50. rész: Viki kitört…
- Szia Viki, hát te?
- Georghoz jöttem. Na és te?
- Értelem szerűen itt lakom. Georg barátom még a
városban van, de addig nyugodtan gyere be.
- Nem köszönöm, inkább kint megvárom.
- Nem foglak megerőszakolni, ne félj már. Na gyere.
Vikit mintha zavarba hozta volna Tom mondata, csak
pironkodva követte őt a ház nappalijába.
- Üdítő, vagy valami alkohol?
- Délután 3-kor? Maradok inkább a narancslénél…
Tom egy pillanat alatt ott termett a pohárral,
átnyújtotta Vikinek, majd kicsit sem feltűnően méregetni kezdte.
- Miért érzed ennyire feszélyeztetve magad, ha a
közeledbe kerülök? Bejövök neked, vagy mi?
- Te magadnál vagy Tom? Hogy kérdezhetsz egyáltalán
ilyet? Nagyon elszálltál magadtól...
- Hé hé, nyugi vadmacska, ki ne kapard a szemem.
- Pedig legszívesebben azt tenném.
- Na gyere csináld akkor.
Tom szét tárt karokkal és egy önelégült mosollyal lépett
közelebb Vikihez. Érzete hogy ismét ő nyerte a csatát, dagadt a büszkeségtől.
- Hogy tudsz ekkora egy egoista és pökhendi tuskó lenni?
Nem veszed észre hogy ezzel az önteltséggel mindenkit csak eltaszítasz magadtól?
- Dehogy taszítok, te is egyre közelebb jössz hozzám.
Viki csak most vette észre hogy pár centi választja el
őt Tomtól, aki még mindig egy kacér mosollyal húzta az idegeit.
- Legszívesebben tudod mit csinálnék? Áhh, nem is
idegesítem fel magam miattad. Mond meg Georgnak hogy majd hívom, és bocsánat
hogy rám kellett vesztegetned a drága időd.
Határozottan indult el Viki az ajtó felé, de mikor ölelő
karokat érzett a derekán, megtorpant. Lehunyt szemekkel kifújta a dühét, majd
halkan és kimérten suttogott Tomnak.
- Vedd le rólam a kezet. Most!!!
- Imádom ha a nők ilyen távolságtartóak velem, ez csak
még jobban beindít.
- Tom utoljára szólok, engedj el.
Tom nem engedelmeskedett, talán csak még jobban magához
ölelte Vikit. Testük teljesen össze préselődött, Tom már mindkét karjával
fogságban tartotta. Lassan maga felé fordította, - bár azért félt Viki reakciójától, attól hogy
talán leordítja a fejét, esetleg arcon vágja -, de félre tette félelmét, hisz ő
elszánt volt, megakarta végre csókolni.
- Ha most nem engedsz el, sikítani fogok.
- Sikíts, úgy sincs senki itthon rajtunk kívül.
Vikit megőrjítette Tom flegmasága, az, hogy csak így
játszik vele. Erőt vett magán, és talán az érzelmein, majd ökleivel püfölni
kezdte a férfi mellkasát. Jól tűrte Tom, több ilyen akaratos nővel is volt már
dolga. Csak még jobban magához vonta, szinte már egymás szájába lihegtek. Viki
próbált nem elgyengülni, de ez lehetetlen volt számára. Szemei vadul cikáztak a
gitáros telt ajkain, már az őrület határán érezte magát. Tom már rég tudta hogy
Viki meggyengült, bármennyire is próbálja ennek az ellenkezőjét bebizonyítani.
Nem tétovázott, lehajolt Vikihez, és megcsókolta, talán úgy mint eddig még
senki mást. Gyengéden próbálkozott, de mikor megérezte hogy Viki erősen
beleharap alsó ajkába, már megállíthatatlan lett. Szenvedélyesek és
követelőzőek voltak, legfőképp Viki, aki már fejét vesztve vadul csüngött a
férfi ajkain… nem is sejtve az elkövetkezendő perceket...
49. rész: Ez a Thomas…
- Megérkeztem!!!
De vártam már ezt a mély hangot. Napbarnított, kivilágosodott
hajjal érkezett haza Ben. Mindkét kezében hatalmas tasakokkal érkezett, kicsit
fáradtnak is tűnt.
- Szia Beni, úgy hiányoztál már…
Vajon hogy üdvözöljem most? Csókkal vagy csak egy arcra
puszival? Úgy érzem mintha egy csókommal megcsalnám Billt. Pedig ez nonszensz…
hisz tudjuk hogy a másikat várja otthon valaki, aki bármikor megcsókolhatja,
kényeztetheti. Most hogy így bele gondolok, hogy Nathalie épp Bill mellett
fekszik ilyen későn, simogatja a testét, amit még néhány órával ezelőtt az én
ujjaim és ajkaim birtokoltak? Brr… szörnyű érzés…
- Hagy nézzelek, még mindig ugyanolyan gyönyörű vagy
mint amikor elmentem?
- Zavarba hozol Ben.
Nevetve megböktem a mellkasát, majd kitárt karjai közé
bújtam. Mardosó érzés futkározott a torkomban, a könnyeim majdnem utat törtek
szemeimből. Olyan kétszínűnek érzem magam, hogy átverem és becsapom őt, hisz
ráfoghatnám akár Billre is, vagy a szerelemre mint érzésre. De felesleges
áltatnom magam… Én lettem szerelmes Billbe, én csalom meg Bent, én fogok neki
hazudni még egy kicsit és nem Bill vagy valaki más. Most már vállalnom kell
tetteim következményét.
- Na de mesélj, milyen volt Milánóban, helyesek ott az
emberek?
- Az a város valami meseszép. Az a csillogás és pompa,
Pazar élet felülmúlhatatlan. És igen, nagyon helyesek az ottani emberek,
segítőkészek bármilyen helyzetben. A munka társainkkal rengetegszer voltunk kis
utcai kávézókban, nagyon hangulatos mind. Érezni azt az igazi szabadság érzést,
a nyári levegőt… Képzeld egy ilyen beszélgetésünk alkalmával kiderült hogy
Thomas sok mindenben hasonlít rám. Vagy én hasonlítok rá? – nevetett fel –
Például az ő szülei is elváltak és az édes anyja egyedül nevelte fel. Neki sem
voltak gyerekkorában barátai, ő sem mert nyitni az emberek felé.. .és nem fogod
elhinni, de Ő is Amerikában tanult. Hahó Anitám, figyelsz Te rá?
Valahogy elvesztem a szavaiban. Valamilyen földöntúli
képzelgés ült az agyamra, ilyet még sosem éreztem. Volt valami különleges
abban, ahogy Ben mesélt nekem… nem a milánói élményeiről, hanem a
munkatársáról… Thomas. Még sosem találkoztam vele személyesen, de egy belső
hang arra késztet, hogy megismerjem Őt.
- Figyelj csak Benjamin. Valamelyik este nem hívod el
vacsorára Thomast? Szívesen megismerném, biztos érdekes ember…
- Persze, nagyon szívesen. Ez jó ötlet…
Egy apró kéz csókot adott, majd a háló felé vette az
irányt.
- Mindjárt kipakolok és megkapod az ajándékod, Thomassal
választottam, jó ízlése van.
- Ok, megyek egy pillanat.
Rosszallóan néztem Ben után… hogy gyanakvóan-e? Azt
hiszem igen… de leakarom győzni azt a kis hangot, ami nem hagy nyugodni...
48. rész: A test vagy a lélek…
Hazudnék ha azt mondanám, hogy nem várom Benjamint.
Dehogyis nem… jó lesz újra a karajai közé bújni, és finom homlok puszit kapni
tőle. Szeretem őt, egy tiszta és hatalmas lelkű ember, sok mindent kaptam tőle,
Ő volt az első férfi az életemben, aki iránt szerelmet éreztem, tudtam és tudom
hogy mellette mindig nyugalmat és egy biztos pontot találok az életemben. De
úgy érzem hogy tovább nem menne a kapcsolatunk… Sokan képtelennek tartják, hogy
egy egykor lángoló szerelemből hogyan is lett egy pislákoló, meleget adó
szeretet? De én tudom hogy létezik ilyen átváltozás, hisz a saját bőrömön
érzem… Talán még barátok, lelki társak maradhatunk, nem tudom… Képes lesz-e
elviselni Ben, hogy egy másik férfiba vagyok szerelmes, hogy azt a másikat
akarom csókolni, érezni? Nem tudom… reménykedem…
- És mikor jön haza Anita pasija?
A medence szélén napozott az ikerpár, nem olyan rég
érkeztek meg a város központból. Tomnak keresetek egy kiadó üzlet helyiséget,
amelyet majd hangstúdióvá berendezve szeretne vezetni. Profi stúdiózenészekkel
dolgozna együtt, ha szükség lenne akkor gitártudásával is segítené a nem
megfelelő módon és stílusban esetlenkedő fiatal zenészeket.
- H jól tudom ma. Több mint 2 hete ment el, biztos várja
már a találkozást Anitával.
- Kitálal majd neki?
- Nem hiszem még. Tudod Tom, ez még nagyon friss
köztünk, és így most olyan tökéletes minden. Azok az egy két titkos órák vagy
az irodában, vagy nála…
- Most már csak az irodára szorul a lehetőségek sora.
Vagy a hotelek… de ha akarjátok, ide is jöhettek. Egyáltalán nem zavartok, a
régi szobád úgy is üresen áll. Egy kicsit felpezsdülne a ház a
hangoskodásaitoktól. Tényleg, milyen Anita az ágyban, mert gondolom már
lefeküdtetek egymással?!
- Rosszul gondolod. Még nem szeretkeztünk egymással…
- Nem???? De hisz ez a lényege a titkos viszonyoknak,
hogy eszeveszett vággyal és szenvedéllyel egymásnak essetek és letojva a
világot kitomboljátok magatokat. Ti szeretők vagytok, nem csak egy egyszerű
tinédzser pár, akik alkalom adtán megfogják egymás kezét. Szenvedélyesnek és
őrültnek kellene lennetek. Vagy csak én dimenzionálom túl?
- Őszinte legyek hozzád Tom? Én talán már az első közös
napunkon szerelmeskedtem volna vele. Égtem a vágytól, vonzott az új és a tilos
dolog, de még sem tettem meg, és tudod miért? Mert először a lelkét akarok
megismerni. Persze a teste is vonz, gyönyörű nő, de most úgy érzem hogy a belső
megismerésére több időt szeretnék fordítani. Nat esetében pont az ellenkezője
volt, először fedeztem fel a testét, és csak utána a lelkét, gondolkodását…
- Nektek érzelmeseknek nagyon nehéz dolgotok van. Mi
lenne ha egyszer elengednétek magatokat és nem ragaszkodnátok olyan makacsul az
elveitekhez? Lehet hogy Anita is szexelni szeretne már veled.
- Hidd el Tom, mindennek eljön az ideje. De most mond
meg, nem izgatóbb úgy megkapni egy nőt, hogy ő nem az az egyből az ágyba ugrós
típus? Hogy van benne egy kis tartás és erkölcs? Nekem mindenesetre ez imponál…
És hidd el, néha izgalmasabb néhány percet bűn tudatlanul elkövetni, mint egy
egész éjszakát lelkiismeret furdalással véghez vinni…
47. rész: A komoly szavak…
- Mi történt tegnap este közted és Nathalie között?
Láttam ahogy elkomorodott az arca, és elszomorodott.
Legördült rólam, és mellém könyökölt. Tudom hogy egy fájó pontra tapintottam, de muszáj volt
megtudnom, hogy mégis mi vezetett a tegnapi állapotához.
- Veszekedtünk… de úgy, mint eddig még soha.
Gusztustalanul beszélt velem, szitkozódott és mindennek lehordott.
- Miket mondott?
- Többször nyomatékosan megemlítette hogy már semmire
sem vagyok jó neki, tönkre tettem a fiatalságát, mert engem kellett
gyámolítania és tanítania az életre. Még kezet is emelt rám, de lefogtam őt, az
már felháborító lett volna ha meg is üt. És ekkor megkérdeztem tőle, hogy mégis
miért akar mégis a feleségem lenni? Egy pillanat alatt változott át bűnbánóvá,
mintha minden szavát átértékelte volna. Nyájas és akaszkodós lett. Azzal jött
hogy a világon mindennél jobban szeret, és csak azért beszélt így velem azelőtt,
mert elborult az agya. Láttam hogy csak menteni próbálta a helyzetét, de
átláttam a rózsaszín ködön, és kitálaltam mindent.
- Úr Isten Bill, elárultad a viszonyunk?
- Nem, azért megtartottam a hidegvérem. Csupán csak
felvilágosítottam, hgy ha így folytatja, akkor otthagyom, és nem törődve az
esküvővel és az érzéseivel, felbontom a jegyességet. Bele untam az örökös
szidalmazásiba, abba hogy nem volt egy nyugodt percem sem mellette. Folyton
kioktatott és ócsárolt, semmibe vette az érzéseim és engem is. Tegnap túl ment
minden határon. Nem gondolkodtam csak becsaptam magam mögött az ajtót és
elindultam. Annyira feldúlt és megtört voltam, hogy muszáj volt kiszellőztetnem
a fejem. Órákat sétáltam a zuhogó esőben, míg ide nem értem. Ahogy
felpillantottam arra az erkélyre, ahol elkezdődött a kapcsolatunk, úgy éreztem
hogy megnyugvásra találtam. Te
az első kérő szavam után mellettem teremtél, és segítettél. Bár nem tudtad hogy
mi volt a pontos oka annak mi is történt velem, még sem kérdeztél csak óvtál és
törődtél velem. Rájöttem tegnap este valamire, arra, hogy nélküled elvesznék
ebben a világban. Ha te nem lennél ezen a földön, ha te nem szeretnél ilyen
szerelmesen és nem éltetne engem a szerelmed, talán már rég össze roppantam
volna. Itt van az anyukám, Tom is és a banda tagok is, Ők is hihetetlen nagy
szeretetet és elfogadást adnak nekem, de kell egy nő. Egy igazi szeretetre
méltó nő, mint Te.
- Bill, ezek nagyon nagy szavak, nem lehet csak úgy
dobálózni velük.
- De ha én komolyan gondoltam minden egyes szót? Ha
tényleg úgy érzem hogy megtaláltam benned mindent, amire szükségem van?!
Szavakat nem találtam erre az érzésre… tényleg én lennék
az ideális nő számára? De hisz nem is vagyok tökéletes…
- Szerinted egyetlen csókomból megérted, hogy én mit
érzek irántad?
Nem válaszolhatott már, hisz ajkaim már az övéit falta.
Azt akartam hogy az eddigi legérzelmesebb csókunk legyen, amivel mindent ki
tudok fejezni… mindent.
46. rész: A kéjes éjszaka…
Nem akartuk hogy vége legyen ennek az éjszakának, rossz
volt arra gondolni, hogy néhány óra múlva ismét el kell válnunk. De addig
minden pillanatot ki kell használnunk. Csókjai édes méregként súrolják a bőröm, minden egyes
nedves puszi csak még jobban felkelti bennem a vágyat. Ujjait végig táncoltatom
a csupasz gerincén, majd finoman simogatni kezdem a csípőjét. Halkan felnyög
fölöttem, isteni érzés látni és hallani is őt. Elégedett mosoly ül ki az
arcomra, mire ő vadul megcsókol. Érzem ahogy életre kel benne a vágy, a férfi
ösztön, de tudom hogy nem a szexre megy ki a dolog… csak adni szeretne valamit
magából, amitől még jobban megismerhetem őt, és ami még közelebb hoz minket
egymáshoz. Többször is hangoztatta, hogy neki nem a szex az elsődleges dolog, ő
nem az a nimfomán típus. És ezt most érzem is… ha csak a férfi mivolta hajtaná,
már rég magáévá tehetett volna, de nem erőltette egyetlen egy gesztusával,
csókjával sem érzékeltette hogy ő már
tovább szeretne lépni. De mi lesz később???
- Érzem hogy már nem vagy olyan gyenge, és lázad sincs.
Segített az a hideg fürdő.
- Csak te segítettél, semmi más.
Nem is hagyott többször szóhoz jutni, ajkaival mindig a
számat ostromolta. Már már kissé mohónak tűnhetett, vissza nyerte minden
erejét. Karjaival hátam alá nyúlt, és kicsit megemelte testem, aminek hatására
hangos sóhaj szakadt fel belőlem. Mellkasunk szaporán mozgott fel s le, éreztem
ahogy nyakán megduzzadnak az erek. Mi fog történni az első szerelmes
éjszakánkon, ha már most ennyire izgalomba jöttem? Mit tud ez a férfi, ami
ennyire megszédít?!?
Ragyogó, tűző napsütésre ébredtem. Elfelejtettem lehúzni
este a redőnyöket, így száz ágra sütött be a napfény. De nem csak a melengető
napsugár volt olyan édes és kellemes, hanem a puha ujjak simogatása is.
Lehunyva tartottam még a szemeim, kiakartam élvezni az ébredés minden
pillanatát.
- Jó reggelt Hercegnőm.
Piciny csókokkal ébresztett, majd arát enyémhez
simította.
- Hogy aludtál Picim?
- Miután olyan érzékien kényeztettük egymást,
fantasztikusan. Annyi boldogsághormon szabadult fel bennem, hogy még akár most
is csak csókolgatnám a tested minden egyes kis részét.
- Bill ne izgass fel, ma még be kell mennem dolgozni.
- Szóval ez felizgatott? Elmondjam még hogy mit
csinálnék veled?
- Akarom én azt hallani?
Felhúzta a szemöldökét, és oldalra fordította kócos kis
fejét.
- Ne félj, semmi perverz dolgot nem fogok mondani.
- Akkor hagy halljam.
- Egy pici csókot adnék az ajkaidra, majd lassan végig
simítanék a testeden. Látom magam előtt, ahogy felemeled a csípőd, és magadhoz
szorítasz. Kéjesen felsóhajtanál, mire én csak még elszántabb és eltökéltebb
lennék.
- Ne folytasd kérlek.
Nagyokat lihegtem, útjára indul a fantáziám. Azonban
most nem lehetett elkalandoznom, már csak azért sem mert egy fontos dolgot
akartam megtudni… mit is csinált vele Nathalie…
45. rész: Csak éljük az életet…
- Bill gyenge vagy, feküdj vissza. Majd én meggyújtom
őket.
Kisfiúsan engedelmeskedett és visszafeküdt összekuporodva
az ágyamra. Mikor végeztem az összes gyertyával, odasétáltam mellé, és egy
hatalmas takarót terítettem rá.
- Bújj be te is kérlek.
- Egy pillanat , csak csinálok egy forró kamilla teát.
Szereted?
- Igen…
Halkan válaszolt, bizonyára még mindig kimerült volt.
Gyorsan lefőztem egy nagy adaggal, majd cukrot és citromot téve a bögrébe,
bevittem neki. A hátát az ágytámlának támasztotta, és lehunyt szemekkel várt
rám. Befészkeltem magam mellé és átnyújtottam neki. Halkan itta, miközben én az
arcát simogattam. Az érintéssel annyi mindent ki lehet fejezni, nyugtatólag hat
mint a simogatóra, és arra akit simogatnak. Ezerszer többet ér az üres
szavaknál… néma törődés, oda figyelés, szeretés, és mindenek előtt elfogadás…
- Köszönöm szépen.
Az éjjeli szekrényre tette a bögrét, majd lecsúszott az
ágyban hogy velem egy szintbe kerüljön. Sokáig csak szemeztünk egymással,
egyikünknek sem volt ereje megszólalni. Nem szerettem volna őt faggatni, úgy is
elfogja mondani, ha igazán fontos. Bár biztos vagyok abban hogy Nat tette ismét
tönkre a lelkivilágát. Bill most Benjaminra emlékeztet. Ugyanígy ömlött az eső,
ugyanilyen meggyötört arca volt, mint most Billnek. Ezek az én gyengéim… ha egy
síró férfi arcot látok, azonnal előjön az anyai énem és dédelgetni, óvni kezdem
őket. Sokan férfiatlan dolognak gondolják ha egy pasi érzékenyebb az átlagnál.
Én pont az ellenkezőjét gondolom. Az az igazi férfi, aki meri vállalni önmagát
a gyengeségeivel együtt is, aki nem gondolja megvetendőnek és szánalmasnak a sírást.
Ezen gondolatok szerint Benjamin és Bill igazi férfi…
- Olyan megnyugtató hogy velem vagy és gondoskodsz
rólam. El se tudod képzelni hogy mennyi erőt is adsz ezzel, hogy csak
simogatsz, és a karjaid közé húzol.
- Szeretlek téged és fontos vagy nekem. Nem akarom hogy
szomorú legyél. És ha sírsz, az nekem is fáj.
- Milyen nevetségesnek tűnhetek. 25 éves leszek és még
mindig sírok mint egy ovis.
- A legerősebb és legkeményebb emberek is sírnak. Ez
természetes dolog Bill. Emiatt sose szégyenkezz, én ezért sosem foglak lenézni.
- Azt hiszem hogy menthetetlenül beléd habarodtam.
Egyszerűen a foglyod lette. Már az első pillanatban megőrjítettél. Szerelmes
vagyok beléd, úgy mint talán még senki másba. Megértő, kedves, gyengéd és
figyelmes vagy velem. Sosem szeretnélek elveszíteni téged…
Hatalmasakat dobban a szívem, a szemeim megteltek
könnyekkel. Ezek a mondatok olyan sokat jelentenek nekem. Hogy tudom, ő ennyire
kötődik hozzám…
- Szeretném ezt valahogy meghálálni neked.
Óvatosan maga alá fordított és felém helyezkedett. Ilyen
közel még sosem voltunk egymáshoz, éreztem ahogy a combjai az enyéim közé
simulnak , ahogy a csípőjét az én csípőmhöz érinti. Mennyei érzés volt ilyen
közvetlenül a karjai közé simulni, és megtapasztalni hogy mennyire is kellemes
a kényeztetésében részesülni. Telt, édes ajkaival beszippantotta az alsó ajkam,
mire én finoman megcsikiztem a takaró alatt. Még jobban magunkra húztam azt,
egy kis védő burkot kialakítva magunk körül. Most valahogy semmi sem érdekelt
bennünket. Sem a szakadó eső, sem azok a problémák, amiket Nat okoz… most csak
éltünk és tettük amit a szívünk diktált.
44. rész: Ha senki sem becsül meg,..
- Velem így még senki sem törődött, senki sem viselte
így a gondom… csak te.
Gyermekien őszintének tűnt, szíve minden szeretete benne
volt ezekben a szavakban. Leplezve pirulásomat és zavartságomat, tovább
simogattam a testét. Halványan el is mosolyodott, már amennyire az erejéből
telt. És egy halk „köszönöm”-et suttogott…
- Igazán nincs mit, bárki ugyanígy cselekedett volna.
- De senki sem dédelgetne így, mint te. Ezért hálás
vagyok neked…
Legszívesebben szorosan hozzá bújtam volna, de félő
volt, hogy az erős szorításomat nehezen bírta volna ilyen gyengén. Ezért inkább
csak fölé hajoltam és a törölköző egy kis részével az arcát kezdtem gyengéden
simogatni. Nem tudtam betelni a a szépségével, valami gyönyörű ez a férfi.
Puha, bársonyos arcbőr, finom vonások, mandula vágású sötét barna szemek, telt
ajkak… nem vagyok elfogult Billel kapcsolatban, de ez az igazság…
- Cseréld át az alsó nadrágod. Nem szeretném hogy
megfázz… Szívesen adok egyet Benjaminéból…
- De szégyenlős vagyok előtted. Így is olyan
kellemetlenül érzem magam, hogy így látsz, soványan és csúnyán.
- Hogy verjem a kis fejedbe, hogy én így szeretlek
téged. Lehetsz akár 50 vagy 150
kg. Nekem akkor is csak te kellenél. Elhiszed nekem, hogy
nem a külső a legfontosabb?
- Nathalie nem szereti ahogy kinézek… csúnya békának
tart.
Nem tudom hogy milyen lehet egy ember számára, ha csak
folyton kioktatják, kinevetik és semmibe veszik. Hálás vagyok az égnek, hogy
eddig ilyen még nem fordult elő velem. Szegény Billt nagyon befolyásolják
Nathalie megjegyzései, amik csupa negatívumokból áll. Úgy sejtem hogy a mai
állapota hátterében is egy Nat által szított vita áll. Bill annyira sebezhető,
nagyon érzékeny a kritikára. Mostantól napról napra egyre többet és többet kell
őt megdicsérnem, kedvesen szólni hozzá, hogy ezzel is növeljem az önbizalmát.
Nathalie mellett teljesen elvesztette az énképét, teljesen átszabta ez a nő a
saját kénye kedve szerint. Tudom hogy a szép szavak ismét visszahozzák Bill
önértékelését, és nem fogja magát kevésnek tartani, mint ahogy Nat is teszi.
Bill igenis egy szerethető ember, akinek bár sok törődésre van szüksége, de
százszorosan adja vissza a mosolyával, nevetésével és úgy az egész lényével.
- Legközelebb mond meg neki, hogy ő pedig egy vén
boszorkány, hatalmas orral és seprűvel a feneke alatt. – kicsit jobb kedvre
derült, felemelte a fejét és lágyan megcsókolt. Ez olyasfajta köszönöm csók
lehetett tőle – De most kérlek cseréld át a boxer nadrágod, ígérem nem fogok
oda nézni.
Gyorsan elő kutattam egy Boss márkájú, rövid szárú,
fekete alsó nadrágot és a kezéhez nyújtottam. Pirultan vette el, mire én
megfordultam és kisétáltam a szobából, egyenesen a fürdőszobába. Levettem a
szűk szoknyámat, és a blúzomat majd az alvós trikómat és francia bugyimat
vettem fel. Bár még csak 9 óra lehetett, mégis én már nagyon fáradt voltam.
Ráadásul a kint zuhogó eső is elvette a kedvem. Ezért inkább visszamentem
Billhez, remélve hogy már átcserélte a boxert…
- Beszabad jönni? Szólj ha nem, szívesen várok még.
Ahogy beléptem a szobába, ő már az alma illatú
gyertyáimat gyújtogatta meg egyenként, ezzel is lágy hangulat világítást
teremtve a sötét hálóban... Rám pillantott, mire én végig néztem számomra
tökéletes és formás testén...
43. rész: „ Nem csak szeretlek, hanem
imádlak….”
- Úr Isten, Picim. Mi történt veled? Hallod Bill, mi a
baj?
Finoman megráztam, de alig reagált. Hóna alá karoltam,
és úgy vittem fel őt az emeletemig. Teljesen bőrig volt ázva, a nadrág és a
póló rátapadt a testére. Próbáltam volna a kanapéra ültetni, de lerogyott a
padlóra. Gyenge volt, akár egy őz, alig volt erő a karjaiban és a lábaiban.
Felemeltem a fejét és a szemeibe néztem, amik kilátástalanságot és fájdalmat
tükröztek.
- Nathalie… én már nem bírom tovább. Bánt, megaláz,
semmibe vesz..
Reszketett az egész teste, zavartan habogott
mindenfélét. A homlokát az enyémhez érintette, éreztem hogy tűzforró volt.
- Fázok, nagyon fázok.
- Lázad van Bill, le kell vinni.
Nem eshettem kétségbe, erősnek kellett lennem.
Felemeltem Billt a padlóról, és a fürdő felé vezettem. Megnyitottam a kék
csapot, és vártam hogy megteljen a kád hideg vízzel. Őt leültettem a kád
szélére, és vetkőztetni kezdtem. Először a pólója, majd a nadrágja került le
róla. Lehunyta a szemeit is, talán fájdalmai is voltak?
- Ez most egy kicsit hideg lesz, ülj bele szépen Bill,
hidd el, mindjárt megszokja a tested.
- Fázok Kicsim, hideg van.
- Tudom Életem, még egy picit bírd ki.
- Azt mondtad hogy Életem… - halkan tudott csak
suttogni, alig volt ereje – Én az Életed vagyok?
- Az vagy igen. Az életem… ne félj, mindjárt jobban
leszel.
Egy apró könnycsepp csordult végig az arcomon, talán
csak most láttam be, hogy mit is jelent nekem igazán? Hogy nélküle üres lenne
az életem, hogy általa találtam meg egy fantasztikus érzést, amit úgy hívnak,
őszinte szerelem? Igaza van… ő jelenti nekem az életet. Most gondolok csak
igazán bele, mi is lenne velem nélküle….
- Hozok smink lemosót és letisztítom az arcod.
Ő csak némán bólintott, mintha már egy kicsit
megnyugodott volna. Vissza térdeltem a kád mellé, majd a krémes vatta koronggal
simogatni kezdtem az arcát. A szíve már nem kalapált olyan vadul, nem volt már
felzaklatva. Készségesen tűrte ahogy én simogatom az arcát, majd miután
végeztem, egy hosszú puszit adtam az ajkaira.
- Gyönyörű vagy Bill, a legszebb férfi a világon.
- Te ugye szeretsz?
- Nem csak egyszerűen szeretlek, hanem imádlak.
Halvány mosolyjelent meg az arcán, majd a vízből
kiemelve a kezét, végig simított a nyakamon. Apró csókot nyomtam a kézfejére és
megnéztem a homlokát. Már nem volt tűzforró, 1-2 fokot biztos lehúzott a hideg
víz.
- Gyere, szállj ki Bill.
Egy hatalmas köntöst terítettem a hátára, illetve egy
törölközőt a hajára és óvatosan besegítettem a hálószobámba. Leültettem, mire ő
egy pillanat alatt dőlt hátra a gyengeségtől. Hiába kérdeztem volna bármit is,
annyira kimerült volt, hogy a szemeit is alig bírta nyitva tartani. Mellé
feküdtem és egy másik törölközővel finoman felitattam a bőréről a vizet.
Gyengéden simítottam végig a testén, éreztem hogy ez mennyire megnyugtató
számára. Áhitattal figyelte mozdulataim, majd halkan így súgta…
42. rész: Vajon mi történhetett?...
Gyorsan eltelt az az egy hét kényszer pihenőm, ami
igazán kellemesen telt Bill jóvoltából. Majd minden nap feljött hozzám
látogatóba, mindig hozott valami kis apróságot. Egyik nap beállított egy kisebb
fajta karton dobozzal. Még régebben megígérte hogy elhozza a CD-iket és
DVD-iket, róluk írt könyveket, hogy azért mégis megismerjem már a
munkásságukat. Egy hatalmas tál popcorn-nal kezdtünk neki látni a DVD-knek, igazán fantasztikus
időtöltés. Jó volt részt venni ezen életkoruk szakaszában, látni ahogy az évek
során felcseperedtek. 13 éves korukban készült róluk az első DVD anyag, igazán
aranyosak voltak. Látni azt az ovációt, és őrületet ami körül vette őket, közel
10 évig. Nem csodálom hogy bele fáradtak és felemésztette minden erejüket ez a
felfokozott tempó.
Persze a DVD-zés és a beszélgetés mellett másra is
szakítottunk időt. Egymásra… Bill majd minden nap meggyötörten és szomorúan
jött el hozzám. Elmondása szerint Nathalie nap mint nap a fejéhez vágja, hogy
mennyire haszontalan és semmire kellő, mivel nem igazán veszi ki a részét az
esküvői teendőkben. Ha jól emlékszem már csak pont 4 hét van a ceremóniáig, Nat
lázasan készül is, Billel ellentétben…. Nat kergette Billt a karjaim közé Ha ő
nem lett volna ennyire fölényes , lenéző, nagyképű és akaratos, akkor talán még
mindig boldogok lehetnének. De most már késő… nem lehet vissza fordítani, Nat
elüldözte maga mellől Billt.
- Szép estét kívánok, Anita kisasszony. Vigyázzon az
úton, ömlik az eső.
- Magának is szép estét Josepf.
Elköszöntem a szalonom portásától, majd esernyőt nyitva
kezdtem keresni a kocsim a parkolóban. Szerencsére még idejében megtaláltam és
nem áztam bőrré. Bekapcsoltam a CD-s lejátszóm, Bill hangja mindig megnyugtat.
Egy kicsit szomorkássá tett ez az idő, a sok sötét felhővel és szakadó esővel,
de reméltem hogy minden színesebb és vidámabb lesz , ha Bill majd karjaiba zár.
Bár nem beszéltünk meg egy konkrét időpontot, azért én reménykedtem hogy ma még
be fog toppanni. Miután haza értem, beálltam a mély garázsba, majd a lifttel
felmentem az emeletemre. Fáradtan ültem le a kanapéra, kezeimben a hatalmas
bevásárló szatyrokkal. Muszáj feltöltenem a hűtőt, 3 nap és itthon lesz
Benjamin. Oh Ben… Hogy fogom kibírni hogy átvágom őt? Hogy hazudok neki? Talán
az lenne a legjobb megoldás, ha őszintén bevallanám, szerelmes vagyok Billbe?
- Anita, Kicsim!!!
Furcsa zajokra lettem figyelmes, felpattantam és az
erkélyre siettem. Bill állt lent a kapu előtt, bőrig ázva, egy szál pólóban. A
szeméről patakokban folyt le a festék, ziláltan nézett ki.
- Segíts kérlek, nem bírom tovább!!!
Segélykérően nyöszörgött, és a kezét felém nyújtotta.
Úrrá lett rajtam a félelem, mi történhetett vele? Mindenkit félre lökve
rohantam le a tömbház elé, ahol Bill állt kisírt szemekkel…
41. rész: Tom imádja cukkolni Vikit…
- Ezt még mindig nem hiszem el. Csak nekem lett igazam.
Bill, ahogy Anita rólad mesélt korábban, az mindent elárult. Az a kipirult arc,
izzadó tenyér. Nagy hatással voltál rá.
- Ne már Viki, olyan kellemetlen.
- Legalább megtudtam hogy már korábban is tetszettem
neked. Köszi Viki. – rákacsintott barátnőmre, majd engem még közelebb húzott
magához.
- Na és ti hogy vagytok? Hogy hogy együtt jöttetek?
Georg és Viki egymásra néztek, majd elmosolyogták
magukat. Feltűnt nekem Tom viselkedése, furcsán
méregette őket. Volt hogy Vikin felejtette tekintetét, aki mit sem törődve
ezzel, tovább nevetgélt lovagjával. Tom nem igazán szereti ha a nők játszadoznak vele,
valahogy nem tudja elviselni, ha nem kapja meg a kiszemelt áldozatot. Mégis
Vikiben vonzónak találta az önfejűségét, és azt hogy nem kaphatja meg minden
férfi az első adandó alkalomkor. Ez imponált neki elsősorban…
- Egy kis parkban voltunk még délután, hot dog-ot és
fagyit ettünk.
- Hja, de előtte még megsétáltattuk Vinikét, aki szépen
lerendezte Georg cipőjét is.
- Lehugyozott a kutyája? A kis korcs… - nevetett fel
Tom, de nem mindenkinél aratott ilyen nagy sikert a vicce.
- Nem korcs… Úgy hogy le lehet róla szállni.
- Még poénkodni sem szabad?
- Felőlem poénkodhatsz, csak nem velem és a kutyámmal.
Tom nem bántásból mondta ezekez Vikinek, szerette őt
cukkolni. Mindig büszkeséggel tölti el, ha látja hogy Vikiben forr a düh és
legszívesebben felpofozná őt. Egy rossz fiús mosolyt küldött barátnőm felé, aki
hátat fordítva tojt a fejére.
- Nem tudsz kihozni a sodromból, ne is álmodozz róla.
- Tényleg haver, hagyd Vikit.
- Nyugi már Gustav, csak vicceltem. Miért kell mindent
olyan komolyan venni? Ha egyetlen rossz szót is szólnék, rám ugrana Georg. Kell
az nekem?
- Azt hiszem hogy indulnunk kellene. – Gustav próbálta
menteni a menthetőt, már amennyire lehetett.
- Hja szerintem is mehetünk…. Lapos a buli. – felállt
Tom, majd elénk sétált. – Örülök nektek, szépek vagytok együtt. – megölelt
mindkettőnket, majd a többiek is sorba.
- Ne is törődj Tommal, tudod milyen bunkó néha. – súgta
halkan Bill Vikinek, majd kikísértük őket és magunkra csuktuk az ajtót.
- Ahogy a bátyámat ismerem, lassan elszalad nála a
cérna, kitör belőle a vadállat és szenvedélyesen le fogja támadni Vikit. Csak
azért szívatja hogy ezzel is megmutassa, ki is az a Tom Kaulitz.
- Nem fog ártani Vikinek?
- Biztos lehetsz benne hogy nem. Talán ha egyszer
mindketten kicsit italosabbak lesznek a megszokottnál, majd egymásnak esnek és
csókolózással levezetik a feszültséget. Ez nem vészes, így van ez két önfejű és
akaratos embernél.
- Szóval levezetik a feszültséget… Te valahogy
finomabban adtad a tudtomra hogy érzel valamit irántam.
- Ez csakis azért lehetett, mert én Tom teljes ellentéte
vagyok, megfontolt, lassú, érzelme és mindenek előtt félős pasi. – vigyorogva a
kanapéra döntött és fölém hajolt.
- Mivel tudnálak bátrabbá tenni?
Össze mosolyogtunk, majd
egymás ajkait megérintve csókolózni kezdtünk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése