7/3
A lány – mikor a következő alkalommal ismét betért
hozzájuk-, egy vödröt fogott tele tisztálkodásra használatos szivaccsal. Egy
rövid időre megállt Tom előtt, majd először Bill-hez ment. Tom nagyon fülelt,
nem-e hall védekezést Bill részéről, amiből arra következtethetne, hogy valami
kellemetlen dolog éri, de semmi ilyen nem történt, így hát lehunyta a szemét és
mélyen felsóhajtott.
Mikor a lány visszament hozzá, megpróbált olyan
ártatlannak tűnni, amennyire csak tudott. Miután melléguggolt és a vödörbe
merítve a szivacsot tisztítani kezdte az egyik lábát térdét hozzáérintette a
vödör falához és felrúgta azt ezzel is hideg, szappanos vizet öntve a lányra.
A nő levegőért kapott, majd felállt, Tom azonban csak elvigyorodott.
– Neked nagyobb szükséged van rá, mint Nekem.
A lány hitetlenül Rá meredt - Tom sem tett másként -,
majd végül sarkon fordulva az ajtóhoz ment, s mikor az kinyílt, egyetlen
pillantás nélkül távozott ezzel is maga mögött hagyva a vödröt és a
szivacsokat.
Aznap este már nem ment vissza szendvicset és
gyümölcsöt adva Nekik; Tom tudta, hogy a vödrös incidens miatt volt minden. Érezte,
hogy nem volt fair Bill-el szemben az, hogy saját dühe miatt most Ő nem kapott ennivalót.
- Hé! – kiáltott fel. Most is - mint eddig mindig -, egy
fallal szemben ült. Tudta, hogy kínzói rejtett kamerákon keresztül sunyi
pillantásokat vetnek rájuk, így hát a hangosbemondó hozzávetőleges helye felé
fordul és így szólt: - Tudom, hogy hallasz! Velem bármit megtehetsz, de a
kibaszott öcsém semmi mást nem csinált, mint amit kértél Tőle, úgy hogy legyél
fair!
- Tom – sziszegett Bill a fal másik feléről. – Hagyd
abba, csak felidegesíted Őket!
Tom-ot azonban nem érdekelte, mit mondott öccse. –
Küldd ide a kis talpnyalódat, hogy legalább az öcsémet megetesse! Milyen
elcseszett emberek vagytok Ti?
- Tom, kérlek… hagyd abba! – Bill úgy hangzott, mint aki lelkileg azonnal összeomlik, így hát csendben maradt. Végül semmit sem ért el,
hisz senki sem jött be; meg is esküdött magának, hogy ha egyszer kiszabadul
innen és lesz esélye, akkor mindenért megfizet Nekik.
***
Ahogy felgyúltak a lámpák, azonnal felébredt. Nem
gondolta, hogy el fog bóbiskolni, sajnálta is, hogy így alakult. A lány most
egyenesen hozzásétált, majd néhány pillanatig csak némán álldogált előtte ezzel
is fölé magasodva. Ahogy Tom észrevette, hogy egyik keze a háta mögött volt, ijedelem
futott végig rajta, mi több - ahogy általában eddig mindig -, a lány most sem
nézett Rá, sötét, gubancos haja mögött pedig csak mosolygott. Mikor végre előhúzta
a kezét, látta, hogy egy flakon vizet tartott a kezében, amit azonnal ki is nyitott, majd egyenesen
ráöntött. A férfi köpködni és köhögni kezdett.
- Na, ez hogy tetszett Neked? – kérdezte halkan
a lány.
Tom semmit sem válaszolt kérdésére, még akkor sem szólalt meg,
mikor a lány letérdelt elé és nadrágja derékszíjáért nyúlt. Hogy szeméből
eltüntesse a vízcseppeket, oldalra csapta a fejét és onnan nézte, ahogy lecsúsztatta
átázott nadrágját. Amint a lány ráemelte a tekintetét, Ő csak megvetően így szólt. –
Kibaszottul undorodom Tőled – morogta. A nő semmit sem reagált erre, helyette
inkább némán tanulmányozni kezdte az arcát, majd hirtelen megragadta boxer nadrágját és letépte Róla azt.
Most nem volt gyengéd a férfival, sőt, egy elfojtott
kiáltást is kiváltott belőle, ahogy megragadta. Tom csak a fogát szívta,
miközben a lány olyan erősen szorította, hogy szinte már fájt. Reszketett a
hidegtől, teste vizes volt, pólója pedig úgy tapadt a testéhez a rideg
helyiségben, mint valami nyirkos lepel. Megcsikorgatta a fogát és gúnyosan így
sziszegett. – Bazd meg!
A lány hüvelykujját finoman farkának érzékeny
hasítékába nyomta és egy pillanatra körkörösen megmozdította az ujját. Fájt
Neki, de egy pillanat alatt kemény lett, hisz teste azonnal reagálni kezdett az
Őket körül vevő hideg levegő ellenére is. A helyiség teljesen csendes volt az Ő érdes és
szaggatott lélegzetvételeitől eltekintve. Egyszerűen más hangot akart végre
hallani, így hát, hogy rövid kiáltást váltson ki testvéréből a fal másik oldaláról, gondolkodás nélkül
előrehajolt ezzel is a hasán lévő láncnak feszülve. Következő alkalommal még
erősebbet rántott a láncon, így Bill újra hangosan felnyögött.
Ugyan nem akarta bántani Bill-t, de így legalább nem
csak arra figyelt, ami Vele történt és talán… talán ha fájdalmat okoz Neki, ha
elég rosszul fogja érezni magát azért, mert bántja Bill-t… akkor
valószínűleg a teste is felhagy a korábbi reakcióval. Az is eszébe jutott, hogy
így, hogy a testvéréhez van láncolva - még ha ördögi is ez a helyzet -, jobban
érezte magát attól, hogy Ő is részesül a fájdalomból és egy újabb rántásnál az Ő húsába is belemar a lánc.
- Tom! Mi történik? Nem tudok… nem kapok levegőt – Bill
rövid kiáltását a Tom felőli oldalról egy felszisszenés követte. Bill tudta,
hogy bejött a lány, hisz hallotta, ahogy kinyitotta az ajtót, majd becsukta azt,
arról viszont fogalma sem volt, hogy mi történik a másik oldalon, vagy, hogy mit tesz Tom-mal. Mindenesetre csendben maradt, hisz eszébe jutott, amit a
lány a legutolsó találkozásukkor mondott Neki. Semmi olyat nem akart, amivel
magukat vagy Tom-ot bánthatná.
Ahogy újra hasához feszült a fém és az ott lévő húst
kínozta, alig hallhatóan ugyan, de felnyögött, majd összeszorította az ajkait ezzel is remélve,
hogy nem hallották meg. Tudta, hogy tőle néhány méterre valami történik odaát, hisz
Tom szándékosan sosem húzná meg a láncot, hisz nagyon jól tudja, hogy akkor alig kap levegőt.
Ahogy a lány forró, nedves szája rácsúszott Tom-ra csúszott, a férfi a
mögötte lévő falnak vetette a hátát. Hallotta, amint a másik oldalról Bill
végre levegőhöz jutott, de most már nem érdekelte a testvére. Gerincét olyan
erősen nyomta a betonfalnak, amennyire csak tudta, hisz azt akarta, hogy
fájjon, ahogy az érdes falnak feszülve a bőr teljesen leválik csigolyáinak
helyéről. Ez volt az egyetlen módja, hogy teste ne hajoljon meg az élvezettől,
ne nyögjön fel és legfőképpen ne kiáltson fel. Érezte, amint a lány nyelvével
farka csúcsán kezdett körözni, miközben kezével farkának tövét simogatta ezzel is egyre
közelebb és közelebb taszítva Őt az orgazmushoz. A ritmus halálosan precíz
volt… a szája - ami forró és nedves volt -, keményen szopta, miközben ajkai
kibírhatatlanul dörzsölték, nyelve pedig farkának hegyén körözött. Egyszer a
fogával is végigsimította, ami ugyan fájt Neki, de még ez is intenzívebbé tette
a már így is kibírhatatlan élvezetét. Háta végül eltávolodott a beton faltól és
akarata ellenére ugyan, de meghajlott, miközben egy nyögés is fenyegetően
felszakadt ajkai közül.
Becsukva szemét a légzésére kezdett figyelni. Négy,
öt… szinte kényszerítette magát, hogy folytassa a számolást, még ha érezte is,
hogy szüksége van oxigénre. Nem liheghetett, nem nyöghetett, még csak nem is
sóhajthatott fel erősen, hisz nem adhatta meg Nekik ezt az örömet. Talán az idegrendszerét már nem tudta kontrollálni - ami vérrel öntötte el a
farkát -, de minden mást még képes volt befolyásolni.
Tüdeje égett, úgy érezte, mentem meggyulladnak, de
legalább végre valami másra tudott koncentrálni. Egy, kettő, három, négy… egy,
kettő, három, négy… Orgazmusa olyan hirtelen vonta uralma alá, hogy szinte a
látása is összemosódott. Egy, kettő, három, négy… az oxigén hiánytól és a
kényszertől, hogy visszafogja magát majdnem elájult. Ujjai a láncokon voltak,
egy, kettő… miközben lábai az ütemre mozdultak, három, négy…
Vége. Csend volt a helyiségben. Mikor újra
kinyitotta a szemét, a lány még mindig előtte volt és Őt bámulta, de Ő csak
hűvösen visszamosolyodott rá. – Nem azt kaptad, amit akartál? – hangja rekedtnek tűnt; iszonyúan kellett volna Neki egy kis víz.
- Mr. Kaulitz… - a hangosbemondóból érkező hang
egyhangú, rideg és kemény volt. – Tekintve, hogy feltett szándéka, hogy
megfosszon bennünket egy remek show-tól, talán el kell azon gondolkoznunk, hogy
taktikát váltsunk.
Tom a hang irányába nézett. – Azt csinálsz Velem, amit
csak akarsz, de faszt se fogsz kicsikarni belőlem. Hallod? – kiáltotta. – Faszt
se! Bazd meg!
Egy pillanatra csend telepedett rájuk, miközben a lány
félelemtől hatalmasra meredt szemekkel ránézett. Tom pillanatok alatt megértette,
hogy hatalmas hibát követett el, hisz megkínozhatják, ha felidegesíti Őket.
- Úgy gondolom, igaza van, Mr. Kaulitz. Talán az
öccsétől megkapjuk azt, amit akarunk!
Tom azonnal felszegte a fejét. – Mi?
- Igen, talán. Még mindig szűz, ugye? Senki sem akar
meghalni szűzként, nem? Ha megkérhetem, sétáljon át a másik Mr. Kaulitz-hoz – a
hang látszólag figyelmen kívül hagyta Tom-ot.
Úgy érezte, menten megáll a szíve. Lesokkolva nézte, ahogy a
lány - aki korábban az Ő farkát szopta -, most lassan felállt, hogy elsétáljon
tőle. – Ne! NE! Várj! – kezdett őrjöngeni. – Várj! Sajnálom… Bármit megteszek,
amit csak akarsz, bármit megtehetsz Velem.
A lány végül ellépett mellőle és eltűnt a látóköréből.
- Tom? – Bill halk hangja reszketegnek
tűnt. – Tomi? Mi…?
Tom végül pánikba esett. – NE! BÁRMIT MEGTESZEK, CSAK
HAGYD ŐT BÉKÉN! HOZZÁ NE MERJ ÉRNI! – láncait rángatva csuklójáról és
alkarjáról lejött a bőr; érezte, a vére is végigfutott a karján.
Bill mindent hallott abból, amit korábban beszéltek,
így hát lesokkolva figyelte, ahogy a lány hozzásétált és leguggolt elé.
Megrázta a fejét, de semmit sem mondott Neki, egyszerűen nem tudott mit
mondani. Az történik majd Vele is, ami Tom-mal? Megerőszakolják? Tom végig
csendben maradt, csak hogy ne ijessze meg?
Tudta, hogy testvérével ellentétben Ő ezt nem tudta
volna megtenni. Hallotta, ahogy Tom a túl oldalon életében először igazán
pánikba esett és kiabált, a lánc rángatásával pedig erősen kínozni kezdte, de már nem érdekelte, hisz szinte lefagyott, ahogy a lány nézni
kezdte Őt. Nyugodt volt, szeme sem tűnt már élettelennek, inkább csak
szomorúnak.
Ahogy a derekához nyúlt és kioldotta az övét, Bill érezte,
mellkasába rekedt a levegő. – Ne – suttogta. – Kérlek, ne!
A lány előre hajolt - miközben lehúzta a cipzárját -,
és hideg ajkait nyaka egyik oldalára nyomta. Ahogy a fülébe suttogott hangja
határozott, mégis ijesztően nyugodtnak tűnt. – Csak játszd meg, oké?
Megérezvén a lány kezét, azonnal erősen rángatózni
kezdett, sőt, ahogy ujjai farkára kulcsolódtak, már fel is akart kiáltani, de
akkor a nő újra csak így suttogott.
- Csináld úgy, hogy hihetőnek tűnjön – visszahúzódott
és jelentőségteljesen rápillantott.
Bill látta, hogy nem volt őrült, tudta is, hogy mit
mondott Neki a lány, de saját elméjének zavarodott és ijesztő gondolatait egyszerűen nem
tudta megérteni. Ahogy folytatta a kényeztetését érezte, egyre keményebb
lesz. Teljes sokként élte meg ezt az egészet, elhűlve figyelte azt is, ahogy lassan teljesen
kemény lett és farka úgy tett, mintha nem is hozzá tartozott volna, mintha mást nézett volna, nem magát. Mikor a lány fölé mászott és kezeit a
vállára helyezte, hogy megtartsa magát, hatalmasra tágult szemekkel rá
meredt, tekintetük pedig végre találkozott.
Azonnal levegőért kapott, ahogy megérezte a nedvességét, miután a lány hátravetett fejjel, lehunyt szemmel és szétvált ajkakkal teljesen rácsúszott. Sejtette, hogy valami nem stimmelt, hisz a
lány csak ült a csípőjén, így hát lenézett kettejük közé, majd ahogy ismét egymásra néztek, könyörgő tekintetéből azonnal megértett mindent.
Nem volt benne, hisz szabadon hagyva farkát a lány csak fölé csúszott, majd fel-le mozgott ezzel is tettetve az egészet és
most… kérdő tekintettel ránézett és így kérte: Csak játszd meg, oké?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése