5.: A szépséges idegen... (1-10)

1. rész: A kezdet...

Egy lány. Messze a rossz emberektől, a való élettől, magától a civilizációtól. Mégis Ő így érzi jól magát. Egyedül. Bár furcsa egy történet az övé, még sem bánja azt az élethelyzetet, amiben most él. Hisz a világ egy olyan arcát ismerte meg, amiről eddig vajmi sejtése sem volt nagyvárosi lányként. Régen elképzelni sem tudta, hogy a felkelő nap milyen gyönyörű, illetve a lemenő nap milyen vörösen izzik az égen. A csillagokat sem kémlelte még ilyen hosszan, szinte ámulattal nézi minden éjszaka azokat az apró kis gyémántszemeket.

Hogy hol is él Elisabeth? Maga sem tudja, talán egy elvarázsolt kis világban, mert igen, ez az! Egy éden, egy paradicsom, egy olyan hely, ahol nincsenek gonosz emberek. Az összhang és a harmónia uralkodik az egész szigeten. Csupán csak Ő van, és a természet, a maga gyönyörűségével. Teljes összhangban élnek, immáron több mint 5 éve. Hogy ez hogy is lehetséges? Tegyünk egy kis időutazást!

5 évvel ezelőtt az akkor még 12 éves Lis nyaralni indult szüleivel magán repülőgépükön. Élete első repülőútja volt ez, nem is sejtve, hogy talán az utolsó is. Aznap reggel felettébb zabos volt a kislány, édesanyja alig tudta kifésülni derékig érő barna haját, folyton folyvást csak ugrált és megállás nélkül csacsogott. Édesapja csak mosolyogva nézte a felesége és lánya között folyó kisebb harcot, majd megcsóválta a fejét. Lis midig is ilyen természet volt. Eleven, cserfes, mint egy átlagos 12 éves kislány. Mégis volt benne valami különleges, valami értékes, ami ugyan még nem bontakozott ki a kislányban, de már felsejleni látszott égkék szemeiben. Talán a szépsége, okossága, ügyessége? Nem tudjuk.

Repülőgépük délután 5 órakor indult. Lis-t el sem lehetett húzni az ablak mellől, szinte kötelességének érezte, hogy minden percét nyomon kövesse az utazásnak és agyában minden egyes kövér felhőt elraktározzon. Németországból tartottak a Maldív-szigetek egyik ismert szigetvilágához, Male-hoz közel. A szülőkben egy cseppnyi félelem sem volt az utazást illetően, már már megszokott volt számukra a rengeteg utazás. A közel 6 és fél órás út alatt olvastak, kellemesen csevegtek és tervezgették a közel egy hónapos vakációjukat a kedvenc üdülőhelyükön.

Maria – Lis édesanyja álomba szenderült, lánya az ölében ülve olvasta kedvenc könyvét amit még karácsonyra kapott szüleitől. Édesapját elhívta egy pillanatra az egyik utaskísérő, aki csak némán a pilótafülkéhez vezette James-t. Sarah ujjait tördelve adta át a parancsnok üzenetét, miszerint egy kisebb légörvénybe kerültek, és időbe telhet míg kikerülnek belőle. Megkérte, hogy feleségét és gyermekét finoman értesítse és mindannyian vegyék fel a fejük fölött található mentőmellényt. James néhány pillanatig szótlanul állt, eddigi repüléseik során egyszer sem volt ehhez hasonló eset, eddig mindig megúszták vihar nélkül. Félt, hogy gyermekét félelemmel fogja eltölteni a hallottak, mégis muszáj volt közölnie velük.

- Maria, kedvesem! Ébredj! – finoman megrázta a nő testét, aki lassan ugyan, de ébredezni kezdett. James kislányát már átültette a mellette lévő ülésbe.

- Apa, miért kellett elülnöm anyától?

- Kicsim, most figyelj rám! A pilóta megkért bennünket, hogy vegyük fel a mentő mellényeket, illetve öveljük be magunkat.

A lány ijedten hallgatta édesapja szavait, látszólag értette mit kér, mégis félve tett eleget kérésének. Maria és James szavak nélkül megértették egymást, hisz a férfi kétségbeesett  arckifejezése mindent elárult a nő számára. Az évek alatt megtanultak egymás szemeiből olvasni, most sem volt nehéz realizálni a valóságot, vagyis azt, hogy veszélyben vannak.

- Elisabeth, Kicsim, erősen szorítsd magadhoz ezt a csónakot.

- Miért apa, miért? – kérdezte jajveszékelve a lány.

- Ne kérdezősködj, csak fogd kérlek! – férfi a lány karjai közé tuszkolta a még pici négyzet alakú kis csomagot, majd visszaült saját helyére, és ujjait összekulcsolta felesége ujjaival.

Hirtelen egy nagy lökést éreztek egyik oldalról, a gép teste meginogott, majd ismét helyre rázódott.

- Apa, ez mi volt?

- Kincsem, csak egy kis vihar, ne aggódj!

Hogy ne aggódott volna Lis, mikor ismét erősen megrázkódtak, és a világítás is elment néhány pillanatra. Elölről hallották ahogy Sarah kiabál a pilóta fülkébe, ahonnan ideges szavak jönnek válaszul. Fel sem fogták a történteket, úgy érezték magukat mint ha egy amerikai kalandfilmben lettek volna. Ez azonban nem így volt, minden nagyon is valóságosnak tűnt. Egyik pillanatról a másikra kezdett csökkenni a szintkülönbség, látták az ablakon kitekintve, hogy milyen őrületesen nagy sebességgel zuhannak.

- Anya, félek! Félek!

- Nyugodj meg Lis, semmi baj nem lehet! – Maria próbálta megnyugtatni egy szem lányát, azonban még Ő sem hitte el, hogy minden rendben lesz, akkor a lánya hogy hitte volna el?

- Elisabeth, ha valami baj van, a kis csomagon van egy madzag, csak azt kell meghúznod. Utána mássz bele a csónakba és evezz el, amilyen messze csak tudsz!!!

- Ne apa, nem akarom! – szinte önkívületi állapotba jutott a kislány, nehezen kapkodta a levegőt, a torkán akadt minden egyes levegővétel.

- Azt csinálod amit én mondtam. Anyuval megpróbálunk minél hamarabb a víz felszínére jutni és utánad úszni, ne félj!

- Maria, James! Kérem erősen kapaszkodjanak!!! – Sarah parancsra utasító hangja hirtelen elveszett a térben, hisz egy pillanat alatt csapódtak bele a jéghideg óceánba.

Minden olyan gyorsan történt, talán a pillanat tört része alatt. A becsapódás következményeként kettészakadt a kis magángép teste, a roncsok szinte szertehullottak. Lis kiszakadt az ülésből, és a hatalmas nyomás kiszippantotta a roncsok közül. Testéhez erősített kis csónak madzagját kihúzta – úgy ahogy apja kérte. A hirtelen felfújódó csónak egy szempillantás alatt a felszínre húzta a lányt a mélyből, aki szemeit becsukva némán nyelte a sós vizet. Amint kibukkant a kis feje, bele mászott a csónakba és még mindig apja kérését tartva szem előtt evezni kezdett karjaival. Folyamatosan hátra nézett, szinte alig bírt evezni keskeny karjaival, mégis muszáj volt neki, hisz apja úgy parancsolta.

Szemeit marta az óceán sós vize, mégsem érdekelte egy cseppet sem, hisz nem tudott másra koncentrálni, csak arra, hogy meghallja szülei hangját esetleg meglátja Őket, ahogy felé úsznak és akkor Ő majd felsegíti őket a csónakba. De nem így lett. Talán már több száz méterre lehetett a lány, mikor egy éktelenül nagy robaj kíséretében felrobbant a repülőgép és a roncsok több tíz méterre felrepültek a magasba. Ekkor tudta Lis, hogy nincs mit tenni, menekülnie kell. Bár gyávának tartotta magát, mégis egy belső hang arra késztette, hogy mentse az életét, és szabaduljon meg minél hamarabb ettől a helytől, még úgy is, hogy szüleit itt kell hagyni. Talán örökre…

(…)

A lány már kimerült volt. Az a több órás hánykolódás az óceánon nagyon kimerítette a tartalékait. Karjait már nehezen tartotta a csónak egyik kis falán, lábaiba zsibbasztó fájdalom szökött, ajkai ki voltak száradva. De legalább már kezdett hajnalodni, hisz a messze távolban már látta az első napsugarakat. Ez némileg megnyugtatta Őt, hisz az előző éjszaka történései mély nyomot hagytak lelkében.

Lassan és óvatosan ugyan, de felemelkedett kissé a csónakban, hogy szemügyre vegye, merre is lehet. Szeméből kisöpörte nedves tincseit, majd szemei elé téve tenyerét erősen hunyorogva körbe tekintett. A kéklő óceán még mindig ugyanazon arcát mutatta mint órákkal ezelőtt, azonban messze, talán több kilóméterre megpillantotta a szárazföldet. Pálmafák millió szöktek fel a magasba, zöldellő lombkoronájuk kiemelkedett a hófehér homokos talajból. Lis szíve szinte zakatolni kezdett, az eddigi kétségbeesettségét kezdte lassan felváltani az apró öröm, a remény, hogy megmenekült. Karjait evezőként használva szélsebesen kezdte csapkodni a víz felszínét ezzel is elérve, hogy minél hamarabb kiérjen a partra és végre szilárd talaj legyen a lába alatt. Bár vékony kislány volt, mégis az élni akarása és az akaratereje megduplázta az erejét.

Már csak méterek választották el a hófehér talajtól, érezte, hogy egyre sekélyebb lesz a víz majd egyszer csak fent akadt a csónak és tudta, partot ért. Remegő lábakkal tette meg az első lépéseket, óvatosan kikecmergett a gumi hajóból, majd négykézláb kimászott a partra. Szinte összerogyott a kimerültségtől, kis karjai és lábai a mai napra már felmondták a szolgálatot, nem tudnak tovább teljesíteni. Hasáról hátára fordult, majd az égre feltekintve keresztet vetett és így suttogott: Most segíts meg Istenem.

2. rész: A felfedezés...

Talán délután 3 óra lehetett, mikor kicsi Lis ébredezni kezdet. Lábát mosta a jéghideg óceán, testét perzselte a nap forró ereje. Óvatosan maga alá húzta lábait, majd megdörzsölte azokat. Fájdalmasan felnyögött, teljesen el voltak zsibbadva, több horzsolás is volt rajtuk. Kedvenc narancssárga nadrágja foltokban szét volt szakadva, virágos blúza is alig lógott már vékony felsőtestén. Ahogy végig nézett magán és törékeny testén, hirtelen eltört nála a mécses és keserves zokogásba kezdett. Testén olyan sokk lett úrrá, hogy képtelen volt kezelni azt. De hisz egy 12 éves kislány hogy is tudná, mikor még egy felnőtt számára is komoly erőfeszítésbe telik túl tenni magát egy ilyen megrázkódtatáson?

Lis megsaccolni sem tudná meddig sírt magába roskadva, talán egy órát, vagy kettőt, nem tudja. Hosszú ujjaival megtörölte szemeit és felvetette fejét. Amerre csak ellátott mindenhol víz volt, semmi más. Az óceán vize most nyugodt volt és csendes, csak néha néha nyalta meg lábait az óceán egyik hulláma.

Lassan felállt és leporolta a ruhájára száradó homokot. A megroncsolódott csónakot kihúzta a partra, nem igazán szerette volna, ha elvitte volna egy nagyobb hullám. Egészen egy közeli pálmafáig vonta, ahova egy kis madzaggal hozzá is kötözte. Lassan körbe pillantott. Talán még fel sem fogta a felfoghatatlant, azt, hogy egy szigetlakó lett.

Kíváncsisága most felül kerekedett kétségbeesettségén és félelmén, ezért óvakodva ugyan, de felfedező útra indult a szigeten. Először a parton járt fel s alá, még nem igazán mert bemerészkedni a sűrű növényekkel tarkított kisebb dzsungelbe. A nap erősen perzselte a lány hófehér bőrét, érezte, ahogy lassan kezd megfájdulni a feje. Nem is csak a meleg miatt, hanem mert már majd egy napja nem evett és ivott semmit sem. Felsőtestéről levette blúzát, belemártotta a hideg vízbe, majd fejére kötötte azt, hogy ne kapjon hőgutát. Ismét neki vágott felfedezni a sziget minden egyes kis eldugott helyét, immáron a zöldellő sokaságba is belevetette magát. Óvatosan lépkedett, szinte árgus szemekkel vizslatta az indákkal és levelekkel beborított földet, hisz félt, hogy csupasz talpát megsérti valami. Kezeivel finoman eltaszította az arcába lógó ágakat, miközben töretlenül menetelt előre. Fogalma sem volt, hogy hány perce bolyonghatott a hatalmas fák és bokrok között, mikor egyszer csak furcsa fényesség csapta meg szemeit. Még közelebb lépett és akkor realizálta, hogy egyre kevesebb növény állja útját és lassan kiér egy tisztásra, ahol először egy  vízesést majd egy kis házat pillantott meg.

A ház rengeteg cölöpön állt, talán úgy egy méterre emelkedhetett a homokos talaj fölé. A lépcsőt néhány vastagabb farönk szolgáltatta, míg a bungalló már erősebb falakkal volt körülvéve. Lis számára különös volt ez a ház, szinte rejtélyes, hogy is kerülhetett egy lakatlan szigetre egy ilyen gyönyörű kis palota. Vagy talán nem is lakatlan ez a sziget? – tette fel magában a kérdést. Közelebb sétált a házhoz, majd félve fellépcsőzött a kis bungalló előterébe. Néhány fonott karos szék árválkodott egy üveg asztal mellett. Finoman megérintette az előtte tornyosuló fa ajtót, majd beljebb hajtotta és belépett a már első pillantásra is takaros házikóba. Egy hatalmas előtérbe került, ahol kényelmes homokszínű kanapék voltak elhelyezve. Az egyik falon egy hatalmas szekrény is állt, melyen könyvek sokasága roskadt. Elisabeth megállt a szoba közepén, majd körül pillantott. A magas belterű bungallóban volt még egy szint, amire egy szép létrán lehetett felmászni. A földszintről látta, hogy egy hatalmas ágy is van ott, melyen hatalmas takaró árválkodik. Felakart mászni megnézni a kis kuckót, de helyette inkább lent nézett körül. Az egyik sarokban egy hatalmas faláda is állt, melynek felnyitva tetejét temérdek mennyiségű konzervet, száraz tésztát és süteményt pillantott meg. Most már tudta Elisabeth, hogy ebben a házban laknak, hisz ezek a tárgyak és élelmiszerek nem utalhatnak másra. Mikor ismét felkapta a fejét, az egyik polcon megpillantott egy bekeretezett képet. Óvatosan kezei közé fogta. A fotón egy yacht volt, melyen két fiatal fiú állt egymást ölelve. Ezek szerint övéké lehet ez a kis nyaraló …

Lis az elkövetkezendő órákat még felfedezéssel töltötte mind a házban, mind akörül. Bár édesanyja minden egyes alkalommal azt tanította neki, hogy lopni bűn, másokat megkárosítani értékeikben nem helyes, mégis éhsége annyira eluralkodott rajta, hogy a ládában található néhány édes süteményből elvett egy-két darabot és éhes szájjal azonnal felfalta. Már esteledett, mikor Lis kisétált a vízeséshez. Ámulattal nézte a természet ezen csodáját, boldogan merítette bele kis tenyereit, hogy végre tiszta vizet ihasson. Az első korty után újabbakat merített tenyereibe, muszáj volt egész napi szomját oltani. Egy furcsa ötlet futott át az agyán. Megmártózik a kellemes vízben. Körbe tekintett – bár senki sem figyelte ezen a szigeten -, majd megvált ruháitól és szemérmesen a vízbe merészkedett.

Az égen már megjelentek az első csillagok, mikor Lis visszaindult a kis házhoz. Mélyen magában tudta, hogy nem szép dolog elfoglalni más lakhelyét és itt tölteni az éjszakát, de remélte, hogy ezért nem fog Rá senki sem haragudni. Már abban a hatalmas ágyban aludt ott a magasban, mikor valami furcsa érzés lepte el szívét. Most kezdett tudatosulni benne, hogy egyedül van. Hirtelen eszébe jutottak szülei, akik azzal nyugtatták, hogy ne féljen, majd utána úsznak és a csónakban eleveznek a roncsoktól. De nem így lett. Lis-t mindig arra tanították, hogy a végsőkig higgyen és sose adja fel, hisz a remény hal meg utoljára. Igen, így fog tenni, számára szülei szavai nagyon sokat jelentettek régen is és most is. Édesanyja büszke lenne rá, ha tudná, milyen nagy bátorsággal, kitartással és hittel állt ehhez az élethelyzethez. Annyi megválaszolatlan kérdés futott át az agyán, hogy kétségbeesettségében ismét eleredtek könnyei. Egyszerűen nem tudta visszatartani a lomha könnycseppeket, párnáját nagy foltokban áztatták át. A vékony kis takaró alatt imára kulcsolta kezeit és halkan suttogni kezdte azt az imát, amit még édesanyja tanított meg neki. Mi atyánk, aki a mennyekben vagy…

3. rész: Veszekedések hada...

Kanyarodjunk vissza Németországba, immáron 5 évvel később. Él egy férfi, kinek létezése millió lány számára boldogság, öröm. Bill Kaulitz szinte akaratlanul váltotta ki ezt az őrületet a nőkből. Már több mint 10 éve ejti rabul a gyengébbik nem szívét, élvezi ezt a helyzetet, ki ne élvezné, ha mindenki rá vágyna? Mégis, Bill már 1 éve hűséges. Katy-vel egy afterparty-n találkoztak, a lány a bárpultban serénykedett mikor Bill szemet vetett rá. A pletykákkal ellentétben Bill nem annyira félénk és visszahúzódó, mint ahogy azt rengetegen hiszik. Igenis nagy bátorsággal és elszántsággal lépett oda a lányhoz és szólította meg. Katy arcát rövid szőke loknik borították, zöldesen csillogó szemei Bill-t már az első pillanatokban megbabonázták. Attól függetlenül, hogy Bill milyen elszánt volt, mégsem adta ki magát az első időkben. Rengeteg időt töltött a lánnyal, először azt akarta, hogy a nő bontakozzon ki és áruljon el minél többet magáról. Hisz ezzel érezhette, hogy bizalmat szavazhat-e neki, vagy sem. Katy a hónapok alatt bebizonyította, hogy igenis megbízható, így Bill-ben kezdett kialakulni az a vonzalom és bizalom, ami talán a legfontosabb egy kapcsolatban.

Azonban ahogy Bill egyre több mindent mutatott meg magából, Katy mintha nyeregben érezte volna magát. Többet engedett meg magának, talán egy kicsit meg is változott a személyisége. Néha Bill is észre vette, hogy Katy fent hordja az orrát és olyan hangnemet enged meg magának, amit eddig még soha. Bár Tom többször figyelmeztette öccsét, hogy Katy-vel vigyázzon, Ő még sem hallgatott rá. Bill-t valahogy megnyugtatta az a tudat, hogy van mellette egy nő, akire számíthat, vagyis akiről azt hitte, hogy számíthat rá. Már együtt laktak, mikor Katy egyik este óvatosan és finoman tudtára adta Bill-nek, hogy szerinte kapcsolatukat egy eljegyzéssel lehetne még gyönyörűbbé tenni. Bill-nek szinte torkán akadt a szó, nem  tudta igazán, hogy is reagáljon erre a gondolatra. Nem azzal volt a baj, hogy nem tudta volna megfogalmazni az érzéseit, nem. Inkább azzal volt a probléma, hogy nem volt biztos az érzéseiben. Szerette a nőt, jó volt vele együtt lenni, de néha tényleg meginogott a belé vetetett bizalma. Azok a kis apró dolgok néha eloszlatták a rózsaszín felhőt.

Azután a bizonyos este után Katy felettébb csúnyán és igazságtalanul bánt Bill-el. Folyton emlékeztette arra, hogy ő nemet mondott, s érzései nem komolyak irányába. Bár Bill próbálta nyugtatni Katy-t, hogy szereti csupán, csak gyors számára ez a tempó, de Katy minduntalan sértve és megalázva érezte magát. Tom ezt követően még jobban féltette testvérét, hisz tudta, hogy Bill annyira feláldozó típus, hogy eleget tett volna Katy kérésének, csak hogy a nőt boldognak lássa maga mellett. Persze Tom minden erejével elakarta tántorítani Bill-t, hisz érezte, hogy ikre nem szerelmes, vagy nem annyira, hogy megtegyen egy ilyen komoly lépést.

Katy egyik este azt vágta Bill fejéhez, hogy biztos megcsalja, és egy másik nő van a dologban. Bill-t ez a feltételezés olyan erővel lesújtotta, hogy megszólalni sem tudott, nem hogy megvédeni saját magát. Természetesen nem volt szó semmiféle megcsalásról, hisz Bill számára addig a pillanatig egy kapcsolat szent és sérthetetlen volt. De most, hogy a nő kételkedni kezdett benne és a hűségében, Bill is máshogy állt a dolgokhoz. Fájt neki, hogy a lány ennyire kifordult önmagából és hagyta, hogy a féltékenységi rohamai ennyire elfajuljanak. Talán az egyik ilyen vita után sokallt be Bill, mikor azon kapta Katy-t, hogy mobiltelefonjában turkál.

- Na jó, ez már azért sok! – hirtelen kikapta a nő kezei közül telefonját és a kanapéra dobta. – Adtam valaha is okot arra, hogy ne bízz meg bennem?

- Szerinted az, hogy nem akarsz feleségül venni, mit jelent? Nem azt, hogy valami meggátol benne? – a lány hisztérikusan köpte Bill felé a szavakat.

- Igen meggátol valami, de nem az, hogy szeretőm van. Becsüllek és tisztellek annyira, hogy ha lenne is valaki az életemben, akkor bevallanám neked és nem hülyítenélek.

- Pedig úgy érzem, hogy hónapok óta azt teszed.

- Ezt most komolyan mondod, Katy?! Hát megáll az eszem! Nem teszek meg mindent azért, hogy jól érezd magad? Nem érzed azt nap mint nap, hogy jó veled lennem?

- Nekem ez nem elég! – jelentette ki félvállról a nő, majd elsétált Bill mellett és magára csapta a fürdőszoba ajtaját. Bill-en olyan ideg lett úrrá, hogy nem igazán tudta kontrollálni haragját.

- Mi a franc kellene, mond meg?! Az, hogy szerelem nélkül elvegyelek feleségül? Sajnálom, de nekem több idő kell ahhoz, hogy szerelembe essek és kész! Nem erőltetheted Rám magad, azt te sem akarhatod, hogy csak kényszerből házasodjak össze veled.

- Na takarodj innen, Bill Kaulitz! – Katy kilépett a fürdőszobából és olyan ridegséggel a hangjában küldte el barátját közös lakásukból, mint eddig még soha.

Bill egy szót sem szólt, nem is tudott és nem is akart volna. Katy olyan szinten felidegesítette ezzel az állandó követelőzésével, hogy néha már az is megfordult a fejében, hogy szakít a lánnyal, hisz nem tudja teljesíteni a kívánságát. Miért maradjanak együtt, ha egyiküknek sem jó?!?

Bill idegesen dobolt kormányán, miközben egy út kereszteződésben arra várt, hogy végre zöldet kapjon és minél hamarabb bátyjánál lehessen. Tom sosem kedvelte igazán Katy-t, valahogy már a kezdetek óta nem bízott testvére választottjában.

- Hé Öcsi, hát Te meg? – éjszaka 10 óra lehetett mikor Bill megérkezett Tom-hoz.

- Egyszerűen már nem bírom azt a nőt!

- Katy? – engedte be öccsét.

- Ki más lenne.

- Egy sört?

- Nem iszok, vezetek.

- Amilyen feldúlt vagy, ma este már biztos nem fogsz vissza menni hozzá, szóval hozok egy üveggel.

Tom-nak igaza volt, Bill-nek esze ágában sem volt ismét egy újabb fárasztó veszekedést lebonyolítani Katy-vel, aki most bizonyára a barátnőivel trécsel és azt hangoztatja, hogy a férfi nem szereti Őt.

- Tessék – nyújtotta át a behűtött nedűt. – Mesélj!

- Kutatott a mobilomban és én rajta kaptam. Azt mondta, hogy egy szeretőre gyanakszik, aki meggátol engem abban, hogy elvegyem Őt feleségül. Hallottál Te már ekkora baromságot? Egy az, hogy nem is ismer igazán, ha azt hiszi, valakit is megcsalnék; kettő pedig, hogy egyáltalán nem figyel az érzéseimre, arra, hogy én mit akarok és mit nem.

- Szerelmes vagy Te egyáltalán belé?

- Szeretem.

- Az édes kevés. Szerelmes vagy? Igen vagy nem?!

4. rész: A gyanakvás...

A fekete hajú tétovázásából Tom tisztán letudta szűrni a választ.

- Tisztelem és szeretem. A szerelem majd kialakul.

- Ha egy év alatt nem alakult ki, hát akkor ezután sem fog. De nem is bánom, hogy őszinte legyek.

- Ennyire nem bírod?

- Bírnám, ha nem a Te barátnőd lenne. Hozzád egy nyugodt természet illik aki néha visszafog és lecsillapít, nem egy ilyen heves vérmérsékletű mint Ő.

- Ezt ne is folytasd, nem fogom lecserélni egy másik nőre. Ő nem egy rongybaba, akit csak úgy váltogatni lehet.

- Te bezzeg úgy táncolhatsz, ahogy Ő szeretné? Bill, legyen már annyi önbecsülésed, hogy nem maradsz egy rossz kapcsolatban. Nem ezt érdemled.

- Hát mit érdemlek, Tom? – felsóhajtván a fekete hajú csak hátra hajtotta a fejét, majd lehunyta szemeit.

- Menj el nyaralni – vágta rá egyből Tom.

- Egyedül?

- Miért ne? Magad kell, hogy rá jöjj a megoldásra, én már elmondtam a tanácsom, most már csak rajtad a sor, hogy is döntesz.

- És hova mennék? Meg egyáltalán, hogy hagyjalak itt benneteket? Így is csúszásban vagyunk a cd-t illetően.

- Az a 2-3 hét már nem oszt, nem szoroz. Sőt szerintem csak a javadra válna, hisz nem csak kipihennéd magad és újult erővel térnél vissza, de pontot tennél ennek a kapcsolatnak a végére. Szóval nincs apelláta, holnap reggelre lefoglalok egy jegyet a kis bungallónk felé tartó repülőgépre és kész.

- Ott már majd 5 éve nem voltunk. Hogy nézhet az ki? – Bill-t kirázta a hideg, ha csak arra gondolt, hogy a lakatlan szigeten mennyire leamortizálódhatott a kis luxus „viskó”, amiben minden évben nyaraltak szüleivel.

- Majd te szépen kitakarítod, nem esik le a gyűrű az ujjadról.

Az énekes csak remélni tudta, hogy bátyja tanácsa - miszerint utazzon el pár hétre -, meg fogja hozni gyümölcsét s visszatérvén már tiszta fejjel fog a Katy-vel való közös kapcsolatukra gondolni.

Csak néhány óra telt el a két Kaulitz között folyó beszélgetés óta és a fiatalabbik már úton is volt. Egyetlen kisebb táskát vitt magával, számos fürdőnadrág, naptej és trikók sorakoztak benne. Semmilyen elektronikai cikket nem vitt magával, feleslegesnek tartotta, hisz ha magánál hordta volna mobil készülékét, lemerte volna fogadni, hogy állandóan csak bátyjával beszélt volna. Csupán csak egy nagy tömb papír, illetve golyós tollak sokaságát vitte magával, gondolván unalmas perceire, mikor is szavakba foglalhatja érzéseit, gondolatait.

Délután 4 óra lehetett, mire Bill Kaulitz gépe landolt Male-ban. Amint kiszállt a gép fedélzetéből, mélyet szippantott a fővárost körülölelő sós óceán illatából. Arcán egy boldog mosollyal kezébe fogta táskáját s a közeli kikötőbe sietett, ahol már indulásra készen állt az előre rendelt jet-ski-je. Felhajtotta az ülést, betette a vékony táskáját, majd combjain feljebb hajtva virágos fürdőnadrágját, útnak indult.

Még majd’ 5 év eltelte után is tudta a legrövidebb utat a saját maguknak vásárolt lakatlan szigethez. Mikor a kilométereket rótta az óceán hatalmas hullámain, úgy érezte, övé az egész világ és Ő a világ legszabadabb embere. Nincsenek a magánszféráját megsértő paparazzik, sem rajongók, sem egy állandóan civakodó Katy, akitől most egy időre végre nyugalma lesz. Szeretette a nőt, - mint már mondta korábban Tom-nak -, mégis az eszement féltékenykedése szépen lassan kikészíti a kapcsolatukat.

(…)

Lis az aranybarna homokban feküdt, testét égette a késő délutáni napsütés. Lábujjai közé mohón befurakodott az óceán jéghideg vize, a lány mindenesetre szerette érezni a természet ezen kettősségét. Ujjait felemelte, majd megdörgölte szemeit. Lassan, hunyorogva nyitotta fel pilláit mikor ismeretlen robaj kezdte megcsapni füleit. Még sosem hallotta ezt a hangot az elmúlt 5 évben, szinte ismeretlenül hatott számára. Pedig már sok mindent meg kellett élnie itt a szigeten egyedül, mégis ez a hang ismeretlen volt számára.

Gyorsan felpattant, majd magára kapva a bungallóban régen talált hófehér inget, futni kezdett az erdő közepe felé. Hosszú, derékig érő haja teljesen összekócolódott a nagy sietségben, szemei félelmet és ijedtséget tükröztek. Fogalma sem volt arról, hova is bújjon el, végül arra jutott, hogy házának emeletén fog megbújni a hatalmas takaró alatt.

Bill Kaulitz már csak lassan csordogált a part felé, a motort már rég leállította. Ámulattal nézte azt a helyet, amit 5 éve minden nyáron meglátogatott szüleivel és testvérével. Semmit sem változott a hely, ugyanolyan dús növényzet fogadta, mint rég. Már látta lelki szemei előtt, ahogy reggelente egy napágyról fogja végig nézni a napfelkeltét miközben kókusztejet fog szürcsölgetni. Kiskorában imádta az ehhez hasonló élet helyzeteket megelevenítő filmeket, hát most neki is van esélye így élni, még ha csak pár hétre is.

A jet-ski-t nem húzta ki teljesen a homokos partra, helyette kikötötte egy parton heverő hatalmas farönkhöz. Amint megérezte talpa alatta a meleg homokot, már is érezte a megnyugvást. Itt jó helye lesz! Bal kezébe fogta a papucsát, míg másikban a táskáját szorongatta majd útnak indult a sziget belseje felé. Emlékezett rá, hogy nem kell sokat gyalogolnia, maximum 50 métert és máris megpillanthatja a kis házat. Nem is tévedett sokat, egy két perc alatt szemei elé tárult az a csodálatos látvány, amit mindig is imádott. Luxus bungallójuk mögött ott csobogott a természetes vizű forrás ami egy hatalmas barlang mélyéből tört elő. A kis tóban kristály tiszta víz állt, Bill tisztán látta arc képét, ahogy a víztükör fölé hajolt. Visszafordult a ház felé, majd lassú léptekkel megindult feléje. Izgatottsággal a testében tette meg az első lépéseket a lépcső fokokon, majd a tornácon, amit a takaros kis nappali követett.

Már az első pillanatban szemet szúrt valami Bill-nek. Hatalmas frissen szedett csokrok árválkodtak az étkező asztal közepén. Fejét oldalra kapta a ház falain lévő ablakokra, melyeket halvány barack színű függönyök borítottak sűrűn átszőve kagylókból készített füzérekkel. Bill nem tagadja, hogy félelmet keltő érzés futott át a  testén, legfőképp akkor, mikor néhány vizes talpnyomot is felfedezett amik egészen az emeletre feljuttató létráig tartottak.

5. rész: Az ismeretlen lány...

- Hallo, van itt valaki? – rikkantotta el magát a fekete hajú, majd egy óvatos lépést tett hátra a nappaliban, hogy jobban rálásson a nyitott emeletre. – Most azonnal jöjjön elő!

Lis levegőt is alig mert venni a vékony takaró alatt, szinte megrémült az öblös férfi hangtól. Összekuporodva feküdt, lábait vékony karjaival fogta össze. Bill ismét tett egy lépést hátra, mikor megpillantott ágyukon egy hatalmas domborulatot. Torkában gombóc keletkezett a felismeréstől, hogy tényleg van valaki a bungallójukban, aki ha nem elég óvatos, talán még rá is veti magát félelmében.

- Látom, hogy ott van! Bújjon elő, most azonnal!  - néhány másodpercig néma csend honolt a ház falai között, majd egy két pillanaton belül halk, alig hallható sírdogálás csapta meg a férfi fülét.

Azonnal megismerte, hogy ez csak is egy női sírás lehet, ami némiképp megnyugtatta, ezek szerint nem egy férfi őslakossal hozta Őt össze az Ég.

- Kérem bújjon elő és ne féljen! – hangja már némiképp nyugodtabb és csendesebb volt. Halkan megindult a létra felé, óvatosan fellépett egy két fokot, hogy egy szinte kerüljön a lánnyal és láthassa, azonban Ő nem vette le arcáról a leplet. – Ne féljen, már mondtam. Csak látni akarom!

Bill óvatosan megérintette a lány lábát, aki ijedten húzta még inkább maga alá. A férfi érezte, hogy nehéz dolga lesz, mármint ami lányt illeti, de nem ijedt meg a rá váró feladattól.

- Jó rendben! Most lemegyek a földszintre, de kérem bújjon elő, hagy lássam. Én lent fogok ülni a fotelben.

Bill nem is tett másként, helyet foglalt, majd várt. Néhány perc telt el még néma csendben, majd a lány mocorogni kezdett. A férfi felkapván fejét először egy jobb majd egy bal lábat vélt felfedezni ahogy óvatosan másznak lefelé a létrán. Feltűnt egy magas termet, egy hosszú napszítta halvány barna hajkorona és egy édes napbarnított arc.

A férfi kiszáradt ajkakkal nézte, ahogy a lány teljes testével felé fordul abban az egy ingben és fejét leszegve a földet fixírozza. Hosszú combjai felkeltették Bill érdeklődését épp úgy, mint a lány vastag ajkai, és a dús szempillákkal körül font szemei.

- Hát Te ki vagy? – finom hanglejtése nem ijesztette meg Lis-t, még sem válaszolt neki.

Bill felállt a helyéről, majd lassan a lány elé sétált, aki még mindig makacsul a földet pásztázta szemeivel. Orrát hirtelen megcsapta a férfi gyenge parfüm illata, majd az, ahogy egy ujj álla alá fonódik és óvatosan ugyan, de felemeli a fejét. Bill akkor látta először teljesen az arcát és égkék szemeit a lánynak, amik csak úgy világítottak napsütötte bőrén. Elbűvölően szép lány volt, talán úgy 18 éves lehetett. Ártatlan ábrázata és megszeppent arckifejezése pici mosolyt csalt arcára.

- Ne félj tőlem, nem bántalak. Csak mond meg a neved, Hableány!

- Lis… Lis vagyok! – felelte kurtán, el-el kapva tekintetét a férfiről.

- Szép neved van, Lis. Engem Bill-nek hívnak.

- Jó napot!

- Ne magázz, kérlek  - nevetett fel halkan a férfi. – Hisz nem lehet olyan nagy a korkülönbség közöttünk. Hány éves vagy?

Lis-t ez a kérdés elszomorította. Fogalma sincs a korát illetően...

- Nem tudom.

- Nem tudod… - ismételte el magában Bill a lány válaszát, majd átfutott az agyán egy kérdés. – Hogy kerültél ide?

- Lezuhantunk.

- Lezuhantatok?

- Igen. A mama, a papa és én.

- Ők… ők most hol vannak? Itt a szigeten?

- Nem élnek – lehelte halkan a megszeppent lány, mire szemei megteltek könnycseppekkel. Ennyi idő után is ha eszébe jutnak azok a szörnyű pillanatok - mikor végleg el kellett válnia szüleitől -, mindig kiborul.

- Sajnálom -  Bill nem igazán tudta kezelni a hallottakat, és a látottakat. Lis ellépett tőle, majd lekuporodott az egyik fotelbe. A lány combjain teljesen felcsúszott a vékony anyag. Bill tett egy óvatos lépést Lis felé, majd leguggolt elé. – Most 2013-at írunk, július hónap van. Melyik évben születtél?

- 1995. augusztus 1.

- Én hét évvel vagyok idősebb nálad, vagyis még csak hattal, most szeptemberben leszek 24 éves. Szóval tegezz nyugodtan, és ne félj tőlem – Bill Lis karjához nyúlt volna, hogy megsimítsa azt, azonban a lány jobban összehúzta magát. – Jó, nem erőltetem – ült fel egy másik fotelbe a férfi, majd onnan nézte a lányt. – Te itt élsz?

- Igen! 12-13 éves lehettem, mikor nyaralni indultunk a szüleimmel.

- Hogy bírtad ki ennyi ideig egyedül? Bár ez elég buta kérdés, bocsánat – szabadkozott egyből a férfi.

- Nem baj, nem haragszom – Lis lassan a férfire emelte tekintetét. – Sosem éreztem magam egyedül. Talán egyszer, mikor volt egy rémálmom. De utána gyorsan elfelejtettem, és nem is gondoltam rá.

- És mit szoktál itt csinálni?

- Minden könyvet elolvastam, amit  bungallóban találtam.

- Azok az mamáé, mikor itt nyaralunk, mindig egy rakás könyvet hoz magával.

- Sajnálom, hogy elvettem és elolvastam Őket.

- Nem baj, nem azért mondtam! – mosolygott kedvesen a férfi, majd kényelembe helyezte magát. Úgy érzi, kellemes heteknek néz elébe.

6. rész: Az első reggel...

Bill némán hallgatta az egyre inkább kibontakozó Lis-t. Bár a lány nem igazán kérdezett vissza a férfitől, de Bill egyáltalán nem bánta, hogy nem kell az otthoni életéről mesélnie. Ki szerette volna törölni nem csak Katy-t az emlékezetéből, de a sok értelmetlen veszekedést is.

- Nem éhes? – Lis már egy ideje csak némán meredve nézte az óceán hatalmas hullámait, időközben kiültek a partra beszélgetni. – Mármint, nem vagy éhes?

- Egy kicsit, de ne fáradj, keresek valamit a ládikában.

- Megcsinálom én!

A lány azonnal fel is pattant és a bungalló felé sietett. Bill néhány pillanatig csak nézett utána, majd felállt a homokból és a lány után tartott. Szótlanul figyelte, ahogy a lány tesz vesz előtte, ahogy kiemel egy kosárból néhány gyümölcsöt, majd gyorsan pucolni kezdi.

- Szabad kérdeznem?

- Nyugodtan!

- El fogsz küldeni innen?

- Tessék? – Bill-nek furcsán hatott ez a kérdés.

- Mármint, hogy elfoglaltam a házad.

- Dehogy küldelek! Itt maradhatsz, már hogy ne maradhatnál? Én sem leszek egyedül amíg nyaralok és gondolom, neked is jól jön egy kis társaság – kacsintott a férfi.

- Hogy-hogy egyedül jöttél?

- A bátyám küldött el egy kis pihenésre, tudod, mostanában minden összejött otthon.

- Valakivel veszekedtél? – Lis letette a frissen pucolt gyümölcsöket a férfi elé, aki egyet bekapva eszegetni kezdett.

- Tudod, van otthon valaki, akivel már nem olyan jó a kapcsolatom mint régen volt.

- Haragszol rá?

Bill elgondolkodott ezen a kérdésen. Hogy haragszik-e Katy-re? Maga sem tudja, hisz nem csak a nő lehet a hibás, hanem Ő is, hogy kapcsolatuk ilyen szintre süllyedt.

- Magamra is neheztelek, amiért hagytam, hogy ideáig fajuljanak a dolgok.

- Mit jelent az a szó, hogy neheztelni? -  Lis ártatlan arckifejezése megmosolyogtatta Bill-t.

- Neheztelni valakire azt jelenti, hogy egy kicsit dühös vagy rá, mert valami olyat mondott, vagy tett, amit te nem néztél jó szemmel.

- Szóval akkor magadra is dühös vagy, Bill? Ne legyél, biztos nem vagy rossz ember, hisz megengedted, hogy itt maradjak a házadban.

Lis az este folyamán még számtalanszor visszakérdezett egy-egy szó jelentésére. Bill örömmel válaszolt minden kérdésére, valahogy jól esett neki, hogy végre taníthatvalakit, aki szinte csodálva hallgatja és issza szavait. Katy ilyen szempontból teljes ellentétje volt Lis-nek, a férfi ezt már az első este alatt letudta szűrni. Hisz barátnője az utóbbi hetekben, hónapokban már csak kioktatni tudta olyan fölényes hanglejtéssel, amit még életében nem hallott…

Már késő este lehetett, mikor Lis nagyokat ásítozva elnézést kért Bill-től és felment lefeküdni ágyába. A lány bele sem gondolt, hogy a férfi hol fog aludni, de hogy őszinték legyünk, Bill-t sem érdekelte annyira. Elköszönt a lánytól, majd még visszasétált az erdőn keresztül a partra. Jól esett volna egy behűtött hideg sör, amit nyugodtan elkortyolgathatott volna.

Elgondolkodott néhány pillanatra... Szemeit lehunyva pörgette vissza a nap eseményeit, azt, ahogy megpillantja a megszeppent lányt, ahogy hosszú barna combjain megcsillan a késő délutáni napsütés, majd a földönkívülien szép kék szemeibe néz. Lis-t gyönyörű nőnek tartotta, efelől semmi kétsége nem volt. Nem csak külsőleg, de belsőleg is szép volt, ezt már az első beszélgetés alkalmával megjegyezte magának. Talán a naivsága és az ártatlan bája tette Őt még misztikusabbá, attól függetlenül, hogy milyen könnyen megtalálta vele a közös hangot.

Bill Kaulitz egy – két pálmafa közé kifeszített -, függőágyon ébredt. A szél lassan lengette ideiglenes ágyát, amiben valljuk meg, nem volt olyan kényelmes aludni. Amint kinyitotta pilláit, szinte hátra is hőkölt a függőágyon, hisz Lis a testétől úgy 20 centiméterre állhatott.

- Jó reggelt, Bill!

- Neked is Lis. Mióta nézel? – ült fel álmosan a férfi.

- Fogalmam sincs – rántott vállat a lány. – De zavart?

- Hát, korán reggel nem vagyok a legjobb formámban. Ezt nézd el nekem.

- Mosdj meg a barlangban, attól majd felfrissülsz.

- Nem is tudom – vakarta meg a tarkóját a férfi, majd felállt Lis mellé.

Olyan 10-15 centiméter lehetett csak közöttük, a lány gyönyörű magas volt.

- Menj, én is utánad megyek majd, csak szedek néhány kagylót! – ezzel el is szökdelt, majd belegázolt az óceánba és gyors keresgélésbe kezdett a parton. Lis már nem láthatta a férfi pillantásait amik mosolyogtak és olyan sokat mondóak voltak.

(…)

Bill már a kis barlangból feltörő édes vízi forrás felé sétált. Biztos volt benne, hogy a lány nem veszi őt észre, mégis alaposan körülnézett miközben levette fürdő nadrágját és az egyik nagyobb sziklára dobta. Szinte megváltás volt a férfi számára alámerülni a hűs vízben, úszott egy két hosszat, majd a csobogó kicsiny vízesés alá állt, hogy az alázúduló víztömeg jól megdögönyözze vállait.

Elisabeth már dudorászva bandukolt vissza a bungalló felé, mikor megpillantotta a férfit. Elbújt egy nagyobb és termetesebb pálmafa és bokor védelmébe, majd onnan nézte a fürdőző férfit. Háttal állt neki, a lány így végig tudta pásztázni teljes hátát, vállait, felkarjait és csípőjét. Bár Lis még sosem látott ilyen közelről egy férfi testet sem, még sem ijedt meg a látványtól. Sőt, teljesen nyugodtan fogadta amint Bill megfordult és most szemből is szemügyre vehette Őt. A víz csípőjéig ért, teste furcsa V alakban kúszott tovább a víz felszíne alá. Hosszan szuggerálta szemeivel a férfit, Ő még sem vette észre, talán Lis szerencséjére, hisz a nő nem igazán tudta volna kimagyarázni hirtelen megkeményedő mellbimbóit és kiszáradt ajkait.

7. rész: Egy titkos hely...

Lis már a teraszon lévő kis fotelben ült, épp csinosítgatta egyik kagyló nyakláncát. Mikor a távolban megjelent a férfi közeledő alakja, Ő gyorsan megigazította haját, majd szégyenlősen felé nyújtotta a kész ékszert.

- Ezt nekem csináltad?

- Igen, neked! – felelte a lány, mire Bill felkötötte a nyakába.

- Köszönöm szépen, nagyon tetszik! Tényleg jó ötlet volt ez a reggeli fürdőzés, úgy érzem magam, mintha kicseréltek volna.

- Mondtam én – szólt halkan a lány, majd elkapta tekintetét a férfi mellkasáról.

Most jött először zavarba a férfi jelenlétében, talán túl közel volt hozzá. – Én is elmegyek a barlanghoz.

- Rendben, addig én egy kicsit körbenézek a bungallóban, rég nem voltam már itt, hiányzott ez a hely.

Lis csak biccentett fejével, majd sietős léptekkel elviharzott a férfitól. Fogalma sem volt, arról, mi is történik épp a testében. Még sosem volt ez a furcsa, mégis jól eső görcs a gyomrában, még sosem érezte elpirulva magát egy férfi előtt sem. Talán csak a meleg miatt -, gondolta magában, nem is sejtve, hogy a nők ezen reakciói másra utalnak. Nem tudta, vajon elmondja-e Bill-nek, vagy sem, milyen érzések kerítették hatalmába Őt. Talán tudna segíteni, hisz okos férfinek néz ki, még sem volt benne annyi bátorság, hogy visszamenjen a házba és kérdőre vonja állapotáról.

Bill épp a kis emeleten sétált. A hatalmas ágyon szépen be volt vetve a vékony takaró, az ablak előtt itt is virág illetve kagyló füzérek lógtak. A bungallóban fülledt meleg volt, a fiú az ablak kilincshez nyúlt, majd teljesen kitárta azt. Nem is emlékezett rá, hogy innen pont a kis barlanghoz és az édesvízi tavacskához lehet látni. Lis ott fürdőzött, tőle olyan 10-20 méterre arról mit sem sejtve, hogy a férfi zavartan ugyan, mégis szinte tátott ajkakkal vizslatja testét. Pedig elakarta kapni a tekintetét a fiatal lányról, tudta, hogy nem lenne szabad néznie, hisz barátnője van, mégis a percek elteltével túl tett félelmén és visszafordult a nőhöz. Megbabonázva figyelte, ahogy a lány teljesen nyakig merül a hűvös vízben, majd fejét hátra hajtva és haján végig simítva kiemelkedik a habok a közül. Teljes felső testét megcsodálhatta Bill, szemeit szinte mágnesként vonzották a lány apró, kerekded mellei, formás dereka és nyaka vonala.

- Ajjaj Bill, menj innen! – parancsolta magának, azonban lábai már réges rég nem engedelmeskedtek neki.

Remegő ujjakkal simított végig verejtékező homlokán, imádja a női testet, mégis kevés nő képes ilyen gyorsan lázba hozni. Katy teste is gyönyörű, most mégis Lis szűzies domborulatai és mozdulatai teljesen bepörgették. Azon pillanatban le is rogyott az ágyra, amint megérezte azt a feszítő, jól eső érzést az ágyékában. Perverznek és erkölcstelennek érezte magát, amiért megleste a lányt, és nem csak megleste, de el is fantáziált róla. Próbálta nyugtatgatni magát, nem akarta, hogy mire visszaér Lis, Ő még mindig kipirulva üljön az ágyán.

Bill már a nappaliban sétálgatott, mikor meghallotta a lány kellemes dúdolását. Nem szóltak egymáshoz, csupán csak egymásra mosolyogtak és odébb álltak. Lis fellépegetett a létrán, Bill pedig inkább kisétált a homokos partra. A lány látta a férfi távolodó alakját. Levette a tegnapi inget magáról, majd fogott egy kicsi kopottas tükröt és szemérmesen ugyan, de bele-bele pillantott, hogy megnézze felső testét, melleit. Hosszú hajkoronájába egy virág fűzért is bele fűzött, aminek végét egy vékony anyaggal fogta oda hajához. Megnézte még egyszer magát, majd felállt és egy rövid, kicsit szakadt nadrágot és egy csöpke kis anyagot húzott fel magára.

Arcán egy levakarhatatlan vigyor ült, amit ugyan próbált elrejteni, még sem tudott.

Mikor kiért a homokos partra, a férfi már a homokban feküdt, egyik lába behajlítva volt, karjai a feje alatt pihentek. Lis óvatosan oda osont elé, majd elállta a napot.

- Szia!

- Szia Lis! – hunyorgott a férfi, majd felkönyökölt. A lány bohókásan lehuppant mellé a meleg homokba, majd rátekintett.

- Hogy tetszik a hajam?

- Nagyon szép, tetszenek benne a virágok! – biccentett a füzér felé, mire a lány egyből háta mögött termett.

- Befonhatom a hajad?

- Tessék? – egy jó ízű kacagás szaladt ki a férfi száján, megmondani sem tudja, mikor nevetett ilyen jót. – Mármint nyugodtan. Csak meglepett ez a kérdés, nem igazán szokták befonni a hajam.

A lány némán kezdte ujjai közé fogni a selymes hajat, majd ahogy még gyermekkorából emlékezett, lassan fonni kezdte a férfinak.

- Te mi vagy?

- Ezt hogy érted Lis? – tekintett hátra a férfi.

- Mi a munkád, mit dolgozol?

A lány egyszerű kérdésére a férfi nem akarta azt válaszolni, hogy énekes. Nem mintha tagadni akarta volna, egyszerűen csak nem akart visszacsöppen a mindennapok világába, most olyan jó volt attól elszakadni.

- Énekelgetek, mondjuk így.

- Milyen dalokat?

- Épp ami jön, nem különlegesek.

- Énekelj nekem! – kérlelte a lány, majd a befont hajat a férfi vállára tette, aki csak elismerően bólogatva szemlélte a művet.

- Most nincs kedvem, Lis! Majd később!

- Ha énekelsz valamit, akkor megmutatok neked egy helyet!

- Milyen helyet? – érdeklődött meglepetten Bill, majd visszafeküdt a forró homokba.

Lis feltérdelt mellette és kicsiny kezét a férfi kezére csúsztatta. Bill egyből odakapta tekintetét ahol bőrük egymáshoz ért, majd óvatosan elhúzta onnan. Lis közvetlensége néha megijeszti. Vagy nem is jó szó, hogy megijeszti, hisz nem maga a cselekedet a furcsa, hanem az a különleges érzés, amit érez, már csak egy ilyen apró érintéstől is...

8. rész: "Mi ez az érzés?"

- Gyere, odaúszunk!

- Oda kell úszni?

- Igen, de ne félj, többször jártam már ott.

- Menjünk jetski-vel – könyökölt fel a férfi, majd a lányra tekintet.

- Az micsoda?

- Azzal jöttem ide a szigetre, egy kisebb hajó. De nézd, oda kötöttem ki! – Bill odabiccentett a tőlük nem olyan messze ringatózó gépre, majd izgatottan várta a lány reakcióját.

- Ha ez volt az a hangos dolog tegnap délután, akkor én nem megyek. Féltem – a lány lesütött szemekkel vallott színt, tényleg megijedt az ismeretlen hangtól.

- Ha velem vagy, nem kell félned!

Most Bill ragadta kézen a lányt, majd futásnak indult a gép felé. Kioldotta a kisebb kötelet, kidobta a partra, majd nyeregbe is szállt. Lis tanácstalanul és kétkedve méregette az eszközt, nem igazán mert közel menni hozzá. De mikor Bill kinyújtotta felé karjait, Ő félve ugyan, de megmozdult és ahogy előbb a férfit látta, ő is átvette egyik lábát az ülés fölött.

- Karold át a derekam Lis, nem akarom, hogy le ess!

- Erről le tudok esni?

- Csak tedd amit mondtam, és nem lesz semmi baj! Na, Hableány, ne félj!

A Hableány szó megmosolyogtatta Elisabeth-et, aki nem is gondolkodva többet, átkarolta az előtte ülő férfit. Bill lassan lesandított a forró testét átölelő karokra, majd beindította a gépet.

- Merre kell mennünk, Lis?

- Jobbra! Majdnem meg kell kerülni a szigetet.

- Akkor indulás, és kapaszkodj mindig!

Elisabeth kezdeti félelme lassan kezdett tova szállni, ahogy teste és lelke átvette a szabadság érzését. Hatalmasakat kuncogott Bill háta mögött, aki néha-néha egyik kezével megfogta Lis karját ezzel is nyugtatva Őt, bár ez az út végére már feleslegesnek tűnt, hisz Lis teljesen felszabadult.

Nem utazhattak sokat, talán úgy öt-hat percet, mikor Lis jelezte, hogy álljanak meg. Óvatosan leszálltak a jetski-ről, majd Lis meg sem várva hogy a srác kikösse azt, futni kezdett kéz a kézben vele. Bill nevetve szedte a métereket. A sziget ezen részén még tényleg nem járt. Itt nem voltak hatalmas bozótok, indák, helyette majd mindent hófehér homok fedett.

- Megérkeztünk! – lihegett hangosan a lány, majd térdre borult a fáradtságtól, arcán mégis örömteli mosoly volt látható.

- Ez valami csodaszép! És ebben lehet fürdeni? – érdeklődött Bill, miközben a kis sziklás mélyedéshez lépett. Egy kisebb lyuk tátongott ott, amit egy dús növényzettel beszőtt helyről érkező ér táplált. Lehajolt, majd belenyúlt és meglepetten vette tudomásul a víz kellemes hőfokát.

- Gyere, üljünk bele!

Mire Lis kiejtette ezen szavakat, már bele is ereszkedett a vízbe. Bill kisvártatva ugyan, de követte a lányt, aki kiemelkedvén a víz alól, megrázta a haját. Bill-nek azonnal szemet ütöttek a fiatal lány átnedvesedett hófehér pólóján átütő feszes mellei és kemény mellbimbói. Nagyot nyelt, mire Lis ismét alá merült, majd kibukkant tőle nem olyan messzire.

- Mi a baj? - érdeklődött kedvesen.

- Semmi, csak gondolkozom!

- És min?

- Hogy milyen jó itt lenni!

- Nekem is jó itt lenni veled! – az a gyerekes hév, amivel Lis megölelte Bill-t, teljesen váratlanul érte  a férfit, hisz az előbb még csak messziről csodált mellei most szorosan csupasz mellkasához préselődtek.

- Lis, Lis… - picit eltolta a nőt. – Túl közvetlen vagy néha! Ami persze nem baj, csak... - Bill fúlva kereste a megfelelő szavakat -, az ember nem tudja, hogy is reagáljon az ilyen helyzetekre.

- Mit jelent az a szó, hogy közvetlen?

Bill arcán átfutott egy apró mosoly. Ha a lány nem tudja ezen szó jelentését, akkor hogy is sejtené, hogy mennyire feltudja pörgetni a férfiakat?

- Közvetlennek lenni azt jelenti, hogy minden emberrel nyitott vagy, gyorsan megtalálod a közös hangot velük és nem zavarnak a testi dolgok kimutatása, ölelések, puszik.

- Téged zavarnak?

- Nem, csak furcsa hogy … de mindegy, hagyjuk is – Bill ujjaival megsimította a lány arcélét, mire Ő látványosan megremegett előtte.

A lány érezte a zsigereiben, hogy ismét egy olyan érzés kerítette hatalmába, mint reggel, mikor meglátta a férfit. Zsibbadt és bizsergett.

- Bill, kérdezhetek valamit?

- Nyugodtan!

- Miért bizsergek ha hozzám érsz és én rád gondolok?

Ha a férfi épp evett-ivott volna valamit, biztos félre nyelt volna a kérdés hallatán. Nem számított egy ilyen nyílt kérdésre. Úgy érzi, muszáj lesz majd nyugodt körülmények között kielemeznie a lány kérdését.

- Tudod Lis… az emberi test, hogy is mondjam – vakarta meg finoman a nyakát. - Szereti, ha hozzáérnek, különösen ha a másik nem teszi azt. A nő szereti ha a férfi megsimogatja és a férfi is szereti, ha kölcsönösen jót adnak neki.

- Akkor most Te is azt érzed, amit én? – a lány közelebb úszott hozzá, és végig simított  egészen a hasáig. Az énekes ijedten hőkölt hátra, ha nem tudná, hogy Lis milyen naiv, még azt hinné, hogy direkt ingerli Őt.

- Igen… igen azt! De ezt nem szabad!

- Miért nem?

- Mert… mert nekem van egy bar… - de nem fejezte be a mondatát. Nem akarta, hogy a lány  tudomást szerezzen Katy-ről. – Jól esett Lis, köszönöm!

- Szólj máskor is és megsimogatlak még!

A lány bohókásan felhúzta az orrát, majd lehunyva szemeit élvezni kezdte a bőrét perzselő napsugarakat. Ez idő alatt a mellette ülő férfi kiszáradt ajkakkal és kaparó torokkal meredt előre. Mi ez az érzés?

9. rész: A második nap...

A délután folyamán már nem volt hasonló „incidens”. Mindketten a parton feküdtek, Lis a hasán, Bill a hátán. A lány már hosszú órák óta aludt, azonban az énekes szemére nem jött álom, pedig nem is lett volna jobb, mint a lemenő nap fényében elaludni. Mégis Elisabeth mondatai és gesztusai nem engedték álomba merülni Bill-t. Ez alatt a majd’ egy nap alatt is olyan sok minden történt vele a szigeten, hogy képtelen átlátni gondolatain. Először is, ahogy megjelent Lis az emeletről lelépkedve. Teljesen elbűvölte Őt a lány, ezt nem akarta tagadni, még saját magának sem. A szépsége mellett volt még valami lenyűgöző benne. Talán az ártatlansága és a naivitása.

Bár a férfinek sosem a hiszékeny libák jöttek be a való életben, most mégis Lis tiszta és bájos természete teljesen leveszi a lábáról. Ellentétben Katy-vel, aki mindig is egy határozott, céltudatos nő volt. Nem igazán nézte jó szemmel, ha valaki kioktatta, esetleg megmagyarázott neki valamit. Igen, ez volt a legszembeötlőbb különbség Bill számára, hogy Lis engedi, hogy tanítsák és terelgessék, míg Katy teljes akaratával ellene van minden nemű kontrollnak. És, hogy a férfi most melyik női hozzáállást részesíti előnyben? Fél bevallani, de Lis-ét.

(…)

- Velem alszol, Bill? – a lány már a lépcső tetejéről hajolt le a nappaliban ülő férfihez, aki zavartan kapta fel a fejét.

- Tessék? Bocsánat, nem figyeltem!

- Szeretnél mellettem aludni?

- Ha szabad, akkor igen!

Nem telhetett bele tíz percbe sem, a férfi már egy szál boxerben feküdt a nagy pólós lány mellett. Bill felismerte Tom egyik itt hagyott pólóját, el kellett ismernie, remekül állt Lis-en!

- Látod mennyi csillag van? – a lány felmutatott az ablakra, majd Bill-re pillantott.

- Gyönyörű… és Te minden este ezt nézheted! - szólt halkan a fiú, majd eltűnődött néhány pillanatra. - Lis, nem hiányzik a normális élet? –suttogta, miközben felkönyökölt a lomhán pislogó lány mellett.

- Nem tudom, milyen is lenne egy normális élet. Nekem ez számít normálisnak!

- De nem szeretnél mondjuk iskolába járni, barátnőket szerezni, vásárolgatni?

- Tudod Bill, szeretek itt lenni, itt minden olyan jó! De milyen ott kint? Milyen a világ?

- Hogy milyen a világ? Nagyon sokszor gonosz! De rengeteg szép pillanat van, amit neked is muszáj megélned!

Bill hangja Lis számára ismeretlen elszántsággal volt telve, a férfi egy kósza gondolatként eljátszott azzal az ötlettel, mi lenne, ha a lányt haza vinné magával, ha kiszakadhatna ebből az 5 éves börtönből? Mert ez egy kalitka, még ha a lány nem is érzi annak!

Már nem sokáig beszélgették, Bill még mesélt a külvilágról é Lis csodálkozva is hallgatta volna, ha nem ragadtak volna le szemeit. Bill-t megmosolyogtatta a látvány, ahogy a nő mindkét kezét feje alá téve szunnyadt mellette.

Kora reggel a sziget fölött felkúszó nap első sugarai ébresztették Lis-t! Érezte a résnyire nyitva hagyott ablakon keresztül beáramló sós illatot, a növények virágainak édes ízét. Ezek azok, amikről semmi pénzért sem mondana le. A férfit fel nem keltve fordult át a másik oldalára, mikor is furcsaságra lett figyelmes. Ijedten méregette a számára ismeretlen dolgot, majd Bill vállát simogatva keltegetni kezdte Őt.

- Bill, Bill!!! Van valami a takaród alatt!

- Tessék? – álmos hangja alig hallatszódott.

- Valami van a lábaidnál – szinte fogait szívva súgta a lány, ijedtében nem mert hangosan beszélni.

Bill-t nem lepte el a Liséhez hasonló félelem. A takarón pihenő kezét végig simította teste felett és mosolyogva konstatálta, hogy Lis félelme alaptalan és csak a teste játszik vele kora reggel.

- Ne félj, nincs semmi veszélyes a takaróm alatt!

- De én látom, teljesen kicsúcsosodik.

- Hableány, aludj még egy kicsit vissza, majd napközben megbeszéljük mit is láttál! – Bill próbálta volna ismét kényelembe helyezni megfáradt testét, de Lis kérdései nem hagyták nyugton aludni.

- Mond el, tudni akarom!

- Lis, kérlek!

- Ha nem mondod el, akkor megnézem! – a férfi csukott szemekkel kacagott fel a lány kijelentésén, vicces lenne, ha Lis csak úgy se szó se beszéd bekukkantana a vékony anyag alá. A férfi nem is törődve Lis szavaival feküdt tovább, de mikor egy apró meleg tenyeret érzett férfiasságára tapadni, szinte kipattantak szemei.

- Jézusom, Lis!

- Nem mondtad el, hogy mi az...

- Lis, nem tehetsz meg mindent, ami épp eszedbe jut! Nem így működik az életben! - a férfi hangja zaklatottsággal és egy cseppnyi izgalommal volt fűszerezve.

- De kértelek, hogy mond el, még sem tetted! - a lány sértettsége mellett néminemű szomorúságot is érzett, hisz nem akarta a férfit így felzaklatni. Kiült az ágy szélére, majd felhúzva térdeit, átkulcsolta azokat.

- Sajnálom Lis, igazad van! Sok mindent nem tudsz még, persze, hogy kíváncsi vagy! Gyere bújj vissza és elmondok mindent!

A nő tétován ugyan, de ismét befészkelte magát a vékony anyag alá, majd Bill felé fordulva várta a férfi szavait. Bill a könyökén támaszkodott, onnan tekintett le a lány érdeklődő pillantásaira.

- Tudod, a férfiaknál van egy... hogy is mondjam, hogy ne hozzalak téged se, és magam se zavarba. Szóval a férfi nemi szervnek meg van az a jó tulajdonsága, hogy ébredésre reggeli merevedést produkál.

- Azért volt olyan kemény és vastag?

- Pontosan!

- És miért nem foghattam meg? - Lis ártatlan pirulása még nagyobb hatással volt Bill-re, mint szavai.

- Nem illik... mármint csak úgy idegeneknek nem illik!

- De én nem vagyok neked idegen. Ismerlek Téged.

- Tudod Hableány, az ismeretség nem két nap alatt alakul ki. Kell, hogy legyen kötődés a két fél között.

- Én kötődök hozzád Bill, nem is tudod mennyire. Szeretek veled lenni - a lány már épp megölelni készült volna a fiút, mikor eszébe jutott, hogy tegnap is finoman lekorholta Őt ezért.

- Nekem is nagyon jó veled lenni.

A férfi megsimította a lány puha arcát, mire Ő csak szégyenlősen lehajtotta a fejét. Ismét azt melegséget érezte szétáradni testében. Nem akarta ismételten bevallani a férfinek, ha elég szemfüles, úgy is észre veszi rajta.

Lis-nek – fogalma sincs, hogy miért -, de egy régi momentum ugrott be, mikor még kisgyermek korában ugyanebben a szituációban látta szüleit. Mikor anyukája édes mosollyal az arcán lehunyja szemeit, miközben apukája egy lágy, szeretetteljes simogatás után a nőhöz hajol, majd ajkait az Ő ajkaihoz érinti. Emlékszik, szülei ezt csak úgy hívták, hogy puszizkodnak. Most Elisabeth is ki szerette volna próbálni!

- Bill, megpuszilhatlak?

- Persze!

A férfi gyors válaszát megelőzően végig sem gondolta, hogy a lány miféle puszira is gondol. Naivan egy gyermeki arcra puszit várt volna, azonban a kamasz lány egy hosszabb csókot adott a férfi ajkaira. Bill szinte hátra hőkölt a hatalmas ágyon, mégsem húzta el a fejét a lány gyerekesen követelőző ajkai elől. Helyette állta Lis esetlen próbálkozásait és félt bevallani magának, de élvezte és valahogy egy cseppnyi bűntudat sem lepte el a testét.

10. rész: "... engedd, hogy szerethesselek..."

Lis érezte, hogy a férfi forró ajkai mozdulatlanok ugyan, mégis nyugodtan engedik, hogy Ő próbálgassa szárnyait. Lassan szemeit isbecsukta, azonban Bill elvált ajkaitól. A lány – mintha még álmodná az egészet -, lehunyt szemekkel állta Bill tekintetét, de a férfi végig simítva a nyakán, finoman visszarántotta a valóságba.

- Ez nem puszi volt, Lis! Ezt csóknak hívják…

Lis csak zavartan hadarta gondolatait.

- Finom volt neked? Mert nekem igen, megint éreztem azt a forró érzést, itt belül – Elisabeth szégyenlősen mutatott végig felső testén. Bill feltérdelt a lány mellett, tenyereivel felemelte a puha, napbarnított arcot, majd lehajolt hozzá és megcsókolta. Úgy ahogy egy igazi csók dukál…

Kettejük csókja nagyon aprólékos és finom volt. Már-már művészi és körülírhatatlan. Bill megakarta mutatni a lánynak, milyen is egy igazi csók, milyen is, ha a férfi a nőre, a nő pedig a férfire hagyatkozik. Milyen, mikor nedves ajkaik egymásra csúszva kezdik becézgetni egymást, illetve nyelveik hosszú percek elteltével összetalálkoznak. Lis-en végig futott egy kellemes zsibbadtság, ahogy megérezte a férfi nyelvét ajkai közé csusszanni. Valahogy ösztönösen nyitotta ki azokat, ezzel is befogadva a fiút, aki minden tőle telhetőt megtett, hogy a lánynak feledhetetlen élményt nyújtson. Mert, hogy neki feledhetetlen maradt az a csók, az is biztos!

Már egymástól elhúzódszkodva lihegtek, Bill a párnán feküdve, miközben Lis félig ülve és görnyedve mellette. Bill-nek volt némi ideje, hogy átgondolja az előbb történeteket. Bár számára már egy csók is megcsalásnak számít, most még sem érzett lelkiismeret furdalást a tette miatt. Nem kezdte el ostorozni magát, nem gondolta magát Katy helyébe. Egyszerűen csak tette, amit a szíve sugallt, mert igen, ezt a szíve súgta és nem a kielégülés után sóvárgó teste.

- Valami baj van, Hableány? – a kérdés hallatán az illető csak hevesen megrázta a fejét, és zavartan ujjai közé vette egy hajtincsét. – Nem szeretted volna?

- De, de! – igenelt azonnal Lis, majd lecsúszott a férfi mellé. Bele nézett barna szemeibe (amikben halvány mosoly ült) majd feleletre nyitotta ajkait. – Most én akarom! Szabad?

Bill ezen kérdésre már csak egy apró bólintással válaszolt, majd fölé hajolt a lány, mire napszítta vastag loknijai arcába buktak. A nő ajkai remegtek, ezt Bill is érezte, ezért végig simított jobb karján, hogy ezzel is nyugtassa némiképp. Egy hosszú, mély csók volt Lis részéről, amit Bill készségesen viszonzott is.

(...)

Lis egész délután a parton ült. Bill nem kérdezősködött a lány érzéseivel – gondolataival kapcsolatban, hisz számára is szükség volt egy kis nyugalomra. Be kellett vallania, hogy a lány elbűvölte. Ennyi, kész! Megbabonázta a jelleme, a természete, az a ártatlan báj, amivel szeretni tudja ilyen rövid időn belül is...

Már a késő este lehetett, mikor Lis óvatosan – figyelve az előtte halmozódó indákra és bokrokra -, visszaindult a házhoz. A férfit jószerivel reggel látta utoljára, mégsem bánja most. Hisz kellett egy kis idő, míg Ő is átgondolta a reggel történteket. Bár nem sok mindent tapasztalt még az életében – a sorsából kifolyólag -, mégis olyan érzések lepték el, amik némileg ismerősek voltak számára. Talán szüleitől láthatott néhány mozdulatot, nem tudja. Érdekes és misztikus volt az a reggeli csók, még most is bele bizsereg, ahogy újra s újra felidézi magában.

A férfi személye sok mindent rejteget magában! Biztonságot, jó társaságot, kellemes pillanatokat. Bár Lis a szerelem, mint élményben még sosem részesült, igazán nem is tudja, mit kell ilyenkor éreznie, mégsem félt.  Bár az óvodában volt egy szerelme, de azt az érzést össze sem lehet hasonlítani azzal, amit most Bill iránt érez.

- Hableány, minden rendben? Furcsa voltál ma.

Már a tetőtérben heverő franciaágyon szunnyadtak. Bill csukott szemekkel, lomha sóhajokkal feküdt a lány mellett, aki zavartan babrált takarója szélével.

- Sokat gondolkoztam.

- Miről?

- Rólad – felelte egyszerűen és halkan Lis. – Mindig Te jársz a fejemben, Bill!

A fiú az itt töltött néhány nap alatt megszokhatta volna már Lis őszinteségét és közvetlenségét.

- Tudod, még kiskoromban volt egy fiú barátom. Mindig együtt játszottunk, sokat is nevettünk. Akkor azt mondtuk, hogy szerelmesek vagyunk egymásba. Most itt vagy Te, naphosszat együtt vagyunk, nevetgélünk… - itt megtorpant Lis, majd tekintetét Bill arcára emelte. - Nem sok mindent tudok a szerelemről, nem tudom, hogy is kellene viselkednem ha szerelmes vagyok, de úgy érzem, hogy ez több, jóval több mint kiskoromban.

- Szerelmesnek lenni nagyon szép érzés! Mikor azt érzed, hogy megtaláltad a másik feled.

- Te megtaláltad már?

Lis kérdésére Bill arcán csak egy kínos mosoly szaladt át. Hogy Katy lenne-e a másik fele? Fogalma sincs!

- Keresem Hableány, keresem!

- Hagy legyek én az! – csúszott közelebb Elisabeth, ezzel is megszüntetve a kettejük között lévő karnyújtásnyi távolságot. – Nekem Te az vagy! A másik felem!

- Lis, ezek nagy szavak. Csak az mondatja belőled, hogy én vagyok az első férfi úgymond az életedben!

- Nem, nem Bill. Én érzem, úgy ahogy Te is mondtad.

- De még nem is ismersz teljesen!

- De ha szeretnélek ismerni, az már elég, nem?

Bill gyengéd mosollyal szemeiben tekintett az Őt figyelő lány szemeibe. Két ujjával elsöpörte a halvány loknikat és egy apró kis puszit adott a finom ajkaira.

- Ugye tudod, hogy nagyon értékes nő vagy? Kevés ilyen lány rohangál az utcán.

- Milyenek azok a nők?

- Szegényebbek mint Te!

- Szegényebbek? De hisz mindenük meglehet ami nekem itt nincs a szigeten.

- Tévedsz Lis! – megingatta a fejét Bill, majd óvatosan testére vonta a lány testét, és tenyerét a mellkasára helyezte. – Ilyen nagy szívük nagyon kevesüknek van, akik ilyen önzetlenül tudnának szeretni.

- Akkor engedd, hogy szerethesselek! Bár nem tudom igazán, hogy is kell, de meg akarok minden jót adni neked. Gondoskodni akarok rólad!

Bill ennél a pontnál érezte azt, hogy a lány végleg magába szippantotta. Egyszerűen képtelen szabadulni Lis-től, kell a törődése, a szerelme, minden, amit a lány tud adni neki.