7 Tage / 7 Days - 9 - I can tell there's something goin' on...

Peter Bjorn & John – Young Folks

(If you knew my story word for word, had all of my history, would you go along with someone like me?)

No Doubt – Making Out 

(I'm really missing it in so many ways, I anticipate, us making out)

KEDD REGGEL

Ijedten felriadtam.
 

„Bill.” Ráztam meg. „Bill”

„Hmmm… mi az? Mi a baj?” Eltakarta a szemeit, ahogy magához tért.

„Bill.” Fogtam meg a kezét. „Úgy értetted?”

„Úgy értettem-e?”

„Tényleg úgy értetted, hogy menjek veletek Hamburg-ba?”

Gyorsan felült, a fejét be is ütötte az ágytámlába. „Ow! Micsoda? Igen!”

”Oké.”

”Oké?”

„Oké. Elfogok. Vasárnapig veled maradok. És utána… hát, nem érdekes mi lesz utána.”

„Oh! Oh!” Kiugrott az ágyból, majd keresztül szaladt a szobán, hogy nadrágzsebében mobilja után kutakodhasson.

„Fel kell hívnom Tom-ot! És úgy gondolom, Jost is! Hol fogsz maradni? Szerintem velem is maradhatsz az apartmanban. Lesz elég ruhád? Mit fogsz mondani a főnöködnek? Beszélni fogok vele. Nem, Jost fog beszélni vele! Oh! Oh!”

„Bill.”

„Igen?”

„Nem is csókolsz meg?”
--
Az első dolog, hogy a munkáltatómnak küldök e-mailt egy hihető magyarázattal arról, miért is változtak meg hirtelen a terveim. Utána foglalok egy helyet ugyanarra a járatra Hamburg-ba, mint a banda is. Remélem, lesz még munkám, mikor visszajövök, hisz az utolsó pillanatban való foglalásom két heti fizetésembe került.

Bill már lenyugodott, és most a fürdőben boldogan pancsolva énekel valami felismerhetetlen dalt.
 

Bemegyek hozzá és leülök a kád szélére. Felnéz Rám, a szemei csillognak.

"Úgy hiszem, hogy egyezséget kell kötnünk.” Söpörtem el egy kis habot az arcáról.
 

„Oké!”

„Idősebb vagyok, mint Te.”

„Tudom! Du-uh.”

„Ez csak egy kis szórakozás.”

„Igen, csak szórakozás!” 

"És vasárnap haza megyek.”

„Oké – vasárnap!”

„És nem kellene nagyon… ragaszkodnunk egymáshoz.”

"Nem. Nem szabad ragaszkodnunk.”

"Nem vagyok a barátnőd.”

„Nem vagy a barátnőm.” Összeráncolta a homlokát. „Akkor mi vagy?”

„A szeretőd?”

„Igen! A szeretőm!”

Elmondtam, hogy egy hotelben fogok megszállni, és jobb lenne a bandától külön utazni. A rajongók tegnap éjszaka ráébresztettek arra, hogy nem tudnám kezelni azt a figyelmet, ami esetleg az utamba kerülne. Csalódott lett, de egyetértett abban, hogy valószínűleg jó ötlet.
--
KEDD REGGEL

A bőröndömbe hajolva próbáltam mindent beletömni. Bill rácsapott a fenekemre.

“Hé!”

"Lejössz reggelizni?” Végigfutatta az ujját az övem belsején.
 
„Egy perc.”

„Éhes vagy?”

„Igen. Egy perc.”

„Mert van valami, amit megehetsz.”

„Bill, egy perc…”

Felhúzott, körbeforgatott és megajándékozott egy vidám mosollyal. „Itt.” Mutatott rá.

Lenéztem és a már előzékenyen alsónadrágjából kiszabadított erekciója üdvözölt.
 

Térdre is ereszkedtem.
--
KEDD REGGEL - REGGELI

Lementünk reggelizni.

„Ülj csak le, mindent hozok. Tudom, hogy mit szeretsz reggel.”
 
A TH csapattal ültem együtt. Natalie egy kicsit hűvös volt, de Jost és a többiek kedvesnek tűntek jót nevetve Bill viselkedésén. Egy tálcával tért vissza.
 
„Gyümölcslé… gyümölcs… joghurt… és…”

Elém tett egy tányért. Egy kolbász volt rajta egyik végén egy kis majonézzel. Annyira jól elszórakozott a kis viccén, hogy zihálni kezdett a nevetéstől.

Elpirultam és megrúgtam az asztal alatt. „Nagyon vicces.”
--
KEDD REGGEL

„Tessék, ez a tiéd.” Egy ajándékot nyújtottam át neki.

„Nekem? Mi ez?”

"Nem tudom. Mi ez?”

Zavartan Rám nézett.

„Nyisd ki, Te buta.”
 
Izgatottan kicsomagolta a csomagolópapírból. Egy kemény kötéses notesz volt benne fekete bőrborítással, illetve dombornyomásos mintaként egy szív motívummal az elején.

"Ez gyönyörű. De miért…?”

„Tegnap vettem. Nem gondoltam, hogy látlak még a mai nap után, így…”

„De látni fogsz engem.” Mosolygott boldogan. „Újra és újra. Köszönöm, ez tökéletes.”

Finoman csókolt, utána egy kicsit erősebben. Elkerülhetetlen volt, hogy hamarosan ne mélyüljünk el egymásban, és a kezeink barangoljanak, de mielőtt elragadtatnánk magunkat egy kopogást hallunk az ajtón, ezzel is jelezve, hogy az autók, amik a reptérre visznek készen állnak.
--
Becsekkoltam és az ülések közötti folyosót vettem irányba. Ahogy  keresztül sétáltam a repülőn, Bill kinyúlt a kezével és megérintette az enyémet, ahogy elhaladtam mellette. Helyet foglaltam és figyelni kezdtem Őt. Néhány sorral mögötte, az ellenkező oldalon ültem. A haját ma nagyra csinálta, viccesen túllógott a fejtámaszon.

Feláll, majd kutakodva a feje fölött lévő tartóban felvillantja az egész kabinnak a csillagát. Egy pillanatra összenézünk, majd újra leül. Az ágyékán van a notesz, és ahogy felszállunk vadul körmölni kezd bele. Valójában úgy tűnik, hogy az egész repülő utat végigírja.
--
KEDD DÉLUTÁN

Nem törődve az elővigyázatossággal, a pénzzel meg főleg nem; a város egyik legdrágább hoteljébe jelentkezek be.

Bill hív. „Szia, merre vagy?”

Elmondtam Neki.

„Nagyszerű. Húsz percen belül ott leszek.

< click >
--

„Hallo.”

„Bill! Hé! Honnan tudtad, hogy melyik szoba az?”

„Szerencsés találat.”

„Ne, tényleg, honnan?”

„A srác a recepción nem tudott ellenállni nekem.” Vigyorgott.

Lenéztem a hatalmas sporttáskára, ami vele volt. „Úgy tervezed, hogy itt maradsz?”

Az ágy felé húzott. „Nem probléma, ugye?”

„Nem. Egyáltalán nem probléma.”

Feltolta a felsőm és alá futtatta a kezét, ezzel is libabőrt kiváltva belőlem. „Olyan rég óta nem érintettelek meg.”

Felnevettem. „Micsoda, néhány órája?”
 
„Hmmm, ősidők óta. Be kellene hoznunk az elvesztegetett időt.” Az ágyra lökött közre fogva engem illetve az ágyra szegezve vállaim.

„Mit szólnál egy kis csókolózáshoz?”

Hosszan csókolózunk, miközben kezeink nyugodtan  körbe barangolnak, tapogatnak. Végül levegőért kapunk.

Komolyan Rám néz. „Szerintem ennyi elég is a csókolózásból.”

Csalódott voltam. „Miért?”

„Mert úgy gondolom, hogy fel fog robbanni a farkam.”

„Hát akkor…” Levettem a felsőm, letoltam a nadrágom és neki támaszkodtam a párnáknak. „… akkor jobb lenne, ha hagynád, hogy felrobbanjon. Raj…tam.”
 

A hasamon keresztül lecsúsztattam a kezem és a lábaim között lévő selymes anyagot kezdtem cirógatni. Bill felnyögött, majd feltérdelt előttem. Kikapcsolta a nadrágját és kiszabadította a férfiasságát a passzos alsó nadrágjából. Beleegyezően morogtam, és fel-le kezdte mozgatni a kezét. Nem tudtam levenni a tekintetem arról, ahogy a farka egyre nagyobb és keményebb lett. Ő a kezemre koncentrált; játszottam vele, ahogy az ujjamat végigfuttattam a bugyim szegélyén, de nem bújtattam be, esetleg hagytam, hogy akár egy futópillantást is vessen Rám. A keze egyre gyorsabban mozgott.

Szélesre tártam a lábaim. „Gyere közelebb.”

Úgy tett, ahogy kértem.

Láttam, hogy csillog farkának a csúcsa. „Élvezz Rám, Bill.”

A szemei kitágultak.

„Élvezz Rám Bill, látni akarom, ahogy rám lövelled az élvezeted.”

Előre lökte a csípőjét és összeszorította a szemeit. „Oh, basszus, Jézus, basszus.” Mielőtt az élvezete rajtam kötött volna ki még húzott egy utolsót a farkán. És újra.

Rám zuhant, miközben újra és újra megcsókolta az arcom.

Majd valami szokatlant tett.

Lenyalta a saját élvezetét a nyakamról.

Annyira felizgatott, hogy azonnal mini orgazmusom lett.

„Ohh... Bill…”

„Hmmm… mi baj?”

„Semmi. Abszolút semmi.”
--
KEDD DÉLUTÁN

Bill épp a cuccait aggatja a gardróbba. „Hol vannak a dolgaid?”

„Még a bőröndben.”

Csettintett egyet a nyelvével. „Szeretnéd, hogy kipakoljak Neked?”

„Hé, hűtsd le magad.” A kanapéra feküdtem és néztem, ahogy a bőröndömet ráncigálja.

„Akkora bőröndöd van, mint aki nem is néhány éjszakát marad távol."

„Sose tudom eldönteni, hogy mit hozzak magammal. Így mindent elhozok.”

„Hát Te nem viccelsz. Ooph.” Az egyik oldalra húzta, majd hozzálátott ügyesen kipakolni mindent.

Felnyitottam egy üveg sört. „Kérsz egyet?”

Újból csettintett a nyelvével. „Nincs ehhez még túl korán?”

"Figyelj, kölyök…” Nagyot kortyoltam. „Én…” Egy nőies böffentés. „NYARALOK.”

„Ez minden fürdőszobai és smink cuccod?” Tartott fel egy kis táskát.

„Igen, az. És az a tiéd?” Mutattam rá egy hatalmas táskára, ami a másik kezében volt.
 

Dacos lett. „Sok terméket igényel, hogy fennt tartsam ezt, tudod.”

Elnevettem magam, ahogy megvédte magát. „Szerintem is.” Lehúztam magamhoz és egy hosszú csókot váltottunk. Egy pillanatra komollyá váltam és megcirógattam az arcát. „Nincs rá szükséged. Egyikre sincs szükséged.”

Boldogan mosolyogva tűnt el a fürdőszobában a pipereholminkkal, hallottam, ahogy óvatosan mindent el is rendezett az üveg polcokon.

< bzzz >

< bzzz >

„Bill! Bill, csörög a mobilod.”

„Hát akkor vedd fel.”

„Oh. Oké.” Felvettem. „Hallo? Err… ez Bill telefonja.”

„Hallo? Bill?” Egy női hang. Lágy és kedves.

„Tartaná egy kicsit? Ide hívom.” A telefonhoz tettem a kezem és kikiabáltam neki. „Bill!”

„Ki az?”

„Nem tudom.” Tettem vissza a fülemhez. „Elnézést, ki az?”

„A mamája.”
 

Úgy eldobtam a telefont, mintha tűz lett volna.

„Basszus! A fenébe!”

Lehasaltam a földre és előkerítettem a dívány alól a telefont.
 
„Hallo? Itt van még?”

„Igen?”

„Sajnálom. Adom is.”

Beszaladtam a fürdőszobába és odanyomtam neki a telefont. 

„Gyorsan!”

„Ki az?”

Elsápadtam. „Az ANYUKÁD.”

Felnevetett és elvette tőlem a telefont. Megragadta a kezem, hogy megállítson, mielőtt elmenekültem volna.

„Hallo!”

< “ “ >

„Egy lány, akivel találkoztam.”

A derekamra fonta a karját és magához húzott, miközben beszélt.

< “ “ >

„Igen, egy igazi lány!”
 
< “ “ >
 
„Néhány napra velem marad.”

< “ “ >

„Várj egy percet, beszéltél Tom-mal?”

< “ “ >

„Gondoltam…”

< “ “ >

„Mi mondott?”

< “ “ >

„Tényleg?”

< “ “ >

„Pontosan.”

< “ “ >

Rám mosolygott.

„Talán.”

< “ “ >
„Oké. Szia. Én is szeretlek.”

Rá bámultam. „Mi volt ez az egész?”

"Ne legyél olyan kíváncsi.” Visszahúzott a hálóba, majd lenyomott a díványra. „Most szépen megiszod az italod és utána elmegyünk szórakozni.”

„Nem tudunk itt maradni?”

„Tom hamarosan értünk jön a többiekkel, hogy felvegyenek bennünket.”

Leült mellém. „Szóval ha valami könnyed játékra gondoltál, akkor annak várnia kell, amíg visszaérünk.”

„Könnyed játék?”

„Könnyed játék.”

A kávézó asztalra helyeztem a lábam. Befejeztem a söröm, majd letettem az üveget.

„Szóval… ha például meg akarnálak mondjuk… csókolni… akkor azt nem csinálhatnánk?”

Ő is feltette a lábát, majd összefonta a karjait. „Nem.”

„Vagy ha azt akarnám, hogy, nem is tudom, levegyem a pólód, és a mesés vékony testeden végighúzzam az ajkaim az elképzelhetetlen lenne?”

„Teljesen elképzelhetetlen.”

„És semmi mód nem lenne rá, hogy megengedd, hogy megnyaljam és megharapjam a mellbimbód?”

Felmordult, majd egy köhögéssel próbálta leplezni. „Semmiképp sem.”

„És lehetetlen lenne az is, hogy kikapcsoljam a nadrágod, kivegyem a farkad, simogassam, nyalogassam, szopogassam… addig, amíg a számba nem élvezel?”

„Lehetetlen.” Egy kis szünet. „Lehetetlen.”

Felnyögött, majd a zsebébe nyúlt a telefonjáért.

„Tom?”

< “ “ >

„Tudnál adni egy órát nekünk, vagy valamennyit?”

< “ “ >

Rám nézett.

„Van egy kis elintézni valónk.”
--
Hátra dőlt a díványon, mire Én tervszerűen törvénybe iktattam minden egyes dolgot, amit megígértem. Miközben a szájammal dolgoztam rajtam, oldalra vetette a karjait és leverte a sörös üveget az asztalról.

„Oh!”
 

Nézte, ahogy az üveg a szőnyegen hever.

Rám nézett.

Majd újra az üvegre.

És újra Rám.

Elvigyorodtam. „Csináld csak. Hagy lássam.”

Lenyúlt, hogy felvegye és a szemeink elé tartotta.

„Err… nem igazán.”

Végigfuttatta az ujjait rajta ezzel is ellenőrizve a hegyes széleit.

„Nem úgy értettem.”

Megfenyegetett az ujjaival az arcom előtt. „Sose bátoríts.” Lehúzott, majd átfordult, így én voltam alul. „Soha, de soha ne bátoríts engem.”

Döbbenten néztem, ahogy végighúzta a hideg üveget a hasamon keresztül, majd a lábaim között. Széttolta Őket, nyelvével lehajolt, hogy meggyőződjön arról, teljesen nedves vagyok-e már, majd szétválasztotta az ajkaim, és lassan belém vezette. Nem mozdultam, csak néztem, ahogy óvatosan beljebb tolja, majd visszahúzza.

Felnézett. „Oké?”

Tágra nyílt szemekkel bólintottam a fejemmel.

Folytatta a ki-be mozgást figyelve arra, hogy ne nyomja túl mélyre, vagy túl gyorsan. Akaratom ellenére is felnyögtem a furcsa érzéstől.

Láttam, ahogy a farkán dolgozik, és a szemét le sem vette rólam.

„Bill.”

„Csak még egy kicsit.”

„Bill…ohh…” Hagytam, hogy még folytassa egy kicsit. „Bill… elég…”

Felnézett rám, bólintott és finoman kihúzta belőlem az üveget. Miközben az egyik oldalra tette volna megállt és ránézett.

„Oh Istenem.” Megérintette az üveget és dörzsölgetni kezdte az üveg nyakánál összegyűlt kis fehér nedvet.

Az üveget keresztül dobta a szobán, majd rám ugrott és úgy dugott, mintha nem lenne holnap.