5.: A szépséges idegen... (11-20)

11. rész: Az első pillanatok...

A másnapjukat szomorkás, szürke felhők köszöntötték. Az eső is rákezdett, látták, ahogy a fejük fölött levő vékony üveg ablakon százával folynak le az eső cseppek. Mindketten egyszerre ébredtek, Lis feje Bill bal vállán pihent. A férfi erős karjával átkarolva a védtelen testet pihent a takarók között, magában halkan dúdolni kezdett. Eszébe a jutott testvére, már majd 5 napja nem beszéltek egymással. El szerette volna mesélni neki, mi minden történt itt a szigeten, s milyen érzések kavarogtak benne.

- Fent vagy, Lis? – a kérdést követően finoman megcirógatta a lányt. Ő csak egy óvatos bólintással felelt, majd meleg kis testét még inkább a férfihez préselte. A számára is kellemes érzés volt érezni valaki közelségét, talán ez hiányzott neki legjobban az elmúlt években.

Bill lassan kihúzta bal vállát Lis feje alól, majd fölé hajolva egy apró puszit adott lehunyt szemeire. A lány tegnapi mondata, az, hogy megakar adni minden jót neki, most  hihetetlen nagy boldogsággal és tenni akarással lepte el.

Hosszú csókba forrtak össze, Bill ajkai szenvedélyesen mozogtak Lis száján. A lány élvezte a férfi apró nyelvcsapásait nyelve körül, nem is tudja, hogy mitől vezérelve, de körül fonta karjaival a férfi nyakát. Ő csak bele mosolyodott a csókba, majd testét még inkább Lis-ére engedte.

- Most csinálni fogok valamit, ne ijedj meg!

Bill elfúlva lehelte, majd Elisabeth teste mellől elvéve jobb kezét, végig simított puha nyakán, végig a kulcscsontjain, majd a vékony pólón keresztül a szegycsontján és fel a jobb mellén. Lis elhűlve nézte Bill mozdulatait, egyáltalán nem ijedt meg, csupán az volt számára furcsa, hogy milyen érzéseket és testi reakciókat váltott ki belőle ilyen kicsi gesztus is. Mellbimbói keményen meredtek előre a vékony anyag alatt, Bill is érezhette Őket, ahogy tenyerét felváltva simította végig keblein. Végig egymás szemeibe néztek, Bill látni akarta, hogy a lány élvezi-e közeledését, vagy sem!

- Ne hagyd abba, Bill!

- Nem fogom Kicsim... - hatalmasat nyelt szorító torkában, majd folytatta -  csak lassítok egy kicsit! Nem akarok teljesen felgerjedni!

- Mit jelent az a szó, hogy felgerjedni? – Lis hangja picit elakadt, ahogy Bill nyelvével  végig simított nyakszirtjén, majd füle mögé adott egy csókot.

- Azt jelenti, hogy felizgulni. Mikor bizsereg a tested…

- Akkor Te most felizgattál engem?!

A kérdés hallatán Bill szemei előtt összemosódott a lány körképe, furcsán homályos  lett minden. Őrületes érzés volt tudnia, hogy a lányból ilyen kis idő eltelte után is ilyen érzéseket váltott ki. Mi lenne, ha tudná, hogy ez még csak a kezdet? Egy olyan kezdet, aminek végére Ő szeretne pontot tenni.

- Attól függ, hogy mit érzel.

- Didergek, mégis érzem, hogy forró mindenem. És… - sütötte le szemeit az egzotikus szépség – Valami nedvességet érzek a combjaim között.

A fiú teste furcsán megvonaglott a lány felett, majd fejét jobb vállára hajtotta.

- Igen, ezek arra utalnak… mármint, hogy felizgattalak.

- Én is szeretnélek felizgatni Téged – jelentette ki egyszerűen Lis, nem is gondolva, hogy ezzel mennyire megnehezíti Bill sorsát.

A férfi válaszolni szeretett volna, hogy Ne kísértse a sorsot, azonban Lis megakadályozta - hisz gyorsabb volt - és ahogy előbb a férfi tette, Ő is végig nyalt nyakán, miközben ujjai mellizmán simítottak végig, egészen boxer nadrágja szegélyéig. Bill némán tűrte a lány kezdetleges mozdulatait és csókjait, nem akarta tagadni maga előtt sem, hogy élvezi és majd megveszik azért, hogy folytassák…

A délelőttjük és a kora délutánjuk eléggé túlfűtött hangulatban telt, Bill mindig próbálta türtőztetni magát és teljesen közömbös dologra gondolni, miközben Lis a nyakát és az arcát csókolgatta.

(...)

- Lis, át kell mennem egy kicsit Male-ba!

- Abba a kis városba? – érdeklődött a lány.

- Igen! Nem sokára jövök, ne félj! – guggolt le a lány elé, majd megsimította az orcáját. – Vagy Te nem szeretnél átjönni? Szétnéznénk a városban, vennénk neked ruhát, amit csak szeretnél.

- Nem akarok elmenni innen – jelentette ki azonnal Lis, majd felállt a fonott székből.

- Jól van, nem erőltetem Hableány! De azt ugye tudod, hogy nem maradhatsz itt egész életedben?

 - Nem maradhatok? De hisz megígérted! – a lány szomorúsággal arcán húzódott távolabb a férfitől.

 - Úgy értettem, hogy egyszer haza kell jönnöd. Ez itt nem élet!

 - Nekem az.

 - Ismerd meg azt a másik világot is, nem élhetsz ilyen körülmények között.

 - Nem akarom Bill! Nekem nem kell másik világ! Itt akarok maradni…

- Akár egyedül is?

 - Egyedül? – szinte mintha magában ejtette volna ki, Bill mégis megértette.

 - Lis, én nem maradhatok itt sokáig. Csupán csak nyaralni jöttem! Hamarosan vissza kell utaznom!

 - Ne hagyj egyedül! – a nő arcán felsejlett a kétségbeesettség és a félelem keveréke.

 - Akkor gyere velem, kérlek!

Bill könnyedén ejtette ki ezen szavakat, igazán bele sem gondolt valódi tartalmukba. (Abba, hogy Lis felbukkanása mekkora port kavarna a Katy-vel közös kapcsolatában.) Most még sem töprengett jövőjén, csupán csak az lebegett szemei előtt, hogy nem akarja itt hagyni Lis-t. Nem…

12. rész: Újabb lépések az ismeretlen felé...

Bill a kis városban töltött rövidke időt hasznosan töltötte. Bár nem telefonált bátyjának – gondolván, hogy még úgy sem indul repülőgépével. A helyi boltban sok finomságot vett maguknak, különösen Lis-nek, aki már évek óta nem ehetett mondjuk egy finom tábla csokoládét, esetleg valamilyen péksüteményt. Már épp a pénztárnál állt – türelmesen várakozva az előtte álló vásárlóra -, mikor tekintete az öngyújtók mellett heverő óvszeres dobozokra siklott. Tenyere izzadni kezdett, ahogy már csak a megcsalás gondolata is megfordult a fejében. Tisztában van azzal, hogy sem Ő, sem Lis nem fog tudni megálljt parancsolni önmaguknak. Lis-t a kíváncsiság fogja hajtani, míg Őt az ösztöne és a vágya. Félt bevallani - még  magának is -, de szeretné magának tudni a fiatal szépséget. Nincs kételye afelől, hogy Ő akarja megadni a lánynak azt a gyönyörű érzést, amit csak egy férfi tud nyújtani egy nőnek.

- Egy doboz óvszert is kérnék, ha lehet – felelt az idősödő asszonynak, aki türelmetlen hanglejtéssel kérdezte Őt a pult mögül.

Miután fizetett, jet-ski-be tette csomagjait, majd ismét útnak indult.

(…)

Lis, mikor megkapta a finomabbnál finomabb ételeket, szinte öröm ujjongásba kezdett a parton. Leginkább a csokinak örült, kiskorában minden nap megevett majd egy fél tábla étcsokit. A férfi mosollyal a szája szélében figyelte a habzsoló lányt. Örült, hogy Elisabeth-et boldoggá tudta tenni, még ha egy ilyen apró ajándékkal is.

(...)

- Ki jössz fürdeni a barlangba? – épp a haját fogta lófarokba a nő, miközben az Őt fürkésző Bill-re tekintett.

- Mármint, hogy együtt?

 - Igen, szeretném! – hajolt le hozzá és megcsókolta az ajkait. Bill már el is felejtette, hogy a lány bármikor megcsókolhatja Őt.

Már a barlang felé vezető kis ösvényen sétáltak. Lis-en valami furcsa bohóságot érzett Bill, amit Ő csak az ajándékok iránti örömnek könyvelt el. Azonban ahogy alá merültek a kellemes és langyos víznek, Lis arca megkomolyodott. Hosszú, néma percekig kutattak egymás tekintetében. Bill az egyik kisebb szikladarabnak dőlve állt a vízeséstől nem olyan messze, Lis pedig előtte simította végig a víztükröt tenyereivel. Mindketten éreztek valamiféle félelmet, kételyt a másikban, mégsem adták egymás tudtára.

Lis egyik pillanatban még Bill-re pillantott, majd kitekintett a dús növényzettel beszőtt partra, és megvált vékony pólójától. A ruhaanyag egy hanyag hajítással a parton végezte, majd Lis közelebb lépkedett. A férfi alig bírt nyelni, miután végig nézte a lány mozdulatsorát. Lis ismét látni akarta Bill-t abban a felfokozott állapotban, miközben Őt kényeztette azon a reggel. Igen, azt szerette volna, ha Bill-t ismét boldoggá teheti.

 - Ezt nem kellene, Lis! – lehelte szorító torokkal. – Vedd vissza a pólód, kérlek!

- Nem szeretném – vonta meg gyermekes könnyelműséggel vállait, majd melleit Bill mellkasának préselte.

A férfi erősen felsóhajtott, majd miután kifújta a levegőt, lehunyt szemekkel átkarolta a vékony derekat. Lis önzetlenül bújt még közelebb hozzá, majd kezdte el puszilgatni az arcát. Miután hosszan bele csókolt a nyakába is, ujjait mellizmai között  húzta végig, aminek hatására jól eső borzongás szaladt végig Bill testén.

- Kérlek, Lis! Hagyd abba…

- Nem.

És nem is hagyta abba a kérlelő szavak hatására sem, sőt, ha lehet ezt így mondani, még nagyobb élvezettel kényeztette. Bill-nek talán most kellett leginkább úrrá lenni vágyán, hisz még sem Ő, sem Lis nem készült fel az elkövetkezendő eseményekre. Mégis amilyen odaadással cselekszik a lány, annál jobban felizgatja, s egyszerűen nem tudja megállni, hogy ne fogná markába a kerekded melleket s ne kezdené lassan simogatni mellbimbóit. Lis önkéntelen nyögései kezdik szépen lassan felébreszteni szunnyadó férfiasságát.

- Hableány, Hableány!

- Hmm? – kérdezett vissza egy-egy ajak harapás közepette Lis.

De a férfi nem válaszolt, helyette csípőjére fonta a bronzos combokat és a vízből kisétálva a bungallójuk felé sétált. Csókjaik egyetlen pillanatra sem maradtak annyiban, még akkor sem, mikor Bill már az ágyra fektette a libabőrős lányt. Ajkait elhagyva nyakszirtjét, szegycsontját, majd kemény melleit és rózsás mellbimbóit csókolgatta, nyalogatta. A lány magán kívül lihegve élvezte a fekete hajú tetteit, hajába túrva csak még inkább cselekedetre ösztönözte.

- Nah jó, tényleg… tényleg hagyjuk abba kislány! – amilyen gyorsan megszállta a hév, most olyan hirtelen jelentette ki ezen szavakat. Lis mellé feküdt, aki csak megszeppenve, mégis még izzó testtel figyelte a férfit.

Ismét nem törődve kérésével hajolt fölé, majd csókolta szájon miközben keze teljesen önkéntelenül is a dudorodó nadrágra tévedt. Kíváncsisága még mindig hajtotta azóta a reggel óta, de most végre megérinthette és érezhette azt az elementáris erőt és szilárdságot, amit eddig életében még soha. A férfi önmagáról alig tudva engedett Lis érintéseinek és csókjainak.

- Végre megérinthetem! – lehelte fülébe, majd lassan végig nyalt fülcimpáján.

A férfi teste hirtelen megfeszült, de próbálta tartani magát. A lány már egyáltalán nem bizonyult félénknek esetleg bizonytalannak, sőt, Bill minden percben meglepődött a lány felnőttes tettein.

13. rész: "Mit kell tennem?"...

Bill már korán reggel felébredt. Testén a tegnapi fürdőnadrágja árválkodott, a takaró valahol az ágy végében hevert, gyűrötten. Érezte a lány meleg testét karjai alatt, Lis a hasán feküdve aludta az igazak álmát. Most ártatlannak és sebezhetőnek tűnt, nem úgy mint tegnap este azokban a mámoros pillanatokban. Nem, nem történt semmi komoly! Semmilyen testi kontaktus nem történt a nadrágon keresztül való simogatáson kívül. Egyelőre…

- Jó reggelt!

- Hát te fent vagy?

- Éreztem, ahogy mozogtál és felkeltem rá.

- Ne haragudj!

- Nem haragszom! – felelte a lány, majd megdörzsölte álmosan pici szemeit. Felhúzta melléig a vékony takarót, majd Bill-re tekintett. – Amit este csináltunk, az nem volt jó neked?

- Ezt miből gondolod, Lis?

- Onnan, hogy sokszor kérted, hagyjuk abba!

- Tudod Hableány, azt csak azért mondtam, mert nem akartam, hogy elveszítsem a fejem és olyan dolgot tegyek, amit később megbánnék…

- Ezt mire érted? – Bill már szinte el is felejtette Lis „tudatlanságát” és naivságát.

- A szexre…

- És miért bánnád meg?

- Mert… mert szeretkezni komoly dolog!

- Te szeretkeztél már? – kíváncsiskodott tovább a lány.

- Igen!

- Én is szeretnék!

- Mindennek eljön a maga ideje, Lis! Nem kell siettetni!

- De ha Te elmész és én itt maradok, akkor... ?

A lány megborzongott. Talán most először tudatosult benne, hogy akár el is veszítheti a szerelmét. Igen, a szerelmét.

Bill el akarta hessegetni Lis félelmét. Bár belátta, hogy a lány aggodalma nem csak őt, de saját magát is megrémiszti. Nem szeretne elszakadni a nőtől, nem akar ismét visszacsöppeni a valóságba. Szinte ódszkodik a ténytől, hogy Katy várja otthon. Lassan kifújta a tüdejébe szorult levegőt, majd Lis-re mosolygott.

- Minden rendben lesz, Hableány!

- Ígéred?

- Ígérem!

A férfi egy csókkal, egy nagyon felkavaró csókkal erősítette meg fogadalmát. A lány szinte beleszédült a férfi fékezhetetlen vágyába, de nem zavarta ez a vehemencia. Minél több mindent ismer meg a férfi által, annál bátrabb lesz Ő is. Annál több mindent szeretne kipróbálni, annál több mindent akar Bill-nek adni. Úgy érzi, hogy akár magátis.

Ezért lehetett az, hogy a férfit maga alá fordítva felült csípőjére. Bill tétován, erősen emelkedő mellkassal figyelte a lány minden egyes cselekedetét. Azt, ahogy nyakához hajol, majd nedves csókot hint kulcscsontjaira, miközben kezei teste két oldalán járnak fel s alá, ezzel is libabőrt kiváltva belőle. Lehunyt szemein keresztül is látta maga előtt Lis félénk mosolyát és félszeg érintéseit. A lány tetteiben nagy adag kíváncsisággal és némi félelemmel nyúlt a férfi fürdőnadrágjához. Bill felnyitván szemeit kísérte figyelemmel, ahogy a nő ujjait végig táncoltatva péniszén lassan ugyan, de egyre bátrabban érinti meg. Lis nem látta szükségesnek, hogy megkérdezze a férfitől, élvezi-e amit tesz, hisz elég volt csak a teste üzeneteire figyelni. Arra, ahogy a férfi már libabőrben úszik, illetve sóhajai  mélyebbek és kéjjel telibbek.

A lány megfogta két oldalt a vékony anyagot, majd tétován lehúzta a férfiről. Ajkai kiszáradtak a látottaktól, Bill férfiassága már sziklaszilárdan meredezett előtte. Tekintetük most összetalálkozott, szemeikben hirtelen felgyulladt a vágy.

- Mit kell tennem?

14. rész: Döntött a lány...

A néma csendet Lis félénk kérdése törte meg. Bill nem válaszolt, csupán csak ujjai közé fogva Lis ujjait vezette péniszére, majd lassan, kínzóan lassan mozgatni kezdte rajta. A nő készségesen követte mozdulatait, majd néhány pillanat eltelte után lefejtette ujjairól a férfi ujjait és saját maga kezdett ismét a kényeztetésbe. Bill hátra szegve fejét élvezte a hosszú ujjak lágy érintéseit...

- Egy kicsit gyorsabban… Lis!

A fiú kérése nem maradt viszonzatlanul, a lány gyorsabb és kicsit erősebb szorítással vette uralma alá a férfiasságot. Lis ujjai még élvezetesebben kényeztették Bill keménységét, mire a férfi válaszul csak zihált és testét megemelve, gerincét megfeszítve élvezett. A lány mintha tudta volna, hogy mi gerjesztené fel még inkább, pénisze csúcsát kezdte finomabban simogatni. Bill beteljesült élvezetéhez már csak pillanatok kellettek, arcizmai eltorzultak, ajkai közül hangosabb nyögések szakadtak fel, majd teste megmerevedett és az a kegyetlenül édes bizsergés elárasztotta a testét.

Hosszú percek kellettek, míg Bill ismét össze tudta szedni magát, és végre fel bírta nyitni pilláit. Lis ártatlan mosollyal a szája szélében ült a combjain, tenyerét már egy félre eső kis ruhaanyaggal törölgette. Bill nem igazán tudta megfogalmazni a benne kavargó viharos érzéseket, nem is azért, mert annyira ellentmondásosak lettek volna, nem. Inkább azért, mert nem talált szavakat erre a felemelő és égető érzésre.

- Gyönyörű voltál…

- Valóban?

A lány csak bólogatott és a kis ruha darabbal Bill hasát kezdte el törölgetni.

- Nagyon ügyes voltál, Lis!

- Mindent jól csináltam?

- Nem úgy tűnt az arcomon? – halkan felnevetett a férfi, majd felhúzta nadrágjét és maga mellé fektette a szépséget. – Köszönöm szépen!

- Szívesen csináltam, hisz boldognak tűntél.

- Tudod mit szeretek igazán benned?

- Mit?

- Azt, hogy önzetlen vagy és odaadó!

- Hiányzott valaki az életemből… és – itt leszegte fejét Lis, majd úgy súgta halkan. -  Tudod, hogy mindent meg akarok adni neked!

- Tudom Kicsim, tudom! Hidd el, én is ugyan így érzek!

Lis bólintott, majd gyermekien magához szorította a férfit.

(...)

Már esteledett. Az ég vörösen izzott, talán vihar kerekedik holnapra. Bill a homokban feküdve ölelte át a védtelen testet, Lis szemeit lehunyva pihent. A férfi agya egész nap zakatolt, mint egy gép, kicsit rossz volt beismernie, hogy a lánnyal való eddigi kapcsolata majdnem csak testiségről szólt. Eddigi életében a testiség nem játszott ekkora szerepet, persze imádott valakit szeretni ( testileg is ) de, hogy ilyen rövid idő alatt megtörjön? Korábban voltak elvei, amit egyes nők vagy elfogadtak, vagy nem. Most pedig?...

Hogy most mi a helyzet? Szinte egy hét leforgása alatt teljesen kiforgatta önmagából a lány. Olyan érzéseket generált benne, amit csak hetek, hónapok múltán szokott érezni. És most nem csak a testiségről van szó. Kötődik, ragaszkodik a nőhöz, szinte mindenét megosztaná vele, hisz érzi és tudja, hogy sosem tenne keresztbe neki. Kétely nélkül bízná rá az életét, hisz az elmúlt napok mind az bizonyították, hogy a lány önzetlenül szereti. Bár lehet, hogy ha más férfi talált volna rá, vele is ilyen odaadó lenne...

- Min gondolkozol?

- Észrevetted?

- Nem simogatsz már… - sóhajtotta a lány, majd felült a férfi mellett. Egymás szemeibe nézve ültek szótlanul, mire a férfi megszólalt.

- Rajtad Lis. Azon, hogy mennyire kellesz nekem!

- Te is nekem!

- Tudom Kicsim, tudom!

Lis egy csókért hajolt, majd vissza ült a forró homokba.

- Szeretnék mondani valamit.

- Mondjad csak – simított végig a férfi karján.

- Szeretném, ha haza jönnél velem a jövő héten!

- De, Bill!

- Várj Lis, hagy mondjam végig! Nem akarlak elveszíteni magam mellől, szinte már el sem tudnám képzelni az életem nélküled. De nekem nem ez az életem, nekem kötelességeim vannak otthon. Vár a családom, a munkám, a barátaim. Nem hagyhatok mindent magam mögött.

- Engem nem vár senki sem…

- Én szeretnék a családod lenni. A testvérem is szeretni fog, úgy ahogy a szüleim is.

- Nem akarok betolakodni hozzátok! Nem akarok új embereket… csak téged!

- Kicsim, ne nehezítsd meg az életem! Nem tudnálak itt hagyni.

Aznap éjjel Lis nem közeledett a férfi felé, aki tiszteletben tartva néma döntését, nem is háborgatta a lányt. A nő tudta, szinte érezte a zsigereiben, hogy mennie kell, még sem akart szembesülni a valóság szörnyű képével. Egyszerűen nem akart kiszakadni a természetből, ebből az idilli életből. Mégis ha arra gondolt, hogy Bill-lel nem lehetne együtt többet, máris másként közelítette meg a dolgokat és arra jutott, hogy bármit vállalna azért, hogy a fiúval maradhasson.Még életében nem szeretett így egy férfit sem...

- Ébren vagy? – Bill-t félálomban érte ez a kérdés.

- Igen Lis!

- Veled megyek! – magabiztos kijelentése szinte letaglózta Bill-t, akinek szemeiből azonnal  kipattant az álom.

- Ez biztos?

- Igen, biztos! Nem akarok nélküled itt lenni.

- Hableány, ilyen gyorsan nem tudtál ésszerűen dönteni! Gondold még át – Bill homályban úszó arcán mintha félelem suhant volna át. Most kezdett csak igazán tudatosulni benne, hogy Lis „hazatérte” milyen következményekkel fog járni.

- Nem akarok többet gondolkodni rajta! Szeretlek és veled akarok lenni!

A Bill-ből esetlegesen feltörő bárminemű kétely már csírájában el volt fojtva, hisz Lis ajkai forrón tapadtak övéire. Az éjszaka leple alatt szenvedélyesen és érzékin csókolózva ringatták egymást álomba, hogy a másnap reggelt kipihenten és vidáman üdvözöljék.

Már a lány által előkészített reggelit fogyasztották, Bill tányérján katonás rendben sorakoztak a finomabbnál finomabb gyümölcsszeletek. A férfi szeretetteljes mosollyal figyelte a lány minden egyes mozdulatát, talán az által, hogy este bevallotta, vele akar tartani -, most még jobban a szívébe zárta. Napról napra, egyre jobban...

15. rész: Menekülni könnyebb...

Lis és Bill kapcsolata az egyszerűségen alapszik. Szeretik egymást. Ezen nincs mit szépíteni, esetleg formázni, ez a nyers igazság. Talán Lis már szerelembe is esett, míg Bill csak erős érzelmeket táplál a lány iránt, mégis kimondhatjuk, hogy szeretik egymást. Kellenek egymásnak, hogy egészek legyenek. Nem testileg, inkább lelkileg. Bár már testileg is egyre finomabban ismerik egymást, már nem sok hiányzik, hogy a lelki összefonódás mellett testileg is eggyé váljanak.

A lány nem fél Bill egyetlen érintésétől sem. Akkor sem ijedt meg, mikor a fiú egyik éjszaka óvatosan lehúzta bugyiját és úgy simult testével testéhez. Bár forrt benne az ösztön, akielégítetlen vágy, még sem a saját élvezetét hajtotta. A lány számára szeretett volna feledhetetlen perceket adni, még úgy is, hogy az Ő vágya nem is teljesedik ki.

Finoman fogta közre arcát, hogy ajkaira egy kis nedves csókot adhasson. Lis ösztönösen hunyta le szemeit,  még ha nem is sejtette, mit fog tenni vele a férfi, akkor is biztonságban érezte magát. Bill ujjbegyei lassan szántották végig a nő szegycsontját, majd a köldöke vonalát, hogy aztán a csípője alatt elérje azt, amit keresett. Lis hirtelen megremegett, majd arca mosolyra fakadt. Bár Bill nem igazán látta az esti sötétségben, mégis érezte a lány nyugalmát. A férfi újra megérintette, immáron hosszabban, mire Lis mélyebben felsóhajtott. Ez a sóhaj ösztönözte és újabb cselekedettre késztette a srácot, így hát visszavezette ujjait a nő örömforrásához, aki csak egyre hangosabb morajokkal köszönte meg az önzetlen szeretést.

Lis teste már hosszú percek óta erős remegéssel válaszolt Bill tetteire, de Ő még mindig kínozta a lányt és nem engedte elélvezni. Hol lassabban, hol gyorsabban és erősebben kényeztette Elisabeth-et, aki csak ajkainak harapdálásával és Bill szabad kezének erős markolásával tudta kontrolálni a testéből feltörő nyögéseket.

- Ne játssz… kérlek!

És a férfi nem játszott többet. Amint Lis karjai nyakára fonódtak és erősen magához szorította, Ő eleget tett a lány kérésének és eljuttatta oda, ahol néhány napja már Ő is járt. Lis teste többször is megemelkedett Bill remegő teste alatt,  mindkettejük teste gyönyörű ívet írt le. Apró sóhajaik és kisebb nyögéseik egyként forrva hagyták el ajkaikat. Bill-t ez, (ha lehet még fokozni vágyát) csak még inkább felizgatta. Legszívesebben megfosztotta volna magát boxer nadrágjától, hogy péniszét markába fogva lassan a lány forró testébe csúsztassa.  De nem szabadott ennyire elvesznie vágyálmaiban, helyette a realitás talaján kellett volna maradnia, azonban Lis szavai  teljesen megbénították.

- Most már szeretkezni fogunk? - halkan pihegte, kicserepesedett ajkain lassan nyalt végig. - Ugye?

Döbbenet ült ki Bill arcára. Vágyát felülmúlta a zavartság. Bármennyire is előre szaladt a tetteit illetően, lelkileg még nem érzi elég felkészültnek magát.

- Tessék? – a férfi elhúzódván kedvesétől feküdt az ágy másik felére.

- Akarlak Bill!

- Ez nem így megy, Lis!

- Akkor, hogy működik? – cseppnyi sértettség nélkül érdeklődött a lány, ami némiképp felbosszantotta Bill-t. Más nők orrukat felszegve olvasnának be egy férfinak, ha az nem kívánná Őket. Elisabeth most még sem így cselekedett. Pedig milliószor jobban tudta volna kezelni a nő haragját és dühét, mintsem hogy magyarázkodnia kelljen.

- Több idő kell… Nekem is, és neked is. Csak nem tudod!

- De én nem tudok tovább várni, ki szeretném próbálni! Az előbb is olyan fantasztikus volt veled…

- Örülök Lis, de nem! Még nem állok Rá készen – Bill jobbnak látta, ha eltűnik a lány szeme elől. Bár férfiatlan és gyáva lépés volt részéről a menekülés, mégis ezt látta a leghelyénvalóbbnak. Ha itt és most megszakítják ezt a kínos beszélgetést.

A lány bűntudatot érzett magában. Egész éjszaka és még másnap is amiatt emésztette magát, hogy úgymond a férfira akarta erőszakolni magát. Nem szerette volna megbántani Bill-t, mégis biztos volt abban, hogy a férfit eltaszította magától, hisz egészen napestig hozzá sem szólt. Pedig ha tudta volna, hogy Bill nem Rá haragszik, hanem saját magára, akkor nem lett volna akkora lelkiismeret furdalása. Mert igen, a fiú magára volt dühös. Arra a kegyetlen érzésre, ami ellen nem tudott küzdeni. Akart, de egyszerűen képtelen volt. Hisz az érzelmek ellen képtelenség felvenni a harcot, mert igen, az érzései ellen hadakozott. Talán a testiséget még félre tudta volna tenni, mégis a lelki vonzódás mindenek felett állt. Egyszerűen szánakozva gondolt magára, hogy ezt az őszinte, ártatlan lányt megijeszthette az elutasításával és az egész napos nemtörődöm stílusával. Pedig akkor nem Lis ellen volt, inkább saját maga ellen. Az ellen, hogy ilyen mérhetetlenül belé habarodott...

16. rész: A bocsánatkérés...

Egy kerek napnak kellett eltelnie ahhoz, hogy Bill rendezni tudta érzéseit. Hadakozott az esze ellen, ami a realitás talaján marasztalta volna, mégis a szívében lapuló érzések eluralkodtak elméjén és csak arra tudott gondolni, hogy sosem akarja megbántani ezt a lányt.

Muszáj rendet tenni gondolataiban és a jelenlegi párkapcsolatában, ami valljuk be, elég furcsa időszakát éli. Ő – mint egy sértett bika -, a barátnőjének esett (csak mert az komolyabbnak érezte a hozzá fűzött érzéseit) majd elviharozva a bátyjához arra a döntésre jutott, hogy kikapcsolódás gyanánt elutazik jó messzire. Csak épp arra nem gondolt, hogy ez a spontán kiruccanás milyenvisszafordíthatatlan következményekkel fog járni.

(...)

- Lis?! – halkan szólította meg az előtte ülő lányt, aki épp egy könyvet szorongatott a kezei között. Nem nézett fel a férfi arcára, csak titkon a lábait fixírozta. – Lis! Nézz Rám, kérlek! – de a lány csak heves fejrázással adta tudtára gondolatait. – Ha nem, hát nem! De akkor elmondom így, amit szeretnék. Nem akartalak megbántani, főleg nem felemelni a hangom veled szemben. Nem érdemelted meg, egy önző barom voltam. Csak arra figyeltem, hogy az én érdekeim ne sérüljenek, de azt nem vettem figyelembe, hogy Te mit érzel – Bill végig simított több napos borostáján, majd folytatta. – Még egyszer bocsánatot kérek, amiért olyan gyerekesen viselkedtem. Kívánlak, nem is tudod, hogy mennyire! Legszívesebben már az első napon magamévá tettelek volna, de féltem…és még mindig félek.

- Mitől? – Lis halk kérdése lassan csendült fel a bungallóban. Feltekintett az előtte magasodó férfira, aki hajába túrva letérdelt elé. Lis kijjebb csúszott a fotelből, majd megsimogatta a férfi nyakát.

- Magamtól. Ettől az egész helyzettől. Nem szabadna ennyire ragaszkodnom hozzád.

- Miért nem?

- Mert… mert sok minden nem úgy van Hableány, ahogy Te azt hiszed. Néha az emberek nem azt az oldalukat mutatják, amilyenek valójában. Én próbálok önmagam lenni, de mindig visszaránt egy-két otthoni dolog. Nekem sok mindent nem szabadott volna megtennem azok közül, amiket itt csináltunk az elmúlt hetekben.

- Van egy szerelmed?

Bill-t letaglózta Lis kérdése. Tudta, hogy nem buta, mégsem hitte, hogy így rá fog kérdezni, ezzel is egy jó nagy tőrt a szívébe szúrva. Hazudjon, vagy vallja be az igazságot? Azt az igazságot, amivel talán örök életre eltaszíthatja maga mellől a lányt? Természetesen ezt szeretné legkevésbé.

- Nincs. – csak ennyit szólt, majd felállt a lány elől, aki csuklója után nyúlt és maga felé fordítva testéhez bújt. Bill leforrázva állt, kicsit tétlenül és szerencsétlenül, mégis  remélve, hogy Lis semmit sem vett észre viselkedéséből.

(…)

Furcsa dolog szeretni valakit. A kívánalom könnyen jön, de megszeretni valakit hosszabb folyamat. Ki kell ismerni minden rigolyáját, bolondságát, hogy tudd, milyen ember is Ő. A férfinek mégis elég csak ránéznie a lányra, hogy tudja, szereti Őt. És ez a szeretet teszi lehetővé, hogy a lány számára csakis örömet akarjon okozni. Nem csak szavakkal, de tettekkel is.

Mint például most is, mikor az aranyló napsütésben Ők az emeleten lévő hatalmas ágyon csókolóznak. Lis érzi, hogy a férfi nem engedi Őt cselekedni, inkább hagyja, hogy kényelmesen dorombolva élvezze azt, amit csinál. Talán sejtheti is, hogy a férfi mire készül, hisz sokkal óvóbb lett irányába. Csókja is szelídebb és a mozdulata is finomabb, ahogy a piciny anyagot lehúzza testéről. Mert igen, a férfi meg fogja tenni. Az elmúlt napokban számtalan dolgot átgondolt magában és végül dűlőre jutott. A szívére fog hallgatni.

Lis selymes, aranybarna bőrét már nem fedte semmi. Napszítta, dús loknijai mellkasára borulva feküdtek, amiket Bill – miután lehámozta magáról fürdőnadrágját-, azonnal el is söpört a keblekről. Gyengéd „falatozásba” kezdett a nő örömére, aki csak ujjbegyeivel végig szánkózva Bill hátán simogatta Őt. A fiú ajkai között többször is eltűnt az egyik rózsaszín mellbimbó, amit Lis nem tudott máshogy megköszönni, mint hogy erőteljesen felsóhajtott és hátát ívesen megemelte. Ez épp elég volt ahhoz Bill-nek, hogy még messzebb merészkedjen, ezzel is felkészítve a lányt az elkövetkezendő órákra.

Ujjai ismételten megtalálták a gyöngy nagyságú örömforrást, azonban figyelt arra, hogy teljesen ne  sodorja Őt az élvezetek kapujába.

- Lis, kicsi Lis – rekedt hangja ércesen csengett. – Most csinálni fogok valamit, figyelj Rám, kérlek. Abban a pillanatban szólj, ha fájdalmat érzel. Rendben? Nem fogok haragudni, ne félj ettől.

17. rész: Egyszerre rezdülve...

Lis bólintott a férfinek, majd még erősebben vájták tekintetüket a másikéba. Bill mutató ujját aprólékosan, centiről centire haladva simította be a lány hüvelyébe, akinek arcán egy cseppnyi fájdalom sem látszott. Szelíd mosollyal figyelte Bill mozdulatait, akinek arca elpirult a forró érzés hatására. Őrjítő érzés volt érezni a nedves melegséget, hisz a tudat, hogy percek múlva testével is megtapasztalhatja, teljesen felizgatta. Lassú mozdulatokkal kezdte meg édes kényeztetését, ami a percek elteltével fokozottabb sóhajokat szakított fel a lány ajkai közül. Ezen felbuzdulva – talán egy kicsit hirtelen is -, de még egy ujját becsúsztatta a másik mellé, azonban a lányt ez váratlanul érte és keservesen felszisszent.

- Auh!

- Te jó ég! – Bill azonnal kihúzta mindkét ujját és a nő arcához felkúszva gyógyító csókokat adott ajkaira. – Nem akartam durva lenni, sajnálom!

- Nincs semmi baj.

- Sajnálom!

- Bill, nem fájt annyira, ne félj! Csak furcsa volt… mégis nagyon jó!

- De nem így akartam, hidd el! Elkapott a vágy.

- Akarom még egyszer.

- Tessék?

- Hagy érezzelek megint!

Bill tétován vezette vissza ujjait, félt, hogy a lány csak a neki való megfelelés miatt kérte, hogy ismételje meg. Kicsit görcsössé is vált emiatt, a világért sem akarta, hogy Lis kényszerítve érezze magát. Már épp azon gondolkozott, hogy elhúzza kezét a lány altestétől, mikor Ő megfogta csuklóját és ott marasztalta. A fiú csak nyugodt pillantásokat kapott válaszul…

Bill már hosszú percek óta kényeztette a lány lényét, mikor belőle egyre élvezettel telibb nyögések törtek elő. Bill tudta, hogy a lányt nem ilyen módon szeretné kielégíteni, ennél sokkal többre vágyik. Lassan kihúzta ujjait, majd felállt Lis mellől. Ő szapora szívveréssel követte Bill mozdulatait, ahogy a földre dobált ruhái közül kiveszi a régebben vásárolt kis dobozt, majd felbontva azt, csomagolni kezdi. Izgalma teljesen eluralkodott rajta, körmeivel fel is sértette az egyiket, így egy újabbat vett elő. Péniszét markába fogva - és húzva rajta néhányat -, görgette fel az óvszert, majd visszatérdelt a lány elé. Lis arcán első alkalommal látott igazán pírt, ami halvány mosolyra késztette.

- Biztos szeretnéd, Lis?- kérdésére a nő csak bólintott és végig simított ajkain. Felemelkedvén a párnák közül, végig szántott ujjbegyeivel Bill mellkasán, azonban Ő finoman visszafektette a lányt és fölé nehezedett. Talán Lis-ben akkor tudatosult, hogy mit is tesznek, mikor Bill egy gyengéd csókja után lassan éles fájdalmat kezdett érezni. Végig állták egymás tekintetét, Bill-nek szüksége volt a lány visszajelzésére, míg Lis-nek megnyugtató volt figyelni szerelmét.

A férfi karjaival gyengéden Lis dereka alá nyúlt, felemelte azt, majd egyik combját feljebb tolta. Még nem mozdult meg, csupán csak puszilta a félszeg lányt és számára kellemes pozícióba próbálta ’helyezni’. Bill érezte, ahogy a lány testének kezdeti merevsége lassan kezd alább hagyni és izmai sem feszülnek már olyan görcsösen. Ekkora megemelkedett a fiatal test fölött, majd csípőjét lassan előre tolta. Lis szemei lecsukódtak, ajkai szétváltak. Most kicsit kihúzta csípőjét, majd ismét beljebb nyomult.

Gyengéd játéka eloszlatta Lis kissé fájdalmas pillanatait – mert ha még nem is vallotta be, akkor is fájtak az első percek. Bill lassú csókjai Lis arcáról nyakára tértek át, ujjaival finoman túrt az illatos tincsek közé. Lis-t teljesen uralma alá vette az ismeretlen kéjes érzés, szinte minden sejtjével Bill-re hagyatkozott. Nem tudja mennyi idő telhetett el, talán 5 perc, 10 perc, de nyaka egyszer csak görcsösen hátra hanyatlott. Már rég nem tudták a szemkontaktust tartani, de talán nem is kellett, hisz lényük minden egyes idegszálával egymásba kapaszkodva várták a végső pillanatot, azt a momentumot, mikor mindketten teljes önkívületben, mégis eggyé olvadva élvezhetnek el…

A délután folyamán még egy szerelmes aktusban volt részük. Bár Bill szégyellte magát az újonnan feltörő vágya miatt, Lis még sem tiltakozott, sőt, mélyen a szívében titkon vágyott is arra, hogy a férfi ismételten uralja és birtokolja Őt.

Késő este térhettek ismét magukhoz, a kora délután eseményeit követően mély álomba szenderültek. Bill néma szuszogással figyelte, ahogy kedvese teljes felsőtestével mellkasára borulva kezd ébredezni. A férfi nem bánta meg egyetlen percét sem ennek a délutánnak. Sőt, ennek az egész nyaralásnak sem. Azonban (csak, hogy ne legyen még sem lelkiismeret furdalás mentes az estéje), eszébe jutott, mennyi problémával is kell majd szembe néznie miután visszarepül Lis-sel Németországba. Mégsem tart attól, hogy fejét falba verve csinálna mindent vissza. Nem. Ez a szerelem már akkor szárnyra kelt - még ha csupán csak a távolban levő lelkek között is -, mikor Ő feldúlva elviharzott Katy-től.

18. rész: Fogynak a napok...

3 nap... 3 nap múlva repülőgépre száll a férfi és majd 4 hét után haza tér hőn szeretett országába. Azonban nem egyedül. Lis azóta, mióta kijelentette, hogy vele tart, egyszer sem visszakozott. Sőt, kérdezősködött és érdeklődött is az elkövetkezendő napokról. Bill elmondhatatlanul kellemetlenül érezte magát, bűntudata emészteni és marni kezdte belülről. Hisz a lánynak egy szót sem szólt volt (?) kedveséről, illetve arról az élethelyzetről, ami majd várni fogja Őket. Nem említette sem a bennüket övező hisztériát, sem a lényüket utáló embereket…

- Igen, tessék?! Tom Kaulitz.

- Szia bátyó.

- Oh, felőled is hallhatunk, báránykám? Azt hittem, elraboltak az őslakosok.

- Tom, nem igazán vagyok jó kedvemben – Bill a kis műanyag doboznak dőlt, majd a messze távolba tekintett miközben a kagylót szorosan tartotta füléhez.

- Mi történt? Jól vagy?

- Igen, jól vagyok. Csak történt egy s más ez alatt a pár hét alatt.

- Ne ijessz meg Bill, mond el mi történt!

- Nem egyedül fogok visszautazni – Bill bármi nemű szégyen, vagy félelem nélkül vallotta be testvérének, tudta, hogy Tom együtt érző lesz vele.

- Becsajoztál?

- Így is mondhatjuk… - néhány pillanatra csend ült a két fiatal közé. Az énekes szeretett volna minden apró kis momentumról beszámolni, mégis csendre intette magát.

- Komolynak érzed?

- A legkomolyabb dolognak a banda mellett.

- Hú Öcsi, akkor ez tényleg komoly lehet – Tom tudta, ha Bill a banda létezését hozza fel mint viszonyítási alap, akkor az valóban fontos lehet számára.

- Katy, hogy van? Érdeklődött felőlem?

- Talán a harmadik nap kereshetett fel.

Billnek iszonyú rosszul esett, hogy kedvese csak több nap után érdeklődött felőle. Bár ha visszagondolt, milyen csúnyán is bánt vele, megérti.

- Kiabált?

- Nem… inkább lekezelően nyugodt és kimért volt velem.

- Mi üthetett belé?

- Fogalmam sincs Bill. De ez a nő már nem a régi. Még ha nem is kedveltem annyira, akkor is, régen nem így viselkedett, ha rólad volt szó.

- Így talán nem lesz olyan nehéz a szakítás.

- Biztos vagy abban a kapcsolatban?

- Szerelmes vagyok Tom.

- Katy-nél sosem mondtad ki, Bill. Máris kedvelem azt a nőt – Tom hangján lehetett érezni a kisfiús mosolyt és vidámságot. Remélte, hogy egy kis erőt ad testvérének.

- Te is nagyon fogod szeretni, ilyen lánnyal még sosem találkoztál.

- Hogy néz ki?

- Majd meglátod, 3 nap múlva már otthon leszünk. De annyit mondok, hogy egy egzotikus szépség.

- Felcsigáztál Öcsi!

- Tom!

- Igen?

- Megkérhetnélek, hogy az újságírókat rendezd le valahogy mire hazaérünk? Lehet, hogy szagot fogtak és kint éjszakáznak a reptéren. Nem akarom Lis-t megijeszteni.

- Hát nem tudja, hogy ki vagy?

- Nem… és sajnos sok mindent nem tud még rólam. Vagyis nem úgy tudja, ahogy valójában igaz.

- Nem vallottad be neki, hogy van egy kapcsolatod?

- Nem akartam elveszíteni Őt.

- Bill, nagy kalamajkába keverted magad.

- Tudom Tom. De valahogy mellette minden bajomról elfeledkeztem.

- Elhiszem, főleg ha több mint három héten keresztül naphosszat csak szexeltetek - élettel teli nevetés szakadt fel a gitáros ajkai közül.

- Szűz volt még!

- Örülök, hogy ott a ’volt’ szócska, büszke vagyok Rád, Tesó!

Bill jót nevetett bátyján, hihetetlenül hiányzott már neki az ikre. Már nem sokáig beszélgettek egymással, Bill megkérte, hogy várja Őket majd a reptéren és egyenlőre Katy-nek se szóljon az érkezéséről.

Mielőtt visszaindult volna a kis rejtett paradicsomba, vásárolt néhány szép ruhát, szandált, és fehérneműt a lány számára, biztos volt benne, hogy ezt is kitörő örömmel fogja fogadni, épp úgy, mint a múltkori ajándékokat.

Lis aznap éjjel nyűgösen aludt. Nem jött álom a szemére, ha le is hunyta pilláit, mindig az a momentum jelent meg lehunyt szemei mögött, mikor a gépük az óceánba csapódott. Bill karjai közé húzva próbálta nyugtatni a reszkető nőt, de csak hosszú órák árán sikerült ismét álomba ringatni.

A férfi korán ébredt másnap. Óvatosan kibújt a lány mellől és a földszinten lévő ruháit, kis tárgyait kezdte rendezgetni. Már készülődött az utazásra, örömmel kellett volna eltöltenie, mégis kedve szegett volt. Lis kedély állapota sem változott semmit sem az éjszaka óta, órák hosszat csak feküdtek a hófehér homokban és fogták egymás kezét. Mindkettejüknek csak az kellett, hogy tiszta fejjel tudjanak gondolkozni. Eközben Bill lelkiismeret furdalása percről percre egyre inkább elhatalmasodott, hisz eszébe jutott, mit is ígért a lánynak. Azt, hogy nem lesz semmi baj. Azonban ezt az ígéretét nem tudja betartani, hisz a hazatértük máris számos megoldandó problémát fog felvetni.

19. rész: A női akarat...

Lis mit sem érzett a férfi aggodalmából, hisz vele ugyanolyan kedvesen és szeretetteljesen bánt, mint eleinte. De Bill nem is szerette volna, ha Lis bármit is megérzett volna félelméből. Elég lesz akkor szembesülnie a valósággal, mikor már elkerülhetetlen lesz. Addig még hagy élvezzék egymás szerelmét.

Másnap már mindketten nyugodtan ébredtek. A holnap fogják elhagyni a szigetet, Bill már előre megrendelte a jegyeket, mikor a fővárosban volt néhány nappal ezelőtt. Lis hozzá kezdett a pakolgatáshoz is, Bill mindeközben mosolyogva nézte a mozdulatait. Azt, ahogy az évek alatt elkészített kagylónyakláncait milyen óvatossággal is pakolja egy-egy puha anyag közé...

Már esteledett, mikor még utoljára, de kifeküdtek megnézni a naplementét. Gyönyörű látvány tárult eléjük, egyszerűen lenyűgöző volt a természet ezen csodája, ahogy a nappal még izzó égitest lassan alábukik a víz felszíne alá, ezzel is narancsra festve az egész tájat. Lis érezte, hogy a férfi levegővétele lassan egyenletessé válik. Oldalra pillantott, Bill csak lehunyt szemekkel cirógatta napsütötte vállait. Lis a legszebb férfinek tartotta Bill-t. Hatalmas szempillák szegélyezték szemeit, orra tökéletesen ívelt volt, éppúgy, ahogy telt ajkai is, amit most erős borosta ölelt körül. Fülei mosolyogni valóan furcsák voltak. Felkarja izmos volt, mellkasán apró pihék ülték. Lis felemelte mutató ujját, majd Bill ajkaitól fogva lassan végig húzta nyakszirtjén, majd mellkasán egészen a köldökéig. A fiú arca buja mosolyt tükrözött, miközben még mindig lehunyt pillákkal feküdt.

- Rosszalkodsz?

- Igen! – Lis egy puszit nyomott a fülcimpájára, majd ujjával oldalán is végig siklott. – Szeretkezünk, Bill?

Bill-t most nem érte olyan váratlanul a lány kérdése ( mint a legelső alkalomkor ) mégis rossz érzés volt arra gondolnia, hogy vissza kell utasítania a lányt.

- Most nem Lis! – nehézkesen felkönyökölt a nő mellett és onnan nézett le rá. – Nem vettem több óvszert, elfogyott az összes.

- Akkor anélkül szeretkezzünk.

- Az elég meggondolatlan lenne – ingatta meg a fejét. Úgy érzi, ismét nehéz menet lesz meggyőznie a lányt.

- Nem zavar Bill. Én úgy is tőled szeretnék majd babát! – Bill csak felnevetett Lis kijelentésén. – Ne nevess ki!

- Jól van, bocsánat! De még fiatalok vagyunk egy gyerekhez!

- De gondját viselném és szeretném, úgy ahogy téged is.

- Ebben nem kételkedtem Lis! De értsd meg, most nem szeretkezhetünk!

- De én akarok! Érezni szeretnélek.

Lis meg sem várta, hogy Bill bárhogy is reagálni tudjon, máris csípőjén ült és fölé hajolva szenvedélyesen csókolta Őt. Bill próbált erősnek bizonyulni, mégis a lány hevessége és akaratossága nem csak, hogy megbénította a testét, de izgalommal is töltötte el. Még sosem volt ennyire rámenős, még sosem adta ilyen egyértelműen a tudtára, hogy szerelmeskedni akar vele. Furcsa volt éreznie Lis magabiztos érintéseit, csókjait, arról nem is beszélve, mikor lehúzta fürdőnadrágját és markába fogta péniszét. Elszakadtak egymás ajkaitól, Bill lepillantott a lány ujjaira, majd ismét fel a szemeibe. Lis-en már nem érezte azt az ártatlanságot, mint az első napokban és hetekben. Ez a Lis olyan volt, mint egy igazi nő, aki akarattal és céltudatossággal el is éri azt, amit szeretne. Ujjai alatt pillanatokon belül megmerevedett Bill, Lis tudta már, mitől is veszti el azonnal az eszét szerelme. A lány nem is tétovázott sokat – bár tudta, hogy most ismeretlen dolgot fog tenni, hisz eddig mindig Bill segített neki -, de most bugyiját félretolva lassan magába vezette a férfit. Lis arcán tisztán kivehető volt a feszült érzés hatására keletkezett fájdalom, de ez érdekelte most a legkevésbé, hisz újra érezhette kedvesét. Bill-t teljesen letaglózta Lis, a való életben az ilyen nők taszítólag hatnak rá, most még sem érzett ellenszenvet iránta, sőt, csak még inkább belé bolondult. Csípőjébe markolt, majd finoman megemelve magán kezdte meg édes lökéseit, de csak óvatosan és finoman, hisz látta a lány arcán ülő fájdalmat. Hogy még élvezetesebbé tegye számára ezeket a pillanatokat, vékony pólója alá nyúlva markába fogta Lis egyik mellét és finoman masszírozni kezdte azt. Ujjaival lassan cirógatta bordáit és oldalát is, ez minden bizonnyal enyhíthette a fájdalmát, hisz izmai elernyedtek és a teste sem volt már olyan görcsös. Aktusuk most nem tartott sokáig, ez talán a mindkettejükben lappangó vágy miatt volt. Bill már érezte a kitörés közeledtét, ezért még ha rossz is volt elszakadnia Lis meleg lényétől, mégis leemelte magáról és végleg a homokba zuhant megfáradt testtel...

(…)

Némán feküdtek, immáron a hatalmas franciaágyon. Egymás tekintetében kutattak, Bill hihetetlenül nagy boldogságot látott a lány szemeibe, míg Lis néminemű aggodalmat, és félelmet. Közelebb bújt hozzá és nyakához simult.

- Valami baj van, Bill? – a fiú csak megrázta a fejét. – Én mégis érzem rajtad.

- Csak a holnapon gondolkozom, hogy milyen lesz ismét hazatérni.

- Már nem szeretnél haza menni?

- De, csak furcsa lesz! – hárított Bill, miközben a válasza egyértelmű „Nem” lett volna. Nem akar szembesülni Katy haragjával.

- Akkor ne menjünk haza!

- Lis, tudod, hogy mennünk kell. – óvatosan megsimogatta a lány haját, majd egy puszit adott homlokára. – De most aludjunk! Szép álmokat, Hableány!

20. rész: Otthon...

Reggelüket szorgos készülődéssel indították. Lis magára öltötte a Bill által vásárolt hófehér nyári ruhát, fehérneműket és a barna szandált. Csodálkozva nézte magát a tükörben, mellei gyönyörűen bele passzoltak a melltartóba.

Bill a parton várta szerelmét, a jet-ski csomagtartójában már minden fontosabb csomagjuk benne volt. Lis még vetett egy utolsó pillantást arra a helyre, ahol majd 5 évet töltött el és ahol először pillantotta meg szerelmét. A rengeteg kedves emlék  ellenére sem tudott egy dolgot elfelejteni. Mégpedig a szülei halálát... Mikor egyre csak távolodtak a szigettől, Lis-en úgy lett úrrá a félelem. Tudta, hogy ismét repülőgépre kell szállnia és túl kell tennie magát a félelmein, ez mégis nagyon nehéznek bizonyult. A fedélzeten is egy merő görcs volt a teste, Bill ugyan próbálta nyugtatgatni és csitítgatni, Ő mégsem tudott megnyugodni, így hát kérve egy altatót, végig aludta az egész utat. Bill is így látta a leghelyénvalóbbnak, hisz Lis félelme a repüléstől tényleg nagy méreteteket öltött.

Bill számára talán egy nyugtató, vagy egy kis alkohol esett volna igazán jól. Ahogy meghallotta a hangosbemondóban, hogy már csak fél óra és landolni fognak, ökölbe szorultak kezei. Dühös volt magára. És nem amiatt, hogy Katy-vel szembe kell majd néznie, hanem amiatt, hogy Lis számára fájdalmat fog okozni. Hisz szembesülni fog mindazzal, amit eddig hatalmas titokban tartott előtte. Vajon, hogy fog majd viselkedni, ha fény derül az igazságra? El fogja taszítani magától, vagy meg fog bocsátani neki ezért?

- Lis! Kelj fel! Leszálltunk... – halkan szólongatta kedvesét, a legtöbb ember már szállingózott a gép fedélzetéről. Lis álmosan dörgölte meg szemeit, majd kipillantva az ablakon, meglátta a hatalmas terminált. Hátra hőkölt az épület robosztusságától, majd Bill karjai közé bújva elindultak a kijárat felé. Bill erősen szorította szerelmét, aki még ijedten méregette a mellette elrohanó embereket. Túl rég nem volt már közösségben, a hirtelen lett emberkavalkád megfélemlítette Őt.

Bill gyomra görcsbe rándult, ahogy hangos szitokszavakat és utasításokat hallott meg maga előtt egy olyan 10 méterre. „ Álljanak el az útból!” „ Kapcsolják ki a fényképezőgépeket!” Bill azonnal megállította Lis-t, majd lekapva magáról kapucnis pulóverét a lányra adta és ezt súgta füleibe. „Nagyon figyelj rám Lis! Sose engedd el a kezem és ne mutasd meg az arcod! Mindig legyen rajtad a kapucni. Ne félj! Rendben?”

Lis egészen addig a pillanatig nem értette Bill utasítását, míg ki nem léptek a fotocellás ajtó mögül. Fotósok százai kezdtek sebes kattintgatásba, a hirtelen jött fényáradat bántotta szemeiket. Bill azonnal meglátta bátyját, aki három testőrrel próbált utat törni maguknak, hogy ki tudják menekíteni Őket. Lis-t hirtelen karon ragadta az egyik fekete ruhás izomkolosszus, majd teste védelmébe fogva hátrálni kezdett vele. A lányon úrrá lett félelem zokogás formájában szabadult meg testéből. Nem érezte Bill meleg kezét, helyette az a mogorva kinézetű ember taszigatta. Persze, hogy kiborult és még akkor sem tudott igazán megnyugodni, mikor már egy elsötétített ablakú terepjáróban ültek. Bill már karjai közé vonta Lis-t, aki még mindig keservesen zokogott. A férfi dühösen nézett bátyjára. Tom nem igazán tudta kezelni a lány reakcióját.

- Kértelek, hogy ne legyenek itt a piócák!

- Nem tudtam megakadályozni, Bill!

- Egyszerűen csak más terminált kellett volna elhitetned velük. De látom, még erre sem vagy képes!

Tom megütközött Bill szavain. Sosem látta még ilyen idegesnek öccsét.

- Jól van Lis, nincs semmi baj! Itt vagyok! – ujjaival finoman tincsei közé túrt, majd  arcáról lehúzta a kapucnit. Végre Tom előtt is feltárult az egzotikus szépségnek hívott lány arca. Bámulatosan gyönyörű volt, hatalmas szempilláin kövér könnycseppek ültek. – Nézz a szemembe, Kicsim!

- Kik voltak ezek, Bill? Mit akartak tőlünk?

- Mindent elmesélek ahogy hazaértünk, csak nyugodj meg, kérlek – egy gyengéd puszit nyomott ajkaira. – Soha többé nem lesz ilyen!

- Megígéred?

- Megígérem!

Lis bólintott, majd teljesen felemelte a fejét és körbe nézett a hatalmas bőrüléses autóban. Szemei azonnal megakadtak a vele szemben ülő férfin, aki szerelmének kiköpött mása volt.

- Lis, Ő itt Tom, az ikertestvérem! – Lis felpillantott rá, még sem fogadta el a kézfogását. – Ne félj Tőle, Ő is jó ember!

- Szervusz, szia… - Tom nagyot nyelve nyújtotta még mindig a karját, azonban a lány makacskodva ellenállt a kérésnek és továbbra is Bill karjai között bújt meg.

- Kell egy kis idő neki – a fekete hajú halkan súgta bátyjának, majd lassú simogatásba kezdett szerelme karjain.

A repteret követően Tom házához hajtottak. Bár Bill nem akart komoly beszélgetésekbe bonyolódni Lis előtt, így csak néhány szóval tudatta bátyjával, miket is fognak tenni az elkövetkezendő órákban. Tom némán bólogatva hallgatta öccsét, majd az ablak felé fordulva elbambult Berlin utcáit nézve. Szeme sarkából néha-néha mégis Lis-re pillantott, (aki időközben ismét álomba szenderült) majd gondterhelten és hosszan fújta ki a levegőt. Valamiféle tompa nyomást érzett a mellkasára nehezedni...