(You get a girl, These are your favourite things, When you're a boy)
KEDD DÉLUTÁN
Míg várunk a többiekre, addig a hotel bárjában gyorsan bekapunk egy kis
uzsonnát.
Bill mobilja rezegni kezd egy sms-sel. „Itt vannak!”
Kint a fiúk Tom Escalade-jában várnak. Beugrunk Georg-hoz hátulra.
„Na és hova?” Mindannyian felém fordulnak és várakozóan rám néznek.
„Oh! Err…” Gondolkodom. „Tudom. Először is körutazást tartunk ebben a
nevetséges járműben, és mindent helyet megmutattok nekem. És utána…
Reeperbahn-ba akarok menni.”
„REMEK!”
El is indultunk.
A fiúk úgy tűntek, hogy szerették a város nevezetességeit mutogatni, és
vitatkozni a tényeken. Abban nem vagyok teljesen biztos, hogy mennyire
megbízhatóak, mint idegenvezetők, de nagyon vicces volt. Ahogy körbe
furikázgattunk, néhány autós a dudát nyomta, néhány ember pedig integetett. A
Cadillac Escalade nem éppen feltűnésmentes. A srácok alkalmanként le is húzták
az ablakokat és kikiabáltak azoknak az embereknek, akiket ismertek. Az egyik
útkereszteződésnél rájuk jelzőfényezett egy nő. Tízből pontozták. Mindannyian
nyolcat adtak. Én hatot adtam neki.
--
KEDD ESTE
Lefelé csordogáltunk az úton, majd Tom kiválóan
leparkolta az autót a járdán a padkaszegélynek 45 fokos szögben. „Itt az idő
egy kis szünetre!”
Betértünk egy bárba, ahol a manager üdvözölve bennünket keresett egy üres bokszot.
Együtt érezve a vezetővel ragaszkodtunk a könnyű italhoz, de ez nem jelentett
különbséget számunkra. Mikor végleg elhagytuk a helyet és visszatértünk az autóhoz
már sötétedett, de még mindig nagyon korán volt, így ahogy elértük a
Reeperbahn-t, köszönhetően a fiúknak, egészen csendes volt még. Egy nagydarab
férfit vettem észre megjelenni, mire Tom lezseren odaadta neki a kulcsokat, így
el tudta vinni az autót. Tom szerzett néhány testőrt is, hogy találkozzanak
velünk, és diszkréten lézengjenek arra, amerre sétálunk. Egy hatalmas szexbolt
van a fő úton, be is térünk.
Tom, Georg és Gustav automatikusan a DVD-k felé veszi az irányt. Én kézen
ragadom Bill-t, és az alagsorba húzom.
Lent mindenféle fétis szerkezet megtalálható, minden, amit csak el tudsz
képzelni, és elég sok olyan is, amit nem. Van ötletem arról, hogy mit is
akarok, így egyedül hagyom Bill-t, hagy nézelődjön, miközben Én keresésre
indulok. Mikor egy szatyorral térek vissza, nevetve találom az egyik bolti
segítővel.
“Hey!”
„Hey! Ő itt az új barátom, Dieter!”
“Szia Dieter.”
“Hello.”
„Dieter adott néhány katalógust, és be is jelölte azokat a dolgokat, amiről úgy
hiszi, hogy a kedvemre lenne.”
„Gondolom.”
Dieter egy mesés példány.
Könnyen meglehet, hogy ugyanolyan magas, mint Bill, ha nem magasabb, közelebb
van az én életkoromhoz, rövid, sötétvörös haja, japán tetoválásai és csintalan
mosolya van. Megrázza a kezem, mire elpirulok, ahogy egy váratlan bizsergés szalad át rajtam.
Ezt nem hagyja figyelmen kívül Bill, így rögtön birtoklóan mögém lép és kezeit
a vállamra helyezi.
”Na és mit vettél?” Felém hajolt ezzel is próbálva belekukkantani a szatyorba.
„Aah… csak cuccokat… ruhákat… egy kis síkosítót.”
„Síkosító?”
Dieter kedvesen lefordította, majd véleményt is mondott, de nem értettem.
„Oh, értem.” Bólintott Bill.
„Vagy talán Ő fogja neked csinálni. Nem tudod, hogy mi van abban a szatyorban.”
„Micsoda? Hogyan…?” Egy pillanatra elhallgatott.
„Oh.”
Nyíltan Dieter-t bámulva találtam magam, észre is vettem, hogy mellbimbóim
kezdenek megkeményedni, ez a dolog pedig nem is maradt figyelmen kívül számára,
ezzel is újra pirulást váltva ki belőlem.
„Készen vagy?” Bill megcsettintette az ujjait az arcom előtt.
“Huh?”
„Mehetnénk?”
“Uh, oké.”
„Viszlát, Dieter.” Bill egy kicsit erősebben ragadta meg a karom és
célirányosan kezdett kifelé húzni.
„Ow!” Megfordultam, ahogy húzott. „Err… viszlát… Dieter.”
Átnyújtott egy blokkot. „Nem jönnél el a klubunkba este?”
„Talán ELMEGYÜNK, ha nem VAGYUNK elfoglaltak.” Bill kikapta a kezeim közül a
blokkot és a nadrágjába tette. „Gyerünk, várnak ránk.”
--
Folytattuk a sétánkat a híres piros lámpás negyedben. A többi fiú az utcán vett
kétes gyorskaját ette, majd meg-meg álltak bámészkodni. Bill és Én csak előre
sétálunk.
„Szóval…” Fogta meg a kezem. „Miért vetted a síkosítót?”
Felnéztem rá, ahogy sétáltunk. „Csak azért, ha kellene.”
„Csak azért, ha kellene, de mire?”
„Hát, ha ez a valós élet lenne, akkor a puncim úgy nézne ki, mint egy pár
megrágott hamburger, annyiszor meg volt már dugva.”
„Ugh!” Fintorgott. „Ez gusztustalan. Miért kell ilyen szemléletesnek
lenned?”
Vállat vontam és elnevettem magam. „Csak az igazságot mondtam.”
„Amúgy meg mit értesz az alatt, hogy „ha valós élet lenne”?” Egy üres kapualjba
húzott.
„Úgy érzem, mintha valami kitalált álomban lennék, és bármelyik pillanatban
felébrednék.”
Benyúlt a kabátom alá.
„Ow! Ez fájt! Miért csináltad?”
„Azért csíptelek meg, hogy bebizonyítsam, nem álmodsz!” Komolyan nézett Rám.
„Minden valós, oké?” Gesztikulált az arcával. „Ott lent…” A tekintete egy kissé
rémült lett. „Ugye, nem kell abba hagynunk a dugást?”
„Nem!” Felnevettem az aggodalmas kifejezésén. „Valami oknál fogva még mindig
friss vagyok, mint egy százszorszép. Ezért gondolom úgy, hogy egy álom.”
Újra megcsípett.
„Ouch! Hagyd ezt abba!”
„Ez nem álom.” A kezei a kabátom alatt barangoltak. „A világ legnedvesebb nője
lehetsz, akivel valaha is találkoztam, csakis azért nem fájhat.”
„Amiatt és a Milánóból származó jégtáska miatt, amit rajta tartok.” Húztam
magamhoz. „Neked nem fáj semmid? Egyáltalán? Sehol sem?”
„Nem igazán. Vagyis… talán a lábaim töve…”
Csókolni kezdett, Én pedig pólója alá futtattam a kezeim.
--
„Az Isten szerelmére, egy percre sem tudjátok abba hagyni a fogdosást? Olyanok
vagytok, mint valami őrült nyulak!” Tom a kapualjban állt oldalán Gustav-val és
Georg-gal. „Menjetek szobára!”
Bill visszaszúrt. „Van szobánk!”
Gustav lassan, karját összefonva bólintott. „Igen, tudjuk. És most vissza is
viszünk titeket oda.” Elsétált és a várakozó Escalade vezető ülésébe ült.
„Úgy hittem, hogy vacsorázni megyünk?!” Tiltakozott Bill.
„Micsoda, hogy nézzem, ahogy egész éjszaka egymás arcát nyalogatjátok? Nem,
köszi!” Tom egy undorodott arcot vágott.
„Mi NEM nyalogatjuk egymás arcát.” Néztem Rá mérgesen. „Nem csak kanos
tinédzserek vagyunk.”
Georg hangosan felnevetett, és visszavonulót fújva beült Gustav mellé. Az ikrek
szomorúan néztek Rám.
„Mi az?”
„Mi tinédzserek vagyunk.”
„Micsoda?! Nem úgy értettem… tudjátok, hogy értettem…”
Együtt elsétáltak.
„Várjatok! Ne vegyétek sértésnek. A kanos tinédzserek jók! Ne hagyjatok itt.
Még ajánlatot kapok. Várjatok meg…!”
Az autó hátsó ajtajánál álltak és nevettek, ahogy utánuk rohantam.
Tom nyitva tartotta az ajtót. „Először Te.”
„Oké, köszönöm!” Beszálltam és beljebb csúsztam az ülésen.
„És most Én.”
„Hé! Nem! Én jövök utána!” Hallottam, ahogy Bill ellenkezik.
„Nem. Távol tartalak benneteket.”
Egy kis dulakodás hallatszik, majd Tom jelenik meg mellettem, beövelve magát és
önelégülten összefonva a karjait.
Bill is beszáll, morog valamit, majd becsapja az ajtót.
Gustav megfordul. „Indulhatunk? Mindenki beövelte magát?”
Tom hátra dőlt, és kényelembe helyezte magát. „Igen, készen vagyunk. És Gustav…
kerülő úton menjünk.”
--
A mobilom vibrálni kezdett a zsebemben.
Egy üzenet.
< < NYALOGATNI AKAROM AZ ARCOD! > >
Elfojtottam egy kuncogást.
Tom megkaparintotta Tőlünk a telefonjainkat. „Azt
hittétek, hogy okosak vagytok, ugye? Ezeket lefoglalom.”
Bill morgott, majd összefonva karjait az ablakon át bámult ki.
Tom előre hajolt, hogy beállítsa a rádiót. Bill gyorsan, mint a villám
kicsatolta a biztonsági övét, hogy mögötte hozzám másszon.
„Hagyd abba!” Tom beszorult, tőrbeesett. Kikapcsolta magát és körbe fordult,
hogy Bill-t elhúzza Tőlem.
"Neee!" Jajveszékelt drámaian Bill és próbálta lebirkózni testvérét.
Gustav leállította a járművet, majd Ő és Georg hitetlenkedve hátra fordult megnézni.
Én - amúgy meg - szerettem ezt.
Egy szőke raszta és fekete haj egyveleg.
Gustav rám nézett. "Tudod, hogy meg tudnád állítani."
Vonakodva odanyúltam, majd egyik kezem mutató és hüvelykujjával megcsíptem az
egyik furcsa Kaulitz fület.
“Owowow!”
“Engedd el!”
Külön váltak és elengedtem Őket. A fülüket dörzsölgették.
Tom a testvérére nézett. " A barátnőd gonosz."
"Tudom. És nincs megengedve, hogy a barátnőmnek hívd Őt."
"Miért nem?"
"Nem tudom. ŐT kérdezd."
"Szerencsésnek kellene gondolnia magát, hogy a barátnődnek hívhatná
magát."
"Én is épp így gondolom."
"Középre akarsz ülni?"
"Nem köszi, jól vagyok itt is."
Teljesen kizárva engem beszélgetni kezdtek.
A vezető üléshez hajoltam. "Georg, mi történik?"
Felnevetett. "Ezt csinálják. Azt hiszed, hogy egy normális beszélgetés van
közöttük, majd hirtelen átváltanak egy másik fajta iker-beszélgetésre és Te
talán már nem is vagy ott. Ne aggódj emiatt. Nem a személyed ellen szól."
--
Végre megérkeztünk a hotel elé.
Bill kiugrott, körbe futott és kinyitotta az ajtót nekem.
Kicsit biccentett, ahogy kiszálltam az autóból. "Madam."
Sértve éreztem magam. "MISS, nagyon szépen köszönöm."
Felnevetett, majd becsukta az ajtót.
Tom kidugta a fejét az ablakon keresztül. "Egy olyan feladat elé állítalak
benneteket, hogy ne érintsétek meg egymást, amíg a szobátokba nem értek!"
"Nem probléma." Mondtuk egyszerre.
"De igen! Most is azt csináljátok, mégsem veszitek észre."
Elpirultunk, majd elhúztuk egymás farzsebéből a kezünket.
Bill elszántam nézett. "Meg tudjuk csinálni. Könnyű."
"Oké, akkor menjetek is. És ne csaljatok - a kémjeim rajtatok
vannak." Intett Tom, ahogy elhajtottak.
30 másodperc alatt felértünk a szobánkba.
--
KEDD ÉJSZAKA
A szófán vagyunk. Egyik kezemmel Bill-t a nadrágjában cirógatom, míg másikkal
feltolom a pólóját.
"Szerinted igaza van Tom-nak?" Egy kicsit megmozdul, így mélyebbre
tudok nyúlni a kezemmel.
Gyengéden szorongatni kezdem a golyóit. "Miről?"
"Sok időt töltünk egymás fogdosásával?"
"Mit tud Ő?" Közömbösen fogadom, és simogatni kezdem a kemény
farkát. "Semmi baj sincs egy kis dugással."
"Egy kicsivel? Nem bírjuk abba hagyni."
Körbezártam a kezem rajta, majd fel-le kezdtem simogatni. "Figyelj Bill,
ez egy egyedülálló alkalom, egy különleges ajánlat, mindent bele kell adni,
hisz hamarosan vége az egyet fizet kettőt kap dolognak.” Ujjbegyemmel
megdörzsöltem farkának sima csúcsát. "Nekünk..." Számoltam meg a
szabad kezemen. "... öt napunk van már csak hátra együtt. Biztos beszélgetésre
akarod elpazarolni?"
"Igen." Vonaglott meg alattam.
Figyelmen kívül hagytam a válaszát, és azon voltam, hogy kikészítsem Őt.
"Igen." Mozdult meg ismét, ezúttal el a kezemtől. "Beszélni
akarok."
Felnyögtem, elhúztam a kezem, és átgördültem rajta, de elvesztettem az
egyensúlyom és egy puffanással földet értem.
Hátamon feküdtem, és sóhajtva felnéztem Rá. "Oké kölyök, akkor
beszéljünk."
--
Remegtem. A döbbenettől.
Bill több kérdést tett fel, mint eddig az összes férfi, akivel együtt voltam.
És minden egyes kérdésre válaszoltam, őszintébben, mint ahogy azt valaha is
gondoltam volna. Majd az Ő élettörténetét is elmesélte, minden reményét és
félelmét.
A padlón ülünk, egy kicsit ittasan, jelentős hiányt okozva a repülőtéren
vásárolt üveg vodkában.
Felém hajol, az arca közel van az enyémhez. "Mi a baj? Túl sokat
ittál?"
"Nem. Én csak... Te csak..."
Mélyen a számba tolva nyelvét csókolt meg. Viszonoztam és testével közelebb
jött ezzel is hozzám nyomva magát.
A mellkasomra tette a tenyerét. "Érzem a szívverésed."
Elhúzódtam, de Ő visszatartott. "Ez zakatol." Hátra hajolt és
úgy nézett Rám. "Nagyon elsápadtál."
Felállt, és felhúzott engem is, így már a szófán ültem. "Hozok egy pohár
vizet."
Eltűnt a fürdőszobában.
Egy pohár vízzel tért vissza, amit át is nyújtott Nekem. "Elmondod?"
Bele kortyoltam. "Nem tudom... csak nem vártam..."
Befejezte helyettem a mondatot. "... hogy egy rendes beszélgetés öt percnél
is tovább tarthat Velem?"
"Eltaláltad."
Letérdelt elém, és gyengéden fel-le kezdte mozgatni a kezét a lábaimon.
"Tudom, hogy azt hiszed, hogy egy mutatós, de üres fejű picsa
vagyok."
"Egy mutatós, de üres fejű fiúcska.
És nem, nem gondolom azt." Ütöttem meg a karját.
"Akkor miért vagy meglepődve? Miért vagy meglepődve, hogy tudunk beszélgetni?"
Bele süppedtem a székbe. "Mert olyan fiatal vagy. Mert semmi közös nincs
bennünk. Csak szex."
"De van egy kapocs közöttünk. Tudod, hogy senkit sem dugok meg csak úgy."
”Én sem! Krisztus, remélem nem hiszed, hogy szokást csinálok az effajta
dolgokból."
"Természetesen nem." Felállt, és mellém ült. "Miért vagy
kiborulva?"
Megütögettem a fejem. "Bekerültél ide. Ide senki nem kerül be."
Az arcomra helyezte a kezét. "Nem vagy bonyolult, hogy ne lehetne benned olvasni. Nekem nem."
Felnevettem. "Köszi, Sigmund Freud. Valami más bölcsesség?"
Felkapta a vizet a komolytalanságomon. "Igen. Most, hogy már tudsz, beszélj
a barátodhoz." Felnevetett az ábrázatom láttán. "Az ideiglenes
szeretődhöz. Csak mert tudsz vele beszélgetni, még nem jelenti azt, hogy
nem dughatod meg Őt."
"Ez egy jó tanács. Megdughatlak most?"
Hátrafeküdt, és széttárta a karjait nekem. "Kérlek, csináld csak."
--
Hozzácsúsztam és mellé bújtam. "Sajnálom, hogy elvicceltem egy kicsit. Nem
kellene lebecsülnöm Téged, előítéleteket hozni arról, ki is vagy, vagy mi van
velünk. Sokkal érettebb vagy érzelmileg, mint ahogy azt gondolnád."
Szomorúan nézett. "Úgy gondolom, hogy a szüleim válása miatt van az
egész."
"Nagyon fájt?"
”Akkor igen. Ez formál Téged. Az, és hogy ijesztő gyerek voltam az iskolában.
Egy kívülálló."
Felnevettem. "Én is ijesztő gyerek voltam az iskolában. Ha! Teljesen.
Egyedül voltam - legalább neked ott volt a testvéred." Játszottam a
nyakláncával. „És izgató gyerek voltál…”
"Véleményed szerint most is izgató srác vagyok."
"Igen, tudom, de akkor... Mindig bűnösnek éreztem magam, ahogy a
'Kis Bill' képeket néztem. Nem éppen illően..."
"Hmmm." Elmélkedően nézett, ahogy közelebb húzott magához.
"Szóval szerinted, ha a suliban együtt lettünk volna, akkor 'Kicsi Te'
kedvelte volna 'Kicsi Bill-t'?"
"Talán.” Mosolyogtam. „Mit viccelek?
Igen, „Kicsi Én” természetesen kedvelte volna 'Kicsi Bill-t'.
„Akkor tehetnénk úgy?” Megharapta az ajkát. „Most. Tehetnénk úgy, hogy az
iskolában együtt vagyunk, hogy a barátnőm vagy…”
Kíváncsi lettem, mit is akart ezzel mondani. „Ok… Hány évesek vagyunk?”
„Tizennégy.” Határozott volt. „Tizennégy, és minden, amit eddig csináltunk még
csak csók volt.”
„És hol vagyunk?”
„A házamban. A kanapén. Ellógtunk a suliból.” Erősen, nyálasan, tinisen csókolt
meg. „Úgy kell tenned. Úgy kell játszanod, mintha előtte senki sem érintett
volna meg.”
Újra felnevettem. „Egy kicsit túl lövünk a célon ezzel, nem?”
„Ne nevess.” Nézett a szemembe. „Kérlek, csináld, ahogy kértelek. Csak játszd a
részedet…”
„Mindent meg fogok tenni, amire csak kérsz. Azt hittem, tudod.”
„Tudom.” Csókolt meg újra. „Szóval, még
soha sem érintettük meg egymást, csak csókolózás közben közel vontuk egymást.
De meg akarlak érinteni. Érezni akarom a bőröd.”
Lassan kezdtünk csókolózni, a kezeink még egymás hátán pihentek. Gyengédek,
nedvesek a csókok, mégis követelőzőek. Neki nyomom a csípőm.
Eltol. „Ne. Ne úgy, ahogy most. Úgy, ahogy akkor…”
Újra kezdtük, és kiürítettem az agyam ezzel is próbálva mindent elfelejteni,
amit csak tudok.
Mikor az ujja végre a pólóm alá futott megugrottam. „Ne.”
„Kérlek, kérlek, engedd, hogy megérintselek.” A keze a hátam cirógatta, majd
körbe vezette azt.
Egy sóhajjal válaszoltam, majd hátát pólója alatt cirógatva Én is megtettem ugyanazt.
A fülembe suttogott. „Ez az. Így. Én is ezt
akarom. Meg akarsz érinteni.” A keze körbesiklott a hasamon át, és lassan
felfelé tartott a melleim felé.
Elengedtem egy halk nyöszörgést, ahogy a keze közeledett az egyik mellem felé
és finoman megszorította. Hátra nyúltam és kikapcsoltam a melltartóm, éreztem,
hogy hezitált, ahogy elengedtem.
Mély hangon beszéltem. „Ez az, amit akartam volna. Ez az, amit akarok.”
Letolta a melltartót, és ujjaival végigcirógatott a kemény mellbimbómon.
Felnyögtem a gyönyörtől, de Ő is, hisz izgatott lett a reakcióm hallatán.
„Mit kellene most csinálnunk?” Azt akartam, hogy minden úgy történjen, ahogy Ő
akarja.
„Talán… talán a kezeink lejjebb csúszhatnának a ruhán kívül.”
Megérintettem a keménységét. ”Érezni akarom ezt. Éreztem már, mikor csókolózás
közben nekem nyomtad magad… de most…” Kitapintottam farkának körvonalát.
„Többet akarok.”
Keze a lábaim közé csúszott. „Olyan meleg… forró. Még ruhán keresztül is érzem,
hogy mennyire nedves vagy.”
Neki nyomtam magam. „Érezni akarom az ujjaid magamon.”
Gyorsan kigomboltuk egymás nadrágját, és becsúsztattuk a kezünket.
Erősen fellélegzett, ahogy próbaképp megérintettem nadrágján keresztül.
Felmorgott. „Fogd meg. Vedd ki és fogd meg!
Lassan, nagyon lassan ujjam közé fogtam alsónadrágjának szegélyét, majd
becsúsztattam a kezem és körül öleltem férfiasságát. Abban a pillanatban a keze
a bugyimba csúszott. Felsikítottam az élvezettől, ahogy ujja végigsiklott a
csiklómon.
Elmosolyodott. „Ez az, amit akarok. Jót akarok neked.” Simogatott finoman.
„Tudom, hogy elélveznek a lányok, de nem tudom, hogy hogyan, nem tudom, hogy
akkor mi történik.”
Remegni kezdtem az érintése alatt. „Istenem, gyorsabban… Korábban is
megérintettem már magam… de semmi sem volt ehhez fogható, semmi sem…” Éreztem,
hogy nézi, ahogy elélvezek. Még mindig szorosan fogom a farkát és ahogy az
orgazmusom megszűnik fel-le kezdem simogatni. A kezembe nyomul.
„Ez nem elég. Akarlak. Azt akarom, hogy az első legyél.” Nézett Rám. „Készen
állnál rá? Te is akarnál engem?”
„Igen. Azt akarom, hogy Te is az első legyél.”
Gyorsan megszabadultunk a nadrágunktól és az alsó neműnktől. Széttártam a
lábaim neki, mire fogva farkát ezzel is készen állva a behatolásra felém
csúszott.
„Bill?” Egy pillanatra megfogtam a kezét. „’Kicsi Bill’, és ’Kicsi Én’ szeretik
egymást?”
Hitetlenül bámult Rám, mintha ez lett volna a
legbutább kérdés. „Természetesen. ’Kicsi Bill’ szereti ’Kicsi Téged’. Jobban,
mint valami, vagy valaki mást ezen az egész világon.”
Belém nyomult és felsikítottam. „Fájt? Az első… Fájt?”
Felnyögtem, ahogy megmozdult bennem. „Csak egy pillanatra… egy gyors, forró
fájdalom. De utána… gyönyör, semmi más, csak gyönyör…”
Együtt mozogtunk, gyorsan vége is szakadt, mintha tényleg csak akkor történt
volna, de nem érdekelt.
Szorosan tartott. „Annyira… annyira szerettem volna, ha Te lettél volna,
valaki, aki olyan, mint Te, akkor… szerettem volna, ha Te vagy az első…”
Megfordult, hogy aludhasson, és lassan én is követtem a példáját.
--
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése