90. rész: Egy apró félsz…
Először éreztem teljesen őszintének. Az elcsukló hangja,
könnybe lábadt szemei és remegő kezei - amik az én kezeimet fonták össze,-
mindent elárult. Nem akarja, hogy
vége legyen a kapcsolatunknak, újból szeretné kezdeni.
- Nagyon sok fájdalmat okoztál nekem Bill. Sokszor
sírtam miattad, fájt hogy eldobtál!
Felálltam mellőle, de ő vissza húzott az ölébe.
Könnyeimtől csak fátyolosan láttam az arcát, lehunytam szemeim, és jobb vállára
hajtottam a fejem. Megbocsátottam neki, elfeledtem azokat a rossz pillanatokat,
remélve, hogy nem okoz több fájdalmat…
Kezeivel végig simított csupasz vállaimon, majd apró,
finom puszikkal akarta a tudtomra adni, hogy minden megbánt, szégyelli magát és
teljes szívéből szeret. Szívbe markoló volt újra a közelében lenni, érezni a
leheletét bőrömön, édes csókjait ajkaimon. Gyermekien szorítottuk egymás
testét, féltünk az elkövetkezendő időktől, vajon hogy lesz tovább? Ismét
titkolni fogjuk a kapcsolatunkat?
- Hiányoztál Bill!
Őszintén szemeibe néztem, az előbbi kérdéseimet elhessegetve,
félelem és gátlás nélkül csókoltam meg újra és újra. Éreztem ahogy
elmosolyodik, bizonyára hatalmas kő esett le a szívéről.
- Soha többet nem foglak megbántani.
- Kire esküszöl?
- Tomra, bár nem szeretek esküt tenni.
- Hogy lesz ezek után a jövőnk?
Láttam, hogy meglepte a kérdés, de engem érdekel, miként
is vélekedik a kapcsolatunkról.
- A jelennek nem élhetünk? Nem jó így most?
- Muszáj tisztáznunk néhány dolgot.
- Tudom Kis asszony! – nevetett fel harsányan
- Ne vicceld el kérlek. Ezek igenis fontos dolgok!
- Ne görcsölj rá Kicsim! A napok múlásával minden le fog
tisztulni. Tudom, hogy téged zavar, a
Nattal való házasságom. De hidd el, az én részemről semmit sem jelent az a
papír. Nem fűznek hozzá szorosabb érzelmek, nem kötődök erősebben hozzá.
- Úgy látszik akkor én vagyok annyira maradi, hogy
számomra a házasság egy szent dolog, amit ott megfogadnak az emberek, azt csak
a halál választhat el.
Kibújtam az öleléséből és az ablakhoz sétáltam.
Erősebben szorítottam magamhoz a törölközőmet, nem is tudom, hogy eddig miért
nem öltöztem fel?!
- Nem úgy értettem Kicsim!
Nekem is fontos a házasság, csak nem Nathalie-val. És mielőtt megkérdeznéd,
hogy akkor mégis miért tettem meg, azelőtt én már hamarabb megcsókollak.
Óvatosan maga felé fordított, és beváltotta az ígéretét.
Keser-édes volt ez a csók, nem vagyok teljes mértékben biztos abban, hogy
folytatni tudjuk-e a kapcsolatot… újra, titokban!
- Hallgatag vagy, valami baj van Életem?
- Csak félek egy kicsit. Készek vagyunk rá, hogy így
folytassuk? Te rezzenéstelen arccal tudnál Nat szemeibe nézni? Nem lenne
bűntudatom?
- Miért csak én rólam beszélsz,
hisz Benjamin Neked is itt van?
- Benjamin? – fájdalmasan elmosolyodtam és szemeibe
néztem – Benjamin miatt nekem már nem lesz lelkiismeret fordalásom.
- Történt valami, amióta nem találkoztunk?
- Elégedj meg annyival, hogy elköltözött ,egy másik
emberrel él.
- Sajnálom. őszintén súgta, meglepődtem rajta –
Szeretnél róla beszélni?
- Most inkább nem Bill. De tudod miért tartok a
kapcsolatunktól? Miért félek egy újabb titkos viszonyba kezdeni? Mert igen is
félek, nagyon félek. Félek attól, hogy ismét csalódnom kell benned, hogy
eseteleg ismét elhagysz, úgy ahogy ben is. Én nehezen nílok meg az embereknek,
nehezen találok magamnak párt. És két ember elvesztése mély nyomokat hagyna a
lelkemen, nem szeretném, hogy újra fájjon…
89. rész: Vajon megbocsátok neki?
Lassan teltek a napok így Ben nélkül, már lassan 2 hete
elköltözött. A születésnapomat követő napokban Viki feltűnően ideges és feszült
volt. Georg egyszer fel is keresett az irodámban, hogy tudok e valamit Viki
lelki állapotáról. Sajnos nem tudtam biztos információkat közölni barátnőmmel
kapcsolatban, hisz felettébb hallgatag, mégis majd megpukkadó természete volt.
Éreztem, hogy nincs minden rendben Vele, de az évek folyamén rájöttem, hogy
Viki elősz9r magában próbálja megoldani a problémákat, és csak ha nem talált
megfelelő módszert, akkor fordul a külvilághoz segítségért. Nem faggatózok,
tudom, ha eljön az idő, mindent meg fogok tudni tőle.
- Igen, ki az? – hatalmas hévvel vettem fel a csörgő
kapu telefonom készülékét.
- Beszéljünk kérlek.
Csak ennyit mondott, nem kellett több. A hangja újbóli
izgatottsággal lepte el a testem, a forró fürdő hatására is liba bőrös
lettem.Most miként is kellene cselekednem? Makacs nőszemélyként, hagynom
kellene őt szenvednem és tovább váratni, ezzel is jelezve hogy nem vagyok
kíváncsi a monológjára, vagy végre meg kellene történni-e a „békülésnek”, már
ha egyáltalán úgy fog végződni az este. De végül megnyomtam a zöld gombot,
beengedtem… Bármennyire is erősnek és ridegnek próbálom magam mutatni, a páncél
alatt egy érző nő lakozik bennem. Egyetlen szó nélkül engedtem be, ő csak
kezében szorongatva egy bonbont lépett be a nappalimba.
- Ezt neked hoztam.
Ugyan az az csoki, amit még a szerelmünk első napján
hozott nekem… akarva akaratlanul is, de előjöttek a régi emlékek.
- Ilyen könnyen nem tudok megbocsátani.
- Tudom, nem is kérem, csak hallgass végig és utána
dönts. Amit tettem, arra nincs mentségem…
Felém nyújtotta a kezét, várva hogy helyet foglaljak
mellette. Próbáltam a legkimértebb álarcomat magamra ölteni, de a percek
múlásával csak egyre nehezebb lett.
- Ha most csak egy percet is kapok, én azzal is
megelégszem. Tudom, hogy nincs magyarázat arra, amit tettem, de mit
csinálhattam volna? Az esküvő napja csak egyre közeledett, tudtam, hogy már nem
léphetek vissza, az gerinctelenség lett volna Nattal szemben.
- Ezért inkább engem aláztál meg. Ez szerinted nem
gerinctelenség? Bele sem gondoltál, hogy mennyire kiszolgáltattál azzal, hogy
ott hagytál szeretkezés után? Köpni nyelni nem tudtam…
Bill fülig vörösödött, a szőnyeget kezdte fixírozni.
- Nem volt más választásom… - súgta halkan…
- Csak a gyáva menekülés, hát ez igazán becsülendő.
Miért nem volt benned annyi férfiasság, és tartás hogy elém állj, és a szemembe
mond, „Csak egy éjszakára kellettél Nekem, már nem szeretlek”?
- Azért nem mondtam, mert ez hazugság. Akkor eszméltem
csak rá, hogy mennyire szeretlek, amikor megjelentél a templomban. Választanom
kellett, mindenki csak rá várt.
- Még hogy nem hazugság? Dehogy is nem, csak nem tudod
magadnak bevallani. És ha valóban szerettél, akkor miért mondtál igent Natnak?
Miért törted teljesen össze a szívem?
- Azért mert gyenge és irányítható voltam. Aki csak azt
tette, amit mások mondtak neki. De ez alatt a pár hét alatt megváltoztam, most
tisztult csak ki igazán, hogy veled voltam boldog, te becsültél csak meg, te
szerettél úgy, mint eddig még senki más. Bármennyire is furcsán hangzik, de az
esküvő kellett ahhoz, hogy rájöjjek kellesz nekem, nem akarom hogy vége
szakadjon mindennek. Szeretlek, nem tudok mit tenni…
88. rész: „ Ne kerülj többet a szemem elé…”
Hogy éreztek-e már valaha is ilyen szédítő és már már őrületbe
kergető kéjérzetet?
Volt-e már részük
ilyen magas fokú egység élményben? Nem igazán… ez az első aktusuk minden eddigi
együttlétüket elsöpört, sosem gondolták, hogy valaha is lesz részük ilyenben.
Tom igazán kitett magáért, Vikinek panasza sem lehetett a teljesítményt
illetően. A kicsinyke mosdó tükrei mind mind bepárásodtak a mélyről feltörő
mély sóhajoktól. A férfi lassított valamelyest a mozgásán, szemeit fáradtan
nyitotta fel. Bele nézett a tükörbe, arca izzadt volt, hangja állatiasan
zihált. Talán ez csak egy Kaulitz fivér szokás, hogy az aktus beteljesedése
előtt nem csak a vágy uralkodik el a testükön, hanem a bűntudat is?! Georg
barátja arca jelent meg szemei előtt, bele gondolt, hogy ezzel az aktussal
mekkora fájdalmat fog okozni neki, ha egyszer kitudódik. De most már nem
hagyhatta cserben Vikit és a jó hírnevét. Erőt vett magán, és a Georggal
kapcsolatos lelkiismeret-furdalás ellenére is, de eljuttatta Viki a csúcsra.
- Bill lépjünk le, unalmas a buli… táncolni sem tudsz.
- Még egy kicsit maradjunk, legalább amíg Tom elő nem
kerül.
- Ha én azt akarom, hogy induljunk, akkor ne kelljen már
rád várnom, légy szíves. A bátyád biztos épp egy nő agyát fűzi, nincs nekem sem
időm, sem erőm az ő hancúrozásira.
Nat erőszakos volt Billel, nem fogadott el semmi féle
kifogást sem. Láttam ahogy a tömegen megpróbálnak átjutni kisebb nagyobb
sikerrel. Elszomorodtam, talán egy gúnyosan megtört mosoly is végig szaladt az
arcomon, ahogy utoljára még egymás szemeibe pillantottunk. Ismét nem jutottunk
egyről a kettőre. Azért ez milyen nevetséges, hogy Bill mennyire
befolyásolható, hogy mennyire nincs szabad döntése egyszerű dolgokban.
Egyáltalán képes lesz-e dönteni a kapcsolatunkat illetően? Úgy érzem, nem…!
A mosdóban néma csend volt, egy szó nélkül kapkodták
vissza magukra a ruhát. Mikor Tom kész volt, kérdően nézett Vikire, miként is
legyen tovább.
- Tom, nem hiszem, hogy bele férne most még egy
beszélgetés is. Őrületesen jó volt veled, de még nem tudom, hogyan is
folytassuk ezt az egészet. Egy biztos, Georgnak soha sem mondhatjuk el.
- Igen, igazad van, csak nehéz lesz a szemeibe nézni.
- Elhiheted hogy nekem is.
- Akkor mégis miért tettük meg? Te nem bántad meg?
Tom száján hirtelen szaladtak a súlyos szavak, bele sem
gondolt igazán, hogy ezzel mennyire felzaklatja Vikit.
- Na többet ne szólj hozzám!
- Várj, nem úgy értettem.
- Most már teljesen mindegy, kimondtad, mit is gondolsz.
Mennyire naiv voltam, hogy engedtem a csábításodnak. – szemei megteltek könnyel
és keserűséggel – Tudhattam volna, hogy te is olyan vagy mint Bill. Ő is csak
addig hülyítte Anitát, amíg meg nem kapta.
- Billt most ne keverjük bele, és nem igaz, hogy csak
áltatta Anitát, igenis szerette és még most is szereti őt.
- Többet ne kerülj a szeme elé. – zaklatottan elhadarta
az utolsó mondatot, majd kizárva az ajtót, eltűnt Tom szemei elől… Azonban Tom
utolsó mondata a szívébe mart és elgondolkodtatta…
- Szerelmes vagyok beléd basszus, kellesz nekem Viki.
87. rész: Megtört a jég…
- Hát szia Viki…
Tom hangja nyugodt volt, mégis magabiztos és határozott.
Viki meglepődbe lépett hátra néhány lépést, azonban a mosdó fala útját állta.
Hevesen kezdett dobogni a szíve, veríték vert ki a homlokát. Az a tudat, hogy
össze vannak zárva és Tokm őrülten kívánatos, csak még jobban felizgatta. Már
mindketten legurítottak néhány pohár koktélt, talán csak ennek volt betudható a
következő pillanatok eseményei. Vagyis inkább csak szerették volna az alkoholra
fogni…
- Tom menj ki kérlek…
- Addig nem amíg őszintén nem beszéltünk egymással.
- Nem kell semmit sem megbeszélnünk.
Tom érezte hogy Viki kemény dió lesz, ezért tett felé
néhány félénk lépést, éreztetni szerette volna, hogy most nem az az elsődleges
célja, hogy ismét kiabáljanak, vagy szitkozódjanak.
- Te érzel valamit irántam?
Vikit meglepte Tom őszinte kérdése, bele is pirult.
- Csupán csak baráti érzéseim vannak feléd.
- Semmi vonzódás?
- Semmi…. – kapta el a tekintetét.
- A szemembe mond, és akkor elhiszem neked. Valld be,
hogy nem vonzódsz hozzám, hogy teljesen semleges vagyok számodra?!
Most mit csináljon Viki? Vallja be őszintén, hogy
meghalna egy újabb csókjáért, vagy inkább rezzenéstelen arccal hazudja, hogy
teljesen közömbös számára? Mi
lesz ha Georg valahogy tudomást szerez a Tomhoz fűződő érzelmeiről? Tanácstalan és
kétségbe esett most… Az esze teljesen mást diktál, mint a szíve. Meg tegye,
vagy ne tegye? Nem gondolkodott tovább, ellökte magát a faltól, majd Tom karjai
közé zuhant. Elvesztették mindketten a realitás érzéküket, nem törődtek most
sem az erkölcsi normákkal, sem Georggal… csak azt tették, amit a szívük diktált…
- Mindig is tudtam hogy egy vad macska veszett el
benned. El sem tudod képzelni, hányszor fantáziáltam rólad.
- Most már nem kell, itt vagyok teljes életnagyságban.
- Ilyet sosem szoktam kérdezni egy nőtől sem, de nem
fogjuk megbánni?
- Akkor bánjuk meg ha most kihagyjuk ezt a lehetőséget.
Akarsz engem Tom Kaulitz?
Több sem kellett a férfinek, kiéhezett állatként kapott
Viki alá, majd tette fel a mosdó pultjára. Érzelmeket félre téve csak a vágy és
az izgató beteljesülés hajtotta őket. Tom hatalmas hévvel szabadította meg
Vikit a pólójától, majd ajkaival birtokba vette a bőrét. Hangos sóhajok
közepette csúszott le Tomról a bő farmernadrág, közben a nő ujjaival
kényeztette a kidolgozott felső testet. Csókjaik vadak és követelőzőek voltak,
ezekben a pillanatokban nem ismerték a gyengédséget. A forró hangulatot csak
még jobban fokozta az a tudat, hogy bármelyik pillanatban lebukhatnak. Viki
csókjai finoman átvándoroltak Tom mellkasáról a nyakára, majd az ajkaira. A
férfi csókjai teljesen másként hatottak Vikire, most mégis annyira jól esett
neki…
- Nem gondoltam volna, hogy ma este még ilyen dologban
lesz részem a nagy Tom Kaulitz társaságában.
- Már hamarabb is részesülhettél volna az általam
nyújtott gyönyörben.
- Még ne bízd el magad.
Viki szenvedélytől megrészegedve húzta még közelebb
magához Tom izzadt és lüktető testét, ami már szemmel látható jelekkel adta
tudtára vágyait.
- Ránk még sosem volt panasz.
A férfi hatalmas tenyereivel csípőjéhez vonta őt, majd
most először néztek igazán egymás szemébe. Az őrülten ziháló szuszogásuk és a
remegő végtagjaik mindent elárultak. Egy bólintással egymás tudtára adták, hogy
készek vállalni a következményeket.
86. rész: A fenyegetés…
Egyesével léptek be, Gustav és Tom mögött szorosan ott
lépkedett egy már olyan jól ismert fekete szépség is. De a hirtelen jött jó
kedvem egy pillanat alatt elszállt. Natalie jelent meg Bill oldalán, aki csak
kényszeredetten ölelte őt.
- Na végre megérkeztek!
- Kik Georg?
- Hát Tomék, őket is meghívtam a buliba.
Viki arcából egy pillanat leforgása alatt szökött ki a
vér. Nem gondolta, hogy ismét szemtől szemben kell találkoznia a férfival.
Azóta a bizonyos pofon óta egyszer sem találkoztak, Viki mindig megpróbált
észrevétlenül kisurranni Georgtól. Vajon most mit fognak tenni?
- Hát miért árválkodsz itt Anita?
Tom hatalmas hanggal és léptekkel közeledett felém, majd
2 puszit kaptam tőle. Gustav is köszöntött 2 arcra puszival, azonban amikor a
házaspár érkezett, csak kínos csend állt közénk. Láttam Bill arcán, hogy
mennyire szeretne legalább egy puszit adni, de Nat erősen szorította a kezét.
- Boldog születésnapot! Hányadik is? 27?
- Még csak a 25. Natalie.
Ahogy vissza ültünk a kanapénkhoz, még kínosabb csend
vette kezdetét. Nem vagyok egy nagy szesz ivó, de most muszáj volt több pohárka
pezsgőt is magamba diktálnom, hogy elbírjam viselni Natalie dolgait. Úgy érzem,
hogy sejti a Billel közös múltunkat. Többször is a szemembe vigyorgott, majd
Bill nyakát átölelve finoman szólva letépte az ajkait, amit ő elég nehezen
viselt szemmel láthatólag. Mikor végre megszabadult Nat ajkaitól, szaporán
kezdte törölgetni a rúzsfoltos arcát.
- Kimegyek a mosdóba, ha megbocsátotok.
El kellett onnan menekülnöm, nem bírtam tovább nézni
őket. Az, hogy azt a férfit csókolja, akit még pár hete én kényeztettem, az
egekig felbosszantott. És nem csak felbosszantott, de rendesen féltékeny is
lettem. Talán itt mutatkozik meg, hogy még mindig szerelmes vagyok belé…
Célirányosan haladtam a mosdó felé, kicsit megmostam az
arcom, kellett egy kis felfrissülés. Ahogy felpillantottam, hogy a tükörbe
nézhessek, Nat állt mögöttem.
- Megijesztettél!
- Ez volt a célom. – cinkosan felnevetett, majd mögém
lépett és elkapta a karom. – Na ide figyelj Drágaságom. Jól vésd abba a csökött
agyadba, hogy Bill sosem lesz a tiéd, Ő csak is az enyém.
- Ki mondta hogy elakarom venni tőled? Te paranoiás vagy…
- Látom, hogy néztél Rá egész este, ha nem lennék itt,
te az első adandó alkalomkor rámozdulnál mint egy kiéhezett ribanc.
- Itt hagyd abba, és ne merj sértegetni. Hogy van
merszed egyáltalán így beszélni velem? Takarodj innen és ne gyanúsíts meg
Billel kapcsolatban!
- Hidd el, ha megtudom, hogy volt valaha is közöd
Billhez, megöllek. Nem viccelek…
Egy pillanatra megtorpantam, Natalie rideg és érzéketlen
volt, a szemei szikrákat szórtak felém. Éreztem minden pillantásán a megvetést,
a gyűlöletet és az utálatot. Hogy féltem-e tőle? Hogy elhittem-e a szavaid,
hogy egyszer is kárt fog bennem tenni??!
- Hé, Viki merre van? – Tom csak leplezett
kíváncsisággal érdeklődött.
- Ki ment a mosdóba.
- Most hogy így mondod, én is meglátogatom a mellék
helyiséget. – ezzel fel is pattant a kanapéról, majd egy sötét folyosón indult
el. Azonban nem a férfi mosdóba tért be, hanem a nőibe. Belépett, majd körül
nézett… vett egy mély levegőt, majd elfordította a kulcsot a zárban. Fogalma
sem volt hogy mi is fog történni az elkövetkezendő pillanatokban, főleg abban
nem volt biztos, hogy Viki nem kaparja –e ki a szemét… Lehet hogy végre el fog
gyengülni a nő?
85. rész: Egyedül nem szórakoztató a
szülinap…
A következő hetem, augusztus első hete gyorsan eltelt.
Minden napra be volt ütemezve egy egy újabb megrendelő, aki szerencsére minden
szabad percemet betáblázta. Így legalább nem volt időm gondolkodni, és
merengeni a múltamon. Sokszor eszembe jutott Benjamin, vajon mit is csinálhat,
hogy is érezheti magát az új párja mellett. Egyszer beszéltünk telefonon, - ő
hívott, - de sajnos elég
kényszeredettre sikerült. Mindketten zavarban voltunk, csak a sablon gondolatok
jutottak eszünkbe. Talán kell még egy kis idő míg teljes nyugodtsággal és kínos
csendek nélkül tudunk társalogni.
Bill nem keresett azóta… Talán így lesz a legjobb
mindkettőnk számára. Nem jó ez az össze vissza kapcsolat. Az én részemről most
már könnyebb a helyzet, hisz „nincs Ben” bár ez így elég gonosz kijelentés volt
tőlem. De ez az igazság. Ezentúl nem kell a lelkiismeretemmel harcolnom, nem
lesz bűntudatom ha a kapcsolatunk talán tovább is folytatódna. Hogy én mit is
szeretnék valójában? Bátran merem állítani, hogy kell Bill, vágyom rá, hogy
újra minden a régi legyen.- Bőrömbe égett minden egyes mozdulata, a mosolya, az
érintései. Nem tudok szabadulni
tőle, egyszerűen nem megy és nem is akarok… mégis félek.
- Hahó Anita, hol vagy már? Rád várunk…
- Kik vannak még veled? Nem csak ketten bulizunk?
- Csak Georg kísért el…
- Neki ugye még nem mondtad el a Benes dolgot?
- Nem adtál rá engedélyt, szóval nem.
- Köszönöm, hogy titokban tartod, nem akarom hogy
kibeszéljék vagy kigúnyolják.
- Megértem… na de mikor érsz ide?
- Már épp parkolok, 1 perc.
- Akkor várunk, puszi.
Viki az évek folyamán mindig „megpróbálja” elfelejteni a
szülinapomat, azonban egy átlátszó és ügye fogyott kifogással mindig meghív egy
partira, ahol hatalmas meglepetéssel ront rám. Ez ma sem volt másként, biztos
nem felejtette el a 25. születésnapomat.
- Boldog születésnapot!!!
- Gratulálok Kis csaj! – Georg is megölelt, majd egy kis
dobozt nyújtott át.
- Majd csak otthon nyisd ki a közös ajándékunkat. De
most gyere, és táncoljunk egyet!
- Menjetek most ketten, én oda megyek a bárpulthoz,
kérek egy pohár pezsgőt.
Felültem az egyik bárszékre, és a rendelésem után, még
elkortyoltam egy finom koktélt is.
- Egy ilyen szép nő hogy lehet egyedül?
Feltűnően jó képű és
elegáns pultos fiú szólított meg.
- Ennyire látszik, hogy magányos vagyok?
- Lefelé görbülnek az ajkaid, amióta csak ide ültél.
Táncolj, érezd jól magad.
- Egyedül nem olyan szórakoztató a tánc.
- Szívesen mennék veled, de dolgoznom kell.
Kedves gesztusként fogadtam az utolsó mondatát, most
tényleg el kellett egy kis bátorítás. A táncolók felé fordultam, örömmel
láttam, hogy Viki és Georg jól érzik magukat. Hazudnék ha azt mondanám, hogy
nincs jó hangulatom, csupán csak egyedül nem olyan kellemes ünnepelni. Hiányzik
Benjamin, az igaz, hogy reggel felköszöntött, mégis jó lenne, ha mellettem lenne. Vagy Bill? Annyira
szeretnék vele találkozni, de a sértett női érzetem nem vesz rá, hogy én
keressem fel. De várjunk csak? Kik léptek be a klubba? Talán? Már megint össze
zavarodtam… A szívem majd
kiugrott amikor összetalálkozott a tekintetem Billével… erőre kaptam, igen,
erőt nyertem!
De nem... itt van Natalie is..
84. rész: Tom elgyengült…
Már az autómban ültem… Bill felé tartottam. Hogy mi
szállt meg? Tettre készség, erő? Talán, de amikor befordultam az utcájukba,
elkapott a félelem és inamba szállt minden eddigi bátorságom. Nem vagyok teljes
mértékben biztos abban, hogy Ő is akar-e még engem… hisz az utolsó
találkozásunkkor mintha önkényesen csak saját magára gondolt volna, rám pedig
nem. Persze hogy szeretnék vele lenni, nem arról van szó, csak egy csalódás
után nehéz talpra állni, még úgy is, ha őrületesen szerelmes vagy a férfiba.
A nő unottan nyitott ajtót pár perccel a csengetés után.
Tom állt vele szemben, kezében két üveg sörrel. Nat csak furcsán méregette,
majd ásított egyet.
- Beengedsz még ma?
- Hja, gyere csak.
- Öcsém merre van? Beszélgetni szeretnék vele.
- Este 9-kor?
- Gondoltam már rég alszol és nem zavarsz majd bennünket.
Tom istenien be tudta oltani Nat-ot, aki csak duzzogva
vonult fel a hálós szobájába.
- Csá Bátyó, mi a helyzet?
- Gondoltam meglátogatlak…
- Éjszaka? – nevetett fel Bill, majd helyet foglaltak a bőrkanapén.
– Nő ügy?
- Mi más lenne? Annyi baj van velük. Egyik pillanatban
majd megvesznek értem, a következő pillanatban meg vad dominaként kiosztanak és
pofon vágnak.
- Megütöttek? Lemerném fogadni, hogy kiprovokáltad.
Miket mondtál, vagy inkább úgy kérdezzem, miket tettél?
- Először a lehengerlő stílusommal kezdtem, bevetettem a
nagy menő dumám, de amikor a nő csak még jobban undok volt velem, és próbálta
saját magát védeni – pedig ő is ugyanúgy benne volt a buliban, - akkor egy kicsit ideges lettem.
- Te ugye nem ütötted meg Őt?
- Dehogy ütöttem, az is csak az én bajom lenne. Csak
finoman lefogtam a kezeit, és egy ajtónak préseltem a testemmel, szóval semmi
durva nem volt.
- Akkor mégis hogy jutottatok el a pofonig?
- Igazából én csak
megpróbáltam felnyitni a szemét, hogy ő is érez valamit irántam. Kicsit
csókolgattam a nyakát, hogy elgyengüljön, de ez sem segített.
- Gondolom mert van
tartása, és erkölcsös. Amúgy nincs barátja? Lehet hogy azért tiltakozott.
- Van neki… sőt!
Bill hirtelen testvérére nézett azzal az igazi, „Ugye
nem az akire gondolok, Tesó?” nézéssel. Tom csak elhúzta ajkait, majd
lehajtotta a fejét.
- Ugye nem Viki az?
A gitáros csak meghúzta sörét, és hatalmasakat
bólogatott.
- Azonnal felejtsd el Őt. Nem fogadtuk meg Georgnak,
hogy egyikünk sem fog rá mozdulni Vikire?
- De megfogadtuk, de vonz engem az a nő. Az, hogy nem
kaphatom meg könnyen, és hogy olyan makacs, csak még jobban beindít.
- Tom, nagy bajban vagy. Ne játszd el Georg bizalmát,
emlékezz már kaptatok egy új esélyt néhány hónappal ezelőtt. Nem hiszem, hogy
most is ilyen lágy szívű lenne veletek.
- De mit csináljak, ha folyton beindít és megőrjít a
távolság tartásával? Ahogy éjszaka elalszom, mindig vele fantáziálok, és nappal
izgatottan várom, hogy átjöjjön újra, és láthassam. Már már gyerekes
izgatottsággal várom, olyan vagyok mint egy érzelgős tini.
- Talán mert szerelmes vagy… nem lehet?
- Ne is mond… teljesen beparáztam, hogy én is olyan
nyálas leszek mint te. Most mond meg, mit tegyek, hogy Georg ne vesztesként
jöjjön ki ebből?
- Úgy gondolom hogy el kellene felejtened Vikit egyszer
s mindenkorra.
- Mintha az olyan könnyű lenne. Ilyet nem kérhetsz
tőlem, te sem lennél képes Anitáról lemondani.
- Hééé… halkabban. Dönts, ki a fontosabb számodra!?
Georg vagy Viki?
- Persze hogy Georg…csak tudod…- néhány pilllanatra
elhallgatott, majd felpattanva az ajtóhoz sietett - A tökömbe ezzel a
szerelem baromsággal. Mindent csak megnehezít!
83. rész: Lesz még esélye Billnek?
- Annyi minden történt velem Viki, elmondani sem tudom.
Ez az utolsó pár napon teljesen káosz volt. Bill és Benjamin totálisan
felkavart érzelmileg.
- Benjamin mit csinált? Én csak Billről tudok…
- Ma reggel elköltözött tőlem. Megcsalt… vagyis még nem
csalt meg. Igazából én sem tudom. Tegnap előtt bevallotta, hogy van egy másik
személy is az életében.
- Ki az a ribanc, ismered?
- Sajnos nem ribanc. Benjamin Thomashoz költözött.
Hatalmas megdöbbenést láttam Viki arcán, a hír teljesen
sokkolta.
- Ezt nem hiszem el.. Ben buzi?
- Kérlek ezt így ne mond, nem érdemli eg.
- Hogy tudsz ilyen nyugodt lenni? Lecserélt egy
metroszexuális pasira. Egyáltalán, hogy váltatok el?
- Békességben… nem tudom és nem is akarom meggyűlölni
őt. Annál jobban szeretem, nekem így is egy fantasztikus barát marad. Abban
maradtunk, hogy tartjuk a kapcsolatot, és mindvégig egymás mellett maradunk a
történtek ellenére is.
- És szerinted ez működni fog? Egymás szemébe tudtok
majd nézni?
- Viki, megpróbáljuk! Önzetlenül szeretjük egymást, nem
hiszem hogy kettejük kapcsolata bármit is rontana a mi testvéri viszonyunkon.
Őszintén megbízunk egymásban, és…
- Álljunk meg egy szóra. Te bevallottad a Billel való
kapcsolatotokat?
- Nem…
- Akkor, hogy is értetted, hogy őszintén megbíztok egymásban?
El sem akartad neki mondani?
- Egy idő után biztos… nem voltam tisztában hogy Billel
hányadán is állunk. Csak ha biztosan tudtam volna, hogy folytatjuk, vagy sem,
akkor vallottam volna be mindent.
- És hogy álltok most? Georg említette, hogy tegnap
nálad járt, nem sok sikerrel. Mesélj!
- Ne is mond Viki, bőgve rohantam el tőle. Ő próbált
volna beszélni velem, de én nem hagytam. Úrrá lett rajtam a düh és
csalódottság, és már már hisztizve kiabáltam vele.
- Van esélye még? Adsz egy utolsó lehetőséget neki?
- Nagyon szeretnék adni, de félek, hogy újból eljátsza a
bizalmam.
- Érthető az aggodalmad. Okosan el kell döntened, hogy
miként is szeretnéd folytatni az életed. Billel, vagy nélküle?
- Persze, hogy Billel, hisz tegnap is vágytam rá. A
közelségére, az érintésére, de a haragom mégis nagyobbnak bizonyult iránta.
Megalázott, a porba tiporta a büszkeségem.
- Akaratosan megmondtam Georgnak, hogy nem fogok Bill
pártjára állni, - hisz fájdalmat okozott neked - , de most még sem tehetek
másként. Még egyszer hallgasd végig őt, és utána dönts, már tiszta fejjel. Egy
kicsit szorítsd háttérbe a sérelmeidet, és bármennyire is nehéz lesz, de engedd
meg neki, hogy magyarázatot adjon arra, mit is tett.
- Azt hiszem, hogy így fogok tenni…. Elmegyek hozzá majd.
- Nathalie megnéznéd, hogy ki jött? Épp tusolok. –
kiáltott ki Bill a fürdőszobából.
82. rész: A hirtelen düh kitörés…
Furcsa módon nem beszéltük át az egész éjszakát, ahogy
elterveztük. Miután letusoltunk, befeküdtünk a hatalmas ágyunkba, majd
gyermekien összebújva aludtunk el. Úgy érzem, hogy így volt a leghelyesebb, nem
vádaskodtam, nem szitkozódtam. Mit értem volna el vele? Talán örök életre
megutáltuk volna egymást… ehelyett békességben váltunk el. Reggel egy finom
homlok puszit kaptam tőle búcsúzásképp…
- Rám mindig számíthatsz Benjamin, itt mindig otthonra
találsz.
- Azt kívánom hogy te legyél a világ legboldogabb nője.
Ajkaimba haraptam és ismét elsírtam magam… ő is elmegy,
úgy ahogy Bill is tette.
- Georg most már mennem kell. Eressz el.
- Még egy picit maradj. Hozok fel reggelit és megesszük
itt az ágyban. – kérlelte búgó hanggal a férfi, de Viki még sem enyhült meg.
- Dolgoznom is be kell mennem a szerkesztőségbe, utána
Anitát is szeretném meglátogatni.
- Szólsz néhány szót Bill barátom érdekében?
- Tudod Georg, hogy amit Bill tett, az gusztustalan volt
Anitával szemben. És amúgy is, ez kettejük dolga, nem szeretnék bele avatkozni.
Billnek kell helyre hoznia, amit elszúrt, nem kérheti hogy én kuncsorogjam
vissza őt Anitához. És vita lezárva, megyek most már. – Viki Georg fölé hajolt,
és finoman megcsókolta – Szeretlek!
- Én is Viki, de nagyon akaratos vagy.
- Így kell szeretned.
A nő egy kacér kacsintással kilépett a szobából, majd
távozni készült.
- Hej, tőlem el sem köszönsz? – Tom hirtelen ugrott a
lány elé.
- Ilyet többet ne csinálj Tom, megtudsz ezzel ölni. És
most mennék, állj arrébb!
- Miért vagy ilyen undok velem? – tört ki a férfiből.
- Azt hiszem adtál rá elég okot.
- Mondj legalább egyet!
- Például amikor megcsókoltál akaratom ellenére, és
meglátott Georg.
- Hogy mondod? Akaratod ellenére? Hisz te akaszkodtál
rám. – közel lépett Vikihez, majd a bejárati ajtóhoz préselte testével. A
füléhez hajolt és így suttogta. –Tudom, hogy őrülten bolondulsz értem még
mindig, nem kell tagadnod.
Viki nem bírta tovább Tom erőszakosságát, és lekevert
neki egy hatalmas pofont. Az ütés után egyből elkomorodott az arca, nem akarta
bántani Tomot, csupán csak le akarta állítani. Vajon azért ütötte meg, mert
csak butaságokat hordott össze, vagy esetleg azért, mert minden igaz volt, és
tényleg megőrül érte, és csak így próbálta tagadni vágyát? Összezavarodva
csapta be maga mögött az ajtót, majd hajtott el a kocsijával.
„ Ez a nő még az enyém lesz egyszer. Nem tudok
szabadulni tőle, bármennyire is gerinctelenség Tőlem, hogy a legjobb haverom
csaját akarom megkapni, még sem bírok ellenállni neki. Ez a vad természete csak
még inkább beindít, rabja lettem. Meg kell szereznem.
81. rész: Utolsó éjszaka együtt….
Mikor beléptem a lakásomba, megpillantottam Benjamint
ahogy a teraszon állt háttal nekem. Hosszú percekig kellett realizálnom a
helyzetet, vagyis hogy mindent hallhatott…. Nem az nem lehet, annyira
szerencsétlen csak nem vagyok. Muszáj higgadtnak tűnnöm, mintha nem is
találkoztam volna Billel… igen, elhitetem, hogy elég jól a helyzethez képest a
szívem, még ha belülről majd megpusztulok is… Ő
csak megfordult, de nem szólt egy szót sem… de én megindultam felé és halkan rá
köszöntem.
- Szia.
- Már össze pakoltam a bőröndjeimet, ha mondod, akkor
már megyek is. Nem akarok neked fájdalmat okozni.
- Maradj még, beszélgessünk.
Leültünk egymás mellé a hintaágyra, Benjamin csak némán
figyelte az arcom. Ahogy bele néztem a szemibe, ismét elkapott a sírás. Nem
tudta mire vélni a helyzetet, ezért csak magához ölelt. Én erősen szorítottam
őt, nem akartam elengedni egy pillanatra sem. Muszáj volt Bill miatt is
vigasztalódnom…
- Kérlek miattam sose sírj, így nekem is fáj.
- De ki kell adnom magamból. Olyan sok minden zajlik le
most a fejemben és szívemben. Nem tudlak utálni, hisz szeretlek. Anya is azt
mondta, hogy fogadjalak el így, és szeresselek ugyanúgy tovább. Én nem is
tennék másként, csak furcsa és szorongató érzés, hogy el foglak veszíteni örökre.
- Ha szeretnéd, és végig melletted leszek, nem fogok
elszakadni tőled. Fontos, hogy tudd, te egy igazán különleges helyet foglalsz
el az életemben, és történjen bármi, te mindig is a legfontosabb nő leszel
számomra.
- Thomas boldog lesz melletted, hisz megbecsülöd őt.
- Úgy ahogy téged is Anitám.
- Érzem Ben, és ez annyira
jó….
Újból hozzá bújtam, most valahogy a legnagyobb
biztonságot nyújtotta számomra a közelsége. Ő az az ember, aki a
legbecsületesebben és legőszintébben elém állt, és nem gondolva a következményekre,
felvállalta a kockázatot.
- Holnapig maradsz még? Vagy már menni szeretnél?
- Ahogy te döntesz.
- Ma éjszaka aludjunk utoljára együtt, és beszélgessük
át az éjszakát, úgy ahogy régen is.
- Nem fogod rosszul érezni magad? Nem lesz mindvégig az eszedben, hogy
egy rossz buzi fekszik melletted?
- Hé, ilyet ne mondj ilyet. Sosem fogok rád buziként
tekinteni, annál többet jelentesz nekem, mint sem hogy elítéljelek és
megutáljalak.
- Szóval elszúrtad Öcsi az utolsó esélyed is….
- Ne emlékeztess folyton Rá Tom, épp eléggé fáj így is.
És tudjátok, mi volt a legfájdalmasabb? Hallani és látni, hogy miattam sír,
tudni, hogy én okoztam neki csalódást. Legszívesebben átöleltem volna és ezerszer kértem volna bocsánatot.
- De azért haver ugye újból megpróbálod? Nem adhatod fel
ilyen könnyen?
- Nem is fogom feladni Gustav, csak nem igazán tudom,
hogy közeledjek ismét hozzá. Látjátok, hogy milyen őrült baromságokat mondtam
neki, teljesen félre érthetőek voltak a szavaim.
- Bon bon, virágcsokor? – ajánlotta Georg.
- Ezek elavult dolgok… Erélyesnek kell lenned Tesó, és
el kell érned, hogy ismét meghallgasson. Nem hiszem, hogy ismét elszúrnád.
- Az a baj, hogy én ismerem
magam… nem fog ez sikerülni…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése