13.: Pénzt 'és' életet... - 7. rész

- Mit bámul? – förmedt rá másodjára is Samantha, azonban a Tom elengedte a füle mellett az egyre zaklatottabb kérdéseket.

Sam-et tényleg bosszantotta, hogy a férfi, mint egy szobor, csak megkövülten bámulta és szuggerálta a tekintetével. Egy pillanatra az is megfordult a fejében, hogy hagyja a pénzt és távozik a lakásából, mégsem veszíthette el a fejét, hisz szüksége volt a pénzre.

- Van egy ajánlatom! – szólalt meg egyszer csak Tom.

Samantha a férfi rezzenéstelen arcára emelte a tekintetét. Pillantása már nem volt vibráló, esetleg zavaró, helyette nyugodt és eltökélt volt. – Töltsd Velem ezt az éjszakát és a dupláját fizetem ki annak, ami Neked kell!

- Maga viccel!

- Nem hiszed el, hogy kifizetném?

- Azt nem hiszem el, hogy ennyire aljas, hogy megzsarol.

- Ez nem zsarolás, csak egy ajánlat. Ha élsz Vele, boldog leszek, ha nem, az nem az Én gondom!

Hirtelen elhallgatott, megrántotta a vállát, majd megfordult és kisétált a konyhából. Samantha megkövülten figyelte, hogy is tűnik el a férfi. Legszívesebben utána lépett volna és hajánál fogva visszarántotta volna magához, hogy beolvasva Neki leszögezze, Vele nem játszhat. Mégis felül kellett kerekednie mindennemű indulatán és utálatán.

- Elképzelni sem tudja, mennyire utálom magát! – kiáltotta el egyszer csak magát.

Tom kihozta a béketűréséből, elérte, hogy olyan dühöt érezzen egy férfi iránt, mint még soha.

Mégis.

Tőle függött a jövője, jövőjük.

*

Sosem hitte, hogy valaha is meg fog változni a mentalitása. Mindig is nyugodt és megfontolt volt még a legnehezebb pillanatokban is, most mégis úgy érezte, egy olyan érzés bontakozott ki benne, amihez hasonlót eddig még sosem érzett. Ingerült lett, szinte dúlt-fúlt belül, mégsem adta tudtára a férfinak.

- Bort kérsz? – tért vissza diadalittas mosollyal az arcán Tom.

- Fulladjon meg a borában!

Tom csak felnevetett, majd a palacktartóhoz lépett és leemelt egy üveggel. Töltvén magának ízlelgetni kezdte a nedűt, miközben le nem véve Samantha-ról a szemét kémlelni kezdte.

- Miért utálsz ennyire? – kérdezett rá egyszerűen.

- Még kérdezi?

- Igen, kérdezem! Nem tettem semmi rosszat ellened. Csak segítek.

- Segít… - súgta alig hallhatóan a nő, majd elfordult Tom-tól.

- Ne legyél mártír! Te jöttél ide most is, nem kényszerítettelek semmire sem.

- Igen, nem kényszerített, ezt belátom, hisz engem az élet kényszerít mindig mindenre.

- Most őszintén! Sajnálom, ami Veled, Veletek történik, de ezért miért kell engem utálni? Lehetőséget adok arra, hogy nem legyetek még lehetetlenebb helyzetben.

Sam utálta, hogy igaza volt, sőt, azt is utálta, hogy Ő is tudta, segítsége nélküle tényleg még nehezebb lenne az életük.

- Mesélj magadról!

- Hogy mi van? – fordult azonnal felé a nő.

- Nem értelek, így meg akarlak ismerni.

- Hát arra a várhat, hogy bármit is kiszed belőlem – fonta keresztbe a karjait ezzel is elzárkózva Tom-tól.

- Egész éjszaka csak makacskodni akarsz? Komolyan mondom, egy nővel sem találkoztam még, aki ennyire ellenszenves lett volna Velem. Szinte már sértésnek veszem – vigyorodott el, majd poharát letéve felkötötte a haját egy gumival.

- Én kérek elnézést, hogy nem tartozom azok közé a nők közé, akik azonnal hanyatt esnek a stílusától.

- Mert milyen a stílusom? – Tom egy lépést tett a hirtelen megszeppenő nő felé.

- Tenyérbe mászó.

- Jó, még!

- Visszataszító!

- Visszataszító? Miért? Magyarázd meg!

Tom-ot nem igazán bántották a sértő szavak, hisz Samantha őszinteségét mindennél előrébb valónak gondolta.

- Ezt nem lehet megmagyarázni, és ezzel talán mindent el is mondtam. Egyszerűen irritál minden mozdulatod, az, ahogy hozzám beszélsz, ahogy megérintesz, ahogy megpróbálod elhitetni, mekkora szerencsém van Veled.

- Tegezni kezdtél!

- Micsoda?

- Végre tegezni kezdtél.

- Hülyeségeket beszél, nem tegeztem!

- De, tegeztél! Kiváltottam belőled, hogy végre ne legyél annyira távolságtartó, legalább is a beszédben nem!

- Na, látja! Ez is visszataszító magában!

- Mi? Az, hogy örülök, ha elérek valamit? Egyébként most már csak azt szeretném, ha megcsókolhatnálak. Tényleg, miért nem szereted, ha megcsókolnak?

- Nem azt mondtam, hogy semmit sem fog kiszedni belőlem?

- Még egy ilyen nőt, mint Te! – sóhajtott fel Tom, majd megelégelve Samantha látszólagos akadékoskodását tarkójánál fogva magához húzta és megcsókolta.

Már az első másodpercben tudta, hogy a nő éppúgy akarta azt a csókot, mint Ő, csak egyszerűen nem vallotta be magának. Ezt nem hányta a szemére, helyette megemelte és a konyhapultra tette. Sam ellenségeskedése úgy látszott, alább hagyott, hisz hagyta, hagy karolja át a derekát.

A férfi addig csókolta, ameddig csak tudta. Érezte, amint vége a csóknak egy pofonnal szertefoszlik minden, mégsem így történt. Levegő után kapva hátralépett egyet, hogy kitérjen az ütés elől, azonban Sam keze nem lendült a magasba. Még csak meg sem mozdult, szeme lehunyva maradt, ajkai pedig résnyire szétváltak. Tom sejtette, hogy Samantha kellemetlenül érezte magát.

- Hé! Nincs semmi baj! Megcsókoltalak, és?

- Tom, maradj egy kicsit csendben, kérlek! – kérte halkan a nő, majd lecsúszott a konyhapultról és kisétált a konyhából.

Tom tanácstalanul nézett Sam után, aki feltehetőleg elhagyta a házat, hisz a bejárati ajtó egyszer csak hangosan becsapódott.

- El ne menj ezért! – kiáltott utána, de mikor meglátta, hogy csak leült a lépcsőre, csendesebbre fogta.

Óvatosan leereszkedett mellé, majd csendben Ő is kémlelni kezdte a kihalt utcát. Már javában éjszaka volt, csak egy-két autó gördült el a ház előtt.

Samantha borzasztóan érezte magát. Nem akart visszacsókolni Tom-nak, mégsem bírta megállni a már régóta érzett késztetést. Igen, elgyengült és háttérbe szorította az elveit, de Isten lássa lelkét, hihetetlen nagy szüksége volt az érzékiségre és gyengédségre. Mióta kiderült, hogy Matt beteg és egyedül maradt az elviselhetetlen tudattal, senkit sem engedett közel magához. Az ok egyszerű volt: nem akart érzelmileg senkihez sem kötődni, hisz egyszer már pórul járt, most mégis úgy tűnt, kezdi ismét elkövetni ugyanazt a hibát Tom-mal kapcsolatban annak ellenére, milyen érzéseket is táplált korábban iránta.