70. rész: A házasság rabja…
- Hazudnék, ha azt
mondanám, hogy nem akarom Billt.
- Szóval még mindig bele
vagy bolondulva. Akkor ne hagyd őt, harcolj érte, ha megéri.
- De hogy harcoljak, ott
van Nathalie és Benjamin is. Erősen gondolkoztam azon, hogy mindent bevallok
Beninek. Tisztább is lenne a lelkiismeretem, és így talán könnyebb lenne vissza
szereznem Billt, hiszen csak Nat-tal kellene foglalkoznom. De én nem szeretnék
a gonosz harmadik lenni, aki szét rombol egy házasságot.
- Házasságot? Anita, ha
tegnap előtt végig ott lettél volna Bill mellett, akkor te is láttad volna,
hogy ez az egész csak egy színjáték. Bill egyszer sem mosolyodott el, a
templomban is csak kényszerből csókolta meg Nathaliet. Egy csepp öröm sem volt
az arcán.
- Ezzel azt akarod mondani,
hogy… A tegnap előtt csak papírokon történt meg, Bill szíve és lelke
tiltakozott.
- De akkor mégis miért
tette? Csak ezt nem tudom megérteni… Engem miért hagyott egyedül?
- Csak inába szállt a
bátorsága. Nem gondolta át, hogy mit is tesz, csak cselekedett. Tudom, hogy
ezzel megbántott téged, és joggal vagy megsértődve, felháborodva, de hidd el,
biztos van magyarázata. És amint már mondtam, döntened kell. Egyikőtöknek sem
jó így, vagy béküljetek ki, vagy szakítsatok örökre.
- Ha haza jön, beszélek
vele.
- Ez a beszéd Anitám., légy
határozott, és eltökélt. – mondta, majd megölelt – És most ejtsünk szót az első
éjszakátokról.
- Jajj,. Ne már Viki,
zavarba hozol.
- Nem lehet téged könnyen
zavarba hozni, úgy hogy halljalak, mindent tudni akarok róla. Méret, gyorsaság,
teljesítőképesség.
- Hé, nem egy autóról
beszélünk, hanem egy húsvér férfiról, aki nem mellesleg fantasztikus az ágyban.
Gyönyörű teste van, igazi simogatni és csókolgatni való. Mi mást mondhatnék?
- Volt orgazmusod?
- Halkabban Viki, egy
kávézóban vagyunk. – próbáltam csitítani, mire ő csak elmosolyodott. –Hogy
őszinte legyek hozzád, nem volt. Egy kicsit elsiette az aktust, biztos az
izgatottság miatt. De ezt nem említettem neki, és nem is szeretném, ha
megtudná, mondjuk Georg lévén.
- Lakat a számon.
Mikor két kis hideg kezet
érzet a mellkasán, egész testével bele remegett. Gondolatai újból a keserű
valóságban jártak. Nathalie átölelte vékony testét, és ujjaival finoman
simogatni kezdte Bill bőrét.
A nő bele harapott
újdonsült férje vállába, aki csak lehunyt és össze szorított szemein keresztül
„élvezte” feleségét. Tudta, hogy mit akart Nat, a nászéjszakájukat követelte.
Bill már az első
érintésekből érzi a szándékát, sokkal erőszakosabban és durvábban adja tudtára,
hogyan is szeretné eltölteni az éjszakát.
- Gyere és pótoljuk be,
mégis csak fontos a nász éjszaka.
Bill megtorpant, és úgy
nézet szőke feleségére, aki csak markolta kezeit.
69. rész: Mit nyerhetünk és mit
veszíthetünk?
Másnap délutánra egy csajos
kávézást beszéltünk meg Vikivel a kedvenc kávézónkban. Sok minden történt a
héten, volt mit megbeszélnünk.
- … és úgy 5 körül
elbúcsúztak a vendégektől. Nathalie boldogan hangoztatta hogy egy Maldív
szigeti luxus szállodában fogják eltölteni a mézes hetet. A gyomrom majd
kifordult a helyéről, ez a nő egy visszataszító és undok személyiség.
- Nekem mondod? Már
többször is volt alkalmam, hogy közelebbről megismerjem a természetét. Emlékezz
csak, amikor kórházba küldött.
- Azért ezt pozitívumként
is felfoghatjuk, hisz a kényszer pihenőd alatti hetekben jöttetek össze Billel.
Vagy inkább most hanyagoljuk ezt a témát, látom elszomorodtál.
- Fontos volt nekem Bill.,
és még mindig az. Bármennyire is szeretném őt leírni magamban egy galád,
gerinctelen férfinek, még sem tudom, hisz még mindig szeretem. Talán csak most
eszméltem rá, hogy mennyire is fontos nekem, és azzal, hogy most elveszíthetem
őt, a szívem szakad meg. Anyáék biztos azt mondogatnák és azzal vigasztalnának,
hogy majd jön egy újabb fiú, egy újabb szerelem.
- És lehet hogy igazuk is
lenne. Figyelj rám Anita. Ha úgy gondolod, hogy csak fájdalmat okozna ezek
után, és csak csalódnál benne, akkor hagyd őt, felejtsd el. Nem szeretnélek
magad alatt látni.
- Ezt te nem értheted Viki.
- Miért ne érteném? Én is
ugyanezen megyek keresztül..
Zavartan harapta el
mondatának végét, pirultan sütötte le szemeit.
- Gyanús vagy te nekem
Mesélj csak!
- Mire gondolsz? Mit
mesélhetnék?
- Fejtsd ki bővebben,
hogyan is értetted, hogy Te is ugyanezen mész keresztül. És nem kérek olyan
kifogást, hogy most nem rólad van szó, hanem rólam.
- Pedig most akartam volna
mentegetőzni. – hangosan felsóhajtott, majd bele kezdett. –Tomból, belőlem és
Georgból álló kapcsolatra gondoltam. Emlékszel, hogy megcsókoltam Tomot, akkor
toppant be Georg. Bármennyire is izgató és szenvedélyes volt Tommal,
mérlegeltem egy s mást. Én már komoly párkapcsolatot szeretnék, egy megbízható
férfival. Na már most Tom nem a hűség minta példánya, ezt ő is hangoztatta már.
Tudom, hogy Georg mellett nyugodt életem lesz, nem kell attól tartanom, hogy
mikor csal meg éppen. Sokat beszélgettünk a kapcsolatunkról, és a hűséget
tartottuk a legfontosabb értéknek.
- De nem értelek teljesen pontosan.
- Bele gondoltam, hogy mit
veszíthetek és mit nyerhetek ha Georgot választom Tommal ellentétben. Szeretnék
megállapodni végre egy férfi mellett, de úgy érzem, hogy ez Tom mellett nem
menne. Ezért tanácsolom én is neked, hogy hagyd Billt, ha csak fájdalmat
okozhat, ne feledd Benjamin itt van melletted.
- Álljunk csak meg egy
szóra. Nem is említetted, hogy erősen gondolkoztál, hogy Tomot válaszd vagy
sem. Talán éreztél valami erősebbet iránta?
- Erre mit mondhatnék?
Szívdöglesztő férfi a maga bájával, mosolyával, ajkaival…
- Te még most is bele vagy
zúgva, ha látnád a szemeidet, csillognak. – nevettem fel harsányan.
- De viccelj már, és amúgy
is, a Ti kapcsolatotok most fontosabb. Dönts, Billt akarod-e, vagy sem?! És
azonnali választ kérek.
Bill már letusolva, egy
boxerban állt az erkélyükön. Csodálatos panoráma tárult elé, a sötét tenger
felett csak a hold világított. Néhány fős társaság , javarészt szerelmes párok
a gyéren kivilágított parton nevetgéltek és szaladgáltak. Keserű mosoly ült ki
az arcára. Ha nem rontott volna el mindent Bill, akkor most velem lehetne,
együtt nevethetnénk, és nem törődve másokkal, szabadon lehetnénk szerelmesek.
Ehelyett itt áll, mintha egy börtönbe lenne zárva. A házasság börtönébe egy
olyan nővel, aki már nem kelti fel az érdeklődését, aki már nem melengeti meg a
szívét. De akkor mégis miért vette el? Sajnos, saját maga sem tudja rá a
választ, pedig először magában kellene tisztázni a dolgokat. Ha lenne még egy
esélye, mindent másképp tenne már.
- Tegnap éjszaka kihagytunk
valamit, nem gondolod?- hirtelen Nat hangját hallotta meg.
68. rész: Nem csak a szem a lélek tükre…
Nem szóltam egy szót sem,
ölelő karjai között kerestem menedéket. Arcomat az ő arcához simítottam és
reménykedtem, hogy nem fog tovább kérdezősködni. Annyira magam alatt voltam,
félő volt, hogy elkeseredettségemben és lelkiismeret furdalásomban mindent
bevallok…
- Szeretlek Benjamin, ugye
érzed??
- Miért ne érezném Anitám?
Tudod hogy az egyetlen nő vag yaz életemben.
- Sose hagyj el kérlek, azt
nem élném túl.
- Ne butáskodj Kincsem, te
mindig az első helyen leszel az életemben, történjen bármi.
" Még akkor is,
ha megtudod, Billt szeretem? Érte akarok harcolni? "
- Egyre csak szállingóznak
a vendégek, hál’ Istennek.
- Fél hatkor már épp itt az
ideje. – válaszolt hanyagul Viki, mikor Tom jelent meg mellette, kezében két
pohár pezsgővel -Tessék, neked hoztam.
- Köszönöm.
Viki felettébb meghatódva
vette át a az italt, majd gyorsan bele is kortyolt, elakarta egy kicsit űzni
Tom pillantásait.
- Hát akkor ne koccintsunk.
– nevetett fel a gitáros.
- Szerettél volna?
- Ja, de most már
felesleges.
- Na azért mondjad, amit
szerettél volna. Majd színlelek, hogy teli van a poharam és csak a te
köszöntődre várok.
Picit már be volt csípve
Viki, kár volt ezt az utolsó pohár pezsgőt bekortyolnia.
- Igyunk Rád és Georgra,
hogy egymásra találtatok.
Viki kezdeti jókedve egy
pillanat alatt elillant. Tomra pillantott, aki csak egy lehengerlő mosolyt
küldött felé.
- Ezt most cinizmusból
mondod?
- Miről beszél, csak rátok
ittam, már azt sem szabad?
Tom egy kicsit megemelte a
hangját, tényleg nem volt hátsó szándéka, esetleg bántó jellege a
mondandójának. Utoljára végig nézett Vikin, majd ott hagyta Őt. Sőt az egész ceremóniát
követő összejövetelt is. És nem csak azért, mert más álmos volt reggel 6
órakor, hanem azért is, mert sikerült 2 emberrel is összevesznie az éjszaka
folyamán, még pedig Billel és Vikivel. Legjobban az bántotta, hogy Billel
egy ideig ki sem tudnak békülni, hisz már úton vannak a nászúti célpont felé.
Ami pontosan a Maldív szigeteken van. Hosszú lesz ez a 8 nap, és nem csak
Tomnak, hanem Billnek is…
- Bill keljél, leszálltunk.
Kedvességet és gyengédséget
mellőzve keltegette újdonsült férjét Nat. A leszállást követően hamarosan meg
is érkeztek a kiszemelt szállodához. Az egész olyan volt, mint a paradicsom.
Aranyló homokos parttal, ég szín kék tengerrel, perzselő napsütéssel. Ez az
igazi kikapcsolódás, csak nem mindegy, hogy kivel, milyen társaságban. Bill má
már unottan követte feleségét a liftbe, majd egy szó nélkül csak meredt a vele
szemben lévő tükörre. Furcsa volt most az önarcképét látni, nem gondolta, hogy
ennyire nyúzott és fájdalmas látvány tárul elé. Szerette volna csak a
fáradtságnak betudni ezeket, azonban igazából nem a fizikai fáradtság, hanem a
lelki állapot zavara volt a bűnös. Lelkiismeret furdalása nem hagyta élni egy
pillanatra sem, lelki szemei előtt mindig az én könnyes arcom lebegett.
Mindenért magát hibáztatja , a Tommal való beszélgetés után viszont sok
mindenre rádöbbent… főleg a kapcsolatunkat illetően. Bocsánatot fog kérni, mi
több, egy újabb esélyt kér… hogy mégis miért? Mert Nat mellett egyedül érzi
magát… és tudja, hogy őrültséget tett az oltár előtt.
67. rész: Tom helyre teszi Billt, mint
mindig…
Késő este volt már mire
haza értem. Sokat sétáltam, muszáj volt kiszellőztetni a fejem. Átgondoltam a
jövőmet. El kell felejtenem Billt, így lesz mindkettőnknek a legjobb. Ha ő ezt
az utat szeretné járni, én nem akadályozom meg. Talán csak pótléknak voltam jó,
de tanultam ebből. Ha szemfülesebb lettem volna, és nem viseltem volna egy
rózsaszín szemüveget, talán most nem érezném megalázva magam. Bármennyire is
szerettem és talán méh most is szeretem őt, mégis bolondot csinált belőlem, és
átgázolt a lelkemen…
- Tesó, miért nem táncolsz
Nat-tal?
- Nincs kedvem Tom. Látod
milyen jól elszórakoztatja magát. – biccentett az újdonsült feleségére, aki épp
akkor öntött nagyobb mennyiségű pezsgőt magába.
- Még mindig nagyon fáj a
tegnap történt dolog?
- Elmondani nem tudom, hogy
mekkora lelkiismeret furdalásom van. Legszívesebben oda mentem volna hozzá és
százszor is bocsánatot kértem volna tőle.
- Mikor mentél volna oda?
Eljött az esküvőre?
- Igen, ott állt az ajtóban
végig. Majd megszakadt a szívem, fájdalmas volt őt sírni látni. Most már hiába
siránkozok, értelmetlen lenne a múlton rágódni. Döntöttem, most már eszerint
kell élnem.
Tom fejét rázva, már már
hitetlenkedve hallgatta öccse szavait.
- Már nem azért Bill, de te
nem vagy egy kicsikét önző dög? Te csak a saját érdekeidet helyezted előtérbe,
Anitára nem is gondoltál?
- Anitának is így lesz a
legjobb, tudom.
- Honnan a büdös francból
tudnád? Bele látsz az agyába? Komolyan mondom Billt, néha elgondolkozom azon,
hogy tényleg egy családból származunk-e. Ez a szöveg eléggé pökhendi és
fennhéjázó. Talán beszélned kellene vele, lehet hogy ő pont az ellenkezőjét
érzi, mint ahogy te gondolod. Most egy kicsit magadra hagylak, de csak a te érdekedben,
nem szeretnék jobban összeveszni veled.
Ezzel be is fejezte Tom a
mondandóját, majd a kert helyiség gyönyörűen kivilágított bárpultjához sétált.
Bill megszeppenve hallgatta bátyát, ő mindig képes helyre tenni az embert.
Lényegre törő és hatásos fellépése van a gitárosnak… és ez most sem volt másként
. Sikerült Billt gondolkodóba ejtenie…
- Mi jót csináltál ma Anita?
Benjaminnal már az ágyban
feküdtünk, leoltott lámpák mellett beszélgettünk. Ilyenkor szorosan összebújunk
és órákon át tartó eszmecserét tartunk. Mivel holnap szombat, így sokáig ébren
maradhatunk.
- Délután elmentem az egyik
megrendelőm esküvőjére. Max egy fél órát lehettem ott, utána egy hatalmasat
sétáltam a közeli parkban.
- Bill Kaulitz esküvőjén
voltál? Tele voltak vele az újságok…
Hát fantasztikus… mindenki
értesült róla csak én nem? Kezd tényleg nagyon zavaróvá válni ez a szituáció.
Hogy tudtam ilyen figyelmetlen lenn, ha legalább tv-t nézek, vagy újságot
olvasok, nem kellett volna olyan megaláztatásban részesülnöm. Akkor talán nem
engedtem volna a csábításnak… Hát igen, úgy látom, én csak ezt érdemlem…
- Igen, az ő esküvőjén
voltam.
Alig bírtam kinyögni ezt a
rövid mondatot is, szorító érzés telepedett a torkomra. Azt hittem, hogy
hangosan felsírok, de nem!! Erősnek kell maradnom, az nem lehet, hogy Benjamin
tudomást szerezzen a viszonyunkról. Bele őrülnék a tudatba, hogy Ben szenved
miattam.
- Miért remegsz Anitám?
66. rész: Mi a női szeretők sorsa?
- Igen, szeretném hitves
feleségemül Nathalie Franz-ot.
Éles tőrként hasított a
szívembe Bill kijelentése. Hát döntött, vége mindennek, eldöntötte a
kapcsolatunk jövőjét. Úgy látszik, hogy ennyit értem neki. Pár hónapot és semmi
többet, néhány titkos órát, amik némiképp megszabadítják Nat-tól. De akkor most
mégis miért köti össze az életét vele, ha annak idején hozzám menekült a végső
elkeseredettségtől? Nem értem Bill, talán sosem fogom megtudni a pontos okokat.
Talán bele kellene törődnöm, hogy ennyi volt, én csak pótlék voltam, semmi más?
Ez mégis sérti az önérzetemet, egyetlen férfi sem csinálhatja ezt velem. Magába
bolondít, az ujja köré csavar, és az övé leszek, érte akár még a több éves
kapcsolatomat is képes lennék feladni. Hiába a sok önfeláldozás, ennyit ér a
nő, ha szerető…
Még utoljára rám tekintett,
szemei könnybe voltak lábadva. Lassan suttogta a már olyan jól ismert
„Sajnálom” szót, de engem most már hidegen hagyott. Hátat fordítottam és
kiléptem a templomból.
- Georg, jövök egy
pillanat, úgy érzem, valakinek nagy szüksége van rám.
Viki halkan suttogott
barátja fülébe, majd a sorok között sietve rohant utánam.
- Anita, merre vagy?
Hangosan szólított, nem
látott először a templom körül, majd átpillantott a túl oldalra, és az első
padon észre is vett. Arcomat tenyerembe temetve könnyeztem, nem tudtam elég
erős lenni. A tudat, hogy eldobott magától, a lelkemig hatolt.
- Ne sírj kérlek. Ennek így
kellett lennie, talán jobb is, hogy most véget vetettek ennek a kapcsolatnak. –
átölelt, és nyugtatásképp simogatni kezdte a hátam.
- De miért fáj ennyire?
Miért mardos a hiány keserű érzése? Tudom, hogy szörnyű lesz nélküle… Viki, én
szerelmes vagyok belé, és ezt az érzést nem lehet csak úgy elűzni.
- Tudom Anita, de mi mást
tehetnél? Ha ő nem ismeri fel, hogy milyen értékes embert veszített el, akkor meg
sem éri siratnod. Hidd el, Bill csak egy sima férfi, majd jön más. De ha el nem
felejtem, neked még ott van Benjamin, nem vagy egyedül. És Bill meg sem érdemel
Téged, többre kell becsülnöd önmagad, mint sem hogy könyörögj neki, fogadjon
vissza. Ne veszítsd el a méltóságodat, ne alázkodj meg ilyen módon egy férfi
előtt sem.
- Ilyenre nem is gondoltam…
és hogy Benjamin itt van-e még nekem? Lehet, de az a kapcsolat már sosem lenne
a régi. Sosem tudnék a szemébe nézni. Úgy hittem, hogy az első szeretkezésünk
után felnyílik mindkettőnk szeme, és a régi kapcsolatainkat felrúgva
felvállaljuk egymást. Én képes lettem volna az áldozathozásra, de úgy látszik,
hogy BIll még nem érett meg a kettőnk, közös kapcsolatára. Ő egy biztos pontra
vágyik a jövőjét illetően, érzelmileg nagyon labilis személyiség. ÉS ha
Nathalie-ban látja a támaszt, hát akkor áldásom rájuk. Nem fogok a
kapcsolatukba avatkozni, élem tovább az eddig megszokott életem. – letöröltem a
könnyeimet, és új erőre kapva lélegeztem fel.
- Ez az én barátnőm, csak
fel a fejjel és ne félj, melletted leszek, történjem bárhogy.
- Köszönöm Viki. De most
siess vissza, Georg már várhat.
- Nem baj?
- Nyugodtan menj, és érezd
jól magad…
65. rész: Egyetlen szó, és vége lehet
mindennek???...
- Tom, itt vannak elől anyáék.
Nem tudok a szemükbe nézni, és játszani a boldog férjet.
- Pedig, muszáj lesz Öcsi,
de ne félj, ott leszek veled.
Az ikrek lassan sétáltak a
legelső padsorhoz, ahol már Simone és Gordon, illetve Nathalie szülei vártak,
hogy végre elkezdődjön a templomi esküvő.
- Ohh, kisfiam olyan
gyönyörű vagy. Az én pici Babám férj lesz.
- Ne hozz zavarba anyu.
- Igaza van anyukádnak. –
állt fel Stelle is, Nat édesanyja – Rendes férje leszel a lányomnak. Nálad jobb
társat el sem képzelhetnénk mellé. Megbízható vagy és rendes, érett az
elkötelzeettségre.
Bill csak kényszeredetten
mosolygott, félő volt, hogy minden látható az arcán, ami gondol, s amit érez a
szívében. Mennyire is jóhiszeműek a családtagjai, dicsérik és kedves szavakkal
illetik, pedig ha tudnák hogy milyen is valójában? Megcsalta a mennyasszonyát,
azt a másik nőt, vagyis engem, egy szó nélkül, gyáván magamra hagyott, és
eliszkolt, akár egy bűnös. Hát milyen az ilyen férfi?
Gondolat menetéből a híres
induló ébresztette fel. Az oltár elé lépett, és a hatalmas ajtó felé fordult.
Vadul kalapált a szíve, ismét urrá lett rajta a tanácstalanság, ami egy
pillanatra sem hagyta őt nyugodni. Zúgott a feje, ez a pompa, a rengeteg ember
aki csak az „igen”-re vár, mind mind az őrületbe kergette őt. Eszébe jutott
hogy mennyire is csodás volt nálam az első közös délelőtt, semmi sem zavart
bennünket, csak feküdtünk a padlóm összekulcsolt kezekkel és repdeső szívvel.
És most? Szorong Nathalie mellett, aki ebben a pillanatban lépett mellé az
oltár elé. Az igaz, hogy meseszép volt a ruhája, és maga Nat is, minden férfi
egy ilyen gyönyörű nőről álmodik, Billt még sem tudta lenyűgözni. Az álszent
mosolya mögött mindig ott volt a megvetés, szánalom és ez most sem volt máként.
De ezt csak Bill látta, senki más…
- Azért gyűltünk ma itt
össze, hogy szemtanúi lehessünk két fiatal, Nathalie Franz és Bill Kaulitz
Isten előtt tett ígéretének.
A pap hangja el sem jutott
Bill agyáig, egyik fülén be, a másikon ki. Nem tudott koncentrálni, égető
pillantásokat érzett a bőrén. Először csak a családtagok árgus szemekkel való
figyelésére gondolt, de utána egy belső hangtól vezérelve a hatalmas ajtó felé
tekintett. És én ott álltam vele szemben…
Hogy mit éreztem, amikor a
tekintetünk összetalálkozott? Emlék képek ezrei ugrottak be, öröm, nevetés,
kéj... és most vége mindennek egyetlen pillanat alatt? Hogy milyen mardosó
érzés cikázott a testemben, amikor meghallottam az egyetlen kérdést, „
Szeretnéd-e hitves feleségedül Nathalie Franz-ot, mellette leszel-e jóban,
rosszban, gazdagságban, szegénységben, egészségben, betegségben?” Hatalmas
könnycseppek jelentek meg a szemeimben, mikor éreztem Bill tétovázását. Felváltva
tekintett rá, és Nat-ra, szerintem legszívesebben megszűnt volna ezekre a
pillanatokra. Egyre csak feszültebb lett a légkör, a sorok között is halk
morajlásba kezdtek az emberek. Nathalie elfehéredett, a legrosszabb is eszébe
jutott már. Bill döntött, hisz dönteni-e kellett. Rám pillantott, majd a
mennyasszonyára és válaszra nyitott ajkait.
64. rész: Mindketten tudtuk…
- Hát ez nem semmi Bill,
ott hagytad szegényt? – Gus
- Mindent elrontottam, ugye?
- Attól függ. Talán még van
egy esélyed, hogy kibéküljön veled. De az biztos, hogy leírtad magad egy időre.
- Legalább élvezted? –
kérdezte kíváncsian Georg.
- Persze hogy élveztem,
életem legjobb szeretkezése volt. Csodálatosan éreztem magam, de úgy éreztem,
hogy nagyon elsiettem és nem hagytam neki elég időt.
- Majd legközelebb Tesó.
- Ha egyáltalán lesz
legközelebb. Bár nagyon szeretném, de még sem hiszek benne, hogy meg fog a
tegnapi dologért bocsátani nekem. És nem csak a tegnapiért, hanem a maiért, is
hogy elveszem Nat-ot.
- De hisz ő is tudta, hogy
mennyasszonyod van, és hamarosan eljön az esküvő napja. Akkor lennél igazán
bajban, ha egyáltalán nem mondtad volna a szándékod Nathalie-val kapcsolatban.
Guastav végül is igazán jól
beszélt, mindketten tisztában voltunk a sorsunkkal. A kezdetben szenvedélyesnek
induló viszony az esküvő elérkezése után le fog csillapodni, sőt talán meg is
fog szakadni. De hogy mindketten ezt szeretnénk-e, hogy soha többé már ne
legyen közünk egymáshoz? Remélem lesz erőm átvészelni ezt a mély pontot…
- Na gyerünk Bill, fel a
fejjel, még minden megtörténhet. Hidd el, kifogtok békülni egymással, és akkor
majd onnan fogjátok folytatni, ahol abba hagytátok. Azaz ismét egy ágyban
lesztek és egy fantasztikus szeretkezésben lesz részetek.
- Bár csak ott tartanánk
már. Olyan gusztustalan amit csinálok. Nathaliet teljesen átverem és kijátszom
őt, pedig nem érdemli meg, Olyan régóta van velem az esküvőt is már alig várta…
és a másik oldalon pedig ott van Anita akibe szerelmes vagyok, aki boldoggá
tesz. Most mondjátok meg, mit csináljak?
- Kezdj el öltözni, ha nem
gondoltad meg magad, hisz 30 perc múlva már az oltár előtt kell állnod.
- Rendben…
Lemondóan felsóhajtott
Bill, majd a hófehér selyem öltöny után nyúlt…
- Sajnálattal hallom
Anitám, én hülye pedig most kocsikázok Georg elé, ahol találkozni fogunk és
onnan megyünk egy szuper titkos helyre. Hát ez az a titkos helyszín, egy
templom…
- Véletlen nem hallottad
valamikor Georgtól, hogy hol is lesz az esküvő? Bár ahogy Nathalie-t
megismertem, le merném fogadni hogy az egyik legpompásabb és legdíszesebb
berlini templomot választotta, a Saint Margaret-et.
- Hát Georg azt mondta csak
hogy közel van a lakásához, és akár gyalog is mehetünk, szóval szerintem is az
lesz az. De jó ötlet az, hogy ide jössz majd?
- Ne félj Viki, nem fogok
balhét rendezni. Csupán csak az arcát akarom látni, a szemébe szeretnék nézni.
Ha látok egy aprócska ki remény sugarat is, hogy továbbra is velem fog maradni,
akkor megnyugszom. De ha nem kapok tőle visszajelzést, akkor erősen el fogok
gondolkozni, hogy hol is ronthattuk, rontottam el, hogy csak így vége lett a
szerelmünknek.
- Anita, csak egyet
jegyezz meg, nem te vagy a hibás, Bill zavarodott össze.
- Lehet hogy igazad van,
mégis oda kell mennem.
63. rész: Az előkészületek…
Annyira vak voltam hogy nem
ismertem fel hamarabb a szándékát. De egyáltalán igazak-e az állításaim és a
feltételezéseim, hogy csak játszadozott velem? Lehet először végig kellene hallgatnom
őt, és csak utána ítélkeznem…
Gyorsan letusoltam majd
óvatosan bebújtam Beni mellé. Karjai közé fészkeltem magam és csendben
hallgattam nyugodt szuszogást. Könny szökött a szemembe, talán most eszméltem
csak rá, hogy mit tettem…
- Billie fiú, összepakoltam
minden fontos dolgot, pár perc és itt lesz Hans értem. A hotelben már vár rám a
sminkes és a fodrász is. Te itthon készülődsz?
- Igen, nem sokára
megérkeznek Tomék, anyuék már egyből a templomhoz mennek.
- Rendben. El ne késs, és
ami a legfontosabb, hogy gyere el, és ne hagyj cserben - csacsogta viccelve,
nem is sejtve hogy Bill fejében ez már többször végig futott és nem viccként…
Ezzel ki is lépett a szőke
mennyasszony az ajtón, majd a rendelt limuzinnal elhajtott. Bill fájdalmasan
sóhajtott fel, nem tudta hogy mitévő legyen. Felhívjon-e a ceremónia előtt vagy
sem, egyáltalán elvegye-e Nathaliet? Bár hiába siránkozik már, csak egyre
közeleg az a pillanat, amikor ki kell mondania a „boldogító” igent. Csak lenne
mg egy esélye, hogy újra beszéljen velem, és tisztázza a dolgokat. De nem!
Döntött, nem fogja cserben hagyni Nathaliet, aki már majd 8 éve a párja, bár
már nem a kezdeti lángoló szerelemmel szereti, még sincs szíve átverni…
- Jó reggelt Benjamin.
- Szia Anitám. Mikor
érkeztél este?
- Úgy 10 körül… Nem
akartalak felkelteni, aludtál már.
- Éreztem amikor befeküdtél
mellém. Sikerült végezned? Kész lett az öltöny?
- Úgy ahogy, igen.
Nem tudok neki hazudni,
mindig zavarba jövök.
- Na és te mit csináltál,
volt újabb megrendelőd?
- Tegnap nem, ma fog jönni
egy hölgy, akinek majd tervrajzokat kell készítenem. Szóval tegnap semmi
különös nem történt velem.
Láttam, ahogy idegesen kezd
babrálni a takarójával, Ő sem tud hazudni Nekem. Mivel a kapcsolatunk elején
megígértük, hogy teljes őszinteséggel fogunk egymás mellett élni, ezért
mindkettőnket lelkiismeret-furdalás gyötör. Én Bill miatt hazudok, de ő? Egy új
nő van az életében?
- Megjöttünk Tesó. Hol vagy,
- A hálóban. – kiáltott le
Bill.
Tom, Georg és Gustav
érkezett meg, ők fogják felkészíteni lelkiekben Billt… ha egyáltalán sikerülni
fog.
- Haver, te csak bámulni
készítetted ezt az öltönyt, miért nem veszed már fel? – Georg.
- Anita készítette nekem.
- Tudjuk Bill, és ezért nem
öltözöl fel?
Gustav és Georg értetlenül
néztek nősülő barátjukra, aki egy boxerban ülve merengett az öltönyön. Csak Tom
tudta az igazságot Bill lelkiállapotával kapcsolatban, ő megértette hogy ez a
ruha is csak rám emlékezteti.
- Öcsi túl kell lépned
ezen, ne emészd magad.
- Miért, mi történt? –
érdeklődött a 2
G.
62. rész: „Elcseszted Öcsi…”
- Tom mond azt hogy csak
ugratsz, és semmi sem igaz abból, amit mondtál?!
- Nagyon sajnálom…
Belül majd szétszakadtam,
megalázva éreztem magam. Köszönés nélkül távoztam a lakásból, hangosan becsapva
magam mögött az ajtót…Nem hívtam taxi, szükségem volt egy kis nyugalomra.
Sétálva indultam útnak, muszáj volt kiszellőztetni a fejem. Hogy mit is éreztem
pontosan? Hogy mi kavargott a fejemben és a szívemben? Csalódott és letört
voltam, de ha jobban belel gondolok, miért is vártam, hogy más legyen? Hiszen
az ilyen titkos kapcsolatok általában így végződnek. Az egyik félnek inába
száll a bátorsága, és meghátrál. Bill is ezt csinálta most… de miért nem
vallotta be, hogy holnap fog nősülni? Akkor talán gondolkodóba estem volna,
hogy miként is kellene folytatunk a kapcsolatunk... De az, hogy egyetlen szó
nélkül magamra hagyott és a bátyjától kellett megtudnom a pontos okot, hát az
nevetséges. Nem ilyennek ismertem meg őt, ha volt annyi mersze hogy bele
kezdjen egy titkos viszonyba, akkor miért nem képes tisztességes módon lezárni?
Ha egyáltalán leakarja… már magam sem tudom, hogy mit szeretnék vele kapcsolatban.
Legszívesebben csak elbújnék a világ elől, és napokig elő sem jönnék. Hogy
állnék most Ben elé is, mi lenne ah a szüleim is tudomást szereznének arról,
hogy megcsaltam Benjamint? Tanácstalan vagyok, fogalmam sincs hogy mit tegyek,
egyáltalán folytassam-e még Billel, vagy sem? Most nem tudnék ésszerű választ
adni, a pillanatnyi dühöm a „nem” mellett szavazna…
- Ott van még szegény? –
szólt a telefonjába rekedten Bill, ahogy késő este haza ért….
- Mire tippelsz? Épp most
csinált neked vacsorát, hogy majd együtt megegyétek az ágyban. Annyira egy
tapló voltál…
- Tudom én is Tom,
elszúrtam.
- Még hogy elszúrtad? Elég
finom fogalmazás. Én inkább úgy mondanám, hogy becsaptad őt, hazudtál neki, és
ami a legrosszabb, hogy faképnél hagytad őt szex után.
- Mégis mit kellett volna
tennem? Úrrá lett rajtam a kétségbeesés, az aktus előtt bele sem gondoltam,
hogy mi is csinálok. Kívántam őt, nem bírtam ellenállni neki.
- Célod volt, hogy még az
utolsó éjszakádon magadévá tedd?
- Legalább te ne oktass ki,
és ha jól tudom, te sem bántál szebben a nőkkel korábban.
- Most nem rólam van szó,
hanem rólad. Hogyan tovább, holnap oltár elé vonulsz?
- Mi mást tehetnék? Lemerem
fogadni hogy Anita hallani sem akar rólam.
- Hát ebben én is biztos
vagyok, nagyon leírtad magad a szemében, örülhetsz ha egyáltalán majd valamikor
is hozzád szól.
- Annyira, de annyira
sajnálom Tom.
- Már késő bánat a
sajnálat, vállald tetteid következményét.
- Szerinted valaha is meg
fog bocsátani?
- Hát tegyél érte Öcsi, én
mindenben melletted leszel…
- Köszönöm Tom, és kérlek
senkinek se mond el, főleg ne anyáéknak.
- Rendben… sajnálom hogy
így alakultak a dolgok, Anita jobban illett hozzád, mint Nathalie…
Késő este érhettem haza,
Benjamin már édesen aludt. Tudja, hogy sok munkám gyűlt össze így nyár
közepére, ezért elnézi, ha később is érek haza. Pedig ha tudná, hogy nem is a
szalonból jövök, hanem attól a férfitól, akivel megcsaltam őt, és már több mint
2 hónapja viszonyom van?! Undorodom magamtól... és nem csak azért mert
Benjamint átvágom a háta mögött, hanem azért is, mert Bill csapdájába estem...
Annyira vak voltam, hogy nem ismertem fel hamarabb a szándékát... Valószínűleg
ez volt a célja, hónapokig kedveskedni velem, majd az utolsó szabad éjszakáján
megkapni engem...
61. rész: Ezt nem tűröm el…
Nem szólalt meg, hosszú
másodpercekig csak hitetlenkedve rázta a fejét. Zaklatottan simította el a
szemébe lógó hajat, kétségbe esés ült ki az arcára. Kibújt az eddig ránk
csavarodó takaró alól, majd boxerét megkeresvén, felhúzta azt.
- Bill, mi a baj? Mi
történik veled?
Már a nadrágját és a
pólóját kapkodta, idegesített, hogy nem kaptam válaszokat.
- Válaszolj, mi ütött
beléd? Megbántad vagy nem érezted jól magad?
- Annyira sajnálom…. De én…
te jó ég! Mi tettünk? Ne haragudj majd kérlek rám…
Ez volt az utolsó mondata.
Sebesen távozott a szobájából, időm sem volt felfogni az előbb
történteket. Itt ülök meztelenül az ágyában az első aktusunk után, és ő pedig
nincs itt. Bepánikolt, vagy megbánta? De hisz ő akarta leginkább, már a
szalonban is nekem esett volna, annyira ki volt éhezve. Kicsit megalázva érzem
magam… mint egy piros lámpás lány, akit felcipeltek egy szobába, magáévá tette
valaki és a férfi, mint aki jól végezte dolgát, szépen lelépett. De ennek az
alkalomnak többet kell jelentenie? Bill sem lehet annyira ösztönlény, hogy csak
a vágyai és a nemi szerve hajtsa. Ő érzelmes férfi, gyengéd, akkor most mégis
mi ütött belé? Úgy érzem, mintha csak egy megoldandó feladatként tekintette
volna a szeretkezést, amikor végzett, szépen kipipálja. Na nem… ezt nem tűröm
el, nem vagyok egy felmosó rongy, akit csak úgy el lehet dobni, ha már egyszer
használták. Van tartásom, erkölcsös nőnek gondolom magam, aki egyetlen férfinek
sem engedi hogy játsszon a testével és az érzéseivel. Ezt mg a nagy Bill
Kaulitz sem csinálhatja meg velem…
Amilyen gyorsan csak
tudtam, felöltöztem, és a földszint felé tartottam, vagyis csak tarottam volna…
- Mi lelte Billt?
- Te vagy az ikertestvére,
neked kellene tudni.
- Hejj…talán rossz fényt
hozott a Kaulitz névre?
- Attól függ, hogy mire
gondolsz. Ha a gerinctelenségre, akkor igen, szégyent hozott a családodra.
Kicsit indulatosabban
fogalmazhattam, Tom meg is illetődött.
- Te jó ég, mi történt?
- A kis Drága Ifjabbik
Kaulitz faképnél hagyott az aktust követően. Próbáltam volna beszélni vele, de
csak össze-vissza habogott majd elrohant.
- Nem tudott teljesíteni?
- Nem erről van szó Tom.
Gyönyörű és tökéletes volt az együttlét, de Bill utána teljesen megváltozott.
Komor lett az arca, folyton csak azt hajtogatta, hogy sajnálja és hogy majd ne
haragudjak rá. Mire érthette? Arra hogy elrohant, vagy hogy megbánta ezt az
egészet? De hisz ő is akarta, a szalonban már alig bírtam leállítani.
- Azt hiszem, hogy tudom
mire értette. Mikor beszéltetek utoljára a közeledő esküvőről?
- Nem is tudom, talán egy
hónapja. De hogy őszinte legyek, ő sosem említette, én pedig sosem kérdeztem.
Van még elég időnk addig a napig, elfogjuk dönteni, hogy mi is legyen a
kapcsolatunkkal.
- Akkor te még nem tudod az
igazságot…. Bill és Nathalie holnap délben fog összeházasodni, férj és feleség
lesznek. Sajnálom, hogy tőlem kellett megtudnod.
Kétségbe estem, talán ez a
legjobb szó az állapotomra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése