. Csak édesen cirógatott,
csókolgatott, amivel én be is értem most.
- Jó reggelt Tommy! - súgta még félálomban
Cath, ahogy én kiszállva mellőle, lassan az ajtóm felé indultam el.
- Aludj csak Cica, korán van még.
Egy puszit nyomtam a hajára, és kisétáltam
a konyhába. Anita ismét bent szorgoskodott, Ő még akkor sem nyugszik, ha beteg?!
- Csináltam volna kávét, emiatt nem kellett
volna felkelned. Hogy vagy?
Mellé léptem, de megtorpantam. Magamhoz
húzzam? Megpusziljam? Lövésem sem volt arról, hogy mit is csináljak. Ezért csak
észrevétlenül végig simítottam a karján.
- Nem vagyok már rosszul, de köszönöm. A
kicsik mellett sosem lehet gyengélkednem, ezt már megtanultam.
- Most ki vigyáz rájuk?
- Az öcsém, illetve a barátnője, Emily. Oda
költöztek erre az egy hétre.
- A szüleid?
- Sajnos több mint 200 km-re laknak tőlünk,
nehézkes lenne megoldani, ha szükségem van rájuk.
- De akkor a tesódra mindig számíthatsz.
Tényleg, Ő mivel foglalkozik?
- Nem mondhatom el, mert épp hozzá megyünk.
Nevetve elfordult tőlem. Tudtam, hogy úgy
sem fogom tudni kiszedni belőle, épp úgy ahogy egyik lányból sem sikerült az
elmúlt napokban.
A reggelink elég jó hangulatban telt,
kiültünk a teraszra és ott kajáltunk. Én már hamarabb végeztem az omlettel,
óvatosan kiléptettem Anitát papucsából, majd az ölembe helyezve lábait, lassan
masszírozni kezdtem a talpát. Furcsa mosollyal az arcán fogadta a közeledésem,
de nem ellenkezett. Nekem pedig jól esett hozzá érnem...
Ismét jött a szokásos forgatókönyv. Anita
szépen elcsicseregte a címet, majd útnak indultunk. Kicsit sajnáltam, még
mindig meg volt fázva, de reméltem, hogy ez este semmiben sem fogja gátolni őt.
Mert gondolom Ő is készül valami meglepetéssel, még ha tagadta is Danielláék
előtt.
- Nehogy azt mond, hogy a nem olyan rég
nyílt hangszer boltba hoztál? - majd megőrültem, ahogy megláttam a kirakatot.
- De-de, az öcsémé a bolt, néhány héttel
ezelőtt nyitotta meg. Még nem voltál itt?
Én mint egy eszét vesztett kamasz kezdtem
rázni a fejem, majd leállítottam a szépségem, és kiugorva az autóból, a kirakat
elé rohantam. Szinte rátapadtam az üvegre, egy hófehér Gibson ült a tokjában,
vörös bársonyba bugyolálva.
- Örülök, hogy örömet tudtam okozni.
Hirtelen termett mellettem, majd végig
simított az arcomon. Időm sem volt bele borzongani, hisz kinyílt mellettünk a
mennyország kapuja.
- Ohh, szia nővérkém. Már vártalak
benneteket!
Egy húszas éveiben járó fiú fogadott
bennünket, mikor kezet fogtam vele, Ő kedvesen a bolt belseje felé mutatott.
Szinte tátott szájjal lépkedtem a paradicsomba, az igaz, hogy nálunk is egy
szakajtó gitár van a stúdióban, mégis most teljesen más feel-ing lepett el.
Jeff végig vezetett bennünket a kis
birodalmán, Anita mindvégig velünk volt. A srác mesélt arról is, hogy épp egy
amerikai árverésről érkezett haza úgy egy hete, így sikerült szert tennie
szebbnél szebb csodákra. Ámulva hallgattam Őt, miközben nézelődtem, idejét sem
tudom már, hogy mikor voltam ilyen boldog. Valahogy az utolsó hónapjaim dög
unalmasan teltek.
- Hogy micsoda? Kipróbálhatom? Én?
- Azt hiszem, hogy értesz a hangszerekhez.
Nyugodtan vedd a kezedbe, és játsz rajta valamit. De ha segítségre szorulsz,
Anita majd segít.
- Nehogy azt mond, hogy tudsz gitározni?
- Konyítok valamit hozzá.
Szerényen szólt, majd elnevette magát. Ő a
tökéletes nő, ebben már nem is kételkedem.
Jeff kezembe adta a kirakatban ülő csodát,
majd helyet foglaltam egy babzsákon. Anitát is magam mellé ültettem, majd
lassan pengetni kezdtem. Hirtelen mardosó érzés kerített hatalmába. Milyen szép
is volt, mikor még fent állt a banda, mikor még hosszú hónapokon keresztül
turnéztunk. És most mi van? Szünetelünk. Mindannyiunk kiakarta próbálni magát
az élet más területén, csak valahogy nekem nem jött össze ez az egész. De talán
a show után. Igen, bízok benne, hogy a show után meg fog változni az életem.
Ugye csajok?
18.
rész: Van egy másik énem is?
Nem is vártam meg míg ellenkezni kezd,
gyorsan kiszaladtam a konyhába és egy forró teát kezdtem készíteni. Idegesítően
lassan teltek a percek amíg a víz felforrt, de addig is előkerestem egy nagy
bögrét, és egy tálcát. Citrom és méz is kezeim közé akadt, gyorsan azokat is
rápakoltam a tálcára. Hát most mondjátok meg! Nem rendes tőlem?
- Itt is a gyógyító Tom tea. - óvatosan
nyújtottam át neki, ciki lett volna, ha ráborítom.
- Te nem kérsz belőle?
- Igyad csak, neked hoztam. - Ő már a
takaró alatt fészkelődött, csak a trikóval fedett felsőteste látszott ki.
- Hogy telt a napotok?
- Elég lazulósan. Képzeld, van egy masszázs
szalonja Cathrine-nek, oda vitt el. Utána még beültünk egy utunkba eső
étterembe, és most itt vagyunk.
- Nyugodtan töltsd vele a kora estét is,
nem kell felügyelned, köszönöm.
- Nem gáz, éjszaka úgy is együtt leszünk.
Tom fiam, te egy csökött nagy szamár vagy.
Nem tudom megfogalmazni még magamnak sem, de nem szeretem, ha Anita az éjszakai
dolgaimról hall.. Előtte valahogy ezt szégyenlem. Vagy nem is szégyenlem,
csupán csak nem akarom, hogy ez az oldalam eltántorítsa. Hisz melyik nőnek
imponálna, ha egy pasi az előtte lévő 3 éjszakát más nőkkel töltené?
- Miért jöttél zavarba?
Rendben, még kérdezzen is rá.
- Nem kell álarcot viselned, legfőképpen
megjátszanod magad.
- Mert úgy is rájössz? - fejeztem be
gondolatát. - De nem akarom, hogy így ismerj meg. Ez nem én vagyok, csak
részben. - tettem hozzá halkan.
- A másik feled milyen? - belekortyolt a
teájába, és várta a válaszom.
- Biztos van egy másik énem is. De azt még
nem ismerem.
- Eddig még senki sem váltotta ki belőled?
- Nem igazán. - fogalmam sincs, hogy egyre
gondolunk-e vagy sem. Én - és most ne nevessetek ki -, a romantikus oldalamra
gondoltam. Valahogy eddig egy nőm, csajom, szeretőm sem igényelte a
túlzott nyálasságot, ezért sosem erőltettem. Minek, ha romantika nélkül is
megkaptam, amit csak szerettem volna? Bár tudom, hogy egy kapcsolatnak nem 100%-ban
csak a szexről kellene szólnia, - ezt már én is belátom -, de eddig még
senki sem igényelte tőlem a törődést. A lelki törődésről beszélek most. Hisz a
testi törődést megadom én minden nőnek, azzal nincs probléma.
Már csak úgy 10 percig beszélgettünk,
édesen elküldött a sunyiba, hogy ne őt ápolgassam, hanem Cathrine-nel töltsem
az estém. Ismét jött a megszokott rutin, szobába sétálás, levetkőzés, tus alá
állás, az adonisz test lecsutakolása, azonban valami, pontosabban valaki
megszakította a folyamatot.
Két kar fonódott csupasz derekam köré,
picit meg is ugrottam. Fél szemmel hátra sandítottam, Cath arcát véltem
felfedezni. Nem fordultam meg, pontosabban Ő nem engedte, helyette tusfürdő
gélt nyomott a kezébe, és lassan bőrömbe kezdte masszírozni. Mondanom sem kell,
hogy mit vártam leginkább.
- Erre nem is számítottam. - búgtam
rekedtem és fejem hátra hajtottam jobb vállára. Melleit még előrébb nyomta a
hátamnak, érzéki volt érezni mellbimbóit.
- Örülök, hogy meglepetést tudtam okozni.
Finoman kezdte harapdálgatni a fülcimpám,
miközben tenyerei vészesen közeledtek Tommy fiú felé. Picit szétterpesztettem
lábaim, talán ösztönösen is jött, nem tudom. Mélyen bele sóhajtott a fülembe,
majd csúszós markába fogott. Kellemes bizsergés kezdett elindulni bennem,
délelőtt még az ujjai után sopánkodtam, estére már meg is kaptam.
- Hogy szereted? Gyorsan vagy lassan?
- Alap, hogy gyorsan.
- Úgy nem fog sokáig tartani.
- Hosszú még az éjszaka.
Halkan felnevetett, majd szorgoskodni
kezdett rajtam. Hálát adva az égnek, sok nő okozott már örömet ilyen úton,
mégis Cathrine bizonyult a legjobbnak. Nem is telt sok időbe, mire
hirtelen megfeszült a hátam, összemosódott minden szemeim előtt, majd kettő
hármat rándulva elélveztem...
- Szívesen.
Nem bírtam megszólalni, örültem egyáltalán,
hogy nem rogytam össze előtte.
Már az ágyamban henyéltünk, meztelen kis
teste majd mindenhol hozzám ért. De valahogy most nem vágytam vele szexre. Se
vele, se Lily-vel. Mi bajom van, vágja ezt valaki?
17.
rész: Ismét rám izgulnak... meglepő?
Még úgy egy félórát gyúrhatott, mondanom
sem kell, hogy mennyire ellazultam a kezei alatt. Legszívesebben ott
helyben bevertem volna a szunyát, de az elég hülyén vette volna ki magát.
Sok mindenről beszélgettünk az alatt a
félóra alatt. Rátértünk az előző párkapcsolatára is, ami azért ment tönkre,
mert a barátja megfojtotta az állandó féltékenységével. Meg is értettem
Cathrine-t, ki a franc szeretné, ha nem bíznának meg benne, és állandóan
nyomozgatnának utána?
A masszázst követően délután még beültünk
egy kis étterembe.
- Mit gondolsz, ha most kellene
választanom, kit választanék?
Bohókásan elmosolyodott, majd oldalra
döntötte a fejét. Erősen gondolkodhatott, még a szemöldökét is összeráncolta.
Tűkön ülve vártam válaszát, de nem kaptam verbális választ, csupán csak
non-verbálisat. Kiléphetett a papucsából, hisz mezítláb végig simított először
a lábszáramon majd a combomon. Csúnya vigyor ült ki az arcomra, még sem rejti
véka alá perverzségét.
- Engem választanál.
- Nem ér megvesztegetni!
- Ez nálam még messze nem a megvesztegetés
kategória.
- Durvább eszközökhöz nyúlsz? - kezdtem
bele jönni az eszmecserébe.
- A legjobb eszközhöz nyúlok. - egy
pillanat alatt termett lába combjaim között, ijedten körbe is néztem, nehogy
valaki is észre vegye a vendéglőben. Mondom én ezt úgy, hogy itt vannak a
kamerás faszik.
- Ezt nem itt kellene Cath! - hárítottam
tapintatosan, majd kicsit hátrébb csúsztam a széken, és megigazítottam kék
kockás ingem.
- Akkor siessünk haza.
A kamerás srác - ha jól tudom Jeremy -, jót
elmosolyodott a szitun, ahogy egy jól felizgult lány próbált haza rángatni egy
kis megilletődött pöcs fejet. Tényleg hirtelen jött ahhoz képest, hogy azt
hittem, még sem rámenős.
Amint fizettem, már mentünk is a
járgányomhoz, és utunkat a luxus börtön felé vettük. Előttünk a kamerás stáb
utazott egy jeep-ben, természetesen a hátsó ablakban egy kamerával. Nem igazán
akartam most csókolózni - nehogy azt higgyétek, hogy Cathrine taszított, nem.
Csupán csak egy icipicit bele gondoltam, hogy Németország lakosai mit láthatnak
estéről estére. Nem mást, minthogy én felváltva smárolok négyükkel, pontosabban
hármukkal. Tudom, hogy mindenki nőcsábásznak gondol, az is vagyok egy bizonyos
szintig, de most nem igazán akarom, hogy azt higgyék, semmibe sem veszem Őket.
Én gondolataimba merülve terültem el a
vezető ülésen, Cathrine csak nézegette magát a tükörben, rúzsozott, majd
púderozott. Az egyik kezem a sebváltón pihent, mire Cath is ráhelyezte egyik kezét.
Mosolyogva rápillantottam, mire Ő csücsöríteni kezdett ajkaival. Nyelvét végi
húzta rúzsos ajkain, majd tekintetével végig pásztázta felső testem. De még ha
csak a felsőtestem érdekelte volna. Nem ám. Szinte farkas szemet nézett testem
legszebb területével, csoda, hogy nem köszönt oda neki.
Picit lejjebb csúszott az anyós ülésen,
majd jó kislányosan a kamerába mosolygott, miközben bal keze már az én
sebváltómon pihent.
- Oh, ezt még mindig nem itt kellene.
- Te csak vezess.
Hogy vezessek tiszta fejjel, ha bele bele
mar a combomba, és ujjainak nem tud parancsolni? Reflexszerűen
szorítottam össze combjaim, majd észre vettem, hogy meg is érkeztünk. Hála
Istennek. Azonban Cathrine keze még mindig nem mozdult, helyette csak még inkább
a markába fogott.
- Ezt este kellene folytatnunk, ideje lenne
most már kiszállni. Még túl feltűnőek leszünk.
- Miből gondolod, hogy este lesz folytatás?
- Nem? - riadt kérdésemre Ő csak
kinevetett. Ez szép, mondhatom.
- Meglátjuk, hogy milyen kedvemben találsz
majd.
Utoljára még megszorított, majd elengedvén
kiszállt a szépségemből, és betipegett a kamerákba mosolyogva.
Dan és Lily a teraszon napozgattak, mikor
eléjük értem, egyből Anitát kezdtem keresgélni szemeimmel, de sehol sem láttam.
Észrevétlenül megpróbáltam elsomfordálni, majd a szobája felé cammogtam. Épp
kopogni készültem, mire Ő bent kb. 4-et tüsszentett sorozatban.
- Szabad?
- Gyere csak, bár egy kicsit ramatyul
vagyok.
Szegénykémnek piros volt az orra alatt a
bőr, szemei pedig könnyben úsztak.
- Allergia?
- Szerintem csak megfáztam, tudod, amikor
valamelyik este kint elaludtam a kertben. - jó hangosan kifújta az orrát, majd
rám pillantott. - Menj ki, nehogy elkapd Te is.
- Nem fogna ki rajtam egy kis megfázás.
Lázad nincs?
Automatikusan tettem tenyerem homlokára,
furcsa, most egyikünk sem jött zavarba. Csak megrázta a fejét, de én éreztem
egy kis melegséget. Beteg lett a Drága, muszáj ápolgatnom, legalább estig, amíg
bevetésre nem megyek.
16.
rész: A szalonban...
Már nem olyan sokáig nyalakodtunk
egymással, Cathrine is szépen belátta, hogy le kell csillapodnunk, még mielőtt
nem késő. A reggelinket csak gyorsan bekapkodtuk, én még azért feltunigoltam
magam egy kis kávéval, és már pattantunk is be a csoda járgányomba.
- Mi jót hoztál abban a tasakban? - böktem
egy kis fehér szatyor felé.
- A munka ruhám.
- Latexből van?
Vette a lapot, nem is sértődött meg, csupán
csak jó ízűen felkacagott. Én csak lopott pillantásokkal néztem felé, egy rövid
fehér nadrág, és egy fekete topp volt rajta, mellékesen megjegyzem, melltartó
nélkül. Tudja, hogy mi a gyenge pontom.
Nem sokára meg is érkeztünk a megadott
címre, Cath is teljesen felvillanyozódott egyetlen pillanat alatt, épp úgy,
mint hétfőn Daniella.
- Masszázs szalon?
- Még pedig nem is akár milyen. Gyere nagy
fiú!
Miután beriasztottam szerelmem, karöltve
léptünk be a kis szalonba az előttünk lábatlankodó kamerásokkal. Dave jobban is
megszervezhette volna a show ezen részét, nem értem, hogy miért nem lehet
bekamerázni ezeket a kócerájokat is?
- A tulaj merre van?
- Itt áll előtted!
- Tied a szalon?
- Már több mint egy éve. - egyből
bevezetett egy kis paravánokkal elkerített helyiségbe. Finom füstölő illat
csapta meg az orrom.
- És hol vannak a masszőrök?
- Nem hiába a nők felfogása a gyorsabb.
Tom, egyben masszőr is vagyok, nem csak tulaj. A többi lány erre a hétre
kimenőt kapott, míg én bent vagyok a villában. Na de gyere, ne kérdezz olyan
sokat.
Meglepődtem, de elég pozitívan ért a tudat,
hogy néhány percen belül félmeztelen testem fogja gyömöszölni. Készségesen
levetkőztem neki egy boxerre, - ahogy óhajtotta -, majd felfeküdtem a
filmekből már olyan jól ismert masszázs ágyra.
- Jövök egy pillanat.
Amíg Ő készülődött, gondolom öltözködik és
hozza a különböző kis játékszereit, addig én körül néztem a kis
szobában. Tipikus ázsiai stílus uralkodott a szoba minden egyes kis szegletén,
a falon tök frankó japán betűk és rajzok voltak felfestve, egy két képen Ő és a
"lányai" pózoltak.
- Milyen olajjal kéred?
Hangja kizökkentett az ámuldozásból, hátra
pillantotta, Ő egy kis fehér mini ruciban állt. Munkaruha, mi? Kivágott
dekoltázzsal és felhasított comb résszel? Állj meg egy pillanatra Haver! Ez nem
véletlenül egy erotikus masszázs szalon?
- Öhm... teljesen mindegy. Csak síkos
legyek. Mármint, hogy jobban csússzon a kezed, tudod!?
Totál idiótán viselkedsz te flótás, ha
zavarban vagy.
- Szóval csak az a lényeg, hogy nedves
legyél? Az nem a Te dolgod, nem gondolod?
Amilyen gyorsan csak tudtam, bele vágtam a
fejem abba a lyukba, nehogy észre vegye a paprika piros fejem. Még így leégetni
magam egy nő előtt.
Alig hogy kipuffogtam magam, megéreztem,
ahogy végig önti a gerincem valamilyen hideg olajjal. Mondanom sem kell, minden
szőrszál felállt a hátamon - ha egyáltalán van -, a farkam meg úgy körülbelül 2
centire zsugorodhatott össze ettől a hideg löttytől. De ahogy ujjaival elkezdte
bőrömbe masszírozni, ellazultam végre. Fantasztikus ujj technikája van, huhh,
ha egyszer így végig zongorázna Kis Tommy-n.
- Sportolsz valamit, ugye? Szépen formáltak
az izmaid.
- Van otthon egy konditermünk, meg futni is
szoktam a környékünkön. - pihegtem, majd visszafojtva ugyan, de egy orbitálisat
felnyögtem.
- Ennyire jó?
- Piszkosul... - szuszogtam, mire Ő
tenyerével még intenzívebben kezdett el gyúrni.
Ezt egyszer Billnek is ki kell próbálnia,
bár Gaby tajtékzana a dühtől, hogy az Ő kis cunciját más ne tapogassa. Ahj, de
imádom Őket, még ha kis pályások is. : )
Szemeim szépen kikerekedtek gondolatom
végére, hisz Cathrine, kezeit combjaim közé vezetve kezdett el ismét
masszírozni. Itt talán csak még izgatóbb volt érezni nedves ujjait, de nem
csúszkáltak el a tököm felé. Ezek szerint még sem egy erotikus masszázs szalon
főnöke?
Félve fordultam át a hátamra, rögvest
lenéztem boxeremre, nem dudorodik-e már?! De szerencsémre még nyugalmi
állapotban volt. Sunyi pillantásokkal vizslattam egyszer egyszer Cath
dekoltázsát, jól kirakta, meg kell hagyni. Néha fenntartotta a szemkontaktust
velem, volt, hogy picit meg is nyalta ajkait, mégis mindig tovább folytatta a
masszázst. Ahhoz képest, hogy mennyire perverznek tartottam, most elég szolid.
Még...
15.
rész: Semmi szex, csak kényeztetés...
Félve oldalra néztem, kislányos baba arcán
most olyan vigyor ült, mint Cathrine-n szokott. Kéjes és izgató, de Lily-n ez
máshogy hatott. Neki megjátszott lehetett ez a szerep.
- Hé, ezt nem igazán kellene!
- Miért nem? Látom, hogy tetszik. Nem
kérem, hogy viszonozd, ez a hét úgy is csak rólad szól.
Ez nagyon komoly. Miután megrázta hosszú
barna haját, fölém térdelt, majd karjaimat a párnába süllyesztette. Diadalittas
mosoly ült ki az arcára, de én csak kényszeredetten tudtam visszamosolyogni rá.
Nekem nem fekszik ez a szitu, teljesen olyan érzésem van, mintha mondjuk a kis
húgom akarna uralkodni felettem. Szexuálisan. Ez totál abszurd.
Épp nyitottam volna szét ajkaim, mire Ő
elhallgattatott egy őrületes nyelves csókkal. Levegőt is alig kaptam
hevességétől, talán még életemben nem találkoztam ilyen elszánt nővel.
Elnézést, lánnyal.
Éreztem, ahogy teljesen befeszült a
hasizmom, mikor megpróbáltam felemelkedni alatta, de a csípőjével szinte
leszorította az ágyékom. Ki gondolta volna, hogy ekkora erő van benne?
- Lily, Lily. - végre szóhoz
jutottam. - Ezt tényleg nem kellene erőltetnünk.
- De Daniellával erőltethetted?
- Dan... - mi a francot mondjak? - Dan más
tészta.
- Nem vagyok elég kívánatos neked? -
műdurcival az arcán karba tette kezeit mellei előtt. Végig néztem rajta, ahogy
a csípőmön ül, és csak egy falatnyi rózsaszín bugyi és melltartó van rajta.
- Őrületesen kívánatos vagy. Nem erről van
szó.
- Akkor? Halljam, miért utasítasz el?
Amilyen kis butácskának és naivnak mutatja
magát, annál célratörőbb és határozottabb. Nem tehetek mást, mint sem, hogy
megmondom neki az igazságot.
- Úgy érzem, hogy túl fiatal vagy hozzám.
Értetlenkedve felhúzta a szemöldökét.
- Nem akarok pedofília gyanújával a sitten
rohadni.
- Hallod Te, hogy mit mondasz? Önszántamból
jöttem ide, senki sem kényszerített, és már 18 éves is elmúltam. Múlt héten
volt a szülinapi bulim.
- Sajnálom.
Büszkén felszegte a fejét, majd miután
körmeit hasamba vájta, leszállt rólam.
- Azért ne menj el! Beszélgethetünk is még.
- épp elkaptam a csuklóját, mire visszapillantott rám. Sem pozitív, sem negatív
dolgot nem sugalltak szemei, csak álltunk egymással szemben, mint pöcs a
lakodalomban. Finoman húzni kezdtem Őt vissza az ágyamra, nem akadékoskodott,
már tudtam is, hogy nem fog egyedül hagyni.
Ismét visszabújtunk a takarók alá, Ő még
játszotta a sértett kislányt, hát egy nagy puszit adtam a nyakára
engesztelésképp. Bele sem remegett, valami baj lenne a puszi osztó
képességemmel? Újabb puszikat csattintottam el a nyakán, erre végre már
elmosolyodott. Adtam még egyet egyet a kulcscsontjára, talán nem igazán kellett
volna, hisz szemtől szembe kerültem a melleivel. Más szituációban - mondjuk ha
Cathrine feküdne most alattam -, már réges rég kihasználtam volna az alkalmat,
és ezer százalék, hogy valami csúnyaságot csináltam volna vele.
- Ez megengedett?
- Lily! Ne akarj nekem lelkiismeret
furdalást. - komolyan, miért csinálja ezt? Azért mert nem szexelek vele? De ha
neki egy kis kényeztetés kell, én megadom. Azon már ne múljon. Csupán csak ne
kelljen bejátszanom Kis Tommy-t.
Fölé másztam, mire elismerően
elvigyorodott. Dagadhatott a melle, elérte, amit akart.
Nedves csókjaimat a nyakáról indítottam le
egészen a szegycsontjáig, majd melltartója fölött végig a mellein. Kezei már a
hátamra csúsztak, próbált hátizmomba markolni, de mindig leestek róla. Hát az
biztos, hogy jól rá kell markolni, nem épp egy kis darab.
Úgy ért bennünket a reggel, hogy Lily a
mellkasomon pihentetve fejét, összekuporodva aludt mellettem. Kifújtam a fáradt
gőzt, majd óvatosan leemeltem magamról. Motyogott néhány szót, de nem ébredt
fel.
A nappaliba kiérve vigyorogva vettem
tudomásul, hogy az én két kis rosszcsont csajom nevetgélve csivitelnek. Picit
még nehezteltem rájuk a tegnapi miatt, de miért legyek haragtartó pont ezen a héten?
- Hogy vagytok galambjaim? - pattantam be
közéjük.
- Kitűnően, főleg, hogy ma együtt fogjuk
tölteni a napot.
Kivillantottam szemtelenül fehér fogsorom,
majd egy csókért hajoltam Cath-hez. Nem igazán jöttünk zavarba Daniella előtt,
kellemes kis nyelves csókokat váltottunk a jelenlétében.
- Tubicáim, magatokra hagylak.
Kezemmel intettem neki, több mindenre nem
is jutott időm, Cathrine bele varázsolta magát az ölembe. Karjai szorosan
fonódtak nyakam köré, mellei feszesen a mellkasomnak feszültek. Na ez máris
izgatóbb érzés.
Megköszönni sem tudom az égieknek, hogy egy
ilyen tuti hetet adtak nekem. Úgy élek, mint egy kiskirály, mindenem meg van
most. Vajon Bill is nézi, hogy milyen sorsom van itt a luxus börtönben? Bár
lemerném fogadni, hogy nem sok időt töltenek a TV előtt. Igazat megvallva, én
se tévéznék, ha egyedül lennék a csajommal egy totál üres házban. Kis huncut
mázlisták...
14.
rész: A váratlan vendég...
Miért büntetsz Istenem? Mond meg, miért
ilyenek a csajok? Elhúzzák előtted a mézes mázos madzagot, te szinte már
négykézláb lihegve csóválod a farkad - szó szerint a farkad -, majd Ők egy kis
ártatlan mondattal véget vetnek mindennek. Bezzeg ha mi pasink játszunk velük,
szinte nyögdécselve könyörögnek, hogy még erősebben és gyorsabban elégítsük ki
Őket. Ezt aztán nem frankó így...
- Tudod, hogy rafkós vagy? - mire
kinyitottam a szemein, Ő már mellettem állt a fűben.
- Nem vagyok rafinált, csak nem adom ki
magam olyan gyorsan. Egyszer már nagyon megégettem magam, nem akarok ismét
ugyanabba a hibába esni.
- Tőlem nem kell félned. - leugrottam a
hintaágyról, majd kézen fogtam. Most Ő jött zavarba a hirtelen mozdulatomtól,
végre nem csak én pirulok el.
- Minden pasi ezt mondja.
- Tőlem tényleg nem kell félned.
- Ha már meg lesz a kölcsönös bizalom,
akkor nem is fogok félni. De addig lesz egy kis védő páncélom.
- Amitől én szépen lassan meg foglak
szabadítani.
Mire visszaértünk a nappaliba, már egyik
lány sem ült ott. Persze, hogy ellógtak a megdorgálásom elől. De annak örülök,
hogy Anitával sínen vannak a dolgok.
Szépen fokozatosan elkezdem építgetni a
bizalom várát - úgy érzem az alapot most raktam le-, a falak a következő
beszélgetésünkkor már állni fognak, majd néhány nap, - jó, vegyünk max egy
hetet, - már a tető is a helyén lesz. És mi lesz a torony csúcsában? Egy
zászló, hatalmas szex felirattal. Hjajj... mit tegyek, ha jobb vagyok mint
Andersen, a nagy mese mondó?
Ismét elkísértem Anitát a szobájáig,
azonban most nem izgultam, hisz tudtam, hogy még nem jött el számára a csók
ideje, így nem is görcsöltem rá, mint egy balfék. Mosolyogva neki dőltem a
ajtófélfának, füle mögé tűrtem természetesen szőke hajtincseit, mire Ő egy
köszönömmel és egy már olyan jól ismert arcra puszival elbúcsúzott tőlem.
Vigyorogva biccentettem egyet, majd hátrálni kezdtem a szobám felé. Még egy
darabig néztük egymást, csábosan megrángattam a szemöldököm, mire mindketten
nevetésbe törtünk ki.
Amint beléptem a kis szobácskámba, vettem
egy mély levegőt. Hosszú volt ez a nap, és még csak holnap lesz a Cathrin-nel
közös napunk, az estéről pedig már ne is beszéljünk. Biztos szexel fog várni,
ebben nem kételkedek.
Gyorsan lekapkodtam magamról a ruháim, majd
bevágódtam a tus alá. Kedvenc David Beckham-es tusfürdőmet hoztam el, mindig
azt várom ettől a szartól, hogy olyan izmaim lesznek, mint neki. Hülyeség, ugye?
Miután kiléptem a zuhanykabinból,
csípőm köré csak egy törölközőt csavartam, majd a bőröndömben egy boxer után
kezdtem kutakodni. Meg is találtam egy passzos fehéret - bár nem vagyok igazán
oda a feszes boxerekért, hagy ne mondjam el, hogy miért -, erre a hétre
mégis csak ilyeneket hoztam. Muszáj még jobban kiemelni az előnyös
tulajdonságaimat...
Befészkeltem magam az ágyamba, és
gondolkozni kezdtem. Furcsa, mi? : ) Mennyire érdekes nő ez az Anita. Ha most
kellene választanom, akkor az Ő nevét mondanám ki, attól függetlenül, hogy még
nem is volt közös napunk. Pontos indokokat nem tudok felhozni a döntésem
mellett, nem tudom megmagyarázni az érzéseim és a legviccesebb, hogy nem csak nektek
nem, de még saját magamnak sem. Van humora, bája, felelősségérzete, rejtett
perverzitása. Szóval egy totális Tomnak valóság a nő. Jó vele együtt lógni,
nevetni, de mielőtt még előre szaladnánk az unokáink megszületésééig, vissza is
húzom magam a földre, és egy orbitális nagy vigyorral veszem tudomásul, hogy
holnap Cathrine a soros. Már a neve is felizgat.
- Hahó Tom. - mi a franc, ez Lily
hangja? Felültem az ágyban és felkapcsoltam a kis lámpát.
- Mi a baj Evelin?
Totál naivan - én barom -, azt hittem, hogy
csak nem tud aludni, mert szúnyogok vannak a szobájában, és mondjuk valami
sprayt kerestet velem. De nem, ennél sokkal durvább volt, figyeljetek csak!
- Veled szeretnék aludni!
Na ugye én megmondtam, hogy durva lesz?!
Most erre mit válaszoljak? Nem mondhatom, hogy korlátozták a testiséget a
show-ban, hisz Ő is hallotta, hogy Daniellával mi jót műveltünk.
Megrántottam a vállam, végül is egy itt
alvással nem lehet semmi gond. Vagyis csak ezt gondoltam. Amint bebújt mellém,
hosszú és vékony ujjai végig tapogatták a mellkhasam, tetemes idő intervallumot
eltöltve mellbimbóim környékén. Nem akartam, hogy lássa, mennyire is
beindultam, már csak azért is nem, mert eszem ágában sincs vele szexelni.
13.
rész: Kicsit megnyílt...
- A gyerekeim... - kislányosan
elábrándozott a messzibe nézve, majd visszapillantott Rám. - Életem legszebb
pillanata volt, amikor megszülettek. Csak 3 perc van közöttük, Benjamin az
idősebb.
- Oh, ikrek? Nekem is van egy
ikertestvérem, meséltem már róla. Néha tűz és víz vagyunk, ütjük - verjük
egymást, máskor meg lélegezni sem tudunk egymás nélkül.
- Ők is ilyenek. Tudod, Ben a kis vadóc,
míg Emma egy igazi kis királylány, hosszú szőke loknikkal. Képzeld, csak
szoknyában hajlandó oviba járni.
- Hány évesek?
- Májusban múltak 3 évesek. Azóta is még
fent van egy kis sütemény darab a plafonon.
- Kitalálom. Benjamin műve?
- Azt játszotta a kis életem, hogy egy
ágyúgolyó lövő mester.
Harsányan felnevetett, végre ismét önmaga
volt. Úgy látszik, a gyerekei mindent elfeledtetnek vele. Imádom a mosolyát,
azt ahogy olyan édes ki gödrök ülnek ki a szája két szélére. Bármeddig képes
lettem volna nézni őt, de kiakartam volna térni egy kényesebb témára is. A
gyerekek apjára. Arra, hogy hol van most épp, miért nem viseli a sorsukat,
miért nincs mellette?!
Ismét rápillantottam az arcára, de már nem
mosolygott. Szomorú volt arccal kereste a szemkontaktust velem, mikor
összetalálkozott tekintetünk, a tenyerem izzadni kezdett.
- Tudom, hogy azt hiszed, pót apát keresek
a gyerekeimnek.
- Egyáltalán nem gondolom. - reagáltam
egyből, talán túl feltűnően is tagadva az igazságot.
- Pedig ha én a te helyedben lennék, már
réges rég elmenekültem volna, és a három másik lány társaságában kerestem volna
menedéket.
- Nem ismersz még. Sosem futamodom meg.
Kajakra büszkén ejtettem ki ezeket a
szavakat, ha esetleg a múltban mégis volt erre példa, most nem lesz. És hogy
miért nem? Mert izgalmasnak találom ezt a helyzetet, végre van miért küzdenem,
harcba szállnom. Még pedig egy olyan harcba ahol az Ő szerelme lesz a dicső
főnyeremény. Komolyan mondom, olyan vagyok mint egy mesebeli kiskirály. Csak
épp lovam nincs, és kardom... hja de, kardom van, nem is akármilyen markolattal.
Halkan felnevettem elmebeteg
képzelgéseimen, mire Anita csak értetlenkedve pillantott rám. Nem kezdtem
értelmetlen magyarázkodásba, inkább csak kitártam karjaim, mire Ő vonakodva
ugyan, de közéjük bújt. Mindkét lábát felhúzta most már az ágyra, kezei hátul
átölelték a derekam. Úgy látszik megtudtam nyugtatni, már nem vette olyan
szaporán a levegőt. Lassan cirógatni kezdtem a hátát, láttam, hogy lehunyta
szemei. Biztos jó érzés, hogy törődik vele egy férfi, pontosabban egy igazi
menő pasi. Fogalmam sincs, hogy mit szólna, ha mondjuk egy puszit adnék a feje
búbjára. Csak nem húzódna el. Nem is filóztam ezen, húsos kis ajkaimmal
rácuppantottam a hajára.
- Ez olyan volt, mint mikor az idős
nagypapák üdvözlik a kis unokájukat.
- Áh, dehogy volt olyan. A nagypapák nem
ilyen szexik mint én, meg amúgy is. Egyáltalán nem kislányos a külsőd.
- Vegyem ezt bóknak? - sunyin felsandított
a szemeimbe, majd meghúzta az egyik hajfonatom. - Ne legyen piszkos a
fantáziád.
- Mit tegyek, ha dől belőlem az okosság? -
ártatlan pillantásaimmal a szívébe marhattam.
- Fogd vissza magad, látod nekem is sikerül.
Neeee... Perverz Ő is. Hogy tudtam már. A
visszafogott és konszolidált külső mögött egy pajzán nő lakozik. Már csak elő
kell csalogatnom, és talán egyesíthetjük az erőinket.
- Valld be a legpiszkosabb vágyad velem
kapcsolatban.
Én komolyan érdeklődtem, de Ő nem vehette a
lapot. Vagy direkt nem akarta érteni.
- Ahhoz még túl kevés ideje ismerjük
egymást. Meg amúgy is, a gyerekeim nézhetik a műsort, szóval maximum a
füledbe tudnám súgni.
- Hát súgd! - te jó ég, mennyire akartam
már hallani, ahogy épp azt ecseteli, hogy a kikötözött testemet hogy
kényeztetné az ujjaival és a szájával. Mert azt lemerem fogadni, hogy ezek a
húsos ajkak nem csak a csókolózásban jók.
Jobban felemelkedett a mellkasomról, majd
egyik lábát letette a fűbe. Dübörgő szívvel vártam, hogy végre meginduljon a
fülem felé és csúnya szavakat súgjon. Nem is kellett sokat várnom, lassan
csinálta, szemeimbe mosolyogva. Kirázott a hideg, ahogy megéreztem a
szuszogását bőrömön, szemeim szinte akaratlanul csukódtak le. Ahogy ajkai végig
súrolták nyakam ívét, már gerjedni kezdtem pedig igazán még nem tett semmit
sem. Most is csak egy lepkefingnyi puszit nyomott a bőrömre, majd kuncogva így
súgta.
- Ki kell érdemelni a csúnya szavakat.
12.
rész: Miért rezelek be egy nőtől?
- Lányok! Mi ez már megint?
Hangom erőteljessége megfagyasztotta bennük
a vért. Anita egyedül állt szemben Cathrine-nel és Daniella-val, láttam az
arcukon, hogy egy komoly vitát szakítottam félbe.
- Anita nem idevaló, ennyi az egész.
- Majd én azt eldöntöm Dan! - förmedtem rá,
amit már az első pillanatban meg is bántam. - Ki kezdte?
Néma csend, csak a szuszogásukat lehetett
hallani.
- Még egyszer megkérdezem, hogy ki kezdte?!
- Mi. - Cathrine szólalt meg, Dan csak
duzzogva nézett el a vállam fölött.
- Indok?
- Az álszentség elég nyomós indok?
- Hogy álszent lennék? - Anita keserűen
elmosolyodott, majd közelebb lépett hozzájuk. - Attól mert én nem olyan
értékeket képviselek mint Ti, még lehetek valaki számára megbecsült és értékes.
Nem úgy gondoljátok?
- A gyerekeid apjának még sem kellettél.
Daniella tovább szította a vitát, Anita
egyetlen szó nélkül viharzott ki a teraszra, hangosan becsapva maga mögött az
ajtót.
- Én most kimegyek hozzá, Ti addig szépen
itt ültök, és elgondolkodtok azon, hogy miért csináltátok mind ezt.
Kicsit felidegesítettem magam rajtuk, ennek
a hétnek az önfeledt bulizásról kellene szólnia, és nem lelkizésről.
Amint kiléptem a szabad levegőre, elővettem
egy szál cigit a dobozból, és meggyújtottam egy öngyújtóval. Miközben kifújtam
az első slukkot, ránéztem Anitára, aki a kert végében álló hintaágyon ült.
Ilyen francos helyzetet már. Nekem kell vigasztalni valakit, még pedig úgy,
hogy igazán fogalmam sincs, mi is ilyenkor a teendő. Általában én csak
megpaskolom az emberek hátát, együttérzést próbálok az arcomra erőltetni, majd
leülök mellé, és bambulok ki a fejemből, mintha én is az Ő problémáján
agyalnék. Hát ez ide most édes kevés lesz...
- Szabad?
Ő csak biccentett. Jól van Tom, eddig
nagyon jó vagy! :)
- Kérsz? - bal kezemmel előhúztam a
zsebemből kedvenc cigimet, de Ő csak megingatta a fejét. - Szeretnél
beszélgetni egy kicsit?
- Róluk?
- Nem feltétlen. Hagyjuk most Őket. Mesélj,
amiről csak szeretnél.
- Gondolom kapizsgálod, hogy miért vagyok
kibukva.
- Ahogy vesszük.
- Egyszerűen nem értem, hogy két - magát
felnőttnek tituláló nő hogy nem képes bele képzelni magát más helyzetébe?
- Talán nem érett gondolkodásúak.
- Tom! - kérdően és keserűen rám
pillantott. - Egy kis gyermek is tud empátiával hozzá állni másokhoz, ez nem
kor kérdése. Egyszerűen csak elvannak kényeztetve. - még jobban felém fordult,
és feltette a jobb combját az ágyra. - Sosem kellett még megtapasztalniuk, hogy
milyen, ha nincs senki, aki a fenekük alá tolna mindent. Még sosem kellett
küzdeniük.
Kicsit kikelt magából, de örültem neki,
komolyan! Legalább enged egy kicsit láttatni magából, a személyiségéből.
- Most tudom, hogy minden úgy jön le neked,
mintha földig akarnám alázni Őket a szemedben. De egyáltalán nem így. Én
próbáltam kedvesen hozzájuk állni, de már a kezdetektől fogva kipécéztek
maguknak. Folyton csak szurkálódnak. Ha még engem vettek volna szájukra, azt
elviseltem volna. De hogy a gyerekeimet? Na azt nem hagyhattam szó nélkül!
- Miket mondtak? - picit közelebb csúsztam
hozzá.
- Nem fogom elismételni, sajnálom.
- Én kérek elnézést!
Először lepillantottam a földre, majd fel
az arcára, egyenesen a szemeibe.
- Nem kell szabadkoznod Tom, igazán nem
tehetsz semmiről sem. Egyedül én vagyok a hibás, hogy ide jöttem.
- Megbántad? - a szívem hirtelen
összefacsarodott. - Mármint...
- Nem veled van baj, nehogy azt hidd. -
gyengéd mosoly kíséretében tenyerét arcomhoz simította, mire én picit
megugrottam. - Csak rájöttem, hogy még sem vagyok olyan erős, mint ahogy
gondoltam magamról. És ezt azért beismerni nem igazán könnyű.
- Erős vagy Te, hisz a gyerekeid, mármint...
Nah jól van! Ha még egyszer nem tudok
befejezni egy mondatot, és mindig csak a hülye 'mármint' szócskával fogok
szerencsétlenkedni, akkor önkényesen megfogom vonni a szexet magamtól. Igen,
büntit adok magamnak.
11.rész:
Egy "sokkoló" hír...
Fogalmam sincs, hogy mi lelte Anitát az
elmúlt két napban. Nem érezné jól magát? Bár azért meg kell hagyni, hogy nekik
totál unalmas lehet egész nap csak itthon ülni. Vagy nem jól jön ki a csajokkal?
- Kérek mindenkitől egy nagy ölelést!
Gyerünk lányok, ebben a show-ban mindenkinek boldognak kell lennie!
Kis aranyos Lily egyből felállt, majd Anita
is, már csak Danielláékon a sor. Rosszallóan rájuk néztem, mire Ők is
megmozdultak Anitáék felé, és átölelték egymást. Ezt akartam én látni, hogy
csípik egymás búráját.
A közös kis reggelink csendesen telt, bár
megpróbáltam feldobni a hangulatot. Anitával mindenképp szerettem volna még
beszélni indulás előtt, de Lily folyton rajtam lógott. Remélem azért nem lesz
csaj bunyó, amíg haza nem érünk.
Lily örömmel újságolta már az autóban, hogy
egy vidámparkba fogunk menni. Nem akartam megbántani, se letörni a hangulatát,
de nem számítottam tőle többre. Mármint, a kicsi édesded lényéhez csak egy
ilyen programot tudok elképzelni. Valahogy egy erotikus fotózás nem az Ő műfaja
lenne. De kell ez a kis kiruccanás ahhoz, hogy kicsit ellazuljak. Úgy érzem,
lesz még néhány kellemetlen beszélgetésem a három otthon maradt kisasszonnyal.
Emlékszem, a 20. születésnapunkra Billel
kibéreltük Németország legnagyobb vidám parkját, és egy egész napot töltöttünk
ott a szeretteinkkel. Visszajöttek a régi szép emlékek, ahogy Billel majd
minden szerkezetet kipróbáltunk és az a gyökér Listing még be is hányt. Kis
pancser. : )
Lily-vel épp egy kis barlang szerűségben
csordogálhattunk, mikor rákérdeztem, mit is gondol a reggeli vitáról.
- Fogalmam sincs Tom.
Ajj édes Istenem, miért ilyen kis butácska?
- Valamit csak hallottál Evelin, hisz te is
ott ültél közöttük.
- Tényleg nem tudom, hogy Cathrin-ék miért
vitatkoztak Anitával, elkapott szófoszlányokból pedig nem szeretnék vitát
szítani.
- Ezek szerint tudsz valamit. Lily, kérlek,
nem akarom, hogy ezt lássák a nézők.
- Talán Anita kora lehet a baj...
- Miért, hány éves? - lepődtem meg, majd
segítettem kiszállni neki abból a szar facsónakból. Egy vattacukros felé vettük
az irányt, miközben a kamerások ott loholtak a nyomunkban. Legszívesebben
elküldtem volna őket a francba, de nem tehettem.
- 26 éves múlt.
- Ez lenne a veszekedés forrása? Hogy
idősebb nálatok?
Nah jó, nálam is idősebb. De ez egyáltalán
nem zavar, végül is biztos tapasztalt és talán még tudok valamit tanulni tőle,
akár az ágyban is, bár ezt kétlem.
- Nem csak az. Egész nap csak a gyerekeire
gondol, már bánja, hogy magukra hagyta egy show kedvéért.
Hogy mi van? Na álljon meg a menet! Anita
anyuka már, ráadásul több gyerekkel? Nem akarok fasz lenni, de akkor miért van
itt? Mármint miért nem a kicsik apjával van? De idióta vagy Tom, egyedül
nevelheti őket. Hát akkor ezért mondta azt, hogy ez nem az Ő világa. Most
igazán azt sem tudom, hogy mit gondoljak?! Nah jó, megint van egy tapló
gondolatom! Pótapát keres nekik?
- Hahó Tom, fizesd ki a vattacukrot!
Lily hangja zökkentett vissza a való
világba, gyorsan egy tízest nyomtam a fiatal srác kezébe, majd a kijárat felé
indultunk.
- Téged is meglepett a tény, ugye?
- Hát mit ne mondjak, felért egy tökön
rúgással.
- Ha nagyon fáj, én ápolgatom.
Kacarászva a mellkasomnak dőlt, de engem
most nem hozott lázba. Csak unottan ettem azt a rózsaszín maszlagot, miközben
az agyam ezerrel kattoghott. Muszáj lenne felhívnom valakit, leginkább az
öcsikémet, de nem engedik, hogy külsőssel beszéljek a választásom napjáig.
Előre látom, hogy ez így nem lesz frankó. Magamnak kell tanácsot adnom,
de eddig az ilyen nemű akciók nem igazán jól sültek el.
A haza felé utunk dög unalmasan telt,
mármint számomra biztosan. Evelin el volt azzal, hogy néha néha nyakon csókolt,
miközben én a kormányt markolásztam idegességemben, de különösképp nem izgatott
fel.
Pici gyomorideggel a hasamban hajtottunk
fel a garázs elé, majd pattantam is ki a járgányomból. Sietős léptekkel kezdtem
a nappali felé orientálódni, remélve hogy nem tépték ki egymás haját.
- Miből gondoljátok, hogy olyan könnyű volt
felnevelni Őket? Én a ti korotokban már felelőséggel tartoztam két ember iránt.
Ajaj, úgy érzem, hogy Anita arcán most nem
mosoly csillog. Jobb is, ha közbelépek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése