The Matchmaker - 2.rész

Tom levette a napszemüvegét, ahogy besétált a helyi Starbucks-ba ezzel is észrevéve Bill-t, aki egyedül ült egy sarokban lévő asztalnál. Odasétált és lehuppant Vele szembe.

- Jó reggelt, Mr. Trümper – szólt Bill derűsen. Egy poharat tolt a másik férfi elé, majd elmosolyodott. – Rendeltem magának egy latte-t.

- Hívj Tom-nak – morogta Tom ajkaihoz emelve a poharat, hogy bele kortyolhasson. – Szóval. Vannak képeid azokról a nőkről?

Bill bólintott, örült, hogy Tom lelkes volt amiatt, hogy belevágjanak az üzletbe. Felemelte a padlóról a táskáját és az ölébe helyezte, hogy elővegyen belőle egy hihetetlenül vastag mappát.

- Basszus! Sok nőnek kell lenni! – szólalt meg Tom suttogva.

Bill meghallotta Őt. – Tudom. Engem is meglepett.

Tom felhúzta a szemöldökét, mire Bill előhúzva az első lapot gyorsan megköszörülte a torkát. Minden egyes lap a mappában tartalmazott egy képet és az alapvető információkat a nőről, mint például az életkor, magasság, érdeklődési körök, foglalkozások, miegymás.

Tom rápillantott az első lapra. Egy csinos barnát takart, Jennifer-t.

- Hogy mondjam… - kezdte Tom érdektelenül meredve Jennifer profiljára. – Van információd valamelyik nő szexuális életéről?

Bill felhúzta a szemöldökét. - Erm… általában olyan mélyen nem folyunk bele a klienseink életébe.

- Hát, a szex az fontos. Egy olyan nőt akarok, aki szereti a spontenaitást és… kreatív.

Bill keze hirtelen megrándult idegességében. Egy mosolyt erőltetett az arcára, habár azon gondolkozott, milyen szépe is lenne, ha venne egy pohár gőzölgő kávét, és Tom arcába vágná. Vagy van még ennél is jobb; Bill szerette volna Tom-ot elküldeni egy szörnyű nővel egy randira – valami olyan nővel, aki kétszer akkora súlyú lett volna, mint Ő, három gyereke és túró szaga lett volna.

De ellen kellett állnia, tudat alatt pedig arra késztette magát, nehogy letérjen a házasságközvetítés aranyszabályáról: Nincs előítélet, vagy jóindulat a kliens irányába.

- Meg fogjuk találni az álomnődet – mondta Bill boldogan. – Biztos vagyok abba, hogy megtalálod a randi partnered, er, a szabad felfogású szexuális partnered a tényleges randin. De először ki kell választanod valakit!

Tom rosszallóan rátekintett. Bill úgy beszélt hozzá, mintha három éves lett volna, érezte, hogy az idegesség szúró fájdalma kezd kialakulni benne. Nem is figyelt Rá, és átugrotta Jennifer-t, hogy megnézze a következő nőt. Majd a következőt. És a következő. Egy idő után minden nő ugyanolyannak tűnt. Mindenhol tökéletes haj, fényes ajkak, friss, bársonyos bőr. 

- Te melyik nőt szeretnéd választani közülük? – kérdezte Tom néhány perccel később mikor túljutott a profilok felén.

- Megpróbálok nem olyan módon gondolni a klienseimre.

- Oh… - Tom felnézett Bill-re. Bill haja egyenes volt, a fekete tincsek professzionálisan vágott rétegben hullottak a vállára. Bill szeme ismét fekete szemfestékkel volt kifestve, és a körmei hegye fehérek, a körmei pedig feketék voltak. Tom nem tudta abba hagyni, hogy Bill-re úgy gondoljon, mint egy nőre. Egy amúgy nagyon vonzó nőre.

- Szóval. – Tom idegesen felköhögött. – Te… szereted a nőket?

Bill rámeredt. – Pardon?

- Tudod. Meleg vagy?

Bill erősen felsóhajtva megforgatta a szemét. – Mint ahogy már mondtam, nem szeretek annyira személyes lenni a klienseimmel. Általában nem kérdeznek a szexuális beállítottságomról.

- Hát, csak kíváncsiságból – vonta meg a vállait Tom.

Bill hosszan belehörpintett a kávéjába, majd megrándult az arca, ahogy megégette a nyelve hegyét.

- Hát, Mr. Trümper, tekintve, hogy kíváncsi vagy, - morogta Bill – házasság közvetítő lettem, mert rendíthetetlenül hiszek az igaz szerelemben. Hogy egy férfiben, vagy egy nőben találom meg az igaz szerelmet, az nem fontos Nekem.

- Szóval akkor bi vagy?

Bill újra felsóhajtott. – Ha hallottad, amit mondtam…

- Igen, igen, igen. – Tom lustán megrázta a kezét. – Én nem igazán hiszek ebben az egész ’igaz szerelem’ dologban. Sosem voltam tényleg szerelmes ezelőtt. Mikor egy nővel vagyok, mindig azt érzem, hogy van egy jobb is még odakint.

- Hát, valószínűleg nem jó helyen kerested eddig. És végre most már igazán jó lenne, ha megállapodnál – egy kis örökség vár Rád, nem? – Tom bólintott és Bill folytatta. – Nem akarsz gyerekeket, akik gondoskodnak rólad, miután nyugdíjas leszel?

- Sose gondoltam még annyira előre – rántotta meg a vállait Tom. – Jobban szeretek a jelenben élni – Bill nem válaszolt, Tom pedig megnézte az utolsó néhány oldalt. A szeme megakadt egy gyönyörű nőn, ébenfekete haja kecsesen hullott a vállaira, szőke csíkok vegyültek el a feketék között, rózsaszín ajkai kissé lebiggyesztve álltak, sötét szempillái pedig annyira hosszúak voltak, hogy a szemöldökét cirógatták.

Drámai hasonlóság volt közte és Bill között.

- Ő Claudia – szólt halkan Bill.

Tom majdnem megugrott. Olyan intenzíven bámulta a képet, hogy el is felejtette, hol volt. Megköszörülte a torkát és megismételte a nevet.

- A telefonszámának is ott kell lennie – tette még hozzá Bill.

- Fel fogom hívni – morogta Tom. Ahogy felállt, magához vette a lapot. Bill nézte, ahogy elhagyja a kávézót nem is törődve azzal, hogy integessen. Visszagyűrte a szétszóródott lapokat a mappába, majd befejezte az italát.

-

Tom egyenesen a bár felé tartott, ahogy besétált a clubba. Gyors pillantást vetett az egész helyre keresve Claudia-t – azt mondta, hogy tízre ott lesz és most már csak öt perc volt hátra tízig. Tom úgy vélte, korábban kellett volna jönnie. De nem volt ott. Erősen felsóhajtott és kicsit sajnálva magát vodkát rendelve pénzt rakott a bárpultra. Lehuppant egy helyre, ujjai lustán játszottak egy rasztájával, miközben belekortyolt az italába szemével előre-hátra tekintgetve. Néhány üléssel arrébb egy pár csókolózott ezzel is kiváltva Tom-ból egy féltékeny pillantást. Megforgatta a szemét, majd megfordult az asztal körül elhatározva magában, hogy ha tíz percen belül nem lesz ott Claudia, akkor elmegy.

Kilenc perccel később, egy vékony alakot vett észre egyedül egy asztalnál. A selymes fekete haj ragyogásától – melyben néhány fehér csík is látszott - nem látta a személy arcát. Tom nyelt egyet – Claudia-nak kell lennie.

Letette a poharát a bárpultra, majd felállt, hogy gyorsan borravalót hagyjon a csaposnak mielőtt a vékony alakhoz sétált volna. Hátulról felé közelített és rátette a kezét a hátára, hüvelykujja épphogy csak megérintette a nyakát.

- Egész este meg akartál váratni? – kérdezte.

Az alak megfordult és Tom pillantásai egy ismerős, sötéttel kiemelt barna szemet látott meg.

- Mr. Trümper? – szólt lassan Bill, az agyát zavarodottság lepte el.

- Bill? – Tom szemöldöke felugrott és azonnal el is engedte Bill vállát, miközben arca élénk pirossá vált, ahogy leszidta magát, amiért Bill-t újra összetévesztette egy nővel.

Bill a rasztás férfira pillantott, ajkai kissé szétváltak, ahogy Őt bámulta azon csodálkozva, vajon Tom miért érintette meg olyan csábítóan és a hangja miért csengett olyan nyájasan. A nyaka bizsergett Tom ujjának emlékétől.

- Mr. Trümper? – ismételte Bill. Az agya gyorsan pörgött, a nyaka még érezte a melegséget.

- Hívj Tom-nak – kezébe köhögve megrázta a fejét. – Um… elnézést. Én csak azt hittem…

- Ne, várj! – szólt gyorsan Bill. – Um… - Rámutatott a vele szemben lévő helyre, mire Tom felsóhajtott és helyet foglalt. Még mindig cékla vörös volt. – Minden rendben? Nem úgy volt, hogy ma találkozol Claudia-val?

Tom már el is felejtette Claudia-t. De most már kétszeresen is zavartan érezte magát – először is azért, mert eljött valami random ribancért, aki még csak meg sem jelent, másodszor pedig azért, mert hagyta Billt, hogy egy ilyen kiszolgáltatott helyzetben lássa.

- Nem jött el – vonta meg a vállát Tom ezzel megpróbálva annyira nemtörődömnek tűnni, amennyire csak lehetséges volt. – Nem nagy ügy. Valószínűleg hazamegyek és iszok valamit.

- Nem jött el? – ismételte el lassan Bill, az arckifejezése együttérzőnek hatott. – Sajnálom.

- Ahogy mondtam, nem nagy ügy.

- Hát, egy kis ribanc. – szólt Bill sajnálkozva. – Figyelmeztetnem kellett volna Téged.

Tom felhúzta az egyik szemöldökét. – Azt hittem, hogy nem kerülsz túlságosan személyes kapcsolatba a klienseiddel.

Bill vállat vont. – Most munkán kívül vagyok – vigyorgott szemtelenül.

Tom nyelt egyet, úgy érezte magát, mintha egy csodás nővel ült volna szemben. Bill-nek több nőies vonása volt, mint bármelyik férfinek, akivel eddig találkozott – ajkai rózsaszínek és vastagok voltak, a szeme sosem volt sminktelen, a haja pedig olyan selymes volt. Ahogy mosolygott, a tökéletlen fogai kihangsúlyozták ajkai teltségét, pont úgy, ahogy a kis gödröcskéket az arcán.

- Ne rendeljünk egy kis bort? Mr. Trümper? – Bill megszakította Tom gondolatmenetét.

- Hívj már Tom-nak.

Bill szélesen elmosolyodott. – Rendben, Tom. Bort?

Tom visszamosolygott, majd megugrott a gyomra, ahogy bólintott.

-

Olyan egy óra telhetett el. Bill keresztbe téve jobb lábát a bal lábán hajolt az asztal fölé, könyökei a sötét fának feszültek. Túl volt már a negyedik pohár borán, mikor vihogni kezdett.

- Ezt nem hiszem el – mondta Tom határozottam és megrázta a fejét.

- De, komolyan! Mind a három nagynéném olyan férfihez ment feleségül, akiről álmodozott. Nekem köszönhetően.

- Baromság. Hogy találtad meg azokat a férfiakat?

- Könnyen – vonta meg a vállát Bill. – A jelekre figyelsz. A kicsi dolgokra, mint például, hogy hányszor pirul el az ember, milyen pillantásokat lövellnek egymás felé, milyen idegessé válnak. Az összes klasszikus, romantikus szarság.

- Még mindig nem értem, hogy találod meg ezeket az embereket, de magadnak még senki sincs – mondta Tom. Tisztában volt azzal, hogy Bill be volt csípve; az orcái rózsaszínre voltak színezve, lassan beszélt random szavakat hangsúlyozva és időnként kuncogásba tört ki.

- Várok – hadarta Bill. Letette a poharát és a boros üvegért nyúlt.

- Vezetsz hazafelé – motyogta Tom, s a keze kinyúlt Bill felé, hogy megállítsa. Bill keze az üveg nyakára fonódott, de Tom Bill karcsú kezére helyezte az ujjait ezzel is megállítva, hogy elvegye a bort. Nem engedte el.

Bill szeme az üveg borra szegeződött nézve Tom kezét a sajátján mielőtt visszanézett volna Tom-ra.

- A megfelelő emberre várok – folytatta. A hüvelykujja megrándult, mire Tom visszahúzta a kezét kissé homlokát ráncolva, ahogy a térdére meredt.

- Bocs azért – mondta Tom alázatosan. Utált bocsánatot kérni.

- Bocs azért, de miért? – motyogta Bill. Lassan összegörnyedt és szemét behunyva a hideg asztalra fektette az arcát.

- Bill?

- Csak egy pillanat – tartotta fel az ujját. – Ez egy hosszú hét volt. Néhány ribanc felhívott és rinyált Nekem, mert elvált. Attól a férfitől, akit Nekem köszönhet.

- Az szívás.

- Jah. Elegem van ebből a sok szarságból. Miért nem tudnak az emberek csak úgy örülni annak, hogy szerelembe esnek? Nem kellene olyan kibaszottul nehéznek lennie.

Bill folytatta a fecsegést, habár a hangja egyre halkabb és halkabb lett addig, amíg összefüggéstelenül nem motyogott magához. Tom nézte Őt, szája pedig megrándult a mulatozás közben.

- Bocsánat!

Tom elszakította a tekintetét Bill alakjáról, majd felpillantott. Egy vonzó, fiatal nő állt mellette, fekete haja kontrasztban állt a sápadt bőrével. Claudia.

- Te vagy Tom? – folytatta.

- … jah – szólt Tom hezitálva és végigmérve Claudiát. Egy fekete rövid ruhában volt, lába pedig egy tíz centis magas sarkúba volt bújtatva. Haja göndör, ajkai pedig rubin vörösek voltak a rúzsától. Máshogy nézett ki, mint a képen. Olcsónak tűnt. Most semmiben sem hasonlított Bill-re.

- Szia, Claudia vagyok – nyújtotta a kezét, amit Tom megrázott. – Sajnálom, hogy késtem, hatalmas baleset volt az autópályán. Néhány részeg idióta – megforgatta a szemét, mire Tom megjegyezte egy grimasszal, milyen ragyogó is a szeme, mintha csak valami szaros Barbi baba lett volna.

- Örülök a találkozásnak – mondta végül Tom. Visszanézett Bill-re, aki hirtelen megrázkódva felült. Idegesen megköszörülte a torkát és felnézett Claudia-ra letörölve egy kis nyálat, ami az ajkára folyt.

- Hello – mondta egy lusta mosollyal. – Már megyek is – nézett Tom-ra. - A randid itt van. Nagyszerű – állt is fel.

- Bill, nem kellene haza vezetned – ráncolta a szemöldökét Tom.

- Nah, jól vagyok, maradj és élvezd a – oomph – Bill megbukott a saját lábában és a márvány padlón kötött ki pont arccal lefelé – rengeteg embert fordult oda, hogy megbámulja Őt, mire gyorsan talpra állt letörölve az orrából kicseppenő vért a kabátja ujjával.

- Hazaviszlek! – Tom nyugtalanul pillantva a fekete hajú férfira felállt.

- Itt van az autóm – nyafogott Bill, ahogy Tom határozottan megragadta a karját.

- Reggel visszaautózunk és elviheted – mondta Tom. Claudia-ra tekintett, aki hitetlenkedve pislogott felé.

- Nem is jössz vissza este? – Claudia keresztbe fonta karjait a mellkasa előtt és lassan feljebb nyomta a dekoltázsát.

- Fáradt vagyok valójában. Már éjszaka van – mondta Tom megpróbálva olyan sajnálkozónak tűnni, amennyire csak lehet. – Majd felhívlak.

- Rendben – Claudia vállai leereszkedtek, ahogy végignézte, hogy is hagyja el Tom a klubbot Bill karjával a nyakában. Még csak el sem köszönt.