6.: Én Te vagyok, Te Én vagy... (11-20)

20.

Forrt bennem a vágy, teljes mivoltom csak érted epekedett. Azért az érzésért, hogy még erősebben ölelj, és még tovább legyek ebben a mámorban. Talán ismét érezhetted, mire gondolok, hisz elemelted a fejem a mellkasodtól, és szenvedélyesen megcsókoltál. Ujjaid szaporán bújtak blúzom alá, majd kezdték kigombolni azt. Ujjbegyeid alatt egy szempillantás alatt borította el a dekoltázsomat a libabőr, de ahogy rámarkoltál a melleire, ez csak még inkább fokozódott. Ki voltam tőled, és még enyhén fogalmaztam…

Már a hátamon feküdtem, Te felettem magasodtál, és úgy csókoltál. Forrón végig lehelve hasamon értél el a  nadrágomhoz, ahonnan lassan felpillantva Rám, szinte engedélyt kértél Tőlem. Nem mondtam ki nyíltam, hogy Tegyél végre magadévá!, de mindent megértettél abból, ahogy megemeltem előtted a csípőm. Vágytól égve szaggattad le fekete nadrágom, megszédített a hevességed, talán azért sem tértem észhez hosszú percek eltelte után sem. De hogy is tudtam volna ép eszűen gondolkozni, mikor ajkaid már belső combomat csókolgatták? Imádtam azt, ahogy kényeztettél, és szinte ösztönösen tudtad, hogy is vehetsz le a lábamról.

A farmernadrágod téged sem fedett már sokáig, de láttam rajtad, hogy nem nehezteltél Rám emiatt. Csípőddel befurakodva combjaim közé kezdtél lassú, idegtépő dörgölőzésbe, azt hiszem, megértetted, mennyire is fel voltam már izgulva, hisz körmeimmel erősen végig martam hátad izmos ívén. Ez tetszett neked, hisz hangos nyögésed mellett csak még odaadóbban csókoltál, szinte már-már fuldokolva. Ujjaimmal mindeközben hátra nyúltam, és én magam kapcsoltam ki a melltartóm, hogy végre megszabadulva tőle, azokat is elhalmozd a csókjaiddal.

Őrületes szerető vagy, odaadó, szenvedélyes mégis lágy és kedves. Talán már nem is a valós világban leledztem mikor ajkaid között el-eltűnt a mellbimbóm, de nem is akartam visszazuhanni a szürke hétköznapokba. Boldogságot, vidámságot, színeket akartam, és úgy éreztem azokban a percekben, hogy melletted ezeket mind meg is kaphatom.

Már Én térdeltem feletted és fogtalak karjaim közé. Fülcimpádon végignyalva, majd picit megszívva a nyakad haladtam lejjebb a mellkasodon (a tökéletesen izmos, formás mellkasodon), hogy eljussak egészen a boxer nadrágodig. Férfiasságod már keményen feszült alatta, a vékony anyagon keresztül is tisztán éreztem. Megakartam volna érinteni, ezzel is örömet okozva neked, Te mégsem hagytad, helyette felhúztál magadhoz és ismét magad alá fordítva csak ennyit súgtál:Túlságosan is akarlak ahhoz, hogy csak én élvezzem az egészet.

19. 

Hosszan és forrón csókoltál, talán abba sem hagytuk volna, ha nem halljuk meg a sütő jelzését. Lassan elengedtél, majd magad elé engedve besétáltunk a nappaliba. Egyik kezedben egy üveg bor árválkodott, míg a másikban egy kisebb doboz bon-bon. Remélted, hogy szeretni fogom (ekkor még nem tudtad, hogy a csokik terén mindenevő vagyok) és még hozzátetted, hogy vicces lett volna, ha egy nálam vásárolt virágot hoztál volna ajándékba.

Már a kanapén ültünk, tányérjaink és boros poharaink előttünk sorakoztak az üvegasztalon. Ismét fantasztikusan megértettük egymást, volt, hogy befejeztük egymás mondatát, és nevetve hagytuk, hogy a másik kitalálja a gondolatainkat. Talán akkor kezdett komollyá és kissé hihetetlenné válni ez a nagy összhang, mikor egy gyermekkori történetemet mesélve fény derült arra, hogy mindkettőnk belső combján van egy-egy hosszabb heg. Akkor egy pillanatra elnémultunk… Vajon csak a véletlen játéka lenne?

Lassan kezdtünk csókolózni. Most nem voltál vad, mégsem bántam. Szeretem mindkét éned, mert bár még csak egy hete ismerjük egymást, mégis sikerült megismernem mindkét oldalad. Ujjaiddal tapintatosan furakodtál hajtincseim közé, majd még közelebb húzva a testedhez bele ültettél az öledbe. Picit elváltál tőlem (talán a levegőhiány miatt), majd mikor ismételten ajkaimra tapadtál, már erősebben markoltad a csípőm. Adni akartam én is, ezért hát elválva ajkaidtól a nyakadra vándoroltam, miközben ujjaimmal a pólód alsó szegélyét simogattam, és alig észrevehetően fel-felemelgettem.

Erős késztetést éreztem arra, hogy már most megszabadítsalak a pólódtól, mégsem tettem, gondolván arra, hogy mi van, ha Te mégsem szeretnéd? Láthattad bennem a tanácstalanságot, és mint már oly sokszor olvasva a szemeimből pólód alá nyúltál, és Te magad szabadultál meg tőle. Mondanom sem kell, hogy félmeztelen tested látványa csak még inkább felizgatott és mikor meg is érintettem az ajkaimmal, finomabb volt, mint bármilyen gyümölcs. Feszes volt és puha, talán narancs illatot árasztott a bőröd. Mellbimbóid egy szempillantás alatt keményedtek meg, jóleső érzés volt végig simítani rajtuk, arról már nem is beszélve, mikor nyelvem húztam végig rajtuk.

18.

Órák eltelte után is kísértett az illatod. Minden egyes kanapén lévő párna magába szívta a kellemes illatod, azt hiszem, egy-két díszpárnát fel is viszek magamhoz éjszakára. Vagy az már szánalmas lenne?

Frau Mona ezen a héten a csütörtöki napot adta ki szabadnapként. Fogalmam sem volt, mivel is töltsem a napom, hisz legszívesebben csak veled lettem volna, azt mégsem akartam, hogy esetleg feszélyezve érezd magad emiatt. Néha-néha szuggeráltam pár pillanatig a mobiltelefonom, hátha megcsörren, de egészen késő délutánig senki sem hívott. Öt órakor azonban felcsendült a csengőhangom és siettem is felvenni a készüléket.

Nem kellett csalódnom, Te vártál a vonal túlsó végén. Egyetlen szó nélkül hallgattam, ahogy a zeneiskolában történtekről mesélsz, majd mikor azt kérdezted, megfelelne-e egy vacsora az egyik kedvenc éttermedben, én azonnal szavadba vágva meghívtalak magamhoz vacsorázni. Kedvesen elfogadtad, majd gyorsan elköszöntél, hisz egy szülő érkezett hozzád fogadóórára.

Úgy éreztem, hogy nem gondoltam teljesen át ezt a meghívás dolgot. Órámra nézve realizáltam, hogy majdnem fél hat van, és Te nyolcra ígérted, hogy ide érsz. Azonnal a hűtőhöz rohantam megnézni, tudnék-e valami vega csodát összeütni, és megkönnyebbülve fogadtam, hogy még a hét elején vásárolt zöldség kavalkádból bőven maradt a ma esti vacsorához.

Rakott zöldséget készítettem kettőnknek, füstölt sajttal és tejföllel, remélve, hogy ízleni fog Neked. Amíg sült az étel, szinte önmagamat meghazudtolva néhány tíz  perc alatt rendet tettem a lakásban, néhány árulkodó porcicát eltűntettem a fekete asztalról, majd a fürdő felé sietve gyorsan letusoltam. Már épp a hajamat törölgettem, mikor szépen lassan az agyamba férkőzött az a tudat, hogy nem nyíltan ugyan, de célzást tettem a tegnap este elkezdett események folytatására azzal, hogy ismételten felhívtalak magamhoz. Csak néhány percig ostoroztam magam emiatt, majd beláttam, hogy némileg ez is közre játszott az ajánlatomban. Végül is, én is csak Nőből vagyok…

Nyolc óra előtt két perccel már a kaputelefonon keresztül szóltál fel, hogy gyorsan nyissam ki az ajtót, mert két idős asszony gyanúsan méreget téged. Nevetve vártalak az ajtóm előtt, szinte tudtam, hogy Te is egy őrjítő mosollyal fogsz fogadni amint meglátjuk egymást. Nem tévedtem sokat, hisz amint megálltál a fordulóban (hogy pihenj egy kicsit), szemeid azonnal felragyogtak. Szaporán sóhajtozva tetted meg az utolsó lépcsőfokokat, majd egy hatalmas szusszanás után elém léptél, és boldogan megcsókoltál.

 17.

Elbódultam a lényedtől, attól, ahogy azokban a percekben bántál velem. Teljes testeddel uraltál, akár gondolhattam volna azt is, hogy a birtoklási vágyad nem ismer határokat, mégis az, ahogy törődtél velem, az ellenkezőjéről árulkodott.

Egyik alkarodra támaszkodtál, majd a másikkal átölelted a hasam. Teljes libabőrben úsztam még úgyis, hogy csak ruhán keresztül éreztelek. Vérlázító volt bele gondolni abba, hogy már ing nélkül feszül a mellkasod az enyémnek, illetve csupasz lábaid a lábaim közé fonódnak.

Nyakcsókjaid csak még inkább tovább hergeltek és izgattak, s mikor már nyelveddel is végig simítottál a kulcscsontjaimon, azt hiszem, hogy hangosan felnyögtem. Válaszul mélyen morogtál, talán azt, hogy Finom vagy, de nem hallottam tisztán.

Ujjaid már blézerem alatt kutakodtak, a gombok szinte mosolyogva adták meg maguk előtted. Pillanatok alatt kihámoztál volna minden egyes ruhadarabomból, de a hirtelen megcsörrenő mobilod véget vetett minden vágyálmomnak… Kelletlenül vállamra hajtottad a fejed, majd várva három csörgést a készülék után nyúltál, és kedvesen bele szóltál (már amennyire az izgalmi állapotod engedte).

Beszéd közben sem engedtél az ölelésedből, csupán csak jobban felemelkedtél felettem. Szinte szájtátva figyeltem minden egyes kis mimikád, és mosolyod, lenyűgöző volt részese lenni már csak egy ilyen szituációnak is. A testvéreddel beszéltél (Viszlát Öcsivel köszöntél el), de ha nem is tudtam volna, hogy ki van a vonal túlsó felén, akkor is sejtettem volna a hangodból áradó kedvességből és őszinte szeretetből, ahogy a másikkal beszéltél.

Mikor kinyomtad a piros gombot lemondóan felsóhajtottál, majd Rám tekintettél. Sejtettem, hogy menned kell, mégsem bánkódtam, hisz az, ahogy kedvesen elnézést kértél és egy hosszú csókot adtál az ajkaimra, mindent elfeledtetett… Már az ajtómban álltunk, Te épp a kabátod gomboltad, míg én némán fürkésztelek. Észrevetted kíváncsiságom, de nem kérdeztél semmit sem, csak magadhoz öleltél és egy szájra puszit követően leszökkeltél a lépcsőfokokon. 

16.

Nagyot nyelve bólintottál, majd elengedtél és lekapcsolva a motort, kezedbe vetted a mobilod. Most nem vártam meg, míg előttem teremsz, helyette inkább kiszálltam autódból és izgatottan vártam, hogy mellém érj. Tartva a szomszéd idős nénik egymás közti összesúgásától, gyorsan fellépcsőztünk az emeletemre, majd rekordsebességgel kizárva az ajtóm előre engedtelek (reménykedve, hogy sehol sem fogsz látni esetleg egy-két elhasznált zoknit, vagy papírzsebkendőt).

Mire sikerült újra elfordítanom a kulcsot a zárban, a tested már az én testemnek feszült. Hátulról öleltél magadhoz, hogy nyakamba szuszogva, majd csókolva én percről percre egyre jobban elgyengüljek. Éreztem, ahogy mentolos leheleteddel finoman végig fújsz a nyakszirtemen, majd mikor látványosan megremegtem magad felé fordítottál, és hosszan megcsókoltál. Mintha egy örvény ragadott volna el, úgy viszonoztam heves csókod. Öleltelek, markoltalak, ízleltelek olyan erősen és intenzíven, mint még egy férfit sem.

Picit megmozdultál, majd egy lépéssel előrébb lépve a falhoz szorítottál. Éreztem kemény csípőcsontod összeérni az enyémekkel, azt hiszem, ez a pont volt az, mikor teljesen elvesztettem a fejem. Szorosan tapadtál testemhez, miközben kezeiddel a benned rejlő szenvedélyességet és erőt fitogtattad. Férfiasan markoltál és öleltél, miközben ajkaiddal vadul ostromoltál. Tetszett ez az éned is, szinte feltüzelt, és megvadított.

Bal combomon végig simítva felhúztad a csípődig, majd derekad köré vontad, és finoman elemelve a padlótól arra késztettél, hogy teljesen köréd fonjam a lábaim. Hirtelen halk reccsenést hallottunk, a szoknyám nem sokáig bírta a bevetést, kicsit bele is kacagtam a csókunkba, mire Te csak ennyit súgtál: Nélküle még jobban fogsz kinézni!

Finoman fülcimpádba haraptam a válasz hallatán, majd alsó ajkam végig húzva állkapcsodon, ismét megcsókoltalak. Hirtelen megmozdultál, kicsit ellökted magad a faltól, és a kanapé felé vetted az irányt. Először feltérdeltél rá, majd hátam hátra engedve lefektettél Rá.  Valami furcsa csillogást láttam a szemeidben, nem teljesen kéjeset, inkább romantikusan vágyakozót…

Ujjaim végig futtatva tarkódon pottyanhattál vissza a valóságba, hisz ajkaidra máris egy kaján, izgató mosoly szökött (megjegyzem, ez is az elsők között volt, amiért már az első pillanatban felfigyeltem Rád). Veled együtt somolyogtam én is, majd szemeim lehunyva átadtam magam az ajkaid által nyújtott erőteljes élvezetnek. Tested közelsége felforrósított, szinte égetett, s azt hiszem, semmit sem akartam még ennyire, mint most Téged.

15.

Csodálkozva hallgattam, ahogy leadod a rendelésed, miszerint zöldséges pennét kérsz rengeteg füstölt sajttal. Tekintetem láttál kedvesen kifejtetted, hogy öcséddel együtt már hosszú évek óta vegetáriánusok vagytok, és ahogy telnek a napok, egyre könnyebb lesz hús nélkül élnetek. Bevallottam, hogy én soha, semmilyen körülmény között nem tudnék lemondani a húsról, bármennyire is állatbarát vagyok.

Csokis desszertünket hatalmas nevetések közepette ettük meg. Gyermekkorod történeteit hallván szem nem maradt szárazon, hihetetlen kis kölyök voltál a testvéreddel együtt. Megható volt hallgatni, ahogy az ikertestvéredről és a hozzá fűződő kapcsolatodról meséltél. Frenetikus érzés lehet ennyire rábízni magad egy olyan személyre, akit a világon a legjobban szeretsz. Így egykeként csak még meghatóbb volt számomra…

Délutánunk hátra levő részét a közeli parkban, és a plázában töltöttük. Megkönnyebbült sóhajjal hallgattad, ahogy azt ecseteltem, mennyire is nem szeretek vásárolni és ruhákat próbálni. Azt mondtad: Még szimpatikusabbnak talállak, mint eddig! Mondanom sem kell, hogy milyen hatással volt rám a bókod…

Autódban ülve elkapott egy kellemes érzés. Nem, nem a szerelem érzés, nehogy megijedj. Ahhoz nekem is több idő kell! Mégis egy olyan kiegyensúlyozottság és harmónia lepett el, - ahogy nézhettelek és hallgathattalak -, mint eddig még soha egy férfi esetében sem. Büszkeséggel töltött el az a tudat, hogy én mellettem ülsz és én velem nevetsz, nem egy másik nővel. Ezen boldogságomat nem tudtam máshogy kifejezni, minthogy egy hosszú csókot adtam neked, miközben egy sorompó előtt álldogáltunk.

Szomorúan realizáltam, hogy pillanatokon belül megérkezünk a társasházam elé. Láttam, hogy neked is alább hagyott a jó kedved, és egy kicsit komolyabb lettél. Hozzám hajolva lassan csókoltál meg és törtél utat ajkaim között. Automatikusan fordítottam oldalra a fejem, csak, hogy még inkább elmélyítsem a csókot, majd ujjaimmal fekete fonataid közé fúrtam. Jól eső sóhaj szakadt fel belőled körmeim érzésének hatására, tarkódon minden apró kis pihe égnek állt.

De Te sem tétlenkedtél. Ujjaiddal kabátom ujjába kapaszkodva magad felé húztál, és egy pillanatig sem engedted, hogy akár tiltakozni tudjak ellened, de hidd el, nem is szerettem volna. 

Mindkettőnkben éreztem a csalódottságot (azt, hogy egyikünk sem akarja, hogy ez a kora este ilyen gyorsan véget érjen.) Így hát felrúgva minden eddigi gondolatom arról, hogy is lenne helyes és illő viselkedni, halkan így kérdeztem tőled: Nincs kedved feljönni hozzám?

14.

Szavakkal nem tudtam volna kifejezni azt a boldogságot és melegséget, ami ellepte a testem, egészen a fejem búbjától a lábujjamig. Bizseregtem, remegtem a tudattól, hogy végre valaki érdeklődik irántam, aki még történetesen nekem is bejön. Mit bejön? Ez nagyon gyér megfogalmazás volt, Ann…

Ott voltál minden egyes gondolatomban. Elképzeltem, ahogy mellettem ülsz a konyhában és jóízűen eszed a spagettim, vagy épp bort töltesz nekem. Arról nem is beszélve, hogy Te húzod le rólam a pulóverem és a karjaidba fogva a tus alá teszel. Meztelenül…

Színes körökkel a szemeim előtt tértem nyugovóra, izgatott voltam a holnappal kapcsolatban. Vajon mikor fogunk találkozni? Tényleg, nem is beszéltünk meg időpontot! Remélem azért nem felejtesz el, mert hogy Te már belém égtél, az is biztos!

A másnapomat frissebben kezdtem, mint valaha. Egy frissítő zuhany után megittam egy nagy pohár narancslevet, majd gyorsan behabzsoltam egy túrós péksüteményt. A maikollekciómat már tegnap este kikészítettem a vállfámra, hogy már csak fel kelljen kapnom a szoknyát (tudom, hogy még mínuszok repkednek, de látod mire hajlandó egy nő a férfi kedvéért) illetve a vajszínű blézert. Hajamat gyorsan összeborzoltam, majd kabátom magamra öltve szaladni kezdtem a buszmegálló felé.

Délelőtt furcsállva fogadtam, hogy betoppant Frau Mona. Nem arról híres, hogy csak úgy random ellenőrzést tart, jól végzem-e a munkám, de mikor sejtelmesen somolyogni kezdtem, már sejtettem valamit. Délután már én viszem a boltot, neked más dolgod lesz. – csak ennyit súgott, mégis tudtam mindent. Mindent.

Pontban déli tizenkettő órakor megkondult az ajtó felett lógó kis csengettyű. Személyed láttán ismét kihagyott egy ütemet a szívem, arról a pillanatról nem is beszélve, mikor nevetve kézen fogtál, és rákacsintottál Frau Mona-ra. Alig bírtam magamra húzni a kabátom, Te szélsebesen húztál magad után. Úgy éreztem magam, mint egy kamasz, aki épp a dorgálni készülő szülők elől szökik el.

Mikor végre becsukódtak mögöttünk az ajtók, Te két kezed közé fogtad az arcom, és egy heves csókkal köszöntöttél. Beleszédültem a hevességedbe, mégsem bántam ezt a szenvedélyességet. Kellett és akartam azt az érzést szétáradni a testemben.

Fogalmam sincs miért, de szemlesütve húzódtál el mellőlem. Légzésed neked is szabálytalan volt, mikor ujjbegyeimmel végig simítottam a nyakadon, tisztán éreztem erősen pulzáló ered. Megmosolyogtatott a látvány és maga ez a helyzet is, így egy hosszú puszit adtam az arcodra.

Egy újonnan nyílt olasz étterem előtt parkoltunk le. Ámuldozva néztem ki az ablakon, már nagyon régóta szerettem volna meglátogatni ezt a helyet, de eddig még nem volt alkalmam. Érdeklődve Rám pillantottál, majd elégedetten elmosolyodtad magad örömöm láttán.

Épp a nem olyan rég kihozott borunkba kortyoltunk bele. Furcsa volt beismernem, hogy akár már csak egy ilyen kis momentum is (minthogy a vastag ajkaidhoz emeled a poharat, hozzá nyomod Őket, majd engeded, hogy közéjük folyjon az ital) lázba tud hozni, de sajnos ezt teszi velem, ha huzamosabb ideig nincs mellettem férfi, és azt hiszem, ez az érzés fog arra késztetni, hogy búcsúzásunkkor megkérdezzek Tőled valamit.

13.

Először csak apró puszikat adtál a szám szélére. Lassan haladtál végig alsó ajkamon, miközben jobb tenyered a nyakamra siklott, míg a bal gyengéden a testedhez vont. Aprólékosan tettél mindent, amin igencsak meglepődtem, hisz egy ilyen férfiből mint Te, nem igazán néztem volna ki, ezért elnézést is kérek.

Már felső ajakamat kényeztetted, bódító volt vastag alsó ajkadat ajkaim között érezni. Finom érintéseid áramütésszerűen cikáztak végig a testemen, nem csodálkoztam volna, ha mindent érzel. Még azt is, ahogy arcomra egy levakarhatatlan vigyor ült ki. Talán még finomkodtál volna, és gyengéd játékot űztél volna velem, de sajnos én voltam az, aki nem bírta tovább ezt a lassú élvezetet. Többet akartam belőled, hevesebben és minél gyorsabban.

Ajkaim szétváltak, hogy még élvezetesebben tudjalak csókolni, illetve még közelebb érezzem nyelvem a nyelvedhez. Azt már Te lépted meg, hogy nyelveddel végig simíts alsó ajkamon és közéjük furakodva kutatóan a nyelvem után áhítozz. Azonnal engedtem neked, hogy ne engedtem volna? Forró nyelveink egymás köré fonódtak, egy pillanatnyi időt sem hagytál, hogy megszokjam ezt az élvezetet, máris máshogy csókoltál. Hevesebben és szenvedélyesebben. Ez  hiányzott már, igen, hogy valaki uralni akarjon…

Talán két-három perc telhetett el, míg mi intenzíven és szemérmetlenül faltuk egymást. Időközben kezeimet mellkasodra vezettem és próbáltam megérezni mennyire is zakatol a szíved. Karjaiddal eközben közre fogtad a derekam, és készségesen tartottál, gondolva, hogy elkapsz, ha elgyengülnék tőled.

Lassan, vontatottan váltunk el egymástól. Arcom még arcod előtt pihent, orrunkat összeérintve hagytuk, hogy az ajkaink között kiszökő szapora meleg levegő picit felmelegítsen. Egyikünk sem szólalt meg, nem is kellett és ezt mindketten tudtuk. Szavaknál most sokkal többet ért az erős szorításod és az, hogy nem engedted, hogy a körülöttünk elhaladó néhány idős pár csipkelődős megjegyzései elszomorítsanak. Csak tartottál a karjaidban, és azt éreztem, én vagyok a világ legboldogabb nője…

Nem bántam meg a csókunkat, egyáltalán nem. Kellett már az elhanyagolt szívemnek egy kis szeretgetés és tudtam, hogy játszottál velem. Ezt megérezné egy nő (még én is, aki annyira ki van már éhezve egy kis szeretetre, hogy sok mindenbe fejest ugrana). Autódba szállva azonnal bekapcsoltad a fűtést és felkapcsoltál egy kis lámpát. Halkan és óvatosan tudakoltad nem voltál-e túl gyors a csókot illetően, de én megnyugtattalak az ellenkezőjéről. Megkönnyebbülve felsóhajtottál, majd felém fordulva áthajoltál hozzám, és ismét megcsókoltál. Most nem éreztem akkora hevességet a tettedben, mint ott kint a parkban, de hidd el, ez is tökéletesen kielégített. Bár bal tenyeredet ráhelyezted a combomra, amit nem bírtam figyelmen kívül hagyni, már csak azért sem, mert elöntött a forróság. Végig a gerincemen…

A társasházam elé érve szomorkodva fogadtam a tényt, hogy el kell válnunk (felhívni a lakásomba még tényleg túl gyors lett volna). Láttam a szemeidben, hogy Te sem akartál véget vetni ennek a napnak, de sajnos egy mögöttünk idegesen dudáló emberke miatt csak egy futó csókra maradt időnk. Gyorsan kipattantam mellőled, majd mosollyal a szájam szélében hagytam, hogy az autód körvonalát lassan elhomályosítsa az égből alá hulló hó paplan.

12.

Az utolsó falatot nekem akartad adni, de én kettétörtem és pirulva átnyújtottam neked. Hogy mégis miért pirultam el? Mert éreztem a tekinteted. Égetett minden pillantásod, biztos voltam benne, hogy az ajkaimat szuggerálod, hogy véletlen nyíljanak szét és valahogy tapadjanak a tieidhez (hidd el, semmit sem szerettem volna jobban).

Mégis úgy tettem, mintha nem vettem volna észre semmit sem. Kedvesen elfogadtad az utolsó darabkát, majd bekaptad gyorsan, és lenyaltad az ujjaid. Direkt csináltad, ebben biztos vagyok…

Teljes egészében körbe sétáltuk a hatalmas parkot, forralt borra már én hívtalak meg. Némán állva kortyolgattuk az italunkat, Te alkaroddal egy szobornak támaszkodva ácsorogtál előttem. Hihetetlenül szexisnek tűntél, egyszerűen képtelen voltam levenni rólad a tekintetem. Férfiasan és erősen magasodtál előttem, ujjaid erősen szorították a kis műanyag poharat. Nem tagadom, sok minden megfordult a fejemben (igen, egy-két mocskosabb dolog is), de próbáltam türtőztetni magam, hisz ez még csak a második randink!

Autódhoz már sötétedés után indultunk vissza. Fejünk felett halványan pislogtak a köztéri lámpák miközben vállainkat lassan apró hópelyhek lepték el. Hirtelen megtorpantál előttem (hatalmas hátad áldozata lettem volna, ha beléd botlok), majd ajkaid elé emelve ujjaid csendre intettél. Érdeklődve hallgatóztam, Te is meresztgetted a szemeid, merről is jöhet a hang. Este kilenc órát ütöttek a közeli kis templom tornyában, igazán kellemes dallamok szálltak a csípős levegőben.

Rám mosolyogtál, mikor én újra kinyitottam szemeim (a zene andalító hangjára becsuktam szemhéjaim) majd egy lépéssel közelebb léptél hozzám. Gyengéd nyugalmat láttam szemeid, ajkaid apró harapdálásával mégis azt fejezted ki, hogy izgulsz (de hisz miért izgulsz, Hercegem?). Hogy oldjam a feszültséged, én is feléd léptem, majd mikor összeértek cipőink, megtorpantunk. Az a fránya magasságkülönbség nem engedte, hogy orcámon közvetlenül érezhessem, ahogy kifújod a meleg levegőt, de a bőrödből áramló illat így is mindent kárpótolt. Bódulttá tett…

Látva szemeidben a tanácstalanságot, most én is aggódni kezdtem (bár én nem a csókon aggódtam, hanem azon, vajon Te min aggódhatsz?). Alig láthatóan megráztad a fejed, majd nyelveddel végig simítottál fogaidon. Részleteznem sem kell, mennyire vérlázító volt már csak ez az egy mozdulatod is… és ez még csak a kezdet volt. Testeddel felém hajoltál, miközben ujjaidat felkúsztattad a hatalmas sálammal körbe font nyakamon. A testemet elborító libabőr cinkos társad lett, amit Te csak egy halvány mosollyal fogadtál. Ujjbegyeid tovább húztad állkapcsomon, míg el nem értél ajkaimig. Önkéntelenül is szétnyitottam őket, hallhattad a közülük feltörő tompa morajt. Arcodat ismét egy szívet melengető vigyor lepte el, majd teljesen megszüntetve a köztünk lévő minimális távolságot megcsókoltál.

Hogy milyen is volt a csókod? Édeskés a cukros kalácstól és forró a bortól…

11.

Hevesen dobogó szívvel dőltem neki a leveles ládáknak, nem tudtam elhinni az elmúlt órákat. Randizni hívtál!!!

Örömmámorban tettem meg az utolsó lépcsőfokokat a lakásomig, majd belépve oda és lerúgva magamról a csizmát azonnal a kanapéra dőltem és a díszpárnába sikítva hangot adtam felhőtlen boldogságomnak. Minden egyes pillanatot visszapörgettem az agyamban, azt, ahogy kezeid közé fogod a kezem és behúzol a teázóba, vagy ahogy nevetve letörlöd a hosszú, izgató ujjaiddal a citromleves arcod…

Ha azt mondom, hogy egy szemhunyásnyit sem bírtam aludni az izgatottságtól, akkor igazat mondok. Talán éjjel három óra körül tudtam valamicskét szundítani, de hat órakor kegyetlenül felzörgetett az ébresztőórám. Tudtam, hogy milyen látvány fog fogadni, ha a tükörbe nézek, így hát becsukott szemekkel fésülködtem, majd fogtam lófarokba a hajam. Világos farmernadrágom fölé egy sötétlila kötött tunikát vettem fel, a csizmámat is szépen kiboxoltam. Úgy éreztem, készen állok az indulásra. Mielőtt kiléptem volna az ajtómon, mégis bele pillantottam a tükörbe, és boldogan fogadtam, hogy mégsem néztem ki olyan szörnyen.

A napom a szokásos kerékvágásban telt. Délelőtt egy-két ember szállingózott csak be, inkább délután négy óra körül jelentek meg többen. A köztes időt mindig kihasználom, hogy angolul tanuljak.

Fél hat körül rekordsebességgel kezdtem söprögetni, hogy még legyen egy kis időm bele nézni a tükörbe. A reggel elmaradt sminkemet most pótoltam, majd útrakészen álltam a bejárati ajtó mögött (túl feltűnő lett volna, ha a parkolóban álldogálok). Hirtelen dudaszó hangzott fel, tudtam, hogy csak Te lehetsz. Nem tévedtem sokat, hisz amikor kiléptem az ajtón, Te a tegnapi látványhoz hasonlóan az ajtónak támaszkodva álltál. Most elindultam feléd, nem akartam arra fecsérelni az időnket, hogy arra várjak, Te jössz-e elém vagy sem?!

Nem ültünk be a kocsidba, helyette a közeli park felé kezdünk sétálni. A keskeny sétáló úton szorosan bandukoltunk egymás mellett, széles vállad, és erős karod néha-néha nekem feszült. Nem tudom megmagyarázni, de mosolyogni való volt a járásod. Főleg akkor, mikor ellépve mellőlem előre siettél a mackójárásoddal, hogy a kürtöskalácsos nénihez lépve vegyél egy süteményt kettőnknek.

Bár nem szerettem a fahéj ízét, mégis azt mondtam, hogy nekem is megfelel az-az ízesítés. Egy lesöpört padon foglaltunk helyet, Te kibontottad a csomagolásából, majd először nekem nyújtva hagytad, hogy én törjek le belőle egy szeletkét. Nevetgélve ettük az édes tésztát, mikor már nem bírtam többet enni, Te még mindig a szám előtt repülőztetted a falatot, és arra kértél, hogy egyem még meg a Te kedvedért.

Az ember nem gondolna téged 24 évesnek, mégsem bántam, hogy ilyen gyerekesen viselkedtél ezzel is segítve nekem, hogy feloldódjak. Kacagva hagytad, hogy az orrodon végig húzva a cukros tésztát hangosan nevesselek ki, majd mikor egy újabb csínytettet akartam volna végre hajtani, Te finoman megfogtad a csuklóm és fölényesen kinyújtottad a nyelved Rám. Szorításod nem volt erős, mégis elképzeltem milyen lehet a béklyódban lenni. Izgatott és furdalt a kíváncsiság, mégsem tettem semmit sem, inkább csak hagytam, hogy a kellemes mély hangodon újra s újra Rám kacagj.