(Show me yours baby, I'll show you mine)
HÉTFŐ REGGEL
Bill már elment, mikor végleg felébredtem.
Hagyott egy üzenetet, amiben elmondta, hova is
menjek megnézni Őket, miközben interjút adnak; de nem kellett sietnem.
Körbenéztem a szobában, és örömmel fogadtam, hogy néhány itt hagyott dolga a
földön hevert. Ez szerintem azt jelenti, hogy vissza akar jönni.
Egy kis tanakodás után, hogy mit vegyek fel,
elindultam, hogy megnézzem, hol is folynak az interjúk. A banda tegnap éjszaka
azt mondta, hogy reggel újságok, délután pedig TV/videó felvétel lesz soron,
így úgy döntöttem, biztonságosabb, ha kopogok az ajtón. Egy rendkívül szép nő
nyitott ajtót, a stylist-nek gondoltam. Vagy Bill barátnője volt az?
Egy kicsit félve ugyan, de bemutatkoztam.
„Szia! Natalie vagyok. Bill mondta, hogy
számítsunk rád. Örülök, hogy láthatlak.”
Nagyon szívélyes volt, nem is éreztem tovább
irigységet.
A szoba végébe mentünk, ahol az asztalon
rengeteg ital és finomság várt bennünket.
„Tessék!”
Egy kis ideig úgy tettünk, minta néztük volna
Őket, a Tokio Hotel-t.
„Nincs szükségük rám délutánig, de szeretem
Őket nézni.” Kezdett bele.
„Hmmm… ugyan, de mond.”
Visszaköltözött belém a féltékenység.
Az újságírók egymás után tódultak be,
újságíróról újságíróra. Leginkább olaszok voltak, de volt néhány Kelet-európai
tini magazin is. Ugyanazok a kérdések voltak újra és újra, majd’ egy óra után
már Én is tudtam volna válaszolni nekik.
Kis zúgolódás támadt, ahogy David Jost
belépett a szobába. Igazán karizmatikus volt, mintha csak egy kis manó lett
volna. Ahogy felém indult, reméltem, hogy nem fog kidobni. De úgy esett, hogy
nem felém, hanem a kávéfőző gép felé sétált. Bólintott, ahogy elment mellettem,
mire Én is visszabiccentettem.
Kávét töltött magának, és Natalie mellé állt.
„Láttad már azt a ringyót, akit Bill
feltehetőleg éjszaka dugott?” Nevetett fel.
Egy kicsit idegesen ugyan, de Natalie a fülébe
suttogott.
Egy gyanútlan cseh magazin szerkesztő hátán
landolt a forró kávé. Mindenki félbehagyta a mondatát és odafordult bámulni, mi
is történt.
„Istenem! Sajnálom. A forró kávé!
Sajnálom! Sajnálom!”
Gyorsan visszavonulót fújt, és el is tűnt a
szomszédos szobában.
Én a padlót bámultam, remélve, hogy senki nem
vette észre, ahogy nevetek.
--
„Ok, ebédszünet. Fél óra, és gyertek vissza a
filmezésre!” A PR-os szünetet rendelt el.
A nyájas kérdések után úgy éreztem, hogy
szükségem van néhány komolyabb tévéadóra, és az asztalon lévő megfogyatkozott
élelem sem tartogatott több élvezetet. Így hát visszamentem a szobámba,
csodálkozva közben azon, hogy vajon a Toblerone elég lesz-e vacsoráig, hogy
életben tartson?
--
Egy kopogás az ajtón.
„Ki az?”
„Én!”
„Ki?”
„Aw gyerünk… engedj be!”
Kinyitottam az ajtót.
„Köszönöm Istenem, hogy itt vagy. Csak
egy fél órám van.”
„Tényleg? És mit tudnánk mi fél óra
alatt csinálni?”
Nem válaszolt, helyette a derekamra tette a
kezét és velem együtt az öltözőasztalhoz hátrált.
Felültem rá. „Először talán fel kellene tennem
néhány kérdést.”
Megcsókolta a nyakam, majd a nyelvpiercingjét
végigfutatta a kulcscsontomon.
„Szóval, Bill, honnan jött a ’Tokio
Hotel’ név?”
Hátra döntött és a torkomat csókolgatta.
„És mi a kedvenc színed?”
A kezei felcsúsztak a derekamon, és gombolni
kezdték a blúzom.
„Mik a kedvenc bandáid?”
Hirtelen kiemelte a melleim a
melltartókosárból, leeresztette a fejét és egyenként kezdte szívni, nyalni és
harapdálni a mellbimbóim.
„Ohhh… szóval… vannak bálványaid?”
Még mindig az egyik mellbimbóm szopogatta,
mikor szoknyám alá futtatta a kezeit.
„Hmmm… a csokoládé, vagy az eperízesítésű
tejet szereted jobban?”
Kissé szétnyitottam a lábaim, mire kezei
melegségem után kutakodva tovább folytatták felfelé az útjukat, majd az egyiket
belső combomra vezette, ahol is nem ütközött akadályba.
„És Bill… Milyen lányok jönnek be
neked?”
Megállt. „A szemérmetlen nők bugyik nélkül.
Most pedig befognád végre!?”
--
Hogy biztosan így tegyek, erősen megcsókolt
kitartóan kutatva a számban. Feje mögé tettem a kezem és magamhoz húztam. Belém
csúsztatta az egyik ujját. Egy. Kettő. Három.
„Istenem, mennyire nedves vagy…”
Kissé előre csúsztam, így pont az asztal
szélén voltam, a szoknyám is felcsúszott. Lenyúltam, kicsatoltam az övét,
kicipzároztam a nadrágját, majd alsó nadrágjába csúsztattam a kezem.
„A farkad…”
“Hmmm?”
„A farkad…” Dörzsölgettem a csúcsát a
hüvelykujjammal. „Magamban akarom a farkad.”
Anélkül, hogy elhúzta volna az ajkait az
enyémekről kihúzta belőlem az ujjait, majd mindkét kezét használva letolva a
farmernadrágját és boxerét. Magamhoz vezettem, mire gyötrően lassan benyomta.
A lassú kezdet egy olyan luxus volt, amit nem
engedhettünk meg magunknak, így erősen és mélyen dugva gyorsított. Köré fontam
a lábaim és magamhoz húztam, miközben megfogtam az asztal szélét, hogy ne
mozogjak. Ez az egész túl gyors és tomboló volt ahhoz, hogy csókolózzunk. Bill
a vállamra engedte a fejét és beleharapott, próbálván megakadályozni, hogy túl
sok hangot adjon ki magából. Minden egyes centimétere borzongással töltött el,
a lökéseivel együtt ziháltam Én is. Éreztem rajta, hogy a vég felé közeleg,
gyorsabban és gyorsabban dugott addig a pillanatig, amíg egy elfojtott
nyögéssel belém nem élvezett.
Felsóhajtott. „Fél óra.”
„Újból akarod?”
„Tényleg vissza kell mennem, különben bajban
leszek.”
„Nem mosod meg a kezed?”
Elvigyorodott. „Nem. Úgy is hamarosan itt
leszek.”
Az ajtóban állva hezitált. „Még akkor is…?
„Bugyitlan leszek-e?”
„Bugyitlan.” Nevetett fel a kifejezésen.
„Igen. De most menj, elkésel!”
Boldogan felkaptam egy Toblerone-t, az ágyra
ugrottam, majd bekapcsoltam a Tv-t.
--
HÉTFŐ DÉLUTÁN
Visszatérvén az interjú szobába még több mézes
mázos kérdést hallhattam.
Jost odajött hozzám. „Sajnálom, amit az előbb
mondtam.”
„Umm, rendben van.”
„Nagyon megértő vagy.”
„Kis kávé buzi. Remélem, nem égetted meg a
nyelved.”
Csend.
„Bill-től is bocsánatot kértem.”
„Nem mondtam el neki, hogy mit mondtál.”
„Jah, most már tudom!”
Felnevettem. „Mit mondott?”
„Hát, azt mondta, hogy igen megalázó
helyzetben vagyok. És tudod, boldognak tűnik, így békén hagyom.”
„Ez kedves tőled.”
„Szóval… látlak még a vacsoránál később?”
„Alig várom már.”
Elsétált.
“Jost!”
„Igen?” Fordította vissza a fejét.
„Köszönöm.”
--
Habár szeretem nézni, ahogy szerepelnek, mégis
meguntam, és nem bírtam már tovább.
Egy sms-t küldtem Bill-nek. < < Elmentem
vásárolni, később még látlak. Xxxxxx > >
Mikor visszaértem kipakoltam a tasakokat,
átöltöztem és írtam egy sms-t, hogy megtudjam, hol is van.
< < A szobánkban, gyere fel. > >
A szobájuk egy katasztrófa övezet volt, a
ruhák szétszórva feküdtek mindenhol, az öltözködő asztal is roskadozott a
tonnányi smink és haj szerektől. Bill megmosta a haját, Tom pedig sapka nélkül
volt. Mindketten remekül néztek ki, épp egymás mellett ültek az ágyon.
„Az honnan van nektek?”
Tom nem nézett fel, a játékra koncentrált.
„Bármit megkapunk!”
„Ülj ide mellém.” Bill megpaskolta az ágyat
maga mellett.
„Nem, jó ez így.” Az ágy végében maradtam, és
onnan néztem a képernyőt.
Tom nyert. „Igen! Nyertem! Megint! Ha!”
„Huh.” Bill lebiggyesztette az alsó ajkát,
majd a földhöz vágta a játék konzolt.
„Bébi!”
„Ne, nem!”
„Awww… egy örök vesztes vagy.”
Nem épp játékosan, de ütni kezdték egymást.
„Hé, hé! Abbahagyni!” Megrántottam az
ágytakarót, hogy felkeltsem a figyelmüket.
Felém fordultak, hogy rám nézzenek. Két macska
szempár.
„Bocsánat.”
„Bocsánat! Na akkor úgy hiszem, hogy magatokra
hagylak benneteket!” Tom újra megütötte Bill-t, majd lassan az ágy végébe
csúszott. A vállaimra tette a kezét. „Ne csinálj semmi olyat, amit Én sem
tennék.” Megpuszilt az arcomon. Csak egy érintéssel volt több, mint ahogy
kellett volna.
„Szállj le róla!” Bill lelógatta az ágyról a
hosszú lábát, majd bordán rúgta.
„Ow. Ez fájt!”
„Az a jó.”
„Miért csináltad?”
„Tudod, hogy miért. Most pedig lépj le.”
--
Lerúgtam a cipőim és az ágy végéből felmásztam
Bill-hez.
Megszagoltam a haját.”… annyira friss és
tiszta.”
Nem tudtam ellenállni a nem olyan rég tusolt
testének, így a nyakától kiindulva végigcsókoltam a torkát. „Le kell, hogy
vetkőztesselek.”
Bólintott.
A fején keresztül lehúztam a pólóját. Utánam
nyúlt és megrántotta a felsőm.
„Ne. Feküdj vissza. Csukd be a szemed.”
Kicipzároztam Őt, majd lecsúsztattam nadrágját
és boxerét, hogy teljesen meztelen legyen. Feltérdeltem mellette, és szinte
magamba ittam a látványát. Olyan finom volt.
Teljesen magánkívül volt, ahogy ujjamat
végigfuttattam a mellkasán át a hasán végig a vékony vonalka szőrön, ami a
köldökétől a farkáig vezetett. Megremegett a kezem alatt és halkan felnyögött,
ahogy végigsimítottam a farka mellett le a lábain a belső combjaihoz és a
golyóihoz. Fordítva is megcsináltam ugyanezt, majd ujjaimmal ajkait simogatva
fejeztem be a mozdulatot.
Egy ujjam bedugtam a szájába, mire szorgalmas
szopni kezdte. A nedves ujjamat visszavezettem a mellkasára, és a mellbimbói
köré kis köröket rajzoltam mielőtt ráhajoltam volna, és nyalogatni kezdtem
volna. Egy újabb nyögés hagyta el az ajkait és az ujjait a hajamba futtatta.
Finoman megharaptam.
„Mmmm…” Másik oldalra tolta a fejem. „Ezt is…”
Nyalogatva és harapdálgatva a mellbimbóját
kezembe fogtam a farkát és lassú ütemben kezdtem fel-le simogatni.
Elmondhattam, hogy két dolog között őrlődött, az egyik az a gyönyör volt, amit
már a szám nyújtott; a másik pedig az, ahol még lenni fog.
Lefelé kényszerítve megrántotta a hajam.
„Szopj le.”
Lejjebb csúsztattam az ajkaim a farkán.
„Szopj le.”
Még fel-le simogattam ugyan, de már lecsúsztam
hozzá és férfiasságának alsó részén húztam végig a nyelvem. Felnyögött. Újra
megcsináltam, majd folytattam az utam és a nyelvemmel az alig észrevehető
vonalat nyaltam végig, ami a heréinek közepén futott.
„Oh, bazd ki.” Újból felnyögött és megemelte a
csípőjét.
Erősen kezdett sóhajtani fel-le mozgatva a
csípőjét, mikor teljes nyelvemmel szántottam végig a finom bőrt. Alig
érezhetően megnyaltam a golyóit majd lágyan felnyögött, mikor ajkaim közé
vettem. Felém mozdult, majd felhúzott, mintha nem lenne biztos abban, hol is
szeretné következőleg a számat.
Visszacsúsztam és a számba vettem a farkát.
A nyögései és a lélegzetvételei hangosabbak
lettek, és éreztem az ízét, hogy el fog élvezni. A hajamba mart, és fel-le
kezdett döfni. „Bazd ki – Elfogok…” Feltolta a csípőjét és a számba élvezett.
--
Bill visszavette a farmernadrágját miközben
Tom egyik hatalmas pólóját viselte.
„Mi volt az az egész előbb Tom-mal?”
„Semmi, csak ikerdolog.”
Visszagondoltam az előző éjszaka meghallott
beszélgetésre. „Rendben van velem, nem? Mármint, hogy Én és Te.”
„Oh, igen. Először nem volt, de most már igen.
Elmondtam neki.”
„Mit mondtál el neki?”
„Semmit, ez ikerdolog.” Töltött egy kis italt
nekünk. „Egy kicsit irigy.”
„Irigy? Mire?”
Bűnbánóan Rám nézett.
„Bill, pontosan mit mondtál neki?”
„Semmit. Csak…”
„Ne mond nekem… hogy csak iker dolog!”
Belekortyolt az üvegbe, amit nekem adott.
Hosszan és keményen szájon csókolt, a nyelve
mélyen a számban kutatott. „Mmmm…
akarsz Xbox-ozni?”
„Persze, miért is ne?”
Én nyertem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése