160. rész: Ennyi volt egy szerelem...
- Azt hiszem, hogy utána megyek. – Gustav halkan szólalt
meg, őt is sokkolták az előbb történtek.
- Látod mit tettél? Nem kellett volna hazudnod nekünk.
Nem gondoltad, hogy egyszer lefogsz bukni? Tudod mit mondok? Megérdemled, hogy
szenvedj, hogy utáld magad.
- Tom, ne ronts tovább a helyzeten. – húzta el karjainál
fogva Bill – Inkább menjünk haza.
- Nehogy azt hidd, hogy itt maradnék ezek után. De ne
felejtsd el, Emma az én lányom is. – még utoljára egymásra néztek, majd Tom
behajolva a kis ágyba, egy pici puszit nyomott lánya feje búbjára.
Ezzel ők is kiléptek az ajtón, magunkra hagyva
kettőnket. Emma semmit sem észlelt a külvilágból, pedig ha tudná, hogy az
édesanyja most mekkora lelki válságban van?
- Csss… ne sírj!
Félénken leguggoltam elé, és magamhoz vontam. Arca
könnyektől áztatott volt, teste egészében remegett a fájdalomtól amit most át
kellett élnie. Sosem gondolta, hogy a lelki fájdalom, ennyire felemészti az
embert, ennyi ideig gyötrően tud hatni.
- Gyűlölnek, megvetnek…
- Majd megbékélnek, hidd el.
- Elveszettem Georg-ot, azt a férfit, akit már kezdtem
egyre jobban megismerni, aki feltétel nélkül szeretett. – hangja szaggatott
volt, torkában dobogott a szíve.
- Te is tudtad, hogy egyszer mindenre fény derül.
- De nem így Anita, nem így! Ha Tom nem jön ide, ha nem
hozza el az apasági tesztet… te jó ég! Elmondtad neki? – hirtelen ellökött
magától.
- Te vallottad be neki a kórházba vezető úton. Azt
mondtad Tomnak, hogy bajban van a közös gyermeketek. Teljes önkívületben
voltál, Bill így mondta el…
- Szóval Bill is tudta? És te még sem mondtad el, hogy
Tom mire készül?
- Benjaminra esküszöm, hogy az apasági tesztről nem
tudtam. Ne haragudj kérlek rám…
- Ohh, hogy haragudnék!
Most már nem csak ő sírt, hanem én is. Fájdalmas volt
így látnom őt, az a tudat, hogy ennyire szenved, és én sehogy sem tudok neki
segíteni, még jobban elkeserít. De hát egy ilyen helyzetben mi lenne a
legmegfelelőbb segítség? Próbáljam meg Georgot megbékíteni, illetve vegyem rá
Tomot, hogy a gyerekkel ne zsarolja Vikit? Nem… ez az ő dolguk. Az én
feladatom, hogy biztosítsam őt afelől, hogy mindig vele leszek, és rám bármiben
számíthat. Az életnek mennie kell
tovább, még ha most könnyebb is lenne feladni mindent. Élnie kell, hisz itt van
neki Emma.
159. rész: Vége, vége mindennek...
-
Emmára, a gyerekünkre esküdj meg, hogy Tom hazudik. Mond azt, hogy ez csak egy
hülye tréfa, és egy szó sem igaz mindenből!
Viki
gyötrődött, tisztán látszott a kétségbeesett arcán, hogy képtelen egyáltalán
megszólalni is. Én csak még erősebben szorítottam magamhoz Billt, remélve, hogy
ezzel csökken a bennem is fortyogó félelem.
-
Utoljára szólítalak fel Viki, ha te nem vallasz be mindent, akkor Tomnak fogok
hinni, de akkor benned mélységesen csalódni fogok.
-
Tom hazudik, mindig is utált, hogy nem kaphatott meg, keresztbe tett, ahol csak
tudott. Georg ártatlan vagyok, ne számítson Tom szava az enyémmel szemben,
kérlek!
Viki
hirtelen térdre borult a férfi lábai előtt, majd combjaiba kapaszkodva zokogni
kezdett. Nem bírtam tovább nézni ahogy csak egyre mélyebbre süllyed, egyre
jobban bele ássa magát a hazugságok csapdájába. Néma percek következtek, Tom
szánalommal és megvetéssel nézett végig Vikin, még ennyi idő után is csak
hazugsággal próbálja menteni, ami még menthető…
-
Gyáva és egy gyenge nő vagy, egy semmire sem méltó lotyó. Tudod mit? Nem
érdekel, hogy meddig ásod magad a szemét alá, hogy is próbálod velünk
elhitetni, hogy egy szent vagy, aki az elcseszett életében egy bűnt sem
követett el. De van itt még valami. Én vállalom a következményeket, azt, hogy
talán a legjobb barátom barátságát fogom elveszíteni. Most már tisztára mosok
mindent, még ha nem is szeretnéd. Tessék Georg, ez a tiéd!
Kezébe
nyomta a hatalmas borítékot, amin ott virított hatalmas betűkkel a berlini
főkórház neve. Viki egyből tudta, hogy mit is tartalmaz az a boríték, még sem
volt képes felfogni, hogy Tom képes volt a kezébe adni.
-
Ne, ne bontsd ki. Biztos csak lefizetett valakit! Tépd szét, nagyon szépen
kérlek!
De
Georg már nem engedelmeskedett a zokogó nőknek, csak felszakította a
ragasztást, és szinte kitépte belőle a lapot. Szemei vadul ugráltak a sorok
között, míg el nem ért az utolsó mondatig. „ A tesztvizsgálatok eredményeként
egyértelműen megállapítható, hogy Emma Klein ( született 2016. december. 7-én )
vérszerinti apja 99,99 % -ban Tom Kaulitz.”
Valami
összetört Georg szívében, mérhetetlenül nagy fájdalmat és csalódottságot
érzett. Becsapták, a bolondját járatták vele, Viki a terhesség hónapjai alatt
is rezzenéstelen arccal hitette el vele, hogy az ő gyermekét várja. Ennyi lett
volna egy szerelem? Egy olyan szerelem, amibe ő szívét-lelkét bele adta, csak
azért, hogy életében legalább egyszer része legyen egy olyan kapcsolatnak,
amire mindig is vágyott? Vége, vége mindennek… meghalt a nő iránt érzett
szerelme.
Georg lehunyta szemeit, közben Viki reszketve szorította
a kezeit. Úrrá kellett lennie a haragon, amit most barátnőm iránt érzett,
elkellett számolni tízig, hogy nehogy olyat mondjon, vagy cselekedjen, amit
később megbánna. Miután újból felnyitotta szemhéjait, ellépett Viki mellől,
majd egy szó nélkül kisétált a lakásból. Nem szitkozódott, nem üvöltözött.
Csupán csak elhagyta a lakást, összetört szívvel…
158. rész: Közel a lebukás...
Amíg Tom Emmáról kérdezgette Georgot, illetve Viki
Gus-sal tevékenykedett a konyhában, én Billnél kerestem menedéket.
- Mond azt, hogy nem vallottad be Tomnak az igazságot!
- Már hamarabb tudta mint én, Viki vallotta be neki.
- De hisz, hogy, mikor?
- A szülés előtt órákban Viki annyira magán kívül volt,
hogy elszólta magát. Azt mondta, hogy bajban van a közös gyerekük. Már magán
kívül volt, azért nem emlékezhet rá.
- Bill, itt botrány lesz… félek, féltem Vikit.
- Most már semmit sem tehetünk. Sajnálom Kicsim.
Magához húzott a derekamnál fogva, mire én a mellkasára
hajtottam a fejem. Könnybe lábadtak a szemeim, legszívesebben visszapörgetném
az idő kerekét, de tudom, hogy kár minden hiú ábránd. Egyetlen éjszaka volt és
mekkora fájdalommal jár most sok embernek.
- Haver, mit szorongatsz amúgy a karod alatt? Postán
kapod a Playboy-od?
Tom nem reagált Georg viccére, csak mélyen a szemébe
nézett, majd Vikiébe. A nő mindvégig próbálta kerülni a szemkontaktust, de most
valami félelmetes dolog volt Tom szemeiben. Megvetést és szánalmat sugalltak,
Viki tenyerei izzadni kezdtek egy elméjére telepedő gondolattól.
- Georg! Kérlek most nagyon figyelj rám.
- Valami baj van? Izgatottnak tűnsz.
- Be kell vallanom neked valamit. Heteket vártam azóta,
hogy tudom az igazságot, eddig azért nem szóltam, mert azt hittem, hogy a
barátnőd megtörik és kitálal mindent.
- Viki, mi a fenéről van szó? – pillantott hátra a
lányra.
- Fogalmam sincs Georg.
Pedig tudta, hogy ne tudta volna. Minden pillanatra csak
e körül forog, agya egy pillanatra sem tud kikapcsolni. De ösztönösen is
tagadni akar a szíve, bár képtelen erre, mégis görcsösen ragaszkodik az
igazához.
- Szóval fogalmad sincs. – Tom arca keserű megvetést
tükrözött – Akkor hagy frissítsem fel az emlékezetedet. Vegyük mondjuk Anita
születésnapját, és azt a kis női mosdót.
- Tom, ne gyanúsítsd Vikit, látod hogy semmi köze a kis
dolgaidhoz.
- Ne legyél naiv, haver. Nyisd ki végre a szemed, hogy
meglásd, mekkora ribanc a nőd.
Ennél a pontnál Georg Tomnak ugrott volna, de Gus még
idejében közéjük állt.
- Ne merd a szádra venni, ha csak mocskolódni akarsz.
Én Vikire néztem, aki már csak üveges tekintettel nézte,
ahogy a két férfi fújtatva áll egymással szemben.
- Ha nekem nem hiszel, akkor kérdezd meg a barátnődet.
Vajon emlékszik-e a kis mosdóra? Azokra a percekre, amikor arra kért, hogy
tegyem végre magamévá? Na, gyerünk, kérdezd meg! Hallod? Bár tagadni fog
mindent, hisz fél, hogy elveszíti a bizalmad. Tudom, hogy én is gusztustalanul
viselkedtem, verj meg, köpj le, pofozz fel, de sose felejtesd el, hogy a nők
jönnek mennek, de a régi barátok örökre megmaradnak, bármit is kövessenek el…
Georg tanácstalanul pillantott Tomra, majd Vikire.
Agyában megannyi gondolat futkosott, a szíve nem akart hinni Tom szavainak,
azonban az esze folyamatosan amellett voksolt, hogy kérdezzen rá, valóban mi is
az igazság. Düh forrt a testében, kezei ökölbe szorultak.
157. rész: Tom önfejű és makacs...
Ő, a nagy Tom Kaulitz apa lett, aki eddig a pillanatig
kicsapongó életet élt, idegen nőkkel létesített alkalmi aktusokat -, most mégis
megváltozott. Lánya arca minden egyes nőt háttérbe szorít, az az apró kis
mosoly, amit néha gyermekétől kap, gyönyörrel tölti el a szívét. A kislányt nem
akarja bántani, hisz semmiről sem tehet, de az édesanyjának, Vikinek bűnhődnie
kell. Hazudott mindenkinek, bele sem gondolt abba, hogy talán ő is részese
szeretett volna lenni annak a 8 hónapnak. Eddig fogát összeszorítva tűrt, de
most már kitálal mindent. Sajnálja Georg-ot, legjobb barátját, társát, mégsem
tehet másként, örök életre nem burkolózhatnak hazugságba.
- Tesó, hova mész? – érdeklődött Bill.
- Vikihez.
- Ugye nem azért, amire gondolok? Nem mondhatod el.
- És miért nem? Én nem fogok életem végéig hazudni, mit
őt. Jogom van a lányomhoz, és tudod, hogy mindent meg is szerzek, amit csak
akarok. És ezt vagy elfogadja, vagy nem…
- Nem veheted el tőle a gyerekét.
-Az én gyerekem is. Fogd fel végre! Most pedig indulok.
– kapta fel kocsi kulcsát a kis asztalról.
- Várj, veled megyek én is. – jelentette ki hirtelen
Bill.
- Mégis miért? Nem fogom elrabolni Emmát…
Egész úton nem szóltak egymáshoz, Bill próbálta volna
lebeszélni testvérét erről az őrültségről, de tudja, hogy bátyja makacs és
hajthatatlan, épp úgy mint ő.
- Anita is itt van. – biccentett Bill az autóm felé,
ahogy leparkoltak.
- Legalább kéznél lesz, ha Viki kiborul.
- Meg fogod bánni Tom.
- Azt bánom, hogy eddig hallgattam. Jössz vagy maradsz?
Néhány perc alatt fel is értek Viki lakása elé, ahogy
közelebb léptek az ajtóhoz, kiszűrődött Georg önfeledt nevetése.
- Biztos elakarod cseszni mindenki életét? Hallod, hogy
Georg is milyen boldog. Csalódni fog benned, és Vikiben is.
- Elhiszed, ha azt mondom, már semmi sem érdekel? Szar
nekem is, de túl akarok esni rajta. Lett volna épp elég ideje, hogy színt
valljon, de végig csak homokba dugta a fejét, mintha mi sem történt volna.
Eddig tűrtem Bill, de már nem bírom tovább, értsd meg öcsi.
Egy határozott mozdulattal benyomta a csengőt, majd
néhány pillanat múlva Gus nyitott ajtót.
- Te is itt vagy haver?
- Csak most jöttem, gyertek be ti is. Georg épp énekel
Emmának, nagyon vicces.
Amint megláttam Billéket, Tom kezében egy borítékkal,
rossz érzés szökött a szívembe. Billel összenéztünk, majd lemondóan megingatta
a fejét. Hatalmasat nyeltem, megértettem mindent. Gyorsan Vikire pillantotta,,
ő még boldogan mosolygott, ügyet sem vetve az érkezőkre, leginkább Tomra nem.
Talán már érzi, hogy baj közeleg?
- Hagy nézzem a keresztlányom! – Tom hóna alá csapta a
borítékot, majd Emma fölé hajolt és óvatosan karjaiba emelte a kislányt. – Hát
szia Pocak!
156. rész: " Szeretlek, imádlak, bolondulok érted!
" ....
- Nézz a szemembe kérlek!
Halkan kértem őt, azonban több sikertelen próbálkozás
után sem volt hajlandó rám tekinteni.
- Egy csődtömeg vagyok!
- Ilyen ne mondj, biztos én csináltam valamit rosszul,
vagy nem voltam elég érzéki.
- Ez egyszerűen röhejes. – jelent meg keserű mosoly az arcán. –
Képtelen vagyok 26 évesen erekciót produkálni, úgy érzem ez elég szégyellni
való.
- Ezt most hagyd abba Bill! Bárkivel előfordul, nem kell
leírnod magad.
- De Én nem tudok neked örömet szerezni, Én nem tudlak
kielégíteni. Pedig semmire sem vágyom jobban, minthogy boldognak lássalak.
Megesett a szívem rajta, apró könnyek gyűltek
szemeiben.Felálltam és az ölébe ültem.
- Én így is boldog vagyok, nem kell ahhoz sem szex, sem
orgazmus. Csak hogy mellettem legyél, hogy tudjam, rád bármikor számíthatok!
- Ne haragudj kérlek rám. Sem az elrontott esténk miatt,
sem amiatt, hogy kiabáltam veled.
- Nincs semmi baj, de tényleg. Szeretlek. – szemeibe
néztem és halványan megcsókoltam őt. Gyermekien meg is öleltem, majd hátra döntöttem
az ágyra és fölé térdeltem.
- Mond még egyszer, hogy szeretsz! - alulról pislogott
rám, talán még sebezhetőbbnek tűnt.
- Szeretlek, imádlak, bolondulok érted. Mit mondjak még?
- Azt, hogy nem haragszol rám. – szipogott egyet.
- Nem haragszom rád Bill Kaulitz. A szex nem minden,
sose érezd kötelességednek, hogy mindig csak teljesítened kell.
- De férfi vagyok én is, belénk ez van kódolva.
- Majd finoman átkódollak.
Elmosolyogta magát, és szájon puszilt.
- Öcsi, mi volt pár napja Szilveszterkor? Nem is
említetted.
- Semmi különös, elvoltunk Anitával.
- Szóval elvoltatok… hm. Nem hallottam még ezt a
kifejezést a dugásra.
- Nem dugtunk, és mellőzd már ezt a vulgáris szót. Van
épp elég kifejezés a szexre…
- Jól van, bocs. Na de mesél, egy kicsi kényeztetés sem
volt?
- De. – lehelte, majd lehajtotta a fejét.
- Valami gikszer volt?
- Ez kellemetlen nekem Tom.
- Na ne csináld, a bátyád vagyok!
- Nem jött össze. – jelentette ki végül Bill.
- Anita nem volt rád izgulva?
- Fordítva… velem volt a baj. Egyszerűen nem állt fel.
- Nem volt erekciód?!?
- Úgy valahogy…
- De hisz te is férfiből vagy, minden kant lázba hoz egy
kívánatos nő, Anita pedig az.
- Nat-ra gondoltam egész éjszaka. Egyszer Anita Billie
fiúnak hívott, ahogy Natalie szokott, és onnantól kezdve képtelen volna,
élvezni a kényeztetését. Láttam magam előtt, ahogy Nat egyedül van otthon,
szenved a betegségétől, én pedig Anitával szórakoztam.
- Bill, te hamarosan bele fogsz őrülni ebbe a
színjátékba. Ha már szex közben sem tudsz kikapcsolni, mi lesz így veled?
Egyáltalán Anitával akarsz te lenni még?
- Hogy kérdezhetsz ilyet? Persze, hogy vele. Csak… csak
Nat-tól nehéz elszakadni, főleg így, hogy beteg. De tartom magam a neki tett
ígéretemnek, és kitartok mellette, még ha közben titkon is kell szeretnem
Anitát.
- Le fogsz bukni, úgy ahogy Vikihez. És közlöm, Anita
legutolsó esélyét fogod elcseszni….
*
3 hét. Ennyi idő telt el azóta, hogy Tom biztos az
apaságában. A DNS teszt mindig az éjjeli szekrényében van, minden este
átolvassa, újra és újra értelmezi, felfogja, hogy mit is tartalmaznak azok a
mondatok, hisz még annyira szokatlan neki ez az élethelyzet. Lejárt Viki
"ideje". Nem vallott be semmit sem, hát akkor neki kell
cselekednie...
155. rész: Bill kudarcot vall...
Erőtlenül nyitotta fel szemeit, én lassan felkúsztam és
ajkához tapasztottam az enyéimet. Kezei végig siklottak csupasz hátamon, majd
csípőmnél megmarkolva picit megemelt, majd újfent ágyékához nyomott. Halkan
felnevettem, megakart volna csókolni, de nem engedtem kérésének, mire ő
ismételten megemelt és magára vont. Nem volt nehéz nem észre vennem kemény
ágyékát, játszottam vele, és ártatlanul fészkelődtem rajta.
- Csokoládét nem kapok? – súgta, mikor már megelégelte
piszkos kis játékom.
- Hova szeretnéd? – haraptam fülcimpájába.
- Ahova te szeretnéd!
Mutató ujjamat belemártottam az édességbe, majd a hasára
egy hatalmas szívet rajzoltam. Ráhajoltam testére, és lassan, néha néha
felpillantva szemeibe, körbe nyaltam a rajzolt mintát.
- Huhh, ez izgató! – mormogta.
- Nyugi Billie fiú. Az én Billiem…
Kipattantak a szemei, ahogy meghallották a Billie fiút.
Emlékek ezrei törtek rá hirtelen, Nat hívja mindig így. Hideg érzés futott
végig testén, teljesen beleborzongott ebbe a tudatba. Lenézett rám, én még a
hasát csókolgattam. Éreztem, ahogy megfeszült a hasa, de ezt csak az
izgatottságnak tudtam be. Mikor felpillantottam szemeibe, csak kényszeredetten
mosolygott rám.
- Valami baj van Picim?
- Semmi különös. – próbált ésszerű kifogást találni. –
Csak nem hagy nyugodni ez az érzés…
- Melyik érzés?
- Amit te váltasz ki!
A párnába mélyesztette fejét, ujjaival görcsösen
markolta a lepedőt. Próbált úrrá lenni a Nathoz kapcsolódó gondolatain, de
egyszerűen képtelen volt rá. Látta maga előtt, ahogy felesége betegen ül
otthon, miközben ő a szeretőjével élvezkedik. Az a szorongató bűnbánat ismét
szívére telepedett. Éreztem, hogy görcsösek voltak a végtagjai, izmai
megkeményedtek. Próbáltam őt ellazítani, érzéki finomsággal simítottam végig a
boxerén, ezzel is előidézve számára azt a kellemes érzést. Akartam, hogy
élvezze, hogy boldog perceket éljen át. Azonban a hosszú perceknek nem lett
eredménye. Feszültté vált a hangulata, láttam szenvedett, hogy férfiassága nem
tudta teljesíteni a „kötelességét”.
- Hagy kérlek most!
Fájdalmasan felnyögött, majd kibújt az ölelésemből. Az
ágy szélére ült, miközben kezeibe temette az arcát. Én gyorsan felkaptam a
melltartóm, majd elé másztam, hogy meg tudjam nyugtatni.
- Hé, hé, nincs semmi baj!
- Egy szerencsétlen alak vagyok.
Lehunyta a szemeit, és elfordult tőlem. Az, hogy majd
egész este alatt csak feleségére gondolt, rányomta a bélyegét közös perceinkre. Próbálta legyőzni azt a kis hangot,
ami mindig azt súgta, hogy képmutató és gerinctelen vagy, de nem tudott elég
erős lenni. Bűntudata kihatott minden érzékszervére, még ha élvezte is volna
férfiassága a kényeztetést. Mellékesen fájt neki az is, hogy nem tudott
teljesíteni, hogy képtelen volt életet lehelni férfiasságába. De hát mit várjon
a sorstól?
154. rész: "Fekete vagy fehér? Egyik sem..."
- Nem is gondoltam, hogy
ilyen hamar haza érsz. - nyomott egy csókot hideg arcomra, majd lesegítette
rólam a kabátot. Én csak mosolyogva megrántottam a vállam, és elindultam a
szobák felé.
- Hé, a hálóba még ne menj
be. - szólt utánam ijedten.
- Csak a fürdőbe akartam,
szóval ha szeretnél még díszíteni valamit a hálón, akkor van időd.
- Honnan tudod? -
szomorodott el, lőttek a meglepetésének.
- Érzem a gyertyák illatát.
De így is nagyon kedves ajándék, szeretlek. - még visszasétáltam hozzá, és
megsimogattam a nyakát.
- Te mivel vársz engem?
Valami szexi fehérneművel?
- Majd meglátod!
Kacéran elvigyorodtam, és ismét útnak indultam, de
megtorpantam és még visszanéztem rá.
- Fekete, vagy fehér?
- Egyik sem. – nevetett fel hangosan.
Jó úton haladunk, már fél szavakból is megértjük
egymást. Amint beértem a fürdőbe, gyorsan vetkőzni kezdtem. Hallottam, hogy már
beért a hálószobába, és becsukta maga mögött az ajtót. Az övcsatja hangosan
jajdult fel a padlón, a kis drága sebtében válhat meg minden ruhadarabjától.
Nem akartam sokáig váratni őt, tudtam, hogy már látni és érezni szeretett
volna. Ezzel én sem voltam másként.
Lassan benyitottam hozzá, és elé léptem. Az a csillogás
a szemeiben leírhatatlan volt. Többször szemérmetlenül végig pillantott rajtam,
gondolataiban már a combfixemet húzhatta le a fogsorával…
- Na mi az kisfiú, megilletődtél?
- Őrjítően vonzó és kívánatos vagy.
Derekam után nyúlt volna, de én nevetve léptem hátra. A
hátam azonban az ajtónak ütközött, esélyem sem volt menekülni. Szorosan elém
lépett, szinte éreztem, ahogy szapora légzése az arcomat simogatja. Szemeztünk
egymással, mindkettőnk testén úrrá lett valami. Egy pillanat leforgása alatt
éreztem magam alatt a puha ágyat, testem felett pedig Bill feszülő testét.
Combjaim között fészkelődött, miközben ajkai vadul tépték az enyéimet. Ujjaival
selymesen végig simított fekete harisnyámon, keresztül a francia bugyimon, fel
egészen a melltartómig.
- Most megszabadítalak ettől a csúnya, mindent eltakaró
darabtól.
Kéjtől rekedten súgta, ujjai már fürgén bontották hátam
alatt a melltartóm kapcsát. Vágyakozva sóhajtott fel, amint megpillantotta
fedetlen kebleimet. Kacéran elmosolyodott, majd a csoki öntet után nyúlt. Bele
mártott egy epret, majd az ajkaimon elkente a forró csokit… Ajkaim teljesen
bele remegtek, nem is beszélve arról a pillanatról, amikor lenyalta róluk.
Lehunytam a szemeim, hirtelen jött a következő pillanat szépsége. Éreztem,
ahogy nyakamtól kiindulva végig csorog a felső testemen a forró nedű, majd
mielőtt elérte volna a bugyim szegélyét, Bill érzékien eltávolította rólam. A
mellkasom vadul emelkedett fel s alá, éreztem, ahogy ő is átveszi az én
ritmusom. Teljesen összeragadt a felső testünk, de ez érdekelt most a
legkevésbé bennünket. Nyelve fürgén játszott az én nyelvemmel, közben hosszú
ujjai egyenként húzták le a vékony harisnyát combjaimról.
- Te őrült vagy Bill!
- Te teszel őrültté!
Csupasz combjaimat derekára fontam, ezzel is még
közelebb húzva meg megránduló testét. Mosoly húzódott az arcomra, mikor ő már
vállaimba borulva sóhajtozott. Pedig még nem is tettem semmi olyat, ami esetleg
jobban felizgathatta volna.
- Látom megfáradtál édesem, akkor most én jövök!
Egy könnyed mozdulattal a hátára fektettem és
elhelyezkedtem lüktető ágyékán. Dús haja izzadtan tapadt a homlokára, felső
teste megemelkedett az első nedves csókomtól, amit mellbimbójára adtam…
153. rész:
Benjamin őszinte vallomása...
- „ Szia Benjamin! De rég beszéltünk már.”
- „ Szia Viki. Nem akarlak zavarni, a kicsi minden
idődet elveheti, de most muszáj lenne beszélnem veled.”
- „ Mondjad csak nyugodtan.”
- „ Anitáról lenne szó…”
- „ … és gondolom Billről. Beni, nem csak te félted őt,
én is számtalanszor akartam már lebeszélni őt a kapcsolatukról, de
hajthatatlan, csak azt teszi, amit ő akar. Márpedig szenvedni fog, csak nem
ismeri fel. Én próbáltam meggyőzni de makacs, ezt te tudod a legjobban.”
- „ Szerelmes vagyok belé… újra!” – felelte halkan,
Vikibe fojtva a szót.
- „ De hisz… Te…”
- „ Tudom, tudom. De akkor is csak Ő kell!”
- „ Nem értelek Benjamin! Egyik hónapban Thomas, majd a
másik hónapban ismét Anita?
- „ Tudom, undorító vagyok, még magamnak is nehéz
bevallani, hogy még mindig ugyanúgy szeretem, mint a kapcsolatunk elején.
Egyszerűen nem tudok csak barátként tekinteni rá, nem bírom elviselni, azt
ahogy Bill bánik vele. Majd megőrülök, amikor mosolygós baráti puszikat ad az
ajkaimra, ezzel is kifejezve, hogy a kettőnk között lévő kapcsolat még mindig
olyan erős, mint rég.”
- „ Ben, lett volna lehetőséged, most már semmit sem
tudsz csinálni.”
- „ De majd bele pusztulok abba, ha nekem sírja el a
bánatát, ha nekem kell vigasztalnom Bill miatt. Ő nem ismeri fel, hogy milyen
sok rosszat tesz, csak mi látjuk, de nem hisz nekünk.”
- „ Beszéltél már vele az érzéseidről? Tudja Anita, hogy
még mindig szereted?”
- „ Azt hiszi, hogy csak lelki társként tekintek rá.
Pedig nem, újra azt a vonzó és bájos nőt látom benne, mint az első napon,
amikor találkoztunk Amerikában. Hajt a vágy, hogy mindig a közelében legyek,
egyszerűen féltékeny vagyok Billre. Hogy ő csókolja, hogy ő szeretgeti…”
- „ Hát most igazán megleptél Ben. Sosem gondoltam
volna, hogy egyszer egy ilyen probléma miatt fogsz felhívni.”
- „ Mit tanácsolsz Viki?”
- „ Csak azt tudom mondani, hogy várj. Várj, amíg talán
Bill elront valamit a kapcsolatukban. Hidd el, te leszel az első akihez Anita
fordulni fog. Fel lesz zaklatva Bill miatt, de te majd támaszt nyújtasz neki,
fogod a kezét, ápolod a lelkét, és talán akkor majd lesz lehetőséged, hogy
bevalld, szereted Őt.”
- „ És ha Bill már semmit sem fog elrontani a
kapcsolatukban?”
- „ Hidd el, nem az, akinek mutatja magát. Biztos vannak
titkai amiről mi nem tudunk. Egyszer úgy is lebukik…”
Bill már a konyhámban sürgött forgott. A kapott
kulcsával birtokba vette a lakásom. A hálószobát apró mécsesekkel pakolta teli,
tudja, hogy a gyenge hangulatvilágítást mennyire szeretem. A finom olvasztott
csokit egy kis tálba szedte, majd mellé hatalmas eper darabokat vágott.
Gyönyörűen előkészített mindent, izgult az elkövetkezendő éjszakától. Ám nem
csak az izgatottság lepte el a testét, hanem a bűntudat is azért, hogy
feleségét otthon hagyta egyedül, betegen, miközben ő itt mulatja az idejét…
152. rész: Natalie ismét fenyeget...
Holnap Szilveszter. Bill szerelmem tett egy ígéretet
tejszínhabos-epres kényeztetésre, remélem megtudjuk valósítani. Az utóbbi
időben felettébb furcsa és igen, ideges, ha velem kell lennie. Mióta döntés elé
állítottam és engem választott, rengetegszer beszél zavartan, van hogy csak pár
perc múlva hív vissza telefonon, és akkor is csak egy számomra gyengének tűnő
kifogással rendezi le a dolgokat. Tudom, hogy a Nat-tal kapcsolatos válása
lelkileg nagyon kikészíti és megterheli, hisz lezárni majd 8 évet nem könnyű
feladat. De választott, felnőtt férfi, akinek tudnia kell vállalni az esetleges
akadályokat. Számtalanszor próbáltam beszélni vele a válásról, de minduntalan
csak belém fojtotta a szót és nem volt hajlandó erről az ügyről beszélni. Ezért
már nem kérdezősködöm, csupán csak várom, hogy lezáruljon ez a procedúra és
nyíltan vállalni tudjuk a szerelmünket.
- Hova mész Édes? Megint
Toméknál alszol?
Nataliet majd szét vetette a düh, de a hangjában
megpróbált minél nyálasabb és alázatosabb lenni.
- Igen, ha nem bánod! Csak néhány haver összegyűlik, egy
kicsit beszélgetünk és elbúcsúztatjuk ezt az évet. De ha te azt mondod, hogy
maradjak veled, akkor nem megyek sehova sem.
- Nem kérem tőled, hogy a fiatalságod add fel értem.
Nekem már csak hónapjaim vannak hátra, látod, hogy nézek ki. Biztos nincs
kedved egy ilyen nő mellett ülni naphosszat. Megértelek…
- Ilyet ne is mondj Nat! Itthon maradok veled. Jó? – guggolt le
a nő elé.
- Kérlek, menj és érezd jól magad. Tényleg.
- Biztos nem bánnád?
- Biztos Bill. Talán Jessicát áthívom, de az is lehet,
hogy lefekszem már aludni. Te pedig érezd jól magad, megérdemled!
- Köszönöm . – felelte őszintén a férfi.
- Mit kedvesem?
- Hogy szeretsz…
Bill szíve most oly régóta, de megtelt melengető
érzésekkel felesége iránt. Szüksége lenne rá, de ő mégis azt akarja, hogy Ő jól
érezze magát a „haverjaival.” Pedig ha tudná, hogy mióta csalja már, mióta él
kettős életet, nem lenne ilyen jó hozzá…
Ahogy Bill távolodott a közös lakásuktól, úgy lett úrrá
a lelkén a bűnbánat és a lelkiismeret-furdalás. Most igazán mély völgyben érzi
magát. A Natnak tett ígérete és az én hozzám fűzött szerelme éles tőrként
szurkálja a szívét. Már undorodik saját magától is, attól a Bill Kaulitz-tól,
aki képtelen volt dönteni, aki két női szívet tesz tönkre egyszerre. Vajon,
hogy fog majd elszámolni a lelkiismeretével, egyáltalán a mennybe fog-e
kerülni? Talán csak a pokol fogja már megtisztítani a lelkét…
Letörölte az addig előbukkanó könnyeit, majd kiszállt az
autójából. Javában szakadt a hó, magához vett néhány kelléket a csomagtartóból,
majd a lépcsőházam felé sietett.
- Anita kisasszony, ezt nézze. – a portás egy kis cetlit
nyújtott felém, az autóm szélvédőjéről szedhette le. „ Ha azt hiszed, hogy nem
tudom, mit is csinálsz, nagyon tévedsz! Minden egyes lépésedről tudok, te
ribanc.”
- Biztos csak egy gyerek tréfál. – legyintettem, pedig a
szívem mélyén tudtam, hogy ez nem egy gyerek műve. Ismét Nat fenyeget, tudja a
kapcsolatunkat, de én erről egy szót sem fogok Billnek szólni. Titokban
szeretném tartani, nem akarom ezzel is terhelni őt, így is fárasztó lehet
számára a válás.
151. rész: Tom ismét Viki szívébe mar...
Néhányperc elteltével Tom már Viki lépcsőházában állt. A
liftben kezdett csak még inkább zakatolni a férfi szíve, tudta, hogy kérdőre
kell vonnia. Akármennyire is érzéketlennek képzelik, Ő is egy érző férfi, aki nem tűri,
hogy játszadozzanak az érzéseivel.
- Tom!
Viki arca falfehérré változott ahogy kinyílt az ajtó és
meglátta az előtte állót.
- Georg itthon van?
- Vásárol, egyedül vagyunk itthon.
- Kitűnő, mert beszélni akarok veled! Beengedsz, vagy
itt adjam elő, mit is szeretnék?
A nő csak bólintott, majd a nappali felé mutatott. Tom
egyből megérezte azt a finom baba illatot, Emma ott feküdt a kis ágyában.
Lassan mellé sétált, és gyermekére pillantott. Férfiatlan dolognak gondolta még
csak a sírás gondolatát is, most mégis bekönnyezett a szeme. Itt van az a kislány, aki
annyira védtelen, aki annyira ártatlan. Semmiről sem tehet, mégis Ő a
legnagyobb áldozat. Hatalmas szemeivel fürgén fürkészte az újonnan jött
idegent, majd mikor az az idegen megcsikizte óvatosan a hasát, felgügyögött.
- Szia Pocak!
Összeszorult a szíve, talán életében most először...
- Tom, rengeteg dolgom van még, Emmát is meg kell
etetnem, nem érek Rád. – lépett melléjük Viki.
- Hagy maradjak amíg eteted! – fordult gyermeki
izgatottsággal a nő felé, de néhány pillanat múlva vissza is huppant a
valóságba - Bocs, nem akartam!
- Miért jöttél valójában? Emmát már láttad, akár
távozhatsz is!
- Te szerelmes vagy belém. – ezt úgy jelentette ki Tom,
mintha a világ legegyszerűbb és legracionálisabb mondata lett volna.
- Te megőrültél, komolyan mondom! – Viki hirtelen hátat
fordított, menekült a szemkontaktus elől.
- Lehet, hogy őrült vagyok, de csakis miattad. Te tettél
már az első pillanatokban azzá, amikor megláttalak… és mostis… a szülés előtti
órákban. Amikor egymásnak estünk...
- Az csak egy kis tévedés volt.
- Ekkorát nem szoktak az emberek tévedni.
Visszacsókoltál ugyanúgy, éreztem, hogy kívántál, hisz megremegtél és
sóhajtoztál alattam.
- Minden várandós terhes, ebbe igazán nem
kapaszkodhatsz! – sürgősen pakolni valója akadt Vikinek, muszáj volt levezetnie
a feszültéségét.
- Ha tényleg csak kívánós voltál, és néhány szenvedélyes
percet akartál eltölteni valakivel, akkor miért nem Georgnál próbálkoztál? Hidd
el, nem esett volna nehezére kielégítenie téged, ha csak szexre vágytál, és
semmi érzelem nem hajtott. Én – ha lehetek őszinte, és már miért ne lehetnék,
-az ilyen nőket csak ribancnak szoktam hívni.
- Nem vagyok ribanc, ne merj így beszélni rólam!
- Gyere üss meg, látom, hogy majd szét szakadsz a
dühtől! Fáj az igazság, ugye? – cinikusan felnevetett a férfi, majd Viki elé
lépett – Hajt a vágy ugye, hogy valaki megint örömet szerezzen neked? Csak így
leplezed, hogy egy kis hisztis picsaként viselkedsz? Szóljak Georg-nak, vagy az
én farkam is megteszi majd? Nem hiszem, hogy válogatós lennél. A kis mosdóban
is jó voltam neked…
- Takarodj innen, takarodj az életemből! – remegő
hanggal és megfeszült arccal parancsolta a nő.
- Sajnálom Georg-ot hogy nem ismeri fel, mennyire is
kétszínű vagy! Bár én sem vagyok jobb, de hidd el, régi barátnak könnyebben
megbocsát, mint egy kis nőcskének!
- Tűnj el!!! – hatalmasat lökött Tomon Viki, de ő egy
lépéssel sem hátrált.
- Még hallasz rólam, és ne felejtsd el, hogy minden
hazugságod egyszer napvilágra kerül. Legyen bármiről is szó… bármiről…
Most hagyta csak el a kis lakást, nem köszönt, csak ment
feldúlva… az ajtót becsapta maga után, de már bánta is, lehet hogy a kislánya
megijedt.
Viki az ajtóhoz rohant,
majd megállt… érezte, ahogy a könnyei végig folynak ajkain, végig le a nyakán,
és a pulóvere beissza a sós folyadékot. Majd nem gondolkodva, ököllel verni
kezdte az ajtót. Utálja Tomot és magát is, miért kellet találkozniuk, miért
kellett szenvedélyt érezniük egymás iránt?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése