The Matchmaker - 4. rész

Az este elérkezett, az eső pedig ömleni kezdett. Bill morgott a haja miatt mondván, hogy be fog göndörödni és csúnya lesz, de Tom csak megforgatta a szemét és Bill-nek nyújtotta a pulóverét.

- Mi lesz Veled? – ráncolta össze a homlokát Bill. Majdhogy nem kiabált, hogy a járdát érő esőcseppek és a messzi villámcsapások miatt hallható legyen.

- Nem fogok sírni, ha nedves lesz a hajam – vigyorgott Tom játékosan meglökve Bill-t.

- Oh, amúgy meg kedves dolog.

- Mi?

- Hogy odaadod a kabátod. Nagyon úriemberes – mosolygott Bill.

- Oh – Tom elhalkult, majd figyelmét a kialakuló pocsolyákra összpontosította. Majdnem elfelejtette, hogy Ő és Bill egy ál randin voltak. Igazából, Tom-nak nem volt kényszeredett vagy erőltetetett Bill-el lenni, azt sem érezte, hogy meg kellene próbálnia valakit meggyőzni arról, hogy lefeküdjön Vele. A legtöbb esetben - mikor nőkkel volt -, az elméje átfutott ezeken, de Bill-el lenni annyira természetes volt, hogy Tom azt érezte, végre igazán önmaga lehet. Kivéve természetesen azokat a pillanatokat, mikor Bill megjegyzéseket tett és megpróbálta megtanítani Neki a remek randi szabályait.

Bill felsikított és szorosabban magához ölelte Tom kabátját, mikor egy nagyon hangos menydörgés jött, a sötét ég pedig villámlásokkal tűzdelt lett.

- Ez nagyon közel volt – motyogta félelemtől összevont szemöldökkel, miközben az ég felé tekintgetett.

- Ne mond, hogy megijesztett az a villámlás – Tom könnyedén felnevetett, ahogy Bill újra megugrott egy villámlástól. Bill sminktelen, nedves bőre csillogott az esőcseppektől, fekete haja pedig arcához ragadt ezzel keretezve azt.

- Tökmindegy – pirult el Bill ajkát biggyesztve. Folytatták a sétát nem tudva igazán, mi is történik most a randijukkal; egyikük sem akarta, hogy véget érjen. Ahogy elsétáltak egy TV áruház mellett, láttak, hogy a benti TV-k az időjárás jelentésre kapcsolódtak egyenként feliratozva, hogy ’A heves vihar folytatódik’, ’Tornádó veszély’.

- Tornádó veszély? Baszki, jobb lenne, ha hamarosan bemennénk valahova.

- Szerzek egy taxit – szólt gyorsan Bill. Kicipzározta a pulóvert előkészülvén, hogy átnyújtsa azt majd Tom-nak. – Haza kell jutnom.

- Hol laksz? – nézett rá rosszallóan Tom.

- Körülbelül úgy egy félórára.

Tom Bill karjára tette az egyik kezét ezzel is megállítva, hogy levegye a pulóverét. Bill kérdőn felnézett Rá, mézszínű szeme kitágult.

- Ne menj – szólt Tom, majd gyorsan hozzátette – Az esőzés csak egyre hevesebb lesz, a közlekedés is meg fog őrülni.

- Igen, de… - pislogott Bill csodálkozva azon, vajon Tom hova is akar ezzel kilyukadni. – Valamikor haza kell jutnom.

- Csak várj, amíg elcsendesül az eső.

- Láttad a híreket, nem fog még órákig.

- Figyelj – szólt Tom cipőjét és nadrágjának átázott szélét nézve. – Nagyon közel lakok. Alig tíz percnyi sétára innen. Kölcsön tudok adni ruhákat, meg mindent.

- Huh? – Bill ajkai szétváltak.

- Hát, ha ezekben a vizes ruhákban maradsz, meg fogsz fázni.

- Nem, nem. A lakásodra hívsz?

Tom arca elpirult. – Talán. Ha akarsz.

Bill csípőjére téve a kezét erősen felsóhajtott. – Tom, soha, de soha ne hívd meg magadhoz a nőt az első randi után. Mármint ne egy finom nőt.

Tom felnevetett látván, hogy Bill csak viccel. – Szóval ez egy ’igen’?

Bill lassan bólintott; arcpírja passzolt Toméhoz. – Ha nem bánod.

Tom elmosolyodott, végül az egész arca is felderült annak ellenére, hogy nedves volt az esőtől, majd Bill felé nyúlt és finoman megfogta a kezét ezzel is elvezetve onnan Őt.

-

- Megfagyok – kiáltott fel Bill, fogai szinte vacogtak. Egy dörgés robajától hirtelen levegőért kapott, majd átesett a saját lábán ezzel is a földbe és sárba landolva. Undorodva tátogni kezdett, majd lassan felült.

- Természetesen akkor botlasz meg, mikor már majdnem ott vagyunk – cukkolta Tom, ahogy Bill-nek nyújtotta a kezét, aki hálásan el is fogadta azt. A Tom apartmanjával szembeni kertben voltak; Bill megalázva érezte magát sárral és kosszal bemocskolva, ami egyre mélyebbre szivárgott Tom pulóverébe a hülye eső miatt.

Tom azonban nem tűnt úgy, mintha undorodna, és Bill hálás is volt azért, hogy a rasztás férfi törődően megfogta a kezét és a bejárati ajtó felé vezette, amit ki is nyitott Neki.

- Ismét Isten hozott – vigyorgott Tom pimaszul, ahogy kinyitotta az ajtaját és nyitva tartva azt előre engedte Bill-t. Bill - ahogy megérezte a meleg levegőt, ami a bőréhez ért - megkönnyebbülve felsóhajtott, majd gyorsan le is kapta magáról Tom kabátját, hogy felé nyújtsa.

- Annyira sajnálom. Olyan ügyetlen vagyok – mondta Bill. – Nem bánnád, ha használnám a tusolód?

- Menj csak – motyogta Tom. Megköszörülte a torkát és a kabátjáért nyúlt, az ujjai megcirógatták Bill-ét. A nap nagy részében fogták egymás kezét, azonban ahogy most találkozott a keze Bill-ével, melegség terjedt szét a testében. Próbált nem a fekete hajú férfira meredni, aki a hatalmas szürke pulóvere alatt csak egy vékony fehér pólót viselt. A póló - ami át volt ázva az esőtől -, mindent megmutatott, hisz teljesen Bill mellkasára tapadt. Tom szeme szemérmetlenül végigvándorolt Bill elefántcsont fehér színű testén ezzel is feltérképezve mindenét, amíg el nem ért a fekete szegecselt övig.

- Um – Bill félbeszakította Tom piszkos kis gondolatmenetét. – Hol van a tusolód? – érezte, hogy nyaka melegebb lett, majd azon kezdett csodálkozni, vajon csak beképzelte, hogy Tom stírölte Őt.

Tom megköszörülte a torkát és gyorsan így szólt. – A hallon túl, a második ajtó balra – Bill némán bólintott és megfordult. Tom figyelemmel követte, ahogy lassan eltűnt, majd miután a fürdőszoba ajtó kinyílt és becsukódott, kezével homlokon csapta magát. – Mi a franc volt ez? – sziszegte magának fel s alá járkálva a nappalijában. – Ő egy pasi, bassza meg!

- Tom! – hallatszódott Bill tompa hangja.

Tom majdnem a levegőbe rúgott a lábával. – Igen? – szólt remegve.

- Használhatom a samponodat és a többi cuccod?

Tom megforgatta a szemét Bill jó modorúságán. – Természetesen – kiáltott vissza. Felsóhajtott, ledobta magát a kanapéra, majd az egyik párnába mélyesztette az arcát. Elégedetten felnyögött, ahogy belélegezte a friss illatot. Beletelt néhány pillanatba, míg realizálta, hogy olyan illata volt, mint Bill-nek, hisz az elmúlt éjszaka ott aludt a kanapén, a feje a párnán volt. – Basszus, basszus, basszus – ismételgette Tom, kezével pedig eltakarta a szemét. Az, ahogy a szíve kalapált nem volt jó jel.

- Tom?

Tom felült, s ahogy tekintete Bill-re vándorolt majdnem elfelejtett levegőt venni. Bill kiszabadulva a tus alól félénken álldogált a folyósón egy sötétkék törölközőt tartva egyik kezében a csípője körül. A haja arcát elegánsan keretezve puhábbnak tűnt, mint valaha, az apró vízcseppek pedig a padlóra estek. Vizes teste fénylett Tom lakásának homályában, és az, hogy a törölköző veszélyesen lent volt a csípőjén Tom-nak szép rálátást adott a bársonyos bőrére az ágyéka fölött.

- Igen? – Tom végül kipréselt egy választ.

- Azt mondtad, hogy majd tudsz kölcsön adni néhány ruhát.

- Oh! Basszus, sajnálom, már ki kellett volna raknom Neked – Tom neki iramodott ezzel is tulajdonképpen a szobájába rohanva. Bill meglepetten meredt utána csodálkozva azon, vajon a másik férfi miért tűnt olyan nyugtalannak és idegesnek. Tom percek múlva fel is bukkant. - A legtöbb ruhám egy kicsit nagy, de ezek öregebbek, szóval kicsit kisebbek. Sajnálom, ha nem passzolnak – magyarázta egy szuszra.

- Tom nem érdekel, ha túl nagyok, de tényleg. Nem panaszkodok mindenért, amit értem teszel – nevetett fel Bill; a hangja tiszta és törékeny volt, mint egy csengő.

Ahogy Bill édesen elmosolyodott és a ruhák felé nyúlt, hogy elvegye azokat Tom nagyot nyelt. Akart mondani valamit Bill-nek, vagy kérdezni valamit tőle, de akkor újra meghallotta a cukormázas hangját.

- Éhes vagy? – ez volt a legjobb ötlet, ami Tom eszébe jutott.

- Egy kicsit – szólt Bill. Tett néhány lépést előre, majd ledobta a törölközőt.

- Woah! – Tom-nak hatalmasra tágult a szeme, ahogy a lenyűgöző, meztelen férfit bámulta a nappalijában. Bill-t látszólag nem érdekelte a saját meztelensége, habár rögtön belelépett az alsónadrágba és a melegítőnadrágba, mielőtt felhúzta volna a pólót, ami Tom adott Neki.

- Oh, bocsánat – mondta gyorsan Bill – Egy kicsit… um, általában nem érdekel, ha mások látják a testem – vigyorgott bocsánatkérően látva Tom lesokkolódott arcát.

- Az menő – szólt gyorsan Tom, a hangja erőltetettnek tűnt. Látván Bill-t meztelenül volt az utolsó csepp a pohárban; érezte, hogy forróság gyűlt a hasába, ágyéka pedig bizsergett a forróságtól. – Étel? Uh… mit szeretnél? – Tom nagy léptekkel megindult a konyha felé, hálás volt a márvány tetejű pultnak, ami elég magas volt, hogy eltakarja Őt deréktól lefele.

- Bármit, tényleg – Bill a másik oldalon rákönyökölt a pultra és előre dőlt; vizes frizurája a szemébe bukott, de elfújta azt, majd így szólt: Szóval, mit gondolsz a randinkról? Segített a tanácsom? Tanultál valami fontosat?

- Sheesh, kihallgatáson vagyok… – mondta szárazon Tom, ahogy kinyitotta a hűtőt, hogy megnézze, van-e valami ehető a jégkrémen kívül. – Muszáj most erről beszélnünk?

- Miről, a munkámról? – ráncolta össze a homlokát. – Azért vagyok itt…

- Igen, tudom, de… - motyogta Tom, miközben kihúzott a fagyasztóból egy pizzás dobozt, hogy elolvassa a sütési utasításokat. – Hát, a randinak vége, szóval miért beszéljünk róla?

Bill felsóhajtott. – Ha nem beszélünk róla, nem fogjuk tudni, hogy tanultál-e valamit is. Ez volt a lényege, hogy tanulj. Szóval, hogy meg tudd, hogyan is kell egy nővel bánni, hogy a következő alkalommal sikeresebb legyen a randid, emlékszel?

- Ez nem egy ilyen számítás – forgatta meg a szemét Tom. – Nincs egy mágikus képlet, nincs egy receptkönyv. Ha elmész valakivel szórakozni, akkor vagy passzoltok, vagy nem. Ennyi. Én csak… az elmúlt nyolc évben senkivel sem passzoltam össze.

- Talán mert nem nyíltál meg – vonta meg a vállát Bill. – De nem vagyok biztos benne. Arra alapozva, amit Claudia-ról és Jessica-ról hallottam, úgy tűnsz, mint aki unalmasnak gondolja a nőket, és ezért csak futólag ismered meg őket. Habár, Velem egész jól elvoltál ma. Mi összepasszolunk, nem?

Tom lefagyott, keze pedig a sütő fogantyúján maradt. Lassan Bill felé fordult, aki ártatlanul nézte Őt észre se véve a horderejét annak, amit mondott. Természetesen igaza volt, tökéletesen ’összepasszoltak’. Tom észrevette ezt, és zavarta is Őt. Nem gondolta, hogy valaha is ’összepasszolna’ egy másik férfival.

- Valamit észrevettem – motyogta Tom.

- Mit?

- A randinak még nincs vége.

- Huh? Természetesen vége van – Bill felvonta a piercing-es szemöldökét.

- Nem, úgy értem, hivatalosan még nincs vége. Egy randinak igazából csókkal kellene befejeződnie, nem?

Bill Tom-ra meredt, kinek fürkésző tekintete felgyorsította a szívverését. – Nem, igazából, a harmadik randiig nem kellene megpróbálni a csókot – nevetett kényszeredetten, majd felállt.

- Bill – szólt gyengéden Tom kezét a kezére téve, mielőtt az elhagyta volna a pultot. – Én… kibaszottul össze vagyok zavarodva. Csak látnom kell. Látnom kell, hogy jó-e.

Bill megrázta a fejét és tett egy lépést hátra. A szíve jószerivel a torkában dobogott, és kifogást keresett arra, Tom miért ne csókolja meg, még ha az ötlet jónak is tűnt Neki. – Nem tudom. Ez nem szakszerű, az ügyfelem vagy. Ez ellene van a munkám céljának. Én csak, nem tudom.

Tom figyelmen kívül hagyta Bill gyenge érvelését, és közelebb lépett hozzá közben finoman megfogva a csuklóját. – Mond azt, hogy nem akarod, és nem fogom – szólt gyengéden.

Bill gyorsan verdeső szívvel bámulta Őt, miközben nem hagyta ki, hogy Tom szeme az Ő ajkait figyelte; öntudatlanul meg is nyalta őket. Tom Bill hosszú hallgatását beleegyezésnek vette és felé hajolt, ezzel is foglyul ejtve Bill alsó ajkát a sajátjai között. Mielőtt lassan becsukta volna a szemét és megnyílt volna a csókra Bill egy pillanatra magába szívta Tom nyugodt kifejezését, megjegyezve közben magának, milyen finomak és teltek voltak Tom ajkai. Megremegett, ahogy Tom a derekára helyezte a kezeit és közelebb húzta magához addig, amíg a mellkasának nem ütközött. Tom nyelve lassan Bill bezárt ajkaihoz ért, mire Bill felnyögött, majd kinyitva száját befogadta Tom nyelvét. Még a fejét is oldalra ejtette, hogy mindketten könnyebben hozzáférjenek a másikhoz. Kezei lassan felcsúsztak: az egyik Tom oldalán pihent, míg a másik a nyaka mögé kúszott cirógatva azokat a puha, barna fürtöket, amik nem voltak a rasztába fogva.

Tom-nak egyrészt kellemes, másrészt pedig ijesztő volt Bill-t csókolnia, de jobb volt, mint azt, ahogy elképzelte. Érezte, hogy szárnyalt a szíve, ahogy Bill mohón visszacsókolta és finom kis hangokat adott ki magából, amik egyenesen Tom farkába kúsztak ezzel is megszédítve Őt.

Bill hirtelen elhúzódott, majd nagy szemekkel Tom-ra meredt, ahogy ujjai felcsúsztak és megtörölte a száját. Tom tiltakozóan felmordult és szorosabban fogta közre a másik férfit.

- Ezt nem kellene csinálnunk – jelentette ki alig hallhatóan Bill, ujjai kissé megremegtek, ahogy Tom mellkasára tette azokat. El akarta tolni, de Tom mellkasa az ujjbegyei alatt bársonyos és kemény volt; egyszerűen nem tudta rávenni magát, hogy megtegye.

- Ja. És?  - Tom önelégülten elmosolyodott és játékosan megbökdöste az orrával Bill-t. Jelen pillanatban nem gondolt arra, hogy bármi rossz kisülhet a tetteiből; csak arra gondolt, mennyire jó érzés volt, különösen Bill piercingjének a jelenléte.

- Én – Te – hadarta Bill. – Te a nőket szereted.

Tom felsóhajtott és lazított Bill szorításán. – Bill, próbálom élvezni a pillanatot, de Te kibaszottul megnehezíted.

Bill összeráncolta a szemöldökét és eltolta Tom-ot. – Nem élvezheted a pillanatot, ha sehova sem vezet – vált ingerültté. – Mi a fasznak csókoltál meg? Mit gondoltál, hogy fogok érezni, hogy egyik nap még lekapsz, majd következőleg a random nőkkel való kis dugós történeteidről hallok?

- Ez nem olyan – szólt alázatosan.

- De, igen – kiáltotta Bill, most már két lépésre állva Tom-tól. Nem hitte el, hogy kevesebb, mint egy perccel korábban még a másik férfinak volt feszülve, nyögve. Undorodva gondolt magára, az előtte álló férfi iránt pedig erős dühöt érzett. Elfordította a fejét és kinézett az ablakon ezzel is észrevéve, hogy elállt az eső. – Megyek.

- Bill! Ne! – szólt utána Tom. Meg akarta rúgni magát, amiért elrontotta a pillanatot.

Bill azonban már nem válaszolt.