SZERDA KORA REGGEL
A fülembe suttogott. A nevemet suttogta.
„Kelj fel, kelj fel.”
Az órára pillantottam. Hajnali 4 óra. Behunytam a szemem.
A hátam a testéhez idomult, finoman nekem nyomódott a mellkasával.
„Kelj fel…”
Suttogta, ahogy kezét a derekamra fonta, hideg lehelete pedig az arcomhoz csapódott.
„Fent vagy…?” A keze lecsúszott a combjaimra és kissé előre tolta azokat.
Éreztem, ahogy farka hozzámért, ezzel is böködve a bejáratot.
„Mindig…” Még suttogott. „Mindig akarlak…”
Halkan és kissé megmozdultam, így belém tudott csúszni.
„Te is mindig akarsz engem… tudom, hogy igen…” Közel maradva hozzám mozogni kezdett bennem.
A kezét újra körbe vezette és játszadozni kezdett a mellbimbómmal körkörösen kemény pontokká izgatva őket.
„Bármit meg fogok tenni, amire csak kérsz, amit mondasz, akármit is akarsz Tőlem…” A kezét lecsúsztatta a lábaim közé.
„Mindent…”
Lassan a nedves csiklómat kezdte cirógatni.
„Akarlak.” A lökései mélyebbek és gyorsabbak lettek. „Szükségem van Rád…”
„Én…”
„Bill…” Megtörtem a csendet egy rekedt sóhajjal és egy mélyről jövő nyögéssel, ahogy érintései feljuttattak a csúcsra.
Egy pillanatra a fülembe nyalt, majd torkából jövő hörgések sorozatát hallatta, ahogy farka mélyen pulzált bennem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése