I picked her up and she'll never get let down
SZERDA REGGEL
Egy üzenet várt a párnán.
< < Ma reggel dolgoznom kell, hívlak, ahogy végeztem – B CSÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓK > >
Miután megnéztem az e-maileimet, mérlegeltem az opciókat: Edzőterem? Spa? Vásárlás.
--
SZERDA EBÉDIDŐ
Leterhelve a sok szatyor súlyától, beugrottam egy kávézóba és írtam egy üzenetet Bill-nek.
< < Szia kölyök : ) Fel tudtok venni a városból? CSÓK > >
< < Oké, épp most végeztünk! Hol vagy? cssóóókk > >
Visszaírtam a részleteket, majd befejeztem a kávémat, mielőtt kimentem volna, hogy várjam Őket.
--
15 perccel később csodálkozni kezdtem, vajon itt hagytak-e. Jelezni kezdett a mobilom.
< < Nem tudok elmenni érted, le van zárva az út – gyere az utca végére csssókk > >
Összeszedtem a csomagjaimat és elindultam az úton. Most láttam meg az Escalade-t. Tom a dudát nyomta.
„Oké, oké, jövök.”
Bill az ablakon keresztül lógott ki és integetett a karjával. „Gyerünk!” Kiabálta.
Megvonva a vállam felmutattam a szatyrokat és egy kicsit meggyorsítottam a lépteim.
„Ne már, tényleg! GYERE!” Oldalra tekintett, mire körbe kémleltem, miért is aggódik annyira.
Mint mindig, Tom kocsija felkeltette mindenki érdeklődését, és tinédzser lányok kis csoportja kezdett gyülekezni. Legtöbbjük csak állt és izgatottan nézelődött fényképeket készítve a mobiljaikkal, de néhány lány csoport lassan közelíteni kezdett feléjük.
Felgyorsítottam, Bill pedig visszahúzódott az ablakból. A szemem sarkából láttam, hogy az egyik lány leválik a barátaitól és nyílegyenesen a kocsihoz siet.
Az utas ajtó kinyílt, láttam, hogy Gustav intett, hogy szálljak be. „Gyerünk Tanárnő!”
Összekapcsolódott a tekintetünk és megindult felém.
„A francba.” Nevetséges sprintelésbe kezdtem Én is.
Futni kezdett.
„Oh, bassza meg!” Nincs mese, Nekem is futnom kell. Összekaptam magam és gyerünk.
Együtt értünk az ajtóhoz, mire eltaszított az útból.
Jól rácsaptam a szatyraimmal.
„Ooph” Fújtatott. „Te kúrva!”
„TŰNJ AZ UTAMBÓL, TE KIBASZTT!” Újra jól megcsaptam, majd bedobtam a csomagjaimat az autóba és beszálltam.
Elvétettem az ülést és hadonászva a földre kerültem. Bill és Tom hisztérikus nevetésbe tört ki az ülésükre hajolva.
A lány megpróbált bemászni hozzánk, de Gustav megkísérelte visszatartani Őt. „Woah, woah, menj innen!”
„Nem! Látni akarom Bill-t!”
„Kérlek! MENJ INNEN!”
„NEM! LÁTNI AKAROM BILL-T!”
Bill abbahagyta a nevetést és ülésének a legszélére húzódott.
Megpróbált utána kapni, így hát lábszáron rúgtam Őt.
„Oww!” Lenézett Rám, majd álon vágott.
„Rendben, AKKOR LEGYEN ÍGY” Megemeltem a lábaim és teljes erőmből kitaszítottam.
„Ohh nee!” Elvesztette az egyensúlyát és kiesett az autóból közben megkaparintva Tom sapkáját.
„Hé, a sapkám!”
Gustav kihajolt, hogy megnézze, jól van-e a lány. Már felállt és győzedelmesen meglengette a NYC sapkát a levegőben. Becsapta az ajtót.
Döbbent csend volt.
„Err… valaki felsegít?”
--
Gustav felhúzott a hátsó ülésre, Tom pedig gyorsan elhajtott.
Bill megfordult és Rám meredt. „Wow.”
„Nagyon megütött, nem?” Tom elnevette magát, ahogy belenézett a visszapillantó tükörbe.
„De. Köszi a semmit.”
„Hey! Én segítettem.” Háborodott fel Gustav.
„Tudom, hogy Te segítettél.” Hálásan megütögettem a térdét. „Úgy értettem, hogy Ők.”
„Oh.” Bill bűnbánóan tekintett. „Sajnálom. Próbálkoztam.”
„A röhögés közepette?”
„Én engedtem, hogy elvegye a sapkámat!” Védekezett Tom.
„Annyira féltem.” Bill megpróbálta kicsinek és gyengének feltüntetni magát.
„Huh. Ne etess. Habár, szerintem is egy kicsit ijes…” Valamilyen okból kifolyólag nem tudtam befejezni a mondatomat.
„Tom, azt hiszem, jobb lenne, ha félrehúzódnál! Gyorsan.” Bill kiugorva az autóból kinyitotta a mellettem lévő ajtót, majd kihúzott.
A következő, amire emlékszem, hogy az út szélén ültem Bill mellett, aki a hajat cirógatva tekintett le Rám komolyan.
Rámosolyogtam. „Hé, mi az?”
Gustav telefonon beszélt. „… és akkor megrúgta Őt, mire Ő ököllel bevágott Neki, majd kilökte és elhajtottunk, de akkor elfehéredett, majd elzöldült, így hát kitettük a kocsiból, majd végül hányt és elájult.”
„Oh, hát ez történt.” Bólintottam elképzelve a jelenteket.
Tom is telefonon beszélt. „… és akkor megrúgta Őt, BANG! Majd megütötte Őt, WHACK! És kirúgta a dagadt seggét a LÁBAIVAL. És akkor GYORSAN elhajtottam. Majd ELFEHÉREDETT. És ELZÖLDÜLT. Bill gyorsan kikapta az autóból, MAJD LEHÁNYTA Őt! IGEN! ŐT! És végül összeesett.”
„Lehánytalak Téged?” Lesokkolva az arcomhoz emeltem a kezem.
Bill undorodva felhúzta az orrát.
„Nem fogod elfelejteni, ugye?”
Megrázta a fejét. „Soha.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése