3.: Játékból lett szerelem... (30-44)

44. rész: Játékból lett szerelem...

Tudjátok, hogy mire vállalkoztam? Kérem szépen, elvállaltam a kis jövevényszobájának kifestését. Bizonyára most hátra hőköltetek és totálisan lesokkolódtatok. De ez az igazság! Egy keresztapának ez is a feladata szerintem. Vagy nem így gondoljátok?

Már Billék kecójában voltunk, öcsém hevesen mutogatva adta elő terveit a gyerekszobát illetően. Ide egy két ruhás szekrény, oda egy lámpa, emide egy kis műanyag játszó ház. Gondoltam magamban, hogy legalább aludni tudjon valahol a kicsi, bár ahogy Bill-t ismerem, még a takaróját is a legnemesebb anyagból fogja varratni és bilijének szegélye is kristályokkal lesz körbe rakva. Jó, egy kicsit túl lőttem a célon, de az biztos, hogy mindent meg fog kapni a pici. Bár én is a legjobbat fogom adni majd a saját gyermekemnek, de a ruháit tekintve az én fiam abszolút lazán lesz öltöztetve, kis kendő a fejére, buggyos nadrág, és egy nagyobb póló. Semmi eget rengető elegancia, csakis a természetes szépség a fontos. Mint amilyen én is vagyok, natural beauty. : )

- Még meg sem dicsértelek ebben a szexi szerelésben.

- Nem kell mondanod, minden pillantásodból tudom, hogy majd leszaggatnád rólam.

Anita nem válaszolt csak megcsókolt. Vadul, éhesen, türelmetlenül és kéjesen. Pont ahogy szeretem.

Hogy milyen ruhadarabra gerjedt rá? Egy egyszerű kantáros – egész felső testemetkiemelő farmer overál volt rajtam. Egy két szexi festék csepp is landolt már a nyakamon és a mellkasomon, de ez egyáltalán nem zavarta az összhangot.

- Anita, ki jössz egy picit segíteni? - nyitott be Gaby a még kezdetlegesen kifestett gyerekszobába.

- Boldogulsz nélkülem is, Tom? – fordult felém mosolyogva a nőm.

- Cica, nélküled soha, szóval beiktatok egy kis pihit.

A lányok már el is hagyták a szobát, mire Bill beljebb került a gyerekszobába és elismerően bólogatva körbe pillantott. Rám nézett, átnyújtotta az üveg sört, majd a padló felé biccentve leültünk.

- Köszi, hogy segítetek!

- Pontosíts Öcsi, helyettetek megcsináljuk – nevetve meghúztam a söröm, majd kicsit elméláztam. Az ilyen csendesnek induló percek mindig komoly témába torkollanak a filmekben is, hát ez nálunk sem volt másként. – Bill, ha festek valamit a falra, akkor elmondod a véleményed?

- Faszt ne rajzolj a gyerekem falára, már most kérlek!

A reakcióm illetve arckifejezésem mindent elárult testvéremnek, hisz fülét farkát behúzva kortyolt ismét sörébe. Én felkeltem a földről, majd az ecsetet a zöld festékbe mártva lassan írni kezdtem a még halvány faldarabra.

- „I wanna marry you” – miután felolvasta, én hátra néztem és próbáltam mindent leolvasni az arcáról. Furcsa mód csak egy apró mosoly volt rajta, se nem hitetlenkedés, se nem döbbenet. Helyettük inkább az a kellemes boldogság ült ki az arcára. – Ez biztos?

Csak ennyi volt a kérdése, az én válaszom sem volt több, mint egy bólintás. Egy olyan bólintás, amiben sok minden volt. Határozottság, elszántság és mindenek előtt komolyság. Ezt akarom, és kész. Komoly magyarázat nincs rá, úgy ébredtem reggel, hogy valami nagy dologgal akarom kifejezni, hogy mit érzek iránta. Láttam ahogy szuszog mellettem és arra gondoltam, hogy egyetlen cipő vagy ruha sem tudja kifejezni, hogy mit érzek iránta. Csak ez, hogy hűséget fogadok iránta ilyen fiatalon és ennyi idő után.

- Tom – hirtelen Anita hangja húzott vissza a realitás talajára, megfordultam mire megpillantottam Őt azzal az édes mosollyal az arcán.

- Azt hiszem én most kimegyek – öcsém csak ennyit mondott, majd behúzta magam mögött az ajtót.

Néztem Anitát, nem mozdultam meg felé, csak Ő lépett közelebb. Valahogy nem így terveztem, hogy a tudtára adom, hisz ez elég egy pancser módja szerintem, de most már nem tudok mit tenni.

- Ez az, amire gondolok?!

- Hát Cica, nincs más választásod, komolyan gondolom  - szét tárt karokkal megmozdultam felé, mire Ő hevesen a nyakamba ugrott. Éreztem, ahogy nyakamon sebesen folynak végig könnyei és hangosan szuszog a fülembe. Nem tudtam, hogy ilyenkor mit illő mondani, egyszerűen csak tartottam a karjaimban és hagytam, hogy örömében hagy sírja ki magát. Azt hiszem, én is elmorzsoltam egy fránya könnycseppet, hisz nem minden nap kéri meg az ember a szerelme kezét.

*

Az elkövetkezendő hónapokban egyszer sem tántorodtam el a döntésemtől, miszerint feleségül akarom venni. Úgy éreztem, hogy életemben először váltott ki egy nő belőlem ilyen heves és őszinte érzéseket, ezt máshogy nem tudom meghálálni neki, csak azzal, hogy elveszem Őt feleségül. Nem volt könnyű dolga Anitának, hisz egy csapodár és léhűtő pasiból néhány hónap leforgása alatt egy szerelemre és kötődésre éhes férfit faragott belőlem, talán önkéntelenül is, hisz egyszer sem akart igazán megváltoztatni, mégis sikerült neki elérnie, hogy egy másik Tom Kaulitz szülessen. Egy olyan férfi, aki már nem tudná elképzelni az életét a szeretett nő nélkül, már nem lenne teljes, ha valaki nem állna az oldalán. Talán a fárasztó és tartalmatlan évek ébresztettek rá arra, hogy milyen jó számítani valakire és tartozni valakihez. Ezt az érzést egyetlen egyéjszakás kaland sem tudja überelni.

Mégis sokszor feltettem magamban a kérdést, miszerint:"Tom, biztos megtudsz maradni mellette életed végéig?"Ciki, nem ciki, de írtam egy listát, amin kendőzetlenül leírtam, hogy mit kaphatok azzal, hogy örök életre veled maradok és mit veszíthetek, ha elhagyom. Nem tagadom, hogy azért egy két gondolat felkerült arra az oldalra is, hogy mit veszíthetek ha örök életre vele maradok, például átbulizott éjszakák, újabb nők, kalandok. De mérlegeltem és az, ami a másik serpenyőjében ült sokkal többet ért nekem. Ezek nem mások voltak mint a valakihez tartozás, az egység élmény és a feltétel nélküli bizalom.

Játékból lett szerelem... Egy egyszerű buliként fogtam fel egy olyan dolgot, amiből remélni sem mertem, hogy egy felelősségteljes és komoly érzés fog kialakulni. Talán csak akkor eszméltem rá arra, hogy a hosszú hónapok alatt mi mindent kaptam tőle, mikor előttem állt egy hófehér csipke ruhában. Nem volt agyonsminkelve, nem viselt eget rengetően mini ruhát, nekem mégis a leggyönyörűbb nő volt a világon. Hogy miért?

Mert azzá tett, amiről titkon mindig is álmodoztam. Egy boldog emberré.

VÉGE

43. rész: Csalódottan, majd feltöltődve…

Meg sem mukkantam a haza felé vezető úton. Emmáék kérdezősködtek az idegen férfiről, de Anita ügyesen terelte a témát, így mire haza értünk, a kicsik már el is felejthették, hogy volt egy kisebb incidens az óvodájukban.

Már a nappaliban ültem, muszáj voltam kicsit magamba nézni. 23 éves fejjel leálltam egy óvodában verekedni. Ez nem csak vicces, de szánalmas is.

Néhány pillanat múlva Anita lehajtott fejjel ült le mellém, majd simogatni kezdte a jobb kézfejem. Biztos csalódott bennem, hisz megígértem neki, hogy nem fogok bele avatkozni a múltját érintő kérdésekbe, de kérdem én, ki nem védte volna meg a szerelmét egy ilyen helyzetben?

- Sajnálom Cica.

- Ne sajnáld. Én voltam a szánalmas.

- Te? Dehogy, butaságokat beszélsz. Természetes, hogy így reagáltál.

- Nem arra értem. Szánalmas vagyok, hogy nem vallottam be a kicsiknek, hogy ki is valójában az a férfi. De egyszerűen nem tudtam. Nem akartam, hogy az apjukról egy ilyen kép maradjon meg.

- Helyesen döntöttél Kicsim – csípőjénél fogva áthúztam magamhoz és karjaimba zártam. – Így volt a leghelyesebb.

- De mi lesz ha évekkel később megakarják majd ismerni Őt?

- Az a jövő zenéje.

Az eddig szomorkás arcára most egy halvány mosoly kúszott.

- Nem áll jól neked ez a fennkölt stílus – ujjaival megtörölte arcára száradt könnyeit, majd combjaival átölelte a derekam. – A délutáni éned jobban bejött.

- A macsó csődör?

- Azaz. Bár feldúlt voltam és ideges, mégis izgató volt téged úgy látni. Úgy látszik, bejönnek a rossz fiúk. Most egy olyan Tom-ra lenne szükségem, akin letudnám vezetni a Mark iránt érzett haragomat.

- Hm, azt hiszem, tudnék segíteni.

- Akkor segíts, kérlek.

Buja mosolya engem nem csak megmosolyogtatott, de fel is izgatott. Úgy érzem, hogy ezen az estén vad szexben lesz részünk ruhaszaggatással, harapdálásokkal, mély nyögésekkel és orbitális orgazmusokkal.

Amint apró popsija alá markoltam és magam alá fordítottam, Ő már készségesen kibújt a pólójából. Éhesen vetettem rá magam melltartóval takart mellkasára, majd háta alá nyúlva kipattintottam azt. Éreztem a csókjain, hogy most vadabb a kelleténél, ujjai is türelmetlenebbül bújtak vékony ingem alá. Minden egyes agysejtem azon dolgozott, hogy a legjobbat tudjam adni neki. Ciki, vagy nem, de én most a szeretkezéssel akartam kifejezni, hogy mennyire szeretem. Értitek Ti ezt?

Ezen az éjszakán tényleg nem finomkodtunk egymással, olyan gyorsan és hirtelen történt minden, hogy még fel sem eszméltem, de Anita már többször is elélvezett alattam. Ziháló lélegzete lassan csillapodott csak, engem is lefárasztott az aktus. Öregednék, vagy mi van?

*

Lassan beköszöntött az ősz Németországba. Már nem lehetett félmeztelen sétálgatni az udvaron, már nem lehetett a szabad ég alatt szeretkezni. Gaby is már terhességének második hónapjában jár, Billt szinte lehetetlenség levakarni róla. Akár egy kisebb neszére is ugrik – bezzeg amikor a karom volt eltörve, Ő csak sokszori kiabálásom után jelent meg. Öcsém ragaszkodott ahhoz, hogy vegyenek fel egy házvezető nőt, de Gaby hallani sem akart róla, mégis Bill akarata érvényesült.

42. rész: A két kis „kakas”...

- Mi a fészkes fenéért bukkantál fel?

- Kérlek! Igazán nem róhatod fel, hogy szükségem van a gyerekeimre.

- Velük Te csak ne foglalkozz, sőt, azt is felejtsd el, hogy egyszer is meghúztad Anitát.

- Hm, az elég nehezen megy -  pár másodpercre lehunyta szemeit, majd megnyalta ajkait. – Gondolom már Te is észre vetted a kis anyajegyet a lábai kö…

- Na ezt most fejezd be – hirtelen megböktem vállainál fogva, mire Ő tajtékozva felém lépett.

- Hozzám mertél nyúlni?

- Hozzád, Te balfasz! – arcomra fölényes mosoly ült, felbőszítettem a marháját.

- Nagy a pofád, kis sztárocskám. Csak azt nem tudom, hogy mire föl. Egyáltalán, Anita mit szeret benned?

- Talán azt, hogy megbízhat bennem? – kétkedve megvakartam az állam. – Vagy azt, hogy nem hagyom el egy kibaszott éjszaka után?

- Azt ne mond, hogy Te vagy a jóság és a hűség minta szobra. Láttam ám, hogy a kis műsorodban majd mindenkit meghúztál.

Gyerünk Tom, erre kell valami frappánssal rákontrázni, hogy végleg feldühödjön.

- Lehet, hogy mindenkivel szexeltem, de nem voltam olyan pancser, hogy teherbe is ejtsem Őket.

Nah itt szakadt el nála az a bizonyos cérna. A hirtelen jött ütéstől hátra estem, mire Ő Rám vetette magát. A franc hitte, hogy mégis verekedésre kerül sor, de ha már itt vagyunk, nem hagyom ki a lehetőséget,  hogy péppé verjem a szemetet. Egy könnyed mozdulattal átgördítettem a testét testemen, igazán nyeszlett egy pasi.

- Tom, Te jó ég! Mark! – hirtelen Anita hangja ütötte meg füleim, ilyen pechet, hogy Ő is eljött a kicsikért.  Nem nekem kellett volna haza vinnem Őket? Most hogy így bele gondolok, a gyerekek egy előre megrendelt ruháját kellett volna elhoznom és nem magukat a kicsiket. Rendben Tom, ügyes fiú vagy! – Mégis, mi a fészkes fenét csináltok? Főleg egy óvoda előtt?

Kérdése után megállt az épp ütni készülő öklöm, picit megemeltem a fejem, átnéztem a kerítésen, és kicsit szégyenkezve realizáltam, hogy két férfi verekedésére tényleg nem a homokozókkal, játszó házakkal övezett terület a legmegfelelőbb.

- Hogy kerülsz ide Cica? – jó próbálkozás a terelés, nem?

- Tom Kaulitz, ez érdekeljen most a legkevésbé. Szállj már le Mark-ról! – nem is láttam még ilyen dühösnek. Felálltam a volt pasijáról, majd hagytam, hogy felrángassa Mark-ot a földről.

- Te is Mark, mégis mit csinálsz itt? Mit képzelsz Te magadról? Azt hiszem, hogy Samantha-n keresztül tisztán és érthetően közöltem, hogy ne merj felbukkanni. Nem akarom a mocskos képed látni azután, hogy magunkra hagytál.

- Hm, az évek alatt szépen kiforrtál, bébi!

Skacok, egy olyan szitu történt ezt követően, amire még álmomban sem mertem gondolni. Anita úgy felképelte Mark-ot mit annak a rendje. Egyáltalán nem döbbentem meg, sőt, büszkén feszítettem és arcomra is egy kárörvendő vigyor ült ki. Ez az én csajom.

Meglátva ezt Anita, fenyegetően rám pillantott, majd vissza Mark-ra.

- Most pedig tűnj el és soha, még eszedbe se jusson, hogy ismét megkeresd a gyerekeim.

- Az apjuk vagyok, jogom van hozzájuk.

- Azt hiszem rosszul hallok – színpadiasan megrázta a fejét Anita, majd még közelebb lépett a férfihez. – Ha úgy gondolod, hogy jogod van hozzájuk, akkor 4 évre visszamenőleg kezdheted utalni a gyermektartást és miegymást. Ha már így a jogokról  és a követelőzésekről beszélünk.

- Tudod, hogy egy fityinget sem fogok adni.

- Na látod, épp ezért tűnj el innen jó messzire, míg bírósági ügyet nem szítok.

Anita arca tisztán tükrözte lelkiállapotát. Feldúlt és zaklatott volna, mellkasa szaporán járt fel s alá, arról nem is beszélve, hogy kezei jéghidegek voltak az idegességtől. Átkulcsolta ujjait az enyéimmel, majd el sem köszönve az óvoda bejárata felé kezdtünk el sietni.

- Veled még számolok ezért – kaptam meg már kicsit halkabban és letörtebben tőle.

41. rész: Szemtől szemben…

Egyik délután ahogy haza értem, épp telefonbeszélgetésen kaptam Anitát. Hangja kicsit feldúlt volt és haraggal teli.

- Tudod nagyon jól Samantha hogy nem érdekelt régen sem, most sem érdekel és a jövőben sem fog. Egyszerűen hidegen hagy az, hogy mit követel és mit nem. Több mint 3 évig felénk sem nézett, most meg még neki áll feljebb és követelőzik? Az pedig abszurdum, hogy felakar keresni bennünket. Sem nekem, sem a kicsiknek nincs szükségünk rá. A gyerekek megvannak bolondulva Tomért, Ő is nagyon szereti Őket, annak ellenére, hogy semmilyen vérszerinti rokonság nincs köztük. Sam, egyszerűen nem akarom, hogy elrontsa Mark ezt az idillt.

Kivert a víz, és felment bennem a pumpa. Az a tetű zaklatni meri őket?

- Cica, mégis mi történt? – meg sem vártam, míg elköszön Samanthától, már be is rontottam a szobába. Ő csak felnézett a hatalmas szemeivel, majd ujjaival csendre intett. Többet már nem is beszélt Markról, elköszönt a barátnőjétől, majd letette.

- Azt a férget most kezdjük el érdekelni.

- Remélem elküldted a jó büdös picsába.

- Mi még nem beszéltünk egymással, Sam-et hívogatja állandóan.

Leültem a kanapéra, majd magamhoz öleltem a testét.

- Nem akarom, hogy felbukkanjon.

- Ne félj, megígérem, hogy lerendezem, ha egy ujjal is hozzátok mer érni.

- Nem bántana, nem arra értettem. Egyszerűen csak nem akarom, hogy felzaklassa a kicsik lelkivilágát az, hogy egy vadidegen férfi az apjukként mutatkozik be.

- Felvegyem a kapcsolatot vele?

- Köszönöm, de nem kell. Ne idegeskedj miattunk.

- Akkor csak még jobban idegeskednék, ha nem tennék semmit sem. Legalább egy kicsit hagy rendezzem át az arcát.

- Tom, igazán nem kell – felsóhajtott és nyakamba fúrta az arcát. Éreztem, hogy lezártnak akarta tekinteni az ügyet, de tudtam magamról, hogy egy hamar nem fogok lenyugodni.

Körülbelül egy hét telt el azóta, hogy Anita beszélt Sammel. Bár előttem semmit sem említett már róla, éreztem, hogy még mindig emészti Mark felbukkanása.

Egyik nap épp a csodajárgányomban tartottam az ovi felé, mikor megpillantotta Benjamin-ékat az előkertben álldogálni. Gyorsan leparkoltam a közeli parkolóban majd beriasztva autómat, hozzájuk siettem. Emma egy óvónő kezét szorongatta, mikor mindketten észrevettek, szinte rohanni kezdtek felém ezzel is maguk mögött hagyva az óvónőt, és egy számomra ismeretlen pasit.

- Hé prücskök, mi a baj?

Emma nem szólalt meg, csak miután mindkettejüket felemeltem, Ő egy pökhendi arckifejezésű pasi felé bökött.

- Azt hiszem, Te vagy Tom Kaulitz.

- Azt hiszem, én meg még nem ismerlek – válaszoltam vissza hanyagul.

- Mark Thomson vagyok, Te pedig az a Tom, aki most a csajom szédít.

- Porszem ment a gépezetbe, haver?  - hát akkor Ő az a híres féreg – Kapj az eszedhez, Anita a volt csajod.

- Hmm. Nem hiszem kis haver. Ami az enyém, azt sosem adom oda másnak.

- Anita nem egy kicseszett tárgy, bár Te ezzel nem igazán foglalkoztál mikor 4 éve a szarban hagytad őket.

- Kérem uraim – még csak most mert megszólalni az óvónő – Ez egy óvoda.

- Kérem, vigye be Benjamint és Emmát, megbeszélni valóm van a kedves úrral – próbáltam minél inkább hangsúlyozni a kedves szót, persze negatív töltettel.

Az óvónő csak értetlenkedve nézett rám, de egy újabb kérő pillantásom után már elvette tőlem a kicsiket, majd maga előtt terelgetve bevezette Őket a bejáraton.

- Örülök, hogy a kicsik nem Rád hasonlítanak!

- Csodálom is, hisz eléggé oda tettem magam azon az éjszakán, már ha érted mire gondolok.

Kaján vigyora csak még jobban felidegesített.

40. rész: Kielégítetlenül…

Picit elkapott a vágy iránta, ahogy kezei csípőmnél befurakodtak hosszú pólóm alá, és lassan, néha meg meg állva kezdett lassú kényeztetésbe. Érintései alatt sem hagyott fel a  nyelves csókjaival, ami talán csak még inkább olaj volt a tűzre. Magamban már el is döntöttem, hogy elég lesz, ha Gaby körül írja Bill arckifejezését, mert hogy én most nem fogok kihagyni Anitával egy alkalmat az is biztos.

Mire észbe kaptam, nadrágom már a bokámnál feküdt, Anita kezei pedig hátamat markolászták. De egyetlen pillanat alatt véget ért minden jó.

- Khm! Induljunk Tom, ne várassuk meg Billéket.

- Hogy mi van? – olyan felajzottan jajveszékelhettem mint egy fába szorult féreg. - Ezt ne csináld, Kicsim.

- Meggondoltam magam – könnyelműen megrántotta a vállait, de én karjainál fogva magamhoz láncoltam majd a falnak döntöttem.

- Hm, máris kemény vagy.

- Tudod, hogy néhány szavaddal már fel tudsz izgatni.

- Este még folytathatjuk.

- Este büntetést fogsz kapni, szóval semmilyen folytatásra ne számíts – nem hitt szavaimban, töretlenül csak mosolygott rám.

- Meglátjuk, hogy mennyire fogsz majd ellenállni nekem – búgta cicásan és nekem dörgölőzött.

- Megőrjítesz!!

Ágyékommal csak még inkább neki toltam a falnak, bal combját felhúztam magamhoz, majd nyakát vad csókokkal kezdtem kényeztetni. Képtelen voltam egyszerűen türtőztetni magam, felizgatott minden egyes kis momentum.

- Hunnye – az idillt az idióta öcsém foszlatta szerteszéjjel – Tom, lecsúszott  a nadrágod.

Egy megfontolt és mély levegőt vettem majd lassan leengedtem Anita lábát a földre.

- Tudom Bill, tudom cseszd ki – még egy aprót felsóhajtottam, majd lehajoltam nadrágomért, és felhúztam magamra.

Már lent ültünk a nappaliba, Bill most megkapja a hideg fürdőt azért, amiért félbe szakította a kis kényeztetésem. Remélem Gaby kellőképp letaglózza a testvérem, én meg majd csak nevethetek a bárgyú ábrázatán.

- Végre Kicsim. Arra gondoltunk, hogy… öhhm, az üdítőt nem hoztad be? – már most érdekes az arcberendezkedése az öcsémnek, milyen lesz még egy perc múlva?

- Mást hoztam, Billcy – Gaby a háta mögül előhúzott egy kis dobozkát, mi Anitával egymásra nézve csak elvigyorodtunk. Most jön csak a show.

Bill értetlenkedve, mégis mosolyogva körbeforgatta a dobozt, majd kicsit szerencsétlenkedve ugyan, de megfosztotta a csomagolástól. Még utoljára Gaby-ra pillantott, majd felnyitotta a fedelet, mire szinte meghűlt. Ajkai egyből szétváltak, szívverése pedig többszörösére ugorhatott.

- Meglepetés Bill! – kicsit kényszeredettre sikeredett Gaby mondata, de a maga módján frankó volt.

- Ez az amire gondolok? – kb.  3 percnyi csend után szólt így.

- Nagyon úgy néz ki, Picim!

- Bazd ki Tom, én leszek apa!!

Talán csak most tudatosult minden ikremben. Láttam azt az őszinte fényt a szemeiben és megnyugodtam. Kezdi felfogni, hogy apa lesz 24 évesen, jószerivel még fiatalon és éretlenül. De ha bele gondolok, hogy én is emelt fővel vállaltam volna el az apa szerepet, - pedig én milliószor gyerekesebb vagyok mint Bill – akkor máris nem furcsa a helyzet.

Késő este már nem indultunk útnak, hagytuk a kicsiket aludni. Tettetett dühömet Anita töretlenül csak egy vigyorral jutalmazta, és még akkor sem vette komolyan a látszólagos mosoly szünetet, amikor én nem hajoltam a jó éjt csókomért, csupán csak makacson ültem mellkasom előtt összefont karokkal.

- Meddig leszel még ilyen durcás elefánt?

- Elefánt? Hát köszönöm, ezt jól megkaptam. Nem tehetek róla, hogy ilyen nagyok a füleim.

- Most konkrétan az elefánt hatalmas ormányáról másra asszociáltam, de ha neked nincs olyan hosszú és vaskos ormányod, ám legyen.

- Hé, tudod milyen nagy – már el is érte, hogy lecsússzak mellé, majd szorosan magamhoz ölelve megcsókoljam őt.

Igazából nem is reméltem, hogy ténylegesen szeretkezni fogunk az éjszaka. Na de gondoltam rajtam ne múljon az öröme. Próbáltunk halkan örömet okozni a másiknak, nem akartuk sem a kicsiket, sem Billéket felkelteni. Bár biztos megünneplik ezt a napot egy hatalmas hancúr partival, már ha egyáltalán lehet még szexelniük. Basszus, kilenc hónap szex nélkül maga a kínszenvedés, jobb is, hogy Billnek lesz gyereke. Én még nem vagyok teljesen felkészülve egy ekkora szünetre. : )

39. rész: Szerepcsere…

Gaby ma akarja elújságolni Billnek, hogy apa lesz. Fogalmam sincs arról, miként is fog majd reagálni a hallottakra, de abban biztos vagyok, hogy én sem fogok mást mondani, csak azt hogy: „ Nincs más hátra öcsi, mint hogy elfogadd, apa lettél.”

Anita már a kicsiket öltöztette, mikor én elfeledkezve magamról bámulni kezdtem Őket. Ámulattal néztem, ahogy Anita a gyerekeihez szól, ahogy velük bánik valami csodálatos. Biztos anya is ennyire óvott bennünket.

- Hé Tom, gyere! Kész vagyunk.

Kicsit mellkason bökött, mire én zavartan kaptam fel a fejem. Szelíden Rám mosolygott, majd lehajolt hozzám és amíg nem fordultak felénk a kicsik, Ő hosszan megcsókolt. Egy kacér vigyorral az arcán végig simított a nyakamon, majd kezét nyújtva segített felállni a kanapéról.

- Mond azt Bill, hogy nem Te főztél, mert ha mégis, akkor visszaugrok a Mekibe!

- Unalmas a szöveged, bátyó – Bill csak maga előtt terelgetve Emmát és Benjamint sétált a nappali felé onnan pedig a konyhába. Amíg Ők Gaby-val az utolsó simításokat végezhették a vacsin, addig én helyet foglaltam a nappalinkban elhelyezett zongoránk előtt. Fogalmam sincs, hogy milyen indíttatásból tettem mindezt, talán csak még jobban beakartam vágódni a csajom előtt. Elnézést, a barátnőm előtt. : )

- Gyere és pattanj ide elém, eljátszok neked valamit – miután helyet foglalt a combjaimon, némán várta, hogy bele kezdjek. Adtam egy pici puszit a nyakára, majd játszani kezdtem a számomra olyan jól ismert dallamot. Emlékszem, ez alatt a dal alatt csak Bill és én voltunk fent a színpadon, ez is szintúgy a mi dalunk volt, mint még számos más. – Na milyen volt, Cica? – kérdésem hallatán hátra pillantott rám.

- Még mindig meglep a kifinomult ujj technikád.

- A szép hangszerekkel mindig finoman bánok – ajkaimat hosszabb ideig a tarkóján hagytam miközben ujjaimat végig futtattam először a mellkasán majd a hasán.

- Szép hangszernek tartasz?

- A legszebbnek.

Kicsi Gabym annyira izgult, hogy egy árva szót sem szólt már a vacsora alatt, ami valljuk be, eléggé  szokatlan, hisz általában be sem áll a szája. Helyette most ujjait tördelgetve ült velünk szemben, néha néha kínosan felkacagva öcsém idióta viccein. Bill Gaby félelméről mit sem tudva vacsorázott, már kíváncsi vagyok a reakciójára.

- Gaby, felvihetem a kicsiket? Nagyon álmosak már.

- Persze, menjetek csak. Hosszú lesz még az este, úgy érzem – lehelte egyre fehéredve Gab, majd Billre pillantott, aki épp egy újabb bor kinyitásával bajoskodott.

- Jó éjt manók! – hallottam, ahogy Anita még halkan elköszönt a gyerekeitől, majd lassan kisétált a vendégszobából. Én a folyosón vártam rá, épp az egyik ajtófélfát támasztottam amikor megpillantott. – Na mi az Te szívtipró?

Tekintetét lassan végig vezette rajtam, majd tükörképemként Ő is felvette ugyanazt a pozitúrát.

- Nem olyan rég bővítettem a  lepke illetve bélyeggyűjteményem. Megnézed?

- Ez kérlek szépen burkolt utalás a szexre?

- Hívd aminek csak akarod, rád bízom.

- Mást bízz rám! – hirtelen pajkos fény csillant meg szemeiben.

- Mit, bébi?

- Az irányítást ma estére – lassan elém libbent, majd egyik combját combjaim közé fúrva felpillantott az arcomra. – Megkapom?

- Bármimet odaadnám, még a szüzességem is, ha meglenne – elmosolyogtam magam,mire Ő jóízűen és harsányan felnevetett.

38. rész: „Jó hogy vagy nekem!” ...

Halkan kérdezte tőlem, miközben mélyen a szemeimbe nézett.

- Miről beszél, Kicsim? – próbáltam magam hülyének tettetni de ahogy láttam az arcán, nem sikerült a kellő hatást elérnem.

- Tudod Te azt nagyon jól – két puha tenyere közé szorította az arcom, és úgy figyelt. Egyszerűen magába bolondít ezzel a nézéssel. Én ujjaimmal körül fontam az arcomon pihenő ujjait, mire Ő lassan végig vezette kezeim a testén és a hasán állapodtunk meg. – Nem vagyok terhes, Tom!

Mintha arcon csaptak volna. Karjaim megmerevedtek dereka körül és csak némán bámultam a hasát. Elvetélt a nőm, a szerelmem. Nem leszek apa, nem kell majd aggódva rohangálnom Anitával a nőgyógyászatra, nem kell majd utónév után kutatnom. Nem lesz gyerekem.

Bizonyára furcsáljátok, hogy mennyire is rosszul érintett ez a hír. Ha mondjuk fél éve ejtettem volna valakit teherbe, az hidegen hagyott volna. Vagy rosszul fogalmazok, nem hagyott volna hidegen, csupán csak nem lett volna bennem ez a büszkeség, és izgatottság mint most is. Vagyis csak volt.

- Annyira sajnálom, Kicsim!

Hirtelen arcomhoz húztam őt, és heves csókokkal próbáltam volna megnyugtatni mire Ő eltolt magától.

- Félre értesz Tom! Nem voltam terhes, az a teszt nem az enyém volt.

- Tessék? – összekuszálódott gondolataimat ez még inkább megbonyolította. - Hisz én láttam.

- Az a tesz Gabyé, csak én vettem meg neki.

- Akkor Bill… Bill lesz az apa, és nem én?

Halványan bólintott, majd mellkasára vont. Némán pihegtem a nyakánál, még képtelen voltam felfogni, hogy nincs úton a kis Kaulitz. De ami talán a legrémisztőbb volt az az, hogy mennyire megviselt ez az érzés.

- Hidd el, nekünk is lesznek majd gyerekeink – két kis puszit nyomott a homlokomra majd felemelte volna a fejem, de én nem engedtem neki. Nem akartam, hogy lássa a gyengeségem. - Hé Tom, nézz rám!

- Nem akarok – makacskodva csak tovább fixíroztam a padlót.

- De én nagyon szeretném – kérlelt halkan, mire én mégis megenyhültem felé. Neki most bármit megtennék.

- Nevetségesen viselkedtem, ugye?

- Miért mondod ezt?

- Nem akartam, hogy ilyennek láss.

- Csalódottnak?

- Valahogy úgy - mélyet szippantottam  finom illatából, majd lágyan megcsókoltam.

- Ennyire szeretted volna a kicsit?

- Igazából nem tudom. Mármint persze hogy szerettem volna, de cseszett nehéz megmagyarázni hogy mit éreztem.

- Valakinek elmondtad?

- Először Georg haveromat hívtam fel - Ő lakik Amerikában -, de a hülyéje még azt sem akarta elhinni, hogy csajom van.

- Csajod? – felhúzott szemöldökkel megcsapta a mellkasom – Egy 27 éves, kétgyerekes anyukát nem igazán szoktak csajnak mondani már.

- Akkor úgy mondom, hogy nőm, asszonyom.

Már nem szólalt meg viccesre sikeredett mondatom után, csupán csak némán fürkészni kezdte a tekintetem. Akarva akaratlanul is, de elmosolyodtam magam, mire ő a jobb fülemhez hajolt és így súgott bele: Jó, hogy vagy nekem.

37. rész: Kiskutya effektus…

- Bill nem is sejti?

- Szerintem nem, bár kapizsgálhatja, hisz most egyáltalán nem volt kedvem az utóbbi napokban a szexhez, pedig szegény annyira be volt mindig gerjedve.

- Ha kiderül, hogy apa lesz kicsit csökkenni fog a gerjedelme, de biztos pozitívan fog rá hatni bár le is lesz döbbenve először. Na de menj és csináld meg gyorsan a tesztet.

- Köszönöm – vette el Anitától a dobozt, majd egy mély sóhaj után belépett a fürdőszobába.

Amíg Gab a fürdőszobában volt, addig Anita a kanapén ülve kezdett el gondolkodni.  Percről perce egyre több, eddig homályos rész kezdett kitisztulni, majd amikor teljesen összeállt számára a kép, arcán egy boldog mosoly futott át.

- Anita! Anita! Anita! 

A nőt Gaby éles hangja húzta vissza a valóságba. A lány szinte kitörte az ajtót, akkora hévvel szaladt ki rajta, hogy barátnője karjaiba ugorva ossza meg vele a boldogságát.

- Terhes vagyok!! Gyerekem lesz!

- Héhé Gabym, pontosíts drága! Gyereketek lesz – Anita kedvesen megsimogatta a lány kézfejét, majd még egyszer gratulálva megölelte Őt. – Te szerinted Bill hogy fog reagálni?

Egy pillanatra elkomorodott Gaby arca.

- Nem tudom – lehelte – De rengeteg alkalommal beszéltünk már a gyerekekről, imádja Őket, szóval nagy baj már nem lehet, ugye?

- Akkor biztos szeretni fogja Őt, ne félj – közelebb ült Anita majd bal kezével megsimogatta a még lapos hasat. – Egyébként Tom azt hihette, hogy én vagyok terhes.

- Hogy micsoda?

- Igen, jól hallod! Biztos megtalálta a tesztet a táskámban, mással nem tudnám magyarázni a viselkedését.

- Furcsa volt?

- Nagyon össze volt zavarodva a drágám – egy pillanatra elmerengett Anita, majd folytatta – Annál is törődőbb volt, mint szokott lenni.

- Előjött belőle a körbeugrálós kiskutya effektus?

- Ne már Gaby! – Anita nevetve megbökte a nő vállát, vicces volt hallania ezt a kifejezést - Igenis édes volt, ahogy folyton kérdezgette, hogy jól vagyok-e! Ez rengeteg számít nekem, hogy tudom, ha mégis terhes lennék akkor  nem hagyna el a kicsivel, hanem velünk maradna.

- Tom sosem hagyná el azokat akiket szeret. Sőt, tudod mit mernék megfogadni? – Anita kérdő tekintetére Ő csak folytatta – Azt, hogy akár már most bevállalna egy gyereket, ha igazán szeretnél.

- Ohh, ne is viccelj. Emma és Benjamin teljes körűen leköt, se energiám se időm nem lenne most egy kicsire. Azt pedig nem szeretném ha kárát látná a pici.

- Várj, Tomot mint egy hatalmas óvodást még nem kalkuláltad bele. 

- Nem mindig viselkedik gyerekesen, nehogy azt hidd – Anita arca egy buja mosolyt rejtegetett – Van, amikor igenis férfi. Nagyon férfi!

- A legextrémebb hely?

- Hé, Tom azt mondta, hogy utáltad ha indiszkrét volt veled. Akkor most te se legyél az.

- Ne csináld már, mi nők vagyunk, nekünk nem ciki ilyenekről beszélni. Ha elmondod, én is elmondom a legfurcsább helyünket Billel.

- A Cadillac leghátsó ülésén egy reggel, mikor kitettük a kicsiket az óvodánál. – itt Anita szemérmesen lesütötte szemeit, bár akkor ott a kocsiban egyáltalán nem volt szemérmes.

- Ne szégyenlősködj. Az még nem is olyan extrém, majd Ti is belejöttök.

- Miért, nektek mi volt?

- Talán a feléneklő kabinja. Igen, talán a pályafutásunk eddigi legextrémebb helye az volt. Eddig.

- Hát nem vagytok kis pályások, az is biztos.

Hangos nevetésüket jól ismert léptek szakították félve.

- Sziasztok csajok. 

Amint beléptem a nappaliba, Gaby és Anita szinte kivirult arccal trécselgetett. Sógorasszony csak sunyin végig nézett rajtam, ismerem ezt a piszkos nézését.

- Gaby kérlek! A csajom előtt ne stírölj.

- Dehogy stíröllek, Te pöcs! – fejen próbált dobni egy párnával, de kár volt kikezdenie a gyorsaságommal és a reflexemmel.

- Most már megyek is Anita, megjött a szép madarad – közelebb csúszott a nőmhöz majd három puszit adtak egymásnak. Tipikus csajok. – Holnap átjöttök vacsira?

- Tom? – érdeklődött először tőlem Anita.

- Odamegyünk cica, ahova csak akarsz.

Miután végre Gaby összeszedelőzködött és még utoljára engem is körbe csókolt, végre kettesben maradtunk Anitával. Ismét kezdett rám telepedni a gyomorgörcs már olyan jól ismert szorongató és kellemetlen érzése. Muszáj voltam inni egy pohár vizet, ezért csak egy gyors csókra telt nekem eddig.

- Tom, idejössz majd egy picit? – hallottam ahogy kedvesen megszólított, majd megjelent a konyhaajtóban. Én még gyorsan ledöntöttem magamba az életmentő folyadékot, majd felé fordulva kikísértem a nappaliba, hogy a kanapéra leülve bele kezdhessen amibe akar. Finom átcsúszott az ölembe mire karjaival átfonta a nyakam. Lassan néztem végig rajta, egy testéhez simuló egybe részes ruha volt rajta, a pocakja még nem gömbölyödött. Tényleg! A nyakamat adnám, hogy most akar beavatni az apaság rejtelmeibe. De én még nem akarom hallani, hogy elmondja. Félek, hogy akaratomon kívül is de ellenségesen viselkednék és megbántanám. Pedig azt akarnám legkevésbé. Szeretem Őt, a fenébe is. – Mit érzel, Tom?

36. rész: Egy nehéz feladat…

Mivel tudtam, hogy Georg haverom érdemleges tanáccsal úgy sem fog tudni ellátni, ezért inkább finoman és udvariasan lekoptattam majd visszaültem a járgányomba. Legszívesebben most betérnék egy bárba, ahol a sárga földig leihatnám magam tanácstalanságomban és tehetetlenségemben, de nem tettem. Már csak abból kifolyólag sem, hogy eszembe jutottak Anitáék, és az, hogy inkább haza megyek. Hozzájuk. Azért ez milyen furcsa! Mikre nem vagyok képes egy nő szerelméért. Nem vadulok, nem nőzök. Nekem már Ő a nőm, csak Ő kell most és senki más.

Mire visszaértem a lakásába, már egyik tücsök sem feküdt Anita mellett a nagy ágyban. Halkan osontam beljebb a hálószobába, nem igazán akartam felébreszteni. Békésen aludt, csak ajkai mozdultak meg néha-néha. A vékony takaró csak épp hogy a csípőjéig felért, én elkalandozva a testén megállapodtam a hasán. Hátborzongató volt a tudat, hogy már lakik ott bent valaki.

- Szia Tom – épp hogy csak felocsúdtam az ábrándozásomból, mire Anita már felülve pislogott Rám kábán.

- Miért van ki a hasad?

- Tessék? – nevetve végig nézett magán.

- Húzd bele a trikód a bugyidba. Még megfázol!

- Tommy, lázad van? – feltérdelt előttem és úgy nyújtózkodott hogy megérintse a homlokom.

- Na, féltelek.

- Engem igazán nem kell féltened – ujjai homlokomról a nyakamra tévedtek, majd karjaival átkarolta azt, és magára húzva visszadőltünk az ágyba. Én mint egy kis ijedt pöcs ugrottam meg, féltem, hogy esetleg megnyomom a hasát. Ő talán ezt nem is vette észre, hisz nadrágom övével volt elfoglalva. Ijedten nézem le rá, ilyen állapotban akar szexelni?

- Nem vagy rosszul, Anita?

- Tom! Kezdesz furcsa lenni! Nyugodj meg, nincs semmi baj, max. ha a nemi vágyat annak nem vesszük.

- Szeretkezni akarsz?

- Várj Tom, várj! – picit kicsúszott alólam és lehunyta szemeit. – Kell néhány másodperc amíg felfogom, hogy mit kérdeztél. – kicsit gúnyosra sikeredett a mondandója.

- Mármint… úgy értem, hogy nem most van női bajod?

Igen, igen, ez kiváló ürügy!

- Nem, még nem jött meg!

Bazd ki, most fordul minden komolyra. Érzem, ahogy a vér lassan kiszáll a fejemből.

- Rosszul vagy Tom? Hirtelen elsápadtál.

- Azt hiszem, hogy a kifőzdei kaja nem volt valami friss.

- Ohh, szegénykém! Kérsz egy kis teát?

Csak bólogattam, mire ő már ki is pattant alólam és a konyhába sietett. Hátra szegtem a fejem, muszáj megnyugodnom.

Mire visszaért kezében egy bögre teával, én már boxerre vetkőzve ültem az ágyában. Óvatosan a combjaimra ült, majd átnyújtotta bögrét. Egyből inni is kezdtem, féltem hogy újabb baromságok fogják elhagyni a szám. Az nem lehet, hogy rájöjjön, tudom az igazságot.

- Bill, Gaby itthon van?

- Nem, egy barátnőjéhez ugrott el!

Másnap muszáj voltam az öcsémmel beszélni, egyszerűen meg kellett osztanom a félelmeim és a gondolataim.

- Hál’ Istennek! Nem szeretném, ha erről a beszélgetésről tudomást szerezne.

- Valami baj történt?  - ijedt ikrem azonnal leült a kanapéra.

- Apa leszek, tesó!

Szinte érezem, ahogy szíve több ütemet is kihagy. Ajkai szétnyíltak a döbbenettől.

- Ezzel ne viccelj!

- Hidd el, sosem viccelnék veled. Ez a hír olyan igaz, minthogy mi ikrek vagyunk.

- Hogy reagáltál mikor elmondta?

- Épp ez az, hogy nem is tőle tudom, csupán csak megtaláltam a dobozát a táskájában.

- Akkor nem is biztos, hogy az övé. Lehet, hogy egy barátnőjének vette.

- Nehogy már Te is ezzel gyere! Georg is ezzel próbált nyugtatni. És ha igaz is lenne, miért nála van?

- Gondolom a barátnője még nem tudta megcsinálni a tesztet. Lehet hogy titkolni akarja a pasija elől.

- A franc tudja, hogy mi van itt. Basszus, ilyen nehéz helyzetben még sosem voltam.

- Ugye nem hagynád el, ha kiderülne, mégis terhes?

- Dehogy hagynám, ne beszélj baromságokat. Szeretem Őt.

- Hát akkor bátyó nincs más hátra, mint hogy lassan kezd feldolgozni a tényt. Apa leszel!

Szinte ólomsúlyként nehezedtek rám szavai. Apa lesz az a nagy ember, akit Tom Kaulitz-nak hívnak. Az a férfi lesz szülő, aki talán még saját magért sem tud felelőséget vállalni. Erre tessék, most egy ilyen hatalmas feladat pottyant az ölembe. Ide már nem lesz elég a nagy dumám, és az egóm. Helyettük olyan erőket kell mozgósítanom magamban, amiket eddig még sosem vetettem be.

- Szia Anita. Végre, hogy el tudtam jönni. – két arcra puszit adott a nőnek, majd táskáját a kanapéra helyezve idegesen téblábolt.

- Gondolom majd megesz az ideg.

- Ne is mond, már két napja a falat kaparom.

35. rész. Kétségbeesve…

Meredten bámultam az üvegasztalon heverő dolgokra, mind ismerősnek hatott, mégis egyetlen darab szinte kiverte nálam a biztosítékot. Annak még nem szabadna ott lennie, az még túl korai lenne, arra még nem vagyok felkészülve!

- Emma! Most jutott eszembe, hogy Bill bácsival kell találkoznom. Ezeket most szépen visszapakoljuk a mami táskájába, visszatesszük a helyére, és nem is mondjuk el anyunak, hogy kutakodtunk a táskájában. Ez lesz a mi kis titkunk, rendben?

Amilyen gyorsan csak tudtam, összerámoltam mindent, majd Emmát bekísérve alvó anyukájához, én elhúztam tőlük a csíkot.

Céltalanul bolyongtam Berlin utcáin, nem akartam beállítani éjszaka Billékhez, még ha azt is füllentettem Emmának. Végül egy kihalt, város széli kis úton állítottam le a motort, majd mobilommal a kezemben, kiszálltam. Az első ember aki egyből eszembe jutott, az Georg barátom volt.

- Ne haragudj haver, hogy ennyi idő után csak most hívlak fel.

- Neked is szia Tom! – könnyed nevetése a vonal végéről nem igazán nyugtatott meg.

- Kibaszott nagy baj van.

- Mi történt?  - az eddig vidám hangja egy pillanat alatt elkomorodott.

- Azt hiszem, hogy teherbe ejtettem egy nőt.

- Hogy micsoda? Annyiszor mondtam már, hogy csak ésszel szórd a magjaid. Ismét sikerült valami utca nőt felcsinálnod?

- Ne beszélj már baromságokat, már nem azok az idők járnak erre felé.

- Talán megtaláltad életed asszonykáját? – ismét poénosra vette a helyzetet. Nem igazán kellett volna.

- Megtaláltam, bazd meg! – néhány másodperces néma csend állt be közénk.

- Te viccelsz Kaulitz!

- Igazat mondok.

- Nah jó, én nagyon sok mindenről lemaradtam, mióta kiutaztam Gustavval ide. Mióta van csajod?

- Arra még emlékszel, hogy Dave haverunk indítani akart egy show-t?

- Igen, emlékszem.

- Annak a shownak végül én letten a fő szereplője, közel 3 hónapja futott főműsor időben.

- És milyen megfontolásból indította?

- Társkereső show-m lett, haver. Először nem vettem komolyan, de cseszd ki, egy olyan nőt találtam magamnak! – szinte még én is meglepődtem a hirtelen jött lelkesedésemtől.

- Várj, kitalálom! Hosszú szőke haj, implantátum a cicikben és az ajkakban, ja és körülbelül 19 éves.

- Te hülyébb lettél, mint voltál. Mi van veled, megártott az amerikai levegő? – agya ment szövege kezdett felhúzni – Anita egy 26 éves, 2 gyerekes anyuka, rövid szőke hajjal, természetes mellekkel és ajkakkal. – ismét hosszú kihagyás a vonal végéről.

- Várj, leülök – unottan egy kavicsba rúgtam, amíg Ő helyet foglalhatott – Most már ülök, mesélj el mindent.

- Egyszerűen beleszerettem. Ezt nem tudom megmagyarázni sem neked, sem magamnak. Olyan dolgokat csinálok, mint még eddig soha. Főzök, ha arra kerül a sor, fürdőket készítek neki, a gyerekeivel hülyére röhögöm magam, neki pedig minden szavát iszom és keresem, hogy miként is kedveskedhetnék neki.

- Orvos látott már?

- Egyszer az életben vegyél már komolyan, de tényleg! Annyi minden történt azóta, hogy szünetel a banda. Olyan sok impulzus ért, hogy egyszerűen képtelen vagyok lépést tartani velük. Erre tessék, még gyerekem is lesz.

- Biztos ez már?

- Egy terhességi tesztből te mire következtetnél? Nem tudom, hogy mi lenne most a legmegfelelőbb lépés.

- Kérdezz rá! – felelte könnyedén. - Lehet, hogy nem is az övé, hanem egy barátnőjének vette.

- Nincs szülni akaró barátnője. Amúgy is, amíg én sem tudom, hogy is álljak ehhez a szituációhoz, addig nem fogok rákérdezni.

- Hát akkor várnod kell. De mesélj, mit érzel most pajti?

- Egy hatalmas káoszt a fejemben. 3 hónapja még naponta jártam sztriptíz bárokba, délig aludtam, majd PS-eztem, és este ismét indult minden elölről. Erre tessék, most  őrületesen szerelmes vagyok egy nőbe, akit 3 hónap után teherbe ejtettem. Imádom a gyerekeit, nem arról van szó. De mi lenne, ha saját gyerekem születne?

34. rész: A 'sokkoló' látvány...

- Szereted, ha a nők játsszák be?

Kérdése el sem jutott az elmémig, csak a lihegését és vadul simogató ujjait éreztem.

- Annyira tudtam, hogy Te is perverz vagy.

- Miből gondoltad, hogy nem? – mikor lejjebb hajolt a nyakamhoz, hogy apró csókokat hintsen rá, én automatikus hunytam le szemeim. –Attól, hogy van két gyerekem, még lehet piszkos a fantáziám.

Mondatait nem cáfolták meg a következő percek eseményei. Nem láttam, csak éreztem, ahogy Anita ujjai ismét rákulcsolódnak férfiasságomon, és néhány perc alatt ismét abba a mámoros, kőkemény állapotba kerített. Az óvszert is Ő húzta rám, mikor karjaimat a fejem két oldalára szorította, már sejtettem, hogy milyen felállást akar. Nem is tévedtem sokat, hisz néhány pillanat múlva megéreztem ahogy lassan rám csúszik, és ismét abba a melegségbe fogad. Ujjait ujjaimba fonta, miközben először lassan és körkörösen, majd picit tempósabban fel s le kezdett mozogni. Gyönyörű testének látványától nem akartam megfosztani magam, ezért kinyitván pilláimat csodálni kezdtem Őt. Kecses nyak, finoman ívelt vállak, keskeny csípő és dús keblek. Olyan dolgok, amiknek a megléte mindig is teljes körűen kielégítette vágyaim az eddigi ágyasaimnál. De most, hogy ismerem Őt, már belátom, hogy a szexen kívül van más értékes dolog is. Önkéntelenül is olyan érzéseket generált bennem az elmúlt hónapokban, amik ráébresztettek valamire. Még pedig arra, hogy életemben először szerelembe estem.

- Még, még, még Tom… - hirtelen visszazökkentem a való világba, az Ő hangja az én – először halkan, majd hangosan ziháló nyögésemmel forrt össze.

- Szer…szeretl… szeretlek!!

Felemelkedtem a rajtam végig cikázó eget rengető érzéstől, csípőjébe markoltam, majd elernyedtem és visszazuhantam az ágyra izzadt testével a testemen. Ugye nem? Mondjátok azt, hogy nem mondtam ki hangosan? Még nem szabadott volna, nem hogy saját magamnak nem, de még Anitának sem.

Szinte még öntudatlanul pihegett a mellkasomon, mikor már nem rajtam, de mellettem feküdt. Én csak meredtem a szoba egyik sötét falára, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy kimondtam. Én -  a hatalmas Tom Kaulitz – most gyengének és érzelmesnek mutattam magam. Mert szerintem aki kimondja ezt a szót, az sebezhetővé válik. Vagy hülyeséget állítok?

Megmozdult. Fejét nyakamba fúrta, jobb karját csípőmre tette. A takaró csak a derekáig ért, mellei a testemhez értek.

- Kimondtad – halkan jelentette ki, éreztem egy kis rejtett boldogságot a hangjában.

- Mit? – próbáltam értetlennek tűnni.

- Ezt ne csináld Tom, nem tudsz jól hazudni – végig simított arcélemen, és megcsókolta az ajkaim. Igaza van.

- Meghallottad?

- Meg – fejét hátra szegve kacagott fel halkan. – És jól esett, nagyon nagyon jól esett.

- Nem tartasz puha pöcsnek?

- Miért tartanálak?

- Mert bevallottam. Aki sokan elárul magáról, az sebezhetővé és… - fogalmam sem volt, hogy is folytassam a kis mondókám, igazán ötletem sem volt, mire is akartam kilyukadni. Az értelmes mondat képzés nem az én asztalom.

- Számomra most váltál igazi férfivé.

Izzadni kezdett a tenyerem, ilyen szavakat még sosem kaptam. Talán mégis bolond voltam, mikor azt mondtam, hogy felesleges ilyen módon kifejezni az érzéseinket? Minden bizonnyal, hisz itt a bizonyíték arra, hogy a kimondott szavaknak mekkora súlyuk van. Az én esetemben mindenképp egy pozitív fordulóponthoz ért az életem. Milyen büszke lesz rám az Öcsim!

Valahogy azóta az éjszaka óta, hogy kimondtam, szeretlek, sokkal másképp viszonyulok Anitához és a szerelmünkhöz. Még tökéletesebb akarok lenni minden nap, csak még jobban el akarom kápráztatni Őt, és bebizonyítani, hogy valóban szeretem és nem csak véletlen nyögtem ki azt a szót.

Tudom, hogy totálisan meg vagytok lepődve a viselkedésemen, és a gondolkodásomon, de higgyétek el, nekem sem könnyű elfogadni ezt a Tomot. Én sosem voltam ilyen érzelgős, egy-két szexet megejtettem a nőkkel és már mentem is tovább. Nem igazán foglalkoztam velük, főleg nem az érzéseikkel. Azzal meg pláne nem, hogy egy komoly kapcsolatot alakítsak ki  velük.

- Tom bácsi! Sminkelj ki úgy, ahogy a mami szokta magát!ű

Emma ezzel az abszurd ötlettel állt elő valamelyik este, mikor épp a nappalijukban tévéztem.

- Hercegnő, a mami nem nézné jó szemmel. Megharagudna Rám emiatt.

- Majd kiharagítom Őt.

Meg sem várta a válaszom, már rohant is Anita kis táskájáért, amiben gondolom egy két pipere cucc lehetett. Emma visszaülvén mellém, nagy vehemenciával öntötte ki a tartalmát az üvegasztalra, ahonnan számomra egy ijesztő dolog mosolygott vissza.

33. rész: A forró éjszaka...

Mire feleszméltem a kábulatból, Anita már övemet bontogatta hevesen, miközben ajkai is hasonló tempóban kényeztették a számat. Reméltem, hogy köntöse alatt már semmilyen fehérnemű sincs, hisz biztos voltam abban, hogy egy koordinált és megfontolt mozdulatsorra már nem lettem volna képes, és kárát látta volna az a szép kis háló inge.

Érzékeim nem is csaltak - ahogy végig pusziltam először a jobb, majd bal kulcscsontját -, lassan oldani kezdtem a gyenge masnit a hasán. Testéről egy szempillantás alatt csúszott le a szatén kis anyag ami csak némán hullott alánk. Totális mámor és forróság lepte el a testem, majd ismerős vérbőséget éreztem az ágyékomban.

Boxer nadrágomba akasztotta a mutató ujját, majd csókolva ajkaim, attól is megszabadított. Azt hiszem, hogy szavakkal képtelen lettem volna kifejezni, mit is vált ki belőlem. Megőrjít, felperzsel és kikészít.

- Sajnálom, hogy eddig várattalak.

Már a felsőtestem dörzsölte egy szivaccsal, miközben én mellkasának dőlve, combjai között feküdtem.

- Erre az érzésre bármeddig képes lettem volna várni.

- Mégis Tom! Sosem erőltetted igazán, még ha már szét is vetett a vágy. Ezt nagyon köszönöm.

- Nem akartam a sokadik lenni, aki csak meghúz egy nőt és tovább áll. – valóban így gondoltam.

- Régen pedig nem vetetted meg ezt az életstílust.

- Akkor csak az kellett az életembe. Most már más – megrántottam a vállam, és köszönetet adtam az égieknek, hogy nem kérdezősködött tovább. Neki még nem mertem volna bevallani azt, ami Bill szerint olyan egyértelmű, hisz csak rám kell nézni, és mindenki látja. Ő vajon észre veszi rajtam?

Megfordultam majd felnéztem szemeibe. Mindig vigyorognak és csillognak, el sem hiszem, hogy állandóan ilyen boldog. Na de azért valljuk be, én váltom ki belőle ezt az örömet, nem más. : )

Már nem igazán szerettem volna áztatni magunkat, inkább alényegre akartam térni. Feltérdeltem combjai között, majd lábait derekam köré fonva felálltam és kilépvén a kádból kisétáltunk a fürdőszobából egyenesen a hálószobájába. Közben nem csókoltuk meg egymást, úgy éreztem, hogy most nem csak engem, de őt is ellepte valamiféle komolyság.

Óvatosan fektettem le az ágy közepére, mikor teste fölé helyezkedtem, Ő kezei közé vette péniszem. Fejem azonnal lehanyatlott egyik vállára majd ahogy lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt, én szédülni kezdtem. Nem is a szexuális izgalomtól, hanem attól a rengeteg érzéstől, gondolattól ami most bennem kavarog. Szeretem ezt a nőt.

Kicsúsztattam magam a tenyerei közül, mire ő megszeppenve nézet rám, attól félve, hogy valamit nem csinált jól. Én csak egy apró puszit nyomtam a homlokára, ezzel is jelezve, hogy nincs semmi baj. Lecsúsztam a hasához, ahol apró csókokkal haladtam a kánaán felé, majd legérzékenyebb pontjának ingerlésére Ő szaporán szuszogni kezdett. Két oldalt combjaiba markoltam, ez nem csak neki élvezetes, hanem nekem is.

- Gyere Tom, kérlek!

Kérlelő szavára én ismét arcánál teremtem. Ő kinyúlt az éjjeliszekrényének egyik fiókjához, majd a benne heverő óvszert bontogatni kezdte a fogával. Ha még egyszer hozzá ért volna a farkamhoz, minden bizonnyal a kezei közé élveztem voltam, ezért kilopva kezei közül a gumit, én magam húztam fel. Ő csak kiszáradt ajkakkal figyelte minden egyes ki mozdulatom, ahogy csípője alá karoltam és belé nyomultam, szinte tüdőjébe rekedt a levegő. Máris megfeszült alattam, de néhány pillanat és érzelmes csók után gyengülni kezdett alattam. Bele kezdtem a szeretgetésbe.

Életemben nem akartam még ennyire tökéletest nyújtani mint most. Minden egyes mozdulatommal ki akartam fejezni, hogy mennyire is szeretem és mennyire is fontos nekem. Csípőmnek lassabb iramot kezdtem el diktálni, azt akartam, hogy hosszan tartson az élvezetünk. Karjaimmal leszorítottam karjait, mire ő csípőmbe kapaszkodott combjaival. Picit felemeltem a fejem, muszáj volt látnom az arcán, hogy mit érez, és milyen reakciókat váltok ki belőle. Talán csak még gyönyörűbb volt mint eddig, duzzadt és kicserepesedett ajkait szaporán nyalogatta, szemhéjai megállíthatatlanul repkedtek. Ujjait felcsúsztatván tarkómra karmolt végig anyakamon, mire én értve a célzást gyorsabbfunkcióra kapcsoltam. Szinte éreztem, hogy minden egyes lökésnél egyre közelebb kerülök az extázishoz, és izmaim megfeszülvén és kidomborodva jelezték, hogy hamarosan már ne fogom bírni ezt az eszeveszett tempót. Már itt volt, már éreztem, rajta is, nem csak rajtam. Még sosem hallottam nőt ilyen hangosan elélvezni, de nem csodálkozom, hisz amilyen intenzitással juttattam el magunkat a csúcsra, csúnya lett volna, ha nem ilyen orgazmus ér el.

- Ez, ez… - pihegte szaporán, immár karjaim között.

- Tudod, hogy nem kellenek a felesleges szavak – nyugtattam, miközben csupasz hátát cirógattam. Hosszú percekig egyikünk sem szólalt meg, mire apró mocorgásra lettem figyelmes majd Anita ajkai a fülem súrolták.

- Megint akarlak.

32. rész: Megtörni látszik a jég…

Azt az éjszakát sosem fogom elfelejteni, halljátok! Kis cicaként dorombolt előttem, mikor végig leheltem csupasz felső testén, Ő szépen ívbe feszült alattam. Komolyan a mellein csüngtem egész  éjszaka, de egyáltalán nem volt ellenére. Hisz ki tudna ellent mondani Tom Kaulitz ajkainak?

Azon az éjszaka nem csak én adtam, hanem Ő. Bódító volt látni, ahogy szája a hasam alját csókolgatja, miközben körmeivel az oldalamon jár fel s alá. Csak egy két centire volt mindig a férfiasságomtól – milyen furcsa, hogy most nem becézem -, talán már meg is akarta volna érinteni, ízlelni, még sem tette. Helyette mindig bohókásan elhúzta a kezét, miközben végig tartotta velem a szemkontaktust. Pedig meg van benne a perverzió, kezd egyre többször kacér, és kéjes mondatokat a fülembe súgni, akár társaságban is. Ami persze engem egyáltalán nem zavar.

- Törpék! A mami milyen virágokat szeret?

Délután 4 óra körül járhat az idő, Anitának ma tovább bent kell maradni a bankban, ezért megígértem neki, hogy  elmegyek a kicsikért.

- Az illatos rózsaszíneket – kurjantott fel Beni, majd lecsapta a lábait az ülésre.

- Hohó, az nagyon fáj a dudúnak. Ilyet többet ne csinálj, mert sírni fog.

- Tom bácsi! A mami még szereti a fehér virágokat is.

- Tényleg?

- Öhöm.

Útba ejtettünk egy kis virágos standot is. Tudom, hogy nyálas és nem is illik hozzám, de megakarom lepni valami hangulatos nyálassággal.

Amint bevásároltam egy kazal virágot, egy autó formájú léggömböt Beninek és egy kis csokrot Emmának, egyből Billék felé vettük az irányt. A gyerekek nem tiltakoztak az ellen, hogy Gabyéknál kell aludniuk, sőt kitörő örömmel fogadták, hogy a késő esti mese nézés is szóba jöhet.

Bill csak egy sunyi vigyorral az arcán kommentálta az esti elképzeléseimet és mikor arról kérdeztem, hogy szerinte Anita le fog-e már velem feküdni, Ő egyből rávágta az igenlő választ.

Haza felé – de furcsa, hogy így hívom -, megálltam még egy étterem előtt is, ahol gyorsan felvettem a már előre megrendelt vacsoránkat. Sajnálom, de professzionális módon még nem tudok főzni. De talán ez az egyetlen hibám. : )

Mikor beléptem a konyhába, rá pillantottam az órámra. Kereken 30 percem van, hogy mindent elrendezzek. Gyertyák, szirmok, forró fürdő.

Épp a fürdőszobában serénykedtem, mikor meghallottam, ahogy a kulcs jellegzetes hanggal az üvegtálban landol. Gyorsan megtöröltem a habos kezem, majd Anita elé siettem, ezzel is megakadályozva, hogy benyisson, és idő előtt szembesüljön az ajándékával.

- A kicsik merre vannak? – vékony kabátját a fogasra akasztotta, majd elém lépvén egy köszöntő csókot adott.

- Elvittem Őket Billékhez erre az éjszakára.

- Erre az éjszakára? – csábosan felhúzta a bal szemöldökét – És én erről miért nem tudok?

- Azért, mert a meglepetéseket nem szokták elmondani előre. De nyugodj meg, jó kezekben vannak, úgy ahogy majd Te is abban leszel.

- Attól félek én csak – nevetve átkarolta a nyakam és ismét forrón megcsókolt.

Tudom, hogy megint cikinek fogtok tartani, de gyomorgörccsel a hasamban és kínos mosollyal az arcomon turkáltam az ételt, Annyira ideges voltam, hogy egy falat sem ment le a torkomon. Már a következő perceken és órákon kattogott az agyam, nem akarok semmit sem elcseszni. Tökéletest akarok nyújtani.

- Szerinted most mi következik? – léptem elé immáron vacsora végén.

- Mosogatás – fancsalodott el.

- Ajj, kis ünneprontó vagy. Egy pillanat alatt készítek neked egy forró fürdőt, nehéz napod lehetett.

- Ezeket pontosan miért is kapom? Vacsora, fürdő? Mit akarsz Te elérni?

- Én sem tudhatom mindenre a választ – pedig dehogy nem tudtam. Szexet végre.

Amint beléptem a fürdőszobába, hiper-szuper sebességgel kezdtem el még csinosítgatni a fürdővizét. Kicsit szórtam a sárga fürdősóból, majd a kékből és a zöldből. Egyszer élünk.

- Kész vagyok, gyere! – amint elhallgattam morgó hangommal, máris meghallottam az övét. Csak a nevemet súgta halkan, majd elém lépett. Mosolyogva eltűrtem egy tincset a szemei elől, majd egy puszit nyomtam a homlokára, ezzel is elbúcsúzva tőle egy kis időre. Mármint amíg csak fürdik. Pedig de szeretném látni, ahogy áztatja a kis hab testét.

Elléptem volna mellőle, de pólómnál fogva nem engedett el. Kérdő tekintetemmel nem is foglalkozva kezdte lehámozni rólam, majd fejemen keresztül lehúzta azt. Láttam, hogy nagyot nyelt a látványomtól mikor mellizmaimba mart, közben bennem egy kis hang kecsegtetően szólalt meg. Ebből szex lesz kisöcsém!

- Mit szeretnél, Cica? – hallani akartam a szájából.

- Egy forró fürdőt és egy még forróbb éjszakát a hálószobámban.

Egyszerűen ledermesztett a tudat, hogy szexelni fogok végre vele.

31. rész: A kis vallomás…

Már mindkét kicsi aludt, mikor búcsúzkodni kezdtünk. Pontosabban csak Anita, de azért én is megölelgettem Billéket, ha esetleg éjszakára nem jönnék haza, akkor még se aludjanak el a Tom féle jó éjt puszi nélkül.

- Várj, segítek felvinni a kicsiket!

Lovagiasságomra Ő csak mosolyogva bólintott, majd engedte, hogy kivegyem karjai közül Emmát és kis karjait nyakam köré fonva fellépcsőzzek vele a lakásukhoz.

Körülbelül 10 percen belül már a saját szobájukban húzták a lóbőrt, miközben Anita az ajtófélfának dőlve hallgatta a szuszogásukat. Én csak mögé léptem, átkaroltam a derekát és államat a jobb vállára hajtottam.

- Örülök, hogy kijössz Gaby-vel és Billel.

- Nagyon kedves emberek. Jó látni, hogy ennyire szeretik egymást.

- Tudod… nekem az öcsém a példaképem.

Hátra pillantott, majd kibújva ölelésemből, becsukta magunk mögött az ajtót. Én eközben már átsétáltam a nappaliba, ahol a kanapén merengve kezdtem ostorozni magam belülről. Ebbe a témába még nem kellene bevezetnem Őt.

- Miért a példaképed? – ahogy mondtam, már a kérdése előtt is megbántam, hogy még csak a kitárulkozás ötlete is megfordult a fejemben. Túlságosan is érzelgős pöcsnek fog gondolni, de hát elmondom, ha már bele kezdtem.

-Azért, hogy megtudja tartani Gaby-t és mindig kitudja fejezni, hogy mit is érez iránta. Én meg parázok, hogy… hogy nem érzed azt, amit én. Hogy nagyon jó veled lenni már most.

Elmosolyodott a monológom végére, és gyengéden megsimogatva az arcom, hosszan és puhán megcsókolt. Nem láttam a szemeiben szánalmat a szerintem gyér szövegem miatt, inkább meg volt hatódva.

- Tudod Tom, az emberek szavak nélkül is értik egymást. Valahogy a te esetedben nem érzem úgy, hogy mindig szavakkal kellene kifejezned, mit is érzel. De még furcsa is lenne, ha egy hét után szerelmet vallanánk egymásnak. Hidd el, nekem is új még ez az egész, rég nem volt részem ilyen kapcsolatban. Ezért mivel Te sem várod el tőlem, hogy ódákat zengjek ilyen hamar az érzéseimről, ezért én sem várom el tőled.

- De Bill állandóan arról tart kis előadásokat, hogy talán szóban a legfontosabb elmondani mit is érzünk.

- Minden ember máshogy igényli a szeretetet. Valaki szóban, valaki a cselekedetekben. Nem erőltetem rád egyiket sem, úgy fogod kifejezni majd magad, ahogy csak tudod. Miattam ne változz meg!

- De én szeretnék megfelelni neked. Eddig egy nő esetében sem akartam más arcom mutatni, de muszáj hogy bírj engem.

Kissé heves reakcióm ismét megmosolyogtatta Őt.

- Csak add önmagad és talán még annál is jobban foglak bírni, mint most kedvellek.

Egy hatalmasat dobbant a szívem. Bírja a fejem, azt, ahogy viselkedem, azt ahogy cselekedem. Az eddigi csajaim szerintem csak a szexek után éreztek így irántam, de Anita már most kedvel.

Karjaival átfonta a derekam hátul, majd lassan felhúzta a pólóm és jó messzire eldobta. Most valahogy nem gerjedtem be már az első pillanatokban, hisz még annyira repkedtem attól a kurva jó érzéstől, hogy ennyire kedvel. Talán csak akkor forrósodott fel a hangulat, mikor szembe ült az ölemben és csókolgatni kezdte a nyakam. Még mindig nem érzek feltétlen bizalmat az esetében, azt, hogy teljesen oda adná magát. De hogy őszinték legyünk, nem zavar! Olyan tempóban fogunk haladni, ahogy csak Ő akarja.

Most tegyünk egy nagy időbeli utazást, mert egy kicsit unalmas lenne ha minden percünkről beszámolnék.  Több mint 1 hónap telt el a találkozásunk óta, azóta ismét visszarázódtunk az eddig megszokott kerékvágásba. Sokszor aludtam náluk, reggelente amíg Anita a reggelit készítette, addig én a kicsiket öltöztettem. Bár Ben eleinte ellenséges volt velem – hogy ne lett volna szegény, ha egy férfi megkörnyékezi az anyukáját-, de ahogy teltek a hetek, az ellenszenve úgy hagyott alább. Bírtam a kiskölköt, amíg én a cipőfűzőjét kötöttem, addig Ő a fejembe kapaszkodott, nehogy elessen. Emma hercegnőről már ne is beszéljünk. Egyik nap, ahogy mentem értük az oviba, behívott a csoportjába, majd minden barátnőjének bemutatatott. Mondanom sem kell, hogy minden szempár ámulattal nézett, a szexi óvó nénikről már nem is beszélve.

Most térjünk át egy kicsit Anitára. Róla eddig keveset beszéltem. Csajok, én komolyan bele vagyok bolondulva. Minden egyes szavába, mozdulatába, porcikájába. Rengeteg időt töltünk együtt, mikor délután haza ér a bankból – banki ügyintéző ám a csajom -, akkor együtt főzünk, gitározunk vagy épp társasjátékozunk. Szóval totálisan olyan dolgokkal ütöm el az időm, amiket két hónapja még messziről kerültem.  Annyira érett nő Anita, mégis annyi gyerekesség van benne. A törpéket egyszerűen szét szeretgeti.

És hogy én velem mit csinál? Állandóan kedvez nekem, néha kacérkodik, néha bújik. Még nem is mondtam, hogy az  egyik éjszaka kicsit többet engedett láttatni magából. Engem teljesen lesokkolt – persze pozitív értelemben -, ahogy egyszer csak feltérdelt előttem, és megfogva vékony trikójának alját, lassan lehúzta magáról. Értitek, a szemem láttára!