The Matchmaker - 3. rész

Mikor Bill egy ismeretlen szobában ébredt fel, természetes volt, hogy megrémült. Bepánikolt, és szörnyülködve nézett körül ezzel is kétségbeesetten megpróbálva visszaemlékezni arra, mi történt, mikor is Tom rosszkedvűen besétált.

- M-Mr. Trümper? – Bill szeme hatalmasra tágult. Határozottan látta, hogy szemében másnaposság ült.

- Azt hittem, Tom-nak hívsz már végre – forgatta meg a szemét a rasztás hajú.

- Mi történt? – Bill figyelmen kívül hagyta Őt, és finoman megdörzsölte a szemét. Összeráncolta a homlokát, mikor visszahúzván az ujjait meglátta, hogy rajtuk maradt a múlt esti sminkjének ragadós maradéka. Levegőért kapott, majd Tom-ra pillantott. – Mi történt a randiddal? – kérdezte.

- Claudia? Eh – Tom megrántotta a vállát. – Ott hagytam, hogy haza tudjalak hozni. Nem emlékszel?

- Haza? – Bill körül nézett. Világos volt Neki, hogy ez a nagy, tiszta, jól berendezett lakás nem az övé volt. Az Ő otthona kisebb és zsúfoltabb volt. Rájöhetett volna, hogy Tom egy szép, trendi lakásban lakik. – Én… Tönkretettem a randid? – csalódottnak tűnt.

- Nem igazán érdekel – motyogta Tom. Kisétálva a szobából magára hagyta a zavartan Őt figyelő Bill-t. Néhány pillanattal később egy jégzacskót fogva tért vissza. – A homlokodra – mondta röviden. Bill - mielőtt lassan érte nyúlt volna, hogy elvegye azt - egy pillanatra üresen a jeges zacskóra meredt.

- Nem vagy mérges Rám? – kérdezte halkan.

Tom felnevetett. – Miért lennék mérges Rád?

- Elrontottam a randidat. Azért vagyok, hogy randikat csináljak Neked, nem azért, hogy tönkretegyem őket – szólt Bill szerencsétlenül. A keze - amiben a jégzacskót tartotta - ráesett a kanapéra, amin aludt ezzel is végül a földre gurítva a jeges zacskót.

Tom felsóhajtott, majd lehajolt, hogy felvegye. A kék kis tárgyat Bill homlokához nyomta ezzel is egy meglepett pillantást kiváltva belőle. – Ez a fejednek van, nem a padlómnak – nyomta oda. Bill lassan bólintott egyet, és a jégtasakért nyúlt, hogy megfogja azt; az ujja gyengén hozzáért Tom-éhoz.

- Köszönöm – szólt halkan Bill, érezte, hogy elöntötte a pír az arcát. Ahogy felnézett, látta, hogy Tom  megrándította a vállát. – Tényleg nagyon sajnálom.

- Bill, ne hibáztasd magad érte – vigyorgott Tom. Bill tekintete egyenesen az ajkaira siklott, most először vette észre a szája sarkában lévő fém csillogását. –Amúgy meg, végül is jól éreztük magunkat, nem?

Bill elpirult. – Őszintén, nem emlékszem.

Tom újra megrántotta a vállát. – Szerintem remek volt. Más volt, tudod?

Bill bólintott, ajkai pedig megrándultak. Mit ért azalatt, hogy ’más’? Szexeltünk? Ember, remélem.

- Mindegy is… hamarosan mennem kell – pillantott Tom az órára. – Szeretnéd, ha először kerítenék Neked kávét? Vagy éhes vagy?

- Nem, jó ez így – Bill rögtön megrázta a fejét meg is róva magát a vonzódás érzése miatt, ami lassan már most kialakult benne. – Nem akarlak feltartani.

Tom csak bólintott. Bill rámosolygott, ahogy óvatosan felemelkedett közben hallgatván csontjainak ropogását. Nem tudott mit csinálni, elcsodálkozott – miért volt Tom még egyedülálló? Gazdag volt, a stílusa is egyedülálló volt, figyelmes volt, vicces volt és extrémen jól nézett ki. Bill érezte, hogy gyomra izgatottan megugrott az utolsó gondolatra. De mindent egybe véve, nem tudott rájönni arra, miért nem legyeskedett egy nő sem a rasztás körül.

- Egyébként – szólt oda Tom, ahogy kisétált a szobából. – Talán meg kellene mosni az arcod. Úgy nézel ki, mint a szar.

Bill felsóhajtott. Oh. Hát ezért.

Egy vagy két perc telt el, majd Tom visszatért a szobába maflán Bill-re pillantva. – Komolyan, hagy hívjalak már meg egy reggelire. Rosszul érezném magam, ha nem tehetném.

Bill most nem tudta visszautasítani Őt.

-

Bill megfogadta Tom nyers tanácsát és megmosta az arcát, habár egy kicsit kényelmetlenül érezte magát. Totálisan meztelennek, és majdhogy nem valamiféle csúnyaságnak érezte magát a sötét sminkje nélkül. Megpróbált minden tőle telhetőt, hogy ne izegjen-mozogjon, miközben a csokoládés muffinját majszolta, de nem tudta nem észrevenni, hogy Tom kitartóan bámulta, ami csak még idegesebbé tette.

Tom, másrészt meg, kényelmesen hátradőlt a székében meg se érintve a kávéját; szeme folyamatosan csak Bill-en járt. A vele szemközt ülő férfi egyszerűen csak lélegzetelállító volt. Az erős smink nélkül Tom kezdte kivenni Bill arcvonásait: mézszínű szemek, finoman felfelé ívelő orr és telt, rózsaszín ajkak. A puha, nőies arcvonásai szemben álltak a férfias magasságával, a merev arccsontjával, pont úgy, ahogy az erős állkapcsával.

Tom észrevette, hogy ugyan könnyen össze lehet téveszteni egy nővel, Bill szépsége valójában férfias volt. És Tom most össze volt zavarodva a saját gondolatai miatt; soha sem gondolta volna, hogy egy másik férfi ’szép’ lehet. A pokolba is.

- Szóval – Bill megköszörülte a torkát ezzel is végre túljutva a Tom intenzív bámulása által okozott kényelmetlenségen. – Elmesélnél Nekem mindent arról, ami tegnap este történt? Claudia-val, úgy értem – kényesen lenyalt egy kis csepp csokit a mutatóujjáról. Tom szeme végigkövette a nyelvét, kissé csalódott is volt, hogy a fém gömb kimaradt.

- Már milliószor elmondtam Neked, Bill, hogy nem volt fontos.

- Hát, térjünk vissza újra abba, hogy szakszerűek legyünk. Szóval szeretném tudni, hogy mi történt, így meg tudom majd határozni, hogy milyen típusú nőt szerezzek a következő alkalomra – szólt kurtán Bill.

Tom felnyögött, majd még inkább az ülésébe süppedt. Majdnem elfelejtette, hogy Bill nem más, mint az Ő házasságközvetítője.

- Besétált. Te részeg voltál. Mondott néhány dolgot, megrázta a kezem, bemutatkozott, tudod. Majd Te felálltál, és elestél. Nem akartam, hogy úgy haza vezess, így hát… - Tom elhalkult, majd megrántotta a vállát. – Meglepettnek tűnt, hogy ott hagytam, de nem érdekelt. Majd hazavittelek.

- Szóval folytatni akarta a randit? – kérdezte Bill.

- Szerintem igen.

- Miért mondtál nemet?

- Mert haza akartalak vinni – csattant fel Tom; úgy érezte, hogy csak ismétli magát és nem figyelnek rá. – Nem érdekel Claudia, csak úgy találkoztam Vele!

- Mit értesz az alatt, hogy nem érdekel? – Bill rosszallóan felkiáltott. – A randid volt. Fizettél, hogy találkozz Vele. Ha ott kellett hagynod, akkor kellett volna valami féle azt követő randit is szervezni!

Tom válaszra nyitotta a száját, de belátta, Bill-nek igaza volt. Mérgesen megrántotta a vállát és végre felvette a kávéját ezzel is egy hosszút belekortyolva.

Bill erősen fellélegzett, keze pedig lassan felkúszott, hogy a fekete hajába túrjon. Tom szemét megragadta ez a mozdulat, figyelte is, ahogy a fekete tincsek a kezével együtt megmozdulnak, majd majdhogy nem lassított felvételben ízlésesen visszahullanak a helyükre.

- Ki volt az utolsó nő, akivel együtt voltál? Claudia előtt! – kérdezte néhány másodperccel később Bill.

Tom tenyerei közé ejtette az állkapcsát, felnézett és megpróbált emlékezni. Olyan régre gondolt vissza, amennyire csak tudott, hogy felidézze az utolsó alkalmat, amikor megfektetett valakit: körülbelül egy hete volt. Eszébe jutott a csinos, szőke Jessica. Emlékezett arra, hogy valamit csinálni akart Jessica, Ő azonban semmibe vette és kisétált az otthonából. Egy kicsit bűnösnek érezte magát – nem amiatt aggódott, hogy Jessica miatta érezte magát rosszul, hanem, hogy mit Bill gondolna Róla.

- Ott volt az a nő, Jessica.

- Jessica? Hol találkoztál Vele?

- Egy éjszakai bárban – felelte röviden Tom. Tényleg nem volt abban a hangulatban, hogy róla beszéljen.

- És hogy sikerült?

- Uh… lefeküdtem Vele.

- … És?

- És ennyi volt – Tom megköszörülte a torkát tettetve, hogy komoly érdeklődést mutatott egy jel iránt, ami az étterem legújabb capuccino-ját reklámozta ezzel is elkerülve Bill összeszűkített szemeit.

- Te viccelsz – motyogta szárazon Bill leejtve a vállait. – És mikor volt az utolsó alkalom, amikor valódi kapcsolatban voltál?

Tom összeráncolta a homlokát. – Azt hiszem, mikor tizennégy volt.

Bill megforgatta a szemét. – Szóval nem tudod, hogy bánj egy nővel? – kérdezte hitetlenül.

- Bazd meg, tudom, hogy kell egy nővel bánni – Tom szája tátva maradt a felháborodástól. – Jól bántam Jessica-val. Az ágyban, úgy értem.

Bill felnyögött. – Szóval, ennyi? Lefekszel a nőkkel, de még soha nem volt valódi kapcsolatod? Istenhez reménykedek, hogy nem vagy valami nemi beteg, mert ha igen, akkor a munkám pokolian nehéz lesz.

- Megkérdezed az ügyfeleidet, hogy nemi betegek-e? Nem valami szakszerű – meredt rá Tom a Vele szemközt ülő férfire.

- Sajnálom, Én csak… - siránkozott Bill, ahogy arcát a kezeibe temette oldalra rázva a fejét. – És akkor? Akarsz egy barátnőt, ugye? Meg akarsz házasodni meg minden más, nem?

- Nem igazán – motyogott Tom bocsánatkérően – Ha ez elvesztegetett idő Neked, …

- Nem, nem – intette le Bill. – Csak vissza kell Téged vinni oda, hogy újra szenvedélyesen akarj szeretni.

Tom felhúzta a szemöldökét. - Szenvedélyesen szeretni? – ismételte hitetlenkedve.

Bill egy kicsit elpirult mikor észrevette, milyen bután is hangzott. – Hát, el kell, hogy érjük, hogy valójában újra szeresd a nőket. És ne csak a testüket, vagy ezt a szerelmi szabatosságot.

- Sok sikert ehhez – nevetett fel szkeptikusan Tom.

Bill elnevette magát, majd Tom felé nyúlt, hogy megpöckölhesse az orrát.

- Voltak már nálad rosszabb ügyfeleim is, Mr. Trümper – vigyorgott. – A legidősebb nagynénim irtózott a szextől, azt mondta, hogy mindörökké szűz marad. És a férfi, akit leakasztottam Neki? Nincs olyan hely a lakásukba, amit ne használt gumi takarna.

Tom elfintorodott. – Rendben, ha olyan csodatévő vagy, akkor gyerünk, csináld!

- Remek – Bill felállt és jókedvűen összecsapta a tenyereit. – Ma ráérsz? Kezdjük már most!

Tom Rá meredt. – Uh… azt hiszem, ráérek.

- Nagyszerű! – kiáltott fel Bill, arca pedig egy hatalmas mosolyba csapott át. – Gyerünk, gyerünk, gyerünk! – megragadta Tom kezét és felhúzta. Néhány bankót helyezett az asztalra, majd jelzett Tom-nak, hogy kövesse Őt kifelé a helyről. Kisétáltak a járdára, ahol egymás mellett kezdtek el ballagni.

Tom érezte, hogy az arca felmelegedett, ahogy Bill karja alkalomadtán az övéhez ütközött. Habár az előtte lévő járdára koncentrált, közben azonban röviden Bill még mindig vigyorgó arcélére pillantgatott. Mosolygásra lett teremtve az arca, gondolta magában Tom. Ami még furcsább, hogy a hang a fejében, ami azokat a szavakat mondta, gyengéd és majdhogy nem szeretetteljes volt.

-

- Nézzük, mi hogy legyen – Bill egymáshoz érintette a tenyereit. A saját és Tom lépései lelassultak, ahogy egyre közelebb és közelebb kerültek a város szívéhez, ahol egy hatalmas kő szökőkút állt. – Én leszek a randid. Csak úgy kell kezelned, mint ahogy más nőket, oké? Legyél természetes, legyél Önmagad – mosolygott pimaszul. – Utána majd mindent el tudok mondani arról, hogy mit csináltál rosszul és ki tudjuk javítani – egy kicsit túl jókedvűnek hangzott.

- Nem vagyok biztos ebben… - motyogta Tom, ahogy Bill felé nyúlt és megragadta a kezét. Tom hirtelen idegességet érzett csodálkozva azon, hogy a keze izzad-e, vagy, hogy Bill undorodna-e ettől. Észrevette, hogy Bill keze tökéletesen belepasszolt az övébe, tenyerének formái és vonalai Tom kérges bőréhez illeszkedtek.

- Oh, Tomi, annyira jól érzem magam. A szökőkút, annyira romantikus - kuncogott Bill, a hangja magasabb lett, ahogy kezét előre és hátra lóbálta. Teljesen lány-módban volt, még egy kis könnyed kacajt is hallatott megrázva a haját úgy, ahogy szokta.

-… Tomi? Ne hívj Tominak – nyögött fel Tom nevetve.

- Lépj túl rajta – nyújtotta ki a nyelvét Bill.

Tom elvigyorodott, ahogy egy szőke kisfiú a szökőkút másik oldalán bedobott egy érmét ezzel is egy hatalmas csobbanást előidézve. A csobbanás felcsapta a vizet, ami beterítette Bill haját. Bill nyafogott egyet, a keze fellendült, hogy megérintse a feje hátulján lévő nedves részt. Tom csak nevette, ahogy Bill az elkövetkezendő öt percet jajveszékeléssel töltötte.

- Rendben, térjünk vissza a randihoz – pirult el Bill.

- Oké – Tom újra megfogta Bill kezét ezzel is megérezvén a másik férfi melegségét az ujjbegyein keresztül. – Mesélj magadról, Bill.

Bill belekötött. – Valami kevésbé bizonytalannal kellene kezdened. Kérdezz valami érdekesebbről, valamiről, ami további beszélgetéshez vezet.

- Remek – Tom megforgatta a szemét. – Mikor csináltattad a nyelv piercingedet?

Bill konkrétan nem ilyet várt. Lassított a léptein, miközben az ujjai kissé erősebben szorultak Tom-éi köré. – Nem sok ember veszi észre – szólt halkan. – Tizenhárom éves voltam, amikor megcsináltattam. Azért csináltam, hogy idegesítsem a szüleimet, de komolyan.

- Menő. Mindent tudok arról, hogy kell a szülőket kiidegelni – mosolyodott el Tom önelégülten.

- Oh? – Bill megrebegtette a szempilláit furcsán lányosan, mintha csak azt mondta volna, hogy ’Oh, uram, mesélj még!’

- Ja. Mikor tizenöt voltam, megdugtam egy lányt apám kanapéján. Utána ki is dobta.

- Uh, Tom?

- Mmm?

- Hogy a dugásaidról beszélj a fiú barátaiddal, az oké, de a legtöbb nő, vagy legalább is a legkifinomultabb nők, nem szeretnek arról hallani, hogy más nőkkel vagy – őszintén, Bill maga sem szeretett Tom más nőkkel való dolgairól hallani. Tudta, hogy ez volt a munkája és kész, de emlékezett arra, ahogy a hasa megugrott a féltékenységtől, mikor múlt este Claudia Tom-mal beszélt.

- Oké, oké – helyesbített gyorsan Tom. – Valaha olyan hangosan játszottam az elektromos gitáron, amennyire csak tudtam, hogy felidegesítsem a szüleimet.

Bill nyugodtam elvigyorodott. – Ez jobb.