2.: Van élet Natalie Franz után... (31-40)

40. rész: Együtt a csapat...

- Haver, ezt nem hiszem el. Dobtad Nathalie-t?

- Te meg Benjamint?

- De hát mióta?

- Anita, miért nem újságoltad ezt a fantasztikus hírt?

Kérdések áradata zúdult ránk. Tudtuk hogy ilyenek lesznek az első reakciók, de arra nem számítottunk hogy mindenki – vagyis Georg és Viki – ekkora örömmel fogja fogadni.

- Még nem tudják… sem Nat sem Ben. És egyelőre még nem is szeretnénk, hogy megtudják. Nem fog eljárni a szátok, srácok?

Bill kérdően nézett kettejükre, de ők csak heves fej rázással adtak nyomatékot válaszuknak.

- Tomnak említetted már?

- Nem még, neki sem. Nagyon friss még a dolog, nem szerettük volna nagy dobra verni.

- De akkor most már megtudhatják, nem? – érdeklődött Viki.

Mi egymásra néztünk Billel, láttam hogy ő sem tiltakozik ellene.

- Végül is elmondhatjuk neki, illetve Gustavéknak. Hívjátok is ide őket, ha ráérnek, olyan szépen össze gyűltünk. – mosolyogtam majd Bill kezét megfogva kisétáltunk a konyhába, magukra hagyva a telefonálókat.

- Jól tettük szerinted Bill?

- Igen Anitám, így legalább már előttük nem kell bújkálnunk. Tudom hogy tartják a szájukat. Egy kicsit megkönnyebbültem, te nem?

- De hogy is nem…

Szorosan magamhoz húztam vékony testét,, és gyengéden megcsókoltam. Ujjait felvezette a tarkómra, és finoman simogatni kezdte azt. Óvatosan felültetett a konyha pultra és lábaim közé állva folytattuk az édes bűnözést.

- Csak azt sajnálom hogy most nem lehetünk kettesben. Pedig szívesebben tölteném veled az estémet.

- Ne is folytasd, mert nem fogok tudni ellenállni neked. Már így is iszonyúan nehéz.

Hangos sóhajával végig simította a nyakamat, majd forró ajkait rá tapasztotta. Én a hajába túrva próbáltam elfojtani vágyamat, de egyre nehezebb volt. Percről percre forrósodott a hangulat, úgy éreztem hogy ő sem bírja ki ezeket a pillanatokat anélkül, hogy talán ne lépnénk túl az eddig megszokott határon. Bár még csak 2 napja vagyunk ilyen szoros kapcsolatban, mégis úgy érzem hogy ő már többet szeretne. Talán én is, de a bűntudat és a lelkiismeret-furdalás mindig eluralkodik rajtam…

- Csengettek Bill

Lihegve toltam el magamtól, láttam a sóvárgó szemeit hogy ő még nem szerette volna abbahagyni de lekellett állítom.

- Még rengeteg időt tölthetünk együtt, ezen a pár órácskán nem múlik. Gyere Bill, üdvözöljük a tesódékat.

Leugrottam, majd finoman szájon csókoltam , remélve hogy ezzel némiképp lecsillapítom a vágyát.

- Még egyetlen nő sem vette el az eszemet úgy mint te. Nagyon boldog vagyok hogy vagy nekem. – súgta a fülembe majd beléptünk a nappaliba.

- Hát öcsi gratulálok nektek. Ennyit Nathalieról.

- Mikor jöttetek egyáltalán össze? – érdeklődött Gus, majd mindannyian helyet foglaltunk a kanapémon. Én Billhez bújtam, ő egy puszit adott a homlokomra és bele kezdett.

39. rész: Lebuktunk, de nem véglegesen…

- Neked öröm főzni. Hozzak még egy kis sajtot?

- Nem kell köszönöm, már nem bírok enni. Isteni volt. – áthajolt az asztal fölött, és egy csókkal köszönte meg kedvességemet. – Elmosogassak?

- Hagyjad csak, szerinted mosogatni fogunk, amikor egymással is lehetünk?

- Tényleg, igazán rossz ötlet volt tőlem. – nevetve belém karolt és kisétáltunk az erkélyemre. Leültünk a hintaágyra és összebújva ringattuk egymást.

- Szerinted nem fogjuk zavarni Anitát? Biztos pihenni szeretne.

Georg és Viki parkolt le a tömbház előtti füves parkolóba. Igaz, hogy külön kocsival, de egy helyről jöttek. Ismét randizni voltak, ezen a héten már sokszor. Egyre jobban kezdenek egymásba habarodni, bár még nem csattan el az első csók közöttük, mégis útjára indult a kapcsolatuk.30-hoz haladva, illetve át is lépve azt, az ember már nem vágyik egy éjszakás kalandra jelentéktelen éjszakákra. Már szeretnék, ha egy biztos pont lenne az életükben, akiket mindig az oldalukon tudhatnak, és nem kell attól félniük hogy öreg korukra egyedül maradnak…

- Ez nem Bill barátom kocsija? – szemet ütött Georgnak a rendszám illetve a feltűnő cabrio.

- Hát én nem tudom, Ő az?

- Igen, biztos vagyok benne. Jókor jöttünk mi?

- Zavarnánk szerinted Georg?

- Attól függ hogy még mindig barátok-e. – egy kacér mosoly szaladt végig a basszeros arcán, majd nyitva maradt kapuajtón előre engedte Vikit és fellépcsőztek az emeltemre.

- Csengessek vagy kopogjak?

- Te ismered a barátnődet. Hogy szereti?

- Végül is mindegy. De most elgondolkodtattál azon, hogy vajon mit csinálhatnak? Hogy csak barátként van itt Bill, vagy már többről van szó.

- Hát amíg nem jutunk be, addig nem tudjuk meg.

- Akkor azt hiszem hogy csengetek.

Riadtan húzta el ajkait a nyakamtól. Kellően bele melegedtünk az élvezetekbe, csókolt és simogatott, de én sem voltam hálátlan, viszonoztam mindent. Tudtam hogy kell neki a törődés, az oda figyelés, az hogy valaki éreztesse vele, igenis sokat ér, és igenis egy igazi értékű férfi. Nem is tettem másként, szeretgettem őt, hisz tudom, ez hiányzott az eddigi életéből.

- Vársz valakit? – kezdett el suttogni, mintha attól félne, hogy az ajtóm előtt álló meghallja a dupla üvegfalon és falakon keresztül.

- Én nem… kinyissam?

- Csak ki kellene. Elbújjak?

- Nem szükséges… majd kibeszéljük magunkat, és amúgy is csak Viki tudja hogy itthon vagyok.

Gyorsan eljutottam a bejárati ajtóig, és reménykedtem hogy tényleg csal barátnőm jött.

- Szia… sziasztok. – lepődtem meg – Hát ti?

- Csak gondoltuk hogy meglátogatunk, biztos unatkozol. Vagy nem?

- Mire érted Viki?

- Lent láttuk Bill kocsiját. – válaszolt Georg – Itt van nálad a barátom?

- Mit szeretnétek hallani? – kérdeztem kényszeredett mosollyal.

- Azt hiszem hogy engem kerestek. – Bill mellém lépett és váratlanul össze kulcsolta a kezét az enyémmel.

- Neee….

Vikiből kitört az örömteli ujjongás, és a meglepődöttség. Ide oda kapkodta a tekintetét. Hogy Bill és Én együtt vagyunk? De hisz ez semmi másra nem utalhat… dagadt a büszkeségtől, ő már az elején le merte volna fogadni hogy mi rövid időn belül egymásra találunk. És tessék?!?

38. rész: A heves érzelem kitörés…

- Bill, hova készülődsz már megint? Pár hét, és itt az esküvőnk napja. Még annyi mindent kellene elintéznünk, te meg csak úgy lelépsz egy szó nélkül.

- Nathalie, bízom az ízlésedben. Tudom hogy mindenből a kiváló minőséget fogod választani. De most megyek, majd este jövök.

Nathalie-ban fortyogott a düh, tudta hogy barátja hülyének nézi és játszadozik vele. Érzi a zsigereiben hogy más nő lépett be párja életébe, tudja hogy most is épp hozzá indult. Egy nő tudat alatt is felismeri, ha a szerelme más utakon jár. Minden apró jel egy egy bizonyíték a nő számára. Zavarodott tekintet, bugyuta kifogások, elutasítás az ágyban… ezek a fő baklövések, amiket a férfiak eltudnak követni. Nat végig gondolta az eddigi 2 hónapot. Bill sokszor volt-e zavart? Igen, pipa. Hülye kifogások? Hát persze, pipa. Elutasítás az ágyban? Nevetségesen hangzik, de számtalanszor. Ez is pipa. Telitalálat, Bill más nő agyát fűzi.

- Engedj be gyorsan, már nem bírom nélküled.

Egy ilyen heves kérés után őrült módjára kezdett verni a szívem, az a tudat hogy Bill ennyire látni és csókolni akar, szinte teljesen tűzbe hozott. Időm sem volt feleszmélni, ahogy nyitottam lakásom ajtaját, Bill olyan hévvel törtetett is befelé, karjait derekamra fonta és ajkaival vadul az enyéim után kutatott. Egyik lábával berúgta az ajtót, majd a legközelebbi falhoz tolt finoman. Köszönni szerettem volna neki, vagy csak a szemeibe nézni, de a hév és a szenvedély elvette az eszünk. Egy aprót bele harapott a nyakamba, mire én elnevettem magam.

- Hogy kivoltál éhezve Bill.

- Ne is mond. Már mióta erre vágytam, hogy újból érezhesselek…. Annyira jó hogy itt vagy nekem.

Hangosan felsóhajtott és homlokát az enyémhez döntötte.Lassan visszaállt a szívverése is a normális nyugalmi állapotba, már nem szedte olyan ziláltan a levegőt. Összekulcsoltuk az ujjainkat, és még szorosabban összebújtunk.

- Hiányoztál nekem.

- Elhiheted hogy te is nekem Anitám. De most itt vagyunk és az a lényeg. Még alkalmam sem volt rendesen köszönni, szervusz.

Egy mosolygós puszit nyomtunk egymás ajkára, majd a kanapéhoz sétáltunk és helyet foglaltunk.

- Ebédeltél már?

- Nem igazán…Próbáltam minél előbb lelépni Nat-tól, de így is csak 4 óra körül sikerült.

- Csináltam rántott sajtot, és salátát. Megmelegítem és behozom neked.

- Áhh, ne fáradj, köszönöm.

- Igazán nem fáradság. Moss kezet és oda is ülhetsz az étkező asztalhoz.

Kellemes melegség lepte el Bill testét, furcsa volt az ilyesfajta törődés számára. Mindig erre vágyott, hogy otthonába haza érve a kedvese várja, finom ebéddel, csókokkal és öleléssel. Nem mindig gyanakvó kérdésekkel, és szemrehányó célzásokkal. Nathalie-tól csak ezt kapta az utóbbi időben, ezekbe is bele fáradt már… Úgy ahogy a kapcsolatukba is…

37. rész: Ha már undor a leendő feleség…

Szőke haját megrázta, úgy gondolta hogy ezzel felkelti Bill érdeklődését. Nathalie megnyalta ajkait, majd leendő férje mellkasára borult. Ajkait végig húzta Bill kemény mellbimbóján, majd egy picit megharapta. Lehunyta szemeit a férfi, nem azért hogy ennyire élvezte volna, hanem azért, hogy ne kelljen látni Nat önelégült mosolyát. Ha most ellenállna a kényeztetésnek, Nathalie talán megsejtene valamit. Pedig undorodik Bill már csak a gondolattól is, hogy most Nathalie csókolja a testét, az a nő, akit már nem szeret, akit már nem kíván. Pusztán csak azért tűr, hogy fent tudja tartani a látszatot, hogy tökéletes a kapcsolatuk, és meg sem fordul a fejében, hogy félre lépjen.

Érezte ahogy Nat ujjai végig csúsztak a mellkasán keresztül le az ágyékáig. Sejtette hogy mit fog mennyasszonya tenni, hisz mindig ezt csinálja vele ha felakarja izgatni. Ujjait selymesen végig húzta Bill boxernadrágján, és a szemeibe mosolyogva kezdte simogatni férfiasságát. Közben nyakához hajolt és ott is kényeztetni kezdte apró csókokkal és harapásokkal...

- Milyen kis vad vagy.

- Talán nem tetszik?

- Nem ezt mondtam…. Nagyon jó.

- Te nem akarsz kényeztetni engem? Egy kicsit fáj a fejem, így nem tudok igazán a szexre gondolni.

Bill szívéről hatalmas kő esett le, tudva hogy Nat így nem akar vele szeretkezni.

- Gyere megmasszírozom a halántékod.

Legördítette magáról, és az arcához nyúlt. Elkezdte nyomkodni, remélve hogy semmit sem hatmennyasszonyának. Be is vált az ötlete, hisz Nat pár perces tűrés után elhúzódott Billtől, majd átfeküdt a másik térfélre.

- Tőled csak még jobban megfájdult a fejem, te még erre sem vagy jó.

Ez azért a lelkébe tiport. Nat nagyon jól tud az emberek szívébe gázolni. Egyetlen mondattal képes lerombolni valaki önbecsülését. Nem gondolja végig hogy ezzel mennyire is megbánt valakit, ami a szívén, az a száján. És hogy bocsánatot kérjen? Semmi pénzért…

’Nem érdekel Nathalie, Anita úgy szeret ahogy vagyok. Elfogad ilyennek.’ – mormolta halkan.

Lehunyta szemeit, és rám gondolt. Az együtt töltött délutánra, a szenvedélyes és gyengéd csókokra, az önfeledt nevetésekre, arra, hogy velem felhőtlenül érezte magát. Nem volt háttérbe szorítva, nem volt lenézve azért, amilyen, egyszerűen csak élt. Szabad volt néhány órácskára, de újból felszabadult tudott lenni. Nem voltak kötöttségek, azt csinált, amit a szíve diktált. És az hogy bűnöztünk? Felrúgtunk minden szabályt, ami az erkölcsi életet jellemzi? Nem gondolkodtunk… és úgy érzem hogy nem is fogunk tudni, hisz akárhányszor egymás közelébe fogunk kerülni, mindig úrrá lesz rajtunk a vágy és ez ellen nem tudunk semmit sem tenni. Élvezni akarjuk.

36. rész: Az első jelek…

Nathalie vett egy nagy levegőt, és elszámolt 10-ig magában. Bill kellőképpen felidegesítette a közönyösségével, és flegmaságával. Legszívesebben egy „jót” veszekedett volna vele, de nem tehette. Úrrá kellett lennie az indulatain, nem akarja a kettejük helyzetét még jobban ellehetetleníteni. Muszáj még az esküvőig legalább megtartania Billt, ha utána el is válnak, legalább jókora pénzösszegben részedül majd. Talán már nem is érdekli annyira Nat-ot, hogy mindenáron magához láncolja Billt, de azért nem szeretné elereszteni, hisz mit csinálna ő? Eddig eltartották, meg volt mindene, mi lenne vele ezután? Bill a biztos aranybánya számára, nem engedi, hogy valaki is szemet vessen rá…

- Jól van, bocsánat. A te dolgod, hogy hol voltál. – próbált karjai közé bújni, és eljátszani a kedves mennyasszonyt.

- Nincs semmi baj.

- Most hova mész?

- Letusolok.

- Veled tarthatok?

- Most inkább ne. – ezzel magára is csukta a fürdő szoba ajtaját, de előtte ledobta még magáról a pólóját és nadrágját a székre.

A ruháira nézett, és legszívesebben szétszaggatta volna. Oda lépett a kupachoz, és kotorászni kezdett a nadrág zsebében. Igazából nem is tudja hogy mit keresett, talán valami bizonyítékot, hogy megcsalja őt, félre jár. Furcsa illat csapta meg az orrát, ahogy kezébe vette pólóját Más mosószer illata volt, ismeretlen volt neki ez az illat. És ez a virágos parfüm illat?

- Szóval félre kefélsz. – morogta halkan.

- Mit keresel a ruháimban? – lépett ki a fürdőből Bill, majd Nat-hoz lépett.

- Csak gondoltam hogy beteszem a mosásba.

- Köszönöm nem kell.

- Jó rendben. Gyorsan én is letusolok és jövök is vissza hozzád.

Bill egy fanyar arckifejezéssel vette tudomásul Nat ötletét, majd telefonjához nyúlt és kilépett az erkélyre, gondosan becsukva maga után az ajtót.

- Szia Anitám.

- Szia Bill, hát te?

- Csak hallani akartam a hangod. Nincs sok időm, Nathalie mindjárt végez a tusolással. Jó volt veled ma.

- Én is nagyon jól éreztem magam veled. Hiányzol.

- Holnap is elmegyek, megígérem.

- Hány körül?

- Így délután, mint ma. Már nagyon várom hogy újra lássalak és megcsókoljalak.

- Csak lennél már itt. – sóhajtottam fel

- Csókollak Anita, de most mennem kell.

- Várlak Bill.

Mennyire is rossz érzés a szeretett lény nélkül lenni. Tudni, hogy ő most más mellé fog lefeküdni, talán meg is csókolják egymást. De nem szabad féltékenynek lennem, megígértük egymásnak.

- Alszol már Billie Fiú? – bújt hozzá hátulról és a kezét végig simította a férfi mellkasán.

- Nem még.

Miért nem hazudott inkább? Akkor nem kellene vele jó pofizni, nem kellene úgy tennie mintha élvezné a közelségét, kényeztetését. Nat hátára fordította Billt a hatalmas francia ágyon, és mosolyogva a csípőjére ült.

35. rész: Mit tettünk mindketten?....

- Látom hogy őszintén kötődsz hozzá, ezért igen. Eltudnám fogadni. Nem lennék féltékeny, hisz te is az lehetnél kölcsönösen Nathalie-ra. Amúgy az előbb azt mondtad hogy a viszonyunk. Mi most akkor viszonyban vagyunk, ha lehet ezt így kérdezni?

- Attól függ hogy neked mit jelent a viszony szó? – mosolyogva bele súgtama fülébe, és a haját elsöpörve a nyakáról, apró puszikat adtam rá.

- Hát például ezt, hogy titokban találkozunk lopott percekre, órákra, kényeztetjük egymást, beszélgetünk, meghallgatjuk a másikat, tanácsot adunk neki.

- Ez igazán jól hangzik, mint egy kis utazás. Minden állomáson újabbnál újabb dolgokat ismerünk meg, tapasztalatokat és élményeket szerzünk.

- Akkor elhívhatom önt, kedves asszonyom egy gyönyörű körutazásra?

- Ha végig ölelni fog, nem lesz ellenvetésem.

Ezzel újból hátra dőltünk a hinta ágyon, és óvatosan birtokba vettük a másik ajkait. Bill már egyáltalán nem volt szégyenlős, még akkor sem, amikor mutató ujjammal végig rajzoltam a hatalmas tetoválásának mintáját.

- Csiklandós vagyok ott. – harapdálta a fülcimpám.

- Majd én szépen kitapasztalok mindent.

- Mindent?

- Mindent, ami még az első nap erkölcsi normái közé tartozik. Egy lépéssel sem többet. – sóhajtottam fülébe, mire ő gyermekien, és kacéran felnevetett.

- Annyira gusztustalannak érzem magam. – mormolta halkan magában Benjamin, amikor már egyedül volt a hitel szobájában.

Lassan az erkélyéhez sétál, és kinézett a széles sétányra. Emberek százai nyüzsögtek kint, min mind szerelmes párok voltak. A férfiak nevetve pörgették meg kedveseiket a levegőben, akik finom csókkal köszönték meg azt. Szorító érzés fogta el a torkát, keserű könnyek kezdték el mardosni. Csak nagyon ritkán sírt, legutoljára akkor, amikor velem elutazott Amerikába édesanyja sírjához. De most mégis hatalmas késztetést érzett arra hogy elsírja magát. Kezébe vette egyik bekeretezett képem, amit mindig magával visz, ha hosszú útra megy. Egy apró puszit adott az arcomra, és így szólt.

- Annyira sajnálom Anitám. Elmondani nem tudom hogy mekkora bűntudatom van. Undorodom magamtól, olyat követtem el, amit sosem fogsz megbocsátani nekem. Bármennyire is hatalmas a szíved és toleráns vagy velem, ezt kizárt hogy elnézd. Mit tettem?!?

- Holnap találkozunk? – húzta fel magára a frissen száradt pólóját és hozzám lépett.

- Hátha szeretnéd?

- Hogy szeretném-e? Legszívesebben el sem mennék.

- Toméknak elfogod mondani? Ők sejtik hogy van valami köztünk,

- Tom meg van győződve, Gustavék még csak sejtik. Egy kicsit még tartsuk titokban.

- Rendben, akkor én sem mondom el Vikinek. Vigyázz magadra Bill.

- Te is Anitám. – egy utolsó szenvedélyes csók után egyedül maradtam a lakásomban.

Hátat fordítottam az ajtónak, és lassan lecsúszva így suttogtam szomorúan.: „ Nagyon sajnálom Benjamin, remélem egyszer megtudsz bocsátani nekem.”

- Mégis hol a francban voltál Bill? – támadta le Nathalie, ahogy késő délután haza ért a férfi.

- Dolgom volt.

- Ennyi?

- Mi mást mondjak még?

- Talán valami konkrétumot.

- Anyáéknál és Toméknál voltam.

- Nem hiszem hogy több száz kilómétert kocsikázol, csak hogy lásd anyádékat.

- Több tisztelettel beszélj róluk, és ha nem hiszed el, az a te bajod.

34. rész: Nat és Ben! Vajon elmondjuk nekik?....

Már a hintaágyon ült, úgy ringatta magát. Mikor kiléptem a teraszra , ő rám mosolyogott és maga mellé mutatott. Csendben ültünk egymás mellett, összekulcsoltuk az ujjainkat. Kicsit úrrá lett rajtam a megbánás és a bűntudat, féltem elmondani neki. Talán azt érezheti hogy cak játszottam vele az előbb, és nem érzek iránta semmit sem. Pedig ez butaság, szeretem őt. De hogy szerelmes is vagyok-e belé, vagy sem? Erre még nem tudok konkrét választ adni. Talán majd az idő múlásával könnyebb lesz minden. De addig is tisztázni szeretném Billel az előbb történteket.

- Most mi lesz velünk Bill?

- A kapcsolatunkra gondolsz?

- Igen… betudjuk-e ezt egy egyszeri fellángolásnak, vagy folytatni szeretnénk titokban?

- Ez már régóta érlelődik bennem, minél többször voltam veled, annál erősebb volt a hozzád fűzött érzelmem. Nem tudnám azt mondani, hogy csak egy pillanatnyi elmezavar az, amit most csinálok. Teljesen józanon gondolkodom és ez kell nekem… A szerelmed és te.

- Nathalie-val és az esküvővel mi lesz?

- Erről még fogalmam sincs. Mióta megjelentél az életemben, valahogy mellékes lett a ceremónia szervezése és Nat is.

- Kérdezhetek valamit?

- Természetesen.

- Említetted múltkor, hogy egyszer megtagadtad a szexet tőle. Miattam volt?

Nagyképűnek és önteltnek érzem magam, hisz hogy kérdezhettem meg így? Lehet hogy egyéb okokból kifolyólag utasította vissza Nathalie-t, nem tudom. De ha nemleges választ fog adni, pirulni fogok az biztos.

- Azt hiszem, hogy igen. Az nap délelőtt csókoltam meg a tenyered, akkor volt olyan forró a hangulat. Vagyis számomra biztos. És akkor este valamiért Nat nagyon furán viselkedett velem, talán túlzottan erőszakosan is, élveztem volna a helyzetet, ha nem ugrott volna vel mindig az a pillanat, ott a próbafülkében. Hogy őszinte legyek, az a pár perc jobban felizgatott, mint amit Nathalie csinált.

- Furcsa, de egyben kellemes érzés tudni, hogy ilyen mélyen megmaradt benned az a szituáció. Hátborzongató volt amit csináltál.

- Elmondtad valakinek? – tekintett rám.

- Csak Vikinek, vele mindent megbeszélek. Benjamin-nak nem mertem volna elmondani.

- Jó kapcsolatban vagytok egymással? Mármint hogy megtudtok mindent beszélni?

- Igen… már a kapcsolatunk elején megfogadtuk egymásnak, hogy történjen bármi, mi mindent megosztunk egymással. Úgy érzem hogy van olyan erős az összetartó kapocs közöttünk, ami nem engedi hogy valami is szétszakítsa azt.

- Erről fogsz mesélni Ben-nek?

- Most bajban vagyok Bill. Tudom hogy éretten megtudnánk beszélni, nem lennének vádaskodások, de nem tudnám túlélni ha Ben össze omlana. Nincs családja, az apukája elhagyta őket kiskorában, az anyja pedig öngyilkos lett, ő talált rá. Neki csak én vagyok az egyetlen támasza, akire számíthat.

- Megértelek. Jó hallani hogy ennyire szereted őt. Boldog lehet hogy te vagy a kedvese-

- Talán az évek során a szerelmünk szeretetté alakult. Egyben vagyunk barátok és lelki társak. Ha ki is derülne a viszonyunk, nekem akkor is fontos maradna Ő. Ezt eltudnád fogadni?

33. rész: Egymást csókolva…

A kezdeti lágy szájra puszikat hamarosan érzelem dús csókok váltották fel. Nem akartunk vadak lenni, még sem bírtuk türtőztetni magunkat. Bill óvatosan hátra döntött a hinta ágyon, és felém helyezkedett. Megálltunk a csókolózással, csak egymás arcát figyeltük. Tudtuk, hogy bűnösök vagyunk, hogy gusztustalan amit csinálunk, hisz hűtlenek vagyunk, megcsaljuk a saját párunkat. De van izgatóbb a szabályok áthágásánál, és a tilosban járásnál? Nem hiszem….

- Igazán megleptél Bill.

- Miért is? – mosolyogva a nyakamba hajolt és újból birtokba vette a bőröm.

- Nem gondoltam hogy ennyire szenvedélyes vagy.

- Sok mindent még nem tudsz rólam…

- És lesz alkalmam jobban megismerni téged?

- Ha mindketten akarjuk, akkor igen.

- Én nagyon szeretném. – simogattam meg puha arcát, mire ő egy apró csókot adott.

- Nem tudnék ellent mondani neked.

Valami fantasztikus Billel csókolózni. Annyira új és izgalmas, hogy arra már nincsenek szaval. Szorosan hozzá préselődik, érzem ahogy a vékony testében őrülten cikázik a vér. Mellkasa gyorsan emelkedik fel s majd le… Talán a pokol tüzére fogunk kerülni, de nem érdekel. Már most is tűzben égünk, a szerelem tüzében. Ez a legégetőbb és legforróbb tűz. Mit nekünk a pokol tüze?

- Bill, csúszok lefelé a hintaágyról!!! – nevetettem fel, miközben a testem megindul a padló felé, felettem Billel. Minél jobban próbáltunk visszamászni, annál nagyobb lendületet adtunk a hintaágynak, és szépen lassan a földre estünk.

- Auff… ez fájt.

Örömteli volt Bill nevetése, éreztem hogy a szívéből jött. Furán nézhettünk ki, a hinta ágy sebesen mozgott felettünk, mi pedig mosolyogva feküdtünk egymáson a padlón.

- Hol ütötted meg magad, kisfiú,

- Itt is, meg itt is, és ott is. – össze vissze mutogatott a testén, talán még könny is szaladt a szemeibe.

Hosszan megcsókoltam, majd legördültem róla. Szorosan összekulcsoltuk az ujjainkat, és csak néztük a tiszta kék eget. Lehunytuk a szemünket, képtelenek voltunk felfogni az előbb történteket.

- Ohh, hogy az a …- jajdult fel Bill mellettem – Lepottyantott egy hülye madár. – mutogatta a fekete pólóját.

- Vedd le gyorsan, beáztatom. – felültem, majd vártam hogy megszabaduljon tőle.

- Szégyenlős vagyok, nagyon vékony a testem.

- Jajj Bill, szerinted zavar az engem? Legalább addig napozol félmeztelen.

- De csak a te kedvedért veszem le. – adta meg magát, majd lassan lehúzta magáról.

Egyből szembe ötlött a hatalmas tetoválása, beborította a fél oldalát. A karját már korábban is láttam, de ez még új volt nekem. És van egy csillag is neki?

- Ezekért már megérte levetned, még sosem láttam a tetoválásaidat.

- Tetszenek?

- Egyediek, az biztos. És Bill, gyönyörű tested van, nem kell szégyenlősködnöd.

Egy pici puszit nyomtam mellkasára, majd felálltam és bementem a fürdőszobába. Mikor még egyszer visszanéztem rá, láttam ahogy önfeledten tapsolt. Jól döntöttem, illetve jól döntöttünk?!?

32. rész: „ Túl a barátságon.” ...

- Éreztél már olyat, hogy egy belső hang cselekedetre késztet? Hogy őrült és nonszensz dolgokat ültet el a füledben?

- Eddig még nem igazán. – nyeltem egy hatalmasat. Szerintem még ő is megérezte.

- Az a kis hang vezérelt, ő buzdított, hogy megtegyem. Megmagyarázhatatlan érzés fogott el akkor is és most is.

- Azt hiszem hogy engem is.

- Hunyd le kérlek a szemed.

Nem tudtam hogy mi fog következni, hogy mit fog tenni, de nem is érdekelt igazán. Engedelmeskedtem neki, és becsuktam a szemeim, nem gondolva az elkövetkezendő percekre. Néhány pillanat múlva megéreztem a finom,, puha ujjait az enyéimen. Fel emelte a jobb kezem, és bele simított a tenyerembe. Libabőrős lett az egész testem még az erősen tűző nap ellenére is. Semmi pénzért sem nyitottam volna ki a szemeim, annyira jó volt csak érezni a tapintását, és az illatát. Nem telt el sok idő, és a kellemes szuszogását éreztem a tenyeremen. Lassú, apró puszikat nyomott rá, amik hatására én hangosan felsóhajtottam. Talán el is mosolyodhatott, nem tudom. Ujjaimmal finoman simogattam az arcát, reflex szerűen jött. Óvatosan az ölembe helyezte a tenyerem, de nem engedte el azt. Laposakat pislogva nyitottam fel a szemeimet, és az ő barna szemeivel találtam magam szemben. Mindössze csak 10 cm lehetett közöttünk, felforrósodott a hangulat…

- Nem tudtam ellenállni, sajnálom. – halkan súgva figyelte az arcom, szemeim és ajkaim.

- Nem haragszom, hogy is haragudhatnék? Nagyon kellemes volt, köszönöm.

- Szerinted ez még mindig szimpla barátság ami köztünk van?

Megijedtem ettől a kérdésétől, nem számítottam ilyes fajta gondolatokra. Neki is világossá vált, amit én már hetekkel ezelőtt észre vettem Mindketten érzelmeket táplálunk egymás iránt, de eddig még nem mertük elmondani. Talán most? Talán most tisztázzuk az érzéseinket?

- Nem Bill… ez már több. Másfajta érzések kavarognak bennem, mint egy átlagos barátságban.

- Olyan abszurd ez a helyzet. Nem gondolod? – sóhajtott fel, miközben én arcához hajoltam.

Az a rész jönne most, hogy vadul egymásnak esünk, harapdálgatva a másikat letépjük egymásról a ruhát és itt a tűző napon egymáséi leszünk. De nem… ennél a „megoldásnál” mindketten érzelmesebbek vagyunk. Tudom, hogy megvagyunk zavarodva, elvesztettük a józan eszünket, de azért a realitás határain belül még tudunk parancsolni önmaguknak, és a feltörő vágyainknak.

- Mit fogsz csinálni?

- Finom puszikat lehelni a nyakadra.

Miután kiejtettem az utolsó szót is a számon, az ajkaimat forró bőréhez érintettem. Halkan felnyögött az első nedves puszi után, majd újra és újra hallhattam gyönyörű hangját, miközben én egyre csak haladtam az arca és ajkai felé. Nem tudtam ellenállni ennek a férfinek, nyelvemmel is megérintettem a bőrét, ez tetszhetett neki, hisz ujjait felcsúsztatta hátamon, és a nyakam kezdte cirógatni.

- Biztos ezt szeretnénk csinálni? Még abba hagyhatjuk.

Szinte már önkívületi állapotban volt, a nyakán kidülledtek a vastag erek.

- Nem akarom abba hagyni, abba bele őrülnék. Te nem szeretnéd? – búgtam fülébe.

- Semmire sem vágyom jobban.

Ezzel az egy mondatával lavinát indított el mindkettőnkben. Karjait derekamra fonta, én nyakát kulcsoltam át, és tudtuk hogy innen már nincs kiút. Rabok lettünk, egymás rabjai…

31. rész: A nyári idill...

- Igen tessék?

- Szia Anita, Bill vagyok. Van időd most?

- Szabad vagyok, nyugodtan gyere fel. – benyomtam a gombot és már engedtem is Billt-t a lépcsőházba.

Hallottam ahogy hangosan trappol felfelé a lépcsőkön, meg is mosolyogtam őt. Megráztam egy kicsit magam, majd mielőtt csengetett volna, ki is nyitottam az ajtómat.

- Szió. – vette a gyorsan a levegőt.

- Lifttel is jöhettél volna. – nevetettem és beljebb engedtem lakásomba.

- Rám fér a testmozgás, még sem hízhatok el. Amúgy tessék, ezt neked hoztam. – egy nagyon jó minőségű és ízű belga bonbon-t hozott – Nem tudtam mit szeretsz, ezért hoztam az én kedvencem.

- Imádom, ezt köszönöm. Van kedved kiülni a teraszra? Napozgatok és olvasok.

- Persze, menjünk csak.

Udvariasan előre engedett a terasz ajtónál, majd kilépetünk a hatalmas balkonra. Napozó ágyak és egy hinta ágy volt felsorakoztatva, mellettük hatalmas zöldellő növények. Helyet foglaltunk a hinta ágyon, majd Bill kezébe vette az asztalon heverő könyvet.

- Francesco Alberoni, Szeretet könyv.

- Ismered?

- Igen, olvastam már ezt a könyvet, fantasztikus.

- Én még csak most találtam rá, de a megszállottja lettem. Amúgy tessék, vegyél csokit. – nyújtottam elősz9r felé, mire ő kivett 4-5 szemet egyszerre.

- Csak hogy ne kelljen mindig kínálnod. – nevetett fel gyermekien, majd bekapott egy bonbon-t. Hátra hajtotta a fejét a puha háttámlának, és behunyta szemeit.

Lassan ringatni kezdtem magunkat, hosszú lábaival ő is rásegített. Még egyszer ránéztem, majd én is behunytam szemeim. Idillikus volt ez a hangulat, csendben vagyunk, csak a madarak énekét halljuk, érezzük a nap meleg sugarait a bőrünkön. Én még akár el is aludtam volna, ha nem kavarogna egy dolog a fejemben. Tudom, hogy rég volt már, és lehet hogy ő már el is felejtette az irodámban történteket, de bennem még elevenen élnek azok a pillantok, ahogy megfogja a kezem és a tenyerembe csókol. Még most is bele bizsergek, szeretnék választ kapni, hogy miért is csinálta mindezt… Pusztán csak udvariasságból, vagy az érzései vezérelték?

- Bill kérdezhetek valamit?

- Csak nyugodtan. – suttogta még mindig lehunyt szemekkel.

- Amikor a szalonomban elvitted a ruhád, és a próbafülkébe felpróbáltad… én segítettem neked, akkor…. Te jó ég milyen nehéz megkérdezni. Miért csókoltad meg a tenyerem?

A szemei egy pillanat alatt pattantak ki. Láttam ahogy mellkasa szaporán ugrál fel s alá, teljesen zavarba hoztam a kérdésemmel. Lassan felült és felém fordult teljes testével, könyökével megtámaszkodott a fejtámlán. Mintha már megnyugodott volna, egyenletesen szuszogott. Érzetem bőrömön a lélegzetet, nagyon közel ültünk egymáshoz. A szemeibe pillantottam, vártam a válaszokat. Ennyire még sosem voltam izgatott vele kapcsolatban…

- Miért érintetted meg a bőröm az ajkaiddal?

Csak ennyit bírtam még kinyögni, szárazság mardosta a torkom…. És ő bele kezdett….