30. rész: A
komoly téma...
Az utunk Billékhez elég jó
hangulatban telt, még Ben is énekelt Anitával együtt. Mikor néha néha hátra
pillantottam rájuk, láttam, ahogy a kis krapek ámuldozva kapkodja a tekintetét
a szépségemen. El is hiszem hogy lenyűgözi a belső felszereltség és a luxus.
- Na ki tért haza? – hangosan rikkantottam
el magam, ahogy beléptünk kicsiny és
szerény lakásunkba. Magam előtt terelgettem Anitáékat, Emma
már az első pillanatban feloldódott, és mikor meglátta Billt, szinte el volt
bűvölve tőle. Ez a kislány tényleg mindenkibe bele szeret. : )
- Mami, nézd Őt! – egyből Billre mutatott,
aki csak leguggolva köszöntötte.
- Te minden bizonnyal Emma vagy! Én Bill
vagyok, Tom bácsi ikertestvére.
- Nekem is van egy ikertestvérem, Beni –
hátra pillantott bátyára, de Ő csak szemeit lesütve szorongatta édesanyja
lábait.
- Hagy mutatkozzam be nektek! Anita Smith
vagyok.
Sógorasszonyom Bill háta mögül adta
tudtomra, hogy frankó volt a választásom, ami Anitát illeti. Büszkén húztam ki
magam, én mindig mindent jól csinálok.
Végre hazai kajával tömhettem kicsiny
búrámat, már hiányzott Gaby főztje. Nem csodálkozom azon, hogy Anitával nagyon
jól kijöttek egész nap, hisz mindketten nyitottan és kedvesen álltak egymáshoz.
Gab gondolom tájékoztatta Anitát egy két rossz szokásomról, már ha egyáltalán
van nekem olyan.
- Anita. Hm… - épp egy slukkot fújt ki
öcsém, amikor ez a felettébb tartalmas és értelmes mondat bukott ki a száján.
- De még hogy milyen Anita!
- Mit érzel, bátyó?
Elnyomtam a csikket a hamutartóban, és az
erkélykorlátnak dőltem.
- Furcsát. Kellemesen furcsát.
- Konkrétabban?
- Pici émelygést, mikor nincs a közelembe
– habár ez furcsa, hisz még csak egy hete ismerjük egymást.
- Ez a tünet csakis egy valamire utal.
- Ki ne mond! – figyelmeztettem egyből.
- De miért ne, ha egyszer az vagy?
- Még nem vagyok az. Annyira – tettem
hozzá immár halkabban és nyugodtabban. – És amúgy se dobálózz azzal a szóval.
Rám nem illik és kész!
- Te meg vagy húzatva.
- Dehogy vagyok. De annak a szónak
felelősség teljes jelentése van, azzal jár egy bizonyos fokú érettség is.
- Ami neked meg is van. Csak végre
belátnád!
- De nem akarok érett lenni, nem! Még nem!
– hátat fordítottam Billnek. Te jó ég, milyen komoly témánk van. – Egy érett
férfitől olyan sok mindent várnak el a nők. És ha én nem fogom tudni
teljesíteni Őket?
- Szerintem Anita már a kezdetek óta
érettként kezel téged. Már pedig tudod miért? Mert Te úgy áltál hozzá, még ha
akaratlanul is. Lehet, hogy neked ez nem jött le, de ha kívülről figyelted
volna magad, akkor te is észrevetted volna, hogy megváltoztál. Komolyabb lettél!
- Áhh, csak szívatsz Tesó! Én a régi Tom
vagyok és az is maradok.
- A régi Tom már az első adandó alkalomkor
megfektette volna Anitát és a gyerekei elől fejvesztve menekült volna, ellenben
ezzel Tommal. Nincs igazam?
Mögém lépett és megfogta a vállam. Én, - a
nagy Tom Kaulitz - félszegen néztem hátra, mire Ő csak diadalittasan
elmosolyogta magát és magamra hagyott. A fenébe is, hogy mindig belém lát.
- Mami, mami! Van egy fésűd?
Már bent ültünk a nappaliban, Gaby Bill
ölében, míg én Anita oldalán. Kicsi Emma mindig az anyján lógott, de Ben csak
egyedül üldögélt az egyik hatalmas fotelben, miközben egy kis autót tologatott
a karfán. Azt hiszem, majd réveszem magam, hogy leüljek Bennel és
elbeszélgessek vele mint férfi a férfivel.
- Kicsikém, minek kell az neked?
- Billy bácsi haját fésülni.
- Ne zavard Őt, kincsem. Fésüld az én
hajam.
- De én az övét szeretném, mama!
- Na rendben. Ha Bill bácsi megengedi,
akkor tessék.
Bill hogy ne engedte volna meg ennek a
királylánynak?
Ahogy felszabadult Anita mellett egy kis
hely, Ben egyből lecsapott az alkalomra, hogy édesanyja közelében legyen.
Komolyan, még igazán meg sem figyeltem, hogy az anyák milyen szeretettel és
odaadással képesek a gyerekükkel foglalkozni. Anita sem tett másként, ölébe
vonta fiát, majd arcát simogatva tovább beszélgetett velünk. Annyira bejön ez a
nő!
29. rész: A
vicces reggel…
Elmondjam, hogy Anitát milyen látvány
fogadta? A kis fokhagyma fenekem félig a hokedlin árválkodott, míg én térdelve
próbáltam egyensúlyozni, nehogy előre bukjak és lefejeljem a díszes műanyag
csészéket, ezzel is magamra borítva az egész étkező asztalt, vagy mit. Azt még
nem is említettem, hogy a mutató ujjamra szerencsésen rászorult a csésze füle,
így hosszú másodperces szenvedések árán bírtam csak levarázsolni magamról a kis
tárgyat. Ezen szerencsétlenkedésemet már Anita is végig nézte, ajánlotta, hogy
nyálazzam meg az ujjam, úgy hamarabb le fog csusszanni. Mondanom sem kell, hogy
jobban örültem volna, ha Ő szopogatja az ujjam, és nem én.
A kicsik hamar elálmosodtak, Anita
kedvesen lefektette Őket, majd egy egy puszival elköszönt Tőlük. Emmának
megígértem, hogy még fogunk egymással játszani – bár nem hiszem, hogy a kínosan
vigyorgó fejemmel olyan hűde jó társaság lettem volna. Benjamin nem szólt
hozzám egész este, láttam, ahogy ágyának egyik sarkán kuporgott és dühös kis
szemekkel vizslatott.
- Amíg Te tusolsz, addig én
megágyazok neked.
- Nem mosod meg a hátam? – csábos
mosolyom is bevetettem, bár kétlem, hogy erre is szükség lenne a vonzerőm
mellett.
- Nagy fiú vagy már! Tettem ki
törülközőt is, menj csak.
Magamra is hagyott, de nem csüggedek, mert
érzem, hogy ennek az estének még lesz folytatása.
Jó volt végre lezuhanyozni, úgy éreztem
magam mint egy kis disznó. Már épp törölköztem volna, mikor észbe kaptam, hogy
tiszta boxert nem is hoztam be magammal. Nem szégyenlősködtem, csípőm köré
kanyarintottam az anyagot, és kisomfordáltam a nappaliba. Anita már szorgosan
serénykedett a kanapénál, mire én halkan mögé osontam, és egyik karommal
foglyul ejtettem.
- A szívbajt hozod Rám, Tom! – jobb
kezével a mellkasához nyúlt, míg a ballal megsimogatta az alkarom. Hangosan
szuszogott az ijedtségtől, de ha lehet mondani, a pulzusa csak még inkább az
egekbe szökött, ahogy én a vékony törölközőben hozzá dörgölőztem a popsijához.
– Hmm – csak így kommentálta a jól eső érzést, majd hirtelen kijózanodott. –
Öltözz fel kérlek! A kicsik…
- Nem, nem. A kicsik már alszanak,
nem fognak itt teremni hirtelen. Gyere egy kicsit! – puha nyakát vettem
kezelésbe ajkaimmal, miközben csípőmmel körkörösen mozogni kezdtem.
- Ezt még nem igazán kellene –
elhúzta a nyakát, és felém fordult. Egyszerűen nem voltam képes az arcára
tekinteni, kanosságom totális teljes ködöt húzott az agyamra és csak a
domborulatait tudtam vizslatni. – Még gyors lenne, Tom!
- Ha lassítanék egy picit, akkor
jobban magadhoz engednél?
- Mire szeretnél konkrétan kilyukadni?
- Arra, hogy veled aludhatok-e, annak
ellenére, hogy ide vackoltál ki nekem – szabad kezemmel végig simítottam
a karját, és ujjaim összefontam ujjaival.
- Ha megígéred, hogy reggelig kilopózol
a kanapéra, akkor talán igent mondok.
Nem volt ellenvetésem, miért is
ellenkeznék ezzel a nővel? Tudjátok, hogy mit mondtam még korábban. Azt, hogy
nekem most egy megoldandó feladatra van szükségem – bár Anita sokkal több mint
egy feladat, ezt már most érzem.
Már a párnái között csókolóztunk.
Hatalmas, izmos testem alatt teljesen eltűnt, karjai csak néha néha bukkantak
fel a hátamon. Próbáltam minél érzékibben kényeztetni, ha jól bele gondolok, ez
az első olyan éjszaka, amikor ennyit engedett magából láttatni.
Már az első pillanatban tudtam róla, hogy
mélyen, nagyon mélyen ott lakozik benne a vadmacska. Csak gondolom eddig nem
merte megmutatni a férfi társadalomnak önmagát. De tőlem nem kell félnie, ebben
biztos vagyok.
Ajkaim most egyenként csókolták végig
ujjait. Vigyorogva nézte, ahogy néha picit be is kaptam őket, de nem húzta el
azokat. Jól esett volna, ha Ő is viszonozza ilyen módon a kedvességem, mégis
most inkább csak én akartam kényeztetni. Szerettem volna ha érzi, törődök vele.
Mikor arcomat arcához simítottam, Ő
elhúzódott. Kérdően pillantottam rá, de Ő csak megrázta a fejét és maga alá
fordított. Egyik combja a combjaim között pihent, felső testével fölém hajolt
és megcsókolta a mellkasam. Azon pillanatban ellepett a libabőr, Ő látván ezt,
simogatni kezdett. Lehunytam a szemeim, a látványa és az érintése együttesen
már biztosan kikészített volna. Nem szeretném, ha nem tudnék önmagamnak
parancsolni.
Egymás karjaiban aludtunk el, úgy éjfél
után. Mikor hajnalban valami kis neszre lettem figyelmes, Ő még cicásan hozzám
bújva szuszogott. Tudtam, hogy még azelőtt el kell hagynom az ágyát mielőtt a
kicsik felkelnek, mégis rossz volt magára hagyni. Óvatosan emeltem le magamról
a meleg és puha testét, majd visszatakarva Őt, halkan kilépkedtem a szobából.
- Nézd mami, milyen aranyos! – reggel
Emma hangjára ébredtem.
- Emmácska, hagy aludjon Tom bácsi,
és ne bántsd a haját. Inkább gyere, öntök kakaót.
Néhány pillanat múlva már nem is éreztem
az ujjait a fejemen, remélem nem bontotta ki a fonataim. Nagyot nyújtózkodva
keltem fel, Emma kuncogva, míg Anita nevetését visszafojtva tekintett felém.
- Köszi Hercegnő, nagyon szép lettem
– Tudjátok, hogy mit csinált? Minden egyes fonatomat ismét összefonta egy
nagyobb fonattá, majd pillangós csatokkal rögzítette le azokat. Végleg lőttek a
férfias és őrjítő megjelenésemnek.
28. rész:
Kóstolgat ez a nő...
Emilyék ebéddel vártak bennünket, ezzel is
leszerették volna venni a terhet Anita válláról. Mindketten nagyon kedvesen
fogadtak engem, totál nem éreztem azt, hogy újonc vagyok. Emma nagyon édesen
viselkedett, akár hányszor csak ránéztem, Ő arcát támasztva pislogott fel
a szemeimbe. Ellenben Ben elég halk szavú volt, nem igazán fogadott szót
Anitának sem.
- Gyere csak ide, Picim!
Hallottam, ahogy Anita magához hívta a
fiát, majd halk duruzslásba kezdtek.
- Mi a baj, Beni?
- Nem kell Tom bácsi! Miért van itt?
- Nagyon kedveli Őt a mami. Helyes
bácsi.
- De én nem kedvelem Őt! Menjen el!
- Kicsikém! Tom bácsival jó együtt
lenni.
- Miért?
Na erre én is kíváncsi voltam. Vajon miért
szeret velem lenni? Bár megismerkedni eddig csak 5-6 napunk volt, mégis érzek
valami fajta vonzódást. Nem csak az én részemről.
- Beni, tudod, hogy neked is vannak
kislány barátaid az oviban. Együtt énekeltek, futkároztok, játszotok.
- Ti mit szoktatok játszani Tom
bácsival?
Ohhó, ehhez még kicsi lennél Beni. Ne
akarj tudni a felnőttek piszkos játékairól.
Bele kortyoltam az üdítőmbe, majd elnézést
kértem Jeff-éktől és beballagtam Anitáékhoz. Nem akartam a csajom kínos
helyzetbe hozni, gondoltam, majd rátérek egy másik témára.
- Kicsim. Kérdezd meg Tom bácsit, épp
itt jön.
Hogy mi van? Rám hárítja a piszkos munkát?
Furfangos egy nőszemély, csúnya büntiben lesz része.
- Mit szerettek játszani? – olyan
ártatlansággal és leplezett zavartsággal kérdezte, hogy egyből szemet hunytam a
bokán rúgása fölött. Kis komám, majd rájössz úgy 12 év múlva, hogy a fiúk
(férfiak) melyik testrészüket cserkészik be egy egy játék alkalmával.
- Szeretünk együtt autózni. Igen,
sokat szoktunk dudúzni.
Hálát adtam az égnek, hogy a kis krapek
ennyivel meg is elégedett és elszaladt tőlünk. Neheztelő pillantásokkal
illettem Anitát, aki csak mosolyogva közelített felém.
- Tudod, hogy meg kell ezt bosszulnom?
- Állok elébe.
Kislányos arckifejezéssel még közelebb
lépett hozzám, és mutató ujját végig húzta az alkaromon. Felpipiskedett az
ajkaimhoz, majd néhány pillanatot tétovázva hosszan megcsókolt. Finomak voltak
az ajkai, csak még jobban megédesítette az a tudat, hogy velem van. Blö, ez
most nyálas lett.
- Mami! Jeff bácsiék már mennek. - kis
Emma hirtelen termett előttünk, mire elszakadtunk egymás ajkaitól, Ő már a
lábunkánál kuncogott. - Puszizkodtatok.
Amint elköszöntünk Emilyéktől, jobbnak
láttam, ha már nem lábatlankodok itt náluk. Gondolom már a kicsiket is fürdetné.
- El ne menj, Tom bácsi - Emma szinte
megtorpant, ahogy én lehajoltam hozzá és el akartam búcsúzni tőle. - A
babáimnak most lesz az esti teázásuk, muszáj itt maradnod.
- Emma már késő este van, a mami is
biztos fáradt és nem szeretné, ha itt lábatlankodnék.
- A maminak nem is kell veled
törődnie, majd én megágyazok neked.
- Igen Tom, maradj itt. Kapsz egy
kényelmes kanapét, párnát, és nincs is annál jobb, mint Emma babáival teázni.
Ismét kóstolgat ez a nő, de majd ha
éjszaka rá támadok, ne lepődjön meg a drága.
Eleget tettem Emma kérésének és maradtam
náluk éjszakára. Amíg ők fürdöttek, én felhívtam a kis öcsémet, hogy ne
aggódjon értem. Felettébb különös volt a hangja, és szokatlanul gyorsan
leakarta tenni a mobilt. Gondolom Gaby már finoman rámarkolt, ezért hagytam is
a kis galambjaimat hancúrozni és gyorsan elköszöntem tőlük.
- Készen is vagyok a kicsikkel. Addig
bemennél hozzájuk, amíg én letusolok?
- Nélkülem tusolnál? - kerítettem be, és a
falnak döntöttem.
- Gyors lenne, ha már pucérkodnánk egymás
előtt.
- Ígérem, hogy nem néznék oda - hatalmas
tenyereimmel lassan simítottam végig a gerincén, de nem kalandoztam el a
popsija felé, helyette a derekát fontam át.
- Hidd el, teázni sokkal jobb lesz Emma
kis barátnőivel. Láttam, hogy Te is kaptál egy rózsaszín csészét és kis kanalat
- felkacagott, de nekem nem volt ilyen vicces a helyzet. Hisz mit nevesek, ha
be vagyok indulva? Gyorsan le is kaptam - bár ez közönségesen hangzik most -,
mire Ő levegőt is elfelejtett venni.
- Amint lesz alkalmam, hidd el, hogy
leteperlek.
Nevetve tolt el, miután felocsúdott a
csókomból, majd a fejével a kicsik szobája felé bökött. Tettem, amit kért,
miért is ne csináltam volna? Hátat fordítottam neki, de Ő még végig simított a
nyakamon, mire engem ismét elöntött a kellemes melegség.
- Fél másodperced van, hogy elmenekülj,
különben csúnyaságot csinálok veled itt a folyosón.
Hallottam még ahogy hangosan felnevet,
majd néhány pillanat múlva magára csukta a fürdőszoba ajtaját. Kicsit megráztam
magam, ropogtattam egyet a nyakamon, le kell egy kicsit nyugtatnom magam. Még
sem mehetek be a kicsikhez felizgulva.
Amint beléptem a szobába, Emma már ott
várt a rózsaszín kis műanyag asztal mellett. Mondanom sem kell, hogy majdnem
hátra vágódtam, ahogy leültem a térdemig érő sárga hokedlire. Szép estének
nézünk elébe. 23 évesen rongybabák társaságában teázok, ahelyett hogy egy
vérbeli nővel hancúroznék. Szánalmas vagyok?
27. rész: A nagy
találkozás...
Kb. negyed óra után már a lakásban
voltunk, kissé lehűlt a levegő. Ha azt mondom, hogy félve kérdeztem rá, hogy
vele aludhatok-e, akkor elhiszitek nekem? Én, a hatalmas Tom Kaulitz engedélyt
kérek egy nőtől, hogy vele háljak. Beteg vagy agyilag, ember.
- Köszönöm ezt a hetet.
- Én köszönöm, hogy megismerhettelek
– egy tincset tűrtem el a szemei elől, majd egy cuki kis csókot adtam az
ajkaira.
- Még nem is ismersz teljesen, ez
csak egy kis részem volt.
- És mikor engeded megismerni a többi
részed?
Én egyből a testére gondoltam először, mi
másra? Ohh, Tecsúnya fiú.
- Szépen lassan mindennek eljön az
ideje. Ne aggódj!
- Dehogy aggódom. Tudok várni a jóra!
Széttárt karokkal elterültem a francia
ágyban, mire Anita a mellkasomra hajtotta a fejét. Nem gondoltam, hogy egyből
be is vágja a szunyát, de megmosolyogtatott a tudat, hogy a közelségemtől ilyen
gyorsan álomba szenderült.
Reggel a mobilom csörgésére ébredtünk.
Bill érdeklődött, hogy mikor megyünk át Anitával, nagyon szeretnék már
megismerni Őt. De mivel a gyerekeihez szeretne menni, ezért inkább holnapra
csúsztattuk a találkát.
Miután gyorsan megreggeliztünk és
összekapkodtuk a cókmókjainkat egy egy bőröndbe, útnak is indultunk Anita
lakása felé. Nem engedte, hogy ajándékokat vegyünk a kicsiknek, azzal érvelt,
hogy rengeteg játékuk van így is otthon. Nem erősködtem, Ő az anyukájuk, Ő
tudja, hogy mi kell nekik. Bevallom férfiasan, gyomorgörccsel a hasamban
parkoltam le a takaros kis bérház előtt.
- Felesleges idegeskedned – reagált
egyből a falfehér ábrázatomra. Kár, hogy nem nyögtem be, hogy ez a 2011-es
férfi smink divat. Kackac.
- Ha nem fognak majd szeretni?
- Akkor majd én megszerettetlek
Téged. De ha érzik, hogy én kedvelek valakit, akkor Ők is kedvesen állnak hozzá.
- Szóval kedvelsz? – lassan kezdett
alább hagyni az idegességem.
- Mondjuk.
- Akkor én is csak mondjukra kedvellek. Nah? – felhúztam a
szemöldököm, majd hozzá hajoltam, és megcsókoltam. – Még mindig csak simán
kedvelsz?
- Most már közepesen kedvellek.
Nevetve megcsapta a mellkasam, majd miután
kiszállt az autómból, biztatóan felém nyújtotta a kis kacsóit. Az első emeletre
felérvén egyre hangosabb gyermek zsivaj szűrődött ki az egyik ajtó mögül,
biztos voltam abban, hogy jó helyen vagyunk. Anita remegő ujjakkal helyezte be
a kulcsot a zárba, majd fordította el, és ahogy meglátta gyermekeit, eléjük
szaladt, és térdre rogyott. Én csak megszeppenve álltam a küszöbön, a
nappaliból előtűnt Jeff és gondolom a barátnője, akik csak kedvesen intettek,
hogy fáradjak beljebb. Hálásan rájuk tekintettem, majd ismét Anitáékra
pillantottam. Az egyik oldalán egy hatalmas arany hajzuhatagot láttam, kedves
kis rózsaszín masnikkal, míg a másik oldalán egy rövid barna hajú kis fiú
kapaszkodott belé.
- Hát, hogy vagytok Életeim? Ugye
szót fogadtatok Emily néniéknek?
- Mami, Benjamin levert egy vázát.
- Anyuci csak azért, mert Emma
meglökött.
- Nincs semmi baj Picim, nem
haragszom érte.
Lassan felegyenesedett, majd kezei közé
fogva gyermekeinek kis ujjait, felém fordult. Szemeztünk néhány pillanatig,
Anita csak nyugtatóan pislogott rám.
- Manók! Szeretnék bemutatni nektek
valakit. Ő itt Tom bácsi.
Lenéztem a kicsikre, olyan reakciók
vártak, mint amire számítottam. Emma hatalmas kék szemei szinte csillogtak,
ahogy engem vizslattak, míg Ben anyja lábába volt kapaszkodva.
- Mami, Ő a királyfid?
- Így is mondhatjuk, kicsim. Menj, és
üdvözöld szépen! Nagyon kedves bácsi.
Néztem, ahogy elém lépkedett a kis lakkos
cipőiben, megfogta szoknyájának két szélét, és meghajolt előttem. Loknijai
egyből arcába buktak, de kezeivel azonnal elsöpörte.
- Szia Hercegnő! – nem tudtam
igazából, hogy is szólíthattam volna meg, ezért maradtam ennél az opciónál.
Felpillantottam Anitára, eddig minden simán ment. Most jön csak a nagyobb
falat. Óvatosan lefejtette Benjamint magáról, majd felém kezdte tolni, de szemmel
láthatóan nem szimpatizált velem. Anita igazából nem erőltette Ben-re, csupán
csak elmondta kedvesen és türelmesen, hogy mennyire boldog lenne, ha köszöntene
engem. Ben felnézett a szemeimbe, gyorsan elém rohant, bokán rúgott, majd hátra
sprintelt Jeff karjai közé. Úgy érzem, több idő kell, míg Ben elfogad engem.
- Gyere be Tom bácsi, ne is
foglalkozz Benivel – szólt Emma, majd ujjaim után kutatva húzni kezdett a
nappali felé.
26. rész: Az
első csók...
Már az udvar egyik kis eldugott
szegletében lévő jakuzziban ültem pezsgőt kortyolgatva, mikor Anita megjelent
előttem egy szál mini köntösben. Mondanom sem kell, hogy bebizsergett kis
Tommy, szinte alig mertem oda nézni, mikor levette köntösét.
- Zavarban vagy? – hogy van érzéke
így belém látni?
- Mit tegyek, ha egy kicsit forró ez
a helyzet?
- Szerintem már voltál forróbb
szituációban is.
- De nem veled!
Némán elmosolyodott, majd nyakig merült a
meleg habokban. Valami őrületes látvány olt látni a nedves melleit. Lehúztam
még a maradék kétujjnyi pezsgőm is, csak hogy egy kicsit oldjam a bennem lévő
feszültséget.
- Te nem kérsz egy picit?
- Nem kívánom az ízét – rázta meg
bohókásan magát.
- Mióta nem iszol? Vagy sosem ittál?
- Sosem voltam anti alkoholista, de
miután a kicsik megszülettek, és szopiztatni kezdtem Őket, azóta egy kortyot
sem iszom.
Hm… Szopiztatás. Én is szívesen szopiztatnék valakit.
- Várod már, hogy találkozz velük
holnap?
- El se tudom mondani, hogy mennyire.
Ilyen sok időt még sosem voltam távol tőlük.
- Szerinted, miként fognak fogadni
engem?
- Emma biztos beléd lesz
szerelmesedve.
Felkacagott és hátra szegte a fejét.
Gyönyörű volt.
- Abban a korban van még a kis
királylány, hogy minden férfihez feleségül menne.
- Már is bírom a kis csajt. És
Benjamin?
- Talán Ő féltékeny lesz Rád –
tűnődött el néhány pillanatra. – Sosem szerette igazán, ha férfiak vettek
körül. Biztos érezte a kis lelke, hogy akkor más férfi is volt az életemben,
nem csak Ő.
- Szóval akkor számítsak egy
riválisra.
- Nyugodj meg! Majd beszélek vele, és
nem lesz semmi baj.
Megnyugodtam. Ha Ő ígéri, akkor biztos úgy
lesz.
Csak néztem Őt. Nem
tudtam levenni a szemem a testéről. Körülöttünk csakhalványan világítottak a
kerti lámpák. Gyerünk Tom, most jött el a Te időd. Tedd meg haver, de csak
óvatosan közeledj felé, és érzékien csókold meg.
Szerintem tudja, hogy
mire készülök. Nyugodtan figyel és vár. Hátul meghúztam a kendőm masniját,
láttam, hogy végig futtatta szemeit a karizmomon és a felső testemen. Mindig is
tudtam, hogy nagy kincs az izmos test.
Odaevickéltem elé, majd
tenyereimmel megtámaszkodtam mellette. Pillangók ezrei ugrándoztak a hasamban,
olyan érzés lepett el, amiről az én szentimentális öcsikém szokott beszélni.
Picit forgattam a fejem, igazán nem is tudtam, hogy miként is csókoljam meg. De
mikor szemeimbe vigyorgott, tudtam, hogy semmitől sem kell tartanom. Lehunyta a
szemeit, és készségesen várt, majd engedett ajkaimnak, amik puhán fonták körül
az övéit. Lassan nyitottuk szét ajkainkat, azt hittem, hogy már most - egy
csóktól meggyulladok. Hihetetlenül érzékire sikeredett, talán eddig egyetlen
nőnek sem adtam ilyen érzelmes csókot.
- Ez finom volt –
lehelte a nyakamhoz.
- És ez még csak a
csókom volt – muszáj volt mondanom, kell, hogy tudja, az élet más területén is
fantasztikusat nyújtok. Visszaültem volna a helyemre, de combjait a derekamra
fonta ezzel is maradásra bírva engem. Fordulj
meg! Csak ennyit súgott, és én már tettem is, amit kért. Fejem
hátra hajtottam a jobb vállára, mire Ő kezeivel átölelte a mellkasom, és
simogatni kezdett. Most érzem úgy magam, mint egy kiskirály. - Kérdezhetek
valamit?
- Természetesen.
- Nem gondoltad,
hogy téged választalak?
- Ezt így nem
mondanám azért. Csupán csak tudtam, hogy Cathrine jóval fiatalabb, azt hittem,
az is befolyásolni fog téged.
- Nem számít a kor,
szerintem.
- De Ők hárman
szabadabbak is voltak, mint én. Velük nem kaptál volna még pluszba két
kisgyermeket.
- Nem hiszem, hogy
akadály lenne Benjamin és Emma. Sőt, nekem ez inkább kihívás. De tudod mit
mondok? Ez kell az életembe most.
- Ugye tudod Tom,
hogy semmiért sem kell felelőséget vállalnod, ami Őket illeti?
- Persze, hogy
tudom. És tiszteletben fogom tartani a kis hármasotokat.
- Köszönöm.
Először a nyakamra, majd
a vállamra kaptam egy csókot. Ellazultam és egy jó érzés töltött el. Ilyet
eddig még sosem éreztem. Új emberek lépnek az életembe, olyan kis tücskök,
akinek az anyukájukkal jó együtt lenni. Kibaszottul jó!
25. rész: Az igazi...?
- Kedves Lily! Egy
nagyon kedves lányt ismertem meg benned, egy igazi kis királylányt. Érzem, hogy
még mindig neheztelsz rám a közös esténkkor történtek miatt, de hidd el,
tényleg csak védeni akartalak és nem a személyed ellen szólt. Egy tündéri kis
csaj vagy, aki nem egy magam fajtát érdemel. Sajnálom, de nem téged választalak.
Éretten tudomásul vette,
nem láttam csalódottságot vagy keserűséget a szemeiben. Emelt fővel hátrébb
lépett, mire én Dan elé álltam. Gyönyörű igéző szemek, hosszú hajkorona.
- Daniella. Vadító
voltál, már az első pillanatoktól fogva. Hihetetlen, hogy milyen nézésed van.
Ha elfogadsz egy tanácsot tőlem, akkor ott hagyod a fotózást. Tényleg veszélyes
egy szakma, nem akarom, hogy bántódásod essen. Ha kell, bárhova beajánljak.
Kérlek, gondold át! – nem tudom, hogy milyen indíttatásból vettem így a
szárnyaim alá, de jól esett gondoskodni róla. – Ami pedig a választásomat
illeti, sajnálom.
Nem is gondoltam, hogy Ő
is ilyen jól fogja viselni az elutasításom. Oda állt Lily mellé, míg én Anita
és Cathrine elé léptem. Nah most kezdődik a nagy falat, öcsém! Persze, 80
%-ban már tudom, hogy kit fogok választani, mégis nehéz megválnom a másiktól.
- Anita.
Elképzelni sem tudod, hogy mennyire büszke voltam rád, mikor beavattál az
életedbe. Komolyan mondom, hogy kiváltságosnak éreztem magam. Nagyon nagy
szíved van, egy odaadó nőt ismertem meg benned. – pirulva, mégis mosolyogva
fogadta szavaim.
- Cathrine, kedves
Cathrine. Egy vadító nőszemély vagy, aki egyetlen érintésével lázba tudja hozni
a férfiakat. Tudom, hogy volt köztetek Anitával egy kisebb nézet eltérés, de
szerencsére megoldódott minden.
Elhallgattam, elfogyott
minden szavam. Dave-re néztem, majd a rózsára. A franc gondolta, hogy ilyen
nehéz úgymond szerelmet vallani, bár ez még elég messze volt attól.
- Kérlek Tom, oszd
meg a végső döntésed a kedves tévénézőkkel és a két hölggyel!
- Rendben – mély
levegő, majd egy név. – Téged választalak Anita, veled szeretnék egy
párkapcsolatot kialakítani.
Nem mertem Cath szemeibe
nézni, úgy éreztem, mintha elárultam volna. Persze, ebből semmi sem igaz, hisz
nem ígértem meg neki, hogy Őt fogom választani.
Anita megilletődve állt
előttem, és vette át a rózsa szálat, talán nem számított rá, hogy Őt választom?
Nem hiszem. Hisz leszűrhette abból, hogy szinte úgy bántam vele, mint egy hímes
tojással. Meghallgattam Őt, kedvesen álltam mindig hozzá. Lehet, hogy nem
voltam eléggé nyilvánvaló?
- Kedves otthon
ülők, lányok, Tom! Lezárult ez az 5 nap, az a közel 120 óra, amelyben
megismerhettünk 4 nőt, és egy vérbeli szívtiprót. Gondolom sokan felteszik most
magukban a kérdést, hogy mi lesz ezek után Tom Kaulitz és Anita Smith
viszonyával? Természetesen a legjobbakat kívánjuk a párnak, és Ti lányok se
csüggedjetek, Németország összes férfija a lábaitok előtt hever. Még egyszer
köszönjük a figyelmet, viszont látásra!
Még egy utolsó mosoly a
kamerákba, egy finom arcra csók Anitának, és már kapcsolták is ki a kamerákat.
Még mindig megszeppenve állunk, Anita tényleg nem is számított rá, hogy őt
fogom választani?
Rengeteg gratulációt
kaptunk a stáb tagoktól, még a csajok is mosollyal az arcukon kívánták a
legjobbakat. Mi csak félszegen tébláboltunk, és fogtuk egymás kezét. Csak most
jutott el igazán a tudatomig, hogy egy kapcsolatban vagyok, leszek. Atya ég!
Néhány technikus srác már
az elhelyezett kamerákat is leszerelte az egész lakásban, és szépen el is
kezdtek kihurcolkodni. Eddigre már a lányok is összepakolták a bőröndjeiket, és
egy előre ide rendelt fehér kis limóval haza furikáztak. Dave kitett magáért,
az is biztos.
Nagylelkű haverom nem
csak a lányoknak kedvezett, hanem nekünk is Anitával. Megengedte, hogy még egy
éjszakát itt töltsünk a lakásban, elég ha csak holnap költözünk ki. Majd szét
vetett az öröm, hogy kettesben lehetek végre vele egy ekkora házban, egyetlen
kamera nélkül.
- „ Szép estét
Sógorasszony! ”
- „ Jól döntöttél
Tom! ” – szólt is bele egyből. De jó volt végre hallani a hangját.
- „ Eltaláltam a
nevet, amit írtatok? ”
- „ Tökéletesen el.
Hiába, ha ilyen jók vagyunk Billel, hogy kitalálod, amit akarunk! ”
- „ Tényleg, az
öcsém merre van? ”
- „ Itt vagyok
bátyó. Büszke vagyok Rád! ” – rikkantotta el magát, ami egy kicsit sértette a
dobhártyám. De kit érdekelt, ha végre hallhattam mára hangját?
Büszke Rám? Ezek szerint
tényleg volt érzékem kiválasztani az igazit? Berosálok magamon. Ügyes fiú! Na
de még csak most kezdődik a java! Én, Tom Kaulitz, Anita Smith, egy kis krapek
és egy hercegnő. Érdekes felállás lesz.
24. rész: A vörös rózsa...
-Taplóság volt ránk
nyitnod!
Már a konyhában oktattam
ki Dave-t, aki csak unottan kevergette a teáját.
- Nem akcióztatok, szóval
nem kérek bocsánatot.
- És ha szexeltünk volna?
Mennyire kínos lett volna már.
-Tudod az összefoglalókba
Anita nem úgy tűnt, hogy megadja magát neked. Bár én csak az összevágott
részeket láttam, amit leadtak esténként, de azokban nem igazán engedett közel
magához.
- Pedig épp az
ellenkezője a helyzet. Kicsit megnyílt, napról napra többet tudtam meg róla.
- Ha Te mondod! A többi
csajjal mi a helyzet? A tegnapi részben csak annyit mutattak, hogy Cathrine
eltűnt a fürdőszobádban. Mi történt bent, haver?
-Túl indiszkrét vagy,
barátom. Egyébként, hogy is mondjam, hogy ne tűnjek túl vulgárisnak és
obszcénnek. Kézműves foglalkozáson vett részt. – néhány szó is elég volt, hogy Dave
hozzám hasonlóan kaján nevetésbe törjön ki. – Na de több komolyságot, ember! Ma
eljön a nagy pillanat. Asszonyt választok.
- Helyesbíts drága
spanom. – kezét vállamra tette, és így szólt. – Ágyast, szerelmet, vagy
háziasszonyt választasz?
- Ha azt mondom, hogy
egyikük mind a három funkciótbetölti?
Minek tagadjam, ha így
van? Vagy is így érzek? Mert az biztos, hogy az egyik nő nálam most elnyerte a
top 10-es címet.
Hogy mivel is telt a
napunk hátra levő fele? Különböző sminkesek és fodrászok lepték el a házat,
akik az esti show-ra készítették fel a csajaimat. Hozzám nem kell stylist, én
magam vagyok a divat. Kell ennél több?
Sajnálatomra azért
elkapott egy sminkes pasi, hogy bepúderozza az arcom, hivatkozva arra,
hogy ne csillogjon annyira a búrám a tv képernyőkön. De tudom ám a valós
indokot. Bejöttem neki is, kinek ne jönnék Én be? Amint magamra öltöttem a kis
hacukámat is, nyugisan kiültem cigizni a hinta ágyba. Bárcsak itt lenne most
velem Bill és elmondhatnám, hogy milyen érzések és gondolatok kavarognak
bennem. Attól függetlenül, hogy sokan egy üres fejű pöcsnek gondolnak, még
bennem is dolgoznak az érzelmek, érzések. Büszkén mosolyodok el, ahogy arra
gondolok, Anita kicsit közel engedett magához. A Daniella-val töltött első
szenvedélyes éjszakánk emlékképei még mindig előttem lebegnek, és ahhoz képest,
hogy beterveztem 4 aktust, elég gyalázatosan zártam ezt az 5 napot. Lily
kislányos jellemével még mindig nem barátkoztam meg, de talán már nem is
szükséges ezen rágódnom. Cathrine masszázsa és kézügyessége kivívta a hét
produkciójáért járó díjat, na de hogy ez elegendő legyen ahhoz, hogy
kiválasszam Őt, azt még nem tudom. De várjuk meg a show végét.
- Gyere Tom! Egy két perc
és élő adásban vagyunk.
Csak intettem Dave-nek,
majd elnyomtam a csikket. Gyerünk Tommy fiú. Legyél tökös!
A nappali egy kicsit át
volt rendezve, a kanapék szét lettek volta, és egy kis állvány lett a helyükre
tolva, amin egy szál vörös rózsa feküdt. Basszus! A 23 évem alatt nekem ez az
első alkalom, hogy valakinek rózsát adok. Még pedig vörös rózsát, ami a
szerelem szimbóluma. Te jó ég, ez nagyon komoly. Hol a vészkijárat?
- 3,2,1! És adás. –
kiáltott be valaki.
- Köszöntöm a
televízió képernyői előtt ülő kedves tévénézőket. Elérkezett ez az este is, Tom
Kaulitz – a csajozásairól hírhedt gitáros most életet párját fogja megnevezni.
Néhány perc múlva megérkeznek a lányok is, addig kérdezzük meg magát a
főszereplőt, hogy is érezte magát ezen a héten.
- Minden várakozásomat
felülmúlta ez a show, ebben biztos vagyok. Köszönöm a lehetőséget, egy férfinek
nem minden nap adatik meg egy ilyen lehetőség.
- Kitudnád emelni a
legjobb pillanatot? – Dave ismét a szám elé helyezte a mikrofonját, ezzel is
siettetve a válaszadásom. Ciki lenne, ha azt mondanám, hogy a legjobb perceket
Anita csókjai adták? Nonszensz.
- Csak nézni kellett
minden este az összefoglalókat, és láthatták a kedves nézők, hogy melyik volt a
legemlékezetesebb momentum számomra, számunkra. – okosan tértem ki a válasz
elől, nem?
Dave már nem is kérdezett
többet, megigazította a rikító rózsaszín nyakkendőjét, madj beinvitálta a
szépségeimet. Mondanom sem kell, hogy észveszejtően jól néztek ki, szerintem
ismét olyan arcot vágtam, mint mikor először pillantottam meg őket. Anita is
egy mini koktél ruhát viselt, azt hittem, hogy mentem leteperem és felhagyok a
visszafogott pasi imidzsem-mel. Valaki a kamerák mögül intett, hogy vegyem a
kezembe a rózsát és kezdjem meg a rögtönzött kis beszédeimet. Végig néztem az
arcukon, majd eléjük léptem és bele kezdtem a kis mondókámba. Egyszer volt, hol nem volt…
23. rész: A váratlan vendégek...
Már mellette könyököltem,
mikor nagyokat pislogva pillantott fel rám. Én csak vigyorogtam, mi mást tudtam
volna mondani vagy cselekedni? Szégyenlősen lesütötte szemeit, és úgy bújt
karjaim közé. Jól cselekedtél haver, látja, hogy nem tepered le Őt, hanem
tapintatosan visszafogod magad. Ez talán biztonságot ad neki, hisz rég nem
lehetett már szerencséje egy ilyen pasihoz, aki ölelgeti és meghallgatja. Jajj
Tom, Te csődör!
- Kellemes a
társaságod. Nagyon kellemes.
- Túl finoman
fejezted ki magad, nyugodtan dicsérhetsz! – mindkettőnkből kitört a nevetés, és
ha lehet mondanom, talán csak még jobban hozzám simult.
- Mondhatok valamit?
- Csak nyugodtan.
- Nagyon sok ember
azt gondolja, vagy gondolta mikor még elevenen a köztudatban éltetek, hogy egy
érzéketlen és nagyképű férfi vagy.
- Azóta sok idő
eltelt, megváltoztam – furcsa volt kimondanom is, nemhogy belátnom. De tényleg
megváltozott valami bennem. – Te mit gondoltál rólam akkor?
- Hogy mit
gondoltam? – kérdezte halkan magától, majd állát mellkasomra tette, és úgy
kémlelt. Basszus, megint csak 10cm van köztünk, menj innen, hess hess. – A
barátnőim… hogy is mondjam, hogy ne sértselek meg! Elég radikális nézeteket
vallottak azokról a férfiakról akik éjszakáról éjszakára nőről nőre szállnak.
- De azt mondtad,
hogy Ők vettek rá téged, hogy jelentkezz.
- Adtak neked egy
esélyt – kacsintott rám.
- Majd meghálálom
neki – nem mertem hozzá tenni, hogy akár természetbeni juttatásként. Muhaha.
Még néhány pillanatig
szemeztünk egymással, majd felcsúszott az arcomhoz. A szívem úgy verhetett,
hogy még a mellei is érezték. Ránézett az ajkaimra, majd a szemeimbe, és három
csókot adott a borostás államra.
- Szép álmokat. –
lehelte és legördült rólam, én meg csak teljes extázisban feküdtem, mint valami
rakás szerencsétlenség.
Hátat fordítva átfeküdt
az ágy másik felére, mire ösztönösen mögé húzódtam és jobb karommal körül
fontam a derekát. Nem ugrott el, talán meg sem lepődött. Nem tudom. Kis Tommy nem
rakoncátlankodott, még akkor sem, mikor ágyékomat popsijához érintettem. Úgy
látszik, az évek alatt megszelídítettem.
Korán reggel férfi
hangokra ébredtem. Felismertem Dave haverom hangját, különösképp nem zavart,
hogy itt volt. Az ő háza, az Ő show-ja, azt csinál amit csak akar. Viszont az
bosszantott, hogy felébresztett. Anita a kellően mogorva ábrázatommal
találhatta magát szemben, ahogy lassan nyitogatni kezdte szemeit. Én csak
kelletlenül a fejemre húztam a takaróm, nem akartam, hogy lássa a durca fejem.
- Ne bujkálj! Gyere
elő. Reggel is jó képű vagy.
- De nem eléggé,
mint napközben.
- Gyere elő, még
megfulladsz!- hallottam, ahogy ásított egyet.
Éreztem, amint még jobban
megemelkedett a takaróm és Anita meleg testével lassan felém kerekedik. Csak
adja az ég, hogy véletlen megcsókoljon.
- Kijössz végre?
Vagy összecsikizzelek?
- Inkább kínozz, de
nem megyek ki innen.
Nem is kellett több neki,
eszeveszett gyorsasággal kezdtek ujjai heves simogatásba, alig kaptam levegőt a
folyamatos nevetéstől. Kellemes bizsergés lepte el a testem, főleg amikor a kis
kerekded mellei hozzám préselődtek. Nyami.
- Rendben, megadom
magam!
Azon nyomban fel is
hagyott a kínzásommal, majd aranyos mosollyal az arcán kibújt a takaróm alól.
Nem is gondoltam, hogy ennyi idősen – jó, oké, még nem öreg -, ilyen
gyerekesség szorult belé. De a gyerekei karban tartják.
Arcom fölé hajolt, és egy
rövid puszit nyomott az orrom. Nem bírtam meg állni ezt sem anélkül, hogy ne
nevessek egy jó ízűt, és karjaimmal ne húzzam még inkább közelebb magamhoz.
Most valahogy egyikünk sem jött zavarba attól, hogy majdnem mindenünk összeért.
- És akkor nézzünk
be ebbe a szobába is, a negyedik lányhoz.
Dave hangját vészesen
közelről hallottam. Éreztem, ebből baj lesz. Hirtelen benyitottránk, - mögötte
egy-két kamerás sráccal -, és nekem elöntötte a szar az agyam. Mit képzel, hogy
csak úgy beront ránk? Egyáltalán miért hozott még kamerásokat, ha minden egyes
szoba be van kamerázva? Egyáltalán, én mi a francért kérdezgetek ilyen
hülyeségeket? Miért idegesítem fel magam? Megmondjam a választ? Tudom ciki és
nyálas lesz, de elbaszták a magunk módján meghitt perceket. Anita sem ölel már,
ott ül az ágy másik végében és kényszeredetten mosolyog azokba a – sípszó –
kamerákba. Dave elszúrta a reggelem. Megint durca lettem.
22. Az apró csókok...
Megsajnáltam Őt. De
komolyan. Nem lehetett könnyű az utolsó 4 éve, nem csodálom, hogy ennyire
tartózkodó és félelemmel teli ami a pasikat illeti. Nah de azért van itt Tommy
papa, hogy megvigasztaljon egy árva szívet.
- Ne beszélj így
magadról, nem érdemled meg. Gyere ide, hagy öleljelek meg!
Jó szélesre tártam
karjaim, csupasz mellkasom csak egy kecsegtető ajánlat minden nő számára.
Néhány pillanatig tétovázott – én ha nő lennék, egyből a karjaimba vetném magam
-, majd az a 10 cm távolság is eltűnt közülünk és arcát vállamba
fúrva átölelte a derekam. Észveszejtőn jó érzés volt érezni a meleg testét,
kivételesen most nem jutott semmi csúnya sem az eszembe. De tényleg!
Most sokkal fontosabb,
hogy megbírtam nyugtatni egy kicsit. Bár nem is volt felzaklatva, ez már
részletkérdés.
Szuszogása egyenletessé
vált, talán még el is aludt volna az ölelésemben, de én többet akartam. Több
beszélgetést, több érintést. Épp egy puszit készültem a feje búbjára nyomni,
amikor duzzadt ajkait megéreztem a nyakam ívén. Két pici csók volt csak –
szerintem köszönetképp -, de én máris a fellegekben érzem magam. Fú, ez most
nyálasan hangzott?
- Ezeket miért kaptam?
- Mert jó veled
beszélgetni – vonta meg kicsit vállait, majd elszakadt Tőlem. – Meg jó érzés,
hogy megértesz. Nem sok pasi ilyen előzékeny, nem is tudom, hogy mikor
beszélgettem így utoljára férfival.
Kényszeredetten
elmosolyodtam magam, még jó, hogy nem lát belém, talán csalódna a rengeteg kis
mocskos kép láttán.
- Ha az öcsémet
megismered, máris jobb lesz mint én. Komolyan minta három nő veszett volna el
benne, annyit beszél.
- Inkább Ő szokott
elveszni a nőkben, nem?
Várjunk! Mi ez? Női
logika? Nem vágtam egészen addig a pillanatig amíg meg nem nyalta az ajkait.
- Ááá, Ő csak egy nőben
veszik el, már több mint két éve. Nagyon szeretik egymást.
- Milyen a barátnője? –
ismét visszacsúszott a helyére, én fentről néztem le rá.
- Ha megmasszírozhatlak,
akkor elmondom közben a kis történetüket. Na?
Látványosan ízlelgette az
ajánlatom, majd helyeslően bólintott egyet, és a hasára fordult. Kissé felpezsdült
a testem a látványától, lassan húztam le róla a vékony takarót, popsiját csak
egy kék francia bugyi takarta. Hogy masszírozzam? Csak hajoljak fölé, vagy
térdeljek a csípője köré? Alig jutott időm gondolkodni, hisz fejével felém
fordult, és rám mosolygott. Ösztönösen cselekedtem, és feneke fölé kerekedtem.
Hm… hátsó kapu.
Nem tudtam megfogalmazni,
hogy milyen őrületes volt magam alatt nem csak látni, de hozzá is érni.
Hihetetlenül finoman nyúltam a vállaihoz, talán ilyen gyengéden még semmit sem
csináltam ezekkel a böszme nagy kezekkel. Lassan simítottam végig a lapockáján,
ez a passzos trikó még szebben kiadja az alakját.
- Nem mesélsz, Tom?
- De… de, bocsánat –
szabadkoztam, majd bele kezdtem.
Fogalmam sincs, hogy
értelmes mondatokat alkottam-e, vagy sem, egyszerűen csak a testére, és a
reakciójára voltam képes figyelni. Néha néha hozzá szólt a mondataimhoz de
leginkább csak szuszogott a kényeztetésem hatására. Én – ha tehettem volna-,
már réges rég felgyűrtem volna ezt a vékony anyagot, de ez nem jött volna ki
valami frankón. Azért észreveszed haver, hogy egy nő kevesebb mint egy hét
alatt rávett önkéntelenül is arra, hogy háttérbe szorítsd a szexet? Nem minden
nap találsz egy ilyen nőt, akinél nem csak a szexet hajtod.
- Aranyat ér a kezed – szólt
halkan, mire egy mosoly szaladt végig az arcomon. Sokszor dicsérem én is magam
ilyen szavakkal egy egy szóló után.
- Szeretem megérinteni a
női testet, ennyi az egész.
Észre sem vettem, hogy a
válaszomat követően helyet foglaltam a popsiján. Picit megremegett alattam és
libabőrös is lettek a karjai. Hmm, akkor ez nem csak belőlem váltott ki egy jó
érzést. Ha igazán tökös gyerek lennék, akkor most már tényleg benyúlnék a
trikója alá. Persze, eleinte biztos ellenkezne, de utána úgy is megenyhülne.
Rengeteg nővel volt már dolgom, van tapasztalatom. Viszont Anita esetében nem
akarok ajtóstól – farkastól –
rontani a házba, helyette inkább apró mozdulatokkal ébresztem fel benne a
vágyat. Kapva kaptam az alkalmon, erőt vettem magamon, majd nyakához hajolva egy
hosszú csókot nyomtam a bőrére.
- Thom…
- Css.
Muszáj voltam még inkább
elhalmozni a csókjaimmal, szinte küldetésemnek éreztem. Teste minden érintésem
után megfeszült, de ahogy felsőtestem a hátára engedtem, lassan enyhülni
kezdett. A tarkója vonalát ízlelgetve indultam el végig a gerincén, miközben ujjaimmal
körkörösen a csípőjét masszíroztam. Édesen pihegett, totál biztos voltam benne,
hogy szeretne folytatást, hisz remeg, sóhajtozik, én mégis ellentmondtam a
kísértésnek, és leszálltam róla. Most mondjátok meg csajok! Ügyes voltam, vagy
ügyes voltam? :)
21. rész: Az utolsó 4 éve…
„Köszönöm ezt a napot, nagyon jól éreztem magam veled. : )” Többször is végig
olvastam a szép írását, az a kis mosoly jel csak még inkább felvidított. Hiper
szuper sebességgel fürdöttem le, tiszta boxert kaptam fel, majd még egy kis
parfümöt is fújtam magamra, csak hogy még nyerőbb legyek. Mint egy kis pöcsös
ugrottam be a takaró alá, és felváltva kezdtem el bámulni az órám és a szobám
ajtaját.
Hosszú percek teltek el
így, 21:17-et mutatott már az órám. Biztos még fürdik. Újabb unalmas percek
következtek, 22:03. Még mindig semmi nesz. Talán már a fogát mossa. 22:31,
újabb félóra telt el, már görcs állt a fenekembe is az egy helyben való üléstől.
Talán nem fog jönni? Meg
fog dőlni az eddigi siker sorozatom? Persze, nem ebből a szempontból kellene
néznem, néha háttérbe kellene szorítanom a farkam. Sajnálom haver.
Lassan kikászálódtam a
takarók alól, majd lábujj hegyen Anita szobája felé kezdte somfordálni. Ha Ő
nem jön, akkor megyek Én. Néma csendben nyomtam le a kilincset, reméltem, hogy
nem fog nyikorogni. Ahogy az előszobából beszűrődő gyér világítás az ágyra
vetődött, megláttam, ahogy a párnát ölelve húzza a lóbőrt. Szőke haja arca elé
volt borulva, a takaró a földre csúszva árválkodott. Gondos pasiként gondoltam
ráterítem, nehogy még jobban megfázzon, de ahogy mellé értem, halkan
megszólított.
- Tom?
- Öhm… Nem. –
nevetgéltem kínosan, majd megfogtam a takaró alját, és ráterítettem.
- Mit keresel itt
ilyen későn?
Most mondjam azt, hogy egy
kis szexet? Persze, hogy nem fogom ezt mondani, hülye lennék. Eddigre már
felkapcsolta a kis lámpáját, és felült az ágyában. Ránéztem, és nem tudtam rá
haragudni azért, hogy nem jött át. Annyira szép volt.
- Csak zajokat
hallottam a szobád felől, gondoltam megnézem, hogy minden rendben van-e?!
- Kedves vagy, de
nem történt semmi sem.
Jó-jó, értem én a
célzást. Már takarodok is.
- Akkor én… -kezdtem
el hátrálni. – Szép álmokat!
Ő nem felelt, nem köszönt
el. Talán megsértődött Rám valamiért?
- Nem alszol itt
velem?
- Hogy mi van? –
szinte csak egy ilyen bunkó kérdés és hanglejtés hagyta el a számat, annyira
meglepődtem.
- Persze, ha nem
akarsz, akkor nem kell.
- De, akarok.
Meg se várva az
engedélyét kezdtem el menetelni az ágya másik felére, majd befeküdve mellé
felmosolyogtam Rá. Ő is viszonozta mosolyom, majd lejjebb csúszott az ágyban.
Te Atya világ, milyen közel vagyunk egymáshoz. Innen már csak úgy 10 cm lenne
megcsókolni Őt, és elérni minden kis porcikáját.
- Beszélgetünk? -
láttam a szemeiben, hogy félelemmel kérdezte meg, gondolom azt hitte, hogy
mivel én csak szexelni szoktam a nőkkel, ezért beszélgetni már le sem állok
vele. Hát téved a Drága. : )
- Miért is ne?
- Tudom, hogy
érdekel, mi is van a gyerekek apjával.
- Ha nem szeretnéd,
ne mond el! – pedig basszus, mennyire kíváncsi vagyok arra a balfékre.
- De, megszeretném
osztani veled.
Bele kezdett. Nagy
szerelemnek indult Anita részéről, a pasi szépen szólva kihasználta Őt. 23
évesen találkoztak egymással, eleinte mindkettejüknek lángoló szerelemnek tűnt.
Vagyis Anita később megtudta, hogy a féreg részéről semmiféle érzelem nem volt,
csupán csak Őt vakította el a szerelem. ( Na ezért mondom én, hogy nem igazán
jó szerelmesnek lenni, csak megbolondul tőle az ember. ) Mark – a pöcsfej –
csalta Anitát a háta mögött, akinek vajmi sejtése sem volt az egészről. A srác
két lyukra játszott, egyáltalán nem zavartatta magát. Egy felelőtlen éjszaka
után becsúszott egy gyerek, pontosabban gyerekek. Mark hallani sem akart arról,
hogy Anita megtartsa a kicsiket, de mivel Anita nem vetette el a magzatokat,
Mark szépen elhúzta a csíkot. Örökre lelépett, azzal nem is foglalkozva, hogy
jól beporozta Anitát. Egyedül kellett végig csinálnia a 9 hónapot, persze a
szülei és a testvére mindvégig mellette voltak, de az nem adta meg azt a
biztonságot, amit egy férfi tud nyújtani.
- És azóta egyszer
sem látta Őket?
- Egyetlen egyszer
sem. – csalódott arcán lassan végig folyt egy könnycsepp, de egy pillanatot sem
várva, már le is törölte. – Mióta egyedül hagyott, azóta nem hallottam felőle.
De tudod mit mondok? Kellett nekem ez a csalódás, hogy megerősödjek, és
felnőjek. Már nem sajnálom, hogy Mark nincs velem. Csupán csak az bosszant,
hogy a kicsiknek apa nélkül kell felnőniük
- Nagyon erős nő
vagy, biztos megadsz nekik mindent. Semmiben sem szenvedhetnek hiányt.
- Egy férfit akkor
sem tudok pótolni.
- Azóta volt
valakid? – féltem megkérdezni, de furdalt a kíváncsiság.
- Randizgattam, a
barátnőim nem engedték, hogy besavanyodjak, de semmilyen komoly kapcsolatom nem
volt 4 éve. Tudom, hogy szánalmas, de nem bíztam meg a férfiakban. Így is
akkora lelkiismeret furdalásom volt néha az egyéjszakás kalandok után, hogy
elmondani nem tudom. Mint valami ribanc, úgy éreztem magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése