7 Tage / 7 Days - 8 - Bringing me in, turning me on, making me glorious...

 

Andreas Johnson - Glorious

(And I'm ready to taste it all) 

HÉTFŐ ÉJSZAKA
  
Mikor végeztem a fürdőben, Bill-t Rám várva találtam. Rossz irányban - a hasán-, feküdt az ágyon.

Rám vigyorodott. „Ahh… friss és tiszta!”

Felém nyúlt és lehúzott maga mellé. „Gyere ide… csinálni akarok valamit.”

Hátamra fordított, széthúzta a köntösöm és csókjaival lefelé indult a testemen egyenesen a célja felé.

„Bill… nem kell.”

„De, akarom.”

Hüvelykujjával szétválasztotta az ajkaim, majd nyelvét finoman végigfuttatta a csiklómon.

„Oh… igen… szerintem is csinálnod kellene.”

Játékosan szélesre tártam a lábaim és kissé megemeltem a csípőm, hogy segítsek neki. Belém helyezte egy ujját és ugyanabban a ritmusban, ahogy a nyelvével nyalogatott az ujját is ki-be mozgatta. Annyira könnyen elérte, hogy vonagoljak és nyögjek; csodálkoztam is, hogy meddig fogom bírni. Kihúzta az ujját, pózt váltott és orálisan kezdett kényeztetni.

A nyelve mindenhol ott volt, először mélyen , belül kutakodott, majd a csiklómat nyalogatta. A szája és az ajkai szívogattak és húzogattak, néha a fogaival aprót belém is harapott. Megragadtam a fejét, ami úgy tűnt, hogy csak még inkább bátorította; éreztem, hogy testem legtávolabbi pontjából kiindulva beteljesedni látszik az orgazmusom. Mikor elérkezett a csúcspont, olyan erővel sújtott le, akár egy vonat, hallottam magam, ahogy hangosan fel is sikítok.

Erőtlenül feküdtem, miközben Bill visszafelé tartott a számhoz.

Egy hosszan tartó csókot adtam neki. „Wow… nagyon jó vagy ebben.”

Mellém gördült, és a kezeit a feje mögé tette. Önelégülten elmosolyodott. „Úgy gondolod?”

„Hmmm… hát hogyne.”

„Nem csináltam még korábban.”

„Hmmm… micsoda?”

„Még sosem csináltam korábban.”

Le voltam sokkolva. „Oh, basszus, tényleg?”

„Komolyan.” Aggodalmasan felült. „De jó volt, nem?”

Nevetve visszahúztam magamra. „Kölyök… neked őstehetséged van.

--

Az ablaknál állva a függöny résein keresztül leskelődtem.

„Mit csinálsz? Gyere el az ablaktól.”

„Csak nézelődök.”

„Gyere el onnan. Még valaki meglát.”

„Hmmm. Még mindig ott van egy-két lány.”

„Ott is lesznek.” Büszke volt a rajongóira. „Néhányan egész éjszaka ott maradnak. Szóval, gyere el onnan.”

„Énekelni is fognak?”

„Valószínűleg. Most pedig, kérlek, gyere el az ablaktól.”

Reszkető hangon énekelni kezdtem. “Ich bin da, wenn Du willst, Schau Dich um, dann siehst du Mich…”

„Az isten szerelmére.” Megforgatta a szemeit és befogta a füleit. „Hát, ha már nem jössz el onnan, legalább felvennél valami ruhát?”

Felém dobott egy pólót, amit fel is húztam, miközben még mindig kifelé nyújtogattam a nyakam.

„Szerinted hallották, ahogy sikítok?”

Aggodalmasan Rám nézett.

„Kiabáltam a neved?”

„Nem!... Vagy mégis..? Basszus.”

Hirtelen szétrántottam a függönyöket.

„BAZD KI! NE!” Szinte kirepült az ágyból és a földre tepert. „Mit csinálsz? Megőrültél?”

Nevetésben törtem ki. „Bill.”

„Jézus, ez nem vicces.”

“Bill.”

„Mi az?”

„Senki sincs kint.”

„Micsoda?”

„Nem a Te szobádban vagyunk, nem? Az Én szobámban. És az én szobám az udvarra néz.”

Óvatosan az ablakpárkány fölé emelte a fejét. „Micsoda? Nem hiszem el, hogy ezt csináltad.” A padlóhoz szegezett. „Ez NEM volt vicces.”

„Az volt… el kell ismerned.”

„Hát, talán egy kicsit.”

„Hé, ez aztán birkózás volt… nagyon gyorsan tudsz mozogni.”

A testemre omlott. „Kibaszottul nagy bajban vagy.”

--

Felmosolyogtam Rá. „Mekkora bajban?”

Nem válaszolt.

„Mekkora… mi az?”

Megmozdult, és olyan kifejezéssel az arcán bámulva térdelt fel mellettem, amit nem tudtam megfejteni. Felállni készültem.

„Ne… ne mozdulj. Emlékezni akarok Rád, hogy hogy nézel ki… a holdfényben.”

Visszapillantottam Rá, és egy pillanatra elvesztem azokban a mélybarna szemekben.

Én szakítottam meg a szemkontaktust először, és Rá mosolyogtam. „Még romantikusabb lenne, ha nem a szőnyegen feküdnék.”

Felálltam, kézen fogtam, majd behúzva a függönyöket, ahogy elmentem onnan visszavezettem az ágyhoz. „Miért vagy olyan komoly…?”

Újra rabul ejtettek a szemei.

„Már csak a ma éjszaka van, és utána elmész.” Ujjait a hajamba fúrta. „Emlékeznem kell Rád. Mindenre emlékezni akarok Rólad.”

„Van képed.”

„Nem csak arra, hogy nézel ki.” Az ágyra zuhantunk. „Arra, hogy milyen megérinteni. Milyen az illatod.” Betakart a testével. „Hogyan mozogsz, mikor szeretkezünk. A nézésre az arcodon, amikor elélvezel miattam.”

„Bill.” Megdöbbentem az érzelmei miatt.

És megrémültem az enyéimek miatt.

--

Kezeimbe fogtam az arcát, és könnyen vettem a helyzetet. „Nos, ezt az arcot soha sem fogom elfelejteni! Annyira…”

„Ne mond ki.”

„Szé…”

„Ne mond ki. Nem szeretem.”

„De Te…”

Zavartan pillantott Rám. „Kérlek, ne.”

Nem kérdeztem Őt, helyette az ujjaimmal végigrajzoltam az arcvonását. „Oké.” A hüvelykujjamat végigfuttattam az ajkain. „Hogyan fogsz meggyőződni arról, hogy nem fogom elfelejteni ezt a szájat?”

A csókunk hosszú, mély és szenvedélyes volt. De nem szexuális. Elállt a lélegzetünk, is egy kis ideig csak feküdtünk, ölelkeztünk, és egymásba fonódtunk.

A teste az enyémen pihent, de olyan könnyed volt, hogy alig vettem észre. Felcsúszot t rajtam és újra csókolózni kezdtünk. Most kétség sem fért ahhoz, hogy mi volt a szándékunk.

Egy pillanatra elszakadva tőlem beszélni kezdett volna, de visszahúztam magamhoz és beléfolytottam a szót, ahogy nyelvem az Övével játszott. Végigsimítottam a hátán, le a csúszkáló gerinccsigolyáin át a kis popsi domborulatán, majd magamhoz húztam. Ahogy nekem feszült, a lélegzete erőteljes és egyenetlen lett.

Megemelte magát, lenézett Rám és így suttogott. „Menj fölülre. Így látlak majd. Menj fölülre.”

A hangja durva lett. „Lovagolj meg. Lovagolj meg.”

Gyorsan a hátára feküdt, és lovaglóülésben Rá ültem. Kezeimbe fogtam, magamhoz helyeztem, miközben Ő a combjaim tetejét cirógatta erős, várakozásteli szuszogással. Szemeztem vele, majd kemény férfiasságára csúsztam. Elakadt a lélegzetem, ahogy szinte nyílásra kényszerített; a szemei egy pillanatra fellobbantak, majd lecsukódtak, ahogy ajkai szétváltak az élvezet hatására.

Egy pillanatra megtartottam magam, majd lovagolni kezdtem úgy, ahogy kérte.

Ahogy lassan fel-le csúsztam rajta, kinyitotta a szemeit és rám mosolygott, miközben engem fürkészett. „Ez az. Így.”

Felemelkedtem - már majdnem kint volt belőlem -, csak az izmaimmal tartottam  farkának a csúcsát. „Így?”

„Nem.” Felém nyúlt megszorítva a csípőm, belém vájva a körmét, majd megmarkolva keményen visszahúzott magára.

„Oh…” Felnyögtem, ahogy mérete a puncim falát dörzsölgette.
 

Ismét fel-le kezdtem csúszkálni, újra és újra felizgulva a fürkésző tekintetétől, ahogy minden egyes mozdulatomat nézte. Magam mögé nyúltam, könnyedén megtapogattam a golyóit, mire felhúzta a térdeit, oldalra ejtette  Őket és szétnyitotta a lábait nekem. Hátra dőltem egy kicsit és egy ujjammal a feneke között cirógattam, majd finoman megnyomtam a lyukához közel. Kissé megrándult, majd felnyögött, ezzel is felfelé döfve és elmozdulva az érintésemtől. Folytatta a szelíd lökéseit miközben kezei a combjaim mögött voltak. Kezeire tettem a kezem, majd lejjebb és simogatni kezdtem az alkarját.

Megfogta az egyik kezem, összekulcsolta az ujjait az enyéimmel és felemelte a mellkasomhoz.

„Érintsd meg a mellbimbóid.”

Hirtelen előre hajoltam, és szájába nyomtam az ujjam. Szopogatta, majd benedvesítette őket mielőtt visszaemeltem volna és lassan először az egyik, majd a másik kemény mellbimbóm köré köröket rajzoltam volna.

„Igen… érintsd meg Őket… csípd meg őket.”

Hátra vetettem a fejem és úgy tettem, ahogy kérte, a szemeim is becsuktam. Fokozatosan gyorsítottam, ahogy mozogtam rajta.

Éreztem, ahogy kezei a csípőm és a hasam körül barangolnak, majd hüvelykujja a csiklóm után kezdett kutatni. Kinyitván a szemeim lenéztem Rám. A keresésére koncentrált, és meg is találta, amit keresett. Felkiáltottam, ahogy cirógatni kezdett és elvesztettem a ritmust.

A hangja csendesnek és nyugtatónak tűnt. „Lassíts.”

Érintése lágy, de határozott volt, remegni kezdtem, mire az irányítás is kiszaladt a kezeim közül.

„Gyere.”

Közel voltam.

„Gyere.”

Teljesen kimerültem. „Bill… nem tudok.”

„De, tudsz.”

„Nem tudok.”

Növelte a lökés erősségét és sebességét hangosan fel is sikítottam, de tudtam, hogy nem jött össze.

Miközben eltoltam a kezét, zavartságot vettem észre az arcán. „Nincs baj, csak túl sok volt.”

Nem volt ideje, hogy tovább gondolkozzon, keményen lovagolni kezdtem rajta ezzel is biztosítva, hogy minden egyes lökésnél mélyen belém nyomul. Éreztem az ereit, ahogy fel-le mozogtam rajta, egyre gyorsabban és gyorsabban. Lenyúlt és az ágylepedőbe markolt, felhúzta a térdeit és újra erőseket kezdett lökni. Újra és újra a nevem kiáltotta összeszorítva a szemeit. Éreztem, ahogy a teste megmerevedik alattam, és belém lövelli az élvezetét. Karjaim után kapott, lehúzott magához és szorosan tartott lábait az enyém köré fonva, ahogy elélvezett.

Kimerülten próbáltam visszanyerni a lélegzetem, miközben szorosan tartott.

„Köszönöm.” Sóhajtotta.

„Köszönöm?” Nevetettem. „Nem, ÉN köszönöm.”

Komolyan Rám nézett. „De Te nem… nem értem.”

Az oldalunkon feküdtünk és egymásra néztünk.

„Néha… néha egyszerűen csak nem történik meg. Közel van, mégis olyan távol.” Nyugtattam. „Nem tudom miért… de nem miattad volt.”

Nem volt meggyőzve, kissé aggódva is nézett.

"Ez olyan, mint… mint mikor félsz, hogy nem jön össze.”

Még zavartabban nézett Rám.

„Mint a lámpaláz.”

„Oh! Lámpaláz! Értem!”

Újra boldognak tűnt és csicseregni kezdett. „Színpadon lenni egy kicsit olyan, mint a szex… az idegesség… a felépítés… az izgalom…”

„A sikítás?”

„Ha! Igen! A sikítás!”

Megcirógattam a mellkasát. „Amúgy… volt már valaha merevedésed a színpadon?”

„Micsoda? Nem!” Borzadt el.
 

„Biztos vagy benne…?”

„Hát… talán félig.” Nevetett. „De TOM-nak hogy ne lett volt.”

--

Újra komoly lett. „Úgy érzem, hogy sok mindent kell még elmondanom Neked.”

Idegesen megnyalta az ajkait és megállt, mielőtt kibökte volna. „Nagyon boldoggá tettél ebben a két napban.”

Fiatalsága és őszintesége megijesztett. Szájára tettem az ujjam. „Hallgass. Tudom.” Tétováztam. „Én is ugyanígy érzek. Nincs szükség arra, hogy többet beszéljünk erről.”

Egy édes és buzgó mosollyal ajándékozott meg. „Oké!” Ekkor olyan szorosan megölelt, hogy levegőt sem kaptam.

Megütögettem a hátát. „Bill! Engedj el!”

„Nem!”

„Bill!”

„NEM! SOHA nem foglak elengedni.” Még szorosabban ölelt.

Eljátszottam, mintha az utolsó lélegzetért kaptam volna, majd erőtlenné váltam a karjaiban.

„Oh ne! Mit csináltam?!” Nevetett és megrázta a vállaim. „Megöltelek a SZERELMEMMEL!”

Megrebegtettem a szempilláim, és lihegni kezdtem. „Minden rendben.” Suttogtam. „Csak… szükségem van… az élet… csókjára.”

Azonnal felélesztett.

„Aahhh.” Sóhajtottam fel. „Ismered az elsősegélyt.”

„Tanultuk a rocksztár suliban.”

„Rocksztár suliban? És mi minden mást tanítottak még neked?”

Nevettem, ahogy hadart és ugrált egyik tantárgyról a másik tantárgyra.

Miközben beszéltünk egyik kezét a lábaim közé vezette.

Folyamatosan fészkelődtem és izegtem-mozogtam, de kitartó volt. „Nem adod fel, ugye?”
 

„Ki kell, hogy gyógyítsalak a lámpalázból.”

„Biztos vagyok benne, hogy csak átmeneti.”

„Lehet, de nincs sok időnk hátra.” Szomorúság suhant át az arcán, ahogy véletlen mindkettőnket emlékeztetett.

Némaságba burkolóztunk.

„Hát, ez megölte a beszélgetést.”

„Bocsánat.” Megcsókolt, ahogy félbe szakadt a beszélgetés. A keze ismét kettőnk közé csúszott.

„Hmmm…” Végigsöpört rajtam a gyönyör hulláma. „Hmmm… ez kellemes… ohh… ez nagyon kellemes. Hol tanultad ezt?”

„Talán gyerek vagyok, de attól még tudok egy-két trükköt.”

Farkának csúcsát finoman a csiklómnak dörzsölte. Máris megkeményedett és gyengéden végigcirógatott előre-hátra mozogva ezzel is szétkenve kettőnk nedvességét.

„Jól meggyógyítalak?”

Pimasz kérdése kuncogásra késztetett. „Szerintem…” Lehunytam a szemeim, ahogy az érzés kezdett eluralkodni rajtam. „Szerintem igen!”

„Ha! Tudtam, hogy megcsinálom.”

Számítottam arra, hogy belém nyomul, de folytatta a cirógatásom, még ha biztos is voltam abban, hogy a farka szinte már fájdalmasan bennem akar lenni.

„De Bill… Én, úgy gondolom…”

„Ne gondolj semmire… csak ússz az árral.”

Megfogadtam a tanácsát és behunytam a szemeim. „Itt.. itt van… csak… hmmm.”

Felé mozdítottam a csípőm és halkan nyögni kezdtem. Lágyan megcsókolt. Tudtam, hogy néz engem, hallottam, ahogy gyorsan és mélyen veszi a levegőt. Hirtelen és erősen élveztem el; ahogy felkiáltottam az arcomhoz emeltem a kezeim.

Elhúzta Őket. „Ne, hagy lássam az arcod.”

Hangomat hallva gyorsan járt a keze a farkán.  Miközben még mindig lebegtem éreztem, ahogy rám lövellte forró folyadékát. Újra csiklómra csúszott és szétkente rajtam az élvezetét.

„Hé!” Felkiáltottam, majd bátortalanul tiltakozni kezdtem. „Kérlek… ne…”

„Csak ússz az árral.” Halkan a fülembe nevetett. „Gyerünk… egyszer már előcsalogattam belőled. Ismétlést akarok!”

--

HÉTFŐ ÉJSZAKA

Bill a hangtalan tévét nézni, térdei a mellkasának feszülve fekszenek.

Szürreális, de magát nézni.

Felém fordítja a fejét, és elmosolyodik. „Maradsz?”
 

„Hova mennék – ez az én szobám.” Emlékeztettem Őt visszamosolyogva Rá.

„Nem.” Komoly lett. „Maradsz? Velem.”

Kibújtam a takarók alól, és mellé csúszva ugyanazt a pozíciót vettem fel.

A tévét néztük.

„Gyere velünk Hamburg-ba.”

„Nem tudok.”

„Tudnál, ha akarnál.”

„Ez nem igazságos.”

„Hétfőig nincs nyilvános megjelenésünk, csak egy kis munkánk a stúdióban. Arra gondoltam, hogy…” A térdein pihentette az állát. „Oh, nem tudom, mit gondoltam.”

Kikapcsolta a tévét és felém fordult.

Finoman hátra fektetett az ágyon, hogy utolsó alkalommal lassan és érzelmesen szerelmeskedjünk.