Tom-ot váratlanul érte a válasz.
Mindenre számított, csak arra nem, ami talán a legkézenfekvőbb lett volna számára
is, ha egy kicsit kívülről szemlélte volna Samantha történetét. Mit mondjon?
Hogyan reagáljon a hallottakra?
- Ez… ez butaság, Te is tudod –
nyögte alig hallhatóan a torkában lévő gombóctól. Mitől szorult el a torka? Sam
kétségbeesettségétől, vagy attól a tudattól, hogy lehet, sosem akar tőle
többet?
- Ez csak a valóság – súgta a nő és
elkapta a tekintetét Tom-ról.
Be akarta vallani, mi is nyomja a
lelkét, mégsem érezte úgy, hogy megkönnyebbült volna az őszinte szavaktól. Sőt,
talán csak még feszültebb lett volna, hisz szentül hitte, a férfit azt követően
már nem fogja érdekelni. De akkor mégis mit akar? A válasz még saját maga
számára sem volt világos.
- Lehet, hogy az, de nem kellene,
hogy minden pillanatodat ez töltse ki.
Igaza volt a férfinak, mégsem tudta
bevallani.
- Te ezt nem értheted!
- És ha meg szeretném érteni, hogy mi
van benned, akkor mit teszel?
- Ne tedd még nehezebbé a
helyzetem!
Nem tagadta, hogy a férfi kérése furcsa,
torokszorító hatást idézett elő nála. Mit akar ez a férfi tőle?
- Mit akarsz Te tudni egy ilyen
nőről, mint Én? – tette fel a hitetlen kérdést Samantha. Tom megütközött a
kérdésen.
- Például ezt, hogy miért becsülöd
le magad ennyire, mikor egy emberfeletti dolgot viszel véghez. Harcolsz a
fiadért!
- A fiam harcol egyedül! – szólt
dacosan.
- Nem hiszem… és tudod miért? Mert
akkor nem fogadtad volna el az ajánlatomat korábban!
- Te ezt minden egyes alkalommal a
szememre fogod hányni?
- Te pedig minden alkalommal
támadni fogsz, amint megpróbálok közeledni feléd?
- Hagyd abba, kérlek! – kérte
sírástól kaparó torokkal a nő, majd lerogyott a kanapéra. Tom sejtette, hogy ismét
átlépett egy határt, mégsem tudta szó nélkül hagyni, hogy a nő minduntalan
elutasítja a közeledését annak ellenére, hogy maga is érezhet valamit iránta.
Óvatosan helyet foglalt mellette és
várt. Ő maga sem tudta igazán, mire is várt, vagy mit remélt a nőtől, azt
azonban sejtette, hogy nem lesz könnyű dolga az elkövetkezendőkben.
- Állíts le mindig, ha sok lennék
Neked – szólalt meg egyszer csak. Nem tudta miért, de lelkiismeret-furdalás
lepte el. Talán realizálta, hogy a nő jelenlegi helyzetén nem akar még Ő maga
is nehezíteni.
Sam nem válaszolt, helyette
továbbra is csak a padlószőnyeget fixírozta. Miért váltja ki belőle ugyanazokat
az érzéseket a férfi? Miért éri el mindig, hogy egyre többet akarjon belőle?
Talán tudatosan, vagy épp öntudatlanul, de magához láncolja azzal, ahogy
gondolkodik és vélekedik róla, illetve kettejükről. Miért egy ilyen nehéz
élethelyzetben kellett felbukkanni? Miért nem korábban, vagy inkább a jövőben,
mikor talán már merne és akarna Ő maga is boldog lenni? Rengeteg kérdés
cikázott a fejében, de talán most nem is akart mindenre választ kapni, hisz
másodpercek óta csak egyetlen dologra tudott gondolni. Tudta, amint megteszi,
máris megnehezíti mindkettejük életét, mégsem tudta megvonni magától azt, amire
már hosszú hónapok óta vágyott, főleg, mióta Matt-nek kiderült a betegsége és
egyedül maradt.
Megcsókolta. Nem gondolkozott
többet, csak csókolta és ölelte a férfit. Tom – mint aki titkon reménykedett a
csókban -, azonnal visszacsókolt és viszonzott minden éhes ölelést.
Öntudatlanul húzta ölébe Samantha-t, aki most - mint egy védtelen gyerek -,
oldalt foglalt helyet a férfin. Tom-ot ez megmosolyogtatta, amit a nő észre is vett.
- Ne haragudj! – szabadkozott
azonnal, mire Tom megrázta a fejét és a derekára kulcsolta a karjait. Sam
értetlenkedve figyelte néhány pillanatig a férfi vonásait, majd mikor Ő a
nyakába temette az arcát, Ő sem tudott másként tenni.
- Maradj Velem éjszakára, kérlek!
Csak beszélgetünk, vagy alszunk, amit csak akarsz, de ne menj el!
***
Samantha nem ment el. Letusolt,
felvette a férfitől kapott pólót, majd a konyhába sétált egy késő éjszakai vacsorára.
Tom már az asztalnál ülve várta a nőt, aki feszélyezve ugyan, de helyet foglalt
mellette, hogy néma csendben elfogyasszák a gyorsan elkészített tésztavacsorát.
- Jól főzöl – törte meg a több
perces csendet Samantha.
- Ez is hozzátartozik az agglegény
élethez.
- Tényleg – szólalt meg azonnal a
nő, majd el is szégyellte magát. Vajmi keveset tudott a férfiről annak
ellenére, mióta is ismerik egymást. – Alig tudok rólad valamit.
- Mit szeretnél tudni? – Tom érdeklődve
figyelni kezdte a nőt. Tetszett Neki, hogy Samantha nyitni szeretne felé.
- Nem is tudom… mivel foglalkozol?
- Bill barátom zeneboltjában vagyok
résztulajdonos. Meg néha fellépek itt-ott.
- Zenélsz?
- Igen, gitározgatok. Nem nagy
szám.
- Ha szereted, akkor az szerintem –
igaza volt a nőnek, a zenélés volt az élete.
- Te mivel foglalkozol?
- Jelenleg… jelenleg semmivel.
Egyébként egy cégnél voltam igazgatói asszisztens.
- Te szeretted?
- Szeretnem kellett, muszáj volt.
- Nem volt álom meló? – állt fel a
helyéről Tom, majd leszedte a tányérokat. A trikó megfeszült a felső testén,
ahogy lehajolt bepakolni a mosogatógépet.
- Nem azaz álmom.
- Akkor mit szeretnél csinálni? –
fordult meg mosolyogva. Már az sem zavarta, hogy ismét a nőről szólt minden.
- Nem érdekes, meg már úgy is lemondtam
róla – legyintett Sam és felállt az asztaltól, hogy elsétálhasson, de Tom
finoman karon ragadta és maga felé fordította.
- Mond el, kérlek!
Olyan tekintettel kérte, hogy Sam nem
tudott ellenállni Neki.
- Imádok táncolni! De sosem volt
lehetőségem tanulni is. Leginkább egy balett iskolába szerettem volna
beiratkozni, csak nem voltak olyanok a körülményeink.
- Táncolj most Nekem valamit.
- Tessék? – kérdezett vissza
döbbenten Sam és elhúzódott az erős karokból. Jóleső hideglelés fogta el már
csak a gondolattól is, hogy a férfinak táncoljon.
- Csak egy kicsit! Cserébe Én is
táncolok – nevetett fel hangosan mögötte Tom, mire Neki is mosoly szaladt az
ajkaira. Érezte, a férfi karjai ismét átfogják a derekát, majd egész testével a
testéhez nyomul. Tom tisztán hallotta Sam mély sóhaját. – Lazulj el! – súgta a
fülébe és a nyakába csókolt ösztönzésképp. Finoman a fenekéhez dörgölőzött,
majd lassan ringatni kezdte a saját csípőjét. Tenyereit levezetette Sam csípőjéhez,
majd megmarkolva azt vezetni kezdte magához szorítva. Samantha a fejét
hátrahajtva a nyakába temetkezett, lehunyta a szemét és hagyta, hagy vezesse
végleg mindkettejüket.
Az éjszaka minden percét
kiélvezték. Bár Tom azt mondta, nem kell, hogy szexeljenek, a kora hajnal mégis
egy érzéki, fülledt aktusba torkollt. Samantha eleinte próbált ellent mondani a
férfi iránt érzett vágyának, de mikor a férfi hozzáért, a nyakához bújt és a
füle mögé csókolt, elvesztette az eszét. Tom finom unszolására elengedte magát
és hosszú hónapok óta először olyan szabadnak érezte magát, mint még soha. Kihasznált
minden egyes pillanatot, amit a férfivel tölthetett és éhesen viszonozta az
utolsó mohó csókokat is.
- Remélni sem mertem, hogy egy kis
táncból ez lesz… - súgta a fülébe Tom, majd elvigyorodott.
- Mi ’ez’? – kérdezett vissza Sam,
habár nagyon jól tudta, mire is értette a férfi.
- Ez, hogy itt maradtál, hogy az ágyamban
maradtál… hogy nem a kényszer miatt voltál ismét Velem.
Samantha-nak elkomorodott az arca. Eszébe
jutott, hogy korábban milyen indíttatásból volt együtt a férfivel. A pénz
nagyúr, talán a legnagyobb jelen pillanatban az életében.
- Természetesen mindent kifizetek,
amire csak szükséged volt korábban.
Legszívesebben azonnal rávágta
volna, hogy ne tegye, hisz nem érezné fairnek, mégsem tette.
- Most meg hová mész? Megbántottalak?
– ült fel az ágyban Tom, majd árgus szemekkel figyelte, hova is megy Samantha.
- Nem.
- Hát akkor?
- Elkapott egy rossz érzés… -
felelte hadarva, majd ruhái alatt kezdett kutakodnia.
Tom is kikászálódott a takarók
közül, majd alsó nadrágját felvéve a nő mögé állt.
- Végre – kiáltott fel Sam, ahogy
megtalálta a mobilját. – Te jó ég!
- Mi történt?
- 7 nem fogadott hívás Monica-tól.
- Milyen Monica-tól?
- Matt ápolójától.
Tom azonnal megértett mindent.
- Hallo? Szervusz Monica! Mi
történt Matt-tel?
- Végre, hogy elértem! A főorvos úr
azonnali műtét javasolt Matt-nél, a kivárásos módszer hatástalannak bizonyult
és már nem lehetett tovább fenntartani azt az állapotot!
- Istenem! – kapott azonnal az
ajkaihoz a nő, majd kapkodni kezdte a ruhadarabjait. – Azonnal bent leszek és
mindent megbeszélünk!
- Már nincs mit megbeszélni,
Samantha! Éjjel kettő óra körül megműtötték Matt-et. Amint tud, jöjjön be, hogy
itt legyen, mikor felébred az altatásból.
Sam érezte, megnyílik alatta a föld
és a mélybe szippantja.
- Mi történt? – kérdezte másodjára
is Tom, de a nő alig figyelt rá.
- Ezt sosem fogom megbocsátani
magamnak.
- Hé, nem vagy hibás. Most azonnal
bemegyünk!
- Nem, csak Én megyek!
- Hogy micsoda?
- Jól hallottad! – gombolta be a kabátját, majd kiviharzott a nappaliból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése