9:. Lost - 8. rész

Bill erőset nyelt, miközben ajkait összeszorítva hosszan meredt a férfira. Annak ajkai fölényesen vicsorogtak, alkarján az erek erősen kidülledtek. Bill érezte, hogy minél előbb megoldást kell találnia erre a helyzetre, hisz nem hagyhatja, hogy a férfi fölényben érezze magát, ezzel is átvéve a hatalmat. Egyetlen ötlet jutott az eszébe, amivel könnyűszerrel leszerelheti, ezért hát nem is tétovázott, ökölbe szorult ujjait kifejtette, majd mutatóujjával lassan végigsimított a férfi kézfején fel egészen a könyökéig és onnan a bicepszéig. Tom nem lépett hátra, helyette végigkövette tekintetével a mozdulatot, majd mikor Bill lefejtette a karjáról az ujjait újra Rá pillantott.

Mindkettejük szemében ott égett valami, Tom szemében elszántság és akaraterő, míg Bill-ében értetlenség és tanácstalanság. Mi történt a férfival egy éjszaka alatt?

- Most már így osztjuk fel a szerepeket, oké? Te leszel be fosva, Én pedig röhögve nézem az értetlen fejed.

Bill megnyalta cserepesre száradt ajkait, majd így felelt:

- Csak nehogy Te ess pofára, Te világ lúzere!

Tom erősen Bill karja után nyúlt. Elég volt néhány szó, hogy a férfi újra kibillentse az olyan jól megrendezett és eljátszott hidegvéréből. Az újbóli semmibe vesés és lebecsmérlés felszaggatta a sebeit.

- Soha, érted? Soha ne merj alábecsülni engem! – fröcsögte fojtott hangom, majd még erősebben ujjai közé szorította a modell karját

*

Tom utálta magát, amiért kora reggel nem bírt uralkodni az indulatain. A modell újfent rájöhetett, hogy is lehet hatással rá és ezt nem bírta elviselni. Ki nem állhatta, ha kiismerték, és tudván gyengeségeiről fel is használták ellene.

*

Bill sokáig törte a fejét a férfi viselkedésén. Nem tudott napirendre térni afelett, hogy egyik óráról a másikra mennyire megváltozott a viselkedése irányába. Egyetlen szerencséje volt, hogy tudta, mivel is lehet meggyengíteni a férfit. És hogy honnan tudta? Hogy tényleg elég volt-e ennyi idő, hogy kiismerje? Nem egészen. Egyszerűen csak azt használta fel, amit magáról is tudott, mégpedig hogy Ő sem tűri, ha alábecsülik.

*

Némán ültek egymástól nem messze. Bill épp egy májkrémmel megkent kenyér szeletet evett, miközben a rasztás tőle nem messze a tv-t bámulta. Valami bugyuta vígjáték ment, Bill-t mindig a hideg rázta az efféle filmektől; Tom azonban jól elszórakoztatta magát – még ha nem is mutatta -, örült is, hogy végre nem a férfivel közös kapcsolatukra gondol. Természetesen az frusztrálta, hogy a modell tőle nem messze – feltehetőleg Őt bámulva eszik -, mégsem tett semmit.

- Hol marad a fasz kiverés?

Tom hátra pillantott, majd így felelt:

- Elhiszem, hogy melegként kánaán lenne végignézni, de arról tegyél le. – Tom újfent a tv készülék felé fordult.

Hosszú percekig nem kapott választ, majd hirtelen óvatos szuszogást érzett a füleinél.

- Ki mondta, hogy nézni akarom?

Mindkettejüknek torkukon akadt a szó. Míg Bill meglepődve állt saját merészsége miatt, addig Tom gyomra görcsbe ugorva liftezett fel s alá. Épp visszavágni készült, mikor a fülénél lévő szuszogás erőteljesebb lett. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, majd hátrakapott és erősen markába fogta a modell vékony nyakát.

- Még egy ilyen beszólás, és… - elakadt a szava, ahogy a modell orrával végigsimított nyakának ívén.

- Most megyek tusolni, ha van kedved… - de már nem fejezte be, helyette besétált a fürdőszobába.

*

Tom idegesen járkált fel s alá. Ezt nem fogja még egyszer eljátszani vele a szőke! Nem egy elcseszett marionett bábu, akit karjainál fogva lehet rángatni. Amint kijön a fürdőszobából, meg fogja mondani a magáét, és ha kell, erőszakot is alkalmaz. Bár még csak egy napja vannak egy fedél alatt, mégis falra mászik a férfi tenyérbe mászó képétől, stílusától, egyszóval attól, ami Ő maga. Senki iránt sem érzett még ekkora ellenszenvet, mert ez ugye az volt, ezt kár is firtatni. 

*

Bill mosollyal az ajkain mozgott a fürdőszobában. Testét gyorsan lehabozta, majd leöblítette magát hideg vízzel. Tetszett neki, ami az elmúlt percekben történt közte és a férfi között. Bár arra nem gondolt, hogy valaha is eddig el fog menni a kettejük között való játék, mégsem bánta. Sőt, szórakoztatta is, hogy akkora hatással tudott lenni Rá. Látszott rajta, egyszerűen érezte minden egyes lélegzetvételén, hogy az uralma alá került.

*

Tom már nem tudott mit kezdeni magával, várta, hogy a férfit elkaphassa, amint kilép a fürdőszoba ajtaján. Már eltervezte, mit is fog csinálni. Jól karon ragadja, a falhoz taszítja és a fejébe veri, hogy vele nem fog játszani. Igen, ez egy remek ötlet volt Tom-tól.

Hirtelen kinyílt az ajtó. A rasztás oda kapta a tekintetét, majd egy pillanat alatt a falnak lökte a férfit. Hallotta, amint feje hangosan a téglafalnak koppan, de nem igazán érdekelte. Az aggodalom helyett teljesen más szállta meg.

- Mi a franc van Veled? – Bill fejébe nyilalló fájdalommal kérdezte az előtte tornyosuló férfit.

Tom először nem válaszolt, helyette csak markába fogta az ingét és arcába fújva zilált. Szemei szikrákat szórtak, orrlyukai kitágultak és ujjai keményen markolták a másik testét.

- Az van, hogy ki nem állhatom a pofád! Hogy undorodom attól, ami vagy! Vagy amivé tenni akarsz engem.

- Miről beszélsz? – reagált azonnal Bill, mire arca eltorzult, ahogy Tom tenyerével a falhoz szorította az arcát.

- Kuss, Én beszélek! Nem tudom, valójában mire is megy ki a kis játékod, azt viszont tudom, hogy nem fogok többet nyelni. Hallod? Vége a játékodnak!

Arcát elengedte, majd kemény tenyerei a férfi mellkasára csúsztak vissza hogy bele markolva ruhájába és egy nagyot lökve rajta újra a falnak taszítsa. Mozdulatára a férfi ingéről lepattant a felső néhány gomb és mellkasán szétnyílt a fekete anyag.

Tom megszédült. Ajkai szétváltak, szemei pedig kidülledtek. Hatalmas légszomj telepedett a testére, érezte, nem sok kell, hogy lábaiból kiszálljon minden erő. Bill ijedten nézte, ahogy hátrálva néhány lépést a rasztás a falnak ütközik, majd mellkasához kap és erősen markába szorít valamit. 

- Az honnan van Neked?

- Tommy, gyere, hagy meséljek el valamit! – Jörg halkan szólította meg a sarokban ülő fiát. Az akkor még csak öt éves Tom felállt a szőnyegről, majd apja ölébe mászott. Jörg megsimogatta fia haját, majd így szólt:

- Tudom, hogy már beszéltünk erről, de szeretném, ha sosem felejtenéd el.

- Mit, apa?

Jörg felsóhajtott, majd belekezdett:

- Tudod, hogy miért van a nyakadban az a nyaklánc?

- Igen, Te adtad Nekem.

- Ugye azt sem felejtetted el, hogy miért adtam?

Tom kis arcához nyúlt, megvakarta az orrát, majd felcsillant a szeme.

- Hogy sose felejtsem el, hogy a párját keressem.

- Igen, ügyes vagy!

- De apa, kinél van a párja?

- Csak tedd amit kértem, keresd, és ha megtalálod, rá fogsz jönni.

Kicsi Tom már nem felelt, helyette kiugrott apja öléből és visszaszaladt a szőnyeg közepére.

- Válaszolj! Honnan van az a nyaklánc?

Bill lepillantott az ezüst láncra, amin egy apró medál lógott, majd ujjaiba fogta és szemei elé tartva hosszasan megvizsgálta. Testében újból kavarogni kezdett valami, érezte, amint minden egyes sejtje jéggé dermed, majd teljesen megbénul a teste. Ijedt szemekkel a férfira pillantott, kinek kezében a sajáthoz hasonló medál lógott.