60. rész: Egyek lettünk…
- Az óvszert… az óvszert kérem…
Nyögdécselve súgtam a fölébe, mire ő az éjjeli
szekrényhez nyúlt , levette onnan és a kezembe adta. Feltéptem a fogaimmal,
kivettem a csomagolásból, majd Bill a hátára fordítottam. Akarva akaratlanul
is, de végig néztem a verejtékező és megfeszülő testén, ami mér csak a
kielégülést várja. Felgörgetve az óvszert megcsókoltam a duzzadt ajkait, majd
maga alá tepert, és a fülemhez hajolt.
- Nem tudod, hogy mióta várok erre a pillanatra, hogy
egyek legyünk és érezzük a másikat.
Éles, nyilaló fájdalomként éltem meg az első perceket,
amikor végre magamban érezhettem, mégis kis idő elteltével egy elmondhatatlanul
kellemes érzés bizsergett az egész testemben. És nem csak amiatt, hogy végre
megtapasztalhatjuk, hogy milyen a másikat érezni, hanem azért is, mert most
először érzem azt, hogy ez a momentum örök életre szól, és meg fog maradni
bennünk. Most már igazi szeretők vagyunk, igazi testi kapcsolattal és egy
megmagyarázhatatlan kötődéssel, amit csak ketten érzünk, és tudunk. Nem tudom,
hogy mi fog ezek után jönni, de egy biztos, bőrömbe égett Bill minden egyes
mozdulata. Ahogy a csípőjét szaporán mozgatja, miközben ajkait sosem ereszti a
bőrömről, melleimről. Ha lefogom hunyni a szemeim, mindig előttem lesz a
verejtékező teste, megfeszült arcizmai, mámorosan elégült mosolya…
megbabonázott ez a férfi, rabja letten, a kiszolgáltatottja. Átadtam az egész
testem és lelkem, hagytam hogy azt tegyen velem, amit csak szeretne. Ujjait az
enyéimmel összekulcsolta, majd a fejem fölé hajtva erősen a párnába szorította.
Már nem volt sok hátra neki – bár én még nem voltam az orgazmus határán, ő már
a beteljesedés felé haladt. Zihálva nyögött a fülembe, sosem hallottam még
ennyire szenvedélyes hangot. Éreztem a testén, ahogy meg megrándul, és az
orgazmus hatására – ami már kezdett eluralkodni rajta, - még megpróbálta minden
erejét felhasználni. Erősebben markolt a tenyerembe, izmai teljes egészében
megfeszültek, teste íves alakot vett fel, majd egy hangos és felszabadult
nyögéssel átjutott egy másik világba, elérte a csúcsot. Bár én nem
tapasztalhattam meg az égető és bizsergető orgazmus érzését, mégis ez a látvány
mindennel felért, hogy láthattam őt, amikor önkívületi állapotban van,
érezhettem a hozzám simuló testén keresztül a vadul verő szívét…. És ami a
legfontosabb, hogy együtt vagyunk, csak mi ketten, jöhet bármi, mi mindig egyek
leszünk mostantól, hisz ez a kora este megpecsételte a jövőnket. Szorosabb és
bizalmasabb kapcsolat fűt össze bennünket…
Éreztem, ahogy óvatosan kihúzta péniszét, majd az
óvszert egy zsebkendőbe csomagolta. Most először néztünk egymás szemeibe a
bűnbe esés után, én rá mosolyodtam, viszonozta a kedvességem, majd az arca
hirtelen elkomorult. Riadttá, és megszeppenté vált, szemei hatalmasra nyíltak.
Elhúzódott az arcomtól, majd lassan rázni kezdte a fejét… fogalmam sem volt
hogy mi szállta meg.
59. rész: Test a testtel…
Már a kocsijában ültünk, hajunkat vadul össze borzolta a
szél. Nem szóltunk egymáshoz, valahogy ez most így izgalmasabb volt. Hosszú
percekig mélán néztem őt, ahogy koncentrál az útra, majd néha néha rám pillant.
Telt ajkait édes mosolyra húzta, és egy puszit dobott. Nevetve megráztam a
fejem, majd áthajoltam hozzá és bele haraptam a fülcimpájába. Halk kuncogást
bírtam csak kipréselni belőle, ezért a jobb kezemet combjára csúsztattam.
Szemmel láthatólag ez már izgalmasabb hatást váltott ki belől, felváltva
pillantott az útra és a simogató kezemre.
- Már csak egy percet bírj ki Kicsim.
Keresztbe-kasul állt meg a bejárat előtt, pont úgy hogy
senki más ne férjen oda. Kipattant, majd engem kisegítve magához húzott és
vadul megcsókolt. Köszönés vagy egyéb üdvözlési formát kihagyva törtettünk át a
nappalin keresztül fel a lépcsőn.
- Nektek is szép délutánt.
Nevetve rázta meg a fejét Tom, világos volt minden
számára. Mi már messze jártunk tőle, egy folyosón voltunk, ahol minden egyes
ajtóval megismerkedett a hátam. Néha hangosan koppantam a falakhoz, Bill igazán
fel volt aljzva. Valahogy betévedtünk egy kék színű szobába is, többször is
majdnem átestünk a ruhakupacokon.
- Ez lenne a te régi szobád?
- Ez Tomé, ide csak óvszerért jöttünk.
Egy pillanatra sem hagyott fel a csókokkal, lehunyt
szemekkel matatott az éjjeli szekrényen. Néhány perc leforgása alatt már egy
puha és illatos francia ágyon éreztem a hátam, felettem pedig Bill teste
feszült hozzám. Alig volt erőm kinyitni a szemem, úgy kiszívta minden erőm ez a
férfi. Ahogy finoman szívogatja a nyakam, miközben ujjaival feljebb és feljebb
kúszik a szoknyám alatt. Kicsit megemeltem a csípőm, és a cipzárt lehúzva
megszabadított a selyem anyagtól. Időm
sem volt feleszmélni, minden olyan gyorsan történt. Egyik pillanatban még a
melleimen feszült a blúz, a másik pillanatban már csak a csipkés melltartóm és
a bugyim volt rajtam. Hosszú ujjai fürgén járték be a testem vonalát, teljesen
ívbe feszültem alatta az egyre fokozódó nemi izgalomtól. Vadak és követelőzőek
voltunk, én is megvadult nőstényként szabadítottam meg a farmernadrágjától és a
pólójától. Gyönyörű látvány volt a teste, bár vékony és fehér, mégis őrülten
izgató, már már szűzies teste van. Kicsit felemelkedett rajtam, hátra csapta a
haját – ami már izzadtan tapadt a homlokához – majd fogaival két melltartó
pántom után kutakodott. Fantasztikusan elterelte a figyelmem, fel sem
eszméltem, már csupasz mellkasa simogatta fedetlen
kebleimet.
- Ez megőrjít. Ahogy kemény mellbimbóid a testemhez
érnek, bele őrülök. Kell még belőled!!!
Máris a köldökömnél éreztem a nyelvét, hatalmas hévvel
csókolgatta a bőröm. Nem habozott egy percet sem, felbőszült bikaként húzta le
ujjaival a bugyimat. Most vesztettem el végelegesen az eszemet és a realitás
érzékem, fejére állt az egész világ. Önkívületi állapotban nyúltam én is boxere
után, előtte azért kínozva őt, csiga lassúsággal ébresztettem fel benne még
jobban a vágyat. Éreztem, ahogy szaporán lüktet a férfiassága és érintéseim
nyomán csak egyre vastagabb és vastagabb lesz. Megnyaltam az ajkát és végleg
megszabadítottam őt is az utolsó ruha neműtől…
58. rész: Ha már nem tudunk megállj-t parancsolni…
Ilyen nagymértékű vonzódást még nem éreztem sem nálam,
sem nála. Nem szóltunk egymáshoz, az ajkaink és az ujjaink mindent elmondtak.
Egyik kezét összekulcsolta az enyémmel, a másikkal pedig rövid szoknyám felé
indult el. Végig simított hosszú combjaimon, majd egy pillanatot sem
gondolkodva kezdett finom simogatásba a belső combomon. Mit ne mondjak, hatalmasat
kellett nyelnem, nehogy hangosan felnyögjek. Mosolyogva folytatta a kínzást,
tisztában volt vele, hogy ezzel engem az őrületbe kergetthet.
- Milyen fehérnemű van rajtad?
Szinte már a számba suttogta, alig tudtam válaszolni,
újból nekem esett. Finoman harapdálgatta az alsó ajkam, muszáj volt nekem is
valamit tennem, eddig nem engedett irányítani. Kibújtam öleléséből, magam alá
fordítottam és a csípőjén foglaltam helyet. Kényelmesen elhelyezkedtem felette,
nem volt ellenére amikor kezeit kifeszítette feje fölé, sőt csak mosolyogva
figyelt engem.
- Fekete francia bugyi, finom csipke szegéllyel.
Kívánatos…
- Lesekedtél?
- Nem volt más választásom…
- Meglestél, és ez nem szép dolog…
- Büntetést fogok kapni?
- Attól függ, hogy ezután hogy fogsz viselkedni.
- Ezért mit fogok kapni?
A kezeit furfangosan kiszabadította a szorításomból,
majd a hátamon végig simítva derekamba markolt. Nem tudtam már válaszolni a
kérdésére, annyira felizgatott ezzel a mozdulat sorával, hogy az ajkaira
támadtam. Szenvedélyesen csókolóztunk, izgató volt érezni a nyelvét az enyémen.
Nem engedtem hogy újból maga alá teperjen, néhány percre most csak én akartam
irányítani. Éreztem hogy ez zavarja őt, vagy nem is zavarja, csupán csak már tovább
szeretett volna lépni. Elhajoltam tőle és vigyorogva figyeltem lehunyt szemeit,
miközben pillanatonként meg-megemelte a csípőjét, és hangos sóhajokat hallatott.
- Nem bírom tovább, kérlek menjünk valahova. Kívánlak!
Talán csak most eszméltem fel az eddigi gyönyörből és
kábulatból. Az a tudat, hogy ennyire kíván és akar engem, teljesen tűzbe
hozott. És nem csak a szavai adtak nyomatékot kérésének, hanem az egyre
fokozódó testi funkciói. Ziháló nyögések, verejtékező homlok, szaporán pulzáló
erek, és amit a legfeltűnőbb volt számomra, az a férfiassága volt. Kezdett
feszülni rajta a farmer nadrág, teljes lázban lehetett már…
- Hova szeretnél? Valamilyen hotelbe?
- Nem tudom… vagy… vagy menjünk Tomékhoz, ott áll üresen
a régi szobám.
- Ami csak ránk vár.
Egy utolsó csókot nyomtam ajkaira, majd leszállva róla,
igazgatni kezdtem a szoknyám és blúzom. Ez idő alatt Bill is rendbe szedte
magát, és mire ránéztem, ő már az ajtónak dőlve várt rám, hanyagul össze kócolt
haja édes volt, de egyben izgató is a mosolyával együtt. És még nem sejtette,
hogy ezután mi fog rá várni…
57. rész: A gyávaság rossz tulajdonság…
- Szia Kisfiam, hogy telik
az utolsó napod? Holnap már férfj leszel...
Simone boldogan hívta kisebbik fiát, aki épp a kosijában
ülve tartott felém.
- Mit kéne válaszolnom Anyu?
- Talán meggondoltad magad Bill?
Most erre mit mondjon az édesanyjának? Nem szeret neki
hazudni, mindent megoszt vele. De hogy van-e mersze azt közölni, hogy megcsalja
Nathalie-t és most is épp a szeretőjéhez tart? Nem, nincs mersze bevallani hogy
hűtlen, és már más nőt szeret. De akkor miért veszi feleségül Nat-ot? Még lenne
ideje, hogy lefújja az esküvőt és értesítsen minden meghívottat, bár ez gusztustalan
és gerinctelen dolog lenne tőle…
- Hahó Életem, ott vagy még?
- Igen anyu, csak épp vezetek.
- Jól van, akkor nem is zavarlak. Holnap ott leszünk.
- Rendben anya, várlak Titeket.
Még mindig képtelen felfogni, hogy pár óra és férj lesz.
Magához fogja kötni Nathalie-t, bár már nem szereti. De akkor mégis miért teszi
mindezt? Miért rontja el az életét, miért nem mer kilépni, még idő előtt? Sose
fog ezekre a választ találni… Hogy elmondja-e majd nekem, hogy holnap már nem
csak egy átlagos férfival, hanem egy házas és elkötelezett emberrel fogja
megcsalni a párját? Billnek ehhez sem lenne elég ereje, gyávának érzi magát,
nem tudna elém állni, és bevallani mindent… ezzel meg fog valami változni
köztünk?
- Bejöhetek?
- Gyere csak, még rajzolok, de mindjárt végzek, addig
ülj le nyugodtan.
Helyet foglalt a kanapémon, majd pár másodperces
figyelés után felkelt
és hozzám sétált. Én a nagy ablakom előtti állványon rajzoltam egy ruha tervem,
mire ő finoman átkarolt hátulról és a nyakamba puszilt.
- Hé, még elrontom. Csiklandós vagyok a szuszogásodtól.
- És ha mondjuk nem a nyakadra adnék puszikat, hanem
mondjuk az ajkaidra, arcodra?
Halkan suttogva nyomott nedves csókokat a bőrömre, majd
az ölelését még szorosabbra fonta. Az egyik kezét felvezette blúzom felső
gombjához, majd lassan kigombolta azt.
- Mire készülsz?
- Még én sem tudom, de remélem mindkettőnknek tetszeni
fog.
Lassan megfordított, én kiejtve a ceruzát kezemből a
nyakába kapaszkodtam. Nem tudtam mire vélni ezt az érzelem kitörését, máskor
mindig türelmesen vár, míg be nem fejezem a dolgom, de most ki oroszlánként rám
vetette magát. Valami
furcsa, mégis bizsergető érzést éreztem az alhasamban, olyat, amit még eddig
soha Bill esetében. Kis remegő és izgató impulzusok cikáztak a hasamban,
izzadni kezdett a tenyerem, éreztem, ahogy felgyorsulva ver a szívem. Ujjaimmal
utat törtem Bill dús haja alatt, majd a tarkóját kezdtem finoman és érzékien
simogatni. Látszólag ő máris nagyon bele melegedett a helyzetbe, alám nyúlt és
úgy vitt a kanapémhoz. Nevetve húztam magam fölé, nem is gondolva, hogy mi fog
következni. Csak az érzékeimre hallgattam, amik Bill ajkai és simogatásai után
kiáltottak.
56. rész: Hát választott Viki...
- Ráér Viki, hívtad már?
- Igen, azt mondta hogy félóra, és itt lesz. Szerinted
kit fog választani Georg? Téged vagy engem?
- Önzőnek gondolnál, ha azt mondanám, szeretném, ha
engem választana? Te tudod a legjobban Tom, hogy már mióta vágyok egy komoly
kapcsolatra. Én nem csak egy éjszakára szeretném megkapni őt.
- Miből gondolod hogy nekem csak egy szexre kell?
- Tom, valljuk meg őszintén, nem a tartós kapcsolatok
minta példánya vagy.
- De ha most bebizonyítanám, hogy tényleg többre vágyok?
- Haver, gyermekkorunk óta ismerjük egymást,
kiismertelek már az évek folyamán. Ne is találgassunk, hogy melyikünket fogja
választani.
Nem telt sok időbe, míg Viki megérkezett. Szemlesütve
lépett be Tom után, majd tekintete összetalálkozott Georgéval. Hatalmas
lelkiismeret furdalás uralkodott el rajta, úgy érzet, hogy pillanatokon belül
elsüllyed a szégyentől.
- Georggal megbeszéltük a dolgokat, és arra a döntésre
jutottunk, hogy nem számít melyikünket is választod. Csak egy nevet mondj, és
mi tiszteletben fogjuk tartani a döntésed.
- Hogy mit kértek? Válasszak közületek? Most?
- Tudjuk hogy nehéz Viki, de nem szeretnénk, hogy
játszadozz az érzéseinkkel. Csak egy nevet mondj, indoklás nem is szükséges.
Georg már már gépiesen darálta a mondanivalóját. Talán
félt Viki döntésétől, attól hogy ő marad alul Tommal szemben?
Furcsa gondolatok keringtek Viki fejében. Mérlegelni
kellett bizonyos eseteket. Mit is válasszon? Egy biztos pontot Georg
személyében, vagy egy kiszámíthatatlan nőcsábászt, Tomot? Megérné-e felrúgni
egy sikeresnek ígérkező kapcsolatot egyetlen fellángolás miatt? Ezekre a
kérdésekre keresné most a választ Viki, de valahogy most képtelen volt rá
ezekben a pillanatokban. Itt ül, vele szemben két féri, aki a kegyeiért harcol.
Jól kell döntenie, hisz ezzel nem csak a saját, de ez érintett férfi sorsát és
jövőjét is megpecsételi.
- Szóval Viktória. Georg vagy én?
- Ez annyira nehéz, nem kérhettek ilyenre.
- Csak egy nevet szeretnénk hallani.
Viki lehunyt szemekkel ismét végig pörgette az agyán
gondolatait. Biztos pont, megbízható férfi, hűség, elkötelezettség. Igen, már
megvan a választottja.
- Georg, veled szeretnék kialakítani egy kapcsolatot, ha
a múltkori után adsz még egy esélyt Nekem.
Megkönnyebbülést lehetett látni Georg arcán, azonban Tom
csak cinikusan elvigyorodott. Ő valahogy átlátott Vikin, érezte, hogy nem
teljesen őszinte. Feltűnően kényszeredetten mosolygott, amikor Georg össze
kulcsolta ujjait övéivel.
- Hát akkor gratulálok haver. -Tom felállt, majd
gratulációja után elhagyta a nappalit.
- El sem hiszem hogy engem választottál. És igen, adok
még egy esélyt...
Georg boldogan ölelte át a megszeppent nőt, aki még
mindig nem volt tisztában azzal hogy mit, illetve kit választott.
55.rész: Leakarom győzni azt a kis hangot...
- Thomas Gottern vagyok, szervusz Anita.
Egy magas, elegáns és igazán jóképű férfi állt előttem,
kezében egy csokor virággal. Olyan volt, mintha a divatlapok címlapjáról lépett
volna ki. Élére vasalt, finom anyagú fekete nadrág, ha jól megfigyeltem, egy
eléggé márkás ing arany mandzsetta gombokkal. Bőre ápolt volt, már az első
pillanatban a kezére pillantottam, törékeny ujjak és szabályos formájú körmök
fogadtak...
- Örülök a találkozásnak, ő itt egy nagyon kedves
barátnőm, Viktoria Klein.
A vacsora felülmúlta a várakozásomat, felhőtlen
hangulatban teltek az órák. Bár azért azt meg kell, hogy valljam, nem hagyott
nyugodni egy kis belső hang. Nonszensz és abszurd dolog zakatolt a fejemben,
ami sosem akart szűnni. Thomas nagyon közvetlenül viselkedett, és ezzel nem is
lett volna baj, ha nem látom azt, amit. Talán csak kedvességből, vagy pusztán
baráti gesztusból, de többször is végig simított Ben alkarján, mire ő teljes
zavarba jött. Nekem ez személy szerint érdekes volt, de mivel leakartam győzni
azt a kis hangot, így szemet hunytam az észrevételeimen.
- Még egyszer nagyon köszönöm a vacsorát, igazán jól
éreztem magam. Valamikor viszonozhatnám a
kedvességeteket? Elfogadtok majd egy meghívást?
- Szíves örömest.
- És Viki, neked is szól az invitálás.
- Köszönöm Thomas, ott leszek. Azt hiszem én is indulok.
- Egy kicsit már megnyugodtál Viki?
- Fogjuk rá. De majd meglátjuk, hogyan is fognak
alakulni a dolgok.
Hosszú búcsú után váltunk el, Viki és Thomas együtt
távoztak. Feszültnek éreztem Benjamint, már az első pillanatban, amikor
megérkezett Thom…
- Mi a baj Beni?
- Semmi különös Anitám.
Szorosan megölelt, bele puszilt a nyakamba, majd a
fürdőbe sétált. Én pedig csak álltam ott, és nem tudtam mire vélni a helyzetet….
- Már csak 4 nap… el sem hiszem, hogy utána
összeházasodunk.
Billt hideg zuhanyként érte a bejelentés. 4 nap? Fel sem fogta igazából, mit
is művel velem és Nathalie-val. Mit is szeretne valójában, mire is vágyik?
Kényszerített házasságra, vagy egy kötetlen és szabad szerelemre? Mi lesz a mi
viszonyunkkal, ha megházasodik? Egyáltalán, hogy veheti el Nat-ot, ha nem őt
szereti? Nem hogy
csak nem szereti, de már taszítja a közelsége. Az a tudat, hogy 4 nap múlva el
fog kötelezni magát, borzongással tölti el. Erről még nem beszéltünk idáig… A
találkozások alkalmával egyszer sem firtattuk, hogy mi is lesz, ha ők ketten
összeházasodnak. Egyáltalán fent tudjuk-e tartani ezt a kapcsolatot? Lesz-e
erőnk arra, hogy mindenkit becsapva éljük kettesben az életünket? Én nem leszek
képes rá, nekem kell Bill, de nem csak egy órára, vagy egy éjszakára. Azt
akarom hogy mindig együtt legyünk, nem akarok a lebukástól tartani, nem akarok
bujkálni sem. Fel szeretném vállalni azt, hogy együtt vagyunk és világgá
szeretném kürtölni, hogy szerelmes vagyok Bill Kaulitz-ba…
54. rész: Gustav, az igazságosztó...
- Georg, már két napja játszod ezt a hülyeséget. Miért
kerülsz, miért nem szólsz hozzám?
- Gustav, szólt valaki? Mert én semmit sem hallottam…
- Jól van, játszd a sértődött pöcs alakot. Nem érdekel,
akkor is elmondom amit szeretnék. Tévedés volt az egész, egyikünk sem gondolta
komolyan azt az egy csókot. Előtte ugrattam Vikit, teljesen dühbe jött miatta.
Elakart menni, de én utána nyúltam és magamhoz rántottam. Te tudod haver a
legjobban, hogy mennyire felizgat az a nő, aki csak játszik velem, aki nem
kapható már az első pillanatban. Viki egy makacs és önfejű nőszemély, de épp ez
vonzott benne, hogy tudtam egy könnyen nem fogom megkaparintani őt. És
megcsókoltam, igen. Ez akkora nagy bűn?
- Akkor nem lenne bűn, ha előtte nem ígérted volna meg
hogy átengeded nekem. Őt, és nem fogsz bepróbálkozni. Nála. Tudod hogy milyen
egy gerinctelen alak vagy? Nem is tudom hogy hogyan is voltam ennyi éven át a
barátod.
- Mit csináljak hogy meg tudj bocsátani nekem? Most már
nem tudom visszapörgetni az időt, kár a múlton rágódni.
- Te könnyen beszélsz, nem neked verték át a fejed.
- Georg, Tom figyeljetek. Ezzel az állandó vádaskodással
és veszekedéssel semmire sem fogtok menni. Felnőtt férfiak vagytok, úgy
gondolom, hogy akként is kellene viselkednetek. Olyanok vagytok, mint az
óvodások, sírva rohantok az a daduskátokhoz, mert az egyik elvette a másik
játékát.
-Te mit tennél a helyünkben Gustav?
- Mindenek előtt Vikivel beszélnék. Érdekes módon eddig
róla és az érzéseiről egy szót sem ejtettek, csak a saját bajotokat
hangoztatjátok, de hogy ő mit vagy kit szeretne, arról persze fogalmatok sincs.
Üljetek le hárman és hallgassátok meg őt is. Ha szerelmes egyikőtökbe, akkor
tartsátok tiszteletben a döntését. Ne csak rólatok szóljon minden, Vikivel is
foglalkozzatok. Most pedig kérek egy baráti ölelést, az nem lehet hogy egy nő
romba döntsön egy majd 15 évnyi barátságot.
Tom és Georg egymásra néztek, majd egyszerre indultak
meg egymás felé. Gustav szavai úgy látszik hogy hatásosak voltak, hisz a két jó
barát egy hatalmas öleléssel fogadta egymást.
- Szóval te megcsókoltad Tomot, aki viszonozta , majd
abban a pillanatban toppant be Georg.
Benjamin összefoglalta néhány mondatban az eddig
hallottakat Vikitől. A konyhában főztünk, ma estére várjuk Thomast Kértem
Vikit, maradjon ő is, hisz úgy sincs programja estére, és a hangulata sem a
legkiválóbb hogy egyedül legyen. Talán majd a vacsitól felvidul.
- Nagy vonalakban így volt, igen. Nem tudom hogy mi
ütött belém, egyszerűen annyira utáltam Tomot, annyira ellenszenves volt
számomra, hogy csak ilyen módon tudtam levezetni a feszültséget. Még most is
látom Georg arcát magam előtt, olyan összetört volt.
- Viki, ha adhatok egy tanácsot, mint férfi, akkor várj
egy kicsit a bocsánat kéréssel. Egyik férfi sem becsüli meg azt a nőt, aki
térden állva, és zokogva könyörgi vissza magát. Hidd el, pár napon belül
jelentkezni fog Georg, és akkor majd mindent tisztázhattok.
Benjamin monológját a csengő hangja zavarta meg,
valószínűleg megérkezett Thomas. Ben sebesen pattant fel, majd sietett az
ajtóhoz, hogy beengedje őt. Én nagyot sóhajtottam, és vártam hogy megismerjem a
méltán híres Thomast, akivel kapcsolatban már réges rég kételyeim vannak…
53. rész: Kell még, még, még…
- Ilyen forróra még sosem sikerült a hangulat. Nagyon
felizgattál.
- Te is engem, elhiheted.
Egy kósza fekete tincset hátra tűrtem a füle mögé, majd
a szemeibe néztem és így szóltam.
- Te már szeretnéd Bill?
- A szeretkezést?
Nem tudom hogy miért jöttem ilyen zavarba, de égni
kezdett az arcom. Láttam hogy őt nem viselte meg annyira a kérdésem, ő valahogy
természetesebben fogadta. Talán nekem is úgy kellene tennem, mint neki? Úgy
érzem hogy igen. Egy pár vagyunk, - vagyis pontosabban szeretők – akiknek
általában szexuális töltésű a viszonyuk. Mi talán egy másik kategóriába
tartozunk. Bár érzem mindkettőnk esetében a vágyat, a beteljesedés utáni
sóvárgást, mégis félelem járja át a testem, ha a szexre gondolok. Hisz ha
Billel ténylegesen le fogunk feküdni, és mindketten ugyanazt fogjuk érezni
azokban a mennyei pillanatokban, akkor onnan már nem lesz kiút, már véglegesen
meg fog pecsételődni az életünk. Az első aktus után már más lesz minden,
visszafordíthatatlan lesz a sorsunk.
- Igen, a szeretkezést.
- Hogy őszintén bevalljak neked valamit, bennem már rég
érlelődik ennek a dolognak a gondolata. Az, hogy egyek leszünk, abba már most
fantasztikus bele gondolni. De érzem rajtad hogy neked még korai lenne, és én
tiszteletben tartom az érzéseid. Talán a Bennel való kapcsolatod is mélyen
befolyásol még téged, nem tudod hogy hogyan is cselekednél a legjobban,
legésszerűbben.
- Te tudod Bill?
- Már kirajzolódott előttem, mit is szeretnék igazán. És
az te vagy. Ha várni kell rád, bármeddig képes vagyok. Lehet hogy az első
alkalom egy ilyen forró, perzselő kényeztetés után fog bekövetkezni, úgy hogy
rózsaszín köddel a szemünk előtt fogunk cselekedni, nem törődve mások
érzéseivel. De az is lehet hogy csak hosszú idő elteltével leszünk egymáséi,
amikor mát nem lesz egyikünknek sem párja, nem tudom.
- Neked nem lenne bűntudatod Nathalieval szemben? Nem
éreznéd mocskosnak magad? Én talán a bűntudattól és a lelkiismeret furdalástól
félek a legjobban. Hogy egyikünk meg fogja bánni és meg nem történtté szeretné
nyilvánítani.
- Hidd el, ha mindketten akarjuk, akkor sosem fog ilyen
az eszünkbe jutni.
- Biztos?
- A legbiztosabb Kicsim.
Egy apró csókot kaptam az ajkaira, majd lemászott rólam
és szorosan mellém feküdt a bőrkanapén.
- Ezek a lopott órák is ugyanannyira bűntudatot keltenek
bennem is és benned is. Ez ellen sajnos nem tudunk semmit sem tenni, szerintem
mind a ketten tudtuk, hogy mit is vállalunk, ha bele kezdünk egy szerelmi
viszonyba. Én örömmel vállalom a lelkiismeret furdalást, hisz azok a
pillanatok, amiket veled tölthetek kettesben, mindennél többet érnek. Vállalod
te is?
- Semmi pénzért sem hagynám ki.
Most én csókoltam meg őt szenvedélyesen, a szavai annyi
pozitív energiával töltenek, hogy egész életemre elegendő lenne. Kell még belőle,
kell még Billből…
52. rész:
Lemondani Vikiről…
- Gustav, ide tudnál jönni?
- Hol vagy Georg, akkora a hangzavar, nem hallak.
- Egy kis kocsmában… siess, már kezdek lerészegedni.
A basszeros tényleg túl volt 3-4 pohár töményen, ami már
jócskán a fejébe szállt.
- Mond a címet.
- Talán Klaus strasse, nem tudom. Egy mozi van előttem…
egy nagyon nagy mozi.
- 10 perc és ott vagyok.
Gustav sietve köszönt el nővérétől és már pattant is a
kocsijába. Bele sem telt 10 percbe sem, már egy nagy parkolóban állt meg.
Megpillantotta Georg Audi-ját, tudta hogy jó helyre jött.
- Jöttem haver, ahogy csak tudtam. Ouf, mi a helyzet?
Gustav felült egy bárszékre, közvetlenül barátja mellé.
Ránézett, és nagyot sóhajtott. Hosszú lesz még ez az este…
- Hogy mi a helyzet? Viki megcsalt Tommal.
- De hisz Vikivel nem is jártok.
- Akkor is. Én koslatok már több mint 3 hónapja utána,
én viszem el randizni, én veszek neki rózsát, és tessék? Pofára ejt…
- Mi történt pontosan?
- Mikor beléptem… hova is? – erősen megdörzsölte az
arcát, és folytatta – Szóval amikor a nappaliba beléptem, ott falták nyalták
egymást. Csüngtek egymáson, Tom még fogdosta is őt.
- Sajnálom Georg. Mit mondtak?
- Semmit, mivel nem hallgattam meg őket. Ide jöttem,
hogy teljesen leigyam magam.
- Ez nem megoldás. Beszélned kell velük.
- Én ugyan biztosan nem. Sose kerüljenek a szemem elé,
mélységesen csalódtam bennük.
- De biztos megbánták. Lehet hogy csak egy egyszeri és
utolsó fellángolás.
- Felőlem most már azt csinálnak, amit akarnak. Szabad
utat engedek Tomnak is. De emlékszel Gustav,mindannyian megkértük őt, hogy
engedje át nekem Vikit, ne kezdjen ki vele. Hát igazán szavahihető, nem ezt
vártam tőle…
- Georg, ha kijózanodsz, mindenképp beszélj Velük.
Tudom, hogy szörnyű érzés lesz, de csak így tudtok tovább lépni. Lehet hogy
Vikinek semmit sem számít az a csók. Mond el az érzéseid neki.
- Ma akartam volna megkérni, hogy legyünk egy pár,
próbáljunk kialakítani egy párkapcsolatot. De már késő… ha lenne is köztünk
valami, akkor sem tudnám elfelejteni azt a pár pillanatot, amikor megláttam
őket. Akkor is bennem lenne az a tüske…
- Jól érzem hogy nincs rajtad melltartó?
- Nagyon jól érzed.
A nyakamba hajolt és finoman szívogatni kezdte.
- Akkor ha most egyenként kigombolnám a blúzod, 2 szép
kebel fogadna engem? Milyen kecsegtető ajánlat…
Én csak vigyorogva lehunytam szemeim, és átadtam az
irányítást Billnek. Lassan gombolta ki a felső 3 gombot, tudtam hogy nem fog
tovább menni, csak a szája nagy. Széthúzta az anyagot amennyire csak bírta,
majd apró puszikat adott napbarnított dekoltázsomra. Finom remegést váltott ki
belőlem, de az a tudat, hogy ilyen közel van a melleimhez, és nem lép tovább,
az egekig megbolondított. Elvesztve az önkontrolt gomboltam ki én magam még egy
gombot, amivel már hatalmasabb és kívánatosabb területet nyújtottam át Billnek
és az ajkainak.
51. rész: Az a gyötredelmes lebukás…
Vadul csókolták egymás ajkát, Tom érezve hogy szabad
utat kapott Vikinél, becsúsztatta az egyik kezét a pólója alá. Barátnőm csak
még megállíthatatlanabb lett, felrúgva az elveit és a szabályait – miszerint ő
nem ki nem állhatja Tomot, nem is vonzódik hozzá, férfiként egy cseppet sem
izgatja fel. De a jelet pillanat nem így mutatja, eszét vesztve adja át magát
az élvezetnek. Mindezt azért, hogy érez valamit Tom iránt, vagy pusztán csak
elkapta a hév? Azt hiszem hogy az utóbbi feltételezésnél maradok. Régóta, már
majd féléve nem volt kapcsolata… talán csak a kielégülés utáni vágy hatja?
- Megjöttem!
Georg kezdeti hangos köszönése fokozatosan vált elhalóvá. Arca
elfehéredett, kezei ökölbe szorultak. Tom és Viki egy pillanat alatt szét
rebbent, bár már késő volt. Georg ott állt velük szemben, kezében egy vörös
rózsát tartva, amit Vikinek vett az előre megbeszélt találkozóra. Hitetlenkedve
rázta fejét a basszeros, képtelen volt felfogni a látottakat. Legjobb barátja –
aki megígérte hogy egy újjal sem nyúl Vikihez és nem próbálkozik be nála,
illetve az a nő, akit kezdett egyre jobban megismerni és megkedvelni, most
piszkosul átverték. Szörnyű csalódottságot érzett Georg, annyira remélte hogy
végre neki is lesz egy komoly kapcsolata, annyira hitt ebben a viszonyban
kettejük között. És tessék, ez lett a vége.
- Georg, hagy magyarázzam meg.
- Nem érdekel Viki a magyarázkodásod.
Ketté törte a rózsát és a földre dobta.
- Figyelj haver, ez csak egy tévedés.
- Többet ne hívj a haverodnak, sőt mostantól hozzám se
szólj.
- Kérlek Georg hagy magyarázzam meg, ne menj el.
- Csalódtam bennetek.
Hangosan csapódott be az ajtó a basszeros mögött. Viki
kétségbeesetten rázta meg a fejét, majd tenyereibe temette az arcát. Ezt
elszúrta, nem is kicsit. Véget vethet a kellemes randevúknak, többé már sosem
lesz alkalma hogy egyáltalán szóba is álljanak egymással.
- Te vagy a hibás, csakis te.
Hirtelen tört ki Vikiből a düh és Tom elé toppanva,
szidni kezdte.
- Minden miattad történt. Ha nem hívsz be, ha nem
tartasz itt, ha nem bunkózol velem, valószínűleg most Georggal lennék.
- Héhé, nyugodj le. Te is ugyanúgy hibás vagy. Vissza
csókoltál, engedted hogy simogassalak, egy árva büdös szóval sem mondtad, hogy
szálljak le rólad. Sőt, te voltál az erőszakosabb és szenvedélyesebb is.
Úgyhogy ne próbáld magad kimosni az ügyből, te is bűnös vagy.
- Olyan jó hogy eltudtam jönni hozzád.
Az irodámban voltunk kettesben Billel. A reluxát mind
lehúztuk, csak a rések között tűzött be a napsugár. A hatalmas bőrkanapémon
feküdtünk, szorosan össze fonódva. Bele néztem szemeibe, és elmosolyodtam.
Boldog és én teszem boldoggá…
- Holnapután meghívom Ben egyik munkatársát Thomast
vacsorára. Szeretném megismerni őt, sokat hallottam már róla.
- Ez kedves tőled.
- De tartok valamitől Bill.
- Mitől Kicsim?
Hangosan biztos nem mertem
volna kimondani, ezért a fülébe súgtam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése