200. rész: Ismét
összegabalyodva...
Szeretem Őt! Szeretem, mert
boldoggá tesz, szeretem, mert boldoggá tehetem. Másként szeretem Billt, mint
Benjamint szerettem rég. Ben az első szerelem édes ízével bírt, míg Bill a
szenvedélyes és mindent elsöprő szerelemmel tarolt le. A két férfi
összehasonlíthatatlan... különböző egyéniségek, más gondolkodással élik
mindennapjaikat. Mégis mindkettejük életében van egy közös pont. Én. Ben
mostanában nagyon különös. Zavarban van a jelenlétemben, feszült közöttünk a
légkör is. Nem engedi már azt sem, hogy arcon pusziljam, mindig azzal
takarózik, hogy ez nem fair Billel szemben.
- Bill merre vagy? - hangosan
kiáltottam el magam, nem találtam az egész lakásban. Több mint 2 hét telt el
azóta, hogy megtudtuk az eredményeket. Azóta nem erőltettem a szexet vele,
pedig elmondani sem tudom, hogy hányszor akartam volna már leteperni. De nem
tudtam, hogy is érezné magát, igazán nem is beszélt az érzéseiről.
- Itt vagyok. - jött a válasz az
erkélyem felől. Kiléptem hozzá, majd egy kicsit szorosabbra fogtam össze
magamon a köntösöm. - Hűvös lesz ma az éjszaka. Nézd milyen csillagos az ég. -
halkan szólt, kezében egy pohár vörösbor volt, úgy kémlelte az eget. Mögé
lépvén átöleltem a derekát, majd kivettem kezei közül a poharat és az asztalra
tettem. Megfordult, már az első pillanatban észre vette a mini szatén köntösöm,
és az anyagon átütő kemény mellbimbóim.
- Látom fázol. - mosolyodott el.
- Tegyél róla, hogy kimelegedjek!
Megadtam a kezdő lökést kacér
mondatommal, nem is tétovázott, egyből ajkaim után kapott. Nevetve húztam el a
fejem, és ujjammal hívogattam Őt. Beléptünk az erkélyről és a hálószobába, majd
finoman az ágyra löktem. Csak egy boxer és egy fekete atléta trikó volt
rajta, legalább nem kell majd olyan sokat vetkőztetnem.
- Most én irányítok! Ok?
- Nagyon ok.
Feljebb csúszott az ágyon, mikor
fölé másztam, Ő már automatikusan feszítette hátra karjait. Ajkaimat nyakára
tapasztottam, majd szívogatni kezdtem. Éreztem, hogy máris zavarta, nem nyúlhat
hozzám, de épp ez volt a célom. A szemeibe néztem, majd duzzadt és nedves
ajkaira egy apró csókot adtam miközben kikötöttem magamon a masnit. Direkt nem
húztam szét a köntösöm, csak a melltartóm csipkéje látszott ki.
- Megérinthetlek? - búgta
szenvedélyesen, majd mikor én lehunyt szemekkel bólogattam, nem sokat
tétovázott. Ujjaival utat tört a szatén anyag alatt, lecsúsztatta vállaimról és
eldobta a szoba egyik felére. Tenyerei felcsúsztak a hátamon, majd egy pillanat
alatt pattintotta ki melltartóm csatját.
- Sosem értettem, hogy a nők miért
vesznek fel melltartót. - sóhajtott füleimbe.
- Megakarjuk óvni magunkat a pajzán
férfiaktól, akik állandóan csak...
Nem tudtam többet szóhoz jutni, a
hátamra fektetett, csípőm közé térdelt majd játszani kezdett nyelvével. Ha Ő
játszik, hát én is játszom vele. Tenyeremet vékony alsónadrágjára vezettem, így
próbáltam még jobban felébreszteni ösztöneit. Száját végig húzta a hasamon,
majd ismét elindult felfelé puszijaival miközben ujjaival már a bugyim húzta
lefelé. De ez sem ment olyan könnyen, mint hittem. Kínzott, lehelte a bőröm,
puszilgatott és játszott a vékony pánttal, majd elölről kezdett minden. Csak
akkor kegyelmezett, mikor már kellő nedvességet érzett bugyimon, fölém hajolt,
hosszan megcsókolt és végre megszabadított tőle.
Bill testét is már csak egy boxer
takarta, mikor ujjaimat hozzá tapintottam, örömmel fogadtam, hogy az ő teste
sincs már nyugalmi állapotban. Csúcsosodó ékességét megfosztottam a passzos
anyagtól, szabályosan már ki akart szabadulni a 'börtönből' és a kellemesen
meleg, biztonságot nyújtó mennyországba akart bújni.
- Úgy szeretnélek boldoggá tenni.
199. rész: Vajon
segít Isten nekünk?
- Pár óra és megtudjuk az
eredményeket.
Kint ültünk a teraszomon, miközben
limonádét iszogattunk. Ránéztem az arcára, de ő elkapta a tekintetét rólam.
Letettem mindkettőnk kezéből a poharat, majd szemből az ölébe csúsztam és magam
felé fordítottam a fejét. Csak nézett rám azokkal az ártatlan és őszinte
szemeivel, fogalmam sincs, hogy egy férfinek még ennyi idősen is hogy lehet
ilyen beszédes a tekintete.
- El fogsz hagyni, ha meddő vagyok?
Váratlanul ért a kérdése!
Egyáltalán, hogy gondolhat ilyenre? Hogy jut eszébe ez a butaság? Vele lennék,
kitartanék mindenben mellette, ha egyetlen egy negatív dolog után csak úgy
magára hagynám?
- Ezt felejtsd is el, egy könnyen
nem fogsz megszabadulni tőlem. Több mint másfél évig küzdöttünk egymásért. Nem
hagylak el soha sem, főleg nem most. Érted Bill Kaulitz?
- Értem, és sajnálom.
Magához szorított, ahogy a gyerekek
szokták mackójukat ha félnek valamitől, majd én apró puszikkal próbáltam nyugtatni
őt. Nem akartam, hogy már most lelombozódjon mikor még semmi sem biztos. Az
sem, hogy nem meddő... és az sem, hogy egészséges.
- Jó estét!
- Jó estét! - köszöntött egy
kézfogással, majd hellyel kínált a doktornő. - Gondolom izgulnak.
- Hogy ne izgulnánk, kérem?! -
felelte cseppnyi cinizmussal a hangjában Bill, majd a doktornő bontani kezdte a
borítékot.
Hosszan nézte. Fogalmam sem volt,
hogy miért. Talán nem tudja megállapítani a diagnózist, esetleg nem meri
bevallani az igazságot?
- Lássuk. - még egyszer átlapozta a
leleteket, majd letette elénk az asztalra, és tekintetét ránk emelte. Nem
láttam sok fényt bennük. - A számadatok egyértelműen kimutatják, hogy 1
milliliternyi ondójában mindösszesen 11 millió hímivarsejt van átlagosan, amit
az elfogadható érték közel ötöde. És ezen hímivarsejtek csekély része
egészséges... nemzőképes.
- Meddő vagyok?
Elengedte a kezem, tovább már nem
szorította. Könnyektől mardosó szemekkel néztem rá, fogalmam sem volt, hogy
most mi játszódik le benne, milyen gondolatok és milyen érzések kavarognak
benne. Egyáltalán, hogy viszonyul most magához? Ostorozza-e belülről magát,
vagy elfogadja és beletörődik a sorsába? Annyi kérdésem lenne hozzá, de tudom,
most egy olyan lelki sokk érte, ami miatt képtelen megszólalni is. A doktornő
csak nézett ránk, láttam, hogy még szóra nyitotta volna ajkait, de Bill már
felállt, az ajtó felé sétált és csak halkan kérte tőlem, hogy távozzunk.
- Még egy pillanatot kérek, Herr
Kaulitz! - Bill még hátra fordult, de arca már tenyereibe volt temetve. - Semmi
sincs veszve Uram. Kb. 10-12 százalékos az esély arra, hogy a kedves barátnője
teherbe esik Öntől.
- Maga tudja, hogy mennyi az a
10-12 százalék a 100 százalékhoz képest?
- Tudom uram. - felelte halkan. -
De nincs minden veszve.
- Ne nevettessen. - ezzel ki is
viharzott a szobából. Habogva néztem a doktornőre, illetve arra a helyre, ahol
előbb Bill állt, majd bocsánatot kérve és elköszönve Bill után siettem.
A legfontosabb feladatom most az,
hogy biztosítsam a szerelmem felől, illetve szikla szilárdan elhitessem vele,
hogy ettől Ő még ugyanolyan értékű férfi, mint eddig volt, csupán csak több
törődést és szeretetet igényel mint eddig valaha.
- Mit érzel Baba? Mond el kérlek!
Már haza felé tartottunk, ő csak
némán vezetett, szorongatva a kormányt.
- Hidd el, könnyebb lesz, ha
megszabadulsz a tehertől.
- Hogy megtudnék megszabadulni
attól a gondolattól, hogy már sosem tudlak boldoggá tenni?
Összeszorított ajkai közül préselte
ki a szavakat, félő volt, hogy elsírja magát ismét.
- Számos lehetőségünk van még, hogy
gyermekünk legyen.
- De nem saját...
- Nem zárta ki a doktornő, hogy nem
lehet saját gyermekünk.
- Csak épp nagyon kicsi rá az
esély. Ne ámíts tovább kérlek.
- Csak őszinte vagyok!
Lassan rám pillantott, és megállt az
út szélén.
- Az életemnél is jobban szeretlek,
ezért mindennél jobban fáj a boldogtalanságod.
- Bill! Jól jegyezd meg amit most
fogok mondani. Soha! Érted? Soha nem fogok meghátrálni. Nem érdekel sem a
laboreredmény, sem amit a doktornő mondott. Ahogy te is mondtad, órák hosszat
fogunk szeretkezni, ahányszor csak akarjuk, és hidd el, meg fog foganni a
kicsi. - feléledt bennem a tettrekészség és a vágy, úgy mint eddig még talán
sosem. Akartam, hogy tudja, én sosem fogom feladni.
198. rész: Az
élvezetek csúcsa...
Elemeltem a fejét a vállamról,
látni akartam a reakcióját, nézni szerettem volna, ahogy élvezi minden
mozdulatom. A vágy végig kúszhatott gerincén, hisz hullámszerűen megmozdult
előttem. Ismét finoman közre fogtam a már egyre merevedő hímtagját, miközben
mutató ujjamat kínzó lassúsággal végig húztam a tövétől egészen a csúcsáig.
Ajkait szemérmetlenül szenvedélyes nyögés hagyta el, felizzott bennem is a
vágy, az, hogy ne csak adjak, de kapjak is. Bár tudom, ez a néhány pillanat
csak Billről szól, én mégis sóvárgok a gyönyör után.
- Gyere még közelebb, kérlek!
Már szinte egy milliméter sem volt
közöttünk. Csípőjét még inkább a markomba nyomta, a vér már erősen lüktetett
duzzadt férfiasságában. Mindketten tudtuk, hogy csak pillanatok kérdése, és ki
fog törni, de én még egy kicsit játszani szerettem volna vele. Az a mosoly, az
a kéjes vigyor piszkos mód felizgatott engem is, de nekem nem szabadott elgyengülnöm.
Erősen kellett tartanom a testét, tudtam, hogy az első erőteljes
összerándulását még másik is fogja követni...
Ámulattal néztem a testét, mikor
már eltolván magától a falnak dőlve pihent... még gyönyörűbb a teste, a mosolya
mint eddig valaha. Hátra szegett fejjel várt, és szuszogott hogy lenyugtassa
magát. Egyszerűen nem tudtam betelni férfiúi szépségével...
- Azt hiszem, hogy újból beléd
szerettem!
Ő csak gyengén felnevetett, majd a
kis tégelyt az asztalra helyezte, és öltözködni kezdett. Ahogy az utolsó gombot
is begombolta ingén, már én is kész voltam. Rám pillantott, csak némán
fürkésztük egymás tekintetét.
Gyermeki mosoly ült ki mindkettőnk
arcára, talán kívülállóknak úgy tűnhettünk, mint két rossz gyerek, akik valami
tilos dolgot tettek.
Megkerestük a doktornőt, és leadtuk
a kért spermiumot. Valamiféle megnyugvással hagytuk el az intézetet, különös
érzés kerített hatalmába mindkettőnket.
- Na mesélj Tesó! Viki említette,
hogy tegnap voltatok a spermabankban.
- Ne is mond. Még egy olyan
visszataszító helyet. Fogalmam sincs, hogy mit csináltam volna, ha nincs ott
Anita.
- Neked nem volt elég a rakás pornó
film? Én tudod mit csináltam volna? Kértem volna popcorn-t, egy kis kólát,
kényelmesen elhelyezkedtem volna a kanapén és valami fincsi lezbi dvd-n órákig
is el lettem volna.
- Tudod, hogy különösképp nem
izgatnak fel az ilyen dolgok. Rajtad meg nem csodálkozom... - szemeit
megforgatta az énekes, mire Tom büszkén húzta ki magát.
- Legalább akkor mond azt, hogy
hatalmasat élveztél Anita kezei között?!
- Mint még eddig soha. - vallotta
be lesütött szemekkel, igazán Ő sem tudja, hogy miért jött zavarba. Hisz Tom
előtt miért lenne zavarban? Egyetlen titkuk sincs egymás előtt, arról nem is
beszélve, hogy Tommal minden egyes szexuális dologgal kapcsolatos témát meg
lehet vitatni.
- Mi lesz, ha még sem leszel
alkalmas?
- Köszönöm az együtt érzést.
Örülök, hogy ilyen pozitívan állsz a dolgokhoz. - Bill tarkón suhintotta
testvérét. - Egyébként a doktornő ajánlotta az anonim donortól levett spermium és
Anita petesejtjének beültetését is.
- Vajon bírná Anita szervezete? Nem
lökné ki?
- Fogalmam sincs Tom. Már nem tudok
semmit sem ...
197. rész: Csak mi
ketten...
Feszültségoldó kis mondatom után
már nem láttam se kétségbeesettnek, se izgatottnak. Megnyugtattam afelől, hogy
nem érzem kínosnak ezt a helyzetet, nem undorodom attól, amit csinálnom kell.
Hisz miért undorodnék?
- Lazítsd el magad!
Finoman a falhoz löktem, mire ő
felkuncogott. Mielőtt elé álltam volna, még levettem a blézerem és a kanapéra
dobtam.
- Miért nem vagy zavarban?
- Mert talán élvezem ezt a
helyzetet? - tettem fel a költői kérdést, amire persze igen volt a válasz. - És
amúgy is, még sosem mentünk bele ennyire az effajta öröm szerzésbe. - ajkaimba
haraptam és a nyakához hajoltam.
- Hidd el, ha nem itt lennénk, nem
lennék ilyen passzív.
- Majd otthon édes. De most hunyd
le a szemed, és engedd, hogy kényeztesselek.
Kérésemre lecsukta szemeit,
úgy várta az első pillanatokat. Ujjaimmal utat törtem vékony ingje alatt,
közben ajkaimat ajkaihoz érintettem és apró csókokkal ébresztettem fel benne a
vágyat. Éreztem az arcán, hogy mosolyog, nem is tévedtem sokat mikor
kinyitottam pilláim. Kicsi, nedves csókjaimat átvezettem a nyakára, majd a
füleire. Egyenként pattintottam ki a felső gombokat ingjén, széthúztam
mellkasán, és azt borítottam be puszikkal.
Teljes libabőr lepte el a testét,
főleg akkor, mikor végig simítottam az alhasán.
- Jó érezni, hogy megremegsz.
- Még átélni milyen jó.
Elharapta az utolsó szót mikor
kezeimmel már övcsatját bontogattam. Ajkaitól és nyelvétől sosem váltam el, de
úgy éreztem, hogy nem bánta. Már a sóhajaiból is éreztem a testében uralkodó
túlfűtött vágyat, próbált mély levegőket véve nyugtatni magát. Csípőmet
csípőjéhez érintettem, én is érezni akartam a bizsergést, a kéjt. Mielőtt hasán
végig simítva nyúltam volna alsó nadrágjához, földig toltam farmer nadrágját.
Amint felcsúsztam ismét arcához,
nevetve haraptam nyakába, miközben egyik kezemet alsónadrágjára csúsztatta.
Finoman megmarkoltam, mire mélyet sóhajtva a jobb vállamra hajtotta fejét.
Fekete haja nyakamba borult, nem láttam az arcát, de éreztem szapora levegő
vételein, hogy már igazán bele melegedett a dolgokba. Csípőjétől elhúztam a
passzos anyagot, majd ujjaimmal benyúltam alsónadrágjába. A zavartság bármiféle
jele nélkül nyögött fel hangosan, majd csípőmbe mart. Őrületesek voltak
számomra is ezek a percek, az a tudat, hogy egyetlen mozdulatom képes őt elrepíteni,
büszkeséggel töltött el. Még közelebb vont magához, kezeivel ismét erősen
megragadott, talán így próbálta egy kicsit levezetni a feszültséget.
196. rész: "
Mit gondol? Nem megy csak úgy parancsszóra... "
Görcsösen szorította az ujjaim, a
nyomasztó fehér folyosók engem sem igazán dobtak fel.
- Jó napot! Herr Kaulitz, és Frau
Smith?
- Igen, mi vagyunk azok. - Bill
elől elléptem, majd kezet fogtam a doktornővel. Kedvesen a két székre mutatott,
majd helyet foglaltunk. Bill ismét megkereste ujjaim, úgy látszik megnyugtatja,
ha hozzám érhet.
- Látom nagyon zavarban van kedves
uram, de mi mindannyian azért vagyunk itt, hogy segítsünk önöknek családot
alapítani. A legfontosabb, hogy tudják, számos lehetőség nyílik Önök számára,
ha természetes úton történő fogantatás nem lenne sikeres. Valamilyen kérdésük
lenne-e a vizsgálattal kapcsolatban?
- A laboreredmények hány napon
belül lesznek világosak? Lehetséges lenne, hogy akár már ma is megtudjuk az
eredményeket? - kérdeztem.
- Legkésőbb csak holnap este tudnék
bármi nemű tájékoztatást adni, ma leadja a kedves párja a mintát, amit mi
azonnal tovább is küldünk egy testvér intézetünkbe, ahol megvizsgálják.
- Ha esetleg a vizsgálat eredménye
azt fogja mutatni, hogy a spermium képem nem egészséges, akkor miféle módon...
- itt elakadt Bill szava, igazán nem is tudja, hogy fejezze ki magát.
- Gondolom mi lett volna kérdésének
második fele. Egy anonim leadó személytől lehetséges a spermium által
megtermékenyített petesejt beültetése, esetleg egy ismerős - akiben megbíznak -
segítségét nyújthatja önöknek. De erről még ne is beszéljünk, kérem fáradjon át
a leadó helyiségbe.
Leadó helyiség. Billt kirázta a
hideg a szó hallatán, tenyere teljesen nyirkos lett. Ahogy oda értünk a szoba
elé, a doktornő egy pillanatra eltűnt mellőlünk, majd mikor visszatért, egy kis
tégelyt nyújtott át Billnek.
- Gondolom tudja, hogy mi a teendő.
Amint kész, kérem keressen meg, és akkor már küldjük is tovább vizsgáltatni.
- Rendben asszonyom.
Én még sosem láttam ilyen idegesnek
őt, szabályosan már szorongatta a kezem. Egy utolsó csókot nyomtam ajkaira,
majd elengedtem, hogy betudjon lépni a szobába. Én, hogy még se egyen meg az
ideg, elrohantam egy kis kávéért a büfébe.
- Te jó ég!
Billt teljes undor fogta el, ahogy
végig tekintett a helyiségen. Az asztal telis tele volt meztelen nők
újságaival, több 10 dvd is pihenhetett a lejátszó mellett. Bár a falak egyszerű
hófehérre voltak festve, szemeit mégis zavarta. Nyelt egy nagyot, még a
gondolat is megrémisztette, hogy itt kell "produkálnia".
Túl tett félelmén és undorán, majd
megrázta magát, miközben egy újságért nyúlt. Leült a fehér kanapéra és lassan
lapozgatni kezdte az oldalakat. Sosem keltette fel az érdeklődését egy ilyen nő
sem, férfi létére gusztustalannak tartotta ezt a "szakmát". Egy kép
láttán nem hogy az izgalom nem lepte el, de még a hányinger is kerülgette.
Izzadó homlokkal visszadobta a helyére, majd a dvd-k közé kotort, és kivett
egyet. Amint betette lemezt és elindult az anyag, a gépies női nyögések
totálisan elvették a kedvét minden ilyen nemű dologtól. Azonnal ki is
kapcsolta, majd arcát tenyereibe temette.
- Nem fog sikerülni.
Fájdalmasan felsóhajtott, majd
megpaskolta az arcát és lenézett farmernadrágjára.
- Sosem gondoltam, hogy még ennyi
bajom lesz veled.
- Herr Kaulitz, minden rendben? -
hangzott az ajtó felől a doktornő hangja. - Kész a minta leadással?
" Mit gondol? Nem megy
csak úgy parancsszóra. Fogadjunk, hogy az ő pasija olyan szerencsétlen, hogy
egyből elsül."
- Öhm, még nem.
- Behívjam a kedves barátnőjét?
- Lehet róla szó?
- Természetesen. Egy pillanat és
megkeresem!
Billt kellemes megnyugvás lepte el,
már csak a gondolattól is, hogy itt leszek.
Óvatosan nyitottam be, miután
megtudtam, hogy Billnek szüksége van rám. Ott állt velem szemben kezében a kis
tégellyel.
- Ne haragudj Kicsim!
- Már miért haragudnék? - kedvesen
közelebb lépem hozzá és megsimogattam az arcát.
- Azért, hogy ilyen kellemetlen
helyzetbe hozlak. De egyszerűen nem megy. Ez a rengeteg visszataszító újság és
dvd nem segít.
- Istenem köszönöm, hogy ilyen
pasim van, aki csak rám gerjed. - muszáj volt kimondanom hangosan is, kellett,
hogy valamivel oldjam a hangulatát. Végre az az izgató mosoly ült ki az arcára,
amibe újra és újra bele tudok szeretni.
195. rész:
Megtudja az igazságot...
Nem tudtam, hogy is kezdjek bele a
kis mondókámba. Kerteljek-e vagy gondolkodás nélkül valljak be mindent neki?
Talán ha tapintatosan rávezetem, nem fogja olyan megalázóan érezni magát.
- Amíg ti a turnén voltatok, én elmentem
a nőgyógyászomhoz.
- Te jó ég! Valami baj van? -
egyből megfogta tenyereivel az arcom.
- Ne félj, nincs semmi komoly. -
nyugtatásként ujjai közé fontam ujjaim. - Tudod, hogy eddig minden terhességi
teszt negatív lett.
- Anitám, nem szabad csalódottnak
lennünk. Hisz még annyi alkalmunk van és még olyan fiatalok vagyunk.
- Én még sem tudtam megnyugodni. -
folytattam szünet nélkül, nem akartam, hogy ismét csak hitegesse magát -
Elmentem a klinikára és egy teljes körű kivizsgálást kértem Herr Thomastól.
Tudni akartam, hogy kész-e a szervezetem egy kis élet kihordására. Pár napja
meg is kaptam a labor eredményeket.
- És mit írtak benne?
- Azt... azt, hogy a méhem kész
befogadni az egészséges spermiumot. De... - akarva akaratlanul is
felpillantottam szemeibe, mire neki szinte a pillanat tört része alatt
változott holt sápadttá az arc bőre.
Ellépett tőlem, kezeimet elengedte,
majd hátat fordított nekem. Hozzá lépjek, megöleljem, vagy hagyjam egy kicsit a
néma csendben?
- Ez nem lehet... - lehelte halkan.
- Semmi sem biztos Baba. Ez még
csak egy feltételezés.
- Meddő vagyok... 26 évesen meddő
vagyok. - hirtelen megfordult, és hitetlenkedő arccal rám tekintett. Vajon mit
érezhet most? Mi játszódik le benne? Vajmi sejtésem sincs...
- Ezt még ne jelentsd így ki.
- Nem foglak tudni boldoggá tenni.
Megutálsz majd, hisz bele fogsz unni az örökös próbálkozásokba. Én egyedül
maradok, és...
- Héhé, ezt most hagyd abba. -
muszáj volt tenyeremet ajkaira tapasztani, még folytatta volna a butaságait.
- Soha, de soha nem hagynálak el,
ezt jól jegyezd meg Bill! És amúgy is! Számos oka lehet annak, hogy nem
termékenyülök meg. Lehet, hogy lelki eredetű problémáim vannak, amik tudat
alatt gátolják a fogantatást. Herr Thomas csak egy másik, lehetséges
tényezőként sorolta fel, hogy...
- ... hogy a spermiumom nem
alkalmas semmire sem. - keserűen csengő hangja elszomorított.
Ismét elfordult tőlem, majd az
ablakhoz sétált. Némán figyeltem a mozdulatait, mikor ujjaival végig simított
arcán, tudtam, hogy kicsordult a könnye. Mögé lépdeltem és átöleltem hátulról.
Lassan leengedte kezét, és összekulcsolta az enyémmel.
- Ne sírj Baba. Mindig Te mondtad,
hogy sosem szabad csalódottnak lennünk.
- Ilyen kilátások mellett elég
nehéz pozitívan hozzá állni a dolgokhoz. Azt hittem, hogy Nat után már nem
jöhet semmi rossz, erre tessék! Kiderül, hogy nemzőképtelen vagyok.
- Bill, nagyon figyelj arra amit
most mondok. - szemeibe akartam nézni, megkerültem őt, és felemeltem az állát.
- Szeretnélek megkérni, hogy Te is vegyél részt egy kivizsgáláson. Tudom, hogy
ez nektek férfiaknak megalázó, de szépen kérlek, hogy ne fogd fel megalázó
dologként. És ha valami is kiderül, soha de soha ne érezd magad kevesebbnek a
többi férfinél. Megígéred?
- Próbálnám megígérni, de ez
lesokkolt.
- Tudom Életem, de nem lesz semmi
baj.
- Te is eljössz majd? - kérdése
kicsit megnyugtatott. Úgy látszik ennyi idő kellett csak neki, hogy belássa,
tenni kell valamit.
- Sosem hagynálak magadra. Gyere
ide.
Ismét közelebb kerültünk egymáshoz.
Nem testileg, hanem lelkileg. Ilyen próbatételt csak együtt vagyunk képesek
legyőzni. Együttes erővel, hittel, kitartással.
- "Szia Anita! Ráérsz
most?"
- "Nem Viki, időpontunk van a
spermabankba."
- "Hát Bill mégis elvállalja?
Nem sértette a férfiúi büszkeségét?"
- "Dehogy nem, elhiheted. De
most már nem dughatjuk homokba a fejünket. Várj, már itt is áll az autója
mellett. Most leteszlek, de majd még hívlak."
- "Rendben, pusza."
Ahogy kinyomtam a készülékem, már
állítottam is le a kis autóm, és Bill elé siettem. Egy merő ideg volt
szegénykém, ilyennek még sosem láttam.
194. rész: Mi
törtéik, ha egy férfi a meddő?....
- Manapság egyre több férfi meddő,
rossz a spermium képük. Nem kellene inkább halasztani ezt a vizsgálatot? És
mondjuk egy kisebb szünet után ismét próbálkozni? Most gondolj bele, ha nálad
minden vizsgálati eredmény kielégítő, vajon Billnek milyen érzés lesz
elmondani, hogy esetleg Ő miatta nem termékenyülsz meg? Nem lenne jobb inkább
tovább próbálkozni, hátha mondjuk a következő együttlét után már meg is fogan a
kicsi?
- Sajnálom, de már eldöntöttem.
Elmegyek és kész. Hidd el, ha esetleg mégis kiderül, hogy Bill miatt nehezebb a
fogantatás, meg fog tenni mindent, vizsgálatra is el fog menni.
Tudom, érzem, hogy Bill mindent
megtenne azért, hogy gyermekünk szülessen. Nem csak nekem akar örömet szerezni,
hanem saját magának is. 25 évesek elmúltunk, van biztos anyagi hátterünk,
lakásunk, őrülten szeretjük egymást. Ehhez a teljes boldogsághoz már csak
szerelmünk gyümölcse hiányzik. De hogy megfogan-e vagy sem? Nem tudom. Én csak
reménykedem, hisz a remény hal meg legutoljára.
*
- Hát srácok, fantasztikusak
voltunk.
Tom már lenyugodva, és kipihenten
lépett ki az öltözőjükből, maga mögött a három másik sráccal. Késő este volt
már, egy hihetetlen koncerten vannak túl. Az a fogadtatás amit a fanoktól
kaptak, teljes mértékben letaglózta Őket, álmodni se mertek arról, hogy még
ennyien szeretik őket, és a zenéjüket.
- Bill, Bill! - hallatszott a már
majd 10 éve jól ismert név. Az énekes egy könnyes szemű lány felé fordult, aki
remegő kezekkel nyújtott neki egy papír fecnit.
- Tessék. - Bill mosolyogva írta
alá nevét.
- Kérdezhetek valamit?
Bill csak bólintott, miközben egy
másik lány levelét vette el.
- Még mindig elutasítod a
groupiket?
- Már túl öreg vagyok én az egy
éjszakás bulikhoz.
Gyermekien elmosolyodott, és tovább
lépett. Eszébe jutott a kapcsolatunk. Az, hogy Ő van nekem, és én vagyok neki.
Hogy érhetne fel egyetlen mámoros éjszaka az én szerelmemmel szemben? Azért
küzdött volna több mint másfél évig, hogy egy éjszaka kedvéért mindent
elrontson ismét? Nem... tisztel és szeret, a jövőt képzeli el velem. Kell ennél
több?
*
- Jó napot doktor úr!
- Jó napot Anita! Meséljen, hogy
van?
Herr Thomas már több mint 7 éve a
nőgyógyászom, egy igazán lelkiismeretes és megbízható orvos.
- Köszönöm, boldog vagyok a
párommal. Szeretnénk gyermeket vállalni, már nem szedem a fogamzásgátlókat sem,
de eddig még nem fogant meg a kicsi. Egy teljes körű kivizsgálást szeretnék
kérni.
- Hány éves a kedvese?
- 26 éves lesz, úgy gondolom, hogy
mind az ő, mind az én részemről a legmegfelelőbb életkor a gyerek vállalásra.
- A szerelmének van valamilyen nemű
betegsége, szervi rendellenessége, ami hátráltatná a petesejt
megtermékenyülését?
- Ilyenről nem tudok. Először
szeretnék magamról megbizonyosodni, hogy én egészséges vagyok-e, és leginkább
alkalmas egy gyermek kihordására.
A vizsgálat nem tartott tovább 20
percnél. Fogalmam sincs, hogy miben reménykedtem! Abban, hogy teljes mértékben
egészséges vagyok-e, vagy abban, hogy nem kell majd Bill elé állnom, azt
közölve, hogy szeretném, ha részt venne Ő is egy kivizsgáláson. Sajnos az
utóbbi tény tárult elém a néhány nappal a vizsgálat után megérkezett labor
eredményekből. Az én esetemben mind a hüvelyem, petefészkeim, petevezetékeimet
illetve a méhemet a spermium befogadására alkalmasnak találták.
Herr Thomas Bill teljes körű
kivizsgálását ajánlotta, elsősorban említve a spermium vizsgálatot. Kritikusan
nagy arányú a fiatal felnőtt férfiak nemzőképtelensége.
Bármennyire is erősnek gondolom
magam, tudom, hogy fájdalmas lesz bevallanom neki. Hisz melyik férfiúi
büszkeségen nem esne csorba ha kiderülne, hogy Ő a nemzőképtelen, ő a meddő?
Talán Vikire kellett volna hallgatnom, és egy huzamosabb kényszerpihenőt
kellett volna beiktatnunk a nemi életünkbe? Mert lehet, hogy a görcsösség miatt
is nehezebb a fogantatás. De most már nem akarom homokba dugni a fejem, elé
fogok állni, és megkérem, hogy essen át a vizsgálatokon.
- Végre haza értem Életem!
Hangos és vidám hanggal fogadott,
karjaiba kapott, majd megpörgetett a levegőben. Egy szenvedélyes csókot nyomott
ajkaimra, majd a háló felé kezdett lépkedni.
- Beszélni szeretnék veled Bill!
- Nem ér rá később? - fogsora közé
vette nyári ruhám egyik pántját, majd lassan húzni kezdte vállamról. - Egész
turné alatt erre vágytam, hogy végre érezzelek.
- Hagy mondjam el, kérlek!
- Rendben Kicsim. - adta meg magát,
majd tettetett szomorúsággal letett maga elé, de néhány pillanat múlva mosolyra
húzta kívánatos ajkait.
193. rész:
Vizsgálat, vagy kényszerpihenő? ...
- Szia Viki! - már az első kopogás
után kinyílt előttem ajtaja - Nem zavarlak?
- Dehogy zavarsz. A fiúk úgy is
mindjárt mennek, még búcsúzkodnak Emmától.
- Vettem ismét egy tesztet,
szeretném ha velem lennél.
- Persze, ez csak természetes.
A srácok tényleg szegény Emmácskát
nyűtték, de a kislány mosolyogva tűrte a két férfi gyerekes gügyögését.
- Szia Sógorasszony!
- Maradjunk inkább az Anitánál. -
nevettem fel, azonban belül még mindig csak az idegesség járt át a terhességi
teszttel kapcsolatban. - Vigyázzatok Billre, és ne engedjetek semmilyen nőnemű
egyedet köré.
- Ohh, talán féltékeny vagy? -
cukkolt Georg.
- Csak megelőzöm a bajt, hogy
megkérlek Titeket, vigyázzatok rá. És ebből nehogy azt hozzátok ki, hogy nem
bízok meg benne, csupán csak...
- Jó, jó értjük. - szabadkoztak,
majd fel álltak Emma mellől. - Indulunk Vikim. - Georg egy kicsi puszit adott
az arcára, majd Tom is oda lépett hozzá, és megölelte. Tőlem is kellőképp
elbúcsúzkodtak, talán Ők még jobban ki voltak - hogy nem fognak bennünket látni
-, mint mi. Ez azért mosolyogni való.
- Látom ismét nagy a szerelem. -
jegyeztem meg, ahogy becsukta maguk mögött az ajtót.
- Fogalmam sincs, hogy
kételkedhettem valaha is abban, hogy nem Georg a legmegfelelőbb pasi számomra.
- Tom csak egy fellángolás volt
akkor?
- Abszolút. De most te fontosabb
vagy, menj gyorsan és csináld meg.
- Görcsben áll a gyomrom, annyira
izgulok.
- Mit érzel? - fogta meg kedvesen
kezeim.
- Nem sok jót. Megint nem érzek
semmit sem. Pedig mindenhol azt olvasom, hogy ezt megérzik a nők.
- Legyél túl rajta. Utána
eldöntjük, hogy mitévők legyünk.
Bementem a fürdőszobába, pisiltem
és vártam. Életem leghosszabb percei voltak, azok az utálatos óra mutatók csak
nem akartam előre vánszorogni. Fel s alá sétálgattam a halványkék
csempével kirakott fürdőben, majd félve hátra néztem a tesztre.
Csalódottságomban csak siralmasan felnyögtem és a kád szélére rogytam.
- Miért, miért, miért?!
- Negatív lett? - kérdezte, pedig
tisztában volt az igazsággal.
- Ennyire nem érdemlünk meg egy
gyermeket? - minden egyes csalódás után úrrá lesz rajtam a félelem, a pánik, az
a tudat, hogy esetleg soha sem lehet gyerekünk.
- Tudod, hogy a tesztek sem
megbízhatóak 100 százalékosan.
- Lehet, hogy meddő vagyok? - Viki
eszmefuttatását nem is vettem tudomásul, egyből kattogni kezdett az agyam.
- Anita! Kérlek ne dramatizáld túl
a helyzetet. Vannak olyan párok, akik több évig próbálkoznak, és nem adják fel.
Nektek sem szabad!
- Tudom mit csinálok! - villant fel
a képzeletbeli kis villanykörte a fejem felett.
- Mit is?
- Elmegyek a nőgyógyászomhoz, és
kérek egy teljes körű kivizsgálást. Billék úgy sem lesznek itthon egy hétig, ez
idő alatt talán meg is lennének a vizsgálat eredményei.
- Szükség van erre?
- Megakarok bizonyosodni arról,
hogy egészsége vagyok, és képes vagyok kihordani egy babát.
- És ha Billel nem stimmel valami?
192. rész: Ben még
reménytelenül szerelmes...
- Múltkor is ez lett volna a célom,
hogy ne találjon meg, mégis egy pletykás öregasszony elkottyintotta. Hogy is
volt ez? - nevetve keresztbe tettem karjaim melleim előtt.
- Hagyjuk is. - legyintett.
Nem akarta bevallani az igazságot.
Azt, hogy ha már ő nem tehet boldoggá, akkor más adja meg nekem azt, amire neki
nincs lehetősége.
- Ha egyszer is megbánt ismét,
sosem engedlek vissza hozzá. - még mosolyogva hozzá tette.
- Sosem bántana meg. Már nem. Velem
képzeli el a jövőjét, családot akar alapítani. Kell ennél több bizonyíték, hogy
szerelmes belém?
- Gyereket szeretne? - fejét
azonnal felkapta, majd megköszörülte torkát.
Csak bólintottam.
- Te tudod a legjobban, hogy
mennyire szeretem a gyerekeket. Már egy jó ideje nem védekezünk, de eddig a
terhességi tesztek mindig csak negatívak lettek. Holnap után megyek el a
következő terhességi tesztért, nagyon szeretném, ha az már pozitív lenne. A
múltkori sikertelensége miatt is annyira csalódott és reményvesztett voltam.
Bill csak nyugtatgatott, hogy történjen bármi is, nem szabad feladnunk.
Ben, én annyira szeretem Őt! - szinte már egy hatalmas levegőt kellett vennem,
annyira eltöltött a boldogság - Na de rólad is beszéljünk. Thomas már nem
dolgozik a cégnél?
- Már rég nem. Úgy érezte fairnek,
ha nem látjuk többet egymást, hatalmas bűntudata volt a történtek miatt.
- És más férfi van-e a láthatáron?
Kellene neked is egy társ, akihez mindig fordulhatsz, aki mindig az oldaladon
lesz, ha én valami okból kifolyólag távol leszek tőled.
- Nincs senkim.
Ismét elhalkult, és elkapta a
tekintetét rólam. Nem mert a szemembe nézni.
Ő is tisztában van a szerelem és a
valakihez tartozás fontosságával, de mit tehetne? Hisz már rég letisztult
magában, hogy a férfiak és a nők már háttérbe vannak szorulva, nem kell neki
senki sem, csak én. Én, aki felkaroltam, én, aki a nehéz időkben sosem engedtem
el a kezét, aki mindig kitartott mellette, támogatta és szerette. Kell több egy
ilyen személynél?
Persze, hogy nem. De hogy valljon
szerelmet, ha tudja, hogy Billnek ilyen komolyak a szándékai? Már bánja, hogy
az első adandó alkalomkor nem vallott be mindent és nem állt ki az irántam
érzett szerelméért. Most már tehetetlen... önzőség lenne mindent felborítania a
kapcsolatunkban. Csak tűr, és némán szeret, mégis szenved, úgy mint eddig még
soha.
- Nagyon szerelek Anita.
- Én is szeretek Beni. Te vagy és
te is leszel az én egyetlen Benjaminom. - felálltam az asztaltól, mire ő is
megmozdult felém.
- Mindig mellettem leszel majd?
- Sosem engedlek el, te kis buta.
Lábujj hegyre álltam és egy apró
puszit nyomtam a homlokára. Elmúltunk majd' 24 évesek, mégis úgy ragaszkodunk
egymáshoz, mint az ovisok. Feltétel nélkül szeretjük egymást.
191. rész: "
Olyan kellemes..."
Gyengéden, végig szemeimbe
mosolyogva egyesült testemmel, mikor lényem melege körbe ölelte érzékeny
férfiasságát, ő mélyet szippantva kapott levegő után. Meglepett, mégis örömteli
arccal fogadta csípőm első mozdulatát, ezzel is tudtára adva, hogy minél hamarabb
vágyok az általa nyújtott gyönyörre.
Megfontoltak és erőteljesek voltak
a lökései, még sem éreztem fájdalmat. Bár most hamarabb vesztette el az eszét,
az önuralmát, még sem csak a saját kielégülése hajtotta. Egymás szemeibe
néztünk egy pillanatra, így még izgatóbb volt minden mozdulatunk. Látni ahogy
szempillái rebegnek, ajkait nyalogatja, miközben teste szinte hullámként
vonaglik felettem. Kezeimet végig siklattam kecses hátán, majd körmeimmel
gyorsabb mozgásra ösztönöztem. Láttam rajta ismét, hogy fáradt, még is
kedvezett nekem. Fejem mellől elvette egyik kezét, majd melleim között végig
simítva lecsúszott az alhasamig. Ismerem ezt a mosolyt az arcát, csintalan,
mégis olyan odaadó ez a vigyor. Bizseregtem és remegtem. Őrületbe kergetett a
gyengéd és lassú simogatásával, kínzott mégis szeretett, játszott velem, mégis
dédelgetett. Apró, körkörös mozdulatai néhány perc múlva el is hozták az
élvezetek gyümölcsét. Vállaiba kapaszkodtam, szinte magamhoz szorítottam, úgy
éreztem, hogy mentem szét szakadok a hirtelen jött orgazmustól. Erősen tartott
a karjaiban, egy pillanatra sem engedett el, még akkor sem, mikor az Ő teste is
megfeszült, majd magatehetetlenül hullott rám. Ott voltam végig a karjaiban...
- Ez felfoghatatlan.
- Kínzóan bizsergető. - válaszoltam
lehunyt szemekkel. Combjaimat lefontam derekáról, vártam néhány pillanatig, de
nem mozdult meg felettem. Picit megemeltem az arcát. - Mi az Baba?
- Olyan kellemes, hagy maradjak még
néhány másodpercig.
- Te bolond vagy.
Nevetve rácsaptam a hátára, majd
szinte örömkönnyekkel a szemeimben oldalra tekintettem. Minden egyes
szeretkezésünk után úgy érzem, hogy sikerült, hogy megfogant egy új élet, de
félek, hogy ismét csalódnom kell. Bár tudom, hogy ez még csak a második
próbálkozásunk, és sosem szabadna feladunk ilyen könnyen, én mégis türelmetlen
vagyok...
- Szia Benjamin. Olyan rég voltunk
már együtt?
Hatalmas öleléssel fogadtam legjobb
barátom, őszintén viszonozta gesztusom, és ő is szorosan magához ölelt.
Kitessékeltem a teraszra, ahol egy vacsira terítettem elő. Billt nem zavarta,
hogy Ben-nel találkozom, sőt még örült is. Nem akart zavarni, ezért elugrott a
srácokhoz egy kicsit zenélgetni. Örülök, hogy visszatért önmagához, ez az igazi
Bill. Akinek az életében ott van a zene.
- Hát mesélj Hercegnőm! Hogy alakul
a kapcsolatod Billel?
- Kitűnően. Rengeteg időt töltünk
együtt, be kell minden elvesztegetett percet, órát pótolnunk.
- Őszinte hozzád?
Egy pillanatra megtorpantam és
gondolataimba telepedtem. Mióta bevallott mindent, valahogy egy pillanatra sem
jutott eszembe, hogy esetleg ismét hazudhatna. Nekem az a nap, amikor beismert
mindent, szinte teljesen megváltoztatta a gondolkodásmódomat a kapcsolatunkat
illetően. Fogalmam sincs, - most, hogy így belegondolok, - miért is adtam
neki egy utolsó esélyt. Remélem, tényleg nagyon remélem, hogy soha többet nem
fogja eljátszani a bizalmam.
- Tudod, mióta bevallott mindent az
eddig életéről, azóta sosem kételkedtem benne, és az őszinteségében. Sosem
inogott meg a belé vetett hitem, hisz nem adott rá okot az utóbbi időben. Sőt!
Egyre több pozitív élményben van részem vele. És... - itt kicsit elpirultam
néztem rá - Talán csak még inkább szerelmes vagyok belé, mint valaha.
- Tényleg? Ezt kellemes hallani...
- nem volt őszinte a mosolya, amolyan "álöröm" volt csak a hangjában
is. Csalódott és letört lett.
- Még mindig nem bízol meg benne?
Örült legbelül, hogy én abban a
hitben élek, hogy a Billel való kapcsolatom hitelességében és őszinteségében
nem hisz. Pedig ha tudnám, hogy mi is a valódi oka a csalódottságának, talán
teljesen másként gondolkodnék, és viszonyulnék Ben-hez is. Hisz akkor már az ő
szerelme is szemeim előtt lebegne...
- Sajnos sokat láttalak sírni. Én
többet nem tudok megbízni benne, ezt ne is kérd.
- Benjamin! Kérlek, akkor bennem
higgy! Ha én bízok benne, akkor neked sincs okod a félelemre.
- De annyiszor kikészített már
lelkileg, hogy legszívesebben egyszer csak elraboltalak volna Tőle, hogy soha
többet rád se találjon.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése