9:. Lost - 4. rész

Délután kettő órát ütött Tom rozoga órája. Lassan felemelte a fejét, majd nyakát masszírozva felült a kanapén. Álmos tekintetét végigvezette a nappalin, majd kinézett az egyik ablakon. Ugyanaz a megszokott szürke látkép fogadta, mint eddig mindig, mikor kitekintett az utcára. Egy éve talán még volt kit kukkolnia a szemközti házban, mostanra azonban már elköltözött az a nő. 

Egy hatalmas nyújtózkodást követően Tom a fürdőszobába sétált. Megnyitotta a csapot, vizet engedett a markába, majd megmosta az arcát. Arcképe nyúzottan tekintett vissza Rá a tükörből, kellett néhány pillanat, mire eszébe jutott, miért is néz ki úgy, mint egy felmosórongy. Nem bírja az éjszakázást és az idegeskedést, az elmúlt éjszaka pedig jócskán kijutott mindkettőből. Eszébe jutott a férfi. Úgy gondolta, hogy óvatosan benéz Rá – az Istenért sem ébresztené fel -, majd ismét magára hagyva tájékoztatja Josh-t az elmúlt órákról. 

Lassú, óvatos léptekkel ért el az ajtóig, ahol halkan lenyomva a kilincset résnyire benyitott a kis helyiségbe. Fél szemmel belesett, majd nyugalommal konstatálta, hogy a férfi komolyan vette a parancsát a pihenésével kapcsolatban. A szőke hajú testével feljebb csúszva az ágyon feküdt, szemhéjai csukva voltak.

- Ébren vagyok! – Tom megijedt a hirtelen jövő hangtól, még akár hátra is hőkölt volna, ha nem tanúsít fegyelmet és tartást.

- Ez lesz a Te bajod egyszer.

Összepillantottak és farkasszemet néztek. Tom most sem értette igazán, hogy az elrabolt miért nem húzza meg magát ahelyett, hogy kóstolgatná és a határait feszegetné.

Bill nem válaszolt a rasztás epés megjegyzésére, helyette csak elfordította a fejét és a már unásig bámult falat kezdte ismét fixírozni. Az eltelt néhány órában volt ideje átgondolni, mi is történik vele, és mekkora veszélynek van kitéve. Fogalma sincs, hogy volt mersze ellenkezni egy emberrablóval.

- Nem vagy éhes? – Tom halkan, mégis érthetően tette fel a kérdést. Most látta a férfin, hogy másként viselkedik, mint korábban. Nincs akkora szája és bátorsága ellenszegülni.

Bill a kérdésre válaszul csak megrázta a fejét és tovább szuggerálta a téglafalat.

- És szomjas sem vagy? – tett fel egy újabb kérdést, mire újfent nemleges választ kapott.

- Csak azt akarom, hogy vedd le a bilincset. Fáj…

Tom tarkójához kapott és erősen megvakarta azt. Nem lehet levenni - Josh ezt parancsolta Neki.

- Ezt nem tehetem – Bill fájdalmas gúnnyal a szája sarkában a férfire tekintett, majd visszaejtve a fejét a párnára csak ennyit dünnyögött: Faszkalap. – Hogy mit mondtál? – Tom tisztán hallotta, de nem akarta elhinni.

- Jól hallottad, azt, hogy egy faszkalap vagy.

Bár Bill maga néhány perce még meghunyászkodva és engedelmeskedve feküdt az ágyon, mostanra már belátta, hogy felesleges ráharapni a nyelvére, ha mondani szeretne valamit.  Tom a főnöke nélkül egy senki – így gondolta.

Tom-ban egy pillanat alatt fellobbant a düh a férfi iránt, így nem gondolkodva az ágyához lépett, majd markába fogta az arcát. Ujjaival erősen szorította azt, miközben szemeivel erősen szuggerálta az alatta fekvőt. Bill nem tűnt ijedtnek, helyette ugyanaz az a fölényes mosoly bujkált a szája sarkában. És Tom-ot ez csak még inkább dühítette...

- Nem hiszem, hogy örülne a főnököd, ha megtudná, hogy az egyik talpnyalója bántalmazza a túszt. - Bill érezte, amint a rasztás férfi csak még erősebben összeszorítja az arcát a talpnyaló szó hallatán.

- Fogd be a pofád! - erősen az ágyra taszította, és mellkasánál fogva a matrac anyagába paszírozta. Tom utálta, ha lebecsmérelték.

- Mert ha nem? - a szőke hajú tüdejében bent akadt a levegő a testére nehezedő súlytól, mégis tovább akarta feszíteni a húrt , hisz szerette, ha fel tudta bosszantani az embereket. - Hívod a főnököd, hogy rendezzen le?

- Akár még az is lehet... - Tom úgy érezte, ezzel visszavágott, Bill mégis rákontrázott.

- Mert Te nem vagy képes elbánni velem!

Tom elengedte a modellt. Kezeit háta mögé rejtette és úgy szorította ökölbe. Érezte, ha akár még egy pillanattal is tovább marad olyan veszélyesen közel hozzá, és tovább hallgatja a cinikus megjegyzéseit, megüti. Tudta, hogy egy ujjal sem érhet hozzá, hisz Josh kikötötte, hogy egy haja szála sem görbülhet meg; és erre talán már maga a modell is rájött. Hogy akármit megtehet ellene, mégsem lesz következménye. Igen, talán a talpnyalóknak csak ez jut...

Bill mélyeket sóhajtva tekintett a felette magasodó férfira. Látta, hogy őrületesen igyekszik visszafogni magát, és uralkodni az iránta érzett dühön. Büszkeséggel töltötte el, hogy ilyen rövid idő alatt, jószerivel néhány perc alatt sikerült kiismerni-e ezt az embert. Mindig is jó emberismerő volt, szinte elég volt néhány pillanat, hogy tudja, kivel, hogyan kell bánnia.

- Tudod mit? Tessék, leveszem a bilincset, csak hogy lásd, ha kell, fél kézzel is kicsinállak.

Bill meglepődött a férfi hirtelen váltásán. Érezte, hogy a lelkébe tiport, na de azt nem hitte, hogy ennyi elég neki ahhoz, hogy megtörjön. Nem tudta, hogy kezelje a férfi ezen viselkedését.

- És csak, hogy tudd, egy óvatlan mozdulat és lelőlek. Ehhez tartsd magad.

Bill már épp készült volna visszavágni, mikor szemet ütött a srác szeme alatt lévő apró tetovált könnycsepp. Ilyen tüzetesen még nem nézte az arcát, sokkalta inkább azzal volt elfoglalva, hogy belülről kiismerje. Most mégis megrökönyödött... ölt, embert ölt. Bár nem volt jártas a börtönvilág tetoválásaiban, azt mégis tudta, hogy ahány könnycsepp van egy szem alatt, annyi embert ölt. Most először összeszorult a torka, és úgy érezte, mégsem olyan jó ötlet játszani a férfi idegeivel.

Tom néhány pillanat alatt kinyitotta a fém bilincseket, majd az ágy keretén átvetve a kezébe fogta és zsebre tette. Bill csuklóját masszírozva ült fel a matracon, majd hajlította be a karját. Nem akarta, hogy a tekintetük össze találkozzon, mégsem tudta levenni a szemét az arcáról.

- Mit bámulsz?

- Te… - Bill nem bírta kimondani, amit szeretett volna.

- Mit Te? – förmedt Rá a rasztás és elkapta a tekintetét a modellről. Frusztrálta, ahogy dülledt szemekkel vizslatja minden egyes vonását. Hátra lépett, de Bill ahogy helyet kapott elé állt és nem hagyta abba a szemlélődést.

- Az ott… az ott egy könnycsepp?

Tom önkéntelenül orcájához nyúlt, majd eltakarta ujjaival. Rossz érzések kerítették hatalmába, nagyon rosszak. Sosem ölt embert, a régi énjét mégis megölte, ahogy erre a helyre került. Vagy valaki más ölte meg a régi Tom-ot?

- Mi a fasznak tűnik?

Bill meg akarta kérdezni, mégsem merte. Tom még mindig csak arcát fogva állt előtte, majd hirtelen felindulásból ott hagyta, hangosan Rá csapta az ajtót és bezárta maga mögött azt.