2.: Van élet Natalie Franz után... (131-140)

140. rész: Ha végre van ok a kitörésre...

 

- Sziasztok lányok. – köszönt boldogan Georg, amint belépett a lakásba. Vikit egy csókkal, engem pedig egy kedves puszival köszöntött.

- Most már akkor nem is zavarok. Még haza felé beugrom Billékhez. Nem tudod, hogy otthon van-e, Georg?

- Nem tőlük jöttem.

- Mindegy, azért megpróbálom.

 

Gyorsan adtam én is egy egy puszit, Vikin láttam, hogy még nem tette túl magát a képzelgésein. Igazából nem szívesen hagytam ott, bár azt tudom, hogy semmi pénzért sem vallaná be Georgnak az igazságot, mégis el kellett volna neki a lelki támogatás.

 

Boldogan érkeztem az ikrekhez, hisz már pár napja nem láttam Billt. Igazán okot sem adott arra, hogy miért nem találkoztunk...

Sajnálatomra, csak Tom volt otthon, Bill már több órája elhagyta a házat. Furcsa volt számomra Tom viselkedése. Meglepően zavarban volt, mondatai átlátszónak és kitaláltnak tűntek. Ő maga sem tudta, hogy testvére hol is lehet, ez már csak azért is meglepő, mert minden egyes lépésükről tud a másik...

 

 

- Figyelj Georg, beteszem a ruháidat a gépbe.

- Rendben!

 

Viki lefekvés előtt szokta betenni a mosnivaló darabokat, hogy reggel mikor felkel, már csak el kelljen indítania a gépet. Átnézte a zsebeket is, nem egyszer történt már meg vele, hogy kimosott egy két száz euróst. Miközben kutakodott a nadrág mély zsebeiben, beleütközött a keze valamibe. Egy négyszögletű pohár alátétet húzott ki, rajta egy rúzzsal felírt telefonszámmal. A higgadtság legcsekélyebb mértékét sem ismerve támadt verbálisan barátjára.

 

- Ez mégis honnan van? Hol voltál?

 

Georg vonakodott elfogadni Tom meghívását, hisz tudta, hogy úgy sem marad semmi sem titokban... hát ez sem maradt. Elmondja az igazságot, hisz úgy a fair...

 

- Tommal elmentünk iszogatni!

- Hogy kivel?

- Ne kezd Viki...

- És hol voltatok pontosan? Mert ez az alátét nem csak az italtól bűzlik, de az olcsó női parfümtől is.

- Azt akarta, hogy egy kicsit rúgjunk ki a hámból. Ezért bele mentem az ötletébe, és vele tartottam egy sztriptíz bárba.

- Hogy mit csináltál? Az a szerencsétlen Tom ilyenre rátudott venni téged? Mivel tudott meggyőzni?

- Először nem akartam vele menni, de annyira rosszul esett neki, hogy már régóta nem iszogattam vele. A legjobb barátok vagyunk...

- Most legalább lesz okom, hogy kitöltsem rajta az összes dühöm... most végre megmondom neki, mit is gondolok róla.

- Hé, kérlek ne idegesítsd fel magad! Nem ér ennyit ez az egész. Semmi sem történt, hidd el. Senkire sem mozdultam rá, hisz te bárminél fontosabb vagy számomra.

 

Vikit már igazán nem is az bosszantotta, hogy szerelme egy éjszakai bárban volt, hanem az, hogy Tom uralkodni próbál mindenki felett. Tesz azért, hogy mindenkit a saját kis bűvkörébe vonjon, de Viki nem fog behódolni neki. Majd ő megmutatja, hogy Tom Kaulitz sem több mint egy átlagos ember. Most jött el végre az a pillanat, amikor egy idétlen ok miatt, de kioszthatja, teljes szívéből. Talán így majd letudja vezetni azt a feszültséget, amit azóta érez, hogy együtt voltak ott a kis mosdóban...

Georg előtt megpróbált lehiggadni, nem akarta, hogy barátja idegeskedjen miatta. Pedig ha tudná, hogy az éjszaka folyamán még mit fog művelni, nem aludna olyan békésen mellette. Viki agya szorgosan kattogott a kis mondandóján, amiben nem fogja kímélni Tomot. Gátlásokat félretéve fogja szidni... de hogy ezzel meg fog-e szűnni az a keser-édes vonzalma ami már az egekig felbosszantja? Nem tudjuk... csak azt, hogy éjjel 11 órakor elhagyta a lakását Viki.

Átlépve a megengedett sebesség határt rótta az utakat, minél előbb Tom elé akart állni, muszáj most már levezetni minden dühét. Miközben szorgosan agyalt, azon kapta magát, hogy akarva akaratlanul is, de elmosolyodik... hisz eszébe jutott, hogy mi lesz, ha vadságával ismét felizgatja Tomot, ha ismét egymásnak fognak esni? Hisz Tom többször bevallotta neki, hogy megbolondul a vad énjétől. Lehet, hogy Viki minden egyes kis kitörése hátterében ez áll? Hogy ismét, újra és újra megakarja tapasztalni Tom vadságát?

139. rész: Vikinek tűrnie kell a vágyát...

 

- Na ez volt az utolsó doboz. Bepakoltam minden személyes dolgot.

- Annyira fogsz hiányozni Beni.

- Te is nekem Hercegnőm, de neked most már új életed van, amibe nekem nincs jogom megakadályozni téged, esetleg a jelenlétemmel zavarni.

- De egyáltalán nem gátoltál. Mindenben segítettél, tanácsot adtál és észhez térítettél.

- Egy dologban nem sikerült. - szólt halkan, majd behúzta az utolsó zipzárt is a bőröndjén.

- Bill, ugye?

- Az a férfi nem hozzád való. Mi, kívülállók átlátunk Billen. Viki sem örül annak, hogy ismét vele vagy.

- Egy esélyt miért nem tudtok adni neki?

- Azért, mert már elég esélye volt, de mindegyiket csak eljátszotta a bizalmaddal együtt.

- Én szeretnék hinni neki. - néztem fel Ben-re, majd jó szorosan karjai közé fészkeltem magam - Annyira szeretlek Téged.

- Kölcsönös, én is szeretlek. De most már indulok. Vigyázz a szívedre Hercegnőm!

 

Utoljára egymás szemeibe néztünk, majd jó szokásunkhoz híven egy hosszú szájra puszival vettünk búcsút egymástól.

Furcsa lesz megszokni, hogy nincs mellettem, majd 6 éven keresztül nap mint nap itt voltunk egymásnak, már ha csak máshogy vette a levegőt a másik, mi egyből rákérdeztünk, van-e valami probléma. Bármennyire is szerethet Bill, még sem hiszem, hogy valaha is olyan őszinte és odaadó lesz, mint Ben volt.

 

 

- Szóval elment Ben. De csak 4 saroknyira lakik innen, bármikor meglátogathatod.

 

Viki kedves szavaival próbált vigasztalni, még csak pár óra telt el a költözése óta, mégis olyan mintha már hónapok óta nem lenne velem. Most barátnőm lakásában vagyunk, a szokásos csajos délelőttünket tartjuk.

 

- És nem szabad szomorúnak lenned. Ott van a kis barátod még.

- Akinek neve is van. És ne kezdjük előlről az egészet kérlek. Tisztában vagyok azzal, hogy egy szamár vagyok, amiért még meg tudok bízni Billben, de nem tudok mit tenni. Kell nekem ez a pasi, és meg is szereztem magamnak. Sok dolog szikla szilárdan megerősített a hozzá fűzött érzelmeimben.

- Még pedig?

- A múlt heti szexünk.... mit szex? Szerelmeskedés, a maga gyönyörű jelentésével és érzékiségével.

- Ezt eddig miért nem említetted? - hirtelen érteklődést láttam az arcán.

- Nem is gondoltam hogy érdekelnek a Billre vonatkozó dolgok!

- Hát azok nem is, de a szex annál inkább. Majd’ 7 hónap testiség nélkül, nem egy könnyű menet. Na de erről majd később. Most mesélj Te!

- Megadott mindent, amire szükségem volt. Nem az érdekelte, hogy Ő minél előbb elélvezzen, most komolyan csak én számítottam neki.

- Elélveztél alatta?

- Nem is akárhogy…. – vallottam be egy kis pírrel az arcomon.

- Na ezt becsülöm benne, hogy kitett magáért. Végre nem hagyott kielégítetlenül. Legalább te átélhettél ilyesmit, velem ellentétben.

- Nem jött össze Georg-gal?

- Még addig sem jutottunk el, hogy a bugyi lekerült volna rólam. A kicsi nem hagyott békén, folyton rugdosott. Pedig annyira kívántam már egy férfit, komolyan bárki jó lett volna ennyi idő után.

- Minden terhes kívánós.

- Csak nem mindegy, hogy kire.

- Megint Tommal álmodtál? – lepődtem meg.

- Még rosszabb… Georg helyébe képzeltem Őt, amikor csókolóztunk és simogatott. Tom ajakit éreztem az enyéimen, egyszerűen nem tudok mit tenni… próbálok nem rá gondolni, de ahogy a szülés pillanatához közeledünk, úgy leszek egyre kívánósabb. De miért Tomra gerjedek be?

- Tudatalattid miatt?

- Fogalmam sincs… de ha most kérhetnék valamit, az az lenne, hogy szűnjön meg minden fantáziám, és képzelőerőm.

- Talán majd a szülést követően csillapodni fog…

- Ne viccelj. – nevetett fel keserűen. – A gyerek keresztapjaként minden napos vendég lesz nálunk. És tűrnöm kell majd, fogamat szívva…

 

Megrázta a fejét, talán még mindig nem fogta fel, hogy annak az egy éjszakának milyen következményei lettek. Nem is csak a kisbaba, hanem az a bűntudat és lelkiismeret furdalás is, amit azért érez, mert hazudik. Nem csak Georg-nak és Tom-nak, hanem saját magának is. De hát ezt választotta, örök hallgatást. Amit sosem fog megszegni... önszántából biztos nem... vagyis ekkor még ezt hitte.

138. rész: Georg bűntudata...

 

- De csak azért megyek el, mert a legjobb barátom vagy. És ne hidd azt, hogy meg fogom csalni Vikit…

- Isten őrizz. Végre bulizunk egy kicsit!

- Ha ez ki fog derülni, Viki megöl téged.

- Lakat a számon.

 

A két jó barát beszállt külön külön az autóikba, majd egy híres berlini éjszakai bárhoz hajtottak. Tom büszke volt magára, sikerült egy kicsit rávenni Georgot a bűnözésre. Amint betértek a sötét kis klubba, helyet foglaltak egy kanapén, majd végig néztek a felhozatalon. Tom nem tudta meghazudtolni önmagát, egyből két nő felé intett, akik egy pillanatot sem várva indultak meg feléjük. Georg csak zavartan realizálta a helyzetet – 3-4 évvel ezelőtt ha ilyen helyzetbe került volna, nem szalasztotta volna el ezt a kihagyhatatlan lehetőséget, - de most, hogy Viki otthon várja, közös gyermekükkel a szíve alatt, meghátrált a kanapén.

 

- Ő itt a baráton Georg, én pedig T…

 

De Tom már nem is tudta befejezni a mondatát, hisz az egyik lány ölébe csúszott és vadul megcsókolta a gitárost.

 

- Szóval te vagy Georg. – lejjebb hajolt a másik nő, majd mélyen a férfi szemeibe nézett.

 

Georg önkéntelenül még hátrébb húzódott, tiltakozásképpen összefonta karjait a mellkasa előtt.

 

- Oh, szóval félénk vagy.

- Nem… vagyis igen. Mármint nekem nem szabadna itt lennem, sajnálom.

- Anyuci megtiltja?

- Nem anyuci, hanem a lelkiismeretem. A szerelmem otthon vár…

 

A nő csak elmosolyodott, nem tudott másként reagálni.

 

- Sajnálom, nem akartalak lerohanni, ha te jó lelkű barát vagy.

- A barátom kedvéért jöttünk ide, aki igazán jól érzi magát a barátnőddel. – mutatott maga mellé, de Toméknak már hűlt helyük volt.

 

 

- Natalie, készítsek valami vacsorát? Egész nap alig ettél.

- Nem kérek, köszönöm. Ne fáradj!

 

Nat vontatottan és lassan válaszolt, szemeit lehunyva tartotta. Az igaz, hogy mostanában alig eszik, de mindent meg tesz azért, hogy betegségének látszatát kellőképp fent tudja tartani. Már fogyott 7 kilót, és ez leginkább az arcán látszik meg…

 

- Bill, nem tudod, hogy mennyi erőt adsz azzal, hogy velem vagy az utolsó hónapokban. Nálad jobb férjet nem is kívánhatnék.

- Te sem tennél másként Nat, ha én lennék a te helyzetedben.

- Csókolj meg, kérlek!

 

A nő halkan kérte az énekest, aki pár másodperces tétovázás után felesége mellé bújt az ágyban, majd érzelemmenetesen megcsókolta. Az ajkai nem adták azt a finom érzést, mint évekkel ezelőtt. Natalie jól tudta, hogy csak undorral csókolja, érintései gépiesen hatnak. Még nem tudja pontosan, hogy meddig is fogja eljátszani ezt a szerepet, de úgy érzi, hogy még ki kell találnia valamit, hogy végleg vele maradjon Bill. Elbukni egy olyan lehetőséget, ami aranybányaként szolgál, butaság lenne. Talán el kellene érni ezt, hogy Bill számára csak ő maradjon, mint szerető nő?

137. rész: Georg, mint csöpögős kamaszlány? ...

 

Még nem fogtam fel ezt az éjszakát. Nem is azt, hogy átéltem vele az orgazmust, - bár ez is hihetetlen élmény volt -, hanem azt, hogy együtt vagyunk. Úgy, ahogy mindig is szerettem volna. Már nem érzem, hogy hazudna sem a teste, sem a lelke… tiszta, és őszinte, szerintem tudatosult benne az, hogy mit is veszíthetett volna, ha nem engem választ. Tisztelem őt azért, amiért felvállalta a szerelmünket, amit azzal bizonyít, hogy el fog válni Nat-tól. Megérte ennyit szenvednem, tudom, hiszem, vallom, hogy most már gyönyörű pillanatokkal teli kapcsolatban lesz részem…

Lenéztem a dekoltázsomra, Ő még melleimen pihent egy olyan mosollyal az arcán, amit sosem leszek képes megunni. Egy apró kis puszit bírt csak lehelni nyakamra, majd erőt véve magán megemelkedett, és az óvszer karimáját megfogva lassan kihúzta férfiasságát. Visszacsomagolta egy zsebkendőbe, majd háttal ráfeküdt az ágyra. Ujjaimmal megkerestem az ő ujjait, összekulcsoltuk azokat, majd meredt tekintettel fürkésztük egymás szemét.

 

- Ez körülírhatatlan szavakkal Bill.

- Elhiheted, hogy nekem is. A 25 évem alatt egyszer sem élveztem ennyire a szexet, mint Veled most.

 

Erősebben dobbant meg a szívem, lehet nem szeretni ezt a férfit?

 

- Szeretlek.

 

Csak ennyit súgtam, de tudom, hogy többet ért az esetlen mondatoknál… nem voltam képes egyszerűen megfogalmazni, mit is érzek iránta. Hisz képtelenség… mocskos, becsmérlő szavakat olyan könnyű találni valakire, de körül írni azt, hogy mennyire csodálatos, egyedi és felülmúlhatatlan, azt képtelenség.

 

- Én is szeretlek Hercegnőm…

- Benjamin hívott mindig Hercegnőnek! - tűnődtem el egy pillanatra.

- Most hogy álltok? Mármint…

- Pár napon belül elköltözik, ha erre gondoltál. Zavarónak találta, hogy még mindig velem lakik, közben pedig már veled vagyok.

- Nem fogsz megharagudni azért, amit most kérdezni fogok?

- Ez után az aktus után mindent kérdezhetsz…

- Még mindig olyan erős a kapocs kettőtök között?

- Bill, tudom, hogy nem tolerálod a Benjaminnal való kapcsolatomat, de mi már összenőttünk, olyanok vagyunk mintha testvérek lennénk. Nehéz lehet elfogadnod, de ő már szerves része az életemnek… Ő a legjobb barátom, Te pedig a szerelmem vagy… az egyetlen.

- Ami neked jó, az nekem is jó.

 

Ennyit mondott csak, de megértettem, hogy elfogadta a Ben és köztem lévő köteléket.

Fölém helyezkedett majd jó szorosan derekam alá karolt karjaival. Felrángattam magunkra a takarót, ezzel is egy kis burkot kialakítva magunk körül. Remélve, hogy soha többet nem kell majd onnan kibújnunk…

 

 

- Szevasz Haver!

- Szia Tom!

 

A két jó barát boldogan köszöntötte egymást egy belvárosi kis kávézóban.

 

- Mióta Vikihez költöztél, alig látlak. Mi a helyzet?

- Másfél hónap a nagy helyzet… Kevesebb mint 7 hét múlva már egy újdonsült apuka fog veled szemben ülni.

- Aki el is baszta az életét 28 évesen.

- Ha a te nőd hordaná a közös gyereketeket a szíve alatt, nem így gondolkodnál. El nem tudom mondani, hogy mennyire fantasztikus ez az érzés… haver, szárnyalok!! Érted te ezt?

- Figyelj, Te milyen romantikus regényt kezdtél el olvasni? Hát komolyan olyan vagy, mint egy kamasz lány. A melleid még nem nőnek? Hova tűnt az én nagyszájú, csajozós barátom?

-Az vagyok én is, csak már egy másik kiszerelésben.

- Áhh, ne bolondozz. Fogadjunk, hogy nem tudnálak elráncigálni most egy sztriptíz bárba…?!

- Nem lenne kedvem, meg Viki ha megtudná, kiverné a balhét.

- Látod haver, behódoltál a nődnek… puha pöccsé avatlak ezúttal.

- Most komolyan, hogy érezném magam ott? Egyáltalán mit csinálnék?

- Elég lenne csak legeltetned is a szemed a formás idomokon. Na, gyere már. Legyél együtt egy kicsit Tom barátoddal. Szét unja a fejét nélküled…

 

Georg csak mosolyogva megrázta a fejét, imádja az ő gyermekkori barátját. Őszinte és a maga módján ki is fejezi az érzelmeit. Szereti benne, hogy igaz barát.

Végül rábólintott Tom javaslatára, abból tényleg nem lehet nagy baj, ha csak nézelődik. Vagyis naivan ezt gondolta... hát rosszul tette. Ha meg lett volna áldva a  jövőbe látás képességével, élesen elutasította volna Tom felkérését.

Hisz kiszeret egy lavina elé állni és várni, hogy végleg elpusztítsa?!?

136. rész: Egy másik világban...

 

- Figyelj tesó, nem akar… - Tom hangja hiretelen elcsuklott, majd gyerekesen szemei elé kapva kezeit, elfordult.

 

Igaz, hogy még fehérneműben voltunk, mégis úgy zavarba jöttünk Billel, mint még eddig soha. Én gyorsan melltartóm elé kaptam karjaim, Bill pedig zavartan pislogott bátyja felé, aki csak háttal állt nekünk.

 

- Most éppen nem alkalmas Tom.

- Istenem öcsi, még sosem láttalak ilyen helyzetben. – nevetve préselte ki ajkai közül. – De megyek is, nem akarlak zavarni titeket.

 

Nem bírtam ki, amint becsukta maga mögött az ajtót, úgy tört ki belőlem a szívből jövő nevetés.

 

- Ez az este emlékezetes marad Életem.

- Miért is? – bút vissza nyakamba.

- Csak nézz végig rajtunk… így látott meg bennünket. Téged nem hiszem hogy valaha is látott készenlétben…? - csípőmet kemény ágyékához nyomtam, mire felhúzta szemöldökét.

- Remélem Tom nem zökkentett ki a kellemes hangulatból.

- Egyáltalán nem… - leheltem végig nyakán, mire ő apró köröket írt le nyakamon nyelvével, majd kioldva melltartóm masniját, a melleimen is.

- Azt akarom, hogy ezen az este te is azt érezd amit én. Tudom, éreztem, hogy eddig te sosem élted át velem.

- Bill, nem minden az orgazmus.

 

Felnyögtem, ahogy egy csókja után már nem éreztem magamon bugyimat. Az éjjeli szekrényéhez nyúlt, ahol már az előre bekészített óvszer várta. Rutinosabban tépte fel fogával, bontotta ki, majd görgette fel saját magára. Kicsit haragudtam rá, én szerettem volna… legalább addig játszhattam volna még egy kicsit vele.

 

- Azt akarom, hogy te is átéld.

 

Már az első pillanatok bódítóan hatottak rám, ahogy megéreztem a testét. Pár pillanat néma cselekedettel telt, kéjesen mosolyogtunk egymásra, majd mikor én lehunytam szemeim, ezzel is jelezve, hogy elkezdődhet életünk talán egyik legszenvedélyesebb éjszakája, finoman mozgatni kezdte csípőjét. Szokatlan volt ez a magas fokú törődése és oda figyelése, de jól esett hisz éreztem minden apró mozdulatán, hogy most csak nekem akar jót, az én beteljesülésem hajtja. Ujjaimmal végig simítottam izzadt, kecses hátát, ezzel is biztosítva, hogy jó, ahogy bánik velem.

Ha most jött volna szó a számra, ha lett volna annyi energiám, hogy közöljem vele az érzéseimet, nem haboztam volna. De a jelenlegi izgalmi állapotomben esélyem sem volt, hogy értelmes szavak hagyják el ajkaim. Ezért csak sóhajaimmal és testem remegésével tudattam vele, hogy hátborzongatóan fantasztikus amit csinál. Most félre tette személyes vágyainak kielégítését, most csak én számítottam neki, az én testem, az én lelkem. Próbált szüneteket tartva csillapítani vágyán, illetve feltörő nyögésein, de egyre nehezebb volt számára. Hosszú, fekete haja izzadtan omlott vállaimba, közben kulcscsontjaimat apró csókokkal borította be. Ahogy megéreztem az első összerándulását, bennem is életre kelt valami. Combjaim görcsösen szorították csípőjét, az izmaim teljesen megfeszültek. És azt hiszem, hogy beváltotta az ígéretét, eljuttatott abba az édes, mámoros világba, ahol eddig még sosem voltunk együtt. Teste ziháltan vonaglott még néhány pillanatig, majd hirtelen felsikított, és rám zuhant… egyszerre éltük át.

Körülírhatatlan volt az orgazmus utáni első néhány perc... ahogy szétterjedt a testemben az a forró kéjérzet, és arcomra levakarhatatlan mosoly ült ki. A szívem szabálytalanul vert, szemeim előtt minden összemosódott ... Csak egyetlen hangot voltam képes meghallani. Bill ziháló levegővételeit...

135. rész: A kellemes időtöltés...

 

Először csak finom, selymes ujjaival barangolta be a testem, pontosabban a hátam. Gerincemen húzta végig ujjbegyeit, mire elöntött az a rég nem érzett forróság. Ahogy bele ütközött melltartómba, többször is végig tapogatta rajta puha tenyerét, mire értetlenkedve nézett rám.

 

- Előlről kell kikapcsolnod.

 

Pirulva átvezette kezeit hasamra, de ott megálllt, és egy forró csókot nyomott ajkaimra.

 

- Azt est többi részét folytassuk inkább fent.

- Nem rossz ötlet.

 

Előre húzott a kanapén, combjaimat csípőjére fonta, majd fenekem alá téve tenyereit felemelt, és úgy egyensúlyozott fel velem a hálószobájáig. Lábával több nadrágot is arréb rúgott, majd vigyázva testi épségemre, letett a hatalmas ágyra. Fölém térdelt - a csípőm combjai között pihent -, majd lassan lehajolt az arcomhoz. Nyelvét érzékien húzta végig alsó ajkamon, közben szemeivel végig engem pásztázott. Lehunytam szemeim, látta, hogy mennyire élvezem azt, amit és ahogyan tesz. Éreztem, amint csókjai lassan végig vándoroltak a nyakamon, végig a kulcscsontomon, majd fel az ajkaim irányába.

 

- Ezektől most szépen megszabadulunk.

- Majd inkább én.

 

Kibújtam combjai alól, és a hátára fordítottam. Kacéran rá mosolyogtam mire hagyta, hogy csípőjére üljek. Ujjaimmal megemeltem a púlóverem alját, éppen csak annyira, hogy láthatóvá váljon egy kis bőrfelület, majd leengedtem az anyagot. Édes kínzásként tűrte néhány percig, de miután megelégelte azt, vadul magára rántott, és szenvedélyesen megcsókolt. Felizgatott a vadsága, nem akartam sem őt, sem magam kínozni az esetleges formális dolgokkal - amik persze nagyon kellemes perceket okoznak, - mégis most siettetni akartam minden pillanatot. Először magamról, majd róla is lehúztam a pulóvert, mire őt kilelte a hideg. Vékony, fehér felső teste teljes libabőrbe borult, mellbimbói teljesen megkeményedtek. Megszólalt bennem egy óvó kis hang, fel kell őt melegítenem. Hátra engedtem testét, majd végig húztam tenyereim mellkasán, és bal mellbimbója fölé hajolva játszadozni kezdtem piercingjével. Forróság öntött el engem is, ahogy nyelvemmel finoman körbe nyaltam azt.

Közben övéhez nyúltam ujjaimmal, lassan gombolni, majd zipzározni kezdtem nadrágját. Nem tudtam uralkodni magamon, tenyerem egy pillanat alatt becsúsztattam boxernadrágja és farmernadrágja közé. Kisség meg is rándult alattam, rég érezhetett már ilyet tőlem.

 

- Jó úton jársz, ha megakarsz ölni. Mit vétettem ellened?

- Azt, hogy eddig még nem tepertél igazán magad alá.

 

Több sem kellett neki, mire feleszméltem, már felettem feszült a teste. Nadrágját hiper gyorsasággal rugdosta le magáról, az én nadrágommal is csak egy két pillanatot foglalkozott. Éreztem, hogy mit akart, ezért jobb kezemet alhasára, majd boxerjára csúsztattam, ami alatt férfiassága már réges rég élettel telivé vált. Kéjes sóhaj szakadt fel ajkai közül, teste látványosan megemelkedett és összerándult, már pusztán csak egyetlen tapintásomtól is. Pedig még csak most jön a java...

134. rész: Tomnak elege van...

 

- Tom, kérlek. Ne legyél gúnyos. Tudom jól, hogy most utálsz, de a kedvemért tedd meg.

- Próbálok mindent a te javadra tenni, azt akarom, hogy jó útra térj, és ne szenvedj Te sem és a két áldozatod sem. De nem engeded, hogy bárki is segítsen, inkább a homokba dugod a fejed. Köszönöm, én ebből nem kérek.

 

Az idősebb testvér felállt a kanapéról, és magukra hagyta barátait.

 

- Rátok azért számíthatok még, srácok? – Bill elkeseredve és megtörten pillantott Georgékra.

- Igen haver, csak vigyázz magadra. Nagyot fogsz koppanni, ha kiderül minden szemét húzásod.

 

Bill csak bólintani volt képes, valahogy nem jöttek szavak a szájára. Tom haragja, és ellenszenve egy pillanat alatt képes megbénítani őt, ennyire talán még sosem fájt neki egyetlen veszekedésük sem.

A csengő hangja hirtelen visszarántotta a valóságba, letörölte az addig kibuggyanó kis könny cseppjeit, majd az ajtó felé indult. Nem akarta, hogy lássam, kibukott valami miatt, valahogy most nem lenne ereje hazugságokat kreálni.

 

- Úgy vártalak már… - csak ennyit lehelt.

- Te is hiányoztál Baba.

- Gyere be, biztos fázol. – kézen fogott, majd a nappaliba vezetett. A srácok közül senkit sem láttam, gondolom, nem akartak zavarni bennünket. Bill kedvesen hellyel kínált majd leülvén mellém, csak nézni kezdte az arcom. Furcsának éreztem a köztünk lévő hangulatot, mintha valami nyomasztotta volna. Ilyenkor már rég mosolyogni és mi több, hadarva fecsegni kezdett volna. De ekkor megtörte a csendet.

- Képzeld, hamarosan hozzá kezdünk a stúdió munkálatokhoz.

- Nah Életem, ennek nagyon örülök. – öleltem meg én őt, hisz mióta beléptem a lakásba, mintha vonakodott volna a közelségemtől. Félve karolt át, majd egy kicsi puszit nyomott a nyakamra.

 

Nem volt jó érezni a passzivitását, érdeklődtem volna, hogy mi is bántja, de nem akartam tolakodó lenni. Mégis, amikor elhúzódott tőlem, és a kandallóhoz sétált, kicsit besokalltam ha lehet ezt így mondani. Miért nem ér hozzám, miért nem ölelget meg ennyi idő után?

 

- Hogy álltok most Natalie-val?

 

Ha ő nem beszél róla, én vagyok kénytelen felhozni ezt a témát. Hisz megfogadtam magamnak is, hogy most már nyílt lapokkal kell játszanunk és semmiféle hazugságot sem tűrök el tőle. Szóval muszáj beavatnia élete ezen időszakába is…

 

- Beadtam a szükséges papírokat a váláshoz, most már a bíróságon múlik minden. Hogy mikor idéznek be bennünket ismét, meddig húzzák ezt a procedúrát…

- Nat hogyan fogadta, hogy válni akarsz?

- Üvöltözött velem, vázákat csapkodott a falhoz. Nem számítottam másra tőle, mindig is tudtam, hogy nem tudja kontrollálni a dühét. De azt nem mondtam el, hogy Te miattad bontom fel a házasságunk. Nem akartam, hogy bántódásod essen.

 

Most beigazolódott egy eddig badarságnak vélt gondolatom. Nat üldözött engem. Próbáltam elfojtani magamban ezt a feltevést, hisz nem gondoltam, hogy ilyen dologra vetemül, de úgy látom, tévedtem. Mindenesetre nem fogom elmondani Billnek azt az estét, bár az őszinteségről papolok én is mindenkinek, ezt még sem tudhatja meg. Egy egyszeri alkalom volt, többször biztos nem fog előfordulni.

Ahogy Billre pillantottam, ismét csak zavartságot véltem felfedezni arcán. Ennyire megviselné a válás? Ennyire nem tudna felszabadulni addig a pillanatig, amíg ki nem mondják, hogy már nincs többé közük egymáshoz? Igen, ez lehet csak a furcsaságok hátterében. Hisz kit nem gyengítene meg egy ilyen eljárás… ?!

 

- Hagyjuk most Nat-ot, kérlek…

 

Felém fordult, majd lassan hozzám sétált. Letérdelvén a szőnyegre simított végig az arcomon, majd egy pici csókot adott ajkaimra. Megint érzem, hogy tusolni próbálja a dolgokat, de a közelsége és az ölelése már annyira kellett, hogy szemet hunytam felette.

Ráhagytam, nem akartam, hogy kellemetlenül érintse a válás téma.

 

- Mit szeretnél Életem akkor?

- Tartalmasabb dolgot... - az a mosoly ült ki arcára, amibe bele tudok bolondulni. Gyermeki, és egyben pajzán is.

- Mutasd meg mire is gondoltál!

- Ma azt akarom, hogy te is átéld.

133. rész: Ben féltékeny...

 

- Itt is van a világ legszebb anyukájának egy csésze tea. Tessék!

 

Georg ügyesen egyensúlyozta be a kis csészét, Viki még az ágyban lustálkodott. A vasárnap reggeljük általában így szokott telni. Amíg Viki alszik, addig Georg megjárja a közeli kis pékséget, és bevásárol. A pihentető órák után autóba szállnak és vagy a férfi, vagy a nő szüleihez utaznak látogatóba. A leendő nagyszülők mindig kitörő örömmel fogadják őket, hihetetlen számukra, hogy hamarosan egy új kis élet hangja fogja betölteni a szobák csendjét.

 

- Te nem iszol velem?

- De, hozhatok magamnak is.

 

Georg gyorsan egy újabb bögre meleg teáért rohant a konyhába, majd miután visszaért, letette az éjjeli szekrényre, és bebújt a nő mellé. Óvatosan elhelyezkedtek, Viki Georg ölében találta meg a legmegfelelőbb pozíciót.

 

- Ma ne maradjunk itthon egész nap? Nincs kedve kimozdulni…

- Ahogy parancsolod Hercegnőm. Megmasszírozhatlak?

- A gondolataimba látsz…

 

Viki felsóhajtva hátat fordított barátjának, mire Georg feltérdelt mögé és ujjaival finom mozdulatival simogatni kezdte. Próbálta leggyengédebben és legérzékibben kényeztetni barátnőjét, örült, hogy kedvesének most kitűnő a kedély állapota. Lassan elsöpörte vállairól haját, majd apró kis puszikat nyomott rájuk. Ujjai felkúsztak csupasz karjain, majd háló ingjének vékony pántjait lassan húzta le…

 

- Most egy kicsit szüneteltessük a masszást.

- Én is azt hiszem.

 

Óvatosan maga alá fordította Vikit, majd a meleg takaró alá bújtatva lassan csókolgatni kezdte. Ezzel is elindítva valamit bennük…

 

 

- „ Szia, én vagyok az Bill” – végre hallhattam hangját, igaz, csak telefonon keresztül.

- „ Szia, hogy vagy?” – majd egy hét után próbáltam egy kicsit kimért lenni vele, de nem igen sikerült., hisz majd megpusztultam már a vágytól, hogy halljam és lássam.

- „ Már többször hívtalak, de ki voltál kapcsolva…a lakásodon is voltam.” – nem éreztem szemre hányásként, inkább kedvesen aggódott felőlem.

- „Benjaminnal vagyok vásárolni, épp egy bútor boltam sétálunk.”

- „ Szeretnék veled lenni.” – fakadt ki hirtelen, mire én ajkaimba harapva pillantottam Ben-re. Láttam, hogy nem örül.

- „ Én is.”

- „ Átjössz hozzánk? Vagyis Tomékhoz? Ideiglenesen most itt lakom náluk.”

- „ Egy fél óra és ott leszek.”

- „ Várlak nagyon.”

 

Ezzel le is tettük… Ben-re tekintettem, de ő nem vette fel a szemkontaktust.

 

- Talán csak most találta meg a telefonszámod?

- Ne gúnyolódj kérlek!

- Nála alszol?

- Lehet… úgy hogy ha nem zavar, majd kiteszlek a lakásomnál és megyek is hozzá.

- Ok.

- Most megsértődtél?

- Én? Ugyan, dehogy… nincs okom rá…

 

Előrébb sétált tőlem, még ha nem is akarta kimutatni érzéseit, én már ismerem annyira, hogy tudjam, mikor is van megsértődve. És most is ezt érzem… de miért nem hisz benne? Vagy legalább bennem bízna? Hogy ha nem is fog menni ez a kapcsolat Bill és köztem, akkor végleg megszakítok vele minden kapcsolatot. Ezt nagyon jól tudja Ben. De most még hinni akarok, legalább egy nagyon kicsit. Bízni akarok a szerelmünkben, hogy nem volt hiába eddig szenvednem… mert igen szenvedtem,  azok a sebek amiket a szívemen ejtett, felértek egy valóságos testi fájdalommal. A lelkünkön sokkal nehezebben forr be egy seb, annak örök életre ott marad a lenyomata. Mindenki felhívja a figyelmem az óvatosságra, de egyszerűen képtelen vagyok gondolkodni, ha Bill közelébe kerülök. Elvakít a szerelem, a tudat, hogy én kellek neki, engem választott…

 

 

- Srácok, estére áthívtam Anitát. Tudjátok akkor, hogy mit kell mondanotok, ha esetleg Nat.-ról kérdezősködne?

- Beadtad a válókeresetet 2 hete, azóta hozzánk költöztél. Natalie próbált visszatartani, megmenteni a házasságotokat, de te eltökélt és magabiztos voltál, szemébe vágtad, hogy már nem szereted.

 

Tom unottan darálta a Bill által betanított monológot, talán Ő tudja legkevésbé elviselni Öccse dolgait. Testvére döntésképtelensége az egekig felbosszantja. Gustav és Georg Billre bízzák, hogyan is cselekszik… azt azonban ők is furcsálják, hogy Billnél látszólag egy cseppnyi bűntudat sincs. Pedig ha tudnák, hogy éjszakánként milyen gyötrő álmok kísértik, biztos nem mondanák Rá, hogy érzéketlen.

Ezen az este megakarja mutatni, milyen is, amikor igazán szeret egy embert, hazug szó és tettetett mosoly nélkül... csak őszintén szeretni szeretne engem.

132. rész: Mit érez valójában Ben?...

 

Próbáltam gyorsítani is, hogy legalább a rendszámtáblát letudjam olvasni, de hiába volt minden igyekezet. Pánikba estem, izzadt a homlokom, és a szívem eddig ismeretlen  gyorsasággal vert. Mikor ismét hátra pillantottam, már senki sem volt a nyomomban, csak én hajtotam a kihalt úton. Felakartam hívni valakit, de inkább csak arra koncentráltam, hogy minél hamarabb lejussak a mélygarázsba. Futva mentem a lifthez is, szinte rémült arccal estem a falnak, hihetetlen félelem járta át a testem. Eszemet vesztve matattam a táskámban kulcsom után, mire hirtelen kinyílt az ajtó, és Ben kedves mosolyával találtam magam szemben.

 

- Oh Benjamin! – karjai közé vetettem magam, ezzel is remélve, hogy megnyugszok.

- Hercegnő, mi történt?

- Egy állat… egy állat követett. Én azt hittem, hogy leszorít…, hogy leszorít, és az árokba csapódok.

- Jól van, nyugodj meg, most már biztonságban vagy. Gyere, hozok egy pohár vizet.

 

Kedvesen átkarolt, és segített leülni a kanapémra. Még remegtem, nem is tudtam egyedül levenni a kabátom sem. Ahogy visszatért egy pohárral a kezében, előzékenyen a hátamra terítette a pokrócot, majd óvatosan a mellkasára vont engem.

 

- Olyan félelmetes volt minden. Nem láttam semmit sem a vezetőből, az autó rendszáma is le volt takarva.

- Van valamilyen rossz akaród a cégnél?

- Nem tudok semmi ilyenről… - kortyoltam egy kicsit az ásványvízből, majd vissza adtam neki a poharat. – Ölelgess meg, kérlek!

 

Szemeimbe nézett, majd egy apró puszit lehelt az orromra, miközben kedvesen simogatta a hátam. Az illata, az, - hogy tudom rá minden időben számíthatok, - felbecsülhetetlen volt számomra.

 

- Már szájon sem puszilhatlak, hogy Bill a párod?

- Nem szeretném ezt a jó érzést kizárni az életemből.

 

Hirtelen ötlettől vezérelve, most én adtam ajkaira egy hosszú, finom és érzelmes puszit. Szinte meghőkölt a tettemtől, láttam az arcán, hogy felzaklatta magát. De én nem is sejtettem, hogy milyen érzelmeket és igen, szenvedélyt váltottam ki belőle.

 

Az én esetemben már hosszú hónapok óta csupán csak őszinte, szívből jövő szeretetről van szó. De, hogy ő is így érez-e irántam? Vagy már egy másik, oly rég óta ismert érzés kerítette hatalmába? Ezt csak ő tudja… de talán előjöttek a boldog pillanatok emlékei, az, ahogy ragaszkodtunk egymás lényéhez, közelségére… és ez hiányzik neki…

 

- Mikor költözzek el? – szinte lihegve tolt el magától, majd a kandallóm elé sétált.

- Szívem szerint el sem engednélek, de ha téged zavar ez a szituáció, akkor elengedlek. De nem sürgetlek, amint találsz egy megfelelő lakást…

- Hiányozni fogsz Anita.

- Te is nekem Beni! De hozzám mindig jöhetsz, történjen bármi.

 

Egy pillanatra el is hallgatott… egy gondolat futott át az agyán… sosem menne el, sosem hagyna el!

 

- Vikivel, hogy sikerült a vacsorátok?

- Szegény nagyon ideges. Az orvos azt mondta, hogy a kicsinek gyenge a szívhangja. De ezt kérlek ne említsd Georgnak, ha találkoznál vele.

- Persze, ez természetes, nem kell, hogy ő is felzaklassa magát. Amúgy… Billel mikor találkozol újra? Vagy ezt ne kérdezzem?

- Igazából én sem tudom Ben! 5 napja volt itt, azóta nem hívott, nem keresett. De már úgy vagyok vele, ha eddig bírtam várni rám, akkor az a néhány nap már nem számít.

- Féltelek Tőle.

- Ezt már annyiszor megbeszéltük Életem. Aranyos, hogy védeni próbálsz Tőle, és tudom, hogy a legjobbakat akarod nekem, mégis engedd, hogy én döntsek az életemmel kapcsolatban. Ígérem, most már nyitott szemekkel fogok járni a világban, és ha Bill egyetlen hazugságot is kitalál, én végleg megszakítok vele minden nemű kapcsolatot.

 

Elszánt voltam... most még azt hittem, hogy egy esetleges szakítás nem döntene romba...

 

Ben hirtelen ismét karjai közé vont, kissé meg is lepődtem gyors mozdulatán. Elmosolyodtam, imádom, hogy ennyire óvna engem Billtől. Csak egy dologgal nem voltam tisztában... amivel talán még ő sem mer szembesülni. Hogy ismét olyan érzés kezdi eltölteni, mint szerelmünk első napjain... az a melengető, bizsergető érzés...

131. rész: A rejtélyes követő...

 

A vacsoránkat csendben fogyasztottuk el. Ő sem és én sem szóltunk egy szót sem hosszú ideig. Ő emésztette magát a múltban történtek miatt, én pedig mély gondolkodóba estem Billel kapcsolatban. Tegnap annyi pillanat volt kínos csend áldozata. Kérdeztem volna őt, de csókokkal belém fojtotta a szót, vagy épp ellenkezőleg, teljesen másra terelte a szót. Mindig megpróbált kitérni a tényleges válasz adás elől. Újból a bolondját járatja velem? Nem hiszem... hisz tudja, pontosan tudatában van annak, hogy többé már nem lenne esélye, ha esetleg ismét kikosarazna...

 

- Min gondolkozol Anita?

- Miért nem bízik senki sem Billben?

- Ben sem örül annak, hogy újból együtt vagytok?

- Nem igazén.

- Féltünk mindketten. Bill szavai már rég elvesztették a tekintélyt és a megbízhatóságot. Hányszor kellett sírva látnunk téged?

- Már megváltozott.

- Úgy hiszed? - nézett rám gyanakodva.

- Szeretném azt hinni. Szerinted hazudik?

- Én már nem tudok mit mondani Billel kapcsolatban. Az elmúlt idők mind mind arra adtak tanubizonyságot, hogy nem lenne szabad megbíznod Billben.

- Mégis az a tudat, hogy engem válaszott, minden eddigi hülyeségét elfeledteti velem. Érted Te ezt?

- Vak a szerelem Anita... ha kívülállóként látnád a kapcsolatodat, másként reagálnál.

- Sajnálom...

- Együtt laktok még Benjaminnal?

- Reggel megemlítette, hogy ha kényelmetlen számomra ez a szituáció, akkor elköltözik, amint csak tud.

- Egy pillanat, csörög a telefonom. - gyorsan kikapta a készüléket a táskájából, majd a füléhez emelte. - Szia Georg! - ... - Igen jól vagyok, Anitával mindjárt végzünk a vacsival és megyek is haza. - ... - Ne fáradj, köszönöm. - ... - Nah jó, akkor csinálj. Aranyos vagy. - ... - Én is... én is Georg!

 

Ezzel le is tette... láttam, hogy nem mondta ki azt a szót, amit Georg igen. Viki számára talán már nem ugyanazzal a jelentéssel bír a szeretlek szó.

 

- Nem érdemlem meg őt. Ha legalább nem szeretne, vagy utálna, sokkal könnyebb lenne bevallanom neki az igazságot. De így? Legszívesebben haza sem mennék.

 

- Ezt most felejtsd el. Fizessük a számlát, majd én haza viszlek. A siránkozás helyett kérlek gondolj arra, hogy van valaki melletted, aki törődik veled, és a Picivel. A dolgok pozitív oldalát nézd.

 

 

Ahogy  rendeztük a számlát, el is indultunk. Láttam Vikin, hogy egy kicsit megbántották szavaim, de tisztában kell lennie azzal, hogy nincs értelme az önmarcangolásnak… már nincs. Megtörténtek a dolgok…

Miután kitettem őt a lakása előtt, és boldogan néztem, ahogy Georg megöleli őt, én is útnak indultam.

Javában esett már a hó, nehézkes volt a vezetés. Próbáltam tartani a megszokott tempómat, de egy idegesen dudáló autós kellőképp felbosszantott. Nem került ki, nem lassított, helyette inkább csak még közelebb férkőzött hozzám. Fogalmam sem volt, hogy milyen őrült vett üldözőbe. Bele néztem a visszapillantó tükörbe, de csak egy elmaszkírozott embert láttam…