Chained - 7/2. rész

7/2

Tom már ébren volt, mikor ismét felgyúltak a lámpák. Órák telhettek el azt követően, hogy a lány szendvicsekkel és gyümölcsökkel a tálcáján bejött hozzájuk, azt azonban, hogy ez hány órája történt, nem tudta, hisz mindkettejük óráját elvették. Elvesztve időérzékét úgy gondolta, örökre sötétség borult rájuk, de mikor meghallotta az ajtó felől érkező retesz hangját, azonnal feléledt.

Újra az a lány volt, de most nem csoszogott, mert úgy belökték, hogy majdnem elesett. Mikor újra talpra állt megfordult és az ajtónak vetve magát mindkét kezével verni kezdte azt, azonban mikor realizálta, ezzel semmit sem ér el, egyszerűen csak állt ott megroskadva, fejét lógatva, háttal Tom-nak.

A férfi figyelemmel követte, ahogy lassan megfordult és odajött hozzá. Mikor kezei ismét ökölbe szorultak, érezte, körmei a tenyerébe vájtak. A lány nem nézett rá, csupán csak állt ott fölötte, miközben haja az arcába lógott. – Mi van? – kérdezte a férfi. Megpróbált erősebbnek tűnni annál, mint, ahogy valójában érezte magát.

- Tom? Ki az? – a falon túl felcsendült Bill hangja.

A lány letérdelt elé. – Sajnálom – suttogta. – Annyira sajnálom.

- Mit? Mit sajnálsz? – Tom hangja egy oktávval is magasabb lett, hisz nagyon rossz előérzete támadt.

Az üres helyiséget hirtelen egy másik hang is betöltötte. – Kussoltasd el!

A lány alázatosan meghajolt, mire Tom felkapta a fejét. Hangosbemondó? Kinyújtóztatta a nyakát, hogy lássa, honnan is jön a hang, de akkor a lány felállt előle, majd megkerülve Őt Bill oldalához ment.

- Ne! Várj! Hova mész? – Tom pánikhoz közeli állapotba került.

Bill hatalmas, rémült szemekkel nézte, ahogy a lány hozzásétált, letérdelt elé, majd ránézett. Szemei üresnek és élettelennek tűntek. – Mit akarsz? – kérdezte remegő hangon. – Nem tudom, hogy mit akarsz, kérlek, mond el! Nem fogok többet megszólalni.

- Bill! – Tom most már küszködött. – Ne érj hozzá! – kiáltotta. – Megöllek, ha egy kibaszott ujjal is hozzáérsz!

Bill mélyen felhördült, ahogy a lány felé nyúlt, azonban nem volt oka félni, hisz csak finoman ráhelyezte a kezét a szájára. – Csendben kell maradnod – suttogta. – Bántani fognak, ha nem így teszel.

Bill hatalmas szemekkel bólintott, ezzel is tudatva, hogy megértette, amit kért. Ahogy Tom kiabált és rángatózott Bill szörnyű, szorító érzést érzett a testében, hisz a fém folyamatosan belé vájt, de nem mondott semmit sem, csak az arca rándult meg néha-néha.

A lány felállt, majd visszament Tom-hoz, kinek arca vörös volt, sóhajai pedig élesen törtek fel a torkából. Szinte harcra kész volt, azonban a lány úgy tűnt, hezitált. Tekintete gyorsan repkedett béklyói között, majd hirtelen lábai közé térdelt, s mielőtt a férfi el tudott volna húzódni előle, felé nyúlt, majd megragadta a hasát is keresztező, dereka körül ülő láncot. Tom előre feszült, azonban Ő visszatolta.

- Ez – szólt halkan a lány és végigfuttatta rajta az ujjait – mindkettőtöket közre fogja. Ha megrántod, fájni fog Neki – alig láthatóan átbökött a válla fölött ezzel is Bill-re gondolva.

Tom szeme azonnal hatalmasra tágult. Összekötözték Őket, szóval, ha egyikük túl kitartóan küszködik, akkor az a másiknak fájdalmat okoz? Kik voltak ezek az emberek? Érezte, szeme szúrni kezd, de gyorsan pislogott egyet és összeszorította az állkapcsát.

- Mit akarsz tőlünk? – erősnek kellett lennie, hogy akár csak egy kis hang is kijöjjön a száján.

- Semmit sem akarok tőletek. Mondtam már, Én is ugyanazért vagyok itt, mint Ti.

- Oké, elég a csevegésből. Csináld! Most! – az a hang ismét felcsendült a hangszóróból.

Tom látta, hogy remegés futott végig a testén, majd egy pillanatra lehajtotta a fejét és újra felé nyúlt. – Ne érj hozzám – förmedt Rá. A lány egy pillanatig habozott, majd kezei erőtlenül az ölébe estek.

- Sajnálom, de nincs más lehetőségem – újra meg akarta érinteni, de Tom hátra kapta a fejét és az arcába köpött. A lány hirtelen megdermedt, szemét lehunyva lehajtotta a fejét, majd lassan felemelve a karját letörölte az arcát ruhájának egyik koszos ujjával.

A hangosbemondó készülék recsegni kezdett, majd ismét egy kacaj hallatszódott. – Ezt Te elviseled Tőle?

Tom azonnal elszakította a figyelmét a lányról. – Ki a fasz vagy? – kiáltotta. – Miért csinálod ezt? Mit akarsz? Pénzt? Sok van, csak kérned kell és megkapod! Engedj el bennünket és annyit kérhetsz, amennyit csak akarsz.

Újra nevetés csendült fel. – Talán később beszélhetünk pénzről is, Tom, de most inkább dőlj hátra és élvezd a show-t! Nincs igazán más lehetőséged.

Bill felnyögött, a lány pedig felsóhajtott. Ahogy újra megérezte a kezét ösztönösen elhúzódott, s tekintetét az érintés helyére vezette, mialatt a lány közelebb hajolt hozzá és kicsatolta az övét.

Lassan csinálta, először a csatot fogta meg, majd a bőr övet húzta ki belőle, miközben gyors pillantást vetett a Tom mögött lévő messzi falra. Ezt látván Tom is megpróbált arra tekinteni ezzel is megfejtve, vajon mit is nézhetett, de semmit sem látott, sőt, a figyelme azonnal el is terelődött, ahogy a lány megragadta nadrágja szárát és combjain keresztül lehúzta róla azt.

Hirtelen elállt a szava, majd ellenkezés gyanánt vergődni kezdett ezzel is a hideg beton fal felé hátrálva. – Mit csinálsz? – hangja rideg és rémült volt. – Kélek… ne!

A lány figyelmen kívül hagyta kérését és alsónadrágjába akasztotta ujjait ezzel is hozzáérintve hideg ujjait a meleg hasához.

- Kérlek – könyörgött. – Bármit megadok Neked, gazdag vagyok. Csak… - szava azonnal elakadt, ahogy a lány letolta a boxerét és teljesen felfedte Őt. – Oh, Istenem, Istenem… kérlek…

Nagyon rövid időre megállt, miközben a másik oldalról szipogást hallottak. – Tom? Tomi? Mi történik? Jól vagy? – Bill válaszként nem kapott mást, csak néma csendet; mindenki mozdulatlan és néma volt.

Mivel Tom már nem bírt megmozdulni, tudta, semmit sem tehet azért, hogy megvédje magát, így hát megpróbálta meggyőzni a lányt. – Kérlek – mondta, hangját azonban alig lehetett hallani. – Bármi is folyik itt, nem kell megcsinálnod. Kérlek, ne csináld! Kérlek… mindent meg tudok adni Neked, Nektek.

A hangosbemondó újfent recsegni kezdett - a lány meg is hátrált egy pillanatra, de most senki sem szólalt meg.

Mikor újra felé nyúlt, Tom végre ellenszegült, s addig rángatta láncait a csuklói körül, míg végül a hideg fém húsába nem vájt. Lábával is megpróbált rugdalózni, azonban az azt markoló láncok - amik a padlóhoz voltak rögzítve-, nem engedtek szorításukból. Hirtelen meghallotta Bill fájdalmas zihálását és kiáltását, de már figyelni sem tudott Rá, hisz abban a pillanatban megérintette Őt a lány.

Ahogy hideg ujjai alig érezhetően végigkúsztak péniszének puha bőrén erősen megrántotta a láncokat, de abban a pillanatban fel is kiáltott a fájdalomtól. Ide-oda kezdett vergődött, csak hogy ezzel is távol tartsa magát a lány érintéseitől, azonban mikor a keze közre fogta be kellett látnia, nincs menekvés, mi több, csak fájdalmat okoz magának és valószínűleg Bill-nek is.

Mikor a lány gyengéd simogatásba kezdett, undorodva fogadta, hogy teste cserben hagyva Őt reagált az érintéseire, hisz farka nagyobb és keményebb lett hideg kezében. Hátra vetve fejét és összeszorítva szemét megpróbálta felvenni a harcot, hisz tudta, ez pusztán csak testi reakció, amiből úgy tűnhetett, akarta ezt az egészet, azonban ez nem így volt.

- Kérlek – nyögött fel. – Kérlek, ne bánts, ne így – könyörgött, miközben tudta, csöndben kellene maradnia, nehogy ezzel is megijessze Bill-t, de az Isten szerelmére is! A lány keze még mindig egyenletesen simogatta és annyira  jól esett Neki.

A nő nem nézett rá, sőt, máshol sem érintette meg, helyette inkább erősebbre fogta szorítását és gyorsított a ritmusán. Tom érezte, forróság kezd szétáradni a hasában; különös is volt az az érzés, ahogy a rideg rémültség elvegyült az izgalom adta forrósággal. Megpróbált valami másra gondolni, valamire, ami megállítaná ezeket a reakciókat, de nem tudott, így hát felnyitotta pilláit és a lány kezére nézett. Ahogy hasizma megfeszült, tudta, el fog élvezni. Le volt láncolva, mint egy állat, kiszabadulni sem tudott, vagy akár ellenszegülni, és ez a lány, ez a különc egyszerűen nem hagyta addig abba azt, amit csinált, míg szinte rá nem kényszerítette arra, hogy elélvezzen.

Tom végül lehunyta a szemét, összeszorította a száját és hátra vetette a fejét. Hallván maga mögül Bill szipogását, nem akarta, hogy bármit is megtudjon, egyszerűen nem szerette volna még annál is jobban megijeszteni, mint ahogy most érezhette magát. Marokba szorította ökleit, agyát kikapcsolta és hagyta, hagy vegye uralma alá az élvezet. Teste úgy tett, ahogy óhajtotta, még azt is alig vette észre, hogy csípője elemelkedett és a lány kezeibe furakodott. Mikor izgalma a tetőfokára hágott harcolt az ellen, hogy nehogy valami külső jelét adja annak, hogy az orgazmus teljesen a hatalmába kerítette.

Ahogy fejét a beton falnak döntve, szemét összeszorítva, ajkait pedig vékony fehér csíkká préselve erősen elélvezett száját egyetlen hang sem hagyta el. Még mozdulni sem mozdult meg igazán; élvezete volt az egyedüli bizonyíték arról, mi is történt nem olyan rég.

A lány - miközben megtörölte kezeit a koszos ingében -, hátrébb ült a lábai közül és elfordulva Tőle újra arra a messzi falra szegezte a tekintetét.

A hangosbemondó zúgni kezdett. – Kiábrándító, Mr. Kaulitz. Többet vártam olyas valakitől, kinek a hírneve… De talán majd a következő alkalommal jobb show-al fog megörvendeztetni bennünket.

Tom ott maradt, ahol volt, még a szemét sem nyitotta ki, ahogy a lány visszahúzta a boxerét, begombolta a nadrágját, felhúzta  a sliccét, majd végül gyengéden lehúzta a pólóját. – Sajnálom – suttogta utoljára, majd felállt és az ajtóhoz lépve kikopogott, hogy kiengedjék.

A fények kihunytak.

Tom már több perce hallgathatta, ahogy testvére nehézkesen vette a levegőt a sötétben, mikor hirtelen így suttogott Bill. – Tomi! Jól vagy?

- Jól vagyok, Bill! Minden rendben – válaszolta.