So you wanna be a rockstar, keep it going, don't stop
SZERDA DÉLUTÁN
Végre visszaértünk a szobánkba.
„Szeretnél este elmenni bulizni?”
„Nem igazán.” Ledobtam a bevásárló szatyraimat a padlóra, a lufikat pedig engedtem, hagy szálljanak fel a plafonig. „Meg egy kicsit beteg vagyok még.”
„Gyere ide. Hagy nézzelek.” Bill kezébe fogta az arcom és végigfuttatta az ujját a fájó ajkamon. „Még mindig fáj?”
„Egy kicsit.”
„Ez is fáj?” Gyengéden megcsókolt.
„Egy kicsit.”
„Mit szólsz ehhez?” Ajkait a fülem mögé csúsztatta, majd le a nyakamon.
„Nem, ez egyáltalán nem fáj.”
--
Magával húzott az ágyra, majd ahogy csókjaival lefelé haladt a testemen eltüntette a ruhadarabokat.
„Hmmm.” Nevetni kezdtem.
„Mi olyan vicces?”
„Semmi se vicces.” Folytattam tovább a nevetést.
„De akkor miért nevetsz?” Meghökkent az érdeklődésére adott reakciómon.
„Boldog vagyok.”
„Jó. Én is. Te miért vagy boldog?”
„Sok okom van rá.”
„Mondj egyet.” Felült és várakozóan nézett Rám.
„Hát, ritka olyan fiút találni, aki kérdezgetés nélkül lecsillapodna.”
Csalódottnak tűnt.
„Mi baj van ma Veled? Dobálom a bókokat és Te csak egy vállrándítással elintézed őket.”
„Bocsánat.” Mosolyodott el. „Szóval, azt mondtad, hogy ritka olyan fiút találni, aki kérdezés nélkül megnyugszik.”
„Azt kellett volna mondanom, hogy majdnem kivételes ezt egy fiatalban megtalálni.”
„Sok értelemben egyedi vagyok.” A lábaim közé temette a fejét.
Felültem és lenyúltam hozzá, hogy magamhoz húzzam az ingjénél fogva.
Nedves arccal felbukkant előttem. „Mit csinálsz? Épp boldoggá tettelek.”
„Nem akarom, hogy abba hagyd… csak szeretném, ha egy kicsit megmozdulnál… tudod… hogy a lábad ezen az oldalon legyen.
Egy pillanatra zavartan nézett Rám, majd hirtelen pozíciót váltott, és lehúzta a nadrágját meg a boxerjét. Felém fordította a fejét és Rám nézett. „Így jó?”
Azzal válaszoltam, hogy magamhoz húztam a csípőjét. Szétterpesztette a lábait az arcomnál, mire számba vettem a farkát. Ujjaival szétválasztotta az ajkaimat, majd nyalogatni kezdte a csiklómat. Újra meghúztam az ingjét.
„Most mi van?”
„Megfordulhatnánk?”
„Micsoda?”
„Meg tudnánk fordulni?”
„Megfordulni? Hogy akkor Te.. Oh, oké. Forduljunk meg.”
Ebben az új pozícióban minden kis részemet elérte a nyelvével és szorgalmasan csinálta is a dolgát. A farkára koncentrálva lassan fel-le mozgattam a fejem, miközben a csúcsa körül köröztem a nyelvemmel. Lassan átcsúsztattam az ujjaim a golyóira, ahogy szoptam, mire fel és le kezdte mozgatni a csípőjét ezzel is gyengén a számba lökve magát.
Előre és hátra kezdtem mozgatni a csípőm, mire abba hagyta a falatozásom, és nyelvét kinyújtva hagyta, nyelve hagy cirógassa minden alkalommal a csiklómat, ahogy felette mozogtam; teljes irányítást adott Nekem. Egy pillanatra megálltam farkának szopásával - nem voltam képes egyszerre két dologra figyelni -, majd gyorsabban kezdtem mozogni fölötte egyre közelebb érezvén magamat a véghez. A fejemet azonban visszanyomta, Én pedig a számba fogadtam Őt. A ritmusomra mozgott; éreztem, hogy az élvezetre felkészülve összeszűkültek az izmaim, mire teljesen a szájára húzott és szívogatni kezdett. Erősen elélveztem, mégis képes voltam a számat tovább mozgatni rajta közben felsikítva körülötte. Elhúzta a száját tőlem, majd nyögni kezdett megragadva a hajam és visszanyomva engem a farkára. Egy újabb hosszú nyögés fogadott, majd forró élvezete megtöltötte a számat.
--
„Szóval…” Nyújtózkodott az ágyon. „Ez az, amit úgy hívnak, hogy…”
Összecsaptam a kezeim. „69-ezés, Kölyök!”
„Soixante-neuf!” Nevetve megragadott.
„Ah!” Megcsikiztem. „Szóval valamit azért tanultál a franciaországi turnétok alatt. Mit szólsz… a neunundsechzig-hez?”
Megdöbbenve a túlzott akcentusomon megrázta a fejét és egy csókkal elhallgattatott.
--
SZERDA ESTE
Miközben Bill telefonált, Én a hotel szoba asztalán ülve böngésztem a netet.
Megnéztem a kis tálcányi tortát, ami néhány szendviccsel és itallal érkezett meg.
Bill végre letette a telefont. „Andreas idejön.”
„Ez szép tőle.”
„Azért jön ide, hogy Veled találkozzon.”
„Velem? Miért?”
„Mert Ő a legjobb barátom és meséltem Neki Rólad.”
„Jobb, hogy Neki, mintha az anyukádnak, szerintem.” Egy kis tortát tömtem a számba.
„Mama nem tudott eljönni.”
Majd’ megfulladtam a muffintól. „Micsoda? Meghívtad Őt?”
„Igen, de nagyon elfoglalt volt.”
--
SZERDA ESTE
„Mit nézel?”
„Semmit.”
„Mi az? Valami rólam?”
Tétováztam. „Semmi. Nem hiszem, hogy látnod kellene ilyen dolgokat.”
„Ismerem a fanjaimat. Igazán megrögzöttek tudnak lenni.”
„Mondhatjuk így is!”
Lehuppant a kanapéra és kinyújtózkodott. „Szóval, mond el, hogy mit csináltam legutóbb az internet szerint.”
„Hát…” Kérdőn Rátekintettem.
„Mond el!”
„Hát, lássuk…Ah! Szűz vagy.”
„Természetesen.”
„Hmmm… úgy látszik, hogy komoly függőséged van a kiegészítők iránt.”
„Valójában ez igaz is.”
„És a jó barátnő neked… Rihanna lenne!”
„Oh?”
„Szerintem jól néznétek ki ketten.”
„Hmm. Szerintem is.”
Másra is rákattintottam. „Tudsz valamit a rajongói történetekről?”
Grimaszt vágott.
„Nem azt a fajtát.”
Megnyugodott. „Romantikus?”
„Pornó.”
--
„Pornó? Mint a szoft-pornó?”
Megráztam a fejem.
Zavartan rám nézett, így felvilágosítottam. „Gyakori témák, mint például a szüzességed elvesztése, a csillagod és a tökéletes farkad nyalogatása.”
„Nem Te vetted el a szüzességem.”
„Szerintem sem.”
„Soha nem nyalogattad a csillagomat.”
„Minden mást már nyaltam.”
„Tökéletes farkam van, nem?”
„Igen, az van.”
--
Hozzám hajolt és érdekesen pillantott Rám. „Te írtál valaha ilyet?”
„Nem.” Talán egy kicsit gyorsan válaszoltam.
„Nem hiszek Neked.”
„Higgy, amiben akarsz.” Lecsaptam a laptop-om és elmentem, hogy a táskámba tegyem.
Felugrott, elkapta Tőlem és felnyitotta. „Mi a jelszavad?”
„Nem mondom meg Neked.”
Valamit begépelt. Nem járt sikerrel. Valami mást próbált. „Ha! Bent vagyok. Annyira könnyű megfejteni Téged. Na, nézzük… dokumentumaim… mmm.. ah! Elbeszélések!” Kinevetett, ahogy a kezembe hajtottam a fejem. „Ez nem valami hatásos módja, hogy elrejts valamit, nem?”
Valami olyasmit morogtam, hogy nem vártam, hogy egy német valaha is bele fog turkálni a számítógépembe.
„Oké. Na nézzük, mi van itt? ’Bill és Tom remek kalandja’… ’Akaratom ellenére’… ’24 óra’…” Felnézett. „Ez mi? ’24 óra’? Miből 24 óra?”
Felsóhajtottam. „Dugás. 24 óra dugás.”
„El fogom olvasni. Oké?”
„Mindegy.” A fejemet beleütögettem az asztalba. „Mindegy.”
Rosszallva Rám nézett. „Ez rólam van, ugye?”
„Igen Bill. Ez az egész rólad van.”
„És egy lányt dugok meg, ugye?”
„Igen. Egy lányt dugsz meg.”
„Nem a testvéremet.”
„Nem. Nem a testvéredet dugod meg. Vagy Georg-ot. Vagy Gustav-ot.”
„Jó. Tudod, nagyon jó lenne, ha kreatívabb lennél a jelszavaiddal kapcsolatban. Bárki kitalálhatja őket.”
--
Megpaskolta a kanapét maga mellett. „Gyere és ülj ide mellém, amíg olvasok. És hozd ide, légyszi, a szendvicseket.”
Felkaptam egy újságot, leültem mellé és a kávézó asztalra tettem a tálca finomságot magunknak.
Elkezdte olvasni. „Oh!” – „Mmmm.” – „Haha!” – „Oooh.” – „Ouch!”
Lehetetlenné tette, hogy koncentrálni tudjak az aktuális dolgokra az újságban. Csámcsogva az ételét, alkalomadtán megkért, hogy magyarázzak meg szavakat és kifejezéseket. Végül csendben maradt és erősen koncentrált.
Egy idő után hozzám hajolt, elvette Tőlem az újságot és odahúzott magához, hogy a számítógépre pillanthassak.
Körmével megkocogtatta a képernyőt. „Ez a rész itt.” Suttogta. „Amit csinált. Amit Bill-nek csinált… Nekem. Meg kell csinálnod azt.”
Elvettem Tőle a laptop-ot és becsuktam azt.
Bill hátra feküdt, megfogta a kezem és kemény farkának alakjához nyomta, ami átlátszódott a farmernadrágján.
Hozzá hajoltam és megcsókoltam. „Gyere ide.”
Egy kicsit megmozdult, így mellé tudtam feküdni a kanapén, mire lehunyta a szemét. Mialatt a nyakát csókolgattam, kezemmel a mellkasára barangoltam az ingje alatt. A kezem a hátára csúszott, majd megmozdultam és így fölé kerültem.
Lenéztem az arcára, Ő idegesnek, mégis várakozónak tűnt. „Biztos vagy benne?”
Felnyitotta a szemét. „Igen.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése