80. rész: Sértett kamasz lennék?...
Bill többször lehajtotta a fejét, csak félve pillantott
fel az arcomra. Éreztem, hogy kezd kínossá válni ez a csend, ezért erőt vettem
magamon, és halkan hozzá szóltam.
- Miért jöttél Bill?
- Megszeretném magyarázni a történteket.
- Nem érzed úgy, hogy már elkéstél ezzel? Bőven lett
volna alkalmad, de te nem használtad ki.
- Nem mertem elmondani, sajnálom.
- Utólag már sajnálhatod. Szerinted mit éreztem amikor
Tomtól megtudtam, hogy másnap esküdsz? És azzal ne takarózz, hogy tudtam az
esküvődről, most nem erről van szó.
- Kérlek menjünk el valahova, és beszéljük meg egy
nyugodt helyen. – félénken a kezem után nyúlt, de én egy pillanatot sem várva
kihúztam az övéi közül.
- Nem megyek sehova sem Bill. Úgy gondolom, hogy jogos a
felháborodásom, és az, hogy most nem kívánok veled többet beszélni.
Próbáltam erősnek tűnni, nem akartam, hogy észre vegye a
gyengeségemet. Bármennyire is undorító dolgot tett velem, - ahogy átvert - , a
közelsége most mindent elfeledtetett. Jó ismét újra látni és hallani őt, de az
önérzetemet jócskán lerombolta. És nem csak azzal, hogy az aktus után egy szó
nélkül ott hagyott, hanem azzal is, hogy hosszú hetekig, hónapokig áltatott és
egy kis naiv libaként tekintett rám. De most miért őt szidom, hisz én is épp
ugyanolyan vak voltam, nem igazán érdekelt a szerelmünk alatt semmi sem. Ha
valaki a szemembe mondta volna, hogy Bill pár nap múlva megházasodik, hát én a
szemébe nevettem volna, hisz elfogult voltam vele kapcsolatban, nem gondoltam
volna, hogy valaha is csak egy játékszernek gondolt.
- Bill kérlek állj arrébb, távozni szeretnék, Benjamin
már vár rám.
- Tudd várni egy picit, maradj még kérlek.
- Nem minden csak körülötted forog, nekem is van
magánéletem, úgy ahogy neked is. Én sem zaklatlak a Nat-tal közös lakásotok
előtt.
- De én nem szeretnélek zaklatni, csak néhány percet
kérek, hogy tisztára tudjam mosni a lelkiismeretem.
- Neked csak ez számít Bill? Hogy ne legyen bűntudatot
és lelkiismeret furdalásod?
- Természetesen nem, dehogy is. Csak szeretném ha
felnőttek módjára megtudnánk beszélni a dolgokat és egyikünk sem játszaná a
sértett kamaszt.
Bill ahogy kimondta az utolsó szavakat, érezte, hogy
most szúrta el csak igazán. Ú
- Szóval szerinted csak megjátszom ezt az egészet, hogy
mennyire fáj, hogy így bántál velem, hogy semmibe vettél és eldobtál magadtól
egy szó nélkül? Sértett kamasz lennék???
Nem bírtam tovább, kitört belőlem a sírás. Már nem
érdekelt, hogy erősnek és megtörhetetlennek mutassam magam, muszáj volt mindent
kiadnom magamból. Utoljára a szemeibe néztem – rémültséget és tehetetlenséget
láttam bennük – majd kikerülve őt, ott hagytam a parkolóban… egyetlen szó
nélkül.
Dühös voltam rá, és mégis fájt a szívem utána. Kettős,
ellentétes érzések kavarogtak bennem, nem gondoltam, hogy valaha is fogok ilyet
érezni iránta. Egyrészről
dühített, hogy úgy gondolta, egy beszélgetéssel mindent meg tud oldani, már
részről pedig bele őrültem a gondolatba, hogy újra a közelemben van, újra
éreztem az illatát és láttam gyönyörű szemeit. Nem tudom, hogy mit tegyek vele
kapcsolatban…
79. rész: Ismét szemtől szemben…
Mindig is fiúkként tekintettek rá, óvták mindentől, hisz
ismerték a gyermek korát, félő volt, hogy összeroppan a lelki terhek súlya
alatt. Egy mondat mélyen megmaradt bennem, amit empatikus és toleráns édesanyám
mondott: „Fogadd el, engedd el és ami a legfontosabb, hogy továbbra is szeresd
a jelen állapot ellenére is.” Könnybe lábadt szemekkel tértem nyugovóra a
szülőházamban, sok volt most egy kicsit a problémákból, amik rám zuhantak. A
Billel közös viszonyunk vége, és Ben mássága mély nyomot hagyott a lelkemben.
- Anita felé tartok, szerinted jól teszem? – szólt
telefonjába kétségbe esetten a fiatalabbik Kaulitz.
- Menjél csak és tisztázzátok a dolgokat. De el ne
szúrd, és ha fejlemény van, azonnal szólj.
- Drukkolj Tom.
Bill leállt a lakásom előtt, majd felpillantott az
erkélyemre. Minden ugyanilyen szép volt, amikor bevallottuk a szerelmünket.
Ragyogóan tűzött a nap, a madarak énekeltek, gyönyörű volt minden.
- Bill épp most van Anitánál., úgyhogy reménykedjünk
hogy nem rontja el a békülést.
- Mit mondott, újra szeretné kezdeni? – Gustav.
- Én úgy érzem, hogy semmi másra nem vágyik, csak erre.
Az utóbbi pár napban már nagyon eltökélt volt…
- Szervusz Ben.
Bill egy pillanatra megtorpant, nem épp Benjaminra
számított. Vajon mit mondjon neki? Találjon ki egy átlátszóan gyér hazugságot,
hogy például az egyik rokonához jött, aki itt lakik, csak eltévesztette a lakás
számát? Minden bizonnyal lebukna, és Ben totális bolondnak nézné, szóval
értelmetlen a hazudozás.
- Anitával szeretnék beszélni, itthon van?
- Nem sajnos. A szüleihez utazott le pár napra. Üzenjek
neki valamit?
- „ Csak szeretném ha tudná, hogy megbántam, amit vele
tettem az esküvő előtt 1 nappal. Sajnálom, hogy ott hagytam az aktus után, és nem
adtam meg mindent neki, amit valójában érdemel.” – Bill csak megrázta a fejét ,
majd kiverve az őrült gondolatokat a fejéből, halkan így mormolta. – Csak még
egyszer szerettem volna megköszönni a megvarrott öltönyt, rengetegen dicsérték.
De most nem is zavarok tovább, csak ennyit szerettem volna mondani. Viszlát Ben.
Miután elköszöntek egymástól, Bill sietve indult az
autójához, kellemetlenül érezte magát a hazugsága után.
- Anita, Kicsim!!
Furcsa volt ismét hallani a hangját, ennyi idő és
fájdalom után. Beriasztottam az autómat, majd nagy levegőt véve felé fordultam,
és rideg arc kifejezéssel felé indultam. Nem tudtunk megszólalni, csak némán
figyeltük egymást. Hosszú perces kínos csend állt közénk, tapintható volt a
feszültség…
78. rész: Gondolkodnom kell…
Hogy mit éreztem abban a pillanatban, amikor
meghallottam Thomast, mint Benjamin kedvesét? Egy férfi mellett talált
boldogságra? Jobb lett volna, ha egy női nevet hallok? Most mit kellene
éreznem? Utálatot, undort, vagy sajnálatot? Esetleg el kellene fogadnom a
döntését, miszerint egy másik személy boldoggá teszi? Vagy kiabálnom kellene,
hogy változott ilyenné, amilyen ő most? Egyáltalán van-e jogom, hogy ítélkezzek
felette és megvetéssel gondoljak rá? Bele szólhatok-e a választásába? Egy
bizonyos szintig igen, hisz a barátnője vagyok… voltam. Nekem tényleg nagyon
fontos Benjamin boldogsága, azt szeretném, hogy sose szenvedjen hiányt
szeretetből. Toleránsnak kell lennem, ki kell tartanom mellette, és a döntése mellett. Sokat köszönhetek
neki, a hosszú évek alatt sok mindent kaptam tőle lelkileg. Amikor nekem volt
szükségem rá, fogta a kezem. Most rajtam a sor, így is el kell fogadnom őt.
- Azt hiszem hogy most gondolkodnom kell egy kicsit.
Elmegyek sétálni.
- Hajnali 2 óra, ne menj kérlek.
- Ben, most így lesz a legjobb. Le kell nyugodnom, és át
kell gondolnom a történteket. – lassan felálltam, és úgy ahogy voltam, egy
papucsban és köntösben kisétáltam az ajtón.
-Undorodsz tőlem?
Eddigre már felkapcsolta a kis lámpát, furcsa volt
egymás szemébe nézni. Én a kétségbeesett és könnyektől meggyötört arcára
néztem, majd megráztam a fejem és magam mögött hagytam őt…
- Végre itthon vagyunk. Az a szálloda nem igazán nyerte
el a tetszésem. – lépett lakásukba az ifjú pár.
- A legdrágább volt Nat.
- Akkor kár volt kifizetned.
Bill csak elszomorodott, igazán már nem is tudott mit
szólni feleségének, ezért csak besétált gardróbjába, és egy új póló után
kutatott. Levette fehér pólóját, ledobta a földre, majd benyúlván a szekrénybe,
az első kezébe kerülő ruhadarab az a póló volt, amit az első közös napunkon
viselt. Furcsám melengető érzés kerítette hatalmába, rátört a nosztalgiázás,
kicsit el akart tűnni Nat szemei elől.
- Elmegyek tusolni.
Gyorsan lekapkodta magáról a felesleges ruhadarabokat,
majd beállt egy hűsítő zuhany alá. Újra előtörtek benne a szép emlékek, ahogy
először megcsókolt, ahogy a hintaágyról lezuhanva nevettünk a földön egymást
ölelve. Hiányoztak neki ezek a pillanatok, újból átakarta élni, ismét
megbecsülve és szeretve szeretné érezni magát. „ Holnap felkeresem őt, igen,
beszélni fogok vele.”
„ Pár napra elutazom a szüleimhez, muszáj tisztán látnom
a jövőnket.” – ez a cetli várta másnap reggel Benjamint, amikor én már Hamburg
felé, a szülővárosom felé tartottam. Meg kellett velük osztanom a Ben-nel
történteket, muszáj volt kiöntenem a szívem. A döbbentség és a letaglózottság
mellett csalódottságot láttam szüleim szemeiben. Fiúkként szeretik Benjamint,
de ez nekik is sok volt elsőre. Épp úgy, ahogy nekem is… Hogy milyen tanácsokat
kaptam szüleimtől? Mit is javasoltak a jövőmmel illetve a jövőnkkel
kapcsolatban: Saját magam is meglepődtem a szavaikon. Higgadt és megfontolt
nyugodtsággal vették tudomásul a helyzetet. Nem szitkozódtak, nem utálkoztak.
77. rész: A rejtélyes szerető…
- Anita, ez nem olyan
egyszerű, valamit még el kell mondanom. Tudom, hogy ez csak még inkább rontani
fog a helyzetemen, és még jobban meg fogsz utálni. Kérlek, hagy legyek a
közeledben, gyere ide légy szíves.
Pár másodpercig tétováztam, majd újból mellé kuporodtam.
Éreztem, ahogy félve összefonta az ujjait az enyéimmel, és egy gyenge puszit
adott rá. Korom sötét volt a nappaliban, sajnos nem láttam az arcát. Pedig
annyi mindent ki lehet olvasni az szemekből…
- Hallgatlak Ben!
- Most szeretnék őszintén mindent bevallani. Szeretném,
hogy tudd, nem miattad lettem ilyen, amilyen vagyok. Minden akkor kezdődött,
amikor a szalonunkba új ember érkezett, akit az én szárnyaim alá adtak. Először
csal szimpla munkatársi viszony volt köztünk, de a hetek folyamán megváltozott
valami kettőnk között. Néha, amikor későn értem haza, akkor is vele voltam a
szalonban, és órákon keresztül beszélgettünk. Mindketten kíváncsiak voltunk a
másikra, arra, hogy milyen életet élt, milyen is a jelleme. Ittuk egymás
szavát, rokon lelkekké váltunk, vártuk az esti órákat, hogy mikor lehetünk újra
együtt, mikor lesz ismét alkalmunk az ismerkedésre. Egyre sűrűbbé váltak az
esti beszélgetések, és az idő elteltével úgy lett úrrá rajtam a
lelkiismeret-furdalás. És nem csak a kimaradások miatt, hanem amiatt a bűnös
érzés miatt is, ami mindig megszállt, ha vele voltam.
- Ő viszonozza az érzéseidet.?
- Igen… neki nincs párja, független, őt nem is emészti a
bűntudat. Nagyon megértő velem, és elfogadja, hogy én csak akkor tudnám vele
folytatni ezt a kapcsolatot, ha őszintén bevallok neked mindent. Még nem
voltunk együtt, csak egy apró szájra puszi volt, ami után beláttam, én már
többet érzek, mint puszta barátságot. Nem erőltette a dolgokat, tiszteletben
tartja a döntésemet.
- És ő miben különbözik tőlem?
- Nem lehet titeket összehasonlítani. Kiegészítetitek
egymást, szükségem van mindkettőtökre.
- Azért mond azt Benjamin, hogy nem hármasban képzelted
el a jövőnket.
- Nem, nem hoználak ilyen megalázó helyzetbe. Az lesz a
legjobb, ha elköltözöm tőled mihamarabb. Nem akarok több fájdalmat okozni
neked, így lesz mindkettőnknek a legjobb.
Kétségbe estem, mi lesz ha Billen kívül Ben is elhagy?
Egyedül fogok maradni, nem lesz ki mellettem lenne. Ki fog erőt adni, ki fog
támogatni?
- Ki az Benjamin?
- Thomas Gottern… - súgta azt a nevet, ami talán már rég
az elmémben kavargott, mélyen, nagyon mélyen…
76. rész: Hogy juthattunk idáig?
Megcsalt… ezt nem tudom
elképzelni. Hogy volt képes ilyet tenni? Szerettem és felkaroltam őt, végig
mellette voltam, sosem hagytam egyedül. Édesanyja halála után csak engem
engedett közel magához, csak én vigasztalhattam. Ez a majd 6 év csak ennyit
jelentett neki? Egy idegen nő karjai nagyobb biztonságot nyújtott számára?
Nekem csak ez a sors jutott? Hogy minden férfi kihasznál, átver, majd eldob
magától? Tényleg csak ennyit érnék? Mélységesen csalódtam Benjaminban, úgy
látszik, hogy felesleges volt olyan sokat remélni a kapcsolatunktól, ez is
ugyanúgy fog végződni, mint a Billel való kapcsolatom. De mit követtem el, hogy
a férfiak csak ennyire becsülnek? Miért nem tud valaki őszintén szeretni? Ez
akkora áldozat a férfi részéről?
Te jó ég… mennyire
képmutató és álszent vagyok. De hisz én is megcsaltam Őt Billel. Értelmetlen
szidnom Benjamint, hisz én sem vagyok erkölcsösebb nála. Sőt, én még rosszabb
vagyok mint ő, hisz nekem bátorságom sem volt bevallani, hogy nem vagyok
hűséges. Ebből a szempontból én gerinctelenebb vagyok. De mégis hogy juthattunk
idáig, hogy mindketten másnál kerestük a boldogságot? Egy biztos, mindketten
hibásak vagyunk, felesleges a másikat vádolni. Higgadtan, felnőtt módjára meg
kell beszélnünk ezt az egészet…
- Szavak sincsenek rá, hogy mennyire sajnálom és hogy
mennyire undorodom magamtól. Te vagy és te is leszel az egyetlen nő számomra. A
te helyedet semmi sem és senki sem veheti át.
- Szerinted ez enyhít valamit is?
Kibújtam az öleléséből, nem akartam, hogy hozzám érjen.
- Tudom, hogy nem, de…
- Mióta tart a viszonyotok?
- Még nincs köztünk viszony, nem szerettem volna még,
amíg be nem vallom neked.
- Szóval érezzem magam megtisztelve, hát ez szép.
- Ne gúnyolódj kérlek, így is olyan nehéz bevallani
magamnak is és neked is. Mikor rájöttem, hogy egy másik érzés is hatalmába
kerített a te szerelmed mellett, kétségbe estem. Nem tudtam, hogyan is kellene
cselekednem, azt hittem hogy csak egy múló szeszély lesz. De a hetek, hónapok
elteltével eluralkodott rajtam ez a különös gondolat, érzés…
- Én is hibás vagyok, hogy kiszerettél belőlem?
- Nem, ezt felejtsd is el. Te semmiről sem tehetsz, és
nem szerettem ki belőled, csupán csak az irántad érzett szerelmem egy magas
fokú kötődéssé és feltétel nélküli szeretetté alakult át.
- Ezek annyira sablon szövegek Ben. Miért nem mondod meg
őszintén, hogy már nem kellek neked?
- Mert ez nem igaz, ez hazugság lenne. Igenis szükségem
van rád, úgy mint eddig még soha sem.
- Egyszerűen nem értelek Én nem akarok egy pótlék lenni,
aki csak akkor kell, ha a másik nő nincs kéznél. Nem bírnám elviselni, ha csak
másodrendű lennék a szemedben. Döntened kell Benjamin, vagy én, vagy az a nő?
75. rész: "Sajnálom Anita"... már
sokadjára...
- Nem alszol Anita? – rémült volt a hangja, éreztem hogy
szaporán vette a levegőt. Az arcához hajoltam és egy puszit adtam neki. Valami
furcsa feszültséget éreztem körülötte, remegett az egész teste, ahogy fölé
hajoltam.
- Téged vártalak. Merre voltál, aggódtam érted.
Próbáltam nyugodtnak tűnni, azonban egy cseppet sem
voltam az. Minden rossz eszembe jutott már, ami miatt egy férfi éjszaka érhet
haza. Éreztem ahogy maga mellé húzott a kanapén és a karjaim közé bújva próbált
megnyugodni. Ahogy szorosan összeért a mellkasunk és az arcunk, kétségbe estem.
A szíve vadul kalapált, már már zakatolt és az arca könnyektől volt nedves.
Megkerestem a kezét és szorosan összekulcsoltam az enyémmel.
- Benjamin válaszolj kérlek. Megijesztesz. Mi történt,
bántottak, vagy a szalonban van valami probléma?
- Éreztél már olyat, hogy egy érzés szét tud belülről
marcangolni, próbálnál ellene valamit tenni, de az erősebb és eluralkodik
rajtad?
Megrémisztett ezzel a kérdésével. Arra az érzésre, amire
ő gondolt, már én is átéltem a hónapok folyamán Bill mellett. Én is próbáltam
legyőzni a vágyat és a bűnös gondolatokat, még sem tudtam. Ezek szerint Ben-nek
is van egy szeretője?
- Igen, éreztem már ilyet. – feleltem halkan.
- Én annyira sajnálom Anitám. Bárcsak visszaforgathatnám
az időt, ígérem, hogy máshogy cselekednék, harcolnék azzal az érzéssel. Meg sem
érdemellek téged, te nálam jobb és tisztességesebb férfit érdemelsz.
- Benjmain ne mondj ilyeneket. Te vagy a legtisztább és
legszerethetőbb férfi a világon. Még hogy nem érdemelsz meg engem? Hálás vagyok
Istennek, hogy azon az esős, sötét napon összetalálkoztunk.
- De azóta megváltoztam…
- Beni, mindenki változik, ez az élet rendje. Én is
változtam, így kell elfogadnunk egymást.
- Te szerethető vagy, tisztességes, kitartó… és… - egy
mély és megfontolt levegőt vett, majd minden lelki erejét össze szedve így
suttogott – És hűséges vagy…
A szívem egy pillanatra kiesett a megszokott ritmusból,
majd felvett egy őrülten gyors, már már szabálytalan ütemet. Éreztem ahogy a
testemet elöntötte a veríték, teljesen libabőrös lettem. Számtalan dolog
cikázott a fejemben, egyrészről, hogy én „hűséges” vagyok, másrészről pedig,
hogy Benjamin szavai ellentmondásosak voltak. „ És hűséges vagy…” ezerszer
lecsengett a fülemben. Kétségbe estem, már nem
is igazán a lelkiismeret furdalástól, hanem attól a kételytől és félelemtől,
amit Ben idézett elő az utolsó mondatával. Reménykedtem, hogy csak egy tévedés,
ami gondolok, és nincs semmi jelentősége annak a feltevésnek, ami az agyam
szüleménye, vagyis hogy Ben megcsal…
- Ben, te is hűséges vagy.
- Sajnálom Anita. – ennyit
tudott csak szólni, majd kitört belőle a rég visszafojtott keserves sírás.
Mindent megértettem…
74. rész: Iker beszélgetés...
- Szia Tom, hogy vagy?
- Csá Öcsi, kössz megvagyok.
- Ne haragudj rám az
esküvőn történtek miatt. Nem akartam veled összeveszni.
- Fátylat rá Bill, én is
sajnálom, hogy kiabáltam veled. Remélem gondolkoztál azon, amit mondtam.
- Minden egyes szavd igaz
volt, csak magamra gondoltam. Az esküvő óta sokat gondolkoztam, Nathalie-val
nem sok programot szervezünk, pontosabban együtt sem vagyunk. Most is lement a
szálloda bárjába.
- És mire jutottál végül
Anitával kapcsolatban?
- Ahogy haza érek holnap
után, személyesen fogok vele beszélni. Tisztázni szeretném az utóbbi heteket és
megkérem hogy bocsájtson meg.
- Készülj fel arra, hogy
nem egy könnyű menet, vérig sértetted.
- Tudom és szívből
sajnálom. - felsóhajtott az énekes, majd kilépett az erkélyre. - Láttad azóta?
- Nem, de Georg és Viki
beszélgetéseit néha hallottam. Viki azt tanácsolta nki, hogy felejtsen el
téged, ha csak fájdalmat okozol neki.
- Igaza van... csak ártok
neki.
- Ilyet ne mondj, hallod?
Ne feledd, van még egy esélyed, csak vigyázz , hogy ne csússzon ki a kezeid
közül az irányítás. Amúgy egy más téma is eszembe jutott. Hogy telt a
nászéjszakátok? Volt epres-pezsgős orgia? Vagy valami extrém a homokos
tengerparton?
- Ne is emlékeztess arra az
éjszakára.
- Enynire szörnyű volt,
vagy nem volt erekciód?
- Bűntudatom volt Anita
miatt, és amiatt is, ahogy csináltam.
- Te jó ég, beújítottál az
ágyban és meg sem osztod velem?
- Durva voltam vele. Bár
azt hajtogatta hogy ez volt életének legizgatóbb szeretkezése, én úgy érzem, a
kelleténél egy kicsit erőszakosabb voltam vele. Feldühített, az önbecsülésemet
próbálta romba dönteni, közben még kérdőre is vonta a férfiasságomat és a
teljesítő képességem. Beakartam bizonyítani, hogy igenis én is férfi vagyok,
még ha nem is nézek ki annak.
- Szóval erősebb fokozatra
kapcsoltál. - nevetgélt Tom.
- Ne nevess , tudod milyen
éjszakám volt utána? Annyira szerencsétlen vagyok, egyetlen aktust sem tudok
befejezni, hogy utána ne lenne lelkiismeret furdalásom. Álmomban is csak Anitát
láttam és miattam sírt. Tudod milyen érzés volt így felkelnem?
- Bill, hogy nyugodt legyen
a lelkiismereted és büszkén, félelmek nélkül nézhess tükörbe, tisztáznod kell
Anitával a történteket. De minél előbb.
- Elhiszed hogy már
számolom a perceket, hogy mikor találkozhatok újra vele? Annyira hiányzik a
mosolya, a nyugtató szavai, az, hogy megbecsüljön. Várj leteszem, hallom Nat-ot
a folyosón. 2 nap és otthon leszek, ígérem mindent rendbe hozok. Várjál, és te
hogy vagy? Rólad nem is beszéltünk.
- Személyesen megbeszéljük
majd. De annyit elárulok, hogy egy nő kezd megőrjíteni és ezt pozitív
értelemben mondom. Na csá Öcsi.
- Várj, várj, ne tedd le. -
de már késő volt, hosszan sípolt a készülék. Tom bele zúgott volna valakibe? De
hisz eddig miért nem említette? Egyáltalán ismeri a nőt? Idegen, vagy ismerős?
Ma este későn ért haza
Benjamin, hogy őszinte legyek, egy kicsit aggódtam érte. Ahogy belépett az
ajtón, és én meghallottam halk lépteit, felkeltem az ágyból és kisiettem a
nappaliba. Sötét volt, csak a hold bevilágított fénye segített, hogy
megtaláljam őt. Nem akartam villanyt kapcsolni, és ezzel megrémiszteni őt,
ezért óvatosan tapogatózva jutottam el a kanapéig, ahol feküdt...
73. rész: A váratlan vendég...
- Kész vagyok Georg,
jöhetsz Te is.
Viki egy törölközőbe
csavarva lépett be Georg szobájába, ahol már a basszeros várta őt. Lassan végig
mérték egymást, Georg félmeztelenül volt, így még nem igazán jelentek meg
egymás előtt.
- Gyönyörű vagy.
- Te sem panaszkodhatsz. -
utalt barátnőm Georg kidolgozott felsőtestére, majd hozzá sétált és finoman
megcsókolta. Georg szorosabbra fogta a vékony, üde testet majd jobban bele
melegedve a dolgokba, Viki vizes nyakát kezdte csókolgatni.
- Siess vissza ésutána
innen folytatjuk.
- Egy perc az egész.
Gyorsan el is tűnt a
fürdőben, Viki csak nevetve rázta meg a fejét. Furcsának tűnhet, hogy
eddig nem feküdtek le egymással, de mindketten úgy gondolják, hogy egy tartós
kapcsolat kialakításához nem feltétlenül a szexnek kell az elsődleges dolognak
lennie. Pár hete már beszélgettek erről a gondolatról, és mindketten arra az
álláspontra jutottak, hogy a szexel ellentétben a lelki dolgokat fogják
előtérbe helyezni. Mindketten elég érettek ahhioz, hogy megállt tudjanak
parancsolni az ösztöneiknek, azonban egy dolgot nem vettek figyelembe. Azt hogy
már rég élték át az aktus mámorító érzését, a beteljesülést. Talán a mai
éjszaka folyamán sor kerül arra az érzelem kifejezésre, ami egy szorosabb köteléket
von majd közéjük?
- Figyelj Haver.
Egy mély és ismerős hang
tulajdonosa rontott be hirtelen, az ajtót hangosan kicsapva. Viki fülsiketítően
felsikított, nem számított ilyen vendégre. Abban a pillanatban maga elé kapta
Georg egyik pólóját, a zavartságtól teljes pírbe borult az arca. Tom egy
cseppet sem volt szemérmes, esze ágában sem volt levenni a tekintetét Vikiről.
- Fordulj el. - kiabált
Viki - Hallod?
- Láttam már meztelen nőt.
- De nem engem. Úgyhogy
azonnal menj ki.
- Gyere ide, és lökj ki. -
egy tipikus önelégült mosoly ült ki az arcára.
- Héjj, itt meg mi folyik?
- Georg, Tom nem akart
kimenni, pedig szépen kértem. - Viki egy ovis természetével köpte be a férfit,
aki még mindig fel s alá pásztázta Vikit.
- Haver, tényleg menj ki,
látod milyen ideges Viki. És amúgy se bámuld ennyire, az én barátnőm.
- Nyugi van. Kimegyek.
Amúgy csak szólni akartam, hogy bulizni megyünk néhány haverral. De úgy látom
hogy nem aktuális a meghívás. Na de mindegy, jó hancúrozást.
- Kicsim, nyugodj meg. -
szólt nyugtatólag Georg, de Viki idegeskedve húzott magára egy nagy pólót.
- Az arcátlan tuskó, hogy
ki nem folyt a szeme. Legszívesebben kikapartam volna, mit kellett
nagyképűsködnie.
- Tudod milyen Tom, ez már
a vérében van. Az zavar, hogy meglátott, vagy hogy ugratott téged?
- Minden... ez a egész pasi
az agyamra megy.
- Nyugodj le szépen, már
elment. Azért igazat kell adnom Tomnak, hisz egy ilyen gyönyörű és bájos nőnek,
mint neked, elég nehéz ellenállni. Szeretlek Viki.
Georg szavai melengették
Viki szívét, valamelyest csökkent is a dühe. Kislányosan a férfihez bújt, és
bele puszilt a nyakába. Megpróbált lenyugodni, azonban Tom égető pillantásait
még mindig bőrén érezte. És ahogy az ajak piercingjét nyalogatta? Kész ez a
pasi, állandóan kiidegeli, másrészről pedig az egekig felizgatja. Lesz még
ennek böjtje...
72. rész: Egy jó ajánlat...
Képtelen volt felfogni,
hogy mit is tett, ismét urrá lett rajta a kínzó lelkiismeret furdalás, de most
nem csak amiatt, hogy hűtlen volt hozzám, hanem azért is, mert úgy érezte,
durva volt Nat-tal. Bármennyire is dühös volt, nem szabadott volna így kitörnie.
Szerette volna megmutatni, hogy ő igenis férfi, de nem ilyen módon. Most mit
gondolhat róla a felesége, hogy egy őrjöngő vadállathoz ment hozzá? Ijedten
kezdte fürkészni Nathalie arcát, úgy gondolta, hogy fájdalmas és meggyötört
kinézete lesz. Ehelyett mit látott? Nat arca simább mint valaha, szemhéjai
finoman rebegnek, ajkai széles mosolyt húznak arcára. Mégis mi történhetett?
- Nem akartam, hogy fájjon.
- szólt halkan Bill, majd Nathalie mellé feküdt és lehúzta az óvszert.
- Egyáltalán nem fájt, sőt,
eddigi legszenvedélyesebb aktusunkon estem át.
- Akkor tényleg nem fájt,
nem voltam durva?
- Mindig ilyen erélyesnek
kellene lenned, úgy látszik, hogy csak egy kicsit a szívedre kell hatnom.
Baszta az önérzeted, ugye?
Erre már nem akart
válaszolni, végülis Nathalie úgyis tudja. Az évek folyamán volt idejük
kiismerni egymást. Nat igazán tisztában van Bill gyenge pontjaival, még pedig a
lelki dolgokkal. Nehezen viseli, ha Őt, vagy a szeretteitócsárolják.
- Nem kell válaszolnod,
rájöttem a hallgatásodból. Biztos ismered azt Bill, miszerint a hallgatás az
beleegyezés. Amúgy elszívok egy cigit, ki jössz az erkélyre?
- Most inkább kihagyom.
Nathalie csak megvonta
vállait, majd a vékony takarót lehúzta Billről és magára csavarta. Az énekes
reflex szerűen húzta fel csípőjéig a lepedőt, mindig is szégyenlős volt.
- Elhised hogy már minden
kis porcikádat ismerem? Nem tudsz semmi újat mutatni, főleg nem a férfiasságod
és a teljesítő képességed terén. - ezzel magára is húzta az erkély ajtót.
Egy újabb pofon Nathalie-tól...
ismét sikerült Billt és a férfiúi énjét a földbe döngölni. Megint jöhetne az a
rész, hogy Bill sértett bikaként megmutatja, mire is képes, azonban erre most
nem volt ereje, sőt semmire sem volt. Csupán csak átfordult az oldalára, és
lehunyta könnybe lábadt szemeit.
- Hát Georg, ez a flim
valami fantasztikus volt, ennyit még sosem nevettem, köszönöm. - Viki hálás
volt a férfinek, egy fantasztikus DVD-zésen és beszélgetésen voltak túl.
- Valami mást még
ajánlhatok? - vigyorgott kajánul.
- Attól függ, hogy mire
gondolsz.
- Itt alszol ma nálam?
Hatalmas ágyam van, nem horkolok és nem rugdosok.
- Önkét felajánlod a
takaród, ha fázok?
Georg csak egy két apró
puszit nyomott Viki ajkaira, majd lassan bólogatni kezdett.
- Ezt igennek veszem.
Egyre csak teltek a napok,
úgy éreztem, hogy sikerült kilábalnom a lehangoltságból. Bár még sokat gondolok
Billre, hogy vajon hogyan is éreztheti magát a nászútján, de nem volt annyi
bátorságom, hogy felhívjam őt. Mit is mondhatnék neki, egyáltalán lenne- e
mondanivalónk még egymásnak? Én mindenesetre kérdőre vonnám, de nem szeretnék
Nathalie-hoz hasonlóan követelőző és akaratos lenni. Inkább kivárom míg Bill
jelentkezik... és hogy miként fogok akkor érezni, mikor ismét hallani fogom a
hangját? Össze leszek zavarodva, az biztos...
71. rész: Milyen ha Bill elveszti az eszét?
- Külön kérvényt nyújtsak be, hogy befeküdj az ágyba,
vagy mi van Bill, impotens vagy, hogy már egy jó ideje nem szexelünk? Ha ezt
tudom, hozzád se megyek.
Nathalie jó ízűen kacagott fel, azonban Bill nem érzete
ilyen mulatságosnak, hogy rajta nevet Nat. Düh öntötte el az agyát, teljesen
kikapcsolt, annyira felbosszantotta ő. Talán csak megfelelési kényszerből, nem
tudjuk pontosan – Bill hirtelen Nat után kapott, magához rántotta és vadul
megcsókolta, ami nem kis meglepetést váltott ki a nőből. Azt akarta Bill, hogy
Nathalie ne becsmérelje le őt, ne sértegesse és megmutassa neki, hogy igenis
képes teljesíteni. Bár már undorodott tőle, nem bírta elviselni a jelenlétét,
most mégis egy kiéhezett állatként esett Natnak, aki nem rejtegetve érzéseit,
hangosan felnyögött, majd Bill fenekébe markolt és úgy húzta magával a hatalmas
francia ágyra. Az énekes minél hamarabb túlakart esni az aktuson, a szíve
tiltakozott az elkövetkezendő dolgoktól, de sértett férfiúi büszkesége azonban
nem hagyta annyiban. Most semmire sem gondolt, családra sem, barátokra és rám
sem. Csupán egy dologra, hogy bebizonyítsa Nathalienak, igenis ér valamit, és
alaptalan romba dönteni az önérzetét, hiszen ő is ugyanolyan férfi, mint a
többi.
Gyengédséget és romantikát félre téve fosztotta meg
Nat-ot a hálóruhájától, illetve magát az alsó nadrágjától. Égett a teste, de
nem a vágytól, hogy érezze feleségét, hanem a hatalmas dühtől, ami most jelen
pillanatban érzett. Gyorsan felhelyezett egy frissen kibontott óvszert
férfiasságára, majd egy pillanatot sem várva, Nathalie-ba hatolt. Minél előbb
túl akart lenni a dolgon, utálta saját magát ebben a pillanatban. Ő sosem volt
ilyen, ilyen erőszakos és durva. Megvárta, míg szerelme kellőképp izgalomba
jön, és gyengéden csókolgatva, simogatva tette magáévá. De most minden máshogy
volt, nem figyelt a saját és Nathalie érzéseire, csak a düh és tettrekészség
hajtotta. Nat látsólag élvezte, arcán kaján vigyor húzódott, a sóhajai pedig egyrehangosabbak
és erőteljesebbek voltak. De Bill szinte könnyezett a fájdalomtól, ami hatalmas
teherként nyomta a szívét. Hogy
lehetett ilyenre képes, hogy nem gondolt rám, miért veszítette el így az
eszét??? Már ezerszer megbánta, bár csak vissza forgathatná az időt…
Ennyi volt, nem több,
Nathalie egy utolós, rekedtes nyögéssel elélvezett. Billnek megváltásként jött
ez a hang, ha csak egy perccel is tovább kell kínoznia a lelkét, bele őrült
volna. Ziháló sóhajokkal borult le Nat mellkasára, nagyon megfáradt, de nem
csak a teste, hanem a lelke is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése