190. rész: Muszáj
pozitívan hozzá állunk a dolgokhoz...
Csalódottan léptem elé, nem szólt
semmit sem, csupán megölelt. Talán csak ez kellett most.
- Rossz előérzetem van.
- Nyugodj meg. Ez még semmit sem
jelent, hogy elsőre nem sikerült. Következőre már pozitív lesz, érzem.
De csak Te érzed Viki... nem
mondtam el neki, hogy volt egy rémálmom, nem akarom őt is felzaklatni, épp
elég, hogy én ideges vagyok éjszaka óta. Beképzelt butaság lenne minden?
Hallottuk, ahogy Bill megérkezik,
mindig hangos robajjal dobja le a kulcsát az üvegasztalra. Pedig tudja, hogy
nem szeretem. Gyorsan megráztam magam, nem láthat letörtnek és elkeseredettnek.
- Szia Picim! Hogy telt a napod?
- Tűrhető volt, csak nagyon
hiányoztál. - finoman magához húzott, mire én a csók elől a nyakához bújtam.
- Hé, mi baj Életem? - kérdezte
halkan, majd mikor megjelentek Vikiék, rájuk köszönt.
- Mi már megyünk is. Majd hívlak
Anita, pusza! - gyorsan elhadarta és már távoztak is.
- Valamit megzavartam? -
tapintatosan szólt hozzám, majd felemelte az állam. Csak néztem a szemeibe, de
nem tudtam megszólalni. Olyan nehezen tudom kimondani, hogy nem vagyok terhes.
Hisz ő is szeretné, mi több, akarja... erre tessék, csalódást kell okoznom
neki. - Te sírtál.
- Nem sírtam. - hárítottam egyből
és önkéntelenül is a szemeim elé kaptam kezeim.
- Nekem nem tudsz hazudni. Anita,
mi a baj?
Bekerített, karjait a falnak
támasztott, nem tudtam menekülni előle.
- Nem estem teherbe. - böktem ki
úgy, hogy szemeibe sem néztem.
- Ez még csak az első alkalom volt.
- nem éreztem csalódottságot hangjában, sem keserűséget irántam. - Nem minden
sikerülhet első próbálkozásra.
- Tudom, én mégis annyira
szeretném. Ne haragudj Rám.
- Életem, sosem haragudnék! Imádlak
és hidd el, teljesülni fog ez a vágyunk.
- Biztos? - reménykedve szemeibe
néztem, csak ismételje el még egyszer és ígérem, hogy megnyugszok.
- A legbiztosabb. - derekamnál
átölelt, és belecsókolt a nyakamba. Finoman tolni kezdett a hálószoba felé,
látom Ő tényleg nem adja fel.
Apró kis puszikkal kezdett
kényeztetni, igazán most erre vágytam, hogy törődjön velem és szeretgessen.
- Mindig mosolyogj. Sose kelljen
szomorúnak látnom Téged, annál rosszabb dolog nincs is. Ha ismét negatív lesz
majd egy teszt, akkor újból szeretkezünk. Újra és újra.
- Ha belefáradunk?
- A szexbe? - kéjes vigyor ült ki
az arcára, ami engem is egy halvány mosolyra késztetett.
- A vége láthatatlan
próbálkozásokba. Mi lesz ha terhessé fog válni az állandó tetre készség?
- Akkor szeretkezek veled, amikor
csak akarod, akár koncertekről is haza rohanok ha szeretnéd.
- Ne beszélj butaságokat. Nem
rángatnálak haza. - ujjaim közé fontam egy selymes tincsét, és azzal
játszottam. - Nagyon szeretlek, ugye tudod?
- Én is szeretlek Életem. Lazulj
el, és bízd rám magad.
Piciny csókok kíséretével fosztott
meg a pólómtól és a szoknyámtól. Gyengéden nyúlt hozzám, minden egyes mozdulata
szeretetteljes és érzéki volt. Halkan suttogott, lehunyt szemekkel képzeltem el
a jövőnk. Nem rejtegette az érzéseit, őszintén kényeztetett, mind szavaival,
mind tetteivel.
Nyelvét lassan húzta végig a már
ruháktól csupasz, izgalomtól felhevült testemen, miközben én a feszülős
alsónadrágjától szabadítottam meg. Mindkettőnk teste vágyott a szeretetre, a kielégülésre,
arra, hogy ismét egymásba kapaszkodva érjen el a végső beteljesülés, a totális
extázis.
189. rész: Ismét
egy rémálom...
Lecsúszott a hasamhoz, majd apró
csókokkal hintette be testemet.
- Határtalan a fantáziád! - halkan
felnevettem, és felhúztam az arcomhoz. - Fantasztikus apa leszel.
- Szerinted sikerült? Megfogant?
- Fogalmam sincs Bill, még nem
érzek semmit sem.
- Szólsz ha valami más lesz a pocidban?
- Te leszel az első.
Elmosolyodott, és megcsókolt. Maga
alá fordított, és átölelte a csípőm karjaival. Jó éjszakát kívántunk egymásnak,
majd álomba szenderültünk.
Megint egy rémálmom volt.
Legutoljára akkor volt ilyen félelmetes álmom, mikor megtudtam, hogy Viki
állapotos. Akkor már én is javában gyereket szerettem volna, de a Billel való
kapcsolatunk még nem jelentett egy biztos alapot. Ismét csecsemő sírást
hallottam, majd megláttam egy gyönyörű kis gyermeket. Elé léptem volna, de ő
csak egyre inkább távolodott tőlem. Elérhetetlen volt számomra.
- Viki, beugrunk egy
gyógyszertárba?
- Miért, beteg vagy?
- Egy terhességi tesztet szeretnék
venni.
Leállítottam az autóm, majd
ránéztem.
- Csak nem? Végre Bill beadta a
derekát? De hát mint mondtál neki? Néhány hónapja még hallani sem akart erről.
Hogy változott meg ilyen gyorsan a véleménye?
- Nem fogod elhinni, de ő hozta fel
a témát. Épp... hogy is mondjam, a közepében voltunk a dolgoknak, mikor én már
nyúltam volna az óvszerért, de megállította a kezem. Azt mondta, hogy arra már
nem lesz szükség. Többször is bocsánatot kért azért, hogy eddig váratott.
- Ezt el sem hiszem. Lehet hogy már
valaki ott lakik bent? - mutatott mosolyogva a hasamra.
- Még nem érzem igazán. De Bill már
erőltette a terhességi tesztet, hát megveszem.
- Izgulsz?
- Úgy, mint eddig még soha.
Gyorsan vettünk is két tesztet a
gyógyszertárban, majd a lakásomhoz hajtottunk. Emmát lefektette Viki, amíg Ő
alszik, mi nyugodtan megcsináljuk a teszteket. Mondanom sem kell, hogy
gyomorgörccsel a hasamban mentem be a fürdőszobába, fogalmam sincs, hogy
megfogant-e. Nem érzek semmi sem...
Öt perc. Ennyit írtak a dobozra.
- Negatív lett Viki...
188. rész: A sosem
átélt gyönyör...
- Sajnálom, hogy eddig várattalak és nem adtam
meg amire a legjobban vágysz.
- Csak arra vágyok, amire te is. És ha várni
kellett, hát várni kellett.
- Szeretném, ha gyerekünk lenne!
Sosem gondoltam, hogy valaha is ezt fogom
hallani a szájából. Az elmúlt hónapokban még egy kis gyér reménysugarat sem
láttam a baba projektet illetően. Most pedig ő akarja, ő hozta fel ezt a témát.
Sürgettem volna minden pillanatot, amit
testeinknek még külön kellett átélnie. Akartam végre a testét, úgy mint eddig
még soha. Megváltásként ért az a momentum, amikor egy nedves csókja után
behelyezte csípőjét combjaim közé.
- Akarlak, akarlak.
Hangos sóhajom már nem tette lehetővé, hogy
többször tudtára adjam, mennyire is vágyok az általa nyújtott gyönyörre. Teljes
testével testem melegében volt, eddig ismeretlenül gyönyörű mosoly jelent meg
az arcán. Közvetlenül érezhettem férfiassága minden egyes rezdülését, azt,
ahogy gyengéden és érzelem dúsan tesz minden egyes pillanatot feledhetetlenné. Most
éreztük csak igazán, hogy milyen, ha test a testtel összeolvad. Úgy éreztük
magunkat, mint két elveszett test, ami egy lélekké forr össze. Isten szét
választott bennünket nővé és férfivé, cserébe ezeket a boldog
pillanatokat adta, hogy újból átéljük az egységélményt. Csókjai beborították az
arcom, ahogy nyelvét végig húzta a milliónyi idegszállal befont alsó ajkamon,
szinte felnyögtem a remegő érzés hatására. Mosolygott, láttam lelki szemeimen
keresztül is. Kinyitottam pilláimat, látni akartam, az arcát, ahogy megfeszül
az arc izma, ahogy ajkai egy gyönyörű "o" alakot formálnak. De nem
volt erőm nyitva tartani szemeim, egyszerűen minden erőmet kiszívta. Combjaim
alá kulcsolta karjait majd csípőjére fonta azokat, csak hogy még közelebb
tudjon férkőzni hozzám.
Lassan mozgott, nem akarta elsietni úgymond az
első igazi aktusunk, ki akart használni minden egyes kis apró momentumot, amit
testünk egymásba olvadva élhetett át. Őrületes amit most érzünk,
megmagyarázhatatlanul kéjes és mámorító. Éreztem, ahogy mellkasa elemelkedett a
melleimtől, és ajkai kezelésbe vették a felsőtestem. Úgy látom imádja a melleim
csókolgatni, mostanában ez lett a hobbija? Minél tovább éreztem nedves ajkait
mellbimbóimon, annál többször rándultam én is össze, ő róla már nem is beszélve.
Lüktetett az egész alhasam, Bill is ugyanazt a gyönyört élhette át, mint én.
Ujjaimmal megmarkoltam a tarkóját és felhúztam az arcomhoz egy vad csókért.
Szinte már egymás szájába nyögtünk, mindkettőnk teste ritmusosan hullámzott.
Olyanok lehettünk mint két védtelen kis test, amik remegnek, de nem a
félelemtől, hanem az őrjítő orgazmus érzéstől.
- Már nem bírom!!!
Amint kinyögte az utolsó hangot is, teste
eddig ismeretlen erősséggel megrándult felettem, a háta megfeszült, majd
testének nedve szét áramlott bennem. Hogy mit éreztünk? Megfogalmazhatatlan...
Elképesztő, mennybéli. Egyetlen
mozdulat nélküli lebegés, gyönyör. Zúg a fejünk, vibrál a szemünk, kiszáradnak
az ajkaink, ereinkben hevesen csorog a vér, minden izmunk összerándult,
zsibbadt, majd elernyedt és élvezett. Sóhajaink egyként forrnak össze, ajkaink
egymást érintve próbálják közölni a jelenlegi érzéseinket, azt, hogy szeretetet
adunk, illetve kapunk.
Lassan megemelte a még gyenge
testét rólam, majd ékességét kihúzta a testemből. Összeölelkezve vártuk, hogy
testünk már ne zsibbadjon, ne lüktessen. Sosem láttam még őt ilyen gyönyörűnek,
és felhőtlenül boldognak. Óvatosan karjai közé vont, majd végig simított
csupasz hasamon.
- Mit érzel?
- A szívemben, vagy a testemben? -
pillantottam fel rá.
- Mindkettőben.
- A szívem majd kiugrik a helyéről,
és nem csak a teljesítményed miatt, hanem amiatt is, hogy egy felelősség teljes
úton elindult a kapcsolatunk. A testem pedig? Még mindig csak bizsergek...
fantasztikusat nyújtottál.
- Képzeld csak el, ahogy az én kis
hímivarsejtjeim most a Te petesejtedért harcolnak, hogy minél hamarabb oda
érjenek.
- Te bolond vagy. - kacagtam fel jó
ízűen.
187. rész:
"Arra már nem lesz szükség...."
- Kérsz vacsit? Van még egy kis lasagne a
sütőben.
- Igazán ne fáradj, köszönöm.
- Gyere, nem fáradság!
Mosolyogva kézen fogtam, és a konyhába
sétáltunk. Leültettem az egyik székre, míg tálaltam neki. Éreztem a testemen a pillantásait,
tudtam, hogy alaposan végig mért, csak egy bugyi és egy trikó volt rajtam. Nem
telt bele egy percbe sem, ölelő karjait máris megéreztem a csípőmön.
- Úgy érzem, nem igazán vagy éhes.
- Tévedsz. Kimondottan éhes vagyok. Momentán
rád ki is vagyok éhezve. – szuszogott fülembe.
- Oh… - büszkeséggel töltöttek el a hallottak.
– Szóval az én Bill Kaulitzom kimelegedett.
- Már a látványodtól is zsibbad a testem.
Őrülten akarlak!
Ezzel az utolsó mondatával bennem is
elindított valamit. Nem tudom, hogy van mindig ennyi ereje, de ismét felkapott
az ölébe és combjaimat a derekára fonta. Célirányosan haladtunk a hálószoba
felé, ahogy megéreztem a puha, illatos ágyneműt magam alatt, szinte a testemre
rántottam őt. Csípőmet lábai közé fogta, feltérdelt, és úgy szabadult meg a
pólójától. Én megemelve csípőmet tettem még őrültebbé, szinte egy pillanat
alatt szaggatta le magáról a farmer nadrágját is. Sosem láttam még ilyen
felajzottnak, minden esetre nagyon pozitívan hatottak rám a látottak.
- Jól érzem, hogy nehezen tudsz már megálljt
parancsolni magadnak?
Csak ajkaiba harapva bólogatott hevesen –
mikor ujjaimmal alsó nadrágjára tapintottam, kéjesen a nyakamba zuhant. Pedig
még nem is csináltam semmi csúnyát. De úgy látom, hogy könnyű szerrel eltudok
majd bánni vele. Túl gyenge most.
Erejét vesztve próbált kihámozni a trikómból,
mikor éreztem hogy szegénykém szerencsétlenkedik a pántokkal, megkönnyítettem a
helyzetét, és én magam húztam le a ruhaanyagot. Csillogó szemei mindent
elárultak, fokozód izgatottsága miatt csak még inkább felhevült a teste. Mutató
ujját beakasztotta a bugyimba, majd lehúzta, ezzel is csupasszá téve engem. Én
is boxer nadrágja után nyúltam, de mivel egy kicsit játszani akartam vele,
simogattam a férfiasságát, miközben halkan sóhajtoztam a fülébe.
- Ne akard, hogy viszonozzam amit csinálsz.
Már hogy ne akartam volna? Vágytam én is rá,
hogy az őrületbe kergessen és az egekig megbolondítson az érintéseivel. Hosszú
fekete haja hirtelen az arcomba bomlott, majd elkezdte ő is a piszkos játékát.
Meleg nyelve mellbimbómhoz ért.
- Lehúzod végre, vagy lejjebb csússzak?
Válassz szerelmem!
Tudtam, ha tovább kínzom, talán idő előtt
elsül. Ezért egy gyors mozdulattal toltam le róla, ezzel is végre megérezve
meztelen testét testemen.
- Várj, az óvszer! – kaptam észhez és az
éjjeli szekrényhez nyúltam volna, mire Bill megállította a kezem.
- Arra már nem lesz szükség.
Szinte megállt az ütő bennem. Tudtam mire
gondol, már az első pillanatban megértettem mindent. Elérkezett volna,
hogy bármi nemű védekezés nélkül egybe forrjon a testünk, abban a reményben,
hogy megfogan az első gyermekünk? Azt hiszem, igen.
Csak némán kommunikáltunk. Elmondtam volna
minden érzésemet, ami most bennem kavargott, de képtelen voltam megszólalni. Ő
is ugyanazt akarja mint én? De hisz ez őrületesen jó érzés. Szemeibe néztem,
láttam, hogy ő is meg volt hatódva.
186. rész: Bill
igazán vágyik valamire...
- Ne legyél már állat! – Bill hangos nevetésbe
tört ki, majd komolyabb lett. – Érzem Anitán, hogy már anya szeretne lenni,
lassan 25 éves lesz. Már hónapokkal ezelőtt pedzegette a terhességet, de tudod,
hogy akkor még nem mertem bele menni a gyerekvállalásba is. Akarom én is azt a
gyermeket, ennyi az egész. Képzeld el milyen jó unokatestvérek lennének
Emmával!
- Neked lenne mondjuk egy kiskrapekod, aki
majd évek múlva megvédené Emmát a suttyó ovisoktól.
- És hatalmas szülinapi partikat csapnánk
nekik.
- Én meg megtanítanám őket gitározni. Csak
hogy a példaképük legyek. Te jó ég, menj már hazafele! Teperd le Anitát és hozd
ki magadból legjobbat. Gyerünk már!
- Szerinted összejönne elsőre?
- Ha te is ilyen orbitálisan jó génekkel vagy
megáldva mint én, akkor egyetlen panasza sem lesz majd Anitának. Csak nézz rá
Emmára! Mintha magamat látnám, olyan gyönyörű.
- El kell hogy szomorítsalak, de Emma teljes
mértékben Vikit tükrözi. – tört ki Billből egy őszinte nevetés mire Tom
csak bemutatott neki.
- Na húzz innen, és népesítsd be a világot.
Bill vigyorogva hagyta el testvére lakását,
jókora önbizalommal és magabiztossággal kelt útnak. Már sötét este volt, mégis
forró volt a májusi levegő. Cabriójával szabadon rótta az utcákat, hihetetlen
erőt érzett magában. A mai este talán ismét egy ominózus pillanat lesz a
kapcsolatunkban? Lehet, hogy ezen az estén egy új élet fog foganni? Az biztos,
hogy Bill minden tőle telhetőt meg fog tenni annak érdekében, hogy ma este már
hárman aludjunk el.
- És Georggal ismét közelebb kerültetek
egymáshoz, Viki?
- Úgy hiszem, hogy igen. Tegnap is együtt
vacsoráztunk. És… - kissé bele pirult a még ki nem mondott gondolatába – Újból
éreztem azt a bizsergést a jelenlétében.
- Nem éreztétek feszélyezve magatokat?
- A vacsora alatt minden olyan természetesen
ment, nem volt kínos csend sem. De mikor haza kísért, egyikünk sem tudta,
hogyan is köszönjünk el egymástól.
- És végül mi volt? Csak baráti ölelés, vagy
csók?
- Csak ölelés… de hidd el, én ép úgy izgultam,
mintha megcsókolt volna. Valami őrületes érzés kerített hatalmába.
- Szerelem ismét? – kérdésemre ő csak
csavargatni kezdte egyik tincsét.
- Fogalmam sincs. Én szeretném, de attól
félek, hogy nem bízik meg bennem a történtek után.
- Jogos a félelmed, de ha bizonyítod az iránta
érzett szerelmedet, akkor nem lesz semmi baj. Csak legyél az a Viki, akit
megismert.
- De képzeld magad az ő helyébe. Még ha ki is
szeretne velem alakítani egy kapcsolatot, akkor is a szeme előtt lebegne, hogy
kétszer is átvertem Őt, és hogy a legjobb barátjával van egy közös gyerekünk.
- Azt azonban ne felejtsd el, hogy a történtek
ellenére adott ismét egy esélyt. Ezt már nem szabad elszalasztanod. Látod,
megbízik benned még ennyi csalódás után is, akarja ezt a kapcsolatot még ha nem
is mondja ki kerek perec. Tom jelenléte pedig nem lesz zavaró, ne félj.
- Szia Kicsim!
Amint meghallottam szerelmem hangját máris
kiugrottam az ágyból hogy üdvözölni tudjam. Elé sétálva egy csókot nyomtam
ajkaira, majd megsimogattam az arcát.
185. rész: Új
élet, rock'n'roll....
Egy rémálom volt ez az utolsó néhány hónap.
Az, hogy Natalie megakart ölni bennünket, az, hogy milyen mértékben
megváltozott és már már szörnnyé változott, félelemmel töltött el. Azon a
napos, április végi délutánon lezárult egy korszak az életünkben. Nincs többé
Nat. Komolyabb sérüléseket nem szenvedett, csak agyrázkódása lett, és
több helyen felszakadt a bőr az arcán. Miután a kórházi hetek leteltek számára,
egy ideggyógyászati szanatóriumba fektették be. Szörnyű, hogy az emberek milyen
mértékben képesek kifordulni önmagukból. A régi énjüket elvesztve, egy
teljesen új, bűnös testbe kerülnek. Bármennyire is próbálom gyűlölni
Nataliet, még sem megy. Hisz nagyobb a sajnálatom iránta.
- Min gondolkodsz Kicsim?
Bill szelíden kérdezte, épp a közös
reggelinket fogyasztottuk a teraszomon. Hozzám költözött az eset után, a
lakását eladta, amiben Nat-tal laktak együtt.
- Nat jutott eszembe.
- Miért nem tudod elfelejteni Őt? Ne félj
Szerelem, most már nem tehet kárt bennünk. Vigyázni fognak rá, jó helyen van!
- De sajnálom Őt. - lehajtottam a fejem mire ő felállt az
asztaltól és elém guggolt. Szemeimbe pillantott, majd halkan megszólalt.
- Beteg, gyógyításra szorul. Hidd el, jó neki
ott.
- De én juttattam egy embert az őrület
határáig. Ha én nem találkozom veletek, talán még most is egészséges és ép lenne.
- Jönnöd kellett Életem, hogy engem megments.
Nem voltam már teljes ember abban a kapcsolatban, szenvedtem, ezt te is nagyon
jól tudod. Te segítettél olyanná tenni, amilyen most vagyok.
- Miért, most milyen vagy? – egy halvány
mosoly jelent meg az arcomon, mire ő felállított és a karjaiba kapott.
- Boldog, felszabadult és hihetetlenül
szerelmes. Hidd el, ha te nem jössz, még mindig egy nyomasztó kapcsolatban
élnék. Nem lett volna merszem kilépni…
Telt ajkait az enyémhez érintette, majd
habozott néhány pillanatot mire megcsókolt. Szorosan fogtam át a nyakát, ő
erősen tartott karjai között. Beléptünk a nappaliba, és a kanapé felé kezdett
sétálni. Lefektetett és a nyakamhoz hajolt.
- Még mielőtt nagyon bele élnéd magad a
dolgokba, emlékeztetlek, hogy David már vár a srácokkal együtt, nem mellesleg
nekem van egy megrendelőm délre. Indulnunk kellene!
- Nem hiszem, hogy ellenvetésed lenne, a
többiek pedig nem érdekelnek. Csak néhány apró csókot fogok adni, és egy két
jól irányzott simogatást.
Imádom, ahogy fogalmaz, ennél jobban már csak
az észveszejtő csókjait szeretem.
- Tudtuk, hogy késni fogsz. Jellemző! – Tom
szemeit forgatva fogadta öccsét.
- Siettem, de dugóba kerültem a belvárosban.
- Aham és a várakozás alatt magától
kiszívódott a nyakad. Kezdő vagy Tesó!
- Hé srácok, vita lezárva, az a lényeg, hogy
most már kedves Herr Kaulitz is itt van. Mondom is az újabb fejleményeket.
Június 2.-án kezdődik az akusztikus turnétok, a jegyek ¾-e már el is kelt.
- Csak akusztikus turné van tervbe véve? – Gus
csüggedten kérdezte, miközben a lábán dobolt.
- Amire lesz majd igény kisfiam. Ez az 5
év kihagyás erősen megcsapolta a fanok számát. Bill, most ugye nem kell
lemondani a turnékat féltékenységre hivatkozva?
- Anita nem lenne féltékeny, és ő is szeretné,
ha végre visszatérnék önmagamhoz. Szóval no para. – kacsintott a frontember.
Egy hét telt el. Ez alatt az egy hét alatt
Bill fejében egyre inkább csak egyetlen dolog motoszkált. Egy gyönyörű, mégis
felelősségteljes gondolat.
- Tom, ha most kijelentek valamit, akkor nem
fogsz kinevetni?
- Az attól függ Öcsi!
Tom halkan válaszolt miközben lánya hátát
simogatta, aki csak nagyokat szuszogva feküdt apja hasán.
- Szeretnék én is egy kisgyereket. Szeretném
ha Anitát boldoggá tehetném.
- Testvérem, ez egy komoly döntés. Ha te nem
szeretnéd még igazán, akkor ne erőltesd.
- És ha azt mondom, hogy már én is igazán
vágyok arra az érzésre, amit te is átélsz Emma esetében? Fogalmad sincs, hogy
milyen jó téged így látni, sokat nőttél a szememben, mióta Emma megszületett.
Sokkal érettebb vagy.
- Eddig is az voltam, merd megcáfolni. –
cukkolta testvérét. – Egyébként én is érzem, basszus. Unalmas is lettem?
Az apák ugye még nem szoktak azok lenni? Lehet már a farkam sem áll fel olyan
gyorsan... - tűnődött el... - Te jó ég! Megöregedtem?
184. rész:
"Találkozunk a pokolban..."
- Bill!
Fogalmam sincs, hogy volt annyi lelkierőm,
hogy kinyögjem a nevét. Ő rám tekintett, majd hirtelen megfordult abba az
irányba, ahova szemeimmel meredtem. Már az első pillanatban maga mögé húzott,
teljes testével próbált takarni. Vadul vert a szíve, éreztem ahogy a nyakán
erősen pulzálnak az erek.
- Tedd le szépen Natalie! Az nem játék!
Ő nem válaszolt, csak mosolygott tovább, úgy
mint egy eszét vesztett őrült. Halk hangokat adott ki, dúdolt magában miközben
könnyes szemekkel mosolygott felénk.
- Nyugodj meg és add ide szépen a fegyvert.
- Nem adom!!
Gyermeki csínnyel felnevetett és kinyújtotta a
nyelvét. Bill karjaival erősen szorított a háta mögé, sosem engedte, hogy
kilépjek teste védelméből. Natalie szemei könnyesek voltak, megtörtnek tűntek,
mégis szikrákat szórtak és gyűlöletet sugároztak. Oldalra döntötte a fejét,
majd így szólt.
- Nem vagytok szét pár. Gusztustalanok
vagytok, mint két béka. Brek-brek. – egyet közelebb lépett hozzánk és úgy
folytatta. – A békákat el kell taposni, meg kell őket ölni!
- Natalie fel vagy zaklatva, ne tegyél semmi
meggondolatlan dolgot!
- Már miért ne csináljak? – hirtelen haragra
gerjedt – Te bármit csinálhattál velem? Csalhattál hónapokig ezzel a nővel? Nem
voltam jó neked? Nem elégítettem ki minden egyes vágyad? Meguntál?
- Elmúlt a szerelem Nat!
- Hazudsz! Ő tehet mindenről. – hirtelen még
közelebb lépett felénk, azt hiszem a pulzusom a duplájára ugrott. – Ez a ribanc
tette tönkre az életünk. Elvett téged Baba, pedig én nagyon szerettelek.
- Ne őt hibáztasd, egyedül csak én vagyok a
hibás. Ha ő nincs, akkor is vége lett volna.
- Hazudsz ismét! Szeretsz, tudom hogy még
mindig szeretsz. Csak ez a liba fogságban tart, ugye? De én megszabadítalak, ne
félj. Állj előle, és lelövöm, mint egy kutyát.
Fel sem fogtam az ezt követő pillanatokat. Nat
nagy erővel eltaszította Billt előlem, aki a hirtelen jött ütéstől a falnak
esett, majd lerogyott a padlóra.
Álltam és sírtam. Itt lenne a vég? Egy
mozdulat Nat számára, és vége az életemnek? Félve oldalra pillantottam, Bill
eszméletlenül feküdt a padlón, homlokán lassan csordogált a vér. Visszanéztem
Natra, de az arcán már semmilyen érzelmeket nem láttam. Hogy tudott kifordulni
ennyire önmagából? Hogy változott át szinte egy szörnnyé? Ennyire megviselte,
hogy Billt elveszítette? De hisz csak ő tehet róla, ha szerette és megbecsülte
volna, nem jutottak volna idáig.
- Viszlát Angyalom, találkozunk a pokolban!
Akarva akaratlanul is összeszorítottam a
szemeim, azt hittem, hogy végleg megszűnik minden. De csak néma csend ölelt
körül, miért nem teszi már meg?!? Ennyire gyáva, hogy nem meri meghúzni a
ravaszt? Örömét leli abban, hogy nézheti a szenvedésem és a kétségbeesettségem?
Nem értettem meg, de talán sosem értettem hogy mit miért is csinált a hónapok
alatt...
Hirtelen egy váza millió kis darabra hullását
hallottam, majd egy test tompa puffanását. Szemeim azonnal kipattantak, Nat a
lábaim előtt hevert, mögötte Jessica állt kisírt szemekkel. Agyon ütötte
Nat-ot, szerintem Ő sem fogta fel hogy mit tett. Láttuk, ahogy nyöszörög a
padlón, és próbál megmozdulni, de mindketten lefagytunk a döbbenettől. Jess
csak felváltva meredt rám, és Nat-ra, én folyton azt kérdeztem magamtól, „ Hogy
tehette meg? Egyáltalán hogy került ide? "
Hisz a legjobb barátnője, hisz biztos Ő is
benne volt minden egyes kis cselszövésében! Mégis talán felismerte, hogy nem
helyes amit Nat cselekszik? Talán belátta, hogy őrült ez a nő? Mert igen,
őrült, megbomlott az elméje, ilyen mértékű gyűlöletet nem lehet mással
magyarázni.
Most még sem tudtam többé Natra gondolni,
azonnal Bill elé borultam, hogy fejét ölembe téve simogatni kezdjem, miközben a
másik kezemben fogva a mobilom a mentőket hívom. Hogy mit éltünk át ebben a
néhány pillanatban? Mi minden ért volna véget egyetlen szempillantás alatt? Az
egész eddigi életünk...
183. rész: Meghűlt
az ereimben a vér...
Semmit sem csináltunk egész nap,
telefonjainkat mind kikapcsoltuk, elakartuk zárni magunkat a külvilágtól. Sokat
beszélgettünk az ágyban egy fehérneműben, szorosan összebújva. Más helyzetben
ezt a szituációt már rég kihasználtuk volna, végig csókoltuk volna egymás
testét. Égett bennünk a vágy, ezt éreztem mindkettőnk esetében, mégsem
szeretkeztünk. Ezeknek a pillanatoknak most más szépségei voltak. Nyugalom
járta át a testünk, csak a szívünk egyenletes dobogását lehetett hallani...
- Néhány óra és haza érnek.
Tom ebben a pillanatban tette le a
telefonját. Georggal, kicsi Emmával és Vikivel volt.
- Szóval újból együtt vannak.
Viki keserű arccal megrázta a
fejét. Tudta, hogy gyenge vagyok és megfogok bocsátani Billnek, nah de hogy
alig egy hét alatt? Nevetségesnek gondolja a hozzá állásom az egész
kapcsolathoz, képtelen megérteni, hogy nem vagyok képes túllátni a rózsaszín
ködön.
- Nem tudod elfogadni Anita
döntését?
- Őszinte legyek Georg? Bármennyire
is szeretem, nevetséges amit csinál. Csak magának okoz fájdalmat, minden egyes
megbocsátásával közelebb fog kerülni az őrülethez. Mert igen ezt már nem fogja
ép ésszel kibírni, ha Bill ismét átveri.
- De az öcsém most már szabad, nem
kell kényszerből Natalie mellett lennie. Hidd el, más lesz minden.
- Meddig Tom? Ameddig nem kreál egy
másfajta hazugságot? Te még tudsz hinni a testvérednek? - elvette Tőle Emmát,
majd lassan sétálgatni kezdett fel s alá a szobában.
- Ilyet ne kérdezz tőlem. Persze,
hogy hiszek neki, a testvérem. Sosem toleráltam amit művelt, mégis mellette
voltam.
- Haza vigyelek? - már Berlin
belvárosában lehettünk, kissé meggyötört a több mint 6 órás út.
- Te nem jössz?
- Még elmegyek a lakásunkra és
összeszedem minden cuccom.
- Én is veled megyek. - jelentettem
ki magabiztosan, mire ő felvont szemöldökkel rám tekintett.
- Hajthatatlan és makacs vagy. Ugye
tudod?
- Csak azt tudom, hogy soha többet
nem akarok nélküled élni.
Az úton többet nem szóltunk már
egymáshoz. Éreztem, hogy az utolsó mondatommal megmozgattam benne valamit, a
szíve megtelhetett őszinte szerelemmel és megnyugvással. Komolyan gondoltam
minden egyes szót, több időt nem szeretnék a szerelme nélkül élni.
Nem telt bele 10 percbe sem, már
kettejük lakásában voltunk. Hogy őszinte legyek, most erősen inamba szállt a
bátorságom, azt illetően, hogy majd mondjuk beolvasok Natnak. Szinte félve
tartottam Bill után a lépcsőn.
Mikor beléptünk a lakásba,
megütötte a fülem egy kis nesz. Nem mondtam el Billnek, nem akartam Őt is
megijeszteni. Épp elég, hogy beképzelek dolgokat.
- Hé Kicsim, ne legyél ilyen
feszült. Mi a baj? - pillantott hátra rám.
Csak megingattam a fejem, nem
akartam a butaságaimmal traktálni. Elém lépett szorosan és apró puszikat adott
az arcomra nyugtatásként. Kényeztetése ellenére is egy hátborzongató érzés
kerülgetett, nem tudtam megfogalmazni saját magamnak sem, hogy mit éreztem. Már
remegtem... mit remegtem? Szinte reszkettem karjai között. És mikor megláttam
Nat-ot ahogy az ajtóban áll, szinte meghűlt az ereimben a vér. Ördögi mosollyal
vigyorgott rám, haja össze vissza meg volt tépve, fekete sminkje könnyektől
áztatott arcán elkenődött. Torkomban dobogott a szívem, ahogy lassan felemelte
két kezével a fegyvert, és ránk szegezte. Azt hittem menten elájulok.
182. rész: Előlről
kezdünk mindent?...
Tekintetemmel egyből pillantásait
kutattam. Hogy mit mondott? Ezek szerint múltkor ismét a szemembe hazudott? Nem
volt neki elég az a sok fájdalom amit okozott, még egy utolsót belém is rúg,
hogy bevallja, az is csak hazugság volt az ő részéről?
- Miért gyűlölsz ennyire? -
idegesített hogy még mindig csak bámul ki a fejből, ezért megrántottam a
vállánál fogva és magam felé fordítottam.
- Nat nekem is hazudott. - hangja
már teljes érdektelenséget tükrözött. - Tudta, hogy szerelmes vagyok beléd, így
akart magához láncolni. Sajnálom, ha már soha többet nem fogsz megbízni bennem.
Nem mertem elmondani neked, nem mertem haladékot kérni. Egyszerűen nem tudtam
mást tenni...
Ennyit mondott, majd felállt és
elindult, ott hagyva engem egyedül a parton. Éreztem, ahogy a szívem a
torkomban dobogott, ez volt minden hátterében? Ez a nőszemély az oka mindennek?
Hát Bill is csak egy áldozat volt?
Tudom, hogy nem szép dolog amit
most mondok, de talán azzal, hogy Billnek is át kellett élni a csalódást,
átérzi, hogy én mit éreztem néhány nappal ezelőtt. Most már sokkal jobban meg
fog becsülni engem, a szerelmünk. Ez neki is egy hatalmas arcon csapás volt,
egy olyan okító lecke, ami talán végleg felnyitotta a szemét. Őszinteség,
mindenek előtt. Eddig bírtam tartani magam, talán az élet még megbosszulja a
tetteit, de én már nem tudok többé haragudni rá...
Szinte könnyekkel a szememben
néztem ahogy lassan eltűnik a sötétségben, de azt akartam hogy tudja, mit is
érzek most. Utána kiabáltam.
- Szeretlek, Te őrült!
Hirtelen megtorpant. Megfordult, de
még mindig csak nézett a távolból. Félénk léptekkel kezdtem felé sétálni, mit
sétálni, szinte lépteim önkéntelenül gyorsultak fel, csak hogy még hamarabb a
karjai közé menekülhessek. Könnyes szemekkel várt rám, mikor oda értem, már nem
tudtam magamban tartani az érzéseimet, zokogva ugrottam az ölébe, mire Ő
szorosan rám fonta karjait. Hihetetlen erőt éreztem magamban, szinte az egész
világot körbe tudtam volna rohanni. És hogy mi adott erőt? A hit... a jövőm ami
kezdett kirajzolódni előttem. Vele. Együtt.
- Olyan sokszor sírtam miattad. - a
fülébe durozsoltam, miközben ő ujjai simogatásával próbált nyugtatni.
- Hidd el, minden egyes szavamért
és tettemért megfizettem én is. Felemésztett a tudat, hogy egyik hazugságból a
másikba húztam magam.
- Akkor mégis miért nem vallottál
be mindent? Hidd el, meg tudtuk volna oldani. Tiszteletben tartottam volna a
döntésed, hogy Nat mellett akartál volna maradni még egy kis ideig, miért
hitted, hogy elhagynálak emiatt? Miért nem vallottad be egyből?
- Egyre mélyebbre kerültem,
elképzelni sem tudtam, hogy te megbocsátasz egyszer is mindenért.
- Ha nem megyek el az étterembe, Te
sosem mondod el?
- Szándékosan jöttél oda? - finoman
letett karjaiból és kézen fogott.
- Natalie-től kaptam egy levelet,
azt írta, hogy ha elmegyek, felismerem mekkora bolond is vagyok valójában. A
képébe akartam nevetni, hogy te engem választottál, és végleg beadtad a
válókeresetet. De amikor megláttalak vele csókolózni, mindent megértettem.
Eszembe jutottak a buta kifogásaid, az, hogy sosem tölthettünk együtt egész
napokat, mert kettős életet éltél és csak kihasználtál. Legszívesebben örökre
megszűntem volna, kiakartalak törölni az emlékezetemből, de sosem sikerült.
Szerettelek, és... és még most is szeretlek.
- Teljes szívemből kérek
bocsánatot, mostantól minden nap azon leszek, hogy megmutassam mennyire is
kellesz nekem, és mennyire ragaszkodom hozzád. Soha többé nem lesz még egy
ilyen nő az életemben mint te. Te leszel az egyetlen.
Csókban forrtunk össze, szinte
idejét sem tudom, hogy mikor csókolt meg így. Felszabadultam és félelmek
nélkül. Szinte csüngtünk egymás ajkain, beakartunk pótolni minden egyes
elvesztegetett pillanatot.
Észre sem vettem, hogy csókolózva a
lakosztályom elé értünk, Bill elvált tőle, majd fejével az ajtó felé bökött.
Értettem a célzást, előkutattam a kulcsom, majd kinyitottam és kitárva beléptünk
rajta. Lábával csukhatta be, karjai derekamra fonódtak, majd a francia ágy felé
kezdett el tolni...
Finom puszik ébresztettek, fogalmam
sincs, mikor éreztem ilyen biztonságban magam. Meleg kis arcát arcomhoz
simította és a fülembe súgott.
- A mai naptól más lesz minden,
ígérem!
- Zárjuk ezt le Bill, ne beszéljünk
mindig róla.
- Haza szeretnél már menni? - két
ajkai közé vette alsó ajkam és finoman ízlelgetni kezdte.
- Még maradjunk ma, ne kelljen az
otthoni dolgokkal foglalkoznunk. Csak legyünk egymásnak, és kész.
- Még elhiszed nekem, ha azt
mondom, szeretlek?
- Ne félj, elhiszem.
181. rész: Jim...
Nem Ő volt, szerencsémre. Egy 30-as
éveiben járó, szőke hajú férfi ült tőlem két széknyire. Szemeivel végig mért,
majd arcára kellemes mosoly ült ki. Nem volt tolakodó, vagy lenéző az a mosoly,
inkább jól esett. Felemeltem a poharam, mire ő is. Szemeivel a mellettem lévő
székre bökött, én csak némán megvontam a vállam, miközben arcomról nem akart
levakarózni az a mosoly.
- Jim vagyok. - kézfogása kellemes
volt, se nem durva, se nem puha.
- Anita. - viszonoztam gesztusát.
- Hogy hogy egyedül?
- Búfelejtő nyaralás, ha ezt
mondhatjuk így.
- Szakítás? - enyhén borostás arcán
némi megbánás szaladt keresztül.
- Olyasmi... hosszú hónapokig tartó
hazudozás, maradjunk ennyiben.
- Balfácán. - jót mosolyodtam
egyszerű megszólalásán.
- És Te?
- Üzleti út, pontosabban
fejtágítás.
- Ilyen helyre kínszenvedés
dolgozni jönni.
Helyeslően bólogatott, majd rendelt
még egy egy koktélt számunkra. Nem unatkoztam mellettem, hamar megtaláltuk a
közös hangot. Értelmes, jó megjelenésű pasinak tűnt. Rég nem volt részem ilyen
tartalmas beszélgetésben, sőt ha jobban bele is gondolok, szinte csak Ben és Bill
társaságát élveztem hosszú hónapokig, szinte bezártam magam a férfiak elől.
Ennek is ki a hibása? Persze, hogy Bill. Elvakított a szerelmével, a
hitegetésével, nem vettem észre, milyen mocskos játékot is játszik velem. Ha
legalább egy cseppnyi eszem lett volna, kiszállok már az első hazugsága után
abból a kapcsolat szerűségből, és nem vesztegetem az időm a semmire. Lehet,
hogy már réges rég találtam volna egy olyan férfit, akit tényleges megbecsül,
és tisztel, nem pedig a bolondját járatja velem hónapokig.
Végre egy kicsit kikapcsolhatott az
agyam, Jim teljes ellentéte volt Billnek. Rövid szőke haja bohókásan állt, kék
szemei aranyosan csillogtak, bár nem tudom, hogy a koktéloktól-e. Az biztos,
hogy nem volt részeg, értelmesen beszélt. Épp egy tavalyi nyaralásos történetét
mesélte, amikor nekem lefagyott az arcomról a mosoly. Felénk tartott. Most vagy
égre földre keresett engem, vagy csak szimplán lejött iszogatni. Úgy látom az
első, hisz kicsit fújtatva tartott felénk.
- Jó estét! - rosszallóan végig mérte
Jim-et - Beszélni szeretnék veled. - szinte tudomást sem véve a szituációról
állt mellém, hogy álljak fel, és távozzak.
- Elnézést, de a hölgy velem.
- Elnézést, de a hölgy Én velem van
. - cinikusan visszaválaszolt Jimnek, mire ő felállt.
- Ki maga?
- Hagyd Jim, Ő az a balfácán... -
keserű mosoly jelent meg pillanatnyi beszélgető társam arcán, de Billen
csalódottságot láttam.
- Kérlek gyere velem Anita,
utoljára kérlek!
Kissé megszorította a karom, mire
neheztelően ránéztem. Szemeiben nem láttam haragot Jim miatt, inkább csak némán
kérlelt. Nah most mit csináljak? Hagyjak itt egy kellemes társaságot, és utána
azon agyaljak, hogy Bill mit akart mondani? Vagy tapintatosan kérjek bocsánatot
Jim-től, és kövessem Billt?
Várjon egy kicsit. Most én élvezek előnyt,
ha nekem hónapokat kellett várnom miatta, akkor Ő kibír egy két órát.
- Sajnálom, de az úrral
beszélgetek, szóval el lehet távozni!
Azonnal felfogta, majd elengedte a
karom és kisétált a bárból. Szívem kicsit össze facsarodott, nem akartam durva
lenni vele. Már bánom...
Ezt követően már nem éreztem olyan
jól magam. Az egyik fülemen bement, a másikon pedig kiment Jeff beszéde. Nem
kötött le, persze nem amiatt, hogy nem volt kellemes társasága, csupán csak
lelkiismeret furdalásom volt. Tessék, még én érzem rosszul magam Bill miatt!
Nonszensz!
Kis tétovázás után felálltam.
Bocsánatot kértem Jim-től, majd elindultam megkeresni Billt. Hátulról mentem,
hátha lent van a parton. Nem tévedtem sokat, ott ült a homokban, egy égő fáklya
mellett. Vettem egy nagy levegőt, majd óvatosan - nehogy megijesszem-,
lekuporodtam mellé a homokba. Nem nézett rám, csak a sötét tengert bámulta.
- Nat nem volt rákos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése