7 Tage / 7 Days - 18 - Do you want me? 'Cos I want you... 19 - Give me all you've got... but not love... - 20 - 4X8...

18.

Slipknot – Vermillion

All I need to make it real is one more reason

Prince – The Beautiful Ones

If I told you baby, that I was in love with you…

SZERDA ÉJSZAKA

„És Veled mi a helyzet?”

„Velem?”

„Engem akarsz? Vagy ’Bill-t’?”

„Téged akarlak.”

„Mennyire?”

Megmozdultam és lovagló ülésben ráültem. Megfogván a kezét a lábaim közé helyeztem azt. „Ennyire.”

Megcirógatott a nedvességemnél, majd a szemembe nézett. „De miért?” Húzta el végül a kezét.

„Ne!” Kaptam utána, mire megmarkolta a csuklómat.

„Miért? Miért akarsz engem?” Feszülten meredt felém, majd szorosabban ráfogott a csuklómra. „Mond el! Mond el, hogy miért akarsz engem!”

„Az első alkalom óta, mióta megláttalak…a fényben… nem tudtam, másra gondolni… nem érdekelt más…”

Elengedte a csuklóm, majd kezét torkomra helyezve finoman cirógatni kezdte mielőtt odahajolt volna és harapdálgatni kezdte volna azt. „Folytasd!”

„Nem az érdekelt, hogy ki voltál, hanem az, hogy mit váltottál ki belőlem.”

Őrületbe kergetett fogának érintésével a nyakamon.

„Mit váltottam ki belőled?”

„Azt, hogy bármit megengedtem volna Neked.”

Hirtelen és erőszakosan belém fúrta három ujját ezzel is sikítást kiváltva belőlem.

„Bármit?” Megragadta az egyik mellem és ujjai között durván cirógatni kezdte a mellbimbómat.

„Bármit.”

„Azt is megengednéd, hogy bántsalak?”

Bólintottam. „Igen, azt is megengedném, hogy bánts.”

Az ágyra nyomva újra belém fúrta az ujjait. Lassan kihúzta, majd ismét visszanyomta azokat, ezúttal azonban már négyet ezzel is durván dugva a puncimat. Erősen vette a levegőt, tekintete fel s alá járt a testemen. Mikor a fejem fölé emelte a karjaim a másik kezével leszorította azokat.

Erőteljesen csókolt, miközben nyelvével a számban kutatott és az ajkamat harapta. Elengedve kezeim megragadta a hajam, hogy miközben a nyakamra vezette a száját hátra rántsa azt. Ahogy fogával végigkarcolta a húsom megragadtam a haját és megrántottam ezzel is nyögéseket kiváltva belőle a torkomnál.

Felhagyott ujjai mozgatásával, majd feltérdelt. Kezeit durván levezette a melleimen át a hasamra, majd végigkarmolva combjaimat szélesre tárta a lábaimat.

Farka veszélyesen keménynek tűnt, ahogy a kezébe vette és elhelyezkedett előttem. Épphogy csak megérintve engem a puncim bejáratához dörgölőzött. Előre toltam magam.

„Ne!” Tolt vissza. „Mit akarsz?”

Nem válaszoltam, csupán csak előre nyomtam a csípőm megpróbálva ezzel azt, hogy farka lüktető ajkaimhoz érjen.

„Akarsz engem?”

„Igen.”

„Azt akarod, hogy megdugjalak?”

„Igen.”

„Igen, mi?”

„Igen, azt akarom, hogy megdugj. Szükségem van rá, hogy megdugj.”

Újra Nekem dörgölőzött ezzel is egy kicsit többet érve hozzám.

„Kérlek. Kérlek, dugj meg.” Szinte felé feszültem. „Dugj meg. Oh, Istenem. Kérlek!”

Könyörögtem Neki, majdnem sírtam, annyira akartam ezt.

Eltakartam a szemem. „Kérlek…”

Ahogy megéreztem, hogy belém nyomul felsikítottam. Megmarkolván a lábaim feljebb tolta azokat ezzel is a testem felé tolva a térdeim, hogy könnyebben tudjon belém csúszni. Olyan szögben tartott, hogy minden egyes döfés végig nyilamlott bennem, ahogy az izmaim megfeszültek. Ekkor gyorsan simogatni kezdte hüvelykujjával a csiklómat.

„Ne! Nem tudom, ez túl sok.”

„De, meg tudod csinálni.”

„Nem tudom.”

„Velem élvezz el!” Követelte mély hangon.

„Bill… nem… nem tudok.”

„Velem élvezz el.”

Enyhítve az érintéseit a csiklómon már csak körkörösen cirógatta azt közben még mindig mélyeket döfve belém saját orgazmusát is alig tudva visszatartani.

Nyögni és rázkódni kezdtem, mire végre elengedte magát.

--

’Cos I want you…

Chris Isaak – Wicked Game

I never dreamed that I'd meet somebody like you, and I never dreamed that I'd lose somebody like you

SZERDA ÉJSZAKA

Fekve figyeltem Őt.

Kinyitotta a szemét és álmosan rám mosolygott.

„Ne aggódj, tudom, hogy ez igazi. Szeretlek.”

Végül megfordult és újra álomba szenderült.

19.

Joe Jackson – Different for Girls

Just give me something, anything, well give me all you’ve got, but not love

CSÜTÖRTÖK KORA REGGEL

Az agyam nem tudott kikapcsolni. Fáradt voltam. Érzelmileg összezavarodott. Nem tudtam aludni.

Épp elég fény szűrődött be a szobába, hogy lássam Bill arcát. Miközben aludt, szemhéja megremegett, ajkain pedig mosoly játszott.

Megmozdult, majd kissé letolta a takarót magáról. Mellbimbói kemények voltak, szinte könyörögtek azért, hogy megérintsék. Ellenálltam a kísértésnek, hisz nem akartam felébreszteni; nem voltam felkészülve arra, ami talán közte és köztem történne.

Hasamra fordultam és egy párnát tettem az egyik karom alá. Megbizonyosodtam arról, hogy így is látom, majd másik kezemet a lábaim közé csúsztattam ezzel is végigcirógatva a meleg nedvességen. Lassan simogatni kezdtem magam, miközben néztem, hogy is emelkedik és hull alá a mellkasa, miközben lélegzik. Elképzeltem, ahogy fölötte vagyok és arcát fogva a kemény farkán mozgok ezzel is elérve, hogy felnyögjön és verődjön alattam… Egy pillanatra becsuktam a szemem, ahogy gyorsan dolgoztam magamon, de önkéntelenül felmordultam mire feszülten kinyitottam a szemem ezzel is remélve, hogy nem ébresztettem fel. De nem mozdult meg, helyette még mindig halkan lélegzett. Nyitva tartva a szemem újra visszakerültem a fantáziámba felidézve erős kezeinek érintését, ahogy a hátamat járják be, majd erősen magára húznak. Ahogy egy gyors és halk orgazmusba törtem ki, ajkaimat csak néhány éles sóhaj hagyta el.

Mire végre aláhulltam a magasságból, Bill már az oldalára fordult ezzel is szembe kerülve velem.

Egy kicsit felkuncogott. „Ez nagyon izgató volt.” Kinyitotta a szemét és újra felnevetett. „Annyira kibaszottul izgató volt.”

„Te kis trükkös szemét.” Megrúgtam a takarók alatt. „Nem hiszem el, hogy engedted, hogy ezt csináljam…”

Még mindig nevetve magához ragadott és végre lehunytam a szemem.

--

... but not love

The Passions – I’m in Love with a German Film Star

I'm in love, I'm in love

CSÜTÖRTÖK REGGEL

„Szeretlek.”

Úgy tettem, mintha aludtam volna.

„Tudom, hogy nem alszol.”

Még mindig csukva tartottam a szemem.

„Szeretlek.”

„Nem, nem szeretsz.”

„De, szeretlek.”

„Aludj vissza.”

„Nem. Szeretlek.”

A fejemre húztam a takarókat, egyszerűen ezzel nem tudtam mit kezdeni.

Hallottam, hogy kibotorkált a fürdőbe és ott zörgött valamivel.

Visszajött. „Te is szeretsz.”

„Nem.”

„De, igen.”

„Nem.”

Egy kis szünet állt be közénk.

„Miért nem?”

Felültem és rámordultam. „MERT ANNYIRA FÁJ!”

„Hát…” Szólt könyörtelenül. „…nem fájna amúgy is?”

„Hogy érted, hogy amúgy is?”

„Úgy értem, hogy ha elmondanád, hogy szeretsz, és nem tetetnéd, hogy nem így van."

„MICSODA?”

„Úgy értem…” Felnézett és összeráncolta a homlokát, mintha a tényeket mérlegelte volna.

„Úgy értem, hogy szeretlek, és Te is szeretsz, de nem fogod bevallani, mert azt hiszed, hogy még fájdalmasabb lesz majd, ha el kell búcsúznunk egymástól vasárnap. De azt gondolom… úgy érzem, hogy tényleg nagyon fájdalmas lesz, ha el kell válnunk, de még rosszabb lenne, ha nem mondanám el, hogy is érzek irántad. Nem is tudtam volna olyan jól érezni magam, ha elrejtem az érzéseimet arra a kis időre, amit együtt tölthetünk.”

Bólintott. „Így értettem.”

Felsóhajtottam. „Oké.”

„Oké, mi?”

„OKÉ.”

Megbiccentette a fejét.

„JÉZUS KRISZTUS, BILL! SZERETLEK! OKÉ? SZE-RET-LEK!”

Összefonta a karjait. „Jó.”

„ENNYI? ENNYIT TUDSZ CSAK MONDANI? JÓ?!”

„Igen.”

Visszasétált a fürdőszobába.

„Oh, és van még egy dolog.” Az ajtóban ismét megjelent a feje.

„MI?”

„Szeretlek…”

„OH, BASZD KI!” És akkor egy plüss nyuszi repült el a füle mellett.

20.

CSÜTÖRTÖK REGGEL

„Nem kelsz fel?”

„Hmmm.” Nyújtózkodtam a takarók alatt. „Muszáj?”

„Arra gondoltam, hogy bejöhetnél velem a stúdióba.”

„Nem maradhatok itt?”

Duzzogni kezdett. „Azt akarom, hogy Velem legyél.”

„De annyira fáradt vagyok.”

„Miért vagy fáradt? Semmi olyat nem csináltál.”

„Bill, majd’ minden éjszaka fent voltam. Azt meg már meg se említsük, hogy Isten tudja hányszor dugtunk az elmúlt napokban. Muszáj, hogy pihenjek egy kicsit.”

„Tizenhárom.”

„Micsoda?”

„Tizenhárom. Tizenháromszor csináltuk.”

„Te számoltad?”

„Hát, igen, de nem vagyok teljesen biztos benne… néhol homályos az egész.” Egy pillanatra elkalandozott, majd elmosolyodott. „Plusz, nem számoltam azokat, amikor technikailag nem dugtunk.”

„Technikailag dugni?”

„Tudod, az összes többi dolog. Így akkor huszonnégy lesz.”

„Oh.” Bólintottam. „De ez akkor… napi nyolc alkalom. Ez így nem jó. Ez lehetetlen.”

„Higgy Nekem, lehetséges.” Húzta fel a szemöldökét. „Plusz, a másik probléma az, hogy mi van, ha csak az egyikünk élvezett el? Azt csak félnek számoljuk? Vagy ha mindketten elélveztünk, akkor az kettőt ér?”

Felnevetettem. „Szóval… huszonöt alkalomból tizennégyszer csináltuk?”

Pakolni kezdett a táskájába.

„Tizennégyszer kellett csinálnunk?”

Felnézett, de nem mosolygott már. „Nincs már időnk, készülj el, kérlek.”

„Oh, oké. Rendben, kész leszek!”

Kiszálltam az ágyból, majd magamra öltve a köntösön erősen meghúztam a masnit és a fürdőszobába robogtam mellette.

„Szeretlek! Huh.” Csaptam be végül az ajtót.

Zavartan követni kezdett. „Mi a baj?”

„Semmi.”

„Dolgoznom kell ma.”

Beálltam a zuhany alá. „Hát, Nekem meg egész héten dolgoznom kellett volna, de oh, kitalálod mit csináltam? Lemondtam az egészet.”

Megvetően rápillantottam, majd behúztam a tusoló fülke ajtaját, de Ő kinyitotta azt.

Újra behúztam, és megnyitottam a csapot.

--

Lehunyt szemekkel motyogtam magamhoz, ahogy engedtem, hagy fusson át a testemen a víz.

„Nem kellett volna azt mondanom… szeretlek… tudván, hogy ez fog történni…”

Hirtelen egy meleg kéz pihent meg a csípőmön.

Elhúzódtam tőle. „Ne gondolkodj ezen.”

A csípőm másik oldalára is rácsúszott egy meleg kéz.

„Bill, ne. Nincs most hangulatom hozzá.”

Egy gyengéd csók landolt a nyakamon. „Sajnálom.”

„Micsoda?” Fordultam meg.

Bill teljesen felöltözve állt előttem a tusolóban.

Kétségbeesettnek tűnt, miközben végigcsorgott rajta a víz. „Sajnálom. Szeretlek.”

„Oh, Bill! Mit csinálsz? Vizes leszel!”

Az a haj, amivel olyan sok időt töltött most összeesett és az arcához kezdett tapadni.

A pólója is átlátszó lett, szempilláin pedig összegyűltek a vízcseppek.

Megbabonázva néztem Őt. „Erm… teljesen… vizes… vagy…”

Aggódó tekintettel értem nyúlt. „Nem kellett volna biztosra vennem… hogy itt vagy.”

Őszintén szólva, egyáltalán nem érdekelt.

Csak arra tudtam gondolni, hogy is tapad a póló széle a mellkasához. Miközben élesen beszívta a levegőt felé nyúltam és megérintettem a mellbimbóit, amik rövidesen megkeményedtek. Miután hozzá hajoltam, nyelvemmel ingerelni kezdtem őket a nedves pólóját keresztül.

Újra élesen felsóhajtott, de folytatta a bocsánatkérést. „Kérlek, ne legyél Rám mérges, Én…”

„Bill, tényleg nem számít most már.”

Nedves nadrágjából kiszabadítva a farkát kezembe vettem azt, majd fel le kezdtem simogatni, miközben ajkaimmal még mindig a mellbimbóit kínoztam. Lehunyva a szemét halkan felnyögött, majd hogy térdre ereszkedjek lenyomta a fejem, mire mélyre engedtem a számba. Szájamat dugva lassan előre-hátra kezdett mozogni. Újra felnyögött, majd megmarkolta a hajam ezzel is megakadályozva, hogy meg tudjam mozdítani a fejem, majd gyorsabban kezdett döfni.

Éreztem, hogy kezdi elveszíteni az irányítást, de akkor hirtelen eleresztett. Elhúzódott tőlem.

Zavarodottan felnéztem rá. „Miért hagytad abba?”

Megrázta a fejét és csatlakozott hozzám ezzel is a tusoló padlójára térdelve és szorosan karjaiba ölelve.

„Túl messzire mentem. Nem így akartam csinálni.” Dadogott alig hallhatóan. „Én… sajnálom. Szeretlek! Még ne hagyj el.” Egyre szorosabban ölelt. „Kérlek, ne hagyj el.”

„Micsoda? Bill, miért hagynálak el?” Sós könnyeit érezve először az arcát, majd a száját csókoltam meg.

„Annyira mérgesnek tűntél az előbb.”

„Nem mérges vagyok, csak fáradt, meg egy kicsit ingerült. Nem tudnék mérges lenni Rád, szeretlek, oké?”

Halványan elmosolyodott, majd bólintott egyet. Az arca maszatos volt a fekete szemfestéktől. „Akkor Te is szeretsz engem, ugye?”

„Igen.” Cirógattam meg az orcáját.

„És igazam volt.”

„Igen. Igazad volt. Minden, amit mondtál, igaz volt.” A csapért nyúltam és elzártam azt.

Boldogan elmosolyodott. „Tudtam. Mindig igazam van.”

Felhúzván magammal így szóltam. „Ha Te mondod.”

Kezem megfogva kemény farkához húzta azt.

De Én elhúzódtam Tőle ezzel is kilépve a tusolóból, hogy magamhoz véve egy törölközőt Neki is odadobhassak egyet. „Rengeteg időnk van még erre.” Nevettem.

Sokat tudóan elmosolyodott és törölgetni kezdte a haját. „Még négy nap…”

Visszavettem a köntösöm. „Igen, ami azt jelenti, hogy legalább… Oh, Istenem!” Azonnal eltakartam lesokkolódott arcomat.

„Igen. Jól tudod.” Vigyorgott. „Legalább… HARMINCKÉTSZER!!”