7:. Hollywood Whore (19-1)

19.

Már csak percek voltak hátra a show kezdetéig. Időközben Kiara visszavitette magát a szállodába, hogy egy gyors zuhanyt követően felkapjon egy elegáns darabot magára. Bár nem akarta túlzásba vinni, mégis egy rövidebb, komolyabb szabású ruhára esett a választása. Még egy utolsó pillantást vetett magára a lift tükrében, lepillantott vajszínű magas sarkú cipőjére, majd a szálloda előtt várakozó taxihoz sietett.

*

- Hé emberek, Kiara-t nem látta senki sem?

Bill hangja ércesen harsant fel a színfalak mögött, mire a többi modell csak fejét rázva jelezte, hogy fogalma sincs Kiara kilétét illetően. Még saját magának is furcsa volt bevallani, mennyire is szüksége volt asszisztense megnyugtató pillantásaira, bátorító szavaira. Már épp mobiltelefonja után nyúlt, hogy sokadjára ismét megcsörgesse a nőt, mikor előtűnt az egyik függöny mögül. Úgy érezte magát, mintha minden elhalkult volna és semmit sem hallva, semmit sem látva megszűnt volna körülötte a világ. Nem tudta nem észrevenni, mennyire is csinos a lány megjelenése és vágyat korbácsoló a nézése. Azonnal megindult felé, majd kezéhez nyúlva magához húzta. Csak néhány pillanat telhetett, mikor szinte könyörögve arra kérte, hogy csókolja meg Őt.

- Tessék? – Kia elakadó lélegzettel kérdezett vissza, miközben haját idegesen simítgatni kezdte.

- Adj egy csókot, attól megnyugszok. Úgy érzem, hogy teljesen szét vagyok csúszva, a korreográfiámra sem emlékszek már!

- Ne butáskodj már! A legtehetségesebb modell vagy mindannyijuk közül.

- Csak nyugtatni próbálsz, azért mondod – hadarta sebtében, keményen tartva a szemkontaktust a lánnyal.

- Nem arra kértél, hogy nyugtassalak meg? – kicsit felnevetett a helyzeten. Látszólagos jó kedve mögött azonban idegesség lapult. Bill arra kéri, hogy itt mindenki előtt csókolja meg?

- Tudod, hogy értettem – döntötte oldalra a fejét, majd lehunyta a szemeit és mélyen felsóhajtott – Rendben, egy ölelés is elég egyelőre.

Egyelőre… Kia érezte, hogy ez az este még fog meglepetéseket tartogatni.

Gyorsan, mégis erő - és szeretteljesen megölelte, majd elengedte, és hagyta, hogy Emilio behúzza Őt a sorba. Alsó ajkába harapva nézte, ahogy még egyszer visszafordul hozzá, ajkaival egy ’köszönöm’ szót formál, majd elmosolyodik és indulásra készen áll.

*

A show minden várakozást felülmúlt. A sikerről nem csak a teltházas csarnok, de a rengeteg gratuláció és az örömteli tapsvihar is árulkodott. Minden modell büszkén vonult végig még egyszer a színpadon, majd mikor megjelent a divattervező ikerpár hangos üdvrivalgás fogadta Őket. Talán ez volt számukra a legőszintébb visszaigazolás arról, hogy sikeres volt, amit csináltak.

Kia sietősen szedte lábait, igyekezett minél előbb bejutni az öltözőbe, hogy elsőként gratulálhasson Bill-nek. A férfi mintha csak modellkedésre született volna, olyan rutinosan és tekintélyt sugárzóan viselkedett a kifutón. Nem csoda, hogy Dean és Dan a jövő csillagát látták benne. Azonban Ő is annak látta. És nem csak a modell szakmában…

Már csak egy ajtón kellett benyitnia és végre megérkezett a hatalmas öltözőbe. Bár Bill háttal állt neki (épp a ruháját segítették le neki), mégis száz közül felismerte volna. Elég volt ránézni a jellegzetes hajára, összetéveszthetetlen füleire vagy épp a hófehér, kecses, mégis erős izomzatú testére. Csak most realizálta, hogy félmeztelenül állt előtte… Már csak egy lépés választotta el attól, hogy megérintse, mikor valaki hirtelen elkapta a csuklóját és magához rántotta.

- Hát nem voltam csodás, Kius? – Baptiste jellegzetes pacsuli szaga azonnal megrészegítette, nem csoda, hogy a karjaiba szédült, amit a fiatal fiú csak egy kaján vigyorral fogadott.

- Bap kérlek, Bill-hez mennék – fogai közül lassan és tagoltan szűrte ki, hogy a srác agyáig teljes mértékben eljusson a mondanivalója.

- Szóval akkor én voltam a legjobb. Tudom ám, hogy nem kenyered annyira a dicséret, de amit a szemeidben látok, az mindent elárul.

Mindjárt a köpetemet fogod a szemeid között látni, ha nem engedsz el azonnal.

- Kia, végre! – szerencsére Bill, mint egy védelmező kis angyal odaszállt elé és karjaiba húzta. (Kiara úgy érezte magát, mint valami próbababa, akit ide-oda rángatnak, habár Bill ölelésében egész életében el lett volna). A forró ölelés mindkettejüknek hatalmas energiát adott, Bill úgy érezte, hogy akár az egész világot képes lenne kifordítani önmagából. Érezte, ahogy testében egyre csak nő az adrenalin és minden olyan veszettül jó lesz, mint még eddig soha. És ebben nagy szerepe volt Kia-nak is...

*

Villódzó fényáradat és hangos zene töltötte be Milano egyik elit klubját. Mindenhol befolyásos emberek, sztárok, híres olykor hírhedt tagok támasztották a márvány pultot, esetleg terpeszkedtek el egy-egy méregdrága bőrkanapén. Előttük temérdek mennyiségű alkohol, cigaretta és kis tasak sorakozott. A modellek üvegasztala is tele volt whiskys-, konyakos-, pezsgősüveggel és a valahonnan előbukkanó, már oly sok asztalnál látott tasakokkal. Kiara furcsa szemmel vizslatta a körülöttük lévő asztalnál ülőket, némelyikükön már látszódott a nyoma egy-két szippantásnak, esetleg néhány slukk füves ciginek. Amint tekintetével visszatért a saját asztalukhoz elhűlve nézte, ahogy Bap rutinosan tekerve egy spanglit ücsörög vele szemben, mellette Megan-nal, akinek szájából már lógott ki egy, a srác által tekert szál. Egyáltalán nem illett a képbe ez az egész látvány, Megan tökéletes külseje, szépsége valahogy nem passzolt egy lezüllött nőéhez.

Néhány pillanatnál tovább nem is méltatta Őket figyelemével, inkább a mellette ülő Bill-re pillantott. Ujjai között egy poharat fogott, benne a kedvencével (whisky kólával), feje pedig ütemesen járt a hangszórókból dübörgő zenére. Csak néhány pillanatig tudta büntetlenül vizslatni, hisz amint Bill észrevette teljes testével felé fordult, szabad tenyerét csupasz combjaira vezette majd finoman megmarkolta azokat.

18.

A szendétől a mocskosig. A szendétől a mocskosig. A szendétől a mocskosig. Kiara fülében többször is visszacsengtek Bill utolsó szavai.  A férfi utoljára egy halvány puszit nyomott az ajkaira, majd  felállt mellőle és kisétált a szobából. Kia levegőt is alig kapott, érezte, amint szíve dübörögni kezd a mellkasában. Hát mit tesz velem ez a férfi? Ezt most már nem lehet félreérteni, a színtiszta vonzalom és a vágy már meg van közöttük. Most már csak rajtuk múlik, lesz-e több is belőle…

Mindketten sokat forgolódtak aznap éjszaka. Kiara tanácstalan volt azt illetően, hogyan is kezeljék majd a helyzetet. Bill fejében azonban más dolgok keringtek. Ő valahogy nem gondolt arra, vajon mi lesz holnap reggel, ha ismét megpillantják egymást; hogy is fognak viselkedni egymás társaságában. Őt jobban lekötötte az emlékei okozta felfokozott vágy és kielégülés utáni sóvárgás. Nem tagadja, hogy Kia piszkosul felizgatta, annak ellenére, hogy jószerivel csak csókolóztak; mégis, ahogy minden egyes mondatából kiérezhető volt a rejtett bujaság szinte megőrült. Egyszerűen epekedik minden percért, amit a lánnyal tölthet, úgy érzi, hogy oly’ régóta most először érez ismét késztetést arra, hogy valakit meghódítson, és a bűvkörébe vonjon.

*

Az elkövetkezendő két nap hihetetlen gyorsasággal telt. Másnap mikor felébredtek, Dan már a szálloda halljában várt rájuk, hogy egy kis megbeszélést követően a csarnokba siessenek és elkezdjék az aznapi teendőjüket, kiegészítve a ruhapróbával. Így a két fiatalnak nem igen jutott szabad percük, hisz Bill körül legtöbbször Megan és Baptiste legyeskedett, míg Kiara-t Dean tartotta fel. A férfi beavatta az asszisztensét Bill Milano-ban tölthető utolsó napjairól, majd tájékoztatta, hogy amint vége a szombati show-nak, másnap már az Amerika felé tartó gépen fognak ülni. (A csapatnak lesz még három nagyszabású fellépése Los Angeles-ben szintúgy az ikrek kollekciójával kapcsolatban). Kia vegyes érzésekkel a szívében hallgatta az erősen gesztikuláló férfit, gondolataiban máris messze járt. Egyfelől jó érzés volt bele gondolnia abba, hogy az elkövetkezendő napokban még többet lehet Bill közelében, az azonban frusztrálta, hogy feltehetőleg később sem lesz elég idejük arra, hogy nyugodtan átbeszélhessenek mindent. Mert lenni mit, nagyon is…

Például azt, hogy Bill miért enged Megan bókjainak, cseppet félreérthető megjegyzéseinek, mikor az asszisztens tudomása szerint a srác Őt akarja megismerni, Őt tartja különlegesnek. Persze, amint végig futott az agyán ez a buta féltékenységi jelenet, megrázta a fejét, és elfancsalodott. Már féltékeny is vagyok… Mégsem nézte jó szemmel Megan közeledését és azt, hogy Bill ezt olyan játszi könnyedséggel fogadja.

A szombat reggel az eddig megszokottnál is keményebb volt. Hét órakor már minden modellnek a helyén kellett állnia, hogy amint megérkezik Emilio is, hozzá kezdhessenek a főpróbához. Kiara szomorkodva nézte a fáradt, kicsit karikás szemű Bill-t, akibe reggel csak egy bögre kávét tudott beleerőszakolni. Azt mondta, hogy gyomoridege van. Ennek ellenére kifogástalanul nyitotta meg a főpróbát, a bemutatóra készített ruha mintha a testére lett volna öntve, úgy állt rajta. Kia kocsányon lógó szemekkel vizslatta minden lépését (kezében egy pohár gyümölcslével, ha esetleg megszomjazna a modell), azonban Megan határozott megjelenése és profi kifutóbeli tevékenysége egyből lelombozta a hangulatát. Hogy vetekedhetne Ő egy ilyen nővel?

- Bill, Bill, Bill…. – Dean azonnal az énekes előtt termett, majd intett a hangosítónak, hogy állítsa meg egy pillanatra a zenét. – Hol a kihúzott váll és a felszegett fej?

- Kicsit fáradt vagyok – kezdett volna bele, de főnöke leintette.

- Úgy, ahogy itt mindenki más! – mutatott körbe a modelleken, majd visszafordult a sráchoz. – Tőled 110 %-ot várok el, több lehet, kevesebb nem! Pierre, zenét!!

Ezzel el is hagyta a színpadot, majd leült a hozzá legközelebb eső székre. Bill nyugodtnak tűnő arckifejezéssel felsóhajtott - testében mégis egy kis feszültség dúlt-, mikor hirtelen megérezte valaki érintését a vállán.

- Úgy látom, nálad is esedékes lenne egy kiadós lazulás!

Bap - mintha valami kis vállon ülő ördög lett volna-, belesuttogott a férfi fülébe.

- Hagyj a faszságaiddal!

Ezzel nem is törődve többet tette Dean kérését és ismét megindult – immáron az elvárt instrukciók alapján.

Az utolsó próbát délután négy órakor fejezték be, ezt követően siethettek is a smink- illetve a fodrász székekbe. Kia mindvégig Bill mellett volt, szerencsére most megéhezett egy kis tésztára és salátára, így azzal szolgálta ki, amíg a haján dolgoztak. Bár még nem avatta be az ikerpár következő napokra vonatkozó terveibe (miszerint másnap már Amerika felé fognak ilyenkor tartani), de úgy gondolta, hogy ráér még. Nem hiányzik, hogy ezen idegeskedve esetleg elrontson valamit a show alatt. (Bár lehet, hogy a többi modell már tudja, és tőlük fogja megtudni.)

- Kius, nekem is hoznál valami harapnivalót, ha megkérlek? Nem igazán tudok elszabadulni innen – forgatta meg a szemeit Bap, majd tovább pötyögött a mobilján.

- Mit parancsolsz, kedves Baptiste? – nyájasan mellé sétált, majd bal vállára tette a kezét.

- Nem is tudom, egy kis gyümölcssalátát. Igen, az jó lenne!

- Igyekszem, ahogy csak tudok!

- Köszi szépen, valamikor majd meghálálom!

Attól mentsen meg az Isten! – gondolta magában a lány és eliszkolt mellőlük.

- Haver, úgy érzem, ma este meglesz!

Bill-t mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon, úgy kapta fel a fejét és tekintett Bap-re.

- Mitől vagy Te ebben olyan biztos? – hitetlenkedett, miközben próbálta leplezni feltörni készülő dühét. Ujjai is elfehéredtek már a fodrász szék karfáján.

- Nem látod, hogy milyen? Csípős megjegyzések nélkül teszi, amit kérek! Este sem lesz semmi gond, olyan lesz, mint egy bólogatós kiskutya!

- Na vegyél vissza a pofádból! – szinte meg is ugrott a székben, de fodrásza nyugalomra intette.

- Tesó, lazulj már le! Én már felosztottam a szerepeket. Te Megan-t, én pedig Kia-t fogom megdöngetni éjszaka. De ha esetleg Megan-hoz nem fűlik a fogad – amit nagyon kétlek-, akkor küld át hozzám. Hármasban mégis csak szebb az élet! Oh yeah!

17.

Ez a csókjuk is ugyanolyan erős és szenvedélyes volt, mint az első. Nem finomkodtak, helyette vadan kaptak újra s újra egymás után. Kia örömmel engedett Bill nyelvének, ami ajkai közé furakodva azonnal nyelve után kutatott és vad táncba kezdett vele. Ujjai is önálló életre keltek, először kézfejére csúsztak, majd karjain keresztül a vállán át a gerincére. A nő cicásan kidomborította a hátát majd halkan felnyögött. Szinte már majdnem feltérdeltek a puha takarókra, mikor Bill fejében megszólalt a kis vészcsengő, ami nyugalomra intette. Bár tisztán érezte Kia vágyakozó sóhajain, hogy epekedik egy kis folytatás után, mégsem akart ajtóstul a házba rontani. Túl sok csalódás érte már, hogy most hirtelen ilyen nagy bizalmat szavazzon valakinek. Sosem tudott eszét vesztve szeretkezni, mindig kellett, hogy valami érzés, valami plusz kösse Őt a nőhöz. És bár ez most meg is volt, mégis megtartotta a tisztes távolságot.

Igazán nehéz volt elengednie, hisz még hosszú percek eltelte után is érezte a nő testében munkáló vágyat; mégis meg kellett tennie. Utoljára még végig simított a puha arcélén, majd vállainál fogva eltolta. Kiara nem vehette észre a Bill-ben kavargó gondolatokat, érzéseket, hisz lehunyt szemekkel még a csók hatása alatt volt. Minden egyes kis porcikája bizsergett, érezte az ölében felébredő melegséget, és a kellemes izgatottságot. De hamar realizálta a helyzetet, hogy Bill forró, húsos ajkai már nem érintik az övéit, helyette csak messziről érzi a leheletét. Félt felnyitni a szemhéjait, nem is tudta, mit várt ettől a szituációtól, magától Bill-től. Természetesen nem hitte, hogy szerelmet fog vallani neki, mégis reménykedett egy kis vonzalommal túlfűtött barátságban.

-    Megint idiótának nézel, ha azt mondom, nem tudok megszólalni?

Kia csak felnevetett Bill félelmén, majd válaszolt:

-  Ugyanabban a cipőben járunk, így hát nem nevetlek ki, sőt balféknek sem tartalak.

-    Huh, Te aztán tudod, hogy segíts feloldódni az embernek, köszönöm!

Kiara csak biccentett és elkapta a fejét, de Bill az állánál fogva visszafordította maga felé. Hosszú másodpercekig kutattak egymás tekintetében, Bill-en látszott, hogy mondani készül valamit, de nem igazán tudta szavakba önteni. Bár Kia-nak is rengeteg mondanivalója lett volna a csókkal, a jövőjükkel kapcsolatban, mégis először a férfitól szeretett volna néhány okos, használható gondolatot hallani.

-    Azt hiszem, ezt meg kellene beszélnünk!

-    Jól hiszed – helyeselt azonnal a nő, és hagyta, hogy Bill közelebb csússzon hozzá ezzel még egy díszpárnát a földre dobva kettejük közül.

-    Nem vagyok a híve a nyálasságnak - bármennyire is érzelmes egy férfi vagyok-, ezért nem is szeretném túlragozni a helyzetet. Kedvellek.

Hm… a ’kedvellek’ nem valami meggyőző – morfondírozott Kia. Ő is kedveli Baptiste-t attól függetlenül, hogy néha milyen egy fárasztó, arrogáns bunkó tud lenni. Ha innen nézzük, akkor elég gyenge egy megfogalmazás Bill-től, hogy kedveli.

-    Kedvelsz – ismételte a lány.

-    Ezt szerintem Te is érezted, vagy tudtad magadról, hogy szerethető jellemed van, ami mellett nem mennek el szó nélkül a férfiak - és Bill még finoman fogalmazott, okosan kihagyva a természet adta adottságait. A hosszú, méz szőke loknis haját, a hatalmas gombszemeit, a puha, húsos ajkait, a kecses nyakát (aminek olyan finom illata van), a vékony vállait, a dús kebleit, a formás combjait és még sorolhatná.

- Kaptam már egy-két csípősebb megjegyzést is a túlzott magabiztosságom miatt.

- Azok jellemgyenge férfiak voltak – legyintett könnyelműen, mintha valóban tudta volna, milyen férfiak kerültek Kiara közelébe – Azok támadnak, akik gyengék. Ezt jól jegyezd meg, Kius! Az erős jellemek inkább meg akarják ismerni a hozzájuk hasonlóakat, vagyis eddig én ezt tapasztaltam – picit elmerengett a gondolataiban, majd ismét a nőre nézve folytatta, amibe bele kezdett. – Szóval érdekes nő vagy, akit szívesen meg akarnak ismerni az emberek. Mindegy, hogy milyen okból kifolyólag, de kapcsolatba akarnak lépni vele.

Kia máris kapott az alkalmon, és egy lehetséges kérdésen törte a fejét. Vajon feltegye Bill-nek? Hisz tudta, hogy megint olyan pillanatokba keverednének, amiből elég nehezen jönnének ki… büntetlenül és bűntudattalanul. De végül is mi történhet? Ha meg sem próbálja, esélye sincs, hogy úgy folytatódjon az este, ahogy azt remélné, szeretné… akarná!

- Te miért akarsz megismerni?

Bill furcsán fogadta a hallottakat. Bár tudta a választ, azt, hogy szeretné, ha komolyabban is megismerkedhetne vele, mégsem akarta még a tudtára adni.

- Szerintem egyértelmű – jelentette ki magabiztosan, habár érezte, ahogy ajkai megremegnek.

Kiara-t forróság lepte el egészen a feje búbjától a lábujjáig. A férfi sokat sejtető válasza erővel és elszántsággal töltötte el. Ha már maga a modell ilyet mond, akkor miért kételkedik még mindig?

- Húha… szerintem Te is, és Én is tartsuk meg magunknak, hogy mit értünk a ’szerintem egyértelmű’ válasz alatt – kérte aprót köhögve és elkapta tekintetét a férfi arcáról, helyette az alkarjára tévedt a pillantása.

- Rosszra gondolsz, Kius – nevetve oldalba csípte a kipirosodott lányt, majd combjaira könyökölve közelebb hajolt hozzá.

- Ne mond, hogy nem kellene rosszra gondolnom!

- Nem mondtam, hogy nem kellene, na de, hogy már az első pillanatban? Kis nimfomán nőszemély!

- Nem hiszem, hogy zavarna, ha az lennék – kezdeti pironkodása vágy okozta pirbe csapott át.

- És még nem is tagadja. Cöhh…

- Előtted valahogy nem tudok titkolózni, kihozod azt az énem, amit nem sok embernek sikerül.

- Tudod, mit mondok erre? – lassan most már teljesen a nő arcára hajolt, majd füle mögé tűrve egy tincset csak ennyit suttogott: - Mindegyik énedet meg akarom ismerni! A szendétől a mocskosig.

16.

Halkan megköszönte - mint valami ajándékot-, majd, hogy elrejtse zavarát a lányt fedő takaró érdekes mintáit kezdte vizslatni. Kiara számára is kínosak voltak ezek a percek, talán túl hamar adta a tudtára, hogy közelebb érzi magához. Igen, minden bizonnyal megijedt a férfi a hirtelen jött bizalomtól.

-    Bocsánat, de ki kell mennem!

Kia halkan súgta (ezzel is megtörve a kettejük között lévő csendet), majd óvatosan kibújt a takarók alól és a szőnyeg padlóra lépett. Ha nem tekint Bill arcára, talán észre sem vette volna, hogy egy szál bugyiban és trikóban áll a szoba közepén, szemben a férfival, aki már laposan végig mérte Őt a pici lábujjaitól kezdve a formás combjain keresztül át mellkasáig és az arcáig. Az asszisztens azonnal kezébe kapta az ágy végében heverő szállodai köntöst és felvéve magára egy szoros masnit kötött rá.

-    Azt hiszem, ideje indulnom!

-    Várj! – szinte a kezeit is kinyújtatta, úgy próbálta maradásra bírni Bill-t.

-    Igen?

-   Nem nézünk meg valami filmet? Egész nap unatkoztam – hirtelen zaklatottság lepte el a nőt. – Mármint nem kell itt maradnod, biztos elfáradtál egész nap! Menj csak aludni!

Bill természetesen ott akart maradni a fáradtsága ellenére is, mégsem mondott egyből igent a lány kérésére. Jól esett látni, hogy a nő először győzködi, majd teljesen átlátszóan hárítani próbál.

-    Miért is ne? – felelte könnyedén, majd visszahuppant a keskeny díványra – Valami vacsit rendeljek?

-    Megtennéd?

-    Persze! Mit szeretnél?

-    Te mit ennél?

-    Egy kis pizza-hoz mit szólsz? – már fel is vette a kagylót, hogy azonnal le is adhassa a rendelést.

-    Tökéletes lesz.

Amíg Bill gyorsan leadta a rendelést, addig Kia kiszaladt a mosdóba. Egy gyors pisilést követően megmosta a kezeit, bekente egy kis kézkrémmel, majd újra kötve haját visszatért a hálószobába. Talán csak Ő volt nagyon sokáig a mosdóban, vagy a szállodában ilyen gyorsan lehet pizza-hoz jutni, de Bill már egy-egy hatalmas szeletet helyezett a tányérokra. Mikor meghallotta maga mögött a nőt hátra pillantott és rámosolygott.

Bill nem ült vissza a kis díványra, helyette Kia egyik díszpárnájának dőlve falatozott, miközben egy vígjáték ment a tévé készülékben. Szavak nélkül is jól érezte magát a nő mellett, elég volt csak érezni az illatát, és azt, ahogy felkarja néha-néha hozzá ér, amit a nő finom libabőrrel fogadott. Észrevette ám, hogy ilyenkor Kiara fázósan összehúzta magán a köntösét, aminek a masniját nem tagadja, hogy szívesen kioldotta volna. Aprót köhintett, az egyik vacsorához kapott szalvétában megtörölte az ujjait, majd ismételten elhelyezkedett a hatalmas ágyon. Jobb lábát maga alá húzta, mellkasa előtt pedig összefonta a karjait.

Kia hosszú, méz szőke haja, ami általában loknikban hullt a vállaira, most felkötve tornyosult a feje tetején szabadon hagyva nyakának kecses ívét. Apró, formás fülei és csókolgatni való nyaka hívogatta Bill-t, csak úgy, mint a telt ajkai és a kerekded arca. Mit meg nem tett volna egy csókért! De hirtelen elgondolkozott. Mi gátolja meg abban, hogy megcsókolja? Nem ez lenne az első csókjuk, mondhatni az első csókot is jól kezelték, habár nem beszéltek nyíltan arról, mi is történt. Szerinte most sem lenne másként, két érett fiatal felnőttről van szó, akiknek igenis vannak vágyaik (vagyis Bill remélte, hogy Kiara is ugyanúgy érez iránta), így hát nem látott semmi kivetni valót abban, ha ad egy kis csókot neki. Na jó, kettőt.

A lány - bár nem látta Bill tekintetét -, mégis magán érezte pillantásait. Többször megsimította a kilelt bőrét, majd akaratlanul is, de erősebbre fonta a köntösén a masnit. Fogalma sem volt arról, hogy a férfi mire gondolhat, egyáltalán érez-e valamit iránta? Szerelmet biztos nem érezhet, ebben száz százalékig biztos volt. Azonban vonzódni vonzódhat hozzá. És ezt most nem a túlzott egoizmusa mondatja vele, hanem azok a kis árulkodó jelek, amik minden egyes újabb perccel bebizonyítják a feltevését, miszerint Bill közeledni szeretne felé.

A férfi nem akart tovább várni, úgy gondolta, hogy "Most vagy soha!". Pont egy Kaulitz futamodjon meg egy ilyen szituáció elől? Tom biztosan kitekerné a nyakát. Így hát lassan megérintette a karját, mire a lány felkapta a fejét, lepillantott a simogató ujjakra majd ismételten felnézett a furcsán csillogó barna szempárba. Tudta, érezte a zsigereiben, hogy ez nem csak egy szimpla „Figyelj csak, Kia!” érintés volt. Ez annál sokkal több…

Bill – amint látta, hogy érintése nem ütközik ellenállásba -, egy párnát elvéve maguk közül közelebb húzódott a lányhoz. Kia rebegő pillákkal nézte, ahogy a fiú végig tartva vele a szemkontaktust egyre csak közelebb hajol hozzá és a fejét kicsit oldalra billentve mosoly szalad a szája sarkába. Ő is elmosolyodott volna, ha gyomra nem rándult volna göcsbe, és nem érezte volna, hogy mindjárt megfullad, ha nem érezheti ismét a srác ajkait. Talán Bill láthatta a vágyakozását, így hát még közelebb hajolt hozzá és szinte már a szemeit is lehunyta, Kiara mégis elhúzta a fejét. Meglepődve és egy kicsit csalódottan nézett utána, de mikor Ő hirtelen tenyerei közé fogta az arcát és mohón az ajkaihoz húzta, kövér vigyorral az arcán tett eleget a néma kérésnek.

15.

Bill bosszúsan dörzsölte meg szemeit, majd egy nagyot nyújtózkodott az ágyában. Karórájára nézve látta, hogy még van három perce a reggeli ébresztésig, így addig lassan kiszállt a szatén takarók közül és a fürdőszobába sétált. Gyorsan leöblítette az arcát, haját egy kicsit elfésülte az ujjaival majd kimosta a fogát. Már épp a ruhái között válogatott mikor órájára pillantva látta, hogy már háromnegyed kilenc is elmúlt. A kezébe akadó első fehér pólót felkapta, majd edzőcipőjébe lépve átsétált Kiara lakosztályához. Fülét óvatosan az ajtóra szegezte, de egy árva hangot sem hallott. Talán már lement reggelizni.

Halkan kopogott néhányat, de nem kapott választ. Óvatosan lenyomta a kilincset, majd beljebb tárta a hatalmas ajtót. Bár furcsállta, hogy a nő nem zárta be maga után, mégsem gondolt a legrosszabbra. Azonnal a hálószobába sétált, ahol mosolyogva vette tudomásul, hogy Kia még az igazak álmát alussza. Nyakig felhúzott takarója alól csak a láb feje látszott ki, illetve a jobb kézfeje, ami ép nem a feje alatt volt. Hatalmas hajzuhataga az arca elé bukott, de Bill még így is le merte volna fogadni, hogy a lány reggel is bájosan fest.

Bár nem volt szíve felkelteni, muszáj volt, hisz egy órán belül el kellett indulniuk a stadionhoz. Óvatosan – már amennyire csak  tudott-, az ágyhoz sétált, leguggolt és bal kezével finoman megsimította a lány fürtjeit. Ő nem reagált, egészen addig a pillanatig, amíg Bill halkan szólongatni nem kezdte és ujjaival el nem húzta az arcára lógó tincseket.

-    Kius!

A lány hangosan felsóhajtott, majd köhögött egy kicsit. Bár kezdett ébredezni, még sem bírta kinyitni a szemeit.

-    Keljél, lassan indulnunk kell!

-    Hány óra? – gyenge hangja kicsit megijesztette Bill-t.

-  Minden rendben, Kia? – óvatos mozdulattal a homlokára tapasztotta a tenyerét.

-    Fázok.

-   Azt hiszem, hogy hőemelkedésed van. – állapította meg néhány pillanat alatt a fiú, majd a szoba telefonhoz nyúlt. – Jó napot, Bill Kaulitz vagyok! A 349-es szobába kérnék egy lázmérőt, lázcsillapítót illetve egy nagy kancsó teát mézzel, citrommal.

-    Nem kell, úgyis mindjárt megyünk reggelizni.

-    Azt erősen kétlem, kisasszony. Ugyanis ma itt maradsz a szállodában!

-    Tessék?

Kia ahogy kinyitotta a pilláit, máris Bill kisfiúsan mosolygó arcával találta szemben magát. Jóleső érzés volt arra kelni, hogy ez a szép férfi cirógatja és mosolyog Rá.

-    Úgy látszik, este meghűlhettél. Kellett neked visszaadnod a kabátom! – dorgálta meg finoman, majd a már meg is érkező szobalányhoz sietett.

Kiara-nak hihetetlenül jól esett Bill atyai törődése, de nem szeretett volna ágyban maradni. Muszáj dolgoznia, ma érkeznek Dan-ék is, mit szólnak hozzá, ha Ő az ágyat fogja nyomni, ahelyett, hogy Bill mellett lenne?

-    Na nézzük, mennyire kapott el Mr. Láz! – finoman a nő hóna alá dugta a lázmérőt, majd letérdelt az ágya mellé, amíg várakozott.

-    Szóval Mr. Láz! – ízlelgette Kia, muszáj volt egy kis színt vinnie a beteges (mert belátta ám, hogy nem annyira aktív mint szokott lenni) reggelébe – Miért a Mr. megnevezést kapta?

-    Azért, hogy bele tudj valamibe kötni, kedves Kia! – nevetett fel jókedvében, majd kivette a lázmérőt és leolvasta az értéket: - 37,7. Bajban vagy!

-    Inkább akkor leszek bajban, ha Dean-ék megtudják, hogy azért fizetnek, hogy …- hangosan felköhögött majd folytatta -  hogy az ágyat húzzam.

-    Tőlem nem tudják meg, ne aggódj.

Lassan felállt, majd egy bögre teát töltött a nőnek és a kezébe adta. Megérintették egymás ujjait, de Bill örömmel fogadta, hogy Kia nem kapta el olyan ridegen, mint tegnap. A nő is észrevette a testi kontaktust, egy kicsit meg is lepte, pont úgy, ahogy Bill törődése. Vajon mi üthetett belé azután, hogy kínos szituációnak titulálta a csókjukat, most pedig így törődik vele?

-    De ma este fele már megérkeznek – kortyolgatta a teáját és Bill-t fürkészte.

-    Egyszer azt mondtad, hogy én vagyok a főnököd, szóval bármit elrendelhetek, neked azt egy szó nélkül tenned kell.

-    Húha!

Egyszerre nevettek fel.

-    Lassan indulnom kell! Bekapok még egy kis reggelit, kávét, és már ülök is taxiba. Te csak pihenj, majd megbeszélem a recepcióssal, hogy óránként küldjön fel valakit egy-egy kancsó teával. Aludd ki magad!

-    Biztos?

-    A legbiztosabb. Mire visszaérek, már egy makk egészséges és  kipihent Kiara-t akarok itt találni.

-    Igenis!

-    Ügyes kislány, egyből azt teszi, amit akarok!

Bár a lányt elöntötte a forróság ( és nem a láznak köszönhetően ) mégis próbálta elrejteni pirosló orcáját. Ismét mást gondolt a szavak mögé. Én buta!

Kia fáradtan forgolódott az ágyában. Bár álmos volt, mégsem jött álom a szemére. Nem hagyta nyugodni az a gondolat, hogy esetleg félreérthetett valamit tegnap este. Hisz Bill ismét közeledett felé (oké, nem olyan szinten, ahogy tegnap), mégis gondoskodott Róla. Bár lehet, hogy csak Ő gondol olyan sokat e mögé a gesztus mögé, hisz minden ember a legjobbat akarja a barátjának. A barátjának…

-    Hahó! Hát Te még nem alszol? – Bill halkan nyitott be a lány szobájába, már késő este lehetett.

-    Meguntam az alvást – fakadt mosolyra az ajka, majd egy aprót köhögve még jobban betakarózott. – Hogy ment a napod? Mesélj egy kicsit, unatkozok!

-    Sajnálom, hogy nem tudtam napközben visszaugrani hozzád – pedig akartam-, de Dean-ék tényleg megérkeztek, és felügyelték minden lépésem.

Viccesen elfancsalodott, majd folytatta:

-    Baptiste érdeklődött felőled – természetesen a maga stílusában: „Kius-t merre hagytad, cimbi?”. Néhány mondatban felvázoltam, hogy Kius belázasodott egy kicsit, de nem vészes. Amúgy – ujjait összefonta, majd leült a lányhoz eső legközelebbi fotelbe – bocsánat, hogy Kius-nak hívlak, tudom, hogy a tengeri malacod sem hívnád úgy!

Kiara egy jó ízűt kacagott.

-    Nem mindenkinek tűröm el, de Te köztük vagy!

-    Én?

Mintha meglepődött volna a lány kijelentésén, úgy kérdezett ismét vissza. Persze, nem kellene ekkora feneket kerítenie ennek az egésznek, hisz az, hogy a lányt a becenevén hívhatja még nem ad okot arra, hogy többet feltételezzen. Mégis, ahogy a lány jelentőségteljesen Rá nézett ugyanakkor ajka szelíd mosolyt rejtegetett, némi nemű bizakodásra adott okot.

14.

- Nem tudok megszólalni.

Bill egyszer csak megtörte csendet. Kiara nem tudott érdemben válaszolni, ezért próbálta elviccelni a helyzetet.

- De hisz megszólaltál!

Bill gyengén felnevetett, majd homlokát asszisztense homlokának döntötte. Hosszú percekig álltak hangtalanul, szaporán szuszogva, mire az égi áldás hirtelen enyhülni kezdett, majd szépen lassan alább hagyott. A szomszédos ház falára egy apró napsugár vetült, és világosságba borult minden. Kisütött a nap...

Tanácstalanok voltak az elkövetkezendő perceket, órákat, napokat illetően. Hogy viszonyuljanak majd egymáshoz? A  másik akarna-e többet, vagy csak pillanatnyi fellángolásról van szó? Vajon mindketten csak ösztönből cselekedtek-e, vagy több is volt a csókjukban?

- Bocsánat, nem akartam elpoénkodni! – szabadkozott a lány, majd elhúzta a fejét, és hátrébb lépett a sráctól.

-    Dehogy is, köszönöm, hogy egy kicsit oldottad a hangulatom, az ilyen kínos szituációkból nem igazán tudok jól kijönni.

Kínos szituáció? Kiara úgy érezte, mintha arcon csapták volna. Bill-nek csupán csak egy kínos szituáció lett volna az egész? De hisz Ő közeledett felé, Ő kezdeményezte a csókot is. Ennyire félreértett volna minden jelet, amit a férfi közölt? Nem tagadja, hogy egy szorongató érzés kapta el, torka hirtelen kaparni kezdett, ujjai pedig jéghidegek lettek. De tudta, hogy meg kell ráznia magát, és nem is gondolva a történtekre felszegett fejjel tovább kell lépnie. A modell nem láthatja, mennyire is rosszul estek a szavai.

Kia lassan felsóhajtott, tenyerével lesimította a nedves haját, majd ellépve Bill mellől elindult a kis sikátorban. A férfi csodálkozva nézett a lány után, nem tudta mire vélni a hirtelen fagyos hangulatot, illetve a tartózkodó viselkedést.

-    Ideje indulnunk, Bill! És köszönöm a kabátod, de neked nagyobb szükséged van Rá. Nem lenne jó, ha a show napjára megbetegednél. Vedd vissza szépen!

Kia kibújt a fekete bőrkabátból és a srác felé nyújtotta, aki döbbenten vette el tőle. Igazán nem ilyen folytatásra számított a csók után. Talán egy kis ráadást akart volna, vagy apró szavakat, amikből érzi, hogy a lány is erősen szimpatizál vele. De nem! És ez eléggé lelombozta. Nem gondolja, hogy minden nőnek a lábai előtt kellene hevernie, mégis...

Gyorsan magára kapta a kabátot, majd a már útnak induló Kiara után sietett. Nem igazán szóltak egymáshoz, talán csak akkor, mikor a lány megkérdezte, hogy fogjanak-e taxit; de ezen kívül egyetlen szót sem váltottak . Az a negyed órás utazás is csendben telt, pedig mindkettejük agyában ott lebegett az elmúlt éjszakai taxizás forró emléke.

Bill fél szemmel végig Kia-t leste, hogy nem fordul-e felé, ezzel is  beszélgetést kezdeményezve; de csalódnia kellett. A nő csak az esőcseppekkel tarkított vékony ablakon keresztül leste Milano utcáit, kezei az ölében pihentek.

A férfi érezte, hogy valamit nagyon elszúrt.

-    Holnap fél kilenckor találkozunk Bill. Szép álmokat!

-    Neked is, Kia!

A lány biccentett, majd halkan becsukta maga mögött az ajtót. Valami annyira szorongatta belülről, olyan mardosó érzés töltötte el. Tudta, hogy mi az, mégsem akart neki nevet adni. Az túlontúl is megijesztette volna... Így csak lassan lecsúszott egy színes szövettel kárpitozott szófára, majd érezte, hogy szeméből kibuggyan egy könnycsepp.

Bill tanácstalanul járkált fel s alá a lakosztályában. Sehol sem találta a helyét, ha leült, hogy bekapcsolja a laptopját mindig azon kapta magát, hogy hosszú percekig hozzá sem nyúlt, hisz végig csak az asszisztensére és a csókra gondolt. Rég nem csókolt már meg egy nőt sem, talán a legutolsó egy éjszakás kapcsolatában, bő másfél éve. De azok a csókok jelentéktelen kis semmiségeknek tűntek a ma esti csókhoz képest. Ebben benne volt minden elfojtott vágya, érzelme és nem utolsó sorban  vonzódása Kiara iránt. 

13.

- M e r r e   i n d u l j u n k ?   

K i a   b o l d o g a n   a   f i ú   e l é   s z ö k k e n t ,   a z o n b a n   Ő

n e m   r e a g á l t   a   k é r d é s é r e .

- H a h ó   B i l l !   V a l a m i   b a j   v a n ?

- T e s s é k ?   J a   n e m ,   c s a k   t u d o d   m i l y e n   B a p t i s t e !   L e f á r a s z t j a   a z   e m b e r t .   D e   m e n j ü n k  i s ,    n e h o g y   m i k o r   k i é r ,   m é g   i t t   t a l á l j o n   b e n n ü n k e t .

B á r   a z   a s s z i s z t e n s   f u r c s á l l t a   B i l l   z a v a r o d o t t   t e k i n t e t é t   é s   a   h i r t e l e n   j ö t t   n a g y   s i e t s é g é t ,   m é g s e m   k é r d e z e t t   R á   a z  o k á r a .

E l s ő    ú t j u k   h o v a   m á s h o v a   v e z e t h e t e t t   v o l n a ,   m i n t   a   V i a   M o n t e   N a p o l e o n e - r a ,   a   d i v a t   f ő u t c á j á r a .   A   s z é l e s   u t c á b a n   a m e d d i g   c s a k   a   s z e m   e l    l á t o t t   v i l á g m á r k á k   l ó g ó j á v a l   e l l á t o t t   ü z l e t e k   s o r a k o z t a k  .   N e m   v o l t   k é r d é s e s ,   h o g y   a   l e g t ö b b   b u t i k o t   m e g l á t o g a t j á k - e   v a g y   s e m !   F e l s z a b a d u l t a n   r ó t t á k   a z   ü z l e t e k e t ,   B i l l   s z e m é l y e s   k e d v e n c e   a   D i o r - h á z   s z a k ü z l e t e   v o l t .

- S o s e m   g o n d o l t a m   v o l n a ,   h o g y   v a n   o l y a n   p a s i   a   v i l á g o n ,   a k i v e l   i l y e n   j ó l   e l    l e h e t   v á s á r o l g a t n i !

- S o k   m i n d e n t   n e m   t u d s z   m é g   r ó l a m .

B i l l   b e l e   k o r t y o l t   a   k á v é j á b a ,   m a j d   t o v á b b   l e s t e   s z e m ü v e g e   m ö g ü l   a   m e l l e t t e   e l s é t á l ó   e m b e r e k e t .   K i a r a   n e m   t u d t a   l e v e n n i   a   s z e m é t   a z   a r c á r ó l ,   a   g o m o l y g ó   f e l h ő k   k ö z ü l   e l ő b ú j ó   e g y - k é t   e s t i   n a p s u g á r   v i r g o n c a n   m e g c s i l l a n t   a   n e d v e s   a j k a i n .   V é r l á z í t ó   v o l t ...

A   f é r f i   n e m   t u d t a   m e g á l l n i ,   h o g y   n é h a - n é h a   a z é r t    n e   t e k i n t g e s s e n   K i a r a  f e l é .   M é g   n e m   i s   v e t t e   é s z r e ,   h o g y   m e n n y i r e   j ó l   á l l   n e k i   a z   a   v é k o n y   h ó f e h é r ,   k i s s é   á t t e t s z ő   b l ú z .

- M o s t   m e r r e   i n d u l j u n k ?

- A t t ó l   f ü g g ,  é h e s   v a g y - e ?   M e r t   h a   i g e n ,   a k k o r   e l v i s z l e k   v a c s o r á z n i .   -   a   s r á c   k e d v e s e n   e l ő r e   e n g e d t e   K i a - t ,   m a j d   e l h a g y t á k   a   k á v é z ó t .

- F i g y u ,   n e m   n e k e m   k e l l e n e   a   k e d v e d b e n   j á r n i ?   D e a n - é k   e n g e m   b í z t a k   m e g   a z z a l ,   h o g y   m i n d e n   f ö l d i   j ó v a l   e l l á s s a l a k .

N e v e t v e   v á l l o n   b ö k t e   a   k u n c o g ó   s r á c o t ,   m a j d   e l i n d u l t a k   e g y   k i s   u t c á b a n .   F e j ü k   f ö l ö t t   e g y r e   i n k á b b   g y ü l e k e z t e k   a   s z ü r k é s   á r n y a l a t ú   f e l h ő k ,   a   s z é l   i s   f e l t á m a d t ,   d e   n e m   i g a z á n   z a v a r t a   Ő k e t .

- É s   a z   b a j ,   h a    e g y   n ő   k e d v é b e n   a k a r o k   j á r n i ?

A n n y i r a   t e r m é s z e t e s e n   é s   k ö n n y e d é n   e j t e t t e   k i ,   h o g y   a   l á n y t    t e l j e s e n   l e d ö b b e n t e t t e .   E n n y i r e   n e m   r e j t e n é   v é k a   a l á ,   h o g y   a   k e d v é b e n   a k a r    j á r n i ? K i a    s z i n t e   m e g   i s   t o r p a n t   a   k i s   s i k á t o r b a n ,   m a j d   n é h á n y   p i l l a n a t i g   c s a k   n é m á n   á c s o r o g v a   f i g y e l t e   a h o g y   B i l l  -    m i n t   a k i   n e m   i s   v e t t e   é s z r e ,   h o g y   a   b e s z é l g e t ő   p a r t n e r e   l e m a r a d t - ,   s z o r g o s a n   t o v á b b   c s a c s o g v a   m e n e t e l t   e l ő r e .

- H é ,   K i a ?

H i r t e l e n   m e g i j e d t ,   h o g y   n e m   t a l á l t a   m a g a   m e l l e t t   a   n ő t ,   d e   m i k o r   h á t r a   f o r d u l t   é s   l á t t a ,   h o g y   á t h a t ó a n   n é z i ,   a z o n n a l   m e g t e l t   a   s z í v e   v a l a m i   f u r c s a ,   s z o r o n g a t ó a n   m e l e g   é r z é s s e l .

- M i   a z ,   K i u s ?

A   l á n y   s z e r e t t e ,   h a   K i u s - n a k   h í v t á k   ( h a b á r   B a p   e l ő t t    t a g a d t a ,   a z t   k i   n e m   á l l h a t j a ,   h a   o l y a n   s z ó l í t j a   í g y ,   a k i t   n e m   a n n y i r a   s z í v l e l )  .  

B i l l   m o s o l y o g v a   t e t t   n é h á n y   l é p é s t   f e l é ,   d e   a r c á r ó l   a z o n n a l   l e f a g y o t t   a   m o s o l y ,   a h o g y   m e g é r e z t e   a   t e s t é r e   h u l l ó   e s ő c s e p p e k e t .   M i n t h a   d é z s á b ó l   ö n t ö t t é k   v o l n a ,   M i l a n o - t   ú g y   k a p t a   e l   a z   é g s z a k a d á s .   A z o n n a l   k é z e n   f o g t á k   e g y m á s t  ,   é s   r o h a n n i    k e z d t e k    e g y   k ö z e l i   k i s   b o l t   b á d o g   t e t e j e   a l á .   G u r g u l á z v a   n e v e t t e k   m i k ö z b e n   p e r c e k   a l a t t   b ő r i g   á z t a k ,   d e   e g y i k ü k e t   s e m   é r d e k e l t e . 

A   k e s k e n y   b á d o g t e t ő   a l i g h a   j e l e n t e t t   v é d e l m e t   e b b e n   a z   í t é l e t i d ő b e n .   B i l l - t   -   l á t v a ,   h o g y   a   l á n y   t e s t é r e   t e l j e s e n   r á á z o t t   a   f e h é r   b l ú z - ,   e l k a p t a   a   v á g y a k o z á s   é s   a   b i z s e r g é s .   K i a r a   m i n t h a   é r e z t e   v o l n a   a   t e s t é r e   t a p a d ó   s z e m p á r t ,   f e l k a p t a   a   f e j é t   é s   a z o n n a l   f a r k a s s z e m e t   n é z e t t   a   f é r f i v a l .   N é m á n   m e r e d t e k   e g y m á s   n e d v e s   a r c á b a ,   t e s t ü k   m i n t   a   s z i k l a ,   ú g y   á l l t   e g y m á s   m e l l e t t   n é h á n y   c e n t i r e .   F o r r ó   l e h e l e t ü k   ö s s z e f o n ó d o t t   a z   a r c u k   k ö z ö t t ,   s z i n t e   m á r   a z   o r r u k   i s   ö s s z e é r t .   B i l l   l a s s a n   l e j j e b b   v e z e t t e   a   t e k i n t e t é t   K i a r a   a j k a i r a  ,  m i r e   a   l á n y   a k a r a t l a n u l   i s   v é g i g   n y a l t   r a j t u k .   A h o g y   l á t t a   B i l l   i z g a l m á t   c s a k   m é g   i n k á b b   t u d a t o s u l t   b e n n e ,   m i t   i s   a k a r .   M e g c s ó k o l n i   Ő t .   N e m   é r d e k l i ,   h a   u t á n a   a z o n n a l   m e g   f o g j a   b á n n i ,   e s e t l e g   e l l ö k i   a   f é r f i   m a g á t ó l ,   n e   t a l á n   t á n   f e l   k e l l   m o n d a n i a .   A b b a n   a   p i l l a n a t b a n   s e m m i   s e m   é r d e k e l t e   m á r .

B i l l   s z í v e   o l y a n   ü t e m e s e n   v e r t ,   m i n t   m é g   e d d i g    s o h a .   A   b á d o g t e t ő t   v e r d e s ő    e s ő c s e p p e k   h a n g j á t   s e m   h a l l o t t a   m á r ,   h i s z   f ü l é b e n   d ü b ö r g ő  v é r e    m a j d'   m e g s ü k e t í t e t t e .   L ü k t e t e t t   é s   z s i b b a d t ,   t e l j e s   t e s t é v e l   v á g y a k o z o t t   a   n ő  i r á n t ,   a k i   e g y   p i l l a n a t r a   m e g r e m e g e t t   e l ő t t e .   G o n d o l k o d á s   n é l k ü l   k a p t a   l e   m a g á r ó l   a   k e v é s b é   e l á z o t t   b ő r   d z s e k i t ,   h o g y   a   l á n y   v á l l a i r a   t e r í t h e s s e ,   e z z e l   i s   e g y   k i c s i t   f e l   m e l e g í t v e   ő t .   Ó v a t o s a n   a   v á l l a i r a   h a j t o t t a ,   m a j d   a   g a l l é r t ó l   k i i n d u l v a   v é g i g s i m í t o t t   a   f e l s ő t e s t é n .   K i a   e l a k a d t   l é l e g z e t t e l   f i g y e l t e   B i l l   m o z d u l a t á t ,   a z t ,   a h o g y   u j j a i   a   n y a k á t ó l   k i i n d u l v a   v é g i g   s i m í t a n a k   a   d e k o l t á z s á n   k e r e s z t ü l   a   j o b b   m e l l é n ,   m a j d   a   d e r e k á n á l   ö s s z e k u l c s o l v a   k a r j a i t   a   f é r f i   m é g   k ö z e l e b b   v o n j a   m a g á h o z .   E g y   m i l l i m é t e r n y i   h e l y   s e m   v o l t   k ö z ö t t ü k ,   v a d u l   e m e l k e d ő    m e l l k a s u k   é p p   ú g y   ö s s z e t a p a d t ,   m i n t   a   k e m é n y   c s í p ő j ü k   é s    a   c o m b j u k .

A   f é r f i   n e m   b í r t   t o v á b b   p a r a n c s o l n i   m a g á n a k ,   m é g   l e j j e b b   h a j o l t   a z   e l á z o t t   s z ő k e s é g h e z ,   m a j d   f o r r ó   a j k a i v a l   e r ő s z a k o s   r á t a p a d t   a j k a i r a .   K i a   a z o n n a l   s z a b a d   u t a t   e n g e d e t t   B i l l - n e k ,   h a g y t a ,   h o g y   n y e l v é v e l    b e n y o m u l j o n   a   s z á j á b a   é s    m i n d u n t a l a n   f e l i z g a s s a .   É s z v e s z e j t ő e n   j ó l   c s ó k o l t ,   s z e n v e d é l y e s e n ,   m é l y e n ,   m é g i s   o d a   f i g y e l v e   R á .   A   s r á c   k a r j a i   n e m   m o z d u l t a k   a   d e r e k á r ó l ,   i n k á b b   c s a k   m é g   s z o r o s a b b a n   t a r t o t t a  .   A  l á n y    s e m   t é t l e n k e d e t t ,   k a r j a i t   a   m o d e l l   n y a k a   k ö r é   f o n t a   é s   u j j a i v a l   v é g i g   c i r ó g a t t a   a   t a r k ó j á t  .   B i l l   f o r r ó   c s ó k j a   ó r i á s i   h a t á s s a l   v o l t   R á ,   m i n d e n   p i l l a n a t   c s a k   m é g   j o b b a n   m e g e r ő s í t e t t e   a b b a n   a   h i t é b e n ,   h o g y   e z   a   p a s i   í z i g   v é g i g   f é r f i .

C s ó k j u k   l a s s a n   e n y h ü l n i   k e z d e t t ,   m á r   n e m   t é p t é k   e g y m á s   a j k á t   o l y a n   v a d   s z e n v e d é l l y e l   é s   b i r t o k l á s i   v á g g y a l , m i n t   n é h á n y   p i l l a n a t t a l    e z e l ő t t .   C s a k   l a s s a n   c i r ó g a t t á k ,   n é h a - n é h a   n y a l o g a t t á k   e g y m á s   a l s ó   a j k á t ,   m a j d   m é g   e g y   u t o l s ó   p u s z i t   l e h e l t e k    é s   e l v á l t a k   e g y m á s t ó l .   A z   a   p i l l a n a t ,   m i k o r   i s m é t   e g y m á s   s z e m e i b e   p i l l a n t o t t a k   n a g y   j e l e n t ő s é g g e l   b í r t .   K i a r a   n e m   l á t t a   m é g   í g y   c s i l l o g n i   B i l l   s z e m e i t ,   d e   a   f é r f i   s e m   l á t t a   m é g   e n n y i r e   k i p i r u l t n a k   a   l á n y t .   F o g a l m u k   s e m   v o l t   a r r ó l ,   m i t   i s    t e g y e n e k ,   h a   m e g   i s   s z ó l a l n a k ,   m i t   m o n d j a n a k ,   e g y á l t a l á n   k e l l - e   v a l a m i t   i s   m o n d a n i u k ?   K e l l - e   m a g y a r á z a t o t   a d n i u k   a r r a ,   a m i t   t e t t e k ? E g y i k ü k   s e m   a k a r t a   e l r o n t a n i   e z t   a   p i l l a n a t o  t   a k á r   e g y   b u g y u t a   m a g y a r á z k o d á s s a l ,  a k á r   e g y   e l c s é p e l t   k ö z h e l l y e l ,   m i s z e r i n t :   N e m   t u d o m ,   m i   ü t ö t t   b e l é m ,   n e   h a r a g u d j !

T e r m é s z e t e s e n   t u d t á k ,  m i t   m i é r t   t e t t e k .   N a g y o n   i s   t u d t á k ...

12.

K i a r a   m á s n a p   r e g g e l   m á r   f é l  k i l e n c   e l ő t t   a   m o d e l l   a j t a j á b a n   á l l t .  I z z a d t   t e n y e r é t   m e g t ö r ö l t e  f e k e t e   n a d r á g j á b a n ,  m a j d   h a l k a n    b e k o p o g o t t   h o z z á  . C  s a k  r e m é l n i   m e r t e  ,  h o g y  a  f é r f i   n e m  e g y   s z á l b o x e r   a l s ó b a n   f o g j a   v á r n i ,  m i n t  a  m ú l t k o r  .


- H ú h a ,  k é s i k   a z   ó r á m ,   é s  m o n d j u k   m á r   t í z   ó r a  v a n ?  -   f u r c s a    é l l e l   a   h a n g j á b a n   k é r d e z t e   B i l l - t ,   m i k ö z b e n   b e l j e b b   l é p e t t   a  l a k o s z t á l y á b a .


A   s r á c   m á r   t e l j e s   h a r c i   d í s z b e n   f o g a d t a ,   s ö t é t e b b   f a r m e r n a d r á g j á h o z   e g y   v é k o n y   g a r b ó   p ó l ó t   v e t t   f e l.   M e g   i s   b o r o t v á l k o z o t t ,   h a b á r   K i a r a   s z á m á r a   b o r o s t á s a n   i s   v o n z ó   v o l t .


-   K i d o b o t t   a z   á g y ,   m a r a d j u n k   e n n y i b e n !   -   n e v e t e t e t t   f e l ,   é s   a   s z o b a t e l e f o n h o z   s é t á l t .

-   A z   e n y é m   i l y e t   n e m   s z o k o t t   c s i n á l !   A z   k e d v e s e n   s i m o g a t   é s   m a r a s z t a l ,   hogy   h a g y   s z o l g á l j a   m é g   a   k é n y e l m e m .

-   A k k o r   e g y s z e r   m a j d   o t t   a l s z o k   -    k a c s i n t o t t ,   m a j d   e l f o r d u l t   -    J ó   r e g g e l t ,   B i l l   K a u l i t z   v a g y o k.



M é g   c s a k   k o r a   r e g g e l   v o l t  ,   K i a   s z á m á r a   m á r i s   v o l t   e g y   a p r ó   m o n d a t  f o s z l á n y ,   a m i t   m u s z á j   l e s z   k i e l e m e z n i e .   S z á n a l m a s ,   d e   m u s z á j .

- I t t   a k a r s z   r e g g e l i z n i ?   -    a   l á n y   k é t k e d v e  t e k i n t e t t  s z é t   a z   e l őt é r b e n ,  a h o g y   B i l l   l e t e t t e   a k é s z ü l é k e t .    A  m o d e l l   c s a k   h a n g o s a n   f e l n e v e t e t t   és  k i s é t á l t   a z   e r k é l y r e .

- A   b e j á r a t   h e l y e t t   i n k á b b   a   n a p o s   t e r a s z o n ,   h a   n e k e d   i s   m e g f e l e l !

T e r m é s z e t e s e n   m e g f e l e l t   K i a r a - n a k ,   t a l á n   t ú l s á g o s a n   i s .   T ú l   i d i l l i   v o l t   a z   a   r e g g e l ,   a   m a g a   k á v é   é s   c r o a s s a i n t   i l l a t ú   p e r c e i v e l .   A m í g   B i l l   j ó í z ű e n   h a r a p d á l t a   a   p é k s ü t e m é n y é t   é s   a   é b r e d ő,   e g y r e   f o r g a l m a s a b b   M i l a n ó - r a   t e k i n t g e t e t t ,   a d d i g   K i a   b ős z e n   f i g y e l e m   a l á   v o n t a .   A f é r f i   s e m m i   j e l é t   s e m   m u t a t t a   a n n a k ,   h o g y   e s e t l e g   h a t á s s a l   l e t t   v o l n a   R á   a   t e g n a p   e s t e .   L e h e t ,   h o g y   e g y s z e r ű e n   c s a k   e g y   t i p i k u s   p a s i ,   é s   a m i   a   n ők n e k   m a g a   a   c s o d a ,   a z   a d d i g   n e k i k   a   s z í n t i s z t a   u n a l o m   e g y   k i s   é r d e k t e l e n s é g g e l   m e g f ű s z e r e z v e ?!


B i l l   m i n d v é g i g   é r e z t e   K i a   t e k i n t e t é t ,   m é g s e m   n é z e t t   R á .   T u d t a   m a g á r ó l ,   h o g y   r a j t a   f e l e j t e n é   a   t e k i n t e t é t   é s   m e g i n t   o l y a n   p i l l a n a t o k b a  b o n y o l ó d n á n a k  ,   m i n t   t e g n a p   e s t e .   B á r   n e m   ó d s z k o d n a   e t t ő l ,   m é g s e m   k e l l e n e ,   h o g y   t e l j e s e n   e l v e g y e   a   v á g y   a z   e s z é t   a   s h o w   a l a t t .


T i z e n e g y   ó r a k o r   m á r   m i n d e n   m o d e l l   a   h e l y é n   á l l t ,   í g y   e l k e z d ő d h e t e t t   a   m á s o d i k   n a p   p r ó b á j a .   A   l á n y   f i g y e l m é t   n e m   k e r ü l t e   e l   M e g a n   m a g a b i z t o s   f e l l é p é s e   é s   k i f u t ó b e l i   t e v é k e n y s é g e ,   m e g   k e l l   h a g y n i ,   j ó l   v é g z i   a   m u n k á j á t .   T ú l s á g o s a n   i s   j ó l .   B a p   a   t e g n a p i   n a p h o z   h a s o n l ó a n   h i d e g r á z á s t   v á l t o t t   k i   b e l ől e ,  m é g i s   a   t u d a t ,   h o g y   l e g a l á b b   v a n   k i t   s z e k á l n i a    m o s o l y r a   f a k a s z t o t t a .   A z o n b a n   k e z d e t i   j ó   k e d v e   a z o n n a l   t o v a   s z á l l t , a h o g y   B i l l   f e l t ű n t    M e g a n  k ö z e l é b e n .   M u t a t o t t   n e k i   n é h á n y   f u r c s a   l é p é s t ,   m i r e   a   n ő  ( K i a   s z e m e   l á t t á r a   e d d i g   e l ő s z ö r )   e l m o s o l y o d t a   m a g á t ,   m a j d   j ó l   l á t h a t ó a n   v é g i g   s i m í t o t t   B i l l   e r ő s   f e l k a r j á n .   A   f é r f i   c s a k   e g y   k e d v e s   v i g y o r r a l   f o g a d t a .


A   k é t   p á r o s    m á r   e g y ü t t   e b é d e l t   a z   e g y i k   t e r e m b e n   k i a l a k í t o t t   k i s   é t k e z d é b e n .   A   k é t   f é r f i   k ö z ü l   v a l a m e l y i k   m i n d i g  ott  l e g y e s k e d e t t  M e g a n  m e l l e t t   ( B i l l   t ö b b s z ö r   i s   h o z o t t   á s v á n y v i z e s   p a l a c k o t   n e k i  ,   B a p t i s t e   e k ö z b e n   b á j a i t   c s o d á l t a   é s   d i c s é r t e) ,   K i a   p e d i g   c s a k   m a g a   e l é   b á m u l v a   t o l o g a t t a   a z   é t e l t   a   t á n y é r j á n .   B i l l   é s z r e v e t t e   a   s z ó t l a n s á g á t ,  d e   n e m   a k a r t   e l e i n t e    r á k é r d e z n i .

-   E g y   k i s   f e j m a s s z á s h o z   m i t   s z ó l n á l ,   K i a ?


B á r   B a p t i s t e - b e n   m o s t   s e m m i   n y á l a s s á g o t   n e m   v é l t   f e l f e d e z n i ,   u d v a r i a s a n   m é g i s   e l u t a s í t o t t a ,   a m i t   m o s t   a   f é r f i   a z o n n a l   t u d o m á s u l   i s   v e t t   ( n e m   f á r a s z t o t t a   t o v á b b   m a g á t ,   h i s z   v o l t  o t t   m á s   i s ,   a k i v e l   f o g l a l k o z h a t o t t .)


- R e m é l e m   a z   é n   a j á n l a t o m r a   n e m   m o n d a s z   m a j d   n e m e t !


B i l l   g y o r s a n   m e g r á g t a   a   f a l a t   h ú s t ,   m a j d   p o h a r á b a   k o r t y o l v a   R á   k a c s i n t o t t   a z   é r d e k l ő d ő   l á n y r a .

K i a r a   h i g g a d t   f e j j e l   p r ó b á l t a   e l e m e z g e t n i   B i l l   m o n d a t á t   é s   a r c k i f e j e z é s é t .   S z o m o r ú a n   k e l l e t t   r e a l i z á l n i a ,   h o g y   s e m m i   m ö g ö t t e s   t a r t a l m a t   n e m   t a l á l t   a   m o n d a t b a n ,   m é g i s   m i n t h a   ú j u l t   e r őr e   k a p o t t   v o l n a ,  a z o n   n y o m b a n   t u d n i   a k a r t a ,   h o g y   a   f é r f i   m i t   t a l á l t   k i    s z á m á r a .   O h ,   é s   m é g   Ő  r e m é l i ,   h o g y   n e m   m o n d   n e k i   n e m e t ? D e  d r á g a ...


- E m i l i o   e m l í t e t t e   a   k i f u t ó n ,   h o g y   m á r   h é t   ó r a k o r   v é g z ü n k   a   m u n k á v a l .   G o n d o l t a m   k ö r b e   n é z h e t n é n k   a   v á r o s b a n ,   v a c s i z h a t n á n k ,   i l y e s m i !

B i l l   a z o n n a l   l á t t a   K i a r a - n ,   h o g y   r e p e s   a z   ö r ö m t ő l ,   m é g   h a   p r ó b á l t a   i s   v i s s z a f o g n i    m a g á t .   N e m   t a g a d j a ,   h o g y   ö r ö m e t   a k a r t   o k o z n i   a   n ő n e k ,   M e g a n   m e g é r k e z é s e   ó t a   v a l a h o g y   l e h a n g o l t   é s   s z o m o r k á s   lett ,   f ől e g   a   p r ó b á k   a l a t t .   G o n d o l t   a r r a   i s ,   h o g y   e s e t l e g   k é n y e l m e t l e n ü l   é r z i   m a g á t   M e g a n   m e l l e t t ,   d e   e z e n   ö t l e t é t   e l   i s   h e s s e g e t t e ,   h i s z   e g y á l t a l á n   n i n c s   m i é r t   s z é g y e n k e z n i e .   M e g á l l j a   M e g a n   m e l l e t t   a   h e l y é t ,   s ő t !   C s a k   e z t   n e m   m o n d j a   a   s z e m é b e ,   e z é r t   i n k á b b   k ö z ö s   p r o g r a m o t   t a l á l   k i   k e t t e j ü k n e k ,   h o g y   é r e z z e ,   i g e n    i s   f o n t o s a b b   M e g a n - n a l .


K i a   c s a k   b ó l i n t a n i   t u d o t t   B i l l   ö t l e t é r e  ,  e n n y i r e   t e l t   a b b ó l   a   k i c s i n y   e r e j é b ő l ,   a m i t  még  n e m   v e t t   e l   a z   e s z e .   M á r i s   a z o n   g o n d o l k o d o t t ,   v a j o n   m i   f o g   k i s ü l n i   a z   e s t é b ől ,   l e s z - e   a   t e g n a pi é j s z a k á h o z   h a s o n l ó   s z i t u á c i ó   k ö z ö t t ü k ?   A k a r t a ,   p e r s z e ,   h o g y   a k a r t a ,   h o g y   l e g y e n !   D e   m u s z á j   v o l t    l e n y u g o d n i a !   I v o t t   e g y   n a g y   k o r t y   v i z e t ,   m a j d   m o s t   m á r   k i c s i t   v i d á m a b b a n   f e l á l l t   a z   a s z t a l t ó l ,   é s   a   s z e m e t e s h e z   v i t t e   a   m ű a n y a g   t á n y é r j á t .

P o n t b a n   h é t   ó r a k o r   b e   i s   f e j e z t é k   a   p r ó b á t ,   í g y   m i n d e n k i   m e n t   a   m a g a   ú t j á r a .   B á r   B a p t i s t e   f e l v e te t t e   a z   i s z o g a t á s   ö t l e t é t ,   B i l l   m é g i s   e l h a l a s z t o t t a .

- M a j d   m á s k o r   ö r e g ,   h a   n e m   b a j !

- P e r s z e ,   h o g y   n e m !   H a   h o l n a p ,   h o l n a p   u t á n   n e m   i s   é r ü n k   r á ,   a   b e m u t a t ó   é j s z a k á j á n   v é g r e   e l   k e l l e n e   e g y   k i c s i t   l a z u l n u n k .   K e z d   t e r h e s   l e n n i   e z   a z   e g é s z .



B i l l   f u r c s á l t a ,   h o g y   a   s r á c   m á r   e n n y i   m u n k á t ó l   i s   í g y   k i   v a n   k é s z ü l v e .   S z e r e n c s é r e   Ő   h o z z á   s z o k o t t   a   m e g f e s z í t e t t   m u n k a t e m p ó h o z   a   k o n c e r t e z é s e k   a l k a l m á v a l .

- E n n y i t ő l   e l f á r a d s z ?

- N e m   a z ,   h o g y   e l f á r a d o k ,   c s a k   t u d o d   -   k i c s i t   g y ű r t   a z   a r c á n ,   m a j d   o d a   h a j o l t   B i l l - h e z .   -    R é g   n e m   s z í v t a m  már,   n é h a   r á m   t ö r   a   s z ü k s é g .   N a   d e  végre   p é n t e k   e s t e   h a z a  r e p ü l ö k .   R e m é l e m   v e l e m   t a r t a s z ,   c i m b o r á m !

B i l l   a z o n   n y o m b a n   l e l ö k t e   B a p t i s t e   k e z é t   a   v á l l á r ó l .



- T e   m e g   v a g y   h ú z a t v a !

- N a   m i   v a n ?   A z t   n e   m o n d ,   h o g y   m é g   n e m   s z í v t á l  s e m m i t   s e m !  R o c k  s z t á r  v a g y  ,  b a z d  m e g !  N e m   k e l l   e g y b ő l   a   l e g d u r v á b b   s z e r r e   g o n d o l n i ,   n e k e m   i s   b e l e   k e l l   ú j r a   r á z ó d n o m   a   k e m é n y e b b e k b e .

- E b b ő l   e n g e m   h a g y j   k i !  -    m á r  ki is  l é p e t t    v o l n a  a z   a j t ó n ,   d e   B a p   u t á n a   n y ú l t .


- Ú g y   i s   k í v á n n i   f o g o d ,   p é n t e k r e   m á r   m i n d e n n e l   t e l e   l e s z   a   f a s z o d !



D e   B i l l   m á r   n e m   v á l a s z o l t ,   c s u p á n   c s a k   m a g á r a   h a g y t a   a z   ö l t ö z k ö d ő  s r á c o t .   F e l d ú l t a n   r ó t t a   a   f o l y o s ó k a t ,   h o g y   v é g r e   k i é r v e   a   s t a d i o n   e l é  e l i n d u l h a s s o n  K i a - v a l  f e l f e d e z n i   a   v á r o s t .   A   m o d e l l   s r á c   s z a v a i    m i n d e k ö z b e n    n e m   i g a z á n   h a g y t á k   n y u g o d n i ,   n a g y o n   r e m é l t e ,   h o g y   t u d j a   m a j d    k e z e l n i  a   s h o w - v a l   j á r ó   f e l h a j t á s t   é s  s t r e s s z t .   N e m   f o g o k  ú j r a   s z í v n i !

11.

- Ne forgasd ki mindig a szavaim, mert gondban leszünk! – súgta furcsa érzelmi töltöttel a hangjában.

Kia már tudta is a választ Bill mondatára, azonban érzékei teljesen magukkal ragadták.

- Ha én sértegetek valakit, akivel rosszban vagyok, akkor Te mit csinálsz?

- Megbüntetem! – a férfi könnyed hanglejtése és cseppet félre érthető szava megmosolyogtatta Kiara-t.

Kinyitotta a szemeit majd az időközben közelebb férkőzött Bill-re tekintett.

- Akarjak én részesülni abban a büntetésben?

- Szeretnél? – Bill érezte, ahogy tenyere izzadni kezd, majd szíve lassan a torka felé veszi az irányt.

- Az attól függ! A fém sajnos kikezdi a bőröm!

Kia remélte, hogy Bill is elkapta a fonalat, és tudja folytatni az izgalmas, és valljuk be, izgató beszélgetést.

- Finom selyem szalaggal is tudnék szolgálni, ha ennyire érzékeny a bőröd! Nem szeretek nem az emberek kényére tenni! Tudod... - aprót beleharapott az alsó ajkába - Maximalista vagyok!

- Megfontolandó az ajánlatod! – a nő ujjait alsó ajkán táncoltatva játszotta az esetlen ártatlant, majd folytatta volna, ha Bill félbe nem szakítja.

- Gondolkodj csak, de okosan dönts! Bill Kaulitz haragját nehezen heverik ki.

- Szóval haragnak hívod!

- Igen. Egy sokáig tartó, gyötrelmes, de a végén érzéki békülésben kifejlett haragnak nevezem.

Kia most először vélte felfedezni Bill szemeiben azt a tüzet, ami nem utal sok mindenre, csupán csak egy dologra. De arra nagyon! A férfi láthatóan nagyot nyelt, majd hátrébb húzódott az ülésen. A testét átfonó biztonsági övet feszes kötélnek érezte, pedig csak a mellkasa emelkedett fel s alá eszeveszett tempóban ezzel is hozzáfeszítve a testét a vékony anyaghoz. Ujjaival erősen az ülés aljába mart, majd ajkába harapott.

- Elnézést, de megérkeztünk a megadott címre!

A sofőr hangja mindkettejüket hideg zuhanyként érte. Bár hallották a férfi szavait, mégis az, hogy meg is értsék, mit is mondott hosszú percekbe telt. Bill-nek sikerült hamarabb realizálni a hallottakat, így fizetett, majd kilépett a taxiból. Kiara is követte a példáját majd egyenesen a hallban található recepcióhoz sietett.

- Még nem megyek fel, van egy kis elintézni valóm a szállással kapcsolatban!

- Rendben!

Bill nem is firtatta a számára átlátszónak tűnő mondatot, inkább a lift felé sietett, s amint belépett a pici helyiségbe azonnal a homlokára tapasztotta a tenyereit. Micsoda egy éjszaka!

… még most is teljesen fel vagyok pörögve. Ha láttad volna, ahogy végig szemezett velem, ahelyett, hogy zavartan elkapta volna a fejét! Kikészített…

De most érted! Holnap is, hogyan viselkedjek vele? Úgy, mintha semmi sem történt volna? Esetleg kezdjek el magyarázkodni, vagy egyszerűen csak ismételjem meg még egyszer ezt a kis adok-kapok dolgot, hogy lássam, másodjára is benne lenne-e? Mert ha igen, akkor az már jelentene valamit. Mindegy, hogy milyen szinten, de jelenteni valamit!
Tesó, SEGÍTS!!! …

Bill gondterhelten kifújta a tüdőjében rekedt levegőt, majd lecsukva laptop-ját megdörzsölte a szemeit. Muszáj volt megírnia testvérének, mi is történt, hogyan is érezte magát. Ahányszor csak arra gondolt, hogy esetleg Kia is többet érez iránta, vonzódik hozzá, mindig elhessegette ezt a vágyálmot, már csak azért is, mert munkakapcsolat van közöttük… és. És nincs semmi és!

Nem fogja hagyni, hogy a saját buta, szentimentális fejének köszönhetően zavarba hozza Kiara-t, esetleg elijessze maga mellől. Nem szeretne megválni Tőle, nagyon jól végzi a dolgát, még ha csak egy napja is dolgoznak együtt. Bár ha újra és újra visszagondol a taxiban történtekre mindig eszébe jut a lány kacéran mosolygó ajka, és buja tekintete. A megélt 24 év alatt már tapasztalt egy néhány dolgot, és a nők ilyesfajta kacér bujasága csak egy dologra enged következtetni…

Kia tíz perces várakozás után indult el a lakosztálya felé. Nem tudta, miként is kellene ésszerűen, felnőtt nőhöz méltóan reagálnia a történtekre. Muszáj volt szépen sorba venni minden egyes momentumot. Gyorsan lekapta magáról a ruháit, a hatalmas kádat tele engedte vízzel, majd egy kis fürdősó szórása után nyakig merült a habokban. Itt az idő ellazulni és gondolkodni!

Bill kezdte! Ez egy jó kiindulási pont. Bár ha jobban belegondol akkor rájön, hogy szinte öntudatlanul is, de Ő asszociált másra a „megbüntetem” szavából. Talán Bill csak arra gondolt, hogy nem tünteti ki a figyelmével a másikat, esetleg mosolyszünetet tart. Mégis, ahogy kiejtette, ahogy formálta a szavakat egyszerűen nem tudott másra gondolni, mint a túlfűtött tartalomra. Szóval Bill dobta fel a labdát, Ő csak leütötte. Persze, hogy leütötte, hisz látta, hogy a srác vevő az ilyesfajta játékra. Akkor meg nincs is semmi baj – gondolta egészen addig a pillanatig, amíg eszébe nem jutott, hogy holnap reggel ismét találkozniuk kell egymással. Legyen tartózkodó vele, esetleg kezdjen Ő is finom játékba, ne talán tán kérjen bocsánatot amiért „kikezdett” Vele? Na azt azért nem fog! Nem bánta meg egyetlen pillanatát sem annak, amit tett, vagy mondott.

10.



Már este hat óra lehetett, mikor Emilio egy kisebb szünetet rendelt el. A modellek többsége megrohamozta a kávéautomatát, esetleg a gyümölcsös kosarat, de néhányuk mobiltelefonja után nyúlt és hosszasan elcsevegett valakivel. Bill is kihasználta az alkalmat, és felhívta a bátyját.

-    Végre Tesó! Már vártam a hívásod. Mi a helyzet?
-    Frankó minden, a legtutibb szállodában lakunk Kiara-val. A modellek is jó fejek, bár van egy kettő igazán magának való. De tudod, miről beszélek…
-    Csak nehogy Te is egy nagy ribanc legyél, mire visszatérsz!
-    Nyugodj meg, nem leszek! Van kiért férfinek lennem! – hangjában egy kis titokzatosság rejtőzött.
-    Egy nap alatt mi a franc tud veled történni? Részleteket akarok!
-    Nyugi-nyugi – csitítgatta nevetve a bátyját - Telefonban nem mondom el, majd írok egy e-mailt, ha ráérek. Amúgy tudod, hogy ki fog még szerény kis modell gárdánkhoz csatlakozni néhány órán belül? Egyet találj!
-    Jessica Alba? – Bill szinte látta, ahogy Tom álla a földet súrolja, szemei pedig már csak  a gondolattól is fátyolosak lesznek.
-    Nem mindenre Ő a válasz!
-    Nekem igenis Ő! Na de ne várass, mond el!
-    Kérlek szépen, Megan Fox!
-    Öcsi, ezzel nem szabad viccelni! Ne táncolj az idegeimen!
-    Szerinted csak kitaláltam? Na majd küldök egy képet róla, ha elkapom ruha próba közben!
-    Meg kell, hogy legyen Neked! Ez lenne életed No. 1 dugása!
-    Majd én azt eldöntöm, hogy kivel akarok lefeküdni!
-   Álljunk meg egy szóra! – kemény hanglejtése megmosolyogtatta Bill-t, szinte érezte a zsigereiben, hogy mi fog következni. – Ha Őt, a NŐT nem akarod megfektetni, akkor valaki mást akarsz?
-    Nem Jessica Alba a NŐ számodra?
-   Ne terelj, tesó! K betűvel kezdődik a csaj neve és iara-ra végződik? Mond, hogy Ő az!
-    Majd még beszélünk! Legyél jó!
-   Ne ted… - de Tom már csak az idegesítő pittyegést hallotta. Ezért még kitekeri az öccse nyakát.

-    Mi ez a jó kedv, Bill?

Kiara-nak szemet ütött a srác örömteli mosolya.

-    Csak a bátyámmal beszéltem, beszámoltam neki a vendégünkről.
-    Tom is kedveli Megan-t?
-    Nincs olyan pasi a Földön, aki ne kedvelné Őt!

-    A kedvelné szó nem elég ide haver, inkább a nyelvelné!

Baptiste ismételten megérkezett, hogy lehúzza mindkettejük hangulatát az agyament gondolataival. Bár Kia-nak így sem volt túl rózsás a hangulata, hisz Bill izgalma Megan érkezését illetően egyre nagyobb méretet öltött, ami valljuk be, nem esett jól neki. Azzal a nővel senki sem tudja felvenni a versenyt. De várjunk csak! Kia fel szeretné venni vele a harcot? Bárhogy is válaszolna rá, akár igennel, akár nemmel, akkor sem szívet melengető érzés, mikor egy férfi melletted egy náladnál sokkal szebb, szexisebb és kívánatosabb nőről beszél! Reméli, Bill-ben lesz annyi tapintatosság, hogy nem neki fogja feltárni a piszkos kis vágyait a nőt illetően, nem úgy mint az a görcs Baptiste!

Megan érkezése mesébe illő volt. Szinte csak a fehér lovon ücsörgő herceg hiányzott, ettől eltekintve viszont minden a helyén volt. Sajnos. Kiara kevésbé lelkesedve figyelte, ahogy a nő kibontakozik a testőrei fogságából és Emilio-val puszit váltva azonnal Bap-hez siet. Úgy látszik, hogy jó barátok a modell sráccal, ami már csak abból a szempontból sem kedvező a szőke hajú asszisztens számára, hogy ha Bap velük fog lógni az elkövetkezendő napokban, akkor minden bizonnyal Megan is ott lesz a nyomában. Csodálatos.

-    Megan, hagy mutassam be az egyik cimborámat, a jó képű, de nálam nem szexibb Bill Kaulitz-ot!
-    Örülök a találkozásnak, Megan!

A nő kemény tekintete végig borzolta Bill idegeit, észveszejtő, ahogy nézni tudott. Hosszú ujjaik erősen egymáséiba fonódtak, majd néhány pillanat múlva el is szakadtak egymástól. Első benyomás, ötös!

-    Én pedig hagy mutassam be a személyi asszisztensemet, Kiara  Monti-t!

Bill hátra fordult a kávéautomata mellett álló (alibiként mobilját füléhez tartó) lányhoz, majd kedvesen magához intette. Kia mosolyt erőltetve arcára közeledett feléjük, nem tagadja, hogy kisebbrendűségi érzése volt egy ilyen nő mellett (annak ellenére, hogy általában mindig kicsattan az önbizalomtól), azonban ahogy Bill felé nyújtotta a karját és megfogta a bal kezét visszaszállt minden ereje és önbizalma. Fogalma sem volt, Bill miért is tette ezt a gesztust – talán csak ilyen kedves egy ember-, de az is lehet, hogy a hozzá való tartozását akarta ezzel kifejezni. Nem, ez már megint túl megy az ép eszűség határán.

-    Szervusz, örülök, hogy megismerhetlek!

Kiara bármennyire is pozitívan próbált Megan-hoz állni, azonnal ellenszenvet váltott ki belőle azzal, hogy bemutatkozásuk alatt mindvégig a „főnökét” vizslatta. Igen csak elkapta a pulykaméreg és az a tipikus nők között rivalizálás érzése, mikor látod, hogy valaki ki akarja vetni a hálóját arra a személyre, aki a Te kiszemelted. Na ekkor kezdődik a harc…

Megan szintúgy újoncnak számított ebben a csapatban, mint Bill, habár neki már több munkája is volt Dean-ékkel. A próba hátra levő néhány órája gyorsan elrepült és a modellek már azon kapták magukat, hogy kabátjaikat, táskáikat vállukra téve sietősen hagyják el a sportcsarnok épületét. Bill-ékre is várt már egy taxi, de Bap frenetikusan nyálasnak mondható búcsúzása elhúzódott egy darabig.

-    Istenem, végre nem duruzsol Mr. Tökély a fülembe!

Kiara elnyújtott végtagokkal szegte hátra fejét a puha fejtámlán, majd hagyta, hogy a résnyire lehúzott ablakon beszökő kora esti szél bele kapjon a hajába. Bill nem tagadja, hogy megbabonázva nézte a jelenetet, azt, ahogy a nő vállairól finoman a nyaka és arca elé libbentek a tincsei, amiket Kia rövid ujjaival azonnal el is sepert.

-    Úgy érzem neked sem lett a szíved csücske!
-    És még szépen fogalmaztál! – kuncogott fel Kia, majd ujjaival beletúrt összekócolódott hajába.

Gyorsan kiegyengette a rakoncátlanul álló tincseket, majd az Őt figyelő Bill-re pillantott.

-    Ne is mondj semmit, egy kóc lehetek! 
-    Ha ezt itt megigazítom, tökéletesen fogsz kinézni!
-    Hja, mert most szörnyen nézek ki, köszi!

Kínjában elnevette volna magát, de Bill felé nyúlt, mutató és középső ujjával végig simított a lány fejbőrén (ő erre önkéntelenül is lehunyta a szemeit) majd a másik oldalra hajtotta az oda nem illő tincseket. Picit még a haján tartotta az ujjbegyeit, majd füle mellett az arcán végig simítva leengedte a kezét maga mellé.

9.

A próba pontban déli tizenkettő órakor kezdődött. Emilio már most ide-oda sertepertélt a modellek között, volt, akit néhány méterrel arrébb is tessékelt, de volt olyan is, akinek kiemelt figyelmet szentelt (Bill-nek). Mivel a srác lesz a show első számú attrakciója és nyitó arca, így az Ő bevonulójával kezdték a próbát. Kiara egy félre eső széken foglalt helyet, hogy amíg próbálnak, addig nyugodtan átgondolhassa az erkélyen történteket. Hirtelen megakadt a szeme Bill-en (mintha eddig nem Őt vizslatta volna!). Hihetetlenül átszellemült a színpadon, minden egyes lépése magabiztosságot, testtartása pedig valamiféle arisztokratikus felsőbbrendűséget sugallt. Teljesen betöltötte a rendelkezésre álló teret, bármennyire is vékony volt, mégis uralta az egész kifutót. Lábaival (amik most egy Rick Owen magassarkúba voltak bújtatva) kecsesen lépegetett a catwalk végéig, hogy ott megállva, körbe pillantva és egy pillanatra megbabonázva mindenkit megforduljon, és hátra sétáljon. Még a háta is beszédes volt, csípője nőket meghazudtolóan ringott, és Kia csak azt vette észre, hogy a testén végig futó libabőr cinkos társa lett.

Gyorsan megrázta a fejét, megigazította a haját, majd ismét felnézett a színpadra, azonban csalódottan kellett fogadnia, hogy Bill helyett a többi férfi modell (köztük Baptiste) jelent meg mögöttük néhány női modellel. Baptiste fele annyira sem csinálta jól mint Bill, arcáról lerítt egy visszataszító közöny és undor, ami lehet, hogy megnyerő  a stúdió képeken, de hogy itt nem érte el a várt hatást Kia-ban, az is biztos. El is könyvelte magában egy bájgúnárnak, aki ugyan jól játszik az arcával, de egyáltalán nem természetes.

- Na milyen voltam?

Kia szívéhez kapva tekintett oldalra, mellette Bill guggolt egy pohár narancslével a kezei között. Mosolyogva átnyújtotta neki, majd feneke alá húzott egy széket.

- Megijesztettél!

- Azt vettem észre, ne haragudj! – szabadkozott – Szerinted görcsös voltam? Baptiste azt mondta, hogy néhány lépésem elég gyatrán sikerült.

- Üzend meg Baptiste-nek, hogy Ő volt egy nagy görcs.

Kia jót nevetett volna a kis csípős beszólásán, ha Bill nem nézte volna olyan átható szemekkel. Vastag szemöldöke önkéntelenül is megugrott az arcán, majd ajkai közül hangos nevetés szakadt fel. Nyelv piercing. Aww.

- Ajaj, kezdem érteni, hogy milyen, ha sértegetsz valakit! Nem lennék a haragosod.

- Rád sosem mondanék ilyet.

- Remélem is, hogy nem fogok olyat tenni, amiért neheztelném Rám!

- Bill, gyere ide, kérlek!

Emilio hangja megzavarta a kellemesnek induló párbeszédet, ami Kia-nak elég rosszul is esett. Bár a férfi nem tudhatta, hogy egy fontos – számára fontos – beszélgetést szakít félbe.

- Nem sokára jövök, de lehet, hogy már csak az ebédnél találkozunk. Gyere majd Te is oda, jó? – tekintett még vissza a lányra, aki csak biccentve egyet hagyta, hogy a volt énekes Emilio-hoz siessen.

A késői ebédet abban a teremben tartották, ahol a délelőtti megbeszélés volt tartva. Finomabbnál finomabb ételek – természetesen rengeteg zöldség, gyümölcs és hal sorakozott az ideiglenesen felállított svédasztalon, aminek végén temérdek mennyiségű Vöslauer kapott helyet.

- Haver, azt hittem, hogy megvársz! – Baptiste csak könnyedén (ahogy szokta) helyet foglalt Bill mellett, majd szájába tolt egy kis falat párolt cukkinit.

- Bocs, de kajás voltam már.

- Sebaj, kell az erő. A kis Macbook-od merre hagytad?

- Milyen Macbook-om?

- Tudod, a kis csinibabád, aki mindent tud… - az említett épp akkor lépett be az ajtón oldalán egy magas, fekete hajú idősebb nővel.

Bill-t frusztrálta Bap szava járása, előtte senki se tárgyiasítsa Kiara-t, főleg ne ez a pöcs.

- Itt jön, ahogy látod! – túrt bele a tányérjába, de inkább eltolta maga elől.

- Kius, nem ülsz le hozzánk? – rikkantotta el magát a modell srác, majd 1000 Wattos vigyorával csalogatni próbálta a nőt.

Kiara egy kis csirkemell filét, és cézár salátát tett a tányérjára, magához vett egy szénsavmentes ásványvizet, majd megindult feléjük. Bill látta a rejtett undort asszisztense arcán, ami némiképp megnyugtatta. Szerencsére ki nem állhatja ezt a faszjankót!

- Kiara a nevem! Kius-nak még a tengeri malacom sem hívnám – felelte kimértséggel, majd helyet foglalt velük szemben.

- Húha, rossz napod van? Görcsösnek tűnsz!

- Görcsösnek? (Ennek mindenki görcsös?) Lehet. Van itt néhány ember, akitől a kiráz a hideg is.

- Nem mondod, neked is? Komolyan – kicsit áthajolt az asztal felett – az a homi boy ott többször is végig mért, elhiheted, hogy kiverte a biztosítékot nálam. Téged ki csesz fel? Ketté fejelem!

Bill majd megpukkant az elfojtott nevetéstől, de hihetetlenül jól bírta, hisz látta, hogy Kia is jól játssza a szerepét.

- Most nem látom, de majd szólok, ha felbukkan.

- Okés zsoké!

Kiara remélte, hogy a srác egyszer betartja az ígéretét, és ketté fejel valakit. Mondjuk magát. Egy tükörbe pillantva.

- Nem is mondtam még Bill tesó, hogy este ki fog betoppanni hozzánk.

- Na mond!

- A szexi fél istennő, mert van itt igazi istennő is - itt jelentőségteljesen Kiara pillantott, majd folytatta -, Megan Fox!

- Megan?

- Bizony! Kis tutajos a lelkem, szerintem jó lesz, ha felkészülsz az érkezésére!

- Khm, khm. Baptiste, nem zavar, hogy itt ülök? – a lány idegesen megkocogtatta az asztallapot.

- Bocsi szivi, de tudod, milyenek vagyunk! Pasis téma bárhol bármikor ránk törhet! Nem igaz, Bill?

- De-de, igazad van komám – helyeselt szaporán, sokat tudóan mégis vigyorral az arcán.

- Mi lenne, ha Rám meg a női témázgatás törne? Mondjuk, hogy kicseréltem-e már a tamponom, esetleg ismertek-e valami jó kis intim mosakodó gélt?

- Nah jó csajszi, Te győztél! – Bap fel is pattant, és Emilio felé sietett, aki csak szemeit forgatva fogadta a fiút.

- A véres tampon emlegetése úgy látom jó taktika, ha le akarjuk rázni! Amúgy bocsi!

- Hagyjad már, Oscar-díjas színésznő voltál! Belevaló egy csaj  vagy!

Kiara pillanatok alatt elpirult. Igazán zavarba ejtő volt ilyen szavakat hallania, főleg egy ilyen férfitől, mint Bill. Még, hogy bele való egy nő lenne? Hogy Bill-nek pont az imponálna, ami nagyon sok férfinek visszatetsző? Kizárt dolog.

8.

- Nem, sajnálom! Még egy kicsit fáj a fejem, muszáj lenne kipihennem magam.

Bill némán vette tudomásul a hallottakat.

-  Egyébként neked is jobb lenne, ha minél előbb ágyba bújnál, mert holnap reggel könyörtelenül fel fog valaki verni az álmodból.

Kia bohókás mondata máris jobb kedvre derítette a fiút.

- Hány órára várjam Miss Ébresztőórát?

- Pontban 8:30-ra.

- Ígérem, hogy addigra már felkelek, nem akarom, hogy nehéz dolgod legyen.

- Tényleg, hétalvó vagy, említette Tom.

- Tudod, hogy sok baromságokat mondott. – csípőre tett kezekkel a falnak dőlt és úgy kérte ki magának.

- Tudni tudom, de remélem Te sem felejtetted el, hogy amíg ki nem ismerlek, addig Tom szavai lesznek a fényes csillagok a sötét égbolton.

- Úr Isten, Kia, ez fájt!

- Azt hiszem nekem is, fáradt vagyok! Szép álmokat Bill! – zárta kedvesen rövidre.

- Neked is!

A nő tett egy lépést az ajtaja felé, kizárta a lakosztályát, majd még intve egy utolsót a férfinek, magára csukta az ajtót. Levakarhatatlan vigyorral az arcán lépett beljebb, majd ült le a legközelebbi díványra. Teljesen elragadták az utolsó percek, érezte, ahogy libabőr fut végig a karjain, s belsője izzani kezd. Támolyogva ellépegetett a franciaágyhoz, majd hanyatt fekve rajta lehunyta a szemeit. Muszáj megnyugodnia és higgadtan gondolkodnia, ismeri már ezt a bohókás tündérvilágot, nem lenne jó, ha ismét úrrá lenne rajta.

Bill már a fürdőszobában állva törölgette a haját. Nem tagadja, hogy Kiara-ra gondolt. Szívesen átment volna hozzá, de nem szeretett volna sok lenni a nő számára.

*

A bézs és aranysárga színekben úszó lakosztályban egy fekete hajú férfi kezdett ébredezni. Előző este még beállította mobiltelefonját (pontosan 8:29 percre), hogy legalább egy perccel az asszisztense érkezése előtt már fent legyen. Bosszúsan, és fáradtan nyomta ki a készüléket, majd megerőszakolva magát nem feküdt a másik oldalára hanem azonnal kikelt a kellemesen meleg paplanok közül. Gyűrött arcán többször is végig simított, ideje lenne borotválkoznia. Egyszer csak halk kopogást hallott. Istenem ez a nő milyen pontos!

- Már fent vagyok! – lassú, vontatott mozdulatokkal kinyitotta az  ajtót, majd betessékelte a lányt.

Kia nem tagadja, hogy meglepte Bill üdvözlése, nem számított arra, hogy alsó nadrágban és koromfekete atlétatrikóban fogja várni. Amíg az megfordulva a fürdő felé vette az irányt addig, Ő akaratlanul is végig tekintett rajta. Az eddig katonás rendben álló haja most lelapulva, néhol mégis égnek meredve állt, igazán mosolyfakasztó egy látvány volt.

- Két perc és itt vagyok! Addig ülj csak le!

Kiara nem válaszolt, inkább tovább vizslatta Bill-t. Széles vállai, erős felkarjai, és eres alsókarjai voltak. Nem szégyellte bevallani magának, hogy igazán férfiasnak és izgalmasnak (izgatónak?) találta Bill-t, amire a kis tenyérbe való feneke csak ráadás volt.

- Itt is vagyok! Kevésbé csipásan, és nyálasan. – üde tusfürdő illat lengte be a nappalit, ahogy belépett a volt énekes. A nő érezte, hogy most már meg kellene szólalnia.

- Amíg Te az igazak álmát aludtad, addig én elintéztem pár dolgot.

- Tényleg, mikor keltél? – érdeklődött, majd táskájához nyúlva egy szál cigit halászott elő. – Kérsz?

- Nem dohányzom!

- Bocs, akkor majd később szívom el!

- Nem, nyugodtan tedd, nem zavar!

- Biztos? – kérdezett rá kedves mosollyal, majd mikor Kia bólintott Ő csak kilépett az erkélyre – Szóval mikor keltél, Miss Ébresztőóra?

- Pont akkor, mikor Te még a másik oldaladra fordultál.

Nevetve Ő is kilépett az erkélyre, majd egy puha párnával ellátott széken helyet foglalt. Bill szelíd mosollyal az arcán nézett le Rá, majd a testére. Világos farmernadrágja tökéletesen passzolt a kissé fakó, porcelán hatású bőréhez és a szőke hajához. A kék szemeiről már nem is beszélve.

- Egyébként fél hétkor keltem, fél órát kocogtam a szálloda melletti parkban, majd letusolva ölembe vettem a laptop-om és néhány levélre válaszolgattam – sorolta szépen időrendben, majd még hozzá tette. – Ja, és kisminkeltem magam, illetve felöltöztem.

- Meztelenül olvasgattad a leveleid?

Bill kacér kérdése pironkodással kellett volna, hogy eltöltse, mégsem így történt.

- És ha igen?

- Húha, ne mondj nekem ilyeneket korán reggel! – nyomban elnyomta a csikket, majd ismét a lány felé fordult.

Kiara mostanra már elpirult, talán mégsem volt túl jó ötlet kacérkodni Vele.

- Akkor egyből le is lombozom a kedved. Pontban 10 órára az arénában kell lennünk, szóval…

- Értem én, értem! Szedem a csontos lábaim. Szerinted egy gyors borotválkozás belefér még?

- Öhm, a Tom által említett fazonvágóval gondolod?

Kia nem tudta visszafogni magát, de úgy látta, hogy Bill díjazta a humorát. A férfi hajába túrva elé lépett, majd kissé lehajolt hozzá.

- Jócskán felvágták a nyelved.

- Zavar?

- Mondtam én egy szóval is? – mókásan felhúzta a szemöldökét, majd tovább merengett Kia-n.

Olyannyira lecsökkent a távolság közöttük (vagy csak Kia szeme káprázott), hogy a fiú minden egyes levegő vételét a nyakán érezte. Azonnal ellepte a melegség, ezt nem tudta tagadni. Bármennyire is élvezte ezt a macska egér játékot (amin igencsak meglepődött, hisz nem gondolta volna, hogy Bill is benne lenne a játékban gondolván, hogy egy „főnök-beosztott” kapcsolatnak nem így kellene kinéznie), mégsem szerette volna folytatni. Túlságosan is elragadtatta volna magát.

- Most már tényleg induljunk! – lehelte és mellkasát megérintve eltolta maga elől.

De bár ne tette volna. Mellkasának sziklaszilárd érintése levette a lábáról. Ez az egyik gyenge pontja, az izmos, feszes mellkas, illetve az eres alkarok. Bill mindkettő kritériumnak megfelel.

- Még reggeliznünk is kellene!

- Igazad van, menjünk.

Bill lemondó sóhaja furcsán hatott Kiara-nak, mégsem akart kósza gondolatokat ébreszteni magában.

A páros felkapva kis kabátjukat illetve táskáikat a szálloda étkező termébe sietett, ahol a svédasztalról válogatva gyorsan megreggeliztek. Bill egy hosszú kávét, két péksüteményt illetve egy kis gyümölcssalátát vett maga elé. Bár Kiara tanácsolta, hogy egyen egy kis húst is, hisz hosszú nap áll előttük, a fiú nevetve mégis elutasította: Vigyáznom kell az alakomra!

Pontban tíz órakor megérkeztek Milánó egyik hatalmas sportcsarnokjához, ahol 5 nap múlva kerül megrendezésre a neves divat show. Kia tudván a járást Bill-t azonnal a stadion belsejébe kalauzolta, ahol az egyik nagyobb teremben már gyülekeztek a modellek. Érkezésük nem kis feltűnést keltett (Bill személye sokak számára ismerős volt), mégis kultúráltan fogadták az új munkatársukat. Emilio – Dean és Dan jobb keze, egyben a show koreográfus -, boldogan mutatta be az újdonsült modell palántát a több tíz embernek. A gyors megbeszélést követően (mikor kezdődik az első próba, mikor lesz ebédszünet stb.) Emilio félre hívta Kiara-t, hogy néhány dolgot még megvitassanak.

- Szabad?

Egy mély, öblös férfihang ütötte meg Bill füleit. Felnézett mobiljából, majd a mellette levő székre mutatott. A magas, sötét barna hajú és szemű, erős testalkatú férfi könnyedén lehuppant, majd kezét nyújtva bemutatkozott:

- Baptiste Giabiconi.

- Örülök, Bill Kaulitz.

Bill érezte, hogy akcentussal beszél a srác, talán francia lehetett.

- Csak azért jöttem, hogy megkérdezzem, tudok-e valamiben segíteni? Tudom milyen újoncnak lenni egy új group-ban, én is nem olyan rég csatlakoztam.

- Valóban? – eddigre már eltette készülékét, és a fiúra nézett.

- Igen, tudod, eddig más szárnyai alatt voltam. Nem nagy képűségből mondom, de hogy Karl Lagerfeld szavaival éljek, én voltam a múzsája.

- Tényleg, onnan voltál annyira ismerős. Karl egyszer készített egy fotósorozatot rólam, ismerős voltál a stúdióban lévő portfóliókról.

- Na, van egy közös pontunk – pacsira tartotta a kezeit, amit Bill furcsán fogadva ugyan, de teljesített.

Kételkedéssel fogta el ez a túlzott lazaság, de talán csak Ő volt besavanyodva az elmúlt hónapokban.

- Szóval? Van valami kérdésed?

- Ami azt illeti, nincs. Van egy személyi asszisztensem, Ő az én két lábon járó agyam.

Mosolyogva hátrafordult és a sarokban Emilio-val beszélgető Kiara-ra mutatott.

- Meg kell hagyni, többnek néz ki, mint egy két lábon járó agy. – Baptiste alsó ajkába harapva végig mustrálta a szőke hajú lányt – Figyelj haver, van pasija? Bár elég idétlen egy kérdés, ilyen jó combú nőnek hogy ne lenne kanja.

Bill megmagyarázni sem tudja miért, de a kezdeti jó kedve és szimpátiája azonnal elillant Bap-et illetően, ahogy Kia esetleges barátjáról kérdezte. Nem, nem volt féltékeny - vagyis azt hitte, hogy nem féltékeny-, inkább csak zabos volt, hogy valaki szemet vetett az Ő asszisztensére.

- Nincs… De azt mondta, hogy a hivatása miatt nem sokan bírják mellette.

- Figyu, nem az életem akarom leélni vele! – kicsit gúnyosan Bill-re tekintett – Amúgy meg kit érdekel, hogy munkamániás-e vagy sem? Egy éjszakát csak ki lehet bírni vele, sőt! Lemerem fogadni, hogy lelkiismeretes és szeret igazán mélyrehatóan a dolgokba merülni. Már ha érted, mire gondolok – Bill legszívesebben képen törölte volna a nyelvével fogait nyalogató Baptiste-t, de nem tehette, hisz Kiara pont feléjük sétált. – Haver, haver, mutass be!

Erősen vállon bökte Bill-t, aki kedvetlenül ugyan, de felállt és Kia elé lépve bemutatta a lánynak:

- Kia, Ő itt Baptiste, Baptiste Ő itt Kiara!

- Örülök a találkozásnak!

- Még én mennyire örülök!

- Ne haragudj Baptiste, de egy kis megbeszélni valóm lenne Bill-el.

- Persze, menjetek csak, úgy is fogunk még találkozni!

Bill kényszeredett mosollyal ellépett Bap mellől, majd Kia után eredt. A lány néhány szóban tájékoztatta Őt a nap további eseményeiről, amit figyelmesen hallgatott is, de szeme sarkából mindig a feléjük tekingető Baptiste-t leste.

7.

A repülőtérig tartó út gyorsan elrepült, talán túl gyorsan is, hisz Bill szomorúan fogadta, hogy már utoljára öleli bátyját azon az este.

- A legjobbakat, tesó! Hívj minden este, érezd magad nagyon jól, és vigyázz magadra! – Tom halkan súgta öccse fülébe, egy kicsit elkapták az emlékek a néhány hónappal ezelőtt történtek miatt – Sose félj abba hagyni, ha úgy érzed! Én nagyon büszke leszek Rád!

- Tudom Tom, szeretlek!

Bár Bill észrevette Tom aggodalmát, mégsem akarta tovább győzködni afelől, hogy nem lesz semmi baj. Hisz nem is lesz. Egyszer volt bolond, többször nem lesz.

- Kia, két szemed az öcsémre!

- Mindig Őt fogom lesni, ne aggódj! Le sem tud majd vakarni magáról!

- Húha, érdekes hetek állnak előttetek!

Mindketten pirulva fogadták Tom megjegyzését.

*

- Kicsit sápadt vagy – jelentette ki Bill immáron a repülőgépen.

- Sosem bírtam a repülést!

- Hozassak egy pohár vizet, vagy valami mást? – azonnal jelzett volna az arra tekingető stewardess-nek, Kia mégis leintette.

- Nem kell, köszönöm. Inkább beszélgessünk, hogy ne a rosszullétemre figyeljek.

- Ahogy akarod! – mosolyodott el a volt énekes, majd kissé oldalra fordulva a nőre nézett – De most én kérdezgetek!

- Felcseréljük a szerepeket?

- Akár!

- Na halljam, mire vagy kíváncsi! – barátságosan Ő is a férfi felé fordult, majd mellei előtt összefonta a karjait.

Bill néhány pillanatig tétovázott a kérdést illetően.

- Mit hagytál Németországban?

- Ezt hogy érted?

- Barátok, szerelem, lakás, kiskutya, család? – sorolta fel az esetleges opciókat, habár pontos elképzelése volt arról, mit is szeretne megtudni.

Bár tudja, hogy még nagyon az elején vannak az ismerkedésnek, a barátkozásnak mind emberi, mind munkakapcsolati téren, mégis érdekli, hogy hagyott-e hátra esetleg egy szerelmet.

- Barátokat, lakást, kiskutyát, és családot. Így, ahogy felsoroltad.

- És szerelmet? – gyanakvóan felhúzta a szemöldökét, majd alig észrevehetően alsó ajkába harapott. Ha nem említette, minden bizonnyal nincs.

- Senki sem bírná, bírja ezt az életet.

- De lenne valaki, akinél szeretnéd, hogy bírja ezt az életvitelt?

- Erre muszáj válaszolnom, Bill?

Kiara kérdése kijózanította a fiút, nincs semmi joga kérdőre vonni ilyen személyes témában, esetleg olyan területet boncolgatni, amiről Ő sem szívesen beszélgetne még. Még.

- Természetesen nem, elnézést! Elragadtattam magam.

- Nem kell szabadkoznod – nyugtatta meg azonnal, majd lófarokba kötött haját az ujjai közé vette, és úgy folytatta a mondatát. – Nyugodtan megkérdezheted, és válaszolni is fogok, csak tudod… nehéz! Vagy nem is nehéz, inkább kínos ez az egész.

- Kínos?

- Kínos olyan szempontból, hogy egy férfi sem tud megmaradni mellettem a hivatásom miatt. Talán – hogy is mondjam-, munkamániás vagyok, és a szerelemmel ellentétben előrébb helyezek egy-két dolgot.

- De ez miért lenne kínos? Attól mert most ez fontos neked, attól még nem kell, hogy szemlesütve beszélj erről.

- Tudom, igazad van! Csak… kislányként 24 éves koromra már feleség akartam lenni kisgyerekkel a pocakomban. Reggel arra szerettem volna ébredni, hogy a labrador kiskutyám csaholva az ágyunkba ugrik, majd a konyhába sétálva laktató reggelit készítek a családomnak. Ehelyett most mi van? – kicsit szánakozva, mégis szomorúan elmosolyodott és a kíváncsian figyelő Bill-re tekintet. - Egyik nap még Németországban vagyok, a következő napon pedig már Olaszországban. Kész rohanás az életem, egyik hotelből a másikba csekkolok be, majd utazok tovább. Néha nehéz, még ha nem is mondom senkinek.

- Köszönöm! – jelentette ki egyszerűen, mégis hálával a hangjában Bill.

- Mit?

- Tudod Te azt. Nekem sokat számít, hogy ne csak én tárulkozzak ki, de a másik is bizalommal legyen irányomba – Bill kedves, melengető mosolyára már Kiara is elmosolyodott.

- Velem nagyon vigyázni kell, mert az érzelmeim iszonyúan tudnak befolyásolni. Egyszer fent vagyok, máskor lent!

- Ha elhiszed, ha nem, én is ilyen vagyok! Inkább az érzelmek, mint az ész embere vagyok! Igen, bevallom, Tom részesült több higgadtságban és észérvűségben, én amolyan... szenvedélyes ember vagyok.

- Szép páros leszünk, már látom előre! Egymás agyára fogunk menni az érzelmeinkkel.

- Szerintem épphogy ki fogjuk egészíteni egymást, ne félj!

Kiara nem tudott megszólalni. Tüdőjében akadt levegőt több másodperc múlva fújta csak ki, majd egy nyugodt, látszólag bizakodó mosolyt küldött Bill felé. Furcsa csillogást és magabiztosságot látott a férfi arcán, ami kissé megijesztette, mégis jó érzéssel töltötte el.

A landolást követően gyorsan fogtak egy reptér előtt parkoló taxit, majd azonnal a Hotel Pierre Milano -ba vitették magukat. Megérkezvén a megadott címre Kiara fizetett, majd miután kiszállt a taxiból intett a londinernek, aki besegítette a bőröndöket a hallba.

- Húha! Sok hotelben voltam már, de ez… - Bill csodálkozva tekintett körbe az aranyozott stukkókkal díszített előtérben.

- Az ikrek arra kértek, hogy semmiben se szenvedj hiányt, lássalak el minden földi jóval, szóval ez még csak a kezdet!

- Hálát adok értük este – kacsintott jókedvűen, majd mikor megkapták a kulcsaikat azonnal a lifthez siettek.

Néma csend lengte be a liftfülkét, nem az a kínos csend, amiben mindenki kényelmetlenül érzi magát, inkább amolyan nyugodt, meghitt némaság. Kia egyik lábáról a másikra állva várta, hogy végre megszabadulhasson a magassarkújától, Bill pedig sajnálva nézte Őt.

- Tudom milyen érzés, egész nap magassarkúban rohangálni.

- Húha, ezt most, hogy kellene értenem? – döbbent meg egy kicsit a nő, majd kilépett a liftből.

- Rick Owen tervez férfi magassarkú cipőket is, van egy-két pár csizmám.

- Meredeken hangzik, pályafutásom alatt még nem találkoztam olyan pasival, aki magassarkú cipőt hordott volna, de sejtettem, hogy nem vagy egy egyszerű fazon.

- Ezt bóknak vagy sértésnek vegyem? – Bill nevetve kikapta Kia kezéből a kulcsát, majd saját lakosztálya ajtajába helyezte.

- Abszolút bóknak! Nem ilyen stílusban sértegetek!

- Pedig kezdek félni, hogy milyen hetek várnak Rám!

- Csak viselkedj jól, és nem esik bántódásod – próbálta komolyan, erősen súgni a szavakat, de hangos nevetésbe torkolt a mondanivalója.

Ahogy egyre csillapodott a jókedvük, úgy váltak egyre komolyabbá. Arcuk már nem rejtegetett mosolyt, helyette  keményen figyelték, szuggerálták egymást.

- Nem jössz be egy italra? – kérdezte Bill.

6.

Kiara és Bill gyorsan időpontot egyeztetett a következő találkozásukat illetően (a nő másnap reggel 10 órakor fogja meglátogatni az otthonában, hogy még néhány fontos dolgot megbeszéljenek) majd elköszöntek egymástól. Bill vigyorral az ajkán gondolt vissza az elmúlt fél órára, amennyire ódszkodott egy személyi asszisztenstől, most annyira várja, hogy együtt dolgozzanak. Első benyomása abszolút pozitív volt a nőről, kellemes társaságnak ígérkezik.

- Mesélj Öcsi! Milyen volt?

- Ha azt mondom, hogy kapok egy személyi asszisztenst, ahhoz mit szólsz? – Bill sokat sejtetően elmosolyodott, majd egy üveg ásványvízért nyúlt a hűtőbe.

- Ismerem már ezt a vigyort, Kaulitz!

- Én nem vigyorgok!

- Hagy ne utánozzalak! De, mesélj. Mikor lesz az első show, melyik városban kezdtek?

- Egy hét múlva Milánó-ban fogom megnyitni a show-t. De ne tudd meg, hogy addig még mennyi mindent kell elintéznünk. Kia meg is látogat holnap reggel, egyeztetünk még, és pakolunk is, mert este már indulunk a Milánó-ba tartó géppel.

- Kia? – csábos mosoly szaladt végig Tom borostás arcán, majd mellkasa előtt összefonta karjait.

- Jól kiragadtad a lényeget. És igen, Kia, Ő kért meg, hogy így hívjam! Egyébként Kiara, de nem szereti, túl keménynek és szigorúnak gondolja. Hogy őszintén bevalljam, nem is illik hozzá az a név – félhangosan elmorfondírozott magában a fekete hajú – Mondjuk Jasmine… igen, az jobban illene Rá!

- Na majd én eldöntöm , hogy passzol-e hozzá a név, vagy sem!

- Már most nyomatékosan megkérlek, hogy semmiféle disznóság ne hagyja el a szád!

- Röf-röf!

- Kac-kac Tom! – Bill bosszúsan megforgatta szemeit, majd elnevette magát - Már az első pillanatokban meg fogod kedvelni, ezt garantálom!

A másnap reggel gyorsan eljött. Bill sokat forgolódott éjszaka – nem csak Kia érkezése, de maga a tény, hogy életének egy új fejezete fog elkezdődni izgalommal töltötte el. 9 órakor már a napi rituáléján is túl volt, ami egy szál cigit, és egy bögre kávét takart. Bár pontosan tudta, hogy nem így kellene kezdenie a reggelt (talán egy kis sétával, vagy úszással a kerti medencében) azonban az elmúlt hónapok eseményei után nem tudta levetkőzni ezen rossz szokásait.

Már épp nadrágjába bújt bele, mikor meghallotta a csengő hangját. Sietős léptekkel becsatolta az övét, majd a bejárati ajtóhoz sietett, hogy beengedhesse vendéget.

- Tom, gyere! Itt van Kia!

Még egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, aprót fújt a komód tetején lévő parfümből, majd szélesre tárta az ajtót. Kia füléhez szorítva mobiltelefonját lépett be a tágas előszobába, majd ujjaival intett, hogy mindjárt végez a telefonbeszélgetéssel. Bill csak legyintve a nappali felé terelte, ahova már bátyja is megérkezett egy szürke melegítő nadrágban, és hófehér atlétatrikóban.

- Elnézést, de Dean még egyszer a lelkemre kötött mindent! – szabadkozott a szőke hajú lány, majd táskájába csúsztatva  mobilját az ismeretlen férfire nézett – Te minden bizonnyal Tom vagy!

- Igen, „A Tom” vagyok! Örülök a találkozásnak, már sok jót  hallottam felőled! – kézfogásuk puha és könnyed volt. – Bill öcsém szeret csacsogni!

- Észrevettem tegnap!

Kiara oldalra nézett, egyenesen Bill szemeibe, majd elengedte Tom kezét.

- Amíg én hasznos dolgokról beszélek, addig a bátyám csak a gyomrát szellőzteti.

- Ez jó volt, tesó! – Tom légiesen öccse vállába csapott, majd elindult a konyha felé. – Kia, kérsz egy kis kávét?

- Már azonnal Kia is vagyok? Nem tudom kapkodni a fejem, olyan gyors ez a tempó.

- Előre szólok, hogy az ikrem mellé csakis egy szívós, strapabíró nő illik, remélem, eleget fogsz tenni ezeknek a kritériumoknak.

- Az attól függ, mesélj még egy kicsit Róla, hagy tudjak meg minél több dolgot a „főnökömről” – a macskakörmöt helyesen utánozta apró kezeivel, majd a Tom által kihozott kávéba kortyolt.

- Vigyáz Öcsi, miket reagálsz majd, tudok egy-két mocskos dolgot, amivel azonnal be tudnálak égetni Kia előtt! No de lássuk, miből élünk…

Tom kényelmesen felhúzott lábakkal elhelyezkedett a kanapén (szemben Kiara-val, oldalán Bill-el), majd bele kezdett a könnyed beszélgetésbe.

Kia szorgalmasan jegyzetelt egy kék bőrkötéses naplóba, szükségesnek érezte a legapróbb dolgokat is leírni – legyen szó akár a kedvenc ételről, italról, esetleg Bill alvási szokásairól. Minden jó lesz valamire. Már több lap is kitöltésre került, mikor Tom korgó gyomrára hivatkozva telefonjáért nyúlt és három sajtos-sonkás pizzát rendelt.

- Azért nem kell mindent elhinned, amit a bátyám mond! – Bill halkan odasúgta Kiara-nak, miközben Tom épp a rendelt pizzákért fizetett a bejárati ajtóban.

- Majd az együtt töltött idő igazolni fog, de addig ezeket fogom szem előtt tartani.

Bill-nek tetszett Kia kacsintása, amiben kedvesség, ravaszság és egy kis játékosság volt. Amíg a nő újabb tudnivalókat körmölt a lapokra, addig Bill közelebbről is szemügyre vette. Az igaz, hogy talán csak a mellkasáig ért, apró termetét mégis képes volt  kompenzálni a kisugárzásával és a beszédjével. Éles eszű, vág a nyelve, amit azonnal használ is, ha látja, hogy szabad utat kap. Nyitottsága és kedvessége bizalmat nyújt az embereknek, erről maga Bill is meggyőződött, hisz az elmúlt hónapokban egy olyan nő sem volt körülötte, akit bármilyen szinten is közel engedett volna magához.

Elmélkedéséből Tom húzta vissza: - Kia, tényleg van valami szösz a pólódon, Bill is észrevette.

A fekete neve hallatán felkapta a fejét a lány mellkasáról, néhány pillanatig tényleg egy (kettő) pontra fókuszált.

- Tom, nem vagy Te szemüveges? – a nő ismételten végig pillantott magán, majd összehúzta vékony bőrkabátját – Ha volt is ott valami szösz, most már nem zavarhat benneteket.

- Hidd el, győzködtelek volna még!

Tom alig akart hinni a szemének. Egy irtó belevaló csajt kapott Bill maga mellé, hihetetlenül mázlista. Van benne egy kis fanyarság, merészség, szépség, okosság… mi kellhet még?

Este hat órára már Bill mindhárom nagyobb bőröndje utazásra készen állt. Bár mindketten próbálták meggyőzni afelől, hogy kettő is elegendő lett volna akár egy hónapra is, mégsem tudták eltántorítani a szorgoskodó srácot.

- Igenis kell minden!

- Tesó, nem a Te ruháidat fogják bemutatni, szóval felesleges ez a sok rongy.

- Mintha Te nem megegyező színű alsógatyát és cipőt viselnél minden egyes áldott nap.

- Hoppá-hoppá, intim titkok – Kia jót kuncogva üldögélt a Bill ágya mellett álló kis fotelben, hogy ha a férfinek segítségre lenne szüksége, akkor azonnal ott teremhessen.

- Oh Kia, nálunk nem itt kezdődik az intim titok! Nagyon nem! Öcsi, a fazonvágód bedobtad a bőröndbe? Tudod, ha lenne egy-két fecske nadrágos bemutatód is!

- Hahaha. Mióta kicsorbítottad a pengét, azóta nem vettem újat!

- Srácok, isteni titeket hallgatni, de ideje lenne indulnunk! Minden perc be van táblázva, tudjátok jól! – a lány felsóhajtott, majd kezébe fogta Bill egyik gurulós bőröndjét.

- A Te bőröndjeid hol vannak?

- Már reggel kivittem a reptérre a poggyászmegőrzőbe, csak fel kell venni őket!

- Látod Bill, a nők mindenre gondolnak! Remélem egy-két dolgot ellesel majd Kia-tól!

- Ha nem többet.

A nő vigyora mindkét férfit megbabonázta .

5.

Hetekkel később lassan felolvadt a leesett hó, kezdett kitisztulni a táj és rügyezni a fák. Úgy, ahogy a természet is maga mögött hagyja a borús, esős napokat, úgy a fiúk kedélyállapota is kezdett napról napra egyre jobb lenni. Tom egy zeneiskola megnyitásán törte a fejét, ami otthont adhatna tíz, húsz vagy akár száz olyan gyereknek is, mint amilyen Ő volt. Úgy remélte, hogy sikerül majd Gus-t és Georg-ot is beszerveznie, mint óraadó tanár, bár eddig még csak Bill tudott az ötletéről. Bill teljes körűen támogatta bátyját, azonban egy dologban biztos volt. Tom döbbenve hallgatta öccse szavait, miszerint egy jó ideig most nem szeretne énekléssel foglalkozni, helyette inkább máshol szeretné kivenni a részét.

Az élet egy olyan területén, ahol már volt alkalma kipróbálnia magát. Bill úgy érezte, hogy egy kis változás kell az életébe, habár a színpad még mindig megmaradna és a reflektorfény is, mégsem fél, hisz a félelem helyett izgatottsággal gondol az elkövetkezendő hetekre, hónapokra. Közösségi ember lévén szeretne ismét emberek között lenni, új élményeket átélni és megtapasztalni. Kell, egyszerűen szüksége van a levegőváltozásra, amit talán a modell szakmában megkaphat.

Az elkövetkezendő napok már szorgosan teltek, hisz Bill szépen lassan ugyan, de ismét kezdte felépíteni azt, amiről úgy hitte, örökre odaveszett. Az önbecsüléséről van szó. Úgy vélte eddig, hogy minden hite és kitartása odaveszett az elmúlt hónapokban. Mégis az, hogy egy új életcélt talált magának újult erővel töltötte el. Bár számtalanszor eszébe jutott, hogy mi lesz, ha ismét visszahull abba az ördögi körbe ahonnan fejvesztve menekült?! Ilyenkor mindig csak ezt válaszolta magának: Érezni fogom a saját határaimat, és nem hagyom elhatalmasodni a bajt.

A testvére féltette Őt. Hogy ne féltette volna, hisz mondhatni ugyanabba a világba fog visszacsöppenni ahonnan szinte menekültek még fél éve. Mégis... Az öccse boldog volt és reménnyel teli, így hát úgy döntött, nem veszi el a kedvét, és hagyja, hogy egy olyan hivatásba kezdjen, amiben már régen is jeleskedett. Csupán csak annyit kért öccsétől, hogy akár a legapróbb bizonytalanság is után hagyja ott a modell szakmát és ne kísértse a sorsot, hogy esetleg ismét visszazuhan abba a mély depresszióba. Bill megígérte bátyjának.

Dsquared2. Bill számára ismert jelenség. Néhány éve már volt alkalma részt venni egy milánó-i show megnyitóján, ahol sztárvendégként vonult végig a kifutón. Első gondolatként Dean-t és Dan-t kereste fel személyesen, remélve, hogy esetleg szerződtetik Őt. Bízott bennük, már csak azért is, mert nem csak a munka révén ismerték egymást, hanem mint barát is. Jó, ez erős túlzás, de mikor találkoztak kellemesen elbeszélgettek, és remekül megtalálták a közös hangot.

Egy napsütötte májusi napra kapott időpontot az épp Berlin-ben tartózkodó ikrektől. Már kora reggel gyomorgörccsel a hasában indult útnak személyi testőrével – Tod-dal-, hogy délelőtt 10 órára oda is érjenek a német Vogue újság székházához. Tod a mélygarázsban parkolt le Bill kérésére aki ugyan nem vallotta be, de még mindig előjöttek annak a szörnyű júliusnak az emlékei.

Már a liftben várták, hogy megérkezzenek az ötödik emeletre. Bill egy – a lift ajtóra felszerelt tükörben mérte végig magát. Habár arca még sápadt és beesett volt, küllemén igazán mit sem látszódtak a sérelmek. Egy sötét farmernadrágot viselt, hófehér inggel és egy zakóval. Csak szerencse nyakláncait viselte kiegészítőként, amiket soha, semmilyen körülmények között nem vett le. Egyiket édesanyjától kapta, a másikat Tom-tól. Életének két legfontosabb embertől.

Amint kinyílt az ajtó, Bill úgy vett egy hatalmas levegőt. Mindig is magabiztos fellépéséről és lenyűgöző kisugárzásáról volt híres, így most sem akarta meghazudtolnia önmagát. Kihúzott vállakkal és halvány mosollyal az arcán lépkedett egy hatalmas hófehér ajtó felé, ahol már Dean egyik titkárnője fogadta Őt.

- Jó napot Herr Kaulitz – köszöntötte kedvesen a lány, majd kitárta előtte az ajtót.

Bill nem köszönt, csupán csak biccentett a nőnek.

- Kit látnak szemeim?! A jövőbeli csillagunkat! – először Dan majd Dean ölelte meg Bill-t.

- Köszönöm, hogy fogadtatok.

- Régi ismerőst mindig, Bill. De foglalj is helyet! Emily, kérlek, gyere ide angyalom!

Dean nyálas hangja megmosolyogtatta Bill-t, már évekkel ezelőtt is ilyen finom volt.

- Hozz egy isteni kávét az úrnak. Cukor, tej?

- Csak egy kis tejet kérek, köszönöm – válaszolt a nő felé fordulva, aki bólintva el is hagyta az irodát.

- Hallottuk mi történt a bandával, Bill! Nagyon sajnáljuk, kár értetek!

- Dan, kérlek, csak a közös jövőnkről beszéljünk, ne firtassuk a múltat.

- Igazad van, sajnálom – szabadkozott a férfi. – De akkor vágjuk is bele! Csak ennyit mondok: Milánó-i divathét.

- Kecsegetető ajánlat.

- Szeretnénk, ha már nem csak sztárvendégként, de egy leszerződtetett kifutó fiúként is részt vennél azokon az estéken.

- Semmi mást nem szeretnék most jobban – helyeselt egyből a fekete hajú, majd az időközben kiszolgált kávéba kortyolt.

Az ikerpár körülbelül fél óra alatt ismertette a következő napok beosztását. Bill nem riadt meg a megfeszített tempótól (ruhapróbák, sminkelések, éjszakába nyúló készületek) hisz az elmúlt években már hatalmasra rutinra tett szert. Az esetleges ijedelem helyett izgalom töltötte el a következő hetektől, szinte érezte a zsigereiben, hogy életének egy új fejezete fog elkezdődni.

Az utolsó szignót is aláfirkantva boldogan csapták össze tenyereiket, majd egy-egy pohár pezsgővel koccintottak a jövőbeli sikereikre. Bár az ikerpár mindig is óvakodott attól, hogy előre igyanak a medve bőrére, most mégis tudták, hogy Bill-el megfogták az Isten lábát. Új színt fog vinni a show-jukba, minden neves lap és televízió csakis az új csillagukkal fog foglalkozni. Bár tudták, hogy mindig, minden körülmények között nem tudnak majd Bill mellett állni, így – hogy egy kicsit megkönnyítsék a helyzetét-, egy személyi asszisztenst fognak mellé rendelni. Az újdonsült tag lesz Bill két lábon járó határidő naplója, az esze, egyszerűen mindene. Nem engedhetik, hogy a legnagyobb befektetésük bármiben is hiányt szenvedjen, esetleg túl hajszolja magát.

- Lenne még valami, barátom! – épp az utolsó kortyot hörpintette le Dan, mikor Bill elé sétált.

A férfi csak kérdőn vizslatta.

- Kapsz egy személyi asszisztenst is, csak, hogy megkönnyítsük a dolgod. Tudjuk, hogy…

- Dan, kérlek! Túl vagyok a múlton, nem kell pátyolgatnotok, vagy a gondomat viselnetek. Dolgozni akarok, úgy, ahogy minden egyes modell – a fekete hangja kicsit feddően hatott.

- Tudjuk Bill, és tiszteletben is tartjuk, amit kérsz. De egy próbát megér, nem? Ha bármilyen nézeteltérésetek lenne, esetleg nyomasztónak találnád a szituációt, akkor természetesen nem erősködünk. Szeretnénk, ha teljes mellbedobással, nyugodtan és kiegyensúlyozottan tudnád a munkád végezni – érvelt Dean is, majd mahagóni asztalán lévő telefonjához nyúlt. – Emily-kém, küld már be légy oly kedves Kiara-t!

- Ja, hogy már itt is van? – kínjában felnevetett Bill, az ikrek naprakészsége jókedvre derítette.

- Reméltük, hogy meg tudunk puhítani Téged. És hidd el komám – Dan bizalmasan Bill füléhez hajolt – nagyon jó kis választás volt Kiara. Bizonyosodj meg Te is róla!

Amint Dan kiejtette az utolsó hangot is, az ajtó kitárult, majd Emily mellett feltűnt egy apró, ám de annál magabiztosabbnak tűnő személy. Hosszú, méz szőke haja válláig ért, benne nagyobb hullámok ültek. Rövid lábait egy magassarkúval kompenzálta, felsőtestét egy sötétkék blézer fedte. Jobb kezében egy Macbook, bal kezében pedig egy pohár kávé árválkodott. Mosolygó szemekkel lépett beljebb a tágas irodába, majd egy kis asztalra téve kávéját azonnal megindult Bill elé. A férfi jóleső örömmel fogadta a lány kéznyújtását, majd erősen megszorították egymás ujjait.

- Kiara Monti!

- Bill Kaulitz! – felelte a férfi, majd szinte önkéntelenül is, de végig pillantott Kiara-n. A nő nem kapta el a tekintetét mikor ismét találkozott a pillantásuk, inkább még egy kedves mosolyt küldött a férfi felé.

- Bill, a pályám alatt látott legjobb személyi asszisztenst választottam ki Neked! Csak, hogy felsoroljak néhány embert, akiknek eddigi munkáját segítette: Madonna, Jessica Alba, Rosie Huntington-Whiteley, és most Te is.

- Akkor köszönöm a lehetőséget, engem ér a megtiszteltetés – pukedlizett komolyan, majd elmosolyodva magát Kiara-ra tekintett.

- Jó páros lesztek Ti! – mélyen felsóhajtott Dean, majd büszkén kezet fogott testvérével. Egy siker párost alkottak.

4.

De nem így lett… kevesebb, mint 5 percen belül a mentősök már hordággyal a kezükben rohantak ki a mentőautóig, ahova Tom és Simone is követte őket. A mentősök nem engedték, hogy az eszméletlen férfi mellett utazzanak, helyette saját járművükön kellett eljutni a kórházig. Bár Tom is sokkos állapotban volt, édesanyjánál mégis józanabbnak bizonyult, így Ő vezetett.

(…)

Hangosan zúgtak a gépek, Bill szívműködése egyenletesnek tűnt a monitoron. Hófehér testből két cső lógott ki, egyik az orrába, másik a felkarjába volt vezetve. Simone és Tom meredten nézte életük testét, ahogy lassan emelkedik fel s majd alá. Bill-nek kimosták a gyomrát, majd infúzióra kötötték. Kokain. Az volt a bűnös. Hogy öngyilkosság lett volna-e? – tette fel önmagának a kérdést Tom, azonban nem kapott választ. Csak is Bill felelhetett volna…

Sim hosszú unszolások árán bevett egy altatót, amit az orvos ajánlott látva kikészült idegállapotát. Tom kötötte az ebet a karóhoz, Ő nem akart aludni, egyszerűen nem szerette volna ismét szem elől téveszteni egy szem öccsét. Fogta a kezét, szinte szorította, csak hogy érezze a teste melegét. Újabb órák teltek el, a kórteremben a komor sötétséget lassan felváltotta a gyér világosság. Az óra mutatói délután 2 óra körül jártak, mikor Tom halvány szorítást érzett tenyereiben. Pillantását egyből öccsére kapta, aki még csak ujjai mozgatásával ugyan, de jelezte, hogy ébredezni kezd. Tom hangtalanul figyelte testvére minden egyes apró kis mozdulatát, azt, ahogy ujjai után már pilláit is rebegteti, majd lassan felnyitotta azokat. Tompa fény ült bennük, nem csillogtak, nem sugalltak semmit sem bátyja felé. Némán néztek farkasszemet egymással, Tom próbálta megérteni öccse tettét, mégsem tudta.

- Anya! Bill felébredt – Tom halkan szólt édesanyjának, nem akarta megijeszteni ikrét a hangoskodásával.

A nő mocorogni kezdett a kényelmetlen fotelben, majd némán megindult a fia felé.

- Szia Életem – búgta kedvességgel és szeretettel a hangjában.

Bill nem válaszolt, csak nézett anyja szemeibe, miközben erősebbre fonta ujjait bátyja kezében.

- Jól ránk ijesztettél, Öcskös – Tom is próbálkozott valamit mondani, de mondandója ismét néma fülekre talált, hisz Bill továbbra is csak nézte szeretteit, nem szólalt meg, nem reagált, csak figyelte Őket.

Hogy mi játszódott le benne? Egyáltalán lejátszódott-e valami is? Természetesen. Bill-en olyan nagy bűntudat lett úrrá, hogy hatalmas szemeiből megállíthatatlanul folyni kezdtek a könnycseppek. Némán zokogott, képtelen volt Ő maga is megérteni, mit miért tett. Önzően menekülni akart, nem gondolt senkire és semmire, csupán csak saját magára? Egyetlen pillanatra sem gondolt bele abba, hogy szüleinek, testvérének és barátainak milyen fájdalmat okozott volna azzal, ha nem tér vissza, ha esetleg elront valamit, esetleg többet szív, ne talán tán nem találnak rá idejében?

- Annyira sajnálom – végre megszólalt, és szemeivel bocsánatért esedezett.

- Nincs baj Életem! Csak arra kérlek, hogy soha, de soha többé ne csinálj ilyet!

Simone mindig is ilyen volt. Ilyen nyugodt, és megértő fiaival. Gyermekkorukban sem hozott értelmetlen szigorításokat, hagyta, hagy próbálgassák szárnyaikat és saját maguk fedezzék fel a világot. Talán ez adott nekik annyi erőt és biztonságot ahhoz, hogy 15 évesen képesek legyenek a saját lábukra állni és felvenni a harcot a sztársággal. Simone megtanította Őket bízni, és hinni saját magukban, miközben Ő mindig is egy biztos alapot jelentett számukra.

Bill-t néhány napig megfigyelés gyanánt még bent tartották a kórházban. Nem ellenkezett, dehogy tette, hisz látta, hogy édesanyja csak úgy nyugodott meg, ha Ő ott volt, és gondját viselték az alatt a pár nap alatt. Tom szinte naphosszat bent volt öccsével, bűnösnek érezte saját magát azért, hogy az elmúlt hetekben elhanyagolta testvérét. Bár egymással laktak, és egy ajtó választotta el Őket, mégis csak a saját gondolataikkal voltak elfoglalva, és azzal hogy egymaguk, saját erejükből táplálkozva dolgozzák fel ezt a nehéz időszakot. Nem mertek a másikra támaszkodni, hisz féltek, hogy a teherbe bele roskadt volna a másik is. Tom mégis rájött, hogy eddigi életükben is együtt oldottak meg minden problémát, együtt sírtak, együtt nevettek, az élet minden akadályát együtt győzték le, egyszerűen muszáj, hogy mindig fogják egymás kezét.

Miután haza engedték Bill-t, már csak 2 hét volt hátra Szentestéig. Simone eldöntötte, hogy ezt az évet már a fiaival fogja búcsúztatni, és csak januárban költözik vissza Gordon-hoz, akit már majd fél éve kellett nélkülöznie. De nagyon megértő egy férfi volt, egyszer sem hányta Simone szemére, hogy nem foglalkozik annyit vele, mint korábban. Inkább Ő is támogatta a srácokat, volt, hogy akár csak néhány órára ugyan, de felutazott a családjához, hogy együtt töltsék a délutánt és biztosítja a srácokat afelől, hogy Ő is mellettük lesz és jöhet bármi, mindig nagyon büszke lesz rájuk és az elért sikereikre.

Hogy Bill, hogy érezte magát a kórházi napokat követően? Lelkiállapota és a közérzete is javulni kezdett csak úgy, mint a  kedélyállapota. Minden étkezésnél együtt evett a családjával, ha Tom megkérte, hogy menjen el vele kocsikázni, hát elment vele. Ez már csak abból a szempontból is furcsa volt, hogy eddig nyomatékosan elutasított mindent, ami a külvilággal volt kapcsolatos. Félt, igen, félt. Félt attól, hogy ismét rálőnek, félt attól, hogy árgus szemek lesajnálva fogják vizslatni. De nem így lett, és ez némiképp megnyugtatta. Hatalmas kabátja és sapkája alá elbújva senki sem ismerte fel, és ez kellett most számára. Egy kicsit eltűnni a nagyvilág elől.

A karácsony csodálatosan telt számukra. Simone titokban meghívta Gustav-ot és Georg-ot is, illetve a családjaikat, hogy töltsék együtt a Szentestét. A két srác természetesen örömmel elfogadta a meghívást, boldogan tettek eleget Simone kérésének. Bill-ék egy szót sem szóltak arról a szörnyű éjszakáról.

Végre úgy töltöttek el néhány napot, mint régen, a régi szép időkben. Bár Bill először tartózkodott a közös próba ötletétől, mégis, ahogy meghallotta a felcsendülő gitárokat és az erőteljes dobot, rájött valamire. Még ha nem is lesznek sztárok, akkor is megmaradnak zenésznek, mert a zene iránti tiszteletüket és szeretetüket senki sem veheti el tőlük.

3.

Talán 14-15 éves lehetett mikor először szívott füves cigit . Azóta egyszer sem volt szüksége ilyesmire. Feleslegesnek tartotta, élete pörgött így is, nem kellett, hogy még egy lapáttal rátegyen. Habár most nem szeretett volna pörögni, éppen az ellenkezőjét akarta. Lazulni, lebegni, nem gondolni a bajokra, a múltra, az elrontott életükre…

Bill a szobájában ült, testét csak egy fekete alsónadrág fedte. Karját erős libabőr lepte el, ahogy a kora téli levegő beszökött a résnyire nyitva hagyott ablakon. Arca komor volt és élettelen. Már több mint 4 hónapja. Szemei a kis lámpa erős fénye, és asztalának fiókja között ingáztak. Csodálkozva nézte a vakító fényességet, majd bosszúsan vette tudomásul, hogy a fény hatására egy pillanat alatt bekönnyezett a szeme. Durván megdörzsölte azokat, majd felállt és az asztalához sétált. Erős mozdulattal kihúzta az egyik fiókot, majd a benne heverő kis tasak után nyúlt. 15 gramm. Szemei előtt megforgatta azt, majd letérdelvén a szőnyegre, óvatosan lehelyezte az asztallapra.

Fogalma sem volt arról, mit hogyan kell tennie, hisz sosem próbálta a kábítószerek ezen fajtáját. Egyedül csak a filmbéli emlékeire tudott támaszkodni. Pénztárcáját kihúzta a földön heverő nadrágja zsebéből, majd földre szórva apróját kirángatta a bankkártyáját. A por egy pillanat alatt hullt a fényes asztallapra, majd mint aki már ezerszer csinálta, finoman egyengetni kezdte. Lassan szétterítette, majd egy csíkba összeterelte. Letette a kártyáját, és egy pillanatra végig nézett a fehér csíkon. Biztos segíteni fog. - hitte a férfi. Gyorsan letépett egy papírlapot az asztalon elhelyezett papírtömbből, majd óvatosan, nagy odafigyeléssel egy kis hengerré kezdte sodorni. Próbálta szépen csinálni, tökéletest akart itt is nyújtani, remegő kezei mégsem engedelmeskedtek neki, így csak többszöri próbálkozás után sikerült rendesen összesodorni azt. Minden készen áll – gondolta magában, majd leoltotta a kis lámpát. Az asztalt épp bevilágította a hold fénye, a fehér csík szinte tündökölt. Lassan és remegve egyik orrlyukához emelte a papírhengert, majd nem teketóriázva gyorsan felszívta a segítséget.

Lassan, kínzóan lassan kezdte kifejteni a hatását. Bill önkéntelenül engedte hagy hulljon le a papírdarab, majd teste kezdett ernyedni és a padló felé hajlani. Vontatva történt minden, ezt Bill is érezte, mindeközben tág pupilláin keresztül látta az utcákon elsuhanó autók fényét a falra vetülni, talán hangokat is hallott, de szépen fokozatosan minden megszűnt. Érezte, amint légzése egyre szaporábbá válik, testét furcsa melegség önti el, izzadni és remegni kezd. Nem tudta, miért ilyen érzések kerítették hatalmába, hisz sejtette, hogy élénknek kellene lennie, és gátlástalanul fel kellene pörögnie. Most mégsem történt így... Valahogy egy olyan világba került, ahol minden kellemetlen mellékhatás ellenére is nyugodtság lepte el, pont az, amire egész életében várt. Szokatlan volt a csend, a kietlenség, mégis megnyugtatta. Megpihen most, és ha jól fogja érezni magát ebben a keserédes édenben, talán máskor is visszatér majd .

Tom nem volt otthon aznap este. Csak egy fél órára ugrott el a belvárosba, mégis mintha óráknak tűnt volna a távolléte, még saját magának is. Az úton képtelen volt figyelni, valahogy elvette az eszét egy szorongató érzés. Tudatalattija sugallta, hogy baj van az öccsével, hisz mindig megérezték, ha egyiküknek szüksége volt a másikra. Ez most sem volt másként. A volt gitáros szemei előtt kezdett minden elhomályosodni, egyszerűen nem értett semmit sem, hisz egy korty alkoholt sem ivot. Tenyere furcsa mód izzadni kezdett, a kormányon el-el csúszkáltak az ujjai. Félt, szinte rettegett, és padló gázzal sietett a házukig. Amint leállította a motort, már ugrott is ki autójából, hogy lélekszakadva felrohanhasson Bill szobájába. Édesanyjuk felébredt a robajra, amivel Tom a lépcsőfokokat szedte. A férfi nem válaszolt Simone kérdésére, Mégis mi ütött belé?, csupán csak feltépte öccse ajtaját. Az a pillanat, ahogy megpillantotta eszméletlen öccsét, szinte az agyáig hatolt és megbénította a testét. Édesanyja akaratosan akart bebocsátást nyerni kisebbik fia szobájába, azonban Tom nem engedett anyjának. Megakarta óvni ettől a képtől, Simone mégis túl tett fia ellenálló erején és meghazudtolva kis termetét szinte berobbant gyermeke  szobájába. Tüdőjébe nem jutott levegő, talán több másodpercig sem, míg fia hófehér, néhol fehér poros arcát nézte. A sokk hirtelen változott át görcsös tenni akarássá, míg Tom az ajtóban állt sóbálványként – nem tudva, mit is kell csinálnia-, addig édesanyja már térdre borulva pofozta fia arcát, ezzel is elérve, hogy esetleg felkel és egy jót nevet milyen jól meg tudta ijeszteni Őket.

Tom keze önkéntelenül is, de végre a mobilja után kutatott majd eszeveszett gyorsasággal a mentők számát kezdte tárcsázni. A cím alig akart eszébe jutni, a beszéd is nehézkesen ment számára. 5 perc, ennyit ígértek a központban. 5 perc egy emberélet tekintetében rengeteg, annyi idő alatt még olyan sok minden történhet! Talán abba marad édesanyja pofozgatása, ujjait leveszi Bill nyaki ütőeréről és lassan felpillantva zokogva veszi tudomásul a lehetetlent. Azt, hogy elvesztették a legféltettebb kincsüket.

2.

Mint később kiderült, egy orvlövész a fiúk közé lőtt (Georg bal vállát érte a lövés). Kiszemelt célpont nem volt, csupán csak egy dolog lebegett a felbérlő szemei előtt: valakit megsebesíteni négyük közül. Ez volt az a pont, mikor kimondta a banda: Vége! Megmásíthatatlanul vége. Nem bírják azt az életet, azt a terhet, amit a mindennapok rónak rájuk. Bill egyik félelme is beigazolódott, az, hogy fényes nappal egy hatalmas felfordulás közepette észrevéthetetlenül megsebesítik Őket. A búcsú pillanata már több éve ott lógott a levegőben, eddig mégsem tudták meghozni ezt a hatalmas döntést. Hisz mindent maguk mögött hagyni egyszerűen képtelenség volt. Mégis megtették, hisz mérlegeltek, és a saját életük mindennél fontosabbnak bizonyult.

Bill vallott színt a nagyközönségnek. A sajtószobában csak egy mikrofon és egy kamera lehetett, minden újságíró ki volt tiltva a helyiségből. Bár nehéz volt minden pillanat, maga a felismerés, hogy nincs többé Tokio Hotel, már nem fog tündökölni a világ nagyvárosaiban, már nem fog újabb lemez megjelenni; mégis fel kellett adniuk. Egyszerűen megtörtek, egytől egyig, ki nyíltan vállalva, ki magába rejtve érzéseit. Gustav és Georg talán erősebbek voltak az ikreknél. Ők tudták tartani magukat, ellenben Tom-mal és Bill-lel, akik szinte magukba roskadtak.

Némán teltek a napok. Egyik órát követte a másik, valahogy szokatlanul nyugodt volt minden az ikrek számára. Los Angeles-i életüket felszámolva maguk mögött hagyták a bűn városát remélve, hogy otthonukban – Németországban-, majd menedékre lelnek. Georg és Gustav is haza költözött a szülővárosukba, hogy családjaikkal együtt vészeljék át ezt az időszakot. Mert bár külsőleg tagadtak mindennemű segítséget, szüleik gyámolításával mégis sikerült túl élniük ezeket a napokat.

Bill-nek és Tom-nak azonban esze ágában sem volt, hogy haza költözzön Loitsche-ba. Nem, azt az egyet nem akarták. Bár mindkettejüknek kellett a nyugalom, édesanyjuk kérését mégis nyomatékosítva megtagadták, így hát Simone költözött fel a fiaihoz. Hogy melyik gyermekét féltette a leginkább? Melyik csöppségét tartotta a leglabilisabbnak? Bill-t, egyértelműen Bill-t.

Bill mindig is más volt, már gyermekkorában is. Személyisége olyan mély nyomott hagyott az emberekben, hogy szájukat tátva pillantottak végig a kisfiún, azon a kis emberen, akinek jelleme ellentmondásos mégis szerethető volt. Már csak abban a tekintetben is, hogy a külvilág felé egyetlen pillanatig sem mutatta mennyire is sebezhető, mennyire is gyámoltalan és törődésre lenne szüksége. Ő ehelyett mindig is keménynek, ridegnek és megtörhetetlennek mutatkozott, nem akarta, hogy bárki is fogást találjon rajta.

Tom sem cselekedett másként, belső vívódását mégsem úgy emésztette meg, ahogy a testvére. Talán még maga a gitáros sem tudja elmagyarázni, miként is tudott egy ilyen traumát feldolgozni, egyszerűen csak neki nagyobb hitet és kitartást ajándékozott Isten. Éjszakákat merengett át azon gondolkozva, hogy talán Ők rontottak el mindent, és egy pillanat alatt siklott ki az életük. Maga sem tudta a pontos indokot mi miért történt, de talán már nem is akart válaszokat. Ő sosem firtatta annyira a múltat, helyette a jelenben és a jövőben élt.

Ellentétben öccsével, akin egyik napról a másikra uralkodott el az a tudat, hogy Őt éri minden felelősség. Ő volt a bandavezér, az énekes, az a személy, akinek össze kellett volna tartani a bandát, és nem törődve a külvilággal tenni azt, amit a szívük diktál. Vagyis zenélni. Mégsem tudta barátainak ezen utat mutatni, valahol elronthatta. Tom persze próbálta nyugtatni afelől, hogy mindebből egy szó sem igaz, az élet akarta így, Bill mégis hajthatatlan volt, és élete elkövetkezendő hónapjait az önmarcangolás töltötte ki. Minden egyes múltbéli tettében felfedezni vélte a rosszat, a helytelent, a nem követendő utat. Tom kezdett megijedni testvére viselkedésétől, hisz Bill naphosszat töltött tv-jük előtt, hogy újra nézve régi felvételeiket akár öntudatlanul is, de hibát és kifogásolnivalót találjon magában.

Tom már azon is elgondolkodott, hogy öccsét pszichológushoz viszi, ám édesanyja nem helyeselte. Bár tudta, hogy az emberek nagy részének megkönnyebbülést jelent, ha kibeszélheti magából a történteket, Bill-en mégsem segített volna. Csak még inkább bele vájta volna magát az agyszüleményeibe, ami valljuk be, nem hiányzott volna a kimerült férfinek.

23 éves korára olyan szinten magába roskadt a folytonos bűntudattól, önmarcangolástól, hogy egyik éjszaka anyagot szívott.

1.

A sztárok élete nem könnyű. Teljesen mindegy, hogy énekes palántáról, esetleg színészről, ne talán tán egy modellről van szó. A rivaldafény sok mindent tartogat magában. Vannak sötét és szövevényes részek, buktatók, olyan akadályok melyek legyőzéséhez hatalmas erő, kitartás és igen, elhivatottság kell. Rengeteg dologról, kapcsolatról, érzelemről kell lemondaniuk, hogy megvalósíthassák az álmaikat. Hisz ezen emberek életük legnagyobb álmát élik a hivatásukban. Valamelyikük már kiskorában is a tükör előtt billegett, próbálgatta a szárnyait, azokat a szárnyakat, melyek felnőttkorára a magasba repíthetik.

De a mélybe is húzhatják. Vannak olyan szituációk, amikor a gyermekkorban nagy becsben tartott szárnyak cserben hagynak felnőttként. Próbálnál a magasba szárnyalni, próbálnád saját magad visszaküzdeni a dicső fényességbe, de egyszerűen megbénulnak szárnyaid és a földre zuhansz. Szárnyaid megsebesülnek, esetleg eltörnek és bepiszkolódnak. Úgy érzed, nem lesz több erőd, hogy ismét repülj, hogy ismét az legyél, aki korábban voltál. Bemocskolódott szárnyaid szomorúsággal töltenek el, talán feladni készülöd, mikor jön egy segítő kéz, ami ismét a magasba emel.

Minden ember életében vannak ilyenek segítő kezek. Vagy testvér, vagy szülő. De barát biztosan. Vagy egy olyan személy, aki barát és testvér is egyben. Az talán a legszebb összeolvadás, egy olyan személlyel lenni, akit nem csak a barátság, de a vér szoros köteléke is összeköt.

Volt egy férfi. Pontosabban, még most is van - hál Istennek-, csupán csak más bőrbe bújva. Élete lezárult egy bizonyos pontnál. Nem firtatom még, milyen pontnál, az a későbbiekben ki fog derülni. A múltbéli élete nagy hatással volt az akkori jellemére, gondolkodásmódjára. Hogy ne lett volna, hisz azokban az években valósította meg önmagát, akkor érte el azt, amiről piciny gyermekként még csak álmodozhatott.

Bandájuk volt. Egy sikeres, egész világban ismert, és jórészt el is ismert. A sztár életnek – mint már mondtam-, két oldala van. Mint az érmének. Egyfelől a magasba repít, másfelől a szakadékba súlyt. Ez a férfi is évekig a fellegekben szárnyalt, pontosabban 8 kerek évig. Hogy mit rejtegetett az a 8 év? Boldogságot, örömet, elismerést, elhivatottságot, és álmainak megvalósítását. Gazdag volt, piszkosul gazdag. Minden földi jó megadatott neki, csillogás, autók, méreg drága ruhák. A kézzelfogható dolgok mind elérhetőek voltak számára. Csupán a megfoghatatlan – lelki dolgokból volt szegény. Nagyon szegény, talán a világ legszegényebbike. Próbálta túltenni magát ezen helyzeten, mégis a szörnyű felismerés minden egyes pillanatban ráébresztette Őt az igazságra. Nincs senkije!

Persze a barátok, rokonok, ismerősök mind mellette álltak, mégis besokallt. Egyszerűen képtelen volt tovább lépni, napról napra egyre gyengébb lett lelkileg, és az eddig vad rocker-ként ismert férfiből egy megtört és magába forduló esetlen gyermek lett. Ezen állapotához nem csak a saját lelki kimerültsége, hanem egy fájdalmas júliusi nap is hozzájárult.

Szokványosan kezdődött az a péntek reggel is. Csend honolt a Los Angelesi lakásukban, pedig a nappaliban elhelyezett falióra már délután kettő órát ütött. Az ikrek magukról sem tudva húzták a lóbőrt, habár aznap kora estére egy meghívása volt a bandának. De a testvérpárt hidegen hagyták a kötelezettségeik. Minden teher lett számukra. Habár féltek bevallani még saját maguknak is, mégsem tudták tagadni a nyilvánvalót. Valami megváltozott. A sztárság olyan lesújtó erővel hatott az elméjükre, hogy szinte képtelenek voltak épeszű életet élni. Állandó felhajtás, jelentéktelen talpnyalás, és végeláthatatlan hazugság vette Őket körül. Egy olyan pillanatuk sem volt, mikor úgy érezhették volna, hogy szabadok, igen, azt az életet élik, amit kiskorukban megálmodtak maguknak.

Már nem csillogott úgy az a bizonyos fény a szemükben. Már nem érezték azt, hogy le szeretnének tenni valamit az asztalra. Úgy gondolták, hogy szünet kell, bár nem merték még a nagyvilággal közölni szándékukat. Féltek a rajongók reakciójától, attól, hogy elveszítik Őket és csalódni fognak bennük. Ezért hát nem tehettek mást, mint, hogy tűrtek, fogukat szívva. Egészen addig a pillanatig tudták magukban tartani ezt az őrlő titkot, bejelenteni valót; míg azon a nyári napon végleg el nem vetette valaki a sulykot.

A négy férfi boldog mosolyt erőltetve arcaikra lépett ki a kisbuszból, ahol a kordonsorok mögött több tucat, ne talán tán több száz lány is várakozhatott, hogy bálványaikra csupán csak egy pillantást is vethessen. A srácok feszélyezve tették meg azt a néhány métert is a bejáratig, hisz fojtogatva érezték magukat. Az énekes arcába húzott vékony sállal menetelt előre, mögötte testvére loholt szorosan, aki napszemüveggel próbálta eltakarni meggyötört arcát. Őt követte Gustav, majd Georg arcán még felsejlett egy-egy örömteli mosoly a lányok láttán. Ám egy pillanat alatt változott meg minden. Minden…

A lányok fülsiketítő ordítását egy éles zaj, néhány pillanatos néma csend, egy test tompa puffanása majd eszeveszett kétségbeesett zokogás lepte el. Minden olyan gyorsan történt, Georg teste megmerevedett, ajkai szétváltak, majd magatehetetlenül az utca porába hullt…