7 Tage / 7 Days - 5 - Teenage kicks, right through the night...

The Undertones – Teenage Kicks
(I need excitement, oh I need it bad, and its the best, I've ever had)
  

VASÁRNAP ÉJSZAKA
Épp tévét nézünk, miközben a minibár körül zajongok, hogy egy kis italt kerítsek magunknak.
Bill sms-t ír a fejtámlának támaszkodva. „Megköszönöm Gustavnak.”

Kezébe nyújtottam egy poharat. „Mit csinált?”
„Ürügyet adott ahhoz, hogy beszéljek veled.”
„Azt hittem, hogy egy feladat volt.” Megpróbáltam minden tőlem telhetőt, hogy mérgesen nézzek Rá.
„Az is volt.” Nevetett, majd megcsókolt. „De ez adta az okot, hogy oda menjek.”

„Szükséged volt rá?”
„Ahogy beléptél a bárba… beszélni akartam veled.”
„Hmm? De…?”
„De egy olyan, mint Te, miért akarna egy olyannal beszélni, mint én?”
„Mit jelent az, hogy ’olyan, mint Te’?”
„Valaki, aki… valódi… tudod, nem egy újabb fan.”
Zavartan felköhögtem.

„Hát, nem tudtam azt…”
Kíváncsian, mégis óvatosan rákérdeztem. „Akkor miért akartál velem beszélni?”
„Nem tudom, csak annyira komolynak és érdekesnek tűntél.”

„Ahh, tudod, hogy hány lány szeretné, ha komolynak és érdekesnek hívnák?”
„Ne viccelődj, épp próbálom megmagyarázni.” Folytatta. „Nem átlagosan öltözködtél…”
„Vigyázz…”

„Inkább úgy, ahogy egy profi ember. Mint egy alkotó. Tudni akartam, hogy mit csinálsz itt.”
Nem voltam teljesen meggyőzve.

„És a bugyidba akartam mászni.”
„Szóval…” Fejeztem be az italom. „Ez… vágy volt első látásra?"
„Vágy?” Elmélkedően Rám nézett. „Igen.” Mosolygott. „Vágy, első látásra…”
--

Fölé másztam, és közre fogtam Őt. A poharat elvéve a kezéből az asztalra helyeztem. „Azt hiszem, eleget hallottam.”
A farka máris vigyázba állt.

„Hmm… tizennyolc.” Suttogtam, ahogy a nyakát harapdáltam.
Kezembe fogtam a farkát és ráereszkedtem.
Felsóhajtott. „Majdnem tizenkilenc.”
Vállaira helyezve a kezeim fel-le kezdtem mozogni.
Szemeimbe nézett. „Na ez az érdekes.”
„Fogd be!”
Miközben mozogtam, addig Ő körmeivel végigszántott a torkomtól egészen a mellbimbóimig. Ahogy körbe tapogatta őket a szemei láttára keményedtek meg előtte.
„Hmmm.” Előre hajolt, kinyújtotta a nyelvét és minden egyes alkalommal, ahogy fel-le csúsztam rajta gyengéden hozzáérintette. Lefogott, és száját az egyikre fonta mozgatva a nyelvével, és bökdösve a piercingjével. Hagyta, hogy újra fel-le mozogjak, majd száját a másik oldalra vezetve nyalogatni és szívogatni kezdte. Végül elengedett, mire gyorsabban kezdtem dugni fejét felhúzva magamhoz, hogy megcsókoljam.
„Azt akarom, hogy megint belém élvezz.” Szóltam halkan.
Erősebben csókolt, megharapta az ajkam is, és a csípőmet is erősebben szorította.
„Elélvezel?”
Belém vájta a körmeit és hátra vetette a fejét. Néztem az arcát, a szemei szorosan csukva voltak.

„Elélvezel?”
Megrázta a fejét.
„Élvezz belém, Bill!”
„Ne, még olyan hamar lenne.” Harapdálta az ajkát.
„Gyerünk Bill… élvezz belém… Bill.” Sóhajtottam fel. „Gyere, Bill…”
„Én…” Felfelé döfött és megkarmolta a hátam. „Én… uh… oh, bazd ki. Basszus.”

Erősen magához húzott, és felkiáltott, ahogy elélvezett.
--
Remegést váltott ki belőlem, ahogy mellettem feküdve végigfuttatta a kezét az egész testemen.

„Meddig maradsz itt?”
„Nem tudom. Attól függ, hogy át tudom-e szervezni a megbeszéléseimet. Legalább még néhány éjszaka. Miért kérdezed?”

„Nem érdekes.”
Úgy döntöttem, hogy megkönnyítem a helyzetét. „Mielőtt hazamennél, maradj megint velem holnap éjszaka.” Próbáltam nem túl szemtelennek tűnni. „Már ha akarsz.”
Elégedetten Rám nézett. „Tudod, talán itt maradok.”
--
VASÁRNAP ÉJSZAKA
Alvás és ébrenlét között lebegtem. Tudtam, hogy Bill mellettem volt, hisz a hajamat cirógatta. „Nem élveztél el.”
“Hmmm.”
Megcsókolta a nyakam. „Még nem élveztél el.”
„Hmmm… nem számít…”
„Dehogynem.” Ujjait könnyedén futtatta végig a mellkasom közepétől egészen a hasamig. Ösztönösen széttártam a lábaim, ahogy a combomat kezdte cirógatni.

A fülembe sóhajtott. „Élvezz el nekem.”
Hosszú ujjai finoman értek hozzám, szinte alig érintettek meg. Játszott velem. Próbáltam nem válaszolni, de gyötredelmes volt érintésének közelsége. Kezét visszavezette a testemen, majd fölém hajolva megmarkolta a mellem, és megnyalta a mellbimbóm. Nyelvével bökdösni, majd szopogatni kezdte. Elhúztam a fejét, mire felnyögött ezzel is remegést kiváltva belőlem, ami egy lökés hullámot indított el bennem. Folytatván kemény mellbimbóm nyalogatását és szívogatását újból visszavezette a kezét a lábaim közé. Ismét játszott velem.
Nem bírtam tovább. „Érints meg.”
A keze nem mozdult.
„Érints meg… kérlek.”
Egy kisebb sikoly szökött ki belőlem, ahogy belém vezette egy ujját. „Istenem.”
Először csak egy kicsit mozgatta az ujját, ki-be; majd mélyebbre nyomta. Oldalamra fordultam, és a farka után nyúltam, de visszatolt. Egy felfedező ujját követte a második. Gyötrődve alatta szinte a kezébe nyomtam magam. Hangosan tiltakozni kezdtem, ahogy kihúzta belőlem az ujjait, de öröm telve felsóhajtottam, mikor megéreztem, hogy a csiklóm felé cirógat. Teljesen kikészültem, ahogy lassan rácsúszott egy ujja.
Abba hagyta a mellem szívogatását, és helyette visszavezette a száját a fülemhez. „Ez jó? Ez az, amit akarsz?”
„Igen.”
„Annyira nedves vagy…” Egy ujja ismét visszacsúszott belém, majd egy másik is görbítve és ujjazni kezdett. „Istenem, Bill.”
„Élvezz a kezembe.” A lélegzete akadozott, izgatott volt az érintésére adott válaszom miatt.
Több gyengéd érintést körkörös, és erősebb mozdulatok követtek. „Elélvezel nekem?”
Csak hebegtem-habogtam. „Bill… Én…”
„Élvezz el.”
„Oh Istenem… oh… Istenem… igen…”
--
HÉTFŐ KORA REGGEL
Korán van. Bill-re pillantok, aki csak széttett végtagokkal fekszik az ágyon keresztül. Lelökte magáról a takarót, így a reggeli félhomályban kivehetőek testének körvonalai. Egy kis ideig nézem Őt. Mintha megérezte volna, hogy bámulom átfordult a másik oldalára és nyújtózkodva morogni kezdett. Ráterítettem a takarót, majd testéhez simultam.
Hátam mögött lévő kitartó nyomásra ébredtem. Félálomban ugyan, de ösztönösen is elhelyezkedtünk, és belém csúszott. Előre hátra mozogtam rajtam, összezárva a lábaim, hisz így még szorosabb volt.
Bill teljesen felébredt és elengedett egy nyögést. „Oh, ez jó…”
Válaszul összeszorítottam magam a farkán.
„Ez  pedig nagyon jó… megengeded?”
Ez egy költői kérdés volt.

Anélkül, hogy kicsúszott volna belőlem a hasamra fordított, és az egyik lábamat magam mellé húzta.
Felhúztam a térdeim, és a levegőbe emeltem a fenekem, miközben megragadtam a párnát magam alatt. „Jézus.”
Elvesztette az irányítást az új pozíció adta másféle öröm miatt, ezért erőseket lökött a fenekemnek csapódva.
„Oh, bazd ki, Bill.” Nyomultam vissza Rá.
Visszanyerte a lélekjelenlétét és lelassított csúcsáig teljesen kihúzva magát, majd visszanyomva. Mikor hátra pillantottam rá megbizonyosodhattam arról, hogy valóban nézte, ahogy ki-be csúszkált bennem.

„Hmmm.” Egyik kezét végigvezette a fenekemen és széthúzta a popsimat.
Ujját lassan egyre lejjebb húzta a gerincemen, és próbaképp megérintette a lyukamat. Felsóhajtottam, ahogy újra hozzányúlt, és körmeivel körözni kezdett rajta. Visszanyomván magam felnyögtem, mire válaszul benyomta az egyik ujját, épp ugyanolyan lassú ritmusban, mint ahogy a farkát is. Az érzés hatására levegőért kaptam és felnyögtem az élvezettől.
„Hmmm.” Ahogy elégedett volt a próbálkozására adott válaszommal kihúzta belőlem az ujját.

Körbe ölelve a derekam ismét durván visszahúzott magához és folytatta az éles lökéseket, amiket elkezdtünk. Ahogy dugott, felsikítva a párnába temettem az arcom. Gyorsan elélvezve belém vájta a körmeit, majd fáradtan mellém rogyott.

Egy pillanatig csendben feküdtünk.
 „Jó reggelt!” Nevetett fel.
Fölé gördültem és megcsókoltam. „Jó reggelt.”