The Matchmaker - 1.rész

Tom felsóhajtott és tenyereit határozottan végigsimítva a combjain elegyengette a gyűrődéseket az öltöny nadrágján. Totálisan nevetségesen érezte magát az életében először viselt nyakig gombos ingében és fekete nadrágjában.

- Édes, hagyd abba az idegeskedést. Pillanatokon belül itt lehet – pisszegte le az anyja, Simone. Idegesen kuncogott és átvetette egyik lábát a másikon, miközben ceruza szoknyája szegélyét babrálta.

- Ez egy baromság – motyogta Tom. – Nincs szükségem egy elcseszett házasság közvetítőre.

- Tom, huszonkét éves vagy, és tizenkét éves korod óta nem volt egyetlen megbízható barátnőd sem! Tudod, hogy nem leszel örökké fiatal. Szükséged van egy kedves, megbízható nőre, aki az oldaladon van, és ha nem találsz Te magad, akkor kell egy házasság közvetítő.

Tom felnyögött, majd kezével végigsimítva rasztáin helyre igazította a sapkáját.

Tudta, hogy az anyjának teljes mértékben igaza volt; Tom-nak azonban nem volt nehéz nőt találnia. Megtartani Őket látszott lehetetlennek számára. Általában csak kiválasztott egy nőt, lefeküdt Velük és itt vége is volt. Az elmúlt tíz évben a leghosszabb kapcsolata körülbelül egy hétig tartott, utána azonban a legjobb barátjával lefeküdt és annak is vége lett. Tom csak nem hitt az igaz szerelemben vagy a házasságban.

Simone-nak nem az volt a legnagyobb aggodalma, hogy megtalálja-e Tom-nak az igaz szerelmet. Nem akarta, hogy egy meggondolatlan, túlságosan is romantikus lány Tom-ra akaszkodjon. Egy felelősségteljes, intelligens, gyakorlatias nőt akart, aki lépést tudna tartani Tom-mal. És ami a legfontosabb, hogy tisztességes egy nő legyen, aki segítene Tom-nak a családi filmgyártó vállalatban, ami millókat hozott Nekik. Simone lesokkolódott attól, hogy Tom egy olcsó, műanyag szőkeséget találna magának, aki elpazarolná a nehezen megszerzett pénzüket. El lenne átkozva, ha megtörténne.

Megszólalt a csengő. Simone felugrott a helyéről és karon ragadva Tom-ot felrántotta.

- Itt van. Nyisd ki az ajtót. Legyél udvarias és tegyél jó első benyomást. Hozd a télikertbe, Én kiviszem a teát! – mondta el egy szuszra kifutva a konyhába, miután Tom-ot gyorsan az ajtó felé lökte.

Tom megforgatta a szemét és kinyitotta az ajtót várva egy ajtó előtt álló, kissé megkeseredett nőre. Szemei hatalmasra tágultak meglepettségében. Az ajtó előtt egy igazán attraktív fiatal lány várt türelmesen  – nagyon magas és vékony volt, súlyát egyik lábára helyezte és csípőjét kidobva hangsúlyozta ki az alakját. Vastag, kiegyenesített fekete hajában néhány szőke csík volt, szeme körül fekete smink ült. Tom észrevett egy szemöldök piercinget.

- Tom Trümper? – a nő egy ragyogó mosollyal az arcán nyújtotta ki a kezét. – Örülök a találkozásnak!

Tom megfogta a kezét öntudatlanul is átcsúszva a flörtölős módba és az ajkaihoz emelte, hogy egy rövidke csókot adjon a bütykeire. Miközben beszélt, Tom egy apró fémes csillogásra lett figyelmes a nyelvében, ez nagyon, nagyon érdekes volt.

- Enyém az öröm. Miss… - elengedte a kezét és ránézett.

- Mister… valójában. Mister Bill Kaulitz.

Tom hitetlenül Bill-re meredt, szája is lefelé konyult, ahogy realizálta, hogy egy férfi kezét csókolta meg.

- Elnézést – habogta gyorsan, az arca forróvá vált. – Én csak azt hittem, hogy…

- Ne aggódjon – szólt Bill és megrázta a kezét. – Gyakori hiba. Bejöhetek?

Tom bólintott és félre lépett, hogy beengedje Bill-t; még mindig nem volt teljesen meggyőzve arról, hogy férfi volt-e. Figyelve Bill-t kritikusan vizslatta, ahogy mögötte sétált. Bill-en körömlakk volt, szemhéjfestéket és szájfényt viselt csizmával, aminek sarka is volt.

A pokolba, ringatta a csípőjét, ahogy sétált. Minden ordított Róla, hogy ’lány’.

- Nagyon kedves otthona van, Mr. Trümper – mondta Bill körül nézve a magas mennyezeteken és a drága festményeken.

- Hívj csak Tom-nak – mondta szárazon Tom. – Ez a szüleim háza. Én a város másik felén lakok.

- Oh?

- Ja. Az anyám rendezett el mindent. Anélkül, hogy elmondta volna Nekem – tette még hozzá Tom.

Bill megállt a sétálgatásban és megfordult. – Mi mindent?

- Úgy értem, hogy ide gyere.

- Oh, hát, Tom, elmondom, hogy az egyetlen dolgom, hogy egy nőt keressek magának, aki passzolna magához. Megkapom a fizetést, ha szereti Őket, ha nem. Szóval, nincs mit vesztenem, akár szerencsétlen és magányos lesz az élete hátralévő részére, akár nem – mondta Bill, a hangja kissé édes volt.

- Nézz ide – kezdte Tom összeszorítva az ökleit.

- Üdvözöllek! – sétált a párhoz kinyújtott kezekkel Simone. Könnyedén megölelte Bill-t. – Úgy gondoltam, megnézem már, mi tart olyan sokáig… - Tom-ra meredt. – Örülök, hogy találkozhatunk, Miss…

- Ő egy srác – szólt Tom határozottan.

- Oh… - pislogott Simone visszapillantva Bill-re. – Hát… um… szeretnél egy kis teát?

Bill udvariasan bólintott követve Simone-t a télikertbe, majd helyet foglalt a drágának tűnő bőrkanapén, míg kitöltötte számára a csésze teát.

- Köszönöm – mondta elvéve a teát. Tom vele átellenben ült a szófa felé hajolva úgy tűnve, mintha minél hamarabb el akarna menekülni. Bill Tom-ra nézett ezzel is lecsekkolva a megjelenését. Abban a pillanatban, Tom egy kicsit nem passzolt Neki – hosszú rasztái egy lófarokba voltak kötve átvetve a vállain egy fejpánt és sapka alatt, fekete nadrágot és egy nyakig gombos inget viselt nyakkendő nélkül a felső két gombot kigombolva hagyva. Az ujjai a könyökéig fel voltak hajtva. Összességében, Bill elmondhatta, hogy Tom bele lett kényszerítve abba az öltözékbe.

- Akkor, nézzük is. Nem érek rá egész nap – Tom kétkedve nézve Bill-t hátrébb húzódott a helyén.

- Remek, akkor – Bill maga elé tette a teáját a dohányzó asztalra és lehúzta a válláról a fehér táskáját.

- Szép kézitáska – mondta Tom az orra alatt.

Bill figyelmen kívül hagyva Őt előhúzta a laptopját és bekapcsolta azt.

- Rendben, töltsük ki a munkalapot – szólt Bill néhány pillanattal később. – A teljes neve?

- Tom Trümper – mondta Tom máris unva.

- Életkor? Súly és magasság?

- Huszonkettő. 183 centiméter magas és körülbelül 55 kilogramm.

Bill gépelve biccentett a laptopja felé. – Foglalkozás?

- A filmgyártó vállalatunknál dolgozik – szólt Simone.

- Rendben… milyen hobbijai vannak? – Bill felnézett Tom-ra.

- Zene, klubba járás, partizás, ivás…

- Valami, ami… komolyabb? – Bill felvonta a szemöldökét.

Tom vállat vont. – Néha gitározok.

- Volt valaha házas, elvált, külön élő stb?

- Nem.

- Zavarná, ha a nő korábban már házas lett volna?

- Igen – felelte gyorsan Simone. – Nem akarunk egy olyan almát, amit korábban már megrágtak.

Tom megrántotta a vállát.

- Milyen közös érdeklődési kört szeretne, hogy megosszanak egymással? – folytatta Bill felolvasva a munkalapjából. – Tánc? Klubba járás, kertépítés, golfozás, főzés, horgászat, vásárlás?

- Fogalmam sincs. Klubba járás, azt hiszem.

- A maga életstílusa mintájára. Dohányzik, iszik?

- Alkalomadtán.

- Milyen gyakran edz?

- Néhányszor egy héten.

- És hogyan jellemezné az étrendjét?

- Szeretem a gyors kaját.

Bill felsóhajtott. Tom valószínűleg a valaha volt legfárasztóbb kliense volt – nem volt semmi lelkesedés, semmi szenvedély, semmi. Ha ez így megy tovább, nagyon szerencsés lesz, ha csak egy lányt is talál.

- Valami kikötés a származását vagy etnikumát tekintve? – kérdezte Bill.

- Ameddig dögösen néz ki… - Tom vállat vont.

Bill felnyögött magában. Pokollá fogja tenni az életét az, hogy megtalálja a Tom-hoz passzolót. 

Körülbelül egy óra után Bill munkalapja ki volt töltve és sietett is, hogy végre távozhasson. De Simone még elfoglalt volt azzal, hogy szigorú elvárásokat fektessen le.

- A fiam nem volt túl specikus… - pillantott Tom-ra ezzel is egy lesújtó pillantást lövellve felé. – De a legfontosabb, hogy egy okos, rendezett és felelősségteljes nőre van szükségünk. Egy olyasvalakit szeretnénk, aki gondját viselné a fiamnak és ennek a családnak. Egy kedves, tiszteletreméltó nő. Valaki, aki hűséges lesz és nem fog szégyent hozni a családi nevünkre.

- Mrs. Trümper biztos vagyok abban, hogy odakint szaladgál – mosolygott biztatóan Bill, habár úgy gondolta, hogy semmilyen tiszteletreméltó és okos lány nem akar Tom mellett maradni hosszú ideig.

Simone és Tom kikísérte Bill-t az ajtóhoz.

- A hét végére meglesz a lista a megfelelő nőkről – Bill előhúzta a szemüvegét és felhelyezte azt. Tom érezte, ahogy a szíve össze-vissza kalapál, ideiglenesen el is felejtette, hogy Bill valójában  egy férfi. – És felhívom majd Önt.

- Köszönet mindenért – Simone boldogan szólt utána. Miután elment, becsukta az ajtót és Tom-hoz fordult egy mosollyal az ajkán. – Talán ez lesz az. Talán találsz egy kedves lányt és megállapodsz. Talán megházasodsz és gyerekeid is lesznek.

Tom megforgatta a szemét anyja túlbuzgó képzelgésén. Nem tudta magát elképzelni egy feleséggel és egy csapat rajta lógó kölyökkel.

- Talán – felelte egy vállrándítással csak, hogy megnyugtassa az anyját. 

- 

Tom a Steam nevezetű éjszakai klubban találkozott Jessica-val, akit elhívott a lakására. Abba hagyta, hogy számolja, hányszor is feküdtek már le egymással, de most reggel volt és tele volt a töke azzal, hogy Ő még mindig az ágyban volt összezsugorodva és közel hozzá, mintha szerelmesek lennének egymásba. Hogy eliszkoljon mellőle Tom kiült az ágy szélére. Egy része azt kívánta, bárcsak a matracon lévő mozgolódás felkeltené Őt, hogy végre gyorsan eltűnhessen.

Tom szerencséjére abban a pillanatban hangosan csörögni kezdett a mobilja. Tom mindig idegesítőnek találta, hogy az otthoni telefonja az éjjeli szekrényén volt, de most, hogy Jessica lassan felkelt, nem is tudott hálásabb lenni.

- Jó reggelt – szólt édesen Jessica mellkasát eltakarva a takaróval és szeméből kirázva a szőke tincseit.

Tom megállta, hogy megforgassa a szemét, ahogy felvette a telefont.

- Hello! – mondta semmibe se véve Jessica-t.

- Mr. Trümper? Itt Bill Kaulitz, a házasság közvetítője.
Tom arca megrándult.

Megköszörülte a torkát. – Hey. Mizu?

- Csak azért hívtam, hogy elmondjam, már megvan a magához passzolókról a lista. Szeretne találkozni egy kávéra, hogy áttudjunk futni a listán? Hogy eldöntsük, kivel szeretne először randizni és valamit kihozni? Vannak képeim, leírásaim, minden.

Tom maga mögé pillantott. Jessica ahelyett, hogy öltözködött és készülődött volna takaróba bugyolálva várakozóan nézte Őt. A Bill-el való találkozó jó kifogást adott volna neki arra, hogy minél hamarabb kiszabaduljon onnan.

- Jól hangzik. Amint tudok, ott leszek – mondta Tom, és megkönnyebbülés öntötte el Jessica csalódott arckifejezése láttán. – Viszlát.

- Menned kell? – a szőkeség kilógatta a lábait az ágyból és ruhái után kutatott a padlón.

- Ja. Találkoznom kell néhány sráccal a filmgyártó vállalattól – hazudta Tom. A gardróbjába sétált és előkapott egy Phat Farm inget, majd áthúzta a fején mielőtt felkötötte volna a rasztáit.

Jessica a melltartóját és bugyiját viselve mögé sétált és köré fonva karjait füléhez nyomta az ajkait, hogy így szólhasson. – Egyszer az életben le kellene engedned a rasztáid.

Tom megborzongott, ahogy nedves ajkai hozzáértek a bőréhez. Feszengve elhúzódott és hamis bocsánatkéréssel rámosolygott. – Ez egy türelmetlen srác. Gyorsan oda kell érnem. Tudod a kiutat, nem?

Meg sem várva a válaszát távozott is.