2.: Van élet Natalie Franz után... (91-100)

100. rész: Viki szenved, úgy ahogy én is..

- Igen Georg, állapotos vagyok.

- De hát eddig miért nem mondtad el?

- Féltem, nem akartam, hogy bele lovald magad. Mi lesz ha elvetélek?

- Jajj, ilyenre ne is gondolj. De hát hányadik hónapban vagy, hogy nem látszódik a hasad?

- Még csak a harmadik hónap elején járok… Anyának sem volt feltűnő a terhességgel járó súly többlet.

- Voltál nőgyógyásznál?

- Nem, csak kettő tesztet megcsinálta Anitával.

- Nem is én vagyok az első, aki megtudja?

- Féltem, ha még sem lettem volna terhes, és csak egy vaklárma lett volna, akkor csalódtál volna bennem.

- Benned sosem csalódnék. Te vagy a legtisztább és legszerethetőbb nő, akivel eddig találkoztam az életemben.

Vikinek könny szökött a szemeibe, belülről mardosta a lelki ismeretfurdalás és az undor, hogy hazudnia kell Georgnak. Nem érdemli ezt meg a férfi, szereti őt, állandóa kedveskedik és bókol, mégis ilyen gusztustalanul hálátlan vele.

- El sem hiszem… apa leszek. Te pedig édesanya. Várjunk… most van augusztus végem akkor úgy január végén fog megszületni… Addig még mennyi mindent meg kell csinálnunk te jó ég. Gyere, hagy öleljelek meg!

Szélesre tárt karokkal közeledett Viki felé, de ő elfordult.

- Nem érzem jól magam.

- Valami baj van, hívjak orvost?

- Nem, csak émelygek. Vissza fekszem egy kicsit aludni.

Viki émelygéséből egy szó sem volt igaz, azért utasította vissza Georg közeledését, mert undorodott saját magától és attól is, hogy mostantól a férfi még inkább a gondját akarja viselni. Bele sem akart gondolni abba, hogy milyen lesz ha együtt kell menniük az ultrahangos vizsgálatra. Milyen szorító érzés lesz majd látni Georg önfeledt arcát?

Már haza felé tartottam a szalonból. Szerencsére egy panaszom sem lehet a szalont illetően, folyamatosan van kereslet, minden hétre akad egy egy megrendelő. Muszáj lekötnöm magam a munkával, hisz folyton csak Billre gondolok és az elmúlt éjszakánkra. Ismét megtettük, újra bűnbe estünk, mégis annyira jó érzéssel tölt el az a tudat, hogy Bill boldoggá tehetem, még ha csak néhány órára is. Azonban nem minden gondolatom pozitív Billel kapcsolatban. Fáj, hogy nem tudunk szabadon együtt lenni, és fáj az is, hogy Bill nem érzi át a fájdalmam, amit ő idéz elő számomra. Nem látja be, hogy mennyire kellemetlen úgy élnem, hogy tudom, délelőtt Nat-tal foglalkozik, és mikor el jön az este, rám van szüksége, egy szeretőre. Bármennyire is szeretem Billt, nem fogom megengedni neki, hogy csak egy esti pótlékként tekintsem rám… van tartásom és erkölcsöm, ezt még Ő sem csinálhatja meg velem.

- Szia Benjamin, annyira hiányoztál már!

Egy hatalmas öleléssel köszöntöttem, tényleg szörnyű volt nélküle. Tudom, ha ő mellettem van, minden gondom háttérbe szorul. Vele egy másik világba kerülök, ahol nyugalom és az őszinteség jellemzi a kapcsolatunkat. A tegnap éjszaka után eldöntöttem valamit. Őszintén bevallok Ben-nek mindent a Billel való kapcsolatomról. Ha neki volt elég bátorsága közölni, hogy egy férfiba szerelmes, akkor úgy hiszem, hogy nekem sem szabad gyávának lennem…

- Olyan jó látni Téged!

- Ne hozz zavarba Benjamin!

- De tényleg, ez az igazság. Gyere hagy öleljelek meg ismét!

Megfogalmazhatalan az az érzés, amit Ben iránt érzek. Feltétel nélkül szüksége van rám, mint a kisgyerekeknek az édesanyjukra, és úgy érzem, én sem lennék nélküle egész. Talán elfogom veszíteni Őt a vallomásom után, talán meg is fog utálni amiatt, hogy megcsaltam Billel. Tudom, hogy nincs mentség arra amit tettem, ezért muszáj megtisztulnom, hogy ne emésszen fel teljesen a bűntudat.

99. rész: Georg ledöbben… nem is kicsit.

Mire Bill a srácok házához ért, Natalie autója már ott állt a parkolóban. Kezébe vette a futtában megvett hatalmas virágcsokrot, majd belépett a nő hangos szavaitól zengő házba.

- Te mégis merre voltál? Tudtam, hogy ismét hazudsz!

- Én csak ezért mentem még el… - félénken elő húzta háta mögül a temérdek vörös rózsából álló csokrot, majd Nat felé nyújtotta.

- Ezt nekem vetted? – látszólag zavartan méregette a csokrot, de belül nagyon is jól tudta, hogy ez csak egy kifogás volt. Mint már annyi minden más dolog, amiről Billnek még sejtése sincs…

Bill arcára egy kényszeredett mosoly kúszott, bűntudata volt a hazugság miatt, de félt a lebukástól is, hisz tudja, hogy Nat nagyon kiszámíthatatlan…

- Igen, neked vettem… mostanában egy kicsit elhanyagoltalak és arra gondoltam, biztos örülnél neki. A srácok után még elmentem és megvettem neked.

- Hogy is kételkedhettem benned…?! - átölelte a sóbálványként álló férfit, Natnak már egyre nehezebbé válik magában tartania valamit. Azt, hogy férje ruhája minduntalan ismét női illatot áraszt... és nem az övét!

- Menj előre kérlek, én is megyek egy pillanat!

Miután kilépett Nat a lakásból, Bill arcát tenyerébe temetve rogyott le a kanapéra.

- Ne mondjatok semmit se!

- Pedig megérdemelnél egy alapos fejmosást. Nem fair amit csinálsz, sem Anitával, sem Nat-tal.

- Tudom Gustav, egy idióta vagyok. De mit csinálhatnék? Bárkit is választanék, csak megbántanám a másik felet.

- Így is megbántod, vagy nem gondolod? Például Anitával mi van? Most is ott hagytad szex után?

- Igen… de… de most nem bántam meg.

- Ezt biztos nagyra értékeli. Tesó, nem akarom, hogy két szék közé, a földre ess. Fájna, ha szenvedni kellene látnom téged.

- Hé Bill, gyere már.- hallatszott Nat éles hangja.

-Srácok most mennem kell. Majd még beszélünk!

- Bill csak egyet tanácsolok. Ne legyél papucs, cselekedj határozottan és hozd meg végre a végső döntést.

- Megpróbálom Georg.

Másnap reggel furcsa hangulatban ébredtem. Mintha üres lettem volna belülről, mintha nem lettek volna érzéseim. Csak egy bábunak éreztem magam, akit bárki a saját kedve szerint mozgathat. Néha úgy gondolom, hogy Bill csak egy egyszerű tartaléknak hisz, aki jó, ha mindig kéznél van. Ha valami nem működik jól a kapcsolatában a feleségével, még akkor is itt vagyok én, a szerető. Ezt nem fogom sokáig ép ésszel bírni.

Ez idő alatt Georg Viki ágyában ébredezett, boldog mosollyal az arcán. Adott egy apró puszit Viki arcára, majd óvatosan kiszállt mellőle, és a fürdőszobába sétált. A mosdókagyló fölé hajolt, megnyitotta a csapot és leöblítette az arcát, majd egy törölközőért nyúlt a szekrénybe. Meg is találta az anyagot, azonban valami kiesett és hangosan ért földet.

- Te jó ég!!

Gyorsan felkapta a kis dobozt, majd forgatni kezdte. Nem hitt a szemének, görcsbe rándult a gyomra az izgatottságtól. Nem tudta, hogy sírjon a meglepettségtől, vagy hangosan ujjongjon az örömtől. Képtelen volt realizálni a látottakat, melegség szökött a szívébe.

- Jó reggelt Georg. Hát te?

Viki álmos hangja vissza zökkentette a valóságba, oda, ahol most minden a legszebb számára.

- Eddig miért nem mondtad el Kicsim?

- Mit Georg?

- Nem kell mentegetőznöd életem… nincs semmi baj. Biztos téged is felkavart a tudat, és váratlanul ért minden. El sem hiszem hogy terhes vagy… hogy gyermekünk lesz…!

Falfehérré sápadt a nő arca, kiszáradt a torka és őrülten zúgni kezdett a feje. Ennyi volt, nem hazudhat tovább, be kell vallania hogy állapotos… de hogy nem tőle, azt sosem fogja megtudni Georg.

98. rész: Megsértődve, mégis boldogan...

Sokszor van úgy, hogy az emberek képtelenek megfogalmazni az érzéseiket valamivel kapcsolatban. Számtalan alkalommal nem találunk szavakat, vagy ha találunk is, nem mindig tudjuk velük érzékeltetni, hogy valójában mit is gondolunk, mit is érzünk. A kommunikáció másik fajtája a testbeszéd, ami jelen pillanatban az egyetlen lehetőség arra, hogy tudassuk egymással az érzéseinket. Az édes mosoly, ami Bill arcára ült ki, számomra mindent elárult. Most ő is komolyan akarta ezt az aktust, kétség nem fér hozzá, hogy teljes lelkiismeret furdalás nélkül cselekszik.

- Szeretlek Anita, nagyon nagyon!

Két hangosan feltörő nyögés között lihegte a fülembe, melynek hatására apró könnyek szöktek a szemembe. Éreztem, ahogy lelassította a csípő mozgását, majd az arcomra pillantott. Láttam, hogy az ő szemei is csillogtak, ugyan az a szerelmes tündöklés volt bennük, mint az enyéimben lehettek. Erőtlenül végig simítottam izzadt nyakát, majd bel csókoltam a váll gödrébe. Neki már csak pillanatok kellettek, a szíve hevesen vert, hangja egyre csak zihált, ágyéka pedig meg meg rándult a közeledő orgazmus hatására. Éreztem, hogy az utolsó erejét is bele adja ebbe az együttlétbe, azt szeretné, ha nekem is jó lenne. Nem olyan önző, mint az összes többi férfi, aki csak a saját kielégülését hajtja. De Bill már nem bírta tovább, ujjainkat szorosan összekulcsoltuk, testünk akarva akartlanul is de felemelkedett, és ami a legcsodálatosabb volt, az még csak most következett. Egy mélyről feltörő hangos sikítással elért bennünket az orgazmus. Bár én ismét csak egy kis részét élvezhettem a mámornak, hisz még nem voltam a  csúcs közelében, - néhány perc kellett volna még - , mégis olyan volt, mintha repülnék a boldogságtól. Bizseregtem, egész testemet átjárta a kéj, a mosolyom őszinte volt és fáradt. Még mindig nem hiszem el hogy Bill és én újból együtt voltunk, újból bűnöztünk. De mikor szenvedélyesen megcsókol, és finoman simogat, én nem tudok neki ellen állni. Így volt ez most is... csak jött a vágy hullám és mindent elsöpört. Egyszerűen képtelenség ellenállni Bill bájának, kényeztetésének, ez a pasi olyat tud, mint senki más. Az ahogy közeledik egy nő felé, az, ahogy egy mosolya mekkora megnyugvást tud nyújtani számomra, hihetetlen.

Picit féltem az első pillanattól. Már mellettem lihegett lehunyt szemekkel. Annyira szép volt, kisimult a bőre, ajkai tűzpirosak voltak a harapásoktól. Lassan felnyíltak a pillái, végig nézett a testemen, és ujjaival lágyan megsimította az arcom vonalát.

- Köszönöm.

Egy apró pusziért hajolt, majd ismét szorosan karjaiba vont és mélyen szemeimbe nézett. Olyan beszédesek és gyermekien csillogóak voltak mint még eddig senki másnak. Láttam, ahogy megmozdultak ajkai, majd elmosolyodta magát, és inkább nem is szólalt meg.

- Mit szerettél volna modani?

- Nagyon kíváncsi vagy!

- Naa, kérlek!

- Nem tudom elmondani... mert annyira jó érzés, hogy nem tudom megfogalmazni.

- Körül írni sem tudnád? - felkönyököltem mellette, így cirógattam ujjaimmal mellkasát.

- Már kifejeztem a magam sajátos módján...

Egy pillanat alatt megértettem... most Ő is tetteivel kommunikált ezen az éjszaka, úgy ahogy én is. Simogatással, csókkal, öleléssel adta tudtomra, hogy szeret. Úgy ahogy egy férfi szeretni tud egy nőt.  Fölé hajoltam, rápillantottam duzzadt ajkaira és megcsókoltam... volna, ha nem csörren meg a telefonja.

- Ne vedd fel, kérlek.

- Lehet, hogy fontos. Bocsánat! - kibújt alólam, majd mobilja után nyúlt.

- Hol vagy Bill? - támadta le egyből Tom.

- Miért kérdezed?

- Nathalie épp hozzánk tart, mit mondtál neki?

- Csak hogy iszogatunk négyen.

- Hát valamit elég jól elrontottál, hisz 5 perce sem lehetett, hogy mindennek elhordott engem a telefonban és közölte, hogy felénk tart. Nem hiszi el, hogy itt vagy. Figyelj, te szexeltél?

- Még az óvszert sem volt időm lehúzni. - nevetve fölém hajolt és a nyakamba csókolt - Na de sietek, ahogy tudok. Ha oda ér, kérlek mentsetek ki valamivel. - ezzel ki is nyomta a készüléket és ismét arcomhoz hajolt.

- Menned kell? - kérdeztem cseppet sem leplezve csalódottságomat.

- Nagyon sajnálom, hallottad Tomot.

- Rossz, hogy az egyik szeretkezésünket sem tudjuk befejezni.

- Ne haragudj kérlek, nem tehetek róla! - már farmernadrgája után keresgélt a padlón.

- Ezt azért ne mond! - oldalra fordultam és könnybelábadt szemekkel magamra húztam a takarót. Már csak egy halk búcsúszót hallottam.

Elszúrta... ismét elszúrta!

97. rész: Az eufórikus hangulat…

Hosszú óráknak tűnt az az idő, amit víz alatt töltöttünk, de rá kellett jönnünk, hogy minden csak néhány perc leforgása alatt történt. Ahogy Bill a falhoz nyomott és ajkaival elindult a vizes bőrömön, ahogy én a kezeimmel végig simíttamkecses hátán, és válaszként egy hangos nyögést kaptam tőle cserébe. Ujjaink összefonódtak, úgy ahogy mi is. Hátra hajtott fejjel élveztem Bill csókjait és simogatásait, miközben én is megpróbáltam örömet szerezni neki. Kicsit eltoltam magamtól, azt akartam, hogy egymás szemeibe nézzünk és kitudjuk olvasni a másik gondolatait, vágyait. Nem volt nehéz dolgunk, mindketten erőteljes jelzéseket küldtünk egymás felé.

- Látom élvezed a közös tusolást.

Csábítóan végig néztem a testén, engem is lázba hozott a látványa. Kezeimet végig vezettem vékony mellkasán, egészen az ágyékáig – majd mikor láttam, hogy vigyorogva lehunyta szemeit, - hozzá értem lüktető férfiasságához. Nem akartam, hogy számára néhány pillanat múlva véget érjen az élvezet. Azt szerettem volna, ha tudja, mire vágyom. Szerelmeskedni akartam vele, újból azt a mámoros pillanatot szerettem volna átélni, mint pár hónappal ezelőtt. Utoljára körbe fontam ujjaimmal a vastag erektől duzzadó péniszét, majd a füléhez hajoltam.

- Mire vágysz most?

Kéjesen a fülébe lihegtem, tudom, hogy ezzel az őrületbe tudom kergetni. Apró, vágy keltő puszikat nyomtam az arcára, szemeire, ajkaira, azt akartam, hogy teljesen kikészüljön.

- Attól függ, hogy te mire vágysz. Csak azt fogok tenni, amit te is szeretnél.

- Akarlak Bill, újra és újra. Legyünk egymáséi!

- Végre, hogy kimondtad.

Bal combomat felhúzta a csípőjéhez, ezzel is tudtomra adva, hogy mit akar. Elrugaszkodtam a tusoló aljától, majd jobb combommal is átkaroltam keskeny csípőjét. Megállíthatatlanok lettünk, az első szeretkezésünket is felül akartuk múlni. Bill megpróbált óvatosan az ágyra helyezni, de elvesztettük az egyensúlyunkat, és nevetve zuhantunk a párnák közé. Mennyei volt az a tudat, hogy néhány percen belül újra magamban érezhetem, és újból egyek lehetünk. Zihálva csúszott lejjebb nedves testemen, majd nyelvével lassan ismét felkúszott a melleim között.

- Nincs nálam óvszer...

- Egy pillanat!

Kibújtam ajkai elől, majd az éjjeli szekrény fiókjába nyúltam. Ben mindig itt tartotta, reméltem, hogy legalább még egy van. Mikor ujjaimmal kitapintottam, egy elégedett mosoly ült ki az arcomra, ezt Bill csak egy kéjes nyögéssel fogadta. Ki is lopta a kezemből, és bontani kezdte a fogaival.

- Segítsek? - láttam hogy méltatlankodik a szemeivel, de hát muszáj volt megkérdeznem a 2. perc után, hisz még mindig nem tudta kibontani.

- Nagy fiú vagyok már, megoldom Kicsim!

Oldalra fordult, volt alkalmam végig nézni, hogy is görgeti fel magára az óvszert, majd behelyezte a csípőjét és kívánatos mosolyra húzta ajkait.

- Nem fogod megbánni Bill?

- Most nem, ígérem!

Megnyugodva lehunytam szemeim, és elmosolyodtam magam. Az utolsó csókja mézédes volt és őszinte, pont mint a kapcsolatunk első csókja. Hogy mit vártam ettől az éjszakától, hogy mit éreztem amikor egybe forrtunk? Leírhatatlan...

96. rész: A baljós álmok…

Furcsa, kettős érzések kavarogtak bennem azután, hogy Vikivel töltöttem délutánt. Nem szép dolog amit most mondani fogok, de féltékeny vagyok rá és arra, hogy állapotos. Az a tudat, hogy a pocakjában egy kis emberke fejlődik, valami fantasztikus érzés lehet. Az eltelt egy hét alatt többször volt csecsemőkkel kapcsolatos álmom. Kicsit megrémültem tőlük, reggelente izzadtan ébredtem fel. Egy kis baba sétált felém éjszaka, hatalmas fehérség volt körülötte. Én kitártam a karjaim, de ahogy megakartam őt ölelni, egyszer csak eltűnt. Ijedve néztem körül, mikor újra megpillantottam. Félve közelítettem ismét felé, de sajnos akkor sem tudtam óvó karjaim közé húzni. Ez valamilyen jelentést hordoz magában? Meg kellene ijednem, vagy csak szemet kellene hunynom felettük?

Épp ebédeltem, amikor csörgő mobilomra lettem figyelmes.

- Szia Anita, Ben vagyok.

- Szia Beni! Hogy vagy, már rég hallottam a hangod.

- Köszönöm jól vagyok, hiányoztál már! Nem baj, hogy felhívtalak?

- Dehogy baj, bátran hívj bármikor. Hogy van Thomas?

- Te érdeklődsz utána? Én azt hittem, hogy utálod őt, amiért…

- Tiszteletben tartom a döntésed, nem akarom, hogy megszűnjön a barátságunk amiatt. És tényleg érdekel Thomas, ne ijedj meg annyira. – nevettem fel gyengéden.

-Ezt igazán jó hallani, köszönöm. Jól megvagyunk, szeretjük egymást, csak van egy kis probléma…

- Nyugodtan mond el.

- Nem telefon téma. Holnap nem mehetnék fel hozzád?

- Persze, ez csak természetes. Reggel bemegyek a szalonba, úgy 4 körül érek haza.

- Akkor 4-re ott leszek. Szeretlek Anita, és köszönök mindent.

- Én is szeretlek Benjamin!

Sokan idiótának néznének bennünket, ha tudnák, hogy milyen viszonyban is vagyunk egymással. Talán mint 2 kis ovis, akik rendíthetetlenül kiállnak a társuk mellett és bárkivel szemben megvédik a másikat. Igen, ilyen az én kapcsolatom Benjaminnal. És Billel? Vele szenvedélyes, mégis bensőséges, néha vad, néha visszahúzódó és gyengéd. De így tökéletesek számomra Ők…

- Kicsim, megjöttem. Merre vagy?

- Épp tusolok, mindjárt végzek.

Hangosan kiáltottam ki a nappaliba, siettem, nem akartam megvárakoztatni Őt. Már épp a törölközőmért nyúltam volna ki, amikor Bill megfogta a kezeimet.

- Még egy kicsit maradjunk!

Hatalmas meglepetésemre anyaszült meztelenül állt előttem,- úgy ahogy én is – majd belépett mellém és elmosolyodott.

- Hát te mit vigyorogsz? És mit keresel itt?

- Gondoltam én is letusolok, hogy otthon ne kelljen, és mivel nem akarom, hogy hatalmas legyen a víz számlád, ezért gondoltam, inkább veled fürdök.

- Jól döntöttél.

Ez a férfi napról napra jobban magába bolondít. Nem csak a humorával és a jellemével, hanem az egész lényével és minden mozdulatával. Mosolyogva bekapta az alsó ajkam, és finoman szívogatni kezdte. Én csak nevetve megsimogattam az oldalát, majd még közelebb húztam magamhoz. Minél közelebb akartam érezni az illatát, az érintését, a szuszogását… rám emelte a tekintetét, majd vadul megcsókolt és átadtuk magunkat az élvezeteknek.

95. rész: Viki tudja a megoldást…

- Akkor szépen le fogunk ülni és higgadtan döntést fogunk hozni. Most magadra hagylak…

Kezdtem én is ideges lenni. Látszott már a terhesség gondolatának első pillanatában, hogy Viki nem akarja azt a kis gyermeket. A gesztusai mindent elárulnak, az arc kifejezése sápadt és félelemmel teli. Mi lenne a legmegfelelőbb döntéshozatal?

- Anita, ez is pozitív lett…

Szemeiből kibuggyantak a fájdalmas könnycseppek, zokogva borult vállamra. Itt az ideje, hogy komoly döntéseket hozzon, ami akár az egész életére kihathat.

- Te ezt el tudod képzelni? Miért pont velem történik?

- Mindenkinek van egy sorsa Viki, úgy látszik, hozzád ezt rendelte Isten.

- De miért pont most? És miért attól a férfitól lesz gyerekem, akit nem is szeretek, akivel csak egy éjszakát töltöttünk el? Miért pont Tom? Ha legalább Georg lenne az apa, még bele törődnék, hogy gyermekem lesz… de így, hogy tudom az igazságot? Mit tehetnék?

- Először is ígérd meg, hogy még eszedbe sem fog jutni, hogy az abortuszt válaszd.

- Az lenne a legjobb megoldás Anita. Nem szenvednék a bűntudattól, hogy Tom gyerekét hordom a szívem alatt. És mi lesz a Georg-gal való kapcsolatommal?

- Miért csak magadra gondolsz? Az a pici magzat semmiről sem tehet. Ha teljesen őszinte akarok lenni hozzád, akkor a fejedhez vágnám, hogy milyen felelőtlenek voltatok, és most már nem dughatjátok a fejeteket a homokba, sem te, sem Tom. Vállalnotok kell annak az egy éjszakának a következményeit.

- Tom sosem fogja megtudni, ezt felejtsd is el. Ha ő tudná, akkor nem szabadulnék meg tőle. Nem akarom, hogy esetleg zsarolni tudjon a gyerekkel.

- Ezt hogy érted?

- Ha mondjuk én nem szeretném megtartani a kicsit, és ez Tom fülébe jutna, le merném fogadni, hogy azzal fenyegetőzne, hogy mindent bevall Georgnak.

- Azzal csak ő is rosszul járna, nem hiszem, hogy saját maga alatt vágná a fát.

- Érzem Anita. Hidd el, Tom küzdene azért a gyermekért!

- Azt akarom, hogy tudd, mélyen elvetem az abortusz gondolatát, csalódnék benned, ha esetleg ezt választanád. Az a kis gyerek semmiről sem tehet, ne büntesd azzal, hogy elveszed tőle az életet.

- De olyan nehéz Anita, értsd meg. Ha meg is tartom, hazudnom kell életem végéig.

- Nem nyugodna meg a lelked, ha őszintén bevallanál mindent Georgnak? Hisz először vele kell tisztáznod a dolgokat. Talán ha látja a megbánást, akkor idővel meg fog neked bocsátani.

- Istenem ne legyél már ennyire jóhiszemű és naiv. Melyik férfi tudná elviselni, hogy megcsalták, főleg a legjobb barátjával? Ezzel teljesen megaláznám őt, úgy érezné, hogy nem adott meg mindent Nekem. És Tommal mi lenne? Megutálná őt Georg, és ezért is én lennék a hibás. Nem, soha sem tudhatja meg azt az éjszakát. Tudom, mit fogok csinálni.

Szemei eltökéltséget és talán egy kis reményt sugalltak.

- És pedig?

- Georggal elhitetem, hogy ő az apja a kicsinek.

- Ha visszaszámol, rájöhet, hogy a kicsi fiatalabb, mint a ti utolsó szeretkezésetek. Már akkor kb. 2 hónaposnak kellene lenned.

- És az is leszek. Hazudnom kell, így lesz a legjobb mindenkinek. És kérlek tartsd tiszteletben a döntésem. Billnek pedig egy szót sem arról, hogy Tom az apa. Hidd el, ő is elfogja hinni, hiszékeny, úgy mint az összes többi férfi…

94. rész: Újra Tokio Hotel?

- Örök hálám, hogy eljöttél.

Viki egy hatalmas öleléssel várt egy helyi drogéria előtt. Látszott rajta, hogy még a megszokottnál is idegesebb volt, kezei remegtek ahogy a polcok között sétáltunk.

- Egyet vagy kettőt vegyünk?

- Kettőt, hátha úgy már megbizonyosodhatunk arról, hogy nem vagyok állapotos.

- Nem szeretnél az lenni? Egy gyerek ajándék.

Kicsit meglepte a kérdésem, azt hitte, hogy én is annak örülnék, ha nem igazolódna be a gyanúnk.

- Most terhesnek lenni? Amikor lehet, hogy nem is Georg az apja, hanem Tom? Nem várt babaként mindent felkavarna az életünkben. Nem gondolod? Szerinted, hogy állnék Georg szeme elé?

- Inkább ne vesszünk össze, én más véleményen vagyok veled ellentétben. Ha mégis áldott állapotban vagy, akkor majd ráérünk ezen elgondolkodni.

- Igazad van… most ne azzal törődjünk, hogy mi lesz ha mégis állapotos vagyok. Gyorsan fizessük ki ezeket, és menjünk fel a lakásomra megcsinálni a teszteket.

Nem telt bele 15 percbe sem, már Viki lakásán voltunk. Ő a fürdőszobában, én pedig az ajtó előtt idegeskedtem.

- Gyere be légy szíves!

Viki halkan szólt ki. Hangja félelemmel töltött el. Talán már tudja is az eredményt?

- Még két perc van hátra, kérlek majd te nézd meg, én nem lennék képes rá!

Bólintottam egyet, és átöleltem. Lassan teltek a percek, örökkévalóságnak tűnt mindkettőnk számára.

- Nyugalom Viki, most megnézem. Jó?!

Ezzel egy időben a bandatagok a régi stúdiójukban nosztalgiáztak, ami a lakásuk melletti kisebb házban állt üresen, már évek óta. Pár napja Bill hozta fel ezt a témát, mi is lenne, ha újból elkezdenének rendszeresen gyakorolni, mi lenne ha újból kiadnának valami remek dolgot? A többi bandatagnak semmi ellenvetése nem volt, csupán csak Nathalie-nak, aki azzal érvelt, hogy ha Bill ismét énekelni, esetleg turnézni fog, akkor ő el lesz hanyagolva.

- Gustav, Lisa barátnőd merre van? Olyan rég nem láttuk már. – érdeklődött Georg Gus kedvese után.

- Sok idejét elveszi a gyerekotthon, tiszteletbeli követként sokat kell utaznia. Tudod, előadásokat tart, adományesteket szervez. Szóval be van táblázva szegény.

- Rossz lóra tettél haver, egy állandóan elfoglalt nőt képtelenség akkor megfektetni, amikor Te akarod.

- Nálunk ez valahogy nem így megy Tom. Nem mindenki olyan, mint te.

- Ha haza jön újra Lisa, akkor tarthatnánk egy kisebb bulit. Kaja, pia, Dvd-zés. Bill te áthívhatnád Anitát, én meg Vikit.

- A jó öreg Tom meg csak egyedül lógatná a farkát, amíg ti jó kedvűen nevetnétek. Na ebből nem kérek, csak kolonc lennék a nyakatokon.

- Dehogy lennél haver. Addig becsajozol, neked úgy is olyan könnyen megy. De előre szólok, Viki foglalt már.

Georg poénkodva rákacsintott Tomra, Tom pedig csak kényszeredetten vissza mosolygott. Egymásra néztek Billel, szörnyű volt, hogy csak a bolondját járatják Georg-gal és jó pofizva egyenesen a szemeibe hazudnak. De tehetnének másként? Lenne-e értelme bevallani mindent, azzal is egy kapcsolatot feldúlni, mitöbb egy barátságot tönkre tenni? Vagy inkább válasszák az örök hallgatást? Talán ez lesz a megoldás mindenki számára… igen!

93. rész: Kifutok az időből?....

- Most az egyszer nem a farkam irányított, hidd el. Tényleg nem csak szexre kell.

- De mégis hogy képzelted ezt? Fel nem tudom fogni.

- Nem értem miért vonsz kérdőre, te is félre keféltél Anitával Nat háta mögött.

- Az teljesen más volt.

- Dehogy volt más, te is kívántad Anitát, én is kívántam Vikit. Na most az tényleg gusztustalan volt, hogy Georgot nem vettük számításba, de csak sodródtunk az árral. Hidd el, legszívesebben vissza csinálnám az egészet, majd elsüllyedek szégyenemben, ahogy Georg a kettejük kapcsolatáról beszél… Öcsém, te mindig csak a múlton rágódsz, haladni kell az időben. Megtörtént, ennyi, nincs semmi következménye már…

- Állj meg egy pillanatra, és egy kicsit erőltesd meg az eszed. Hogy emlékszel, használtatok óvszert? Lemerném fogadni hogy segg részeg voltál. Bár tudom, hogy ez a múlt dolga, mégis jó lenne feleleveníteni a dolgokat.

Bill cinizmusával és erőszakosságával próbálta egy kicsit észhez téríteni bátyját, idegesíti ez a könnyelműsége.

- Gumi nem volt nálam, de biztos szed valami bogyót.

- Istenem, te még anyáékhoz is gumival mész látogatóba, az hogy lehet, hogy egy partira pont nem viszel?

- Emberből vagyok én is, elfelejtettem. De várjunk, miért kérdezgetsz te ilyeneket tőlem? Talán valamit tudsz? Viki terhes lett tőlem?!

- Ne fesd az ördögöt a falra. Csak megkérdeztem…

Bill megpróbált hazudni ikrének, remélte hogy nem veszi majd észre rajta az izgatottságot.

- Ne ijesztgess, a szívbajt hozod rám. De 2 hét óta már észre vettük volna, nem? Ilyenkor szoktak rosszul létek lenni, nem?ű

- Ne tőlem kérdezd, még nem voltam terhes. De szerintem az első hetek még nem olyan komolyak, szóval ilyen hányások és fejfájások még nincsenek.

- Hát nagyon remélem Bill. Röhejes lenne, nem csak felcsináltam a legjobb barátom csaját, de még teherbe is ejtettem. Na nem, ennyire nem lehetek szerencsétlen, és balfácán. –Tom csak jót nevetett magán, majd vissza sétált a szobájába.

-Szia Kicsim. Viki hogy van?

- Nem olyan rég ment el. Ahogy hallom a hangodon, veszekedtél Tommal.

- Ne is mond… jól kiosztottam őt.

- Ugye nem szóltad el magad, hogy késik neki?

- Nem, pedig Tom pedzegette, hogy mi van, ha teherbe ejtette.

- Bill, ez még nem 100 %-osan biztos. Bár mi miatt késhet, nekem is szokott!

- De ugye nem azért mert teherbe ejtettelek múltkor?

- Az több mint másfél hónapja volt, azóta már lennének jelei, a hasam is kezdene szépen lassan növekedni.

- Mikor néztem utoljára a pocidat? – hallottam a hangján, ahogy kétségbe esett és habogni kezdett.

- Ma délelőtt végig csókoltad a hasam amikor napoztunk. És megnyugtatlak, lapos volt. – halkan felnevettem, mire ő kisfiúson megsértődött.

- Megijedten, na, ne nevess ki. Még túl korai lenne, és nem lennék az apák példa képe.

- Erről majd még beszélünk, de most le kell tennem Bill. Szeretlek, és ne aggódj Vikiért, biztos nem terhes.

Egy furcsa gondolat szökött az agyamba. 25 éves vagyok, de eddig még nem került szóba nálam egy kisgyerek. Benjaminnal közös éveink alatt sosem gondolkoztunk a gyerekvállaláson, de most, hogy előtérbe került egy esetleges terhesség, gondolkodóba estem. Nem kések le a szülésről? De hisz mit tudnék tenni, ha Bill mellett olyan kiszámíthatatlan az életem? Hogy vállalnánk gyereket, ha Nat személye mindig zavaró tényező lenne? Persze ha érezném Bill esetében, hoyg tényleg fontos vagyok számára, akkor harcolnék érte... de néha nem érzem ezt. Még úgy sem, hogy engem választott most...

92. rész: Georg vagy Tom az apa jelölt?...

- Lefeküdtetek Tommal?

Ton hangja érces volt, Viki nem bírta könnyek nélkül, hevesen bólogatva a nyakamba borult. Láttam, hogy Bill épp egy fejmosásra készült, de én leintettem őt, mégse gyötörje tovább.

- Mond el szépen, mi történt?

- Bill előtt nem akarom, biztos meg van rólam a véleménye.

- De Tomról is, nyugodj meg. Most elmegyek, megkeresem a bátyámat és kérdőre vonom őt is.

- Bill azt ne mond el neki, hogy késik, kérlek. Nem akarom, hogy elkezdjen valamit is kombinálni, és még egyáltalán nem is biztos semmi sem.

- Rendben, de azt ne várd, hogy toleráljam azt, amit Georg háta mögött tettetek. Sziasztok.

Láttam, hogy Bill is épp úgy fel volt zaklatva, mint mindenki más most…

- Elment, most már mesélj el mindent.

- Olyan gyorsan történt minden. A mosdóban voltam, amikor egyszer csak ott termett, és magunkra zárta az ajtót. Megkérdezte, hogy mit érzek iránta, én próbáltam tagadni és leplezni az érzéseimet, de elgyengültem. A karjai közé vetettem magam, egy pillanatra sem gondolkodtam el, hogy bűnös amit teszünk.

- Tom is akarta?

- Persze, hogy akarta, de ő legalább elgondolkodott néhány pillanatra, hogy nem fogjuk-e megbánni? És én erre csak azt válaszoltam, hogy azt fogjuk megbánni, ha kihagyjuk azt az alkalmat.

- És élvezted legalább?

- Persze, hogy élveztem. Bele sem mertem gondolni, hogy Tom ennyire fantasztikus szex terén, gyengéd volt, mégis célra törő, figyelt rám az egész aktus alatt. Nem mintha Georg nem adna meg mindent, de Tommal mégis izgatóbb volt.

Sírása nem hagyott alább, talán csak még inkább felerősödött a fájdalma.

- És mi van, ha mondjuk Georgtól vagy terhes?

- Álljunk meg egy szóra, még az sem biztos, hogy állapotos vagyok. Bár én érzem… ilyen még sosem volt velem, ez új érzés. És hogy Georgtól lenne? Vele mindig védekeztünk, sőt az utolsó alkalom majd 1 hónapja volt. Ha ő ejtett volna teherbe, akko már biztos lennék a dologban. De ez az élmény még friss, és ha mégis terhes vagyok, akkor csak Tom lehet az apukája, vele egyáltalán nem védekeztünk.

- Hát Viki… nem tudok mit mondani. Azzal semmire sem mennék, ha lehordanálak mindennek, vagy elítélnélek. Tudd, hogy melletted leszek.

- Te vagy a legjobb barátnő a világon. Holnap veszünk egy tesztet?

- Persze, minél előbb meg kell bizonyosodnunk az igazságról.

- Tom, merre vagy, azonnal gyere le!!!

- Héhh, mi ütött beléd, ne ordibálj már! Nem olyan rég értem haza egy ütős buliból, nem vagyok most rád kíváncsi.

- Itthon van Georg?

- Mi a francért érdekel?

- Itthon van? – nyomatékosította meg Bill kérdését egy erőteljes lökéssel.

- Az anyjáékhoz ment, ha annyira érdekel.

- Nah így legalább leugathatom a fejed. Ezt mégis hogy gondoltad? Ti szexeltetek Vikivel?!?

A kérdés hallatán egyből lefagyott a mosoly Tom arcáról, nem igazán akarta, hogy az öccse tudomást szerezzen az estéről. Pont ezért nem… Tudta, hogy felháborodva fogja fogadni a történteket, épp ezért akarta megvédeni ettől magát.

- Hja, még valamikor 2 hete. De miért kérdezed?

Próbálta lazára venni a helyzetet, azonban belül hevesen zakatolt a szíve, és izzadt a tenyere is.

- Hogy lehetsz ennyire gerinctelen? – Bill még mindig csak hitetlenkedve rázta a fejét. –Nem megígérted, hogy elfelejted őt?

- Próbáltam, de nem bírtam… egyszerűen nem ment.

- Csak egy kicsit akarni kellett volna, és nem a farkadra hallgatni.

91. rész: valami baj történt…

- Kérlek bízz bennem. Csak ennyit tudok kérni, a bizalom a legfontosabb. Ha nem bízol bennem, akkor a kapcsolatunknak nincs jövője. Nem így gondolod Kicsim?

- Bízok benned, de mégis félek. Mi lesz ha Nat teljesen megkaparint téged, és végleg el kell szakadnunk?

- Nat-tal ne törődj! Te fontosabb vagy számomra, mint Ő. Mit csináljak Anitám, hogy megnyugodj?

Kedves, búgó hanggal kérdezett, én csak karjai közé fúrtam magam. Nevetségesnek nézhetek ki, 25 évesen úgy pityergek, mint egy ovis. De félek, tényleg tartok attól, hogy Billt is elvesztem Benjamin után.

- Hiányzott már, hogy ilyen gyermekien bújjon valaki hozzám, mint egy kis cica. De Kicsim, most mennem kell, későre jár.

- Holnap találkozunk?

- Mindenképp! De majd hívlak még addig. Szeretlek Anita!

- Én is szeretlek Bill. Jó újra veled lenni!

Egy utolsó érzelem dús csókkal elváltunk egymástól. Vigyorogva néztem, ahogy elhajt a kocsijával, boldog voltam, kimondhatatlanul boldog. Bill közelsége teljesen össze zavar, egyszer sírok mellette, hisz félek hogy elveszíthetem, máskor pedig vinnyogva tapsolok, hogy újra együtt vagyunk. Olyan vagyok, mint egy tini lány, akinek az első fiú udvarol. Fantasztikus érzés, mintha a mennyekben lennék.

Sajnos másnap Bill nem tudott meglátogatni, sem a lakásomon, sem az irodámban. Azt mondta, hogy Nat tett néhány utaló megjegyzést azt illetően, hogy sokszor jár el esténként, és úgy sejti, hogy egy nő van a háttérben. Ezért Bill, hogy hűtse a kedélyeket, inkább lemondta néhány találkozónkat. Így csak egy héttel később a kibékülésünket követően tudtunk megbeszélni egy titkos találkát a lakásomon. Ezalatt az újabb egy hét alatt Viki meglepően keveset beszélt velem, már kezdett aggasztani ez a passzivitása. De az egyik napon hatalmas hévvel érkezett meg hozzám, feldúltan és zaklatottan.

- Én menten felrobbanok. Ez nem lehet igaz, ugye ez nem velem történik Anita?

Ahogy kinyitottam a ajtóm, Viki így köszöntött és törtetve haladt a nappalim felé, nem is figyelve arra, hogy Bill az erkélyemen napozik és mindent hall.

- Nyugodj meg, és mond el hogy mi a helyzet. Kérsz vizet?

- Nem, köszönöm. Egy szál cigid nincs?

- Tudod, hogy nem cigizek. De mi a baj, mond már légy szíves, megijesztesz.

- Késik a menstruációm, már 11 napja meg kellett volna jönni.

- Szokott késni?

- Utoljára 16 éves koromban késett, azóta már beállt a szokványos 29 napra.

- Georggal védekeztetek?

- Georggal azóta nem feküdtem le.

- Mióta Viki? – félve és gyanakodva kérdeztem őt.

- Amióta a szülinapod volt...

- Ugye nem csináltál őrültséget?

- Attól tartok, hogy igen. Nem is kicsit…

- Ugye nem feküdtetek le Tommal?!?

Bill jelent meg a hátunk mögött, Viki hatalmas meglepődésére. Beigazolódott mindannyiunk félelme…