30. rész: Az önzőség néha hasznos...
- Nagyon kellemesen éreztem magam vele,
feltöltött a mosolyával, a hangjával, a gondolataival.
- Haver, te bele habarodtál Anitába. –
lökdöste Georg.
- Erre mit mondhatnék?
Bill csak elmosolyodott…. Georgnak
igaza, de még mennyire igaza? Csak még magának sem meri bevallani, nem hogy
barátainak, legfőképp nem nekem.
- Azt tesó, hogy „Igen, teljesen
megőrjít az a nő, minden találkozás alkalmával bizsereg a testem, kívánom őt,
éslegszívesebben magamévá tenném. Nat pedig már semmit sem jelent nekem, csak
kínszenvedés mellette az életem, már nem köt össze semmi sem vele.”
- Nem csoda hogy ikrek vagyunk, én is
valami ilyesmire gondoltam. – pirultan löbözgette lábait, mire mosolygó
barátaira nézett. – Mi van?
- Bill, te szerelmes vagy Anitába!
- Ezt így még ne jelentsd ki Gustav,
még nem olyan régóta ismerjük egymást.
- Már majd két hónapja. Én két hónap
alatt olyan jól megismerek egy nőt, hogy az
első éjszakán már az ágyamba is viszem. Hozzám képest már ősidők óta ismered
ezt a nőt.
- Bill, miért nem lépsz? Miért nem
tudatod vele hogy már többet érzel iránta?
- Két okból kifolyólag. Neki is van egy
kapcsolata, és nekem is. Ennyi az egész.
- A ti kapcsolatotok már rég haldoklik
Tesó. Miért nem tudsz túllépni Nathalie-n? Gondolj bele, hogy mit nyerhetnél,
ha Anitával össze jönnél, és mit veszítenél ha kihagynád ezt a lehetőséget?
- Sokat veszítenék, ezt én is nagyon
jól tudom. De nincs bátorságom az ő kapcsolatukat szét vágni.
- Miért mindig másik érzéseivel
foglalkozol Bill? Miért nem helyezed előtérbe azt, amit te szeretnél igazán?
Tudom hogy ez önzőség lenne a te részedről, de már olyan régóta vagy magányos.
Megengedhetsz magadnak egy kis boldogságot, és hogyh ehhez az kell, hogy más
férfinak fájdalmat okozz, akkor is tedd meg Bill.
- Minthogyha ez olyan könnyű lenne Tom.
Nem ígérek semmi sem, csupán csak annyit, hogy gondolkozom a dolgon, és
megpróbálok a saját hasznomra cselekedni. És persze Anita érdekeit, és kéréseit
szem előtt tartva. De most beszéljünk másról. Hogy haladsz Georg Vikivel?
- Egész jól. Este is találkozni fogunk.
Nagyon kellemes nő, felkeltette az érdeklődésem.
- Vigyázz vele haver, a csaj jócskán
feminista, nagy benne a nő érzet és a makacsság. Próbáltam én is fűzögetni, de
nagyon önfejű- Hosszú idő lesz míg bebújik az ágyadba.
- Miből gondolod Tom, hogy egyből
szexelni akarok vele?
- Hát nem?
- Így 28 évesen már nem a szexet hajtom. Szeretnék egy komoly
kapcsolatot egy határozott nővel.
- Tom, ne szapuld szegény Georgot. És
ami a legfontosabb, hogy rá ne merj hajtani Vikire. – hívta fel barátja
figyelmét Gustav.
- Igen haver, most ne állj rá Vikire,
szeretnék megismerkedni vele úgy, hogy nem kell attól tartanom, Te mikor csábítod
el őt.
Tom csak Georg-ra nézett, és bólintott,
még ha nem is volt őszinte gesztus.
- Na én azt hiszem, hogy indulok. –
kelt fel Bill a medence széléről, majd papucsába lépett és kocsija felé indult
el.
- Anitához mész? – kiabált utána
bátytja.
- Igen, csak előtte még beugrok valami
ajándékot venni neki. – kacsintott, majd el is hagyta barátai házát.
29. rész: Gyanítok valamit…
- Ohh, ne. – sóhajtott fel fájdalmasan
a férfi ahogy belépve barátai lakásába, meghallotta Nat kiabálását.
- Mégis hol voltál Bill? – támadta
egyből Nathalie, szavai kicsit akadoztak, mámoros volt a tekintete.
- Dolgom volt. – felelte egyszerűen.
- Szóval dolgod volt. Amikor én
hívtalak szórakozni, akkor miért nem jöttél el? Direkt várta hogy lelépjek,
hogy utána te is mehess a nagyvilágba? Na gyerünk Bill, valld be! Kurváztál? Én
már nem vagyok elég jó neked, hogy idegen nőket csinálsz fel?
- Elég Nathalie ebből a sok
baromságból! – Billnél kicsordult a pohár, erőszakosan magához rántotta a nőt,
majd dühvel a szemeibe nézett. Tom azt hitte, hogy Bill felpofozza Nathalie-t,
de nem tett ilyet. Csak maga elé lökve terelte
ki a házból, hozzá sem szólva követte.
- Hé tesó, nem beszélünk?
- Ez most nem a legalkalmasabb időpont.
Holnap hívj fel. Üdvözlöm Georgot és Gustavot. – ezzel a gázra is lépett és
elhajtott.
Egész úton nem szóltak egymáshoz, így
volt mindkettejüknek a legjobb. Billt majd szét vetette a düh, képtelen volt
felfogni, hogy meddig is süllyedt a leendő felesége. Még hogy őt megvádolja
azzal hogy piros lámpás negyed nőit használja hogy kielégítse a vágyait? Úgy
érzi hogy most már nem fogja sokáig ép ésszel kibírni ezt a nőt… valamit lépnie
kell, hiszen ha továbbra is ebben a kapcsolatban fog maradni, akkor bele őrül…
- Hát ragyogó napsütéses délután Kicsim.
- Szervusz Beni. Hogy vagy?
- Köszönöm nagyon jól, épp most fogjuk
kezdeni a tanfolyamot. Thomas is itt van velem, tudod ő jött hozzánk néhány
hónapja.
- Igen, emlékszem rá.
- Na és te hogy vagy?
- Egész jól, pihengetek.
- Nem dolgozol most?
- Egy kicsit rosszul éreztem magam és
haza jöttem. – füllentettem hisz azt még sem mondhatom hogy agyrázkódáson
vagyok túl.
- Jól van, gyógyulj meg gyorsan. Most
le kell tennem, kezdődik az óra.
- Ok… szeretlek Ben!
- Én is… én is Anitám.
Furcsa volt a hangja, olyan nehezen
jöttek ki az utolsó szavak a száján. Talán csak a munkatársai előtt nem akart
„érzelmesebben” elköszönni”? Vagy csak szimplán szomorú volt, hogy nem vagyunk
együtt? Nem tudom, minden esetre ez nagyon gyanús nekem. Pedig nem vagyok az a
gyanakodó és féltékeny típus, de itt nincs minden rendben…
- Bill, hogy van Nat? – érdeklődött
Gustav, miközben a medence szélén ültek.
-Ne is mond, tegnap óta nem szólunk
egymáshoz. Én lassan bekattanok tőle…
- Tesó, én már mióta mondom, hogy hagyd
őt el. Tönkre teszed az életed. Most őszintén, eltudod vele képzelni az életed?
Hogy még akár évek múlva is ilyen gyötrő kapcsolatban élsz vele? Csak magadnak
ártasz, de nem veszed észre…
- Nem igazán, de mit tehetnék?
Hamarosan itt az esküvő, már csak másfél hónap. Hagyjam cserben?
- Tudsz jobb megoldást?
- Keresve sem találnék Georg…
- Ne búslakodj Öcsi, kitalálunk
valamit. De addig meséld el szépen, hogy mit is kerestél tegnap este Anitánál?
- Anita?! Mit is mondhatnék róla? –
sóhajtott fel.
28. rész: Nat ismét bezavar…
Talán a szívem
legmélyén arra vártam és vágytam, hogy Bill szerelmet valljon nekem. Hogy
kiöntse a szívét, mennyit is jelentek neki, és hogy szeretne egy szerelmi
kapcsolatot kialakítani velem. Tudom hogy ezek irreális dolgok, egyáltalán hogy
is gondolhatok ilyenre? De mégis, annyira jó ebben az elképzelt világban élni.
- Hogy milyen életet szeretnék? Egy
szerelemben gazdag és veszekedéstől mentes életet szeretnék. Ahol engem elfogad
a szerelmem olyannak, amilyen vagyok, a hibáimmal együtt is, nem néz le, nem
nevet ki. Szeretnék önfeledten nevetni, együtt lenni csak úgy valakivel,
beszélgetni, megismerni a másik lelkivilágát, gondolatait.
- Te nagyon érzelmes férfi vagy Bill.
- Nem sokan értékelik. Mindenki még a
vad és kicsapongó rockert látja bennem, persze még az is vagyok, de mára már
más dolgokat helyezek előtérbe, mint rég. Olyan jó lenne egy nyugodt
kapcsolatban élni a szerelmemmel, élvezni azt hogy együtt vagyunk, hogy egymásra mindig
számíthatunk.
- Úgy érzed hogy Nattal már nem lennél
képes egy ilyen kapcsolatot kialakítani?
- Sajnos nem…
Hatalmasat dobbant a szívem. Talán
megjelent az első fénysugár? Ha már Bill nem biztos az érzéseiben, akkor talán
1 %-nyi esélyem van, hogy esetleg engem szeret?!
- Erről többet most nem szeretnék
beszélni. Hosszú is lenne kifejtenem, hogy miként is jutottam erre az
álláspontra, meg nem is szeretnélek untatni. Inkább beszéljünk rólad. Hogy
vagy? Nem fáj semmid sem?
- Már jobban vagyok. Egy hétig még
itthon leszek betegszabadságon, úgyhogy jó hogy befejeztünk a ruhád.
- Viki említette, hogy Ben nincs itthon.
- Igen, Milánóban van két hétig, ilyen
enteriőr tanfolyamon lesz, minden évben elszokott ezekre utazni.
- És nem vagy féltékeny? – vigyorodott
el – Milánóban nagyon sok szép nő van.
- Bízok benne… és amúgy is. Nálam jobb
nőt nem találna. – egóztam egy kicsit, hogy felvidítsam.
- Mintha csak magamat hallanám.
- De amúgy nem vagyok féltékeny.
Szeretem annyira hogy megbízzak benne.
- Egy pillanat, Tom hív.
- Tesó, gyere át gyorsan, Nathalie
nálunk hisztizik, nem tudjuk megnyugtatni őt.
- De mégis mi történt? És hogy került
hozzátok?
- Miután haza ment, valamilyen
étteremből és téged nem talált otthon, átjött ide veszekedni velünk, csak mert
azt hitte hogy megint velünk vagy Ő helyette. De tényleg hol vagy most?
- Anitánál… de kérlek ne említsd
Nat-nak.
- Ok, de erről még beszélünk öcsi. És 5
perc múlva legyél itt.
- Sietek, szia. – sóhajtott majd rám
nézett – Mennem kell Anita, Nat rászállt Tomékra, le kell őt állítanom.
Köszönöm a beszélgetést. Jól éreztem magam veled.
- Én is Bill. Meglátogatsz még az 1 hét
kényszerpihenőm alatt?
- Legszívesebben most el sem mennék. De
igen, jövök minden nap hozzád. – kacsintott majd kilépett az ajtón.
Egy mélyet szippantottam a levegőbe,
még éreztem a parfümje illatát. Levakarhatatlan vigyor ült ki az arcomra, nem
tudtam kontrolálni magam, idétlenül felvisítottam. Mindig ezt csinálom, ha
valaminek, vagy valakinek nagyon örülök. És ez most is így volt. Vártam a
következő alkalmat, hogy újra lássam…
- Ohh, ne. – sóhajtott fel fájdalmasan
a férfi ahogy belépve barátai lakásába, meghallotta Nat kiabálását.
- Mégis hol voltál Bill? – támadta
egyből Nathalie, szavai kicsit akadoztak, mámoros volt a tekintete.
- Dolgom volt. – felelte egyszerűen.
27. rész: Az őszinte kitárulkozás...
- Szia Bill. – nyitottam ki az ajtót
egy csengetés után.
Rossz volt úgy látnom őt. Mintha
megfáradt lett volna az arca, keserű magány tükröződött vissza a tekintetéből.
Biccentetett egy picit és beljebb lépett a lakásomba. Tanácstalanul rám nézett,
- mit is kell csinálnia - de én csak a kanapé felé mutattam. Annyira meggyötört
volt az arca, ilyennek még sosem láttam.
- Sajnálom, hogy csak úgy betoppantam.
– motyogta.
- Bármikor jöhetsz. Mi a baj Bill?
Olyan szomorú vagy.
- Ennyire látszik? Pedig próbálom
leplezni…
- Előttem nem kell, nyugodtan
kiöntheted a szíved, nem fogsz a terhemre lenni.
Láttam hogy milyen jól esett ez neki,
kicsit bele is pirult. Nem csak Billel vagyok ilyen közvetlen, bárki baját,
szomorúságát meghallgatom, szeretek az emberek lelkével foglalkozni. Persze
csak ha őszintén megnyílnak és rám bízzák magukat. Ez olyan mint egy gyönyörű
együttlét. A legfontosabb a bizalom, aminek a megléte teremti meg azt a
bensőséges hangulatot, ami most is van. Billnek oda kell adnia magát, hogy
betudjam fogadni. Persze csak átvitt értelemben, hisz a kommunikáció ebből áll.
Valaki előtt megnyílni, és hagyni hogy beszippantsa a szavaimat.
- Ennyire még sosem éreztem magam
magányosnak, mint most. A szüleim több száz kilóméterre laknak, a barátaim
külön életet élnek, a testvérem neheztel rám, hogy nősülni akarok, és a leendő
feleségem erőszakos és igazságtalan vele. Mit csináljak? – tette fel
csalódottan a kezeit, majd egyetlen könnycsepp pottyant a fehér pólójára.
Úgy érzem hogy nekem az érzelmes
férfiak a sorsaim és a végzeteim. Benjamin-ban is az érzelmessége, emocionális
énje fogott meg. És most Billnél is ez a helyzet. Itt ül mellettem és nem tudom
hogy mit szóljak, vagy mit cselekedjek. Közelebb ültem hozzá sés egy különös
érzéstől vezérelve megöleltem őt, a karjaim közé fontam őt. Nem tudom hogy ő
mit gondolhatott erről a gesztusomról, de biztos vagyok benne hogy többet ért
mint bármi más most…
- Nem vagy egyedül Bill, a fanok is itt
vannak, ők is nagyon szeretnek Téged. – súgtam miközben a hátát simogattam.
- Dehogy szeretnek, cserben hagytam
őket.
- Csak egy kis pihenésre volt
szükségetek., ezt minden embernek be kell látnia. Ti is emberek vagyok…
- Úgy érzem hogy kimerültem… lelkileg.
Megtudod te ezt érteni? De én ezt nem akarom, nekem szükségem van a lelki
dolgokra is. Nat ezzel sosem foglalkozik. – elhúzódott tőlem, és letörölte az
arcát – Őt nem érdekli ha beszélgetni szeretné, ha nem vágyok szexre, mindig
csak az ő akarata érvényesül.
- Többször volt már olyan, hogy
elutasítottad a szexet?
- Eddig csak egyetlen egyszer. Pár
hete… De őt nem érdekelte, hogy én többre vágyok mint egy éjszakára. Lett is
belőle nagy veszekedés, a fejemhez vágta hogy én milyen férj leszek, ha már
most elutasítom őt, és nem elégítem ki. Pedig nem vagyok impotens, ilyen nemű
problémáim nincsenek…. Nem ért meg Nathalie, és ez nagyon fáj.
Szegény Billt ez a meg nem értettség és
a háttérbe szorítás zavarja legjobban. Pár éve még ő állt a középpontban
mindenhol, de mostanára már Nat jóvoltából kevesebbnek érzi magát. Ez a nő csak
kihasználja őt, már semmire sem méltatja. A banda feloszlásában is jelentős
szerepet vállalt, Billt teljesen a saját akarata szerint irányította és
irányítja még mindig. Ennek így nem lesz jó vége… lépnem kell, hogy Bill ne
törjön össze végleg. Fontos nekem…
- Milyen életet szeretnél Bill?
26. rész: Billre várva…
- Igen, mindent megbeszéltünk. – nézett
unottan Billre – Elmegyünk valamilyen vendéglőbe? Nagyon megéheztem…
- Maradt hidegtál tegnap előttről.
- És szerinted azt egyem? A maradékot?
- Nathalie még felbontatlanul bent van
a hűtőben 2 tálca hús, zöldség, minden amit szeretsz. A kedvenc éttermedből
hozattam.
- Sokra megyek vele… - morogta az orra
alatt, majd táskáját és kocsikulcsát magához véve kilépett az ajtón.
- Hé, hova mész Nat?
- Az egyik kedvenc éttermembe.
EGYEDÜL!!! – hangsúlyozta az utolsó szót, majd hangos ajtó csapódással
csukódott is mögött a hatalmas üveg ajtó.
Bill már teljesen nem értette leendő
feleségét. Nem tud eligazodni rajta, fogalma sem volt, hogy miért ilyen
közönyös és lenéző vele. Az utóbbi két napban inkább csendben maradt, nem vitatkozott
a nővel a buliján történtek miatt. Pedig mennyire dühös és mérges volt rá, hogy
bántani mert engem. De mit is ért volna a kiabálással és azzal, hogy kioktatja
Nat-ot? Semmit sem… a nő csak nevetett volna rajta, esetleg annyira felhúzza
magát, hogy még Billnek is neki támad. Mára már bele fáradt Bill az állandó
civakodásokba, veszekedésekbe, abba hogy nem volt egyetlen egy békés és nyugodt
napjuk sem. Talán itt kellene abba hagyni ezt a színjátszást? Mert igen, ez
színjátszás Bill részéről, hisz olyan kétarcú. Nem meri bevallani Nathalie-nak,
hogy már nem szereti, mára már csak egy álarcot tart maga előtt. Pedig annyira
szeretne megszabadulni ettől a maszktól, ami egy szorító érzésként végig követi
mindennapjait. Szeretne szabad lenni, úgy ahogy a karjára is fel van tetoválva.
- Így minden kényelmes Anita? Hozzak
még egy párnát a fejed alá? – sündörgött mellettem Viki, miután haza hozott a
kórházból.
- Igen köszönöm, minden a legjobb. De
most már te is menj haza, és pihenj le, már este 9 óra van. Holnap meg dolgozol
is.
- Tudom, megyek már is. – hajolt 2
pusziért – Jó pihenést Anitám, az egy hét alatt sűrűn fogok jönni.
- Ne is mond, mit csinálok én 1 hét
alatt munka és Beni nélkül, itthon egymagam?
- Felküldjem Billt?
- Nagyon vicces vagy, - grimaszoltam,
mikor megszólalt a kaputelefonom. Viki gyorsan oda szaladt és felvette.
- Igen, tessék?
- Te vagy az Viki?
- Igen én vagyok, és te?
- Bill Kaulitz vagyok. Ha jól tudom,
Anita ma jöhetett haza. Hogy van?
- Gyere fel és látogasd meg. – én heves
karmozdulatokkal próbáltam leállítani Vikit, de ő csak nevetve elfordult tőlem.
- Szabad?
- Persze hogy szabad. Én épp készülök
menni, legalább nem fog unatkozni.
- A kedvese otthon van? Mert akkor nem
zavarok.
- Beni két hétig külföldön van. De
gyere, ne kéresd magad. Nyitom a kaput. – ezzel be is nyomta a kék gombot ,
majd mosolyogva kislisszolt a lakásomból. Vetettem egy hatalmas levegőt,
óvatosan a tükörhöz sétáltam, bele pillantottam és remegve vártam Billre.
25. rész: Egyre több titok derül ki…
- Köszi, hogy elfogadtad a meghívásom.
– húzta ki a széket Georg és hellyel kínálta Vikit.
- Én köszönöm, hogy elhívtál.
- Mit rendelhetek?
- Csak egy teát kérek.
Georg gyorsan leadta a kívánságokat a
pincérnek, majd újból Viki felé fordult., aki lányos zavarában csak
napszemüvegét forgatta az asztalon. Félt, hogy talán Georg azt hiszi, hogy nem
érdekli őt, ezért jó messzire tette a féltve őrzött napszemüvegét, és hatalmas
szemekkel nézett fel a férfira. Látszólag ő is megvolt illetődve, kicsit talán
gyerekesnek is tűnhettek a kívülállók szemében. Mindketten vettek egy mély
levegőt, még sem így viselkednek felnőtt emberek.
- A barátnőd hogy van?
- Köszönöm, már jobban. Holnap már ki
is engedik. Bemegyek érte, és haza is viszem.
- Bill felakarta hívni még Anitát a nap
folyamán, hogy felajánlja a segítségét, de inába szállt a bátorsága.
- Haza szerette volna vinni?
- Úgy valahogy… csak Nathalie otthon
van már, így esélye sincs „menekülni.”
- Georg, te nagyon jó barátja vagy
Billnek. Boldog ő még?
Viki fejébe vette, hogy mindent
megtudakol „ hódolójától.” Ha bebizonyosodik az elmélete, miszerint Bill
érzelmeket táplál irántam, akkor ő mindent meg fog tenni érdekében, hogy
összehozzon bennünket. Nem az a célja hogy engem és Ben-t szét szakítson,
hanem, hogy egy új életet kezdjek. Imádja és tiszteli Ben-t, ezt többször is
említette nekem, de Viki úgy érzi, hogy ez a kapcsolat csupán csak a lelki
dolgok miatt van még életben. Nem arról van szó, hogy a testiség hiánya miatt
szaladnék más férfi karjaiba, egyszerűen csak változásra vágyom. Talán
torkosnak és telhetetlennek tűnhetek, hisz Benjamin-t semmi pénzért sem
szeretném elveszíteni, ő már szervesen hozzám tartozik, de Billt is akarom
magamnak a kedves bájával,, természetével, és azzal az izgató kisugárzásával.
- Tudod, pár éve romlott meg igazán Nat
és Bill kapcsolata. Nathalie azzal vádolta Tomot, hogy kikezdett vele, és
elakarta venni Billtől. Ennek persze egy szava sem volt igaz, Nat csk bosszúból
tette mindezt. De hogy milyen okból kifolyólag, arra már nem emlékszem.
- És ezután mi történt?
- 2-3 hónapnyi beszédszünet alakult ki
az ikrek között. Tom vérig volt sértődve, hisz a hiszékeny öccse elhitte Nat
hazugságát, és bedőlt neki. Tényleg elég keserves lett a hangulat köztük, talán
akkor fáradtunk bele a bandázásba is.
- Sajnálom…
- Mit?
- Úgy az egészet. Hogy emiatt a nő
miatt majdnem tönkre ment egy igaz testvéri kapcsolat, és hogy a banda végét is
ő jelentette.
- És ki ne felejtsd Bill
boldogtalanságát.
- Boldogtalan? – tágra nyíltak Viki
szemei.
- Ha meghívhatlak egy sütire is, akkor
mindent elmesélek.
- Akár kettőre is-
Viki igazán kellemesen érezte magát
Georg-gal, kedves, udvarias, de néha bolondos. Vajon lesz valami közöttük? Bár
ha Tomon múlik, nem sok…
- Elment Jessica? – szólt ridegen Bill,
amikor ajtó csapódást hallott.
24. rész: Testi-lelki kielégülés, csak Beni-vel?
- Jobban vagy már barátnőm? Annyira
féltettelek.
- Bill is ezt mondta. - fordítottam a
fejem az ablak felé, és az erősen tűző nap hatására behunytam a szemeim.
- Tudod milyen ideges volt? Karjaiba
kapva rohant a mentő autóhoz, majd szállt be veled.
- Velem volt végig? – gyengültem el.
- Igen. Miután kivizsgáltak, haza
küldött bennünket.
- Mikor felébredtem reggel, még itt
volt. Éreztem a jelenlétén és láttam az arcán a félelmet hogy tényleg nagy
bajom eshet. Olyan jó tudni hogy fontos vagyok számára.
- Úgy mint egy barát, vagy azért már
ennél több van a dologban?
- Nem tudom Viki. Egyik pillanatban
őrülten szeretném, hogy a közelébe férkőzhessek, lássam őt, és érezzem a finom
illatát. Máskor meg teljesen bepánikolok, ás eluralkodik rajtam a bűntudat,
hisz nekem itt van Ben.
- Még mindig olyan intenzitással és
szenvedéllyel gondolsz még rá? „Lángoltok” még?
- Talán ez egy kicsit már alább
hagyott, de csak azért mert egyikünk sem az a vad típus. Bár én oroszlán jegyű
vagyok, mellette mégis sikerült lenyugodnom és megtalálom önmagam. Sosem volt a
kapcsolatunk mély ponton, addig sosem engedtük hogy elfajuljanak a dolgok.
Mindig elmondtuk a másiknak a problémáinkat, bajainkat, sose voltak tabu
témáink. Imádok vele beszélgetni, össze bújva a kanapén. Sokszor éjszakákba
nyúlóan elmélkedünk és én ezt imádom.
- A szex terén hogy álltok? Ha szabad
ilyet kérdeznem…
- Nem mondhatnám hogy túl gyakoriak, de
ha egyszer bele kezdünk, akkor órákig képesek vagyunk ellazulva kényeztetni
egymást. De hogy őszinte legyek, az utóbbi időkben nem volt szexuális életünk.
Úgy érzem, mintha néha
megtorpanna Ben, valami átfutna a testén, és utána már nem is kívánna többé
engem.
- Erről beszéltél már vele?
- Nem még, csak pár hete érzem ezt.
Lehet hogy csak hangulat ingadozásai vannak, semmi más és csak én fújom el.
- Anitám, ha jól értelmezem a
szavaidat, akkor te már csak úgy szereted Benjamin-t, mint egy tiszta és önzetlen embert, akitől rengeteg
odaadást és törődést kapsz, és ez kizárólag csak lelki szinten elégít ki téged.
- Talán, lehet hogy igazad van. És az
hogy csak lelki szinten elégít-e ki, vagy sem? Tudod, hogy sosem voltam az a
nimfomán nő, aki csak a testi örömöket hajszolja, mindig előtérbe helyeztem a
kommunikációt és a lelki egyensúlyt, megnyugvást.
- De azért valld be őszintén nekem,
négyszemközt vagyunk, hogy te is vágysz egy szenvedélyes és túl fűtött
szexuális élményre?
- Persze hogy vágyom rá, hisz minden
nőnek szüksége van rá, úgy ahogy nekem is én neked is. Dehogy ezt Ben-től
fogom-e megkapni, vagy???
- Vagy esetleg Bill Kaulitz-tól? –
húzta vigyorra vékony ajkait, majd hangosan felnevetett.
- Erről még nem szeretnék beszélni és
örülnék hogyha ezek a mondatok kettőnk között maradnának.
- Ez csak természetes. Apropó, holnap
én vigyelek haza, vagy felhívjam Billt?
- Nem akarom hogy a mennyasszonya ismét
képzelődjön, hogy én Billt akarom megszerezni magamnak és elakarom tőle venni.
- Nem járna messze az igazságtól
Nathalie.
- Héé Viki, ezt nem vártam tőled. –
nyújtottam ki a nyelvem sértődötten.
- Várj, egy pillanat. – vette fel
csörgő mobilját. – Szia Georg.
Én csak elmosolyodtam magam, és hagytam
útjára engedni barátnőm, akit egy találkozóra invitált a basszeros.
Elgondolkodtam Viki szavain... hogy
Bill lenne az a személy aki ismét elhozna mindent? Mindent, ami egy kapcsolatot
jellemez? Megnyugvást, lelki egyensúlyt, boldogságot, kielégülést? Nem tudom...
de már bele gondolni is hátborzongató. Hogy ő ölelne, ő csókolna, ő suttogna
hozzám éjjelenként, az ő karjai nyújtanák a biztos pontot.... Őrületes képzelgések
telepedtek az agyamba vele kapcsolatban, kéj, vágy, szerelmes együtt töltött
éjszakák... akarom... akarom őt...
23. rész: A kettős érzések…
- Hmm… hol vagyok? – nyitottam ki
erőtlenül szemeim, a fejem hasogatott a fájdalomtól.
Lassan körbe pillantottam, furcsa volt
minden. Nyomasztó fehér falak vettek körül, állott volt a levegő. Ahogy magam
mellé pillantottam, meglepődöttség, mégis melegség öntötte el a szívem. Bill
ült össze kuporodva a fotelban, és kezeit feje alá téve próbálta kényelmesebbé
tenni az alvást. Gyönyörű volt, mint egy baba. Ártatlan, kisimult arc, telt
piros ajkak, és a hatalmas fekete szempillák. Ábrándozásomat az infúzió monoton
csepegése szüntette meg, és késztetett arra hogy megtudjam Billtől, hogy is
kerültem ide.
- Bill… - suttogtam még erőtlenül, mire
ő hirtelen felpattant a fotelból.
- Te jó ég, hogy vagy? Jobban vagy már,
fáj valamid?
- Csak a fejem fáj egy picit.
- Agyrázkódásod lett.
- Mi történt?
- Nem emlékszel semmire sem? - kérdezte
némi félelemmel a hangjában, tartott attól, hogy emlékszem arra az apró csókra.
Fogalma sincs hogy most miként magyarázná ki azt a szenvedélyt, ami egy
pillanat alatt lepte el a testét akkor. Már rég érlelődött benne ez a gondolat,
hogy megcsókol, még sem gondolta hogy így kerül majd rá sor. És vajon mikor
lesz rá ismét alkalma?
- Csak annyira hogy a mennyasszonyoddal
vitatkozom. Nem jut eszembe semmi más.
- Igen veszekedtetek Nat-tal, neked
ugrott, te hátra esték, és a márvány padlóba ütötted a fejed. Annyira
féltettelek…
Őszintének tűnt az utolsó mondata, már
csak azért is mert bele pirult, és elkapta a tekintetét. Felakart volna állni,
de én a keze után nyúltam. Ő rá nézett kettőnk kezére, majd rám pillantott.
Olvastam a szemeiben, ő is azt érzi amit én is. Hogy ez már több mint egy
átlagos barátság, itt már érzelmek vannak... szenvedélyes érzelmek, amik már
belülről szét tépnek bennünket.
- Tényleg féltettél?
- Nagyon… - sóhajtott gyermekien, majd
megszorított az ujjaim.
Nem is kellett többet mondania erről,
ez az egy szó mindennél többet jelent most nekem. Hogy igazán féltett és
aggódott értem. Talán ezt csak szimplán együttérzés és sajnálat miatt mondta,
lehet hogy csak bűntudata van a leendő felesége miatt? Miért jutnak mindig
eszembe másodlagos dolgok is, miért nem örülök az első gondolatnak, annak, hogy
talán szeret? Mikor eszembe jut ez, hogy ő esetleg vonzódik hozzám, mindig
kettős érzés kúszik a szívembe. Egyfelől a mennyekbe tudnék szállni ettől a
kimondhatatlanul fantasztikus érzéstől, hogy valaki szerelmet táplál irántam,
másrészről pedig a pokolban lenne a helyem, hogy akár még csak a gondolat is
megfordul a fejemben. Lehet hogy én is szimpatizálok vele, talán túlságosan is
kedves lett számomra. De akkor is, nekem itt van a lelki társam Ben, és Billnek
Nat….
- A többiek? – zökkentem vissza a
valóságba.
- Haza mentek mind. Én küldtem el őket,
nagyon féradtak voltak. Vikit haza vitte Georg, ne aggódj miatta.
- És te hogy hogy bent maradtál velem?
- Ne hozz zavarba kérlek…
- Nem szeretnélek, csak…
- Bűntudatom van Nat miatt is, és hogy
nem állítottam le őt még idejében. Meg tudod… - de itt elhallgatott, nem
folytatta tovább.
Talán jobb is, hogy nem fejezte be a
mondatát, talán így lesz a legjobb mindkettőnknek. Ha nem tudunk a másik
érzéseiről, ami esetleg teljesen megváltoztatná az életünk. De hogy én
szeretném-e ezt? És Ő? Talán még korai, és gusztustalan kimondanom Benjamin-nal
szemben, de igen! Szeretném! Szeretném, hogy részese legyen Bill az életemnek.
Szeretném őt ölelni, csókolni, és ami a legfontosabb, boldoggá tenni... Azt
akarom hogy mellettem teljes értékű ember legyen, hogy ne érezze kevésnek
magát. Legyen kiegyensúlyozott, szeresse önmagát, és fogadja el magát olyannak,
amilyen. Nathalie mellett elvesztette önmagát... Én szeretni akarom őt,
szívem teljes szerelmével. De hogy miért vonzódok ilyen magas fokon hozzá? Na
erre nincsenek válaszok…
22. rész: A szópárbaj…
- Köszönöm, jobban vagyok már. Csak zúg
egy kicsit a fejem.
- Tom kereshetnék Vikinek valami
gyógyszert?
- Persze, Anita, gyere csak. – intett a
gitáros.
- Bocsi srácok az előbbiért. Nagyon
szégyellem magam.
- Semmi baj, velünk is megszokott esni.
– legyintett Georg.
- Csak a magad nevében beszélj. Én
sosem iszom. – kérte ki magának Gustav, majd üdítőjére nézett.
- Amúgy van kedved táncolni Viki?
- Hát ha Gustav nem bánja, hogy itt
hagyjuk, akkor igen, van kedvem.
- Nyugodtan menjetek csak. – kacsintott
a szöszi.
- Amúgy Tom, ez milyen buli?
- Ma van Nathalie 31. születésnapja.
- Annak a Nathalie-nak, akire én
gondolok? Bill leendő feleségének? Nah ne… - estem kétségbe, majd magamhoz
vettem az addig előkutatott gyógyszert és vizet.
- Nem bírod a csajt?
- Most erre mit mondhatnék? A
kollekciómat néhány másodperc után leírta úgymond, undok és lekezelő volt
velem. Sőt, még szépen szólva megtiltotta Billnek, hogy nálam varrassa a
ruháját. Ezek után mit gondoljak róla?
- Hogy őszinte legyek hozzád, már én
sem szimpatizálok vele. Arrogáns és lekezelő lett az évek folyamán, ahogy te is
mondtad.
- Akkor Bill mégis minek veszi el? –
szaladt ki a számon, kicsit talán indulatosan is.
Tom csak vigyorogva a hátam mögé
biccentett. Lassan megfordultam, szemeimet behunyva és remélve, hogy nem Bill
áll mögöttem. Mikor megpillantottam az előttem álló személyt, legszívesebben
elsüllyedtem volna szégyenemben. Nathalie volt az…
- Ha jól tudom, te nem voltál fent a
vendég listán.
- Én hívtam meg Nat. Nem ő a hibás…
- Tom, te ebből maradj ki. Halljam
Drágám, mindek jöttél? Kár Bill után futnod.
- Miről beszélsz? Én senki után nem
futok. Főleg nem egy leendő férj után. Azért ennyire még nem vagyok
erkölcstelen, hogy szét vágjak, egy „boldognak” ígérkező kapcsolatot.
- Kételkedsz a szerelmünkben? – lépett
közelebb hozzám, majd fenyegetően fújtatni kezdett.
- Nem mondok inkább semmit. –
fordítottam neki hátat, majd kiindultam a konyhából.
Nathalie-nál elszakadt a cérna, és
hátulról nekem esett. Nem néztem ki ebből a vékony és alacsony nőből, hogy
ekkora erő lakozik benne. Szerencsére Tom még idejében lehámozta rólam Nat-ot,
félő volt, hogy elvesztem az agyam és talán én is neki ugrom.
- Mi történik itt? – lépett be Bill –
Anita, hát te?
- Bill, a hülye mennyasszonyod Anitának
ugrott.
- Mit csináltál Nathalie? - nézett rá
elszörnyülködve.
- Anita kezdte, ő koslat utánad már
mióta.
- Te teljesen megőrültél. –
hitetlenkedve megráztam a fejem.
Nathalie kibújt Tom szorításából, és
újból rám vetette magát. Már csak egy hatalmas pofont éreztem az arcomon,
illetve egy erős lökést, és a fejem hangosan koppant a márvány padlón,
elvesztettem az eszméletemet.
- Szállj már le szegényről. Úr Isten,
mi lett vele?
Most már Bill ráncigálta le rólam
leendő feleségét, aki egy csepp együttérzést sem táplált irántam. Karjainál
fogva Tom elé lökte, majd ijedten térdre borult mellettem.
- Nem kell megjátszanod magad Anita, és
köszönöm, hogy elbasztad a bulim . –ezzel szépen kisétált a konyhából.
- Te jó ég, nem lélegzik. Tom, hívd a
mentőket.
- Ne aggódj, látod hogy szuszog! -
nyugtatta öccsét.
- Akkor is hívd már azokat a rohadt
mentőket. – óvatosan alá nyúlt a testemnek, karjaiba vett, és a kijárat felé
rohant – Vége a bulinak, mindenki takarodjon haza!!! - üvöltötte Bill.
Az arcom fölé hajolt és gondolkodás
nélkül egy puszit adott az ajkaimra. Nem is foglalkozott azzal hogy
valaki megláthatja, teljesen magán kívül volt, félelem öntötte el az egész
testét. Mi lesz velem? Mi lesz ha komolyabb sérüléseim lesznek? És ami a
legszörnyűbb??? Mit tett az a nő, akit feleségül akar venni a nyár folyamán?
Hogy fordulhatott ki ennyire önmagából?!? Hogy most mir érez iránta? Gyűlöletet
és megvetést, hogy kezet mert emelni rám...
21. rész: A "szép" kezdet...
- De csinos vagy. – nyitottam ajtót
barátnőmnek.
Rövid kis koktél ruha volt rajta, haja
frissen mosott volt. Sminkje is hibátlan volt, csak a szeme csillogott már
kicsit másként.
- Kész vagy csajszi? Indul a buli…
- Már ittál Viki? – nevetve bezártam
kulcsra a lakásom, majd barátnőmbe karolva elindultunk a kocsimhoz.
- Csak egy kis pezsgőt, de ne aggódj
taxi hozott.
A város túl oldalán, az elit negyedbe
érkeztünk meg közel 30 perces utazás után. Viki már megteremtette a jó
hangulatot énekével és vicceivel. Egy hatalmas luxus társasház előtt parkoltunk
le, ahol már több 10 autó is állt. Beriasztottam az autómat, majd a bejárat
felé vettük az irányt.
- Szép jó estét a hölgyeknek. –
fogadott bennünket Tom a hatalmas üveg ajtón túl.
Pazar, csak ennyi jutott eszembe, ahogy
első döbbenetem után körbe tekintettem a tágas nappaliban. Hatalmas fekete bőr
ülőgarnitúrák, házi mozi rendszer, kihívó falszínek. Kár, hogy Benjamin nem
jött, enteriőrként is a mennyországban érezné magát.
- Gyertek a bárpulthoz, töltök nektek
valami. – invitált a nappali hátsó részébe – Anita, mit szeretnél?
- Csak egy narancs levet. Nem iszom
alkoholt.
- Fura egy ő vagy. – nevetett – Na és
Te Viki?
- Azt hiszem, egy tequilát.
- Mi már most össze illünk.
- Akadj le rólam, kis fiú.
- Már egy kicsit becsípett, ne vedd
komolyan. – súgtam a fülébe, mire ő kajánul elvigyorodott.
- Amúgy bemutatlak titeket a 2 legjobb
barátomnak, akik egyben a bandatagok is voltak. Georg, Gustav. – intett nekik.
- Nem tán a méltán híres ruhatervezőt
üdvözölhetjük a körünkben? – lépett elém, egy alacsony, szőke srác.
- Hát ha Anita Smith-re gondolsz, akkor
én vagyok az.
- Szervusz, én pedig Gustav vagyok.
- És én pedig Georg. És ahogy látom a
barátnőd rosszul van. – biccentett Viki felé, kai már a száját szorította.
- Srácok merre van a mosdó?
- Folyosó végén, jobbra. – mutatott Tom
a tömegen keresztül, majd átkarolva barátnőmet rohanni kezdtünk.
Hangos bocsánat kérések útján jutottunk
el a mosdóig, ahol kicsapva az ajtót, Vikit a Wc felé toltam. Lerogyott, és
kiadott mindent magából. Én haját össze fogva próbáltam segíteni neki. Néhány
perc múlva már a száját törölte, elsétált lassan a mosdóig, és megmosta az
arcát.
- Gusztustalan lehetek most…
- Mindenkivel megesik… - próbáltam
lelket önteni belé, majd a rúzsomat nyújtottam felé, hogy egy kis színt vigyen
fel az arcára.
- Ugye nem hordtam össze hülyeségeket
eddig?
- Nem, dehogy. Egyből ide jöttünk. Csak
Tom bemutatta a másik két banda tagot.
- Helyesek?
- Nem sokat láttam belőlük, de Georg
mintha az eseted lenne. Hosszú barna, vállig érő haj, zöldes szem, izmos
testalkat.
- Meg kell néznem magamnak… - csillant
fel a szeme, majd egy utolsó pillantást vetett a tükörbe, és kiléptünk a
fürdőszobából.
- Jobban vagy már? – érdeklődött egyből
Georg.
Láttam ahogy Viki gyorsan végig
futtatta szemeit a srácon, majd magabiztosan bólogatni kezdett. Tomnak esélye
sem lesz Vikinél, ez tuti… vagy mégis?
Én csak leplezett izgatottsággal néztem
körbe a nappaliban, próbáltam kiszúrni valahogy Billt. A legutolsó
találkozásunk óta azon kapom magam sokszor, hogy rágondolok… azokra a
pillanatokra, amikor megcsókolta a kezem. Miért van ekkora hatással rám? Nem
tudom hogy mit érzek ismét… melegséget, izgalmat. Hát ezt váltja ki belőlem ez
a pasi? Őrület… talán ez lenne az a kellemes szerelem érzés?
Csak mosolyogtam ezeken a
gondolatokon, nem is sejtve, hogy ezen az éjszakán Nathalie mit fog velem
tenni...hogy talán végleg eltaszítja magától Billt a viselkedése miatt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése