130. rész: Viki gyötrődik...
- Milyen szépek vagytok.
Mosolyogva köszöntöttem Vikit, pocakja már hatalmasra
nőtt. A hetedik hónapban jár, közel
2 hónap és kezünkben is tarthatjuk a kis életet.
- Hát hogy vagytok?
- Baj van Anita…
- Úr Isten, mi történt?
- A kicsinek gyenge volt a szívhangja… - remegve, és
kicsorduló könnyekkel ült le velem szemben.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi baj sem. Georg is veled
volt?
- Nem jött el, nem akartam, hogy elkísérjen. Már délután
is éreztem, hogy valami baj fog történni…
- Nyugodj meg, nem szabad felzaklatnod magad. Lazítanod
kellene.
- Nem megy… egyszerűen nem megy. Mindig csak felzaklatom
magam, ahogy rá gondolok. Hevesebben ver a szívem, és kívánom már csak attól
is, hogy csak meglátom.
- Tomról beszélsz?
- Ki másról? Az a férfi már az álmaimban is szerepel.
Múltkor egy tenger parton szerelmeskedtünk, reggel Georg arra keltett hogy Tom
nevét kiabáltam álmomban. Remélem bevette, hogy egy rémálom volt csak.
- A lelkiismereted már éjszaka sem hagy nyugton. Ez nem
lehet egy jel? Vagy egy célzás, hogy be kellene fejezned ezt a színjátékot?
- Semmi pénzért sem vallanám be… most már nem. Azzal
csak mindent elrontanék. Ha eddig kibírtam egy szó nélkül, akkor tovább is
tudom folytatni. Csupán csak Tommal nem szabad találkoznom.
- Ez lehetetlen lesz, ezt Te is nagyon jól tudod. Kérlek
Viki, ne ringasd magad kósza álmokba, azt illetően, hogy semmi sem fog
kiderülni.
- Legalább még egy kicsit hagy legyek boldog… A doktor
most annyira felzaklatott, hogy nem élném túl, ha még az igazság is kiderülne.
- Én melletted állok, bármi is történjék.
- Hagy öleljelek meg.
Mindketten áthajoltunk az asztal fölött, majd hosszan
megölelgetett.
- Elnézést hölgyeim. Mit parancsolnak? - szólt a
pincér.
Miután szét váltunk, mosolyogva adtuk le a rendelést.
Viki hatalmas adag steak-et és salátát rendelt, én pedig natur csirke
mellet, rizzsel.
- Szerinted egészséges a Kicsi? - tűnődött el egy
pillanatra, majd rám pillantott. - Néha úgy érzem, hogy Isten így fog
megbüntetni a hűtlenségemért. Hogy a baba nem egészségesen fog megszületni...
- Isten mindenkit szeret, senkinek sem okoz fájdalmat.
Gondolkozz pozitívan...
- Csak tudod, nehéz... Ennyi hónapon keresztül úgy
kelni-feküdni, hogy hazugság az életem...
- Tudod, hogy lenne lehetőséged tisztázni a dolgokat...
- De arra már nem lenne esélyem, hogy újra megbízzanak
bennem. Most már bűnhődni fogok egész életemben!
129. rész: Natalie bosszút forral...
- Olyan szívhez szorító, hogy már csak hónapjaid vannak
hátra. Hogy fogja túlélni Bill a hiányod?
- Ne is beszéljünk erről Jess, csak felzaklatsz.
- Te igazi színésznő vagy barátnőm, nem csoda, hogy
Billt ilyen szinten be tudod csapni. Nem gyanakodott eddig, nem kért orvosi
papírokat még?
- Egyszer megemlítette, hogy szeretné átolvasni, mi is a
pontos diagnózis, de én sírva azt válaszoltam, hogy minden egyes leletet
összetéptem már mikor megkaptam, hisz képtelen voltam látni őket.
- Fantasztikus vagy barátnőm.
- Köszönöm Jessica, de most nézzük, hol járt az én kis
báránykám. Anitánál volt ugye?
- Nem tudom pontosan, de követtem, ahogy kérted, és
leírtam a társas ház névsorát. Smith a vezeték neve?
- Mi más lenne annak a szerencsétlennek… szóval ott volt
megint.
- Igen. Kb egy órát tölthetett fent nála, utána bement
egy pasi a lépcsőházba és azt követően ő már jött is.
- Elveszem Anitának a kedvét, hogy még egyszer szét
tegye a lábát Billnek. Nem veheti el tőlem a férjemet.
- Mit fogsz csinálni?
- Csak óvatosan tudtára adom, hogy kivel is áll szemben.
De ha nem ért a szép szóból…?! Hát…
- Mond azt hogy nem akarod megölni őt! Nat, nem ér
ennyit ez az egész, hogy börtönbe köss ki.
- Ha nem is ölöm meg, de megkeserüli amiért az életünkbe
lépett.
Jess félve lépett hátra, megdöbbentette barátnője
elszántsága. Olyan gyanús és igen, félelmetes fény csillant meg Nat szemeiben,
mint amilyet még sosem látott az ő esetében...
- Bill, még egyszer elmondom. Hatalmas bajba sodortad
magad azzal, hogy ismét hazudtál Anitának.
- Nem hazudtam. Hisz szeretem, csak ő kell nekem.
- Csak épp egy orbitális – bár számodra csak egy kis
dolognak tűnő problémát nem mondtál el neki. Még pedig, hogy nem fogsz Nattól
elválni, továbbra is kétlaki életed lesz. – szólt lebecsmérlően Tom.
- Tudod, gondolkodtam valamin… mindent befogok neki
vallani, ha… ha Natalie már nem lesz közöttünk. És…
- Nah most hagyd abba Bill! Nem akarok még egy szót
hallani tőled. Hogy van merszed egyáltalán ilyet kitalálni? Nem félsz attól,
hogy a pokolra fogsz kerülni?
- Érts meg kérlek…
- Valahogy nem megy, de kibaszottul nem. Minden egyes
nap próbálok a te javadra cselekedni, olyan tanácsokat adni, amiket ha
megfogadnál, majd nem esnél pofára. De látom, neked járathatom a számat.
- Nem könnyű nekem sem, hidd el. – szólt halkan Bill,
azonban bátyjának ez csak egy gyér kifogásnak és mentegetőzésnek tűnt.
- Te nem félsz a sorstól? Hogy még piszkosul vissza
fogod kapni egyszer? Remélem, hogy Anita egyszer pofára fog ejteni, vagy
megcsal, vagy mit tudom én… legalább egy kicsit megéreznéd azt a fájdalmat,
amit eddig ne okoztál.
- Nem kérhetsz ilyet, a testvérem vagy.
- Hát néha nem vagyok rá büszke.
- Ne gyötörj kérlek Te is.
- Mond meg mit csináljak, hogy észhz térítselek? Valljam
be Anitának én? Az jobb lenne? Komolyan, ha nem hagyod abba ezt az egész
színjátékot, én fogom neki bevallani. Nem akarom végig nézni, ahogy teljesen
tönkre teszed magad...
Ezzel ott is hagyta Billt… A fekete hajú szemeiből
akarva akaratlanul is, de kicsordult egy könnycsepp. Egy fájdalmas,
keserűséggel és szomorúsággal teli könny. Őt miért nem érti meg senki sem?
Miért hiszik kegyetlennek, és álnoknak? Még a saját testvére is ellene fordul.
Egyetlen egy mondatával ismét a hazugságok szakadékába rántotta magát, ha fel
is tekintene, nem látná a világosságot. Olyan sötét falakat, és felhőket lát
maga körül, amiket egyszerűen képtelen áttörni, és hamarosan megfullad a rá
nehezedő nyomástól. Szabadulni akarna, de képtelen rá… Senkit sem hibáztathat,
hisz ő idézte elő ezt a poklot... ami talán a végzete lesz. És nem csak saját
magának...
Fogalma sincs, hogy meddig fogja még ép ésszel bírni...
talán már nem sokáig. Próbálna mindent úgy tenni, hogy nekem a legjobb legyen,
a legkevesebbet szenvedjek...
128. rész: Viki sem és Ben sem hisz Billnek...
Néhány percig csak némán pillantottunk egymás szemébe,
majd ő még közelebb ülvén, megpuszilta a kézfejem is.
- Féltékeny vagy?
- Nem… mármint! Nem jó érzés, de elfogadom. El kell!
- Ezt meg kell értened Bill.
- Megértem, csak ilyenkor Nat jut eszembe. Hogy te sem
örültél neki!
- Hé, ezt most ne hozd fel kérlek. És amúgy is, ezzel ne
takarózz. Azt hiszem, hogy lett volna épp elég lehetőséged, hogy elhagyd és
velem alakíts ki egy párkapcsolatot.
- Látod itt vagyok, és csak téged akarlak. Sajnálom, ha
megbántottalak, csak hirtelen jöttek a dolgok. Nem akartalak kérdőre vonni, és
azzal laksz, akivel szeretnél. Csak tudod… féltem, hogy nem komolyak az
érzéseid felém.
Furcsán kezdtem magam érezni. Ő egyetlen egyszer érzi
csak azt, amit nekem számtalanszor kellett. Hát igen, a férfi szív már a
csalódás egyetlen szelétől is letargiába esik. Mi nők, álljuk a vihart, még ha
szét is szakít az az elementáris erő.
- Nincs semmi baj Bill, én is túl reagáltam ezt a
mostani helyzetet. Ne legyél dühös rám.
- Hogy lennék Anitám?!
Karjai közé húzott és felsóhajtott. Úgy igazán, ahogy
egy hatalmas feladat megoldásakkor szoktak. Szívünk felvette a másik ritmusát,
kellett néhány higgadt pillanat, míg mindkettőnkben lecsillapodtak a kedélyek.
- Most megyek, nem akarok zavarni.
- Rendben, ahogy gondolod. Találkozunk még ezen a héten?
- Mindenképp. - magára vette a kabátját, illetve a
sapkáját, majd az ajtóhoz lépett. - Nagyon szeretlek és ezt sose felejtsd el,
bármi is történjék.
- "Szia Anita."
- "Szia Viki. Felkeltettelek?" - szóltam a
telefonba.
- "Épp itt volt az ideje, szóval nincs semmi baj."
- " Ma ráérsz beszélgetni?"
- " Persze, este menjünk el valahova vacsorázni.
Sok megbeszélni valónk lesz."
- " Nekem is van egy bejelenteni valóm."
- " Nem tán Billel kapcsolatban? "
- " Engem választott! "
- " Most örülnöm kellene Anita? Tudod, hogy mit
gondolok a kettőtök kapcsolatáról. Őszintén gondolja?"
- " Ezt inkább este beszéljük meg kérlek. 7- re a
Ritz-ben leszek. Szia, vigyázz magadra.”
- " Puszi.”
Ben mellém sétált, majd megsimogatta a vállam.
- Haragszol Rám a tegnapi miatt?
- Felnőtt nő vagy, nem szólhatok bele a döntéseidbe.
- A legjobb barátom vagy, aki nagy hatással van rám, és
bármikor képes befolyásolni.
- Rendben! Ha most azt mondom, hogy szakíts Billel, mert
csak újra fájdalmat fog okozni neked, akkor rám hallgatsz?
- Nem fog fájdalmat okozni… megígérte.
- Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de naiv vagy. Nem
emlékszel, hogy mennyi bajt okozott már? Hányszor kellett már sírni látnom
téged?
- Az a múltunk Ben. De most a jelent éljük, egy új
korszak kezdődött. Bízz benne kérlek…
- Te még tudsz bízni benne?
Tüdőmbe szorult a levegő, hirtelen akartam válaszolni,
de magam sem tudtam, hogy mit.
- Igen.. igen bízok.
- Nem volt meggyőző Hercegnőm!
- Jessica, végre hogy eltudtál jönni. Lassan már meg sem
kell játszanom a halálom, Bill mellett hamar el fog érni.
- Merre van a kis férjed?
- Vagy az idióta testvérénél, vagy a kurvájánál.. igazán
nem is érdekel. Ha itthon van, folyton csak körülöttem ugrál, mint egy kutya.
- Talán mert szeret, nem?
- Dehogy szeret már. Pusztán csak sajnálatból van velem.
Mert ugye tudja, hogy már csak néhány hónapom van hátra, és megakarja adni
nekem a legjobbakat. Hát nem egy kincs ez a férfi?
Próbált komolynak és érzelgősnek tűnni, de kitört belőle
a nevetés, majd hátra vetett fejjel kacagott tovább.
127. rész: Bill végleg döntött...
- Téged szeretnélek magam mellett tudni.
A hirtelen jött boldogság szélsőséges érzelmeket váltott
ki belőlem. Az első pillanatokban hitetlenkedve ráztam a fejem, és kapkodva
vettem a levegőt. De amikor Bill össze kulcsolta ujjainkat, világossá vált
mindent. Én kellek neki, és senki más. Hatalmas hévvel ugrottam a nyakába, és
öleltem olyan szorosan, ahogy csak bírtam. Talán szánalmasnak tűnhettem, de
most nem érdekelt ez sem. Arcomról le sem lehetett vakarni a vigyort, olyan
voltam mint egy eszét vesztett kamasz. De Ő hogy érezhetett? Hirtelen eltoltam magamtól, hogy
szemeibe tudjak nézni. Meglepődtem, hisz sírt….
- Miért sírsz Életem?
- Csak boldog vagyok…
Most ő húzott magához, és könnyes ajkaival nyakamba
csókolt. Hittem neki, hisz hogy ne hittem
volna ezek után? Sír, de tudom, hogy örömében…
- Hiányoztál Kicsim, szeretlek.
- Végre hogy újra itt vagy velem! Megérte ennyi ideig
várnom. Nem is tudod, hogy milyen sokat jelent nekem, hogy engem választottál!
- Most ne beszéljünk, lesz még bőven időnk.
Belém fojtotta a szót, ezt tisztán láttam, és éreztem
rajta. Finoman maga alá fordított, és rám nehezedett egész testével. Pedig
annyi kérdésem lett volna még a jövőnkkel kapcsolatban. Együtt fogunk élni,
vagy külön? Mikor fogja beadni a válókeresetet? Mikor lesz újra független?
De most nem engedett szóhoz jutni, ajkai minden egyes
pillanatban az enyéimet ostromolták, csak sóhajtozni tudtam alatta. Meleg volt
a nappaliban, Bill érintésétől mégis kirázott a hideg. Arcomon elégedett mosoly
futott végig, mégis én győztem. Széthúztam zipzáros pulóverét, majd pólója alá
nyúlva simogatni kezdtem a hasát, majd feljebb, a mellkasát is. Érintéseim
alatt megkeményedtek mellbimbói, a hasa teljesen befeszült. Halkan felnevettem,
ahogy összerándult felettem, és a fülembe harapott.
- Ne készíts ki ilyen hamar.
Szemeibe néztem és kimondtam azt, ami először az eszembe
jutott.
- Ugye
soha többet nem fogsz bántani?
- Szeretlek, és ez mindent elmond szerintem.
Ismét belém fojtotta a szót, mikor én még annyi mindent
mondtam volna neki. Miért akar kétségek között hagyni, miért próbál minden
egyes pillanatban elbűvölni?Beszélni szeretnék vele, tisztázni az érzéseinket és
a jövőnket. Azt, hogy ez volt az utolsó alkalma, azt, hogy soha többé nem lesz
esélye... de nem engedte, és ez nyomasztott.
- Szia Hercegnőm... vagyis szisztok.
Benjamin meghökkenve állt előttünk, mi Billel már az
első pillanatokban szét ugrottunk egymástól.
- Nem is zavarok, megyek a szobámba.
- Nem zavarsz Ben. - súgtam.
- Csak még egy szóra Bill. - fordult felé teljes
testével. - Vagy szeresd Anitát tiszta szívedből, vagy hagyd el, ha tudod, csak
fájdalmat fogsz okozni neki.
- Ben, kérlek.
- Szép éjszakát!
Láttam, hogy felzaklatta Őt Bill jelenléte, megértem,
hisz nem szívleli Őt. Tudja, ismeri az érzéseim, azt hogy mennyire magam alá
tudok zuhanni egy csalódás után. Nem akarja többször végig nézni, hisz valahogy
akkor Ő is szenved...
- Ben itt lakik veled?
- Komolyan ez az első gondolatod? - furcsa érzés lepett
el, hogy hogy nem azt bizonygatja, hogy sosem fog megbántani?! Helyette kérdőre
von.
- Mármint! Nem elköltözött tőled? Vagy szakított a
barátnőjével?
- Sosem mondtam, hogy nővel kavart...
- Meleg? - döbbenet ült ki az arcára.
- Azt hiszem, hogy a mi szerelmünkkel kellene
foglalkoznod, nem az ő kapcsolataival...
Végre észrevette mi is a bajom, lehajtotta a fejét, és a
nyakamba puszilt.
- Igazad van!
126. rész: " Nyögd már ki!!! " ...
Leplezetlen döbbente ült ki az arcomra, hogy
megpillantottam őt. Hatalmas kötött sapkája alól nézett fel, miközben zavartan
matatott a zsebében. Itt volt újra, ennyi idő után! Egy méter sem lehetett
közöttünk, érzetem bőrömön, ahogy szaporán fújja ki a levegőt.
- Szervusz!
- Szia. Rá érsz most egy kicsit?
Nem válaszoltam neki, csupán csak bólintottam egyet és
beinvitáltam a nappalimba. Először a hangosan ropogó kandalló tüzébe nézett,
majd a kis asztalon heverő férfi öltönyös rajzaimra.
- Gyönyörűek.
- Köszönöm.
Zavart ez a feszült hangulat, már csak azért is mert én
magam is tétlen és zavarodott voltam. Nem számítottam, hogy ennyi hét után
ilyen hirtelen betoppan, mintha mi sem történt volna. Hogy mit éreztem, amikor
egymás szemeibe néztünk? Voltam-e már olyan izgatott mint jelent pillanatban?
Nem hiszem…
Eljött ez a perc is, tudom, hogy a döntését fogja
közölni velem. Eszembe jutnak hirtelen Viki szavai, miszerint Nataliet fogja
választani. Bármennyire is hiszek magamban, félek. Tényleg Nat lesz a
szerencsés?!
- Miért jöttél Bill? – tettem fel ezt a bugyuta kérdést.
- Elhiszed, ha azt mondom, hiányoztál?
- Szeretném elhinni, de sajnos nem tudom.
- Pedig ez az igazság.
- Akkor miért nem kerestél eddig?
- Gyáva voltam… nem mertem a szemedbe nézni a történtek
után. Tudom, hogy megbántottalak ott a szállodában, jogos a felháborodásod. De
most itt vagyok és…
- … és döntöttél! – fejeztem be a mondatát.
Ő némán bólintott, majd lehunyta szemeit. Dübörgött a szívem
és zúgott az agyam az idegességtől. Minél hamarabb hallani akartam már egy
nevet. Mondhatni már akár Nat nevét is elviseltem volna, csak ne kellett volna
ilyen tanácstalanul ott ülnöm. Ha végre kimondaná azt az egy nevet, akkor már
tisztán látnám a jövőnket. Natalie neve lezárna egy majd’ háromnegyed éves
kapcsolatot, nem néznék vissza többet, nem gondolnék újra s újra a múltra. Új
életet kezdenék, új célkitűzésekkel, és álmokkal. Keresném azt az embert, aki
nem játszadozna az érzéseimmel, és teljes jogú emberként tekintene Rám.
De mi lesz, ha Bill az én nevemet fogja kimondani? Ha
engem fog választani, mint élete párját? Egyáltalán, van-e vajmi esélyem is
arra, hogy a Nat-tal töltött hosszú évek emlékét eldobja egy fellángolás miatt?
- Kérlek Bill! Ne gyötörj tovább!
Bill már rég eldöntötte, hogy miként is fog válaszolni.
Nat betegsége, - az a tudat, hogy
feleségének már csak hónapjai vannak hátra, -
nagyban befolyásolta őt a döntésében. Azonban ha más szemszögből nézzük, az ész
érvek mind mind mellettem sorakoznak. De mégis… Bill teljesíteni akarja
felesége kérését, vagyis hogy vele marad a végsőkig. De akkor mi lesz velem?!?
- Nyögd már ki!!!
125. rész: Az ajtó túl oldalán...
- Látom nagyon örülsz tesó!
- Hát mit ne mondjak, nem ért ekkora boldogság több
hónapja.
- Valamit kérdezhetek Bill? – szólalt meg halkan Gustav
a dobok közül. – Anitával mi a helyzet? Beszéltél vele azóta, hogy megtudtad,
Natalie beteg?
- Gyengének és gerinctelennek fogtok gondolni, de nem.
Eddig még nem beszéltem vele.
- És szerinted ez így jól van?
- Persze, hogy nincs jól, de képtelen vagyok elé állni,
és végleg kimondani, hogy Vége. Tudjátok, hogy sosem tudtam szakítani, megöl a
szomorúság, már csak akkor is, ha belegondolok, Anita hogy fogja érezni magát.
- És ha Nat-ot hagynád ott?
- Hogy hagynám Őt egyedül, Tom? Halálos beteg, már csak
hónapjai vannak hátra. Még jobban keserítsem meg az utolsó napjait, azzal, hogy
elválok Tőle? Sokat köszönhetek neki, ezt ti is nagyon jól tudjátok. Ő volt az
első nő az életemben, aki iránt érzelmeket tápláltam.
- És Nat az a nő is, aki megkeserítette az életed, ezt
ne felejtsd el. Ő kergetett Anita karjaiba… hány éve vagy már boldogtalan? Az
utóbbi években, hónapokban csak árnyékod voltál önmagadnak. Bill, egy jobb jövő
érdekében hagyd el Nat-ot. Ki tudja, ha még hónapokat vársz, Anita csak még
inkább megfogja unni a várakozást, és végleg le lép az életedből. Utána már
semmi esélyed sem lesz, hogy vele legyél.
Tom szavai mardosták Bill szívét, minden egyes mondat
igaz volt. Natalie zsarnoksága egy ketrecet húzott köré, ami nem engedte, hogy
szabadon élje az életét a saját elképzelései szerint. Megbénították a szabadság
vágyát, azt tette, amit a nő diktált. Ennyi év bezártság után képes lesz-e
kitörni, és életét egy új útra terelni? Véghez viheti-e az álmait? Kit
válasszon? Döntenie kellett, még pedig felelősség teljesen és magabiztosan.
Vett egy mély levegőt, majd felállt a kanapéról, és egy
szó nélkül magára hagyta barátait.
- „ Anitám, csak azért hívlak, hogy mondjam, ma nagyon
későn érek haza. A munkatársaimmal elmegyünk egy bárba.”
- „ Rendben, érzed jól magad és nagyon vigyázz!
Szeretlek.”
- „ Én is szeretlek Hercegnőm!”
Igazán jó hangulatban telt el a kora délutánom. Haza
hoztam néhány ruha tervet, volt még mit alakítanom rajtuk.. felültem a hatalmas
ablakunk párkányára, és egy pokróccal betakarózva rajzolgattam. Kirázott a
hideg, ahogy a kinti szél megmozgatta a hintaágyat. Előjöttek a régi emlékek, a
Billel közös gyönyörű percek. Ahogy nevetve csókolóztunk a hintaágyon, ahogy
önfeledten mosolyogtunk a másik szemébe…
Elmúlt… minden egyes boldog pillanat egyre távolabb
kerül tőlem, tőlünk. Érzem, hogy már semmi sem lesz a régi. Sosem fogunk már
gyermekien nevetni, képtelenség, hogy mi valaha is újra együtt legyünk. És úgy
érez, hogy ez a kapcsolat nem tőlem függött. Én megadtam mindent neki, ha
igazán akarta volna, én már a kapcsolatunk elején felvállaltam volna a szerelmünk.
De már késő… ha lenne még egy utolsó esélyünk, hogy újra kezdjünk mindent, nem
hiszem, hogy bele vágnék. Képes lennék-e úgy szeretni Őt, mint eddig?
- Egy pillanat.
Kiáltottam ki a nappaliból, majd magam köré csavarva a
pokrócot, az ajtóhoz siettem, nem is sejtve, hogy ki áll az ajtó túloldalán.
124. rész: Új hír, új életvitel?...
Több napja már megállás nélkül szakad a hó, nem is
gondoltuk, hogy november elejére ilyen kegyetlen lesz az időjárás. Benjamin is,
és én is szabadságot vettünk ki, úgy éreztük, szükségünk van egy kis
feltöltődésre. Hatalmasakat sétáltunk a közeli parkban, gyerekekhez hasonlóan
hógolyóztunk és hóembert építettünk. Újból egy ágyban alszunk, de tudjuk, ez
már nem a régi életünk, ez már több annál! Reggelente vigyorgós puszikat
nyomunk egymás ajakira, ezzel is kifejezve hogy mennyire szeretjük és
tiszteljük a másikat. Ez már nem egy lángoló, szenvedélyes szerelem, ez már
sokkal több annál…a melengető szeretet. De nekünk most csak ez kell.
Tisztáztuk, hogy kettőnk kapcsolata ezen a ponton éli legszebb időszakát, az,
hogy feltétel nélkül megbízunk és hiszünk, számíthatunk a másikra,
felbecsülhetetlen számunkra.
- Nat, nincs kedved eljönni sétálni? Biztos jót tenne a
friss levegő.
- Nincs kedvem kimozdulni, csak pihenni szeretnék. De te
csak menj nyugodtam!
- Nem bánnád?
- Dehogy!
Natalie fájdalmasan elmosolyodott, majd tökéletesen
hófehérre sminkelt ábrázatával férje elé sétált. Felpipiskedett hozzá, majd egy
puszit nyomott a homlokára. De ahogy hátat fordított a férfi, csak bemutatva
neki törölte le ajkait.
- Srácok, hol vagytok?
- A stúdióban! – kiáltotta Gustav.
Bill kabátját és sálját levéve, a stúdió felé lépkedett.
Össze szorult szívvel hallgatta a gitár hangját, mióta nem játszott már Tom?
- Hát Ti meg mit csináltok?
- Tesó, nagy hírünk van! Le kell ülnöd ehhez! David Jost
a tudtunk nélkül elindított egy vélemény kutatást… szerinted hányan kíváncsiak
még ránk világ szerte?
- Fuh… nem tudom. Egyáltalán vannak még rajongóink?
- Közel… közel, 230.000-en. El tudod te ezt képzelni?!?
- Ez azt jelenti, hogy újra turnézni fogunk?
Billt hirtelen olyan öröm és meglepődöttség lepte el,
hogy képtelen volt kontrollálni könnyeit. Sebesen futottak végig puha arcán,
ismét az álmait élheti. Ekkora boldogság már hetek óta nem érte. Egyrészről a
kettőnk között lévő szünet okozott némi nemű feszültséget benne, hisz nap mint
nap eszébe jutott a kérdésem. Tudja, hogy választania kell, még pedig minél
hamarabb. Így is majd egy hónapja egy üzenetet sem küldött nekem, igazából
fogalma sincs, hogy mit is írhatna benne. Milyen szavakkal tudná kifejezni azt,
amit érez irántam? Szeretné véglegesen tisztázni a dolgokat, de képtelen
döntést hozni. Hisz a mérleg másik nyelve most Nat felé billent. Azzal, hogy
kiderült betegsége, átgondolt néhány érzést. Lehet-e olyan önző, hogy Nat
utolsó napjaiban nincs mellette, vagy ami a legszörnyűbb, hogy elválik tőle, és
bejelenti egy ilyen nehéz helyzetben, hogy más nőt szeret?! Bár már régóta nem
szereti feleségét, hosszú hónapok óta kerüli vele a testi kontaktust, mégis túl
kell lépnie ezeken és ki kell tartania mellette. Hisz tudja, szentül hiszi,
hogy felesége sem tenne másként, ha Ő róla lenne szó.
123 .rész: Mindketten sírunk...
Hosszú hetek óta kavarog bennem ez az érzés, hogy én is
anya szeretnék lenni. Amikor megláttam Viki ultrahangos képét, még elszántabb
lettem. Én is átakarom élni azt, hogy fejlődik bennem egy kis élet, és azt,
hogy egy szerelem gyümölcseként csak még inkább közelebb kerülök az apukájához.
- Ezt eddig miért nem mondtad el? Vagy Bill tudja már?
- Megemlítettem neki, de ő nem is akar erről hallani.
Azzal takarózik, hogy ilyen fiatalon nem akar apuka lenni.
- Ezt így mondta?
- Csak azt taglalta, hogy tudja, két ember kapcsolatában
közös álmoknak és jövőnek kellene lennie, de az ő jövő képében Nat is ott van.
Én ezt pedig már nem tudom elviselni. Hogy próbáljak jövőt építeni Billre, ha
Nat mindvégig Bill gondolataiban van?
- Látom, egyikünknek sem könnyű most. Én ha a Te
helyedben lennék, mindenképp megvárnám Bill döntését, és csak utána – ha téged
választ -, akkor kezdenék el a jövőmre illetve a jövőnkre gondolni.
- Szerinted kit fog választani? Nataliet, vagy engem?
- Őszinte legyek?
Az arcára tekintettem, majd lehajtottam a fejem.
- Sajnálom, de én úgy érzem, hogy Nat-ot fogja
választani. Az együtt töltött hónapok alatt, ha igazán szeretett volna, akkor
mindent maga mögött hagyva Veled kezdett volna egy párkapcsolatba. Sokszor
eljátszotta már a bizalmad, sajnos ez sem arra utal, hogy komolynak gondolná a
kettőtök között lévő kapcsolatot. Eddig könnyű dolga volt, hisz te mindig
megbocsátottál neki, így sosem kellett attól tartania, hogy elveszít. Bár nem
tudom hogy milyen hatást váltottál ki belőle azzal, hogy döntés elé állítottad.
Én mégis felkészítelek a legrosszabbra, hogy Natalie mellett fog maradni.
- Talán igazad van, de akkor mégis miért az én karjaim
közé menekült Nat zsarnoksága, és önkényuralma elől? Amikor vigaszra ás
törődésre volt szüksége, akkor jó voltam neki? De ha én szeretnék Tőle kérni
bármit is, meghátrál és elmenekül?!?
- Sajnálom Anita.
- Elhiheted, hogy én is.
Apró kis könnycseppek hulltak le az arcomról, Viki
közelebb ült, és anyáskodva magához húzott. Ezen az este sikerült
mindkettőnknek kiönteni a szívünket, úgy látszik, most ilyen nehéz időszakot
élünk át.
- Na, ne sírjunk. Majd csak lesz valahogy. Inkább mesélj
a kicsiről! Mikorra vagy kiírva?
- Január elejére. El sem hiszem, már úgy hozzám nőtt ez
a kis csomag.
- Georg bent lesz a szülőszobán?
- Szerinted kibírná? Inkább egyedül csinálom végig.
Hangos kulcs csörgésre lettünk figyelmesek, Benjamin
érkezett meg.
- Oh, az én két szépségem. Hát hogy vagy Viki?
- Amint látod remekül! A pici egészséges, kell ennél
több?
- Akkor már meg sem említem, hogy kint hull a hó.
Mindhárman egymásra néztünk, majd kisétáltunk az
erkélyre. Felnéztünk az égre és elmosolyodtuk magunkat. Esik a hó…
122. rész: Ki mondtam, mit is szeretnék...
- Hé Viki, mi a baj?
Barátnőm sírva állt az ajtómban, fogalmam sem volt, hogy
mi lelte. Délután még olyan vidám volt a hangja.
- Olyan nehéz Anita! Nem bírom tovább folytatni. Össze
roppanok!
- Gyere ülj le és mesélj el szépen mindent!
- Georg bejelentette, hogy Tom lesz a kicsi keresztapja.
És az a szemét el is vállalta, annyi bőr nem volt a képén, hogy vissza
utasítsa. Átverte a legjobb barátját, fogadjunk, hogy rezzenéstelen arccal
fogadta el.
- Nem akarlak megbántani, de Te is úgy viselkedsz, mit
Tom.
- Ellenem fordulsz te is?
- Én nem akarok Viki, csak azt szeretném, hogy tisztán
lásd a dolgokat. Nem ítélheted el Tomot, nincs jogod hozz-
- Legszívesebben meg nem történtté szeretném
nyilvánítani ezt az egészet.
- Most már nem dughatod homokba a fejed. Döntöttél
amikor arra jutottál, hogy megtartod őt és nem mondod el senkinek sem az
igazságod. Bár még annyi lehetőséged lenne, hogy bevalld neki. De tudom, hogy
nem lennél képes rá. Félnél, hogy elveszted mind a két férfit, ezért inkább
magadban tartod ezt a hatalmas titkot. De ugye tudod, hogy rám mindig
számíthatsz?
- Persze, hogy tudom, és nagyon szépen köszönöm. Meg sem
érdemellek… te olyan jó vagy hozzám.
- Tudom, hogy te is egy fantasztikus ember vagy, tele
érzelmekkel, csak most segítségre szorulsz és támogatásra van szükséged.
- Annyira szeretlek. – könnyes arcával bújt közelebb
hozzám, hogy jó erősen megöleljen. – Azok ott nem Ben cipői? – törölgette
szemeit.
- De, az övéi. Visszaköltözött hozzám, vége a
kapcsolatának, Thomas megcsalta.
- Szegény. Hogy bírja?
- Úgy érzem, hogy napról napra egyre jobban van, kezd
kilábalni a csalódottságból. Úgy hogy most együtt lakunk, mint régen.
- Csak barátilag, ugye? Vagy újból kezdtétek? Georgtól
hallottam, hogy Bill msot tölti a gondolkodási idejét.
- Már volt legalább úgy egy napom, hogy nem gondoltam
rá, erre most felhozod. – sóhajtottam fel gondterhelten. – Ez a pasi kezd, - hogy is mondjam -, eltaszítani
magától, egyre távolabb kerülünk egymástól.
- Az együtt töltött hétvégétek pedig gyönyörűen
sikerült, már ha úgy vesszük.
- Tudod, az a baj, hogy Bill a jelen embere. Nem mer,
vagy egyszerűen nem is akar a jövőnkön gondolkodni. Én persze álmodozok, hogy
milyen lenne a kapcsolatunk Nat nélkül, de ha ő nem képes elszakad tőle, akkor
mit tegyek? Elég ideje ismer már engem, ha komolyak lennének a szándékaival
velem kapcsolatban, akkor lépne. Már nem is érdekel, hogy milyen irányban, csak
tegyen valamit, hogy ne legyen ennyire
piszkosul nehéz nekem. De ő csak egy helyben áll, és úgy érzem, hogy őt ez
teljes mértékben ki is elégíti. Hisz van két balfácán nő az oldalán. De én már
kezdem unni, sőt torkig vagyok vele. Lehet, hogy ő képes rá, de én már nem
bírom, elfáradtam, de most már véglegesen.
- Megértelek teljes mértékben, melyik nő díjazná, ha az
ő barátja mással is kavarna? De most Anita, őszintén! Melyik pasi képes előre
gondolkodni, jövőt tervezni? A biztos dolgokat szeretik, azt hogy van egy
biztos pont - , Bill esetében kettő nő, - az oldalukon. Ők csak sodródnak az
árral… nem merik elkötelezni magukat.
- De most mond meg, mit kezdjek Bill szabad
életérzésével, ha én már vele akarom leélni az életem úgy, hogy gyereket szülök
neki?! Mert igen, gyermeket szeretnék Tőle. De hát hallani sem akar róla. Nevetségesen
hangzik, de mit csináljak, hogy végleg engem válasszon? Jelentsem be, hogy
terhes vagyok tőle?! Miközben semmi sem igaz belőle? Talán azzal már döntés elé
tudnám állítani? Akkor már tudna végre dönteni? Legyek annyira álnok, hogy
ezzel tartsam magam mellett?
121. rész: Viki döbbenete...
- Georg, kitennél Anitánál?
- Persze! – biccentett kedvesen a férfi, majd Vikire
pillantott – Úgy örülök, hogy a kicsi egészségesen fejlődik. Már 31
cm. Eltudod képzelni, hogy mekkora?
A férfi nevetve vezetett, délután voltak hasi
ultrahangon. Bár látta Vikin, hogy egy kicsit feszült, de ezt csak a terhesség
előtti depressziónak tudta be. Az utóbbi hetekben, hónapokban mindent meg tesz
azért, hogy kedvese kedvében járjon, és egy kicsit oldja a kettejük között lévő
feszültséget. Étterembe viszi, gyönyörű virágcsokrokat vesz neki, finoman
megmasszírozza, mégis néha érzi Viki passzivitását, azt, hogy sokszor nincs
kedve vele lenni. Erről az érzésről még senkinek sem beszélt, talán majd
beavatja Tomot, hátha tud segíteni rajta, vagy tanáccsal ellátni. Hisz Tom
közel fog állni a kis családjukhoz, hisz keresztapja lesz a kicsinek. Fontos,
hogy részt vegyen a kicsit körülvevő majd minden élethelyzetben.
- Meg is érkeztünk! Hányra jöjjek érted?
- Úgy 5-re jó lesz, nem akarom, hogy sötétben kelljen
vezetned.
- Rendben, itt leszek addigra. Lehet, hogy közben
átugrom Tomékhoz.
- Tomhoz? Minek? – hirtelen félelem uralkodott el rajta.
- Csak egy kicsit dumálgatni, tervezgetni a közös
jövőnket.
- Milyen közös jövőnket Georg?
- Még nem akartam elmondani neked, de Tomot kértem fel a
keresztapa szerepre.
- Hogy mit csináltál?
- Megkértem, hogy vállalja el a keresztapa szerepet. Baj?
- Még hogy baj-e? Miért nem kérdeztél meg engem is?
- Nem gondoltam, hogy ekkora balhé lesz belőle. Ő a
legjobb barátom, azt akartam, hogy szerves része legyen a mi kis családunknak.
- Igen, a mi kis családunknak, amibe csak te, a kicsi és
én tartozunk bele. Egy haver nem. Eltudod te képzelni Tomot, ahogy
felelősségteljesen bánik egy gyermekkel? Még magára sem tud oda figyelni, nem
hogy egy kis életre. És ne felejtsük el, hogy Ő nem épp egy minta példa senki
számára sem.
- Most komolyan, mi bajod? Tudom, hogy sok rossz
tulajdonsága van, és néha felbosszant mindenkit, de őt így kell szeretni, és
elfogadni. Téged is szeretlek annak ellenére is, hogy mostanában milyen rideg
vagy velem, és nem örülsz egy kedves ajándékomnak sem.
- Szóval rideg lennék? Komolyan? – hatalmas könnycseppek
bukkantak elő Viki szemeiből.
- Kicsim, nem úgy értettem, sajnálom. Bocsánat!
- Ettől a kis bébitől vagyok ilyen. – mutatott hasára –
Ezek a hangulat ingadozások engem is megrémisztenek, hidd el. Napról napra
egyre elviselhetetlenebb leszek, nem kell még neked is mondanod.
- Ne sírj kérlek, nem akartalak megbántani. Csak nem
értettem, hogy miért vagy annyira Tom ellen, és kibukott belőlem.
- Mi lenne, ha minden kibukna belőlem is egyszer? Miért
nem tudsz oda figyelni arra amit mondasz ?
- Kérlek ne haragudj rám!
Viki egyszerűen nem tudta visszafojtani sírását, sok
volt ez így most neki. Még hogy
Tom legyen a gyerek keresztapja, az a férfi, aki igazából az édesapa? Minden
egyes nappal csak egyre közelebb és közelebb kerülnek a szülés pillanatához,
már csak bő két hónap, és megszületik az a kis gyermek, aki semmiről sem tehet,
mégis már iszonyatos vitákat szül. Mi lett volna, ha azon az éjszakán vissza
fogják magukat és ellent mondanak a vágyaiknak? Lehet, hogy most teljes
nyugalomban élnének… de ez már késő bánat, megpecsételték a sorsukat azzal az
egy éjszakával.
- Én sose bukok ki! De addig
örülj Georg! – ezzel faképnél is hagyta a megilletődött férfit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése