10.: Fél év... - 10. rész

Mély, visszafogott morgása kellemes bizsergést váltott ki belőlem. Váratlanul megéreztem a fogait. Először a fülcimpámat tüntette ki figyelmével, majd mikor látta, hogy nem ellenkezem finoman bele is harapott, majd fülem mögé csúszva lassan végigízlelgette az érzékeny bőrfelületet. Volt, hogy fogaival karcolta végig a bőrt, de volt olyan is, mikor az előzőleg megkarcolt területen pihentette forró, nedves ajkait. Szinte villámcsapásként ért a tudat, hogy többet akarok, annak ellenére is, ahogy az este indult; így hát, hogy „hangot” adjak vágyaimnak az eddig ölemben pihenő kezeim a combjaira simítottam. Éreztem ujjaim alatt, ahogy megfeszülnek az izmai, és egy kicsit mocorog is érintéseim alatt, mégsem engedtem el, helyette erősebben markoltam. Szinte azonnal vette a lapot, és eddig csak finoman becézgető ajkai most felbátorodtak és erősebb, sötétebb foltokat ejtettek fehér bőrömön. Most már nem tudtam visszafogni magam, túlságosan is eluralkodott rajtam a már régóta kielégületlen vágyam. Engedtem hát mozdulatának, amivel a kanapéra döntött, majd feltérdelve előttem és tenyereibe fogva arcom lassan csókolgatni kezdett. Szinte kínzott, és gyötört a gyomromban egyre csak növekvő görcs, amit a mozdulatai és a tetteimre adott válaszai adtak. Feltüzelt, ahogy egyre csak hangosodó sóhajait Én idéztem elő, és minden egyes érintésemre vagy remegéssel, vagy nyögéssel válaszolt.

Már a szám sarkát ízlelgette, mikor hirtelen elhúzódott tőlem. Mintha erőszakkal szakították volna el Tőlem, úgy hiányzott már most; mégsem tehettem semmit, hisz eltávolodva tőlem a kanapé végére ült.

- Mi az? – már-már illetlenül szakadt ki ajkaim közül, mikor hosszú másodpercek után is csak vizslatott és szemezett velem.

- Ezt nem kellene…

Ennyit mondott csak, nekem mégis azonnal egekbe ugrott a vérnyomásom.

- Hogy micsoda?

- Jól hallod! Ezt nem kellene csinálnunk!

- És miért nem? – nem volt illő, ahogy akadékoskodtam, de egy kielégítetlen nőnél nincs rosszabb, ismertem már magam.

- Mert nem akarok szexelni veled.

Mintha arcon csaptak volna, majd nyakon öntöttek volna egy vödör jeges vízzel.

- Hát sajnálom, de mással nem tudok szolgálni a finnyás ízlésednek – felpattantam és a konyhába robogtam. Muszáj voltam egy nagy pohár vízzel lenyugtatni magam, egyszerűen képtelen voltam felfogni, hogy visszautasított.

Már csak egy apró korty volt a pohár alján, mikor hirtelen két erős kar fonódott a derekamra. Idegesen a konyhapultra csaptam a poharat, mire szorítása erősebb, teste közelsége pedig égetőbb lett, mint korábban. Ágyéka szorosan préselődött a fenekemnek, miközben karjait lecsúsztatván a testemről a konyhapult szélébe markolt. Izgató volt látni, ahogy kézfejein kiduzzadtak az erek, és mikor megmozdítottam a csípőm, csak még jobban a kemény anyagba vájta az ujjait.

- Engedj el, Kaulitz! – ahelyett, hogy válaszolt volna, lassan hozzám dörgölte magát. Minden haragom elszállt irányába – úgy látszik, ennyi is elég volt, hogy szinte a karjaiba omoljak -, így hát nyakam hátrafeszítve kiélveztem minden egyes mozdulatát. Ajkai tökéletes szinkronban mozogtak a csípőjével együtt, mikor erősebbet lökött mögöttem fogai is mélyebben vájtak bőrömbe, de lassú mozgása is épp oly’ idegtépő volt.

- Nem! – nyomatékosítva válaszát újból nyakam tövébe bújt és erősen belecsókolt. Az élvezetbe szinte minden porcikám belerándult.

- Nem? – nyögtem elfúlva. – Még sem akarsz lefeküdni Velem.

- Az nem elég – szólt mélyet szippantva a hajamból, majd hirtelen eltávolodott a testemtől. Azonnal utána fordultam, de Ő már messze állt tőlem  és az ajtófélfának dőlve vigyorgott Rám.

- Mégis mit akarsz?

- Tudod Te azt nagyon jól.

- Sajnálom, többel nem fogok szolgálni.

- Hát akkor Én sem nyújtok semmit!

Szemeim összeszűkítettem a kijelentésén, majd nem is törődve vigyorgó képével elviharoztam mellette.

- Akkor akár el is húzhatsz innen!

Nevetve követett karjait pökhendin összefonva mellkasa előtt. Egy pillanatra megállt előttem, majd leült a kanapéra. Gyilkos pillantásokkal fogadtam, mennyire is mulattatja Őt ez a helyzet; legszívesebben helyben felpofoztam volna.

- Valamit valamiért!

- Nem állok le üres alkudozásokba. Főleg nem veled!

- Főleg nem velem? – hangja szinte már nevetségesen cinikus volt. – A konyhában nem úgy tűnt, mintha ellenvetésed lett volna.

- A szex ellen nem is, de mást nem várhatsz el Tőlem.

- Ilyen nőt sem láttam még, aki szerelem helyett csak szexre vágyik.

- Hát akkor tessék, nézz meg jól!

Kutyafuttában megpördültem előtte, majd csípőre tett kézzel vártam, hogy megunja akadékoskodásom és nekem ugorva szenvedélyesen magáévá tegyen a kanapén.

De nem így lett. Miért is sikerülne valami?

Felállt, elém sétált, majd vállaimnál fogva átölelt és egy puszit nyomott a fejem búbjára. Ellépett mellőlem, hogy zakóját magához véve a kijárat felé induljon.

- Ne merj itt hagyni, Kaulitz!

- Hétfőn találkozunk, Annie! – intett hátra a válla fölött, és kilépett a folyosóra.

- Tudod kit becézz, Te… - már nem hallotta szitkozódásom, hisz lassan rám csukódott az ajtó. Bordáim között erősen dobogó szívvel rogytam le a szőnyegre, majd kezdtem szinte hisztérikusan püfölni egy földre esett párnát. Utálom! Utálom! Utálom!

*

- Mondj akár egyetlen észérvet, hogy az a barom miért csinálja ezt? – Sue a sokadszorra feltett kérdésemre is ugyanazzal a válasszal állt elő, így úgy véltem jobb újból rákérdeznem.

- Drágám, hányszor mondjam még el, hogy az a kis agyad is megértse? – játékosan megkopogtatta a fejem és egy nagyot harapott a nem olyan rég kihozott briósába. – Többet akar tőled, meg akar ismerni, szerelembe akar esni veled, el akar venni, gyereket akar tőled, veled akarja leélni az életét, mit tudom Én már! – csattant fel a kelleténél  kicsit hangosabban, mire összehúztam magam a székemben.

- Jól van na!

- Figyelj! Ha bármit is akarsz Tőle, akár csak szexet is engedned kell neki! Hidd el, Ő tovább fogja bírni, mint Te és ezt Ő is nagyon jól tudja! Addig fog űzni Téged, amíg be nem adod a derekad. Most mond, nem lenne jobb hamarabb engedni neki, hogy azáltal hamarabb szexelj? Ő részesül abban, hogy milyen csodálatos veled lenni, Te pedig végre kiengedheted a fáradt gőzt.

- Utálom, hogy mindig mindent jobban tudsz. – puffogtam halkan, kávémba kortyolgatva. Ő csak felnevetett megjátszott dühöm láttán, majd mintha meg sem történt volna ez a beszélgetés hirtelen egy új kiszemeltjére tért át, azonban Én még mindig gondolataim furcsán szövevényes és ingoványos bugyraiba süllyedtem. Akartam is Őt, meg nem is.

*

Ugye nem kell mondanom, hogy mennyire nem vártam a hétfő reggelt? Egyszerűen már csak a gondolattól is émelyegni kezdett a gyomrom, ha arra gondoltam, milyen is lesz ismét látni azt a mindent tudó, fölényes vigyort, amit az varázsolt arcára, hogy tisztában volt a vágyaimmal. Mert ez csak vágy, semmi több. Mennyivel is könnyebb lenne, ha nem érdekelném ennyire, ha nem akarna annyira a közelembe férkőzni! Akkor csak megtörténne, amit mindketten szeretnénk – mert Ő is akarja, le sem tagadhatná -; de nem, uraságának érzelmekbe kell bonyolódnia!

- Jó reggelt! – kedvességgel a hangjában köszöntött, belőlem mégsem a várt hatást váltotta ki.

- Jobbat!

Csak felnevetett a válaszomon, majd mellém lépve elém tett egy borítékot.

- Ez meg micsoda?

- Nyisd ki! – könnyedén felugrott az íróasztalomra és onnan kémlelte, mit is teszek.

- Meg akarod venni az érzelmeim?

- Istenem, nem tudtam, mi hiányzott egész hétvégén!

Nem tagadom, nehéz volt elfojtanom egy kis mosolyt. De tényleg nagyon kicsi volt.

- Nem nyitom ki.

- Anna, ne gyerekeskedj! Annyit megsúgok, hogy nem levélbomba.

- Kac-kac.

- De ha nem, hát nem! Akkor egyedül megyek el egy egész estés Beyonce koncertre Las Vegas-ba.

Felkapta a hófehér borítékot és a zakója zsebébe mélyesztette.

- Hazudsz!

Ismét felnevetett, majd újra előhalászva a jegyeket meglebegtette előttem őket. Már csak a gondolattól is libabőrös lettem, hogy élőben láthatnám a Nőt.

- Na mit szólsz? Két nap velem Las Vegas-ban cserébe egy Beyonce jegyért?

- Azt hiszed, hogy megvesztegethetsz? – dacosan felhúztam az orrom, és elkaptam róla a tekintetem. – Inkább megveszem Tőled a jegyet, mennyi volt?

- Szerinted eladom neked? – mintha valami naiv kislány lettem volna megsimogatta a fejem és tovább folytatta. – Azon se gondolkodj, hogy veszel egy másikat. Ezt a kettőt is csak nagy harcok árán sikerült megszereznem.

- Hát akkor most nagyot buktál!

Sóhaja nem volt lemondó, esetleg megtört, sokkalta inkább vidám és önfeledt.

- Mindegy, péntekig még van időd eldönteni, tessék, itt a jegy! Délután ötkor indul a járat, Én ott leszek és elmegyek B. koncertjére. Hogy Te jössz-e vagy sem? Az már a Te dolgod!

*

Az elkövetkezendő napok békésen – már ha békésnek mondható a bennem tomboló vágy -, teltek. Bill nem próbálkozott sem a lelkemre, sem a testemre hatni. Habár az utóbbira nem is kellett, hisz akarva akaratlanul is elérte azt, amit akart. Akartam Őt. Piszkosul, elmondhatatlanul. Ezt még tetézte az is, hogy Ő szinte tudomást sem vett rólam, és úgy kezelt, mintha komolyan csak munkatársak lettünk volna. Pedig nem azok voltunk, nagyon nem, és ezt Ő is tudta! De ahogy Sue is említette néhány nappal ezelőtt Bill jobban bírta, mint Én, ráadásként a saját fegyverem fordult ellenem. Hisz minél jobban el akartam határolódni tőle lelkileg, Ő annál távolságtartóbb lett testileg.

Kettőt is alig pillantottam, máris péntek reggelt írtunk. Álmosan kikelve ágyból az aznapi ruhámért csoszogtam a már kikészített vállfához, majd mosakodás és fogmosás után gyorsan magamra. kaptam. Fél szemmel láttam a pár napja hirtelen felindulásból kikészített utazótáskám, azonban akkor még nem éreztem akkora vágyat az iránt, hogy valóban meg is tegyem. Azonban most, mikor már csak egy karnyújtásnyira vagyok egy fergeteges koncerttől és egy fenomenális nőtől megembereltem magam. Egy évben egyszer pottyan ilyen remek alkalom az ember ölébe, az nem lehet, hogy egy Kaulitz miatt kihagyjam. Így történhetett, hogy egész nap egy szót sem szólva az előttem terpeszkedő Bill-hez négy óra előtt kedvesen elköszöntem Tőle - mintha öt órakor már nem is találkoznánk a Las Vegas-ba tartó járaton -, és kiléptem az irodánkból. Vicces volt látni az elszontyolódott képét, azonban, ahogy meglátott a reptéren szinte a hideg is kirázott a kissé öntelt vigyortól, amit az arcára varázsolt.

- A két lépés távolságot tartsd meg, Kaulitz!

- Ha akarod, még öt is lesz! – kacagva kikapta a kezeim közül a táskám, majd nagy sietve elindult a terminál belseje felé.