11.: 1+1 = 3 (?) - 1. évad / 3. rész

Vastag füst gomolygott a kis kocsmában. Egy férfi unottan töltötte ki az újabb rendeléseket, minden a megszokott forgatókönyv szerint zajlott. Bár Tom ritka vendég volt ott, érkezését követően mégis eldöntötte, hogy gyakrabban fog lejárni a bérelt lakása alatt lévő kis lebujba. Sosem volt azaz iszogatós fajta, főleg nem egyedül, de most úgy érezte, muszáj, hogy valami lenyugtassa és elterelje a gondolatait.

Nem haragudott Lil-re. Hogy is haragudhatott volna? Megesik mindenkivel, hogy kimegy a fejéből egy naptári esemény. Inkább magára volt dühös, és arra az érzésre, hogy már megint belelovalta magát egy olyan dologba, ami sosem fog bekövetkezni. Nem szerette, hogy szentimentális beállítottságú, egyes egyedül akkor vette hasznát, mikor alkotott. Akkor nem érezte fekete foltnak, szégyennek, hisz talán akkor születtek a legszebb alkotásai.

Már hosszú percek óta érezte valaki égető pillantását. Először nem tulajdonított neki nagy jelentőséget, de mikor fanyar, erős női illat lengte körül megfordult a kis bárszéken. Nem azzal találta magát szemben, akire igazán vágyott, habár erre már korábban is rájöhetett volna az Őt körül ölelő erős parfüm illatból.

- Szabad? – egy húszas éveinek végén járó magas, szőke hajú nő szólította meg. A férfi végigfuttatta a tekintetét rajta, majd nyelvével megérintve szemfogát a mellette lévő üres székre mutatott.

- Mit iszol? – fordult felé, majd kezébe fogva whisky-s poharát a térdeire könyökölt.

A távolság hirtelen lecsökkent közöttük, ami eleinte zavarta Tom-ot, azonban egy kis idő eltelte után figyelmen kívül hagyta. Túlságosan is kellemes volt a látvány ahhoz, hogy megváljon Tőle.

A szőke hajú nő élvezettel figyelte, ahogy a fiatalabb fiú szemei kocsányon lógnak.

- Szerintem tudod, miért ültem ide, szóval hagyjuk a felesleges köröket!

Tom ajkaira egy féloldalas, rossz fiús mosoly szökött a határozott fellépés láttán.

- Ma van a szülinapom! – nevetett fel, majd újra felemelkedve nagyot kortyolt az italából.

- Ez esetben megérdemelsz egy kis ajándékot, nem gondolod? – édelgett továbbra is a nő. Tom tisztán értett mindent, mégis bugyután vigyorogva elengedte a füle mellett. Nem volt gusztusa részegen szexelni egy nővel.

- Kifizeted az italom? Oh, kössz! – csapta is finoman a pultra a poharat, majd intett a pultosnak, hogy még egyet kér.

- Szóval játszunk! Én benne vagyok!

A nő hangja hirtelen Tom mögött csendült fel. A férfi érezte, amint mellek nyomódnak a hátához, és a felkötött raszta tincsek miatt szabadon hagyott nyakát forró levegő borítja el. Teljes testében megremegett, a markában lévő poharat pedig erősebben szorította. Először csak ajkakat, majd fogakat, végül pedig egy nyelvet érzett végigízlelgetni érzékeny bőrén. Szeme sarkából látta, amint az idős pultos kigúvadt szemekkel követi nyomon az eseményeket, majd mikor összetalálkozott a tekintetük hirtelen fontos törölgetni valója akadt a pulton.

- Kezdetnek nem rossz! – szakadt ki végül a férfiből, majd fészkelődni kezdett, ahogy megérezte a dereka köré fonódó karokat.

- Wc?

Tom-nak felfordult a gyomra az ötlet hallatán.

- Itt lakok a bár fölött – szűrte ki fogai között, hisz minél több mindent érzett abból, amit a nő csinált, annál kevesebb ereje maradt.

- Mutasd az utat!

*

Már a lépcsőn tartottak felfelé. Tom ugyan távolságtartó volt - nem volt gyomra megcsókolni, esetleg kényeztetni őt -, mégis hagyta, hogy a nő közvetlen közelébe férkőzzön és nyakát csókolgatva teljesen felizgassa.

Nem jutottak messzire a kicsiny lakásban, hisz amint becsukódott mögöttük az ajtó Tom érezte, hogy háta keményen a falnak ütközik. Az előtte álló nő – akinek még a nevét sem tudta – elszántan vigyorgott Rá, olyan volt, mintha elmeháborodott lett volna. De nem sokáig elemezte a mosolyát, hisz agyára bénító köd szállt, ahogy a nő térdre ereszkedett előtte. Már magától a látványtól is felnyögött, régóta nem volt nővel. Túl régóta.

Hátravetett fejjel élvezte azt, amit a nő tett. Először nadrágján keresztül izgatta hol ujjaival, hol ajkaival kitapogatva férfiasságának egyre csak növekedő körvonalát. Gyomra erősebben beleremegett, ahogy a nő jéghideg ujjai pólója alatt forró bőrének feszültek. Hirtelen éles fájdalom hasított testébe, hisz tíz köröm erősen hasfalába mart feltehetőleg nyomot hagyva maga után. A nő elégedetten felsóhajtott, majd folytatta útját a nadrág szegélye felé. Lassan, gyötredelmesen lassan bontotta ki az övet, s mikor elkapták egymás tekintetét egy pillanatig egymásba kapcsolódott a pillantásuk, majd Tom kizárva az agyából a nő arcát újfent lehunyta a pilláit.

Tompa puffanással ért földet a nadrágja, amit nem is olyan később alsónadrágja is követett. 

- Nézz Rám! – a nő meglepődött saját rekedt hangján. Ennyire sosem vette még el az eszét egyetlen férfi test látványa sem. – Hallod! – szólította fel újra. – Azt akarom, hogy nézd, ahogy leszoplak!

Tom először a plafonra, majd az előtte térdelő lányra tekintett. Hirtelen hátra bicsaklott a nyaka, kezei teste mellől előre nyúltak és erősen a nő hajába markolva teljesen eltüntette magát az ajkai között.

*

Lil szinte futva tette meg a hátra levő néhány háztömböt. Ki gondolta volna, hogy estére ekkora zivatar kerekedik? Hangosan dorgálta magát, miért is nem dobta be reggel az összecsukható ernyőjét a táskába, de már kár volt ezen gondolkoznia. Tom lakása elé érve feltekintett az emeletére, úgy látta, csak a kislámpa égett, hisz nagyon kevés fény szűrődött ki az utcára. Gyorsan felugrált a lépcsőfokon, majd mielőtt csengetett volna megtörölte az arcát jéghideg ujjaival. Ha meg is fázott, nem bánja, hisz ezzel a kis vacsival reméli  kárpótolhatja némiképp Tom-ot.

Egy pillanat sem telt el a csengetést követően, máris résnyire kinyílt a kopottas faajtó. Lil-nek nem kellett belépni az előszobába, hogy tisztán hallja a bentről kiszűrődő hangfoszlányokat.

- Nem megmondtam, hogy ne nyisd ki? – Tom hangja furcsán dühös és kissé reszketeg volt.

Lil nem tudta mire vélni Tom ezen kijelentését, így beljebb tárva az ajtót belépett a szűk előtérbe.

- Nem is mondtad, hogy pizzát is rendeltél! – hirtelen egy mély női hang hasított az ijesztő csendbe.

Lil azonnal száznyolcvan fokos fordulatot vett, mire szembe találta magát valakivel. Szívverése egy pillanatra kihagyott, pedig akkor még csak azt realizálta, hogy egy nő áll előtte, azonban mikor végigtekintett rajta elkapta egy torokszorító érzés. Valahogy látszott rajta, hogy milyen nő.

- Hé, nem hallod? Mennyi lesz? – a szőke hajú bosszúsan lengette meg a karját, mire Lil végre feleszmélt.

Bár nem szólalt meg – egyszerűen nem volt képes -, mégis az a tekintet, amivel a nőt illette mindent elárult. Ízléstelen miniszoknyája nevetésre adott volna okot abban a pillanatban, azonban a kárörvendés volt az utolsó dolog, ami eszébe jutott.

- Ki a faszom az?

Lil elkapta a tekintetét a nőről és a mögött előbukkanó barátjára nézett. Mikor egymás szemébe pillantottak úgy érezték, mintha minden megszűnt volna körülöttük. Mindkettejük szíve fent dobogott, magasan, egészen a torkukban, gyomruk pedig eddig ismeretlen görcsbe rándult össze. 

 Tom hatalmasra tágult pupillákkal állt egy helyben, a helyzet teljesen bénítóan hatott rá. Semmit sem hallott, sem az ablakpárkányon hangosan kopogó esőcseppeket, sem pedig a fülébe idegesen duruzsoló szőke hajú nőt. Egyedül Lil csalódott, remegő hangja jutott el az agyáig:

- Azt hiszem, Én most megyek.