5.: A szépséges idegen... (21-33)

21. rész: Izgató...

Bill karjaiban tartva Lis-t lépcsőzött fel a vendégszobáig. A lányt sokkolhatták a korábban történt események, hisz olyan mélyen aludt, hogy még arra sem ébredt fel, ahogy a barátja  a karjaiba vette. Mikor a férfi kényelembe helyezte Őt és ráterített egy nagy plédet, halkan elhagyta a szobát majd Tom-hoz sietett. Testvére szorgosan kortyolgatott egy pohár vizet, szemmel láthatóan Ő is fel volt dúlva.

- Téboly ez az egész… - fújta ki jó mélyen a levegőt Bill.

- Te okoztad magadnak Öcsi! - fordult felé.

- Tudom.

- Hogyan tovább?

- Először egy patikába kell elugranom!

- Rosszul vagy?

- Nem. Lis-nek akarok egy esemény utánit venni. Valahogy el kell majd hitetnem vele, hogy egy egyszerű vitamin.

- Nem védekeztetek? – Tom letetette poharát a konyhapultra, majd Bill mellé ült.

- Nem volt több óvszerünk, Ő meg nagyon akarta.

- Pedig ki sem nézném a kis csajból.

Bill arcán halvány mosoly futott át.

- Mellettem nagyon megnyílt, közvetlen és barátságos lett.

- Velem mégsem!

- Csak egy kis idő kell neki. Egy-két nap és könnyen össze fogtok rázódni, főleg ha itt lesz most veled.

- Hogy micsoda? – Tom hangja furcsán éles lett, tenyere izzadni kezdett.

- Erről is akartam veled beszélni. Ma este elmegyek Katy-hez és megbeszélek vele mindent. Már biztos, hogy értesült a hazajövetelemről, arról nem is beszélve, hogy nem egyedül jöttem.

- És mi a terved?

- Katy-vel, vagy Lis-sel?

- Mindkettejükkel.

- Katy-vel szakítok, Lis-sel pedig szeretnék egy kis lakást venni, hogy együtt éljünk.

- Álljunk meg egy pillanatra! És mikor akarod bevallani neki, hogy ki is vagy valójában?

- Idővel.

- Ez nem válasz! Joga van tudni.

- Igen joga van, de még nem most.

- Mi lesz, ha Katy megelőz és beköp téged Lis-nek?

- Nem tenne olyat.

- Tenne, csak Te még nem tudsz róla.

- Hidd el, megoldom. Csak egy kis időt adj és hagy lakjon veled addig, hogy semmiféle atrocitás ne érje. Jövök hozzá, amikor csak tudok és nem lesz 3-4 napnál tovább veled. De most mennem kell, Tom. Beugrok a gyógyszertárba, visszajövök és odaadom neki.

- Itt hagysz egyedül vele? Mi lesz, ha felébred? A kézfogásomat sem akarta elfogadni, halálra fog rémülni, hogy Te nem vagy itt.

- Dehogy fog! Mond meg neki, hogy egy fél óra és itt vagyok! De most már tényleg rohanok! – Bill már le is kapta Tom egyik autójának slusszkulcsát, majd a bejárati ajtóhoz sietett – Ja és tesó, készítenél neki valami finomat?

- Természetesen! – mondta kényszeredett mosollyal Tom, majd hátat fordított és egy almát kezdett szorongatni kezeiben.

Hallotta, ahogy Bill kiáll autójával, majd a gázra lépve elhajt a háza elől. Tom nem tudta  helyre tenni az érzéseit. Sosem volt az érzelmek embere, de Lis már az első pillanatokban felkavart benne valamit. Elég volt egy pillantás tőle és máris olyan vonzalmat érzett iránta, mint még eddig egy nő iránt sem. Hazudna, ha azt mondaná, hogy nem testileg kelti fel az érdeklődését. Mégis az a báj, az a kislányos lény, amiből belőle fakad, szinte letaglózza. Izgató...

22. rész: A furcsa érzések...

Lis lassan kezdte nyitogatni pilláit. Fáradtan dörzsölte meg álmosságtól felduzzadt szemeit, majd hajába túrt és ásított egy nagyot. Nem ijedt meg az őt körül vevő környezettől, egy igazán modern és fiatalos kis szobában volt. Az ágynemű mélyvörös szaténhuzatba volt bújtatva, a falakat élénk színek tarkították. A hatalmas ablak felől csak úgy áradt be a gyér napfény, ami még vidámabbá tette a szoba falait. Ágyával szemben egy hatalmas tévé is helyet kapott, ami mellett számtalan dvd sorakozott.

Lassan kibújt a meleg takaró alól, majd óvatosan megindult az ajtó felé. Lábujjhegyen járt a szobában, a kilincset is halkan nyomta le. Érdeklődve leskelődött ki, mikor orrát finom illatok csapták meg. Kellemes fűszeres hús illat terjengett a levegőben, hasa hangosan megkordult. Apró léptekkel (haját gyorsan összefonva) lépkedett le a hosszú lépcsőfokon, aminek aljához érve megpillantotta azt az ismerős férfit. Háttal állt neki, talán valamit épp vághatott, hisz kezében ott volt egy nagy kés. Mellette nagy láng felett főtt az étel, amibe a férfit újabb hús darabokat szórt.

Lis végig mustrálta a fiú minden egyes mozdulatát, csak egy fehér trikót és egy térdig érő nadrágot viselt. Háta jóval szélesebb és  izmosabb volt, mint Billé, azonban a magasságuk megegyezett. Igazán nem akarta titkon kifigyelni a férfit, inkább vissza szeretett volna  osonni a szobájába (amíg Bill meg nem látogatja) de a fiú hirtelen megfordult és szembe kerültek egymással. Lis erősebben markolta a lépcső korlátját, majd vissza is lépett egy lépcsőfokot. Tom nem mert hangosan, esetleg hirtelen megszólalni, félt, hogy a lányt megijeszti. Néhány perc csak néma szemezéssel telt, Tom igazán végig sem merte mérni Lis-t. A lány arcán nem látott félelmet, csupán csak tanácstalanságot. Ezért Tom, (hogy megkönnyítse kettejük dolgát) halványan elmosolyodott, mire Lis arcvonásai is megenyhültek.

- Hol van Bill?

Tom-ot hirtelen érte a kérdés, valahogy elveszett a lány tekintetében.

- Öhm, jön mindjárt! Nem ment messzire! – Lis csak bólintott, majd tovább álldogált egyik lábáról a másikra. – Nem vagy éhes?

- Egy kicsit.

- Akkor gyere és egyél, főztem neked!

Lis tétovázott néhány pillanatig, majd lassú léptekkel megindult a férfi irányába. Helyet foglalt a legelső széken, majd pironkodva kapkodta ide-oda fejét.

- Szereted a sült krumplit és a csirkehúst?

Tom már egy hatalmas tányérral a kezében egyensúlyozott a lány előtt. A tányér megpakolva minden jóval (fűszeres csirkemellel, zöldségekkel és burgonyával) díszelgett. Lis nem válaszolt Tom kérdésére, azonban Ő választ kapott, ahogy meglátta milyen, élvezettel is eszik a lány. Nem mohón, inkább minden ízt kiélvezve. Még egy pohár narancslét is tett elé, majd leült vele szemben. Lis egy pillanatra abba hagyta az evést és dús loknijait füle mögé tűrve nézett fel Tom-ra, aki csak megrázta a fejét ezzel is jelezve, hogy nincs semmi baj.

Tom nem akart tolakodó lenni, ezért inkább csendben maradt és nem kérdezősködött. Pedig számtalan kérdés cikázott a fejében, de inkább elnyomta magában. Helyette Lis mozdulatait figyelte, ahogy vékony ujjaival erősen megmarkolva a kést szeleteli a húst, majd szájához emeli és alaposan megrágja. Szempillái többször megrebbentek, ajkai nedvesek voltak a víztől. Értette, hogy Bill-t hogy ragadta magával egyből a lány szépsége és személyisége. Bár még alig beszélgettek egymással, mégis felkeltette az érdeklődését.

Lis már eltolva maga elől a tányért végzett az étkezéssel, mire Tom hirtelen visszacsöppent a valóságba. Oda nyúlt a tányérért, hogy betegye a mosogatógépbe, de Lis kézfejéhez ért. Hirtelen kapták fel fejeiket, de Lis szégyenlősen ölébe  tette kezeit.

- Köszönöm szépen!

- Szívesen!

Tom felpattanva az asztaltól kezdett heves pakolgatásba, nem akarta, hogy a lány észrevegye zavartságát. Füleiket hangos ajtó csapódás, majd Bill hangja csapta meg. Lis felpattanva a székről futott szerelme elé, aki azonnal karjai közé vette és egy forró csókot nyomott homlokára.

- Hogy vagy kicsi Lis?

- Jól, jól Bill!

- Ettél már?

- Igen.

- Nézd, miket hoztam neked! Beugrottam egy boltba és vásároltam neked néhány szükséges ruhát, tisztálkodási szert, fehérneműt.

- Köszönöm szépen!

- Remélem tetszeni fognak! De gyere, menjünk vissza Tom-hoz.

Tom most először látta mosolyogni Lis-t, bár érthető, hogy akkor felszabadult, mikor mellette van egy olyan ember, akiben megbízhat.

- Kicsim, vettem neked vitamint is!

- Miért? Jól vagyok.

- Tudom, de szeretném, ha bevennéd.

- De most nem akarom. Később is bevehetem?

Bill idegesen testvérére nézett, tudja, hogy minden óra számítana.

- Igen, de még lefekvés előtt vedd be. Vagy tudod mit, fel is kísérlek!

Bill óvatosan - hogy a lány meg ne lássa -, kezébe vette a dobozt, majd a másik karjával átölelve Lis derekát felment vele a szobába.

Tom csak mélyet sóhajtva nézett utánuk…

23. rész: Katy-nél...

Már a vendégszoba ágyán ültek. Lis érdeklődve tekintett körbe a hangulatos szobában. Eközben Bill viselkedésén feszültség és egy kis aggodalom volt érezhető. Szinte szuggerálta az éjjeli szekrényre helyezett gyógyszert, szerette volna, ha minél előbb kifejti a hatását szerelme testében, ezzel is megelőzve a bajt. Bár ha arra gondolt, hogy lehet, hogy egy megfogant életnek akar véget vetni, kirázza a hideg és émelygés keríti hatalmába. Sosem tudna ártani egy gyermeknek sem…

- Idegesnek tűnsz – Lis lágyan megsimította Bill karját, majd halványan rámosolygott. – Mi a baj?

- Nincs semmi baj Lis, csak egy kicsit elfáradtam az utazásban.

- Biztos?

- Biztos Kicsim!

- Akkor gyere, aludjunk!

- Most nem tudok itt maradni! El kell mennem.

- Megint?

- Igen, sajnos nem várhat holnapig. Találkoznom kell valakivel – bár Bill nem vallja be, kivel is kell találkoznia, mégsem akar teljesen hazudni a nőnek.

- Rendben! – hagyta jóvá mosolyogva a lány.

Bill szíve összefacsarodott a tudattól, hogy Lis ilyen jó hozzá, míg ő szinte a bolondját járatja vele (még ha nem is akaratlagosan).

- Ígérem, hogy holnap egész nap veled leszek és mindent megbeszélünk Hableány! Ne félj, Tom itt marad veled, nem leszel egyedül. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan fordulj hozzá.

- Szeretlek Bill!

- Én is szeretlek, Lis – Bill-nek csak egy apró csókra futotta mindösszesen, kínzó lelkiismerete fojtogatta belülről. – Kérlek, vedd be a vitamint, mielőtt lefeküdnél!

A lány csak bólintott, majd integetve elbúcsúzott a fiútól. Bill gondterhelt sóhajjal hagyta maga mögött testvére lakását, muszáj erőt gyűjtenie, hisz a neheze még csak most következik. Idegesen rótta Berlin utcáit, próbált valamilyen ésszerű magyarázatot kreálnia  magában (amivel esetleg nyugtatni tudná Katy-t), azonban nem volt szüksége nyugtató szavakra. Hisz a szőke hajú nő eddig ismeretlenül rideg és kimért hangulatban várta a férfit, aki igazán meglepődött barátnője viselkedésén. Kiabálást, esetleg pofont várt volna, azonban Ő csak némán beengedte a közös lakásuk ajtaján és a nappali felé mutatott.

- Szervusz Katy – Bill csak néhány pillanatos csendet követően szólalt meg. Feszélyezve érezte magát a saját lakásában, amellett a nő mellett, akivel az utolsó majd egy évét töltötte.

Katy nem felelt és nem üdvözölte Bill-t. Körmeivel idegtépően kopogott az üvegasztalon miközben nem nézve a férfi szemébe, a földet fixírozta. A nő nem játszotta meg magát, nem öltött hazug álcát arcára. Nem. Nem tombolt benne hatalmas vulkán, ami ép fortyog és kitörni készül. Nyugodt óceán képében tündökölt. Jéghideg hangulata megijesztette Bill-t, igazán fogalma sem volt, miként is kezelje barátnője viselkedését.

- Gondolom már mindenről tudsz.

- Túl sok mindenről is.

- Miket hallottál?

- Hagy ne kelljen elismételnem. Sejtheted.

És Bill persze, hogy sejtette. Látta maga előtt a világhálón terjenghető szalagcímeket. „ A vad rocker egy szigetlakó lány mellett találta meg a boldogságot? ”

- Nem gondoltam, hogy ez lesz abból, ahogy elváltunk a legutóbb.

- Nem gondoltad, hogy meg fogsz csalni? – Katy végre felemelte fejét és mélyen párja szemeibe nézett.

- Nem csaltalak meg… - hazudta a fekete hajú, de mikor Katy keserűen felnevetett, elszégyellte magát.

- Ezt Te sem mondod komolyan?! Férfi vagy Te is!

- Nem akartam összegabalyodni vele, az életemre esküszöm. Egyszerűen csak ott volt és…

- Ezt most fejezd be! – ellentmondást nem tűrően csengett a szőke hajú nő hangja. – Nem kérek a szánalmas magyarázkodásodból. És abból a vitánkból sem, ami néhány hete talán mindent elrontott.

- Ezzel mit akarsz mondani?

Bill titkon remélte, hogy Katy önbecsülésén nagy csorba esett és ki fogja adni az útját.

- Csak azt, hogy nem engedlek át neki. Vissza foglak szerezni!

Bill-t mintha arcon csapták volna. Katy felállt mellőle, majd messzire sétált a szobában. Bill maga elé bámulva tátogott némán, nem tudta és talán nem is akarta elhinni a hallottakat.

- Ezt Te sem gondolod komolyan! Nem tudsz az érzéseim ellen mit tenni.

- Dehogy nem Bill! Ezt az egy évet nem hagyhatjuk csak úgy magunk mögött.

- Én még sem fogom folytatni!

- Mivel tud Ő többet, mint én? – Katy még mindig kimértséggel és tartással a hangjában kérdezte barátját, egyetlen szaván és mozdulatán sem volt érezhető, hogy mentem összeroppan a dühtől. Nem adja meg Bill-nek ezt a boldogságot.

- Egyszerűen belé szerettem és kész. Ennyire egyszerű.

- Velem miért nem volt ilyen egyszerű? Nem adtam meg neked minden jót?

- Ne várd tőlem, hogy megmagyarázzam mert egyszerűen nem tudom! És ne haragudj, de nem maradok tovább!

Hátat fordítván a nőnek az ajtó felé indult, de Katy karon ragadta és magához rántva szájon csókolta. Bill-t letaglózta barátnője hevessége, aki vadul hajába túrva mélyítette el még inkább a csókot. Talán néhány másodpercig tarthatott csak, azonban Bill is visszacsókolt. Katy csak egy fölényes vigyorral nyugtázta szerelme tettét mikor ajkaik ismét elváltak. Bill alig kapva levegőt állt reszkető lábain, majd sebesen feltépte az ajtót és elviharzott.

24. rész: A megválaszolatlan kérdések...

Lis már a hatalmas habok között áztatta magát, a kis vendégszobához tartozó fürdőszobában kedve szerint dúdolhatott és fürödhetett. Rég nem érezte ilyen felszabadultnak magát a szülei halála óta, de Bill felbukkanása mindent felborított az addig megszokott életében. Szerelmes lett. Életében először. Bár először nem tudta, mit is kellene éreznie, de ahogy teltek a napok és látta Bill-en azokat az addig számára ismeretlen jeleket, idővel magán is felfedezni vélte. Volt, hogy némán merengve feküdtek a parton, mégis megértették egymást. Nem kellettek szavak, úgy ahogy azokban a szerelmes órákban sem. Mindig csak úgy cselekedtek, hogy a másiknak jó legyen, talán ez a kapcsolatuk legnagyobb mozgatórugója, az önzetlen adni akarás, a szerelem.

A lány már egy törölközőt a teste köré (illetve hajára) csavarva állt a hatalmas fürdőszoba tükör előtt. Fogalma sem volt, hogy szerelme hova tehette a neki vásárolt ruhákat, ezért hát óvatos léptekkel ismét kisétált a folyosóra. Hangos morajokat hallott a nappali felől, gondolta, hogy Tom biztos ott lehet. Halk léptekkel leosont a lépcsőfokokon, majd lábujjhegyen a nappali felé sétált. Már messziről látta a férfit, egy kanapén elheveredve szuszogott. Lába az asztalra volt feltéve, egyik kezében a távirányító árválkodott. Nem tudta, fel merje-e ébreszteni, nem akarta, hogy esetleg megharagudjon rá, azonban fázott, így halkan szólogatni kezdte.

- Tom, Tom!

A fiú csak sokadik szólogatás után kapta fel ijedten a fejét. Lis hátra hőkölt Tom ijedt arcától, majd elmosolyodta magát, hisz igazán mulatságos képet nyújtott.

- Öhm… Lis! Mit szeretnél? – erőse megdörzsölte szemeit, majd felült és kikapcsolta a készüléket.

- Bill hova tette a nekem vásárolt ruhákat?

A neki vásárolt ruhákat? Hirtelen nem is tudta miről beszél a lány, de miután realizálta, hogy Ő csak egy fürdőlepedővel maga köré csavarva áll előtte, azonnal komollyá vált a szituáció. Gyomra ping-pong nagyságúra zsugorodott, torkát furcsa, kaparó érzés lepte el. Végig pillantott a hosszú barna combjain, karjain, s a még vizes haján. Lis semmit sem vehetett észre a férfi pillantásaiból, hisz Ő a nappali kis zegzugait fedezte fel. Furcsán fogadta a falakon lógó plakátokat, melyeken hatalmas betűkkel volt felfestve egy név: Tokio Hotel.

- Mit is kérdeztél, Lis?

- Csak azt, hogy Bill hova tette a ruháimat. Fázom, szeretnék felvenni valamit!

Tom most már bólogatott és próbálta fenntartani egy értelmes férfi látszatát. Felállt, majd jó messzire kikerülve Lis-t a lépcső felé kezdett vágtázni. A lány azonnal követte Őt fel az emeletre, majd egy sötét szobába.

- Bill ide tette Őket, tessék! – néhány tasakot átnyújtott, de a javát Ő maga vitte át a vendégszobába, hogy letéve a szőnyegre azokat, azonnal el is hagyhassa a szobát.

- Köszönöm Tom!

- Igazán nincs mit! Viszlát! – már csukta is volna be a tömör faajtót, mikor Lis ismét megszólította.

- Mi az a Tokio Hotel?

Tom furcsán fogadta a hallottakat. Megérintette a borostás arcát, majd Lis felé fordulva csak ennyit mondott.

- Bill-t kérdezd.

Lis valószínűleg megelégedhetett a hallottakkal, hisz elengedte Tom-ot és nem kérdezte többet. Finoman a ruhák közé túrt, majd egy trikót és bugyit kihalászva magára húzta azokat és visszabújt az ágyba. Bill-nek már sok mindent kell elmagyaráznia. Azt, hogy miért bántak velük olyan ellenségesen a reptéren, miért kellett este elrohannia és most a Tokio Hotel is…

Tom forró homlokkal állt a tus alá. Muszáj volt lehűtenie magát, egyszerűen égette a testét valami. Tudta, hogy mi ez az érzés, mégsem akarta bevallani magának. Már csak a gondolat is gusztustalan lenne öccsével szemben, aki rá bízta a lányt, hogy vigyázzon rá. Mégis, amint lehunyja szemeit, megjelenik előtte a lány egy szál törölközőben és ujjai máris végig csúsznak habos testén egészen az ágyékáig. Ódszkodik a következő pillanatoktól, próbálna ellentmondani vágyának, de irtózatosan nehéz. Ujjbegyei végig szántottak alhasán de néhány pillanat alatt kitisztult az agya és öklével egy hatalmasat ütött a kék csempével borított falra. Hogy lehet ennyire gusztustalan egy féreg…?

Bill némán csukta be maga mögött az ajtót, Tom lakásában már mindenhol sötétség honolt. Óvatosan lépkedett fel a szobájáig, hogy ott lerúgva magáról cipőjét elheveredjen a hatalmas ágyon. Hosszú napot tudhat a háta mögött, de az elkövetkezendő napok csak még hosszabbak és még fárasztóbbak lesznek. Nem csak Katy nehezíti meg a dolgát, hanem maga Lis is, aki szinte semmiről sem tehet.

25. rész: "Van egy szerelmed?"...

Lis-t aranyló napsütés fogadta. Oldalra pillantott, a redőny nem volt lehúzva. Hatalmasat nyújtózkodva ült fel ágyában, majd hajába túrt és kiszállt a meleg paplan alól. Füle mögé tűrte a rakoncátlan tincseket hisz a haja kócosan omlott vállaira, majd már jól ismerve a járást, elindult az emeleten. Rég nem érzett kávé illat szállt a levegőben, eszébe jutott, hogy szülei kimondottan szerették ezzel indítani a reggeleiket. Ezek szerint Tom is, hisz amint lelépkedett a lépcsőfokokról, megpillantotta a lassú mozdulatokkal ténykedő férfit. Egyetlen alsónadrág volt rajta, fonatait most csak egy kicsi gumi tartotta össze tarkójánál.

- Jó reggelt! – már bátrabban szólította meg a fiút. Tom boldogan fordult a hang irányába, de mosolya egy szempillantás alatt változott át éhes szemrebegtetésbe.

Lis az este megkapott bugyiban és trikóban álldogált előtte, nem is olyan messze.

- Neked is jó reggelt! Hogy aludtál? – zavartan kortyolt az ép akkor lefőtt kávéjába, majd felült a bárpult mögé.

- Remekül! Már most szeretek itt lenni!

- Örülök neki! Kérsz valamit reggelire? Készítsek egy pirítóst?

- Megcsinálhatom magamnak?

- Persze, nyugodtan.

Lis örömmel kezdett neki saját reggelijének az elkészítésébe, a konyhapulton található kenyérpirítóba két szelet kenyeret tett, majd egy bögre után kezdett kutatni.

- Bill szerinted mikor jön haza?

- Fogalmam sincs Lis, de biztos nem sokára, ne aggódj – Tom nem fordult hátra míg válaszolt a lánynak, jobbnak látta így.

Feszülten kortyolgatta a fekete csodát, Lis mögötte halkan nyúlt ide-oda a magas szekrényben, majd egyszer csak felült egy székbe és maga elé téve tányérját eszegetni kezdett. Tom ha szerette volna sem tudta volna levenni a tekintetét a lány testéről. Egyszerűen vonzott minden szempárt a vékony test, a dús hajkorona és a lányból fakadó természetesség.

- Szabad kérdeznem?

- Persze – bólintott Tom némi fáziskéséssel.

- Te nem szeretsz beszélgetni?

Épp egy hatalmas falat pirítóst kapott be, miközben Tom-ra pillantva kíváncsian érdeklődött.

- Szeretek beszélni – mosolyodott el a fiú.

- De velem is?

- Veled is.

- De sosem nézel a szemembe. Bill sem nézett Rám az első napokban.

- Mi ilyenek vagyunk. De nyugodj meg Lis, nincs semmi baj – Tom, hogy eloszlassa a lány kételyét, mélyen a szemeibe nézett, majd hosszan elmosolyodta magát. Nem kéjesen, egyáltalán nem. – Hé öcsi, Te itthon voltál?

Bill hirtelen tűnt elő a nappali felől. Kócos fekete haja mókásan állt a párnacsíkos arca körül. Elisabeth ahogy meglátta szerelmét, leugorva a magas székről majd’ a nyakába ugrott. Bill meg is tántorodott, alig tudta megtartani a csípője köré fonódó combokat.

- Végre itt vagy Bill!

- Látod, megtartom az ígéretem – egy apró, de annál érzelmesebb csókkal köszöntötte a férfi kedvesét.  Tom végig nézte a jelenetet. Nem esett jól neki.

(…)

Már a nappali egyik hatalmas kanapéján ültek, Lis gyerekesen befészkelve magát a férfi ölébe. Bill reggeli jó kedve lassan kezdett tova szállni és helyébe szorongató gyomorgörcs telepedett.

- Annyi kérdésem van, Bill!

- Mond az elsőt.

- Mi az a Tokio Hotel? – mutatott egy hatalmas bekeretezett kép felé.

- Hogy mi is az a Tokio Hotel? – ezt a kérdést talán még könnyű lesz megválaszolnia. – A Tokio Hotel egy banda neve. Nekem, Tom-nak és még két barátomnak van egy bandánk. Én vagyok az énekes.

Lis eleinte nem reagált. Furcsán összeszűkítette szemeit, majd visszapillantott Bill-re.

- Azt mondtad a szigeten, hogy csak énekelgetsz.

- Igen, tudom.

- Miért nem meséltél többet a bandádról?

- Nem szerettelek volna ezzel fárasztani – bár Lis-en látszott, hogy nem elégedett meg ennyivel, mégsem kérdezősködött. Tovább kémlelte hatalmas gomb szemeivel a plakátokat, majd ismét visszafordult szerelméhez.

- Akkor azért bántottak bennünket a repülőtéren, mert Te híres vagy?

- Tudod Kicsim, az újságírók és a fényképészek mindent megtesznek, hogy pénzhez jussanak. Követnek bennünket és a rólunk megszerzett információkat eladják a különböző lapoknak.

- Rólam is írni akarnak? – elhűlve fogadta a hallottakat.

- Úgy valahogy.

- De én nem csináltam semmi érdekeset.

- Az ép elég, hogy a szerelmem vagy.

- Ez miért baj nekik?

Egyre kezdett kínosabbá válni a beszélgetés Bill számára. Tudta, most vagy soha, hisz minél tovább húzza az időt annál nehezebb lesz.

- Tudod Lis, nem nekik a baj. Hanem egy másik személynek. Aki szintén közel áll hozzám.

- Anyukádnak?

- Nem…

- Nem értelek.

- Tudod – a férfi mély levegőt vett, majd még inkább magához vonta a lányt, így Ő vállára hajtotta a fejét. Talán így volt a legjobb, hisz Bill képtelen lett volna a lány szemeibe nézni -, nekem van… volt egy barátnőm!

- Van vagy volt?

Bár Lis keveset tudott arról mi is az a szerelem ( hisz Bill volt élete első szerelme ) , de a szigeten olvasott könyvekből sok mindent tanult az emberek közötti kapcsolatokról.

- Ezt nehéz megmagyarázni.

- Nem vagyok buta Bill, megértem!

- Nem is arról van szó – végig szeretett volna simítani a lány arcán, de Ő csak elhúzódva tőle felállt, mintha érezte volna, hogy néhány perc múlva már nem akar a közelében lenni.

- Van egy szerelmed?

26. rész: Bezárkózva...

Bill tudta, hogy a lánynak nem tudna hazudni. Már csak azért sem, mert szereti és mert a lány egyáltalán nem buta. Karjaival térdeire támaszkodott, arcát tenyerébe temette, majd alig láthatóan  - Lis számára mégis jól értelmezhetően – bólogatni kezdett. Bill nem láthatta, hogy a lány tenyerével ajkait szorongatja, miközben szemeit furcsán sós könnycseppek lepik el.

- Meg tudom magyarázni, csak egy kis idő kell, hogy erőt gyűjtsek! – mormolta halkan az énekes, de nem kapott választ, csupán csak néma de annál gyorsabb lépteket a nőtől. Elisabeth zokogva menekült el Bill elől, kettesével szedve a lépcsőfokokat minél hamarabb be akart jutni a szobájába. Kulcsra zárta, majd a földre rogyott. Sosem érzett még ilyet a szívében. Ez más fájdalom volt, mint szüleinek az elvesztése.

- Lis, engedj be, hagy magyarázzam meg!

A lány zokogását Bill hangos kopogása szakította félbe. A lány megrázta a fejét – mintha a férfi látta volna -, majd térdeit tovább szorongatta.

- Nagyon szeretlek, hallod? Azért mentem a szigetre, hogy elfelejtsem Katy-t. Pontosabban, hogy meg tudjam hozni a döntést, hogy szakítok vele. Emlékszel, mikor azt mondtam, hogy valakivel nem olyan jó a kapcsolatom, mint rég? Akkor a barátnőmről beszéltem. Kezdtem kiszeretni belőle és az, hogy Te ott voltál, talán csak még jobban megerősített abban, hogy végleg lezárjam vele a kapcsolatot. De nem akartam neked elmondani, féltem, hogy nem szerettél volna a magadénak tudni.

Lis hallgatta Bill kétségbeesett szavait. Könnycseppjei még mindig sebesen csorogtak végig arcbőrén, de tenyereivel nem törölte le azokat. Hogy mit érzett? Nagy zűrzavart a szívében. Néhány évvel ezelőtt olvasott egy könyvet. Már csak homályosan emlékezett a történet főszálára, azonban egy momentum megmaradt benne. Mikor a főhős férfi hangját az író félelmetesen élethűen adta át az olvasóknak. Az ottani férfi is zihálva könyörgött a szerelmének, hangja meg-megbotlott és hirtelen akart mindent elmondani. Most Bill sem tett másként, mély hangjából tisztán kivehető volt a félelem és a kétségbeesettség. És Lis még nem is látta a szempillák között megbújó hatalmas könnycseppeket…

(…)

Késő délután volt már. Bill – Tom tanácsára – felhagyott a bocsánatkéréssel. Csend honolt a lány szobájában, nem felelt egyszer sem szerelme kérdéseire. Bár végig ott volt, de nem tudott és nem is akart válaszolni. Sok minden kavargott benne. Gyűlölet nem, abban biztos volt. De valami szorongató érzés mindig elkapta a szívét, ahogy visszaemlékezett Bill halvány bólintására, miszerint neki van egy szerelme.

Az énekes elhagyta testvére lakását. Bár feldúlt volt és reményvesztett, Tom próbálta vigasztalni és azzal bátorítani, hogy Lis holnapra már el is fogja felejteni az egészet.Bárcsak így lenne – gondolta magában Bill, miközben ismét Katy felé tartott. Túl van a nehezén, Lis-nek bevallott mindent, most már csak véglegesen szakítania kell volt kedvesével.

(…)

Tom halkan kopogott be Elisabeth-hez. Nem jött válasz, de Tom hallott kicsi motoszkálást így tovább kopogott.

- Csak én vagyok az, Tom! Beengedsz?

A zár halkan kattant és kinyílt az ajtó. Lis kisírt szemei azonnal elgyengítették Tom-ot, titkon remélte, hogy nem ilyen látvány fogja fogadni. A síró nőkkel sosem tudott igazán boldogulni.

- Hoztam fel egy kis tésztát, egész nap ettél.

- Nincs étvágyam.

- Enni azért még kell. Kóstold meg a kedvemért, neked főztem.

Lis felpillantott a férfi szemeibe, majd az ágyra letett tálcához sétált. Finoman megfogta a villát, felszúrt egy paradicsomos tésztát és szájához emelve bekapta azt. Tom önkéntelenül is végig nézte a mozdulatsort, majd megrázta a fejét és sétálgatni kezdett a szobában.

- Bill szeret téged – semmi válasz a lány felől –, nagyon.

- De bántott!

- Azzal bántott volna, ha most nem mondja el!

- Szerettem volna, ha már a szigeten megosztja velem.

- Ki kellett alakulnia a bizalomnak – a férfi a nő felé fordult, aki egyenesen íriszeibe meredt. Tom megilletődött.

- De visszacsókolt, mikor én megcsókoltam. Akkor már bízott bennem, nem?

Tom felsóhajtott. Hogyan magyarázza el, hogy öccsét valószínűleg csak az ösztönei vezérelték?

- A testiség hamarabb jön. Azt nehezebb kordában tartani az embereknek.

- Neked is?

Tom szája sarkában egy apró mosoly bujkált.

- Mindenkinek nehéz, Lis!

- Nem tudom, mit tegyek… - a lány leült az ágy szélére, felhúzta térdeit, majd fejét ráfektette azokra.

A férfi némán figyelte Lis hátát, ahogy vékony karjait combjai köré fűzi, ahogy hajába kap a kora esti ablakon beszökő szellő.

- Pihenj le egy kicsit, sok minden történt ma veled. Holnapra kialszod magad és máris másként fogod látni a dolgokat. Bill nem rossz ember, egyszerűen csak félt, hogy elveszt téged.

- Most itthon van?

- Nincsen.

- Megint elkellett mennie? – Lis hátra fordult Tom-hoz, majd keserűen rá mosolygott. – Biztos nála van. Látod, Én már nem is kellek neki – ismét visszahajtotta a fejét, miközben hajtincsei előre buktak arcába.

27. rész: Szívbe marni...

Tom sajnálva nézte Őt, tudta, hogy mi tudná megnyugtatni, mégsem akarta megtenni. Mert azzal csak még inkább felkavarta volna a szívében rejlő érzéseket.

De ahogy meghallotta halk szipogását, erőt vett magán, leült mellé, majd megsimogatva a kézfejét a karjai közé húzta. Lis nem ijedt meg a közelségétől, félelem nélkül fogadta a közeledését. Karjait átfonta Tom derekán és mellkasán pihentetve fejét próbált megnyugodni. Nem tudta, miként is kellene érezni Bill iránt, hisz hazudott neki a szigeten, többször is.

Tom lassan simogatta Lis hátát, álla a lány feje búbján pihent. Hajából finom levendula illat érződött. Míg hallgatta Lis halk, gyenge szipogását sok mindenen elgondolkodott. Először is azon, hogy amit iránta érez, az pusztán vágy. Nem szerelem. Még.

De nem, ebből nem fog szerelem kialakulni. Tenni fog ellene, hogy pusztán csak testileg vonzza. Ha már lelkileg is oda lenne érte, sokkal nehezebb szituációban lenne. Hisz az érzelmek ellen képtelen lenne harcolni, ezt még úgy is tudja, hogy életében eddig egy nő iránt sem érzett igazán szerelmet.

- Na, ne sírj Lis! Bill szeret téged és hidd el, sosem akarna rosszat neked. Minden kapcsolatban van egy-két veszekedés, de ez így van rendjén. Unalmas is lenne egy nyálban úszó kapcsolat. Hidd el nekem.

Tom érezte, ahogy a lány arca mosolyra fakadt.

- Te voltál már szerelmes?

- Nem.

- Miért nem?

- Nem jön egy könnyen és még nem találtam meg az igazit.

- De hiszel benne? – már felemelte a fejét a lány, Tom szinte érezte a hiány szorító érzését.

- Őszinte legyek? – Lis csak bólinott – Nem… mármint, tudod! Félek a csalódástól. És a mi esetünkben még jobban oda kell figyelni arra, hogy kivel ismerkedünk meg és kivel nem.

- De nem maradhatsz örök életre egyedül.

- Nem is szeretnék.

Tom próbált mosolyt fakasztani arcára, kicsit kellemetlenül érezte magát ebben a párbeszédben. Nem igazán szokott a szerelemről beszélgetni.

- Most már magadra hagylak. Aludj jól Lis! – felállt, majd az éjjeli szekrényen lévő tálcához nyúlt, amin már a kihűlt paradicsomos tészta árválkodott.

- Köszönöm! – felelte Lis, majd befeküdt a takaró alá. – Bill jól mondta, tényleg nagyon jó ember vagy!

Tom csak elmosolyodott, majd kilépett a szobából.

(…)

Bill már a Katy-vel közös lakásuk előtt állt. A motor halkan zúgott, ujjaival a kormányon dobolt. Zaklatott volt még, az elmúlt órák történései igenis nagy hatással voltak rá. Bár sejthette, hogy Lis így fog reagálni, mégsem hitte, hogy ilyen nehéz dolga lesz.

Hirtelen telefoncsörgésre lett figyelmes. Rápillantott a kijelzőre, rajta Katy neve díszelgett.

- Mit akarsz?

- Neked is szép estét, Bill!

- Katy, nem vagyok vevő a bájolgásra.

- Oh, rossz kedved van? – Bill kiérezte a cinizmust barátnője hangjából.

- Nem, repesek az örömtől, hogy megnehezíted az életem.

- Ezt biztos, hogy telefonon keresztül kellene megbeszélnünk? Gyere fel, látlak az ablakból.

- Azt várhatod!

- Tuskó!

Katy kinyomta a készüléket, majd egy vékony kardigánt magára kapva, Ő maga sétált le az énekeshez. Az autóhoz futott, majd kopogás nélkül beszállt a hófehér Audi-ba. Bill talán sejthette, hogy a nő le fog jönni hozzá, mégsem gondolta, hogy ilyen gyorsan. Kellett volna még néhány perc magány.

- Mesélj!

- Miről?

- Valamiért csak ide jöttél! Gondolom beszélni akartál Velem.

- Már elment a kedvem mindentől, ami veled kapcsolatos.

- Nem tudsz megsérteni a nemtörődöm stílusoddal. Bár igazán meglep, hogy ezt kapom!

- Ezt komolyan mondod? Mit vársz azután, ahogy velem bántál? Talán én nem vettelek semmibe az utóbbi hónapokba? Szerinted nekem miből lett elegem?

- Fogalmam sincs.

- Látod, ez a baj! Hogy fogalmad sincs arról amit generáltál bennem. Elüldöztél magadtól, most pedig csodálkozol, hogy egy másik nőbe vagyok szerelmes.

- Szóval szerelmes is vagy… - Katy ennél a pontnál érzett először fájdalmat a szívében. Remélte, hogy a lány csak egy kis időtöltés volt neki a szigeten, de úgy látszik, tévedett.

- Az!

- Nekem egyszer sem mondtad ki, hogy szerelmes vagy belém.

- Mert nem voltam – Bill tudta, hogy szívtelen kijelentés volt ez tőle ( hisz valamit csak érzett a nő iránt, hisz egy évig együtt voltak), de remélte, hogy Katy-t ez mélyen fogja érinteni és be fogja látni, hogy értelmetlen húzni vonni ezt a kapcsolat dolgot közöttük.

- Sosem voltál ennyire érzéketlen! – Katy oldalra pillantott, miközben ujjaival letörölt egy könnycseppet az arcáról.

28. rész: A gyerekes bosszú...

Bill is érezte, hogy túl lőtt a célon, de végre éreztetni akarta a nővel, hogy már semmit sem akar tőle.

- Miben jobb Ő nálam? Izgatott a szüziessége?

- Az is - megvonta vállait, majd Katy-re nézett. – De szerelembe estem. Nem tudtam mit tenni. Nem fogom megmagyarázni, ezt már egyszer elmondtam neked. Kérlek, ne nehezítsük meg egymás életét. Köszönöm neked ezt az egy évet, köszönöm, hogy amikor a legnagyobb szükségem volt valakire, Te mellettem álltál. De már minden elmúlt irántad.

- Mi minden? Azt mondtad, nem éreztél szerelmet! – a nő szemei ismét könnybe lábadtak egy keserédes nevetését követően – Úgy érzem, nem akarom tovább hallgatni a szánalmas monológod. Értem én, ki vagyok rúgva, mehetek amerre csak látok.

- A lakás a tied maradhat, majd a nevedre íratom.

Bill akarva-akaratlanul is, de még egyet csavart a nő szívén.

- Annyira sem tartalak, hogy felpofozzalak – Katy megvetőlen végig tekintett a fiún, aki elszégyellve magát csak lehajtotta fejét. Átérezte a nő fájdalmát.

Némán ülve nézte végig, ahogy Katy kiszáll mellőle, majd jó erősen becsapva maga mögött az ajtót, elviharzik. Bár nem látta az arcát, mégis tudta, hogy sír.

Kíméletesen szeretet volna szakítani vele, mégsem tudott és ezt csak a szívében lévő félelemmel magyarázta. Rettegett attól, hogy Lis nem bocsát meg neki, nem fogja meghallgatni többet és esetleg eltaszítja magától. Ujjai jéghidegek lettek, már csak a gondolattól is…

Úgy döntött, aznap már nem megy vissza Tom lakásába, nem akarja még jobban felzaklatni a lányt.

(…)

A szobában tompa fény ült, a levegő is állott volt már. Lisduzzadtnak és fáradtnak érezte szemeit. Fájt a feje is, talán a sok sírástól. Tükörbe nézve realizálta, hogy szemei tényleg fel vannak püffedve és egy kicsit sápadt is. Fürdőszobájába lépve megmosakodott, majd egy farmernadrágot és egy pólót felvéve a konyhába indult. Ideges szavakat hallott a helyiség felől, igazán nem akart hallgatózni, mégis megtorpant a lépcsőfordulóban. Tom értetlenkedve kérdezte öccsét, aki fejét fogva ült az étkező asztal mellé. Lis pont rájuk látott.

- És miért nem toltad el magadtól?  Miért csókoltál vissza?

- Fogalmam sincs, egyszer csak magához húzott és megcsókolt. Minden olyan gyorsan történt, felfogni sem volt időm. De utána azonnal ott hagytam.

- Még jó… És ezt miért nem vallottad be Lis-nek?

- Erről nem kell tudnia. Oké? – Bill bátyjára nézett, aki kedvetlenül bólintott. – Hogy van Lis, tudtál vele beszélni?

Lis nem tudta tovább hallgatni Őket! Szemei ismét fátyolossá váltak, szívén ismét facsartak egyet a hallottak.Bill megcsókolta a szerelmét – gondolta magában a lány és felrohanva szobájába az ágyra rogyott. Némán zokogott, nem akarta, hogy bármelyikük is meghallja és esetleg feljöjjön hozzá. Fájt neki minden egyes szó, amit eddig hallott. Mióta csak haza tértek, Bill folyamatosan bántja. Már nem olyan, mint a szigeten volt. Már nem törődik vele, már nem keresi a kegyeit. Helyette eljár máshova és a szerelmét csókolja meg. Nem Őt!

Dühös volt Bill-re, igen dühöt érzett magában. Kicsinyes gondolatai támadtak, azt akarta, hogy a férfinek és is épp úgy fájjon, mint neki fájt az elmúlt két napban. Gyerekesen meg akarta leckéztetni, hisz úgy elégtételt nyerhet. És talán ismét visszakapja azt a Bill-t akibe bele szeretett.

Felkelt az ágyból, magabiztosan kisimította a ruháján keletkezett ráncokat, majd ismét visszasétált a konyhába. Bill-t már nem találta ott, csak Tom-ot, aki épp müzlit kanalazott egy hatalmas kerámia tálból.

- Szia Tom!

- Szia Lis! Jobban vagy már?

- Igen, köszönöm, csak a fejem fáj egy kicsit!

- Adjak gyógyszert? – Tom már lépett is volna az egyik fiókhoz, hogy elővegye a gyógyszeres dobozt, de Lis megfogta a csuklóját. A lány önkéntelen mozdulata a fiú számára kellemes és  bizsergető volt. Egymásra mosolyogtak, mire Lis lassan elengedte a kezét.

- Ne haragudj! Nem kell gyógyszer, inkább iszok egy kis narancslevet.

Ezzel benyúlt a hűtőbe, majd egy pohárba kitöltötte az üdítőt.

- Bill fent van a szobájában – közölte Tom, azonban Lis nem reagált rá, csupán csak megrántotta a vállait. Tom furcsán fogadta a látottakat, ezért folytatta. – Beszélhet veled?

- Nem!

- Szeretne bocsánatot kérni, nagyon bánja a dolgokat.

- Ezeket már hallottam Tőle is és Tőled is!

- Nem haragudhatsz Rá egész életedben, Lis!

- Ha egész életemben nem is, de legalább még egy kicsit! – bele kortyolt poharába, majd Tom mellé állt és belenyúlva a müzlis zacskóba ki vett onnan néhány szemet.

Lis most először vette elemezte tüzetesebben Tom-ot. Arca kerekebb és húsosabb volt mint Bill-é, borostája is dúsabb volt. Az alsó ajkában lévő piercing jól mutatott, pont illett a fekete hajához. Szemeit hosszú szempillák keretezték, fülei ugyanolyan furcsák voltak mint Bill-nek. Felkarján megfeszült a halvány kék póló, a vékony anyagon keresztül látta az átütő izmokat. Szép férfi volt, ezt már az első pillanatokban elkönyvelte magában

- Tom, nem tudod hol a mobilom? – Bill érces hangját hallották a nappali felől, léptei egyre csak közeledtek.

Lis agyában furcsa gondolat futott át, ideje, hogy Bill-nek fájdalmat okozzon.

Egy pillanat alatt lépett közelebb Tom-hoz majd ajkait szorosan az övéire szorította. Tompa nyögést hallottak az ajtó felől, Lis tudta, hogy Bill most látta meg Őket, ezért karjait Tom nyaka köré fonva bújt még közelebb. Nyelvével végig simított a férfi ajkain, aki szinte sóbálványként állt és képtelen volt megmozdulni. Nem csak az izgalom, de az ijedelem is ellepte a testét.

29. rész: Az ismeretlen ismerős...

- Ez meg mit … - de Bill nem fejezte be kérdését, fújtatva viharzott el.

Lis ez idő alatt elhúzódott Tom-tól és megtörölte nedves ajkait. A fiú érezte, hogy meg kell kapaszkodnia az asztalban, hirtelen történt minden. Egyik pillanatban még csak álmodozik a lányról, majd a másik pillanatban már éhesen csüngenek egymás ajkain. Téboly.

- Te jó Isten, Lis! Ez meg mi volt?

- Csók!

A lány egyszerű, nyugodt kijelentése meghökkentette Tom-ot.

- Azt tudom, de miért tetted?

- Azt akartam, hogy fájjon Bill-nek fájjon. És fájt is szerintem.

- Direkt csináltad? – Tom végig simított vadul emelkedő mellkasán, majd egy üveg ásvány vízért nyúlt.

- Igen!

- De nem szabad így játszanod az érzésekkel, ez tényleg fájt neki!

- Nekem is fájt, hogy megcsókolta a barátnőjét! – mondta dacosan mellei előtt összefont karokkal.

- Hallottad?

Elisabeth szomorkássá váló arckifejezéssel bólintott, majd lehajtotta a fejét. Tom-nak lassan kezdett összeállni a kép, ez a kislány itt előtte elégtételt akart venni amiért a szerelme mást csókolt.

- Olyan kis buta vagy, Lis! Gyere ide! – tárt karokkal elindult a lány felé, aki időközben halk pityergésbe kezdett.

Valójában nem akarta bántani Bill-t, az esze mégis azt súgta muszáj, hogy egy kicsit fájjon a fiúnak is, hogy legalább egy pillanatra átérezze, neki milyen fájó is volt.

Tom némán megrázta a fejét, nem gondolta volna, hogy ebben a lányban ennyi érzelem munkál. Düh, szenvedély, harag… Finoman fúrta ujjait a levendula illatú tincsek közé, hogy lassan simogatva megnyugtassa Lis-t. Bár a férfi még mindig érezte a testében munkáló ijedtséget, lassan mégis kezdett kitisztulni az agya. Lis megcsókolta Őt. Hosszan, puhán, élvezetesen. És ezek után ne vonzódjon hozzá?

(…)

Bill dühösen szívta cigarettáját. Nem ment messzire, csupán csak udvaruk hátsó részébe. Leült az egyik kopottas kovácsoltvas székre, majd idegesen fújta ki a füstöt. Sok volt ez a két nap számára. És ez az utolsó képsor még jobban tetőzte idegességét. Furcsán szorongató érzés telepedett a mellkasára ahogy meglátta bátyját Lis-sel. Bár észrevette, hogy ikre kővé dermedve állt a konyhapult előtt és Lis pipiskedett előtte, mégis fájdalmas egy kép volt. Tudni, hogy esetleg a testvére is szemez a lánnyal és meg akarja szerezni magának egyenesen felháborító. Tudja, hogy milyen Tom, akit megakar szerezni magának, azt meg is szerzi. Nem érdekli, hogy milyen úton-módon, de az övé lesz. Ezzel nem is lenne baj, ha nem az Ő szerelméről lenne szó.

De nem! Tom nem lenne képes ilyet tenni vele, igen, teljesen valószínűtlen az egész szituáció. Sosem vetettek szemet egymás barátnőire, ez már gyermekkoruk óta egy íratlan szabály volt. És Bill tudja, hogy Tom ezt most sem szegné meg.

- Szabad?

Bill hirtelen kapta fel a fejét, Tom állt tőle néhány méterre. Az énekes csak némán bólintott, majd arrébb csúszott, hogy Tom is elférjen mellette. Hosszú percekig nem szólaltak meg, majd Bill egyszer csak oda nyújtotta Tom-nak a félig elszívott cigarettát, mire Ő egy hatalmasat szívott belőle.

- Nem az történt, aminek látszott! – csak egy gyér, sablon mondatra futotta Tom-nak.

- Tudom! – Bill visszavette ikrétől a cigarettát, még egy utolsót beleszívott, majd elnyomta a hamutartóban.

- Honnan tudod?

- Érzem! – könnyelműen megvonta vállait, majd Tom felé pillantott. Testvérét hosszú idő óta most látta először zavarban. Ujjait tenyerei között morzsolgatta, kiszáradt ajkain többször is végig nyalt – Te sosem vennéd el Tőlem Lis-t!

A gitáros füle szaporán zúgni kezdett, ujjai izzadtan tapadtak tenyerébe.

- Soha!

- Beszéltél vele azóta? Mit mondott?

- Meghallotta, hogy visszacsókoltál Katy-nek tegnapelőtt! Azt szerette volna, hogy neked is fájjon!

Bill fáradt levegőt fújt ki tüdejéből. Hát csak ennyi volt?! Az édes szerelme meg akarta leckéztetni, hogy Ő is átérezze, milyen szívfacsaró az a tudat, hogy a szerelmedet más is  birtokolja?

- Kicsi Lis-em!

- Szerintem menj fel hozzá, biztos jól esne neki, még ha nem is mondja.

- A szobájában van?

- Igen!

Az énekes felállt, kinyújtóztatta hosszú lábait, majd még visszapillantva Tom-ra ennyit mondott: Szeretlek Tesó!

(...)

Lis nem bírt volna a szobájában maradni. Muszáj volt egy kicsit kimozdulnia a megszokott környezetéből, így hát elindult sétálni. Tudta, hogy nem szabad messzire menni, hisz nem ismeri a környéket, de fényes nappal úgysem lehet nagy baja – gondolta magában.

Leszegett fejjel rótta az utcákat, így visszagondolva az elmúlt órákra, tényleg gyerekes lépés volt tőle, hogy megcsókolta Tom-ot. Vajon mit gondolhat róla a férfi? Bár azt mondja, hogy nem haragszik rá, Ő mégis érzi, hogy nem kellett volna így cselekednie. Milyen rosszul eshetett Bill-nek is, hogy látta Őket csókolózni?!

Épp egy kis parkba ért, ahol szép kovácsoltvas padok árválkodtak. A legközelebbi padon foglalt helyet, mellette egy szőke hajú  nő ült hatalmas napszemüveggel orra tetején. Illedelmesen köszönt neki, majd hátra dőlt és behunyta a szemeit. A másik nő időközben levette a szemüvegét, majd jobban megnézve a lányt realizálta, hogy Ő nem más, mint akit az interneten terjengő cikkekben látott. Bill Kaulitz kedvese. A volt kedvesének a kedvese…

30. rész: Bántani, amíg csak lehet...

Katy csak némán nézte Őt. Végig kisérte tekintetével, ahogy felemeli a kezét, megvakarja az orrát, majd visszahelyezve és megpihen. Bármekkora gyűlöletet is érzett a lány iránt, mégis be kellett látnia, hogy tényleg gyönyörű és nem csoda, hogy Bill belé szeretett. Ajkai is sokkal vastagabbak voltak mint neki, a haja sem volt töredezett. Szép volt, ezt be kellett látnia.

Mégis gyűlölte annak ellenére is, hogy nem ismerte és nem beszélt még vele. Tudat alattijában elindult egy kis gonosz hadjárat, muszáj, hogy a lányt eltávolítsa a szerelmétől. Mert bár Bill megbántotta, mégsem tud tőle elválni. Akár mennyire is követelőzően viselkedett az elmúlt hónapokban, mégis szerette a srácot.

Muszáj elérnie, hogy a lány kiszeressen belőle és talán féljen is tőle. Akkor talán (ha Bill ismét egyedül lesz) majd Ő nyújthat menedéket neki. Igen, el kell érnie, hogy ez az ártatlannak tűnő lány már ne akarja maga mellett tudni Bill-t.

-        Bocsánat, hogy megszólítalak! Mi történt, miért sírsz? – Katy hangja kedvesen csengett, Lis lassan emelte fel a fejét. Tekintetével a nőét kutatta, majd fejét a felhúzott térdeire fektette.

-        Nem szeret a barátom!

-        Oh, biztos nincs így!

-        De… én tudom, érzem.

-        Elhanyagol téged? Vagy kiabál veled?

Talán ha Lis egy kicsit is szemfülesebb lett volna, észre vette volna, hogy a nő túlzott érdeklődést mutatott irányába, ami nem megszokott két idegen esetében. Bár honnan is sejthette volna, hogy a mellette ülő lányt nem a segítőkészség hanem a düh táplálja?!

-        Sokat hazudott az elmúlt napokban! Nem beszéltem vele, tudod, fájt nekem – halkan súgta, hisz már csak a gondolat is fájt neki. – Azt is meghallottam, hogy a barátnőjével csókolózott.

-        Csókolózott? De hisz nem Te vagy a barátnője?

-        Eltitkolta előlem azt a lányt, tegnapelőtt vallotta be, hogy van egy szerelme!

Szerelme? 

-        Azt mondta, hogy szakított vele, de nem hiszem el neki! – ingatta meg szomorkásan a fejét, majd teljesen lehajtotta azt. Katy csak egy hatalmas hajkoronát látott, a lány alóla szipogott hangosan. – Tom is azt mondta, hogy Bill megbánt mindent, de érzem, hogy nem így van!

-        Tom? Bill? Ki a Te barátod, hogy hívják?

A Katy eszébe ötlő gondolat gusztustalannak és erkölcstelennek hatott még saját maga számára is, mégis tudta, hogy a lány számára még inkább fájdalmat kell okozna.

-        Bill… Bill Kaulitz!

-    Oh! – Katy ajkai elé kapta tenyerét és elfojtott egy feltörő tompa nyögést.

Lis fejét felkapva tekintett fel a szőke hajú nőre.

-        Mi a baj?

-        Az a Bill Kaulitz a kedvesed… aki… aki a Tokio Hotel énekese?

-        Igen, Ő a frontember!

-        Tudom, hogy semmi közöm a magánéletedhez de még olyan kis fiatalkának tűnsz és… ugye nem bántott még Téged?

„Még”? Mégis miről beszél ez a nő?

-        Nem értelek – zaklatottan megrázta fejét a lány, nem tudta helyre tenni magában a hallottakat.

-        Bill Kaulitz-ról rengeteg pletyka terjengett néhány hónapja. Tudod, az akkori barátnőjét (itt kicsit bizalmasabban közel bújt Lis-hez, majd ajkai köré téve tenyereit halkan a fülébe súgta ) többször is megverte!

Lis teste megmerevedett, ajkai elváltak egymástól, majd tenyereibe hajtott ujjai látványos remegésbe kezdtek.

-        Az nem lehet! Bill nem olyan! – heves tiltakozása csak még jobban boldogította Katy-t.

-        Sajnálom – csak ennyit mondott és mint aki jól végezte a dolgát, felállt mellőle.

Azonban Lis elkapta a csuklóját!

-        Mesélj még, mit tudsz Róla!

-        Talán már túl sokat is tudsz, kislány. Csak arra kérlek, hogy menekülj el tőle minél hamarabb, nem érdemelsz meg egy ilyen sorsot!

-        Maradj kérlek és mesélj! Szépen kérlek!

Katy bólintott, majd visszaült.

-        Tudod, az újságok minden leközölnek, ami a sztárokkal történik. Legyen az egy boldog pillanat, vagy egy szomorú eset! Ezt a tettlegességet is kiszagolták az újságírók és közzé tették.

-        Mi lett a lánnyal, jól van? Nem fáj semmilye? – zaklatott hangneme elégedettséggel töltötte el az idősebb nőt.

-        Pontosan nem tudom, hogy is van, de abban biztos vagyok, hogy Bill többször is megtette! Bántalmazta és magára hagyta!

A szőke hajú nő talán még mondhatott néhány szót, azonban Elisabeth már nem hallotta azokat. Füle tompán úgni kezdett, szemei előtt minden összemosódott, könnycseppjei sebes vágtában futottak végig arcán miközben végtagjai nyárfalevélhez hasonlóan remegni kezdtek. Úgy érezte, menten belehal a fájdalomba!

31. rész: Merre voltál?

-        Lis, kicsim! Nyisd ki az ajtót, kérlek! Muszáj beszélnünk, szeretnélek már látni!

Bill gyengéden szólongatta kedvesét miközben néha-néha bekopogott az ajtón. Dermesztő csend fogadta, úgy, ahogy akkor is, mikor bevallotta az igazságot.

-        Hableány, tudod, hogy mennyire szeretlek!

De válasz még mindig nem érkezett! Bill óvatosan lenyomta a kilincset, majd benyitott a vendégszobába. Néma, ijesztő csend ölelte körül a szoba falait, az állott szag azonnal megcsapta az orrát.

-        Lis, a fürdőben vagy? – oda is bekopogott, ám nem kapott választ. – Gyere elő kérlek, ne játssz velem!

-        Hé Bill, miért hangoskodsz?  - hirtelen Tom jelent meg.

-        Lis nincs itt, eltűnt!

-        Hé, ne butáskodj! Hova tűnhetne el?

-        Fogalmam sincs, de nincs itt!

Bill-nek mindig is jók voltak a megérzései.

-        Kint áll az utcán az Audid?

-        Igen, de miért?

-        Mert azonnal indulunk Őt megkeresni!

-        Bill, ne butáskodj, biztos nem ment ki a házból.

-        Neked úgy tűnik, mintha itt lenne? – a fiatalabbik Kaulitz hajába túrt, majd bátyjára meredt. Ő csak megrázta a fejét.

Hosszú órák óta bolyongtak Berlin város szívében. Betértek néhány nagyobb plázába is, illetve könyvesboltba. Tudták, hogy Lis nagyon szeretett volna már kimozdulni a házból, azonban az elmúlt napok eseményei erre nem adtak lehetőséget.

Már esteledett, mikor megálltak egy út széli benzinkúton. Vettek egy-egy pohár kávét és amíg lassan megitták azokat, néma csendben álldogáltak az autónak dőlve. Bár Bill egyetlen szó nélkül meredt előre, testvére mégis tudta, mi játszódhat le benne. Ők megérzik az ilyesmit.

Az énekes testében lassú önmarcangolás vette kezdetét. Pontról pontra végig vette minden egyes kis momentumát az előző néhány napnak és átkozta magát amiért bevallotta Lis-nek az igazságt. Talán ha befogja a száját, talán ha inkább lelkiismeret furdalással ugyan, de élik a mindennapjaikat most nem tartanának itt.

-        Öcsi, nem kellene már haza mennünk? Lehet, hogy otthon vár bennünket.

-        Te menj csak, de Én tovább keresem Őt! – Bill elszántsággal hangjában jelentette ki.

-        Tudod, hogy nem hagylak egyedül!

-        Nem Tom, tényleg menj haza! Én rontottam el, nekem is kell helyre hoznom a dolgokat. Nem akarlak ezzel fárasztani, legfőképpen pedig idegesíteni azzal, ahogy viselkedem. Kérlek, fogj egy taxit és menj haza.

-        Biztos? Tudod, hogy nem teher itt lennem!

-        Igen, biztos.

Bill bátyja elé lépett, majd szorosan átölelte és megvárta, míg a néhány pillanat múlva megérkező taxi-ba be nem szállt. Az énekes még kidobta a poharát  majd visszaszállva az Audi-ba ismét útnak indult.

(…)

Lis ezidő alatt lassan és fáradtan sétált vissza a Kaulitz házba. Betérvén szobájába a földre rogyott. Szemei égtek, testét rázta a hideg, mégis forrónak érezte magát. Túl sok volt ez neki idegileg, hisz bele csöppenni egy olyan világba ami tele van ármánnyal, szenvedéssel és hazugsággal, nagyon nehéz.

Emlékszik még Bill szigeten mondott utolsó szavaira, arra, ahogy mosolyogva megígérte, minden rendben lesz és mellette sosem fogja egyedül érezni magát. Hazudott, átverte és magára hagyta. Semmi más nem lebegett a szemei előtt, csupán csak ezek az érzések.

Fáradtan felemelkedett a szőnyegről majd a fürdőszobájába sétálva levetkőzött és lezuhanyzott. Bár nem érzett elég erőt a karjaiban és lábaiban, mégis erőt vett magán és befejezte a tusolást. Kicsit nedves hajjal tért nyugovóra, remélte, hogy legalább álmában nem fogják Őt bántani. Azonban akármennyire is fáradt volt, nem jött álom a szemére. Zaklatottan forgolódott hatalmas ágyában és csak arra tudott gondolni, hogy az a férfi, akit élete szerelmének hitt (és most kiderült róla, milyen sötét múltja is volt), most tőle néhány méterre feküdhet.

Már nem is furcsálta, hogy Bill nem keresi Őt, nem érdeklődik felőle, megszokhatta ebben a 3 napban. Már nem bízott Bill-ben, amilyen gyorsan kialakult iránta a szerelem, olyan gyorsan el is illant. Vajon csak ennyi lenne a szerelem? Hirtelen fellángolás, majd azonnali csalódás?

Halk léptekre lett figyelmes. Azonnal az jutott eszébe, hogy esetleg Bill fog betérni hozzá, azonban ezt szerette volna a legkevésbé. Tüstént ugrott ki ágyából, hogy az ajtóhoz rohanva bezárja azt. Hogy félt-e Bill-től? Talán…

-        Te vagy az, Lis?

Tom erősen verdeső szívvel futott a lány szobájához, majd bekopogva hozzá ismételten szólongatni kezdte.

-        Jól vagy, nincs semmi bajod?

-        Ugye Bill nincs itt?

-        Nincs. De hol voltál Lis? Egész nap téged kerestünk!

Lis nem válaszolt, helyette elfordította a kulcsot és beengedte Tom-ot. A férfi szaporán emelkedő mellkassal lépett a nő elé, hogy hatalmas tenyereibe véve arcát tüzetesebben szemügyre vegye nem-e történt vele valami?! De azonnal észhez tért és lefonta ujjait Lis arcáról. Túl hevesen reagált, túlontúl is ragaszkodóan és féltve a lányt.

-        Merre voltál?

-        Muszáj volt sétálnom, nem bírtam már itthon lenni. Velem senki sem foglalkozik?

-        Dehogy nem, hisz itt vagyok Én is és Bill is törődik veled, most is a város utcáit járja, hogy megtaláljon. Tényleg, fel is hívom, hogy ne aggódjon.

-        Ne! Nem akarom, hogy haza jöjjön!

-        Kérlek szépen Elisabeth, ne csináld ezt. Nekem is fáj látnom, hogy ezt teszed az öcsémmel.

-        És az nem fáj, amit velem tesz? Hogy nem szeret és nem törődik velem? Engem miért nem akar senki sem?

A hirtelen felszínre bukó érzelmek heves sírásba torkollottak. Tom nem gondolva a Lis iránt érzett vágyára szorosan karjaiba vonta és hagyta, hogy a lány a nyakába fúrva fejét sírja ki magát. Lábával behajtotta az ajtót, majd tovább simogatta a reszkető lányt.

Lis számára Tom jelenléte most mindennél többet ér.  Hogy lehet az, hogy Ő és Billl ikrek, mégis ennyire különbözőek? Hogy lehetséges az, hogy Tom több figyelmet szentel rá, mint maga a szerelme?

-        Maradj itt velem, kérlek!

-        Tessék?

-        Maradj itt éjszakára…

Tom remélte, hogy nem hallott jól, azonban Lis utóbbi szavai megerősítették a kezdetben gyenge gyanúját.

-        Bill nem örülne neki, ha itt aludnék veled.

-        Nem érdekel Bill… azt akarom, hogy Te legyél melletem – finoman bele markolt pólójának hatalmas anyagába majd folytatta – Melletted nem félek!

Bár Tom nem tudta, hogy Lis mégis milyen félelemről mesélt neki, mégsem firtatta.

Azt füllentve, hogy áthozza a párnáját, gyorsan felhívta öccsét és elhadarta, hogy Lis-nek semmi baja nem esett, csupán csak sétálni volt. Bill megkönnyebbülve szedte a kanyarokat, szíve felszabadult és arcára megfáradt mosoly kúszott. Azonban mikor Tom elmondta, Lis mit is kért tőle, már erősebben markolta a kormányt. Nem értette a lány kérését, nem tudta, mire is gondolhatott mikor azt mondta, hogy Tom mellett nem fél! Talán mellette igen?

Így hát Bill aznap este sem tért haza.

32. rész: "Mi történik velünk?"...

Lis már a takarója alatt feküdt, mikor Tom belépett a szobába. A fiú le lehetett zuhanyozva, hisz nedves felsőtestére néhol rátapadt a fekete trikó. Lassan bújt be a lány mellé majd leoltotta a kislámpát. Fogalma sem volt, mit és hogyan kellene tennie. Ölelje magához, vagy csak feküdjön mellette? Lis azonban eloszlatott minden zavaros kérdést a fejében és gyerekesen karjai közé bújva elaludt. Tom még néhány percig feküdt a komor sötétségben majd engedte, hogy Lis finom levendula illata az orrába szökjön és teljesen elkábítva elaltassa.

A másnap reggel csöndesen kezdődött. Tom kiosonva Lis szobájából tért be a konyhába (hogy főzzön magának egy kisávét) azonban előtte még utoljára büntetlenül bámulta néhány percig a lányt. Az ágya mellett guggolt, ujjaival el-elrepült Lis ajkai fölött, mégsem ért hozzájuk egyszer sem. Túl gyáva volt… Pont Ő, a nagy Tom Kaulitz?!

Már épp el lépni készült Lis mellől, mikor valami furcsaság ütötte meg szemeit. Hatalmasakat pislogva fókuszált a szoba egyik pontjára, remélte, hogy az a kis dolog nem az, amire gondol. Térdre borult, majd mélyen benyúlva az éjjeli szekrény alá egy apró kis gyógyszerszemet halászott elő. Azt hitte, menten elájul…

Tom feldúlt gondolatokkal az agyában ült a nappaliban. Fogalma sem volt, hogy mondja el testvérének az imént látottakat, abban azonban biztos volt, hogy tudnatni fogja vele. Vajon, hogy fogja fogadni, talán kiabálni fog, esetleg higgadtan végig gondolva a hallottakat dönteni fog a jövőjüket illetően?

Gyomra görcsbe rándult, ahogy meghallotta testvére érkezését. Hangos ajtó csapódás, éktelen robajjal megérkező kulcscsomó az üvegtálban. Tudta, hogy léptei elsőként a nappaliba fognak vezetni, nem is tévedett, hisz pár pillanat múlva megjelent előtte testvére.

- Szia Tom!

A gitáros csak biccentve köszöntötte öccsét.

- Lis felébredt már?

- Nem még…

- Nem baj, attól még benézek hozzá, remélem most már enged szóhoz jutni.

- Bill, valamit mondani szeretnék – Tom megfogta Bill karját és maga mellett marasztalta. Ujjai jéghidegek voltak az énekes bőrén, szinte már szorította a húsát. Talán így akarta levezetni a feszültségét.

- Megijesztesz, Tom! Lis-sel történt valami?

- Nem… vagyis. Vele is!

- Megint megcsókolt?

- Nem, dehogy – hűlt el az idősebbek, érezte, ahogy arcát erős pír lepi el.

- Akkor nem értem, miről beszélsz.

- Emlékszel, mikor haza jöttél Lis-sel és Te még aznap elmentél a gyógyszertárba?

- Igen, emlékszem.

Tom bólintott és hátat fordított ikrének. Kicsit távolabb sétált tőle és erősen ökölbe szorította kézfejeit. Tanácstalan volt, miként is vallja be testvérének a látottakat, legyen célratörő, vagy esetleg finoman vezesse rá?

- Sajnálom Bill, de Lis… Lis nem vette be a tablettát!

Bill megszédült. Fejét furcsa tompaság lepte el, fülei zúgni kezdtek. Tom azonnal hátrapillantott, majd meredve egymás szemeibe pillantottak. Testvére sápadtan állt előtte, miközben erősen kapaszkodott a kanapéba.

- Az nem lehet! Kértem Őt! – felelte gyengén, levegő után kapkodva.

- Sajnálom!

- De hisz, hogyan… mármint honnan tudod?

- Reggel mikor felkeltem mellőle, megláttam, ahogy az éjjeli szekrény mögé esve hevert.

Bill minden egyes szó után csak némán, zaklatottan rázta a fejét, nem akarta és nem is tudta elhinni a hallottakat. Sebesen megfordult, majd nem figyelve Tom kérlelő szavaira az emeletre rohant. Testvére is utána eredt volna, azonban egy égi jelként érkező telefoncsörgés a nappaliban marasztalta. Édesanyjuk hívta Őket.

A fekete hajú már Lis szobája előtt állt. Mellkasa egyenetlenül emelkedett fel s le, ajkait erősen szorította össze. Legszívesebben felkiáltott volna, tört-zúzott volna attól az érzéstől, ami a testében terjengett. De nem akarta felzaklatni, esetleg megijeszteni Lis-t ezért halkan nyitott be hozzá.

A lány a hátát a falnak támasztva nézte a tv készüléket. Amint megpillantotta ki is lépett be szobájába, lábait még inkább maga elé húzta, hogy karjaival átölelve azokat még inkább bezárkózzon. Megfagyott a levegő körülöttük, Lis szemében félelem, míg barátja szemeiben zaklatottság és néminemű düh lakozott. Közelebb lépett Lis ágyához, azonban Ő hangosan felkiáltott.

- Ne gyere ide! Menj ki! – Elisabeth még tisztán emlékezett a szőke hajú nő szavaira, aki arra kérte, azonnal szakítson meg vele minden kapcsolatot.

- Beszélnünk kell Lis, muszáj!

- Nem! Ne gyere közelebb, mert sikítok.

- Ne gyerekeskedj, kérlek! Komoly dologról szeretnék veled beszélni.

- De én nem akarok! Hagyj egyedül!

- Lis, az Istenért! – Bill hangja hirtelen csattant fel, arcizmai is keményen megfeszültek.

A lány érezte a hátán végig folyó jéghideg verítéket, ujjai látványosan remegni kezdtek combjai körül.

Bill csak leült az ágyra és felé nyúlt, de Lis hangosan felsikított.

- Tom, segíts! Segíts!

Bill értetlenkedve meredt Lis-re, kinek szemei fátyolossá váltak az ijedelemtől.

- Tom telefonál, nem fog feljönni hozzád!

- Ne érj hozzám, menj innen! – hárította tovább a fiút de Ő minduntalan közelebb hajolva akarta megnyugtatni a lányt.

- Lis, mi történik veled? Mi történik velünk? – ujjai karjai köré fonódtak (talán kicsit erőszakosan is) és úgy húzta még közelebb magához.

Lis csak csukott szemekkel zokogott.

- Ne bánts, kérlek! - súgta kétségbeesetten, remélve, hogy Bill nem fog kezet emelni Rá, mint a volt barátnőjére.

33. rész: Egy új esély? ...

- „Ne bánts, kérlek!” Mégis mi van veled Lis, félsz Tőlem? – picit megrázta vállainál fogva, de Ő nem válaszolt, csak zokogott és zokogott míg Bill ezernyi kérdést szegezett felé: Miért remegsz? Miért sírsz?”

Ismét egy újabb kérdés hagyta volna el ajkait mikor Tom megjelent az ajtóban. Hangosan felkiáltott, mire mindketten oda kapták fejeiket. Bill engedett a szorításon, Lis ezt kihasználva kipattant mellőle  majd Tom karjai közé futott, hogy ott zokoghasson tovább.

- Ez egy félreértés volt, Bill! Egy hatalmas nagy baklövés tőlem.

- Miről beszélsz Tom?

- Nem mondtam még el, de amíg Te nyaraltál, addig anya itt volt két hétre.

- És? Nem értelek!

- Hallgass végig és ne vágj a szavamba! – felelte ingerülten és karjait még erősebben fonta Lis dereka köré. Dühös volt magára, hogy Lis-t ilyen sokkhatásnak kellett kitennie. – Anya itt aludt a vendégszobában. – Bill csak bólintott. - Tudod, hogy már egy jó ideje vérnyomás csökkentőt szed és az a kis gyógyszer is az volt, amit találtam.

- Hogy mi van?

- Igen! Anya azért hívott fel, mert az e havi adagjából hiányzik egy szem  és fogalma sincs, merre lehet.

- Ez nem lehet igaz… nem lehetünk ennyire szerencsétlenek!

- Sajnálom!

Bill hajába túrva állt fel, hogy Lis elé sétálva bocsánatot kérjen tőle, de ő csak még közelebb bújt Tom hátához. A fiú nem engedte ki karjai védelméből, talán erre most még öccse sem tudta volna rávenni. Védeni akarta a lányt, habár tudta, hogy Bill-től sosem kellene.

- Engedd el Őt Tom, hagy öleljem meg!

- Nem Bill, nem engedem. Látod, hogy fel van zaklatva.

- Ellenem fordulsz Te is?

- Nem, csupán csak tudom, hogy Lis-nek most Rám van szüksége!

- Ez így van Lis? – Bill már gyengédséggel a hangjában kérdezte a lányt, aki alig láthatóan bólintott egyet.

Bill megértett mindent, ismét nincs rá szüksége.

Egyetlen szó nélkül sétált ki a szobából.

(…)

Tom és Lis már az ágyon ültek. A srác időközben hozott fel egy nagy bögre teát, remélte, hogy az megfogja nyugtatni Elisabeth-et. Ő csak maga elé meredve ült a hatalmas párnák között, miközben néha-néha bele kortyolt a bögréjében.

Furcsa gondolatok furakodtak agyába. A gyenge elhatározás a percek elmúlásával egyre erősebb tenni akarássá változott át. Tudta, hogy Tom furcsa szemekkel fogja hallgatni kérését, mégsem tántorodott meg.

- Vigyél vissza néhány hétre a szigetre!

- Tessék?

- Nem akarok itt maradni!

- Lis, nem…

- Tom! Vigyél vissza!

- Nem hagyhatsz mindent magad mögött egy kis veszekedés miatt! – a fiú próbált hatni a lányra, de Ő teljes meggyőződéssel ejtette ki ismét a szavakat.

- Ha Te nem viszel vissza, akkor egymagam jutok oda. Dolgozni fogok, minden munkát elvállalok, hogy meglegyen a repülőjegyre való pénz és…

- Rendben, visszaviszlek! De csak egy feltétellel!

-     Mi lenne?

- Ha vissza is jössz Bill-hez.

- Ezt nem tudom megígérni, Tom! – rázta a fejét Lis, majd szomorkodva látta, hogy a férfi felemelkedvén mellőle messzire sétál az ablakhoz.

- Márpedig vissza kell jönnöd és ki kell békülnöd Bill-el. Nem szeretett még így egy nőt sem, ahogy Téged! Szüksége van Rád!

- Nekem is sokszor szükségem lett volna rá, mégsem volt mellettem.

- Tudom, mit érzel! Ez a négy nap kész őrület volt, de adnod kell még egy esélyt a kapcsolatotoknak.

Tom hirtelen megtorpant a mondadójában. Igazán csak most jutott el az agyáig, mit is tesz. Az érzelmeit háttérbe szorítva öccse érdekeit képviseli. Mi ez, ha nem igazi testvéri szeretet?

- Kérlek Lis!

Lis lehunyta szemeit, majd néma morfondírozásba kezdett. Tom ismeri leginkább az öccsét, biztosan tud a múltjáról is. Bár, hogy miért nem avatták be Őt is, az még rejtély számára. Azonban nem sokáig, hisz amint ismét abban a nyugodt környezetben lesz, kérdőre fogja vonni Tom-ot. Igen, Tom-ot és nem Bill-t, még ha az lenne a legkézenfekvőbb is. Mégis tart  attól a beszélgetéstől, nem akarja, hogy a szőke hajú lány által kiejtett szavak most valódi értelmet nyerjenek és Bill bántalmazza Őt amiért a múltját firtatja. Bár még mindig képtelen elhinni a hallottakat, mégis a végére akar járni mindennek.

Tom kitörő örömmel fogadta Lis válaszát, miszerint nem zárkózik el az elől, hogy a kapcsolatuknak egy újabb esélyt adjon. Bár fogalma sincs, hogy fog túl jutni ezen a sokkon, de reméli, hogy Tom majd segítségére lesz a szigeten.

*

- Ezt nem mondod komolyan! Nem értem miért csinálja ezt velem! Azonnal bevallottam neki Katy-t, nem hazudoztam tovább, mégis úgy büntet mintha évekig csaltam volna a háta mögött.

- Bill, gyerek még. Talán Ő máshogy kezeli mint egy felnőtt nő!

Tom már a bőröndjét pakolta nagy bőszen, holnap reggel pontban 10 órakor elhagyják Lis-sel Németországot.

- Érdekes módon, sok szituációban nőként tudott viselkedni, például mikor az akaratát kellett érvényesíteni. – vetette fel Bill, majd ismét tenyereibe hajtotta arcát – És most tessék! Vissza akar menni a szigetre, ahelyett, hogy beengedne végre a szobájába és hagyná, hogy megbeszéljünk mindent… Nem értem kicsi List!

- Össze van zavarodva, ennyi az egész! Kell egy kis gondolkodási idő. És tudod… - egy újabb fürdő nadrágot hajtott be a trikók fölé – Szerintem az is felnőttségre utal, hogy egyáltalán gondolkodni akar a kapcsolatotokról és nem hagyja az első adandó alkalomkor a süllyesztőbe veszni.

- Lehet, hogy igazad van.

- Nem lehet, hanem biztos. – nevetett fel harsányan, ami testvérét is megmosolyogtatta. – Most pedig gyerünk, elő a bőröndjeiddel.

- Tessék?

- Ja, nem mondtam még az ötletem? – kérdezte hanyag vállrándítással a gitáros.

- Miféle ötleted?

- Te is jössz velünk, konkrétabban a következő járattal.

- Ne csapd be Te is Lis-t. Legalább benned hagy bízzon, ha bennem már nem bízik. – ingatta meg rosszallóan a fejét a fekete hajú és már egy újabb indokot szeretett volna mondani, mikor testvére félbeszakította mondanivalóját.

- Jó ügy érdekében a kegyes hazugságok megengedettek, nem hallottad még?

Bill csodálattal tekintett bátyja után, aki fürdőszobájába sietve a fogkeféjét hozta elő. Nagy szeretet érzett Tom iránt, aki csak némán somolyogva fogadta a ki nem mondott dicsérő szavakat.

*

Lis ismételten gyomorgörccsel a hasában ülte végig a több mint tíz órás utat, mégis tudta, hogy megéri, hisz végre nyugodalma lehet, még ha csak néhány napra is.

Eközben Tom ismét átgondolta a Lis-hez fűződő érzéseit. Furcsálva konstatálta, hogy azt az  érdeklődést, amit eddig csupán csak testi vágyakozásként kezelt, annak helyét most átvette egy sokkal szebb, kölcsönös érzéseken alapuló kötődés. Büszkeség töltötte el már csak az emlékektől is, ahogy Lis számtalanszor kérte a tanácsát, az ölelését, a jó szavait. Érdekes volt végig futtatnia ezeket a dolgokat és legfőképpen realizálni, hogy mennyivel inkább szeretne a lány barátja, támasza lenni, mint. hogy mondjuk egy éjszakára megszerezze magának. Mert valljuk be, minden bizonnyal nem szólt volna másról a kezdeti fellángolás, mint, hogy egyszer magáévá teszi.

*

Már  Male forgalmas repülőterén voltak, úgy látszik a főszezont fogták ki. Tom kedélyesen összekulcsolta ujjait a lány ujjaival, majd egy közeli kávézóhoz húzta. Gyorsan felkortyoltak egy-egy pohár kávét, bevásároltak a helyi boltban, majd a már előállított jetski-be pakolva útnak indultak. Percek alatt felszabadultak, Tom már igazán vágyott arra,hogy ismét uralhassa azt a nagy gépet. Nem telt bele húsz percbe sem, meg is érkeztek a már olyan jól ismert és igazán hiányolt paradicsomba. Lis azonnal bele vetette magát a habokba, miközben Tom csak nevetve kötötte ki a jetski-t, hogy Ő is követhesse Lis példáját.

Órák hosszat el tudtak volna játszani a vízben, egymást fröcskölve mint a gyerekek, Tom-nak mégis mennie kellett. Lis-nek csak annyit felelt (mikor Ő arról kérdezősködött, hova is kell mennie?), hogy a fővárosban nem intézett el egy fontos ügyet. Lis mit sem sejtve engedte útnak, addig Ő behurcolkodott a házba és az édesvízi barlangban is megmártózott.

Bill késő estére ért Male-ba, elmondhatatlanul izgult az elkövetkezendő órákat és napokat illetően. Csak remélni tudta, hogy Lis érezni fogja az iránta érzett szerelmét.

Tom már a kikötőben csordogálva várta öccsét, aki amint megpillantotta testvérét mosolyogva lépkedett felé. Nem kellettek szavak, hogy bíztassák egymást esetleg köszönetüket fejezzék ki. Csak jó erősen megszorongatták egymást, Tom átadta Bill-nek a jetski-t majd egy elégedett, mégis szerény mosollyal a szája szélében nézte, ahogy öccse lassan eltűnik szemei elől és valami földöntúli erő lassan betölti az egész testét.

VÉGE